Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Alföldy-Boruss Dezső írásai

Mit kezdjünk a próféciákkal?

Írta: Alföldy-Boruss Dezső

"Első kérdésünk, hogy mi a különbség a prófécia és a jóslás között? A jóslás, az egyik diákom szerint kitaláció; valaki, valamit a fejébe vesz, elhiszi, és azt gondolja, hogy az úgy is van. A hiszékeny emberek pedig bedőlnek a kitalációnak, és várják, hogy mikor teljesedik be. A jóslás azonban ennél több."

„Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1,20)

Első kérdésünk, hogy mi a különbség a prófécia és a jóslás között? A jóslás, az egyik diákom szerint kitaláció; valaki, valamit a fejébe vesz, elhiszi, és azt gondolja, hogy az úgy is van. A hiszékeny emberek pedig bedőlnek a kitalációnak, és várják, hogy mikor teljesedik be. A jóslás azonban ennél több.

Amikor Jeremiás próféta azt mondta, hogy vannak próféták, akik a saját szívükből prófétálnak, akkor emberi relációról beszélt; arról, amikor valaki, valamit kitalált. A jóslás mögött azonban sokszor megjelenik a láthatatlan világ bukott része, a negatív transzcendens, és ha a negatív szellemvilág jelez, akkor az már több mint emberi kitalálás, és komoly veszélyt hordoz. Ekkor már nem csak hamis próféciáról, hanem ördögi félrevezetésről beszélhetünk. Ezzel szemben a valódi prófécia hátterében mindig a pozitív transzcendencia, Isten világa, a nem teremtett világ, illetve maga Isten áll. Amikor Isten inspirálta a prófétákat, azok ezzel kezdték: „Így szól az Úr”.

A próféciáknak több változata található az Ószövetségben. Az egyik például lelki gondozói jellegű, a másik a jövőre mutat.

A lelki gondozói próféciákhoz például említem Nátán próféta példabeszédét, amit Dávid királynak mondott el. A magabiztos király elaltatott lelkiismerettel ült a trónon. Vele szemben állt a próféta, akinek bár nincs hatalma, de vele van az Úr beszéde. Dávid nagy bűnt követett el, ezért Isten elküldte hozzá prófétáját, hogy figyelmeztesse őt. Igéjének hatalmával megfeddte a királyt, aki ezután bűnbánatra jutott (2Sám 11,1-12,14). Isten igéje ilyen lelki gondozói jelleggel bír ma is, ugyanígy feddi meg az embert. De nem olyan módon, hogy a próféta számára megjelennek a képek a bűntettről; az Ószövetségben sem így történt. A szívbelátás képessége ugyanis okkult jelenség. A varázsló rendelkezik ilyen képességgel, pl., amikor megjelenik számára egy kés képe, és ő az elkövető fejére olvassa vétkeit.

Ez a mód idegen a bibliai próféciáktól, Isten profetikus lelki gondozása nem ilyen. Ugyanis, pl., amikor valaki a lelki gondozói beszélgetésen feltárja előttem a problémáját, és Isten eszembe juttat egy bibliai igét, amit elmondok az illetőnek, és akkor ez üzenet, telitalálat lesz számára. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12)

A jövőbe mutató próféciákból számtalan található az Ószövetségben. Már a Genezis 3-ban (1Móz 3) olvashatjuk az első próféciát: eljön az asszony magva, és a kígyó fejére tapos. De mit kezdhetünk a jósok, például a kártyavető cigányasszonyok jövendölő szavaival? Vagy a híres emberektől származó, közismert jóslatokkal, akik szintén negatív transzcendenciával áthatottak. Például, Nostradamus jövendöléseivel, amik a jövőről sokszor lenyűgözően érdekes dolgokat fogalmaztak meg. Mégis, teljesen egyértelmű, hogy ő a bukott szellemvilággal volt kapcsolatban. A reformáció egyik legnagyobb ellenségeként annak a Medici Katalinnak volt a varázslója, aki 1572-ben, a Szent Bertalan éjszakáján elrendelte (óvatos becslések szerint) 30.000 református (hugenotta) legyilkolását, majd számtalant, az ezt követő országos vérengzésben. Így, ha a jóslások be is teljesednek, azok bennünket nem befolyásolnak, mert az nem a mi világunk, mert tudjuk, hogy ezeket a hazugság atyja ihlette. Jézustól tudjuk, hogy az Ördög, a hazugság atyja, ezért ami igaznak tűnik is a tőle származó forrásból, azt se fogadjuk el. Nincs szükségünk tőle (Sátán) érkező semmiféle információra. Ezért számunkra nem az a kérdés, hogy beteljesedik-e vagy sem a jövendölés, hanem, hogy kitől származik. Ha mögötte Isten ellenfele áll, akkor abból a forrásból nem merítünk, mert mi Isten világával állunk kapcsolatban. Magával Istennel – Jézus Krisztus által.

A keresztyének között is felbukkannak azok a próféták, akik a jövendőre nézve jelentenek ki jövendöléseket. Például, a hetednapos ádventisták addig értelmezték Dániel próféta és a Jelenések könyvében található számsorokat, amíg kiderítették, hogy 1843-ban visszajön az Úr Jézus. De nem jött vissza. Akkor bejelentették, hogy tévedtek a számítással, mert nem vették figyelembe Máté evangéliumából, hogy késik a vőlegény, ezért újabb időpontot tűztek ki. Követőik olyan komolyan vették a próféciát, hogy a kitűzött időpont előtt nem aratták le mezőiket, a boltokat bezárták – de az Úr Jézus nem jött vissza. Az egyik prédikátoruk ezt írta: hazamentem és sírtam, mint egy gyermek. Mert becsapták az embereket a számítgatások. A Jehova Tanúi is kiszámolták az Úr Jézus visszatérésének időpontjait. Amikor az 1914-re kitűzött időpont hamisnak bizonyult, akkor bejelentették, hogy láthatatlanul tért vissza. Sajnos, ilyen kiszámolást még pietista hívő emberek is elkövettek. Tanulságul szolgálnak számunkra ezek a példák, mert nem feladatunk meghatározni Jézus visszajövetelét. Maga Jézus mondta: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett" (Csel 1,7). Találkozunk hisztérikus prófétákkal is. Gyermekkoromból emlékszem Varga testvérre, aki izgatottan figyelmeztette édesapámat, hogy vegyenek cukrot, mert éhínség lesz.

Komoly hívő emberek közül többen is úgy gondolják, hogy becsületesen tanulmányozva a Bibliát, pontos menetrenddel leírható az Úr visszajövetele. De óvatosnak kell lennünk ezekkel a várakozásokkal szemben. Az Úr Jézus visszajöveteléről két jelentősebb tanítás említünk: a postmillenizmus és a premillenizmus (pre = elő, előtti; post = után, utáni; mille = ezer /itt évre vonatkozik/; izmus = a magyar –ság, -ség képző latin megfelelője – a Szerk.). A postmillenizmus tanítása szerint egy hatalmas ébredést – amiben a zsidók is hitre jutnak – követően jelenik meg Jézus Krisztus látható alakban a földön. A skót református teológusok között találunk postmillenistákat, akik nagyszerű érvekkel támasztják alá elképzelésüket. Reménykednek egy hatalmas üdvkorszakban, világméretű zsidómisszióban, még mielőtt Jézus visszatérne.

Magyarországon általánosságban egy másik menetrend ismert: a premillenizmus. Ez azt tanítja, hogy az ezer éves birodalom felállítása előtt jön vissza az Úr Jézus, méghozzá láthatatlanul. Miután magához ragadja az övéit, utána következik a nagy nyomorúság, az Antikrisztus tombolása, aminek a kiteljesedésekor jelenik meg az Úr Jézus. Akkor veszi kezdetét az 1000 éves birodalom, jeruzsálemi központtal, ahol a megtért zsidók lesznek az Úr népe. A diszpenzacionalista menetrend szerint pontos meghatározott állomásai vannak Jézus visszatérésének. Én egyre óvatosabb vagyok ezekkel a meghatározásokkal, mert a Biblia olyan titkokat rejt, amiket mi nem tudunk menetrend szerint követni. Ezek az Úrnál elrejtett tikok, és mi hatalmas tévedésekbe eshetünk, ha ezeket feszegetjük.

Persze, a jeleket vizsgálni kell. Az evangéliumok alapján megállapíthatjuk, hogy melyik jel teljesedett be és melyik nem. S közben mindegyikre úgy tekintünk, mintha már egy kicsit mind beteljesedett volna. Pl. azt olvassuk: „hallotok földrengésekről", vagy: „hamis próféták támadnak" (...), ezek olyan próféciák, amikről a mai ember éppúgy megállapíthatja, mint a több száz évvel korábban élők, hogy ezek már beteljesedtek.

Pap Géza, azt a felfogást képviseli, hogy a Jézus visszajövetelét megelőző jelek már bekövetkeztek az első századokban. Ezért a tanítványok nem tévedtek, amikor már saját életükben várták vissza az Úr Jézust. Mert az első századokban is voltak rendkívüli jelek, pl. a Vezúv kitörése, Jeruzsálem pusztulása. Az Antikrisztus tombolását is beteljesedni látták Néró őrjöngéseiben, hiszen a keresztyéneket szurkos zsákba köttette, amit meggyújtott, és azzal világíttatta meg parkját. De később is voltak éhínségek, földrengések, mindig történtek antikrisztusi jelenségek. Létrejött a pápaság, ami önmagában véve antikrisztusi, mert a pápák, Krisztus földi helytartóiként azonosítják magukat. (Az 'anti' szó nemcsak azt jelenti, hogy ellen, hanem ezt is: helyett.) Papp Géza látásában az a lenyűgöző, hogy rávilágít: az Úr Jézus bármikor visszajöhetett volna, mert a jelek bekövetkeztek, és a keze már a kilincsen van. Nincsen helye olyan elképzelésnek vagy igelátásnak, ami megakadályozhatná Krisztus visszajövetelét. Akár ebben a pillanatban is itt lehet. És ez arra figyelmeztet bennünket, hogy ne akarjunk menetrendet készíteni az Úr eljöveteléhez, mert ennek időpontját ő ismeri, a titkok nála vannak elrejtve.

Persze, hivatkozhatnak arra hallgatóim, hogy a Biblia tanítja Krisztus visszajövetelének megelőző jeleit. A Mt 24-en kívül még a 2Thessz 2,3-ban is olvasható erről prófécia: „Senki, semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia." A hittől való elszakadás már bekövetkezett: a keresztyén Európának vége. Ez a nagy szakadás a francia forradalommal kezdődött, amikor az emberek fellázadtak Krisztus ellen. Azóta a szakadás egyre erőteljesebb, és az emberi életnek már nincs is olyan területe, ahol Krisztust komolyan venné a világ. A keresztyének létszáma jelentéktelen az Isten nélkül élőkhöz viszonyítva. Tehát a próféciának ez a része már bekövetkezett, de a törvénytiprónak, a bűn emberének még meg kell jelennie. De lehet, hogy ennek megtörténte már csak napok kérdése, és utána Krisztus is megérkezik. A prófécia olyan értelmezését is ismerjük, hogy az Antikrisztus szellemiség és nem személy. János apostol például azt írta, hogy az Antikrisztus már itt van. Igen, az Antikrisztusnak mindig volt képviselője a világban, és ma is jelen van. Nekünk pedig mindig készen kell lennünk, bármikor nyithatja az ajtót.

Néhány szót kell szólnom a Jelenések könyvének helyes értelmezéséről. Az említett premillenista szemlélet szerint a Jelenések könyvének sorrendje alapján az egyik esemény követi a másikat. Ezt nem szabad úgy elképzelni, hogy a 7. fejezet után a 8. fog bekövetkezni, tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy az egyik jel megvalósulása a másikból következik. A kulcsot máshol találjuk. A Jelenések könyve ugyanazt az eseményt írja le hétszer, egymás után. Ez a párhuzamos leírás, vagy progresszív paralellizmus. Ugyanazt az eseményt írja le hétszer, de mindig egy kicsivel többet mutat a háttérről, a dolog eredetéről, esetleg kimeneteléről. A Jelenések könyve ezért hét részre osztható: 1-3.; 4-7.; 8-11.; 12-14.; 15-16.; 17-19.; 20-22. fejezetek. Ezek mindig ugyanazt tartalmazzák, vagyis bemutatják Krisztus harcát és győzelmét a Sátán felett. Majd az Egyház és a Sátán harcát írják le, többször is, mindig egy kicsit többet mutatva, más-más megvilágításban, Krisztus első eljövetelétől a másodikig. Pl. a 12,5-ben a Messiás eljöveteléről olvasunk, de a 20,2-ben is, ahol szintén az első eljöveteléről és győzelméről van szó. Az első trombitaszó (8,7) egybe esik az első pohár (16,2) ítéletével. A második a második pohár ítéletével. Mindegyik bemutatja jövetelének célját és Krisztus győzelmét. Így többször is olvashatunk Krisztus győzelméről, eljöveteléről, ítéletéről. Isten segítsen bennünket helyesen értelmezni a Jelenések könyvét, és legyünk óvatosak azokkal a magyarázatokkal, amelyek nem egyértelműek és világosak!

