2013. február
56. szám
A szabadság záloga és átverése
Szeretünk jól élni. Hogyne szeretnénk, hiszen a világ úgy van berendezve, hogy a fogyasztás személyiségünk részét képezi. Az vagy, amit megveszel, annyit érsz, amennyit elköltesz. És mi fogyasztunk is lelkesen, hiszen a társadalom ezt várja el tőlünk.
A fogyasztói kultúra fejlődése, változásai jól nyomon követhetők a reklámok, a vásárlási szokások változásaiban. Nálunk ugyan a szocialista társadalom egalizáló gazdaságpolitikája miatt kicsit később jelentek meg a fogyasztói kultúra első jelzései, de az amerikai társadalomban már az ötvenes években felütötte a fejét a felhalmozás, melynek egyik mozgatója a társadalmi presztízs megőrzése, a státuszszimbólumok megszerzése volt. Egy családnak már nem volt elég egy autó, egy tévé, vagy éppen egy lakás, mert a családi ház mellé szükségeltetett egy nyaraló is. Aztán elérkezett az eldobható tárgyak kora, amikor nem javítunk meg semmit, mert olcsóbb új tárgyat venni, mint megfizetni a mester szaktudását, idejét, az alkatrészről nem is beszélve. Mára ez a tendencia odáig fajult, hogy valójában eltűntek a „tartós fogyasztási cikkek”. A hűtőt, a mosógépet, de még az autókat is gondos mérnökök úgy tervezik és úgy tesztelik, hogy néhány év alatt javíthatatlanná váljanak, hogy újat kelljen venni. Az „Élvezd most az életet!”, a „Mert te megérdemled!”, „Vásárolj ma, fizess holnap!” és a hasonló szlogenek, a tömegesen, fedezet nélkül felvett banki hitelek és az árubőség a szabadság látszatát adták és adják sokak számára.
Ám David Riesman szociológus már 1961-ben megjelent, „Magányos tömeg” című művében arról beszél, hogy a fogyasztás éppen hogy nem a szabadság zálogának eszköze. Riesman szerint a polgári és hagyományos társadalmakban a gyermekek nevelése során a szülők, a társadalom kisközösségei olyan örök értékeket égettek bele a kicsinyek lelkébe, amelyek – Riesman szavaival élve – „felnőtt korban is erkölcsi iránytűként” működtek. A jóléti társadalom a kisközösségek felmorzsolásával, a nagycsaládi rendszer felbontásával, a családok atomizálásával, az anyák munkába állításával gyakorlatilag „államosította a gyermeket”, ami azt jelenti, hogy a jóléti szolgáltatásokkal (szociális juttatások, ingyenes gondozási, oktatási intézmények) kivette a szülők kezéből a gyermekek nevelésének tényleges lehetőségét. A gyerekek így nem tanulják meg hatékonyan alkalmazni azokat a mintákat, amelyek alapján biztosan tudnának tájékozódni a világban, dönteni az élethelyzetekben, s ezért védtelenné válnak a tömeghatásokkal és manipulációkkal szemben. Ráadásul a mai világban a változások olyan gyorsak, hogy a gyermeknek lehetősége sincs átgondolni a döntéseit, így az egyszerűbb és a kényelmesebb utat választja: elfogadja, hogy a tömeg dönt helyette. Riesman, amikor 1961-ben leírta a „kívülről irányított ember” fogalmát, még rémálmaiban sem képzelhette el azt a hatalmat, amit az elektrotechnikai robbanás hozott világunkban. Az internettel a magányos tömeg embere beláthatatlan módon manipulálható lett. Olyannyira, hogy saját jól felfogott érdekét sem képes érvényre juttatni. Ennek ékes bizonyítéka az a gazdasági válság, amelynek éveit tapossuk. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy példát találjunk rá, s ha magunkba nézünk, talán azonnal meg is találjuk azt a „kívülről irányított tömegembert”, akiről Riesman beszél. Aki vágyai azonnali kielégítése érdekében nem mérlegeli a realitásokat, hanem olyan döntést hoz, amellyel gyakorlatilag kilátástalan adósságspirálba hajtja önmagát, családját, a társadalmat és a világot.
Ideje lenne talán felfognunk, hogy a fogyasztás (vagy pontosítsunk: a túlfogyasztás) nem a szabadságunk záloga. Ha szabadok akarunk lenni, akkor talán érdemes lenne puritán őseink életszemléletéből átvenni egy kicsit. Éppen annyit, hogy életben maradjunk.
Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?
Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek
Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó
Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban
B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra
Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást
Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése
Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások
Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség
Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok
Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...
Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem
Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel
Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd
Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?
Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben
B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével
Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet
Látogatóink száma a mai napon: 7495
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59758703
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.