Bizonyságtételek

Lelki Oázis Missziónkhoz tartozó testvéreink bizonyságtételekkel is szolgálnak.

A lehetőséggel eddig az alábbi Testvéreink éltek

Nagy Sándor

Pók Katalin

Tóthné Lidia

B I Z O N Y S Á G T É T E L E K

"Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené" Róm 9.16

Fohász: Mennyei Édesatyám! Alázattal és mély hódolattal dicsőítem a Te Szent neved. Felfoghatatlan számomra a Te irgalmasságod és szereteted. Köszönöm, hogy a Te Egyszülött Fiad vérén megváltottál bűneimből. Kérlek segíts, hogy teremjek a megtéréshez illő gyümölcsöket és tudjak megmaradni kegyelmedben mindvégig. Kérlek légy most velem, hogy bizonyságot tehessek a Te véghetetlen szeretetedről, amellyel Szent Fiad érdeméért engem, nyomorultat is megmentettél. Add, hogy azt és úgy tudjam elmondani, ahogy kedves Te előtted. Ámen!

Nagy Sándor vagyok immár 16 éve a Pestújhelyi gyülekezet gondnoka. Méltatlanul és szégyenkezve vallom meg, mert rám sajnos igaz, amit Pál apostol mondott, hogy bűnösök között első vagyok én. Az elmúlt négy évben Piliscsabán megismert kedves testvérek bizonyságtételeit hallva én meg se mertem volna szólalni, ha nem kapok erre felkérést.

Én több mint ötven éven át képmutató módon, a sátán hatalmában, a világ fiainak életét éltem. Pici gyermekkorom óta szinte minden vasárnap ott rendetlenkedtem a prügyi református templom karzatán.

Nagyapám kurátora, édesapám presbitere, majd később gondnoka volt a Tisza parti kis falunk gyülekezetének. Raktam az énekszámokat, fujtattam az orgonát, segédkeztem az éppen aktuális munkákban. Látszólag minden rendben volt velem. Csak a főiskolai és katona éveim alatt vált ritkábbá szolgálatom, templomba járásom.

Sorkatonaként Budapestre kerültem, ahol 1975-ben leszerelve munkát vállaltam egy Budapesti Számítóközpontban. Itt ismerkedtem meg jövendőbelimmel, akit rávettem, hogy mivel ő hitét nem gyakorló, de római katolikus vallású volt, térjen át a református hitre. Sajátítsa el hitünk alapjait, konfirmáljon meg és úgy házasodjunk össze. Így is történt. Házasságunkból két kislányunk született, akiket rendszeresen hordtunk Zuglóba hittanórákra, és a vasárnapi iskolába. Mi pedig feleségemmel hallgattuk Szemenyei Sándor lelkész úr mély, többrétegű igehirdetéseit. Kislányaink konfirmációi vizsgát, már Pestújhelyen tettek.

Az akkori Pestújhely-Újpaloti lelkész házról-házra járva református hitűek felkutatása közben csengetett be hozzánk. Nagyon megörültünk egymásnak. Megkért, hogy járjunk inkább a közeli Pestújhelyi templomba, (amelynek létezéséről addig nem is tudtunk) ahol én később méltatlanul és alkalmatlanul először presbiter, majd 1994 őszén gondnok lettem. Az ördög elhitette velem, hogy jó úton járok, nem vettem észre, hogy szépen menetelek a széles úton a kárhozat felé. Zimányi József lelkész úr szavaival: "Az Isten elől legjobban az Ő házában, sokszor az Ő szolgálatában lehet elbújni." Jaj de sokan teszik ezt ma is, de sok templomba járó testvérünket tart így hatalmában az ördög, és vezeti őket a kárhozat felé.

Mint a sziklák közé esett mag egy-egy igehirdetés fellobbantotta hitemet, de a vasárnap elmúltával éltem a világ fiainak életét.

Dicsőítem és áldom az Urat, mert képmutató életem ellenére, nagy szeretetével gondomat viselte és nem szűnt meg szólongatni közel ötven éven át. Kegyelméből úgy tíz évvel ezelőtt, egy evangelizáció alkalmával, Végh Tamás lelkész úr szavai döbbentettek rá elveszett voltomra. Ő saját életéről beszélt, de nekem csontjaimig, szívemig hatoltak szavai. Nem volt nyugodalmam ettől kezdve. Nekem a megtérés se sikerült egyik percről a másikra. Sokat imádkoztam, elmélkedtem, saját erőmből próbáltam megjobbulni. Minél görcsösebben próbáltam elhagyni bűneimet, annál nagyobbakat, fájdalmasabbakat buktam. Egyre jobban fájt az elkövetett bűn, de nem volt szabadulás. Már-már kezdtem késégbe esni, hogy alkalmatlan vagyok az üdvösségre és el kell vesznem.

Sok-sok sírva térdre hullott bűnvallás után újra és újra elbukva végre eljutottam egy LELKI OÁZIS csendes hétre. Ott egy vak Testvérünk bizonyságtétele által kaptam a felismerést az Úrtól, hogy meg kell vakulnom a világ számára, ahhoz hogy isteni látást nyerjek. Tudom, hogy ez az ÚR kegyelméből az Ő szeretete által történt.

Megértettem, hogy előbb alázattal, az ÚR elé borulva meg kell vallanom, és le kell raknom minden bűnömet, (még a régen elfelejtett, legrejtettebbeket is), aztán esedezve kérni az Ő Szent Fiának érdeméért bűneim bocsánatát, és a Szentlélek által az újjászületést.

Azóta a Jézus keresztje alá lerakva bűneimet, belsőmben más emberré lettem. Kemény leckéket, próbatételeket kaptam, amelyeket Jézus nélkül bizonyosan nem tudtam volna elhordozni, de tudom, hogy mindez előző, bűnös életem következménye. Hiszem, hogy az alázattal lábaihoz borulóknak, akik a Megváltó Krisztus érdeméért esedezve kérik, megbocsát a ÚR, de az elkövetett bűneink következményeit viselnünk kell. Boldog szenvedés ez. Olyan csoda, amit csak azok értenek meg, akik maguk is átélték.

Gyülekezetünkben, (ezt azelőtt fel se fogtam) megtért, újjászületett Testvérekre találtam. Azóta együtt imádkozunk, munkálkodunk és örvendezünk az ÚR áldásokkal teli szeretetében. Hatalmas csodákat élünk meg Urunk kegyelméből. Szeretnék most megosztani kettőt a számos megélt csoda közül.

Nem tudom, mi indította a lelkészünket a LELKI OÁZIS csendeshetek szervezésére. Azt viszont, hogy az ÚR megáldotta, most már biztosan tudom. Hála legyen érte Istennek és köszönjük az Ő önzetlen és alázatos szolgájának. Azt sem tudom, hány testvérünk lett ott LELKI TESTVÉRÉ a Jézus Krisztusban, de azt érzem, hogy engem Ő indított, hogy elmenjek és Ő világosította meg szívemet Szentlelke által, hogy megtérjek, és BÉKESSÉGET nyerjek a Jézus Krisztusban. Ez számomra a legnagyobb csoda. "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen." Jn 14,27

Sok éve nyomasztó gondja volt gyülekezetünknek a második világháborúban szétlőtt és csonkán helyreállított templomtorony bomladozó tetőszerkezete. Emberi számítás szerint gyülekezetünknek, saját erejéből, még a csonka torony tatarozásához se lett volna ereje. Két évvel ezelőtt egy újjászületett presbiter Testvérünk jelentős felajánlással gyűjtést kezdeményezett a torony helyreállítására. Mi többiek, kicsit szkeptikusan, de az Úrban bízva mellé álltuk. Elkészíttettük a terveket és meghirdettük a gyűjtést a gyülekezetünkben. Emberileg hihetetlen, de a választói névjegyzék szerint az alig több mint kétszáz lelkes gyülekezetünkben, egy év elteltével közel három millió forint gyűlt össze az újraépítendő toronyra. Ez azonban csak a csoda kezdete volt. Ismerve helyzetünket pályázatot adtunk be az Egyházmegyéhez a tatarozásra. Így kaptunk a Bp.Északi Ref. Egyházmegye építési segélyalapjából komoly támogatást a toronyépítésre.

Az ÚR hatalmas csodája ez, hogy az első felajánlástól alig két év elteltével eredeti formájában elkészült Istenünk dicsőségére templomuk új tornya.

SOLI DEO GLORIA! Egyedül Istené a dicsőség!

Ez a hitvallást írtuk ki templomunk bejáratára. Ezt hirdeti mindazoknak, akik hisszük és valljuk ezt, és gyönyörködünk benne.

Nagy Sándor

Budapest,2012.07.21.

 

***

Megvakult, mégsem sírja vissza régi életét

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 2Kor 12,9

Beszélgetés Pók Katalinnal

Pók Katalin bizonyságot tett a hitéről a gyülekezet előtt. Elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt megvakult, mégis úgy érzi, hogy akkor kapott egy igazán új, értékesebb életet.

„Korábban boldognak gondoltam magam, közgazdászként dolgoztam, mindenem megvolt, legalábbis azt hittem. Egy műtét után megvakultam, öngyilkossági kísérletet követtem el, a párom pedig huszonöt év után elhagyott.

Tudom, hogy nehéz vakon élni, de nem cserélném föl az előző életem a mostanival.

Látom a célt, meg tudom tartani a hitemet.

Nem számít, hogy vak vagyok, hogy megsebeznek, vagy elhúzódnak tőlem, mert az Úrtól megkaptam a legtöbbet, amit lehet, a kegyelmet, és ez elég nekem.

Itt, a verőcei gyülekezetben tiszta szeretettel fogadnak, az Istentől kapott szeretet sójával ízesítik a vendégek életét. Amikor először voltam itt, odajöttek hozzám a templomban, kíváncsiak voltak, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Verőce kedves hely számomra, mert korábban itt születtem újjá egy gyógyító héten, és kaptam új életet."

2012. március 26

Fekete Zsuzsa riportja

***

 

„Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám.” Ézsaiás.61.10/a

BIZONYSÁGTÉTEL

az Úr végtelen szeretetéről ,kegyelméről és hűségéről az életemben.

Az Újpest –Újvárosi református gyülekezetben nőttem fel, nagyon szép és jó gyermek korom és ifjúságom volt . Konfirmációi Emlék lapomra a 18. Zsoltár 3 versét írták: ” Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom”.Hetente 3-4 alkalommal voltam a templomban 1963-1973-ig Gyökössy Bandi bácsi szinte minden prédikációját hallottam. A gyülekezetben sok szolgálatom volt. Szüntelenül az Úr közelében éltem és tanulgattam a Krisztusi életet.

Fiatal felnőtt koromban Újpalotára költöztünk. A Pestújhely–Újpalotai gyülekezetben nem éreztem otthon magam és ezért csak kevés alkalommal voltam templomban. Ez az időszak 10 évig tartott. Közben férjhez mentem, adott Isten hozzám illő jó társat, két fiam életét megtartotta a szülési komplikációk ellenére. Egészséges és jó gyermekekké fejlődtek. Mindig olyan állásom volt, amelyet szerettem szívesen és szorgalmasan dolgoztam. Ma már szégyenkezéssel gondolok rá, hogy mindezt úgy éltem végig, hogy észre sem vettem az Úr megtartó kegyelmét, Ő pedig az én hűtlenségem idején is folyamatosan támogatott, segített. Édesanyám betegsége és ápolása idején, érte imádkozva újra közelebb kerültem az Istenhez.

A gyülekezetbe közben új lelkész, Páll László érkezett és én újra örömmel minden vasárnap igyekeztem gyerekeimmel együtt templomba menni, a csütörtöki bibliaórákat is szorgalmasan látogattam. Hamarosan presbiterré választottak és egyre több szolgálatot vállaltam amit hűségesen a saját örömre végeztem, de a következő 20 évben még mindig „csak” a Úr közelében éltem.

2007-ben Trencsényi Lászlót lett a gyülekezet lelkipásztora. Az ő szolgálatai és a Lelki Oázis alkalmak elkezdték bennem azt a változást, ami a megtérésemhez vezetett. Közben az is nyilvánvalóvá vált életemben, hogy a saját erőből végzett szolgálat a legjobb szándék ellenére sem mindig kedves Istennek.

A 2009. évi hajdúszoboszlói Lelki Oázis hét első napján komolyan vettem Szabó Gyula bácsi kérését, hogy imádkozzunk az alkalmakért és a szolgálattevőkért, ezért kedd hajnaltól minden napot ezzel az imával kezdtem. Nap közben pedig megtapasztaltam, hogy az elhangzott igehirdetések és a közös imádságok a szívem mélyig jutottak el. Átéltem, hogy köztünk volt Isten Szentlelke. „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” Jak.4.8/a

Hazaérkezésem után visszaidéztem a hét minden áldását, és az éjszakát átimádkozva a térdeimen töltöttem el, beláttam bűnös elveszett voltomat és, hogy szükségem van Jézus Krisztus váltságára. Belerendült a szívem, hogy érettem, miattam és helyettem szenvedett a kereszten. Ezen az éjszakán újjászülettem! Megvallottam bűneimet és legfontosabb az lett számomra, hogy ezentúl tejesen Istennek szentelt életet éljek, vele most már közösségben.

2009. június 23-án a bennem történt változásról bizonyságot is tudtam tenni lelkipásztoromnak és életemben először tudtam hangosan imádkozva kitárni szívem az Úr előtt.

„Hü az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunkkal való közösségre.” 1Kor.1.9

Milyen végtelen az Úr kegyelme, amely 59 évig várt rám, hogy tejesen átadjam az életem az ő szolgálatára hálából. Sajnálok minden percet amit a mi Urunk Jézus Krisztus nélkül töltöttem el. Tejesen megváltozott az életem ettől az éjszakától kezdve. Megértem a Bibliai igék üzenetét, az igehirdetések mondanivalója is legtöbbször elér a szívemig, folyamatosan alakit, nevel, tanít. Újjászületésem óta minden hajnalban folytatom a közbenjáró imádságot mindenkiért akit Isten Szentlelke eszembe juttat, és a napi igék elolvasásával, átgondolásával, Isten áldását kérve kezdem a napot, napközben is minden alkalmat megragadok, hogy az interneten elolvassak vagy meghallgassak néhány igehirdetést. A biblia szerinti haszontalan dolgokat igyekszem kihagyni az életemből. Azóta a szolgálatokra úgy indulok, hogy megköszönöm a lehetőséget és az Isten áldását kérem, hogy minden rendben és jól történjen az ÚR dicsőségére. Az engedelmes szívvel elvégzett szolgálatokban az Úr olyan örömmel és békességgel tölt el, amit eddig elképzelni sem tudtam.

Több mint egy éve igenaplót vezetek, amibe naponta lemásolom azt az igét, ami a legtöbbet jelentette az nap hajnalban. A 2009. október 3-án naplómban leirt igét életprogramomnak is tekintem:

„Ezért mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” 2Thessz.1.11-12

A mi Urunk megáldott engem szeretetével, sokféle tehetséggel, szorgalommal, fizikai és lelki erővel, ezért nekem sokat kell tovább adom családomnak, gyülekezetemnek. Számomra igen kedvesek a Lelki Oázis alkalmak, amelyek azon túl, hogy hitben való erősödésünkre szolgálnak és testvéri találkozások, beszélgetések történnek, nekem újabb szolgálati lehetőségek is.

„Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne. Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.” Kol.2.6-7

Istennek legyen hála és dicsőség azért a kibeszélhetetlen sok jóért és a nehézségekben megtapasztalt erőért, amit naponként átélek az Ő gyermekeként egész életemben de különösen megtérésem óta.

Dicsőséges mennyei Atyám! Köszönöm, hogy kiválasztottál és megváltott gyermekeddé fogadtál Jézus Krisztusban. Áldalak és magasztallak és szeretlek teljes szívemből. Kérlek, tarts meg engem a magad számára egész életemben. Alázatosan kérlek, formálj engem alkalmassá a te szolgálatodra. Szeretnék mindennap a Te dicsőségedre élni. Ámen.

Bp. Pestújhely, 2010. október

Tóthné Lídia

Túrmezei Erzsébet

Jó tanács

Mielőtt szádat panaszra nyitod, 
gondold meg jól, nincs-e hálára okod
a sok jóért, mit Isten adott neked!

Ki hálaadásba kezd könnyek között,
mindig nyer új kitartást, új erőt,
hordozni fájdalmakat, terheket.

S ha ezt napról napra folytatod,
végül minden panaszod-sóhajod
Hálaadássá, dicséretté lehet.

****

 

MEGTÉRÉSEM

,,Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.
Mert reánk tör, hogy elnyeljen gonosz ellenségünk.
Száz veszéllyel utunk telve nincsen erőnk nékünk.
Csak az Úrnak nagy kegyelme hogy még nincsen végünk."
Halleluja ének

Hiszem, hogy az ÚR már megszületésem előtt kiválasztott engem Jézus krisztus érdeméért a kegyelemre.
A sátán cinizmusára vall, hogy több mint fél évszázadon át a főiskolai és katona éveket leszámítva, szinte minden vasárnap az Úr házában, „szolgálatában” bújtatott az engem az ÚR elől. Példa voltam, kaptam dicséreteket, vállveregetéseket mindent, ami tetszett az ördögnek. Könnyezve átélhettem minden mag életének és pusztulásának történetét a saját életemben, csak igazi gyümölcsöket nem engedett a sátán teremni. Arra „gondja volt” a sátánnak, hogy alázattal leborulva az ÚR színe előtt, meg ne vizsgáljam magam az Isten törvényének tükrében.
Egy Piliscsabai csendes hét után életemet végignézve csak önzést, gyilkosságot, hazugságot, paráznaságot, ocsmány bűnöket és kudarcokat láthattam.

Már-már végképp elkeseredve menthetetlenségemen, a sok-sok megigazulásra tett hasztalan próbálkozás után jutatott el az ÚR arra a felismerésre, hogy Jézus Krisztus közbenjárása nélkül bármennyire éltem is eddigi évtizedeken át Isten közelében, menthetetlen vagyok. Abból viszont, hogy az ÚR még egy ilyen nyomorult hitvány férget, mint én sem törölt el a föld színéről, arra a következtetésre jutottam, hogy az én korlátolt elmémmel fel sem fogható, milyen kimondhatatlanul nagy az Isten szeretete és irgalma. Türelme, szeretete és kegyelme olyan hatalmas, hogy még ötvenévnyi álnok, képmutató, gyalázatos bűnáradat után sem utált meg, hanem szelíden hívogat. Hatalmas és fájdalmas leckék után Szent Lelke segítségével ráébresztett, hogy a pusztulásba és kárhozatba rohanok. Vallásosságommal, templomba járásommal, de még szolgálataimmal is csak magam hitegetve, másokat megtévesztve, a sátán hatalmában élek.

Alázatos elé borulás, bűnvallás, bűnbánat és Jézus Krisztus sebeiben való elrejtőzés nélkül, - az Ő igazságos ítélete szerint- csak földi kudarcok, gyalázat, megsemmisülés és az örök kárhozat vár rám.

Számomra még a megtérés is sok-sok bukással, harccal, kudarccal és csak az Úr Jézus kimondhatatlan szeretetével sikerülhetett.  Sok-sok alázatos térdre borulás, sírás után még mindig botladozom. A sátán percről - percre csapdát állított és állít és Jézus kezét elengedve én mindannyiszor elbukok. Már régen elfelejtett újabb és újabb bűnök nyomasztó terhét kell sírva, térdre esve Isten elé vinnem. Ó emberem indulatossága, aggodalmai, a test gonosz kívánságai is annyiszor megszégyenítenek Atyám előtt. Restségemmel, szeretetlenségemmel, makacsságommal is annyiszor bántom meg Édesatyámat.
Csodálatos viszont, hogy Isten elé leborulva, elsiratva, lerakva a felismert bűneimet, az Ő bűnbocsátó kegyelme milyen békességgel, belső boldogsággal áraszt el vezekléseim után.

Nincs számomra nagyobb boldogság, mint Jézus vére által megtisztítva, sebeiben elrejtőzve, - ha fogyatékosan és dadogva is, - de szolgálni és dicsőíteni az Urat.

Egyetlen vágyam, hogy ha csak néhány annyit is, de gyümölcsöt teremhessek az én Magvetőmnek.

Budapest, 2011

Nagy Sándor