A presbiterségről

Gondolatok a presbiterségről

Írta: Trencsényi László

„...legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként..." (1Pt 5,2)

„Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?" Mt 18,33

A hívő emberek Krisztus szolgái, nem akármilyen felelősséggel felruházva. Gonosz szolga az, akinek hamis elképzelései vannak a Gazdáról, akinek szívében nincs komoly istenfélelem, ezért elszemtelenedik az ige mellett, és hanyagsága miatt a rábízottakkal sem törődik.  Ne feledjük, hogy minket Isten azzal bízott meg, hogy adjuk tovább az igazi táplálékot, az örök élet evangéliumát! Ez a legdrágább eledel, amely nélkül nincs élet. Mint boldog szolgák, hirdessük örömmel és alapos pontossággal, nehogy éhen haljanak a ránk bízottak. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a Gazda hazajön, mert az övé itt minden, és neki kell majd számot adnunk.  Bárcsak azok közé tartoznánk, akiket aktív munkában talál Uruk, akik bölcsen, hűen, felelősségteljesen teljesítik hitbeli kötelességüket, mert csak bennük gyönyörködik az Úr!

Szikszai Béni mondta: „Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismerni Jézus Krisztust!"

 

"A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját."1Péter 5,1-4

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Apostolok Csel. 20,28

 

Bizonyára senki sem felejti el azt a napot és órát, amikor megtudta, hogy egy gyülekezet presbiternek hívta meg. Véleményem szerint ezen a földön a legnagyobb felelősség keresztyénnek lenni. Ha ez így van, gondoljuk meg, hogy mekkora felelősséggel ruháztatik fel az, aki az Isten anyaszentegyházában tisztséget vállal. Péter apostol tudta, ismerte ezt a felelősséget, hisz személyesen az Úr Jézus bízta meg, miután háromszor megkérdezte tőle: "Szeretsz-e engem?- (János ev. 21.rész) "Legeltesd az én bárányaimat!- "Őrizd az én juhaimat!- "Legeltesd az én juhaimat!- 

A pásztorolás hivatását Istentől kapja az elhívott: Nem önjelöltek testületéről van szó! "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek.- Nem akármilyen nyájról van itt szó! "...legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.- Legeltetni, annyit jelent, mint idejében enni adni, sőt azt adni amit kell és nem mást: az IGÉT! Őrizni annyit jelent, mint gondoskodni, vezetni, irányítani, védelmezni, amint a mi Urunk az egyetlen Jó Pásztor: Jézus Krisztus tette: " Életét adja a juhokért.- János 10,11 

Testvérek, mi küldetésben járunk.
Az Úr emberi lelkeket bízott ránk, akik sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a szeretetet, a tisztaságot.
Ó mennyi gyönge, beteg, sérült, mennyi rászorult, mennyi eltévedt, megtévesztett embertársunk várja az egyetlen megoldást a gyógyulást, a boldogulást, amely nincs sehol Krisztuson kívül! Én mi tudjuk ezt!
Bűnvallással elmondhatjuk: Bocsáss meg nekem Istenem!
Bocsásd meg először is azt, hogy nem voltam eléggé felkészült, nem tudtam enni adni szinte semmit! Bocsásd meg, hogy nem tudtam másokkal törődni, óvni, védeni, vigasztalni, utat mutatni! 
"Viseljetek gondot tehát magatokra!- "..mint akik példaképei a nyájnak.-
Hogyan tudnék másokra gondot viselni, ha magamról sem tudok!

1. Aki nem igényli naponta az Isten Igéjével való táplálkozást, nem tud gondot viselni! Nem tud, sem magára, sem másokra! Testvérek soha ne engedjétek, hogy az ördög valamilyen ürüggyel "kicsavarja- a kezetekből a Szent Bibliát! Mutassatok példát! Hozzátok magatokkal az istentiszteletekre a Bibliátokat! Boldog gyülekezet az, amelynek együtt dobban a szíve és együtt olvassa Isten szent Igéjét lelki testvéreivel, lelkipásztorával!

2. Aki nem tud naponta elcsendesedni Ura, Istene előtt, nem tud gondot viselni sem magára, sem másokra! Nem tud! A belső szoba csendje megspórolhatatlan minden keresztyén számára! "Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz.- Az Úrral való lelki közösséget pedig naponta ápolni kell, mert különben mi magunk leszünk ápolatlanok, és az valami rettenetes, ha valaki lelkileg ápolatlan!

3. Aki nem tartja fontosnak a közösségét, gyülekezetét, nem tud másokról gondot viselni! Nem tud! "Áron is vegyétek meg az alkalmakat.- Lehet, hogy komoly ára van a rendszeres istentiszteleteken való részvételnek, mert így egyéb dolgokból, más programokból ugyan kimaradunk, de nem maradunk ki a hívő testvérek lélekerősítő közösségéből, akikkel együtt figyelhetünk az Úrra, és dicsérhetjük áldott Istenünket!

4. Aki nem találja meg a maga szolgálati területét az Isten anyaszentegyházában, az hogyan tudna az Isten országának előmenetelén munkálkodni? Nem tud! Testvérek, minden hívő keresztyén mint élő kő épül be Isten anyaszentegyházába. Mindenkinek megvan a maga szolgálati területe! Vajon megkérdezzük- e lelkészünket, hogy hol és mit tudnék ezen a héten segíteni. Tegyük meg ezt, amíg megtehetjük! 

Testvérek, Péter apostolnak ez a figyelmeztetése nekünk szól, akik elhívattattunk a legnemesebb küldetésre, Jézus Krisztus "tulajdon vérével szerzett- egyházának legeltetésére, gondozására, ápolására! Az Úr kegyelme az, hogy még tehetjük ezt az Ige szerint: önként, szabad akaratból, készségesen, jóindulattal, nem zsarnoki módon, nem uralkodva a nyájon, hanem mint a presbiteri fogadalmunkhoz hűséges szolgái, pásztorai az Úrnak!

Tisztában kell lennünk önként vállat hatalmas felelőségünkkel, hogy jön a Főpásztor és számot kell adnunk mindenről! Van miért küzdenünk! Amit teszünk, az Úr nevében tegyük: teljes szívvel, szeretettel, odaadással, kitartással Urunk, Jézus Krisztus iránti megbecsüléssel, hűséggel, mert csak akkor remélhetjük a legáldottabb jutalmat. "És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját."

Budapest, 2008. április 12.

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

Presbiterek szolgálatba állítása a BIBLIA alapján

 

„Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi,

 

akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek.

A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen,

nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső,

hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket." Titus 1, 5-9

A Magyarországi Református Egyház törvényei a következő módon határozzák meg a presbiterrel szemben támasztott követelményeket: Az 1994. évi II. tv. az Egyház alkotmányáról és kormányzatáról:

23. § A református egyháztag kötelességei:

(1) Az evangélium szerinti tiszta erkölcsű, mértékletes és józan életet éljen.

(2) Az istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el.

(3) Gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék.

(4) Az egyházi közterheket az egyházi előírásokban megszabott módon és mértékben viselje.

(5) Az elfogadott egyházi tisztséget vagy megbízást híven betöltse.

28. § (1) Egyházközségi tisztségekre csak olyan, az egyházközség választói névjegyzékében szereplő egyháztag választható, aki

az Igéről,

a hitvallásainkról

az egyházi szolgálatokról kellő ismerettel rendelkezik

tiszta erkölcsben, józan életben és az egyház iránti hűségben és buzgóságban másoknak példaképül szolgál.

46. § 1) A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai, akiket az egyházközség életének

felelős irányítására az egyházközségi választók névjegyzékébe felvett egyháztagok közül kell választani a törvény előírásai szerint.

(2) Presbiterré az választható, aki legalább 3 éve teljes jogú egyháztag és a választó gyülekezetnek legalább 1 éve tagja.

Presbiterek eskütétele

Én................... esküszöm az élő Istenre, aki Atya Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten, hogy presbiteri tisztségemben, amelyre Isten akaratából e gyülekezet elválasztott, a mi Urunk Jézus Krisztusnak hűséges szolgája leszek.

A fennálló egyházi törvényeknek és törvényes rendeleteknek minden teendőimben kész szívvel engedelmeskedek.

A lelkipásztort és egyházunk munkásait egyházvédő és építő munkájában minden erőmből támogatni szent kötelességemnek ismerem.

Ha emberi gyarlóságból akár az egyházi törvénynek, akár törvényes felsőbbségem ellen valamiben vétenék, az egyházi fenyítéket alázatosan felveszem.

Az általam igaznak ismert református vallást sem félelemből, sem adományért, sem más egyéb tekintetért meg nem tagadom.

Beszédemmel, minden munkásságommal, jó példámmal és egész életemmel anyaszentegyházunk építésére és Isten országa terjesztésére törekszem, naponként igyekezvén magam is és hívogatván másokat is követni azt, aki a Fő, a mi Urunk Jézus Krisztust.

Isten engem úgy segéljen. Ámen

Elvárások minden presbiterjelölttel szemben:

· Példamutató hitélet

· Rendszeres istentisztelet látogatás

· Rendszeres úrvacsorázás

· Az egyházközség anyagi terheinek hordozása

· A gyülekezeti életben való segítés, önzetlen szolgálat

· A presbiteri gyűlések és a presbiteri bibliaórák rendszeres és hűséges látogatása