C. H. SPURGEON írásai

C.H.Spurgeon: (1834‒1892)

Megtérése után Londonba hívják baptista lelkésznek.

Olyan tömeg hallgatta, hogy Metropolitan Tabernaculum sátrat kellett építeni a hallgatóságnak. Evangéliumi kálvinista, akire a puritanizmus hatott. Papi oklevelet nem szerzett. Semmi sem bűn, ami Isten dicsőségére történik. Spurgeon szemináriumában igehirdetőket képeztek a tiszta evangélium hirdetésére. Szeretetházat is alapít. Szolgálata nyomán hatezer gyülekezetet támaszt Isten Lelke. Ha betegsége nem akadályozza, akkor hetente 15-20-szor prédikál. Olyan bőven merített az Élet vizéből, hogy sohasem ismétli magát. Tiszta, csengő hangon, gondosan felépített, világos evangéliumot hirdet Krisztus iránti mély szeretettel. Illusztrációit mesteri fokon alkalmazza. Humorával mosolyt rajzol a fáradt arcokra. Megragadóan „szívhez szólóan” beszél a bűnről és a kegyelemről. Lélegzet visszafojtva hallgatták.

Isten ígéreteinek tárháza - áhítatok minden napra -

https://szabotelep.hu/tapl/spurgeon.php

Isten ígéreteinek tárháza, azaz "a hit csekkfüzete" naponkénti használatra az év minden napjára, rövid elmélkedésekkel és gyakorlati magyarázatokkal a Szentírásból vett Igeversek alapján.

...

 

C.H.Spurgeon Kátéja

http://rekonstrukcio.com/spurgeon-kateja-1855/

...

...

A TE SZAVADRA - áhítatok minden napra -

http://mek.oszk.hu/21700/21701/21701.htm

C. H. Spurgeon prédikációiból sokat tanulhatunk: ahogyan az Igét hasogatta, ahogyan a hallgatói kimondatlan kérdéseire szisztematikusan megfelelt, ahogyan vitába szállt a tévhitekkel és tévtanításokkal, amilyen logikusan felépítette beszédeit és amilyen szenvedéllyel igyekezte meggyőzni hallgatóit Krisztus igazságáról, az ma is példaértékű.

...

"Némely fiatal lelkipásztor felszínesen hirdeti az evangélium igazságait; de ha meg akarod igazán tapasztalni Isten igéje jóságát, kenetét, és be akarod lélegezni illatát, hallgass olyan prédikátort, aki alapos és mélységes tapasztalat alapján beszél."

...

"Úgy prédikáljatok a Jézus vére erejéről, hogy az emberek érezzenek meg valamit ennek a megváltó vérnek bennetek kifejtett erejéből! Ne beszéljetek a vízről anélkül, hogy meg ne mosakodnátok benne! Ne mutassatok a mennyre úgy, hogy eközben hátat mutattok neki, és a pokolba vivő úton haladtok. Vigyázzatok magatokra, hogy miközben másoknak prédikáltok, nehogy alkalmatlanná legyetek!" C.H.Spurgeon

...

„A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadtság, és dr. Vidámság“.
„Ha az ember egyszer világosan látná, hogy mi a bűn, akkor úgy menekülne tőle,
mint a mérges kígyótól és igazán örülne, hogy Jézus Krisztus megmentette tőle.“

C.H. Spurgeon

Betakar és megvéd

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz,
pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi
kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet
neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e
már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat
Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő
vigyáz ránk!
Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat.
Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat
biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a
menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert
Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha
őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban,
megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr
nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet
ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség
valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el
magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

 

 

Charles Haddon Spurgeon 1834-1892

a prédikátorok fejedelme.

16 éves korában Jézus Krisztusban új életre jutott, elnyerve bűnei bocsánatát. Fiatal élete egész hevével, odaszánásával lépten-nyomon bizonyságot tett Isten megváltó, hívogató szeretetéről; két évvel később már egy kis gyülekezet lelkésze lett.

Önszorgalomból megtanulta az ógörög és héber nyelvet, bibliamagyarázatokat tanulmányozott, mindenekelőtt Kálvin írásait.  20 évesen egy londoni gyülekezet lelkipásztorának hívták meg. Igehirdetései annyira hatással voltak egyre növekvő hallgatóságára, hogy Londonban a legnagyobb csarnok sem volt elegendő a tömeg befogadására. Felépítették a 7000 férőhelyes "Metropolitan Tabernacle" imaházat, ahol Spurgeon 30 éven át mindig telt ház előtt hirdette a szentírás titkait.

A Biblia volt életének és mondanivalójának középpontja és egyedüli mércéje. Térden állva kérte el és kapta Istentől, amit mély átéléssel adott tovább hallgatóinak.

Prédikációit példákkal illusztrálta és egészséges, nemes humorral fűszerezte. Spurgeon 40 éven át megalkuvás nélkül, szenvedélyesen szolgálta Megváltóját.

Igehirdetéseit, könyveit sok nyelvre lefordították, keresztyének között az egész világon ismerik és szeretik.

 

 

 

 

...

„Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..." (C. H. Spurgeon)

 

....

 

" ...megtörik Isten törvényét azzal, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni.

Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."

Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,

a szerzetességnek,

a Mária-kultusznak

és képek imádásának.

Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.

Mária imádása az Úr megsértése.

Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.

A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.

(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

 

...

 

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban." Efezus 1,3

Isten ígéretei - igen találóan - olyan csekkekhez hasonlíthatók, amelyeket bemutatás alapján bármikor be lehet váltani.

A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó adományban részesüljön. Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket, és ennyivel beérjük, hanem hogy vegyük valóságnak az ígéreteket, miként a csekket is valóságos pénzként kezeljük.

Ragadjuk meg az ígéretet, ismerjük el igaz voltát.

Hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló ígéretet.

Ezzel tesszük rá a pecsétet, és bizonyítjuk, hogy hisszük, hogy Isten igaz, tehát a szóban forgó ígérete is igaz. Sőt, mi több, az áldásról szóló ígéret biztos birtokában higgyük, hogy valóban a miénk lehet az abban foglalt áldás.

Ezután mutassuk be hittel az ígéretet az Úrnak, ahogy az ember bemutat egy csekket a bank pénztáránál.

Mutassuk be imádságban, számítva annak beteljesedésére.

Ha az a megfelelő időben megy a mennyei bankba, az ígért összeget azonnal megkapjuk.

Ha a beváltás későbbi időpontra szól, várnunk kell türelmesen, amíg elérkezik az ideje. De már addig is úgy számíthatunk az ígéret beteljesedésére, mint a csekk birtokosa a pénzre, mert a "bank" bizonyosan fizet, ha eljön az ideje.

Egyesek elmulasztják hitben érvényesíteni a „csekket", és ezért nem kapnak semmit. Mások restek bemutatni, így aztán nélkülöznek. Nem az ígérettel van baj, hanem azokkal, akik nem tudnak velük helyesen bánni.

Isten soha nem ígért olyasmit, amit ne akarna beváltani, soha nem bátorított olyan reménységre, amelyet nincs szándékában teljesíteni.

 

Azért írtam ezt a kis könyvet, hogy segítsek olvasóimnak az ígéretek elfogadásában.

Az ígéretek látása jót tesz a hit szemének, és minél többet tanulmányozzuk a kegyelem Igéit, annál több kegyelmet nyerünk belőlük.

A bátorító Igékhez hozzátettem saját bizonyságtételemet, sok próba és tapasztalat gyümölcsét.

Én Isten minden ígéretének hiszek, de közülük sokat személyesen próbáltam és érvényesnek találtam. Megtapasztaltam, hogy igazak, mert rajtam teljesedtek be.

Bízom benne, hogy ez bátorítás lesz a fiataloknak és vigasztalás az idősebb testvéreknek.

Valakinek a személyes tapasztalata roppant hasznára válhat másoknak, s ezért is írta a zsoltáros: „Az Úrhoz folyamodtam, és Ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem"; majd: „Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította" (Zsoltár 34, 5.7).

 

Amikor elkezdtem ezeket a mindennapi jegyzeteket írni, ellentmondások, viták hullámai között vergődtem.  Azóta „mély vízbe dobva kell úsznom", de ha Isten keze nem tartana, bizony megfulladnék. Sokféle próbatételben volt részem. A súlyos testi szenvedést követte a lelki levertség, s mindehhez járult a gyász szomorúsága, mert elvesztettem azt, aki az emberek között a legdrágább volt számomra.

A hullámok folyamatosan támadtak, egyik a másik után.

Mindezt nem azért írom, hogy részvétet ébresszek, csupán hogy megértessem az olvasóval: nem „szárazföldi" tengerész vagyok, aki csak hírből ismeri a vizet.

Sokszor átkeltem már olyan "óceánokon", amelyek egyáltalán nem voltak "csendesek", ismertem a hullámok csapkodását és a szél süvöltését.

Az Úr ígéretei soha nem voltak olyan drágák számomra, mint éppen a veszély óráiban.

Néhányat közülük máig sem értek.

Nem érkeztem még el ahhoz az időponthoz, amikor "beérhettek volna", mert én magam sem vagyok eléggé érett a megértésükre.

Mennyivel csodálatosabb számomra a Biblia ma, mint néhány hónappal ezelőtt volt!

Miközben engedelmeskedtem az Úrnak és „hordoztam a gyalázatát a táboron kívül", nem kaptam új ígéreteket; de úgy éreztem, mintha mégis kaptam volna, mert a régiek új és gazdagabb tartalommal nyíltak meg előttem.

Kiváltképpen az Úr Jeremiáshoz intézett szavai csengtek nagyon boldogítóan fülembe. Jeremiásnak az volt a küldetése, hogy olyan emberekhez szóljon, akik nem akarták hallani Isten beszédét, vagy ha hallották is, nem akartak hinni neki.

Övé volt a szerelmében csalódott, de mégis elszántan hűséges ember szomorúsága.

Bár hiába küzdött azért, hogy Isten népét a tévelygésekből visszatérítse, de saját maga mégsem hagyta el soha az Úr útját. Kapott Istentől hatalmas, megtartó erejű Igéket, amelyek megőrizték lelkét a megtorpanástól olyankor, amikor ő egymaga segítség nélkül biztosan elveszett volna.

A kegyelemnek ilyen és ezekhez hasonló arany Igéi kedvesebbek voltak számomra, mint a mindennapi eledel, ezért ezekkel gazdagítottam a következő oldalakat.

Ó, bárcsak megvigasztalódna tőlük néhány olvasóm!

Szívemből írtam mindezt, hogy szíveteket megvigasztaljam; hogy hirdessem a próbára tett testvéreknek: jó az Isten!

Nem hagy el minket, átsegít minden problémán.

Mostani próbatételeinkre nézve is van ígérete; és ha hisztek az ígéretnek, és Jézus Krisztus által a kegyelem királyi széke elé viszitek azt, meglátjátok majd az Úr segítségre kinyújtott karját.

Vigasztalónk, a Szentlélek töltse el új hittel az Úr népét!

Tudom, hogy az Ő isteni ereje nélkül mit sem használ, amit én mondok; de azt is tudom, hogy megelevenítő hatására még a legszerényebb bizonyságtétel is felegyenesítheti a megroskadt térdeket és megerősítheti a lankadt kezeket.

Isten azzal dicsőíttetik meg, ha szolgái feltétel nélkül bíznak benne.

De mivel Mennyei Atyánk iránti gyermeki bizalmunkban szüntelen növekednünk kell, bárcsak sok ismeretlen olvasóm felfedezné az Istenben való mély, gyermeki bizalom szükségességét és gyönyörűségét, miközben olvassa azt, amit az év valamennyi napjára elkészítettem.

Tekintsék olvasóim ezen ígéretek gazdag kínálatát csak „előételnek", amely nem arra való, hogy zavarja a „főétkezést", a Biblia olvasását, sőt ellenkezőleg: azt remélem, hogy kis könyvem fel fogja ébreszteni a vágyat a komolyabb bibliatanulmányozás iránt.

Charles Haddon Spurgeon

...

 

A Theológia az emberi vizsgálódás legméltóbb tárgya

Szakadatlan tempóban zajlik életünk, télen is. A régi hívõk még úgy emlegették, hogy „a tél a lélek nyara". Életkörülményeikbõl fakadóan ilyenkor rengeteg idõt tölthettek lelki közösségben.

Valójában sosem (volt) könnyû az elmét naponta csendre bírni. A nemes elmélkedés pedig nagy haszonnal jár, mint azt az alábbi, jó másfélszáz éves prédikáció-részlet is mutatja.

1855. február 7-én a londoni New Park Street templomának lelkésze e szavakkal kezdte reggeli igehirdetését:

Valaki egyszer azt mondta: „Nincs méltóbb tárgya az emberi vizsgálódásnak, mint maga az ember." Nem állítom, hogy nem így van; de azt hiszem, éppoly bízvást állíthatjuk, hogy

Isten választottjai számára nincs méltóbb tárgya a vizsgálódásnak, mint Isten.

A keresztyén ember számára semmi sem fontosabb, mint Isten megismerése. Isten gyermekének gondolatait nem foglalhatja el magasabb tudomány, nemesebb elmélkedés, magvasabb bölcselet, mint annak a hatalmas Istennek neve, természete, személye, mûve, cselekedetei és léte, akit Atyjának nevez.

ÉPÍTÕ HATÁSSAL VAN

Az Istenrõl való elmélkedés roppant építõ hatással van elménkre. Tárgya oly hatalmas, hogy mérhetetlenségében minden okosságunk elenyészik; végtelen mélységében minden gõgünk megsemmisül. Értelmünk minden más tárgyat át tud látni, meg tud ragadni, s közben olyan önelégültség tölt el, hogy szeretnénk odakiáltani a világnak: „Nézzétek, milyen bölcs vagyok!" Ám a tudományok tudományához érve ráébredünk, hogy mérõónunk nem ér le a fenekére, sasszemünk nem lát föl csúcsaira; belátjuk, hogy az ember bölcs akar lenni, pedig olyan, mint a vadszamár csikaja; s akkor már csak azt bírjuk kiáltani:

„egynapos újszölött vagyok, nem tudok semmit!" Semmi sem képes az elmét annyira megalázni, mint az Istenrõl való elmélkedés...

MEGALÁZZA, DE TÁGÍTJA IS AZ ELMÉT

Ám ez a tárgy nemcsak megalázza, de tágítja is az elmét. Aki gyakran gondol Istenre, annak eszmevilága gazdagabb, mint az olyan emberé, akinek látköre nem terjed túl e sárgolyóbis szûk határain... A gondolkodás tágítására legkiválóbban alkalmas tudomány a Krisztusról, mégpedig a megfeszített Krisztusról való tudomány, és a dicsõséges Szentháromság Isten ismerete. Semmi úgy ki nem tágítja az értelmet, semmi úgy meg nem nagyítja az ember egész lelkét, mint egy nagyszerû téma: az Istenség áhítatos, kitartó, elmélyült kutatása.

RENDKÍVÜL VIGASZTALÓ IS

S e téma, miközben megalázza és kitágítja az elmét, rendkívül vigasztaló is. A Krisztus szemléletében gyógyírt lelsz minden sebre; az Atyáról való elmélkedésben enyhülést minden gyötrelemre; a Szentlélek sugárzásában drága kenetet minden fájdalomra. Meg akarsz szabadulni az elkeseredéstõl? El akarod vetni a gondokat? Eridj, vesd magad Isten mélységes tengerébe, merülj el az Õ végtelenségében; s térj vissza kipihenten, megifjodva, új erõvel eltöltve. Semmit nem ismerek, ami úgy meg tudná vigasztalni a lelket, lecsöndesíteni a bánat és a gyász hányódó hullámait, elcsitítani a kísértés viharos szeleit, mint az Istenrõl való áhítatos elmélkedés. Ilyen elmélkedésre hívlak titeket ma reggel...

C. H. SPURGEON alig húsz éves korában (!) elmondott szavai igazak voltak másfélszáz évvel ezelõtt, és éppoly igazak ma is.

 

...

 

Október 4. A hatalmas mágnes

"Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok"
(Jn 12,32)

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb "vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy "hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni "hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedett tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.

Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

--"Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. / Ő így felelt: Nem akarok«; később azonban meggondolta magát, és elment." Mt 21,28-29

Kedves olvasó, aki már sok éve hallod Isten hangját, azt mondtad a nagy Istennek: "Megyek", de nem indulsz el. Engedd meg, hogy képet alkossak rólad.

Rendszeresen jársz istentiszteletre és visszarettennél attól, hogy bármi módon is megszentségtelenítsd a vasárnapot. Látszólagosan azt mondtad: "Igen, megyek." Ha bemondanak egy éneket, felállsz és énekelsz, de nem szívből. Ha azt mondja valaki: "Imádkozzunk!", lehajtod a fejed, de valójában nem imádkozol vele együtt. Udvariasan és barátságosan azt mondod: "Igen, megyek", de nem indulsz el. Semmiféle ellenvetésed nincs az evangéliummal szemben. Ha valamely tant megemlítek, így válaszolsz: "Igen, ez igaz; elhiszem." De a szívedet nem ragadta meg. Az evangéliumon alapuló "hited" nem ragadta meg a szívedet, mert ha úgy lenne, az következményekkel járna.

