*

 

A Krisztusban nyert új élet ismertető jelei

A világ egyik legnagyobb csodája, hogy a bűntől végzetesen megrontott élet helyett Krisztusban új életet lehet nyerni. Ez , legalább is részben, tapasztalati valóság, tehát vannak következményei, látható, észlelhető jelei. A teljesség igénye nélkül, de a Biblia tanítását szem előtt tartva, ezek közül sorolunk fel az alábbiakban, néhányat.


l./ Szívből jövő, őszinte, örvendező vallomás arról, hogy én személyesen találkoztam Jézus Krisztussal, személyes Megváltómmal.


2./ Bűn elleni állandó harc, ahogy ez egy megigazult-bűnös emberből kitelik a Szentlélek segítségével. Ennek részletei: A gonosz minden kísértésének igyekszem szüntelen igyekszem ellenállni. Minden tudott, és nem tudott bűnömet kész vagyok naponként, - ha kell percenként - megvallani, megbánni, és arra bocsánatot kérni, elsősorban az Úrtól, de ha kell , emberektől is. Szüntelen törekszem a szent, tiszta életben növekedni.


3./ Istennel, Aki Atyám lett Jézus Krisztusban, állandó , személyes kapcsolat a Róma 8:16 szerint, ahol az van megírva, hogy „ a Lélek bizonyságot tesz a lelkünkkel együtt, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” De lásd a Róma 8:14 verset is.


4./ A Szentháromság Isten teljességében külön fontosnak tartom a bűnbocsátó, éltető, üdvözítő „agapé”- szeretet fontosságát. Ebből élek szüntelen, és az az állandó feladatom, hogy ebből minél többet tovább adjak a szeretet kettős nagy parancsa szerint, Máté 22:37-40 szerint , és a szeretet himnusza szerint, ami az I.Kor. l3 részében található.


5./ A Krisztusban nyert új élet ismertető jele az öröm, az igazi öröm. Bár ez itt a földön nem teljes és nem zavartalan, ahogy szól erről I Péter 1: 6-9. De ha nem adatik kifejezett öröm, a hívő ember új életében akkor is van mindig békesség ,remény és vígasztalás.


6./ Az új élet jele a Szentlélek állandó jelenléte a hívő ember életében. Ez tapasztalható főleg abban, hogy az Ige éltető, ható módon szól hozzám. Ezzel együtt a Szentlélek vezet, irányít, tanácsol, biztat, és olykor fékez.


7./ Az új élet jele az is, hogy minden erőltetés nélkül boldogan hiszem az örökéletet, azaz az üdvösséget. E földön az új élet már annak a kezdete, és e földön folyamatosan készülök az oda való megérkezésre.


8./ Az új élet elmaradhatatlan része a hála érzése, és annak folyamatos és szüntelen kifejezése A megváltó kegyelemért - hálából – először is a szívemet adom Neki. De ez azt jelenti, hogy mindenem az Övé. Hála indít minden jócselekedetre, szolgálatra, áldozatra, úgy az emberek felé, mint a Szentháromság Isten felé.


9./ Az új életben, ha kell, szenvedek is Jézusért, és az Ő ügyéért. Ha szükséges, Jézus erre is ad erőt, és akit szeretek, azért szívesen szenvedek, ha kell.


10./ Panasznak, elégedetlenségnek, lázadásnak nem adok helyt az új életben, mert Krisztusnak kegyelme mindenkor , mindenre elégséges. Igy igyekszem mindig kimondani, hogy „legyen meg az Ő akarata”, mert tudhatom, hogy minden javamat szolgálja. Ró.8:28


11./ Az új életnek a gyakorlatban a legfőbb jellemzője a szolgálat. A hívő ember számára minden.

munka hívatás, tehát szolgálat. Lelki szolgálatok: ima-szolg. Ige-szolg. (bizonyságtevés!), szeretet-szolg., példaadás, és különféle hála-áldozatok.


12./ Akinek új élete van, szereti, és gyakorolja is, sokféle formában, a hittestvérekkel együtt a közösséget, mert „egymás hite által épülünk” Róm.1:l0-l2, és „egy test vagyunk” I.Kor. l2 rész .


Szabó Gyula ny. ref lelkipásztor

***

 

A hívő ember bölcsessége

Alapige : Jakab l:5-8.

Kedves Testvéreim!

Talán szokatlan,de én most először is meg szeretném kérdezni tőletek, hogy hogy vagytok? – Persze, ez most csak költői kérdés a részemről, mert itt most nincs mód arra, hogy egyenként feleljünk a kérdésre. – De mégis feltettem a kérdést azért, mert most szeretnék mindenkit egy kicsit elgondolkoztatni azon, hogy kinek milyen az élete? – Téged is szeretnélek megkérdezni, testvérem, hogy neked milyen az é l e t e d ?

Szerintem el lehet ezen gondolkozni éppen azért, mert nem könnyű rá válaszolni – Ha megengeditek, én próbálok egy megközelítő feleletet adni a feltett kérdésre. - Ez a felelet így szól: Itt-ott kerül egy kis jó is az életünkben, de nagyobb része rossz, fájó és szomorú dolog. Itt ismét felteszek egy kérdést: vajon mi az oka a sok rossznak az életünkben? – Engedelmetekkel erre a kérdésre is válaszolok, éspedig több részletben:

l./ Bűntől megrontott világban élünk, és így sok rossz hatás ér bennünket kívülről.

2./ E bűntől megrontott világban egyszerűen vele jár sok rossz az élettel. Főleg a betegségre, szenvedésre és a halálra gondolok itt.

3./ El kell ismernünk, hogy a földi életben, nem kevés ’rossznak’ mi magunk vagyunk az okai. Tudatosan csak nagyon ritkán kerül erre sor, de nem tudatosan, gyakran történik ez meg. Ennek az az oka gyakran, hogy egyszerűen n e m t u d u n k é l n i . Azaz nem tudunk helyesen élni. Nem tudunk igazi életet élni. - Ezt az bizonyítja, hogy gyakran nem tudjuk jól eldönteni, hogy mire lenne igazán szükségünk, és hogy bizonyos esetekben hogy kellene választanunk a lehetőségek közül. Olykor választani akarunk akkor is, ha nincs semmi lehetőség erre. – Bajt okozunk magunknak azzal is, hogy gyakran hirtelen, meggondolatlanul, csak ösztönösen döntünk és cselekszünk. Ilyenkor csak súlyosbítjuk a helyzetet azzal, hogy ugyanakkor mégis túl magabiztosan cselekszünk, nem hallgatva senkire

Ezt a helytelen magatartásunkat némileg magyarázza ugyan, de nem menti az a fájó körülmény, hogy a mai időkben már alig van nevelés. Azaz, alig van helyes, igazi életre való nevelés. Sajnos, ez jellemzi nemcsak az iskolai életet, hanem a családi életet is. Tudjuk, hogy gyermekeinket, unokáinkat igen nagy mértékben a TV neveli, és az utca. – Most kezdjük látni, hogy a régi egyházi iskoláknak megvolt a maguk értéke, mert ha élő hitet nem is tudtak a gyermekek szívébe ültetni, de a helyesebb élet sok alap szabályát megtanították a gyermekeknek.

De visszatérve a mai helyzetünkhöz, sok tekintetben szánalmas, békételen, boldogtalan és sok tekintetben kegyetlenségre hajló életünkről, összefoglaló jelleggel, azt mondhatjuk, hogy a sok bajunk mellett, az a legnagyobb bajunk, - ahogy már fentebb mondtam is – hogy nem ismerjük a helyes, igaz élet szabályait, azaz nincs elég b ö l c s e s s é g ü n k ahhoz, hogy , legalább is megközelítőleg, igaz és helyes életet éljünk.

Talán meglepő,hogy itt most a „bölcsesség „ szót említettem. – De igenis, ide ez a szó illik. Ugyanis, a bölcsesség szó, nem sok tudást, nem sok iskolát, nem sok diplomát jelent, hanem a helyes, igaz és boldog élet tudományát, és annak a gyakorlatban való megvalósítását jelenti.

Amikor ezt a nagy jelentőségű mondatot most kimondtam, úgy érzem, hogy ehhez egy részletekbe menő magyarázatot kell fűznöm.

Nagy örömhírként mondom, - mert mondhatom – hogy Isten az embert ilyen életre teremtette. A teremtés hajnalán Isten az embernek ilyen életet tervezett, „szíve szerint”.

Ennek a megvalósulását, közelebbről, úgy tervezte, hogy az ember , Ő vele, egy állandó szeretet-közösségben fog élni, és így az ember elég bölcs lesz ahhoz, hogy helyes, igaz, és boldog életet éljen.

De tudnunk kell azt is, hogy ugyanakkor Isten az embernek, - relatív - viszonylagos szabadságot is adott. Ez - relatív – viszonylagos szabad akaratot jelentett, hogy az ember maga is folyamatosan keresse, akarja az Isten szerinti igaz és boldog életet. Ezt Isten azért tette, mert azt nem akarta, hogy az ember úgy éljen Vele szeretet-közösségben, hogy csak egy előre beprogramozott robot-gépezet legyen. Isten azt akarta, hogy embernek legyen döntési, választási lehetősége, azaz legyen szabad akarata, és így az ember , szabad akaratból, folyamatosan, önkéntes alapon, maga is ragaszkodjon Istenhez, és így élje a maga igaz és boldog életét, és így éljen , például, az állathoz képest, egy sokkal magasabb rendű életet.

Sajnos, éppen ezzel kapcsolatban, egy szörnyű nagy tragédia következett be akkor,amikor az ember, ezzel a relatív, viszonylagos szabadsággal rosszul élve, magát kiszakította az Istennel való szeretet-közösségből, és magát teljesen önállósítva, tehát csak a maga okoskodására hallgatva, csak magában bízva, egy Isten nélküli életet kezdett élni.

A mai világban, ha körülnézünk, láthatjuk, hogy hova jutott az ember, hova jutottunk, mi mindannyian, Isten nélkül. Annyi bennünk, körülöttünk a nyomorúság, a békételenség, a fájdalom, a keserűség, az egymás elleni harc, hogy sokszor, nem is mondható életnek, főleg nem i g a z életnek, az életünk. Igen, a Bibliából tudjuk, hogy Isten , a tőle elszakadt, magát önállósító embert „halálos” állapotban látja. Pál, Isten nevében szólva, így ír az Efézusi megtért hívőknek: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor e világ életmódja szerint”. /2:1-2/

De az a világ legnagyobb csodája, hogy Isten, a Tőle elszakadt, és így nyomorúságos életre jutott embert igazán sajnálja, és továbbra is az az akarata, hogy az embert boldog és igaz életre elsegítse. Csak arra is hangsúlyt kell tennem, hogy Ő ezt erőszak és kényszer nélkül akarja. Ezért Isten, a mai időkben is, „csak” szólítgatja, hívogatja vissza magához, szüntelen, a tőle elszakadt embert. Igen, hívogat ma is, engem is, és téged is, hogy térjünk vissza Ő hozzá.

Egy kis kitérést teszek, és rámutatok arra, hogy szól Isten hozzánk a történelem /események/, a természet /annak csodái/, és a lelkiismeret által. E hármat együtt „általános kijelentésnek” nevezzük. – De szól Isten hozzánk főképpen a „különös kijelentés” által, aminek szintén három formája van: Testté lett Ige, írott Ige, és hirdetett Ige.

Az az örvendetes számunkra, hogy bármilyen formában szól hozzánk Isten, mindig a javunkat akarja, mert mindig az igaz és boldog életre hívogat, és arra akar minket tanítani. Tehát úgy is megfogalmazhatjuk ezt az örömhírt, hogy Isten minket, minden szavával a helyes és igaz élet bölcsességére akar tanítani és elsegíteni.

Itt szeretnék rámutatni arra, hogy alapigénk is éppen ezt az örömhírt közvetíti felénk. Azt mondja, hogy Isten „készségesen” adja mindenkinek a bölcsességet. Ez természetesen az igaz és boldog élet bölcsességét jelenti.

Ennek a bölcsességnek az elnyeréséhez Jakab két tanácsot is ad nekünk alap Igénkben amit jó nekünk szem előtt tartunk:

Az egyik: ahogy már szóltam is róla, Isten ezt nem kényszeríti reánk, tehát ezt nekünk kérni kell. Mégpedig hittel kell kérnünk, azaz, ráhagyatkozó, gyermeki hittel, és teljes bizalommal.

A másik tanács, illetve útbaigazítás lényege az, hogy Isten nem egyszerre tesz minket bölccsé, hanem folyamatosan, szükség szerint adja nekünk azt. Tehát a legfontosabb számunkra az, hogy Istennel rendezzük a kapcsolatunkat, térjünk meg Ő hozzá, és akkor Ő a vele való állandó szeretet-közösségben állandóan tanít, vezet minket a helyes élet útján Ezért is kell nekünk naponként, folyamatosan olvasni, tanulmányozni a Szentírást. Igen szükséges, hogy a Bibliát mindig azzal a meggyőződéssel vegyük a kezünkbe, hogy az az É l e t könyve, és így az minden szavával, minden részében, a helyes, igaz, boldog és örök életre tanít minket. . Ennek bizonyítására három Igét külön is a figyelmetekbe ajánlok:

A 32. zsoltár 8-9 verseiben szintén azt ígéri Isten a hozzá megtérő, bűnbánó bűnösnek, hogy „bölccsé teszlek, és megtanítalak, hogy melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, és rajtad lesz a szemem”. /Károli költőibb fordítást ad: „szemeimmel tanácsollak”/

Nagyon ajánlom a figyelmetekbe, másodszor, a Péld. 3:1-22 verseit. Nagyon szívesen magyaráznám most végig ezt az Igét, mert igen gazdag Ige. De ha nem tehetem most ezt, /idő hiány miatt/, annál inkább ajánlom, hogy otthon imádságos szívvel tanulmányozzátok ezt a Igét! - Nagyon sok erőt, vigasztalást, útmutatást, tehát életbölcsességet találtok benne! - Én itt most csak egy mozzanatra hívom fel a figyelmeteket: Ebben az Igében az az intés is benne van, hogy „ a magad eszére ne támaszkodj!” /5. vers/ - Ez azt a felszólítást jelenti, hogy gyermeki hittel jobban higgyünk Istennek, mint magunknak. Higgyük azt, hogy Isten mindig jobban tudja, mint mi, hogy mire van, és mire nincs szükségünk. Jó, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy mi a legegyszerűbb dolgokban is tévedhetünk. Jó, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy az eddigi életünket is mi rontottuk el éppen azáltal, hogy magunkra, csak magunkra hallgattunk, és nem vettük figyelembe jóakaratú szeretteink szavát, és még inkább nem hallgattunk az igaz élet Istenének, Urának a szavára. Pedig talán még az is előfordult már, hogy szinte „magunk alatt vágtuk a fát”, annyira balgán cselekedtünk, és annyira mi magunk lettünk az okai az életünk romlásának, tehát a keserűségnek, a sikertelenségnek és a különböző elbukásoknak. – Tehát ne felejtsük el, hogy Isten elé a kéréseinkkel, csak ilyen alázatos, bűnbánó, sőt megtérő módon illik menni. De jó tudni azt is, hogy Ő az alázatosokat mindig meghallgatja, és megvigasztalja, és ezzel együtt tanítja, és vezeti őket a jó úton, az igaz , helyes élet útján, mely egyben a boldog örökélet kezdete, már itt el földön.

Harmadszor pedig a Zsolt 9o:l2. versét írom a szívetekre. Ez egy imádság, és így hangzik: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. –Bizony célszerűnek látszik, hogy ezt az imádságot is a szívünkben hordozzuk szüntelen, mert a rohanó, és egyre rövidülő időnkben, szüntelen Istentől nyert bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy naponként, óránként, helyesen döntsünk, hogy mire érdemes felhasználni az időt, és mire nem!

További magyarázat helyett azt mondom itt el, hogy ezt az Igét, amikor szívemben forgattam, sok bölcsességre tanított általa a mi Urunk. Én ezeket le is írtam egy 2o pontból álló szerény, kis írásomban. – Én ezekből olvasok most fel egy néhányat, ízelítőül……

Akinek felkeltette az érdeklődését, annak, megkeresésre, készséggel a rendelkezésére bocsátom ezt a tanítás jellegű írásomat, ami négy oldal terjedelmű. – Természetesen abban sincs benne Isten minden bölcsessége.- Az csak a Bibliában található, ezért annak rendszeres olvasását, sőt tanulmányozását ajánlom mindenkinek legfőképpen, és nagy hangsúllyal.

Elhangzott: 2oo9. okt. l7.-én a Pestújhely Református Templomban csendesnapon.

K.Szabó Gyula ny. ref. lelkész

 

***

 

Böjt a hívő ember életében. Olvasmány: Márk. 8:34 -35.



Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünkben most a húsvéti ünnepekre felkészítő böjtnek van az ideje. – A böjtről a Bibliában sok helyen esik szó. Ezek a tanítások sok félék, mert van olyan tanítás, mely inkább a böjt formájáról, és van olyan tanítás, mely inkább a böjt tartalmáról szól. - Úgy gondolom, hogy alapigénkben , tartalmi szempontból, az egyik legmélyebb tanítást kapjuk a böjtről, éppen Urunktól, Jézus Krisztustól, még akkor is, ha a „böjt” szó formálisan nem szerepel benne.

Amikor ezt mondom, az a bibliai igazság van előttem, hogy a böjt lényegét, egy szóval úgy jelezhetjük, hogy az tulajdonképpen alázatot, azaz önmagunk megalázását jelenti. Ha ezt az igazságot szem előtt tartjuk, akkor mindjárt sokkal többet megértünk azoknak a feltételeknek a fontosságából, melyeket Jézus ad azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és Vele akarnak állandó szoros kapcsolatban élni.

Mivel mi is Jézus után akarunk menni, sőt, mint megtért emberek, - Vele akarunk állandó és szoros kapcsolatot tartani, igen célszerűnek látszik, igen ajánlatosnak mutatkozik, hogy mi is, most is, újra átgondoljuk ezeket a feltételeket. Segít bennünket ebben az igyekezetünkben a mostani böjti idő, és a Bibliának minden, böjtről szóló tanítása.

De nemcsak célszerűnek látszik ez a mostani tanulásunk, hanem nagyon szükségesnek is

mondható, mert be kell vallanunk, hogy ezek a jézusi böjtös feltételek az „ó” emberünk számára egyáltalán nem kívánatosak, és éppen ezért mindig nagy a kísértésünk arra, hogy ezeket próbáljuk kikerülni, és próbáljuk ezeket nem betartani.

Bizonyára olvastuk már Urunknak ezeket a határozott, kemény szavait, sőt, bizonyára hallottunk is már róla igehirdetést, de most mégis azt kérem tőletek, hogy mintha először hallanánk, úgy vegyük tudomásul, hogy Urunk a következő három feltételt adja azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és akik Vele akarnak járni, mint az Ő tanítványai:

l./ „tagadja meg magát”, 2./ vegye fel az ő keresztjét”, 3./ „kövessen engem”.

Hogy jobban megértsük, és komolyabban a szívünkre vegyük ezeket a feltételeket, én először is azt a kérdést teszem fel, hogy mit is jelent magunkat „megtagadni”? – e kérdés megválaszolásánál először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy ősszüleinktől örökölt bűnösségünk, bűnre való hajlamunk miatt mindnyájunk szíve újra és újra megtelik olyan önző, gőgös, nagyra vágyó, hiú vággyal és törekvéssel, melyek bántó és ártó hatással vannak embertársainkra. Ezek a törekvések, már magukban is, komoly bűnnek számítanak Isten törvényei szerint. – De még veszélyesebbeknek kell látnunk ezeket a szívből jövő indulatainkat, ha a Bibliából azt is megértjük, hogy ezek szinte „istenkedő” jellegűek Isten szemében, és így ezek egyenesen utálatosak Ő előtte.

Mivel tehát a legtöbbször ilyenek vagyunk Isten előtt, nyilvánvaló, hogy az „önmegtagadás” ennek a bűnös énünknek az elitélését , vádolását jelenti. Ezzel együtt kell, hogy átjárjon az a mélységes bűnbánat, amit a tékozló fiú gyakorolt akkor, amikor hazatért a magaválasztotta útról, és amivel együtt járt az is, hogy a régi bűneitől elszakadva, meg akart változni, és új életet akart kezdeni.

Jézus szavaiból most nekünk is meg kell értenünk, hogy Ő hozzá csak így lehet közeledni. Ő hozzá így, és csak is így lehet megtérni, és így, és csak is így lehet vele járni, mint Vele való közösségre elhívott tanítványai.

De itt ki kell arra is térnem, hogy a megtéréskor a mi „ó” emberünk nem semmisül meg teljesen és véglegesen, hanem azt mondhatjuk, hogy „csak” lekerül szívünk trónjáról, ahova most már Jézus került. – De a trónját vesztett ó-emberünkön keresztül az ördög szinte folyamatosan támad bennünket, és újra és újra bűnre, és minden Isten ellenes cselekedetre csábít minket. Ezért a hívő ember földi életének egyik fontos jellemzője a bűn elleni, és az ó-ember elleni állandó harc. – Itt kell, és ezért kell meghallanunk újra és újra Urunk szavát, mely szerint önmegtagadás, bűnbánó megalázkodás nélkül nem térhetünk meg Ő hozzá és nem tarthatunk Vele állandó és személyes kapcsolatot. Ahogy már hallottuk is, Urunk a leghatározottabban mondja, hogy „ha valaki utánam akar jönni, t a g a d j a m e g magát” Ezzel a felszólítással teljesen párhuzamos Urunknak az a másik felszólítása, mely a Máté ll:28-3l-ben van megírva, és ahol Urunk a megfáradtaknak, amikor azokat magához hívja, egyebek mellett, azt mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” – Mindkét felszólításból felfoghatjuk egyrészt azt, hogy Urunk mennyire várja tőlünk a megalázkodó önmegtagadást, másrészt pedig azt, hogy ez Urunk szerint sem egyszerre történik, hanem ennek egy állandó, előre haladó , elmélyülő folyamatnak kell lenni a hívő ember életében.

Kedves Testvéreim! Itt most a mondanivalóm hangnemét egészen személyesre váltom át. Először is azt mondom el, hogy készülésem során a Szentlélek ezt Igét tükörként tartotta elébem. Ebben a tükörben számos ó-emberi vonást kellett meglátnom. magamban, közelebbről a mindennapi magatartásomban. –Ennek nyomán, csak mint „bűnösök között az első”, állhatok meg előttetek. – Ilyen minőségemben, csak a legcsendesebben, de a Krisztus szeretetétől indíttatva , szeretnélek megkérdezni, hívő testvérem, hogy te tanulod-e folyamatosan a krisztusi alázatot? Azaz, gyakorlod-e folyamatosan az önmegtagadást,a régi természeted, azaz az ó-embered elleni harcot?

A leghitelesebb , a legdöntőbb feleletet erre a kérdésre a Szentlélek által megelevenített Ige, mint tükör, tud nekünk adni. De sokat tudnának erről beszélni szeretteink is, akik egy fedél alatt laknak velünk, és akik látják a hétköznapi életünk minden mozzanatát. – De az Ige tükrében nekünk magunknak is szüntelenül kell /kellene!/ vizsgálni magunkat, kb. ilyen kérdésekkel : mennyire vagyunk sértődékenyek? – mennyire vagyunk önérzetesek? – mennyi bennünk a hiúságra való hajlam? – mennyi bennünk az indulatosság? - mennyi bennünk a türelmetlenség? - a mások megvetése? – a mások feletti ítélkezés? - a követelőzés? - a parancsolgatás? – az elvárás? - mennyi bennünk a bosszúállás hajlama, vagy cselekedete? /nem tettlegességre gondolok itt, hanem inkább csak az olyan magatartásra, hogy „ha te így,akkor én is így, vagy esetleg még jobban vissza szólok”/ - Engedelmetekkel még folytatom az önvizsgálati kérdés sort: mennyi bennünk a jogainkért való harc emberek között ,pl. a családban, vagy szélesebb körben, általában az emberek között? – Végül még egyet kérdezek: mennyi bennünk a haragos indulatoskodás, és mennyi bennünk a harag-tartás?

Ezt a kérdés sort bizonyára lehetne még folytatni, de nem teszem. E helyett – ismételten – kérem, hogy tanuljuk meg már végre, és a mindennapi életben is vegyük nagyon komolyan, hogy önmegtagadó megalázkodás nélkül nem lehet Jézus után menni és vele találkozni. Főleg nem lehet olyan keresztyén életet élni, amely Ő előtte kedves, számunkra pedig áldott és győzelmes élet.

Igénk magyarázatában továbbmegyek, és arra térek rá, hogy Urunk szerint az áldott hívő élet második feltétele a kereszt hordozás. – „Vegye fel az ő keresztjét” – mondja szó szerint Urunk. Lukács a 9:23-ban hozzáteszi: „naponként.”

Tudvalévő, hogy a kereszthordozásnak a Bibliában, és vele együtt a keresztyén élet gyakorlatában nemcsak kiemelt jelentősége van, hanem gazdag tanítási anyaga, és bőséges mondanivalója is van. – Ezek részletezése helyett, én most csak két fajta kereszthordozást említek meg: l./ kikerülhetetlen, sors-szerű kereszthordozás

2,/ önkéntes kereszthordozás.

Részletezés nélkül is tudjuk, hogy valóban, a földi élet számtalan, kikerülhetetlen szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, és olykor gyötrelemmel jár. /tudjuk azt is, hogy mindez az emberi bűn következménye!/ - Ha valaki ezeket nem akarja vállalni alázattal, hanem lázadozik ezek ellen Istent számon kérő és vádoló „miértekkel”, az nem lehet a Jézus tanítványa, és főleg nem tartozhat Ő hozzá igazán és tartósan. Ő hozzá csak az térhet meg valóságosan, és csak az lehet igazán az Ő tanítványa, aki a „nehéz időkben” Jób alázatával újra és újra ki tudja mondani, vagy legalább is ki akarja mondani: „ az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” és „ ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” Jób l:21, és 2:1O. versek. –Az ilyen alázatnak szép példáját adja elénk a ref. Énekeskönyv 464. énekének 5.-ik verse, mely így szól: „A keresztet Te adod. Adj hozzá alá alázatot, Hordjam olyan csendesen, Mint egykor Te, Mesterem”

Az önként vállalt kereszthordozásban a legnagyobb példa a számunkra JÉZUS KRISZTUS. , Isten egyetlen és ártatlan Fia, aki miattunk, helyettünk és érettünk önként felvette, vállalta a keresztet, hogy mi el ne vesszünk örökre. – Igen, itt nekem is a János 3:l6 jutott eszembe: „Úgy szerette Isten a világot….” Biztos vagyok benne, hogy minden hallgatóm – minden olvasóm – kívülről tudja ezt a nagyon szép Igét. De abban már nem vagyok ennyire biztos,hogy tudjuk-e hogy Urunk egyben példát is adott nekünk az önkéntes megalázkodó kereszthordozásra. Pl. a lábmosás után, a János l3:l4.v.-ben azt mondja Jézus a tanítványoknak – és nekünk – hogy „ha tehát megmostam a ti lábaitokat,én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Az I. János 3:l6-ban legalább ilyen határozottsággal és mély tartalommal hangzik felénk az isteni igény: „Ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

A gyakorlatban ritkán kerül arra sor, hogy még az életünket is fel kellene áldoznunk másokért. De annál inkább naponkénti keresztyén feladatunk az, hogy alázatos, szelíd , olykor egyenesen önmegtagadó magatartást gyakoroljunk, embertársaink között forgolódva. A legtöbbször a békesség kedvéért kell ezt gyakorolnunk. Mondhatjuk, hogy igazi, békességes közösségi életet csak úgy lehet élni családban, hittestvérek között, a gyülekezetben, de sokszor még lazább közösségekben is, pl. munkahelyen, vagy a szomszédok között, ha a másikkal szemben, vagy az egész közösséggel szemben, bölcs józansággal, alázattal, alkalmazkodással, le tudunk mondani egyéni érdekeinkről, elgondolásunkról, esetleg igaznak vélt jogainkról. Gondoljunk itt Urunknak arra tanítására, mely a Máté 5:9. versében így van megírva: „boldogok, akik békét teremtenek (=munkálnak), mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A sok féle önkéntes kereszthordozás között csak még egyet kívánok megemlíteni, éspedig a másokon való segítést , ami a legtöbbször kisebb-nagyobb áldozattal, lemondással és alázattal jár. Itt elsősorban az anyagi természetű segítésre gondolok, amit a hivatalos egyházi beszéd diakóniának nevez .- Ilyen kereszthordozásra is tanít bennünket, alapigénk mellett pl. az Ézsaiás 58:7-9 verse is, ahol ezt olvassuk éppen az igaz böjttel kapcsolatban: ”oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat,ha mezítelent látsz, ruházd fel,és ne zárkózz el a te testvéred elől!” A további versekben nagyon jó olvasni arról, hogy az ilyen böjt kedves Isten előtt, és azoknak, akik így élnek és így cselekszenek, bőséges jutalmat ígér Isten. De viszont nagyon elgondolkoztató az az intés, amit Jakab mond a levelében így: „aki tudna jót tenni, és nem teszi: bűne az annak”/4:l7/ További részletezés helyett itt ismét csak azt kérem, hogy értsük meg, és vegyük jól a szívünkre, hogy az önmegtagadás mellett a kereszthordozás is feltétele a tanítványságnak, a megtérésnek, és az igazi hívő keresztyén életnek.

Ezek után arra szeretnék rámutatni, külön hangsúllyal, hogy Jézus az Ő hozzá tartozásnak még egy, harmadik, feltételét is elébünk adja, amikor azt is mondja alapigénkben, hogy „ kövessen engem”.

A „követni” szóval kapcsolatban először is azt szeretném elmondani, hogy ennek a szónak az eredeti szövegben igen komoly tartalma van. A követéssel együtt jelent „teljes közösség vállalást”,. „teljes átadást”, és teljes engedelmességet. Az engedelmesség fogalmában pedig nyilvánvalóan benne van a Neki való szolgálat gondolata is. Ennek az igazságnak az alátámasztására is sok Igét lehetne a Bibliából említeni. Ezek közül én most csak néhányat idézek : „Áldott az Úr… hogy megváltotta az ő népét…hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül s z o l g á l j u n k Néki, szentségben és igazságban Ő előtte a mi életünknek minden napjaiban” /Luk. 1:68,74.- Károli ford./ - Pál apostol pedig ezt kéri a Róma 6:13,23, továbbá a l2:l-ben: „szánjátok oda a ti tagjaitokat….szánjátok oda magatokat Istennek…az igazság szolgálatára….okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket („szóma”= test+annak minden életműködése!) élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek”

Ehhez az Igéhez két megjegyzést kell fűznöm:

Egyik: a kérés jelleg azt érzékelteti, hogy megtért hívőket sem kényszeríti az Úr az Ő szolgálatára, hanem csak „kéri” őket erre. /tehát, hívők, vigyázat!- lehet bármikor az engedetlenség bűnébe esni!!!/

Másik: az isteni kérés a megtért hívőkhöz is jelen időben szól, ami a folyamatosságra utal. Tehát a megtéréssel nincs „minden elintézve” – A megtérés döntő jelentőségű „esemény”, de mégis csak a kezdet kezdete! - Utána Urunk naponként, sőt: óránként, percenként kéri, várja tőlünk, hogy önkéntesen „jelentkezzünk” Nála a szolgálatra.

Testvéri figyelmeztetésként szeretném mondani, hogy ha nem minden napunkat úgy kezdünk, hogy magunkat teljesen és egészen odaajánljuk az Úr szolgálatára, akkor könnyen kétfelé sántikáló, engedetlen keresztyénekké válunk. Az ilyen hívő élet jele a békétlenség, az örömtelenség, az áldatlanság, és az értelmetlen küszködés–vergődés az élet különféle területein. Így élni azért veszélyes, mert Urunk határozottan megmondta, hogy:”senki sem szolgálhat két úrnak…” Máté 6:24. Aki mégis próbálkozik ezzel, az igen veszélyes dologgal „játszik”/.- Itt, magyarázat nélkül , ajánlom, hogy olvasd el a Máté 12:43-45 verseket.!/

Éppen ezért , ha elfogadod, - testvérem! – szeretettel ajánlom, hogy Isten előtt most is próbáld magadat megvizsgálni, hogy a hétköznapi életed tükrében, vajon kié vagy te? – és kinek élsz, kinek szolgálsz valójában? – Ajánlom azt is, hogy ebben az órában is, és ezentúl minden reggel, az ébredés első perceiben, rögtön ajánld fel magadat, teljes mivoltodat, mindenedet, minden percedet az Úrnak, a te Uradnak, az Ő szolgálatára – önkéntesen, azaz szíved teljességéből!!! – Csak emlékeztetlek a szeretet kettős parancsára: Máté 22:37-4o. Emlékeztetlek a Heid. Káté első kérdés-feleletére. És emlékeztetlek arra, hogy – velem együtt- hányszor vettél már eddigi életedben úrvacsorát, és hányszor megfogadtad, hogy „ezután, mint az Ő megváltott gyermeke, az Ő dicsőségére élek”

A szolgálat gondolatánál kitérek arra, hogy a Biblia szerint a szolgálatnak igen sok formája van. Kezdődik a „pohár víznél” /Máté 1o:42/ , tehát a szürke és sokszor unalmas és fárasztó háztartási munkánál, és végződik a mártíromságnál, illetve folytatódik az örökkévalóságban , Urunk örök dicséretével.

Ezek között a szolgálatok között, a diakónia mellett, kiemelkedően fontosnak látszik a misszió végzése, munkálása, tehát Isten országának a terjesztése /Márk l:l5/ a maga sokrétűségében. Ezek között legközelebb áll hozzánk a mindennapi életben történő bizonyságtevés, Isten megváltó és gondviselő szeretetéről szóló tanúskodás, azaz, az evangélium hirdetése. Ez a szolgálat, a többivel együtt, egyszerre a legnagyobb kitüntetés, és ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladat. –Nehéz feladat, mert magunktól egyszerűen nem vagyunk rá alkalmasak. De nagy vigasztalás számunkra, sok más biztató Ige mellett, hogy nekünk is szól Urunk ígérete: „erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… a föld végső határáig” Ap.csel.1:8.v.

/ megemlítem, hogy a bizonyságtételről szó tanításomat többen hallották, vagy olvasták. Akik merítettek belőle valami segítséget, azoknak ajánlom, hogy olvassák el többször is!/

Végül azt említem meg, hogy ez az Ige, és ennek magyarázata nem „tejnek itala” hanem inkább „kemény eledel” volt. – De vigasztaljon és bátorítson minket alapigénkben, a 35. versben Urunknak a szava: „…aki elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, megmenti azt” – Hidd el, testvérem, hogy az Urunk által elébünk adott böjtös, alázatos, önmegtagadó út az igaz, boldog élet útja, és egyben a boldog örökélet kezdete. –Ezért legyél most is az Isten szavának ne csak hallgatója, hanem megtartója is az Ő dicsőségére. Ámen.


K.Szabó Gyula ny. ref. lp.

Debrecen, 2oo9 március 8.

 

***

 

Isten a gyógyítód! /Szabó Gyula szolgálata/




„Én, az Úr vagyok a te gyógyítód! „

Olvasmány: 2 Móz. L5:26, 1.Pét 2:24/b,25


Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi életünk legnagyobb terhe, és egyben nyomorúsága, az egész földi élet során, a halál mellett, a betegség és a velejáró mérhetetlen sok fájdalom és szenvedés.

De ha erre gondolunk, nekünk, hívő embereknek, arra is kell rögtön gondolnunk, hogy Isten eredeti, teremtési tervében nem volt benne az ember betegsége, szenvedése és pusztulása. – Igen, a Kijelentés, az Isten szava a Bibliában nekünk világosan és egyértelműen elébünk adja, hogy mind ez , amiről most szó van, az ember által elkövetett bűn következménye az ember életében. Tehát legyen szó bármilyen betegségről, szenvedésről, azért elsősorban mindig maga az ember felelős, mert mind ez az ő bűnének, közelebbről az ő engedetlenségének, még pontosabban, az ő Istentől való elszakadásának az egyenes következménye. - Ismétlem, Isten nem „akarta”, és ma sem akarja szíve szerint az ember betegségét, és vele együtt az ember szenvedését. – Azt mondhatjuk, hogy Ő ezt csak megengedte, miután szabad döntési jogot adott neki. Ebbe az irányba mutat, ezt az állítást húzza alá egyebek mellett, az Ezékiel l8:32. verse. Ahol Isten maga így szól: „nem kívánom a halandó halálát… térjetek hát meg és éljetek”

Viszont, ha ezen az Igén elmélyülten elgondolkozunk, már ebben az Igében is meghallunk egy örömhírt arról, hogy Isten nemcsak az igazságnak, hanem a szeretetnek is az Istene, aki a bajban lévő emberen tud és akar segíteni. Ez az igaz , isteni , segítő szeretetről szóló jó hír szólal meg egész konkrétan a szenvedő beteg ember felé alapigénkben, ahol Isten ezt jelenti ki magáról: „ Én, az Úr vagyok a te gyógyítód”

Amikor ezt az örömhírt halljuk, akkor először megdobban a szívünk, és lelkesen kérdezzük, hogy ezek szerint van közvetlen gyógyulási lehetőség minden beteg számára Istennél? - De míg várjuk a választ, széjjel nézünk magunk körül, és látva a nagyon sok szenvedő, beteg, gyógyíthatatlan beteg ember sokaságát, az öröm átalakul bennünk kétkedéssé, és nyugtalanul, hitetlenkedésre hajolva kérdezzük, hogy ha Isten nemcsak tud, hanem akar is a beteg emberen segíteni, akkor miért van mégis annyi betegség, és vele együtt annyi sok, szörnyű szenvedés ebben az emberi életben, és ugyanakkor az egész világon ???

Ez a két kérdés, az örvendező hitnek és a nyugtalan kétkedésnek a kérdése, egymással igen nagy feszültséget alkotnak , és bizony nem könnyű ezt a feszültséget feloldani, és nem könnyű beteg-szenvedő embertársainknak, szeretteinknek vigasztalást mondani olykor.

Elmondom néktek, hogy a készülésem során sokat figyeltem az Igére, az egész Szentírásra, és főleg a Szentlélek megvilágosító szavára, és amit megértettem, azt nem tudom és nem is akarom egy mondatban recept szerűen, elébetek adni, hanem inkább körüljárom a témát és több , számos „igazság-mozzanatot” kívánok a következőkben elébetek tárni

Először is arra kell rámutatnom, hogy Isten egész másképp lát bennünket beteg szenvedő állapotunkban, mint ahogy mi látjuk magunkat. Mi szinte mindig csak a testünkben érezzük magunkat betegnek, és szinte mindig csak testi gyógyulást várunk tőle. Viszont ha az egész Bibliára figyelünk, tudomásul kell vennünk, hogy Isten a lelkünket is betegnek látja,sőt azt mindíg betegnek látja, és így Ő a lelkünket legalább annyira akarja meggyógyítani, mint a testünket.

De erről majd a szolgálatom végén szeretnék szólni. Most maradjunk a testi gyógyulás kérdésénél. Maradhatunk, mert tudjuk, hogy a testünket is Isten teremtette, és azzal a végső célja az, hogy az már e földi életben a Szentlélek temploma legyen. 1 Kor. 6:19

Amikor tehát a gyógyító Istenünk munkáját, annak részleteit, feltételeit, és módját egy kicsit közelebbről akarjuk megismerni, akkor először is, alapigénkkel kapcsolatban figyeljünk a szöveg-összefüggésre, tehát arra, hogy miről van szó az elősző versekben.

Itt azt látjuk, hogy népétől Isten engedelmességet kér, és ekkor ígéri, hogy ha engedelmeskedik az Ő népek, akkor nem bocsátja rájuk azt sok betegséget és egyéb szörnyű nyomorúságot, amit Egyiptomra ráadott a tízcsapás idején. – Ehhez az ígérethez,némileg váratlanul, röviden, tehát minden részletezés nélkül, hozzáfűzi Isten ezt a rövid, tömör, de nagyon ígéretes kijelentését, hogy „ én, az Úr vagyok a te gyógyítód”.

Ebben a tömör mondatban először is azt kell megértenünk, hogy Isten nem ígér olyat, hogy meggyógyít mindig minden beteget. - Inkább csak azt ígéri, hogy engedelmes gyermekeit megkíméli sok olyan szenvedéstől, amiben esetleg az engedetlen emberek részesülnek.

De benne van ebben az isteni kijelentésben az a vigasztaló igazság, hogy Isten hatalma alatt van, szinte Isten kezében van minden elképzelhető nyomorúság, betegség és szenvedés. Ő rendelkezik azokkal szabadon. Ő neki van hatalma, ma is, arra, hogy azokat valakire rábocsássa, és Ő neki van hatalma arra is, hogy azokat emberekről levegye, ahogy és amikor azt jónak látja.

A következő lépésben meghallhatjuk Igénkben azt az igazságot is, mindig oka, vagy célja, esetleg oka és célja van annak, ha Isten ránk enged valami betegséget. – Ebből viszont az az igazság következik, hogy semmi nem történik velünk soha „véletlenül” . Ez áll még a hit nélküli emberre is, de különösen áll ez a hívő emberekre , hisz nekik azt is megígérte Jézus, hogy „néktek még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Máté lo:3o)

Továbbmenve, meghallhatjuk Igénkben azt a vigasztalást is, a fentiek nyomán, hogy minden beteg gyógyulási lehetősége elsősorban és mindig, Isten kezében van. – Ebből pedig következik az is, hogy eddig is, ha valahol történt bármilyen kis vagy nagy gyógyulás, elmúlt egy fejfájás, vagy meggyógyult egy gyógyíthatatlannak mondott beteg, az mint Isten irgalmas és gyógyító munkája volt, hívők és nem hívők életében egyformán.

Itt kitérésképen említem meg, hogy vannak orvosok, akik elismerik, áldozatos munkájuk mellett, hogy ők csak „kezelik” a beteget, de a gyógyulás nem közvetlenül az ő teljesítményük. Nyilvánvalóan Isten kegyelmes munkája az minden esetben.

A fentieket hallva, bizonyára sokakban feltámad az ismerős kérdés: ha Istennek van hatalma, hogy meggyógyítson minden beteget, akkor miért hagyja, hogy emberek milliói szenvedjenek, és miért nem gyógyít meg minden beteget?

Erre a nagyon nehéz kérdésre, tekintettel az egész Biblia összefüggő tanítására, szintén nehéz két kérdéssel tudok felelni: l./ sok esetben azt kérdezi Isten,hogy „ember azért gyógyítsalak meg, hogy folytasd az eddigi istentelen gonosz életed, engem szomorítva és bántva továbbra is?”- A második kérdést én teszem fel: vajon észrevettük azt, hogy eddig már hányszor gyógyított meg Isten bennünket, hányszor hozott ki bennünket a halál torkából

és hányszor őrzött meg bennünket úgy a bajtól, hogy annak még a szele sem érintett minket? – Főleg azt kérdezem, hogy úgy voltunk, vagyunk ezekért hálásak Istennek, ahogy Ő várja, és ahogy Ő azt megérdemelné tőlünk ? - Itt én most szeretnék továbbmenni, de ezt a két kérdést külön is a szívetekre helyezem, azzal a céllal, hogy nézzetek szembe komolyan e két kérdéssel nem csak most, ebben az órában, hanem életek minden idejében.

Mindezek után ismételten szeretném hirdetni közöttetek azt a jó hírt hirdetni, amit már érintettem is, hogy az Úr, a mi Istenünk, mindenek felett irgalmas, kegyelmes, és szerető Isten, és mivel alapigénkben is a gyógyító hatalmát jelenti ki a számunkra, nincs olyan szenvedő beteg ember, akin Isten ne tudna és főleg ne akarna – legalább is valamilyen formában - s e g í t e n i. – De meg kell értenünk, hogy – és ezt is az egész Biblia alapján mondom - ennek két feltétele van:

l./ Isten várja tőlünk, hogy minden gondunkban, bajunkban, betegségünkben hozzá forduljunk, és alázatos imádságban kérjük, hogy segítsen rajtunk.

2./ Az odafordulásunk, az imádságunk párosuljon teljes bizalommal, teljes ráhagyatkozással, hogy ha nem teljesíti, ha nem úgy teljesíti a kérésünket, ahogy mi azt megfogalmaztuk, akkor is mindig jól és jót cselekszik velünk, és mi Ő benne soha nem csalódhatunk.

A továbbiakban ezt a két feltételt, ezeknek gyakorlati összefüggéseit szeretném részletesebben megbeszélni veletek.

Először is mindannyiónk örömére, betegek vigasztalására, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Biblia tele van imádságra buzdító isteni tanításokkal, és ezekhez kapcsolódó imameghallgatási ígéretekkel. Ezek közül én csak kettőt ajánlok a figyelmetekbe:

Máté 7:7-11-ből: „kérjetek és adatik néktek…….mert aki kér, mind kap…..”

Jakab 5:l4-ből: ..”Beteg-é valaki köztetek… imádkozzanak érte…nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének…”

Testvéreim! E buzdító Igék nyomán én is , most itt is, biztatok minden beteget, és minden őket körülvevő szeretteiket az imádkozásra. Higgyétek el, hogy az imádkozás önmagában is jó dolog. Hisz már annak is nagy áldása van, hogy Valakinek elmondhatom a panaszomat, a fájdalmamat, a kétségbeesésemet, és minden félelmemet. – De minden igazán és komolyan imádkozó ember boldogan tud arról beszélni, hogy a kegyelmes és irgalmas Isten minden imádságát meghallgatta, és sok kérését teljesítette, olykor még bőségesebben is, mint ahogy ő az elgondolta és kérte. – Igen, lehet ilyet tapasztalni olykor még a betegségből, nagy betegségből való felgyógyulásért történő imádság esetében is. – Igen mondjuk ezt a biztató jó hírt elsősorban éppen azok felé, akik ilyet közelről még nem tapasztaltak meg, és éppen ezért hitetlenkedve, kétkedve hallanak erről. Mi hívő emberek mondjuk, valljuk, hogy mai is vannak csodálatos gyógyulások, orvosok keze által is, és nem ritkán orvosi beavatkozás nélkül is. Mi szerintünk ez gyakran imádság nyomán történik, de azt is örömmel hisszük és látjuk, amikor teljesen hit és imádság nélküli környezetben tesz Isten csodát betegekkel és különféle bajba jutott emberekkel.

A csodás gyógyulások dolgára még később vissza szeretnék térni, de most itt egy külön kitérőt szeretnék tenni. – Tudunk arról, hogy rajongásra hajlamos hívő emberek olykor azt vallják, hogy „ az igazán hívő emberek nem betegszenek meg” vagy ha megbetegszenek is, könnyen, és hamar meggyógyulnak , különösen ha azokért gyógyítás erejével felruházott testvérek imádkoznak. – Senkivel semmilyen vitatkozást mi nem óhajtunk folytatni, de leszögezzük azt a meggyőződésünket, hogy ez nem biblikus felfogás, és éppen ezért mi ezzel nem értünk egyet

Több megjegyzésünk is van, ezzel a téves gondolkozással kapcsolatban, és azért teszek ezekről említést, mert ezek tükrözik a mi református keresztyén gondolkozásunkat a betegséggel kapcsolatban.

Először is utalok arra, hogy az I Tim. 1:7. verse szerint a Szentlélek a józanság Lelke is.

Ezzel a józansággal utalok arra hogy a Biblia minden kétséget kizáróan beszél arról, hogy Isten akarata szerint e földön csak vándorok vagyunk, és nincs itt „maradandó városunk”, ahogy a Zsid. 13:14 verse mondja. A 9o.zsoltár pedig határozottan megmondja, hogy e földön legfeljebb 7o-8o esztendő, amire e földön, általában számíthatunk. – E bibliai tanítás nyomán józanul, mindenkor számolnunk kell azzal, hogy mindegyikőnk életében lekövetkezik az az idő, amikor már nem számolhatunk gyógyulással a beteg testünk számára.

Másodszor, ahogy már utaltam is rá, most még hangsúlyosabban emelem ki, hogy a Biblia nagyon ajánlja a betegségben és a betegágy mellett való imádkozást, könyörgést, mert az mindig hasznos. Jakab azt tanítja, hogy az imádságnak „hagy hatása”van. (Jak.5:16) az igaz ember buzgó könyörgésének.

Harmadszor: „Ez a „hatás”, ha nem is közvetlen gyógyulásban mutatkozik meg, de az is csodálatos, amikor abban mutatkozik meg, hogy a beteg és vele együtt a környezete erőt, lelki erőt, vigasztalódást, türelmet, békességet és reménységet kap. Csodálatos az is, ahogy önzetlen szakemberek segítségén, vagy hűséges hozzátartozók szeretetén keresztül érezteti Isten az Ő közelségét. Sokszor még a testi gyógyulásnál is többet ér, amikor a szerető és irgalmas, bűnbocsájtó Isten az Ő közelségéről győzi meg a beteget az elhangzó imádságok nyomán, (Zsolt. 73:28) és az áldozatos gondviselők, látogatók szeretetén keresztül.

Negyedszer: Ha nem ad Isten gyógyulást, ha nem ad rögtön gyógyulást, nagy vigasztalás az is a beteg és környezete számára, ha megértjük és elfogadjuk a Bibliából Istennek azt az útmutatását, hogy neki mindennel célja van. Így a betegséggel is. Ez minden esetben igaz. Igaz a hit nélküli emberek életében is. De különösen igaz ez azoknak a hívő embereknek az életében, akik szív szerint tudják énekelni a 274. énekünket: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti…” A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a betegséggel Istennek számtalan jó célja lehet, de a leggyakrabban a betegséggel is tanít, nevel, formál, tisztít, és főleg készít bennünket haza, az örökéletre. Nem ritka az sem, amikor a beteg környezetét, vagy azt is, tanítja megbocsájtásra, szeretetre. Vagy pedig megtérésre, imádkozásra hívja Isten a betegség által a beteget is, és ugyanakkor az ő szeretteit is. – Szóval hosszú és nagy betegség esetében is áll, tehát érvényes az a nagy vigasztalás, amit a Róma 8:28. versben így van megirva: „…tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..”

Ötödször: A mi református keresztyén hitünkben is benne van a hitből való, csodálatos gyógyulás hite. – Ne legyen tehát kisebbségi érzésünk és ne jöjjünk zavarba azok előtt a rajongásra hajlamos hivők előtt, akik azzal dicsekszenek, esetleg hívogatnak magukhoz,hogy náluk az istentiszteleten csodálatos gyógyulások történnek. – Bátran tegyünk mi is bizonyságot mindenkor mindenki előtt, hogy mi körülöttünk is történnek csodálatos gyógyulások akkor és úgy, ahogy és amikor azt a mi kegyelmes és gyógyító Urunk, az „ Áldott Orvos” azt jónak látja. – Legfeljebb mi nekünk nem szokásunk az, hogy kiállítjuk a gyógyulni vágyókat a gyülekezet elé.

De ha már így elmerültünk az önvizsgálatban, testvéreim, akkor csendesen, magunk között szólva, két hiányosságunkat meg kell említenem:

Az egyik: keveset, nagyon keveset beszélünk még magunk között is, a világ fiai előtt pedig különösen keveset beszélünk Isten csodáiról, gyógyító kegyelméről!!! – A másik: keveset, nagyon keveset imádkozunk a betegekért, és keveset, nagyon keveset törődünk a betegekkel!!

Éppen ezért kérve kérem minden itt lévő és itt nem lévő hívő testvéremet, hogy újuljunk meg a bizonyságtevésben, Isten csodás tetteinek, irgalmas cselekedeteinek a hirdetésében!!

Ugyan akkor azt is kérve kérem, újuljunk meg az egymással való törődésben, a betegekkel, megpróbáltakkal való törődésben, tehát a beteglátogatásban és a betegekért való egyéni és közösségi imádkozásban!!! / csak zárójelben biztatom a betegeket, hogy ők is ne restelljék kérni a testvérek egyéni és közösségben történő imádságát!!!/

Az időm már elfogyóban van akkor, amikor a felolvasott második Igénk nyomán rá kellene térnem a legfontosabb mondanivalómra: - Ennek az a nagyon fontos igazság a lényege, hogy Isten minden testi betegségnél nagyobb veszélynek látja azt, hogy az életünk, az egész életünk beteg. – Igen, Isten betegnek látja az életünket, mert az önmagában üres, céltalan, boldogtalan. Keserűséggel, csalódással, és bűnnel van tele… Isten szerint ez azért szörnyű katasztrófa, mert az ilyen állapot nyíl egyenesen sodor bennünket a kárhozat felé. Isten szerint ez annyira tragikus helyzet, hogy ő már itt és most lelki halottaknak lát minket.

Efézus 2:l-9. - Ebben az állapotban Isten , mint mindennél fontosabb üzenetet, mondja nekünk, hogy Fiában, bűneink bocsánatával együtt lelki-feltámadást, életet, egész életünk gyógyulását, új, igazi életet akar nekünk adni – Isten azt várja tőlünk, hogy térjünk meg hozzá teljes szívvel, azaz először is a szívünk megtisztulását, és egész életünk gyógyulását kérjük és várjuk tőle Igen tanulságos az a csoda történet amit a Máté 9:1-8-ban olvashatunk.

Itt Jézus egy béna embernek a lelkét, azaz az életét gyógyítja meg és csak második helyen gyógyítja meg a testét. Ennek nyomán minden testi fájdalommal, gyógyíthatatlan betegséggel terhelt testvéremnek ezt tanácsolom, hogy bűnbánó, megtérő szívvel keressétek először Isten országát, azaz, az egész életetek megújulását, és akkor ráadásképen sokkal inkább megtapasztaljátok Isten gondviselő, gyógyító, megvigasztaló, megsegítő kegyelmét.

Végezetül három Igét ajánlok a figyelmetekbe: Máté 6:33, II.Kor.l2:7-9, Dániel 3:15-l8.

K. Szabó Gyula ny. ref.lp.

Debrecen, 2008. november 15.

***

AZ I G A Z H I T

„ épüljetek szentséges hitetekben! Imádkozzatok a Szentlélek által”

Júdás apostol levele 20. vers


Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata

a pestújhelyi ref. templomban, 2012 május 24.én .


Kedves Testvéreim!

Nekem az a megtisztelő feladatom, hogy a felolvasott Ige alapján a hitről, az igaz hitről beszélgessek veletek. ( ez azt is jelenti, hogy nem megszokott igehirdetés formájában szólok hozzátok, hanem inkább előadásnak, tanító beszélgetésnek nevezem mostani szolgálatomat, épp úgy, mint a remélt következő napi szolgálatomat is ()

E feladatot készségesen vállalva, széjjel nézek köztetek, és én biztosra veszem, hogy nektek mindegyikőtöknek van hite. Erre onnan következtetek, hogy így hétköznap délután is eljöttetek az Úr házába, hogy lelki foglalkozáson részt vegyetek.

Éppen ezért, mint hívő embereket, megkérdezlek titeket, hogy vajon rendben vagytok – é a hitetekkel?

Nagyon kérem, hogy ne vegyétek zaklatásnak ezt a kérdésemet. Csak azért teszem fel nektek ezt a kérdést, mert ha valaki nem volna rendben a hitével, én most Isten Igéjével, és a Szentlélek világosságával, segíteni szeretnék azoknak, akik esetleg nincsenek rendben a hitükkel, hogy a hitük dolgát elrendezzék.

De felteszem most köztetek ezt a kérdést azért is, mert- legalább is sejtés szintjén - sok emberről az a benyomásunk, hogy nincsenek rendben a hitük dolgával.

Legalább négy csoportba lehet sorolni azokat az embereket, akik nincsenek rendben a hitükkel. Ezeket így tudom felsorolni:

Nyilvánvaló, hogy nincsenek rendben a hitükkel azok, akik az egy, örök, igaz Isten létét tagadják, vagy azt mondják, hogy nem lehet tudni, hogy van-e Isten, vagy nincs.

Nincsenek a hitükkel rendben azok, akik azt mondják, hogy hiszik az Istent, mert valakinek lenni kell e csodálatos világ felett, de nem hiszik a Szentháromság Istent, azaz nem hisznek Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben.

A szívek mélyére nem látunk ugyan, (oda csak a mindenható Isten lát), de bizony, sok emberről az a benyomásunk, sejtésünk, hogy ilyen hitük van. Gyakran még templomba, sűrűbben, vagy ritkábban járó emberekről is van ilyen benyomásunk. Tudni illik, hogy Istent hiszik, de Jézust és a Szentlelket nem hiszik, mert egyszerűen nem tudják látni, megmagyarázni a fontosságukat.

Harmadik csoportba pedig azokat sorolom, akik azt mondják, hogy ők hisznek mindent, amit az egyház, a Biblia tanít, és mégsem veszik a hitüknek semmi hasznát. Ez két dolgot jelent: először is őket, magukat a hitük nem teszi boldogabbá, nem teszi őket lelkileg gazdagabbá (küszködő, vergődő, panaszkodó, békétlen az életük), másrészt pedig mások sem látnak semmi jó jelét az életükben annak, hogy ők hisznek. – Tehát hiába hisznek, ők nem boldogabbak, az életük mások felé nem kívánatos, sőt gyakran taszító hatású, mert botránkoztatnak, és kiábrándítanak másokat.

Negyedik csoportban azokat említem meg, akik azt mondják, hogy ők hisznek, tehát hívőknek vallják magukat, de semmilyen Egyházzal, semmilyen kapcsolatot nem tartanak, templomba sehova nem járnak. A mai időkben, a statisztikát készítő szociológusok szerint is, igen sokan vannak országunkban is, akik e csoportba tartoznak. Ők azok, akik a „maguk módján” hívők

Ezek nyomán jogosan teheti fel mindenki azt a kérdést, hogy kinek van igazi hite, tehát ki igazán hívő?


Ezek után kérem, itt lévő testvéreim, hogy engedjétek meg, hogy titeket is megkérdezzelek, ismételten, hogy vajon ti rendben vagytok – e a hitetekkel?

Azt is mondom ismételten, hogy nem akarlak titeket zavarba hozni ezzel a kérdéssel, hanem csak szeretnék most az igazi hitről beszélni nektek a Biblia alapján, azért, hogy ti is megláthassátok, hogy ha esetleg valahol, valamiben hiányos a hitetek, hogy hol kell azt kiigazítani, és hol, miben, hogyan kell azt másképpen gyakorolni.

Az igaz hitről először is, és mint legfontosabb dolgot, azt hangsúlyozom, hogy az nem emberi teljesítmény,(produkció), hanem azt maga Isten, Igéje és Szentlelke által teremti, gerjeszti fel az emberi szívben. –Ez pedig úgy, és akkor történik, amikor az ember meglátja, hogy ő nagyon bűnös, legalább is Isten mértéke szerint, és bűnbánattal Istentől bocsánatot kér minden tudott és nem tudott bűnére. De ha valaki idáig eljut, már az is Isten titokzatos, csodálatos munkája. Ilyenkor Isten nemcsak megbocsát, hanem a bocsánattal együtt visszafogad gyermekének. – Mivel az igaz hit ilyen csodálatos, és ennyire Istenhez kapcsolódik, ezért is mondja alap Igénk a hitet szentséges hitnek.

De továbbmenve, szeretnék rámutatni arra, hogy az igazi hit tartalmát elsősorban a b i z a l o m jellemzi. Bátran mondhatjuk, hogy az igazi hit, a Szentháromság egy Isten iránti bizalmat, mégpedig teljes és feltétlen bizalmat jelenti. (Tehát, testvérem, te is akkor mondhatod, hogy hiszel Istenben, ha ilyen bizalommal vagy Isten felé!!!)

Az igaz hitnek tehát a központi része, ismételten mondom: Isten iránti feltétlen bizalom. – De ha így bízok Istenben, akkor meg is térek hozzá úgy, hogy nemcsak eddigi bűneimre kérek Tőle bocsánatot, hanem át is adom Neki az életem, azaz, meg akarom változtatni úgy az életemet, hogy eddig nélküle éltem, de most már Neki és Vele akarok élni, mint Krisztus vérén megváltott gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy az életemet meg akarom változtatni, és új életet akarok kezdeni. – Ennek az új életnek pedig a tartalma, ismertető jele az, hogy eddig éltem a magam elgondolása szerint, és éltem csak saját magamnak, most pedig , mivel az életemet átadtam a megbocsátó Istennek, hálából, Neki akarok élni, azaz, Neki akarok engedelmeskedni, azaz, Neki akarok szolgálni.

Tömören, röviden így tudtam elébetek tárni az igaz hit lényegét és tartalmát.

Engedjétek meg nekem, hogy immár harmadszor kérjem tőletek azt, hogy vizsgáljátok meg azt, hogy nektek milyen hitetek van? –Ismétlem azt is, hogy senkit nem akarok zavarba hozni, de mindenkit erre a hitre szeretnék elsegíteni, mert az ilyen hit az igazi, hasznos, és boldogító hit. Minden erőltetést messze el kerülve, de mégis, szívem teljességéből tanácsolom minden testvéremnek, így Neked is, kedves testvérem, hogy ne nyugodj addig, amíg nem vagy biztos abban, hogy a te hited ilyen igaz, Istentől való „szentséges hit”!

Ha pedig most azt kérded tőlem, hogy mit tegyél, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy imádságos szívvel újra és újra kérjed Istentől, hogy „hinni taníts Uram, kérni taníts..” és meglátod, megtapasztalod, hogy Isten az Ő bennünk munkálkodó Szentlelke és Igéje által megteremti, felgerjeszti a szívedben ezt a hitet.

Én hiszem, hogy most azért gyűjtött össze minket, és nekem most azért kell szólanom éppen a hitről, mert közben a Szentlélek bennünk, mindegyikünkben egyenként is, munkálni, formálni akarja ezt igazi, „szentséges”, tehát Istentől való, Istennek tetsző, és számunkra pedig hasznos, boldogító hitet munkálni.

Ezért, éppen ezért szándékozom most a figyelmeteket, nagyon hangsúlyosan, alap Igénk első szavára irányítani.

Ez a szó egy komoly biztatás-ként hangzik felénk : „é p ü l j e t e k” a ti szentséges hitetekben.

Ebből a biztatásból legalább két igazság érthető meg, mireánk vonatkozólag.

Az első igazság lényege az, hogy Isten nem egyszerre adja nekünk, nem egyszerre teremti bennünk az igaz hitet, hanem azt fokozatosan akarja bennünk növelni, és ugyanakkor folyamatosan akarja azt bennünk tisztítani, és gazdagítani.

A második igazságnak pedig, amit magában rejt ez a hozzánk szóló fontos szó, az a lényege, hogy bár Isten ajándékozza nekünk a hitet, de, egy igen kicsi mértékben ugyan, de ez mégis rajtunk is múlik.

Ezért mondja nekünk alap Igénk a felszólítást, hogy „é p ü l j e t e k”. Ez a biztató felszólítás tőlünk csak az „akaratot,” a „hozzájárulást,” az „igyekezetet” kéri ahhoz, hogy Isten munkálja, munkálhassa a szívünkben az igaz hitet. Még érthetőbben ez azt jelenti, hogy amikor a Szentlélek által Isten munkálni akarja bennünk a hitet, akkor mi, legalább, ne álljunk annak ellen. Ne zárjuk be Isten előtt a szívünket, hanem mi is, örömmel, engedjünk annak. – De ez az örömmel való engedés olykor jelent egészen apró fáradozást is, mellyel a szívünket kinyitjuk, és alkalmat adunk Istennek arra, hogy bennünk az igaz hitet megteremtse, majd utána azt folyamatosan alakítsa, tisztítsa, és gazdagítsa.

Célszerűnek és hasznosnak tartom, hogy itt feltegyük a kérdést, hogy közelebbről milyen „apróbb” cselekedetünkkel „segíthetjük” Isten munkáját a szívünkben ?

Mivel a maga helyén igen fontos ez a kérdés, és minket közelebbről is érint, szeretnék reá pontokba szedve, részletesen felelni.

Először is az a legfontosabb a részünkről, hogy - ahogy erről már volt is szó, hogy hajoljak

arra, hogy b i z a l o m m a l, Istenhez megtérjek. Ez azt jelenti, hogy a múltamra nézve, kérjem eddigi bűneimre a bocsánatot, a jövőmre nézve, pedig, adjam a szívemet, hálából, a bűnbocsátó Uramnak, életem megváltoztatását is kérve, várva, és akarva.

Mivel ez igen fontos feltétele, emberi oldalról, az igaz hit elnyerésének, meg kell most kérdeznem tőled , külön is testvérem, hogy úgy-e, te is megtértél már így Istenhez?- Ha még nem tetted meg Isten felé ezt a döntő lépést, igen biztatlak, jót akarva, és Isten szeretetétől indíttatva, hogy tedd ezt meg minél hamarabb!!!( – ha szorongatja ez a kérdés a szívedet, de mégis bizonytalan vagy hogy hogy is kell ezt megtenni, az alkalom után keress meg minket és szívesen segítünk!)

Most pedig azt az előbbi gondolatot ismétlem meg, hogy Isten nem egyszerre adja a tökéletes, szentséges, és teljes hitet, hanem folyamatosan. Épen ezért nekünk is folyamatosan kérni és keresni kell a hitben való növekedés, azaz hitben való „épülés” alkalmait, és módjait annak a nagyon kicsi résznek a keretében, amiről az előzőekben szóltam.

Érdekességként említem meg, hogy a készülés során a segítségemre volt itt a Ref. Fali Naptár, ahol a hitben való „növekedés” négy útját-módját nagyon helyénvalóan találtam, megszövegezve.

Éppen ezért a hitben való épülésnek-növekedésnek ezt a négy útján kívánom a szívetekre írni, befejezésként:

1./ Ahogy mondtuk, az igaz hitet, annak kezdetét Isten Lelke támasztja, teremti a lelkünkben, és aztán, azt első sorban a Biblia által erősíti és növeli, azaz építi bennünk. Ebben viszont, az már ránk tartozik, hogy a Bibliát mi vegyük elő, és mi olvassuk, lehetőleg naponként, és lehetőleg, már a nap kezdetén. A Bibliát azért kell olvasni, mert abban Isten szól hozzánk. Isten szava a lelkünk, a hitünk számára olyan, mint a kenyér a test számára. Ahogy elsorvad a test, ha nem tápláljuk, úgy sorvad el a hitünk, és vele együtt a lelkünk, ha nem tápláljuk rendszeresen Isten Igéjével. – Tehát, naponta legalább egyszer tápláljuk hitünket, imádságos szívvel Isten hozzánk szóló Igéjével, hogy „épüljünk szentséges hitünkben”

2./ Az imádkozás drága lehetőség arra, hogy az élő, és mindenható Istennel beszélgessünk. Általa közel kerülhetünk Ő hozzá, és Ő is közel kerül hozzánk. Az imádságban elmondhatjuk kéréseinket, megvallhatjuk bűneinket, mindenért hálát adhatunk, Istent magasztalhatjuk, és másokért is imádkozhatunk. – A rendszeres imádkozás drága eszköze – szintén – a hitben való épülésnek.

3./ A közösség gyakorlása szintén drága lehetősége a hitben való épülésnek.

A Szentlélek, mint hitben testvéreket, a gyülekezetben „ egy testté” szerkeszt minket össze, igaz szeretetben, azért, hogy egymás hite által is épüljünk, egymás erősítsük, egymásnak legyünk lelki gondozói, és egymás terhét hordozzuk. A gyülekezeti, közös éneklésben, imádságban, igehallgatásban gyönyörködik igazán a mi Urunk.

4./ A Szentlélek munkájának egyik csodálatos titka az is, hogy miközben a gyülekezetben, vagy a gyülekezeten kívül, másnak szolgálunk, közben éppen ezáltal, Ő, a mi hitünket „építi,” növeli és erősíti. –Tudnunk kell azt is, hogy az Isten iránti hálánk kifejezésére is nagyon jó eszköz a másokkal való törődés, a másoknak való szolgálat, hisz Urunk parancsolta, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:39 vers De tudhatjuk azt is, hogy ha csak egy pohár vizet adunk valakinek Jézus szeretetével, Isten már azt is Neki való szolgálatnak fogadja, és ígéri, hogy a mennyben azt is felírják, és annak a jutalma nem maradhat el.

Ezek után bizonyára mindannyian értjük, érezzük, hogy alap Igénkben, a hozzánk szóló isteni felszólítás, hogy „épüljetek a ti szentséges hitetekben”, egy drága és örvendetes biztatással ajándékoz meg minket. Éppen ezért, utolsó szavaimmal csak azt akarom kérni tőletek, hogy legyetek most is, Isten Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyetek annak meghallói is, és megtartói is, hogy ebben az órában is „épüljetek a ti szentséges hitetekben,” és a mi Urunk, Istenünk áldása veletek maradhasson mind örökké.

Á m e n .

***


GYÜLEKEZETI FELADATAINK.



Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata 2012 május 25.én a pestújhelyi ref. templomban

Alap Igék: Máté 28:18-20.



„Nékem adatott minden hatalom mennyen én földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…”



Júdás apostol levele 22. és 23. versei :

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.

Mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek…”



K. Testvérek! A második felolvasott Ige, a tulajdonképpeni alap Igénk, de ennek a két versnek a megértését egy kicsit messzebb kell kezdenünk. Ezért olvastam fel az első Igénket, amelyet jól ismerünk, mert ezt a keresztség szereztetési Igéje.

Szokta is olvasni a lelkipásztor minden keresztelés alkalmával.

De abban már nem vagyok biztos, hogy minden templomba járó ember tud-e arról, hogy ebben a keresztelést elrendelő jézusi parancsban, benne rejtőzik egy másik nagy parancsa is Jézus Krisztusnak. Ez a parancs pedig az úgy nevezett missziói parancs, melyben Urunk nemcsak a l2 tanítványára bízta az Ő nagy ügyét, a megváltásról szóló nagy örömhírnek az egész világon való hirdetését, hanem rábízta azt a minden korban élő, Benne hívő gyermekeire. Ez azt jelenti, hogy a mai időkben is, nemcsak a lelkészeknek feladata az igehirdetés, és vele együtt a hit terjesztése, azzal együtt pedig az Isten országának a terjesztése, hanem mind ez feladata ma is mindazoknak, akik igaz, élő hittel hisznek Jézus Krisztusban, és az Egyháznak pedig szív szerinti tagjai.

Tegnap szólhattam előttetek az igaz hit lényegéről és tartalmáról. Feltételezem, hogy itt voltál Te is, testvérem, és feltételezem, hogy te is boldogan állapítottad meg, hogy neked is igaz hited van.

Szinte a tegnapi tanításomat szeretném folytatni akkor, amikor most a te szíveden is kopogtatok az előbb elmondottakkal. – Feltételezem én azt, hogy te tudsz is arról, hogy akinek élő hite van, és aki az élő hite által személyes kapcsolatban van Istennel, Jézus Krisztussal, az feladatot is kap az Urától arra, hogy ezt a hitet próbálja tovább is adni, próbálja az Isten országát az emberek között terjeszteni. Ez alkalommal nekem csak az a feladatom, hogy ezt a feladat vállalást, ezt a küldetést most megújítsam, megerősítsem minden hívő testvéremben.

Ennek a megerősítésnek a céljából három Igét hadd olvassak a Bibliából: Nagycsütörtök éjszakáján, amikor Urunkat vallatják, Ő egyebek mellett ezt mondja a vallatóinak: „Kérdezd meg azokat,akik hallották, hogy mit beszéltem nékik: íme, ők tudják, hogy mit mondtam” ( János l8:21 vers.)

Ugyancsak Urunk, a főpapi imájában, a János l7:20. versében így imádkozik: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek

(majd) énbennem.”

Az I Péter 2:9 versben pedig ezt olvassuk a Krisztusban hívőkről: „Ti azonban, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az Ő

csodálatos világosságába hívott el titeket.”

Az egész Biblia alapján, de főleg a most felolvasott Igénk alapján fogalmazták meg hitben elődeink azt a sarkalatos igazságot, amit úgy mondunk, hogy az egyetemes papság elve. – Ennek az a lényege, hogy Isten a hit terjesztésének a feladatát odabízza, és oda bízta minden benne igazán hívő gyermekeire.

Itt bizony, rá kell mutatnom arra, hogy ez alól nincs kivétel a mai időkben sem, és ebből nyilvánvalóan következik, hogy egyikőnk sem kivétel, és oda kell fordulnom te hozzád is kedves hívő testvérem, és külön neked is ezt kell mondanom, hogy te sem vagy kivétel.

Ha te eddig is tudtál erről, kedves testvérem, akkor most megerősítelek a szolgálatra, hit terjesztésére vonatkozó elhívásodban, ahogy ezt már említettem is-

Ha eddig nem tudtál volna róla, vagy eddig nem vetted volna komolyan, akkor nagyon kérlek, hogy vedd ezt az isteni feladatot, megbízást, mostantól fogva, nagyon komolyan. !!!

Bátorkodom ilyen határozottan, személyesen továbbadni minden hívő testvéremnek ezt az isteni feladatot azért, mert ez a feladat, mondom inkább így: ez a szolgálat a világ legnagyobb és legboldogítóbb kitüntetése. Igen érdemes dolog Istent szolgálni is, és nemcsak hinni Ő benne.

Ezzel a gondolattal már azoknak a szívén kopogtatok, akik még nem találták meg igazán a szolgálatuk módját és helyét a gyülekezetben.

Főként ezeknek a testvéreknek, de minden igazán hívő testvéremnek szeretnék segíteni, amikor elébetek adom következő egyszerű igazságokat.

Istent, és az Ő országa terjedését, tehát a hit terjesztését főként itt a gyülekezetben lehet szolgálni. Lehet Istent szolgálni a gyülekezetben sok fajta gyakorlati, fizikai munkával is. De én most mégis elsősorban a lelki munkákról szeretnék szólani, mert a hit terjesztésének a munkája, elsősorban, mégis lelki munka.

Amikor ezt említem, kicsit humorosan mondom, hogy ne ijedjetek meg, nem arra szeretnélek rávenni titeket, hogy menjetek fel a szószékre, és ott mondjatok el egy lo, 20, vagy esetleg, 30 perces prédikációt, ahogy a lelkészek teszik ezt.

De, kérem minden igazán hívő testvéremtől pl., az imádkozás, a másokért való imádkozás szolgálatát. Ezt úgy gondolom, hogy még az otthon ágyban fekvő ember is tudja végezni.

Imádkozzunk hát rendszeresen, elsősorban az istentiszteletekért, és minden egyházi alkalomért. Kérjük, - hangsúlyozom újra és újra, hogy rendszeresen! – hogy Isten segítse az igehirdetőt az Ige szólásában. Kérjük mindig Istentől, hogy Ő küldjön mindig szomjas lelkeket az Ige hallgatására és befogadására. Kérjük mindig, hogy a Szentlélek munkáljon a szívekben bűnbánatot, megtérést, és élő hitet, és üdvösségre készülő, tiszta életet.

Ezek mellett imádkozzunk rendszeresen a mindennapi kenyérért, vér szerinti szeretteinkért, a betegekért, és országunkért, és mindazokért, akikért felelősséget érzünk. A lényeg az, hogy többet, és többször imádkozzunk másokért, mint magunkért, és legyen az imádságunkban mindig sok hálaadás, magasztalás a kérés mellett.

Ezek után térek rá arra, hogy ha azt nem is kívánja tőlünk Urunk, hogy a szószéken prédikáljunk, de azt igen is várja az Ő hívő, megváltott gyermekeitől, hogy a hitüket, és Megváltó Urukat még a hit nélküli emberek előtt se szégyeljék, hanem ott is bátran, esetleges csúfolást is elviselve, vallják meg a hitüket.

Ennek is több formáját lehet elképzelni és megvalósítani: Megemlítek egy néhányat.

A legtermészetesebb módja ennek a templomba való hívogatás. De amikor ezt tesszük, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy nehogy azt érezzék az emberek, szavainkból és magatartásunkból, hogy ez számunkra csak egy üres, örökölt szokás. Ebben az esetben szinte biztos, hogy nem számíthatunk semmi eredményre. Kell, hogy tudjunk arról beszélni, hogy egyrészt azért megyünk oda, mert sok a hálatartozásunk Isten felé, másrészt pedig jó dolog, lelket gyógyító, vigasztaló, erősítő, sőt boldogító dolog mind az, amiben ott részünk van, és az Isten Igéjéből a helyes, és igaz élet útját tanuljuk mindig a templomban.

Külön teszek említést a családban végzendő isteni küldetésünkről. Ott tudunk a legnehezebb megszólalni a lelki élet dolgairól, az evangélium üzenetéről, de gyakran, ott nem is feltétlenül szükséges, mert ott mindig prédikál az életünk, vagy pozitív, vagy negatív irányban. Én úgy gondolom, hogy a néhány szavas bizonyságtételünk mellett, az alázatunk, és szolgáló életünk tudja leghathatósabban hirdetni Isten országát a családban. Szívből kívánom mindegyikőnk számára, hogy így tegye áldássá Isten az életünket a családban.

Komoly szolgálatot végezhetünk nemcsak a családban, hanem itt a gyülekezetben, sőt az ismerősök között azzal, ha egy-egy jeles nap alkalmával megajándékozunk valakit énekes könyvvel, Bibliával, vagy valamilyen hitépítő könyvvel. - Hála Istennek, a mai időkben, bőven állnak a rendelkezésünkre ilyen könyvek!

A missziói munkának, a hit terjesztésének, egyházi, gyülekezeti életünk megerősítésének még nagyon sok, kisebb- nagyobb, könnyebbnek, vagy nehezebbnek látszó lehetősége vár reánk a lelki élet terén, mert bizony, ma is nagyon érvényes Urunknak az a szomorú megállapítása, hogy a „munka sok, de a munkás kevés.” (Máté 9:37 verse)

Ezekről most nem teszek, külön, említést, de érinteni szeretnék egy olyan lelki feladatot, amiről, igen hangsúlyosan, beszél éppen alap Igénk. Itt ezt olvastuk:

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.” Júdás apostol ezt, gyülekezeti tagoknak írja, tehát Ő rajta keresztül most nekünk is mondja Urunk. Feladatot kapunk, hogy törődjünk a kételkedőkkel, és velük együtt a hitben bizonytalankodókkal, vagy esetleg éppen, az igaz hittől elhajlókkal.

Bizony, ha jól széjjel nézünk a gyülekezetünkben, vagy a gyülekezet körül forgolódók között, akkor sok ilyen testvért találunk. – Gondolhatunk itt a ritkán templomba járókra. Egy részük csak azért nem jár rendszeresen, mert gyenge a hite. Ez azt jelenti, hogy a hitükben nincs buzgóság. Ugyanakkor van bennük nem kevés bizonytalanság, esetleg kételkedés, vagy esetleg a mi hitünktől eltérő gondolkozás. – Igen sok akadálya lehet annak, hogy valaki miért nem buzgó szívű, hitében miért nem boldog, és tevékeny keresztyén ember.

Ezt a gyülekezetet közelebbről nem ismerem,de, engedelmetekkel feltételezem, hogy ebben a gyülekezetben is vannak ilyen testvérek. Gondolok itt, nem utolsósorban, azokra, akik esetleg, adományaikkal hozzá is járulnak az Egyház fenntartásához, és jöhetnének is a templomba, és mégsem jönnek, azaz nem látogatják a gyülekezeti alkalmakat.

Az ilyen emberekről joggal feltételezhetjük, hogy – van ugyan valamilyen hitük - de nincs rendben a hitük, ilyen, vagy olyan ok miatt.

Az ilyenekre gondolva, kapjuk most a küldetést, a megbízást, hogy törődjünk az ilyenekkel. Az Igénk azt mondja, hogy „könyörüljetek meg rajtuk.” Ez azt jelenti, hogy - a szó legnemesebb értelmében – sajnáljátok meg őket, érezzetek felelősséget irántuk, és menjetek oda hozzájuk, és próbáljátok alvó hitüket felébreszteni. Erőtlen, és kételkedő hitüket pedig megerősíteni, és ezzel együtt, a hittel kapcsolatos

véleményüket a jó irányba terelni.

Tudom, testvéreim, hogy ez nagyon nehéz feladatnak látszik előttetek, ha ezen egy kicsit elgondolkozunk. –Én pedig azt mondom, hogy ezt a feladatot, emberileg, lehetetlen teljesíteni. Ezt csak a Szentlélek tudja elvégezni, és megcselekedni. – De az az érthetetlenül csodálatos dolog, hogy ezt rajtunk keresztül akarja megcselekedni a Szentlélek. Mi ebben csak eszközök lehetünk. De mint eszközöket, használni akar a Szentlélek. Ugyanakkor ezt az „eszköz” szerepet nekünk olyan komolyan kell venni, mintha rajtunk múlna mások hitének a növekedése, és ezzel együtt rajtunk múlna mások üdvössége.

Éppen ezért erre az „eszköz” szolgálatra nekünk fel is kell készülni. Sőt erre folytonosan, egy életen át, még a lelkészeknek is, készülni kell !!! Amikor ezt említem, rögtön rámutatok arra, hogy ennek a felkészülésnek legalább három módja van:

l./ Legyen állandó, élő, személyes kapcsolatom a mindenható, kegyelmes Istennel, mint Atyámmal, akinek a megtérésem alkalmával átadtam a szívemet. Azaz, bűneimet megbánva, kegyelmet kértem Tőle, és Ő, a bűneim bocsánatával együtt, Önmagát is nekem adta, azaz, Krisztusban Atyám, és Uram lett nékem.

2./ Minden napomat azzal kezdjem, hogy az én Uram elé állok, és mindig azt kérdezem, hogy „mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”(Ap.csel.9:6 Károli f.) Így legyek minden nap kész arra, hogy az én Uram oda küld valakihez, hogy beszélgessek vele, és kételkedésében segítsek rajta, erőtlenségében erősítsem a hitét. Ugyanakkor a hit szerinti gondolkozását jó útra tereljem, és tanítsam a Biblia szerinti igaz hitre. Tárjam elébe, hogy a Biblia szerinti hit, mennyi erőt és örömöt ad.

3./ Ahhoz, hogy tudjak szólni a Biblia tanításáról, és az igaz hit gazdagságáról és boldogságáról, ahhoz nekem is szinte állandóan tanulnom kell a bibliát. Állandóan növekednem kell nekem is a Biblia élő és éltető üzenetének a megértésében, és a megélésében. Hála Istennek, a mai időkben erre is sok lehetőség van. Úgy tudom, hogy ebben a gyülekezetben is van erre bőven lehetőség.(ha nem volna, a magam kis Biblia tanítását is tudnám ajánlani!)

Befejezésül még két bátorító igazságot mondok néktek:

Bármilyen kicsinek, gyengének érzed a magad hitét, és ezzel együtt a magad képességeit, nagyon biztatlak, hogy kezd el még ma a „másokkal való törődés” szolgálatát, úgy, ahogy most erről szó volt. Hidd el, Isten türelmes, és felkészít téged minden szolgálatra. Neked is úgy adja majd a megfelelő szót a szádba, mint ahogy adta a szolgálattól először vonakodó Mózesnek, vagy Jeremiásnak, vagy Jónásnak.

Második bátorító szavam pedig az, hogy ha engedsz Isten szolgálatba küldő szavának, akkor már itt a földön megtapasztalod annak az Igének a valóságát, ami így hangzik: „..aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11:25) - Az utolsó napon pedig megtapasztalod Istennek azt az ígéretét, amely így hangzik: „boldog az a szolga, akit az Ő Ura, mikor haza jön, olyan munkában talál, hogy a másokkal való törődéssel lesz elfoglalva.” Bőséges lesz annak a jutalma. (Máté 24: 46). – Segítsen Urunk minket, hogy erősödjünk hitünkben, és növekedjünk a Neki való szolgálatban, ahogy az Ige is tanította ez most.

Á m e n.

*********************************************************************


SZERETET A GYAKORLATBAN

Szabó Gyula szolgálata

2012. május 26.án Pestújhelyen

a Júdás ap. levele 21. verse, és a Máté 22.r. 37-40 v.-ek alapján.



Kedves Testvéreim!

Az előző szolgálatban azt a csodálatos örömhírt hallottuk, hogy van, hogy létezik, és számunkra is elérhető az a csodálatos, éltető, boldogító szeretet, amely után minden ember vágyik, mert a szíve mélyén mindenki érzi, hogy e nélkül nem is élet az élet. Örömmel hallottuk, továbbá azt az útmutatást, mely szerint mi is megtalálhatjuk ennek az igaz szeretetnek a forrását, és mi is meríthetünk abból. ülön nagy öröm volt a számunkra az, hogy ennek a szeretetnek a forrása, a világot teremtő és kormányzó, mindenható Isten, Aki az Ő Fiában, Jézus Krisztusban kínálja és adja nekünk ezt a csodálatos szeretetet.

Nagyon remélem, hogy közöttünk, és körülöttünk már sokan elkérték, elfogadták ezt a bűnbocsátó, éltető és boldogító szeretetet. Azt is remélem, hogy akik még nem nyerték el ezt a szeretetet, azok is hamarosan, amíg nem késő, kérni fogják,és Isten nekik is készséggel megadja.

Ezt a két dolgot feltételezve, szerintem, nagyon helyén való, ha most feltesszük azt a kérdést, hogy hogyan lehet meg maradni a szeretetben, azaz, hogy lehet állandó kapcsolatban lenni és maradni az igaz és örök szeretet Istenével ?

Nagyon jogos, és helyénvaló ez a kérdés két ok miatt is.

Az egyik ok az, hogy a mindennapi életünk azt mutatja, hogy egy szeretetlen, önző, gyűlölködő, olykor ölni is kész, kegyetlen világban élünk, melyben olykor nagyon nehéz a szeretetet gyakorolni.

A második oka az előbbi kérdés feltevésünknek az, hogy igaz ugyan, hogy Isten kész arra, hogy szeretetét ránk árassza bőségesen és folyamatosan, Fiában, és Fiának az áldozatáért, de tudnunk kell azt is, hogy Isten kész ugyan minden segítséget megadni nekünk ahhoz, hogy mi szeretetben éljünk, de mégis, Ő, a szeretetét, nem kényszeríti ránk sohasem. Ebből pedig az következik, hogy nekünk ezt mindig kérni, igényelni kell, tehát nekünk is mindig a k a r n i kell a szeretetet, és ragaszkodnunk kell mindig ahhoz úgy, ahogy az belőlünk kitelik!!!

Persze, itt rögtön hangsúlyoznom kell azt az igazságot, hogy Isten nagy, csodálatos szeretetéhez képest, a mi akarásunk, a mi igyekezetünk egy, alig észrevehető porszemhez hasonlít. De az a jó, hogy Isten mindent látó szeme ezt is látja, észreveszi, és igényli is ezt mindenkor, tőlünk.

Idekapcsolódva kérem, hogy gondoljuk most át mindkét alap Igénket. Könnyen felfedezhetjük, hogy ez az isteni igény, ez az elvárás szólal meg első alap Igénkben, mikor azt mondja, hogy „tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” . De a második Igénkben is ez az isteni igény szólal meg, szinte még nagyobb hangsúllyal. Csak az a jó, hogy itt már megtudhatjuk azt is, hogy hogyan várja Urunk tőlünk azt, hogy a szeretethez hogyan ragaszkodjunk a mi kicsi és csekély akarásunkkal, igyekezetünkkel.

Ennél az Igénél maradva, azon elgondolkozva, világossá válik előttünk az, hogy a minket szerető Isten először is viszont szeretetet vár tőlünk.

Itt bizony emlékeznünk kell arra, hogy már a világ teremtésekor is azért teremtette Isten az embert, hogy legyen kit szeressen Ő, és hogy legyen, aki Őt szereti. A bűnössé vált, tőle elszakadt emberért is azért áldozta fel egyszülött Fiát, hogy ezzel az érthetetlen, nagy szeretettel visszahívja az embert magához, a vele való, megbocsátó, éltető, boldogító, örök szeretet-közösségbe. (János 3:16 )

Sőt, ezen felül, a Róma 5:5 versben még azt is ígéri, hogy aki engedi, annak a szívébe még szeretet is önt a maga szeretetéből, Szentlelke által, hogy az ember tudja Őt viszont szeretni.

Ezek után egészen gyakorlatiasan kérdezem, hogy hogy várja Isten tőlünk a viszont szeretetnek az akarását, és megnyilvánulását.

A kérdésre gyakorlatiasan felelek, öt pontba foglalva a feleletet.

1./ Viszont szeretetünk kifejezésére naponként ajánljuk fel neki a szívünket, vele együtt az egész életünket. ( hisz Jézus is az életét adta értünk!)

Gondoljunk itt Kálvin Jánosra, akinek a jelmondata ez volt: „A szívemet, égő és véres áldozatul, Istennek ajánlom”, és egy kéz, egy vérző szívet emelt a magasba.

2./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy Isten felé, hogy Őt, örök szeretetéért, szüntelen dicsérjük, magasztaljuk énekkel, imádsággal, hódolattal és hálaáldozatokkal.(Soli Deo glória! = egyedül Istené (minden) dicsőség! )

3./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy is Urunk felé, hogy az Ő Igéjének ismeretében folyamatosan merüljünk el, és ezzel együtt folyamatosan növekedjünk a Neki való engedelmességben. Jézus mondja a János 14.rész 21. versében: „Aki befogadja az én parancsolataimat ,és megtartja azokat, az

szeret engem.”

4./ Az kedves Istennek, ha – legalább is igyekszünk – első helyen szeretni Őt,

és igyekszünk Őt teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből szeretni.

5./ Az iránta való viszont-szeretet arra indít minket, hogy a bűnös, világi kívánságoktól elforduljunk, és e földön senkit és semmit ne bálványozzunk, hanem azokról folyamatosan lemondva, csak Őt szeressük, imádva Őt szüntelen.( itt emlékezzünk az első és második parancsolatra!)

Lehet, hogy valaki közöttünk már ennyi Isteni igényt, ennyi viszont szeretetet is soknak talál, de nekem most mégis arról kell szólnom, ami alap Igénkben is benne van: A minket igazán szerető Isten mind ezeken túl még azt is várja tőlünk, hogy szeressük felebarátunkat, a másik embert, méghozzá úgy, mint

ahogyan magunkat szeretjük.

Minden vitatkozást kerülve, az egész Biblia alapján bátran mondom, hogy mindezt főleg azért kéri, várja tőlünk a szeretet Istene, mert a javunkat akarja.

Nekünk jó az, és mi leszünk annál boldogabbak, mennél jobban szeretetben élünk úgy, hogy egyik oldalon igényeljük szüntelen Isten szeretetét, a másik oldalon pedig folyamatosan igyekszünk azt Neki visszaadni, és ezzel együtt másoknak továbbadni, azaz, másokkal éreztetni. Éppen ezért, a legnagyobb jó indulattal írom a szívetekre a Biblia nagyon sok, drága Igéje közül az 1.Kor. 16 rész 14. versét, mely így hangzik: „minden dolgotok s z e r e t e t b e n menjen végbe” (ismételd!)

Legszívesebben most elmennék mindegyikőtökkel a saját otthonotokba, és felírnám ezt az Igét az ajtó fél fára. Tenném ezt nagyon szívesen azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a boldogság egyedüli, igaz forrása, a szeretet. Mindig az a boldog ember, akit szeretnek, és aki szereti a másik embert. Meggyőződésem az is, hogy a szeretet, az igaz szeretet olyan csodálatos dolog, hogy az mindent tud pótolni, de azt viszont nem tudja pótolni, helyettesíteni semmi. Az élet, szeretet nélkül, nem is élet, legfeljebb csak keserű vergődés.

Ezeket szem előtt tartva, a legnagyobb készséggel, és a legjobb jó indulattal elevenítem fel mindegyikőtök szívében a második szeretet parancsot, tehát a felebarát szeretetének a gondolatát.

Ennél a gondolatnál eszembe jut, hogy valamikor az egyik szolgatársam azt mondta, hogy a „szeretetet nem lehet megtanulni, és nem lehet másoknak megtanítani.” Igazat adtam neki, mert igazi szeretetet csak a bűneinket megbocsátó Jézus tud a szívünkbe önteni, és csak akkor tudunk mi is igazán másokat szeretni. Jézus nélkül csak önző, saját érdeket néző, ideig- óráig tartó, tehát hamis, csalódást és keserűséget okozó, szeretettel tudunk szeretni.

Sőt, töredelmesen, el kell ismernünk, hogy mi, akik Jézus megbocsátó, igaz és örök szeretetéből élünk, még mi is gyakran nem tudjuk, vagy nem akarjuk a kapott, igaz szeretetet továbbadni szeretteinknek, hittestvéreinknek, felebarátainknak.

Épen ezért én azt mondom, hogy a szeretet továbbadásának a módját igenis, tanulni lehet, sőt tanulni is kell, mert abban vagyunk nagyon gyengék, és azzal vétkezünk mi sokat.

Az a nagyon jó, hogy Biblia, különösen az újszövetség, tele van erre tanító, nagyon szép Igékkel. Ezek között első helyen kiemelem az 1. Kor. 13. részt, amit a szeretet himnuszának nevezünk.

Ebből a szakaszból kiemelem először is azt a meglepő dolgot, hogy a közepén 8 „nem” van. –Amikor ez a szakasz, nagyon csodálatosan, az igaz szeretetről tanít, akkor, az első versek után, azt hangsúlyozza, hogy a szeretet ott kezdődik, hogy az ember nem bántja a másik embert, sem szóval, sem tettel.

Mivel minden szeretetünk mellett, gyakran megbántjuk kisebb durvaságainkkal, elsősorban szeretteinket és hittestvéreinket, közeli jóakaróinkat,

miközben ezt mi a legtöbbször észre sem vesszük, ezért hívlak most titeket, hogy tanuljuk az 1. Kor. l3. részből, az igaz szeretetnek a kezdeti, 8 lépését.

Az igaz szeretet nem irigykedik. Azaz nem kapzsi, nem önző, és nem emeli ki magát. Inkább másokat segít, és örül, ha másoknak segíthet. Örül az örülőkkel. Tud magáról, a maga érdekéről elfelejtkezni.

Az igaz szeretet nem kérkedik. Azaz, nem dicsekszik, nem fontoskodik, hanem tud csendben és alázatban maradni. Ha kell, tud utolsó lenni.(lásd: 455. ének!)

Az igaz szeretet nem fuvalkodik fel. Azaz nem lesz gőgös, nem elbizakodott. Nem tartja magát másoknál különbnek. Nem lekezelő, nem fölényes mások felé.

Az igaz szeretet nem viselkedik bántóan. Azaz, nem durva, nem kritizáló, nem bosszúálló, nem

ítélkező, nem pletykálkodó, nem rágalmazó. Inkább kedves, udvarias, és jó modorú, kerülve minden bántó, durva beszédet. Kárt nem okoz másoknak, sem szóval, sem tettel.

Az igaz szeretet nem keresi a maga hasznát. Azaz, tud lemondani, tud önzetlen lenni. Tud másokkal együtt érezni. Mindig kész a bajban lévőkön segíteni.

Az igaz szeretet nem gerjed haragra. Azaz nem sértődik meg, még ha rosszul is esik neki a mások bántása. Nem ingerlékeny, és ha elfogja az indulat, hamar megbánja, bocsánatot kér, és elcsendesedik hamar, és nem tart haragot.(Ef. 4:26.v.)

Az igaz szeretet nem rója fel a gonoszt. Azaz nem bosszúálló, kisebb bántást észre sem vesz. Mindig kész megbocsátani, és jó kapcsolatot újra kezdeni békében.

Az igaz szeretet nem örül a hamisságnak. Azaz, nem pártolja mások rosszaságát. De nem is mond rosszat a másikról. Nem beszél a mások botlásáról, bűnéről embereknek, hanem csak Istennek, de ott is sírva. Meglátja inkább a másikban a jót, és azt szívesen kiemeli, és értékeli, és méltányolja.

Ez utolsó mondathoz hasonlóan, a szeretet himnusza még a következő jó, és szép ismertető jeleit sorolja fel az igaz szeretetnek:

Az igaz szeretet türelmes. A mai, rohanó világban, hogy milyen sok az ideges, követelőző, bántó , tehát türelmetlen ember, tapasztaljuk. Ezt tudjuk, mert ezektől szenvedünk a legtöbbet, sokszor még a családon belül is. – De a szelíd és alázatos Jézus tud nekünk erőt és szeretet adni, hogy mi ezeket az embereket „viseljük el szeretettel.”(Ef. 4:2.v.) – A türelem gyakorlására csak egyetlen példát említek: Krisztus segítségével, legyen nekünk újra és újra, az idő lehetősége mellett, türelmünk arra, hogy a síró, panaszkodó, magános, esetleg idős családtagot, hittestvért, beteget, ismerőst, vagy olykor ismeretlen embert, meghallgassuk, együtt érző szívvel.

Az igaz szeretet jóságos. Ez azt is jelenti, pl. hogy inkább elszenvedi kárt, de nem áll bosszút. De jelenti azt is, hogy a szavával sem bánt senkit. – Ezt azért hangsúlyozom, mert, ismerjük el, hogy a szavainkkal, nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet a másik ember felé. –Sajnos, ez áll a megtért hívő emberekre ép úgy, mint a nem megtért emberekre. - Éppen ezért, a legszívesebben, aranymondásként, megtanítanám most mindenkinek az Ef. levél 4:29. versét, ami így hangzik: „Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon”…….

Itt külön is kérem nagyon minden hittestvéremet arra, hogy beszéljünk mindig szépen, illedelmesen, kedvesen, udvariasan, tisztelet adással, a családban is, és kint a világban is, mert a mi Urunk mindig ott van velünk, és hallja minden szavunkat!!! –Sőt tudja a gondolatainkat!

Az igaz szeretet további tulajdonságait csak felsorolom:

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr. Csak az utolsó, és egyben a legfontosabb ismertető jelét emelem még ki. Ez így hangzik:

Az igaz szeretet soha el nem fogy. Testvéreim, ez az egy mondat kimeríthetetlen gazdagságot tartalmaz. – Először is magában hordozza azt a rend kivül fontos vigasztalást, sőt örömhírt, hogy Isten szeretete felénk soha el nem fogy. Ő rá, mint szerető Atyánkra, és Urunkra mindig számíthatunk. Tőle még a földi meghalás sem választ el. Itt e földön pedig minden próba, kereszt és fájdalom hordozása közben is, mindig remélhetjük, kérhetjük Urunk vigasztaló, jóra fordító,erőt, békességet adó, megsegítő, kegyelmes, és üdvözítő szeretetét.

Ugyanakkor ez a hozzánk szóló, mérhetetlenül nagy isteni ígéret, számunkra egy nagyon szép és boldogító feladatot is jelent : Ha Isten mindig szeret minket, akkor mi is szeressük folyamatosan, el nem fogyó szeretettel, mindazokat ,akiket Isten ránk bízott itt e földön. - Szeressük mindig, soha el nem fogyó szeretettel, soha el nem fogyó hűséggel, Urunk segítségével, először is szeretteinket.- Igen nagy és sok rétegű téma ez, de a lényeg az, hogy a házastársi, családi kötelékeknek soha nem kell, és soha nem szabad elszakadni, a hűtlenség bűne által!!!

De külön lehet és kell is nekünk a lelki családra gondolni: Anya-szent- Egyházunkra, gyülekezetünkre, és ezen a kereten belül, az egyközpontú körök szabálya szerint, a hittestvérekre. –Itt is vér, mégpedig Krisztus Urunk egy, tiszta vére köt össze minket, hitben. Itt is törődjünk mindig egymással! Tartsunk jól össze mindig! Emelkedjünk fel újra és újra az adódó botlásokon, emberi gyengeségeken, mert itt sokkal több, ami összeköt, mint ami esetleg elválasztana.

Mindent összefoglalva mondom a befejező Igét: Az igaz, megbocsátó, éltető és boldogító, örök szeretettel szerető Istenünk üzeni nekünk, szabadon fogalmazva, ezt: legyetek a szeretetben hűek énhozzám és egymáshoz, mindhalálig, és „néktek adom az élet koronáját” .

Á m e n .

( Jel 2:10 verse)

Szabó Gyula ny.ref. lelkész

****

 

IGAZI TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL.

Márk 5. rész 25-34 versek.


Kedves Testvéreim. Feltételezem, hogy az előző estéken is sokan el tudtatok jönni ide az Úr házába, és bizonyára emlékeztek arra, hogy az előző estéken három bibliai üzenetről szólhattam közöttetek a Szentlélek- Isten segítségével.

Szóltam először is az „Áldott Orvosnak”, Jézus Krisztusnak hívó szaváról, és annak meghallása fontosságáról.

Szóltam másodszor a Jézus Krisztussal való személyes találkozás fontosságáról, és annak tartalmáról.

Szóltam harmadszor arról, hogy Jézus Krisztus, ha egyszer igazán találkozunk Vele,

akkor, utána, hogyan akar Ő örökké velünk szoros, éltető és boldogító szeretet-kapcsolatot fenntartani, és ezzel együtt, hogy akar Ő minket a „keskeny úton „ a megszentelődés útján mindig előre vezetni, és ezáltal hogyan akar Ő minket az örök üdvösség elnyerésére felkészíteni.

Mostani igehirdetésem elején azt szeretném hangsúlyozni, hogy bár mind a három esemény egyformán és elengedhetetlenül fontos a számunkra, de én most mégis kiemelem a Jézussal való találkozás fontosságát, és ebben a kiegészítő, és egyben sorozatzáró igehirdetésemben főleg erről szeretnék szólni. Teszem ezt legfőképpen azért, mert most erre kaptam megbízást az én Uramtól.

De teszem ezt azért is, mert az az érzésem, az a tapasztalatom, hogy sokan ezt tudják a legnehezebben elképzelni, hogy ez hogyan történhet meg ma itt közöttünk. Sokan nem értik, talán nem tudják felfogni, hogy miért van erre nekünk, egyenként, személyesen olyan nagy szükségünk. Ugyan akkor sokan azt nem tudják elképzelni, hogy hogyan történhet meg ez velünk, - veled –s velem – a valóságban, esetleg éppen ma, itt ebben a templomban, itt, Vaján.

Először is azt jegyzem meg, hogy fenti három téma eléggé egybe fonódik, szorosan összetartozik, ezért ezekről egyszerre, együtt szeretnék szólni, és így szeretnék segítséget nyújtani azoknak, akik még eddig nem találkoztak személyesen az életet gyógyító, sőt új életet adó Jézus Krisztussal.

Hozom tehát most ilyen céllal elébetek ennek a l2 éve beteg asszonynak a történetét, aki találkozott igazán Jézussal, és az Ő példájával szeretném buzdítani mindazokat, akik még nem találkoztak személyesen Jézussal, hogy jó, szükséges és hasznos, igen hasznos Jézussal találkozni. – Akik pedig már vágyakoznak Vele találkozni, csak bizonytalanok az első lépések megtevésében, azokat szeretném segíteni és bátorítani a Jézus keresésében, és a Jézussal való boldog találkozásban..

Ezt a célt szem előtt tartva , szeretnék először is rámutatni arra, hogy ez a történet azért van nagyon közel hozzánk, és azért tud minket nagy mértékben tanítani, és segíteni, mert ennek a történetnek az a lényege, hogy ez a beteg asszony kétszer találkozott a Gyógyító Orvossal, Jézus Krisztussal. – De mindjárt mondom, hogy az első találkozást csak „látszat találkozásnak” mondhatjuk, és csak a második találkozása mondható igazi találkozásnak.

Azért, hogy a nekünk szóló tanulságot minél jobban kiemelhessem, és minél jobban közel vihessem a szívetekhez, szeretném most a történetet egy kicsit részletesebben elemezni.

Először is rámutatok arra, hogy ennek az asszonynak az első találkozása Jézussal, azért nem volt igazi, mert ő csak az életének egy részét akarta elrendezni Jézusnál. Közelebbről, ő csak a konkrét betegségének az elmúlását akarta megkapni Jézustól. Ezt is nagyon sajátosan szerezte meg. A szent író elég részletesen leírja, hogy ő nem akart személyesen, szemtől-szembe Jézussal találkozni. Csak a „háta mögé kerülve”, Jézusnak csak a ruháját érintette meg, azzal a hittel, hogy ő ettől is meggyógyul. Amikor ez a csoda valóban megtörtént, rögtön eltávolodott a tömegben Jézustól. Még az illendőség szabályáról is elfeledkezett, és köszönetet sem mondott ezért a rendkivüli nagy csodáért .Tehát mondhatjuk,

hogy Jézussal személyesen nem váltott egy szót sem. – Ezért bátorkodtam az előzőekben azt mondani, hogy ennek a beteg asszonynak, csak „látszat találkozása” volt Jézussal először.

Azért beszéltem ilyen részletesen e beteg asszony első, látszólagos találkozásáról Jézussal, mert ha széjjel nézünk a mai időkben a „vallásos” emberek között, és érdeklődünk a lelki életük felől, a templomba nem járók között, vagy akár a templomba járók között is, bizony találunk olyan embereket, nem is keveset, akiknek a lelki élete még csak ott tart, ahol ennek az asszonynak a hite tartott az első, látszólagos találkozás alkalmával.

Az ilyen vallásos embereket nagyjából a következő jelekről lehet felismerni: Szoktak ugyan imádkozni, de ők is leginkább a földi életük egyes részeit viszik Isten elé, és azokban kérik Isten segítségét. A fájó, nagy bajokban, esetleg éppen a nem gyógyuló betegségben kérik Isten segítségét. Máskép úgy mondhatjuk, hogy csak Isten gondviselő szeretetét kérik

a maguk, és esetleg közeli szeretteik részére. Ha nincs nagyobb baj a földi életükben, akkor azt természetesnek veszik. Hálát alig, vagy egyáltalán nem adnak érte. Akkor könnyen elmarad az ima, a hálaadás, és nincs különösebb lelki igényük Akkor a templomot is könnyen elkerülik, viszont a bűnt, nem veszik észre az életükben és nem tartanak bűnbánatot sohsem, mert ők „rendes, becsületes embereknek” tartják magukat. – Mind ezek a jelek arról beszélnek, hogy ezeknek az embereknek igazi, személyes találkozásuk még nem volt Istennel Jézus Krisztus által, és így nem is tartanak Ő vele állandó személyes kapcsolatot.

Közbevetőleg mondom, hogy Istennel csak Jézus Krisztus által találkozhatunk és Istennel csak Jézus által lehet kapcsolatunk, mert Ő maga mondta, hogy „senki sem mehet az Atyához, csak én általam” / János l4:6/b/ Ezért kell hangsúlyoznom olyan nagyon, hogy mindannyiónknak feltételül szüksége van arra, hogy Jézussal személyesen találkozzunk.

Ennek módját nagyon szépen megláthatjuk abból, ahogy ez az asszony másodszor - és most már igazán – találkozik Jézus Krisztussal. – Szeretném ennek az igazi találkozásnak a részleteit is elébetek tárni azért, mert belőle útmutatást nyerünk arra, hogy mi is, ma is,így találkozhatunk igazán Jézus Krisztussal, és hogy miért van nekünk is szükségünk erre a személyes találkozásra.

Először emlékezzünk arra, hogy a meggyógyult asszony nem érezte szükségét annak, hogy Jézussal szembe nézzen, és Vele személyesen szót váltson. Ahogy mondtam, még a megköszönésről is elfeledkezett. – De Jézus a gyógyulás után nemcsak a köszönetet várta, hanem személyesen el akart vele beszélgetni . Ezért rögtön érdeklődik felőle a körülette lévőktől. Keresi a meggyógyult asszonyt a szavával, és keresi a minden szívbe belelátó tekintetével. Az a jó, az a nagyon szép, hogy amikor ennek az asszonynak tudomására jut, hogy Jézus keresi, Jézus várja őt, akkor már nem menekül Jézus elől, hanem visszafordul, és a sokaságon keresztül odamegy egyenesen Jézus elé, „leborul”, azaz letérdel Jézus előtt és „elmondta Neki a teljes igazságot.” A szent írónak ez a nagyon tömör kifejezése bizonyára azt jelenti, hogy ez a meggyógyult asszony elmondta Jézusnak egész életét.. Elmondta neki minden búját- bánatát, egész sorsát. De minden bizonnyal megvallotta minden bűnét, botlását is. – Jézus mindezt örömmel és érdeklődéssel meghallgatta, és nagyon komolyan és tartalmasan válaszolt rá. Ezt a választ is, a szent író csak röviden, és főleg tömören írja le. De így is megértjük Jézus szavaiból, hogy Ő az előző, „látszat találkozás” alkalmával adott testi gyógyulás után most,az igazi találkozás alkalmával, még olyan öt „lelki kincset” ad szavaival az asszonynak, melyek az ő e g é s z életének a teljes gyógyulását jelentik .

Részletezem is ezt az öt élet kincset, életgyógyító áldást.

Az első élet-gyógyító áldást akkor adja Jézus az előtte térdelő asszonynak, amikor „leányomnak” szólítja. – Elgondolhatjuk, hogy a 12 évi betegség ideje alatt már mindenki elfáradt mellette, és bizonnyal nagyon egyedül érezte magát. – Ma is hányszor tapasztaljuk, hogy a bajban emberek elhagynak minket, és elsietnek mellettünk. Olykor még a legközelebbi szeretteinkben is csalódnunk kell, mert a legnagyobb bajban nem akarnak, vagy nem tudnak segíteni rajtunk, bár megvan bennük a jó szándék. – Ennek nyomán gondoljuk meg,hogy ez a betegségéből meggyógyult asszony milyen nagy segítséget kapott Jézustól, amikor az igazi találkozás alkalmával, az őszinte vallomás után, Jézus vállalja vele a teljes összetartozást, a teljes élet és szeretet közösséget, „leányomnak „ szólítván őt.

A második lelki kincset, élet-kincset akkor adja Jézus a meggyógyult asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy a „hited megtartott téged”. Ebben a kijelentésében Urunk egyrészt földi életének a minőségi átalakulását ígéri, másrészt annak örök folytatását, tehát úgy ígéri neki az üdvösséget, hogy az már itt e földön elkezdődik az életében. (szótéria= megtartás+üdv.)

A harmadik lelki kincset akkor nyújtja Jézus a vele igazán találkozó asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy „menj el békességgel”- Urunk ezzel a teremtő szavával is az asszony életét változtatja meg, gyógyítja meg, amikor békességet ígér, és egyben ad is neki. Ez egész más békesség, mint amit a világ ad. Ebben a békességben benne van először is a bűneink miatt haragvó Atyával való megbékülés. Aztán benne van a másik emberrel, esetleg még az ellenséggel való kibékülés lehetősége is. De benne van, nem utolsó sorban, saját magával, és sorsával való kibékülés drága lehetősége is.

A negyedik élet-kincset akkor adja Jézus a vele igazán találkozó asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy „bajodból megszabadulva”… Urunk ezekkel a szavaival megerősíti abban a meggyőződésében, hogy ő valóban meggyógyult. – Eddig az asszony ezt „csak érezte” – De az érzések olykor bennünket is becsapnak.- Ezért volt szükséges a Jézus megerősítő, biztató szava. – Sőt,ebben a szóban, rejtetten, még arra is ígéretet kapott ez az asszony, hogy ezután minden bajára lesz orvosság, lesz gyógyító megoldás Jézusnál.

Az ötödik élet-kincset akkor adja Jézus az asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy , „légy egészséges” - A kerek, egész és igazi, mégpedig maradandóan igazi életet ígéri itt Jézus a vele találkozó asszonynak. Olyan életet ígér itt Jézus, ami már itt a földön összehasonlíthatatlanul magasabb rendű minden más életnél, és amely élet , a szív utolsó dobbanása után örökké folytatódik a boldog örökéletben, az üdvösségben.

Kedves Testvéreim, miután részletesen beszéltem a Jézussal való , egyrészt „látszólagos”, másrészt az „igazi”, valóságos , élet-kincseket adó találkozásról, most széjjel nézek közöttetek, oda megyek – gondolatban- mindannyiótokhoz, és megkérdezlek titeket egyenként, hogy közületek kinek volt már igazi találkozása Jézussal ? – neked volt ilyen igazi, életet meggyógyító megigazító, boldoggá tevő találkozásod Jézussal???

Ezzel a kérdéssel nem akarok senkit zavarba hozni. Különösen nem akarok senkit erőltetéssel befolyásolni. – De igenis, mint a világ legjobb jó hírét, hirdetem közöttetek azt a jó hírt, hogy az emberi életeket gyógyító áldott Orvos, Jézus Krisztus itt jár közöttünk, és Ő akar veled is, testvérem, találkozni, mert Ő a te életedet is olyannak látja, mint amilyen ennek az asszonynak az élete volt addig, amíg Ő vele igazán nem találkozott.

Elsősorban azoknak hirdetem ezt a jó hírt, akik hiszik Istent, akik szoktak magukban imádkozni, és akik járnak is templomba, és éppen ma este is itt vannak. – Testvér!, nagyon nagy dolog, hogy te még a mai időkben is eljössz a templomba, és próbálod református vallásodat tartani. Mi is nagyon örülünk ennek, Igazán örvendetes, hogy egy ilyen hétköznapi estén ilyen szép számmal jelen vagytok az Úr házában!!! – de higgyétek el, hogy ez még nem elég.- Mind ez akkor igazi, hogy ha ezen belül ott van a lelki életed középpontjába az új életet adó Jézussal való találkozás maradandó öröme és bizonyossága – Én most nagyon remélem, hogy itt V A J Á N, az ébredés földjén, ma este is nagyon sokan vannak itt a templomban, akiknek a református hit, a református templomba járás annak a jele, hogy az életük megújult Krisztusban, mert egyszer személyesen találkoztak Jézussal, és azóta mindig vele járnak a megváltozás, a megszentelődés keskeny útján.

De ha van közöttünk, csak egy valaki is, - talán éppen te – aki, minden vallásos buzgósága ellenére sem találkozott még személyesen az új életet adó Jézussal, - akkor annak a szíve ajtaján most zörgetek Jézus szavával:” ki az, aki tőlem már sok földi gyógyulást, sok földi áldást átvett

anélkül, hogy velem szemtől szembe még nem találkozott , és Nekem még soha nem mondta el igazán az élete nagy fájdalmait, csalódásait, titkos, vagy nem titkos bűnei miatti lelkiismeret furdalásait? - azt én most hívom, váron magam elé, olyan személyes találkozásra, mint amilyen találkozása volt velem ennek az asszonynak, aki eddig csak személytelenül az ajándékaimat kereste, de most elébem jött., és az egész szívét kitárta előttem minden szomorúságával és minden nyomorúságával, és minden bűnéve együtt” - Ha éppen te vagy ez testvérem, akkor nagyon biztatlak, hogy ragadd meg az alkalmat, halld meg örömmel, Jézus hívó szavát, és akarj még ma, Jézussal találkozni!.

Igen testvérem, most éppen téged vár az Úr ilyen találkozásra, mert nemcsak az életed egy részét, hanem az egész életed akarja meggyógyítani. – Ismétlem, hogy semmit nem akarok rád erőltetni, mert az Úr Jézus sem akar semmit rád erőltetni. – De hidd el, hogy ha alázatosan őszintén mindent elmondasz Jézusnak, mint ahogy ez az asszony tette a második - igazi – találkozásnál, akkor. Ő téged is úgy meggazdagít, ahogy ezt az asszonyt meggazdagította. És itt emlékezzünk rá, hogy az előbb részletesen elmondtam, hogy milyen nagy, öt élet kinccsel ajándékozta meg Jézus ezt az asszonyt- - Kérdezem nagyon komolyan, neked nem volna szükséged ezekre az egész életet megújító igazi kincsekre??? – Jézus akarja neked is adni ezeket, ingyen kegyelemből!!! – Testvér! Legyél igényes, és igényeld ezt az életet!– A mai bizonytalan világ mindenkinek azt sugallja: nem törődj a holnappal, élj a mának, élj a pillanatnyi élvezeteknek! – De ez nem emberhez méltó gondolkozás - Gondolj az egész további életedre, sőt, a túlvilági életedre is gondolj, és ragadd meg az alkalmat, és jöjj Jézushoz, találkozz vele, beszélgess el vele őszintén, alázatosan, és fogadd el az egész életedet megújító kegyelmét, szeretetét. Fogadd el te is azt az öt élet kincset, amit a hozzá megtérő asszony is elfogadott Jézustól. – Meglátod, hogy boldog leszel, mert az egész életed megváltozik, megújul, és igazi élet lesz.

Ismétlem azokat az előbbi szavaimat is, hogy senkit nem akarok semmire rávenni. Csak örömmel hirdetem, és kínálom az egész életet gyógyító Áldott Orvos segítő kegyelmét és szeretetét. – Remélem, hogy vannak, akik élni szeretnének vele. Remélem, hogy vannak itt közöttünk olyanok, akik érzik, hogy itt olyan fontos , és olyan sürgős dologról van szó, hogy ezt nem lehet egy percre sem halogatni. – Ezeknek a testvéreknek szeretnék a segítségükre lenni most is úgy, hogy most is készítettem egy Jézust kereső, Jézushoz megtérő imádságot.

Ezt az imádságot most is kétszer mondom el. – Először csak nektek mondom el, és kérem, hogy gondolkozzatok el azon, hogy ki érzi a magáénak ezt az imádságot. Ki az, aki úgy érzi, hogy ő ezt az imádságot szeretné most elmondani Jézusnak, az életeket gyógyító Áldott Orvosnak mert ez az imádság éppen az ő szíve érzéseit, és szíve mondanivalóját .tartalmazza.

Aki így a maga imádságának érzi ezt az imát, azt kérem, hogy majd amikor másodszor mondom, lassan, akkor majd magában, velem együtt őszintén alázatosan, személyesen mondja el Jézus Krisztusnak, Aki most éppen itt áll a középen, és úgy vár maga elé minket, mint ahogy várta vissza maga elé igazi találkozásra ezt asszonyt, aki addig csak látszólagosan találkozott vele.

Az imádság így hangzik

Szerető Jézus Krisztus! Köszönöm Néked, hogy eddigi életemben sok földi áldással vettél körül. Köszönöm, hogy engem is, betegségből is, talán nagy betegségből is. meggyógyítottál – De most rádöbbentem, hogy vétkeztem, mert sokszor vettem az áldásaidat természetesnek, és Neked azokat igazán meg sem köszöntem. – Most rádöbbentem, hogy sokszor megszomorítottalak, mert nekem is csak a földi áldásaid kellettek, de Te magad nem hiányoztál nekem. Bocsásd meg, hogy téged igazán nem is kerestelek. Te magad nem is igazán hiányoztál nekem. De nem is tudtam róla, hogy Te a földi jók mellett új életet, igazi élet kincseket akarsz nekem adni. Ma este örömmel hallottam ezekről. Valamit most megsejtett ebből a szívem, és most vágyik, nagyon vágyik ezek után a szívem.

De először azt kérem, hogy bocsásd meg azt a sok , tudott és nem tudott bűnömet, amivel vétettem ellened, és amikkel annyiszor megszomorítottalak Téged. – Kérem, hogy bűneim bocsánatával együtt add nekem azokat az élet kincseket, amiket ennek a Veled igazán találkozó asszonynak adtál. – Nekem is újítsd meg . gyógyítsd meg az egész életemet!. Fogadj gyermekeddé, és méltass arra, hogy ezután mindig Veled járjak, Téged kövesselek, és Téged szolgáljalak. Esedezve kérlek, méltass arra, kegyelmedből, hogy a földi életem után Veled éljek örökkön örökké, a mennyországban, és ott dicsérjelek Téged mindörökké. Á M E N. .

Akik elmondtátok most ezt az imádságot őszinte szívvel Jézusnak, titeket nagy örömmel biztatlak, hogy legyetek biztosak arról, hogy Jézus nemcsak meghallgatta az imáitokat, hanem, hanem az egész életeteket is elfogadta, azaz megkegyelmezett, és szeretett gyermekeivé fogadott titeket. Örömmel legyetek biztosak arról, hogy ti egy új életet kaptatok az életet gyógyító Áldott Orvostól. Ti ennek az új életnek a kezdetét érzitek abban a békességes, felszabadult örömben, amit most a szívetekben éreztek. Tudjatok arról, hogy ezt az új életet Jézus állandóan erősíteni fogja bennetek Igéje és Szentlelke által. Rátok csak az a kicsi dolog tartozik, hogy olvassátok, hallgassátok rendszeresen az Ő Igéjét, és engedelmeskedjetek annak, mert Ő mindig csak jót akar nektek és Ő az új életet akarja mindig nevelni és gazdagítani ti bennetek. – Azért, hogy ez megvalósuljon, legyen veletek mindörökké

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, és a Szentlélek közössége. Ámen


Szabó Gyula ny. ref lelkipásztor

 

***

 

HIT ÉS CSELEKEDETEK FONTOSSÁGA

Szabó Gyula ny. lp. szolgálata Jakab 2:l4-26. alapján

Pestújhely 2010 március 27.

Kedves Testvéreim!

Előre jelzem, hogy nem kívánom magyarázni alapigénk l2 versét részleteiben, hanem abból csak két szót szeretnék kiemelni: hit és cselekedetek, és ennek a két szónak a mélyebb értelmét és üzenetét kívánom elébetek tárni a Szentlélek segítségével.

Először is a h i t szót emelem ki, és ahhoz fűzök magyarázatot azért, mert Jakab igen meglepő és elgondolkoztató tanítást kapcsol hozzá.

Mindjárt a lényegre térek, és azt emelem ki, hogy Jakab szerint nem minden hit egyforma, és főleg nem mindenkinek a hite igazi hit. Továbbmenve, szinte megdöbbentés erejével hat ránk Jakabnak az a tanítása, hogy a nem igazi hit „halott” hitnek minősíthető, mert annyira nem kedves Isten előtt.

Az ilyen hitet Jakab „meddő” hitnek is mondja, ami azt jelenti, hogy a hamis hit, az gyümölcstelen, haszontalan hit a mi számunkra is. Tehát ha valakinek csak „ilyen” hite van, az csak becsapja magát, és alaptalanul nyugtatja magát, hogy ő rendben van Istennel. Pedig komoly figyelmeztetést kapunk a Zsidók ll:6. versében, ahol ez van megírva: „(igaz) hit” nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”, illetve: „(igaz) hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt” /régi és új fordítás/

Kedves Testvéreim! Azért adja most elébünk a mi szerető Istenünk ezt az Igét, ezt a tanítást a hitről, mert bizony a gonosz ma is munkálkodik ebben a világban / hisz az ördög sohasem alszik!/. Itt jár közöttünk is, és minket is arra akar rávenni, azaz, félre akar vezetni minket is, hogy rosszul higgyünk. Tehát ravasz módon, nem arra akar rávenni, hogy legyünk ateisták, hogy legyünk Isten-tagadók, hanem csak arra akar rávenni, hogy halott, hamis, meddő, haszontalan hittel higgyünk, ami nem kedves Isten előtt, ahogy az előbb hallottuk, számunkra pedig nem hasznos.

Kedves Testvéreim! Ezek nyomán, én is, most, nem kis aggódással nézek körül közöttetek, nézek rátok egyenként is, és a szívemben ott van a szorongató kérdés, hogy vajon a ti hitetek, vajon a te hited, testvérem, igazi hit? – Van olyan hited, ami kedves Isten előtt, a te számodra pedig gyümölcsöző, tehát „hasznos”?

Amikor a „hasznos” szót említem, akkor egy kis kitérőt teszek. Hangsúlyt teszek erre a szóra, és határozottan mondom, hogy az igazi hit, amellett, hogy Istennek kedves, számunkra is„hasznos”. Igenis, éppen itt a templomban, nyugodtan használhatjuk ezt a világias szót a hittel kapcsolatban, nemcsak most, hanem minden időben. E kijelentésem alátámasztására, szeretnék rámutatni, hogy Jakab is, már a felolvasott első versben, a l4. versben a hit „hasznáról” kérdez minket. De utalok itt az egyik legfontosabb hitvallásunkra, a Heidelbergi Kátéra, amit bizonyára sokan ismernek közöttünk, és tudjuk, hogy számos kérdésben azt kérdezi ez a hitvallás, hogy „mi hasznod abból”, vagy „mit használ neked az, hogy….”

Visszatérve beszélgetésünk fő irány vonalához, újra felteszem a kérdést, hogy vajon nekünk, vajon neked, vajon nekem, milyen hitünk van ??? – Kérem, nagyon kérem, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert ez életünk legfontosabb kérdése !!! /zárójelben ide írom, hogy kívánom, hogy ne tudj addig nyugodtan aludni testvérem, míg ez a kérdés igazi elrendezést nem nyer a te számodra!/ - Azért mondom, azért hangsúlyozom ezt, mert ezen múlik nemcsak a földi boldogságunk, hanem még az örök boldogságunk is. Igen, ezen múlik, hogy a földi élet után a mennyországban, vagy a kárhozatban töltjük az örökkévalóságot.

Ebben a témakörben maradva, de egy lépéssel továbbmenve, azt mondom most, hogy én nem látok bele senkinek a szívébe. Így nem tudom, és nem is akarom eldönteni, hogy itt közöttetek is, kinek milyen hite van. De azt tudom mondani, hogy Isten mindegyikőnk szívébe bele lát, és Ő pontosan tudja, látja, hogy kinek milyen hite van.

Ugyanakkor, a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb jóakarattal, segítő szándékkal mondom azt, hogy neked magadnak is tudnod kell, hogy milyen hited van- Fontossága miatt megismétlem a mondatot: neked magadnak is tudnod kell, hogy milyen hited van !!!

Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy Isten előtt is felelős mindenki önmagáért. Tehát te is felelős vagy önmagadért. És így a hitedért is!

De rögtön hozzáteszem e komoly mondatokhoz, hogy tudom, hogy nem könnyű ezt a kérdést tisztázni,mint ahogy sok más lelki kérdést is nehezen tudunk elrendezni, megoldani magunkban.

Éppen ezért a következőkben, az előttünk álló Ige alapján, és az egész Szentírás tanítását is szem előtt tartva, szeretnék néhány ismertető jelet felsorolni a hamis, halott hitről, és az igaz hitről.

Igaz, hogy a hamis hitről már szóltam, de engedjétek meg, hogy most újra szóljak erről .Rá

szeretnék most mutatni arra, hogy Jakab közelebbről is ismerteti a hamis, a halott hit lényegét: Azt mondja, hogy aki csak azt hiszi ésszel, értelemmel,a gondolkozásában, hogy „van Isten”, de ez a hit nem járja át az egész életét, és nem változtatja meg őt, annak a hite az ördögökéhez hasonlít. Azt mondja Jakab, hogy az Isten létét még az ördögök is hiszik, de hozzáteszi, hogy „és rettegnek Tőle”. Tehát az ördögöknek sincs semmi hasznuk az ilyen hitből. Sőt, félelmet és rettegést jelent a számukra.

Ezt a gondolatot magunkra alkalmazva mondom, hogy akinek hamis, halott hite van, azt mondanám, hogy csak „ész” hite van, az abból is látszik, hogy őt a hite egyáltalán nem boldogítja, és lelkileg nem gazdagítja. Tehát ugyan úgy elégedetlenkedik, békételenkedik Istennel, a másik emberrel, sőt, olykor még saját magával is, mint a teljesen hit nélküli ember.

Tovább megyek ebben a jellemzésben, és mondom, hogy akinek halott hite van, arról is fel lehet ismerni, hogy mindig mással van a baja, mindig másokat hibáztat, másokat kritizál, és magát sohasem hibáztatja. Neki nincs bűne, neki nincs mit megbánnia. Ő jó embernek tartja magát, mert nem lop, nem csal, mondja ő. Ezért nem jut el a templomba bűnbánati héten, és ezért nem érzi szükségét az úrvacsorázásnak.

A halott, haszontalan hitű embernek fontos ismertető jele, hogy nincs személyes kapcsolata Istennel. Személyesen nem találkozott vele, és nem hallotta, nem hallja az Ő szavát. Nem olvassa a Bibliát, nem szereti olvasni a Bibliát, mert abban nem hallja Isten éltető, boldogító szavát. Ha olykor imádkozik is, az legtöbbször csak a gyermek korban tanult ima elmormolását jelenti a számára.

Az eddigiek mellett a halott hitnek az még az ismertető jele, ahogy már említettem is röviden, hogy csak az „eszével” hisz, de a hite nem járja át a szívét, a gondolkozását, és a gyakorlati életét, és így élete egy területén sem munkál semmi változást. Közelebbről, a hit, , a halott hit nem párosul „jócselekedettel” semmilyen formában.

Ezek után már bizonyára mindannyian könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen az igazi, számunkra hasznos, és ugyanakkor Istennek kedves, élő hit. Röviden szólva, a fentiek ellenkezője jellemzi az igazi hitet.

Már rövid utalásokat tettem az igaz hitre, de mivel ezt szinte „kivülről” kellene tudnunk, mert az olyan fontos a számunkra,

hadd említsek meg néhány ismertető jelét, alapigénk, és az egész Szentírás alapján.

Először is azt kell tudnunk az igaz, élő hit eredetéről, hogy az Isten ajándéka. /Róma l2:3/

Igen, a hitet Isten támasztja a szívünkben akkor,amikor Igéjére, és annak hirdetésére nyitott és alázatos szívvel figyelünk .

Viszont, az igaz hit kezdete, emberi oldalról az ismeret, mely után a szívünkben bizalom támad Isten felé. Ennek a bizalomnak az első megnyilvánulása az, hogy rábízom magam a hozzám szeretettel szóló Istenre, mégpedig teljesen, és az egész életemre nézve. Ez egy komoly döntést jelent, amit megtérésnek nevez Isten Igéje. Ez a megtérés Istennel való találkozást jelent, a Megváltó Jézus Krisztus által. Ez azt is jelenti, hogy Jézus úrrá lesz a szívem és az életem felett, amit én boldog örömmel elfogadok és tudomásul veszek. Ajándékot és meggazdagodást jelent a számomra, hogy most már Isten gyermeke lehetek. Ennek nyomán, örök hálám kifejezése képen, készségesen, örömmel hajlok arra,de a bennem lakozást vevő Szentlélek is indít és segít abban, hogy ne magamnak éljek, hanem minél inkább Isten szolgáljam. Ennek a szolgálatnak az egyik leggyakoribb módja az, hogy másoknak, a felebarátnak szolgálok. Ez azt jelenti, hogy - Jakab szóhasználatával élve – jót teszek a másik emberrel, jó szóval, és a segítő szeretet nagyon sok féle formájával.

De itt most egy kis kitérőt szeretnék tenni, és szeretném ezt a nagyon fontos lelki folyamatot, amiről az előző mondatokban igen tömören szóltam, fontosságára tekintettel, egy kicsit részletesebben elébetek tárni.

Amikor Isten élő szava meghallása nyomán megtérünk, akkor egy kegyelemre szorult bűnös ember találkozik a kegyelmes és szerető Úrral. Ő, az Úr, nemcsak megbocsát az ellene vétkező bűnös embernek, hanem gyermekének is fogadja őt azért, hogy már itt e földön, főképpen pedig az örökkévalóságban, vele állandó szeretet-közösségben éljen, mint Atya az ő szerető, és szeretett gyermekével.

De amikor ezt örvendezve tudomásul vesszük, sőt örömmel tapasztaljuk, és megéljük, akkor azt is tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus minden bűnösért meghalt a Golgotán, és Ő minden bűnös embert hív és vár magához az Ő megváltó szeretetének a hirdetésével és továbbadásával. Ebben a szeretet továbbadásban használni akarja, mint eszközöket, az ő megváltott gyermekeit. Tehát a fiúság és az örökélet ajándéka mellett, a szeretet továbbadásának a szolgálatával is megajándékozza Isten Krisztusban, a hozzá megtérő gyermekei: Engemet is, tégedet is, és minden élő hitű gyermekét! . – Ez a gyakorlatban a szeretet második nagy parancsának a teljesítését jelenti. Tudjuk, hogy ez így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22:39.

Meg kell mondanunk, hogy ha csak magunkra nézünk ezen isteni akarat megvalósításánál, akkor ezt nagyon nehéz feladatnak érezzük.

Annál is inkább így van ez, mert az egész Szentírás alapján itt azt is meg kell említenem, hogy a másik ember szeretete ott kezdődik, hogy soha ne bántsak senkit. Azaz, pl. ne legyek bosszúálló. Ez a mindennapi életben olyan dolgokat jelent, hogy durva, haragos, kritizáló, esetleg csúfoló emberek felé se legyek bántó, önző és kárt okozó, hanem a Krisztustól tanulható szelídséggel próbáljam ezeket a bántó magatartásokat elviselni. – Ezt az igazságot én röviden így fogalmazom: Az igazi szeretet ott kezdődik, hogy nem bántom sem szóban, sem cselekedetben, a másikat.

De ha a felebarát szeretetéről van szó, nem hallgathatom el még azt sem, hogy Jézus az övéitől, még az ellenség szeretetét is kívánja. Máté 5:44-48 verseiben van ez megírva.

/ csak zárójelben: az ellenség szeretete nem nyakba ugró érzelmi szeretet jelent, hanem: l./áldó jóakaratot, tiszta szívvel, 2./szükség esetén jó cselekedetet, 3./ értök való állandó imát/

Amikor ezekről szólok, akkor kérem, hogy engedjétek meg nekem, hogy mindannyiónk nevében töredelmesen megvalljam, hogy mi keresztyének, ennek a szeretetnek a gyakorlásában, és továbbadásában vagyunk nagyon szegények, megfáradtak és erőtlene

De rögtön mondani szeretném a segítséget, és a megoldást is.

Először is: írd fel a szíved hús tábláira, és ugyanakkor a kezed fejére is, hogy mindig lássad a következő Igéket:

„Minden lehetséges a hívőnek” Márk 9:23, és „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Filippi 4: l3 – Részletezés nélkül ezekhez az Igékhez csak azt fűzöm hozzá, hogy ezeknek a titka abban, van,hogy a hívő emberben inkább maga Jézus cselekszi ezt, és nem annyira maga a hívő ember. A hívő embernek, csak engedni kell, makacsság, és okoskodás nélkül, hogy Jézus cselekedjen általa. Igen, az igaz és tökéletes segítő szeretet Krisztusa minket mint eszközöket akar használni a szeretet továbbadásában, a segítés, a jó cselekedet gyakorlásában. – Erre kéri most is Jézus tőled is, először is a szívedet. De a szíved után kéri most is, ahogy talán már sokszor kérte, a

kezedet, lábadat, egész testedet, szemedet, füledet, minden idődet,minden pénzedet, minden erődet. A Római levélben is megtért hívőktől kéri az Úr: „adjátok oda magatokat az Istennek….

..tagjaitokat is adjátok át …az Istennek… az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” 6.rész 13,19 versek. De a l2. rész első verseiben is megismétlődik a Római keresztyének felé, és most felénk is Isten kérlelő szava: „ Az Isten irgalmasságára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda a testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek…”

Ha bármilyen nehéznek is látszik így az Urat szolgálni, az Ő éltető, segítő szeretetét jó cselekedetekben továbbadni, én nagyon kérem, hogy mégis legyünk most is megtartói Isten üzenetének, kérő szavának, mert Ő azt ígérte, hogy „aki elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megmenti azt” Márk 8:35

Kívánom, hogy Isten az Ő Igéjét így tegye életté, és áldássá mind annyiónk életében az Ő dicsőségére. Ámen.


Kiegészítő igazságok: Isten ingyen kegyelemből bocsát meg minden bűnünket, és így fogad minket gyermekivé, és így üdvözít minket, de utána azt várja, hogy az ingyen kegyelemért hálából az egész életünket Neki szánjuk azaz Neki éljünk és Őt szolgáljuk életünk minden percében. Ennek a szolgáló életnek a nagyobb része a mások szolgálatát, mások iránti segítő , szolgáló „jó cselekedeteket” jelenti.

Aki valamennyire megértette és felfogta, hogy Isten kegyelmes szeretetének mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága / Ef. 3:18 /, az örül, ha valamit továbbadhat Isten szeretetének végtelen gazdagságából Az ilyen ember szívében elfogadja az Úrtól származó mondás igazságát: /Csel.20:35/ Igen, a kegyelmet nyert ember bőségesen megtapasztalja annak a sok ígéretnek a valóságát, amiket Isten ígért a mindenkori irgalmas samaritánusoknak. / Luk. 10:25-37/ lásd, olvasd: Zsolt 41:2-4 verseit.

A hitből fakadó, Istennek kedves jó cselekedetekkel kapcsolatban sokat mondó Ige a Gal.6:2, és 9-10 versek. Itt azt az iránymutatást kapjuk, hogy először is a hozzánk közelebb állókon segítsünk. Nyilván a vér szerinti és hit szerinti szeretteinkre kell először is gondolnunk, tehát a családi és gyülekezeti diakónia sok féle formájára. De olykor idősszerű, hogy ismeretleneken segítsünk a mindenkit szerető Isten nevében, és az Ő dicsőségére.

***

Böjt a hívő ember életében. Olvasmány: Márk. 8:34 -35.



Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünkben most a húsvéti ünnepekre felkészítő böjtnek van az ideje. – A böjtről a Bibliában sok helyen esik szó. Ezek a tanítások sok félék, mert van olyan tanítás, mely inkább a böjt formájáról, és van olyan tanítás, mely inkább a böjt tartalmáról szól. - Úgy gondolom, hogy alapigénkben , tartalmi szempontból, az egyik legmélyebb tanítást kapjuk a böjtről, éppen Urunktól, Jézus Krisztustól, még akkor is, ha a „böjt” szó formálisan nem szerepel benne.

Amikor ezt mondom, az a bibliai igazság van előttem, hogy a böjt lényegét, egy szóval úgy jelezhetjük, hogy az tulajdonképpen alázatot, azaz önmagunk megalázását jelenti. Ha ezt az igazságot szem előtt tartjuk, akkor mindjárt sokkal többet megértünk azoknak a feltételeknek a fontosságából, melyeket Jézus ad azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és Vele akarnak állandó szoros kapcsolatban élni.

Mivel mi is Jézus után akarunk menni, sőt, mint megtért emberek, - Vele akarunk állandó és szoros kapcsolatot tartani, igen célszerűnek látszik, igen ajánlatosnak mutatkozik, hogy mi is, most is, újra átgondoljuk ezeket a feltételeket. Segít bennünket ebben az igyekezetünkben a mostani böjti idő, és a Bibliának minden, böjtről szóló tanítása.

De nemcsak célszerűnek látszik ez a mostani tanulásunk, hanem nagyon szükségesnek is

mondható, mert be kell vallanunk, hogy ezek a jézusi böjtös feltételek az „ó” emberünk számára egyáltalán nem kívánatosak, és éppen ezért mindig nagy a kísértésünk arra, hogy ezeket próbáljuk kikerülni, és próbáljuk ezeket nem betartani.

Bizonyára olvastuk már Urunknak ezeket a határozott, kemény szavait, sőt, bizonyára hallottunk is már róla igehirdetést, de most mégis azt kérem tőletek, hogy mintha először hallanánk, úgy vegyük tudomásul, hogy Urunk a következő három feltételt adja azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és akik Vele akarnak járni, mint az Ő tanítványai:

l./ „tagadja meg magát”, 2./ vegye fel az ő keresztjét”, 3./ „kövessen engem”.

Hogy jobban megértsük, és komolyabban a szívünkre vegyük ezeket a feltételeket, én először is azt a kérdést teszem fel, hogy mit is jelent magunkat „megtagadni”? – e kérdés megválaszolásánál először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy ősszüleinktől örökölt bűnösségünk, bűnre való hajlamunk miatt mindnyájunk szíve újra és újra megtelik olyan önző, gőgös, nagyra vágyó, hiú vággyal és törekvéssel, melyek bántó és ártó hatással vannak embertársainkra. Ezek a törekvések, már magukban is, komoly bűnnek számítanak Isten törvényei szerint. – De még veszélyesebbeknek kell látnunk ezeket a szívből jövő indulatainkat, ha a Bibliából azt is megértjük, hogy ezek szinte „istenkedő” jellegűek Isten szemében, és így ezek egyenesen utálatosak Ő előtte.

Mivel tehát a legtöbbször ilyenek vagyunk Isten előtt, nyilvánvaló, hogy az „önmegtagadás” ennek a bűnös énünknek az elitélését , vádolását jelenti. Ezzel együtt kell, hogy átjárjon az a mélységes bűnbánat, amit a tékozló fiú gyakorolt akkor, amikor hazatért a magaválasztotta útról, és amivel együtt járt az is, hogy a régi bűneitől elszakadva, meg akart változni, és új életet akart kezdeni.

Jézus szavaiból most nekünk is meg kell értenünk, hogy Ő hozzá csak így lehet közeledni. Ő hozzá így, és csak is így lehet megtérni, és így, és csak is így lehet vele járni, mint Vele való közösségre elhívott tanítványai.

De itt ki kell arra is térnem, hogy a megtéréskor a mi „ó” emberünk nem semmisül meg teljesen és véglegesen, hanem azt mondhatjuk, hogy „csak” lekerül szívünk trónjáról, ahova most már Jézus került. – De a trónját vesztett ó-emberünkön keresztül az ördög szinte folyamatosan támad bennünket, és újra és újra bűnre, és minden Isten ellenes cselekedetre csábít minket. Ezért a hívő ember földi életének egyik fontos jellemzője a bűn elleni, és az ó-ember elleni állandó harc. – Itt kell, és ezért kell meghallanunk újra és újra Urunk szavát, mely szerint önmegtagadás, bűnbánó megalázkodás nélkül nem térhetünk meg Ő hozzá és nem tarthatunk Vele állandó és személyes kapcsolatot. Ahogy már hallottuk is, Urunk a leghatározottabban mondja, hogy „ha valaki utánam akar jönni, t a g a d j a m e g magát” Ezzel a felszólítással teljesen párhuzamos Urunknak az a másik felszólítása, mely a Máté ll:28-3l-ben van megírva, és ahol Urunk a megfáradtaknak, amikor azokat magához hívja, egyebek mellett, azt mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” – Mindkét felszólításból felfoghatjuk egyrészt azt, hogy Urunk mennyire várja tőlünk a megalázkodó önmegtagadást, másrészt pedig azt, hogy ez Urunk szerint sem egyszerre történik, hanem ennek egy állandó, előre haladó , elmélyülő folyamatnak kell lenni a hívő ember életében.

Kedves Testvéreim! Itt most a mondanivalóm hangnemét egészen személyesre váltom át. Először is azt mondom el, hogy készülésem során a Szentlélek ezt Igét tükörként tartotta elébem. Ebben a tükörben számos ó-emberi vonást kellett meglátnom. magamban, közelebbről a mindennapi magatartásomban. –Ennek nyomán, csak mint „bűnösök között az első”, állhatok meg előttetek. – Ilyen minőségemben, csak a legcsendesebben, de a Krisztus szeretetétől indíttatva , szeretnélek megkérdezni, hívő testvérem, hogy te tanulod-e folyamatosan a krisztusi alázatot? Azaz, gyakorlod-e folyamatosan az önmegtagadást,a régi természeted, azaz az ó-embered elleni harcot?

A leghitelesebb , a legdöntőbb feleletet erre a kérdésre a Szentlélek által megelevenített Ige, mint tükör, tud nekünk adni. De sokat tudnának erről beszélni szeretteink is, akik egy fedél alatt laknak velünk, és akik látják a hétköznapi életünk minden mozzanatát. – De az Ige tükrében nekünk magunknak is szüntelenül kell /kellene!/ vizsgálni magunkat, kb. ilyen kérdésekkel : mennyire vagyunk sértődékenyek? – mennyire vagyunk önérzetesek? – mennyi bennünk a hiúságra való hajlam? – mennyi bennünk az indulatosság? - mennyi bennünk a türelmetlenség? - a mások megvetése? – a mások feletti ítélkezés? - a követelőzés? - a parancsolgatás? – az elvárás? - mennyi bennünk a bosszúállás hajlama, vagy cselekedete? /nem tettlegességre gondolok itt, hanem inkább csak az olyan magatartásra, hogy „ha te így,akkor én is így, vagy esetleg még jobban vissza szólok”/ - Engedelmetekkel még folytatom az önvizsgálati kérdés sort: mennyi bennünk a jogainkért való harc emberek között ,pl. a családban, vagy szélesebb körben, általában az emberek között? – Végül még egyet kérdezek: mennyi bennünk a haragos indulatoskodás, és mennyi bennünk a harag-tartás?

Ezt a kérdés sort bizonyára lehetne még folytatni, de nem teszem. E helyett – ismételten – kérem, hogy tanuljuk meg már végre, és a mindennapi életben is vegyük nagyon komolyan, hogy önmegtagadó megalázkodás nélkül nem lehet Jézus után menni és vele találkozni. Főleg nem lehet olyan keresztyén életet élni, amely Ő előtte kedves, számunkra pedig áldott és győzelmes élet.

Igénk magyarázatában továbbmegyek, és arra térek rá, hogy Urunk szerint az áldott hívő élet második feltétele a kereszt hordozás. – „Vegye fel az ő keresztjét” – mondja szó szerint Urunk. Lukács a 9:23-ban hozzáteszi: „naponként.”

Tudvalévő, hogy a kereszthordozásnak a Bibliában, és vele együtt a keresztyén élet gyakorlatában nemcsak kiemelt jelentősége van, hanem gazdag tanítási anyaga, és bőséges mondanivalója is van. – Ezek részletezése helyett, én most csak két fajta kereszthordozást említek meg: l./ kikerülhetetlen, sors-szerű kereszthordozás

2,/ önkéntes kereszthordozás.

Részletezés nélkül is tudjuk, hogy valóban, a földi élet számtalan, kikerülhetetlen szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, és olykor gyötrelemmel jár. /tudjuk azt is, hogy mindez az emberi bűn következménye!/ - Ha valaki ezeket nem akarja vállalni alázattal, hanem lázadozik ezek ellen Istent számon kérő és vádoló „miértekkel”, az nem lehet a Jézus tanítványa, és főleg nem tartozhat Ő hozzá igazán és tartósan. Ő hozzá csak az térhet meg valóságosan, és csak az lehet igazán az Ő tanítványa, aki a „nehéz időkben” Jób alázatával újra és újra ki tudja mondani, vagy legalább is ki akarja mondani: „ az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” és „ ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” Jób l:21, és 2:1O. versek. –Az ilyen alázatnak szép példáját adja elénk a ref. Énekeskönyv 464. énekének 5.-ik verse, mely így szól: „A keresztet Te adod. Adj hozzá alá alázatot, Hordjam olyan csendesen, Mint egykor Te, Mesterem”

Az önként vállalt kereszthordozásban a legnagyobb példa a számunkra JÉZUS KRISZTUS. , Isten egyetlen és ártatlan Fia, aki miattunk, helyettünk és érettünk önként felvette, vállalta a keresztet, hogy mi el ne vesszünk örökre. – Igen, itt nekem is a János 3:l6 jutott eszembe: „Úgy szerette Isten a világot….” Biztos vagyok benne, hogy minden hallgatóm – minden olvasóm – kívülről tudja ezt a nagyon szép Igét. De abban már nem vagyok ennyire biztos,hogy tudjuk-e hogy Urunk egyben példát is adott nekünk az önkéntes megalázkodó kereszthordozásra. Pl. a lábmosás után, a János l3:l4.v.-ben azt mondja Jézus a tanítványoknak – és nekünk – hogy „ha tehát megmostam a ti lábaitokat,én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Az I. János 3:l6-ban legalább ilyen határozottsággal és mély tartalommal hangzik felénk az isteni igény: „Ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

A gyakorlatban ritkán kerül arra sor, hogy még az életünket is fel kellene áldoznunk másokért. De annál inkább naponkénti keresztyén feladatunk az, hogy alázatos, szelíd , olykor egyenesen önmegtagadó magatartást gyakoroljunk, embertársaink között forgolódva. A legtöbbször a békesség kedvéért kell ezt gyakorolnunk. Mondhatjuk, hogy igazi, békességes közösségi életet csak úgy lehet élni családban, hittestvérek között, a gyülekezetben, de sokszor még lazább közösségekben is, pl. munkahelyen, vagy a szomszédok között, ha a másikkal szemben, vagy az egész közösséggel szemben, bölcs józansággal, alázattal, alkalmazkodással, le tudunk mondani egyéni érdekeinkről, elgondolásunkról, esetleg igaznak vélt jogainkról. Gondoljunk itt Urunknak arra tanítására, mely a Máté 5:9. versében így van megírva: „boldogok, akik békét teremtenek (=munkálnak), mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A sok féle önkéntes kereszthordozás között csak még egyet kívánok megemlíteni, éspedig a másokon való segítést , ami a legtöbbször kisebb-nagyobb áldozattal, lemondással és alázattal jár. Itt elsősorban az anyagi természetű segítésre gondolok, amit a hivatalos egyházi beszéd diakóniának nevez .- Ilyen kereszthordozásra is tanít bennünket, alapigénk mellett pl. az Ézsaiás 58:7-9 verse is, ahol ezt olvassuk éppen az igaz böjttel kapcsolatban: ”oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat,ha mezítelent látsz, ruházd fel,és ne zárkózz el a te testvéred elől!” A további versekben nagyon jó olvasni arról, hogy az ilyen böjt kedves Isten előtt, és azoknak, akik így élnek és így cselekszenek, bőséges jutalmat ígér Isten. De viszont nagyon elgondolkoztató az az intés, amit Jakab mond a levelében így: „aki tudna jót tenni, és nem teszi: bűne az annak”/4:l7/ További részletezés helyett itt ismét csak azt kérem, hogy értsük meg, és vegyük jól a szívünkre, hogy az önmegtagadás mellett a kereszthordozás is feltétele a tanítványságnak, a megtérésnek, és az igazi hívő keresztyén életnek.

Ezek után arra szeretnék rámutatni, külön hangsúllyal, hogy Jézus az Ő hozzá tartozásnak még egy, harmadik, feltételét is elébünk adja, amikor azt is mondja alapigénkben, hogy „ kövessen engem”.

A „követni” szóval kapcsolatban először is azt szeretném elmondani, hogy ennek a szónak az eredeti szövegben igen komoly tartalma van. A követéssel együtt jelent „teljes közösség vállalást”,. „teljes átadást”, és teljes engedelmességet. Az engedelmesség fogalmában pedig nyilvánvalóan benne van a Neki való szolgálat gondolata is. Ennek az igazságnak az alátámasztására is sok Igét lehetne a Bibliából említeni. Ezek közül én most csak néhányat idézek : „Áldott az Úr… hogy megváltotta az ő népét…hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül s z o l g á l j u n k Néki, szentségben és igazságban Ő előtte a mi életünknek minden napjaiban” /Luk. 1:68,74.- Károli ford./ - Pál apostol pedig ezt kéri a Róma 6:13,23, továbbá a l2:l-ben: „szánjátok oda a ti tagjaitokat….szánjátok oda magatokat Istennek…az igazság szolgálatára….okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket („szóma”= test+annak minden életműködése!) élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek”

Ehhez az Igéhez két megjegyzést kell fűznöm:

Egyik: a kérés jelleg azt érzékelteti, hogy megtért hívőket sem kényszeríti az Úr az Ő szolgálatára, hanem csak „kéri” őket erre. /tehát, hívők, vigyázat!- lehet bármikor az engedetlenség bűnébe esni!!!/

Másik: az isteni kérés a megtért hívőkhöz is jelen időben szól, ami a folyamatosságra utal. Tehát a megtéréssel nincs „minden elintézve” – A megtérés döntő jelentőségű „esemény”, de mégis csak a kezdet kezdete! - Utána Urunk naponként, sőt: óránként, percenként kéri, várja tőlünk, hogy önkéntesen „jelentkezzünk” Nála a szolgálatra.

Testvéri figyelmeztetésként szeretném mondani, hogy ha nem minden napunkat úgy kezdünk, hogy magunkat teljesen és egészen odaajánljuk az Úr szolgálatára, akkor könnyen kétfelé sántikáló, engedetlen keresztyénekké válunk. Az ilyen hívő élet jele a békétlenség, az örömtelenség, az áldatlanság, és az értelmetlen küszködés–vergődés az élet különféle területein. Így élni azért veszélyes, mert Urunk határozottan megmondta, hogy:”senki sem szolgálhat két úrnak…” Máté 6:24. Aki mégis próbálkozik ezzel, az igen veszélyes dologgal „játszik”/.- Itt, magyarázat nélkül , ajánlom, hogy olvasd el a Máté 12:43-45 verseket.!/

Éppen ezért , ha elfogadod, - testvérem! – szeretettel ajánlom, hogy Isten előtt most is próbáld magadat megvizsgálni, hogy a hétköznapi életed tükrében, vajon kié vagy te? – és kinek élsz, kinek szolgálsz valójában? – Ajánlom azt is, hogy ebben az órában is, és ezentúl minden reggel, az ébredés első perceiben, rögtön ajánld fel magadat, teljes mivoltodat, mindenedet, minden percedet az Úrnak, a te Uradnak, az Ő szolgálatára – önkéntesen, azaz szíved teljességéből!!! – Csak emlékeztetlek a szeretet kettős parancsára: Máté 22:37-4o. Emlékeztetlek a Heid. Káté első kérdés-feleletére. És emlékeztetlek arra, hogy – velem együtt- hányszor vettél már eddigi életedben úrvacsorát, és hányszor megfogadtad, hogy „ezután, mint az Ő megváltott gyermeke, az Ő dicsőségére élek”

A szolgálat gondolatánál kitérek arra, hogy a Biblia szerint a szolgálatnak igen sok formája van. Kezdődik a „pohár víznél” /Máté 1o:42/ , tehát a szürke és sokszor unalmas és fárasztó háztartási munkánál, és végződik a mártíromságnál, illetve folytatódik az örökkévalóságban , Urunk örök dicséretével.

Ezek között a szolgálatok között, a diakónia mellett, kiemelkedően fontosnak látszik a misszió végzése, munkálása, tehát Isten országának a terjesztése /Márk l:l5/ a maga sokrétűségében. Ezek között legközelebb áll hozzánk a mindennapi életben történő bizonyságtevés, Isten megváltó és gondviselő szeretetéről szóló tanúskodás, azaz, az evangélium hirdetése. Ez a szolgálat, a többivel együtt, egyszerre a legnagyobb kitüntetés, és ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladat. –Nehéz feladat, mert magunktól egyszerűen nem vagyunk rá alkalmasak. De nagy vigasztalás számunkra, sok más biztató Ige mellett, hogy nekünk is szól Urunk ígérete: „erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… a föld végső határáig” Ap.csel.1:8.v.

/ megemlítem, hogy a bizonyságtételről szó tanításomat többen hallották, vagy olvasták. Akik merítettek belőle valami segítséget, azoknak ajánlom, hogy olvassák el többször is!/

Végül azt említem meg, hogy ez az Ige, és ennek magyarázata nem „tejnek itala” hanem inkább „kemény eledel” volt. – De vigasztaljon és bátorítson minket alapigénkben, a 35. versben Urunknak a szava: „…aki elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, megmenti azt” – Hidd el, testvérem, hogy az Urunk által elébünk adott böjtös, alázatos, önmegtagadó út az igaz, boldog élet útja, és egyben a boldog örökélet kezdete. –Ezért legyél most is az Isten szavának ne csak hallgatója, hanem megtartója is az Ő dicsőségére. Ámen.


K.Szabó Gyula ny. ref. lp.

Debrecen, 2oo9 március 8.

***