belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Miklya Luzsányi Mónika

Jólét mindenek felett

A szabadság záloga és átverése

Szeretünk jól élni. Hogyne szeretnénk, hiszen a világ úgy van berendezve, hogy a fogyasztás személyiségünk részét képezi. Az vagy, amit megveszel, annyit érsz, amennyit elköltesz. És mi fogyasztunk is lelkesen, hiszen a társadalom ezt várja el tőlünk.

A fogyasztói kultúra fejlődése, változásai jól nyomon követhetők a reklámok, a vásárlási szokások változásaiban. Nálunk ugyan a szocialista társadalom egalizáló gazdaságpolitikája miatt kicsit később jelentek meg a fogyasztói kultúra első jelzései, de az amerikai társadalomban már az ötvenes években felütötte a fejét a felhalmozás, melynek egyik mozgatója a társadalmi presztízs megőrzése, a státuszszimbólumok megszerzése volt. Egy családnak már nem volt elég egy autó, egy tévé, vagy éppen egy lakás, mert a családi ház mellé szükségeltetett egy nyaraló is. Aztán elérkezett az eldobható tárgyak kora, amikor nem javítunk meg semmit, mert olcsóbb új tárgyat venni, mint megfizetni a mester szaktudását, idejét, az alkatrészről nem is beszélve. Mára ez a tendencia odáig fajult, hogy valójában eltűntek a „tartós fogyasztási cikkek”. A hűtőt, a mosógépet, de még az autókat is gondos mérnökök úgy tervezik és úgy tesztelik, hogy néhány év alatt javíthatatlanná váljanak, hogy újat kelljen venni. Az „Élvezd most az életet!”, a „Mert te megérdemled!”, „Vásárolj ma, fizess holnap!” és a hasonló szlogenek, a tömegesen, fedezet nélkül felvett banki hitelek és az árubőség a szabadság látszatát adták és adják sokak számára.

Ám David Riesman szociológus már 1961-ben megjelent, „Magányos tömeg” című művében arról beszél, hogy a fogyasztás éppen hogy nem a szabadság zálogának eszköze. Riesman szerint a polgári és hagyományos társadalmakban a gyermekek nevelése során a szülők, a társadalom kisközösségei olyan örök értékeket égettek bele a kicsinyek lelkébe, amelyek – Riesman szavaival élve – „felnőtt korban is erkölcsi iránytűként” működtek. A jóléti társadalom a kisközösségek felmorzsolásával, a nagycsaládi rendszer felbontásával, a családok atomizálásával, az anyák munkába állításával gyakorlatilag „államosította a gyermeket”, ami azt jelenti, hogy a jóléti szolgáltatásokkal (szociális juttatások, ingyenes gondozási, oktatási intézmények) kivette a szülők kezéből a gyermekek nevelésének tényleges lehetőségét. A gyerekek így nem tanulják meg hatékonyan alkalmazni azokat a mintákat, amelyek alapján biztosan tudnának tájékozódni a világban, dönteni az élethelyzetekben, s ezért védtelenné válnak a tömeghatásokkal és manipulációkkal szemben. Ráadásul a mai világban a változások olyan gyorsak, hogy a gyermeknek lehetősége sincs átgondolni a döntéseit, így az egyszerűbb és a kényelmesebb utat választja: elfogadja, hogy a tömeg dönt helyette. Riesman, amikor 1961-ben leírta a „kívülről irányított ember” fogalmát, még rémálmaiban sem képzelhette el azt a hatalmat, amit az elektrotechnikai robbanás hozott világunkban. Az internettel a magányos tömeg embere beláthatatlan módon manipulálható lett. Olyannyira, hogy saját jól felfogott érdekét sem képes érvényre juttatni. Ennek ékes bizonyítéka az a gazdasági válság, amelynek éveit tapossuk. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy példát találjunk rá, s ha magunkba nézünk, talán azonnal meg is találjuk azt a „kívülről irányított tömegembert”, akiről Riesman beszél. Aki vágyai azonnali kielégítése érdekében nem mérlegeli a realitásokat, hanem olyan döntést hoz, amellyel gyakorlatilag kilátástalan adósságspirálba hajtja önmagát, családját, a társadalmat és a világot.

Ideje lenne talán felfognunk, hogy a fogyasztás (vagy pontosítsunk: a túlfogyasztás) nem a szabadságunk záloga. Ha szabadok akarunk lenni, akkor talán érdemes lenne puritán őseink életszemléletéből átvenni egy kicsit. Éppen annyit, hogy életben maradjunk.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 18., hétfő,
Sándor , Ede napja van.
Tartalom
Vezércikk

Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek

Felszín

Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó

Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban

B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra

Magasság

Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást

Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése

Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások

Mélység

Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség

Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok

Teljesség

Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...

Üzenet

Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem

Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel

Áthallások

Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd

Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?

Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben

Riport

B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével

Kitekintés

Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet

Látogatóink száma a mai napon: 6585
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43891574

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat