belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Bölcsföldi András

Költő a keresztyén kávéházban

Ady és az elvárások

Ady Endre a megszokott asztalánál üldögélt. Előtte fehér porceláncsészében félig kihűlt kávéja pihent, mellette vizespohár szódával, az is félig, félbe hajtott szalvéta, cukortartó, kis csuporban tej. Pedig nem is szerette hozzá.

Az asztalon szerteszéjjel különböző nagyságú papírok hevertek, rajtuk mindenfelé írások, egy-egy tárca kezdődő sorai, verstöredékek, beszédfoszlányok. Szeretett ide járni annak ellenére, hogy nem szabadott dohányozni, pedig ő nagyon is hozzászokott, hogy a kávé mellé „jár" egy cigi, vagy szivar, ahogy azt Váradon mondták anno.

Ez a délelőtt ugyanúgy kezdődött, mint általában a hétfők, kedvetlenül, gondolat nélkül kelt fel, s már előre tudta, hogy habár semmi nem jut eszébe, a cikket mégis le kell majd adni idejében. Nem szeretetett elnézéseket kérni, meg bocsánatkérő e-maileket írni a főszerkesztőnek a késésért. És azt is tudta, hogy ha lejön a kávéházba ott úgyis mindig történik valami, ami majd kimozdítja rezignált hangulatából.

Már eltelt vagy fél óra esemény nélkül, a kávéházban alig voltak, egy ember ült magányosan, kabátját sem vette le, csak nézte az asztalt vagy a kávéscsészéje foltjait. Az ablak melletti asztalnál pedig egy pár ült, ide beszélhették meg a randit, s nagyon figyeltek egymásra, ezzel is jelezve, hogy azonos szeretet-nyelvet beszélnek, s fontos számukra a minőségi idő. Ezzel aztán a külvilág úgymond meg is szűnt számukra.

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón a püspök. Alig biccentett a pultnál állók felé, akik félig a pult magas székein ülve, félig támaszkodva beszélgettek egymással, rögtön a költőhöz lépett. Kapásból megismerte, már gyerekkora óta benne volt a híres „fején támaszkodó Ady-kép", az általános iskolában is kint volt a falon, s unalmas órákon a tanulók rendre utánozták a híres költőt.

- „Ön Ady Endre, a költő?"

Ady megrezzent, mint akit valamilyen kábult állapotból ébresztenek, és felnézett.

- „Igen, én vagyok Ady Endre, ön pedig valamilyen egyházi személy, lelkész? Pap?"

- „Olyasmi, én vagyok a püspök, de ez most nem számít. Maga ír ugye ilyeneket, hogy „Hiszek, hitetlenül Istenben"? Meg hogy „Add nekem azt a holt hitet, Istenem,"?Tudja, hogy ezzel mennyi mindent összezavar a hívő lelkekben?

Ady Endre először nem értette, hogy mit akar a figura, aki csak sorolta a verseit, összevissza idézgetett belőlük. Meg hogy megrontja az ifjúságot. Ő lenne a református költő, milyen erkölcsöt mutat az eljövendő nemzedéknek? Hogyan lehet így példaképe az egyébként is homályos és bizonytalan jövőképpel rendelkező ifjaknak?

Majd a püspök meg sem várta a választ, sarkon fordult és kiment a kávézóból.

Ady meg volt döbbenve. Most mi van? Ki ez a személy és miért jött? Honnan tudta, hogy itt vagyok? Még be sem mutatkozott. Kiosztotta a lapokat, de a játékot már nem várta meg. Mélán nézte az egyházi főméltóság hűlt helyét, s azon gondolkozott, hogy ez most kimozdítja-e fáradt állapotából, és ha igen, milyen irányba befolyásolja?

Kisvártatva ismét felnyílt az ajtó és egy újabb személy lépett be. Ez napszemüvegben volt, noha nem is sütött a nap. Jelentőségteljesen (akár egy western-filmben) megállt az ajtóban, mire a pultos fiú vigyázzba! vágta magát, a lányok pedig lekászálódtak a magas székekről, fekete szoknyájukat és fehér blúzukat húzogatták rendbe.

Ő is valaki lehet – villant át a költő agyán.

Az ajtóban álló gyorsan felmérte a helyzetet, odalépett a költőhöz, kicsit meghajtva magát szinte súgva mondta Adynak:

- „Én vagyok az esperes. Az enyém ez a kávézó. Meg van elégedve a szolgáltatásunkkal? Igyekszünk mindenki kedvébe járni. Nagy megtiszteltetés, hogy Önt is itt köszönthetjük. Ez ugye református kávézó, ön pedig, hogyismondjam, egy református híres személyiség. Mondhatni értelmiségi. S nekünk nincs más célunk, mint az egyházi közéletet felvirágoztatni, ahogyan az volt századelőn, hát Nagyváradon is ugye, meg hát itt Pesten is."

Ady csendben maradt.

- „Ez azonban nem könnyű dolog. Tudja, milyen drágák a bérleti díjak, a közüzemi számlák, víz, villany, gáz, no és a különböző adók, helyi, iparűzési, vállalkozási, EVA (de ez meg is változott) stb.? Ráadásul állandóan változnak is jogszabályok a különböző rendelkezések, az ember napestig ülhet az irodában, s bogarászhatja a paragrafusokat. Meg a különböző egyéb terhek, a vállalkozók sirámai, az alkalmazottak, a pincérek fizetése, no és a beszerzés, a beszállítókkal folyton baj van, a szerződéseket állandóan módosítani kell."

„Ha másfél millás közüzemit számolunk egy hónapra, s ehhez hozzájön még az épületre való havonkénti ráfordítás, 50-60 000, kisebb javítások, felújítások, mindig elromlik valami, ugye újabb száz-kétszáz, ezen kívül a különböző adók, hátralékok, kommunális adó, a különböző ellenőrzések, na, nem sorolom tovább, egyszóval ha mindent beleveszünk, az ön kávéja normálisan 1165 Forint lenne a 350-nel szemben. De Önt ne zavarja mindez, csak úgy elmondtam."

Ady kicsit megremegett, tekintete a már régen kihűlt kávéjának maradékára csúszott. És még cukrot is tett bele. Két kiskanállal. Ez most akkor még többe került. Ekkor enyhe görcsöt érzett a gyomra tájékán. De gyorsan elmúlt.

Az esperes, mint aki jól végezte dolgát menni készült, de távozóban visszahajolt és bizalmasan odasúgta a költőnek: „Egyébként szoktam olvasni a verseit, van köztük egy-két jó. Múltkor is idéztem egy prédikációban. Azt, amikor egyedül megy az ember, és az Isten egyszer csak úgy átöleli. Az nagyon jó. A váratlanul. Az jó. A váratlanság."

Az írónak mindentől elment a kedve. Úgy érezte, hogy itt mindenkinek meg kell felelnie. Mit jelent akkor, hogy ez keresztyén kávézó? Mit akarnak egyáltalán tőle? Várnak tőle valamit? Ezen tanakodott, de nem oldódott benne a feszültség és nem is jutott közelebb az írás megszületéséhez.

Ekkor kicsapódott a kávézó ajtaja és egy fiatal lépett be rajta. Olyan mai egyetemista-forma. Sötétkék kötött sapkát viselt, mélyen a szemében húzva. Narancssárga sál volt a nyakában, orange kabátban, bakancs, barna farmer. Fülébe a fülhallgató vékony kábelen csavarodott fel, kis hátizsákját hanyagul vetette vállára. Miután lepakolt maga mellé és rendelt egy melange-ot, kicipzározta a táskáját, levetett sapkáját hanyagul ledobta maga mellé, majd kivette füléből a füldugót. Sárga kopott könyvet vett elő és olvasni kezdett. Ady Endre versei I-II.

Adynak persze fönnakadt a szeme. Annak ellenére, hogy ez régi kiadvány volt, még háború előtti lehetett, nem ismerte. Némi meghatottság és büszkeség töltötte el, hogy olvassák a verseit. Nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy tetszik a diáknak az olvasmány, melyikről mi a véleménye. De a diák szertartásába nem akart beavatkozni. Az meg hosszú nyelű kanalával lassan összekeverte a szép kávékölteményt, a sötétbarna ital lassan itatódott át a fehér tejjel és tejhabbal, s világos vagy inkább mogyorószínű lett, már nem mondható, hogy erős feketére emlékeztetett volna. A diák időnként belekortyolt az üvegpohárba, a szája szélére ragadt fehér csík időnként oda is száradt. Ritkán lapozott, a verseket nem kampányszerűen olvasta. Láthatóan élvezte. Kávé és versek. Egy meleg, barátságos házban. Kávéházban.

A diák egy idő után észrevette, hogy a másik asztalnál lévő kicsit fura figura lesi. Valahonnan ismerős volt. Mintha már látta volna. Kétszer is visszanézett rá, mire a költő zavartan kapta el tekintetét. Mit akarhat, talán nem tudja elolvasni a könyv címét? – villant át a fiú agyán. Önkéntelenül is kicsit feljebb emelte a kötetet, mintha ezzel a mozdulattal zárta volna le a ki sem bontakozott kapcsolatot.

Ady megnyugodott. Ez mégiscsak jó hely. Itt kávéznak, olvasnak, ismerkednek, néha talán még beszélgetnek is az emberek. Lassan megjön az inspiráció is.

A pultnál ugyanúgy támaszkodtak a fiatal pincérek, a pár boldogan csivitelt egymással, a magányos férfi komótosan szedte össze cókmókját és távozáshoz készülődött. Ady fölhajtotta maradék, most már valóban jéghideg kávéját (ilyenkor szerette a legjobban), kihúzta a papírlapokból a másodikat és jegyzetelni kezdett. Visszatért bele az élet.

Töltőtolla vidáman szaladt a papíron.

Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.

Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.

Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.

(KI VÁRNI TUD) 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek

Felszín

Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó

Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban

B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra

Magasság

Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást

Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése

Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások

Mélység

Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség

Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok

Teljesség

Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...

Üzenet

Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem

Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel

Áthallások

Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd

Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?

Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben

Riport

B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével

Kitekintés

Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet

Látogatóink száma a mai napon: 6039
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43899471

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat