Szikszai Béni: A gonoszság nem ismer határokat

SZIKSZAI BÉNI

A nyelv az ördög szolgálatában

A 64. Zsoltár magyarázata

Panaszunkat Isten érti meg a legjobban. Emberek előtt is jólesik kipanaszkodni magunkat, mert megkönnyebbül a szívünk, amikor kiöntjük panaszunkat egy-egy megértő, részvevő lélek előtt. Szívünk igazi terhét azonban csak Isten tudja valóban levenni rólunk.

Még inkább igaz ez, amikor ellenséges környezetben van az ember, barátaitól, szeretteitől távol. Ilyenkor nincs senki Istenen kívül, aki megértené. Nagy ajándék a hívő ember számára az Úrral való közösség, mert amikor az ellenségtől való félelem rettenti szívét, nyitva áll az út Isten felé, aki meghallgatja szavát, panaszát. A beszéd drága ajándékával nagyon sokan és sokszor visszaélnek. Rosszakaratból, gonosz szándékból vagy egyszerűen csak felelőtlenségből az ördög malmára hajtják a vizet beszédükkel. Nagy kegyelmi ajándéka Istennek, ha valakit elrejt a gonosz nyelvek elől, ha nem jut el hozzá mások rágalmazó beszéde, nem keseríti meg életét, nem teszi borzalmassá napjait.

Amikor a zsoltáríró így fohászkodik: "Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől", bizonyára azért teszi ezt, mert tapasztalta már, milyen gyötrelmes dolog rossznyelvű emberek között élni, akik minden cselekedetét félremagyarázzák, és gyanúval fogadják a legjobb szándékú közeledést is. Adj hálát Istennek, hogyha megkímélt a gonosz nyelvek rágalom-hadjáratától!Gonosz dolog a felelőtlen pletykálkodás, hát még a szándékos rágalmazás!

Vannak emberek, akik nincsenek tudatában annak, hogy valótlan pletykáikkal mennyit ártanak embertársaiknak. Anélkül, hogy meggondolnák, hangoztatják véleményüket, téves következtetéseiket, miközben rossz hírbe kevernek embereket, szétzilálnak baráti köröket, megkeserítenek békés életeket. Ennél is gonoszabb dolog irigységből, tudatosan gonoszt tervelni valaki ellen, szándékosan félremagyarázni tisztességes, becsületes cselekedetét, elidegeníteni tőle a barátait, kétségbeesésbe taszítani vergődő életét. "Minden hivalkodó beszédért... számot adnak majd az ítélet napján" Mt 12,36 - mondja a Szentírás. Jól vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem beszélünk-e felelőtlenül, nem áll-e a nyelvünk az ördög szolgálatában. Megállapításaink, megítéléseink mögött nem áll-e szándékos rosszakarat vagy irigység.

Aki megátalkodott szívvel mások rontására tör, annak a nyelve olyan, mint az áspis-kígyó nyelve, melynek marása nyomán méreg hatol a szervezetbe, és gyötrő kínokat okoz. Jakab apostol írja a nyelvről: "Kicsiny tűz nagy erdőt felgyújt," Jak 3,5 - sok nyomorúság okozója. Elképzelem, mekkora fölháborodást váltana ki annak az embernek a cselekedete, aki úton-útfélen mérgezett tűket szurkálna a mellette elhaladó emberekbe.

Meggyőződésem, hogy rövid időn belül a törvény kezére adnák, mint megátalkodott gonosztevőt, míg azokat, akik mérgezett nyelvükkel esetleg nálánál nagyobb károkat okoznak, tisztességes, becsületes emberekként tartja számon a társadalom. A rágalmazó ember szíve sötét, mint a félelmetes éjszaka. Jaj annak, akit a nyelvére vesz! Közelsége félelemmel tölti el az embert, mert sosem tudhatja, miből mit hoz ki, milyen álnok vádakat kohol. Szemtől-szemben hízeleg, majd pedig alkalomadtán visszaél a hallottakkal. A világ tele van ilyen emberekkel. akik az ördög szolgálatába állították nyelvüket, és rontanak, vermet ásnak, szakadékba taszítanak, elveszejtenek másokat.

A gonoszság nem ismer határokat. A hívő ember azonban tudja, hogy Isten hatalmasabb a gonoszság minden sokaságánál: "Meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtuk sebet." (8. vers)  A kimondott szó visszahull reájuk, saját nyelvük lesz ellenük. A rejtekben, súgva kimondott rágalom egyszer mindenki hallatára kéretik számon. Mi magunknak is szembesülnünk kell egyszer suttogva elhangzott beszédeinkkel. Megrendítő lesz a leleplezés, amikor Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy mi van a hízelgő szavak mögött, milyen kígyókkal, fertelmekkel van megrakva az emberi szív.

A világ fiai értetlenkedve szokták kérdezni, hogy hol marad az isteni ítélet. Akkor viszont valamennyien látni fogjuk, ahogyan Isten cselekszik, és hogy mégsem az ördög szolgálatába állt lelkeké az utolsó szó.

Akkor majd Istent csodálva és imádva zenghetjük: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen... tisztességet és dicsőséget és áldást." Az ördög szolgálatába állt nyelvek pedig megbénulnak.

A végső győzelem mégiscsak az egyenes szívűeké: "Örvendeni fog az igaz Istenben." (11. vers) Hozzá menekülnek és dicsekednek majd azok, akiknek az volt a szájukon, ami a szívükben, és nem éltek vissza a beszéd drága ajándékával.

Én lelkem, vizsgáld meg magad, nem az ördög ideig való javait szolgálja-e beszéded, titokban elsuttogott vélekedésed, ahelyett, hogy mind most, mind a jövőben Isten dicsőséges országát építenéd. Az Úrban csakis az egyenes szívűek fognak dicsekedni.

Szikszai Béni

A Bethánia CE Szövetség főtitkára