Ha azt mondja valaki: "Azt hiszem, lángokban áll a házam", de aztán lefekszik az ágyába és elalszik, hát nemcsak színleli, hogy valóban hisz? Mert ha lángokban állna a háza, gyorsan kimenekülne belőle.

Ha valóban hinnéd, hogy van pokol és menny is, egészen másképpen cselekednél, mint most.

Talán azt mondod igen meggyőzően és komolyan: "Megyek." Aztán visszavonulsz a szobádba és imádkozol, úgy hogy mindenki azt hiszi, megtérésre jutottál. Ez azonban semmi más, mint érzelmi felindultság, ami eltűnik, mint a reggeli felhő és a harmat.

Olyan vagy, mint egy hóval borított komposzthalom. Amíg rajta van a hó, tisztának és fehérnek tűnik, de ha a hó elolvad, napfényre kerül a komposzt. Bárcsak életközösséged lenne az Úrral a mai naptól kezdve. Bárcsak megajándékozna Isten, hogy azt mondjad: "Isten kegyelme által nem akarok tovább névleges keresztyén lenni. Át akarom adni magamat azokba a kedves kezekbe, amelyek véreztek értem, és a mai naptól Jézust akarom követni."

 

Február 5.

 

"Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben«." Mt 21,28

A "fiam" megszólítás ízessé teszi azt a munkát, amit végezni kell az Úr számára. Nem rabokként vagy szolgákként, hanem fiakként kell dolgoznunk. Mózes mondhatta volna nekünk: "Szolga, dolgozz meg a béredért!" Mennyei Atyánk azonban így szól hozzánk: "Fiam, menj!" Nem rabszolgaként, hanem fiúként kell szolgálnod az Urat.

Ó, Isten népe, remélem, nyilvánvalóan megértitek a különbséget a cselekedeteken alapuló szövetség és a kegyelmen alapuló szövetség között. Ha Istenért dolgoztok, akkor nem azért teszitek, hogy a bűntől megszabaduljatok, hanem azért végzitek a munkát, mert már megszabadultatok. Nem azért engedelmeskedtek az Úr parancsainak, hogy ezáltal gyermekei legyetek, hanem mivel már gyermekei vagytok. Ezért a parancs annál hatékonyabb, mert ez arra a nagy szeretetre emlékeztet, ami azzá tett, amik vagyunk. "Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket!" (1Jn 3,1)

Gondoljatok azokra az előjogokra is, amiket ezáltal kaptunk. Ha Isten gyermekei vagyunk, akkor gondoskodik rólunk az Úr: felruház, meggyógyít, oltalmaz és nevel. Mintegy azt mondja nekünk: "Gyermekem, korlátlan előjogokat adtam neked, miközben gyermekemmé fogadtalak. Neked adtam ezt és az eljövendő világot; a föld a szállásod és a menny az otthonod. Mivel mindezt érted tettem, ezért menj el és dolgozz ma a szőlőben."

A "fiú" megszólítás azt is feltételezi, hogy annak a tulajdona vagy, aki képessé tesz téged mindannak elvégzésére, amit megparancsolt. A fiú mindent az apjától tanult. És akik ismeritek az Urat, kizárólag ti vagytok, akik szolgálhattok a szőlőjében. Lelkeket csak azok nyerhetnek Krisztusnak, akiket ő már megnyert magának. És mi sem természetesebb, minthogy az Atya, ha tennivaló van a szőlőben, azokhoz fordul, akiket olyan régóta és bensőségesen szeret.

 

Február 6.

 

"Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben«." Mt 21,28

Ismerek embereket, akik nem szeretik a "dolgozz" felszólítást, és sötéten néznek arra, aki a kötelességről beszél valamit. Aki ezzel az utasítással nincs megelégedve, az Istennel elégedetlen; ezt meg kellene fontolnia. Aki nem szereti a keresztyénség gyakorlati részét, foglalkozhat a tanítással, amit kedvel, de híjával van annak, ami a legfontosabb.

A textusban ez olvasható: "Dolgozz!" Ez valami gyakorlatias dolog, valami fontos dolog. "Dolgozz!" Nem azt mondja: "Fiam, gondolkozz és töprengj, végezz figyelemre méltó kísérleteket, találj új tanokat és lepd meg felebarátaidat saját, különös gondolataiddal és furcsaságaiddal".

Ez nem azt jelenti: "Járj egyik konferenciáról a másikra egész évben - és különböző vélemények folyamatos zűrzavarában élj. Menj egyik vallásos összejövetelről és egyik vallásos tevékenységből a másikra, és fogyaszd a zsíros falatokat." Mindez a maga helyén bizonyára helyes, de itt arról van szó: "Dolgozz!"