Beszélnünk kell még az Ószövetség próféciáiról is. Ezekkel kapcsolatos a 2Kor 1,20: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk." Vagyis az Ószövetség összes eseménye, leírása, törvénye és rendelkezése egyedül azért fontos nekünk, mert Jézusra mutatott. Ezek mind beteljesedtek Jézus Krisztusban és gyülekezetében, vagy majd az Új Égen és Új Földön teljesülnek be. Pl. Dávid királyról azért fontos, hogy tudjunk, mert személyében Isten terve valósult meg azzal, hogy Jézus Krisztus az ő családjából származott. Hogy évszázadokkal később a vak Bartimeus ezt kiálthassa: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Így teljesedik be Isten minden ígérete Jézus Krisztusban. Isten, Dávidot, Krisztus küldetésének előkészítésére használta.

Következő példa a szombatnap ünneplése. A zsidó ember ugyanis, miközben pihent a nyugalom napján, így fohászkodott: Ó, bárcsak eljönne az, aki nekem az igazi Sabbatot elhozza! A Sabbatnak ez az értelme: előre mutat Jézusra. A nyugalom napja a nagy nyugalomra mutatott, amit Jézus saját vérével és áldozatával szerzett meg a Golgotán. Mi, hívő emberek már „bementünk" ebbe a nyugodalomba, mert ez jelenti a teljes üdvösséget. A szövetség sátora is ilyen jel. Modersohn Ernő részletesen magyarázza, hogy mi a jelentősége az arannyal bevont deszkáknak, a kárpitoknak, a szövetség ládájának stb. Ezeket a legapróbb részletekig mind azért rendelte Isten, hogy előre jelezze a tökéletes váltságot és üdvösséget, amit Jézus Krisztusban készített az emberiségnek.

Az erdélyi CE Szövetség vezetője, Visky Ferenc, egyik előadásában rámutatott, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, amikor Isten azt mondta Mózesnek: „Mindent ama minta szerint készíts el, amit mutatok neked!" És Mózesnek nem gipsz-makettet mutatott akkor, és nem is egy vaskos dogmatika könyvet, hanem megmutatta neki Jézust. Az eredeti szövegben így benne van Jézus is, mert Isten, Mózesnek, Jézus váltságát, tökéletességét mutatta meg. A látottak alapján parancsolta meg Mózes, miként készítsék el a szövetség sátorát. És az így szép és ragyogó lett, de azért lehetett olyan, mert Jézusra mutatott.

A szövetség ládája arany lapokkal volt borítva, de a fedele színarany volt. Évente egyszer ide, az engesztelés helyére öntötte a főpap a bárány vérét, hogy a nép bűneire bocsánatot szerezzen. Isten, akkor a bárány vérére tekintett, és egy évig bűnbocsánatot adott. Az áldozat bemutatását meg kellett ismételni újra és újra, mert „lehetetlen, hogy a bakok és bikák vére eltörölje a bűnt". Ez az esemény is előre mutat, Jézus tökéletes áldozatára, amit már nem kell megismételni, mert „ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért" (1Jn 2,2). Itt azt a szót találjuk, ami a szövetség ládájának (színarany) fedelét is jelenti, vagyis a főpap évente megismételt áldozatbemutatása is mindig Jézus engesztelő áldozatáról szólt, ami örökké tökéletessé teszi a megszentelteket.

Izraelt nem azért választotta ki népének Isten, mert ők többek vagy jobbak lettek volna, hanem azért, hogy Izraelből származzon a szabadító. Izrael kiválasztásával Krisztus eljövetelét készítette elő Isten, ezzel az a nép lett az üdvösség hordozója és útkészítője. Ezért kell az ószövetségi próféciákat úgy olvasnunk, mint amik Jézusra és a gyülekezetre vonatkoznak. A gyülekezetben helye van a zsidónak éppúgy, mint a pogány származásúnak. Ezt az ígéretet Isten már akkor közölte Ábrahámmal, amikor még zsidó nép nem is volt: „Sok nép atyjává teszlek téged, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe". Ebben a próféciában rólunk, magyarokról is szó van. Isten, a próféciák által előkészítette a teljes üdvösséget, amiből mi is élünk, amiben ma is járunk. És azokat olvasva imádhatjuk az Urat, aki minden embernek – bármilyen nemzetiségű is – előkészítette a lehetőséget, hogy Atyja legyen Mennyen és Földön.

Biblia és Gyülekezet, XXII. évfolyam, 2010. december)

Mi történt húsvétkor? Írta: Alföldy-Boruss Dezső

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

1. A földi események

A nagyhét és húsvét eseményei Krisztussal nem a mennyben, hanem a földön történtek meg. Ő azelőtt a mennyben élt, s ott számtalan dolog történt, s minden általa történt, ami létrejött (Jn 1,3). De ott nem voltak meg azok az adottságok, amik a feltámadáshoz szükségesek, a földön viszont igen: halál, sír, keszkenők, halotti lepel, temetéshez szükséges fűszerek és a nagy, kerek, lapos sírkő, amit el lehetett hengeríteni. Minderről, mint a három (négy) dimenziós világunkban történt eseményről írtak a bibliai történetírók. Előbb a temetést, a sírboltra tolt követ, a siratást, a nagy gyászt rögzítették, majd ennek megváltozását, azaz az új látványt: üresen tátongott a sír, valamiféle hatalmas erő földre döntötte az erős vitézeket, angyalok léptek elő, akik megszólaltak, végül Jézus is megjelent. Kiderült, hogy valóban ő az, és nem a kertész. Szereplője a történetnek még Mária Magdaléna, aki Jézus lábát megragadta, amit ellenben Jézus ellenzett. Mindezek itt, a földön történtek, valós eseményként, amit számtalan követett: az asszonyok hazafutása és boldog tanúságtétele, a hitetlenkedő tanítványok kutakodása – Péter és János a sírhoz rohant –, a Szanhedrin válsággyűlése, a főpapok komoly anyagi áldozata, amikor a pénztárból sok-sok pénzt utalnak ki a sírt őrző katonáknak a hamis hír terjesztéséért... Ezek mind-mind földi világunkban végbement események voltak, és negyven napon át igen fontos eseményként tartották izgalomban Palesztinát. Először csak néhány asszonynak jelent meg Jézus, majd Péternek, később a többi tanítványnak is, végül pedig ötszáz embernek egyszerre, akik vele a feltámadás után együtt ettek és ittak (1Kor 15; Csel 10,41). Ezzel indult az evangélium világhódító útjára, és néhány száz év alatt már a Római Birodalmat is meghódította. Ezek az események az emberiség történelmének részévé lettek.

2. A mennyei történések

Az Atya elfogadta és igazolta Jézus golgotai áldozatát. Ézsaiás próféta leírta (53,10), hogy áldozata után Isten visszaadja majd neki életét, így fogja igazolni az áldozat érvényességét. A Filippi levélben (2,9) is erről olvashatunk: „Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való". Jézus isteni természete erősebbnek bizonyult a halálnál, lehetetlen volt, hogy a sír őt fogva tartsa (Csel 2,24). Amint Elizeus próféta történetében a fejsze felúszott a víz színére (2Kir 6,6), úgy az élet sem maradt a halálban. Mit keresitek a halottak között az élőt? – ezt kérdezték az angyalok (Lk 24,5).

A Szentlélek bizonyította, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, „aki a szentség Lelke szerint hatalmasan Isten Fiának bizonyult a halálból való feltámadás által" (Rm 1,4). Megmozdult a mennyei sereg, megjelentek a földön az angyalok. Máté evangélista egy angyalt, Lukács kettőt említ. Nem ellentmondás ez, hiszen rengeteg angyal lehetett jelen a feltámadáskor, s Isten annyit és annak engedett látni belőlük, amennyit és akinek akart.

Elindult a csodálatos lelki folyamat, az új élet diadala, amik mind Jézus feltámadásának lelki következményei voltak. A feltámadás erői új életeket támasztanak, letörik a bűn bilincseit, átvisznek a halálból az életre, azaz élő hit által összekapcsolnak embereket az élet Urával, Krisztussal! Ne felejtsük el, hogy Pál apostol az Efézusi levélben kifejti, hogy amikor hiszünk, akkor ugyanannak az ereje munkálkodik bennünk, aki kihozta Krisztust a halálból, és fölé emelte minden hatalmasságnak (1,19-20)! Ez a hatalom hit által már minket is odahelyezett a mennyekbe, vagyis Krisztusban már mi is a menny polgárai vagyunk (2,6).

3. Alvilági következmény

Az alvilágban történtek sem közömbösek számunkra. Az ördögöt Krisztus legyőzte, birodalmát megtépázta, az ütközetet tehát elveszítette. Bár még egy kevés ideje van, s abban pusztít, rombol, de sorsa meg lett pecsételve – ezért is kérdezi Pál apostol: "pokol, hol a te diadalmad?" (1Kor 15,55/b). Veresége azonban még csak lelkiekben érvényesül a földi térben. Az ördög még megteheti, hogy szertejárjon keresve, hogy kit nyeljen el (1Pt 5,8). A halált még nem nyelte el a diadal, még nincs itt a feltámadás napja (1Kor 15,54). A hír igaz, de földi megvalósulása még nem érkezett el.

4. Feltámadás

Rajongó körökben nagy lelkesedéssel beszélnek az amerikai prédikátor, Don Piper üzenetéről, aki halálos autóbalesete után 90 percet a mennyben töltött, és onnan visszatérve, beszámolt az ott látottakról, hallottakról. Azt állította, hogy ott járt az arany utcákon, amelyek fölött pazar kapu ívelt, körülötte remekül kinéző emberek jártak, a távolban domb magaslott, csodálatos illatokat érzett, és ezerféle zenében gyönyörködött, miközben angyalszárnyak suhogását hallotta. Látta a saját szétzúzott, már egy órája meghalt testét teljes épségben(!): a mennyben egy karcolást sem fedezett fel azon! De olyan embereket is ép testben, fejükön hajjal, akik a földön kopaszok voltak. A bibliaolvasó hívő ember pedig csak csóválja a fejét ennyi képtelenség hallatán. Mert, noha nem vitatjuk, hogy Piper a klinikai halál állapotában volt, és eközben halál előtti (és nem halál utáni!) élményekben részesült, de számunkra nem kétséges, hogy fantáziájában összekeveredett a XX. századi vallásos-pünkösdista képzeletvilág (balesete akkor történt) a Jelenések könyvének

21-22. részeivel. Hiszen aranyutcák, gyöngykapu és egyéb földi valóságok az új földön lesznek, és nem most találhatók a mennyben. Továbbá a testi feltámadás még nem történt meg, tehát a mennyben lévő megboldogult hívők teste sincs még ott. A feltámadás napjáig testük a sírban nyugszik. Ha pedig Piper ahhoz ragaszkodik, hogy nem klinikai halálban volt, hanem valósággal meghalt, és a mennybe került 90 percre – ahonnan visszatért –, akkor nagy a baj. Mert az a menny, amit leír, ahol tartózkodott, és ahova visszavágyódik (és ahova embereket hív) nem a Jézusé. A Biblia ugyanis más mennyet mutat be. Akkor hol volt Don Piper, és hova hívogat?

Íme, egy példa arra, hogy „Nincs új a Nap alatt", a régi tévtanok ismét feltámadnak. Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt beszélt azokról, akik azt hirdetik, hogy a feltámadás megtörtént (2Tim 2,18). Pedig még nem történt meg. Noha ezek a mennyei és túlvilági szempontok látható módon még nem valósultak meg, azért ne gondoljuk, hogy egyáltalán nincsenek. A lélek világában ugyanis valóságosak. A testi feltámadás még nem történt meg, de van lelki feltámadás is, ami itt, a földön meg kell, hogy előzze, mert ez a boldog testi feltámadásnak a feltétele! Erre sokan mondják azt, hogy „elspiritualizáljuk a dolgot". Pedig, amikor egy ember életében megtörténik az újjászületés-megtérés, vagy amikor mindez többeknél közel azonos időben (ébredés), akkor ezen nem szabad egyszerűen csak napirendre térni! (Még a hitetlen világban is meghatározó hatása van a spirituális történéseknek: hiszen azok befolyásolnak nagy dolgokat: a lélek parancsol a testnek, és az engedelmeskedik. Rossz és jó értelemben egyaránt.) Mi ennek most a feltámadásra gyakorolt pozitív hatását vizsgáljuk: ha életünk már a földön az Úré, akkor testünk is az övé, és a feltámadásban az Úrhoz megy testünk is. Ha tehát hiszünk Jézus Krisztusban, akkor már itt a földön változás következik be, a krisztusi testi létünkben láthatóvá lesz. Tehát a lelki feltámadásban (újjászületés-megtérés), már mindent megnyerünk, amit addig elveszítettünk: lelkünk tisztaságát, békességét, a hitet és az örök üdvösséget. De elindultunk az úton a testi feltámadás és az örök élet felé is! Ezért „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a második halálnak..." (Jel 20,6)!

(Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. áp)

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Írta: Alföldy-Boruss Dezső

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Senki nem várja, hogy a teremtő Istenről szóljon a karácsonyi prédikáció, sem azt, hogy a Szentlélek kitöltetéséről, mert az egyik 4000 évvel azelőtt, a másik pedig harminchárom év múlva történt. Mégis, hogy a címhez hű legyek, fedjük fel, hogy ki maradt ki a karácsonyi homiletikumból: – a Szentlélek!

Persze, nem baj az, hogy nem a Szentlélek a Karácsony főszereplője. Lényéből származik ez: nem magát dicsőíti, hanem mindig Krisztust (Jn 16,13-14). Mégis, most gondoljunk rá, és nézzük meg szerepét, munkáját! Hogyan volt jelen a Szentlélek az inkarnációban? – Mint teremtő és bűntől megőrző Isten. Kezdjük tehát ezzel: Jövel, teremtő Szentlélek!

Kezdettől fogva úgy jelentette ki magát, mint aki az isteni teremtésben részes személy. Már a Genezis hajnalán, az 1Móz 1-ben ezt olvassuk: Isten Lelke lebegett a vizek felett. A mörahefet a tojáson ülő, testnek melegével életet adó, fiókákat kiköltő aktivitás szava: így volt ott a Szentlélek, hogy életet adjon a mindenségben. Amikor élet jött létre, Isten Lelkének lehelete okozta azt: „az Úr szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük" (Zsolt 33,6). Különösképpen az első ember teremtésekor valósult ez meg, amikor Isten lelket lehelt Ádám orrába, ott is a Szentlélek rendkívüli munkáját látjuk: „Istennek Lelke teremtett engem, a Mindenható lehelete adott nékem életet" (Jób 33,4). Tudjuk, hogy az első ember elbukott, minden utóda magán és magában hordozta a bűneset nyomát. Ádám fiait és leányait már a maga képére és hasonlatosságára nemzette (1Móz 2,5). Ebből az örökségből nem volt képes kilépni az emberiség. Ezért új kezdetre és merőben más személyre volt szükség, mint eddig; olyanra, akiben nem folytatódik az átok vonal és az eredendő bűn. Itt lépett be a teremtő Szentlélek. A második Ádám Földre jötte a Szentlélek rendkívüli teremtő munkája, új isteni teremtése által valósult meg.

Ez a munka kettős volt: teremtés és megőrzés.

1. Isteni teremtés volt, valóságos creatio ex nihilo, hiszen a férfi szerepe nem lévén jelen, ezt pótolni kellett. De nem istenek és emberek közötti pogány nász volt ez, hanem Isten Lelkének fentről jövő teremtő munkája, melyben előhozza a nem levőket, mint meglevőket (Rm 4,17). Ezt minden ember létrejöttekor, fogamzásakor elmondhatjuk, mert az életet csak Isten adhatja. Itt azonban látjuk, hogy ennél jóval több van, hiszen miközben megfogan Jézus földi élete Mária méhében, a Szentháromság második személye köti össze magát örökre az emberi léttel, s attól soha örökre el nem válik; kivéve azt a három napot, amikor a sírban pihen földi porhüvelye.

Az örökkévaló Ige összekapcsolódása a szarx-szal, illetve a Logosz bejövetele földi világunkba nem igényelt külön teremtést, noha a kettő kapcsolódása olyan titok és annyi kérdést vetett fel, amikre csak az isteni faktor jelenléte és aktivitása adhatott választ. Hogy miként jöhetett létre az immár isteni és emberi egysége úgy, hogy a kettő mindvégig megkülönböztethető, de szét nem választható, és a két, merőben más lényeg mégis az egy személynek, a názáreti Jézusnak tulajdoníttatik (communicatio idiomatum) – mindez Isten Lelke teremtő és egybeszerkesztő, összeillesztő munkájának érdeme.

Isten-ember volt tehát Jézus az első másodperctől fogva. A Szentlélek általi fogantatás pillanatától kezdve létrejött ez az egység, amit Mária hordozott. Comenius szerint az ember létének három helye van. Az anyaméh, a földi élet és az örökkévalóság. A Názáreti itt járva a földi életében ugyanaz volt, mint az anyaméh elrejtettségében. Krisztusunk prenatalis élete is isten-emberi volt. Születéskor pedig isten- ember érkezett e világra. Az inkarnáció nem Karácsonykor kezdődött, hanem kilenc hónappal korábban, előbb megtörtént, és folyamatosan élt-magzati életében; és később, Karácsonytól kezdve, földi életének második szakaszában.

Persze tudjuk, hogy Comenius mondása csak földi mivoltára alkalmazható – az emberi lét három helyét illetően -, valódi lénye ezen messze túlnyúlik: a korábbi örökkévalóságra, amikor örökkévaló Logoszként mint isteni lény préegzisztens életet élt a Szentháromságban. Megszületésére nézve pedig az atyák ezt a görög szót használták: theotokosz – mármint Máriára nézve, aki istenszülő volt.

Ebbe érdemes kicsit belegondolnunk, hiszen többeket felháborított a kifejezés. 431-ben, az efezusi zsinaton, éppen a tévtanító Nestorius, aki Krisztus istenségét akarta lefaragni, s aki ellen megfogalmazták ezt a dogmát, éppen ő tiltakozott. Hihetetlen éleslátással rájött a dolog lényegére és a megfogalmazás veszélyére: Ne tegyétek Máriát istenanyává! – kiáltotta. S talán erre gondolt: mert, ha istent-szülő, akkor ő maga is isteni lesz. S noha nem látta a római katolikus dogmafejlődést, helyesen érvelt, előre mutatva a Szűz Mária imákra: „Üdvözlégy Mária... Istennek szent anyja...", és a későbbi Mária kultusz tanfejlődésére. Mária isten-anya lett, az ég királynője, az egyház anyja, az üdvjavak közvetítője, közbenjáró, aki a mindehhez szükséges bűntelenséget 1854-ben meg is szerezte.

Az igaz hitű atyáknak igaza volt, Nestoriusnak is. Talán a feszültséget feloldja az a meggondolás, hogy Máriának, noha isten-embert szült, nem sok köze volt földi anyaságában Jézus istenségéhez, hiszen az mindvégig isteni-pneümatikus valóságként volt jelen, s mint magasan az emberi felett álló isteni hüposztázisz – hordozhatatlan volt Mária, mint véges emberi teremtmény számára. Mert: Finitum non capat infiniti: A véges nem foghatja fel a végtelent. Így Mária nem hordozta Istent, Isten hordozta őt – s nem is szült Istent. Az istenség egyszerűen „sua ipso", jelen volt a születés előtt, alatt és után, s ez nem Máriától származott, és az istenit nem Mária éltette, és nem segítette át az élet első fázisából a másodikba. Ahol kifejezetten a teremtő Szentlélekre volt tehát szükség, az nem az isteni faktor volt, hanem a Jézus földi teste, ami valóságosan emberi testté formálódott, mint mindenki másé is, aki valaha is elkezdte itt a földi életet. E csodálatos műben a teremtővel találkozunk. A teremtés színhelye pedig Mária méhe volt. Krisztus így szólt erről: "testet alkottál nekem" (Zsid 10,5).

2. S láthatjuk az isteni Lélek második tevékenységét is: megőrizte a megfogant isteni életet a Máriához kapcsolódott eredendő bűntől. Mert Mária természete romlott volt. Bűnben született és bűnben melengette anyja (Zsolt 51,7). Mert az Ádám bűne minden emberre elhatott (Rm 5,12). Nem volt ebben senki sem kivétel. Ez a bűnösség pedig valamiféleképpen átszállt volna minden utódára, át is eredt Jézus féltestvéreire – ha Jakab, Judás és mások valóban annak számítottak. A II. Helvét Hitvallás ennek lehetőségét, hogy később testvérei lettek volna, kizárja: XI/2; de azt nem, hogy a bűn öröklődik. Hogy miként, erre nincs magyarázat. Nyilvánvaló: a bűnösség egyfajta lelki habitus, egész személyiségünk át van hatva az Istentől elszakadással, valónknak egy alkotóeleme sincs, ami mentes lenne Ádám bűnétől. Értelmünk, érzelmünk és akaratunk, vagy bár ahány alkotórésze van is az embernek, mind-mind a bűn hatása alatt áll, mert a bűn mindenhova eljut. Sebestyén Jenő szerint a bűn esszencia nélküli parazita. Így öröklődik, és mindenhol jelen van.

De nem így történt Jézusnál, mert ő bűntelen volt, teljesen bűntelen. Benne nincs bűn – szólt az apostoli bizonyság: 1Jn3,5. Ez csak a Szentlélek most tárgyalt munkája által volt lehetséges, aki megőrizte Jézust a Máriától való származás közben annak természeti romlottságától. Így értelmezzük a Lk 1,35-t: "a Szentlélek száll tereád, a magasságosnak ereje árnyékoz be téged, azért ami születik is, szentnek hivatik, Isten Fiának".

Nem értünk egyet a nagy adventista tanítóval, Reisinger Jánossal, és igen veszélyesnek és hitrombolónak tartjuk, amikor ezzel kapcsolatban Krisztusról úgy vélekedik, mint, aki maga is bűnös lett volna: „Ugyanolyan emberi testet vett fel, ugyanabban a bűnös emberi testben élt, és megmutatta, hogy ugyanolyan feltételek között mégis lehet győzni a bűn fölött" (Előadás az újjászületésről, illetve Nikodémusról). A Rm 8,3. vers nem azt mondja, hogy bűnös volt, hanem a bűn testének hasonlatosságában jelent meg, vagyis ugyanabban a bűn által már megromlott testben, de nem a bűnben volt hasonló. Vagyis a bűneset utáni, annak következményeiben levő testet vette fel (fájdalom, szenvedés, halál stb.), de nem magát a bűnt.

A Lk 1,35. vers világosan tanít ebben a kérdésben: "a Szentlélek száll tereád, a magasságosnak ereje árnyékoz be téged, azért ami születik is, szentnek hivatik, Isten Fiának".

– Szent Lélek munkájáról szól: ezért bűntelen és tiszta,

– az „is" szó szerint nemcsak a földi életére, hanem a magzati életére is vonatkozik,

– „ereje" – olvassuk, ami képes volt megőrizni őt a rossztól,

– „szentnek hívatik" – Isten maga nevezi őt szentnek, ami itt a teljes tisztaságot, Istenhez tartozást jelenti,

– „Isten Fiának" – amelyben töretlenül megmarad az istenfiúság isteni köteléke.

Mindez – persze –, Jézus most keletkezett földi természetére vonatkozik, istenségére nem. Annak nem volt szüksége megőrzésre, hiszen a bűn közelébe sem férhetett. A Szentlélek által ehhez méltó emberi született meg. Erre az utóbbira irányult a Lélek megőrző munkája. Az így „létrejött" Jézus Krisztus, isteni megváltónk, tökéletesen bűntelenként kezdte földi életét. Így lett ő a második Ádám, a megváltott emberiség feje. Lelki habitusa, értelmi, érzelmi, akarati élete, lelkének minden rezdülése, a psziché minden funkciója, minden kviétuma és motívuma benne teljesen tiszta volt. Ebben munkálkodott vele együtt a Szent Lélek fogantatásakor, születése előtt és után: szent és tiszta földi életében. Ez volt a Szentlélek szerepe az inkarnációban.

Alföldy-Boruss Dezső / Budapest

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XVIII. évfolyam, 2006. december)

**

Ifj. Alföldy-Boruss Dezső

Fantázia- és szerepjátékok

Ki ne ismerné a játék örömét? Kikapcsolódást ad. De nem minden játék ártalmatlan. A felnőtt ember felelős a gyermekek játékaiért.

A fantázia- szerepjátékok mögött babonás, titokzatos világ rejlik, ahová be kell lépni, amit szívvel-lélekkel kell kipróbálni. Aki ezt megteszi, átalakul: látszólag közöttünk van, de a valóságban már más világban él. Feltalálója az amerikai Gary Gygax. A fantázia- szerepjátékok játékosa magának készíti a köteleket, amiket saját erőből soha többé nem képes levetni.

A keresztyén embernek szívügye kell hogy legyen

mások lelkének állapota.

A játékosban személyiségzavar lép fel. Idegen ruhát vesz fel magára, és abban kell otthonosan mozognia. A játékosnak meg kell dolgoznia azért, hogy beilleszkedhessen új énjébe és azonosuljon azzal. Önhipnózis ez. Az új karakterrel való legbenső azonosulás a személyiségében lenyomatot hagy, ami adott esetben önállósítja magát: az eddigi szerepjátszót valóságos cselekvésre kényszeríti. Ideggyógyászok mondhatnák el legjobban, mekkora rombolást okoznak a fenti cselekedetek az ember idegrendszerében.

Az ember Isten előtt döntéseiről elszámolásra kötelezett lény.

A játékos átléphet egy kapun a fantáziavilágba, amely az okkultizmus és a metafizika valósága. Nemcsak a személyiség hasad ketté, hanem a valóság is. Végül bekövetkezik a teljes csere, a fantázia lesz a valóság, a valóság pedig mese. Gyermekkorunk mese és fantáziavilága növekedve elvesztették varázsukat, mert nyilvánvalóvá vált, hogy más a valós élet. A fantáziajáték azonban különös lelki hatással bír gyakorlójára. A mesevilág egyre valóságosabb lesz, egyre inkább átszövi a valódi életet és elkezd hatni. Ez már a kényszercselekvések világa.

A kívülálló számára idegenné válik az, akinek két világa van. A legjobb reklámot azok a gyerekek keltik, akik már bekerültek ebbe a mitológikus világba. Ha a megszólított erre vevő, akkor számára e szellemi közeg állandóan jelen van, kezdetben zavarólag. A következő lépés: az új valóság úgy hat, hogy már nem zavarja az illetőt. Itt már kettős tudattal találkozunk, az ember idegen vezérlés alatt él. Sokan nem is értik, hogy mi a rossz abban, hogy a mágiával szórakoznak. Korunkban gyermekeink teljesen magukra vannak hagyva az okkult témákkal. A keresztyénség hazánkban nem hallatja szavát, s így a New Age-hálózat zavartalanul működik és átalakítja a felnövekvő generációt.

Különbség van a színjátszás és a szerepjátékok között is.

A színészt saját karaktere segíti egy szerep megformálásában. A szerepjátékoknál azonban kialakul egy új karakter, azzal való teljes azonosulás teszi eredményessé a játékot. Keresztyén ember nem vállalhat olyan karaktert, ami Krisztus által tiltott vonásokból épül fel és ezzel lelkileg is teljes mértékben azonosulnia kell. Istennek jobb megoldásai kínálkoznak. Tapasztalhatjuk mekkora megtartó, jellemnemesítő, akaratformáló, gátló, és rossz pszichikai tényezőktől felszabadító ereje van Isten Igéjének.

Biblia világosan tanítja, hogy az ember lelkének van a földi világon túlra irányuló érdekeltsége. A kétféle pneumatikus érdekeltség kölcsönösen kizárja egymást. Ha az egyik töltésre rákapcsolt az ember lelke, akkor már nem kívánja a másikat. A fenti játék igazi veszélye abban rejlik, hogy elbarikádozza az utat, ami az élő Istenhez vezet. Nem megnyugtató, hogy a játék csak gondolati síkon történik meg. A "csak gondolat" hatalmas, jellemformáló eseményeket elindító valóság.

Jézus a Hegyi Beszédben a gondolati bűnt is bűnnek nevezi.

*****************

******************************

Ifj. Alföldy-Boruss Dezső

Írta: Baksai-Szabó Kristóf

Népszerű lelkipásztor előadó, vallástanár. Tanulmányait a budapesti Református

Teológiai Akadémián végezte. Lelkészként Gyúrón szolgált, majd a Budapest–Kispest-Wekerle-telepi gyülekezet élére került. Tagja a Biblia Szövetség Tanácsának, és tanára a péceli alapfokú bibliaiskolának. Több cikke, tanulmánya jelent meg nyomtatásban.

Kötetei:

Útmutató vallási irányzatok megítéléséhez (Titus Hitéleti Alapítvány, Demecser, É.n.)

Dogmatikai vázlatok (Titus Hitéleti Alapítvány, Demecser, É.n.)

A pünkösdista és karizmatikus mozgalom rövid áttekintése és bibliai vizsgálata (Magánkiadás, Gyúró, 1992) Etikai jegyzetek (Ébredés Alapítvány, Pécel, 1994)

Préritűz? (Fundamentum Alapítvány, Budapest, 2001)

Taizé a Biblia mérlegén (Budapest-Pasaréti Református Egyházközség, Budapest, 2001)

Gátszakadás (Ébredés Alapítvány, Pécel, 2002) ~ többekkel

Alföldy-Boruss Dezső

Alföldy-Boruss Dezsőt népszerű lelkipásztorként előadóként, vallástanárként, szerzőként ismerhetjük. Tanulmányait a budapesti Református Teológiai Akadémián végezte. Lelkészként Gyúrón szolgált, majd a Budapest-Kispest-Wekerle-telepi gyülekezet élére került. Tagja a Biblia Szövetség Tanácsának, és tanára a péceli alapfokú bibliaiskolának. Sokat publikál, cikkei, tanulmányai, könyvei jelennek meg! Az elmúlt években a presbiterek képzésével is intenzíven foglalkozik. A Magyar Református Presbiteri Szövetség Budapest-Déli Területi Szervezetben folyó továbbképzés anyagát, tematikáját túlnyomó részt Ő állítja össze. E munkájával kapcsolatosan kérdezte őt honlapunk szerkesztője:

Honlap szerkesztő: Mi a tapasztalata -közvetlen és közvetett

Nagytiszteletű Úrnak: a jelenlegi presbitériumok mennyire tudják ellátni feladataikat?

Alföldy-Boruss Dezső lp.: Bizonyára minden gyülekezetben más. Wekerletelepen jól működő presbitérium van.

Hsz.: Melyek a presbitériumok legfontosabb tennivalói és mi az, ahol nem kellene, hogy a hangjukat hallassák?

ABD.: Növekedjenek fel felnőtt keresztyénné, érett férfiúságra (Ef.4,13). Így példányképei lesznek a nyájnak. (1 Péter 5,1-4)

Hsz.: Manapság egyre többen és többet használjál az „élethosszig való tanulás" fogalmát. Vonatkoztatható ez a presbitérium tagjaira is?

ABD.: Mindenféleképpen, hiszen egy presbiter is Jézus iskolájába jár és ez örök tanítványság - „tanuljátok meg tőlem hogy"...úgy is értelmezhető, tanuljuk meg, Őt magát -megismerni és imitálni. Ez az örök „imitáció Christi", a mindenkori Krisztus követés.

Hsz.: Nagytiszteletű Úr sokadszor állítja össze a presbiterek képzésének tematikáját. Munkatársaival együtt mi az az iránytű, amit követni lehet ebben a munkában? Abból a rendkívül szerteágazó anyagból, ami tanítható, milyen módon választják ki a tényleges témákat? ABD.: Különböző területeken kell elmélyülnünk Elsősorban az

igeismeretben: ez lenne az alap, amihez mindig, újból vissza kellene térni. Nem lexikális bibliaismeretre gondolok, hanem organikus ismeretre, ahol összefüggéseket fedezünk fel ebben a csodálatos lelki felépítettségben, ami a Biblia versei és az élő gyülekezet, Krisztus lelki teste között van. Igen, ezt tervbe is vettem, hogy egyik évben jó lenne igei kurzust kezdeni.

A második helyen említem a hitvallások jobb megismerését. Felbecsülhetetlen segítséget jelent két Hitvallásunk szövege a Biblia értelmezésében, de olyan gyakorlati módon, hogy életünk nagy döntéseiben is iránytűként szolgálnak. A gyülekezeti élet, a szolgálatok, a más vallásokkal való kapcsolat, de a magánélet dolgaiban is: gyermeknevelés, házasság. Amiért éppen korunkban tartom ezt fontosnak, az a sok tévtanítás jelenléte egyházaink körül és egyházainkban. A teológusok között egyre inkább megjelenik a bibliakritikus fajta, aki a Biblia igazságait kétségbe vonja. Ők egyházunkban gyakran teret kapnak. Például egy Erdélyből jött lelkész- tanár a feltámadást tagadta. Egyre több fiatal lelkész kerül ki teológiáinkról, akik megkérdőjelezik a Biblia igazságait. Ők a szószékre kerülnek, és óhatatlanul is megzavarják a gyülekezeteket. Ilyenkor a presbitérium feladata, hogy az Ige tisztasága fölött őrködjön. S mivel egyházunkvezetősége még Hitvallásainkat tiszteletben tartja és azok kötelező érvényűek (valamennyi lelkész Hitvallásainkra tett esküt), a presbitereknek van mire hivatkozni. Ezért kérem a presbiteri konferenciák előadóit ismételten, hogy hivatkozzanak hitvallásainkra, hogy a presbiterek azokat jobban megismerjék.

Harmadik helyen említem az elmúlt évek presbiter továbbképzések kurzus -anyagát, az egyháztörténelmet. Ez a szívem ügye. Éveken keresztül igen intenzíven foglalkoztam ezzel a területtel, egyre jobban megszerettem.

Hsz.: A 2009-es évben volt egy „kísérlet", miszerint a továbbképzéseken hangozzék el valami gyakorlati útmutató is, ami azonnal készpénzre váltható a gyülekezetekben. Néhány alkalmat kivéve -pedig akadt közöttük kifejezetten „izgalmas", nagyon gyakorlatias előadás- nem került sor ezek megtartására. Van ennek valami különleges oka?

ABD.: Nem, nem volt. Igen fontosnak tartom a húsba-vérbe vágó dolgok testvéri megbeszélését.

Hsz.: Az éves presbiteri továbbképzések kezdetén magas látogatottsággal indulnak az alkalmak, de az év vége felé már csak az un. „mag" marad. Tudják értékelni ezt a jelenséget? Nem veti fel ez az oktatási mód megváltoztatásának igényét?

ABD.: Gyakorlati oka lehetett ennek. Mivel több ismeretlen helyre kellett menni a fővárosban, nehézkesek voltunk...Ebben az évben két helyen tartjuk a találkozókat, mind a kettő jól megközelíthető: a Szilágyi Dezső téri és a nagyvárad téri templomban.

Hsz.: Vannak gyülekezetek, ahonnan soha nem érkeznek hallgatók az előadásokra. Ebből megállapítható e bármilyen tendenciózus jelenség akár a presbitériumra, akár a lelkipásztorra, akár ezen gyülekezetek egészének működésével kapcsolatban?

ABD.: Én nem akarok következtetéseket levonni. De meggyőződésem, ha egy gyülekezetben „rákapnak" erre a lehetőségre, nem bánják meg és állandó tagok lesznek.

Hsz.: Köszönöm, hogy válaszolt honlapunk kérdéseire.

Szabó László Szerkesztő

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 68, összesen: 193722

  • 2020. január 16., csütörtök

    Richard B. Hays könyve arra érzékenyít minket, hogy felfedezzük az Újszövetségben is az Ószövetséget, Jézus Krisztusban pedig az Ószövetség Istenét.
  • 2020. január 15., szerda

    Sinka István életműjében saját sorskérdéseink is visszaköszönnek. Önarcképet tart elénk, mert benne vagyunk minden versében. Szabó Szabolcs előadása a...
  • 2020. január 14., kedd

    Ezzel a felirattal, hatalmas táblán hirdette a hétéves kisfiú, mit gondol a vasárnapi istentiszteletről – csak így volt hajlandó elindulni ottho...
  • 2020. január 13., hétfő

    Utoljára találkozott ebben a formában a dunamelléki református egyházkerület vezetősége és lelkipásztori közössége.
  • 2020. január 12., vasárnap

    Tizenhárom lelkészhallgató kezdi meg gyakornoki évét februártól azokban a dunamelléki református gyülekezetekben, amelyek lelkészei segítenek felkészí...
  • 2020. január 09., csütörtök

    Dél-koreai küldöttséget fogadott a dunamelléki püspöki székházban Bogárdi Szabó István református püspök.
  • 2020. január 09., csütörtök

    Tomcsányi Domonkos előadása az online tér biztonsági kihívásairól, az adatainkért folytatott versenyről és az információs buborék csapdájáról a XV. Ha...
  • 2020. január 08., szerda

    Nem azonnali eredményekért dolgozik, komolyan hisz a szolgálatában. Csak hiteles keresztyének által válhat egy iskola nemcsak egyházivá, hanem kereszt...
  • 2020. január 08., szerda

    Idén is megérkeztek a koreai vendégeink a Lónyay Református Gimnáziumba.
  • 2020. január 07., kedd

    A Biblia 2020 kezdeményezés egyszerre épít nemzetközi közösséget és erősíti fel Isten Igéjének hangját a virtuális térben. Olvassuk fel együtt a Szent...