Fontos tudnivalók a kegyességi irányzatokról

Fontos tudnivalók a kegyességi irányzatokról

A keresztyén  egyházakban jelen lévő kegyességi irányzatok:

A keresztyén egyházakban jelen lévő különböző teológiai szemléletek, kegyességi irányzatok, lelkiségek, áramlatok, esetleg tévelygések fölsorolása a teljesség igénye nélkül:

• tradicionális (népegyházi vallásosság)
• deista,
• racionalista,
• liberális
• univerzalista
• karizmatikus
• félkarizmatikus
• evangelikál
• modernista, (amerikáner)
• szinkretista
• ökumenista
• puritán
• pietista
• fundamentalista
• stb.

 

Néhány lelkiségi mozgalomról a teljesség igénye nélkül:

***

KARIZMATIKUS MOZGALOM

CURSILLÓ

TAIZEI MOZGALOM

WALDORF- SZELLEMISÉG

***

A KARIZMATIKUS MOZGALOMRÓL

A karizmatikus (karizmával rendelkező) mozgalom tagjai úgy vélik: ma is lehetséges a karizmák gyakorlása, mi több, ezek jelenléte jele a kereszténység posztmodern megújulásának. A mozgalom pánkeresztény jellegzetességeket mutat, egyben túlmutat az ökumenikus mozgalom ismeretkritikáján, tagságuk zöme a felekezeti kereteken túl, a hitben újra egyesülő kereszténységet vizionál. A karizmatikus mozgalmaknak sok változata van, általában nincs alapítójuk. Az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában és Angliában kezdődött protestáns, részben pünkösdista csoportokban. A katolikus karizmatikus mozgalom 1967-ben indult. Szokás megkülönböztetni a pünkösdi és a karizmatikus mozgalmat.

(Forrás:   Wikipédia szabad enciklopédia)

 

A karizmatikus mozgalmat nevezik rajongó pünkösdi-karizmatikus irányzatnak is.

https://info2.sermon-online.com/hungarian/RudolfEbertshaeuser/Hungarian-A_Karizmatikus_Mozglaom_Az_Utolso_Idoek_Ebredese_Vagy_Az_Utolso_Idoek_Megtevesztese.pdf

PÜNKÖSDISTÁK

A pünkösdi mozgalom egy új Pünkösd átélésére alapozza tanítását. 1906 jelentette a nagy áttörést, ahonnan számítjuk a mozgalom terjedését. Los Angelesben (USA) egy néger lelkész extázisba esett - Seymour -nyelveken kezdett szólni és ezt a képességét ruházta át a különös erők - idegen lélek - „második áldásaként" kézrátétellel követőire. 
Ezek a mozgalmak egymástól vesznek át hatásokat, de különbségeik ellenére egyazon idegen lélek inspirálja őket. Ez az idegen lélek önmagát dicsőíti, aki a Biblia tanítása szerint hamis prófétaként majd a tüzet is lehozza az égből (Jel. 13-14). A Szentlélekkeresztségről szóló hamis tanítás más Evangéliumot hirdet, mint a Biblia, ezért ítélete is nagy lesz, s ennek a ragályos veszélynek elkerülhetőségére most kell - még időben - felhívnunk a figyelmet.

Az Ige tanítása szerint a „Lélekkeresztség" értelmezése teljesen mást jelent, mint azt a rajongó mozgalmakban értelmezik. A Biblia tanítása szerint ez az esemény egyszer, egyetlenegyszer és egyszerre történik meg velünk, amikor is a Szentlélek beépít lelkiképpen a Gyülekezetbe, az Ő Testébe, ami az újjászületéskor - megtérésünkkor - megy végbe, amikor Krisztust elfogadjuk Megváltónknak, a Benne való élő hit által Vele eggyé leszünk. Ezt Isten cselekszi velünk, amikor ez egyszeri történés végbemegy az életünkben, s részesül a megváltott ember a Szentlélek ajándékában. Ezzel szemben az idegen lélek hatása alatt nyelveken szóló mozgalom azt állítja és tanítja, hogy az újjászületést - megtérést - követnie kell egy következő élménynek, mely által az ember a Szentlélekkel különös kapcsolatba kerül.
Vagyis ez a mozgalom megbontja a Szentháromság Isten egységét, és túlhangsúlyozásával a Szentlélek pótlólagos élményével fölényt biztosít az Atyával és Fiúval szemben a Szentléleknek, ami teljesen elüt a Biblia tanításától és attól teljesen idegen.

A mozgalom szerint csak ezzel a „második" élménnyel veszi kezdetét a hívő élet. Ennek a kierőszakolt megtapasztalásnak az elnyerése nincsen Istentől, mert Ő nem cselekszik Igéjével ellentétben. Tehát ez a titokzatos vallásos élmény egy idegen lélek tanítása és misztikuma. A Szentlélek a Biblia szerint egyszer adatik, Aki Krisztus befogadásakor beépíti a Krisztus Testébe, a Gyülekezetbe.
A nyelveken szólás mozgalma hamis voltára utal az is, hogy ezt ördögűzésre használják, próféciákat közölnek a nyelveken szólók, s hirdetik, hogy ennek bűntől tisztító ereje van, s ezt meg lehet tanulni. 
A Biblia mindebből semmit sem tanít. Ebben a mozgalomban túlhangsúlyozott szerepet kapnak a víziók - látomások -, míg a Szentírás világosan tanítja, hogy „HITBEN JÁRUNK ÉS NEM LÁTÁSBAN" (II. Kor. 5,7. Mt. 24,26. I. Pt. 1,8).

A pünkösdista mozgalom második nagy hullámát hívjuk KARIZMATIKUS MOZGALOMNAK. Ne keressük a hamis lélek képviselőivel a találkozást, mert az erőtelen keresztény testvéreink hamar áldozatul eshetnek a hamis lélek gyötrésének. Ne nyisson senki ajtót az extázis előtt. Példának mondjuk el - amit magunk is láttunk -, hogy egy pünkösdista összejövetelen a „lélekkereszteltek" a padlóra zuhannak, s hamarosan görcsbe merevedett testek borítják a padlót, az emberek eszméletlenül esnek el, s lesznek áldozatok. 

Egy ilyen veszélyes, hamis közösség a Német Sándor vezette karizmatikus Hit-gyülekezete napjainkban. A régi és új pünkösdista mozgalom, s karizmatikus szárnya, ugyanazon lelkületű ál-ébredés, melyben a hamis lélek és hamis lelkek munkálkodnak.

Ez a nyelveken szóló mozgalom gyökeréig romlott fa, mert ők akarják a világot megváltoztatni - miként a világ is így gondolkodik-, s azt „megoldottnak" nem Krisztus gondolatai áldozatában látják. A nyelveken szólást sokan azzal az Igével indokolják, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz", de némelyek elfelejtik, hogy az ugyanaz nem jelenti az ugyanazon módon való munkálkodást (Zsid. 13,8). Sokkal inkább megáll az, hogy a nyelveken szólás az apostoli időkre adatott, s miután betöltötte feladatát, megszűnt. Erről szólt Pál apostol is: „a nyelvek megszűnnek" (I. Kor. 13,8). A nyelvek a zsidóknak adattak, akik jelet kértek! (I. Kor. 14,21. 1,22. Mt. 12,34-38. 16,1. Jn. 4,48). 

Pál apostol későbbi leveleiben sincs már szó a nyelveken szólásról és az apostolok többi levelei sem tesznek említést erről a problémáról, amely teljesen háttérbe szorult. Sőt az egyházatyák feljegyzéseiben sem találunk utalást, hogy a nyelveken szólás szerepelt volna a gyülekezetek gyakorlatában. Ezért okoznak mindig zavart és szakadást a nyelveken szóló mozgalmak a történelem - és egyháztörténelem - folyamán, mint a rajongás lelkének közösségei.

1. A SZENTLÉLEKKERESZTSÉG kérdésén áll, vagy bukik a mozgalom, mely egy második áldással tölti be a nyelvekenszólót - ez a csodálatos öröm. - Ez a tanítás merőben ellenkezik a Biblia tanításával, mely egyszeri esemény volt Pünkösdkor. (I. Tim. 4,1 Csel. 11,16).
2. A NYELVEKEN SZÓLÁS nem felel meg a bibliai normáknak, attól idegen, misztikus jelenség, mely a pogány vallásokban lelhető fel. Ha üzenetet közvetít, az nem Istentől való, mivel a nyelveken szólás Istenhez szóló beszéd és nem emberekhez szóló beszéd (I. Kor. 14,2 ).
3. A VÍZIÓK, LÁTOMÁSOK területén riadót kell fújnunk, itt túlvilági áttörésekről van szó. Isten országából pedig nem származhat Krisztus jelenés. (Kor 11,14). A hit nem a látás dimenziója: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek" (Jn. 20,29).
4. ÚJ KIJELENTÉSEK birtokosai a karizmatikusok? Nyilvánvaló, hogy ez a lehetőség az apostoli korral lezárult. A figyelmeztetés mindenkinek szól: Az írásokhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet büntetlenül. (Jel. 22,18). 
5. KÉZRÁTÉTEL-el közvetíteni a közösségvállalás jelét jelenti, Isten áldásának külső megerősítését, de a bűnátadás aktusa is volt. Hogy a kézrátétellel lehetne Szentlelket nyerni, ez vaskos - babonaság, amint azt Simon mágus is hitte iCsel. 8,18-19), ő tudta, hogy érintés által lehet erőket közvetíteni, s úgy gondolta, hogy a Szentlélek is megnyerhető ily módon. Az apostolok, amikor a kezeiket a samaritánusokra vetették és azok Szentlelket kaptak (Csel. 8,17), ez nem jelenti azt, hogy birtokában voltak a Szentléleknek. Nem volt kezükben a Lélek, hogy azt erőként átadhatták volna, ám mint Istentől vezetett emberek, akkor tették kezüket a samaritánusokra, amikor Isten éppen közölni akarta azokkal a Szentlelkét. Aktusukkal deklarálták, hogy vállalják az egységet a samaritánusokkal, az egy Úrhoz tartozást, akiket általuk a Szentlélek beavatott a Gyülekezetbe, mint Krisztus Testébe. Az okkultisták ezzel szemben ismerik, hogy érintés útján tudnak erőket továbbadni. Pál apostol ezt ismerve mondta Timótheusnak: „Ne légy részes mások bűnében - a kézrátételt el ne hirtelenkedd" (I. Tim. 5,22).
A tisztátalan lelkek kézrátétellel űznek ördögöt. Nekünk Krisztus Nevében el kell szakadnunk a kézrátétel mindenfajta hamis gondolatától.

Vegyük fel a harcot a hamis ellen félelem nélkül, mert „nagyobb az, AKI BENNÜNK VAN, MINT AZ, AKI-E VILÁGBAN VAN!" (I. Jn. 4,4). A tévelygőknek is van bocsánat, különbség van azok között, akik elestek, és azok között, akik az Úrtól elszakadtak: „Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől..., ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson bennünket minden hamisságtól?" (I. Jn. 1,7-9).

Általános református hit és erkölcstan INTERMIX KIADÓ 1998

Írta: Nagy János református lelkipásztor

***

• Tanulmányozásra ajánlott:
• Dr. Bütösi János református lelkipásztor, püspök:  Tévtanítások pergőtűzében
• Alföldy - Boruss Dezső református lelkipásztor: A karizmatikus mozgalom
• Alföldy - Boruss Dezső református lelkipásztor: Útmutató vallási irányzatok megítéléséhez
• Berlini nyilatkozat 1909. szept.15.
• Logosz munkacsoport a szektákról

 

***

A CURSILLÓ V E S Z É L Y E I R Ő L

(A CURSILLO m i s z t i k u s BEAVATÁS hátteréről és következményeiről.)

ISTENÜNK ÁLDOTT ÍGÉJE ÍGY FIGYELMEZTET MINKET: „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait.” (Efezus 5,6)

A Cursillo (a spanyol szó magyaros ejtése: kurszijjó) a Római Katolikus Egyház egyik elterjedt misztikus mozgalma. A Cursillo egy háromnapos, intenzív, bentlakásos tanfolyam, olyan lelkigyakorlat amelyet a veszélyes JEZSUITA m ó d s z e r e k k e l szerveznek. A cursillisták jelképe a szivárvány színű hal. Talán csak véletlen, vagy tényleg tudatos ez a választás? Valahogy, mintha a szivárványszínű hal közös vonást mutatna a szivárványszínű zászlóval, ami a homoszexuálisok jelképe. (A félreértések elkerülése érdekében különbséget kell tenni Istennek azon jele, amelyet a vízözön után adott az embereknek, valamint a szivárványszínű hal, illetve a szivárványszínű zászló között.)

Ma már a Cursillo-mozgalom elterjedt az evangéliumi (protestáns) keresztények között is.
Mit sem sejtve építik be egyes gyülekezetek
a protestánsgyűlölő JEZSUITA rend alapítója,
Loyola Ignác MEDITÁCIÓS lelkigyakorlatát, (Pl. Tim Keller is népszerűsít New York-i gyülekezetében)

pl. az imasétát, (imamenet)
imalabirintust,
szemlélődő imádságot,
ki-be légzés ütemére mondott imádságot,
képek és tárgyak használatát az imádkozás elősegítésére,
Taizé-i imádságot, Jézus-imát,
Cursillo-hétvégéket,
a tudatos ülés és állás gyakorlatát ima közben stb.
***
Több református lelkipásztor is kérte, hogy a felettes szervek vizsgálják meg bibliai és reformátori szempontból ezeket az új módszereket.
(Pl. Keresztkérdések, Alfa Kurzus, Cursillo stb.)
Többek között, 2009. november 12-én a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén e fontos kérdésben az előterjesztő: Nt. CSERI KÁLMÁN református lelkipásztor volt!
***

CURSILLO – a misztikus beavatás kis kurzusa (- Részletek, Kéry Zsuzsanna írásából -)
Jézus Krisztus gyülekezeteiben régi-új trend van kibontakozóban, ez pedig a spirituális élménykeresés és a misztikus megtapasztalások utáni vágy, amit meditatív imádságokkal, csendsétákkal, imalabirintusokkal és ehhez hasonló technikákkal próbálnak elérni.
Spirituális megújulásnak nevezik ezt a mozgalmat, holott semmi új nincsen benne, ezeket a gyakorlatokat ugyanis a harmadik-negyedik században élt katolikus sivatagi atyák (szerzetesek) dolgozták ki.
A katolikus egyházban pedig mind a mai napig gyakorolják ezeket; a jezsuiták például rendszeresen tartanak kontemplatív, meditációs lelkigyakorlatokat bárkinek.
A harmincas-negyvenes években Spanyolországban elindult egy katolikus megújulási mozgalom, amit cursillónak, azaz kurzuskának neveztek el.
Azért fontos foglalkoznunk vele és megismernünk a mozgalom szellemi hátterét, gyakorlatát és következményeit, mert az evangéliumi (protestáns) keresztények közül is egyre többen vesznek részt rajta, sőt, már református cursillo is létezik.
De nézzük most az eredetit. A cursillo magyarországi honlapja szerint:
„A cursillo inkább lelki élmény, megrendülés a résztvevőknek, mint tudás megszerzése, bár az is. Az ember ráeszmél létének óriási értékére: hogy tudniillik Istennek gyermeke. Szeme előtt új világ nyílik meg.
Ez a találkozás nem más, mint egy személyes vallásos élmény.
Mivel élmény, a cursillót nem lehet könyvekből megtanulni, vagy megmagyarázni. Hogy mi a cursillo, azt csak az érti, aki átélte.”

***
Aki részt vesz, ráeszmél a létének óriási értékére (egóhizlalás), hogy ő Isten gyermeke? (A legtöbb tévtanítás ezzel indít egyébként.)
Nézzük meg, a Biblia szerint ki lehet Isten gyermeke lelki értelemben:
„Akik pedig befogadták [az Úr Jézust], azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1,12-13)
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2, 8-9)
Nem cselekedetekért!
A Szentlélek általi újjászületés „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)
Nem tudjuk Istenből meditációval és szemlélődéssel kikényszeríteni az újjászületésünket!
Ezen kívül pedig a spirituális megtapasztalások és élmények keresésének célja nem pontosan a test és az érzékek hajlamainak a kielégítése?
A LELKI EMBER AZONBAN NEM ERRE TÖREKSZIK!
A „Cursillo alapítói karizmájának alapelvei” a cursillo.hu -ról:
A Megtérés eszköze c. bekezdésben ezt írja:
„A cél, ami mindig lelkesítette a Cursillót, az ember belső változása volt, a megtérés: megnyitni az életünket egy új útra, új életre, gondolatokra, érzelmekre.”
“Nincs emberiség… új emberek nélkül, akik megkeresztelkedtek és az Evangélium szerint élnek… Evangelizálni azt jelenti, vinni Jézus Krisztus örömüzenetét… és az ő befolyásával belülről átalakítani, megújítani és újjáalakítani az emberiséget…
Evangelizálni azt jelenti, megdolgozni az embereket a megtérésre, mely az Evangélium ereje által megtudja változtatni az emberek nézeteit, véleményét, az addig meghatározó értékeket, érdekeket, a gondolkodást, az ihleteket és ez emberiség életmodelljeit.”