Milyen sok keresztyén úgy tűnik, hogy ehelyett azt olvassa: "Készíts terveket!" Csodálatos terveik vannak az egész világ megtérítésére, de soha nem találhatók olyan munkában, ahol csak egy gyermek is megtérne; soha nem lehet hallani a szavukat, hogy akár csak a legkisebb vasárnapi iskolásoknak beszélnének. Örökké terveznek, de ötleteik közül egyetlenegyet sem valósítanak meg. A textus azonban így hangzik: "Fiam, dolgozz!" - Ó igen, de akik nem akarnak dolgozni, azzal bizonyítják magával ragadó képességeiket, hogy hibákat fedeznek fel azoknál, akik dolgoznak. Nagyon világosan megfogalmazzák a legjobb dolgozók hibáit és fogyatékosságait is, akik kitűnnek buzgóságukkal és szorgalmukkal. A szövegben azonban nem az olvasható, hogy "Kritizálj!", hanem határozottan erről van szó: "Dolgozz!" - Az emberek seregestül mennek romlásba, de mi időt pocsékolunk azzal, hogy a munkavégzésnek erről vagy arról a formájáról diskurálunk. Bizottságokat választunk, akiknek tanácskozniuk kell és határozatokat kell hozniuk - és a munka nem halad sehová sem. A legjobb módszer: az Istentől kapott munkát végezni. Adja Isten, hogy engedelmesek legyünk!

 

Február 7.

 

"Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben." Mt 21,28b

Nos, itt van az idő. "Fiam, ma menj oda," azaz "azonnal".

Testvérek, nem akarok arról beszélni, mi lesz holnap a kötelességetek. "A holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől." (Mt 6,34) Arról sem akarok beszélni, mit tegyél az elkövetkező tíz éven belül. Ha addig élsz, kapsz hozzá kegyelmet. Amit Isten nevében akarok mondani: Ma dolgozz - és ha a nap már lenyugodott: Dolgozz ma éjszaka a szőlőmben, mielőtt új nap virrad. És miért ma? Mert Atyád ezt kívánja.

"Miért álltok itt egész nap tétlenül?" (Mt 20,6) Ha eddig semmit sem végeztél Krisztusért, éppen elég időt eltékozoltál. Ne pihenj, hanem kezdj el dolgozni. Isten azt kívánja, hogy most cselekedj, mivel a szőlőtőke állapota éppen most igényli a munkát.

Itt van egy megszomorodott szívű, akinek ma este van szüksége vigasztalásra. A másikat lelkiismerete kínozza, és még ma este kell megtalálnia a helyes utat. Ha nem kap ma este segítséget, akkor az olyan, mint mikor a szőlőtőkén nem végzik el a munkát megfelelő időben. Most dolgozhatsz, nem pedig másnap. Ezért "ma menj."

"Ma", mert éppen most vannak kitéve a veszélynek azok, akiknek a te segítségedre van szüksége. A Sátán kísérti őket és szükséges, hogy melléjük állj. Éppen most vannak kétségben. Életfontosságú, hogy az Úr szájából való vigasztaló szóval önts lelket beléjük. Talán éppen ma este készülnek valamilyen nagy bűn elkövetésére. Talán éppen azt akarja az Úr, hogy közbelépj, mielőtt elbuknak.

Gyermekem, ma dolgozz; rád van szükség. Ma dolgozzál, miközben a többiek kipihenik magukat, lustálkodnak vagy alusznak. Most, ebben a pillanatban, itt a rés, amire oda kell állnod. Ez a lelki éhínség ideje, és sürget a munka. Isten azt mondja: "Ma menj oda és dolgozz!"

 

 

 

...

 

C. H. SPURGEON

A bárányokat legeltessük, vagy a kecskéket szórakoztassuk?

Az Urat megvallók táborában egy olyan nagy és arcátlan gonoszság van jelen, hogy az még a 'leginkább rövidlátó' keresztények szemében is élesen feltűnik! S az elmúlt pár év alatt ez a gonoszság veszélyesen gyorsan kezdett el terjedni - és sajnos dolgozik, mint egy kovász, csak hogy elérje, hogy az egész 'tészta' megerjedjen! Mindezidáig az ördög talán egyik legrafináltabb becsapása volt az, hogy azt sugallja az Egyháznak: a küldetésük egyik része az, hogy az embereket szórakoztassák, azért, hogy így nyerjék meg őket.  Az evangélium kezdeti, bátor hirdetésétől eltávolodva az Egyház egyre enyhébbé, mérsékeltebbé kezdte tenni a bizonyságát, és elnézően szemet hunyt korának léha és komolytalan dolgai fölött. Majd pedig elkezdte megengedni és megtűrni ezeket saját egyházi berkein belül is. Most pedig már maga az Egyház él ezekkel a módszerekkel, arra hivatkozva, hogy így akarja 'elérni' a tömegeket!

Nos, nekem az első érvem mindezek ellenében az, hogy a Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az, hogy szórakoztassák az embereket. Márpedig ha ez egy keresztény feladat lenne, akkor miért nem beszélt erről Krisztus soha? „Menjetek el széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!" - Nos, ez teljesen egyértelmű. Ugyanilyen egyértelmű lett volna az is, ha hozzá akarta volna tenni azt, hogy „...és szórakoztassátok azokat, akik nem tudják eléggé élvezni az evangéliumot!" Ám ilyen szavakat sehol nem olvasunk! Ez az Úrnak még csak eszébe sem jutott! Aztán újra azt olvassuk: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul... szolgálat munkájára." (Eféz. 4:11-12) Hogy jönnek hát ide a szórakoztatók? Hiszen a Szentlélek semmit nem mond róluk! Vajon azért üldözték a prófétákat, mert szórakoztatták az embereket, vagy pedig azért, mert erőteljesen konfrontálódtak velük? ...A koncerteknek nincsenek mártír-listái! Újra mondom hát: a szórakoztatás mint olyan Krisztus és az Ő összes apostola tanításával és életével teljes ellentétben áll! Mi volt ugyanis az ősegyház magatartása a világgal kapcsolatban? „Ti vagytok a világ sója" (Mát.5:13) - nem pedig a cukorkája!- azaz egy olyan dolog, amelyet a világ kiköpni fog, nem pedig lenyelni! Tömören és élesen fogalmazta meg Krisztus a következőt: „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat." (Mát.8:22).

Az Úr nagyon is komolyan vette a dolgokat! Ha Jézus sokkal több vidámabb és kellemesebb dolgot is belevitt volna a prédikálásába, sokkal népszerűbb lett volna.

Amikor az történt, hogy „sokan a tanítványai közül visszafordultak, és többé már nem követték Őt" a kemény, szívekbe mélyen belehasító prédikálása miatt, én sehol nem hallom, hogy azt mondta volna, hogy „Gyerünk, Péter, gyorsan fuss az emberek után, és mondd nekik, hogy holnap már más stílusú összejövetelt tartunk, valami olyat, amely sokkal rövidebb és népszerűbb lesz, kevés prédikálással. Szerzünk egy kellemes estét az embereknek. Mondd meg nekik, hogy biztosan élvezni fogják majd! Gyorsan, Péter, mindenáron meg kell tartanunk az embereket!..."  Jézus sajnálta a bűnösöket, kérlelte őket, bánkódva sóhajtott felettük,  figyelmeztette őket, és sírt értük; de soha nem akarta szórakoztatni őket! Hiába kutatjuk az apostolok leveleit, nyomát sem találjuk azokban a „szórakoztatás evangéliumának". Az üzenetük ugyanis ez volt: „Gyertek ki közülük, és válasszátok külön magatokat tőlük... Ne is érintsétek az ő szennyes dolgaikat!" Minden olyan dolog, amely akár a legcsekélyebb mértékben is szórakoztatónak tűnhetne, egyértelműen hiányzik az üzenetükből! Teljes mértékben az evangélium üzenetére támaszkodtak, és semmilyen más eszközt nem alkalmaztak. Miután Pétert és Jánost a prédikálásuk miatt börtönbe zárták, a gyülekezet imádkozott értük, de egyáltalán nem úgy, hogy „Uram, add meg a Te szolgáidnak, hogy az ártatlan szórakoztatás eszközeinek bölcs és meggondolt használatával megmutathassuk ezeknek az embereknek, hogy milyen boldogok is vagyunk"! Egyáltalán nem így imádkoztak! Továbbra is minden erővel hirdették Krisztust! Nem volt idejük arra, hogy kellemes szórakoztatásokat szervezzenek. Az üldöztetések miatt szét kellett szóródniuk, és mentek mindenhová, hirdetve az evangéliumot. Az egész akkori világot a feje tetejére állították (Ap.Csel. 17:6) - Na, ez az, amiben különböznek korunk Egyházától!

Végül pedig elmondható, hogy a szórakoztatás, mint olyan egyáltalán nem tudja elérni a kívánt eredményt. Sőt, az újonnan megtérteket teljesen összezavarja. Álljanak hát elő és tegyenek bizonyságot azok a nemtörődöm és csúfolódó emberek, akik azért adnak hálát Istennek, hogy a félúton a világiasság felé tántorgó Egyház „elérte őket"! Álljanak hát fel, és tegyenek bizonyságot azok a megterhelt lelkek, akik egy koncerten találtak békességet! Álljanak fel azok a részegesek, akiknél a látványos szórakoztatás volt az, amelyet Isten a megtérésük láncában kapocsként használt! De lám, nincs senki, aki erre felelne! A „szórakoztatás küldetése" ugyanis nem ad megtérőket! Korunk egyházi szolgálatai terén égető szükség az, hogy komoly, lélekben való buzgóság legyen, és tiszta bibliai tanítások, illetve azoknak egy olyan fokú megértése és megélése, hogy az emberek szíve végre valóban tűzre gyúljon Istenért!  Ó Uram, tisztítsd meg az Egyházat minden szeméttől és belső rothadástól, amelyet az ördög próbált rátenni, és vigyél vissza minket az ősegyház apostolainak módszereihez! Ámen!

...

 

 

JÉZUS KRISZTUS és az ígéretek

 

'Mert valahány ígérete van Istennek, azokra  őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.' (2Kor 1,20)

Jézus, a mi Urunk örökre összefonódik az ígéret útjával.

Valóban, Ő 'az út, az igazság és az élet'. Csak Jézus Krisztus által juthatunk el a hűséges Ígérettevőhöz. Nem tudnám befejezni ezt a könyvecskét úgy, hogy ne írjak egy rövid fejezetet Róla. Remélem, hogy az olvasó nem próbál semmilyen vigaszt meríteni az általam leírt szavakból, vagy akár Isten Igéjéből, kivéve ha Jézus Krisztus által kapja. Nélküle az Írás nem tartalmaz semmi olyat, amin az ember lelke élhetne. Ezt a nagy hibát sokan elkövetik - az Írást kutatják, mert azt gondolják, hogy belőle örök életet nyerhetnek, de nem akarnak Krisztushoz jönni, hogy 'életük legyen'. Nehogy mi is ehhez az ostoba társasághoz tartozzunk! Forduljunk Jézushoz nap mint nap, mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzon az egész teljesség. Csak akkor ismerhetjük meg az ígéret örököseinek fényét, életét és szabadságát, ha már megismertük Őt; és bizonyos, hogy ha eltávolodunk tőle, rabszolgaságra jutunk. Legyen kegyelmes, hogy általa birtokolhassuk ama szövetség minden áldását, amelyet Isten velünk kötött Őbenne!

Jézus Krisztus az ígéretek kapuja.

Általa az Úr kegyes ígéreteket tehet a bűnös embereknek. Amíg el nem küldte 'az asszony magvát', hogy Közvetítő legyen Isten és ember között, semmilyen vigasztaló üzenetet nem küldhetett az Őt megsértő fajnak. Isten nem szólt a bűnösökhöz, amíg Isten Igéje nem vállalta, hogy 'testté lesz, és köztünk fog lakni'. Isten csak Jézus, az Ige által tudta közölni az emberekkel a szeretet szándékát. Minthogy Isten csak a szövetség Hírnöke által tudott üzenni nekünk, mi is csak a Közvetítőn keresztül tudtuk Őt megközelíteni. Félelmeink távol tartanak minket a Szentséges Istentől, amíg Isten Fiában meg nem látjuk Testvérünket, aki tele van gyengéd együttérzéssel. Az isteni Szentháromság dicsősége megfélemlít minket, amíg meg nem látjuk a testté lett Isten szelídebb fényességét. Istenhez csak Fián, mint emberen keresztül juthatunk el, különösképpen az érettünk szenvedő és meghaló emberen keresztül.

Jézus minden ígéret összegzése.

Amikor Isten megígérte, hogy nekünk adja az Ő Fiát, benne megadott nekünk mindent, ami üdvözülésünkhöz szükséges. A Megváltó személyében, szolgálataiban és művében megtalálható minden jó és tökéletes ajándék. Minden ígéret Őbenne van. Ha összeadnád őket, vagy készítenél egy hosszú listát mindazokról az áldásokról, amelyeket biztosítanak számunkra, megkímélnéd magad a fájdalmaktól, és boldogan fedeznéd fel, hogy a végösszeg, vagyis a lényeg ez: az Úr nekünk adta Fiát, Jézust. Ahogy minden csillag az égen van, és minden hullám a tengerben, ugyanúgy a szövetség minden áldása Krisztusban van. Urunkon kívül nem tudunk elképzelni semmilyen valódi áldást: Ő minden mindenekben. Erre a cérnára van felfűzve minden gyöngyszem; ebben a szelencében található minden ékszer.

Jézus az ígéretek biztosítéka.

Ő, aki nem kímélte a saját Fiát, semmit sem fog megtagadni népétől sem. Ha valaha is gondolt volna a meghátrálásra, akkor ezt csak azelőtt tehette volna, mielőtt feláldozta Egyszülött Fiát. Fel sem merülhet a gyanú, hogy az Úr visszavonja bármelyik ígéretét, hiszen már teljesítette a legnagyobbat és legértékesebbet. 'Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?'

Jézus az ígéretek megerősítője.

'Őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is' (2Kor 1,20). Azzal, hogy emberi formát vett fel, hogy szövetségünk Feje lett, és hogy teljesítette a szövetség minden kikötését, az isteni szerződés minden pontját szilárddá és tartóssá tette. Most már nem csak jóindulat, de igazságos is Isten részéről, hogy megtartsa az embereknek tett ígéreteit. Mivel Jézus az ember nevében teljes kártérítést fizetett az isteni tisztességnek, amely ellen az ember merényletet követett el, Isten igazsága egyesül szeretetével, hogy biztosítsa az ígéret minden szavának teljesülését. Miként a szivárvány biztosíték számunkra, hogy Isten soha többé nem pusztítja el a világot özönvíz által, ugyanúgy Jézus is biztosíték számunkra, hogy az Úr hűsége és jósága nem fullad meg az emberi bűn áradatában. Ő magasztalta és tiszteletreméltóvá tette a törvényt; jutalmat érdemel lelki gyötrelmeiért, ezért minden jó dolognak el kell jutnia azokhoz, akikért meghalt. A dolgok teljesen összezavarodnának, ha az ígéretek érvényüket vesztenék most, miután Urunk minden szükségest megtett, hogy bizonyossá tegye azokat. Ha valóban egyek vagyunk az Úr Jézus Krisztussal, az ígéretek olyan bizonyosak számunkra, mint Atyja szeretete Fia iránt.

Jézus az ígéretek emlékeztetője.

Közbenjár értünk Istennél, és az Ő közbenjárása az isteni ígéret. 'Közben járt a bűnösökért.' Kérjük majd az Urat, hogy adja meg nekünk azokat a dolgokat, amelyeket ígért nekünk, és kérésünket a legkedvezőbb körülmények között teljesítse. És íme, maga az Úr Jézus jár közben értünk: Sionért nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve emlékezteti Istent az örökkévaló szövetségre és a vérre, amellyel le lett pecsételve és alá lett írva. Minden ígéret mögött ott áll hitvallásunk élő, közbenjáró és uralkodó Főpapja. Lehet, hogy mi elfelejtjük a hűséges ígéretet, de Ő nem: ismerteti érdemeit és Isten kötelezettségeit, a mi érdekünkben azon a helyen, a kárpit mögött, ahol mindenhatóságával közbenjár értünk. Jézus az ígéretek teljesítője. Első eljövetele elhozta nekünk az áldások nagyobb részét, amelyeket az Úr rendelt az övéinek, második eljövetele pedig elhozza majd a többit is. Szellemi gazdagságunk szorosan összefügg imádatra méltó személyével. Mert Ő él, mi is élünk; mert Ő uralkodik, mi is uralkodunk. Hamarosan, amikor megjelenik, mi is megjelenünk majd; diadalában mi is diadalmaskodunk; dicsőségében mi is megdicsőülünk. Ő Isten ígéreteinek az Alfája és az Ómegája: benne megtaláltuk az életet mint bűnösök, és benne találjuk meg majd a dicsőséget mint szentek. Ha nem támadt volna fel, hitünk hiábavaló lenne; és ha nem jönne el másodszor is, reménységünk önámítás lenne; de mivel feltámadt a halottak közül, megigazultunk; és mivel Atyjának dicsőségében jön majd el, mi is megdicsőülünk.

KEDVES OLVASÓ, MI KÖZÖD VAN NEKED KRISZTUSHOZ?

Minden attól függ, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre. Egyedül BENNE bízol? Akkor az Úr megígérte, hogy megáld téged, és jót cselekszik veled; és meglep azzal, hogy milyen bámulatos módon teszi ezt veled. Semmi sem túl jó az Atyának, hogy megadja annak, aki örömét leli Fiában, Jézus Krisztusban.  Ha viszont a saját tetteidben, imáidban és szertartásaidban bízol, akkor a törvény szerint cselekszel, és átok alatt állsz.

Emlékezz, mit mondtam Hágár, a rabszolganő utódjáról, és találd ki, mi lesz a sorsod.

Ó, bárcsak otthagynád a rabszolgaság házát, és az ingyenes kegyelem otthonába menekülnél, ahol téged is megáldana Isten AZ ÍGÉRET SZERINT!

Isten adja meg neked  ezt a nagy kegyelmet az Úr Jézus Krisztus érdeméért! Ámen.

Spurgeon

 

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

"Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? / És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

(János 14,2-3)

Hazamegyünk!

Szívet melengető zene van ebben az egyszerű mondatban. Fiatalabb éveinkben ez a hangszín inkább ösztönző, trombita jelleget ölt, és tevékenységre serkenti fiataljainkat, de ha idősebbek leszünk, és a nap lemenőbe hajlik, a zene, ami ebben a mondatban rejlik, édes és gyengéd.

Ez a mi nagy vigasztalásunk: bármilyen hosszú lehet még az út - haza megyünk. Ha szeretnénk nyolcvan vagy kilencven évet élni, akkor is a maga idejében érkezünk haza. Lehet, hogy göröngyös az út, de ez a király országútja, és senki sem ráncigálhat le minket róla; ezen az úton fogjuk elérni odafent az atyai házat.

Ha elképzeljük a sok kísértést és próbatételt, elkötelezve érezzük magunkat, hogy teljes szívből adjunk hálát az Úrnak azért, hogy mind a mai napig megőrzött bennünket. Az élet, ami még előttünk áll, alig tud több csodát felmutatni, mint amennyi már mögöttünk van. Senki más, csakis a mindenható Isten kegyelme juttatott el minket idáig, és ez a kegyelem elegendő arra is, hogy megőrizzen az út hátralévő részén is.

Testvérek, hazamegyünk! Bizonyosan haza érkezünk; és milyen örömben lesz részünk! Milyen nagy öröm, hogy láthatjuk Atyánkat, Üdvözítőnket és mindazokat, akik sokat jelentenek nekünk Jézusért!

Kétség nélkül sok lehetőségünk és alkalmunk lesz egymással a teljesebb közösségre, és kibeszélhetetlen közösségünk lesz dicső Urunk imádandó személyével.

Haza megyünk, mert nem nyugszik addig az Atya, amíg ez meg nem történik. És ő, aki minket drága vérével megvásárolt, nem lesz megelégedett addig, amíg nem látja, hogy megváltottai fehér ruhájukban ott állnak körülötte.

C.H. Spurgeon

***

"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg." (Ézsaiás 46,4)

Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok".

Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha.

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit.

Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: 
"Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra".

Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

C.H. Spurgeon

 

"Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak." Zsolt 92,15


Vannak fák, amik rendkívül sok gyümölcsöt ígérnek. Mivel azonban nem fejlődnek virágaik, nem is hoznak idejében gyümölcsöt. De azoknál, amelyeket Isten plántál, ő munkálja ki, hogy zöldelljenek és virágozzanak, így magas életkorban is sok gyümölcsöt teremnek. Nem csupán fiatal- és férfikorban, hanem idős korukban is gyümölcsöznek, akkor is, ha napjaik meg vannak számlálva.

Amikor mások csak levelet hoznak, ezek gyümölcse érett és zamatos. Amikor mások elhervadnak, ezek lassan érlelődnek. Öreg korban is gyümölcsöt hoznak, idejében, akkor is, amikor emberileg már nem sok gyümölcs várható -, ha testi erejük már csökken és lelki erejük lankad, ha igen csekély az esély terveik megvalósításához.

Ez az ígéret, hogy öreg korban is sarjat hajtanak, nem csupán megörvendeztető számítás, hanem boldogító ténynek is bizonyul. Milyen pompás gyümölcs az, amit némelyik idős ember terem. Sőt, nem úgy van-e, hogy Isten idős gyermekei hozzák a legjobb gyümölcsöt? Némely fiatal lelkipásztor felszínesen hirdeti az evangélium igazságait; de ha meg akarod igazán tapasztalni Isten igéje jóságát, kenetét, és be akarod lélegezni illatát, hallgass olyan prédikátort, aki alapos és mélységes tapasztalat alapján beszél.

Leírhatatlan szépség jellemzi azt a keresztyént, aki az Úr szolgálatában őszül meg. Ha egyre inkább szeretnél behatolni Krisztus igazi mélységébe, igazságába, életébe és erejébe, ne fiatal és tapasztalatlan tanúkhoz fordulj, hanem olyanokhoz, akik érett korban is gyümölcsöt teremnek. Ők inkább szólhatnak szívük tapasztalatának teljességéből. Szeretik Urukat és örvendeznek az övéinek. Tele vannak szeretettel, barátsággal, szelídséggel és igazi erővel - nem a test, hanem a Lélek erejével. Nekik örömöt jelent, ha tanáccsal látják el a fiatalokat, és ha bátorítják őket az Úr útján.

Ó, milyen élvezetes egy aggastyánt így zöldellni és gyümölcsözni látni!

C.H.Spurgeon

***

SPURGEON:
Soha ne ess kétségbe!"

De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és
sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).


Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első
eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint
ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves
olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess
ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a
legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. Az éjszaka elmúlik, a
nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).
A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja",
amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket,
igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli
el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és
szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert
igazság szerint való.
Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az
Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így
van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a
reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra
elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki
betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd.
Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére!
Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra!
Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog
ragyogni azoknak, akik nevét félik".

***