KÖNNYEK

***

KÖNNYEK KÖZÖTT

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (Máté 5,4)

Feltűnő az Igében az, ahogy Úr Jézus tanításában egymás mellé kerül ez a két ellentétes fogalom: a sírás és a boldogság.
Tudnunk kell, hogy itt nem a testi vagy lelki fájdalom, vagy gyász miatti sírásról van szó, de nem is az örömkönnyekről van szó. Itt egészen más minőségű sírásról beszélhetünk, mely nem más, mint a BŰNBÁNATI sírás.

"Tanuljunk meg sírni Isten színe előtt... könnyeinkkel hozzá kell járulnunk... Ha Isten színe előtt sírunk, akkor bizonyos, hogy könnyeinkből egy csepp sem vész el, mert Isten azt mind megőrzi." (Kálvin János)

A szív legmélyéről felfakadó bűnbánó könnyek mindig kedvesek Isten előtt.
Csak így találhat nyugalomra, békére, vigasztalásra az emberi lélek.
Amint a bűnös nő könnyeivel mosta az Úr Jézus lábait, úgy omlik alá ma is az, akinek sok bocsáttatott meg, amint az Úr Jézus mondja: „az jobban is szeret". Vagy, amint Péter apostol könnyekre tudott fakadni bűnei felett, így kaphatunk mi is megbocsátást, mert ismeri az Úr a mi könnyeinket is.
Hogyan is látszana meg a mi szeretetünk, ha nem éppen a könnyeinkben, amelyek szavak nélkül is beszélnek.

...

Tudjuk, hogy amikor az Úr Jézus meglátta a szent várost, sírt Jeruzsálem fölött.
Jeruzsálem valóban elkeserítő látványt nyújthatott, amikor nem akarta felismerni a Messiást, Megváltóját!
Ő, aki a népének pásztora volt.
Ő, aki gyűjteni jött a szétszéledt nyáját, mennyire fájhatott Neki a visszautasítottság a közömbösség.

...

Boldog ember az, aki tud sírni, de a világ legboldogtalanabb embere az, aki még soha nem sírt bűnei fölött. Akit még soha nem döbbentett meg a Golgota véres látványa, akinek még nem szorult össze a szíve a helyette és érte szenvedő Isten Fián, az nem is érdemli meg a mennyek országát.

...

MINDEN BOLDOGSÁG FORRÁSA MAGA JÉZUS KRISZTUS.

Ő, aki ismeri a könnyeinket, Ő garantálja a vigasztalás valóságát is, mert a Szentlélek maga a Vigasztaló.
Ő, aki nemcsak ideig-óráig, hanem egyszer s mindenkorra megvigasztal minket: „És az Isten eltöröl minden könnyet a szemükről." (Jelenések. 20,4)
Ma még megtapasztalhatjuk Isten vigasztalását!
Ne szégyelljünk sírni, kiönteni szívünket az Úr előtt! Nála kész a megbocsátás.
A valódi boldogság egyszerűen nem értelmezhető Jézus Krisztus nélkül. Aki Őt megtalálta, az ÉLETET találta meg és a mennyek országának állampolgára lett. Nincs boldogabb ember, mint akinek az életében Jézus Krisztus elkezdhette az Ő csodálatos munkáját, mert Vele élni, maga a BOLDOGSÁG!
Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus megnyugtató kijelentése: „Boldog a ti szemetek, mert lát, és fületek boldog, mert hall." (Máté 13,16)

.................................

...........................................................

Sírás az iskolaudvaron

Az egyik nyíregyházi általános iskola tanévnyitóján, a nagy tülekedésben egy óvodás korú kisgyerek elsodródott az édesanyjától. Amint tudatára ébredt a nagy bajnak, hogy elveszítették egymást, kétségbeesetten sírni kezdett. Ekkor nagy kör támadt körülötte, amitől még jobban megijedt. Néhány közelben álló szülő feltalálta magát és próbáltak segíteni rajta: megsimogatták, nevét kérdezgették, vigasztalták, de mindhiába.Ő csak tovább sírt vigasztalhatatlanul.
Az egész jelenet csupán néhány másodpercig tartott, mert odarohant VALAKI, az EGYETLEN, akinek a karjaiba bújva végre megnyugodhatott.

Ennek a gyereknek a viselkedése jól példázza a mi sorsunkat annyi különbséggel, hogy mi "okos felnőttek" már szégyellünk sírni, és úgy teszünk mintha minden rendben lenne körülöttünk, pedig csak annyi a baj, hogy valójában mindannyian el vagyunk veszve.
Néhányan a mindentudó "idegenek" közül megszánnak ugyan minket és próbálnak "jó"_tanácsokat adni, csak éppen nekünk nem erre van szükségünk.
Nekünk arra a VALAKIRE, arra az EGYETLENRE van szükségünk, Akinek a karjaiban végre teljesen megnyugodhatunk.
Az Úr Jézus így hív magához:
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,
és én megnyugvást adok nektek". Máté 11, 28

Ne szégyelljük bevallani, hogy Jézus Krisztus nélkül reménytelenül elveszettek vagyunk, mert ez az igazság.
Szükségünk van az elrontott életünk borzalmas útvesztőjéből kivezető EGYETLEN ÚTRA,
a képmutató hazug világban az EGYETLEN IGAZSÁGRA,
a bűneink miatt megmérgezett életünkből a gyógyulásra, a VALÓDI, TISZTA ÉLETRE!
Mindezeket csak az ÚrJézus Krisztus adhatja meg.
Fogadjuk el gyermeki szívvel áldott ajándékait!

Az Úr Jézus mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet:
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam". János 14,6

Nyíregyháza, (Kertváros) 1994.

Trencsényi László

református lelkipásztor