***
A megtérés tehát az,
ha megnyitjuk az életünket egy új útra, új életre, új gondolatokra, érzelmekre,
és az az evangelizáció, hogy megújítsuk az emberiséget???
Ezekre az „eszmékre” adták áldásukat a „tévedhetetlen” pápák XII. Piustól XVI. Benedekig? Álnaivan kérdezem, mert valójában nem vagyok meglepve.
Ilyenkor az jut eszembe, hogy hogyan képesek emberek azt gondolni, hogy a Bibliát a papok írták, meg a Vatikán rakta össze és egyebek.
Amikor ilyen mértékben mellőzik azt, ami benne van?
„Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról!” (Ezékiel 33,11)
A megtérés lényege a mélységes bűnbánat, az Isten előtti leborulás, a teljes önátadás, és a Krisztus helyettes áldozata révén való bűnbocsánat elfogadása. Ez a jó hír, ez az evangélium, amit tovább kell adnunk!
Az egónknak nem hizlalásra van szüksége, hogy abban a tudatban kéjelegjünk, hogy Isten odáig van értünk, és milyen különlegesek vagyunk az Ő számára - hanem azt kell tudnunk, hogy a testünkben nem lakik semmi jó (Róma 7,18), hogy elveszettek és bűnösök vagyunk, és mint ilyenek, nem állhatunk meg a szent Isten előtt.
Amikor Péter apostol Jeruzsálemben prédikált, és az emberek fejére olvasta, hogy ki volt az a Jézus, akit ők megfeszítettek, azok,
„mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 2,37-38)
Ez a biblikus megtérés mintája!
És nem álltak neki megváltoztatni az őket körülvevő világ „életmodelljeit”...
Nézzük Cursillo mozgalom három szakaszát:
„Nehezen érné el célját a Mozgalom, ha figyelmen kívül hagynánk szakaszait, melyekre tagolódik:
A.) A három nap, melyben Isten kegyelmének köszönhetően általában megtörténik az első találkozás Jézus Krisztussal.
(Az előzmények ismeretében igen elbizakodottnak tűnik nekem ez az állítás. Maradjunk annyiban, hogy általában megtörténik az első találkozás valakivel, aki Jézus Krisztusnak adja ki magát. „Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.” (Máté 24,24)
B.) Az Előcursillo, melyben nem csak a jelöltek keresése és kiválasztása folyik, hanem az irányító csoport szellemi, lelki és technikai felkészülése, valamint imatámogatás kérése az imahátteret vállaló közösségekhez.
C.) Az Utócursillo, mely az Úrhoz hűségesek támogatásával a “Negyedik Nap” folyamatos, igyekvő munkálkodásából áll.
Más megszűnt és elavult módszerekhez képest a Cursillo fortélya azon alapul, hogy Krisztusban új embereket szerezzen, hogy apostoli buzgósággal befolyásolja őket, azokon keresztül, akik segítenek és működtetik a stratégiát.”
Fortély, befolyásolás, stratégia???
Mi ez, valami szekta? Hol olvasunk ilyet a Bibliában, hogy fortéllyal, befolyásolással és különféle stratégiákkal kellene az evangéliumot hirdetni???
Azt mondja Pál apostol:
„Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Korinthus 4,1-6)

Álljon itt néhány kérdés, amit föl kell tennünk ezzel a titkos mozgalommal kapcsolatban:
1. Ki indította el ezt a mozgalmat?
2. Miért indították, és mi volt az eredeti célja?
3. A résztvevőknek miért lazul a kötődésük a helyi gyülekezetükhöz?
4. Miért múlik el olyan gyorsan a hatás?
5. Miért kerülnek pszichiátriára egyes résztvevők a kurzuson való részvétel után?
6. Miért nem adnak ki részletes programot, és miért nem mondják meg, hogy mi fog történni velünk?
7. Egy keresztény csoport miért használ olyan módszereket, amelyekkel destruktív szekták szoktak élni?
8. Miért van ez a sok fura, spanyol kifejezés?
9. Miért akarnak annyira rábeszélni, hogy vegyünk részt (sőt, a gyerekeink is)?
10. Miért kezdik a résztvevők kerülni azokat, akik még nem vettek részt?
11. Egyes résztvevők miért csak akkor boldogok, ha rendszeresen részt vehetnek hasonló hétvégéken?
12. A Biblia miért tiltja meg kategorikusan az ilyen módszerek használatát?
Ezekre a kérdésekre, és még többre is megkapjuk a választ Brian V. Jenssen könyvében, aminek a címe: CURSILLO: Little Courses in Catharsis - A Critique of the Cursillo and Related Movements (Cursillo: Katartikus kis kurzusok - a Cursillo és a hozzá hasonló mozgalmak kritikája)

A szerző honlapján több részletet is olvashatunk a könyvből, melyből röviden az derül ki, hogy ezeken a hétvégéken a szociálpszichológiából jól ismert manipulatív módszerekkel olyan érzelmi és fizikai reakciókat váltanak ki az emberekből, amelyeket tévesen a Szentlélek megnyilvánulásainak hisznek, de valójában semmi közük hozzá. Ezek az élmények ugyanis egy idő után elhalványulnak, a hatásuk sohasem tartós, ezért szükség van újra és újra átélni őket.
A könyvet egy megtért színpadi hipnotizőr is ajánlja, aki abban az időben részt is vett egy ilyen hétvégén. Meglepetésére az általa is használt technikákkal is találkozott; úgy látta, hogy a három nap alig leplezetten a vallásos transz állapotára való felkészítést szolgálta, aminek a célja egy meghatározott érzelmi-fizikai válasz kiváltása volt.
A könyvben a szerző azt is bemutatja, hogy ez miért áll éles ellentétben Jézus Krisztus evangéliumával, valamint, hogy a Jézus mellett meghozott döntések azért nem tartósak, mert nincsen bennük a résztvevők teljes személyisége és szabad akarata – röviden ezt hipnózisnak nevezzük. A Cursillo a Szentlélek munkáját utánozza, de a természetfeletti „megújulások és megtérések” nem Tőle vannak, hanem ennek a kornak a szellemétől, ami Isten munkáját utánozza.
Talán ez a kis ismertető is óva intő jel lehet azoknak, akik a Cursillo bármelyik (katolikus vagy protestáns) változatán való részvételt fontolgatják. (- Részletek, Kéry Zsuzsanna írásából -)
„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek.” ( 2Péter 3,17)
Végül álljon itt egy személyes tapasztalat ezzel a titkos mozgalommal kapcsolatban.
„ A Cursillo mozgalom tagjai úgy nyernek beavatást, hogy egy hétvégét töltenek együtt, amely szigorúan titkos, kívülállóknak nem lehet beszélni róla. Vannak úgynevezett „téglák”, „beépített emberek”, akik maguk már a közösség tagjai, de ez csak a kurzus végén, a 3. napon derül ki.
Sokszor emlegetik a 4. napot, az „Örök 4. napot”, amelynek kétes, ugyanis a Szentírásban nem találjuk meg ennek eredetét.
Nagyon fontos, hogy az érzelmekre hassanak, ez gyakran heves sírásban, hirtelen megnyílásban testesül meg. Ez már csak így önmagában is veszélyes, hiszen ilyenkor könnyen át lehet venni az irányítást az illető felett. Ez a „Mi majd gondolkodunk helyetted!” - magatartást hozza magával.
Akik ilyen kurzuson részt vesznek, csak „ajánlással” kerülhetnek be. A már meglévő tagok, akik ismerik a leendő tago(ka)t, egy levél segítségével „ajánlják” be. Az utolsó napon ezeket a leveleket felolvassák, aminek hatására megismétlődnek a korábban említett érzelmi megnyilvánulások.
Mindezek miatt hamar megéreztem, hogy valami nincs rendben. Titkolózás, olyan kifejezések használata, amelyeknek semmi eredete nincs a Szentírásban….”
Forrás: Z.I.

„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni.”
(Zsidókhoz írt levél 13,9)

https://hitvedelem.blog.hu/2010/02/22/cursillo_a_misztikus_beavatas_kis_kurzusa

 

***

A TAIZÉI MOZGALOMRÓL

Alföldy-Boruss Dezső: Taizé a Biblia mérlegén

„Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok!" 1Thesszalonika 5,21

Kérdésünk, hogy ez a nem protestáns, de római katolikus orientáltságú, magát ökumenikusnak nevező közösség biblikus-e, igei-e tanítását és kegyességét illetően?

Itt el kell mondanunk: távol áll tőlünk, hogy római katolikus polémiát kezdjünk.
Az elmúlt évszázadok egyháztörténelme megtanította úgy a protestánsokat, mint a római katolikusokat arra, hogy ki-ki a másik egyházának látását szeretettel nézze, ne becsmérelje, sőt tisztelje.
Mégis, mivel testvéri kéznyújtásként jutott el hozzánk a taizéi hívás, nekünk kötelességünk, hogy megvizsgáljuk: mit jelentene számunkra ez a szoros kapcsolat.
Így a Szentléleknek kívánunk engedelmeskedni, aki így szól: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok!" (1Thessz 5,21)

A Biblia mérlegére téve Taizét, meg kell állapítanunk, hogy a mozgalom „híjával találtatik".

1. A ma is szenvedő, az ember tudattalanjában levő, az oltáriszentségben testileg jelenlevő krisztuskép, ellentétes a bibliai krisztusképpel, mely szerint Krisztus ma dicsőségben uralkodik (Kol 3,1; Ef 1,10). Ő az Atya jobbján ül (ApCsel 2,33-36; Zsid 8,1).

2. Az ember végtelen jóságáról szóló tanítással ellentétben a Biblia azt tanúsítja, hogy az ember szívének minden gondolata gonosz, születésétől fogva (2Móz 6; 5;8;21; Ézs1,6; Jer 17,9; Mt 14,19-20).

3. A békességszerzés vagy megbékélés horizontális, ember közti relációja helyett a Szentírás egy vertikális megbékélés szükségességét hirdeti először (1Kor 5,20), s csak ennek alapján lehet az emberek közötti megbékélést munkálni (Ef 2,15.16).

4. A taizéi imádsággyakorlat -kontempláció által a bennünk levő Krisztushoz eljutás, a cél nélküli imádság, a passzív csendre figyelés; a Jézus név varázsformaként használása, vagy akár a Máriaimádságok nem azonosak a bibliai imádságokkal. Amelyek a mennyben levő Krisztust keresik (Kol 3,1), mindig értelemmel elmondott imák (1Kor 14,15 a lélek és értelem együtt). Mindig aktivitást igénylő és minden passzivitást kizáró (Kol 4,2; 2Kor 1,11) és nem egy név pszichotechnikai ismételgetése, hanem egy élő személlyel való kapcsolatra törekvő (Zsolt 73,25) és csak Istenhez forduló (Lk 4,8) imák.

5. Az egyház titkával kapcsolatban a Biblia is beszél igazi egyházról, de ez csak az igére épülő egyház lehet, amelynek központja nem Róma, hanem a mennyei Jeruzsálem (Zsid 12,22), a feje nem a pápa, hanem Jézus Krisztus (Ef 4,23).

6. Isten igéjének fényében az egyháztörténet is más fényben látszik, mint anélkül. Mert a reformációt úgy láthatjuk, mint Isten által adott ébredést, ahol visszatértek a forráshoz, Isten beszédéhez, míg a Tridenti Zsinat az evangélium lényegét 33 pontban anatémával (átokkal, kiátkozással) sújtotta s ezzel olyan kényszerpályára helyezte a római katolikus egyházat, amelyről nem tud ma sem leszállni. Ezt mutatja az is, hogy a II. Vatikáni Zsinaton a jelenlevő 2500 zsinati atyának 1962. október 11-én ünnepélyesen esküt kellett tennie a Tridenti Zsinat határozataira, a pápai csalatkozhatatlanságra, és kijelenteni, hogy minden ezzel ellentétes tan átkozott.

7. Jelen tanulmány eddigi részében megemlítettek közül még a halottak közbenjárásának gondolatát kell az ige mércéjével megmérni. Isten igéje határozottan tanítja, hogy a halottak már semmilyen befolyással nem lehetnek az élőkre, a gazdag és Lázár történetében Lázár nem enyhíthette a gazdag gyötrelmeit, semmit sem tehetett a gazdag még a földön levő testvéreinek érdekében (Lk 16, 19-31). (Az oltár alatt levő lelkek imádsága nem a földön élőkre, hanem saját mártíromságukra vonatkozott. Jel 6,10; a Jel 3, is így értendő).

8. Az pedig, hogy R.Schütz egy libanoni meghalt fiúval volt közösségben annak sírjánál (20:1), Isten igéjének súlyos kárhoztatása alá esik, mely szigorúan megtilt mindennemű kapcsolatot a halottakkal (Ézs 8,19; 5Móz 18,12).

9. Az igazságot kívánjuk követni a szeretetben (Ef 4,15) akkor is, amikor rámutatunk arra, hogy a Mária-kultusznak semmilyen igei alapját nem látjuk, s ezt sem az őskeresztyének, sem az első századok hívői nem gyakorolták.

10. Végül még egy említésre méltó jelenség, ami szintén ellene mond Isten igéjének Taizé vallásos gyakorlatában, ez az egyre inkább növekvő szinkretista (különféle vallási irányok felszínes összehangolása) tendencia.

***
R.Schütz 1974-ben megkapta a Templeton-díjat. A következőket írja:
„Ekkor ezt mondtam magamban: Mindig elutasítottam a díjakat és a kitüntetéseket. Fogadd el alázatos szívvel a Templeton-díjat, mint csupán a hívő emberek - buddhisták, mohamedánok, hinduisták, zsidók, keresztyének - gesztusát egy olyan ember felé, aki nap mint nap keresi az utat, hogy hívővé váljék." (8:24)
Az egész Szentírás arról beszél, hogy Isten szüntelenül óvja népét a más népek vallásaival való keveredéstől. Mégis mindig ez volt a nép fő bűne, amit a Biblia lelki paráznaságnak nevez (Hós 3,1).

A Biblia a pogányok kultuszait bálványimádásnak nevezi, ahol a démonoknak áldoznak, nem Istennek (5Móz 32,17; Zsolt 106,37; 1Kor 10,20; 3Móz 17,7), így hát nem lehet arról beszélni, hogy egy hinduista vallásosságában az Istenbe vetett bizalom négyezer éve sűrűsödik össze, s nem megengedett a Krisztusban való hitet a pogány vallásokban levő démonhittel azonosítani.

A felsorolt idézetek azt mutatják, hogy Taizé szinkretista kurzusa súlyosan megsérti Isten féltékeny szeretetét, amely nem tűr más istent maga mellett (2Móz 20,2; 2Móz 34,14; Ézs 44,8; Zsolt 81,10).
„Nem szabad imádnod más Istent, mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten Ő!" (2Móz 14,4).

Összegezve a fentieket: elmondhatjuk, hogy Taizé tanítása és kegyessége nem biblikus.

Taizé a Biblia mérlegén
Alföldy-Boruss Dezső
református lelkipásztor

 

***

A WALDORF SZELLEMI HÁTTERRŐL

• Rudolf Steiner (1861-1925), az antropozófia megalapítója
• Az antropozófia szó jelentése:„embertudomány"
• Az antropozófia alkalmazásai: Rudolf Steiner szellemtudományos kutatásai a gyakorlatban is mutatkoznak, így például a nevelésben (Waldorf-óvodák és -iskolák) Az antropozófiát mint olyat az egyetemi oktatásban nem akkreditálták, noha egyes felsőfokú intézményekben elemei többé-kevésbé mégis fellelhetők. Így például a Waldorf-módszert és a biodinamikus mezőgazdálkodás módszereit a magyar felsőoktatásban is tanítják.

(Forrás:   Wikipédia szabad enciklopédia)

 

Alföldy-Boruss Dezső: A WALDORF SZELLEMI HÁTTERRŐL
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni." Zsidók 13,9

A Waldorf-iskolák

Ismerjük meg a díszleteket, a reklámot, azt, amit az iskola az első körben közöl magáról.
Ezekben a híradásokban az iskola igazi jellegét nem ismerhetjük meg, hiszen csak a beavatottság során tárul fel előttünk a valódi arca.
Különben a Waldorf-iskolák sok külső, szervezeti információt közölnek önmagukról az Interneten.
Az első Waldorf-iskola Stuttgartban nyílt meg 1919 szeptemberében, Magyarországon pedig 1926-ban.
1986-ban dr. Jakab Tibor orvos kezdeményezésére új lendületet kapott a Waldorfpedagógia tanulmányozása.
Még ebben az évben megalakították az Életvédők Vitális Egyesületének Waldorf-pedagógiai csoportját.
1988 szeptemberében Solymáron a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyével - negyven év után elsőként - állampolgári kezdeményezéssel létrehozott alapfokú iskolaként megindult a Waldorf-iskola első osztálya.
Az iskola alapításának feltétele volt a Török Sándor-féle Waldorf Pedagógiai Alapítvány létrehozása, amelynek alapító tagjai között vannak Makovecz Imre építész és Vekerdy Tamás pszichológus is.
Szabad iskolát hirdettek meg. Német nyelvterületen is így nevezik
magukat: „die Freie Waldorfschule" (szabad Waldorf-iskola).
Vekerdy Tamás világosan mondja:
„Ez az iskola nem misszionáló, nem világnézeti iskola.
Az itt tanító tanároknak nem kell antropozófusoknak lenni..."

Mégis felvetjük a kérdést, valóban világnézettől mentes az iskola?
Valóban vallásilag semleges? A gyermekek tényleg szabadon bontakozhatnak ki? Az iskola szabad minden filozófiai, vallási és ideológiai előfeltételtől? Más szóval: a szabad Waldorf-iskola alternatív iskola, vagy antropozófus világnézetű iskola?
E kérdés megválaszolása során vizsgáljuk meg Rudolf Steiner életét, szellemtudományának gyökereit, magát az antropozófiát, annak hatásterületeit.
Foglalkozunk részletesen az antropozófiával, mint vallással, majd antropológiájukkal, mint a Waldorf-pedagógia alapjával.
Végül: ismerkedjünk meg azokkal a képekkel, képzetekkel, amelyek a gyermekek fantáziáját formálják és antropozófus személlyé teszik - ebben is külön figyelmet szentelve az euritmiának.

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben" (1Kor 16,13).

Milyen a steineri módszer?
A gyermekek fa-játékokkal játszanak, vastag ceruzával kezdik a betűvetést, a pedagógus felugrik az asztal tetejére és bemutatja a táncot, ritmikus, kiegyensúlyozott mozgással harmonizálnak egymással, a térrel, környezetükkel, énekelnek, szabadok!
Nem kapnak osztályzatot, nem válnak szétszórttá a sokféle tananyag között, hanem tömbösítve tanulnak egy-egy ismeret ágban, elmélyülnek, és csak azután lépnek más ismeretágba, nincsenek bezárva egy tanulási-oktatási osztálytermi szituációba, hanem minden természet-közeli.
Semmi erőszak a gyermek lelkén, nincs stressz. Nem tölcsérpedagógia életunt diákja áll előttünk. Személyisége szabadon fejlődik a belső steineri személyiségfejlődés menete szerint, sorban, szépen kialakul testének négy alkotóeleme a finom steineri nevelés által adott szellemi impulzusok közben: a fizikai, az asztrál, az étertest, majd a szellemi is megszületik.
Közben egy éves külön rátanulással állami szintű érettségit is szerez, de mi ez ahhoz képest, hogy közben új steineri ember nőtt fel a szellemtörténelembe: az antropozóf ember!
Rudolf Steiner (1861-1925), az antropozófia megalapítója
Az antropozófia szó jelentése:
„embertudomány" (anthroposz=ember, szofia=tudomány).
Az irányzat atyja Rudolf Steiner volt, aki a teozófiai társaság aktív tagja is volt, belföldi és külföldi teozófiai társaságokat szervezett Marie von Siverssel. A teozófus tanok mellett saját misztikus elképzeléseit is hirdette. 1901 és 1910 között jelent meg három újabb műve:
„A misztika", „Hogyan jutunk a magasabb világok megismerésére?"
és a „Titkos tudomány körvonalai".
1913-ban megvált a teozófus társaságtól és megalapította az antropozófus társaságot. Felépítette a bel-és külföldi különböző antropozófus ágazatokat. Vezetésével külföldi művészek megépítették Domachban a Goetheanumot. Erre az időszakra tehető az általa kidolgozott euritmiának, egy új mozdulatművészetnek a meghonosítása. 1919-ben megalapította az első „Szabad Waldorf-iskolát". Ezt haláláig vezette. 1922 szilveszterének éjjelén tűz pusztította el a Goetheanum épületét. 1924-től kezdve egészsége megromlott, betegágyán fejezte be „Életutam" c. könyvének írását.

A két világháború között járt Budapesten, ahol több előadást tartott. Már akkor elterjedtek tanai Magyarországon, olyannyira, hogy a fővárosban „Erdei Iskola" néven oktatási intézmény is működött.
A második világháború után az új kulturális irányzat azonban ennek a szellemtudománynak sem kedvezett. A hetvenes évektől kezdve ismét felfedezték, azóta egyre inkább tért hódít.
Steinernek rendkívüli képessége volt arra, hogy a fizikai világ mögé nézzen. 1913-ben Berlinben tartott előadásában elmondta, hogy már gyermekkorában rendkívüli képességekkel rendelkezett a halottakkal való kapcsolatfelvételben. 1868-ban megjelent neki egy szellem, egy nőalak, megszólította őt. A gyermek Steiner tudta, hogy itt nem testi emberről volt ott szó. Rendkívül sokoldalú, gondolkodó ember volt, aki több mint 100 könyvet írt. Életének szinte valamennyi területén alkalmazta gnosztikus valóság- és világszemléletét.

Az antropozófia gyökerei - a teozófia
A Teozófusok Társaságának (theos=isten, szófia=tudomány) alapítója Petrova Helena Blavaltzky (1831-1891), spiritiszta médium volt.
A társaság 1875-ben alakult meg.
Tanításuk alapja okkultista volt, az érzékfeletti megismerésére törekedtek, és áltudományos spekulációkra építettek.
Fő célkitűzéseik a következők voltak:
- Az emberiség testvériségének közös magvainak létrehozása, ahol eltűnik a fajok, vallások, társadalmak, kasztok és színek közötti különbség. Ennek hátterében a felvilágosodás korának szabadkőműves gondolata áll, amely a keresztyénség kizárólagossága és Jézus Krisztus egyedülvalósága ellen irányul.
Cél a világtestvériség és a közös világvallás kialakítása.
- A vallások, filozófiák és tudományok összehasonlító tanulmányozásának elősegítése.
Eközben Krisztust pusztán egy vallásalapítóvá degradálják, s a bibliai kijelentést relativizálják.
- Céljuk még az eddig nem ismert természeti erők és az emberben szunnyadó erők kikutatása és feltárása.
A fenti célkitűzések jellemzik a New Age-t is, ami egy antikrisztusi mozgalom és többek között arra irányul, hogy okkult erők igénybevételével az ember apotheózisát (megistenülését) elősegítse.
Antikrisztusi előképként már 1913-ban a fellépett a theozófusok „krisztusa" a hindu Krishnamurti.

Az antropozófia jellemző tanítása és hatásterületei:
- Tanítja a lélekvándorlást
- Egész gondolati rendszere asztrológiai beállítottságú és pantheisztikus (azt vallja, hogy Isten azonos a természettel)
- Az általa nyújtott vallás egy szinkretisztikus (mindent öszevegyítő) misztériumvallás.
- Alkalmazott módszerei áltudományosak: pl. ingával keresik a gyógyfüveket, alkalmazzak a homeopáthiát.
Többen tagadják, hogy az antropozófia a New Age-hez tartozna. Ennek ellenkezőjét bizonyítja két tény:
- A New Age követői Rudolf Steinert úgy tartják számon, mint az irányzat útkészítőjét. Egyike volt azon hídverőknek, akik a nyugati és keleti gondolkodást összekötötték.
- A New Age egyik legerősebb gyökere a teozófia (egységes világvallás kialakításának céljával).
Maga Steiner, aki 1902-1912 között a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkára volt, igen határozottan képviselte a vallások keveredésének eszméjét, a szinkretizmust.

Rudolf Steiner „Márkus ciklusából" vett idézete önmagáért beszél:
„Mi lesz akkor, ha a különböző vallások képviselői majd megértik egymást? Mikor majd a keresztyén azt mondja a buddhistának: - hiszek a te Buddhádban -, és egy buddhista azt mondja egy keresztyénnek: úgy megértem a Golgota titkát, mint te! Mi köszönt az emberiségre? Béke! ... a vallások kölcsönös elismerése. Ennek be kell következnie, s az antropozófus mozgalom a vallások ilyen kölcsönös megbecsülése kell, hogy legyen."
Látjuk, hogy az antropozófia azon csatornák egyike, amelyen keresztül a New Age-mentalitás beárad a világba, így hazánkba is.
Ez az új gnózis, mint szellemi irányzat, egyre nagyobb teret hódít, s áthatja kultúránk szinte valamennyi területét......

A Waldorf iskolák szellemiségének vallása
Mivel a Waldorf-iskolákban való nevelést sokan keresztyén nevelésnek tartják, ezért foglalkoznunk kell Rudolf Steiner Krisztus-képével. Szerinte Krisztus a magas Napszellem testté létele, inkarnációja, aki kezdettől fogva az emberi nemzetséget vezeti. A logosz a Nap nagy szelleme Krisztusként inkarnálódott a názáreti Jézusban.....
Rudolf Steiner Krisztus-képéről azt mondhatjuk, hogy ez a Jézusról adott bibliai kijelentés gnosztikus elferdítése, amelyhez a keresztyén hitnek semmi köze nincs.
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: ímé itt a Krisztus, vagy amott, ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak... íme eleve megmondottam néktek!" (Máté 25,23-24)

Jam Badewien részletesen ír tárgyalja a waldorf-nevelésben alkalmazott vallásos elemeket. Nevezhetjük ezeket - az eddigiek ismeretében - misztikus elemeknek is.
A mesékkel, legendákkal, mitikus elbeszélésekkel egy szintre hozott ószövetségi történetekben a mese és a bibliai hitvilág különös módon keveredik.
Manók, koboldok, vízi sellők, tűzgyíkok mellett a bibliai történeteket a zsidó legendákkal elegyítve tanítják, amelyekben pl. Mihály angyalt dicsőítik.
Mindennek megvan a menete.
Az első iskolai évben a mesék jelennek meg, a másodikban a mesék és legendák, a harmadikban az ószövetségi történetek, (ezekben Mihály arkangyalnak általában fontos szerep jut), a negyedik évben északi népek mondái, az ötödikben a klasszikus ókor hősi tetteinek ismertetése.
A steineri isten-pantheonban a bibliai Jahve-nak alárendelt szerepe van az istenek között, nem mint Teremtőről beszélnek róla.
Steiner megállapítja, hogy hét Elóhim volt, ezek között hat a Napban vett magának szállást, és mint a Napszellem(ek) megalkották a Logoszt, Krisztust. A hetedik azonban a Holdat foglalta el magának, s ez volt Jahve. Ő készítette elő Krisztus eljövetelét a zsidó nép közé, míg a többi istenség a pogányok között munkálta ugyanezt.

Steiner mindezt titkos kijelentéskönyvéből, a szellemvilágból olvasható Akhasa krónikából veszi, amit sokan Steiner ötödik evangéliumának neveznek....
Ez tehát az a szellemi háttér, ami a Waldorf-iskolák szellemiségét táplálja, ami azonban nem mindenki által észlelhető: idő és szellemiség kell hozzá, hogy valaki megismerje. S ezt nagyon jól tudják antropozófus berkekben is.....
Ami világnézetünktől, hitünktől eltér, és nem épít, arról véleményt formálunk, és attól elfordulunk!

***
Ajánlott irodalom:
Az antropozófia - keresztyén szemmel (Dr. Lothar Gassmann)
GÁTSZAKADÁS Okkultizmus a nevelésben
A Waldorf-pedagógia és szellemi háttere (Alföldy-Boruss Dezső)
A Waldorf-pedagógia célkitűzéseinek és hatásrendszerének elemzése (Zila Péterné)
New Age az iskolában (Draskóczy Gábor)

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." 1János 4,1