belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Miklya Luzsányi Mónika

A másik kertje mindig zöldebb

Chagall kilátása

Marc Chagall, a modernitás egyik legnagyobb festője azt mondta, hogy azért szeret a provence-i Saint Paul de Vence-ben élni és alkotni, mert ott vannak távlatok. Ha elzarándokolunk a Nizzától alig húsz kilométerre fekvő, középkori városkába, s megállunk a festő sírjánál, teljes mélységében (vagy szélességében) átérezhetjük és megérthetjük Chagall gondolatát. Saint Paul várfokáról lenézve elénk tárul az egész Côte d’Azur – Azúr-part –: balra Nizza, az Angyalok öblével, amelyet maga Chagall is oly sokszor megfestett, jobbra a cannes-i öböl, mögöttünk Provence dombjai hullámzanak, s valahol a messze távolban még az Alpok hegycsúcsait is felfedezhetjük, ha jó az időjárás.

Úgy persze könnyű távlatokról beszélni, ha az ember kilátása a francia Riviéra legszebb partszakaszára esik, láthatára pedig szem szerint a végtelen. Chagallnak tehát könnyű volt, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy mikor és milyen körülmények között mondta ezt a festő. Nem sokkal azután, hogy az orosz diktatúra elől emigrálni kényszerülő művész éveken át a német megszállás miatt is bujkálni kényszerült. De nem lehetett felhőtlen az öröme a holocaust után sem, hiszen feleségét elveszítette, s a Saint Paul de Vence-i évek kezdetén olyan szegény volt, hogy a mindennapi betevőre se futotta. Szó szerint éhezett ekkoriban, s ha egy-egy jószívű kocsmáros meghívta egy tál levesre, akkor ő azzal fizetett, hogy az étlapra vagy a blokkra leskiccelt egy-egy krokit, vázlatot. Ma ezeket a kis szénrajzokat milliókért árulják, s annyi van belőlük, hogy talán Chagall fél éves étlapját is rekonstruálni tudnánk velük.

A francia Riviéra számunkra többnyire a luxus, a fényűzés jelképe, Chagall azonban messze állt ekkor a fényűzésnek még a gondolatától is. Kilátásai mégis voltak, mégpedig káprázatosak. Hogy miért? Mert jól választotta meg a kilátópontot, és nem utolsósorban azért is, mert tisztában volt a képességeivel. A Côte d’Azur távlatára azért volt szüksége, hogy a hátralévő évtizedekben megalkossa azoknak a mesterműveknek sokaságát, amelyek egy része – bibliai tematikájú művei – éppen a nizzai Chagall-múzeumban láthatók. Most azonban volt olyan szerencsénk, hogy nem kellett Franciaországig elmennünk ezért a képekért, ugyanis szeptemberben Marc Chagall és Ámos Imre kiállítás volt látható a Nemzeti Galériában, s a tárlat Chagall bibliai témájú műveit is tartalmazta.
http://mno.hu/grund/paratlan-chagall-tarlat-budapesten-1184177/ 

