Szikszai Béni: Hamis FÉNY

***

Szikszai Béni: HAMIS FÉNY

A hamis karácsonyi ünneplésekre

Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok. Mégsem tehetek mást.

Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról árad ki a világba.

Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot.

A karácsonyfa gyertyák csak magukért égnek.

A karácsonyi öröm csak magunkért van.

Annak, akinek nevében és dicsõségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá.

 

Régen hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellõképpen. Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki. A tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem fogadta el. Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség, és orcapirító lett volna elfogadni a tanárnak tõlük.

 

Nem orcátlanság-e részünkrõl a karácsonyi ünneplés?

Nem gondolod-e orcapirítónak Jézus részérõl elfogadni ezt az ünneplést?

Hát meggyõzõdésem szerint nem is fogadja el.

Karácsony ünneplésünkhöz csak annyi köze van, mint viszálykodásainkhoz, "elnézi haraggal".

De valójában karácsony ünneplésünk nem is neki szól.

 

Karácsonykor magunkat akarjuk megajándékozni örömmel. Van egy szólás-mondás, hogy "egyszer esik esztendõben karácsony". Nálunk, ha a kutyának valami jó étket adnak, azt szokták mondani: "hadd legyen neki is karácsonya!" A karácsonyban tehát csak testi örömöket keres a mai "keresztyénség".

Az a meggyõzõdésem,

nem véletlen, hogy az elsõ keresztyének

nem ünnepelték meg a karácsony ünnepét.

Nincs is semmi szertartásbeli gyökere.

A húsvét, a pünkösd még csak bír bibliai gyökérrel, de karácsony ünneplésünkben több a külsõség, mint a lélek, több a test, mint a szellem, több az istencsúfolás, mint az istentisztelet.

Kérdezzétek meg a fényesen kivilágított karácsonyi termekben: Hol van Jézus?

Kérdezzétek meg bárhol, ahol karácsonyfát gyújtanak, hogy: Így imádjunk-e téged? A válasz bizonyosan ez lesz: Az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania.

 

A másik kérdésre pedig így szól: Az Isten Lélek, és akik õt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják.

CSAK ember Fia kér szállást, istenség igényével lép fel e világgal szemben, hiszen mint Isten Fiát nem fogadhatja be õt az egész teremtettség se, de mint ember Fiának nincsen helye e világban. Rókabarlangok vannak, bûnfészkek vannak, de Jézus számára nincsen hely.

 

A hamis fény eltakarja az igazi világosságot.

Csendes, elcsendesedett szívvel kellene megállnunk az isteni kijelentés, a testté lett Ige elõtt, megalázkodott szeretettel hódolni Annak, aki váltságunkért testet öltött.

És mi lótunk-futunk, fenekestõl felforgatunk mindent, nagy hûhót csapunk, hogy ünnepeljük saját magunkat.

Megrendülten kellene eltakarnunk orcánkat, hogy jaj nékem, elvesztem, mert a szentség Urát látták az én szemeim, és mi öntelt gügyögéssel hajlunk egy jászolbölcsõ fölé.

A vakító világosság láttára megdöbbenve kellene látnunk sötét foltjainkat, melyek olyanok, mint a párduc foltossága (emberi erõvel nem változtathatók) (Jeremiás 13:23)

Mi pedig orcátlanul, a viaszgyertya kormozó lángjával világítgatunk orcájába.

Ha valamikor, most idõszerû a kijelentés:

"Gyûlölöm, megvetem ünnepeiteket."(Ézsaiás 1 fejezet)

Ha valamikor, akkor ma ideje volna, hogy karácsonyi gyertya helyett magunkat zsákban és hamuban megalázva járulnánk elé, kiáltozva, hogy:

"Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!"

Az a meggyõzõdésem, hogy a ma élõ keresztyének, ha élnének, azzal ünnepelnék a karácsonyt, hogy karácsony estén sötét maradna az ablakuk, és szívüket megalázva várnák a világ Világosságát!!!

Ha pedig nem, akkor a Szentlélek zokogni fog a rejtekhelyeken, a kiûzött Jézusnak újra nem lesz helye az általa és reá nézve teremtett világban.

Ti ünnepeljetek, én majd sírni fogok!

Ti örüljetek önmagatokban, én majd szomorkodom egyedül!

Ti vigadozzatok, majd én gyászolok!

Hangozzék fel vidám kacagásotok, majd az én orcámon aláperegnek a könnyek!

Ünnepeljetek!

Ünnepeljetek!

Én szomorúan megyek!

 

***

KARÁCSONY UTÁN

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.

 

Szikszai Béni

A Bethánia CE Szövetség főtitkára

( Mustármag 1941. december)

***