A Lukács evangélium magyarázata

IGEMAGYARÁZAT

a Lukács írása szerinti szent evangélium alapján

Trencsényi László

református lelkipásztor

szolgálata

 

Keresztyén testvéreim tudjuk, hogy a Szent Biblia Istenünk hozzánk szóló Igéje:

hibátlan, tökéletes, tévedhetetlen, igaz, élő, ható, áldott, szent és örök kijelentés.

Engedjük, hogy az Ige formálja életünket,

mert tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus beszéde: „Lélek és Élet" (János 6:63)

Tanulmányozzuk együtt Istenünk áldott Igéjét a Lukács írása szerinti szent evangéliumát.

 

***

(Lukács 1 .rész)

***

 

„Ne félj Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed:

feleséged, Erzsébet fiút szül... nagy lesz ő az Úr előtt..."

(Lukács 1,13-15)

 

KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE

ISTENNÉL MINDEN PONTOSAN IDŐZÍTVE VAN

Keresztelő János születésének körülményeit olvashatjuk a Lukács evangéliuma első fejezetében.

Júdea hegyes vidékének egy kis falujában egy házaspár Zakariás és Erzsébet öreg korukig imádkoztak gyermekáldásért, de hiába. Egyik nap azonban, amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte a jeruzsálemi templomban, Isten rendkívüli módon megüzente neki, hogy fiuk születik, aki a Messiás, az Úr Jézus Krisztus útkészítője lesz.

Hitetlensége miatt, gyermeke születéséig megnémult.

El tudjuk képzelni milyen szomoru lehet egy néma pap? Feladatát nem tudja ellátni. Megfosztatott a szótól.

Kilenc hónap csönd, teljes némaság.

Kilenc hónap után, amikor Isten akaratából újra meg tudott szólalni, hatalmas erővel tör fel a szívéből, lelkéből az Isten magasztalása. (Lukács 1, 64-79) Ezt a kitörő hálaimát az Anyaszentegyház Benedictus -ként ismeri.

„Zakariás megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva..."

 

Istenünk nagyszabású üdvterve már a világ megteremtése előtt készen volt.

Ebből az igéből is megláthatjuk, hogy Isten az Ő tervét lépésről lépésre feltartóztathatatlanul valósítja meg.

Zakariás papot választotta ki arra, hogy az ő gyermeke Keresztelő János legyen az Úr Jézus Krisztus előfutára.

Abban, hogy öreg koruk ellenére mégis gyermekük szülessen az a csoda, ahogyan Isten ezt az emberileg elképzelhetetlen eseményt időzíti és megvalósítja.

Miközben Isten nagy terve kibontakozik, Ő számon tartja az éveken át elhangzott imádságokat is, és felel azokra.

Láthatjuk, hogy Istennél minden esemény hajszálpontosan időzítve van.

Mindent végtelen bölcsessége szerint, és a mi érdekünkben valósít meg.

Számára nincs akadály, és nincs lehetetlen!

Még Zakariás hitetlensége sem lehetett akadálya Isten cselekvésének.

Istent nem érheti semmi meglepetés, minden információnak tökéletesen a birtokában van.

 

Beláthatjuk, hogy Isten tettei nem a mi hitünktől függnek,

de magunkat szegényítjük meg, ha kételkedünk ígéreteiben.

 

IDEJÉBEN

Láthatjuk, hogy Isten örök terveit mindig idejében viszi véghez.

Zakariás papnak is eljött az ideje, amikor végre a jeruzsálemi templomban végezhetett szolgálatot az Úr előtt.

Isten angyalának megjelenése is idejében érkezett, amikor Zakariás döbbenetére közli Isten akaratát.

A gyermekáldásért való imádságuk meghallgatása is idejében érkezett, bár már öreg korúak voltak mindketten.

 

1. Akik Isten gyermekei, azok megvannak arról győződve, hogy ők is kiválasztott személyek, amint Zakariás is az volt. Isten gondoskodott arról, hogy Zakariás bemehessen a Templom Szentéjébe, az Ő színe elé!  Mi is szabadon jöhetünk az Úr színe elé minden napon, de mi egyedül csak az Úr Jézus Krisztus érdeméért.

 

2.Amint Zakariás illatáldozatot vihetett az Úrnak, úgy mi is hozhatunk fölajánlást, de csak a legdrágábbat adhatjuk:„teljes szívünket, teljes lelkünket, teljes elménket". Ez legyen mindennapi áldozatunk, mert csak ez kedves az Úrnak!

 

3. Nekünk nem az Úr angyala jelent meg, hanem személyesen a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus, amikor Szentlelke és Igéje által minket is nevünkön szólított és közölte velünk a világ legörvendetesebb hírét, hogy Ő annyira szeret, hogy szent vérén megváltott minket!

 

4. Jó tudnunk azt is, hogy nemcsak a Zakariás könyörgése hallgattatik meg, hanem a mi imádságunk is!

Legyen ez vigasztalás mindazoknak, akik talán évek vagy évtizedek óta imádkoznak valakiért, vagy valamiért!

 

A mi áldott Istenünk mindig idejében cselekszik!

A mi várakozásunkat is idejében fogja megkoronázni az Úr Jézus Krisztus visszajövetelével.

Legyünk minden nap készen, így várjuk az Urat! Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia,  amelyikben nem is gondoljátok!" (Lukács 12,40)

 

***

(Lukács 1 .rész)

***

 

KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE II.

„És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája,

megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent."

(Lukács 1, 64)

 

Láthattuk, hogy Keresztelő János születésének körülményeiről miként tudósít a Szentírás a Lukács evangéliuma első fejezetében. Láthattuk, hogy Júdea kis falujában egy idős házaspár Zakariás és Erzsébet csodaként nyernek gyermekáldást. „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1,37)

Láthattuk, hogy amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte a jeruzsálemi templomban, Isten váratlanul és rendkívüli módon megüzente neki, hogy fiúk születik, aki a Messiás, az Úr Jézus Krisztus útkészítője lesz.

Láthattuk, hogy igen különös dolgok történtek ott Júdea hegyei között, abban a kis faluban, amikor a falu papja Zakariás hazaérkezett Jeruzsálemből megnémulva.

El sem tudjuk képzelni milyen keserves lehetett így az élete. Egy pap, aki nem tud beszélni- rettenetes csapás ez, ugyanis azt veszi el tőle az Úr, amivel a kenyerét keresi, - a beszédét! Az angyal ezeket a súlyos szavakat mondta neki a templomban: „Amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." (Lukács 1,20)

És úgy is lett minden. Zakariás felesége Erzsébet, az ígéret szerint gyermeket fogant, majd titkolódzott és rejtőzködött, mivel már idős volt. Egyszerre volt jelen az életében az öröm és a szomorúság!

Döbbenetes kép. Egy kismama, aki így várja első gyermekét, akiért egy életen át imádkozott, és amikor Istentől végre megkapja a gyermekáldást, a férje megnémul. Együtt a néma férjével várják a baba születését.

 

Zakariásnak kilenc hónap némasága alatt volt ideje újra és újra átgondolni mindazt, amit az Úr angyala mondott neki a jeruzsálemi templomban. Tudjuk, hogy az angyal nagyon részletes információkat, pontos tényeket közölt a születendő Keresztelő Jánosról:

Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a könyörgésed:

feleséged, Erzsébet fiút szül neked,

Jánosnak fogod őt nevezni.

Örülni fogsz,

boldog leszel,

sokan örülnek majd az ő születésének,

nagy lesz ő az Úr előtt;

bort és részegítő italt nem iszik,

már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

és őelőtte (a Messiás előtt) jár az Illés lelkével és erejével,

az atyák szívét a gyermekekhez,

az engedetleneket az igazak lelkületére térítse,

hogy felkészült népet állítson az Úr elé." (Lukács 1,13-17)

 

Amikor kilenc hónap csönd, teljes némaság után gyermeke körülmetélésének ünnepén végre visszakapta Istentől a beszédkészségét, már mindezt sokszor átgondolhatta magában, és megállapíthatta, hogy amit Isten üzent, minden sorra beteljesedett. „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1,37)

A gyermek születése utáni nyolcadik napon jön a következő meglepetés.

A hagyománytól és szokástól teljesen eltérően a gyermek nem a Zakariás nevet kapja az édesapa neve után, hanem ahogyan az Úr Angyala kijelentette: „Jánosnak fogod őt nevezni", ami azt jelenti ISTEN KEGYELMES!

Amikor Zakariás újra meg tudott szólalni, hatalmas erővel tört fel a szívéből, lelkéből az Isten magasztalása, a hálaadás. Első szavaival áldani kezdte az Urat, mert megértette, hogy ISTEN MEGLÁTOGATTA az ő népét!

„És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent." (Lukács 1, 64)

„Zakariás megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva..."  . (Lukács 1, 67-70)

 

TANULSÁGOK

Zakariás és Erzsébet története igen sok tanulságot tartogat a hitben élő emberek számára. Először is tudjuk azt, hogy milyen komolyak voltak a hitben, hisz így tudósít róluk a Biblia: „Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint." (Lukács 1, 6)

 

Tudjuk, hogy Isten nem csak akkor az Ő életükben, hanem ma is meglátogatja a népét, mert ma is van népe Istennek.  Heidelbergi Káté 54. kérdés: Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?

„Hiszem, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának, ezt oltalmazza és megtartja. Hiszem, hogy ennek a gyülekezetnek én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok."

Mi is így lettünk keresztyénné, Isten Szentlelke és Igéje által megérintve!

Az Ő „látogatása" sokszor váratlanul, rendkívüli módon történik.

Egyszer csak Isten Igéje és Szentlelke által megszólít minket. Egyszerre érthetővé válik a bibliai üzenet, fölragyog az Úr Jézus Krisztus örök evangéliuma, és eljut a szívünkig.

Isten Szentlelke megérteti velünk, hogy az Úr Jézus keresztáldozatával váltott meg minket, hogy feltámadásával legyőzte a halált, hogy bűnbocsátó kegyelmével, szeretetével vett körül és örök életet ad Övéinek!

Mindezek hatására egyszer csak megértjük, hogy Istennek terve van a mi kis törékeny életünkkel is és mennyei áldásokat tartogat a számunkra!

A mi Istenünk viszont jogosan várja el gyermekeitől, hogy legyenek hűségesek a hitben, kitartóak a könyörgésben és rendületlenül kövessék az igazságot szeretetben! (Efezus 4,15)

Boldogok vagyunk, ha mi is megértjük, fölfedezzük életünkben Istenünk jelenlétét, nagyságos dolgait!

Zakariás és Erzsébet tanulságos történetéből megérthetjük azt is, hogy bármilyen súlyos terhek, próbák alatt roskadozik is sokszor az életünk, mégis MINDIG JÓ KEZEKBEN VAGYUNK.

Tudnunk kell, hogy Isten tőlünk is gyakran elvesz valamit, hogy sokkal többet és jobbat adhasson helyette!

Legyen bennünk mindig alázat, engedelmesség és hála, úgy a terhek viselésében, mint a boldog percekben!

Boldog ember az, aki már átélhette Isten gyógyítását, akinek már megnyílhatott a szeme és megoldódhatott a szája az Istendicséretre!

Legyen számunkra ez is örök tanulság! Nyíljon meg a szívünk, hogy nyílhasson a szánk is végre, hogy amíg élünk elmondhassuk örömmel és hálaadással, hogy ÁLDOTT AZ ÚR, aki minket is meglátogatott és megszabadított!

 

Tudjuk, hogy Zakariás és Erzsébet gyermeke, Keresztelő János pontosan úgy, ahogy az Úr angyala előre megmondta, tökéletesen betöltötte küldetését. Rendkívüli feladata az volt, hogy a Messiás hiteles útkészítője legyen, hogy Úr Jézusra mutasson, mint Isten Bárányára, vagy mint eljövendő Királyra, Aki örökké uralkodik és ítélni fog eleveneket és holtakat.

Nekünk, mai hitben élő Krisztus-követőknek is megvan a küldetésünk értelme és célja, mégpedig az, hogy a mi életünk is határozottan és egyértelműen a Megváltóra, az Úr Jézus Krisztusra kell, hogy mutasson.

Hálás szívvel köszönjük meg naponta, hogy az Úr Jézus minket is megszabadított és tökéletes keresztáldozatával bűneinkből megváltott, körülvett szeretetével, bűnbocsátó kegyelmével. Ő lett Ura és Királya életünknek, mi pedig az Ő tulajdonai lettünk.

Ő az, Aki Szentlelke által megnyitja a mi szívünket és ajkainkat is, hogy hálából áldani tudjuk Őt örökké!

Luther Márton írja:

„És uralkodik a Jákób házán mindörökké és az Ő királyságának nem lesz vége." (Lukács 1,33)

„Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért s kinek tulajdona vagy, hogy csak Ő uralkodjék rajtad, - lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől fogva; atyáid vágyakozó szíve is érte sóhajtozott s utána kiáltott. Ő vált s szabadít meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt s fogva tartott! Drága ige ez a hívő szívnek!

Mindezt az ész nem látja, a természeti ember se éri föl,- CSAK A HIT EGYEDÜL!"

 

 

***

(Lukács 1 .rész)

***

 

KÜLDETÉSBEN JÁRVA

„Te pedig kisgyermek a magasságos Isten prófétájának hívattatol,

mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed." (Lukács 1, 76)

 

Láthattuk, hogy Keresztelő János születésének körülményeiről miként tudósít a Szentírás a Lukács evangéliuma első fejezetében. Láthattuk, hogy valóban igaz az Isten Igéje: „Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1,37)

Láthattuk, hogy amikor Zakariás újra visszakapja beszédkészségét, áldva magasztalja Istent.

Milyen boldog édesapa lehetett Zakariás! Ismerhette gyermeke csodálatos születésének körülményeit, megérthette az áldott Isten akaratát és előre láthatta gyermeke jövőjét!

Mindez azért volt lehetséges, mert Isten előre kijelentette számára!

Isten iránti hálából felhangzik ajkán, fia: Keresztelő János egész küldetését, és üdvtörténeti jelentőségét tiszta fénnyel megvilágító prófétai himnusz, amelyben fölragyog Isten terve, az Izráelnek ígért szabadítás beteljesedése.

„Zakariás megtelt Szentlélekkel és így prófétált: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva..."  . (Lukács 1, 67-70)

 

Ez az ujjongva örvendező bizonyságtétel, az EVANGÉLIUM NYITÁNYA.

Központi üzenete, hogy Isten meglátogatja népét és váltságot szerez neki és hatalmas Üdvözítőt támaszt és megszabadítja népét az Úr. Isten megadja népének a megígért szabadítás ígéretének valóra váltását.

Az Igéből láthatjuk, hogy ebben az egész rendkívüli eseménysorozatban prófétai szerep vár az újszülött Jánosra.

Ő lesz, aki elkészíti a Messiás útját Izráelhez és általa az egész emberiséghez.

Ő ismerteti meg népével Isten irgalmasságát, az ebből fakadó bűnbocsánat és üdvösség lehetőségét, mely a Messiás által beteljesedik.

Ő jelenti be, hogy Jézus Krisztus által a sötétségben -a bűnben és halálban -élő népre a magasságból fölragyog a mennyei világosság.

Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal,

és megemlékezzék szent szövetségéről, arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak;

és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,

félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

 

Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz,

hogy előkészítsd az ő útjait,hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,

Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak,

hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." (Lukács 1, 66-79)

***

Keresztelő János küldetésének csodálatos útja rajzolódik ki ebből a prófétai himnuszból. Az Ő legfontosabb küldetése a Messiás előtti ÚTKÉSZÍTÉS volt, mely üzenet a leghangsúlyosabban az Ézsaiás próféta könyvében jelenik meg.

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt." (Ézsaiás 40, 3-5)

 

Tudjuk, hogy az „útkészítés" küldetése akkor sem volt könnyű és ma sem az, mert a sötétségben és a halál árnyékában ma is igen sokan lakoznak.

Az emberi szívek - lelkek kaotikus útvesztőiben sohasem volt könnyű az eligazodás.

Ebben a diszharmóniába süllyedt, őrült világban annyi minden elválasztja az embert Teremtő Urától.

Naponta látjuk, halljuk, szomorúan tapasztaljuk a sok egyéni tragédiát, ahogy az emberi sorsokat súlyos és mély riasztó törésvonalak szabdalják, összekuszált vagy éppen szétzilált, megtépázott életroncsok szegélyezik.

Kisiklott életek milliói, melyeket félelmetes bűnhegyek és bűnvölgyek, szakadékok szabdalnak darabokra.

Látható, hogy a sötét szívekben és a halál árnyékának völgyében totális elhidegülés uralkodik.

Ebben a könyörtelen világban nem túlzás Tóth Árpád gondolata: „...köztünk a roppant, jeges űr lakik."

Mert lelkileg nagyon fagyos lett a világ, kitapintható a szeretetlenség, az igazságtalanság, az irigység, a büszkeség, a nagyravágyás, a haszonlesés, a harag és a gyűlölet.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24,12)

Pedig szeretet nélkül nem lehet sokáig kibírni.

Egyesek megpróbálják ugyan olykor elsírni kimondhatatlan szeretetéhségüket, - de ki hallgatja meg őket?

Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a szomorú lelkiállapot minden esetben bekövetkezik ott, ahol az ember felületessége, nemtörődömsége, megátalkodottsága, makacssága, tudatlansága elzárja és kizárja az életadó Forrást, az Isten örök és életmentő evangéliumát. Az Isten előtt bezárkózott ember nem ismeri, nem is akarja megismerni Isten Igéjét. Pedig a lekezeletlen seb előbb-utóbb elfertőződik és halálossá válik, így minden megbocsátatlan, „lekezeletlen"  bűnnek a következménye halál. „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 6:23)

 

Heidelbergi Káté 2. kérdés. Hány dolgot kell tudnod ahhoz, hogy Isten vigasztalásában boldogul élhess és halhass?

Először azt, hogy milyen súlyos a bűnöm és nyomorúságom.

Másodszor azt, hogy miképpen szabadít meg Isten a bűnből és nyomorúságból.

Harmadszor, hogy e szabadításáért milyen nagy hálával tartozom Istennek.

 

Ez az egyetlen esély, ez a szabadulás, ez a bűnbocsánat csak Jézus Krisztus érdeméért, az Ő keresztáldozata által lehetséges. Az igazi megtérés az, amikorvalaki elfogadja az Úr Jézus Krisztus által felkínált kegyelmet. Hit által megvallja Neki a bűneit és megtagadja addigi bűnös életmódját és hátralévő életét Urának és Megváltójának szenteli.

„Ha megvalljuk bűneinket, Ő (Jézus Krisztus) hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1János 1:9)

A keresztyének legfontosabb küldetése az, hogy bátran hirdessék a bűnből való szabadulás egyetlen útját, hogy csak az Úr Jézus Krisztus tud valódi megoldást adni, mennyei tartalmat és értelmet nyújtani az életnek!

***

Láthatjuk tehát, hogy az „útkészítés" küldetése akkor sem volt könnyű és ma sem az.

Az Ige úgy fogalmaz, hogy Keresztelő János az Úr előtt járt!

A prófécia igen részletes információkat közöl Keresztelő Jánosról:

Nagy lesz ő az Úr előtt;

bort és részegítő italt nem iszik,

már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

és őelőtte (a Messiás előtt) jár az Illés lelkével és erejével,

az atyák szívét a gyermekekhez,

az engedetleneket az igazak lelkületére térítse,

hogy felkészült népet állítson az Úr elé." (Lukács 1,13-17)

 

Igen, pontosan ilyen volt Keresztelő János.

Mindenki tudta, hogy Ő hiteles személy, az Úr hűséges prófétája, aki tökéletesen betöltötte küldetését.

Céltudatos, „NÁZIR" (Istennek szentelt) aszketikus életet élt.

Bátor volt és hajthatatlan.

Isten igazságát maradéktalanul képviselte.

Áldásos életet élt, és mindhalálig állhatatos maradt.

Csupa olyan tulajdonság, mely szükségeltetik, és elvárható a mai hitvalló keresztyének életében is.

A Szent Bibliából mi is megismerhettük a mi áldott Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust.

Tudhatjuk, hogy akik Őt ismerik, szeretik, és engedelmesen szeretve követik, azok az Ő gyermekei.

Mi is küldetésben járunk, mégpedig a legfontosabb feladattal felruházva:

„Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (2Timótheus 4,2)

A mai „Keresztelő Jánosok" soha nem vehetik le szemüket az Úr Jézus Krisztusról!

Akik ma az evangéliumot hirdetik, ugyanúgy „KIÁLTÓ SZÓKÉNT" örömhírt mondanak:

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." ." (Lukács 1, 78-79)

Akik szeretik és hűségesen követik drága Megváltójukat, tisztában vannak vele, hogy mit tett értük a Golgotán és tudják, hogy csak a Tőle kapott kegyelemből élhetnek, de nem akárhogyan, hanem csakis az Ő dicsőségére. (Efezus 1,12)

Adjuk tovább hűségesen és bátran a ránk bízott életmentő evangéliumot, mert tudjuk, hogy Jézus Krisztusra van a legnagyobb szüksége ennek a hitetlenségbe dermedt világnak.

Minden embernek meg kell tudnia, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Úr, a halálon is győztes Király, hogy Nélküle nincs igazi boldogság, se valódi békesség, se üdvösség. Csak az Ő mérhetetlen szeretete által kaphatjuk meg a mindennapi kegyelmet, a mindennapi lelki békességet és az üdvösséget.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus Krisztus áldott bizonyságtétele: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János evangéliuma 10,10)

 

***

(Lukács 2 .rész)

***

MINDEN BETELJESEDIK, AMIT AZ ÚR MOND!

„Boldog, aki hitt, mert beteljesednek mindazok,

amiket az Úr mondott." (Lukács 1,45)

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus." ( Lukács 2, 10-11)

 

Láthattuk, hogy valóban igaz az Isten Igéje: „Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1,37)

Ebben az igében láthatjuk, hogy Isten angyala kijelentést ad Máriának, aki Galileában egy Názáret nevű kis faluban él.  Az angyali szózat himnusz formájában hangzik el az Úr Jézus Krisztus testet öltéséről.

Így tudja meg Mária, hogy Őt választotta ki a Mindenható eszközéül arra, hogy anyja legyen a földön emberként megszületendő Fiának. Megtudja, hogy megáldja őt az Úr és Isten csodálatos terve, a Messiás eljövetele, a Szabadító testet öltése így valósul meg.

 

Az angyal szavára Mária megdöbben, mert az angyali köszöntés formája számára szokatlan, és tartalma megfoghatatlan volt. Nem érti, hogyan szülhetne az, aki szűzi tisztaságban tekint eljövendő házassága elé.

Az angyal azonban megmagyarázza Máriának, hogy tisztaságát Isten eszközül kívánja felhasználni.

Tőle fog megszületni az Isten küldötte a Szabadító (héberül: jehósúa- „az Úr megszabadít"), Isten Fia, Dávid trónjának örökkévaló örököse.

Az Úr Jézus csodálatos fogantatását és születését így valljuk meg hitvallásunkban:

Heidelbergi Káté 35.

Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától"?

Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad,

Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet vett magára,

mert így lehetett Dávid valóságos utódja,

s embertársaihoz mindenben hasonló, kivéve a bűnt.

Mária azt is megtudja, hogy mindebben Isten Lelke avatkozik be az emberiség történetébe, de az ő életébe is.

Titok ez, de a hagyományt őrző egyház alázatosan tartózkodik Isten titkainak feszegetésétől.

Az angyal szájából itt elhangzik az örök kijelentés, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen." (Lukács 1,37)

 

Mária ezek után átengedi magát Isten akaratának, amely nem kényszer, hanem Isten akarata előtti alázatos főhajtás.

„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint."

Mária ebben a döntésében és döntése után is mindvégig megmarad az Úr alázatos szolgálóleányának!

 

„Mária itt nem azt mondja, hogy az Isten anyja, mert nem az,

nem mondja: mennynek, földnek királynéja, hanem az Úr alázatos szolgálója.

De micsoda kitüntetés, milyen rang ennek az Úrnak a kezében eszközzé válni!

És ő ezt éli át itt, amikor áldott állapotba kerül a Szentlélektől, és várja, hogy megértse azt, amit eddig nem értett, és komolyan veszi azt, amit már eddig is megértett." ( Cseri Kálmán )

 

***

Isten angyala utal arra a csodálatos jelre is, ami már megtörtént Zakariás és Erzsébet életében, hogy idős koruk ellenére gyermeket várnak. Mária e kijelentés nyomán haladéktalanul felkeresi idős nőrokonát, Erzsébetet és a gyermek megszületéséig ott is marad. A két nő találkozásakor Isten ismét jelt ad.

Az ünnepi percben Erzsébet megtelik Szentlélekkel, és túláradó örömmel és hálatelt szavakkal számol be arról, hogy megmozdult méhében a magzat. Szózatának méltó befejezése a boldogmondás: „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

 

Láthatjuk, hogy Erzsébet a Szentlélek erejével ismerte fel Máriában „az ő Urának" leendő anyját, és dicsőítette Istent mindazért, amit népének és az emberiségnek készített.

Mária a Szentlélek megvilágosító hatalma által válaszol e szavakra Isten nagy nevének dicsőítésével.

Mária énekét az ősi egyház a latin fordítás első szava alapján  Magnificatnak nevezi:

„Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt!"

E himnusz mondataiban az Ószövetség zsoltárainak csodálatos megfogalmazásai csendülnek fel.

Mária éneke is a hálás lelkek szavait szólaltatják meg: így tesznek nyomatékos-ünnepélyes formában bizonyságot a hűséges Isten ígéreteinek csodálatos beteljesüléseiről.

Láthatjuk, hogy Mária változatlanul az Úr alázatos szolgálóleánya: mondatainak nem ő az alanya, hanem a cselekvő Isten; és nem ő a tárgya sem, hanem a születendő Fiú, az Úr Jézus Krisztus!

Először hálát ad Istennek, akinek irgalma változatlan mindazok iránt, akik őt félik.

Magasztalja Istent szabadításáért, igazságos ítéleteiért, aki a gőgöseket megalázza, az alázatosakat pedig felemeli.

Mindezek végső kicsúcsosodásaként pedig arról szól, hogy a hatalmas Isten nem feledkezik meg soha választott népéről, soha nem feledkezik el népe iránti irgalmáról, soha nem másítja meg Ábrahámnak és magvának tett ígéreteit.

***

A Megváltóról minden prófécia beteljesedett!

Az Úr Jézus Krisztus a Szabadító, aki emberi testet öltött és eljött közénk.

Ő a megígért és várva-várt Messiás!

Ő Isten utolsó szava az emberiséghez.

Ő egy személyben a legbeszédesebb és a legtartalmasabb üzenet, amit valaha ember hallott.

A következőket Blaise Pascal mondta az Úr Jézusról:

„Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum,

melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal.

Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."

 

„Nem csak Istent ismerhetjük meg kizárólag Jézus Krisztus által,

hanem magunkat is csak általa ismerhetjük meg.

Nála nélkül nem tudjuk, hogy mi az életünk, azt sem, hogy milyen a halálunk,

sem azt, hogy ki Isten és hogy kik vagyunk mi magunk."

 

Az Úr Jézus testet öltése ajándék a világ számára. Soha nem volt áldottabb ajándék, mint Ő.

Nélküle az egész emberiség a hitetlenség és tudatlanság fertőjében maradt volna.

Számunkra olyan ajándék érkezett Krisztusban, aki nélkül elképzelhetetlen az életünk!

 

Testvérek, hallottuk a szózatként elhangzott boldogmondást:

„Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Az élő hit kibeszélhetetlen dicsőült örömmel jár, ezért nevezi az Ige a hitet boldogságnak.

Tudjuk, hogy nincs boldogabb ember, mint aki őszintén és tisztán hisz az áldott Istenben!

Boldog ember az, aki egyre teljesebb Isten-ismeretre jut el.

Mindnyájunknak hiányos az Isten-ismeretünk, ezért bátorít a Biblia: növekedjetek az Isten megismerésében.

Számunkra a Jézus Krisztusba vetett hit a legnagyobb boldogságot jelenti.

Ez a legdrágább kincsünk, mert benne az életünk értelmét találtuk meg!

 

Az igaz hitben élők mindig is hittek a próféciáknak és Simeonként boldogan várták a napot, amikor Istennel találkozhatnak. Minden korban voltak Simeonok és ma is vannak, akik Istenre tekintve élnek és készen várják az Urat! Akik ma is elmondhatják a zsoltár szavaival: „Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom." (Zsoltár 119,59)

 

Isten számon tartja ígéreteit.

Tudjuk, hogy az Úr Jézus visszajöveteléről szóló prófécia is be fog teljesedni.

Boldog ember az, aki látja azt, ahogy Isten cselekszik a történelemben és az egyes ember életében.

Boldog ember az, aki a hatalmas és irgalmas Istenre bízza a személyes jövőjét.

Adja meg az Úr, hogy tapasztaljuk meg, ahogy cselekszik velünk is és kézben tartja életünk eseményeit, ahogy jelen van, irányít és gondot visel rólunk.

Tapasztaljuk meg, hogy semmi sem történhet tudta és megengedő akarata nélkül.

 

Tegyük meg azt, ami tőlünk telhető és fenntartás nélkül adjuk át Neki életünk irányítását, mondván. „Itt vagyok, Uram, állok rendelkezésedre."

Engedjük, hogy Istenünk az Ő szent Igéje és Szentlelke által vezessen, bíztasson, bátorítson, vigasztaljon.

Tapasztaljuk meg, hogy Ő az őszinte gyermeki hitet gazdagon meg tudja áldani.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus Krisztus áldott bizonyságtétele:

„Bizony, bizony, mondom néktek:  aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem,  annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."  (János evangéliuma 5,24)

 

***

(Lukács 2 .rész)

***

A KARÁCSONY VALÓDI ÜZENETE

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus." ( Lukács 2, 10-11)

 

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta,

hogy ha valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16

 

Az advent (Adventus Domini) az Úr eljövetelét jelenti.

Az Advent az Úr Jézus Krisztus négyféle eljövetelére emlékeztet minket.

Amikor megszületett „testet öltött" Betlehemben.

Amikor megtérésünkkor szívűnkbe költözik.

Amikor meghalunk, színe elé kell állnunk.

Amikor újra eljön ítélni élőket és holtakat.

 

Korunk torzulásai és tévedései a karácsonnyal kapcsolatban.

A Karácsony:

Nem télapó ünnep!

Nem a betlehemi csillag ünnepe!

Nem bevásárlás ünnep!

Nem fenyőfa ünnep!

Nem ajándékozás ünnep!

Nem a hosszú hétvégi Welnessezés ünnepe

Még csak nem is általában a szeretet ünnepe, hanem

ISTEN testet öltött SZERETETÉNEK Jézus Krisztusnak az ünnepe!

 

A KARÁCSONY, a mi Urunk, Jézus Krisztus testet öltésének ünnepe.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." Titus 2,11

 

Mit vállalt értünk a Megváltó?

Dicsőségéről lemondott

Megüresítette önmagát

Szolgai formát vett fel

Engedelmes volt mindhalálig

 

Hányszor volt az Úr Jézus életveszélyben?

Fogantatásakor Józsefnek Máriát ki kellett volna szolgáltatnia a törvény parancsának

Betlehemben egy istállóban született ( Istállóban nem szülnek anyák)

Heródes féltékenységből halálosan üldözte Betlehemben és környékén

Az Egyiptomba való menekülés életveszélyes útján

40 napos böjtje alatt a pusztában az ördög a 91.zsoltár kiforgatott szavaival kísértette

A megkísértésekor a pusztában vadállatokkal volt együtt

Első igehirdetésekor Názáretben kiűzték és meg akarták ölni

Jeruzsálemben többször halálra keresték

Jeruzsálemben meg akarták kövezni, de Ő átment közöttük

 

Karácsony ünnepe Isten legnagyobb szeretetéről tanúskodik.

Az Úr Jézus Krisztusban eljött a Földre, azért

hogy békességet szerezzen Isten és az ember között,

hogy világosságot gyújtson az  emberi szívekben,

hogy bűneinkből megszabadítson bennünket,

hogy örök élettel ajándékozzon meg minket.

Hogy az ördög munkáit lerontsa bennünk

Hogy életünk legyen

Hogy szabadok legyünk

Az Úr Jézus születése a legnagyobb öröm a világ számára!

***

„És az élet megjelent és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet." 1János 1,2

Nincs ahhoz fogható öröm, mint amit Isten adott nekünk Jézus Krisztusban.

Az Ő eljövetele, testet öltése a világ számára a legnagyobb örömhír.

Őnála jobban senki sem szeret minket, hisz értünk adta életét a kereszten.

Vegyük a bátorságot és vizsgáljuk meg, hogy igaz-e amit a Biblia róla ír.

Győződjünk meg arról, hogy kicsoda Ő és mit tett értünk, mert Jézus Krisztusnál csodálatosabb személy nem született!

Ő a Megváltó, aki a kegyelmet hozta nekünk.

Magához hív, hogy lépjünk be a kegyelem ajtaján és részünk legyen abban a múlhatatlan gyönyörűségben, melyet Ő kínál nekünk!

Az Úr Jézus mondja: „Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." János 18,37

 

Jézus Krisztus maga az ÉLET!

Ő a bűnös világba értelmet, életet, megoldást, reménységet hozott.

Csak Ő adhat ma is bűnbocsánatot, teljes szabadulást, teljes örömet, teljes nyugalmat, szeretetet, békességet és örök életet annak, aki hisz Őbenne. Amennyiben szükségünk van ezekre az „ajándékokra", akkor kérjük Őt imádságban, hogy Szentlelke által vegyen lakozást a szívünkben.

Csak így lehet valóban boldog az életünk, örök és múlhatatlan az ünnepünk!

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban" Titus 2,11-12

 

***

Miért ünnep a Karácsony?

"De a mi megtartó Istenünk jósága és emberszeretete megjelent" Titus 3,4

Jézus Krisztusban megjelent a mennyei jóság és szeretet!

Ezért kellett tehát Jézusnak megszületnie, mert ezt egyedül Ő adhatja nekünk. Ó, micsoda jóság és szeretet volt benne irántunk:

Amikor születésekor elfogadott egy nyomorúságos istállót.

Amikor annyiszor lehajolt beteghez, koldushoz, akiket mások észre sem vettek.

Amikor érintésével meggyógyított egy leprást, akitől mindenki irtózattal fordult el.

Amikor érettünk keresztre ment, hogy elszenvedje bűneink büntetését.

Lehet-e ezt nem megköszönni? Lehet-e Őt nem befogadni, aki irántunk való szeretetből elhagyva mennyei dicsőségét: "szolgai formát vett fel és emberekhez hasonlóvá lett." Filippi 2,7

" Ő, az igazi világosság eljött a világba." János 1,9

"És az élet megjelent és láttuk,....és hirdetjük nektek az örök életet." 1János 1,2

Mert Jézus Krisztusban megjelent az igazi világosság és az Élet, hogy érzéketlen halott szívünk életre keljen, mert ezt egyedül csak Ő adhatja meg nekünk. A bűn miatti halott világba, ÉLET jött. Ő az Élet adója, örök életet kínál fel nekünk is, merjük-e ezt elfogadni?

Az örök karácsonyi kérdés az, hogy Isten Fia, akinek születésére emlékezik a világ, vajon megszületett-e már a mi szívünkben?

Nincs szomorúbb dolog, mint ha valaki Jézus Krisztust zárja ki szívéből!

Ez életbevágóan fontos kérdés, mert a Biblia szerint:

"Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban" I. János 5,12.

Ha befogadjuk Őt, mint Urunkat és Megváltónkat és engedjük, hogy Igéje és Szentlelke által szívünkben új életet fakasszon, akkor lesz végre tartalmas és boldog az életünk, igazi és örök az ünnepünk!

***

A BETLEHEMI CSILLAG

(Isten különleges vezetése)

„Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből." (4Mózes 24,17)

„Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni." (Róma, 4,21)

 

A betlehemi csillagnak semmi köze nincs a Jupiterhez vagy a Szaturnuszhoz!

A Szent Biblia szerint a betlehemi csillag Istentől küldött egyedi jelenség volt.

„És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.  És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének." (Máté 2:9-10)

 

Manapság a „betlehemi csillag" jelenségről általában két nagy elképzelés tartja magát.

A.) Vannak, akik természetei jelenségekkel próbálják magyarázni, pl: bolygóegyüttállás, nóva, üstökös.

B.) A másik nézet szerint a betlehemi csillag egyértelműen Istentől küldött egyedi jelenség volt.

 

Bolygóegyüttállás teória

Azt, hogy a betlehemi csillag esetleg bolygóegyüttállás lehetett, Johannes Kepler német matematikus, asztronómus felvetésére vezetik vissza. A tudós 1603-1604-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása mellett egy szupernóvát is megfigyelt az égbolton, ez utóbbiról úgy vélte, éppen a planéták konstellációja váltotta ki.  Szerinte a betlehemi égen feltűnt új csillagot is ilyen jelenség okozta.

Ám ma már tudjuk, hogy ezek a bolygók akkor a legszorosabb együttállásnál sem voltak annyira közel egymáshoz, hogy egymás fényével átfedték volna egymást. Tehát egy földi szemlélő számára is határozottan két egymástól jól elkülönült fénylő jelenség volt az akkori égbolton, nem pedig egy.

A bibliai leírás pedig határozottan egyetlen csillagról tesz említést. Az Újszövetség eredetileg görög nyelven íródott. A Máté evangéliumában használt görög kifejezés az asztér, amely csillagot jelent, viszont a görögben van egy másik kifejezés a bolygóegyüttállásra, az pedig az asztron.

Az eredeti bibliai szövegben tudatosan az „asztér", vagyis a csillag szó szerepel!

 

A szupernóva teória

A nóva új csillag, ami úgy keletkezik, hogy bizonyos csillagok életük végén felrobbannak, és kidobják magukból a bennük lévő anyagaikat. A robbanást hatalmas fényjelenség kíséri, ezt a felvillanást, amelynek lecsengése évtizedekig is eltarthat, nevezik nóvának. A megfigyelő ezt a robbanást a csillag fényességének hirtelen növekedéseként látja, azonban a betlehemi csillag semmiképpen nem lehetett nóva sem. Már a Krisztus előtti időkből pontos csillagászati feljegyzéseket készítettek. Ilyen nóva-jelenség Krisztus születése körül nem volt az égen.

 

Az üstökös  teória

Vannak, akik üstökösként ábrázolják a betlehemi csillagot. De ez a lehetőség is kizárt.

Olyan üstököst kellene keresnünk, amely a nappali égbolton is szabad szemmel látható.

Biztosan tudjuk, hogy Krisztus előtt 44-ben, 17-ben és Krisztus után 66-ban jelent meg csupán szabad szemmel is látható üstökös az égen, Krisztus születése környékén nem!

Az akkori hagyományban az üstökösöket ráadásul háborúk, szerencsétlenségek okozóinak tartották. Kizárt, hogy az Úr Jézus születésére ebből következtethetett volna bárki, hiszen az a legnagyobb örömhír az emberiség számára, ahogy a bejelentést tévő Isten angyala is ezzel kezdte szózatát: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus." (Lukács 2, 10-11)

 

A betlehemi csillag rendkívüli fényforrás volt!

Feltehetjük a kérdést, hogy ha nem bolygóegyüttállás, nóva vagy üstökös, akkor mi lehetett a szóban forgó csillag?

Segítségünkre van, hogy a Bibliában nem az evangélium az egyetlen szövegrész, ahol szerepel a csillag szó. Megtaláljuk már a teremtéstörténetben is, amely a Nap és a Hold mellett csillagként nevez meg minden más, világító égitestet.

A Biblia tehát gyűjtőfogalomként használja ezt a kifejezést minden olyan égi jelenségre, amely fényforrásként észlelhető a Földről.

Vagyis: a betlehemi csillag nem természetes, hanem természetfeletti jelenség volt. Olyan fényjelenség, amit meghatározott időre adott Isten, és miután a napkeleti bölcseket elvezette ahhoz a helyhez, ahol az Úr Jézus Krisztus megszületett, betöltötte küldetését.

 

A betlehemi csillag páratlan módon Északról Délre mozgott az égen!

Tudjuk, hogy a napkeleti bölcsek először Jeruzsálembe mentek, de a királyi udvarban nem tudtak a gyermek születéséről, ezután a csillag tovább vezette őket egészen Betlehemig.

Tudjuk, hogy Betlehem Jeruzsálemtől pontosan déli irányban van.

Az égitestek azonban soha nem mozognak észak-déli irányban.

A csillagok a Földről nézve keleten felkelnek, majd nyugaton lenyugszanak.

Ráadásul Betlehem Jeruzsálemtől alig tíz kilométernyi távolságra van, a bölcsek pedig valószínűleg teveháton tették meg ezt a rövid utat.

Ennyi idő alatt nem figyelhető meg egy természetes égitest elmozdulása az égen.

A betlehemi csillag megállt a hely fölött, ahol az Úr Jézus volt!

„Odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala." Máté 2,9

A bolygók a Föld forgása és saját pályájuk miatt folyamatosan mozognak, de mi ezt szabad szemmel alig észleljük, hisz olyan borzalmasan nagy távolságban vannak tőlünk, hogy a Földön egymástól több ezer kilométerre lévő megfigyelők is ugyanott látják őket az égen, ugyanabban az időpontban.

Hogy tudott volna így egy egészen konkrét helyhez vezetni egy óriási távolságban lévő égitest - egy bizonyos városban, a városon belül is egy bizonyos helyhez?

Az, hogy a csillag megállhatott a betlehemi istálló fölött csakis úgy volt lehetséges, hogy az égbolton nagyon alacsonyan helyezkedett el.

Mindezek alapján elég egyértelmű, hogy a betlehemi csillag nem lehetett más, mint Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség.

 

***

A betlehemi csillag egyértelműen Istentől küldött egyedi jelenség volt, mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy a Messiás testet-öltésének pontos helyszínére vezesse a napkeleti bölcseket.

Tudjuk, hogy a napkeleti bölcsek nem királyok voltak, hanem igen művelt és bölcs tudósok, akik példamutató pontossággal követték az Úr utasításait. (A Biblia nem állítja azt, hogy hárman voltak, sem a nevüket nem említi meg.)

Tudjuk, hogy Isten akaratából útra kelve, egy rendkívüli csillag által tévedhetetlenül a betlehemi istállóhoz érkeztek meg, és ott leborulva IMÁDTÁK a testet-öltött Igét, az Úr Jézus Krisztust.

Megnyugtató volt számukra, látván Isten jelét a csillagot, hogy az Úr szereti és biztonságban vezeti őket. Tudjuk, hogy Isten soha nem hagyta el őket, hanem az elrendelt célhoz vitte őket. Számukra a csillag Isten szeretetének az egyértelmű jele volt, melynek a látványa igen nagy örömöt jelentett számukra, ahogy Betlehem felé vezette őket, de a legnagyobb örömük mégis az volt, hogy MEGTALÁLTÁK A GYERMEKET!

„És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát." ( Máté 2, 9-11)

 

***

A Bibliában, a betlehemi csillag rendkívüliségével párhuzamban találjuk még az Istentől rendelt tűzoszlopot is.

Amint a csillag a napkeleti bölcsek számára, korábban a zsidó nép számára a pusztai vándorlás során megjelent felhő és tűzoszlop egyértelműen Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség volt.

„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép előtt." (2Mózes 13,21-22)

„És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek." (Nehémiás 9,12)

***

A Szent Biblia beszámol arról, ahogy Isten vezette a pusztai vándorlás során az Ő népét.

Az Isten oltalma alatt vonuló nép számára rendelt felhő és tűzoszlop egyértelműen Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség volt. A negyven év alatt ez a rendkívüli vezettetés állandó volt, mivel a felhőoszlop és a tűzoszlop el nem távozott tőlük.

Isten valóban az Ő gondviselő szeretetének a gyöngédségével vette körül népét, és adott meg nekik mindent, ami éppen szükséges volt.

Isten azért rendelt nekik a felhő és tűzoszlopot, mert jól tudta, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a nép el ne veszítse az irányt, nehogy saját feje után menve eltévedjen.

Ők soha nem tudhatták, hogy éppen mikor és merre indul tovább a felhő vagy a tűzoszlop, ezért a népnek mindig készenlétben kellett állnia a továbbindulásra, különben mind elvesztek volna a sivatagban.

Ez állandó Istenre figyelést, hitkomolyságot, szívbeli bizalmat és feltétel nélküli engedelmeskedést követelt tőlük.

„Te, Uram, a szemük láttára megjelentél, és a te felhőd állt fölöttük, és nappal felhőoszlopban jársz előttük, éjjel pedig tűzoszlopban." (4Mózes 14,14)

 

A mi számunkra a felhő és a tűzoszlop helyett ma még érthetőbb, világosabb vezetést ad az Úr az Ő Igéjében.

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja önmagáról, hogy Ő a világ világossága.

Jelenvaló Szentlelke által és áldott megvilágosítót örök Igéje világossága által irányít, és tévedhetetlenül vezérel minket a helyes úton. Ő ma is gondoskodik arról, hogy az Ő gyermekei egész életükben az Ő szent jelenlétében éljenek, Őt kövessék, és rendelkezései szerint járjanak.

A Szent Biblia szerint az IGAZI CSILLAG maga az Úr Jézus Krisztus, hisz Ő mondja önmagáról:

„Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." (Jelenések 22:16)

Aki az Úr Jézussal ilyen személyes kapcsolatba kerül, annak a szívét ma is betölti Isten jelenlétének csodálatos dicsőséges ragyogása és az evangélium drága örök öröme.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!  A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!" (Zsoltár 143,10)

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben."  (2Péter 1:19)

***

Felhasznált irodalom:  „Égi jel: de mire utal?"

Jakus Ágnes riportja, Farkas Levente református lelkipásztorral

 

***

(Lukács 2 .rész)

***

Olvassuk el Istenünk áldott Igéjét a Lukács írása szerinti szent evangélium 2 fejezetéből.

„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."

Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának:

„Íme, Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." (Lukács 2, 21-35)

 

***

ISTENRE FIGYELVE ÉLNI

****

A Szent Bibliában világosan láthatjuk, hogy Mária és József milyen tiszta, áldott életű, hűséges és engedelmes gyermekei voltak Istennek.

„Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" (Lukács 1,26-28)

„Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1,38)

„József pedig... igaz ember volt." (Máté 1,19)

„József pedig ... úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki." (Máté 1,24)

 

 

Mária és József éltében minden Isten törvénye és vezetése szerint történt.

Meghatározó volt számukra Isten jelenvalósága, melyet a legnagyobbra értékeltek.

Isten akarata mindennél fontosabb volt számukra és mindenben a szerint éltek és jártak el.

Igyekeztek mindenben Isten rendelkezéseit, utasításait pontosan és hűségesen követni.

• Mindketten engedelmes szívvel fogadták el Isten világmegváltó tervét, szent akaratát.

• Mindketten nagy alázattal vették tudomásul, hogy Isten kiválasztotta őket.

 

• Egy akarattal mondtak igent az Isten angyala által közvetített hírre, a Messiás születéséről szóló prófécia beteljesedésére.

• Az Augustus császár által elrendelt összeíráskor, egy akarattal indultak el Betlehembe.

• Egy akarattal, alázattal és zúgolódás nélkül vették tudomásul, hogy nincs számukra hely a vendégfogadó háznál, és fogadták el a nyomorúságos istállót szálláshelyül.

• Együtt élték át a csodát, az Úr Jézus születésének körülményeit.

• Egy akarattal vitték fel Jeruzsálembe a gyermeket a törvény előírása szerint körülmetélni.

• Isten figyelmeztetését komolyan véve együtt menekítették a gyermeket Egyiptomba Heródes király haragja elől, majd Isten akaratának engedelmeskedve tértek vissza Galileába, Názáretbe és élték tovább Isten jelenlétében példamutató, alázatos hívő életüket.

 

József pedig: „...Galilea területére vonult vissza; és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni." (Máté 2, 22-23)

Mindebből kitűnik, hogy Mária és József mennyire hűséges és engedelmes gyermekei voltak Istennek.

Számukra mindig Isten akarata volt a legfontosabb.

A Szentlélek vezetése alatt éltek, Istenben reménykedve, várták Isten ígéreteinek beteljesülését, Izrael vigasztalását.

 

Mivel nagyon szerették Istent, ezért nagyon szerették, tisztelték és becsülték egymást is.

Mivel példamutató istenfélő emberek voltak, ezért példamutató családi életet is éltek.

Minden istenfélő házaspár életében természetesen van jelen az élő hit, az Isten iránti engedelmesség, a feltétel nélküli bizalom, ugyanakkor az egymás iránti szeretet, megbecsülés, tisztelet, felelősség, törődés és gondoskodás.

Mivel minden istenfélő házaspár Istenre figyelve éli imádságba ágyazott hívő életét, ezért lehet szép, tiszta és áldott a házaséletük.

 

Így tanít a Szent Biblia az Isten előtt kedves házasságról:

„Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével". (1Thesszalonika 4,4)

„Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy." (Zsidók 13,4)

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők..." (Róma 12, 9-10)

 

***

MÁRIA HITKOMOLYSÁGA

AKINEK A SZÍVÉBEN VÉDETT HELYEN VAN AZ IGE

Mária hitkomolyságáról a Szent Biblia úgy tudósít, hogy példamutató módon minden kijelentést a szívébe zárt.

„Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében." (Lukács 2, 19)

Jézus édesanyjának, Máriának nagyon szép szíve volt, mert mindig nyitva állt Isten üzenetének befogadására.

Az isteni kijelentést nemcsak meghallotta, hanem megértette és engedte, hogy formálja, meghatározza életét.

Mária Istent dicsőítő énekét megtaláljuk a Szentírásban, melyet az ősi egyház a latin fordítás első szava alapján Magnificatnak nevez. „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön." (Lukács 1,46-50)

Ebben a gyönyörű magasztalásban az Úr alázatos szolgájaként láthatjuk Máriát, aki a Szentlélek megvilágosító hatalma által Isten nagy nevét dicsőíti, aki egész életében mindvégig meg is maradt az Úr alázatos szolgálóleányának.

Ilyen tisztán őrizte meg, sőt forgatta is az Igét a szívében.

Láthatjuk, hogy Mária szívében védett helyen volt az Isten beszéde, mert komolyan vette és nagyon vigyázott rá. Okosan, bölcsen, helyesen és hatásosan forgatta a szívében, ami azt jelenti, hogy igazán ismerte, szerette, értékelte, becsülte és megélte.

Így maradhatott életében az Ige mindig friss, eleven és élő!

***

Istennek van hatalma arra, hogy Szentlelke által mindig elő tudja készíteni az emberi szíveket, (mint jó talajt a mag számára) az Ige meghallására, befogadására, értelmezésére, megélésére.

Vajon mi milyen igehallgatók vagyunk és hogyan viszonyulunk az örök Igéhez?

Meddig él bennünk egy-egy bibliai üzenet?

Mennyire vagyunk nyitott szívű, hűséges, és engedelmes gyermekei Istennek?

Minden ember különös gonddal tud vigyázni arra, ami számára a legfontosabb és legértékesebb!

Mi mennyire vigyázunk drága kincsünkre, az Úr Jézus Krisztustól kapott örök evangéliumra, az üdvözítő hitünkre?

Jól forgatjuk az Istentől kapott örök Igét?

Védett helyen van, megmarad szívünkben

frissnek, elevennek és élőnek?

Ismerjük, szeretjük, értékeljük,

megéljük az evangéliumot?

Meghatározza életünk minden területét, mint ahogy meghatározta Mária életét?

Vagy úgy ahogy Sámuel próféta, tudjuk-e értékelni és vigyázni az Isten Igéjét?

„Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő Igéiből a földre nem hagy vala esni." 1Sámuel 3,19)

Ha valóban ÉL és megmarad szívünkben Isten szent Igéje, akkor az ÉLTET is!

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „A Lélek az, Aki életre kelt, a test nem használ semmit:

azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet." (János 6,6)

 

 

***

(Lukács 2 .rész)

***

TALÁLKOZÁS A TEMPLOMBAN

Az Úr Jézus életével kapcsolatban minden esemény Isten Szentlelkének vezetése alatt történt.

Mária és József, Simeonnal való találkozása is Isten Szentlelkének a vezetése alatt történt, amikor Jeruzsálembe mentek, hogy a gyermek a törvény rendelkezéseinek megfelelően a körülmetélésben részesüljön.

„Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát." Lukács 2,25-26

 

A Biblia számos esetben leírja, hogy milyenek az igazán istenfélő emberek.

Simeon próféta Istennek szentelte az egész életét és Isten Szentlelkének vezetése alatt élt.

A Biblia leírja, hogy igaz és istenfélő ember volt, aki várta Izrael vigasztalását.

Istentől egyértelmű kijelentést kapott és ő hűségesen engedelmeskedett a parancsnak.

A Szentlélek vezetésével ment a Templomba, mert tudta, hogy őt Isten ott akarja látni.

Isten Szentlelkének vezérlése által történt a találkozás és vehette karjaira a gyermeket.

 

Mi is ilyen odaszentelt életű, engedelmes gyermekei vagyunk az Úrnak?

Vágyunk-e az Úr Igéjét hallgatni?

Vágyunk-e a templomba?

Minden keresztyén templom azt üzeni, hogy ma még mindenkinek lehetősége van találkozni a világ Megváltójával az Úr Jézus Krisztussal.

Megtörtént-e már a mi döntő találkozásunk a Megváltóval?

Otthonunk lett-e a templom és ismerjük-e a meghatározó Igét?

„Testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma".  (1Korinthus 6,19)

 

Simeon szíve vágya teljesült.

Isten előre megígérte ezt neki és megtartotta szavát.

Simeon öreg szíve a legboldogabb lehetett ebben a pillanatban.

Testi-lelki szemei megláthatták Isten ajándékát, Őt a Megváltót.

Látja a karjaiban lévő gyermeket és a Mindenható Istent hangos szóval, imádságban dicsőíti.

 

Megértette, hogy nem csak egy kisgyermeket tart karjaiban, hanem szemei a népek Szabadítóját látták meg benne. Megláthatta Őt, a világ Világosságát, akinek révén a világ népei megismerhetik majd az igaz Istent.

Kinyilatkoztatja, hogy az Úr Jézusban az a várva várt Szabadító jött el, aki népének meghozta az igazi dicsőséget. Aki az egész embervilág számára elhozta a megváltást, hogy a bűn sötétségében élőkre végre mennyei világosság ragyogjon.

 

Mélyen megindító kép, ahogyan az agg Simeon átöleli a kicsiny gyermeket.

Karjaiban tarthatta az Urat, azt az Urat, aki mint jó Pásztor, majd sokakat, - mint elveszett és megkeresett bárányokat-  minket emel szent karjaira. Áldott legyen érte szent neve!

„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett." (Máté 18,11)

„Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket..." ( Ézsaiás 40,10)

Simeon küldetését betöltve megindító szavakkal, Istent áldva búcsúzik az életétől.

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet..." (Lukács 2,29-30)

Már nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott életéből, az most az övé lett.

Karján a gyermekkel, megízlelt valamit az örökkévalóságból.

Ő előbb látta meg az Úr Jézust, mint a halált, és békével a szívében kész volt meghalni.

Csak az tud ilyen békességgel elmenni a földi életből és átlépni az örökkévalóság küszöbén, aki már e földi életében találkozott élő, feltámadott Megváltójával, az Úr Jézus Krisztussal.

 

 

***

(Lukács 3 .rész)

***

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Lukács írása szerinti szent evangélium 3. fejezetéből a 21-22.

 

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MEGKERESZTELKEDÉSE

Az Úr Jézus Krisztus messiási küldetésének nyitányaként, megkeresztelkedik a Jordán- folyóban.

Tudnunk kell, hogy mivel Ő Isten egyszülött Fia, akiben maga Isten jött el közénk a földre, ezért Neki egyáltalán nem lett volna szüksége arra, hogy megkeresztelkedjen, mivel Ő az egyetlen, aki bűntelen volt.

Az Ő megkeresztelkedésének ezért más a jelentése és jelentősége, mint bárki másénak.

Egyrészt az Úr Jézus a megkeresztelkedésével kifejezte, hogy Keresztelő János személye, tanítása mellé áll.

Másrészt az Úr Jézus keresztelkedésével kifejezi: ahogyan testet öltésével magára vette az emberi természetet, úgy veszi magára mindazt, ami ezzel a sorssal együtt jár.

Ő bűntelenként, értünk és irántunk való szeretetből, a bűn következményeit is felvállalja.

 

A Máté evangéliumában olvashatjuk azt a megható jelenetet, amikor a bűnbánó bűnösök hosszú sorában Keresztelő János egyszer csak megpillantja az előtte álló Jézus Krisztust, és nem akarta megkeresztelni.

Neked kellene engem megkeresztelned - mondta neki.

Keresztelő János a Szentlélektől kapott kijelentést és azonnal tudta, hogy az Úr Jézus isteni szentsége és tökéletes tisztasága előtt, mint bűnös ember nem állhat meg, sőt ő is kegyelemre és bűnbocsánatra szorul.

Az Úr Jézus azonban csendesen válaszolt:

„Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot."

Akkor engedelmeskedett neki.

Erre van a mi életünkben is szükség.

Nekünk is feltétel nélkül engedelmeskednünk kell az Úr Jézus Krisztusnak.

Ez a keresztyén hitünk legfőbb megnyilvánulása, ismertető jele.

Ebben mutatkozik meg igazán az őszinte istenfélelem, bizalom, alázat, ezzel dicsőíthetjük ma is Megváltónkat.

 

A Szent Biblia tudósítása szerint az Úr Jézus Krisztus megkeresztelését igazolta

a megnyílt ég, az Atya hangja, és a Szentlélek galamb alakjában való leereszkedése.

A Szentháromságnak ez a csodálatos megjelenése arra mutat, hogy Ő fogja magára venni a világ bűneit, hogy megváltson minket.

Igen, az Úr Jézus, a mi dicsőséges Urunk, Isten szeretett Fia, akiben az Atya gyönyörködik.

 

Krisztus az Ő emberi természetében szeplőtelenül tiszta és szent volt, és benne lakozott az Istenségnek egész teljessége testileg; ezért rendkívül gyönyörűséges volt Ő az Atyának, s erről a gyönyörködésről nyilvánosan bizonyságot is tett hallható kijelentésekben. „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm!"

Az Atya mégis váltságul adta Őt, áldozatul irántunk való szeretetből, értünk bűnösökért; odaadta a keresztre.

Az Úr Jézus Krisztus, Aki bűntelen és ártatlan volt, vállalta értünk a bűnbánat keresztségét, ezzel is kifejezésre akarta juttatni: Ő azért jött, hogy magára vállalja a mi bűneinket, s így szerezzen nekünk Istennél bocsánatot.

Aki mindezt igazán megérti, hálából örökre elköteleződik az Úr Jézus Krisztus mellett!

***

Az Úr Jézus mindenben példát adott nekünk, a megkeresztelkedésével is.

 

Az Úr Jézus küldetésként az övéinek parancsot adott a keresztség szentségének kiszolgáltatására.

A missziós parancs így hangzik: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28, 19-20)

 

A keresztség az Istennel való kegyelmi szövetség jelképe.

Aki felnőttként jut hitre és még nincs megkeresztelkedve, ez lesz az első dolga: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16) A keresztség Ószövetségi előképe: a körülmetélkedés.

A keresztség minden hívő ember öröme. Luther Mártonnak ez annyira fontos volt és meg is vallotta, hogy a legsúlyosabb nehézségek idején ez volt számára a vigasztalás: „MEG VAGYOK KERESZTELVE!"

 

A keresztség egyszeri, megismételhetetlen.

Ha pedig valakit már gyermekként megkereszteltek és felnőtt fejjel hitre jut, nem kell neki még egyszer megkeresztelkednie, mert Isten nem felejtkezik el senkiről.

Ha kimondták fölöttünk a dicsőséges Szentháromság Isten szent nevét: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Máté 28,19), akkor egy életre szóló elpecsételést kaptunk.

 

Önmagában a keresztség nem üdvözít.

A bűnbocsánatot és az újjászületést nem a keresztség adja, hanem egyedül csak az Úr Jézus Krisztus: hit által.

A missziói parancs szerint a keresztség szentsége csak akkor válik valóságos kinccsé, ha az igaz hittel párosul!

 

A keresztség szentsége, mint pecsét,

A keresztelés olyan jelképes cselekmény, amelyben a jel a tiszta víz, a jelzett dolog pedig a Szentlélek titokzatos munkája, amellyel a megkeresztelt hívőt Krisztus vérével megmossa, bűnbocsánatban részesíti.

„A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül." (Kolossé 2,12)

***

Az Úr Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, az ott állók mind hallották az Atya hangját a mennyből, és szemükkel látták, amint a Szentlélek leszállt az Úr Jézusra.

 

Legyen számunkra nagy vigasztalás és bátorítás az a tudat, hogy ott, ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, mindig „nyitva van a menny"!

 

Azt is tudjuk, hogy ahol Őt bántják, ott Ő nincs jelen.

Krisztus hiányában, „ÉLET hiány" van, mivel Isten kegyelmét visszautasították.

Ott egy zárt rendszer van jelen, mivel nincs mennyei kijelentés.

Ott csak földi rettegés van, mert Isten jelenléte nélkül a félelem, a káosz és a halál uralkodik!

Az emberiség a Krisztusba vetett hit nélkül, ebben a zárt rendszerben vegetál.

Úgy tűnhet, mintha azt tehetné, amit akar, holott bezárta magát egy olyan kelepcébe, amelyben csak látszatra él, de ez a lezárt élet csak a megsemmisülés valóságát hordozza.

Isten valóságos jelenléte nélkül ilyen tragikusan bezárkózott, -lezárt- lett lelkileg a világ!

Tudjuk a szomorú valóságot, hogy ha valami tartósan lezárva marad, annak mindig nagyon súlyos következménye van. Mert a lezárt rendszernek van egy olyan tulajdonsága, hogy felemészti önmagát.

Krisztus jelenléte nélkül minden véglegesen és reménytelenül bezárul.

Azzal, hogy kizárják Őt, az egyetlen Szabadítót az emberek, végérvényesen magukra zárják a bűn hideg zárka-ajtaját!

Ott viszont, ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, mindig „NYITVA VAN A MENNY"! Nincs is ennél nagyobb vigasztalás!

Az Úr Jézus legyőzte a halált, feltámadt és él!

Él és velünk van minden napon! Vele és Általa tökéletesen szabadok lettünk!

Az Úr Jézus Krisztus mondja nekünk bátorításként:

„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8, 36)

Igen, ez csak Őáltala, a Benne való üdvözítő hit által lehetséges!

***

 

Az Úr Jézus megkeresztelkedésekor egy gyönyörű szózat hallatszott a mennyből!

A mennyei Atya személyesen tett bizonyságot egyszülött Fia mellett! „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm!" Igen, Ő a szeretett egyszülött Fiú, az Atya gyönyörűsége!

Mi is csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha már szabadon valljuk és hirdetjük, hogy az Úr Jézus Krisztus a mi „gyönyörűségünk" is!  Ha az Ige alapján elmondható rólunk is, hogy: „. de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által." (1Korinthus 6,11)

 

Ha mindez valóság ránk nézve, akkor mi is tegyünk bizonyságot az Úr Jézusról, hogy Ő az Isten Báránya. Adjuk át örömünket másoknak, hogy Isten, Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk, hogy Ő engesztelte ki az Atya Isten jogos haragját, amikor önmagát áldozta fel a keresztfán, hogy Őérette könyörül rajtunk Isten, és hogy az Ő drága áldozata mentett meg minket!

Nincs boldogabb ember, mint aki Jézus Krisztusban tisztán hisz, Őt szereti és szeretve követi.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus Krisztusról szóló áldott bizonyságtétel:

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."  (Apostolok Cselekedetei 4,11)

 

 

***

(Lukács 4 .rész)

***

„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez." Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj..." Lukács írása szerinti szent evangélium 4. fejezetének az 1-8 versei:

 

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MEGKÍSÉRTETÉSE

Az Úr Jézus Krisztus messiási küldetésének nyitányaként megkeresztelkedett a Jordán- folyóban.

Amikor a mi Megváltónk a Földre jött, értünk mindent vállalt, a megkeresztelkedést és a megkísértetést is. Figyeljük meg, hogy Ő mindig az Atya akaratát hajtja végre. Mindvégig a SZENTLÉLEK vezetése alatt marad és ettől semmi sem tántoríthatja el.

A Lélek indíttatására keresztelkedett meg.

A Lélekkel telve tért vissza a Jordántól.

A Lélek indítására és vezetése alatt ment ki a pusztába.

Bárcsak mi is ilyen engedelmesek lehetnénk és minden viselkedésünkben, a Szentlélek vezetése alatt cselekednénk. A Lélek indítására döntenénk, lépnénk, tennénk dolgainkat, élnénk keresztyén életünket. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." (Róma 8,14)

Az Úr Jézus Krisztus negyven napra a világtól elvonulva, az Atyával való szoros kapcsolatban böjtölve és imádkozva készült a rá váró hatalmas feladatra.

Itt háromszor kísértette meg Őt az ördög, mindenképen el akarván téríteni a messiási küldetésétől.

Az első kísértésben az ördög megkérdőjelezi az Úr Jézus küldetését a test kívánsága területén.

A második kísértésben az ördög hazudik,- magáénak tulajdonítja a világot, és földi hatalmat ajánl fel az Úr Jézusnak.

A harmadik kísértésben az ördög már ölni akar, ennek érdekében szemtelenül még a Szentírást is idézi (Zsolt 90,11).

Először a Sátán megkérdőjelezte Krisztus istenségét, kétségbe vonta, hogy Ő az Isten Fia: „Ha Isten Fia vagy..." és arra akarta rávenni, hogy ezt bizonyítsa be, csináljon olyasmit, amire ha Isten Fia, feltétlenül képes: változtassa a köveket kenyerekké.

Láthatjuk, hogy az ördögi módszere azóta sem változott.

A kísértésben ugyanazt teszi, mint ami Éva és Ádám esetében is volt.

Ott is megkérdőjelezte Isten szavát és hazudott nekik.

„Csakugyan azt mondta Isten?

Olyanok lesztek, mint Isten!

Dehogy haltok meg!"

 

Az Úr Jézus minden kísértésben győzött a gonosz felett.

Amikor meghallotta a Kísértő szavait, egy pillanatig sem ingadozott. Tisztában volt azzal, hogy ez az ördög első tüzes nyila, amivel Őt akarja megsebezni, arra akarja rávenni, hogy Isten akaratától függetlenül cselekedjen.

Az Úr Jézus soha nem tett csodát parancsra.

Ebben az esetben sem teljesíteti a kérést, hanem azonnal készen volt a válasszal: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik." (Máté 4,4). Rábízta magát Istenre, aki majd ad neki kenyeret, ha arra lesz igazán szüksége. Ő jól tudta, hogy amint Isten a pusztai vándorlás 40 éve alatt kenyér nélkül is életben tudta tartani Izraelt, Őt is meg tudja tartani. (5Móz 8,3)

Az Úr Jézus tökéletesen helytállt és valamennyi támadásra a Bibliára hivatkozva, az Igéből adta meg a választ! Ezzel számunkra örök példát mutatott arról, hogy a kísértésben miként tudunk mi is megállni, és miként lehet rendíthetetlennek maradni a hitben, Isten iránti hűségben és engedelmességben.

 

A második kísértéskor a Sátán egy magas hegyre vitte fel az Úr Jézust, ahonnan megmutatta neki a világ országát és azok dicsőségét. A kísértő azt a hazugságot súgja Jézus fülébe, hogy itt minden az övé, minden, ami ebben a világban van, az egész világ (görögül: ökumené = általános, az egész világot érintő) az övé.

Az Úr Jézus jól tudta, hogy az ördög hazudik, Ő mondja róla. „Emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." (János 8,44)

Az Úr Jézus jól tudta, hogy Isten a világ Teremtője és egyetlen Ura.

Az Úr Jézus tökéletesen tisztában volt mennyei küldetésével, hogy Ő azért jött, hogy minket megváltson. Tudta, hogy ezért sokat kell szenvednie, sőt halált kell vállalnia.

Azt is tudta, hogy Isten a világ feletti uralmat, hatalmat neki adta. „Jézus így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Máté 28, 18-19)

A z Úr Jézus nem azért jött, hogy meghódítsa ezt a világot, hanem azért hogy megváltsa.

Soha nem kellene neki olyan ország, amelyikben nem Isten világossága és szeretete van.

Az Úr Jézus azonnal átlátott a Sátán cselfogásán, amellyel meg akarta őt téveszteni és így felelt neki: ,,Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: az Urat imádd, és csak neki szolgálj." (5Móz 6,13)

Az Úr Jézus minden kísértésben győzött a gonosz felett.

 

Mi is csak és kizárólag Istennel és az Ő Igéjével tudunk helytállni!

Csak az Ige által tudunk ellenállni az ördögi kísértésben, mert a Biblia az Isten Igéje, a Lélek kardja, mely Isten szájából származik! Ezért az Ige, a lelkünk nélkülözhetetlen tápláléka olyan „kenyér", amely mindenféle bajban, ínségben megoldást kínál. Csak Isten Igéje segíthet el minket igaz hitre és üdvösségre is (Lukács 8,12).

 

ISTEN IGÉJE ÉL ÉS ÉLTET!

Aki naponta mennyei Igével táplálkozik, annak igazán jó a lelki erőnléte, az másként hordja az élet terheit, sőt tud segíteni másoknak is.

A Szent Biblia tanulmányozása soha nem eltékozolt idő, hanem sokszorosan kamatozik, itt és az örökkévalóságban is.

Ezért értékeljük mi is a legnagyobbra a Bibliát, mint ahogy tették ezt reformátor őseink!

Ők szerették, védték, becsülték a Szentírást, mint az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrását!

Ők tudták, hogy semmi olyat nem tehetnek, nem gyakorolhatnak, nem taníthatnak, ami nincs összhangban a Bibliával.

Akik Istent igazán szeretik, azok szeretik és ismerik a Bibliát, és a legnagyobbra értékelik.

Számukra a Biblia Isten páratlan, hibátlan, tévedhetetlen, tökéletes, igaz, élő, ható áldott, szent és örök kijelentése.

Ezért a mindennapi bibliatanulmány a hívő számára létfontosságú, nélkülözhetetlen és pótolhatatlan.

Isten áldott beszéde, amely az Ő szájából származik, számunkra azért adatott, hogy bekapcsoljon minket a szent, mennyei vérkeringésbe.

Isten Igéjének áldott, életmentő, életformáló, üdvözítő hatása van, mert a Biblia: Viva Vox Dei: (Isten élő beszéde).

Soha nem volt könnyű keresztyénnek lenni.

Vigyázzunk, mert az ördög, aki a sötétség fejedelme, ma is a régi taktikáját veti be: megkérdőjelez, hazudik és ölni akar!

Készüljünk fel tehát, mert nem leszünk mentesek a kísértésektől, de azt is tudjuk, hogy Isten akkor sem hagy el!

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." (1Korinthus 10,13)

Az Úr Jézus azt ígérte, hogy velünk lesz és imádkozik értünk, mert Ő jól látja, hogy mennyire elesettek, gyöngék, tehetetlenek vagyunk Nélküle. Csak Ővele tudunk a kísértések között is megállni. Csak Ővele lehetünk biztonságban.

Aki komolyan veszi azt, hogy a Biblia valóban Isten igaz Igéje, az a kísértések idején az Úr Jézussal együtt mondhatja ezt: MEG VAN ÍRVA - mert ebben a kijelentésben teljes bizonyosság van, csak Isten Igéjét használva tudunk mi is ellenállni, megállni és győzni.

Nincs boldogabb ember, mint aki Jézus Krisztusban tisztán hisz, Őt szereti és szeretve követi.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Ige bíztatása és bátorítása, a Jakab apostol bizonyságtétele:

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." (Jakab 1,12)

 

***

(Lukács 4 .rész)

***

Istenünk áldott Igéje így hangzik a Lukács írása szerinti szent evangélium 4. fejezetének az 1-13 vers alapján:

„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember." Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."

Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre."

 

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MEGKÍSÉRTETÉSE

A HARMADIK KÍSÉRTÉS

Amikor az Úr Jézus Krisztus megkezdte messiási küldetését, értünk mindent vállalt, a megkísértetést is, amikor határozottan a Lélek indítására ment ki a pusztába, negyven napon át a világtól elvonulva, imádkozva és böjtölve készült a rá váró hatalmas feladatra. Itt háromszor is megkísértette Őt az ördög, mindenképen el akarván téríteni a messiási küldetésétől.

Az első kísértésben megkérdőjelezi az Úr Jézus küldetését a test kívánsága területén. A második kísértésben hazudik,- magáénak tulajdonítja a világot, és földi hatalmat ajánl fel az Úr Jézusnak. A harmadik kísértésben az ördög már ölni akar, ennek érdekében szemtelenül még a Szentírást is idézi (Zsoltár 90,11).

***

A Sátán harmadik támadása még élesebb volt, mint az előzőek. Egy magas helyre vitte föl, mégpedig a jeruzsálemi templom legmagasabb pontjára és ott azt mondta neki, hogy ha Isten Fia, akkor nyugodtan ugorjon le a mélységbe, nem lesz semmi baj, elvégre meg van írva: „Az Ő angyalainak parancsol felőled és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe."

Lám a Sátán tud idézni a Bibliából és még az Igét is fel akarja (tudja) használni a rontásra, rombolásra, aljas céljaira! A Zsoltárok könyve 91. zsoltárának a 11-12 verseit idézte az Ószövetségből és azt alattomosan kiforgatva, ördögi módon meghamísítva tette. Ez jellemző, mert csak így tudja! Másként nem is tehette!

Az Úr Jézus tudta, hogy az Atya távolról sem kéri tőle azt, hogy a templom tetejéről ugorjék le, akármilyen bibliai Igét is idéz a Sátán. Az Úr Jézusnak az Atya iránti engedelmességén tört meg a gonosz sátáni támadása! Az Úr Jézus egyértelműen és világosan visszautasította ezt a sötét ördögi bibliaértelmezést, és az Igével kísértő Sátánnak, határozottan a Bibliából vett Igével válaszol: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" (5Mózes 6,16).

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus megkísértései szerves részét képezték szenvedéseinek. Ezek azok a kísértések, melyekkel a szenvedések útján találkozott, Mt4:1-11, Lk22:28, Jn12:27, Zsid4:15, 5:7-8. Nyilvános szolgálata a megkísértetés időszakával kezdődött, s azután a kísértések még tovább folytatódtak egészen a Gecsemáné kertig.

A pusztai kísértés története azzal fejeződik be, hogy bár körös-körül vadállatok jártak, veszélyes sivatagi állatok, de az Úr Jézus mellett már az ég angyalai álltak őrt és szolgáltak Neki. „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki." (Márk 1,13) Így teljesedett be a Zsoltár szava, hogy valóban az angyalok vették körül és szolgáltak neki.

Láthattuk, hogy a Kísértő célja érdekében szemtelenül, ravaszul, ördögi módon még a Szentírást is idézi a Zsoltár 91.11-12. verseit. Ha pontosan megvizsgáljuk a 91. Zsoltárt, világosan láthatjuk, hogy ott szó sincs csodás, látványos „bemutatóra" való felhívásról, de öngyilkossági kísérletről sem. Tipikus példája ez a hamisítványnak, olyan ördögi módszer ez, mely a Bibliából önkényesen, szándékosan kiragad, kihagy Igéket. Ez egy sajátosan ördögi logika, sátáni bibliamagyarázat, szándékosan torzított írásértelmezés, ez szó szerinti felbujtás az öngyilkosságra, és aljas kísérlet a gyilkosságra. Az Úr Jézus így leplezi le az Kísértő fondorlatos hazugságát:

„Emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." (János 8,44)

 

A Zsoltár szavait tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Kísértő szándékosan KIHAGYTA a lényeget, mert ott kifejezetten arról van szó, hogy „minden utadon" vagyis, aki ISTEN ÚTAIBAN JÁR, aki a keskeny úton halad, igenis azt az Úr megoltalmazza és védelmét biztosítja és garantálja:

„Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak."  „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet." (Zsoltár 91, 9, 14)

Isten Igéje itt világosan arról beszél, hogy ez az oltalom semmiképpen sem vonatkozik

a mi Istentől független külön útjainkra,

egyéni, önfejű, istentelen vállalkozásainkra,

bibliátlan világi viselkedésünkre.

Mindegyik bibliai Ige csak a maga helyén, a teljes Szentírás összefüggésében, azzal egybehangzóan érvényes, és nem szabad önhatalmúan, (de büntetlenül sem) onnan kiragadni, vagy kihagyni belőle.

 

Az ördög volt a világon az első bibliakritikus és a legnagyobb bibliahamisító! (Tapasztalhatjuk, hogy azóta már sok követője akadt!)

Tudjuk, hogy amikor az Éden kertben, Isten tiltó parancsát meghamisította, azt megkérdőjelezve az első emberpárt megkísértette, azonnal, már az első kísérlete eredménnyel járt. Miért?

Azért, mert Ádám és Éva nem ragaszkodtak szilárdan, hűségesen és engedelmesen Istenhez és az Ő Igéjéhez, a mennyei figyelmeztetéséhez, így könyörtelenül belegabalyodtak az ördög kivetett hálójába és elbuktak.

Ez ma is így van azokkal, akik nem ismerik az Istent!

Korunk embere már alig ismeri a Bibliát, Istenről legföljebb csak káromkodásokból hall, az Úr Jézus neve csak töltelékszóvá lett számára. Azok, akik nincsenek tisztában Isten parancsolataival, kiszolgáltatott játékszerei az ördögnek. Akit a Sátán, a hazugság atyja rászedhet, azt könyörtelenül el is pusztítja. Jaj annak, aki enged a Kísértőnek és függetleníti magát a Szentírás tiszta és egészséges tanításától, vagy azt lazán kezeli és így „önjáróvá" válva a saját feje után a maga útjára lép. Ismerjük az első zsoltár örök figyelmeztetését, melyben meg van írva, hogy a gonoszok útja semmibe vész!

 

Az ördög a legnagyobb hitető, félrevezető és csaló!

Ma is ölni akar, mert ez a foglalkozása: „azért jön, hogy öljön és pusztítson!" (János 10,10) Feltett szándéka valamilyen módon megtéveszteni és levadászni a tudatlan és vigyázatlan embereket. Kíméletlenül, teljes fegyvertárral a lélek elpusztítására törekszik és nem válogat sem a módszerekben, sem az eszközökben. Durva és alattomosan kifinomult módszereivel, széles és roppant gazdag eszköztárával, behízelgő, vagy brutális támadásainak csapásai alatt minden védtelen ember hamarosan összeomlik. Mindent elkövet, mindent megmozgat és semmitől sem riad vissza. Sokan belegabalyodnak kivetett hálójába és elbuknak. Ha kell, különböző szenvedélyek nyomorába kényszeríti áldozatát, ha kell, alattomos csapdaként a modern technikát használja fel (függőségek), de a célja mindig ugyanaz marad: megtévesztett áldozatainak nyomorba döntése, teljes elpusztítása.

 

Akik még nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban, azok bizony teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

A Kísértő igyekszik mindenkit szembefordítani a Bibliával, úgy férkőzik az emberhez, hogy csábító csalárdságaival Isten igazságát ostromolja. Lépten-nyomon támadásra kész. Nem ügyetlen stratéga, ezért (tudományos köntösbe ágyazott) érvelése, hitetése sokaknak megnyerő. A Bibliából is tud idézni, de számára a Szentírás „csak betű" marad és nem élet. Igyekszik mindig ráígérni Isten ajándékaira és nagyobb jóval kecsegtetve, kételyt támasztani Isten iránt. Tévelygésbe bonyolít, gyűlölséget kelt, engedetlenséget szít Isten akarata ellen, hogy Isten országát megdöntse és az embert magával együtt rántsa a kárhozatba. Az ősi ellenség tehát Istentől akar elszakítani, a kegyelem művét akarja tönkretenni, és a káoszt akarja ránk szabadítani.

 

Csábítása azért megejtő, mert szinte felismerhetetlen. Személyes valóságát titkolja. Éppen azt akarja elhitetni, hogy nem is létezik. Ez a legnagyobb hazugsága!

Soha nem fedi fel sem a kilétét, sem a szándékát. Lényéből fakadóan szeret a homályban maradni és a zavarosban halászni. Nem fecsérli az időt holmi udvariaskodással. Soha nem szokott például bemutatkozni és nem bajlódik a megszólítással sem. (Lásd: Ádám és Éva megkísértése.) Mindig hívatlanul, tolakodóan, szemtelenül és alattomosan lép gyanútlan áldozatához. Kiszámíthatatlanul és váratlanul szólal meg. Mindig van mondanivalója, illetve „kísértenivalója". Azonnal a tárgyra tér, és mivel jól felkészült mindenkiből, ismeri a gyenge pontokat és könyörtelenül ki is használja. Célratörően, taktikusan, rafinált módon, hidegen, kegyetlenül és embertelenül tárja fel, adja elő portékáját. Hazugságát olyan meggyőzően tudja tálalni, hogy felkelti az érdeklődést és kíváncsivá tesz. A fullánk, amit használ „idegen test", „idegen tűz" az ember számára, de olyan ravaszul van álcázva, hogy letompítja, vagy teljesen kiiktatja a „lelki immunrendszert"! Így válik az ember kiszolgáltatottá és áldozattá.

 

A tapasztalat az, hogy amennyiben valaki (Évához hasonlóan) párbeszédbe keveredik vele, majdnem biztos, hogy elbukott! Napjainkban világosan felismerhető ez az ördögi módszer a különböző szekták hozzáállásában, viselkedésében, tanításában is.

Hányszor hallottuk már korunk hamis prófétáit, hitetőit,

vallásos zsonglőrjeit, szemfényvesztőit, mutatványosait:

csak úgy lazán, zsebre dugott kézzel a Bibliát idézni,

látványos, „zenés-szórakoztató istentiszteleteket" tartani,

nagyokat mondani, sokat ígérni,

pedig feltett szándékuk nem volt más, mint befolyásolni, megtéveszteni a tudatlan és vigyázatlan embereket, a hívőket pedig mindenképpen letéríteni a keskeny útról.

A hamis próféta nem átallja azt hazudni, hogy csak azok üdvözülhetnek, akik hozzá(juk) csatlakoznak, vagy pl. Bibliával a kézben, arra akarja rábírni követőit, hogy ne fogadjanak el életmentő vért (Jehova Tanúi), hanem inkább válasszák a halált!

A Sátán fortélyos és félrevezető természetével, és mérges marásával így öli meg az embert.

Mindez sajnos kőkemény valóság!

A tapasztalat az, hogy akit a hazugság atyja egyszer rászedhet, azt könyörtelenül tönkreteszi. És mi marad utána?

Egy szomorú, megfertőzött, becsapott, hajótörött, megalázott, meggyalázott, megnyomorított, elbukott, tönkretett élet. Bűnbe, hitetlenségbe, tagadásba, kétségekbe, teljes reménytelenségbe, nihilbe taszított, félrevezetett emberek milliói. Korunkban, a halál és a terror civilizációjában erről beszélnek a tragikusan szétzilált emberi kapcsolatok, megnyomorított, ronccsá tett családok, megcsalt férjek, elhagyott feleségek, riadt, szétszéledt gyermekek, tönkrement életek.

 

A Kísértő célja mindig ugyanaz: megtévesztett áldozatainak nyomorba, halálba döntése, teljes elpusztítása. Akik még nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

Ezért komolyan figyelmeztet minket a Biblia:

„Helyet se adjatok az ördögnek!" (Efezus 4,27)

„Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz." (Róma 12,9)

***

Az Igéből világosan kiderül, hogy a Sátán szándékosan nem folytatta a Bibliából a 91. Zsoltár üzenetét, mert ott kifejezetten arról van szó, hogy az Úr Jézus Krisztus legyőzi őt, és ELTAPOSSA a viperát, a szörnyet, az ősi kígyót! (Jelenések 20,2)

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet." (Zsoltár 91,11-13)

Ez már nem volt számára szimpatikus idézet!

Tudnunk kell, hogy már a Biblia első lapjain hatalmas üzenetként, örök, igaz próféciaként azt olvashatjuk, hogy eljön a Megváltó, Aki majd a kígyó fejére tapos! (1Mózes 3,15)

Ez a prófétikus Ige az Úr Jézus Krisztusban beteljesedett, mert Ő azért jött, hogy minket megmentsen, a bűneinkből megtisztítson, az ördög karmaiból és a pokolból kimentsen és bennünk az ördög minden munkáját lerontsa!„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (1János 3,8b.)

 

Mi reformátusok hittel valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus: „Az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított." Nekünk, akik ismerjük, szeretjük és követjük az Úr Jézust, hálás szívvel, Isten iránti teljes engedelmességben kell járnunk és feltétel nélkül bíznunk kell benne! Tudnunk kell, hogy Ő a kísértésekben sem fog minket soha elhagyni és erőn felül való kísértés nem ér minket. (1Korinthus 10,13)

Minden hitben élő embernek nagyon jól kell ismernie a Bibliát!

Csak így fogja tudni felismerni az ördög alattomos csalásait, kísértéseit, és csak így fog tudni ellene harcolni, küzdeni. Az Úr Jézus Krisztus ugyanis megtanította nekünk és szigorúan a lelkünkre kötötte, hogy naponta imádkoznunk kell azért is, hogy: „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól."

Isten gyermeke a kísértések között is a mindenható mennyei Atyjához ragaszkodik. Ő azt ígéri nekünk: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet." (Zsoltár 91,14)

 

Az Úr Jézus nélkül tökéletesen elesettek és tehetetlenek lennénk. Csak akkor fogunk tudni helytállni és ellenállni a kísértés idején, ha a mi drága Megváltónk Jézus Krisztus az Ő Szentlelke által megerősít minket. Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Ige bíztatása és bátorítása: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsidók 4,15)

Csak Jézus Krisztus által élhetünk biztonságban! Ő védjen meg minket és adjon erőt, hogy tudjunk megállni és győzni minden kísértésben.

 

***

(Lukács 4 .rész)

***

NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE!

„És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól." (Lukács 11,4)

Legutóbb a Lukács írása szerinti szent evangélium 4. fejezetét tanulmányoztuk, és az Úr Jézus Krisztus megkísértetésének történetéből kaptuk a figyelmeztető Igéket, amikor háromszor is megkísértette Őt az ördög, mindenképen el akarván téríteni a messiási küldetésétől.

Láthattuk, hogy az első kísértésben az ördög megkérdőjelezte az Úr Jézus küldetését a test kívánsága területén. A második kísértésben az ördög hazudott,- magáénak tulajdonítja a világot, és földi hatalmat ajánlott fel az Úr Jézusnak.  A harmadik kísértésben az ördög már ölni akart, ennek érdekében szemtelenül még a Szentírást is idézte (Zsoltár 90,11).

Megállapítottuk, hogy az Úr Jézus példát adott nekünk, hogy mennyire fontos a földön

Istennel helytállni,

hitben megállni,

Igéjét becsülni

és Igéjét használni!

***

Az Úr Jézus Krisztus, amikor minket imádkozni tanított fontosnak tartotta, hogy naponta foglaljuk imánkba azt a kérést is, hogy:

„Ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól." (Lukács 11,4)

Tudjuk, hogy ezen a Földön mérhetetlen veszélyekkel, próbatételekkel kell szembenéznünk és nap mint nap gonoszabbnál gonoszabb kísértésekkel kell megküzdenünk. Nem elkeserítés végett, hanem inkább a felkészültség miatt mondom: Egyetlen hívő embernek sem lesz kísértésmentes az élete.

Ezt az Úr Jézus mondta Péter apostolnak:

„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." (Lukács. 22,31)

Bár ilyen életveszélyes körülmények között kell helytállnunk, de ha hiszünk a Megváltóban, ilyen kegyetlenül nehéz helyzetekben is számíthatunk Istenünk segítségére, mert nem hiába imádkozunk az Úr megőrző kegyelméért.

Fontos tudnunk, hogy: „Isten senkit sem kísért" (Jakab 1,13)

Ezért alapvető tétel, hogy határozottan tegyünk különbséget a KÍSÉRTÉS és a PRÓBATÉTEL között. Egyértelmű például, hogy Isten Ábrahámot HITPRÓBA alá vetette.

A mi Istenünk, irántunk való szeretetből minket is kipróbált emberekké akar formálni és erre megvannak a maga eszközei. Lehet, hogy ez számunkra nem lesz kellemes, de feltétlenül a mi üdvösségünket fogja szolgálni. Tehát minden hitpróba szükséges! A mennyek dicsőségébe ugyanis nem akárkik, hanem csak a „kipróbált" újjászületett - megtért emberek juthatnak. Ezeket a hitpróbákat tehát bármilyen súlyosak is, engedelmes szívvel és zúgolódásmentesen kell fogadnunk:

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez." (Róma 8,28-29)

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." (Jakab 1,12)

Igen, boldogok vagyunk még a hitpróbák és a kísértés ideje alatt is, mert az Úr azoknak ígéri az élet koronáját, akik Őt szeretik. A próbatételek alatt és a kísértések tüzében ugyanis csak az Urat szeretők tudnak megállni, a többiek az ördög csapdájába esnek, elkeserednek vagy meghátrálva visszatérnek az istentelen világba.

 

***

HELYTÁLLNI A KÍSÉRTÉSBEN!

A kísértés hátterében mindig egyértelműen Isten ellensége, az ördög áll, akiről az Úr Jézus azt mondja, hogy: „Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság" (János 8,44)

Az Úr Jézus és az egész Biblia úgy beszél a Sátánról, mint valósággal létezőről, mint aki mindenre elszánt, merészségben, ravaszságban és kísértenivalóban bőségesen felszerelt, kitartásban és gyorsaságban fáradhatatlan. Erősítsen minket az Ige, melyet az Úr Jézus mondott Péter apostolnak:

„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." (Lukács. 22,31)

Annyi bizonyos, ha Isten nem védene minket a sátáni támadásokkal szemben, mindnyájan elvesznénk. Mi a magunk erejével nem bírnánk szembeszállni vele, de az Úr Jézus Krisztus legyőzte a Kísértőt, így tehát tudhatjuk, hogy az „evilág fejedelme" már legyőzetett.

 

Az ördögnek mindig is a legfőbb ellensége az Egyház volt.

A Kísértő mindenképen arra akarja rávenni az embereket,

hogy ne higgyenek Istenben,

vagy ha már hisznek, adják fel hitüket,

hogy ne olvassák a Bibliát, ne ismerjék az Igét,

ne tudjanak Isten akaratáról, rendeléseiről, törvényéről,

és ne járjanak templomba, ahol lélekben erősödhetnének.

A Kísértő a megtévesztett emberekkel elhiteti, hogy hihetnek másban is:

pl. babonaságban, szerencsében,

álmokban, misztikus látomásokban,

a nyilvánvalóan istentelen vallásokban,

vagy eretnek (szektás) tanításokban.

A megtévesztett embereknek mindig valamiféle pótszereket kínál:

pogány hiedelmeket, szokásokat, hagyományokat: pl. szerencse, babonaság, okkult dolgok, stb!

De leginkább arról akarja meggyőzni az embereket, azt akarja elhitetni, hogy a lelkükkel, az üdvösségükkel ne foglalkozzanak, ezért ördögi módon azt sugallja, hogy van még idejük és ráérnek még megtérni.

 

Minket életbevágóan fontos figyelmeztetésben részesít a mi Istenünk:

„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!"

(1Thesszalonika 5:21)

 

A Kísértő legjobban a hitvallásokat és a hitvallókat gyűlöli, különösen az újjászületett- megtért hívőket!

Feltett szándéka: a hívő embereket megtéveszteni, elbizonytalanítani, köztük meghasonlást támasztani, zűrzavart okozni, közéjük éket verni, de mindenképpen letéríteni a keskeny útról.

Erre a szomorú helyzetre is illik az Ige:

„..némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal." (1Timótheus 6,10)

 

Az ördög kíméletlenül kihasználja azt, hogy az Egyházon belül is sebezhetőek az emberek, mert ott is jelen van sok hiánybetegség, például:

a vigyázás, az óvakodás, az éberség, a józanság hiánya,

a hitkomolyság, alázat, szerénység, az összeszedettség hiánya,

a tapintat, a tisztelet, vagy éppen a legfontosabb: a szeretet hiánya.

Sajnos az Egyházon belül is kezdettől fogva jelen van például:

a hívő gőg, a szeretetlenség, törvényeskedés, képmutatás, farizeuskodás,

mások ítélgetése, más dolgába avatkozás,

tiszteletlenség, tapintatlanság,

lazaság, fegyelmezetlenség,

szeszélyesség, szertelenség,

közömbösség, belterjesség,

vetélkedés, egymás ellenében való szolgálat,

vagy az át nem imádkozott cselekvés,

túlzott jóhiszeműség, engedékenység,

komolytalanság, felületesség, felszínesség veszélyhelyzetek leértékelése stb.

Istenünk úgy akarta, hogy a Szent Bibliában megtalálhatjuk a biztos ellenszert, a mennyei megoldást is:

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott." (Efezus 4,22)

 

A Kísértő az Anyaszentegyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert támadja.

Legfőbb törekvése lebontani, megszüntetni a hitvallásokat, elmosni, átlépni a felekezeti határokat.

Feltett szándéka, hogy a felekezeti különbségeket feloldja (pl: ökumené), bagatellizálja, cseppfolyósítsa, és így totálisan védtelenné, kiszolgáltatottá tegye a biblikus hitvédelmi rendszert.

Napjainkra a keresztyén világ nagy része ezzel a tragikus hitehagyással és gerinctelenséggel vált oly hiteltelenné, ugyanakkor a pogány világ felé toleránssá, vallás-semlegessé, így adva fel (árulva el) keresztyén identitását, értékeit. Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet:

„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is."(Máté 24,24)

Ez az Ige is arra utal, hogy a mi Megváltónk a választottait különös gonddal védi és jó előre figyelmezteti, fölkészíti az Egyházban tapasztalható feszültségek elhordozására, elszenvedésére és biblikus kezelésére, hogy minden körülmények között tudják vállalni a nemes harcot, melyet nem test és vér ellen folytatnak.

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Efezus 6,12)

Mivel a mi Urunk időben mindenről tájékoztatott minket, ezért soha nem kell megrettennünk, vagy kétségbeesnünk az Anyaszentegyházban is tapasztalható fájdalmas, megbotránkoztató jelenségek miatt, mert tudhatjuk, hogy leleplezett ellenséggel van dolgunk. Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." (Lukács 10:3)

„Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." (Lukács 10:19)

Az Úr Jézus küldetésében járva csak azért nem leszünk áldozatok, mert Ő nem csak ismeri, hanem védi is az övéit.

 

Isten gyermekei jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt, az ördög alattomos csalásait, kísértéseit,

ezért nem barátkoznak az ellenséggel soha.

Nem hisznek a behízelgő hamis ígéreteknek,

nem esnek áldozatul a szemfényvesztő vallásos trükkök, pótszerek alkalmazóinak, a vallásos csalóknak, mutatványosoknak, a megtévesztő hamis tanításnak.

Minden támadást és kísértést az élő és ható Igével védenek ki, amely az Isten szájából származik!

Így tudnak ellenállni és harcolni ellene, mert az Úr Jézus nem hagyta övéit fegyvertelenül.

„Hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására." (2Korinthus 10:4)

„Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." (Jakab 4,7)

Akik pedig nem veszik komolyan az Úr Jézus Krisztust, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

 

MENNYI FIGYELMEZTETÉSEK

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el, akinek álljatok ellene a hitben szilárdan." (1Péter 5,8-9)

„Rá ne szedjen minket a Sátán, mert az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk!" (2Korinthus 2,10-11)

„Helyet se adjatok az ördögnek!" (Efezus 4,27)

A hívő emberek felkészültek, hogy fokozottan veszélyes helyzetben kell élniük és helytállniuk.

Ezek a mennyei figyelmeztetések a hívőknek, a megváltottaknak, a választottaknak, Isten gyermekeinek szólnak, hogy mindenkor és minden körülmények között vegyék a legkomolyabban az Isten Igéjét.

Fontos tudni, hogy ne becsüljük túl a gonosz hatalmát Istennel szemben,

de ne becsüljük le hatalmát önmagunkkal szemben.

Tudjuk, hogy a hívő élet kipróbált és megkísértett élet.

A Kísértő lehet, hogy félelmetes „...ordító oroszlán"- ként,

vagy éppen leplezetten „..világosság angyalaként" fog leselkedni ránk.

Lehet, hogy a „...tulajdon kívánság területén" férkőzik közel.

Csak egyféleképen lehet teljes védettségünk és biztonságunk: ISTENÜNK VÉDŐ OLTALMA ALATT.

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." (Zsoltár 91, 1-4)

 

A hívő emberek a Bibliából megtanulták, hogy csak az Ige leplezi le a Kísértőt, és csak az Igével tudunk helytállni!  Csak az Úr Jézust segítségül kérve lehet ellenállni a kísértésben.

Mert Ő azért jött, hogy minket megmentsen, a bűneinkből megtisztítson, az ördög karmaiból és a pokolból kimentsen és bennünk az ördög minden munkáját lerontsa!

„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (1János 3,8)

Megváltónk nélkül mi is kiszolgáltatottak lennénk, de Ő tökéletes védelmet biztosít övéi számára!

Őrá tekintve éljük életünket, és e földi küzdőtéren mindig engedelmes szívvel kövessük Istenünk akaratát, hogy a Szentlélek templomaiként Őt képviselve betölthessük nemes küldetésünket.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Ige bíztatása és bátorítása:

„A ti kipróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre."  (1Péter 1, 7-8)

 

***

(Lukács 4. rész)

***

Az ÚR JÉZUS KRISZTUS ÉRTÜNK KÜLDETETT

2000 éve az emberi történelem centrumában ott feszül a KULCSKÉRDÉS.

„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat." (Lukács 4,18)

Amikor az Úr Jézus Krisztus szűkebb hazájába, Názáretbe ment, szokása szerint bement a zsinagógájába.

Ott az Ézsaiás próféta tekercséből felolvasta a Messiásra vonatkozó közismert próféciákat. (Ézsaiás könyve 61. fejezet) Annak idején a zsinagógákban minden zsidó férfi felolvashatott a Szentírásból. Amikor az Úr Jézus befejezte a felolvasást, mindenki döbbenetére bejelentette, hogy ez az Ige most beteljesedett. „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."

Az Úr Jézus önmaga személyét állította úgy oda hallgatói elé, mint akiben a prófécia beteljesedett.

Világos volt, hogy mit értett ezen. Az Úr Jézus ezzel azt állította, hogy ő a Messiás, aki elhozza Isten országát.

A hatás leírhatatlan volt. Valóban mindenki elámult (megdöbbent, csodálkozott) szavain.

A messiási ígéretek beteljesedését Jézus Krisztus hozta el, ezért Ő teljes joggal vonatkoztatta magára ezeket a szavakat. Hallgatóinak az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy közvetlen tanúi lehettek ennek a beteljesedésnek, ahogyan fülük hallatára hangzott el az az isteni hitelű igehirdetés is, amely felhívta erre a figyelmüket. De a jelenlevők inkább hittek önmaguk emberi szempontjainak, mint Isten tetteinek és kijelentésének és ellene mondtak az Úr Jézusnak.

 

Amit az Úr Jézus ott felolvasott és meghirdetett, az az örök Evangélium, az emberiség számára az egyetlen jó hír! Ez a messiási prófécia arról szól, hogy kikhez küldetett az Úr Jézus Krisztus!

Az Ige szerint:

a szegényekhez,

a foglyokhoz,

a betegekhez,

a megkínzottakhoz.

Vajon mi beletartozunk-e valamelyik kategóriába?

 

ÖRÖMHÍR A SZEGÉNYEKNEK.

Az Úr Jézus boldogoknak mondja a szegényeket, ezzel is jelezve, hogy Ő az elesettek gyámolítója és vigasztalója. Isten előtt mindnyájan koldus szegények vagyunk. Aki ezt elismeri, azt Isten az ő ingyen kegyelméből megajándékozza mindazzal a lelki értékkel, amire szüksége van.

Ő mindig együtt érez az elnyomottakkal.

Különösen azokról a szegényekről beszél itt, akik hitben való kitartásukért, Istenbe vetett rendületlen hitükért készek még a legnagyobb nyomorúságot is vállalni, akiknek Istenen kívül nincs más erőforrásuk, vigasztalójuk ezen a földön.

 

SZABADULÁS A FOGLYOKNAK.

Senki sem mondhatja közöttünk azt, hogy nincs miből megszabadulnia. Korunkban fájdalommal tapasztaljuk, hogy az emberek között milyen sok a félelem, a sérelem, a kényszergondolat, a szenvedély, az indulat, a sötétség, a babonaság, mely megkötöz oly sokakat. Az ördög megszámlálhatatlan megkötözöttséggel tartja rabságban megtévesztettjeit, szimpatizánsait, áldozatait.

Az evangélium szerint az Úr Jézusban a Szabadító jelent meg, aki a teljes szabadulás lehetőségét kínálja.

Egyedül Neki van hatalma minden megkötözöttségből, szenvedélyekből, gonosz szokásokból megszabadítani „meggyógyítani" minket.

Csak az Úr Jézus Krisztus hatalma által hullanak le az ördög által felrakott bilincsek!

Csak az Úr Jézus Krisztusban való hit segíthet el minket az „Isten gyermekeinek szabadságára".

 

A VAKOK SZEMEINEK MEGNYITÁSA.

Van e közöttünk olyan, akinek nincs szüksége orvosra?

Van-e olyan ember, akinek mindig is rendben volt a lelki élete, tiszta volt a lelki látása?

Bizony nincs! A bűn miatt minden ember lelkileg vak, melyet szégyell beismerni.

Mi ne szégyelljük bevallani, hogy Jézus Krisztus nélkül katasztrofális vakságban szenvedtünk!

Egy középiskolás diák így ír egyik versében:

„Nyisd meg a szemeim, álld meg kezeim,

könyörülj bűnös voltomon, óh édes Jézusom."

Igen, csak így lehet tisztán látni, ha hiszünk, ha feltétel nélkül elfogadjuk, és szentnek tartva megbecsüljük Isten Igéjét.

 

Azok, akik az Úr Jézus Krisztust hittel befogadják, bármilyen sok nyomorúság közé is jutnak: szegénység, belső bajok, csüggedés, gyász stb, megtapasztalják, hogy elérkezett hozzájuk a „kegyelem esztendeje", eljött az üdvösség napja.

A Krisztusba vetett tiszta, gyermeki hit teljes fordulatot hoz a szenvedő hívek életébe.

A gyász fájdalmában az Úr vigasztalja őket.

A csüggedésben az Úr erősíti őket.

Személyes jelenléte gyógyszerként hat életükben!

***

Az Úr Jézus Krisztus a názáreti zsinagógában Ézsaiás próféta könyvéből felolvasta azokat a kijelentéseket, melyek másra nem alkalmazhatók, csak Őrá! „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat." (Lukács 4,18)

Az emberiség számára az Úr Jézus testet öltésében elérkezett Isten „kegyelmének ideje", a „szabadulás napja".

Ma mégis úgy él az emberiség nagy része, mintha ez nem történt volna meg.

Egyszerűen nem akar róla tudomást venni.

És ez lesz a veszte.

„Manapság sok olyan embert látunk, akik hallgatják ugyan Isten Igéjét,

mégis pimasz kifogásokat keresnek,

hogy kivonják magukat a kötelező engedelmesség alól."

„Sokan gőgösen pöffeszkednek, vakságuk sem zavarja őket és

süketen megvetik ezt a próféciát."  (Kálvin János)

***

2000 éve az emberi történelem centrumában ott feszül az örök-életbevágóan fontos KULCSKÉRDÉS:

Mit tudunk az Úr Jézus Krisztusról?

Kinek ismertük meg Őt?

Kinek tartjuk? Kinek valljuk?

Ezekre a kérdésekre csak egyetlen ELFOGADHATÓ válasz adható.

Minden más válasz ELÉGTELEN!

 

KICSODA Ő NEKEM?

„Én Uram, és én Istenem!" (János 20,28)

„Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia." (János 11,27)

„Krisztus, Aki mindenek felett örökké áldandó Isten. Ámen." (Róma 9, 5)

 

Áldott legyen a mi Urunk, hogy értünk vállalta a küldetést és tökéletesen betöltve a törvényt eljött közénk.

Hálás a szívünk, mert Krisztusban mind megkaptuk azt, amire leginkább szükségünk van:

Ebben a szomorú világban szükségünk van az örök Evangéliumra.

Ebben a megkötözött világban szükségünk van Krisztus szabadítására.

Ebben a lelkileg sötét világban szükségünk van a Tőle kapott lelki látásra.

Ebben a fertőzött világban szükségünk van Isten gyógyító hatalmára.

Ebben a megkeseredett világban szükségünk van az Ő Szentlelkének vigasztalására.

Minden embernek szüksége van Istenre, a Messiásra: Krisztusra!

Ő azért jött a mennyből, mert tudta, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá!

CSAK ŐRÁ VAN SZÜKSÉGÜNK!

„Krisztusnak ezeket a jótéteményeit csak úgy élvezhetjük, ha nyomorúságunk mély átérzésében

megalázzuk magunkat és csillapíthatatlan éhség támad bennünk iránta, a Szabadító iránt."

Kálvin János

Ebben az evangéliumban Isten életadó szava ragyog fel számunkra, hogy teljesen helyreállítsa boldogságunkat.

Boldogok vagyunk, ha hiszünk Benne, mert csak az Úr Jézus Krisztusba vetett hit menthet meg minket.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus bíztatása és bátorítása:

„A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit:  azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet." (János 6,63)

 

***

(Lukács 4.rész)

***

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSNAK HATALMA VAN!

Az evangéliumban azt olvashatjuk, hogy az Isten HATALMA világosan látható volt az Úr Jézus Krisztusban. Messiási jelei, csodái felülmúltak minden képzeletet, mindenkit ámulatba és csodálkozásba ejtettek. Az Úr Jézus Krisztus megmutatta HATALMÁT! „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók." (Márk 1,22)

Az Úr Jézus tettei, gyógyításai mindig az irántunk való könyörületből, szánakozásból, együttérzésből, szeretetből eredtek. Szerető, irgalmas szívéből fakadó gyógyításai nyomán a gyógyultak ujjongva dicsérték Istent, mert Őáltala a megszállottak megszabadultak, a vakok láttak, a bénák jártak, a süketek hallottak, a leprások tisztultak és halottak támadtak fel. Mi is az Ő sebei árán gyógyultunk meg! (1Péter 2,24)

***

„A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva  ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt,  és szolgált nekik." (Lukács 4,38-39)

Ebben az Igében is az Úr Jézus Krisztus rendkívüli és csodálatos hatalmának lehetünk tanúi.

Az evangélium arról tudósít, hogy amikor az Úr Jézus, Simon Péter házába bement, Simon anyósa éppen magas láztól betegen feküdt. A beteg felől szóltak az Úr Jézusnak, aki meggyógyította.

Az első három evangélista: Máté, Márk és Lukács ugyanúgy írja le ezt a nagyon rövid történetet, amiben mégis nagyon fontos és hatalmas üzenetek szólalnak meg.

Nagy tanulság az, hogy a Péter anyósa úgy találkozott az Úr Jézussal, hogy lázas beteg volt.

Azt olvassuk, hogy azonnal szóltak elesett állapotáról az Úr Jézusnak.

(Boldog ember az, aki tudja, hogy honnan kell BIZTOS segítséget kérni a bajban.)

Áldásul volt számára ez a betegség, mert ha nem lett volna beteg, valószínű, hogy ez a találkozás nem jön létre. Láthatjuk, hogy nem Péter anyósa ment az Úr Jézushoz, hanem az Úr Jézus ment oda hozzá, mert meg akarta őt gyógyítani.

Mi sem tudunk fizikailag az Úrhoz menni, mégis bátran kérhetjük Őt, hogy Szentlelke áldott jelenlétében biztonságban lehessünk, boldogan és gyógyultan élhessünk.

Az Úr Jézus Krisztus élő jelenléte által valóságos gyógyulásban lehet részünk.

 

A leírás szerint az Úr Jézus a beteg fölé hajolva RÁPARANCSOLT a lázra, és erre a MINDENHATÓ isteni PARANCSRA a láz, a betegség azonnal megszűnt.

Közismert tény, hogy a láz emelkedett testhőmérséklettel járó állapot, olyan tünet, amely mindig JELEZ valamit, mégpedig azt, hogy valami NINCS RENDBEN a szervezetben.

Ebben a történetben talán a legmegdöbbentőbb és a leghangsúlyosabb, hogy nem csupán valamiféle LÁZCSILLAPÍTÁS TÖRTÉNT, hanem TÖKÉLETES gyógyítás és TELJES gyógyulás.

Ugyanis a beteg TELJESEN egészséges lett, sőt fölkelt és AZONNAL szolgálni kezdett a jelenlévőknek.

Az Úr Jézus Krisztusnak ma is van hatalma arra, hogy a hozzá kiáltó (elesett, beteg) embert talpra állítsa. Van hatalma visszaadni az élet igazi méltóságát és értelmét: azt, hogy a GYÓGYULT ember ezután már Isten dicsőségére éljen, imádhatja Őt és engedelmesen, hűségesen Isten akaratát követve, boldogan és hálásan szolgáljon, munkálkodjon embertársai javára. Teheti ezt legfőképpen az evangélium továbbadásával, az Isten Igéjének tiszta és áldott hirdetésével.

De erre csak az képes, akit az Úr Jézus már MEGGYÓGYÍTOTT!  Ezért soha ne feledjük az egyik legfontosabb Igét: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az Ő sebei által GYÓGYULTATOK MEG." (1Péter 2,24)

Legyen örök tanulság számunkra, hogy amikor az Úr Jézus meggyógyítja a beteget, ezzel visszaadja neki azt a lehetőséget, hogy hivatását, SZOLGÁLATÁT ismét szabadon, boldogan és hálásan betölthesse. Az Úr Jézus tehát nem csak gyógyít, hanem egyúttal SZOLGÁLATRA is felkészít, FELSZABADÍT.

***

Tudjuk, hogy az emberi segítséggel nem lehet kigyógyulni a bűn betegségéből.

A bűn valóban olyan, mint a gyógyíthatatlan betegség. Egyre inkább erőt vesz az emberen és diadalmaskodik rajta, ha az nincs „lekezelve, meggyógyítva", megbocsátva!

Erre egyedül az Úr Jézus Krisztus képes, mert csak Neki van HATALMA!

Csak Ő menthet meg minket!

Csak Ő tudja kimondani a mi bűneink fölött is, hogy:

„Fiam, megbocsáttattak a te bűneid."  (Márk 2,5)

„Megbocsáttattak bűneitek az ő (Jézus Krisztus) nevéért." (1János 2,12)

 

A mennyei állampolgárok azok, akiket az Úr Jézus Krisztus már meggyógyított.

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül." (Filippi 3,20)

Isten országában nincs tétlenség! Nincs fölösleges mennyei állampolgár!

Sokan mégis úgymond: szolgálatképtelenek.

A nagy kérdés tehát az, hogy mitől lehet valaki „szolgálatképtelen"?

 

A láz olyan tünet, amely jelzi is a veszélyt, a bajt.

Ugyanakkor a láz legyöngít, levertté, tehetetlenné, kedvtelenné tesz.

A láz tulajdonképpen megbénít és így szolgálatképtelenné tesz.

Életünkben a pótcselekvések, a mellékes, fölösleges dolgok elzárnak Istentől, megkötöznek bennünket és Isten számára tökéletesen használhatatlanná, alkalmatlanná, tehetetlenné válunk.

Beláthatjuk tehát, hogy LELKILEG IS nagyon könnyen be lehet „lázasodni".

Tudjuk, hogy bárki, akár a hívő ember is juthat ilyen „lázas-beteg" állapotba.

De a hívő ember számára a megoldást, a gyógyulást személyesen Isten adja az Ő szent Igéjén keresztül.

Isten, Aki megteremtett és megváltott minket, mindig is különösen gondoskodott népéről, gyermekeiről, az övéiről. Így rólunk is, akik engedelmes és hálás szívvel szeretjük és szeretve követjük Őt.

Ő ma is szent Igéjével bíztat, bátorít, erősít, vígasztal és gyógyít. Amikor elhagyottnak érezzük magunkat, az Úr mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidók 13,5)

Ebben az Igében is Isten életadó szava ragyogott fel számunkra. Boldogok vagyunk, ha hiszünk Benne, mert az Úr Jézus Krisztusba vetett hit mindenen átsegíthet minket. Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus felejthetetlen bíztatása és bátorítása: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (János 14,1)

 

***

(Lukács 5.rész)

***

 

LEBORULNI AZ ÚR JÉZUS ELŐTT!

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" (Lukács 5,8)

Az Evangéliumban azt látjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus a Genezáret -tó partján tanít és hirdeti az Isten Igéjét. Simon Péter mindezt hallgatja, miközben az egész éjszakai eredménytelen halászat után keserűen tisztogatja üres hálóját, mert hal helyett csak szemetet fogott.

Lelki értelemben így van ez a mi életünkben is. Beláthatjuk, hogy ha az Úr Jézus Krisztus nélkül próbálkozunk „halászni", megélni, túlélni, érvényesülni,- a végeredmény körülbelül ugyanaz, mint Simon Péteré volt. „semmit sem fogtunk!"

Ha igazán őszinték vagyunk, megdöbbenünk azon, hogy életünkhöz mennyi hiábavalóság, haszontalan hitványság, értéktelen „szemétség", mennyi BŰN tapad. És bizony igaz az is, hogy csak a sok keserűség marad, és az a bizonyos „háló foltozgatás, tisztogatás", pontosan úgy, mint a Simon Péter életében.

Ne szépítsük. Az Úr Jézus Krisztus nélkül, csupán értéktelen „szemetet" halásztunk! Ez az igazság. Pál apostol megtanít minket arra, hogy mi az igazán értékes.

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." ( Filippi 3,7-8)

 

Mi lehet a megoldás?

Csak az, amit Simon Péter tett: hallgatni, meghallani, megérteni, komolyan venni, megélni az Úr Jézus Krisztus beszédét.  „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Bár minden halász tudta, hogy ebben az időben a nappali halászat teljesen hiábavaló próbálkozás, mégis engedelmeskedik. Nekünk is az Úr Jézus tanácsát megfogadva mindenkor, feltétel nélkül és engedelmes szívvel azt kell tenni, amit Ő kér. „A Te szavadra mégis kivetem a hálókat."

Beláthatjuk, hogy ha még mindig Isten nélkül, saját erőnkben, képességünkben, szaktudásunkban, emberi kapcsolatainkban, vagy bármi másban bízva próbálunk az „élet tengerén" érvényesülni, akkor szomorúan kell tapasztalnunk, hogy hiábavaló és eredménytelen volt minden fáradságos munkánk.

Jézus Krisztus nélkül minden üres és tartalmatlan marad: a hálónk, a szívünk, az életünk!

Vissza, de már együtt az Úr Jézussal!

Ebből az Igéből egy életre megtanulhatjuk azt, hogy csak a Megváltóval, az Úr Jézus Krisztussal rendeződhet az életünk, amennyiben elfogadjuk az Ő legdrágább áldozatát, amennyiben engedelmes szívvel alárendeljük magunkat az Ő szent akaratának és irányításának.

Tudjuk, hogy az Úr Jézus szentsége és HATALMA jelenlétében hatalmas változások történnek. Adja meg az Úr, hogy mi is mint Péter apostol, átéljük Istenünk gyógyító hatalmát, és Istennek szentelt új életet élhessünk.

Tapasztalatból tudjuk, hogy aki a Megváltóval éli az életét, ott minden újjá lesz és rendeződik, és azonnal beáll a gyógyulás folyamata, mert az Úr Jézus teljes szabadulást és megoldást tud adni az élet minden területén.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2Korinthus 5,17)

• 1.
• Aki békétlen volt, az nem lesz többé békétlen.
• Aki megkeseredett volt, az nem lesz többé megkeseredett.
• Aki szeretetlen volt, az nem lesz többé szeretetlen.
• Aki boldogtalan volt, az nem lesz többé boldogtalan.
• 2.
• Az árva nem lesz többé árva.
• A magányos nem lesz többé magányos.
• Az elesett nem lesz többé elesett.
• A vigasztalhatatlan nem lesz többé vigasztalhatatlan.
• A koldus nem lesz többé koldus.
• A hajléktalan nem lesz többé hajléktalan.
• A szenvedélybeteg nem lesz többé szenvedélybeteg.
• 3.
• Az elveszett nem lesz többé elveszett.
• A bűneiben gyötrődő nem lesz többé bűneiben gyötrődő.
• A gyógyíthatatlan nem lesz többé gyógyíthatatlan.
• A reménytelen nem lesz többé reménytelen.
• 4.
• A megvetett nem lesz többé megvetett.
• A kiszolgáltatott nem lesz többé kiszolgáltatott.
• A kétségbeesett nem lesz többé kétségbeesett.
• A céltalan nem lesz többé céltalan.
• 5.
• A bizonytalan nem lesz többé bizonytalan.
• A tanácstalan nem lesz többé tanácstalan.
• A kételkedő nem lesz többé kételkedő.
• A babonás nem lesz többé babonás.
• A hiszékeny nem lesz többé hiszékeny.
• A hitetlen nem lesz többé hitetlen.
• 6.
• Az erőszakos nem lesz többé erőszakos.
• A gőgös nem lesz többé gőgös.
• A kapzsi nem lesz többé kapzsi.
• Az irigy nem lesz többé irigy.
• A mértéktelen nem lesz többé mértéktelen.
• A tisztátalan nem lesz többé tisztátalan.
• 7.
• A megtévesztett nem lesz többé megtévesztett.
• A megkötözött, nem lesz többé megkötözött.
• A megszállott nem lesz többé megszállott.
• A tévelygésben élő nem lesz többé tévelygő.
• A rettegésben élő, nem lesz többé rettegő.

 

***

Az Úr Jézussal való találkozás után, aki addig hitetlen volt, nem lesz többé hitetlen, hanem hisz abban a Megváltóban, Aki az életét adta oda érte a kereszten és sebeivel gyógyította meg.

Akinek tehát elrontott, értelmetlen és céltalan volt az élete, annak az élete nem lesz többé céltalan, hanem Krisztusban egy mennyei céltudatos, hasznos és áldott életben élhet tovább Isten nagy nevének dicsőségére és embertársai javára.

Kizárt az, hogy emberi segítséggel mindezt a hatalmas változást el lehetne érni.

Mindezeket csak az Úr Jézus Krisztus tudja megadni, kimunkálni, életre hívni és valóságossá tenni az Ő élő és jelenvaló áldott Szentlelke által.

Egyetérthetünk abban, hogy mindannyiunknak szükségünk van Rá! Csak Őrá van igazán szükségünk!

Az Úr jelenlétében átélhetjük a csodát!

Simon Péter a csoda miatti döbbenetében látva a halakkal színültig megtelt hajót, csak egyet tehetett: AZONNAL ott, a hajóban, nem törődve senkivel és semmivel leborult az Úr Jézus lábai elé.

AZONNAL megvallotta bűneit annak ellenére, hogy ott senki sem beszélt neki bűneiről.

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt:

„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

Miért? Azért mert az átélt csoda hatására az ÚR JÉZUSBAN MEGLÁTTA ISTENT.

Csak Jézus Krisztus szent jelenlétében látszanak meg AZONNAL és világosan a bűneink.

Csak az Ő szentséges jelenlétében látszik meg az Isten nélküli szennyes életünk, melyek AZONNAL bűnvallásra késztetnek minket.

Simon Péterrel együtt mi is jól tudjuk, hogy csak Isten előtt borulhatunk térdre, csak Őt imádhatjuk!

Csak Neki tárhatjuk fel, önthetjük ki szívünk titkát, csak Neki vallhatjuk meg bűneinket.

Péter apostol, ott Jézus Krisztusban felismerte Istent. Már nem Mesternek szólítja, hanem URAM!

Számára Ő már nem „csupán" Jézus, hanem ÚR JÉZUS lett, Akit érdemes követni.

Akiért érdemes mindent elhagyni, Akinek érdemes mindent alárendelni, Akinek szava, Igéje parancsként hangzik és minden mást fölülír, amit azonnal teljesíteni kell! Akinek színe előtt, igenis le kell borulni!

Ma megtanulhattuk, hogy számunkra is a legjobb a Megváltó előtt LEBORULVA lenni, mert onnan már Ő fog minket is fölemelni, és életre szóló küldetéssel felruházni.  „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!"

Az Úr Jézus Krisztus szent jelenlétében mi is nagy csodákat élhetünk át. Mi is küldetést kapunk és az emberhalászat, vagyis a lelkek mentése lesz a hivatásunk. Nincs ennél nemesebb, komolyabb, szebb, hatalmasabb, áldottabb és felelősségteljesebb feladat a földön.

Tulajdonképpen minden megtért és újjászületett ember hátralévő életét ez az életmentő küldetés határozza meg.

Nem csoda tehát, hogy Jézus Krisztusért nekünk is minden „régit" gondolkodás nélkül hátra kell hagynunk és mindenben akaratát teljesítve követnünk kell Őt.

Pál apostol megtanít minket, hogy mi az igazi Krisztus követés:

„Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Filippi 3,14)

Ebben az Igében is Isten életadó szava, mentő szeretete ragyogott fel számunkra.

Boldogok vagyunk, ha meggyőződéssel valljuk, hogy Jézus Krisztus kiválasztott, megváltott és megtisztított minket bűneikből, és megkaptuk Tőle a felhatalmazást az evangélium hirdetésére, a lelkek mentésére.

Boldogok azok, akik tudják, hogy az Úr Jézus Krisztus tulajdonai lettek, és mint Isten gyermekei élhetnek az örök élet reménységben és naponta részesülhetnek Isten kegyelmének minden ajándékában.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus megnyugtató, bátorító kijelentése:

„Én ismerem őket,

ők pedig követnek engem.

Én örök életet adok nekik,

és nem vesznek el soha,

mert senki sem ragadhatja ki őket

az én kezemből."

(János 10,27-28)

 

 

***

(Lukács 5.rész)

***

 

 

A LEPRÁS MEGGYÓGYÍTÁSA

(Egy halálos beteg, de hitben egészséges.)

„Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra." (Lukács 5, 12-13)

Ebben az evangéliumi szakaszban egy megrendítő találkozásról tudósit a Biblia, amikor egy leprával már teljesen elborított ember életében eljött a nagy lehetőség a gyógyulásra.

Ez a betegség nemcsak azért volt igen fájdalmas, mert gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt, hanem azért is, mert így a beteg ember kitaszítottá vált. A leprától csak elkülönítéssel lehetett védekezni. A leprás beteg tisztátalannak számított, ezért általában nem mehetett az emberek közé, hogy ne fertőzzön. Elkülönítését szigorú rendszabályok írták elő. Így a leprások kirekesztve éltek, ha mégis találkoztak valakivel, akkor elfordultak tőlük az emberek.

Kiközösítve könyöradományokból éltek, vagy pedig éheztek, és ők is, a környezetük is várták a halálukat.

Ebben a rettenetes lelki állapotban teljes reménytelenségben tengették nyomorult életüket.

Aki leprás lett, az tulajdonképpen élő halott lett.

A Biblia leírása szerint csak kevesen gyógyultak meg ebből a betegségből. Ha mégis valaki meggyógyult (Mirjám, Naámán) annak gyógyulása csodának számított.

Az evangéliumból tudjuk, hogy az Úr Jézus egyszerre tíz leprást is meggyógyított, de csak egy ment vissza hozzá hálát adni, aki egy idegen, samaritánus volt. (Lk 17,11-19)

 

***

Az evangéliumban szereplő leprás beteg számára tehát szó szerint életbevágó kérdés volt az, hogy:

Egyáltalán, van e még bármi remény számára?

Van-e megoldás? Ki az, aki segíthet rajta?

Megállapíthatjuk, hogy ennek a szerencsétlen embernek az Úr Jézussal való találkozása nem a véletlen műve volt.

Feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy tudatosan és elszántan kereste az Úr Jézus Krisztussal való személyes találkozást.

Minden jel arra mutat, hogy igen jól informált ember volt.

Elhitte a hozzá is eljutott híreket a Megváltó hatalmáról.

Tisztában volt azokról a messiási csodákról, melyeket az Úr Jézus tett.

Egyértelmű volt számára, hogy nincs más esély a gyógyulásra!

Csak a Megváltó Jézus Krisztusra számíthat.

Találkozni kell a Megváltóval, mert csak Ő segíthet rajta.

 

***

A bűn is életveszélyes és halálos!

Ez az Ige alkalmat nyújt arra, hogy szembe nézzünk az igazsággal.

Lelki értelemben a bűn ugyanolyan veszélyes és halálos, mint a lepra betegség.

Kizárólag Isten segíthet rajtunk, hogy bűneink leprafoltjai eltűnjenek életünkből.

Egyedül Ő ismeri mindannyiunk életét.

Csak Neki van hatalma a bűnöket megbocsátani és a tisztátalanságból tökéletesen megtisztítani.

A Bibliából sok konkrét példát láthatunk erre.

Így tűntek el a bűn leprafoltjai a Magdalai Mária életében.

Így volt ez Lévi életében.

Így volt ez Zákeus életében.

Így volt ez a megtért lator életében stb.

De így van ez a mi életünkben is.

Így van ez minden ember életében.

Az Úr Jézus Krisztus nélkül nincs megoldás.

Csak Ő menthet meg, csak Ő gyógyíthat meg, csak Őrá számíthatunk mi is!

 

Ez a leprás ember hamarosan meghalt volna, ha nem találkozik a Megváltóval.

Csak az Úr Jézus Krisztus menthette meg.

Tudjuk!

Tudnunk kell, hogy egyedül csak Jézus Krisztushoz érdemes járulni minden bajunkban.

Meg kell látnunk Őbenne az egyetlen esélyt.

Fel kell ismernünk Őbenne az Isten Fiát, akinek van hatalma könyörülni rajtunk.

Ma is le kell borulni Őelőtte és kérni kell bocsánatát.

 

Nincs sok választása az emberiségnek.

Vagy Krisztus által megtisztulunk, vagy nélküle meghalunk bűneinkben!

 

***

Az evangéliumban láthattuk, hogy ez az ember élt a páratlan alkalommal és mély hittel fordul az Úr Jézus felé.

Hiszi, hogy Neki van hatalma ezen a betegségen.

Ez az ember az Úr Jézus előtt arcra leborulva egyetlen mondattal megvallotta, kinyilvánította a hitét.

Ez a hitvallás mentette meg az életét!

Ezt mondta: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.

Valóban életmentő mondat volt. „Uram, ha akarod...." azt jelenti, hogy:

Uram, amennyiben Te jónak találod, amennyiben egyezik a Te szent akaratoddal.

Uram, nem számit semmi, csak a Te szent akaratod.

Uram, a Te akaratod, uralmad alatt szeretnénk élni.

Tulajdonképpen ezzel a mondattal elengedett mindent, és átengedett mindent.

Teljesen és tökéletesen kiszolgáltatta magát, mindenben alárendelte magát Isten szent akaratának.

Ezzel a mondattal végérvényesen elkötelezte magát, és totálisan szabad kezet adott Istennek az élete fölött.

EZ AZ IGAZ HIT EGYÉRTELMŰ JELE!

A kezedben vagyok Uram, tégy velem, amit akarsz!

***

Így történhet meg a csoda!

„Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!"

És azonnal letisztult róla a lepra.

***

 

Ebben az Igében fontos észrevennünk azt, hogy ez a halálos beteg

nem mondhatta az Úr Jézusnak például azt, hogy „Én azt akarom, hogy tisztíts meg most engem".

Senki sem kényszerítheti büntetlenül Istenre a saját akaratát.

Az a hitetlenség súlyos megnyilvánulása lenne.

Istennek mindig szabad kezet kell adnunk.

Céltalan és kisiklott imádság az, ha valaki nem tudja imádságát úgy lezárni,

hogy: „ Legyen meg a Te akaratod".

***

 

MEGÉRINTETTE ŐT!

Az Úr Jézus nem irtózik a betegtől, hitet kifejező kérésée megérinti, és haladéktalanul meggyógyítja,

mégpedig gyógyító szavával és érintéssel.

Leprás embert tilos volt megérinteni!

Ez a cselekedet döbbenetes és váratlan volt.

Ha valaki más érintette volna meg ezt a beteget, ő maga is elkapta volna a leprát.

Jézus Krisztus szentsége, tisztasága azonban elképzelhetetlenül felülmúlja minden tisztátalanságunkat, bűnünket olyannyira, hogy Őt nem szennyezi be a lepra, hanem megsemmisíti, eltünteti azt.

 

Micsoda érintés lehetett. Nagyon rég nem érinthették már meg. Mindenki csak elfordult tőle.

Az Úr Jézus viszont nem hagyta magára, nem fordult el tőle.

Ő nem irtózott tőle! Hanem könyörült rajta, megérintette és meggyógyította!

Miért?

Mert az Úr Jézus nemcsak a leprás sebeket látta, hanem látta a szívét!

Látta a hitét és elszántságát.

Látta őszinte, tiszta odaszántságát.

Minket is jól ismer!

Ő ismer egyedül és igazán!

 

***

Ez az ember azonnal megtapasztalhatta a teljes szabadítást és egészségesen távozott.

Kimondhatatlanul boldogan mehetett haza. Gyógyultan kapta őt vissza a családja.

Lehetetlenség elképzelni azt, hogy ez a csoda hidegen hagyta a családtagokat, hogy nem rázta meg őket, nem rázta fel őket. Valószínűleg ilyen csoda láttán minden családtagja megtért és az Úr Jézus követője lett.

A meggyógyult leprással és az ének szerzőjével együtt mi is vallhatjuk a hitigazságot:

Krisztusom, kívüled NINCS kihez járulnom, Ily beteg voltomban NINCS kitől gyógyulnom.

NINCS ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

***

AZ ÚR JÉZUSSAL TALÁLKOZNI KELL!

Ma még bárkinek megadatik ez a találkozás lehetősége Jézus Krisztussal.

Ne mulasszuk el életünk legnagyobb lehetőségét.

Őbenne Isten jelent meg a Földön és azért jött, hogy minket megmentsen, és vele örökké élhessünk.

Senki sem mondhatja közülünk azt, hogy minden rendben van az életében.

Higgyük el, hogy ahol az emberek tehetetlenek és lemondanak rólunk, Ő tud és kész rajtunk segíteni.

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Péter 5,7)

Ne késlekedjünk, ne halogassuk, és ne szégyelljük bűneinket megvallani Neki.

Gyermeki bizalommal kérhetjük Őt, hogy segítsen rajtunk.

Ő egészen biztos, hogy nem fog elutasítani és mi is boldogan kelhetünk fel térdeinkről.

Jézus Krisztus a kereszten való áldozatával tisztította meg a mi bűnös szívünket.

Adjunk hálát érte azzal, hogy szeretjük és követjük Őt, amíg élünk!

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus hatalmáról szóló bátorító kijelentés:

„Jézusnak, az Ő (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket,

és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1,7-9)

 

 

***

(Lukács 5.rész)

***

TALÁLKOZNI AZ ÚRRAL

„Ember, megbocsáttattak neked a te bűneid." Lukács 5,20

Ebben az evangéliumi részben hitünk szempontjából rendkívül tanulságos üzeneteket kaphatunk Istentől.

Amikor az Úr Jézus Krisztus Kapernaumban tanított és hirdette az Isten országát, „az Úr ereje gyógyításra indította Őt. A leírás szerint egy reménytelenül súlyos állapotban lévő beteget, egy agyvérzés után lebénult embert próbáltak az Úr Jézushoz eljuttatni.

Ennek a beteg embernek négy segítője volt, akik nem akármilyen hitről tettnek tanúbizonyságot.

Lehetetlent nem ismerve, minden akadályt legyőzve az Úr Jézushoz vitték az emberileg reménytelen állapotban lévő barátjukat.

Az evangélium tudósítása szerint az Úr Jézus látta a hitüket.

Ez önmagában is nagy elismerés volt, tudniillik amit vállaltak és tettek, azt élő hitből tették.

Ezek az emberek ritka szép példával szolgálnak számunkra! Példájuk nyomán képet kapunk az igazán önzetlen felebaráti szeretetről, a kitartásról, ugyanakkor az élő hit akadályt nem ismerő leleményességéről is.

Tudjuk, hogy sokfajta betegség van ezen a földön, de sokszorosan fájdalmas az, amelyik teljes kiszolgáltatottsággal, ágyhoz-kötöttséggel, másokra való hagyatkozással jár együtt!

Ennek a beteg embernek egyedül, tulajdonképpen esélye sem volt arra, hogy az Úr Jézussal találkozhasson.

Isten mégis gondoskodik róla, úgy hogy megérkeznek „hívő" barátai, akik hittek az Úr Jézusban.

Azonnal fölemelik és sietve viszik a Megváltó elé, mert tudták, hogy egyedül csak Ő segíthet rajta.

De jó lenne, ha mi is észrevennénk azokat, akiket az Úr Jézushoz „vihetünk", emelhetünk, szerethetünk.

Vegyük észre mi is, amikor Isten Lelke minket is indít, amikor bárhol a segítségnyújtásra lehetőséget, alkalmat készít.

Láthattuk, hogy ezek a hívő emberek nem rettentek vissza semmi akadálytól!

Amikor az embertömeg zárja el az utat nem csüggedtek el, nem fordultak vissza.

„Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be,

felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre."

Megérthetjük ebből az Igéből, hogy ha az Úr útjára léptünk, akkor már soha többé nem fordulhatunk vissza!

Célba kell érnünk és mindenáron találkoznunk kell Jézus Krisztussal, a mi egyetlen gyógyítónkkal!

***

Ennek a történetnek a hitünk szempontjából mégis a legtanulságosabb üzenete az,

hogy az Úr Jézus Krisztusnak „van hatalma a bűnöket megbocsátani a földön".

Az Úr Jézus Krisztus számára nincs lehetetlen.

Ő a reménytelennek látszó helyzetben is adhat teljes gyógyulást, és ami még ezen túl van: egyedül Ő adhat teljes bűnbocsánatot! A Megváltó a jelenlévők megdöbbenésére és méltatlankodására így szólt a beteghez: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid." Ezzel a kijelentéssel mutatta meg az Úr Jézus Krisztus mennyei teljhatalmát és jogát, mivel bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg!  Úgy gyógyítja meg a beteget, hogy először minden probléma gyökerét és okát kezeli - szünteti meg, amikor feloldozza bűnei alól, ezután pedig leveszi róla testi nyomorúsága terheit. A Megváltó hatalma által bocsánatot nyertek a bénító bűnök és még a testi bénaság is meggyógyult. Az Úr Jézus a teljes emberi életre jelentette be igényét, ezért a teljes emberi élettel törődik, és az egész embert szabadítja meg, testestől és lelkestől. Az Úr Jézusnál nincs nehézségi sorrend, de fontossági sorrend van. Ő tudatosan adott először bűnbocsánatot, mert Ő tudta, hogy először erre van szükség. Az Ő kegyelme, maga a teljes szabadulás.

Jézus Krisztuson kívül nincs bűnbocsánat, nincs szabadulás és nincs megoldása az életnek!

***

Nincs boldogabb ember annál, mint aki biztosan tudja, hogy meg vannak bocsátva a bűnei.

·        Ez a beteg ember Isten jelenlétében többszörösen átélte a csodát.

·        Kétszeresen is meggyógyult: a lelke is és a teste is.

·        Egy bűnös ember érkezett az Úr Jézus elé, és egy kegyelmet nyert ember távozott.

·        Nyomorult állapotban érkezett, és testileg is gyógyultan távozott.

·        Másokra utalva érkezett és egyedül, szabadon, saját lábán távozott.

·        Ágyhoz kötözve érkezett és mindenki szeme láttára saját ágyát felvéve távozott.

·        Érkezése szavak nélküli prédikáció volt, távozása boldog istendicsérettel járt együtt.

Aki az Úr Jézus Krisztussal így találkozik, az boldog ember.

Aki így belenézhetett a Megváltó szemébe, az boldog ember.

Aki így hallhatta (és hallhatja) az Úr Jézus szájából a megbocsátás szavait, az boldog ember.

Kijelenthetjük, hogy ez az ember AKKOR IS BOLDOG LETT VOLNA, ha csak lelkileg gyógyult volna meg.

De neki Isten ráadásul megadta a teljes szabadulást, a testi gyógyulást is.

***

Az Úrtól kapott lelki békesség, a bűnbocsánat tudata, a lelkiismeret nyugalma Isten legdrágább ajándéka!

A Biblia egyértelműen azt állítja, hogy kivétel nélkül minden embernek szüksége van bűnbocsánatra.

Sokan a hitetlen embertársaink közül kényelmesen érzik magukat hitetlenségükben, a megszokott bűneikben, ezért úgy gondolják, hogy nekik egyáltalán nincs szükségük Istenre, kegyelemre, bűnbocsánatra!

Vallják, hogy nekik ne parancsoljon se Isten, se ember. Mivel Isten törvényéről, a Bibliáról hallani sem akarnak, ezért egyáltalán nem foglalkoznak a bűneikkel sem, viszont rutinszerűen napról napra szaporítják azokat. Amennyiben egészségügyi problémákkal kell megküzdeniük, általában csak a panaszból állnak, de továbbra is tudatosan és megátalkodott módon Istennel szembeszegülve életükből kizárják Őt. Szeretnének ugyan „bármi áron" meggyógyulni, de így legföljebb csak emberekben (a nem mindenható földi tudományban) reménykedhetnek! Embertől viszont nem várhatnak bűnbocsánatot, se lelki békét, se nyugodt lelkiismeretet, se megoldást, se kegyelmet, se örök életet.

 

Azok az embertársaink viszont, akik Isten drága kegyelméből hitben élhetnek, naponta tapasztalják Isten szeretetét. Tudják, hogy az Úr Jézus Krisztus érdeméért megkapták a teljes szabadságot és a bűnbocsánatot. Lehet, hogy sok próbával, esetleg komoly egészségügyi problémákkal is meg kell megküzdeniük az életben, mégsem panaszkodnak, hanem imádkoznak. Mivel kizárólag Istenben bíznak, ezért hálaadással fogadják el az Úr kezéből, amennyiben gyógyulást kapnak, de Isten akarata előtt meghajolva alázattal fogadják el a további próbatételeket, a szenvedéseket is, amennyiben a testi gyógyulás nem adatik meg számukra!

Így is boldogok, hisz Krisztus által lelkileg gyógyultak, lelkileg már egészségesek lehetnek.

Mivel jól ismerik Megváltójukat az Úr Jézus Krisztust, ezért alázattal áldják az Urat még szenvedéseik között is.

Mivel jól ismerik az Igét, ezért a fájdalmak között is megtapasztalják, hogy az Úr kegyelme mindenre elég számukra.

Mivel tapasztalták Isten jelenlétét, szerető gondoskodását, ezért tudják, hogy bármi történjen is velük, minden teher, nyomorúság, szenvedés elhordozásához megkapják a mindennapi erőt az Úrtól.

Csak nekik van igazán okuk minden helyzetben, minden időben és minden körülmények között az örömre, a szüntelen imádkozásra, és a mindenért való hálaadásra. Ezért már földi életükben is dicsőült örömmel áldják az Istent, életük drága szabadító Urát!

Feltehetjük a kérdést, hogy mi melyik csoportba tartozunk?

A hitetlen tagadók közé vagy a hívők közé?

Isten ellenségei közé, vagy Isten gyermekei közé?

A békétlenek közé, vagy az Istennel már megbékéltek közé?

A bűneiket továbbra is hordozók, vagy a bűnbocsánatot már elnyert gyógyultak közé?

„A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, a kik Őt keresik, az ő javukra,

és az Ö hatalma és haragja mindazokon, a kik elhagyják Őt." (Ezsdrás 8,22)

Ha a gyógyultak közé tartozunk, adjunk hálát az Úrnak életünk minden napján és el ne halkuljon ajkunkon soha többé az élő Isten dicsérete!

***

Ma még van lehetőség találkozni az Urral, ma még szabad az út, ma még lehet Hozzá jönni.

Siessetek, hamar lejár!

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Füle Lajos: Siessetek, hamar lejár!

Gyermeki hittel és bizalommal forduljunk bátran a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz. Ő egészen biztos, hogy nem fog elutasítani és mi is részesülhetünk az Úr Jézus Krisztus kereszten értünk meghozott engesztelő áldozatának érdemében és megkaphatjuk Isten legdrágább ajándékát, a kegyelmet, a teljes szabadulást és az örök életet. Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus keresztáldozatáról szóló áldott kijelentés:

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek,

az igazságnak éljünk: az Ő sebei által gyógyultatok meg." (1Péter 2,24)

***

(Lukács 5.rész)

***

Életre szóló -ÖRÖKÉLETRE SZÓLÓ- változás!

"Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!  Az otthagyott mindent, felkelt, és követte Őt." Lukács 5, 27-28

Lévi nagy napja!

Lévinek, - más néven: Máténak - ez a napja ugyanúgy indult, mint bármelyik más, mégis élete legfontosabb, legmeghatározóbb napja lett.

A Biblia arról tudósít, hogy ezen a napon is ott ült a megszokott helyén a vámos asztalnál.

Máté tudta, hogy mit vállal ezzel a foglalkozással. Tudta, hogy egy zsidó ember részéről a római embertelen vámrendszer kiszolgálása megbélyegzéssel jár. Vállalta, hogy honfitársai, a rómaiak elvtelen kiszolgálójának tekintsék, megvetéssel illessék és kitaszítsák Izráel közösségéből.

Életre szóló találkozás az Úr Jézussal!

Az evangélium leírása szerint az Úr Jézus meglátta,

megállt előtte, rátekintett és ezt mondta neki:

„Kövess engem"!

 

Ez a kijelentés nem kérésként hangzott el, hanem

visszautasíthatatlan parancsként.

Ez ellenállhatatlan elhívás volt Isten részéről.

Az Úr Jézus nem kérte ki véleményét!

Nem kérte, hogy fontolja meg! (Nem történt döntésre hívás!)

Nem hagyott gondolkodási időt, hanem

ezzel a kijelentéssel annyit mondott Máténak, hogy „UTÁNAM"!

***

Az itáliai barokk egyik kiemelkedő festőjének, Caravaggionak van egy döbbenetes hatású festménye, melynek címe: Máté elhívatása.

A vámos asztal mellett több ember ül.

A szoba ajtajában ott áll az Úr Jézus és kezével rámutat valakire.

A kézmozdulatok önmagukért beszélnek és némán prédikálnak.

A csodálkozó Máté kezével önmaga felé mutat,

mintha azt kérdezné, hogy: Én? Miért éppen én?

Ez a hívás nekem szól?

Uram valóban rám van szükséged?

Én csak egy megvetett, megbélyegzett, kitaszított bűnös ember vagyok, akit senki sem szeret!

Éppen én kövesselek téged? Én méltatlan vagyok erre!

 

 

Amikor az Úr Jézus megállt a vámos asztalánál,

már látta, amit akkor még senki sem értett,

hogy ez az ember tanítvány lesz és igen hasznos az Isten országának szolgálatában.

(Máté az Úr Jézus tizenkét tanítványának egyike, ő írhatta meg a nevéhez fűződő szent evangéliumot.)

 

Valóban döbbenetes volt ez a választás.

Számunkra érthetetlen, hogy az Úr Jézus milyen szempontok alapján választotta ki tanítványait.

Azt viszont tudjuk, hogy Isten nem személyválogató és végtelen szeretettel hajol a bűnösök felé.

 

Minden megváltozott!

Máté élete ettől a pillanattól kezdve teljesen megváltozott.

Az Úr Jézus ellenállhatatlan hívó szavára hajlandó volt azonnal otthagyni mindent.

Mindent, ami régi, az egész múltját.

Mindent, ami életében Krisztus nélküli volt.

Ott és akkor tulajdonképpen az egész bűnös, elrontott életét lezárta.

A változás teljes volt és tökéletes.  „Otthagyott mindent, felkelt és követte Őt!"

 

Ezen a napon minden eldőlt Máté életében.

Belépett életébe, elérte, sőt utolérte őt az Isten üdvözítő kegyelme.

Beragyogott az ő sötét, zárt, szűklátókörű világába a mennyei világosság.

Emberi terveit, elképzeléseit, számításait, addigi egzisztenciáját keresztülhúzta a menny Ura.

Az Úr Jézus megjelenése Máté életében:

döntő és meghatározó volt,

életformáló hatása volt,

életre szóló -örökéletre szóló- változást eredményezett.

A Biblia ezt teljes odaszánást, életváltozást nevezi megtérésnek.

Igent mondani az Úr Jézusnak, és érte MINDENT elhagyni.

 

A megtért ember Krisztusban, nemcsak sokat, vagy nagyon sokat, hanem MINDENT megkapott.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta,

hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32)

 

Így kell az Úr Jézust követni!

Ebben az Igében Jézus Krisztus áll meg mellettünk a Szentlélek által!

Nem kérdez, nem vádol, nem tesz szemrehányásokat,

nem vizsgáztat, hogy méltóak vagyunk-e vagy sem,

hanem szelíd hangján egyszerűen csak hív.

Az Ő hívása ma is ellenállhatatlan isteni parancs!

Nekünk is ugyanazt mondja: „Kövess engem"!

 

Boldog ember az, aki mer és tud felállni régi életéből, elhagyva mindent (becsukva a boltot),

lezárva a régit, megtagadva a bűnt, hogy újat kezdhessen Jézus Krisztussal.

„Már keresztem vállra vettem, S ÉRTED MINDENT ELHAGYOK." (426 dicséret)

 

Tudjuk, hogy az Úr Jézus követése: MEGBÁNHATATLAN!

Jézus Krisztus nemcsak Megváltónk akar lenni, hanem életünk Ura is, mégpedig oly mértékben, hogy egyetlen kis területét sem vonhatjuk ki uralma alól.

A megtért ember tisztában van azzal, hogy ő Isten választottja.

Az ilyen embert a hála lelkesíti, hogy az őt mindhalálig szerető Urának mindenben rendelkezésére álljon és hasznos lehessen.

 

Ha megtért embernek valljuk magukat, akkor meg vagyunk győződve arról, hogy Istennek terve van a mi egyszerű,

mások szemében talán lenézett, megvetett életünkkel, mert az Ige szerint drágák vagyunk az Ő számára!

„Mert aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja." (Zakariás 2,8)

Kövessük Őt hűségesen, mindhalálig.

Nem fogunk csalódni.

 

Mi is Mátéhoz hasonlóan az énekíró szavaival elmondhatjuk:

„Amint vagyok sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, ki értem áldozád magad, fogadj el Jézusom." (460.)

Így lehet, így kell és csak így érdemes az Úr Jézust követni.

Csak így részesülhetünk az Úr Jézus Krisztus engesztelő áldozatának érdemében, a kegyelemben, az üdvösségben.

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus felszólítása a hűséges követésre, és a felelősségteljes keresztvállalásra:

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?" (Máté 16, 24-26)

 

 

***

(Lukács 6.rész)

***

 

Az Úr Jézus mondja:

„Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.

Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok."

( Lukács 6, 20-21)

 

***

KIK A BOLDOGOK?

„Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér", vallja József Attila, és igaza van. A kérdés csupán az, hogy a körülöttünk örvénylő, félelmetesen felgyorsult világ szüntelen történéseivel, mérhetetlen információáradatának szőnyegbombázása alatt megtaláljuk-e az egyetlent, és hamisítatlant? Jó lenne megtanulni végre, ne nevezzük boldogságnak azt, amit csak mi képzelünk annak és holnapra, mint a füst elmúlhatnak, mert: „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Korinthus 4,18)

Hol is keresik általában az emberek a boldogságot?

A szerelemben, családban, gazdagságban, alkotásban, tanulásban, munkában, szórakozásban, zenében, táncban, italban, baráti társaságban stb. Pedig ezek csak pótlékok: a valóságnak árnyképei, a tükörnek csak cserepei, a képnek csak színei, a teljességnek csak részei.

„A boldogság nem bennünk van

és nem is rajtunk kívül.

A boldogság csak Istenben található,

és amint megtaláltuk Őt, ott lesz mindenütt."

Így vallott erről az állapotról egy hitben élő híres természettudós: Blaise Pascal:

 

A valódi boldogságot Istenen kívül hiába keresnénk, mert Ő minden boldogság forrása!

Boldog ember az, aki találkozik az Úr Jézus Krisztussal, mert a mennyek országa csak ott van, ahol Ő jelen van.

Aki nem Tőle várja a boldogságot, az csalódott emberként él és kiábrándult, boldogtalan emberként fog meghalni.

Isten jelenléte nélkül azért kétségbeejtő a helyzet, mert nélküle nem tapasztalható sem a biztonság, sem a békesség. Az ember boldogtalanságának legfőbb oka az, hogy nem ismeri Istent.

Boldogok azok, akik tudatosan keresik Istent. „Boldogok, akik...teljes szívvel keresik Őt." (Zsoltár 119,2 )

Az Úr Jézus a tanításaiban igen nagy hangsúlyt helyezett a valódi boldogság meghirdetésére.

Ő hitelesen beszél erről, hisz egyedül Ő ismeri minden emberi vágy végső célját.

Ő tökéletesen ismeri érzéseinket, még azokat is, amelyeket megfogalmazni sem tudunk.

Ő ismer minket a legjobban, hisz Ő teremtett, Ő választott ki, Ő váltott meg, Ő pecsételt el a maga számára.

Ő pontosan tudja azt is, hogy jelenleg boldog-e az életünk?

Csak Őáltala lehetünk valóban boldogok, már ezen a földön és majd az örök életben.

Fogadjuk el most az Ő vezetését és engedjük, hogy Szentlelke és Szent Igéje által formálja az életünket akaratának megfelelően. Akik már vele élik életüket, naponta hálás szívvel rácsodálkozhatnak Isten hatalmára, nagyságára, tökéletességére, békességére, szeretetére, áldásaira, biztonságot adó jelenlétére.

Mert ahol az Úr Jézus Krisztus jelen van, ott Isten országának békessége és boldogsága van jelen.

***

LELKI SZEGÉNYEN

„Boldogok vagytok szegények, mert tiétek az Isten országa."

Az Úr Jézus már az első boldogmondásban megmutatja minden boldogság CÉLJÁT, mely nem más, mint Isten országa.

A Máté evangéliumában ezt a bizonyos szegénységet konkretizálja: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa." (Máté 5,3) A „lelki szegénység" eredetileg koldus szegénységet jelent.

A koldus nem szégyell kiállni az emberek elé és kitartani a kezét, alamizsnát várva.

A hívő ember folyamatosan a „lelki szegénység" állapotában van, mert nem szégyelli naponta mély alázatban az élő Isten elé nyújtani szegény bűnös szívét és Tőle olyat kérni, amit ember soha nem tud megadni: az éltető evangéliumot, a mindennapi kegyelmet és bűnbocsánatot.

Csak az lehet lelki szegény, aki kizárólag Isten irgalmasságában tud naponta megpihenni.

Csak általa lehetünk szabadok és boldogok.

Tanuljunk meg mindenkor ilyen alázatban megállni Isten előtt.

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus, amikor emberré lett: a teljes szegénységet és mindent vállalt értünk, dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, önmagát megüresítette és a kereszten értünk áldozta életét.

„Mert ismeritek a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Korinthus 8,9)

***

LELKI ÉHSÉGBEN

„Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek."

Az Úr Jézus a Máté evangéliumában ezt az éhséget konkretizálja: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Máté 5,6)

Mindenkinek van egy veleszületett természetes igazságszomja.

Az istentelen világ hazugságaival igyekszik megbénítani az igazság keresést. Ilyenkor az ember számára a világ sötétté, rideggé és idegenné válni, mert egy hazug világkép roncsoló hatása kezd érvényesülni.

Isten ma ebből a veszélyzónából szeretne minket kimenteni és az igazság útjára irányítani életünket.

Jézus Krisztusban személyesen az igazság érkezett a földre, Akire minden embernek szüksége van!

Az Ő jelenlétére úgy van szükségünk, mint az éhezőnek egy falat kenyérre, vagy a szomjazónak egy pohár vízre. Az Úr Jézus mondja:"Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam." (János 14,6) Ő az emberiség számára személyesen minden egyéni, minden társadalmi és politikai, erkölcsi és gazdasági igazság! NÉLKÜLE NINCS IGAZSÁG!

Akik hitetlenségükkel mindvégig megtagadják Őt, azok örökre elégedetlenek és boldogtalanok maradnak, mert Isten igazságát semmi más nem pótolhatja.

AZ ÚR JÉZUS, A MI IGAZSÁGUNK.

Ővele minden csapást ki lehet bírni és minden akadályt le lehet győzni.

 

***

KÖNNYEK KÖZÖTT

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (Máté 5,4)

Feltűnő az Igében az, ahogy Úr Jézus tanításában egymás mellé kerül ez a két ellentétes fogalom: a sírás és a boldogság.

Tudnunk kell, hogy itt nem a testi vagy lelki fájdalom, vagy gyász miatti sírásról van szó, de nem is az örömkönnyekről van szó. Itt egészen más minőségű sírásról beszélhetünk, mely nem más, mint a BŰNBÁNATI sírás.

A szív legmélyéről felfakadó bűnbánó könnyek mindig kedvesek Isten előtt.

Csak így találhat nyugalomra, békére, vigasztalásra az emberi lélek.

Amint a bűnös nő könnyeivel mosta az Úr Jézus lábait, úgy omlik alá ma is az, akinek sok bocsáttatott meg, amint az Úr Jézus mondja: „az jobban is szeret". Vagy, amint Péter apostol könnyekre tudott fakadni bűnei felett, így kaphatunk mi is megbocsátást, mert ismeri az Úr a mi könnyeinket is.

Hogyan is látszana meg a mi szeretetünk, ha nem éppen a könnyeinkben, amelyek szavak nélkül is beszélnek.

Boldog ember az, aki tud sírni,

de a világ legboldogtalanabb embere az, aki még soha nem sírt bűnei fölött.

Akit még soha nem döbbentett meg a Golgota véres látványa,

akinek még nem szorult össze a szíve a helyette és érte szenvedő Isten Fián,

az nem is érdemli meg a mennyek országát.

 

MINDEN BOLDOGSÁG FORRÁSA MAGA JÉZUS KRISZTUS.

Ő, aki ismeri a könnyeinket, Ő garantálja a vigasztalás valóságát is, mert a Szentlélek maga a Vigasztaló.

Ő, aki nemcsak ideig-óráig, hanem egyszer s mindenkorra megvigasztal minket: „És az Isten eltöröl minden könnyet a szemükről." (Jelenések. 20,4)

Ma még megtapasztalhatjuk Isten vigasztalását!

Ne szégyelljünk sírni, kiönteni szívünket az Úr előtt! Nála kész a megbocsátás.

A valódi boldogság egyszerűen nem értelmezhető Jézus Krisztus nélkül. Aki Őt megtalálta, az ÉLETET találta meg és a mennyek országának állampolgára lett. Nincs boldogabb ember, mint akinek az életében Jézus Krisztus elkezdhette az Ő csodálatos munkáját, mert Vele élni, maga a BOLDOGSÁG!

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus megnyugtató kijelentése: „Boldog a ti szemetek, mert lát, és fületek boldog, mert hall." (Máté 13,16)

 

 

***

(Lukács 6. rész)

***

Az Úr Jézus mondja:

„Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult."

(Lukács 6, 47-49)

 

TÚLÉLÉS VAGY ÖSSZEOMLÁS?

Ez az Ige két embernek az Úr Jézus Krisztushoz, a Szent Bibliához, a hithez való viszonyulásáról szól.

Az az ember, aki nemcsak hallgatja, hanem meg is cselekszi az Úr Jézus beszédét, tanítását, az a bölcs, okos és megfontolt házépítőhöz hasonló. Fáradozása, munkája túléli a vihart, mert mindaz, amit a kősziklára alapozva épített, kiáll minden próbát.

Az az ember, aki csupán hallgatja az Úr Jézus beszédét, de nem vonja le belőle a gyakorlati következtetéseket, olyan, mint a bolond, balga, értelmetlen házépítő: akinek munkája és fáradozása teljesen hiábavaló, mert az első megpróbáltatás hatására összedől, romhalmazzá válik, semmivé lesz.

MINDEN CSALÓDÁS ALAPJA AZ ALAPOZÁS HIÁNYA.

Lelki értelemben is valamennyien építkező emberek vagyunk. „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá,." (1Péter 2,5) Egyáltalán nem mindegy, hogy Isten próbatételei után örvendezhetünk-e vagy sírnunk kell. Túléljük-e a ránk mért csapásokat, vagy kárt vall az életünk.

Ma még bölcsen megfontolhatjuk, hogy az élő Kősziklára alapozva szeretnénk-e túlélni, átvészelni minden katasztrófát az életben, vagy pedig megkockáztatjuk, hogy a romok alatt pusztulunk el.

Melyik csoportba tartozunk?

Vizsgáljuk meg most életünk alapját. Milyen alapot vetettünk? Mire épül az életünk?

Istentől készített biztos sziklaalapra, vagy csupán emberi elképzelések labilis, bizonytalan homokjára.

Az Úr Jézus ma még figyelmeztet minket, hogy nem mindegy hogyan élünk, viselkedünk, cselekszünk!

Az anyaszentegyház 2000 éve szakadatlanul hirdeti, hogy az egyetlen okos, bölcs, józan, megfontolt döntés az, ha az élő Kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra, az Isten élő szent és örök Igéjére épül fel az életünk!

Józanul bárki beláthatja, hogy alapozás nélkül a puszta földre építkezni nem normális dolog. Gondolhatnánk, hogy ekkora ostobaságot manapság már senki sem követ el, de ez egyáltalán nincs így.

Aki ma Jézus Krisztust mellőzi, hideg szívvel el tud menni mellette, tanítását szóra sem méltónak tartja, vagy kiveti életéből, az bizony egyenes úton halad a végső pusztulásba. Ez az igazság!

 

Tanulságképpen az Ige alapján nézzük meg a két ember közötti hasonlóságokat.

Először is mindketten ige-közelben - egyház-közelben - lévő, igehallgató emberek voltak.

Kívülről nézve sok mindenben hasonló beállítottságúnak látszottak, de valójában mégis, az Igéhez való hozzáállásukat, jellemüket, munkájukat tekintve hatalmas különbség volt köztük.

Ami közös bennük, hogy mindkettőjüknek az Úr Jézushoz kellett jönnie és tanítását hallaniuk kellett: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet."

Közös bennük, hogy mindkettőjüknek lehetőségük volt az Úr Jézus evangéliumát komolyan venni és aszerint cselekedni! „Aki hallja beszédeimet, és cselekszi azokat."

Közös volt bennük, hogy mindkettőjüknek házépítésbe kellett fogniuk.

És végül, mindkettőjüket egyaránt sújtották és együtt szenvedték a félelmetes természeti csapásokat.

 

Vizsgáljuk meg a két ember közötti különbségeket.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint alapvető, és döbbenetes különbség van a két ember között.

Az egyik ember okos, bölcs volt, míg a másik bolond.

Az egyik azért volt bölcs, mert komolyan vette az Úr Jézus Krisztus személyét, míg a másik ember NEM.

Az egyik alapos, megfontolt és körültekintő volt, a másik pedig elképesztően felszínes.

Az egyik azért volt alapos, mert szívébe zárta Isten beszédét, és az Ige határozta meg az életét, gondolkozását, minden megnyilvánulását, míg a másik ember életét NEM.

Az egyik felkészült volt, míg a másik tragikusan komolytalan és felkészületlen.

Az egyik azért volt felkészült, mert hitt az Úr Jézus Krisztus beszédének, ezért természetesen számított a viharokra is, míg a másik ember mindezt teljesen figyelmen kívül hagyta.

Az egyik építkező ember mélyre ásott, a kősziklára alapozva házát jól építette meg. Feladatát körültekintően, alaposan, okosan, bölcsen és becsületesen végezte el még ott is, ahová az ember szemek nem láthattak; a másik viszont csak a látványra, a külsőségre törekedett és elképesztően hanyag volt.

LELKI VIHARBAN

Az Úr Jézus mondja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.  Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." (Máté evangélium 7,24-27)

Feltűnő, hogy az Úr Jézus Krisztus ebben az Igében négy komoly ÜTÉST, csapást, négy nagyon súlyos külső támadást, MEGPRÓBÁLTATÁST nevez meg, melyek egyenként önmagukban is katasztrofális hatásúak lehettek:

1. Ömlött a zápor

2. Jöttek az árvizek

3. Feltámadtak a szelek

4. Beleütköztek (nekidőltek) abba a házba

Amikor az Úr Jézustól hallották ezt a szemléletes kijelentést, ezek alapján előre lehetett következtetni a pusztítás nagyságára és arra is, hogy bizonyos fokozatosság van benne. Egyik hullám a másikat követve a csapások összeadódnak, egymást felerősítve hatalmas pusztítást okozhatnak. Tovább súlyosbítja a károkat, hogy a csapások nem csupán a felületet érintik, hanem még az alapokat is megrendítik.

A LELKI VIHARKÁROK SOKKAL SÚLYOSABBAK A TERMÉSZETI CSAPÁSOKNÁL.

„A kísértések, amelyek próbára tesznek minket, olyanok, mint a hullámok és a viharok, könnyen romba döntik a bizonytalan lelkeket." (Kálvin János)

Rettenetes dolog fizikailag szenvedni, de tudjuk, hogy a lelki fájdalmak sokkal érzékenyebb és mélyebb sebet marnak az emberben.

Gondoljunk csak arra, amikor az ellenség részéről igaztalan és kíméletlen rágalmak célpontjába kerülünk, vagy amikor hirtelen támadások, üldözések vihara, zuhataga, örvénye, tornádója szakad ránk.

Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Hívő ember legyen a talpán, aki túléli ezeket a csapásokat és nem omlik össze.

Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hitünk szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsidók 12,2) ahogy ezt Luther Márton is mindig megtette:

„Gyaláznak engem ellenségeim, hát tegyék, de ha kegyes keresztyének Krisztus Urunkkal együtt dicsérnek, HA CSAK EGYETLEN KERESZTYÉN is hűséges munkásnak tart, már túlontúl gazdagon elnyertem jutalmamat. Amazok nem érdekelnek, nem méltók rá, hogy munkámat értékeljék, ha dicsérnének, annak szívem mélyén fájnia kellene. Gyalázkodásuk a legnagyobb dicséret és tisztesség számomra." (Luther Márton: MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA)

Az Úr Jézus előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak!

Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók" borzalmas pusztító szélcsatornáiba.

Ezekre a viharos időkre jó előre fel kell készülnünk, hisz az Úr Jézus is előre megmondta Péter apostolnak:

„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited"... (Lukács 22 31-32)

A Bibliából világosan fel kell ismernünk az ellenség szándékait, és alattomos támadásaikra jó előre fel kell készülnünk! Az ördög a legnagyobb hitető, félrevezető és csaló! Ma is ölni akar, mert ez a foglalkozása: „azért jön, hogy öljön és pusztítson!" (János 10,10)

Feltett szándéka valamilyen módon megtéveszteni és levadászni a tudatlan és vigyázatlan embereket.

Kíméletlenül, teljes fegyvertárral a lélek elpusztítására törekszik és nem válogat sem a módszerekben, sem az eszközökben. Durva és alattomosan kifinomult módszereivel, széles és roppant gazdag eszköztárával, behízelgő, vagy brutális támadásainak csapásai alatt minden védtelen ember hamarosan ÖSSZEOMLIK. Mindent elkövet, mindent megmozgat és semmitől sem riad vissza. Sokan belegabalyodnak kivetett hálójába és elbuknak.

Az ellenség részéről soha ne számítsunk kíméletre, vagy jóindulatra. Az ördög törekvése a rombolás, a totális összeomlás elérése, megtévesztett áldozatainak nyomorba döntése, teljes elpusztítása.

„A bolond ember homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult".

Ilyen viharok között derül ki valójában és egyértelműen az ÉLETALAPOZÁS minősége!

Akik nem hisznek Jézus Krisztusban, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

Akiknek nem Jézus Krisztus az életük fundamentuma, azokat minden pillanatban a legpusztítóbb katasztrófa fenyegeti.

Mi, akik szeretjük és követjük Őt, nyugtasson meg az a tudat, hogy ha a legnagyobb veszélyben, még ha a halál árnyékának völgyében szenvedünk is, ha kísértések között bukdácsolunk is, az Úr Jézus Krisztus imádkozik értünk, hogy el ne fogyatkozzék a hitünk. Csak ezért éljük túl, ezért maradunk meg, ezért nem vallunk szégyent.

LELKI VIHARKÁROK

Áldott legyen az Úr, hogy ha könyörül rajtunk és épségben átvészeljük a sorozatos lelki megrázkódtatásokat, csapásokat. A lelki viharokat csak azért éljük túl, mert hajlékunk az Isten. Ő a mi Kősziklánk! Csak a mennyei hajlék alatt élhetünk biztonságban.

„Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (Zsoltár 57, 2)

Mi megmenekültek, remegő szívvel hálásan csodálkozunk, amint elvonul a vihar és mi életben maradtunk!  Tudnunk kell, hogy az Úr Jézus soha nem mondta azt, hogy a vihar nyomai nem fognak majd meglátszani!

A LELKI SEBEK NEM BIZTOS, HOGY NYOLC NAPON BELÜL GYÓGYULNAK.

Lélekben készüljünk fel arra, hogy ha nem is omlott össze a házunk, de arra számíthatunk, hogy a vihar nyomai még sokáig látszani fognak. A lelki rehabilitáció is eltart még egy darabig.

Tény az, hogy a hívő életben azonnal megindulhat a nagy LELKI ROMELTAKARÍTÁS.

A megtépázott „hajlékon", kikezdett életen, tisztességen és a becsület helyreállításán még van mit munkálkodni: kötözgetni, gyógyítgatni, ápolgatni, míg végre gyógyul és beforr az eleven seb.

A lelki kárrendezés során is számos sürgős és halaszthatatlan feladat vár ránk. Nem kevés időbe kerül a lelki kizökkent állapot helyrebillenése, lecsillapodása, a sebzett szív és a lélek megnyugvása.

Eltart egy ideig, míg lassan elcsitulnak a dolgok.

Mindig súlyosan nehéz feladat az újrakezdés, éppen úgy, mint Noé idejében, vagy Jeruzsálem várfalainak újjáépítésekor történt. Ilyenkor akad feladat bőven!

A viharokról sem tudhatjuk, hogy hányszor fog megismétlődni, hányszor lesz még SZÍV-UTÓRENGÉS!

Egy biztos, nem lesz sokáig szélcsendes, viharmentes a hitéletünk! Nyilván ezek a traumák mindenkit megviselnek, lehet, hogy egy ideig takaréklángra állítják lelki életünket és hátráltatnak a nyugodt építőmunkában.

Számolnunk kell azzal is, hogy életünk során elég sok időt felemészt majd a lelki romeltakarítás.

De nekifeszülve menni kell tovább, hisz küldetésben járunk és szolgálatban őrhelyünkön állunk.

„Mivel Isten irgalmából szolgálatban állunk, nem csüggedünk el." (2Korinthus 4,1)

A hívő ember teljes bizodalmát az élő Kősziklába, Krisztus Jézusba veti, ezért nemcsak hallgatja az Igét, hanem igyekszik aszerint élni az életét, mert meg van győződve arról, hogy a Krisztus alap, örök sziklaszilárd alap.

Ez az alap soha nem omlik össze, mert kikezdhetetlen és mozdíthatatlan. Csak a Krisztusba vetett hit állja ki az idők próbáját. Mindez számunkra biztonságot, békességet, megnyugvást, erőt, tartást ad. „Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül." (294. ének)

Boldog vagy, ha Őrá alapoztad életedet, jelenedet, jövődet, családodat, terveidet, megélhetésedet, akkor nem fogsz csalódni és Ő garantálja, hogy vele megalapozott hitéleted minden próbatételt, minden vihart ki fog állni!

„Mert más fundamentumot senki sem vethet azon kívül amely vettetett, mely a Jézus Krisztus" (1Korinthus 3,11)

 

 

***

(Lukács 12. rész)

***

 

Istenünk áldott Igéje így hangzik

Az Úr Jézus mondja: „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?" (Lukács 12,56)

 

AZ IDŐK JELEI

Az Úr Jézus Krisztus kemény szavakkal szól azokról, akik hiába figyelik és értik a természet jeleit: (eső lesz, szárazság lesz) ha az utolsó idők MINDENNÉL BESZÉDESEBB JELEI láttán mégis közömbösek tudnak maradni.  Akkor és ott az emberek saját szemükkel láthatták a messiási jeleket, mégsem hittek.

Ez drámai felelőtlenség volt részükről, mivel egyértelmű volt, hogy ahol az Úr Jézus járt,

ott a vakok láttak, a bénák jártak, a leprások tisztultak, a süketek hallottak,

halottak támadtak fel és a szegényeknek az evangélium hirdettetett.

 

Az Úr Jézus Krisztus időben figyelmeztette és gondosan felkészítette az övéit az utolsó idők jeleire is: (Máté 24. rész)

Lesznek háborúk, természeti katasztrófák, sok hamis próféta támad.

Fokozódik az igazsággal szembeni ellenállás.

A gonoszság megnövekedik, és a szeretet sokakban meghidegül.

A benne hívőket üldözni fogják, és sokakat meg is ölnek közülük,

ugyanakkor az evangélium mindenfelé hirdettetni fog.

Nem ezeknek beteljesülését látjuk-e magunk körül?

 

Úgy tűnik, mintha korunk embere tudatosan menekülne,

kitérne a tények elől, holott azok egyre nyilvánvalóbbak.

Szinte harsognak az idők jelei, sokan mégsem ismerik fel! Miért?

Azért, mert ALSZIK A VILÁG és eszük ágában sincs fölébredni.

A világban folyik a nagy altatás, és kényelmesebb számukra egy álomvilágban élni.

Nem is akarnak az igazsággal szembenézni, mert az önáltatás, a hazugság, az emberi okoskodás fontosabb számukra, mint a hit!

 

Az Úr Jézus először, mint Megváltó jött ebbe a világba, másodszor pedig, mint ennek Bírája érkezik vissza és akkor már nem lesz mód bármit is megváltoztatni.

Amilyen lelki állapotban talál, a szerint fog ítélni.

Minél hamarabb készüljünk fel ama napra, amikor Isten elé kell állnunk!

Az Úr Jézus mondja: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Embernek Fia." (Máté 24,44)

 

Ma hallhattuk az Úr Jézus szigorú figyelmeztetését.

Igyekezzünk minél hamarabb megbékülni Istennel, mert mindannyian az ítélet felé menetelünk.

Ha bűneinkben ér a halál, annak rettenetes következményei lesznek!

Ne legyünk képmutatók, ne tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna,

és ne mentegetőzzünk, ne keressünk kifogásokat,

hanem minél hamarabb bánjuk és valljuk meg bűneinket!

Ne haljunk meg bűneinkben, hanem éljünk az Isten által felkínált kegyelemmel, a bűnbocsánat lehetőségével.

Fogadjuk el a történelem legnagyobb „JELÉT"; Jézus Krisztust személyesen!

Mi bűnös emberek, csak az Ő értünk meghozott keresztáldozatának elfogadása által kaphatunk bűnbocsánatot és örök életet. „Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban". (1János 5,12)

Minden igazán megtért ember hálából alárendeli magát Isten akaratának.

Hálából vállalja és hordozza a keresztet és az azzal járó szenvedéseket.

Nemcsak belépett a szoros kapun, hanem elindult és halad is a keskeny úton, a megszentelődés útján és másokat is támogat.

Biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy Ő megígérte jelenlétét, oltalmát minden benne hívőnek.

Tudatosan készül Megváltó Urával, Jézus Krisztussal való örök és boldog találkozásra.

Tudja, hogy a történelem eseményeinek irányítása ma is az Ő kezében van és ott is marad örökre,

mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

Keresztyénnek lenni a legnagyobb megtiszteltetés a földön.

A keresztyén ember élete, hitben, szeretetben, kegyelemben és igazságban létezik, történik.

Minden igazán megtért ember, Istentől kapott felhatalmazással az Úr Jézus Krisztust képviselheti az emberek között: szavaival, tetteivel, egész életével. Nincs ennél áldottabb küldetés!

Ezért figyelmeztet minket az Ige: „Légy józan mindenben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd." (2Timótheus 4,5)

 

 

***

(Lukács 13.rész)

***

Istenünk áldott Igéje így hangzik: Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." (Lukács 13, 4-5)

 

HA MEG NEM TÉRTEK

Nincs sürgősebb feladat a megtérésnél!

Az Úr Jézus mondja: „HA MEG NEM TÉRTEK, mindnyájan hasonlóképen elvesztek". (Lukács 13,3)

Ebből az Igéből is világosan látszik, hogy nincs sürgősebb feladat a megtérésnél, mert senki sem tudhatja, hogy mikor és hogyan hal meg. Ott és akkor voltak, akik gyilkosság áldozatai lettek és voltak, akik baleset következtében váratlanul haltak meg.

Mindig megrendítő, ha a mentőautó szirénáját meghalljuk, mert tudjuk, hogy valaki éppen most életveszélyben van. Ilyenkor leáll a forgalom és a közlekedési rend egy pillanat alatt megváltozik, hogy a beteg minél hamarabb ápoló kezekbe kerüljön!

Balesetek bárhol és bármikor előfordulhatnak: Lakásban, munkahelyen, közlekedésben stb. Rendszeresen hallunk arról, hogy természeti katasztrófák szedik áldozataikat: Földrengés, árvíz, szélvihar, villámcsapás, tűzvész. Vagy ott vannak a bűncselekmények halálos áldozatairól szóló megrendítő hírek.

Az Úr Jézus Krisztus így figyelmezteti övéit: „És mindenfelé nagy földrengések, JÁRVÁNYOK és éhínségek lesznek, RETTENETES DOLGOK TÖRTÉNNEK, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." (Lukács 21,11)

Ma, amikor ilyen félelmetes időket élünk és szomorúan látjuk körülöttünk a sok kétségbeesett embertársunkat, muszáj elgondolkodnunk életünk, jelenünk, jövőnk, sorsunk felől, hogy a Mindenható Szent Isten előtt rendezve van-e az életünk.

Nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk még itt a földön, azt sem, hogy megadatik-e a békés öregkor. Az Úr Jézus ebben az örök figyelmeztetésben rávilágít arra, hogy sokakat váratlanul ér a halál, de a legdrámaibb az, ha hitetlenül. Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok"! (Lukács 12,40)

Ha hirtelen, meglepetésszerűen jön a vég, már nincs idő imádkozni, felkészülni az Isten elé való állásra.

Akkor már minden végérvényesen és mindörökre LEZÁRATOTT!

A Szent Biblia szerint nincs nagyobb baj, mint ha valakit felkészületlenül, hitetlenül (Krisztus nélkül) ér a halál pillanata, mert nincs más hátra mint: „Az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." (Zsidók 10,27)

 

Napjainkban a sok tragikus hírek hallatán bizony nagy kérdést feszeget az, aki felteszi a kérdést, hogy: MIÉRT? Miért ilyen fiatalon? Miért ilyen váratlanul?

Talán a tragikus hirtelenséggel elhunytak bűnösebbek voltak másoknál?

Nem! Ez rossz következtetés.

Az, hogy ki meddig él itt a földön, az nem a bűnösség függvénye, hanem a KEGYELEMÉ!

Az Úr Jézus Krisztus válasza ez: „Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."

Ezzel azt is mondja, hogy ha meg nem tértek, BIZTOSAN ELVESZTEK.

De ha megtértek, GARANTÁLTAN NEM VESZTEK EL.

Egy biztos, hogy nekünk még van lehetőségünk megmenekülni, mert Istenünk nagy kegyelméből ma még élünk!

Még komolyan vehetjük Isten figyelmeztetését.

Nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk még itt a földön, de azt biztosan tudjuk, hogy egyszer számot kell adnunk életünk felől! Ezért nincs sürgősebb feladat a megtérésnél!

 

MEGTÉRT- E MÁR AZ ÉLETED?

Az Úr Jézus hívó szavára, tudtál-e IGENT mondani?

Tudtál e lélekben 180 fokos fordulatot megtenni?

Tudtál-e Isten felé mozdulni, lépéseket tenni?

Vállaltad-e az Úr Jézust követését a keskeny úton?

Szereted-e és követed-e Őt?

Ez SORSDÖNTŐ kérdés.

 

Vannak, akik e kérdésre kitérő választ adnak, mert - ahogy a költészet nyelvén  Babits mondja- bizonytalanok a válaszadásban.

„Strucc-mód  fúr a percek vak fövenye alá balga fejünk, -

s így ér a félig-kész halál, s akkor mivé leszünk mi?"

Sokan vannak, akik csak nemmel tudnak felelni, mert soha nem is akartak megtérni.

Akiknek semmi közük sincs Istenhez.

Akik csak embereket követnek.

Akik csak emberekben bíznak, reménykednek.

Akik csak az emberire, a földire építik életüket.

Embertől viszont nem kaphatnak, se lelki békét, se nyugalmat, se megoldást.

Ezért menthetetlenül csalódni fognak. Ez az ELVESZETT állapot.

Miért?

Azért mert életük legfontosabb döntését elhanyagolták, elodázták, csak marginális kérdéssé degradálták, semmibe vették, vagy egyszerűen visszautasították.

Tudatosan szembeszegültek Istennel és megátalkodott módon életükből kizárják Őt.

Tapasztalat szerint sokan vannak olyanok, akik kényelmesen érzik magukat hitetlenségükben, a megszokott bűneikben, ezért úgy gondolják, hogy nekik egyáltalán nincs szükségük Istenre, kegyelemre, bűnbocsánatra megtérésre! Vallják, hogy nekik ne parancsoljon se Isten, se ember.

Mivel Isten törvényéről, a Bibliáról hallani sem akarnak, ezért egyáltalán nem foglalkoznak a bűneikkel sem, viszont rutinszerűen napról napra szaporítják azokat.

 

Számukra kevés volt egy élet arra, hogy őszintén szembenézzenek a bibliai igazságokkal és így elmulasztották életük legnagyobb és legáldottabb lehetőségét.

Aki az Úr Jézus Krisztust nem veszi komolyan és nem tiszteli, aki Őt félvállról veszi, aki a hit drága ajándékát nem értékeli, nem becsüli, az MENTHETETLEN.

A hitetlenség a legtragikusabb FELELŐTLENSÉG!

 

Nem tudhatjuk, hogy mennyi időt kapunk még az Úrtól ezen a földön.

Bármennyit kapunk is, legyen eltökélt szándékunk, hogy arra fordítjuk, amire Ő adja!

A régiek azt tanácsolták: MEMENTO MORI, ami azt jelenti: emlékezz a halálra!

Nem mondhatjuk, hogy nem adatott meg számunkra a lehetőség, a kellő idő az Istenhez térésre, az újjászületésre.

Nagyon igaz az a mondás, hogy aki csak egyszer született, az kétszer fog meghalni, és aki kétszer született, az csak egyszer hal meg. Tehát, aki csak egyszer született, amikor édesanyja a világra hozta, és nem következik be utána a megtérés, az újjászületés, az a Biblia szerint kétszer fog meghalni: egyszer testileg, mikor biológiailag meghal, majd a második halállal, ami a kárhozat.

De aki életében meghallotta az evangéliumot és azt komolyan vette és megtért Istenhez, az csak egyszer hal meg. A biológiai halál után az Úr Jézus szavai szerint átmegy a halálból az életbe. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem ÁTMENT A HALÁLBÓL AZ ÉLETBE." (János 5,24)

 

Élünk-e az Isten által felkínált lehetőséggel?

Helyesen használjuk-e föl a Tőle kapott kegyelmi időt?

Ez valóban SORSDÖNTŐ, élet-halál kérdés.

Ma még hallhattuk Isten komoly figyelmeztetését, szent Igéjét, melynek világosságában meghozhatjuk életünk legáldottabb döntését és követhetjük a mi áldott Urunkat.

Az Úr Jézus Krisztus mindig időben figyelmeztet minket:

„Betelt az idő, és elközelített az Isten országa: TÉRJETEK MEG, és HIGGYETEK az evangéliumban." (Márk 1,15)

 

A Biblia tanítása szerint a megtérés - újjászületés egyetlen esemény, s mint ilyen a Szentlélek áldott, csodálatos munkája.

Az igazán megtért-újjászületett ember az Úr Jézus Krisztusra bízza az életét.

Mivel szavait komolyan veszi, azonnal gyökeres változás megy végbe életében.

Akinek addig Krisztus kívül volt élete körén, most nem csak bekerült oda, hanem Ő lett annak a középpontja.

Az az ember, aki addig háttal volt Istennek, és távolodott az Úrtól, most éppen ellenkezőleg.

Isten közelségében -Igeközelben, az egyházban, a gyülekezetben, a lelki testvérei között- érzi igazán jól magát. Megtapasztalja, hogy a Krisztusban hívők őszintén szeretik egymást, mert a Lélek tüze melegíti át őket és az első szeretet lángja tartja elevenen a testvéri közösséget.

Megtapasztalja, hogy az Úrtól kapott teljes szeretet kiűzi a félelmet és csak a krisztusi szeretetnek erős gátjain törnek meg a világ félelmetes vad hullámai.

A megtért ember életében megváltozik minden: az életszemlélete, a hozzáállása, a világlátása, a gondolkozása, az életcélja, az életének iránya, mert 180 fokos fordulat áll be.

Ilyenkor minden újjá lesz. Tulajdonképpen egész élete alapjaiban változik meg.

Más lesz a viselkedése és elkezd krisztusivá formálódni az élete. Ilyenkor a kívülállók először csak azt érzékelik, hogy például a durva, önző, érzéketlen emberből: kedves, gyöngéd, tapintatos személyiség lett. Ezt a változást a Biblia újjászületésnek nevezi.

Ezt a változást emberileg nem lehet elérni, mert a hit Isten drága ajándéka.

 

A megtért ember egész hátralévő életét alárendeli Krisztusnak.

A megtért ember tisztában van azzal, hogy ő Isten választottja, ezért a hála lelkesíti, hogy az őt mindhalálig szerető Urának mindenben rendelkezésére álljon és hasznos lehessen.

A megtért ember nem lehet „néma keresztyén", mert nemcsak a szíve nyílik meg, hanem természetesen megnyílik a nyelve is az istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk, ugyanúgy az első hangos imádságunkra is.

 

Adja meg az Úr, hogy minél többen megtapasztalhassák a megtérés mennyei örömét, a kegyelmet, a bűnbocsánatot, azt a biztonságot, védettséget, rejtettséget, boldogságot, békességet, és üdvösséget, amit az Úr Jézus ígért az Őt szeretőknek. Csak ebben a szilárd meggyőződéses hitben élve mondhatjuk el mi is Pál apostollal: „Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róma 14,8)

 

***

(Lukács 13.rész)

***

„Az Úr Jézus azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!" (Lukács 13,6-9)

 

AZ UTOLSÓ ESÉLY

Ha az ember és Isten kapcsolatát igazi mélységében akarjuk szemlélni, akkor azt az Úr Jézus Krisztus példázataiban kell keresnünk.

Ebben a szemléletes példázatban az Úr Jézus a terméketlen fügefához hasonlítja a meg nem tért embert.

Az, hogy mennyire meghatározó ez a történet, csak azok tudják igazán, akik már belátták, hogy Isten nélkül milyen elrontott volt az életük.

Köztudott, ha egy fügefa évek múltán sem hoz termést, akkor az azt jelzi, hogy nagy a baj.

A gazda még ad ugyan haladékot és esélyt a fának, hátha terem még, de az idő egyszer csak lejár.

Ez a példázat valószínűleg igen érzékenyen érintette a hallgatóságot, mivel pontosan tudták, hogy az Úr Jézus róluk beszél.

Ahol Isten nem kell, ott marad az egocentrikus, magának való, érzéketlen, terméketlen, üres, tartalmatlan, haszontalan és meddő élet! Az ilyen ember csak önmagának él, és a soha nem elég, mindent mindenáron magának akaró ördögi filozófia örvénye sodorja, húzza, kényszeríti egyre mélyebbre.

Pedig nem azért születtünk, hogy egoista módon csak legyünk és felelőtlenül valahogy letudjuk ezt az életet.

Mivel ez a szemlélet Isten Igéje iránt tökéletesen érzéketlenné teszi az embert, ezért ők menthetetlenek!

Babits Mihály a Jónás könyvében oly találóan és hitelesen rajzolja meg a hitetlen ember Biblia iránti közömbösségét, megvetését, durva elutasítását:„Az árusok csak tovább nevettek, alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek."

Nem azért teremtett minket Isten, nem azért tartotta meg az életünket eddig, hogy csak a helyet foglaljuk a földön: tengjünk-lengjünk, szórakozzunk és a gonosz világ szennyével sodródjunk, együtt rohanva velük: „a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." (1Péter4,4)

Világos, hogy ez így nem mehet tovább.

 

Azt hallottuk a példázatban, hogy a gazda egyetlen fügefáján termést keresett, DE NEM TALÁLT.

Ennek a fának a puszta léte került veszélybe a „megtéretlen" gyümölcstelensége miatt!

Ettől kezdve a kivágattatás ténye, mint Damoklész kardja lebegett a feje fölött.

Nagyon sok ilyen „fügefa" van életveszélyben ma is. Minden megtéretlen szívű ember élete ilyen.

„Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét." (Róma 2,5)

 

A történet szerint a fügefa kapott még egy év haladékot a gazdától, egy UTOLSÓ ESÉLYT, hogy „megtérhessen" és végre teremhessen.

Ma még ebben a kegyelmi időben élünk. De ez nem lesz mindig így.

Isten türelme sem végtelen, és nem tart örökké a kegyelemi idő.

Igenis minden „megtéretlen" fügefának van felelőssége.

Igenis lesz következmény, elszámoltatás, felelősségre vonás, számonkérés, lesz jogos és igazságos ítélet.

Ha valaki nem tér meg Istenhez, kétségtelenül elhangzik majd fölötte az ítéletes és végzetes kijelentés: „Ha pedig nem terem, azután vágd ki!"

***

Az Úr Jézus nem adta tudtunkra a folytatást, hogy egy év múlva vajon milyen állapotban volt a fügefa, de szabad nekünk biblikus megvilágításban továbbgondolni a történetet és összekapcsolni egy másik eseménnyel. Az Úr Jézus „Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen (azonnal) elszáradt a fügefa." (Máté evangéliuma 21,18-19)

Ebben az üzenetben a Megváltó számunkra ÖRÖK FIGYELMEZTETÉSKÉNT ítéletet gyakorolt a terméketlen, gyümölcstelen fügefa fölött. Ezzel a szemléletes és döbbenetes jelenettel, Isten hatalmát és azonnali ítéletét láthatjuk, mely alapján akar minket MAGÁHOZ TÉRÍTENI, fölrázni a közömbösségből, a lelki elkényelmesedésből, a lelki tespedtségből, a lelki halálból.

Ebben az esetben az Úr Jézus számonkérése váratlan volt.

Tulajdonképpen Őt ma sem a látvány, a külsőség érdekli, mert amikor odalépett a fügefához, nem a szép és dús lombozatát, hanem a legfontosabbat vizsgálta, mégpedig azt, hogy termett-e gyümölcsöt, vagy pedig nem!

Ott és akkor minden szemtanú számára nyilvánvaló és egyértelmű volt Isten hatalma és ítélete.

Ott és akkor nem volt haladék, nem volt türelmi idő, hanem a kimondott ítéletes Ige: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" azonnali halállal járt.

Az volt a legsúlyosabb az ítéletben, hogy a fának mindörökre abban az állapotban kellett maradnia, amelyben a Megváltó találta. Az pedig „látványos" elszáradást, azonnali halált jelentett számára.

„Testvérem, mi lesz, ha egy napon váratlanul a te életed mellett áll meg így az Úr Jézus? Nem nézi hívő múltad, kegyes erényeid szépen zöldellő lombozatát, csupán a leglényegesebbet keresi: teremtél-e gyümölcsöt, adtál-e lelked életéből, amelyet Istentől kaptál, másoknak. Vigyázz, nehogy arra ítéljen, hogy abban a terméketlen állapotban maradj, amelyben talált! Mert az a halált jelenti, a kivágattatást, a tűzre vettetést jelenti". (Szikszai Béni: Útitárs)

***

Akiket a fügefa példázata HIDEGEN HAGY!

Feltehetjük a kérdést, hogy ezt a példázatot hogyan szemlélik a hitetlenek, a gonoszok, a tisztátalanok, az elvetettek, az elkárhozottak, az engedetlenek, a megátalkodottak, akik „hideg tudásukkal, dőre tagadásukkal" az Úr Jézus Krisztust ma is semmibe veszik?

Őket mindez egyáltalán nem érinti meg, és nem hatja meg, sőt éppen ellenkezőleg - tökéletesen hidegen hagyja őket. „A tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük." (Titus 1,15)

Ők úgy gondolják, hogy ez a történet nem róluk szól, hogy semmi közük nincs hozzá, ezért közömbösen, egykedvűen fogadják. Ha tudnak is róla, ha el is olvassák a Bibliában, vagy hallják ezt a történetet, egyszerűen nem veszik komolyan, mellőzik, megvetik, elutasítják, ellenszegülnek, sőt kikérik maguknak, és kihívóan, büszkén demonstrálják ellenérzésüket.

A bennük uralkodó zsigeri makacs elutasítás, idegenkedés és közöny miatt képtelenek magukra vonatkoztatni, jobb belátásra jutni, ezért életükre nézve tökéletesen hatástalan marad az Ige.

Mivel Isten Igéje iránt ennyire érzéketlenek ezért ők menthetetlenek!

Kálvin János így írja le ezt az állapotot: „Isten sok olyan embert megtűr egy ideig, akik amúgy méltóak lennének a pusztulásra, ám az ilyenek semmit sem nyernek ezzel a haladékkal, ha makacsságukban kitartanak."

 

A Szent Biblia szerint a bűn nem más, minthogy NEM HISZNEK Jézus Krisztusban! (János ev. 16,9)

Aki ma Őt tudatosan kizárja életéből, az a lehető legnagyobb bajban van, mert nincs tisztában sem a bűnnel, sem annak súlyával és szörnyű következményeivel. Jézus Krisztus nélkül ugyanis mindenki reménytelen, kárhozatos állapotban van.  „Aki hisz őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.." (János 3,18)

***

Akiket a fügefa példázata ELGONDOLKODTAT!

Vannak olyan igehallgatók, akik elgondolkodnak azon, hogy ennek a fügefának tulajdonképpen minden lehetősége megvolt arra, hogy teremjen. Minden ideális volt, hisz gondos jó kezekben volt.

Vajon miért maradt mégis gyümölcstelen - terméketlen?

Bárki beláthatja, hogy Isten jól ismer minket, hisz Ő teremtett, Ő ültetett oda, ahol élünk!

Nem véletlen az, hogy ma még ott élhetünk Isten „kertjében" az Ő színe előtt, hisz Ő tudatosan, tervszerűen, megfontolt alapossággal ültet el minket is.

Ő jól ismeri a helyet és az időpontot, a kort, ahova és amikor elültetett.

Jól ismeri életünk célját is, amiért ültetett, mert terve volt és van velünk.

Az is kiderül az Igéből, hogy Isten számára igenis fontosak vagyunk.

Naponta gondoskodik rólunk és várja, hogy termést hozzunk végre.

Ő ezért mindent megtett és minden szükséges feltételt biztosított!

A kérdés az, hogy vajon ma talál-e a mi életünkben megtéréshez illő jó gyümölcsöt?

Nem mindegy tehát, hogyan élünk. Termő-e vagy meddő a hitéletünk?

Akarunk-e teremni, vagy csak a helyet foglaljuk?

Hát nem tragikus az a helyzet, amikor a mi Teremtőnk nem azt találja életünkben, amit joggal elvárhatna?

A MEGTÉRÉST NEM SZABAD FÉLVÁLLRÓL VENNI, VAGY ELODÁZNI.

„Amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket." (Zsidók 3,7)

Aki ma még visszautasítja a Megváltót, ezzel azt mondja, hogy ráérek még, van még időm megtérni.

Ez az, amire nincs semmi garancia.

Ebben az esetben senki sem tudhatja, hogy Isten mikor lépteti érvénybe és vonatkoztatja rá az Úr Jézusnak a Lukács evangélium 12,20-ban elhangzott súlyos kijelentését.

***

Akiket a fügefa példázata HÁLÁRA INDÍT!

Az Úr Jézus Krisztus megmentésünk érdekében mondta el ezt a példázatot.

Isten még időben üzent, időben kaptuk a kegyelmi időt, azért, hogy megmenekülhessünk.

Adjunk hálát, hogy még könyörült rajtunk bűnös embereken, hogy még élünk és nem vágatott ki.

Köszönjük meg, hogy még Igéjével táplál, még ma is gondviselő szeretetével hajol le hozzánk, ápol és törődik velünk.

Minden hívő ember tudja, hogy önmagától képtelen teremni, képtelen bármi jót cselekedni.

Szükségünk van Istenünk állandó jelenlétére, gondoskodó szeretetére, türelemére.

Szükségünk van a mindennapi kegyelemre, bűnbocsánatra! Az Úr Jézus Krisztusra van szükségünk.

Őbenne mindent megkaptunk, mert Ő közbenjár értünk és Szentlelke által szüntelenül munkálkodik életünkben.

Az Ige alapján az Úr megkérdez minket, hogy termő-e már a hitéletünk?

Vajon ma talál-e a mi életünkben megtéréshez illő jó gyümölcsöt?

Gondoljuk most át, hogy látszik-e már életünkön az alábbi termés, a Szentlélek gyümölcse?

„SZERETET, ÖRÖM, BÉKESSÉG, TÜRELEM, SZÍVESSÉG, JÓSÁG, HŰSÉG, SZELÍDSÉG, MÉRTÉKLETESSÉG." (Galata 5,22)

A hívő élet nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy Isten dicsőségére éljen és az élő Igéjével táplálhasson másokat is! Minden megtért ember tudja, hogy kizárólag Isten kegyelmes szeretetéből él, ezért igyekszik is engedelmesen továbbadni mindazt, amit Tőle kap!

Aki már megtért embernek vallhatja magát, az részese lett az áldott termést biztosító szent „vérkeringésnek".

Számára az Úr Jézus Krisztus által gyümölcsöt teremni kiváltság, megtiszteltetés és öröm.

A hívő élet csak azért terem, mert naponta a „krisztusforrásból" él és merít, mert abból fakad az élete.

Ebből az ÉLŐ FORRÁSBÓL az örök élet áramlik szét: az újszövetség vére, mely számunkra, kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet, üdvösséget ad!

Testvér, ha már termett az életed Isten számára kedves gyümölcsöt, az nem a te erőfeszítésed produktuma, hanem Isten drága ajándéka. Termésed ha van, csak annyi van, amennyi Isten áldott Igéjéből átszűrődhetett nyitott szíveden, és ott megfoganva, megszületve, növekedhetett, érlelődhetett benned. Azért kaptál hitet és új szívet, hogy a MEGTÉRÉS GYÜMÖLCSÉT teremje az életed az Úr Jézus Krisztus szent nevének dicsőségére.

 

 

***

(Lukács 13.rész)

***

Istenünk áldott Igéje így hangzik

a Lukács írása szerinti Szent Evangélium 13. fejezetének a 23-24 versei alapján:

„Egyszer valaki ezt kérdezte tőle (Az Úr Jézustól):

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"

Erre Ő így felelt nekik:

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek,

hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

***

MIÉRT FONTOS BEMENNI A SZOROS KAPUN?

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz,

és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7,14)

Amikor az Úr Jézus ezt az üzenetet mondta, éppen városról-városra járva tanított, hirdetve a mennyek országát.

Talán éppen egy városkapunál hangzott el ez a néhány mondat, ahol sokan vártak a bejutásra.

Tudták, hogy könnyen kívül maradhatnak, ha bezárják a kapukat.

Ezért komoly figyelmeztetésként hatott az Úr felszólítása: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun."

 

Aki előtt már zártak be ajtót, az átélte milyen fájdalmas érzés kívül maradni.

Ebben az esetben az Úr Jézus éppen arra figyelmeztet minket, hogy ma még nyitva áll ez a lehetőség.

Ma még be lehet lépni az örök életre vezető mennyei keskeny út szoros, de még nyitott kapuján.

Magunkra vessünk, ha ezt a felszólítást nem vesszük elég komolyan,

vagy ha makacsul halogatjuk, elodázzuk a végső döntést és különböző okokra hivatkozva elmulasztunk belépni.

 

***

Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél.

Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, HARMADIK LEHETŐSÉG NINCS. Mi a különbség köztük?

A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell. Erre az útra csak a szoros kapun át lehet belépni.

Ezt a szoros kaput csak kevesen találják meg és ezen az úton csak kevesen járnak.

Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket.

De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.

 

Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.

Igen, mindannyiunk számára ismerős az az életstílus, ami ott található.

A széles úton folyamatosan széles tömeg hömpölyög, minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.

Ott nincsenek evidenciák, ott minden bizonytalan, minden relatív.

Ott a jót rossznak mondják és a rosszat jónak.

Ott nincs tekintély, és nincsenek tekintettel egymásra az emberek.

Ott nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs áldás, mert ott nincs jelen Isten.

 

A széles úton farkastörvények vannak, és az ököljog uralkodik.

Ott gátlástalanul tombolnak a szenvedélyek.

Ott dominál a siker, a szerencse, a mámor, az érzékiség, a testiség.

Ott természetes az irígység, a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség.

Ott szüntelen romlás van és morális válság.

 

Ez az út a romlás útja, ott mindent szabad, ott nincs törvény, nincs erkölcs, nincs tisztesség, nincs kontroll.

Ott minden összekeveredik és összefonódik.

Ott folyamatos a megtévesztés, a jó és a rossz összemosása, egymás átverése.

Keveredik a tudomány a tudománytalansággal, a törvény a törvénytelenséggel.

Keveredik a hit a hiszékenységgel, a tiszta tanítás hamis tanítással és a babonasággal.

Ott folyik a nagy keverés, a megtévesztő hitetés, hogy higgyenek a babonaságban, szerencsében, álmokban, misztikus látomásokban, pogány hiedelmekben, (nép)szokásokban, hagyományokban, okkult dolgokban, stb! De mindez csak azért, hogy az emberek a lelkükkel, az üdvösségükkel ne törődjenek.

 

Láthatjuk a két út között az -ég és föld-  különbséget.

A legjelentősebb különbség mégis az út végén derül ki.

A széles út a kárhozatba visz, ahol az örök szenvedés várja őket.

A széles úton erről senki nem tájékoztatta őket, ezt nem reklámozták, ez nem volt kiírva sehol.

Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén fogja megtudni, hogy hova is érkezett valójában, és akkor már túl késő, nem lehet segíteni rajta.

 

A Szent Biblia arra figyelmeztet minket, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy melyik úton járunk!

Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat, az ítélet, a veszedelem?

Az Úr Jézus időben felhívja a figyelmünket arra, hogy:, „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

Sokan szeretnének majd bejutni, de egyszer bezáratik az ajtó.

Az Úr Jézus Krisztus így folytatja az Igét: „Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: NEM TUDOM HONNÉT VALÓK VAGYTOK TI". (Lukács 13,25)

 

Egyszer bezáratik az ajtó, éppen úgy mint Noé idejében, amikor csak nyolc ember élte túl a katasztrófát.

Csak ők jutottak be a bárkába, mert maga Isten zárta be a bárka ajtaját.

 

A tíz szűz példázatában csak az öt okos szűz jutott be időben, égő lámpásukkal a menyegzőre.

A többiek már csak a bezárt ajtón zörgethettek csupán. Hiába szerettek volna bejutni, hiába könyörögtek mondván: „Uram, Uram, nyiss ajtót nekünk"! És mit kellett hallaniuk?

Az Úr így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, NEM ISMERLEK titeket." (Máté 25,12)

 

Az Ige szerint csak kevesen lépnek be a szoros kapun!

Mert csak kevesen keresik. Csak kevesen találják meg.

Csak azok, akik komolyan veszik az Úr Jézus Krisztust, akik ismerik és igazán szeretik Őt!

Ezt a mennyei lehetőséget, az életmentő keskeny utat Ő készítette el számunkra.

Ő az egyetlen Út!

Ő személyesen az Élő Út!

Ő vágott utat előttünk a számunkra áthatolhatatlan bűndzsungelen át!

Bizony Őt tépték-marták a tövisek, és értünk omlott alá szent vére a kereszten.

Így mentett meg minket, a saját élete feláldozásával!

 

A szoros kapun belépni csak a földi életünk során van lehetőségünk!

Az Emberfiának itt a földön van hatalma bűnöket megbocsátani, a túlvilágon erre már nincs esély.

 

Az örök élet, az üdvösség lehet, hogy sokaknak nagyon is szimpatikus,

de az odavezető szoros kapu és keskeny út már nem, mert az hitkomolysággal, kereszthordozással, fájdalommal, sok tövissel, szenvedéssel, súlyos felelősséggel és lemondással jár.

 

***

Az emberiség úgy viszonyul ehhez a lehetőséghez, mint egy utazáshoz.

Az „üdvösség vonata" ma még ott várakozik az állomáson és várja az utasokat, várja az indulást.

Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel.

Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják magukat és mégsem szállnak fel.

És olyanok is vannak, akik az utolsó pillanatban késik le.

Aki majdnem elérte a vonatot, az LEKÉSTE.

Aki majdnem átment a vizsgán, az MEGBUKOTT.

Aki majdnem szabad lett, az továbbra is RAB MARADT.

Aki majdnem túlélte a betegséget, az MEGHALT.

Aki majdnem megtért, az MEGTÉRETLEN MARADT.

Aki majdnem Krisztusé lett, az a sátáné MARADT.

Aki majdnem Krisztus mellett döntött, az ELLENE SZAVAZOTT.

Aki majdnem belépett a szoros kapun, az a SZÉLES ÚTON MARADT.

Aki majdnem hívővé lett, az HITETLEN MARADT.

Aki majdnem keresztyén lett, az NEM LETT KERESZTYÉN SOHA.

Aki majdnem üdvözült, az ELKÁRHOZOTT!

Hiszen, ha valami csak majdnem történik meg, az valójában EGYÁLTALÁN NEM TÖRTÉNIK MEG!

 

Hadd idézzek itt néhány sort a neves igehirdető Albert Lüscher tanításából, mely a TÖVISKORONÁS szoros kapuról szól. Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7,14)

„Ami különösen feltűnik ebben a kijelentésben az a tény, hogy KEVESEN találják meg!

Kálvin „Institució"- jának 1561 - es kiadása címlapján egy képet látunk, mely két kaput ábrázol.

Az egyik szoros, TÖVISBOKORRAL a bejáratánál és TÖVISKORONÁVAL a kapu fölött.

Ez a kép világosan kiábrázolja, miért vannak olyan kevesen a keskeny úton.

A tövisbokor a szégyen és a gúny jelképe.

Az Úr Jézust töviskoszorúval koronázták meg és ugyanígy mindenkit, aki átlép a szoros kapun és Jézus Krisztus követésének keskeny útján jár, az Úr Jézusért való szenvedés töviskoszorújával koronáznak meg.

És éppen ezt nem akarja a sok névleges keresztyén; nem akarnak az alázat útján járni.

Utált, sőt gyűlöletes előttük a szégyen és a gúny.

De figyeljük meg csak pontosan Jézus Krisztus szóhasználatát: „és kevesen vannak, akik megtalálják azt."

A döntő szó itt a „MEGTALÁLJÁK".

Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, hogy valaki megtalálja a szoros kaput.

A tágas kapu mindenki számára messziről látható, nem kell keresni.

A szoros kaput és a keskeny utat azonban keresni kell.

A szoros kaput és a keskeny utat alázat, bűnbánat és Jézus Krisztus vérében elnyert bűnbocsánat által lehet megtalálni.

Amiért oly kevesen találják meg a szoros kaput és a keskeny utat az, hogy a névleges keresztyének nagy tömege nem akar bűnbánatot tartani.

Valamiképpen szeretne vallásos lenni, szeretne keresztyén hitet, szeretne bejutni a mennyek országába, de bűneit megbánni és megvallani nem:

nem akar a bűnei okozta romlottságából a Bárány vére által megváltatni, ez számára túl sok, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe;  sokkal kényelmesebb számára a tömegek keresztyénsége, amely bűnbánat, bűnvallás és bűnbocsánat nélkül oly szépen és fáradság nélkül vezet a mennybe.

Pedig megrendítőek az Úr Jézus Krisztus szavai: „és KEVESEN VANNAK, akik megtalálják azt."

(Albert Lüscher)

 

Életbevágóan fontos kérdés tehát, hogy beléptünk-e már a szoros kapun, vállalva a keresztet is?

Ott van-e már a helyünk a keskeny úton, a menny felé haladók között az Úr Jézus Krisztus szent gyülekezetében?

Legyen most számunkra bátorítás, hogy ma még tart a kegyelem, ma még nem késő! Használjuk ki ezt a lehetőséget, mert ahogy Kálvin fogalmazott:  „Amíg halljuk az Úr szavát, mellyel hív magához, addig a mennyek országába, - mintegy nyitott ajtón át- még beléphetünk".

„Az Úr Jézus Krisztus arra figyelmezteti tanítványait, hogy készüljenek fel a keskeny és tövises útra, hogy senkit ne ejtsenek foglyul a szabados és könnyű élet csábításai, hogy ne csapongjunk szanaszét.  Krisztusnak ez a tanítása korlátok között tart minket, életünket a keskeny útra tereli, és a nagy tömegből kiválasztva kevés társat is rendel mellénk. Semmi sem tarthat vissza attól, hogy az életre törekedjünk". (Kálvin János)

Nincs fontosabb tehát, mint ezt az üdvös lépést megtenni!

Ma még megtehetjük, ma még rábízhatjuk magunkat teljesen a hűséges Megváltóra és vele élhetünk örökké!

Ha az Úr Jézus beszédét komolyan véve, őszinte bizalommal és meggyőződéses hittel már beléptünk ama szoros kapun, akkor meghoztuk életünk legáldottabb és megbánhatatlan döntését, mert ezzel már Isten országának állampolgáraként, a krisztusi utat járjuk, mely az Örök Életre visz.

Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.

Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.

E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.

Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!

 

***

 

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS OLTALMÁBAN

Az Úr Jézus Krisztus meg tud védeni a héják és keselyük karmaitól!

 

BIZTOS VÉDELEM a héják és keselyük karmaitól!

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Jeruzsálem, Jeruzsálem...hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, DE NEM AKARTÁTOK!" (Lukács 13,34)

 

Az Úr Jézus megrendítő kijelentését sokan figyelmen kívül hagyták Jeruzsálemben.

Hálátlanul szembefordultak Isten akaratával, kegyetlenül és makacsul elutasították, megvetették Őt. Jeruzsálem a legtragikusabb látványt nyújtotta, amikor nem ismerte fel a Messiást, Megváltóját! Mindezt az Úr Jézus előre látta és sírt Jeruzsálem fölött. (Lukács 19,41)

Mennyire szerette népét!

Ő, aki a népének pásztora volt! Ő, aki menteni jött, a szétszéledt nyáját gyűjteni jött, mennyire fájhatott neki az értetlenség, a lelki hidegség, a közömbösség.

 

Ma is igen sokan semmibe veszik Őt, nem akarják meghallani az Igét és tudatosan kizárják életükből.

Nem tudják, hogy mit veszítenek, amikor megátalkodott engedetlenségükkel, fanatikus hitetlenségükkel visszautasítják a királyok Királyát!

Nem is sejtik, hogy az Úr Jézus nélkül mennyire becsapottak, kiszolgáltatottak, védtelenek.

Így sorvadoznak lelkileg és szüntelen veszélyben forog az életük.

·        Csak Jézus Krisztus ismeri igazán a leselkedő veszélyeket, a héják és keselyük ragadozó karmait!

·        Ő ismeri egyedül a támadásra kész vadállatokat, a juhok ruhájába bújt farkasokat, a kígyó és skorpió lelkületűeket.

·        Egyedül csak Ő ismeri az ördög minden ravaszságát, álcázott trükkjeit, halálos csapdáit.

 

Azért, hogy megvédjen, ma még szeretettel hív magához, „védőszárnyai alá".  „Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá."

Tudjuk, hogy a tyúk a csibéit az első pillanattól fogva megtanítja a héjaveszélyre.

A fiókák jól ismerik anyjuk hangját, figyelnek és hallgatnak rá, mivel ezen múlik az életük.

Egyetlen vészjelzésére a szélrózsa minden irányából azonnal összerebbennek.

Az anyaállat testével védelmezi kicsinyeit és önfeláldozóan rejti el őket szárnyai alá.

Találtak már túlélő fiókákat, tűzben elpusztult anyamadár teste alatt.

Amíg él az anya, addig biztonság vannak.

Ő jelenti számukra az oltalmat, a menedéket, az egyetlen esélyt, a túlélést.

 

Az Úr Jézus tudja, hogy a hívő emberek ebben a gonosz és kegyetlen világban fokozott veszélynek vannak kitéve. Nélküle a két lábon járó ragadozókkal szemben, esélyük sem lenne.

 

A Szent Biblia beszámol arról a rendkívüli gyöngédségről, ahogy Isten oltalmazta népét:

„Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket." (2Mózes 19,4)

 

„Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket." (5Mózes 32,11)

 

„Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába." (Zsoltár 17,8)

 

„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (Zsoltár 36,8)

 

„Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsoltár 57,2)

 

„Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!" (Zsoltár 61,5)

 

„Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." (Zsoltár 63,8)

 

„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." (Zsoltár 91,4)

 

Az Úr Jézus Krisztus így hív magához: „Jöjjetek énhozzám mind, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11,28)

Minket is egybe akar gyűjteni, össze akar terelni biztonságot nyújtó mennyei oltalmának védőszárnyai alá. Ő az egyetlen, aki segíthet rajtunk.

 

„Krisztus mindezzel azt tanítja, hogy biztonságban megnyugodhatnak azok,

akik hűségesen engedelmeskednek Istennek és hozzá gyűlnek,

mert szárnyai alatt BIZTOS MENEDÉKÜK van,

melyet nem vehet be SEMMIFÉLE HATALOM."

(Kálvin János)

 

Csak Ő adhat védettséget, rejtettséget, biztonságot, nyugalmat, békességet.

Boldogok, akik elmondhatják életükre nézve a zsoltár szavait:

„Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." (Zsoltár 63,8)

 

 

***

(Lukács 14.rész)

***

 

ASZTALKÖZÖSSÉG AZ ÚRRAL

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.

A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek.

Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!

A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!

Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.

Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának.

A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.

A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.

Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat." (Lukács 14,16-24)

 

ASZTALKÖZÖSSÉG AZ ÚRRAL

 

„Eredj el az utakra és a sövényekhez (kerítésekhez)

és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam."

(Lukács 14,23)

 

A Máté evangéliumában leírtak szerint az Úr Jézus így vezette be ezt a történetet:

„Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának."

Amikor a nagy vacsorára már minden készen áll és minden meghívó kézbesítve van, akkor derül ki, hogy a meghívottak sorra mondják le, utasítják vissza ezt a nagy megtiszteltetést.

Valamennyi meghívott, fontosabb teendőkre hivatkozva „kimentését" kéri.

Meglepő a hivatalosak viselkedése, elutasítása, udvariatlansága, érthetetlen közönye, közömbössége. Egyszerűen nem akarnak részt venni, nem szeretnének elmenni, szándékosan ki akarják hagyni életükből ezt a vacsorát.

 

De miért-e nagy elutasítás, szembenállás, ellenszenv?

Talán azért mert ők jól ismerik a házigazdát!

Azért nem tartanak igényt erre a vacsorára, mert egy becsületes hívő ember rendezi.

Ingyen sem kell, mert nem vállalják vele az asztalközösséget, a közös imádságot,

az alkoholmentességet, a szelíd hangvételű ünnepet, a szórakozásmentes estét.

 

Máshol „jobb helyeken" jobban éreznék magukat!

Félelmetesen tragikus elutasítás ez, mert többről van itt szó, mint egy vacsoráról.

Isten országának valóságáról beszél itt az Úr Jézus és azokról, akik önmagukat rekesztik ki onnan.

 

Nem csoda a ház urának haragja, aki ezután kiküldi szolgáit az elesettekhez a sövények mellé!

·        A sövények mellett nagyon örülnek ennek a meghívásnak:

A sövények mellett nincsenek fényes paloták, csak kunyhók!

Nincsenek gazdagon terített asztalok, esetleg morzsák vagy még az sem.

Nincsenek pénzes, befolyásos, fölényes üzletemberek, de vannak egyszerű emberek: szegények, betegek, nincstelenek. Ők az első szóra indulnak és jönnek!

 

·        Kényszeríts bejönni mindenkit:

Tudjuk, hogy Noé idejében ez a „szent kényszerítés" nem adatott meg.

Lót és családja életében viszont igen: „kényszerítették őt" (1Mózes 19,16), kézen fogva kellett kivezetni őket a pusztulásra ítélt városból.

Nekünk ma még megadatott, hogy engedhetünk Isten akaratának és mozdulhatunk hívó szavára!

Bizony mi is megköszönhetjük annak a testvérnek, aki szeretetével „bekényszerített" valamelyik templomba, ott ragadtunk és nem csalódtunk.

Talán soha nem gondoltuk volna, de mégis igaz, hogy mi ilyen érdemtelen bűnösök meghívást kapunk Isten családjába és tagjai lehetünk Isten szeretetközösségének.

 

·        Megteljék a házam!

És megtelt a ház! Ó micsoda gyülekezet lehetett?

Mennyi testvér, mennyi hálás boldog ember van jelen.

Ők jöttek a sövények mellől, a perifériáról, hátrányos helyzetekből.

Szinte látjuk a sok hálás embert: mennyi beteg, nyomorék sorstárs, és mennyi boldog kiválasztott ember. Mind ünneplőben van!

Mind befogadva van!

Mind szeretve van!

Mert az Isten népe van jelen!

A választottak közössége van jelen: az élő Isten Anyaszentegyháza!

Akik addig idegenek voltak, de most az Isten országának megterített asztala mellett Krisztusban mind testvérré lettek!

 

·        A hivatalosak közül senki meg nem kóstolja:

A hivatalosok, akik hálátlanságukkal megvetették a számukra felkínált tiszteletet, valószínű később megbánták tettüket, viselkedésüket és lehet, hogy szerettek volna bejutni, de már nem lehetett, mert közben végleg bezáratott az ajtó, mint Noé idejében.

„Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."

 

 

Az Úr Jézus Krisztus úgy mondja el ezt a történetet, hogy abban tisztán látszik Isten atyai szíve.

Ő a legjobbat akarja nekünk, mert Ő szeret a legjobban.

Ő mindent idejében elkészített számunkra.

Ő személyesen meghív minket, elvár minket asztalához, önmagához, dicsőséges jelenlétébe, HAZA.

LEHET ENNÉL NAGYOBB MEGTISZTELTETÉS?

 

Ma, amikor minket hív az Úr, mi hogyan reagálunk? Elfogadjuk vagy elutasítjuk?

Esetleg mi is olyanok vagyunk, mint azok, akik tudatosan távol maradtak?

Mi is elidegenedtünk a világ Királyától?

Eltávolodtunk, elvadultunk Tőle?

Talán nem érezzük jól magunkat ott, ahol Ő jelen van, ahol az Ő akarata megvalósul, ahol az Ő törvénye érvényesül?

Talán jobban érezzük magunkat azok társaságában, ahol nem szokás az imádság, elcsöndesedés, AHOL NINCS JELEN AZ IGE?

Talán jobban érezzük magunkat ott, ahol a világi SZÓRAKOZTATÁS van a középpontban?

Talán jobban tetszik az istentelen világ szennyes kínálata, a maga megbotránkoztató stílusával, züllött módszereivel, kábulatával, zajos zűrzavarával, zenebonájával, érzelmi kitöréseivel, önfeledt tobzódásával, züllött kicsapongásával, szennyes beszédével, trágár nyelvével.

Csak sajnálhatjuk azokat, akik ilyen helyeken érzik jól magukat.

Milyen szánalmasak, szegények, üresek, becsapottak és kihasználtak az Istentől elfordult emberek, a maguk eltorzult erkölcstelen értékrendszerével, egymást züllésbe taszító értékszemléletével.

***

Isten gyermeke, Isten VÁLASZTOTTJA egészen másként éli meg a mindennapjait.

A hitre jutásával más „mennyei" minőség jelenik meg az életében, mivel a Krisztus HIT beépül mindennapjaiba, életmódjába, megnyilvánulásaiba. Ezután a hívő ember értékrendjét, gondolkodását, kegyességét az Úrral való közösség ápolása, a hálaadás és a szent életvitel jellemzi.

Elkezdi Krisztusi szempontból vizsgálni, értelmezni, érzékelni, élni és becsülni az életet.

Egészen más lesz a világszemlélete, az érdeklődése, baráti társasága, kikapcsolódása.

Sokkal elővigyázatosabb, sokkal megfontoltabb, sokkal körültekintőbb lesz.

Sokkal igényesebb, választékosabb, tudatosabb és alaposabb lesz.

 

Mivel a megtért, újjászületett ember örökre Krisztusba oltatott be,

ezért az Istennel való kapcsolata hit általi és személyes.

Számára a legmeghatározóbb a Megváltójával való hit általi élő kapcsolata, egysége lesz.

Mint Isten VÁLASZTOTTJA bekerült a mennyei asztalközösségbe,

a szent szeretetközösségbe, és boldogan együtt élhet és örülhet a Királlyal és a Fiával.

 

Isten választottainak tulajdonképpen mindenük megvan:

Van Királyuk, gondviselőjük, otthonuk, terített asztaluk.

Van örök ünnepük. Mert van élő Istenük!

 

Mi, akik halljuk az Igét valamennyien meghívottak vagyunk Isten országába,

ama a nagy vacsorára, melyre a meghívót személyesen Jézus Krisztus által kaptuk!

Nem utasíthatjuk vissza ezt a legdrágább megtiszteltetést!

„Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." (Máté 22,14)

 

***

(Lukács 15.rész)

***

 

TÖKÉLETESEN ELVESZETTEK VOLTUNK!

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében." (Lukács 15, 4-5)

 

Az Úr Jézus Krisztusnak ebben a példázatában Isten életmentő kegyelme, a felénk áradó féltő szeretete mutatkozik meg. Vajon magunkra ismerünk-e az elveszett juh történetében?

A Szent Biblia az emberről úgy beszél, mint Istennel szembehelyezkedő megromlott, elveszett bűnösről. „Mindnyájan elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem." (Róma 3,12)

Nincs értelme szépítgetni, fölösleges kozmetikázni romlott bűnös életünket, inkább minél hamarabb meg kellene térni, Isten színe előtt meg kellene vallani az igazat és bocsánatot kellene kérni, belátva, hogy eltévedtünk és bűneink miatt elveszettek vagyunk.

Fölösleges a kifogásokat keresni, mivel lényegtelen, hogy a saját makacsságunk, kíváncsiságunk, vagy öntörvényűségünk miatt tévedtünk el, vagy mások által megtévesztve sodortattunk el a nyájtól, de egy biztos, hogy istentelen életünkben mindnyájan tökéletesen elveszettek voltunk, és így szabad prédaként haltunk volna meg!

Egy eltévedt juh tulajdonképpen halálra van ítélve, egyrészt mert teljesen tehetetlen, másrészt mert a „vadállatok" lesben állva figyelik a nyájat, a könnyű prédát, a gyöngéket, az elszakadtakat, a lemaradókat.

Így van ez ma is. Minden megtéretlen ember tökéletesen kiszolgáltatott, kétségbeejtő és reménytelen helyzetben, állandó halálos veszélyben van.

 

A Szent Biblia mégis arról az evangéliumról tudósit, hogy mi elveszettek az Úr Jézus Krisztusnak igenis fontosak vagyunk.

Beláthatjuk, hogy senki más nem törődik velünk!

Ő ma is keres minket és ki akar menteni a bajból, mert őszintén szeret és félt minket.

Egyedül Neki köszönhetjük, hogy még életben vagyunk.

***

„Igazság szerint az egész földi életnek úgy kellene eltelnie,

hogy folyamatosan bűnbánatot gyakorlunk,

amely alól SENKI sem vonhatja ki magát."  Kálvin János

 

A Szent Biblia szerint az Isten által vetett szilárd alap PECSÉTJE ez:

„Ismeri az Úr az övéit." (2Timótheus 2, 19)

 

Az egyetlen JÓ PÁSZTOR, az Úr Jézus Krisztus, igenis jól ismeri az övéit, egyenként számon tartja őket. Neki van hatalma megkeresi és megmenti őket. Az övéi nagyon drágák számára, mivel engesztelő drága vérével, mint egyedüli váltságdíjjal mentette meg őket a biztos pusztulástól, a kárhozattól!

„Így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell." (Ezékiel 34, 15-16)

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén." (Lukács 15,10)

 

Minden bűnbánó bűnös ember megtérésén örvendezés van a mennyben.

Csak a megtért bűnös ember szívében van igazi öröm.

Csak a megtért bűnös ember igazán boldog.

Csak a megtért bűnös ember szívében van igazi hála.

Csak a megtért bűnös ember igazán szabad.

Csak a megtért bűnös ember lehet az Úr Jézus tanítványa.

Csak a megtért bűnös ember lehet Isten gyermeke.

Csak a megtért bűnös ember az Isten tulajdona.

Csak a megtért bűnös ember üdvözül.

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19,10)

Mi tudjuk igazán, akik megtapasztaltuk Istenünk mentő szeretetét, hogy milyen jó megmentettnek lenni és mennyire jó a mi hű Pásztorunkhoz tartozni, biztonságot nyújtó, erős karjaival körülvéve élni.

Boldogok vagyunk, ha a 215. ének soraival hálát tudunk adni:

„Eltévedtem, mint juh, a bűnösök útjára.

Ó segíts Jézusom, őríző Pásztorom, hogy ne jussak romlásra.

Te ontál drága vért, elveszett juhokért, viselj gondot a nyájra."

 

Az egyetlen JÓ PÁSZTORNAK nagyon mélyre kellett lehajolnia, hogy bűneink mélységéből, szakadékából kimentsen, kiszabadítson minket, hogy mindörökre megmenekült, kegyelmet és bűnbocsánatot nyert boldog gyermekei lehessünk!

Ő nemcsak a legjobban szeret, hanem a legjobban örül is nekünk!

Hálás szívvel köszönjük meg Neki életmentő szeretetét.

 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

(János 3,16)

 

***

 

A TÉKOZLÓ FIÚ

 

ELSZAKADÁS AZ ATYAI HÁZTÓL

 

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre," Lukács 15,12

Az Úr Jézus példázatát követve, kísérjük most el a tékozló fiút életének négy fontos állomására. Ennek a fiatalembernek a baja nem akkor kezdődött, amikor becsapta maga mögött az atyai ház kapuját, hanem akkor, amikor a távozás gondolata először megfogalma-zódott szívében.

Az okokat, amiért elvágyott otthonról pontosan nem ismerjük, talán vonzotta az istentelen világ kínálata, és a maga ura akart lenni, mindenkitől szabad és független. A Biblia így tudósít erről a helyzetről: „A kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz!" Jakab 1,15

•           Nem így voltunk-e mi is ezzel, amikor függetleníteni akartuk magunkat Istentől, amikor telve ambíciókkal jobbnak láttuk távol tartani magunkat, tudatosan elszakadni mindattól, amit Isten kínál?

Az apát, fia bejelentése villámcsapásként sújthatta. Szívének mérhetetlen fájdalma nincs leírva itt, de láthatatlan könnyei kétezer év óta rendületlenül sugároznak felénk! Figyelemreméltó az is, hogy nem áll fia útjába, hanem csendben megosztja köztük vagyonát, majd fájdalommal végignézi, amint szeretett fia mindent összecsomagol és (talán búcsú nélkül) távozik!

A fiú olyan messze vidékre költözött, hogy még a saját népét is elhagyta. Tele zsebbel és nagy ambícióval indult a nagy életbe, de szép lassan kiürült minden: a zsebe is, a szíve is, és élő roncsként becsapva, kihasználva egyedül maradt. Züllött életmódja miatt mindenét eltékozolta. Ameddig pénze tartott nem érezte hiányát az atyai ház biztonságának, de most igen.

Mind fizikai, mind lelki értelemben iszonyatosan messze került otthonától, de tudjuk, hogy még ide is elkísérte őt az Atya szeretete.

Mi is ilyenek voltunk, amikor kiégett, üres életünk fölött szomorkodva rá kellett döbbennünk, hogy a boldogság nincs ott, ahol és amiben eddig kerestük, mert a boldogság egyedül csak Istennél található!

 

 

MÉLYSÉGBEN

„...és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." Lukács 15, 13-16

 

Ahogy fogy a pénz, úgy fogynak el a cimborák is. Itt már minden élesben megy, a kiürült zsebével együtt égett ki ő is! Magára marad semmi nélkül: se pénz, se vagyon, se barátok, se család, se becsület.

Ebben a reménytelen helyzetben még egy utolsó mentőakcióba kezd! Meg akarja mutatni, hogy ő még valaki, hogy ő önerőből is talpra tud állni, és elszegődik annak a vidéknek egyik polgárához, disznókat legeltetni!

Micsoda "karrier", gondolhatnánk (egy zsidó ember számára nincs alantasabb foglalkozás a disznópásztorságnál), ő mégis vállalja! De nem akármilyen munkaadó ez a "polgár" sem. Éppen az ilyenekre specializálta magát! Akinek ő egyszer "munkát" ad, az bizony nem húzza sokáig! Amint látjuk ígérni, foglalkoztatni (kihasználni) tud, csak éppen a szerencsétlen munkavállalóról "felejtkezik el", így akarja őt ellehetetleníteni, megölni.  Az Úr Jézus leleplezi az ilyeneket:„embergyilkos volt az, kezdettől fogva."János 8,44

Beláthatjuk, hogy ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni, mint ez a fiú. Még a disznókkal is törődnek, de vele senki. Ő, aki előkelő családból származik, most tapasztalja meg igazán, hogy mennyire könyörtelen az istentelen világ.

Így kerül a szakadék szélére, megundorodva mindentől: emberektől, disznóktól, mosléktól, önmagától!

Hányan adják fel ilyenkor, hogy nem bírom tovább, minden elveszett! Ilyenkor szokott beindulni az önsajnálat panaszáradata: Elrontottam az életem! Senki sem ért meg, mindenki csak bánt, és csak kihasználnak. Nem kellek én így már senkinek! Nem szeret engem már senki!

Igen, innen nagyon nehéz felállni, de nem lehetetlen! Jó példa erre a tékozló fiú. Amikor már látszólag semmije sincs, egy valamije azért maradt: Az atyai ház biztonsága kitéphetetlenül él még a szívében. Csak ebben az egyben tud megkapaszkodni, és ez menti meg az életét!

Gondoljunk most az Úrra, Aki látva eddigi elromlott életünket, mégis türelmesen várt ránk. Ne szégyelljük hát Neki bevallani tragikus helyzetünket, hogy emberekre már nem számíthatunk, és lássuk be, hogy ha ez így megy tovább, akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra.                   Meneküljünk most azonnal Istenhez.

Ő a mi szerető Atyánk, Akinél mindig oltalmat találhatunk, csak Ő menthet meg minket. Bárcsak mint egy fénysugár ragyogna be most minden összetört emberi szívbe a mennyei otthon kitörölhetetlen képe!

 

 

ÚTRA KELEK

„Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz."

Lukács 15, 17-18

 

Az Isten nélküli élet olyan, mint egy félelmetes sötét alagút. Ez a fiú csak most kezdte meglátni elrontott élete alagútjának végét! Amikor már le tudta venni szemét a világ csábításainak hamis fényeiről és a csődbement életének szuroksötét reménytelen mocsaráról, amikor már tudta függetleníteni magát az összes emberi tényezőtől, csak ekkor kezdett újra felderengeni előtte az elhagyott otthon biztonságot nyújtó fénye.

A tékozló fiúnak zuhanásában egészen odáig kellett eljutnia, ahol már nem volt mellette ember, csak egyedül disznók és moslék. E nyomorult helyzetében tudott magába szállni. Csak így tudta kívül hagyni a világot minden szennyével és romlott kínálatával, és így jött rá az egyetlen lehetséges megoldásra.

Elhatározását tettek követték. Belátta, hogy nincs veszteni valója, nem halogathatja tovább az indulást. A tettek mezejére lépett, nem okoskodott tovább, hanem valóra váltotta tervét és hazament, mert úgy döntött, hogy nem akar meghalni a moslékos vályú mellett.

Sajnos manapság de sokan döntenek mégis úgy, hogy inkább maradnak! De sokan nem undorodtak meg a zülléstől, mely pedig vesztüket okozza! Milyen sokan tartják megalázónak és lealacsonyítónak a bűnvallást, az Istentől való bocsánatkérést! Inkább beletörődnek abba, hogy senki sem tud segíteni rajtuk és belepusztulnak! Ma még az evangélium azért hirdettetik, hogy mindenki megtérjen gonosz útjáról, mert van megoldás, van lelki béke és nyugalom. Isten ezt mindenkinek meg tudja adni az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus által!

A tékozló fiú miért juthatott idáig? Azért mert amikor saját kezébe vette az életét a lejtőre került, nem volt többé ura a helyzetnek, egyre csak sodorták az események. Paradox módon az életét mégis az mentette meg, amit otthonról hozott. Nem a maga ereje, tudása, becsülete, nem a vagyona, mert ezek már nem voltak, hanem a lelki útravaló. Az Úr Jézus e történeten keresztül a megtérésre hív fel!

Először be kell látnunk, hogy Isten nélkül mi is a szakadék szélére sodródtunk és nincs ember, aki segíthetne rajtunk!

Nekünk is magunkba szállva meg kell undorodnunk a bűntől, a körülöttünk lévő gonosz világtól!

El kell hinnünk, hogy van, aki MÉGIS szeret!

Isten előtt bűnvallást kell tennünk!

Indulnunk kell HAZA, és mi is az Atya karjaiban fogjuk találni magunkat!

Mindezeket nekünk is végig kell járnunk ahhoz, hogyha élve ki akarunk jutni életünk szakadékából. Mi már Jézus Krisztus által ismerhetjük az ATYAI HÁZ melegét, ahová érdemes hazamenni, az Atya végtelen szeretetét, és Őáltala ismerhetjük a HAZA vezető biztos utat is.

 

 

 

 

 

A FOGADTATÁS

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt."

Lukács 15,20

E történetről született egy megrázó festmény, amelyen a festő azt a jelenetet ábrázolja, amikor az apa háza tetejéről, kezét szeme fölé emelve kémleli az utat, ahonnan fia érkezése várható.  Az Atya így vár minket is mai tékozló fiait. Figyeli, hogy mikor érkezünk már végre HAZA! Egy napon a fiú szégyenkezve, rongyaiban hazatámolygott. Az apa messziről észrevette, fölismerte, megszánta őt és elébe futott!

Kiket is szoktunk mi megszánni?  Aki nagyon elesett helyzetben van: a beteget, a nyomorultat, a tehetetlent, az árvát, a bajban lévőt, akinek puszta látványa is szánalmat ébreszt bennünk! Isten nélkül így nézünk ki! Ezt a tényt nem akarjuk elismerni mindaddig, amíg meg nem térünk, mert a legszánalmasabb állapot Isten nélkül élni!

Ha valaki azt gondolná, hogy őróla már mindenki lemondott, és senkinek sem számít az élete, az téved, „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16. Ennek az áldott szeretetnek a vonzásában élünk még e földön mindannyian!

A tékozló fiú bizonyára sok mindenre számított, de erre a fogadtatásra nem. Amikor közel ért a házhoz meglátta édesapját, amint fut eléje. Ez a fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Kiderül, hogy az apja szereti őt, és nagy örömmel fogadja. Ki tudja, hányszor mondta el magában a jól megtanult szöveget:

„Atyám vétkeztem..., nem vagyok méltó..,, fogadj béreseddé!" de ezt a mondatott az apa soha nem engedte neki befejezni. Nem béressé, hanem teljes jogú örökösévé fogadja vissza, fiúi méltóságába. Micsoda kegyelem, micsoda megtiszteltetés ez! Ha van leírhatatlan öröm, akkor ez az. Az apa csókolgatja elveszett fiát. A legszebb ruhát kapja, gyűrűt és sarut és nagy vacsorát rendez a hazatérés örömére. Így fogad el minket is a mi Istenünk. Bár nekünk is csak rongyaink vannak, és istentelen életünkben mi is eltékozoltunk mindent, Ő mégis a legszebb ruhát adja ránk, a hit pecsétgyűrűjével fogad teljes jogú gyermekévé, örökre elpecsételve magának. Csak így lehetünk fiai, megtért drága gyermekei a mennyei Atyának!

Tudnod kell, hogy számodra is van út HAZA! Jézus ezért jött a mennyből! Isten szerető szíve téged is hazavár, csak indulj el! Ha megtérsz, ebben a fogadtatásban lesz részed és miattad is ilyen nagy öröm lesz a mennyben.

„Hazatértél! Nem hiányzik semmi!

Elindultál mindörökké lenni!"

 

 

 

 

***

(Lukács 19.rész)

***

VIRÁGVASÁRNAP

Istenünk áldott Igéje így hangzik a Lukács írása szerinti szent evangélium 19. fejezetéből a 28-tól a 44. versekig.

Az Úr Jézus Krisztus „... tovább haladt Jeruzsálem felé.  29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30 „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá." 32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?" 34 Ők így feleltek: „Mert az Úrnak van szüksége rá." 35 Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" 40 De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." 41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. 43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."

 

Virágvasárnapot az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásának az emlékére ünnepeljük.

Ezen az Ő kereszthalálát közvetlenül megelőző vasárnapon sok fontos esemény történt Jeruzsálemben.

Éppen ezeknek az eseményeknek kapcsán derült ki, hogy ki milyen közel került a Megváltóhoz az azt megelőző időben.

Kinek van valóban közössége vele, ki kötelezte el magát mellette,

és ki az, aki csak ott volt, hallott egyet-mást, de ez nyomtalanul múlt el az életében,

és minden maradt úgy, mint régen volt.

Jellemző, hogy milyen sokan tolongtak az Úr Jézus körül ezen a napon,

és milyen kevesen maradtak ott mellette mindvégig, amikor Nagypénteken meghalt a kereszten.

 

Ez az igeszakasz arról tudósít minket, hogy ott és akkor lázas készületek voltak Jeruzsálemben.

Minden évben hatalmas tömeg érkezett mindenfelől a Pászka ünnep megszentelésére, megünneplésére.

Ezen a napon a nép között futótűzként terjedt el a hír és az egész Jeruzsálem izgalomba jött amikor megtudták, hogy az Úr Jézus érkezik az ünnepre.

A Bibliából tudjuk, hogy ekkor felgyorsulnak az események és az emberek saját szemükkel láthatták,

amint a Messiásról szóló próféciák szó szerint beteljesedtek:

- A Messiás Király szamárháton érkezik:

„Örvendj nagyon Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán..." (Zakariás 9,9)

- A Messiás Királyt hozsannával köszöntik:

„Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!" (Zsoltár 118,25-26)

A sokaság felismerve ezeket a jeleket, kifejezi háláját és hódolatát. Őszinte tiszteletük jeléül királyként, pálmaágakkal fogadják és a felsőruháikat terítik le elé!

„Az emberek az útra terítették felsőruhájukat."

„A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent

mindazokért a csodákért, amelyeket láttak."

Látjuk azt is, hogy az ünneplő sokaságban nem mindenki örül, és nem mindenki ünnepel. Ott vannak a kárörvendők is szép számban és bántják az Úr Jézust. Ők nem tudnak örülni ma sem.

„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"  De Ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Az Olajfák-hegyéről a hozsannázó tömegtől körülvéve a keleti Király-kapun át érkezik Jeruzsálembe. (Aki ma Jeruzsálemben jár, szemével megcsodálhatja ugyan azt a gyönyörű „Ékes" kaput, de átmenni rajta nem tud, mert évszázadok óta be van falazva. Aki ismeri a Bibliát, annak ezzel a kapuval kapcsolatban eszébe jut az Ezékiel próféta könyvéből a beteljesedett prófécia.)

„Azután visszavitt engem a szent terület keletre néző külső kapujához, de az zárva volt.

Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki,

és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel Istene ment be rajta, ezért marad zárva." (Ezékiel 44, 1-2)

 

Az Úr Jézus útja egyenesen a templomba vezet, hogy megtisztítsa azt.

„Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik:

Meg van írva: „Az én házam imádság háza", ti pedig rablók barlangjává tettétek."

Jeruzsálem város falain belül az Úr Jézust már egészen más hangulat fogadta.

Ott az éneklő tömeg hamar elnémult.

Látván az Úr Jézus indulatát, amikor kiűzte a templomból az árusokat, az ujjongó tömeg gyorsan eloszlott.

A Biblia arról tudósít, hogy csak az ott lévő gyermekek énekeltek tovább, hangos szóval dicsérve az Istent!

A gyermekek tovább hozsannáznak, mert őket nem lehet elnémítani.

 

***

A virágvasárnapi történet, nagyon mai történet.

Igen elgondolkodtató az, hogy korunk embere hogyan viszonyul az Úr Jézus Krisztushoz!

Mi, akik most halljuk ezeket az Igéket, vajon hogyan tiszteljük Őt? Hogyan fogadjuk Őt?

Megilleti e szívünkben Őt a legméltóbb hely?

Mit adhat Neki a ma embere?

Mit tudunk, vagy - mit szándékozunk - ma hódolatunk jeléül letenni „leteríteni" vagy megvallani - úgy őszintén „kiteríteni"elé?

A Bibliából jól tudjuk, hogy az emberek sok mindent tettek már elé:

Voltak, akik aranyat, tömjént és mirhát.

Voltak, akik pálmaágakat és felsőruhákat.

Ő mégsem örül ezeknek úgy, mint ha valaki a szívét „teríti ki" elé.

A legnagyobb öröm számára, ha valaki Őt, valóban élete Uraként és Királyaként fogadja.

Aki ezt már megtette, arról elmondhatjuk, hogy igazán BOLDOG ember!

Mert Isten gyermekei minden körülmények között dicsérik az Urat, és soha többé nem lehet őket elnémítani!

 

Testvér, ma virágvasárnap gondolkodj el azon, hogy te hogyan viszonyulsz az Úr Jézus Krisztushoz.

Az élő Isten az Ő élő Igéjében ma eléd lépett.

Az Úr Jézus ebben az áldott Igében ma hozzád érkezett.

Ma a te életedbe akar bevonulni!

Minden ezen áll, vagy bukik, hogy mit jelent számodra az Úr Jézus személye?

Kinek tartod Őt?

Egy híres embernek csupán?

Talán egy tanítónak a sok közül, vagy csak egy „mesternek", mint a farizeusok?

Felismered-e, hogy Ő a Messiás, az áldott Isten Fia, a Szabadító, a Megváltó, az Egyetlen, akire szükséged van!

Elfogadod -e Őt életed Urának és Királyának?

 

Ismerd fel Őt és adj neki kellő tiszteletet.

A legjobb amit tehetsz, add át Neki életedet önként és szabadon, mert ma még megteheted.

Add át Neki bűnös szívedet!

Ezt ne sajnáld az Úrtól!

Ezt a döntésedet soha nem fogod megbánni!

 

***

Ott és akkor, az örvendező emberek részéről gyönyörű bizonyságtétel volt ez a fogadtatás:

„Békesség a mennyben, dicsősség a magasságban!

Hozsánna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében!

Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak az országa!

Áldott az Izraelnek ama királya!"

Megtért szívvel, soha nem fogod elmulasztani Királyodat, Megváltódat dicsérni!

Mert igenis a „megtért kőszíveknek" ma is kiáltaniuk kell!

„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Óh, hányan akartak már elhallgattatni minket?

Hányan akarták már örömünket elvenni?

Az Úr Jézust is azzal bántották a gonosz, képmutató farizeusok, hogy ez a dicséret és tisztelet nem illeti meg Őt!

„Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!"

Az Úr Jézus az istendicséretért még soha nem dorgált meg senkit, másért viszont igen:

pl: a hitetlenségért, a képmutatásért, a kétszínűségért, az elbizakodottságért,

a tiszteletlenségért, az első szeretet elhagyásáért...stb!

 

„Bárcsak felismerted volna ezen a napon....meglátogatásod idejét."

Boldog vagy, ha már felismerted a te meglátogattatásod idejét!

Ha rájöttél, hogy egyedül Őrá van szükséged és hogy mindened az Övé, akkor ünnep lesz hátralévő életed!

Borulj le Őelőtte és imádságban köszönd meg, amit érted tett a Golgotán.

Szent vérén váltott meg, mert annyira szeretett.

Ezután naponta adj hálát Neki, hogy Őbenne megtaláltad az életed értelmét és Őt, mint

áldott Megváltódat és Szabadítódat ismerheted,

mint élő Uradat és Királyodat tisztelheted, és boldogan, engedelmes szívvel

mindhalálig szeretheted és követheted!

„A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket,

és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,

vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben." (2 Thesszalonika 2,16-17)

 

***

(Lukács 22.rész)

***

NAGYCSÜTÖRTÖK

Az Úr Jézus Krisztus így szólt elfogóihoz:

„De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." (Lukács 22,53)

 

Tudjuk, hogy már a virágvasárnapi bevonuláskor, minden szemtanú számára világossá válhatott,

hogy az Úr Jézus Krisztus fájdalmas könnyeiben benne van minden, ami SZENVEDÉS.

Nemcsak a Szent városra, Jeruzsálemre váró és hamarosan bekövetkezendő borzalom,

hanem az ünneplő tömeg Istent dicsőítésének elnémulása, majd „feszítsd meg!" kiáltása.

Az Úr Jézus Krisztus pontosan tudta a rá váró borzalmakat is.

Ő mindent előre látott!

Látta az utolsó vacsorát, azt a néhány nyugodt, meghitt percet,

amit még együtt tölthet azokkal, akiket mindvégig szeretett.

Látta a Júdás villanó, hideg tekintetét, majd üres helyét.

Látta a borzalmak éjszakáját, ott fenn az Olajfák-hegyén.

Látta a teljes elhagyatottságot, amikor fényévnyi távolságra kerülnek tőle majd az erőtlen emberek.

Előre látta a vért, a fájdalmak fájdalmát,

és azt a poharat.

Ó, azt a poharat, mely tele volt a mi bűneinkkel, a világ összes bűnével-szennyével.

Előre látta Júdás árulását, Péter tagadását, a főpapok ítéletét,

a gúnyt, az ütéseket, és a keresztet.

 

Az Úr Jézus a Gecsemán- kertben az áruló Júdásnak és az elfogóinak ezt mondta:

„De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." (Lukács 22,53)

 

Ő tudta, hogy mit tesznek vele a sötétség fejedelmét szolgáló sötét emberek.

Ennek ellenére vállalta a szenvedések szenvedését is értünk, miattunk és helyettünk.

Ő engedelmes volt mindhalálig és alázatosan fejet hajtott az Atya akarata előtt.

Mi is volt az Atya akarata?

Az, hogy a TÖKÉLETES ÁLDOZATNAK meg kell történnie!

A Golgotán a keresztnek állnia kell, hogy ha arra valaki hittel feltekint, az meggyógyulhasson!

„...a mi betegségeinket Ő viselte, a mi fájdalmainkat Ő hordozta.

Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.

Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás 53,4-5)

 

***

(Lukács 18.rész)

***

NAGYPÉNTEK

Istenünk áldott Igéje így szól hozzánk a Lukács írása szerinti szent evangélium 18. fejezetéből a 31-33 verse alapján:

Az Úr Jézus Krisztus „Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." (Lukács 18, 31-33)

 

AKI VÉRÉVEL FIZETETT ÉRTÜNK!

Az Úr Jézus valódi küldetését nagyon nehezen értették még a közvetlen tanítványai is!

Elképzelhetetlen volt számukra, hogy szeretett Megváltójuknak szenvednie kell.

Amikor az Úr háromszor is kijelentette nekik szenvedéseit, mindannyiszor értetlenül fogadták.

Először Péter ellenkezett: „Nem eshetik ez meg te veled." Máté 16,22

Másodszor a tanítványok:"...felettébb megszomorodának."Máté 17, 23

Harmadszor: „Ők pedig ezekből semmit sem értének és a beszéd előlük el volt rejtve és nem fogták fel a mondottakat." Lukács 18, 34

Mindez azért volt lehetséges, mivel nem figyeltek eléggé és nem értették meg teljesen az Úr Jézus szavait.

Sajnos ma is sokan vannak így.

Olyan érthetetlennek tűnik sokak számára az, hogy miért is  KELLETT az Úr Jézusnak szenvedni, amikor az ő ártatlanságáról, bűntelenségéről még az ellenségei is meg voltak győződve.

Az Úr Jézus elkerülhetetlen szenvedése és halála csak a saját bűneink meglátása után válik érthetővé. Ugyanis a KERESZT bizony értünk áll, azért, hogy mi napnál világosabban lássuk meg és borzadjunk el azon, hogy milyen súlyosak is a mi bűneink Isten előtt!

Az Úr Jézus Krisztus, amikor a reá váró szenvedésekről beszél, így fejezi be: „De harmadnapon feltámad !"

Ő kijelenti tanítványainak, hogy szenvedése után fel fog támadni a halálból.

 

Ő számunkra is világosan kijelenti, hogy igenis van feltámadás!

Igenis van folytatás! A halállal nincs vége az életnek!

Soha nem volt és nem is lesz ennél nagyobb örömhír az emberiség számára.

Olyan ez, mint amikor egy sötét cellába beragyog a fénysugár, éppen úgy hasít bele ez a mennyei kijelentés, a feltámadásról szóló örömüzenet ma is a világba!

 

Az Úr Jézus áldott küldetését igazán csak a nagypénteki eseményekben érthetjük meg.

Értünk, bűnös emberekért vállalta a megaláztatást, a szenvedések szenvedését, a borzalmak-borzalmát.

Vállalta, hogy ártatlanul elítéljék, hogy gyalázzák, kigúnyolják, tövissel koronázzák, megostorozzák, leköpjék és megfeszítsék.

ÁRTATLAN ÉLETÉVEL FIZETETT A MI BŰNEINKÉRT.

Ő tudta, hogy bűneink oly nagyok, hogy semmi más módon nem lehetett volna eleget tenni értük, csak az Ő ártatlan szenvedése által!

Értünk szenvedett, hogy ez által eltörölje bűneinket.

 

Az életünk legfontosabb kérdése a bűneink rendezése.

A bűnkérdés rendezése életkérdés, sőt örökéletkérdés.

Minden nyomorúságunk forrása az, hogy nem rendülünk meg eléggé Jézus Krisztus keresztje láttán és hideg szívvel megyünk el mellette.

Ő csak a megrendült szívűekhez tud aláhajolni, rajtuk könyörülni és velük közösséget vállalni.

 

Az Úr Jézus Krisztus keresztje ma is a leghatalmasabb JEL a földön!

Kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában.

Egyszer mindenkinek szembesülnie kell a ténnyel, miért is állt a kereszt!

Egyesek számára botrány, mások számára semmitmondó jel, de aki veszi a bátorságot és megvizsgálja, azt meglepetés fogja érni, mert rájön, hogy az a legnagyobb szeretet jele.

Jézus Krisztus az egyetlen, Aki jogosan igényt tarthat életünkre, mivel VÉRÉVEL FIZETETT ÉRTÜNK!

Tekintsünk fel tehát hittel a szenvedések szenvedésének helyére, a Golgotára.

Adjuk át neki életünket, vállalván a keresztet, iránta való hálából örökre.

Az Úr Jézus útján járva szenvedésben nekünk is lesz részünk, hisz minket is a farkasok közé küld, életet menteni!

Vállalnunk kell, ha Őérte ártatlanul bántanak, kigúnyolnak, megvetnek, lenéznek, megaláznak, meggyaláznak!

Az Úr Jézus Krisztus keresztje értünk áll!

Ő teljesen ártatlan volt, még az ellenségei sem tudtak semmi bűnt felhozni ellene!

Ha megnyílik a szemünk, megláthatjuk saját bűneinket és a helyettünk, miattunk szenvedő Isten Fiát. Akkor megérthetjük, hogy az Úr Jézus Krisztus keresztje az egyetlen gyógyszer a bűneink bocsánatára:  „Az Ő sebeivel gyógyultatok meg." 1 Péter 2,24

Fogadjuk el hát az Úr Jézus áldozatát, és a gyógyulást azonnal tapasztalni fogjuk.

Ha mi valóban keresztyénnek valljuk magunkat, akkor élő reménységünk van a feltámadott Jézus Krisztusban!

Ő a bűntelen, értünk bűnös emberekért áldozta fel önmagát!

Köszönjük ezt meg Neki minden napon!

 

„...a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.  Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.  Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás 53,4-5)

 

***

(Lukács 24.rész)

***

HÚSVÉT

Istenünk áldott Igéje, az Úr Jézus Krisztus feltámadásának örömüzenete így szól hozzánk a Lukács írása szerinti szent evangélium 24. fejezetéből a 36 verse alapján:

„Jézus megállt közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! "

***

Az Úr Jézus Krisztus feltámadása megdönthetetlen TÉNY, IGAZSÁG és VALÓSÁG

 

Az Úr Jézus Krisztus feltámadását ünneplő keresztyén Testvéreim!

Napjainkban 2021-ben, amikor Isten figyelmeztetésként ebben a súlyos járványhelyzetben megpróbálja a világot, azt látjuk, hogy mintha semmit nem tanulna (okulna) az emberiség. Sajnos még az egyházi hírekben sem nagyon hallunk arról, hogy az emberek őszinte bűnbánatot tartanának, Istenhez fordulnának, megtérnének Hozzá! (Fájdalom, hogy még az erre való felhívásról, felszólításról sem igen hallunk, pedig az Úr Jézus Krisztus éppen erre tanít minket.: „Betelt az idő, és elközelített az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Márk evangélium 1,15)

A jelek azt mutatják, hogy éppen itt lenne a rendelt ideje!

Ezzel szemben miről hallunk legtöbbször a hírekben? Szinte csak arról, hogy türelmünk határán vagyunk. Legyünk már végre túl rajta! Talán a legtöbben csak arra várnak, hogy minél hamarabb minden a „régi mederben" folytatódhasson tovább. (Erről a „régi mederről" nem nehéz kitalálni, hogy általában mit is értenek alatta a nem hívő emberek.)

Természetesen az istenfélő ember komolyan imádkozik azért, hogy Isten könyörüljön rajtunk és adjon megoldást erre a csapásra. Őszintén kívánjuk, hogy minél hamarabb legyen vége már ennek a járványnak. Különösen azért imádkozunk, hogy az Úr adjon értelmet és bölcsességet azoknak, akik az Ő kezében eszközök lehetnek az emberek gyógyításában. De mindenekelőtt azért imádkozunk, hogy embertársaink tartsák ezt olyan kegyelmi időszaknak, amelyben lehetőség adatik az Istenhez fordulásra, az életük átgondolására, Isten előtti elcsöndesedésre, a Szent Biblia tanulmányozására, a bűnbánattartásra, az Úr Jézus Krisztus örök evangéliumának értelmezésére, befogadására, a MEGTÉRÉSRE!

A járvány egy éve alatt vajon hányan éltek, élnek ezzel a lehetőséggel?

Ez idő alatt, hány ember jutott hitre? Hány ember mondhatja el boldogan, hogy Jézus Krisztus érdeméért új életet nyertem az Úrtól és élő reménységgel tekintek a jövőbe?

Különösen most ebben a rendkívüli húsvéti időszakban is azt tapasztaljuk, hogy nagy lelki sötétségben, tudatlanul és reményt vesztve él a világ. Mintha nem akarná tudni a Húsvét világmegmentő jelentőségét.  Azt látjuk, hogy úgy viselkedik a világ, mintha meg sem történt volna az Úr Jézus Krisztus halálból való feltámadása.

Egy Hollandiában élő magyar honfitársunk nyilatkozta, hogy ott már nem is nevezik húsvétnak az ünnepet, - a más vallású bevándorlók lelki érzékenységének „tiszteletben tartása" miatt, hanem inkább csak „tavaszi ünnepnek" hívják.

Azt kell tapasztalnunk, hogy még a Húsvét szent ünnepe sem tereli igazán a figyelmet az Úr Jézus Krisztus személyére. Legfeljebb csak a mellékesre, a hagyományokra, a babonás hiedelmekre, (nép)szokásokra figyelnek, és azokat gyakorolják.

Pedig ezek eddig még nem segítettek senkin. Isten Igéje pedig minden ilyen elterelő, elhomályosító, félrevezető dolgot a leghatározottabban megtilt és megítél.

Életünk során bőségesen hallottunk már a húsvét ünnepének tudatosan megtévesztő átnevezéseiről: tavasz ünnep, nyuszi ünnep, (hímes)tojás ünnep, locsolkodás ünnep, szabadidő-programos (wellness) hosszúhétvége. Újabban már azt is halljuk, hogy a húsvét nem más, mint az élet ünnepe. És a korszellem ördögi találékonysággal ezután is sok mindent ki fog még találni, csak azért, hogy a lényegről mindenképpen elterelje a figyelmet, csak a Golgotáról ne tudjanak az emberek és így az Úr Jézus keresztáldozatának világmegváltó jelentősége háttérbe szoruljon.

A korszellem így szentségtelenítette meg a Húsvét jelentőségét, az Úr Jézus Krisztus FELTÁMADÁSÁNAK szent ünnepét.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mi hogyan viszonyulunk mindehhez, mit vagy kit képviselünk, milyen példát mutatunk, melyik táborba tartozunk: a hívők, vagy a kételkedők, a hitetlenek táborába.

 

NINCS SÖTÉTEBB A LELKI SÖTÉTSÉGNÉL!

Bármit mond is a világ,

bárhogyan is csűrik-csavarják, próbálják homályosítani a Húsvét lényegét

az emberek hozzáállásától, véleményétől teljesen függetlenül,

a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadása megdönthetetlen TÉNY, IGAZSÁG, VALÓSÁG és örökre az is marad.

Az Úr Jézus Krisztus világosan tudatja velünk az örök igazságot: „Élek én, és ti is élni fogtok." (János 14,19)

Ez a mi reménységünk!

 

Az Úr Jézus Krisztus feltámadása a legnagyobb csoda a világ számára!

Hála a mi Urunknak és drága Megváltónknak, hogy még tart a kegyelem,

hogy még van lehetőség átélni a feltámadás valóságának örömét

és ebben a reménységben mindvégig és minden körülmények között hűségesen megmaradni.

Az élő Isten ma is így hívja az embereket magához:

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!

Hallgassatok rám, és ÉLNI FOGTOK!

Örök szövetséget kötök veletek." (Ézsaiás 55,3)

 

Mindez az Úr Jézus Krisztus által valóság lett.

Ő nemcsak beszélt a feltámadásról,

Ő nemcsak halottakat támasztott fel mennyei hatalmával, de ennél sokkal többet tett,

Ő kereszthalála után harmadnapra feltámadt a halálból,

Ő személyesen minden kétséget kizáróan megmutatta tanítványainak, hogy Ő ÉL.

Erről a tényről a Szent Biblia úgy tudósít, hogy a feltámadott Jézus Krisztust egyszerre több mint ötszáz ember látta saját szemével! „Megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind a mai napig élnek." (1Korinthus 15,6)

A feltámadás örömhíre, azóta bejárta az egész világot:

hogy Jézus Krisztus él és Szentlelke által ma is velünk van,

mert valóban Ő A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET!

 

Az Úr Jézus feltámadása páratlan: a világtörténelem legnagyobb csodája!

Ezért a hitért, ezért az igazságért a hitvalló mártírok ezrei életükkel fizettek.

Igazságát minden kétséget kizáróan mi is tapasztaljuk, és rendíthetetlen hittel vállaljuk!

A Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit tehát a hívő keresztyén élet ALAPJA.

Tulajdonképpen ezen áll vagy bukik a hitünk komolysága, de az örök életünk is!

Az Úr Jézus Krisztus ma sem áll le vitatkozni senkivel: se a tagadókkal, se a kételkedőkkel, se a bizonytalankodókkal se a csúfolódókkal, hanem csöndesen ezt mondja:  „Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét." (János 11,40)

 

Az Úr Jézusnál jobban senki sem szeret minket, hisz megtöretett testét és vérét, az életét adta értünk a kereszten.

Bűneinket magára vállalta, hogy mi szabadok legyünk!

Jézus Krisztus az egyetlen, Aki jogosan igényt tarthat életünkre, mivel szent vérével FIZETETT értünk!

Mindezek után mi sem tehetünk kevesebbet, mint amit Kálvin János tett:

COR MEUM VELUT MACTATUM DEO IN SACRIFICIUM OFFERO.

(Szívemet mintegy megöldökölve égő áldozatul Istennek ajánlom.)

 

Nekünk, akik hiszünk nincs okunk a kételkedésre, mert Ő eloszlatja félelmeinket!

Jézus Krisztus feltámadása olyan örök hitelesített PECSÉT, amely igazolja Istenségét.

Ha valaki hisz Őbenne, az nem hal meg soha!

Ezért a keresztyén ember halála nem halál, hanem átmenetel az örök életbe!

Ő ezért jött a földre, hogy már itt a földön megtapasztalhassuk Isten dicsőségét és az örökkévalóságban is, ahova haza vár minket. „Krisztus Jézus az, aki meghalt,  sőt feltámadt, aki Isten jobbján van és esedezik is értünk."  (Róma 8,34)

Akik már megértették, hogy mit tett értük a Megváltó, és Isten kegyelméből élő hitre jutottak, azok többé már nem a maguk akarata szerint élnek, hanem az odafenn valókkal, a mennyeiekkel törődnek,

vagyis mindenben Istenre figyelve, Neki szentelt életben élnek az Ő nagy neve dicsőségére.

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van!" (Kolossé 3,1)

Az Úr Jézus mindent megtett azért, hogy nekünk életünk legyen, tőlünk hívőktől viszont joggal várja el, hogy hirdesse Őt az életünk és ezáltal lelkeket vezessünk Jézus Krisztushoz.

„Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között."( Lukács 24,47)

Nincs boldogabb ember, mint aki megértette és elfogadta az Úr Jézus Krisztus drága áldozatát és tudja, hogy az Ő halálból való feltámadása megdönthetetlen TÉNY, IGAZSÁG és VALÓSÁG!

Nincs boldogabb, mint aki a jelen lévő feltámadott Jézus Krisztusban hisz, Őt szereti és szeretve követi.

Az Úr Jézus Krisztus jelenléte határozza meg továbbra is az egész életünket, hogy a mi húsvéti örömünk soha ne múljon el. Kívánom, hogy ilyen boldogan éljük életünket, így erősítsen, bátorítson és vigasztaljon minket minden körülmények között a mi Megváltónk élő Igéje:„Élek én, és ti is élni fogtok." (János 14,19)

Írta: Trencsényi László

református lelkipásztor

***