Sokat tanulhatunk Chagall mestertől, s nem csak a képeiből. A távlatról és a kilátásról szóló mondata ugyanis számomra az élni akarás jelképévé vált. Mi, magyarok bizony könnyen búnak eresztjük a fejünket. Jobban szeretjük azt méregetni, hogy a szomszéd kertje mennyivel zöldebb, hogy neki mennyivel jobban megy. Teljesen mindegy, hogy melyik kort hozzuk fel példának, s az is mindegy, hogy a szomszéd Audit vett, vagy éppen lecserélte a Babettát egy Simsonra. Az számít, hogy neki több van, mint nekünk. A kilátásaink nem a végtelenig érnek, hanem csak a szomszéd kertjéig, s közben észre sem vesszük, hogy a saját határainkat is bemerevítjük. Pedig nyugodtan kiterjeszthetnénk. Nem kellene hozzá más, mint jól megválasztani a kilátópontot. A Riviéráig talán nem látnánk el, de a végtelenig igen. Megláthatnánk azokat az ajándékokat, amelyeket Isten nekünk szánt. Észrevehetnénk a saját Angyal-öblünket, Cannes-i vörös szőnyegünket, vagy a szépen hullámzó provence-i dombjainkat, alpesi hegycsúcsainkat. Mert a kilátópont elsősorban bennünk van. Hiába állunk Chagall hegyén, ha nincs szemünk meglátni a csodát. Ha a távlat befogadása helyett szemellenzőt rakunk a szemünk elé. Ha nem vagyunk elég nyitottak rá, hogy Isten „ecsetet” adjon a kezünkbe, s megfessük az „Énekek énekének” vagy éppen Dávid életének parafrázisait. Persze nem a festő különleges talentumaira gondolok. Hanem az „életművész” mindennapi talentumaira. Arra a látószögre és lelki erőre, ami túlemeli őt saját magán. Ami egy létra vagy a körtefa tetején is nyílik, s ahol a szomszéddal is össze lehet kacsintani az azúrban.

Legyünk hát bátrak látni, és ne csak a szomszéd kertjéig. Ha kilátásba vesszük a végtelent, a hétköznapok is másként telnek. A múlt iszonyatát Chagall sem feledhette, mint ahogy korgó gyomra is ételt követelt. De nem keseredett bele a múlt felhánytorgatásába, nem tekintette megváltoztathatatlannak a jelent. A távlat pedig a jövőt ígérte neki, tele képekkel, színekkel, angyalokkal és Isten gondviselő szeretetével. 

Hozzászólások

1. B.Tóth Klári - 2013-10-02 13:22:10

Egy kis pontosítás: a kiállítás szeptember 12-én nyílt és 2014 január 5-ig tekinthető meg, így még nem maradtunk le róla.

 

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 24., szerda,
György napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely
„A jövőt nem sejthetem... Ahogy lesz, úgy lesz!”
Jövőfürkészés vagy belesimulás?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A kerítés másik oldalán
Utópia a két protestáns felekezet egyesülése?

Bolla Zsuzsa
Rajtunk nem múlik
Válasz Bölcsföldi András felvetésére

Tóth Sára
Létezhet-e tudományos bizonyíték a mennyországról?
A híres idegsebész túléli a „halált”

Felszín

B. Tóth Klára
Csikasz
Úrvacsora helyett vörös zászló

Magasság

Miklya Luzsányi Mónika
A másik kertje mindig zöldebb
Chagall kilátása

Mélység

Laurinyecz Péter Pál
Miért nem Istennek hiszünk?
A New Age-tanok becsapósak!

Teljesség

Horváth Zsuzsanna
Isteni utak, emberi kanyarok
Egy bibliadráma margójára

Horváth Dániel
Keresztény kilátások
Az „elvégeztetett” és az „újjáteremtek mindent” között élni

Szakács Gergely
Így látom az ökumenét
„Ti nem utáljátok egymást?”

Üzenet

Pete Violetta
Ima a jövőért
Nem számíthatom ki a napokat, hónapokat, éveket

Szoták Orsolya
Ünnepek újratöltve
Bekapcsolódni és gyökeret ereszteni

Áthallások

B. Tóth Klára
A reformáció hatása a művészetre
Érzékeny művészi reakciók egy felbolydult korban

Miklya Luzsányi Mónika
Eleget látni
Táncos a sötétben

Réz-Nagy Zoltán
Kilátás a falra
Elválaszt vagy összeköt?

Riport

Pete Violetta
Az istentisztelet jövője
Riport Ferenczi Zoltánnal a liturgia irányairól

Kitekintés

Gueth Péter
Különös királyság
Harangszó nélkül Indonéziában

Látogatóink száma a mai napon: 5557
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44203637

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat