Nyomtat Elküld Olvasási nézet

*

I R G A L O M

Szabó Gyuláné ny.ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2012 május 24-én.


A Júdás apostol levele 2 verse alapján.

Nekem most az a feladatom, hogy Isten most hozzánk szóló üzenetét ahhoz a szóhoz kapcsolódva mondjam el, mely alapigénkben így hangzik, hogy

I r g a l o m .

Erről a szóról először is azt mondom el, hogy sajnos, ezt a szót a hétköznapi életben alig használjuk, sőt alig ismerjük. – Abban biztos vagyok, hogy templomba járó, Bibliát olvasó emberek ismerik, de az Egyház területén kívül élő emberek tömegére gondoltam az előző megjegyzésemmel.

Szeretnék hangsúlyt tenni arra, hogy bizony ez a szó a Biblia, és ezzel együtt hitéletünk egyik legfontosabb szava. Éppen ezért nemcsak ismernünk kell ezt a szót, hanem értenünk is kell, sőt látnunk, tudnunk kell, hogy a tartalmának milyen nagy gazdagsága, mélysége és fontossága van.

Éppen ezért bizonyára elfogadjátok tőlem, hogy én most először is ez a szót, ennek tartalmát és fontosságát szeretném elébetek tárni.

Az egész Biblia minden tanítását figyelembe véve, mondom, hogy amikor ezt a szót kiejtjük, arra kell gondolnunk, hogy egy szeretetben gazdag személy meglát egy reménytelen, rossz helyzetben lévő embert, azt megsajnálja, és függetlenül attól, hogy az az ember, maga az oka a szerencsétlen és reménytelen helyzetének,

oda hajol hozzá, felemeli, talpra állítja, és egy sokkal szebb, reményteljesebb élet útján elindítja. – A Biblia szerint ilyen indulatot, ilyen magatartást, és ilyen cselekedetet jelent ez a szó, hogy i r- g a l o m .

Rámutatok arra, hogy olykor az irgalomnak valami töredékével lehet ugyan találkozni a mindennapi életben (elsősorban a családi éltben), de bizony fájdalmasan kevés ezeknek a mértéke, mennyisége ( ettől szenved az emberek nagy része ), általában az emberek között.

Annál nagyobb örömhír a számunkra, hogy a világot teremtő, a minket is teremtő, mindenható Isten ilyen jó indulattal néz minket, és ilyen nagy, igazi jó indulattal, azaz irgalommal akar rajtunk segíteni.

Sajnos, az emberek nagy része nem tud erről, és olykor még az egyházi emberek sem biztosak abban, hogy Isten ilyen, és így néz ránk, és hogy Ő mindenestől az irgalmasság Istene, ahogy ezt több helyen is mondja a Biblia..pl. 2.Kor.1:3 v.

Testvéreim ennek két oka lehet:

Egyrészt az emberek nagy része nem fogja fel, nem látja be, nem ismeri el, hogy az élete úgy tönkre ment, hogy az élete olyan gödörbe csúszott bele, vagy a saját maga butasága, meggondolatlansága, tehát bűne miatt, vagy esetleg mások gonoszsága miatt, hogy abból, a maga erejével, nem tud kijönni.

Másrészt gyakran az a baj a legtöbb ember gondolkozásában, hogy csak felszíni, és részleges, és maga szabadta segítséget vár, és akar elfogadni Istentől, és nem az egész élete megújítását.

Ismétlem, hogy viszont, Isten minden embert „elveszett” állapotban lát, azaz, kétségbeejtő, reménytelen állapotban lát, mert az ember, minden ember úgy elszakadt Tőle, mint a tékozló fiú az apjától, és így minden ember –előbb utóbb- olyan katasztrófálisan reménytelen, siralmas állapotba jut, mint amibe jutott a tékozló fiú. De mivel Isten a teljes és igaz szeretet Istene,nem haragszik a tőle elfordult, sőt vele szembe fordult emberre, hanem sokkal inkább sajnálja, és segíteni akar rajta, de úgy, hogy az egész életét kézbe akarja venni, az egész ember életét meg akarja gyógyítani, meg akarja tisztítani, és meg akarja újítani. Így lesz Isten a világ számára, mindegyikőnk számára, a tökéletes és igazi irgalmasság példája, és egyben a forrása.

Isten irgalmasságáról a Bibliában egy másik nagyon szép és megható példa az irgalmas samaritánus példázata.

Abban a történetben megrendülve láthatjuk, hogy előbb, vagy utóbb, hogy kerül minden ember az élet útján az útfélre kifosztottan, teljes reménytelenségbe. Ugyanakkor látjuk az irgalmas samaritánus képében Isten küldöttét, Jézus Krisztust, aki meglát minket elveszett állapotunkban, amikor senki sem akar, és senki sem tud rajtunk segíteni, és Ő lehajol hozzánk, irgalmas szívétől indíttatva, és mindent megtesz értünk, hogy az életünk újra élet legyen, hogy meggyógyuljunk és a földi élet bajai között is megelégedett, Istent dicsérő boldog életet éljünk.

Nagyon remélem, hogy ti, akik itt vagytok Isten házában, mindnyájan, vagy legalább is nagyon sokan, megtapasztaltátok az irgalmas Istennek, ezt az egész életet meggyógyító, megújító irgalmas, aláhajló, és felemelő szeretetét.

A Biblia minden tanítására figyelve, és a magam tapasztalatára is emlékezve, úgy gondolom, hogy nektek most már csak az a mindennapi problémátok, hogy hogy maradhattok meg Istennek, a mi mennyei Atyánknak ebben az irgalmas szeretetében.

Amikor erre utalok, hangsúlyozom, hogy ez számunkra, megtért hívő keresztyének számára, fontos, nagyon fontos mindennapi gond kell, hogy legyen.

Ennek oka egyrészt az, hogy sokszor naponta jutunk olyan „szorult” helyzetbe, hogy senki nem tud, vagy nem akar rajtunk segíteni. Ilyenkor érezzük, de mondjuk is, hogy csak az irgalmas, könyörülő Isten tud rajtunk , gyakran csodatevéssel, segíteni. Nagy bajban lévő szerettünkre, felebarátunkra szoktuk is mondani, szoktunk is értük így imádkozni, hogy „ Isten legyen hozzá irgalmas”

Bűneink miatt hányszor jutunk olyan elesett állapotba, hogy mi is így imádkozunk: „Isten légy irgalmas nékem, bűnösnek” ( Luk. 18:13 )

Ugyanakkor megemlítem azt az általános tapasztalatot is, hogy olykor Isten a

„ legkülönbbeket” is megpróbálja, azaz hagyja szenvedni, gyötrődni betegségben, vagy bármi más „nyomorúságban”- Ilyenkor kísérti meg a hívő embert az a gondolat, hogy talán megváltozott felém Isten, és talán nem is olyan bőséges már az Ő irgalmas szeretete felém? – Úgy gondolom, hogy minden ember, mindem hívő ember számára ismerős az a tapasztalat, hogy milyen nehéz állapotba érezzük magunkat akkor, amikor ránk nehezedik Isten „próbáló keze”.

Az ilyen testvérek számára szeretnék segítő, vigasztaló, gyógyító megoldást nyújtani, hirdetni, szolgálatom befejező részében, amikor elébetek hozom, emlékezetetekben idézem az adós szolga példázatát.( Máté 18:21- 35 )

Tudjuk, hogy ebben a történetben a király irgalmasságot , még pedig igen nagy irgalmasságot cselekedett azzal a szolgájával, aki neki egy igen nagy pénz összeggel tartozott, és nem tudta azt megadni. Ez az adós szolga megalázta magát, és türelmet kért a királytól. De a király látta, hogy a szolga soha nem lesz képes az adósságot megadni. Ezért megszánta, irgalmas volt hozzá, és – ahogy mondtam – minden tartozást elengedett Neki. – Viszont nem sokkal ezután ez a szolga találkozott egy olyan szolgatársával, aki neki egy sokkal kisebb összeggel tartozott. Ez a szolga is megalázta magát, és türelmet kért az első szolgától, ígérve, hogy nem soká megadja, amivel tartozik. Viszont ez az első szolga semmi

türelmet, tehát semmi irgalmat nem tanúsított, hanem kényszerrel követelte az adósság azonnali kifizetését. Ezt meghallván a király, minden irgalmát, türelmét vissza vonta az első szolgától, és a legkeményebben bánt el vele, mivel ő elfogadta ugyan a király irgalmát, de nem adta azt tovább.

Úgy gondolom, hogy mindegyikőnk előtt nyilvánvaló az, hogy mire tanít Urunk ezzel a példázattal. Arra tanít, hogy ha mi kértük és elfogadtuk Isten végtelen nagy, türelmes irgalmát, akkor elvárja tőlünk, hogy mi is legyünk irgalmasok a mellettünk lévő másik ember irányában.

Ez kb. a következőket jelenti:

Ha Isten türelmes, elnéző, tehát irgalmas folyamatosan hozzánk, akkor mi is igyekezzünk, az Ő Lelke segítségével ilyenek lenni mások felé.

Ha Isten megbocsátott, és megbocsát nekünk nagy bűnöket is, akkor mi is legyünk kész mindig másoknak megbocsátani, szintén a Lelke segítségével.

Ha Isten megbocsátott nekünk már akkor, amikor mi még ellenségei voltunk, és nem állt bosszút rajtunk, hanem megbocsátott és gyermekeivé fogadott,akkor mi is tudjunk még ellenségeinknek is megbocsátani, és ne legyünk feléjük soha bosszúállók, szintén az Ő Lelke segítségével.

Kérem nagyon, hogy Igénknek a figyelmeztetését vegyük nagyon komolyan, mert ha mi nem adjuk tovább az irgalmat,a türelmet, amit Istentől kaptunk és tanultunk, akkor mi sem várhatjuk, hogy Isten irgalmas és türelmes legyen hozzánk. Ha viszont továbbadjuk azt, akkor Isten hozzánk is annál irgalmasabb lesz.

Mindent összefoglalva, megtanulhatjuk, hogy minél többet továbbadunk Isten irgalmából, türelméből, mi annál gazdagabbak és boldogabbak leszünk. Így, és ezért, legyünk most is Isten tanításának, Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyünk annak megtartói is mindenkor. Á m e n.

***

 

 

B É K E S S É G

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész szolgálata

a Júdás ap. levele 2. verse alapján,

Pestújhelyen 2012 május 25.én

 

Kedves Testvéreim !

Ha egy kicsit elgondolkoztok az élet nagy kérdésein, akkor bizonyára igazat adtok nekem azzal az állításommal kapcsolatban, hogy az életnek egyik legfontosabb szava a BÉKESSÉG.

Ennek az a magyarázata, hogy Isten az embert egymás számára teremtette. Ezt látjuk abból, hogy amikor Isten megteremtette Ádámot, és Ádám egyedül élt, akkor Isten maga állapította meg azt, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”(1. Móz.2:18) Ennek nyomán „hozzá illő társat” alkotott Isten az első ember számára. Amellett, hogy Ő akarta elsősorban a gondjukat viselni, mondhatjuk, hogy egymásra bízta őket, hogy legyenek egymással segítő, támogató szeretetkapcsolatban, azaz, éljenek egymással jó békességben.

Itt rögtön rá szeretnék mutatni arra, hogy a Biblia szerint a békesség nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem bántom a másikat, hanem azt, hogy harmónikus, egymást támogató, boldogító, segítő, szeretetkapcsolatban élünk egymással.

Tudjuk, hogy az Éden kertben történt egy tragikus eset. Az ember elszakadt Istentől. De Isten nem szakadt el az embertől, és továbbra is várta, hogy az ember is törődjön továbbra is a másik emberrel, és éljen vele segítő, támogató szeretet kapcsolatban.

Sajnos, mivel az ember kiszakította magát az Istennel való segítő-támogató kapcsolatból, igen meglazult a másik emberrel való kapcsolata is.- Ha végig nézzük az emberiség történetét, a kezdetektől kezdve mind máig, akkor azt látjuk, hogy – sajnos – több volt a háború, több volt az egymás bántása a népek között is, és az egyes emberek között is, mint a békesség, tehát az egymással való törődés, és az egymáson való segítés. –A mai időkben megdöbbenve látjuk, hogy még – igen gyakran – családokban, tehát családtagok között is, milyen hamar elfogy a jó akarat, a megértés, a türelem, a segítő közösség vállalás, tehát igen hamar megszűnik az igazi – harmónikus – békesség, és elfoglalja helyét az ellenségeskedés, vagy legalább is a fásult közömbösség.

Itt kitérek arra, hogy – amint tapasztaljuk is a mindennapi életben – az ellenségeskedésnek lehetnek durva és kevésbé durva formái. De tudjuk, hogy igen gyakran a kevésbé durva formák is mennyi sok szenvedést, és megkeserítő boldogtalanságot, sértődést tudnak okozni, főleg családi, rokoni és ismerős körben, vagy éppen gyülekezetben, hittestvérek között.

De még tovább megyek a békétlenség részletezésében, és most arra mutatok rá, hogy azok között, akiket Isten egymásra bízott, azaz, akiknek bármilyen kicsi kapcsolatuk van egymással, azok között, igen gyakran a közömbösség, a nem törődömség, a fásultság és a részvétlenség, szóval az együttérzés hiánya, azaz, a lelketlenség is milyen nagy csalódást, és szív szerinti fájdalmat tud okozni.

Bár ne így lenne, de én biztos vagyok abban, hogy ti, jelenlévők, egyenként is tapasztaljátok mindezeket naponként. Bizonyára nagyon sok keserűségről tudnátok beszélni, példák sokaságával, hogy emberek hogy megbántottak egy-egy durva szóval, vagy csak azzal, hogy egy nehéz helyzetben nem szóltak semmit, és nem tettek értetek semmit , hanem csak közömbösek maradtak, tétlenek maradtak, és nem vettek téged észre a bajban, a bánatban.

Mindezek nyomában az alap Igénk kiemelkedően fontos szavával, és szavában

- Isten éltető, boldogító, jót akaró szeretetétől indíttatva - egy néhány segítő, gyógyító útmutatást szeretnék a szívetekre írni.

Először is emlékeztetek mindenkit, de elsősorban titeket, ittlévő testvéreim, hogy Isten akarata ma is érvényes, mi reánk is. Ez azt jelenti,hogy - bár Ő visel reánk elsősorban gondot, ahogy erről már szóltam is az előzőekben, de - egymásra is bízott minket. Ez azt jelenti, hogy egyenként, mindegyikőnknek, isteni küldetése, hívatása, tehát feladata, hogy törődjünk, még pedig folyamatosan, a másik emberrel, aki körülöttünk van, és akivel ilyen, vagy olyan, szorosabb, vagy lazább kapcsolatunk van. – Igen, az az isteni feladatunk, hogy szeressük, segítsük, vigasztaljuk és boldogítsuk a mellettünk lévő másik embert. De ezzel együtt, bizony, azt is hangsúlyoznom kell, hogy b ű n t követünk el, még pedig egyszerre Isten ellen, és felebarátunk, szeretteink ellen, ha módunkban állana segíteni a másik emberen, és nem segítünk rajta.

Biztos vagyok benne, hogy tudjátok Isten Igéjét, és én most mégis, mintha először hallanátok, úgy vésem a szívetekre Isten szavát: „Aki tehát tudna jót tenni, és nem teszi, bűne az annak” (Jakab 4:l7)

És most, amikor ezt az Igét említem, azt is kérem, hogy most szálljunk magunkba, és gondolkozzunk el az eddigi viselkedésünkön, magatartásunkon, és lássuk meg bűnbánattal, hogy hányszor elfordultunk a másiktól, hányszor nem törődtünk a másikkal, hányszor nem szóltunk egy jó szót, pedig szükség lett volna rá, és belőlünk pedig kitelt volna. Most lássuk meg bűnbánattal azt is, hogy olykor még az is bűn, hogy nem mozdulunk ki otthonról, mert mindig csak a magunk dolgaival vagyunk elfoglalva, és nem érünk rá, valakit meglátogatni. Olykor még arra sem tudunk időt szakítani, hogy valakit megkérdezzünk telefonon a hogyléte felől, és biztassuk azzal, hogy imádkozunk érte rendszeresen.

Bizony testvéreim, főleg mireánk, hívő keresztyénekre, az az igazság érvényes, hogy a tétlenséggel, lelketlenséggel és közömbösséggel párosuló önzőségünkkel követjük el a legtöbb bűnt. Tartsuk azt az Igét is mindig szem előtt, amely számos helyen meg van írva a Bibliában, mint Isten határozott parancsa: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39) –Mindezekre a bűneinkre csak egy megoldás van:a bűnbocsánat kérés!!! - Tudjuk, hogy először is mindig Istentől kell bocsánatot kérni, és aztán szeretteinktől, a felebarátunktól is.

Én most kivételesen, a második lépésre teszem a hangsúlyt. – Mivel mind annyian gyarlók, tehát bűnre hajlamosak vagyunk, és legtöbbször a körülöttünk lévőket bántjuk meg szeretetlenségünkkel, el sem lehet képzelni igazi jó békességes

kapcsolatot családban, gyülekezetben, és további lazább vagy szorosabb emberi közösségekben, folyamatos bocsánat kérés nélkül !!!

Tudom, hogy kemény a megfogalmazásom, de kimondom, hogy ahol nincs megalázkodó, őszinte bocsánat kérés, mégpedig rendszeres formában, folyamatosan, ott nincs igazi, boldogító, jó békesség sem! Ott legfeljebb csak képmutatás és színjátszás folyik, és a színfalak mögött hullnak a fájdalom és a magány könnyei, a szív pedig facsarodik és sorvad és gyötrődik, és jajgat a boldogtalan keserűségtől.

Éppen ezért ismételten kérem mindenkitől, és tanácsolom mindenkinek, aki családban, gyülekezetben, baráti, vagy munkahelyi, vagy szomszédsági , vagy bármilyen közösségben forgolódik, hogy tanuljunk meg bocsánatot kérni, mégpedig rendszeresen!!!

Számolok azzal is, hogy lehetnek közöttünk vagy körülöttünk olyanok, akiknek a bocsánat kérés egyszerűen nem megy, ilyen, vagy olyan ok miatt.

Az ilyen testvérek szívére egy bibliai Igét tudok és akarok a szívére írni, mint egyetlen, igazi megoldást. Ez az Ige a 2. Kor. levél 5:19-20-ban így van megírva: „béküljetek meg az Istennel!’

Igen, ha valakinek még nem megy, vagy nehezen megy az emberektől való bocsánatkérés, akkor annak először a mindenható Isten előtt kell megalázkodni, és Ő tőle kell először bocsánatot kérni, mégpedig „minden tudott és nem tudott bűnére”, hasonlóan a tékozló fiúhoz. – Viszonylagosan ezt azért könnyebb megtenni, mert Isten már megbékélt velünk, és Ő már megbocsátott nekünk minden bűnünket, és Ő már csak azt várja, hogy a bocsánatot Tőle mi „átvegyük”, és így béküljünk ki Ő vele. (úgy-e tudjátok, hogy az Istennel való ilyen kibékülést megtérésnek nevezi máshol a Biblia?)

Aki egyszer így kibékül Istennel, az utána a Lélek és a lelkiismeret vádolása nyomán, mindig meglátja a saját hibáját, hogy nem törődött a másikkal, hogy megbántotta, elhanyagolta, semmibe vette a másikat, szóval nem tett vele jót, kedves szóval, vagy jó cselekedettel, és magát megalázva, újra és újra kész bocsánatot kérni a másiktól.

Ha viszont nemcsak egy valaki gyakorolja ezt a magatartást egy családi, gyülekezeti, baráti, szomszédsági ,gyülekezeti közösségben, hanem mindenki cselekszi a másik felé ezt folyamatosan, akkor ott megvalósul az igazi, éltető, boldogító, szeretetben gazdag, jó békesség, és az emberek a mennyország előszobájában fogják érezni magukat !!!

A következő Igével kívánom ennek a megtapasztalását mindegyikőtök számára:

„Boldogok, akik békét teremtenek (=fáradozással munkálják), mert ők

az Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5:9 verse) á m e n .

***

 

S Z E R E T ET

Szabó Gyuláné, ny. ref. lelkész szolgálata

Pestújhelyen, 2012 május 26.- án .

Júdás levele 2 verse alapján.

Kedves Testvéreim!

Közületek, akik itt voltak tegnap délután, bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy tegnap az volt a feladatom, hogy a földi élet egyik legszebb, leggazdagabb tartalmú szaváról, a békességről szóljak.

Testvéreim, most pedig az az örvendetes feladatom, hogy az egész világ legcsodálatosabb, leggazdagabb tartalmú szaváról, a s z e r e t e t – ről szóljak.

Arról a szeretetről kell szólanom, amelyet minden ember igényel, keres, és amiből mindenki olyan nagyon keveset talál ebben a földi életben.

Igen, a szeretetet keresi, igényli még az az ember is, aki nem tudja, hogy mit keres, hogy mire volna neki igazán szüksége, csak mindig hiányzik neki valami, csak békétlen és boldogtalan lélekkel mindig valami igazi jót, valami igazi boldogítót keres, de úgy, mint ahogy az éhező, vagy szomjazó ember igényli, keresi azt, ami nélkül nem tud létezni, legfeljebb egy néhány napig még el tud vergődni a végső pusztulás előtt.

A világ tele van panasszal, elégedetlenséggel, keserűséggel, gyötrelemmel, és ezek nyomán tele van harccal, háborúskodással, és ezek nyomán pedig hangos a világ a testi-lelki fájdalmak nyomán előtörő sok „jaj” szótól.- Ismétlem, hogy mindennek a legfőbb oka a szeretet hiánya. – Biztos vagyok abban, hogy egyetértetek most velem, nem utolsó sorban azért, mert ebből ti is megtapasztaltatok, és tapasztaltok, talán nem is keveset, a mindennapi életben.

Bár ne így lenne, de lehet, hogy éppen Te vagy az, aki boldogtalannak szerencsétlennek érzi magát, talán már évtizedek óta, - még ha nem is látszik kivül rajta- azért, mert gyermek korában nem szerették eléggé. Mert fiatal korában csalódni kellett abban, akiben igazán megbízott. Talán később az csapta rád az ajtót, testvérem, és, a szívedet megsebezve, hagyott magadra akkor, amikor te jót akartál neki, vagy amikor éppen a legnagyobb szükséged lett volna az ő segítségére.

De a fájdalmas esetek sorának felsorolását nem folytatom, mert most mondhatok nektek egy jó hírt, amely a világ legjobb, legcsodálatosabb jó híre, hogy mindezek ellenére, amit eddig elmondtam, mégis van szeretet, még pedig igazi valóságos, éltető, boldogító, és főleg, mindenki által elérhető szeretet. És ez a szeretet Istennél van, mert Isten maga szeretet (1. János 4:5, l6 v) –Külön jó hírem az, hogy Isten az Ő szeretetét nem rejti magában, hanem ránk szeretné árasztani, és velünk szeretné megéreztetni, mert Ő ember-szerető Isten teljes egészében. – A Bibliából megtudjuk azt is, hogy Isten az embert, szeretettől indíttatva, teremtette, és Isten az embert a maga számára teremtette, hogy Ő vele állandó és szoros kapcsolata legyen az embernek éppen a kölcsönös szeretet által.

De amikor ezt a csodálatosan jó hírt most nektek elmondom, elébetek tárom, akkor egy fájdalmas , szomorú hírt is el kell mondanom. A Biblia alapján mondom, hogy az ember ebből az éltető, boldogító szeretet-kapcsolatban kiszakította önmagát, önállósította önmagát azzal az indokkal, hogy ő olyan akar lenni, mint Isten, és Istentől függetlenül, a maga életét akarja élni. – Ez volt az első bűnnek a lényege, és sajnos, ezt a törekvést, ezt a bűnös törekvést az ember, azóta is magába hordja, és, sajnos, mibennünk is bennünk él, és bennünk is munkálkodik ez az Istent bántó, bűnös indulat.

Az a világ legnagyobb csodája, hogy Isten továbbra is megmaradt a szeretet Istenének, és Ő továbbra is szeretni akarja az Őt megbántó, Ő tőle elszakadó embert. - Közelebbről ez azt jelenti, hogy a mai, bűnös világra, benne én reám is, meg te reád is, és minden emberre úgy tekint, hogy sajnál bennünket, és segíteni akar rajtunk, mert látja, hogy végső fokon ez az egész világ, minden ember, én is, te is, azért vagyunk boldogtalanok, mert az Ő igazi, teljes , éltető, boldogító szeretete hiányzik az életünkből.

De amikor ezt így elmondom, mint valami csodálatos, jó hírt, akkor bizonyára sokak szívéből felfakad az érthetetlenséggel párosuló kérdés, hogy ha ez igaz, akkor hogy lehet az, hogy mégsem ér el hozzánk ez az igazi szeretet, amire úgy vágyik mind egyikőnk szíve!?!

Feltételezem, hogy nektek is, akik most engem hallgattok, szívszorító, őszinte kérdésetek ez. Ezért én most erre a kérdésre szeretnék felelni, de rögtön mondom, hogy a Biblia alapján, és nem a magam okoskodásával szeretném tenni ezt.

Testvéreim! Annak, hogy nagyon sok ember nem tudja érezni, nem tudja megtapasztalni az életében az igazi, boldogító szeretetet, tehát Isten szeretetét, annak legalább két oka van.

Az egyik ok az, hogy bizony úgy van, hogy Isten nem erőlteti reánk az Ő szeretetét, mert akkor az már nem szeretet lesz, hanem erőszakos hatalmaskodás. Ebből következik, hogy aki vágyik igazán Isten éltető, boldogító szeretetére, annak oda kell menni hozzá, még pedig megalázkodva, és imádkozva, nyitott szívvel, és k ér n i k e l l azt Tőle.

A másik oka annak, hogy nem érezzük, úgy általában, Isten szeretetét, onnan adódik, hogy Isten bennünket két fajta szeretettel akar szeretni.

És pedig bűnbocsátó (megváltó) szeretettel, és gondviselő szeretettel.

De amikor erről a két fajta isteni szeretetről beszélek, akkor rögtön azt is hangsúlyosan és kiemelten kell a figyelmetekbe ajánlanom, hogy Isten, amikor közeledik felénk, akkor, minden esetben, először az Ő bűnbocsátó, megváltó szeretetét akarja velünk közölni. Tehát ezt akarja velünk éreztetni, és ezt akarja velünk megtapasztaltatni.

Idekapcsolódva, rögtön azt is nagyon kell hangsúlyoznom, mint nagy örömhírt, hogy ha először elfogadjuk Isten bűnbocsátó szeretetét, akkor utána, második helyen, fogja velünk éreztetni az Ő gondviselő szeretetét is!!!

E kettős igazság alapján, nyilvánvalóan azt kell tanácsolnom mindenkinek, nektek is itt lévő testvéreim, hogy aki éhezi, szomjúhozza, és ezzel együtt kéri is Isten áldó, éltető, boldogító szeretetét, az, először, bűnbánattal, megalázkodva, kérje Istentől, minden tudott, és nem tudott bűnére a bocsánatot. Sőt, kérje ezt naponként Istentől, legalább úgy, ahogy az Úri imádságban szív szerint kéri azt is Istentől, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket”…

Testvéreim! Azért kellett nekem ezeket az igazságokat ilyen hangsúlyosan elébetek adnom, mert sok embernél az a baj, hogy Istennek csak a második fajta szeretetét keresi, azt szeretné, és csak azt szeretné elnyerni, és megtapasztalni.

Ez közelebbről azt jelenti, hogy sok embernek csak az az igénye Isten felé, hogy „Isten, ha szeretsz, akkor add meg nekem ezt, vagy azt a földi jót”..” Isten, ha szeretsz, akkor őrizz meg minden kártól, bajtól”…. „Isten, ha szeretsz, akkor, büntesd meg a rossz akaróimat”.. és így tovább.

Viszont rá kell mutatnom arra, hogy Isten, minden földi, anyagi bajnál, nagyobb bajnak, nagyobb veszélynek látja az életünkben azt, hogy elintézetlen bűneink, azaz meg nem bocsátott bűneink vannak, és Ő ezeket látja a legnagyobb bajnak, veszedelemnek az életünkben. Sőt, ezt látja a legsürgősebben elintézendő problémának az életünkben. –Ezért akarja Ő, minden ember életében, először is a bűn kérdést elintézni, megoldani az Ő első fajta szeretetével.

Kitérés képen szólok arról is, hogy Isten azért akarja mindenkinek először is a bűneit megbocsátani, mert senki sem tudja, hogy meddig él ezen a földön. Lehet, hogy már holnap oda kell állanom Isten elé, mint igaz Bíró elé, hogy egész földi életemről számot adjak. Ott és akkor nem számít semmit, hogy mennyi földi jóval rendelkezem. Ott csak egy számit: az, hogy van-e a bűneimre bocsánat, azaz, Jézus vére tisztára mosta-e a szívemet itt a földön.

Példaként említem, hogy Isten minden bűn bocsánatot nem nyert embert olyan helyzetben lát, mint amilyen helyzetben van egy gyermek, aki gondtalanul játszik egy olyan lakásban, melynek a teteje már ég. Ez a gyermek akkor hiába kéri a szüleit, hogy „adjatok nekem újabb játékot, mert az eddigiek már unalmasak”. Ha hallja is a szülő a gyermek kérését, nem teljesíti azt, hanem a legsürgősebben kimenekíti a gyermeket az égő házból, és utána mindent megad gyermekének, amire csak szüksége van.

Ismételten, nagy hangsúllyal hirdetem tehát nemcsak nektek, hanem mindenkinek, hogy Isten szeret, azaz szeretni akar mindegyikőnket igaz, éltető, és boldogító szeretettel, de… de értsük meg, kedves testvéreim, hogy először Isten az Ő bűnbocsátó, megváltó szeretetében akar részesíteni, és ha azt elfogadjuk, akkor, utána, második helyen, részletet minket az Ő gondviselő szeretetében. Persze itt is meg kell mondanom, hogy minden fajta, önző kérésünket nem teljesít, de igenis, mindent megad nekünk, amire igazán szükségünk van ahhoz, hogy szép, békességes, boldog, és

megelégedett életet éljünk.

Ezek nyomán az utolsó szavaimmal csak biztatni szeretnélek arra , titeket, hogy vegyétek nagyon komolyan a bűnbánat idejét, és kérjétek valóban első helyen, bűnbánó, megtérő szívvel a bocsánatot, a kegyelmet minden tudott és nem tudott bűneitekre, és ugyanakkor, legyetek készek arra, hogy a szíveteket, életeteket, hálából néki adjátok, Krisztus tanítványai lesztek, Ő vele új életet kezdtek, és akkor az egész életetek megváltozik, mert az igazi úrvacsorázás után boldogan fogjátok tapasztalni a mindennapi életetekben, hogy Isten az Ő második, gondviselő szeretetét is bőséggel rátok árassza.

Minden mostani mondanivalómat, végezetül , abban a nagyon szép, és örvendetes, biztató Igébe foglalom, bele, mely a Máté ev. 6 rész. 33 versében így van meg írva: Keressétek e l ő s z ö r az Ő (Jézus Krisztus) országát, és igazságát, és ezek is, mind megadatnak néktek”

Imádságos szívvel, sok szeretettel kívánom néktek, hogy e bűnbánati héten, és a remélt, ünnepi úrvacsora vétel alkalmával, mindezt meg is tapasztaljátok!

Á m e n .

 

 

AZ I G A Z H I T

épüljetek szentséges hitetekben! Imádkozzatok a Szentlélek által

Júdás apostol levele 20. vers

Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata

a pestújhelyi ref. templomban, 2012 május 24.én .

Kedves Testvéreim!

Nekem az a megtisztelő feladatom, hogy a felolvasott Ige alapján a hitről, az igaz hitről beszélgessek veletek. ( ez azt is jelenti, hogy nem megszokott igehirdetés formájában szólok hozzátok, hanem inkább előadásnak, tanító beszélgetésnek nevezem mostani szolgálatomat, épp úgy, mint a remélt következő napi szolgálatomat is ()

E feladatot készségesen vállalva, széjjel nézek köztetek, és én biztosra veszem, hogy nektek mindegyikőtöknek van hite. Erre onnan következtetek, hogy így hétköznap délután is eljöttetek az Úr házába, hogy lelki foglalkozáson részt vegyetek.

Éppen ezért, mint hívő embereket, megkérdezlek titeket, hogy vajon rendben vagytoké a hitetekkel?

Nagyon kérem, hogy ne vegyétek zaklatásnak ezt a kérdésemet. Csak azért teszem fel nektek ezt a kérdést, mert ha valaki nem volna rendben a hitével, én most Isten Igéjével, és a Szentlélek világosságával, segíteni szeretnék azoknak, akik esetleg nincsenek rendben a hitükkel, hogy a hitük dolgát elrendezzék.

De felteszem most köztetek ezt a kérdést azért is, mert- legalább is sejtés szintjén - sok emberről az a benyomásunk, hogy nincsenek rendben a hitük dolgával.

Legalább négy csoportba lehet sorolni azokat az embereket, akik nincsenek rendben a hitükkel. Ezeket így tudom felsorolni:

Nyilvánvaló, hogy nincsenek rendben a hitükkel azok, akik az egy, örök, igaz Isten létét tagadják, vagy azt mondják, hogy nem lehet tudni, hogy van-e Isten, vagy nincs.

Nincsenek a hitükkel rendben azok, akik azt mondják, hogy hiszik az Istent, mert valakinek lenni kell e csodálatos világ felett, de nem hiszik a Szentháromság Istent, azaz nem hisznek Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben.

A szívek mélyére nem látunk ugyan, (oda csak a mindenható Isten lát), de bizony, sok emberről az a benyomásunk, sejtésünk, hogy ilyen hitük van. Gyakran még templomba, sűrűbben, vagy ritkábban járó emberekről is van ilyen benyomásunk. Tudni illik, hogy Istent hiszik, de Jézust és a Szentlelket nem hiszik, mert egyszerűen nem tudják látni, megmagyarázni a fontosságukat.

Harmadik csoportba pedig azokat sorolom, akik azt mondják, hogy ők hisznek mindent, amit az egyház, a Biblia tanít, és mégsem veszik a hitüknek semmi hasznát. Ez két dolgot jelent: először is őket, magukat a hitük nem teszi boldogabbá, nem teszi őket lelkileg gazdagabbá (küszködő, vergődő, panaszkodó, békétlen az életük), másrészt pedig mások sem látnak semmi jó jelét az életükben annak, hogy ők hisznek. – Tehát hiába hisznek, ők nem boldogabbak, az életük mások felé nem kívánatos, sőt gyakran taszító hatású, mert botránkoztatnak, és kiábrándítanak másokat.

Negyedik csoportban azokat említem meg, akik azt mondják, hogy ők hisznek, tehát hívőknek vallják magukat, de semmilyen Egyházzal, semmilyen kapcsolatot nem tartanak, templomba sehova nem járnak. A mai időkben, a statisztikát készítő szociológusok szerint is, igen sokan vannak országunkban is, akik e csoportba tartoznak. Ők azok, akik a „maguk módján” hívők

Ezek nyomán jogosan teheti fel mindenki azt a kérdést, hogy kinek van igazi hite, tehát ki igazán hívő?

Ezek után kérem, itt lévő testvéreim, hogy engedjétek meg, hogy titeket is megkérdezzelek, ismételten, hogy vajon ti rendben vagytok – e a hitetekkel?

Azt is mondom ismételten, hogy nem akarlak titeket zavarba hozni ezzel a kérdéssel, hanem csak szeretnék most az igazi hitről beszélni nektek a Biblia alapján, azért, hogy ti is megláthassátok, hogy ha esetleg valahol, valamiben hiányos a hitetek, hogy hol kell azt kiigazítani, és hol, miben, hogyan kell azt másképpen gyakorolni.

Az igaz hitről először is, és mint legfontosabb dolgot, azt hangsúlyozom, hogy az nem emberi teljesítmény,(produkció), hanem azt maga Isten, Igéje és Szentlelke által teremti, gerjeszti fel az emberi szívben. –Ez pedig úgy, és akkor történik, amikor az ember meglátja, hogy ő nagyon bűnös, legalább is Isten mértéke szerint, és bűnbánattal Istentől bocsánatot kér minden tudott és nem tudott bűnére. De ha valaki idáig eljut, már az is Isten titokzatos, csodálatos munkája. Ilyenkor Isten nemcsak megbocsát, hanem a bocsánattal együtt visszafogad gyermekének. – Mivel az igaz hit ilyen csodálatos, és ennyire Istenhez kapcsolódik, ezért is mondja alap Igénk a hitet szentséges hitnek.

De továbbmenve, szeretnék rámutatni arra, hogy az igazi hit tartalmát elsősorban a b i z a l o m jellemzi. Bátran mondhatjuk, hogy az igazi hit, a Szentháromság egy Isten iránti bizalmat, mégpedig teljes és feltétlen bizalmat jelenti. (Tehát, testvérem, te is akkor mondhatod, hogy hiszel Istenben, ha ilyen bizalommal vagy Isten felé!!!)

Az igaz hitnek tehát a központi része, ismételten mondom: Isten iránti feltétlen bizalom. – De ha így bízok Istenben, akkor meg is térek hozzá úgy, hogy nemcsak eddigi bűneimre kérek Tőle bocsánatot, hanem át is adom Neki az életem, azaz, meg akarom változtatni úgy az életemet, hogy eddig nélküle éltem, de most már Neki és Vele akarok élni, mint Krisztus vérén megváltott gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy az életemet meg akarom változtatni, és új életet akarok kezdeni. – Ennek az új életnek pedig a tartalma, ismertető jele az, hogy eddig éltem a magam elgondolása szerint, és éltem csak saját magamnak, most pedig , mivel az életemet átadtam a megbocsátó Istennek, hálából, Neki akarok élni, azaz, Neki akarok engedelmeskedni, azaz, Neki akarok szolgálni.

Tömören, röviden így tudtam elébetek tárni az igaz hit lényegét és tartalmát.

Engedjétek meg nekem, hogy immár harmadszor kérjem tőletek azt, hogy vizsgáljátok meg azt, hogy nektek milyen hitetek van? –Ismétlem azt is, hogy senkit nem akarok zavarba hozni, de mindenkit erre a hitre szeretnék elsegíteni, mert az ilyen hit az igazi, hasznos, és boldogító hit. Minden erőltetést messze el kerülve, de mégis, szívem teljességéből tanácsolom minden testvéremnek, így Neked is, kedves testvérem, hogy ne nyugodj addig, amíg nem vagy biztos abban, hogy a te hited ilyen igaz, Istentől való „szentséges hit”!

Ha pedig most azt kérded tőlem, hogy mit tegyél, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy imádságos szívvel újra és újra kérjed Istentől, hogy „hinni taníts Uram, kérni taníts..” és meglátod, megtapasztalod, hogy Isten az Ő bennünk munkálkodó Szentlelke és Igéje által megteremti, felgerjeszti a szívedben ezt a hitet.

Én hiszem, hogy most azért gyűjtött össze minket, és nekem most azért kell szólanom éppen a hitről, mert közben a Szentlélek bennünk, mindegyikünkben egyenként is, munkálni, formálni akarja ezt igazi, „szentséges”, tehát Istentől való, Istennek tetsző, és számunkra pedig hasznos, boldogító hitet munkálni.

Ezért, éppen ezért szándékozom most a figyelmeteket, nagyon hangsúlyosan, alap Igénk első szavára irányítani.

Ez a szó egy komoly biztatás-ként hangzik felénk : „é p ü l j e t e k” a ti szentséges hitetekben.

Ebből a biztatásból legalább két igazság érthető meg, mireánk vonatkozólag.

Az első igazság lényege az, hogy Isten nem egyszerre adja nekünk, nem egyszerre teremti bennünk az igaz hitet, hanem azt fokozatosan akarja bennünk növelni, és ugyanakkor folyamatosan akarja azt bennünk tisztítani, és gazdagítani.

A második igazságnak pedig, amit magában rejt ez a hozzánk szóló fontos szó, az a lényege, hogy bár Isten ajándékozza nekünk a hitet, de, egy igen kicsi mértékben ugyan, de ez mégis rajtunk is múlik.

Ezért mondja nekünk alap Igénk a felszólítást, hogy „é p ü l j e t e k”. Ez a biztató felszólítás tőlünk csak az „akaratot,” a „hozzájárulást,” az „igyekezetet” kéri ahhoz, hogy Isten munkálja, munkálhassa a szívünkben az igaz hitet. Még érthetőbben ez azt jelenti, hogy amikor a Szentlélek által Isten munkálni akarja bennünk a hitet, akkor mi, legalább, ne álljunk annak ellen. Ne zárjuk be Isten előtt a szívünket, hanem mi is, örömmel, engedjünk annak. – De ez az örömmel való engedés olykor jelent egészen apró fáradozást is, mellyel a szívünket kinyitjuk, és alkalmat adunk Istennek arra, hogy bennünk az igaz hitet megteremtse, majd utána azt folyamatosan alakítsa, tisztítsa, és gazdagítsa.

Célszerűnek és hasznosnak tartom, hogy itt feltegyük a kérdést, hogy közelebbről milyen „apróbb” cselekedetünkkel „segíthetjük” Isten munkáját a szívünkben ?

Mivel a maga helyén igen fontos ez a kérdés, és minket közelebbről is érint, szeretnék reá pontokba szedve, részletesen felelni.

Először is az a legfontosabb a részünkről, hogy - ahogy erről már volt is szó, hogy hajoljak

arra, hogy b i z a l o m m a l, Istenhez megtérjek. Ez azt jelenti, hogy a múltamra nézve, kérjem eddigi bűneimre a bocsánatot, a jövőmre nézve, pedig, adjam a szívemet, hálából, a bűnbocsátó Uramnak, életem megváltoztatását is kérve, várva, és akarva.

Mivel ez igen fontos feltétele, emberi oldalról, az igaz hit elnyerésének, meg kell most kérdeznem tőled , külön is testvérem, hogy úgy-e, te is megtértél már így Istenhez?- Ha még nem tetted meg Isten felé ezt a döntő lépést, igen biztatlak, jót akarva, és Isten szeretetétől indíttatva, hogy tedd ezt meg minél hamarabb!!!( – ha szorongatja ez a kérdés a szívedet, de mégis bizonytalan vagy hogy hogy is kell ezt megtenni, az alkalom után keress meg minket és szívesen segítünk!)

Most pedig azt az előbbi gondolatot ismétlem meg, hogy Isten nem egyszerre adja a tökéletes, szentséges, és teljes hitet, hanem folyamatosan. Épen ezért nekünk is folyamatosan kérni és keresni kell a hitben való növekedés, azaz hitben való „épülés” alkalmait, és módjait annak a nagyon kicsi résznek a keretében, amiről az előzőekben szóltam.

Érdekességként említem meg, hogy a készülés során a segítségemre volt itt a Ref. Fali Naptár, ahol a hitben való „növekedés” négy útját-módját nagyon helyénvalóan találtam, megszövegezve.

Éppen ezért a hitben való épülésnek-növekedésnek ezt a négy útján kívánom a szívetekre írni, befejezésként:

1./ Ahogy mondtuk, az igaz hitet, annak kezdetét Isten Lelke támasztja, teremti a lelkünkben, és aztán, azt első sorban a Biblia által erősíti és növeli, azaz építi bennünk. Ebben viszont, az már ránk tartozik, hogy a Bibliát mi vegyük elő, és mi olvassuk, lehetőleg naponként, és lehetőleg, már a nap kezdetén. A Bibliát azért kell olvasni, mert abban Isten szól hozzánk. Isten szava a lelkünk, a hitünk számára olyan, mint a kenyér a test számára. Ahogy elsorvad a test, ha nem tápláljuk, úgy sorvad el a hitünk, és vele együtt a lelkünk, ha nem tápláljuk rendszeresen Isten Igéjével. – Tehát, naponta legalább egyszer tápláljuk hitünket, imádságos szívvel Isten hozzánk szóló Igéjével, hogy „épüljünk szentséges hitünkben”

2./ Az imádkozás drága lehetőség arra, hogy az élő, és mindenható Istennel beszélgessünk. Általa közel kerülhetünk Ő hozzá, és Ő is közel kerül hozzánk. Az imádságban elmondhatjuk kéréseinket, megvallhatjuk bűneinket, mindenért hálát adhatunk, Istent magasztalhatjuk, és másokért is imádkozhatunk. – A rendszeres imádkozás drága eszköze – szintén – a hitben való épülésnek.

3./ A közösség gyakorlása szintén drága lehetősége a hitben való épülésnek.

A Szentlélek, mint hitben testvéreket, a gyülekezetben „ egy testté” szerkeszt minket össze, igaz szeretetben, azért, hogy egymás hite által is épüljünk, egymás erősítsük, egymásnak legyünk lelki gondozói, és egymás terhét hordozzuk. A gyülekezeti, közös éneklésben, imádságban, igehallgatásban gyönyörködik igazán a mi Urunk.

4./ A Szentlélek munkájának egyik csodálatos titka az is, hogy miközben a gyülekezetben, vagy a gyülekezeten kívül, másnak szolgálunk, közben éppen ezáltal, Ő, a mi hitünket „építi,” növeli és erősíti. –Tudnunk kell azt is, hogy az Isten iránti hálánk kifejezésére is nagyon jó eszköz a másokkal való törődés, a másoknak való szolgálat, hisz Urunk parancsolta, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:39 vers De tudhatjuk azt is, hogy ha csak egy pohár vizet adunk valakinek Jézus szeretetével, Isten már azt is Neki való szolgálatnak fogadja, és ígéri, hogy a mennyben azt is felírják, és annak a jutalma nem maradhat el.

Ezek után bizonyára mindannyian értjük, érezzük, hogy alap Igénkben, a hozzánk szóló isteni felszólítás, hogy „épüljetek a ti szentséges hitetekben”, egy drága és örvendetes biztatással ajándékoz meg minket. Éppen ezért, utolsó szavaimmal csak azt akarom kérni tőletek, hogy legyetek most is, Isten Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyetek annak meghallói is, és megtartói is, hogy ebben az órában is „épüljetek a ti szentséges hitetekben,” és a mi Urunk, Istenünk áldása veletek maradhasson mind örökké.

Á m e n .

***

GYÜLEKEZETI FELADATAINK.

 

Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata 2012 május 25.én a pestújhelyi ref. templomban

Alap Igék: Máté 28:18-20.

 

„Nékem adatott minden hatalom mennyen én földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…”

 

Júdás apostol levele 22. és 23. versei :

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.

Mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek…”

 

K. Testvérek! A második felolvasott Ige, a tulajdonképpeni alap Igénk, de ennek a két versnek a megértését egy kicsit messzebb kell kezdenünk. Ezért olvastam fel az első Igénket, amelyet jól ismerünk, mert ezt a keresztség szereztetési Igéje.

Szokta is olvasni a lelkipásztor minden keresztelés alkalmával.

De abban már nem vagyok biztos, hogy minden templomba járó ember tud-e arról, hogy ebben a keresztelést elrendelő jézusi parancsban, benne rejtőzik egy másik nagy parancsa is Jézus Krisztusnak. Ez a parancs pedig az úgy nevezett missziói parancs, melyben Urunk nemcsak a l2 tanítványára bízta az Ő nagy ügyét, a megváltásról szóló nagy örömhírnek az egész világon való hirdetését, hanem rábízta azt a minden korban élő, Benne hívő gyermekeire. Ez azt jelenti, hogy a mai időkben is, nemcsak a lelkészeknek feladata az igehirdetés, és vele együtt a hit terjesztése, azzal együtt pedig az Isten országának a terjesztése, hanem mind ez feladata ma is mindazoknak, akik igaz, élő hittel hisznek Jézus Krisztusban, és az Egyháznak pedig szív szerinti tagjai.

Tegnap szólhattam előttetek az igaz hit lényegéről és tartalmáról. Feltételezem, hogy itt voltál Te is, testvérem, és feltételezem, hogy te is boldogan állapítottad meg, hogy neked is igaz hited van.

Szinte a tegnapi tanításomat szeretném folytatni akkor, amikor most a te szíveden is kopogtatok az előbb elmondottakkal. – Feltételezem én azt, hogy te tudsz is arról, hogy akinek élő hite van, és aki az élő hite által személyes kapcsolatban van Istennel, Jézus Krisztussal, az feladatot is kap az Urától arra, hogy ezt a hitet próbálja tovább is adni, próbálja az Isten országát az emberek között terjeszteni. Ez alkalommal nekem csak az a feladatom, hogy ezt a feladat vállalást, ezt a küldetést most megújítsam, megerősítsem minden hívő testvéremben.

Ennek a megerősítésnek a céljából három Igét hadd olvassak a Bibliából: Nagycsütörtök éjszakáján, amikor Urunkat vallatják, Ő egyebek mellett ezt mondja a vallatóinak: „Kérdezd meg azokat,akik hallották, hogy mit beszéltem nékik: íme, ők tudják, hogy mit mondtam” ( János l8:21 vers.)

Ugyancsak Urunk, a főpapi imájában, a János l7:20. versében így imádkozik: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek

(majd) énbennem.”

Az I Péter 2:9 versben pedig ezt olvassuk a Krisztusban hívőkről: „Ti azonban, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az Ő

csodálatos világosságába hívott el titeket.”

Az egész Biblia alapján, de főleg a most felolvasott Igénk alapján fogalmazták meg hitben elődeink azt a sarkalatos igazságot, amit úgy mondunk, hogy az egyetemes papság elve. – Ennek az a lényege, hogy Isten a hit terjesztésének a feladatát odabízza, és oda bízta minden benne igazán hívő gyermekeire.

Itt bizony, rá kell mutatnom arra, hogy ez alól nincs kivétel a mai időkben sem, és ebből nyilvánvalóan következik, hogy egyikőnk sem kivétel, és oda kell fordulnom te hozzád is kedves hívő testvérem, és külön neked is ezt kell mondanom, hogy te sem vagy kivétel.

Ha te eddig is tudtál erről, kedves testvérem, akkor most megerősítelek a szolgálatra, hit terjesztésére vonatkozó elhívásodban, ahogy ezt már említettem is-

Ha eddig nem tudtál volna róla, vagy eddig nem vetted volna komolyan, akkor nagyon kérlek, hogy vedd ezt az isteni feladatot, megbízást, mostantól fogva, nagyon komolyan. !!!

Bátorkodom ilyen határozottan, személyesen továbbadni minden hívő testvéremnek ezt az isteni feladatot azért, mert ez a feladat, mondom inkább így: ez a szolgálat a világ legnagyobb és legboldogítóbb kitüntetése. Igen érdemes dolog Istent szolgálni is, és nemcsak hinni Ő benne.

Ezzel a gondolattal már azoknak a szívén kopogtatok, akik még nem találták meg igazán a szolgálatuk módját és helyét a gyülekezetben.

Főként ezeknek a testvéreknek, de minden igazán hívő testvéremnek szeretnék segíteni, amikor elébetek adom következő egyszerű igazságokat.

Istent, és az Ő országa terjedését, tehát a hit terjesztését főként itt a gyülekezetben lehet szolgálni. Lehet Istent szolgálni a gyülekezetben sok fajta gyakorlati, fizikai munkával is. De én most mégis elsősorban a lelki munkákról szeretnék szólani, mert a hit terjesztésének a munkája, elsősorban, mégis lelki munka.

Amikor ezt említem, kicsit humorosan mondom, hogy ne ijedjetek meg, nem arra szeretnélek rávenni titeket, hogy menjetek fel a szószékre, és ott mondjatok el egy lo, 20, vagy esetleg, 30 perces prédikációt, ahogy a lelkészek teszik ezt.

De, kérem minden igazán hívő testvéremtől pl., az imádkozás, a másokért való imádkozás szolgálatát. Ezt úgy gondolom, hogy még az otthon ágyban fekvő ember is tudja végezni.

Imádkozzunk hát rendszeresen, elsősorban az istentiszteletekért, és minden egyházi alkalomért. Kérjük, - hangsúlyozom újra és újra, hogy rendszeresen! – hogy Isten segítse az igehirdetőt az Ige szólásában. Kérjük mindig Istentől, hogy Ő küldjön mindig szomjas lelkeket az Ige hallgatására és befogadására. Kérjük mindig, hogy a Szentlélek munkáljon a szívekben bűnbánatot, megtérést, és élő hitet, és üdvösségre készülő, tiszta életet.

Ezek mellett imádkozzunk rendszeresen a mindennapi kenyérért, vér szerinti szeretteinkért, a betegekért, és országunkért, és mindazokért, akikért felelősséget érzünk. A lényeg az, hogy többet, és többször imádkozzunk másokért, mint magunkért, és legyen az imádságunkban mindig sok hálaadás, magasztalás a kérés mellett.

Ezek után térek rá arra, hogy ha azt nem is kívánja tőlünk Urunk, hogy a szószéken prédikáljunk, de azt igen is várja az Ő hívő, megváltott gyermekeitől, hogy a hitüket, és Megváltó Urukat még a hit nélküli emberek előtt se szégyeljék, hanem ott is bátran, esetleges csúfolást is elviselve, vallják meg a hitüket.

Ennek is több formáját lehet elképzelni és megvalósítani: Megemlítek egy néhányat.

A legtermészetesebb módja ennek a templomba való hívogatás. De amikor ezt tesszük, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy nehogy azt érezzék az emberek, szavainkból és magatartásunkból, hogy ez számunkra csak egy üres, örökölt szokás. Ebben az esetben szinte biztos, hogy nem számíthatunk semmi eredményre. Kell, hogy tudjunk arról beszélni, hogy egyrészt azért megyünk oda, mert sok a hálatartozásunk Isten felé, másrészt pedig jó dolog, lelket gyógyító, vigasztaló, erősítő, sőt boldogító dolog mind az, amiben ott részünk van, és az Isten Igéjéből a helyes, és igaz élet útját tanuljuk mindig a templomban.

Külön teszek említést a családban végzendő isteni küldetésünkről. Ott tudunk a legnehezebb megszólalni a lelki élet dolgairól, az evangélium üzenetéről, de gyakran, ott nem is feltétlenül szükséges, mert ott mindig prédikál az életünk, vagy pozitív, vagy negatív irányban. Én úgy gondolom, hogy a néhány szavas bizonyságtételünk mellett, az alázatunk, és szolgáló életünk tudja leghathatósabban hirdetni Isten országát a családban. Szívből kívánom mindegyikőnk számára, hogy így tegye áldássá Isten az életünket a családban.

Komoly szolgálatot végezhetünk nemcsak a családban, hanem itt a gyülekezetben, sőt az ismerősök között azzal, ha egy-egy jeles nap alkalmával megajándékozunk valakit énekes könyvvel, Bibliával, vagy valamilyen hitépítő könyvvel. - Hála Istennek, a mai időkben, bőven állnak a rendelkezésünkre ilyen könyvek!

A missziói munkának, a hit terjesztésének, egyházi, gyülekezeti életünk megerősítésének még nagyon sok, kisebb- nagyobb, könnyebbnek, vagy nehezebbnek látszó lehetősége vár reánk a lelki élet terén, mert bizony, ma is nagyon érvényes Urunknak az a szomorú megállapítása, hogy a „munka sok, de a munkás kevés.” (Máté 9:37 verse)

Ezekről most nem teszek, külön, említést, de érinteni szeretnék egy olyan lelki feladatot, amiről, igen hangsúlyosan, beszél éppen alap Igénk. Itt ezt olvastuk:

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.” Júdás apostol ezt, gyülekezeti tagoknak írja, tehát Ő rajta keresztül most nekünk is mondja Urunk. Feladatot kapunk, hogy törődjünk a kételkedőkkel, és velük együtt a hitben bizonytalankodókkal, vagy esetleg éppen, az igaz hittől elhajlókkal.

Bizony, ha jól széjjel nézünk a gyülekezetünkben, vagy a gyülekezet körül forgolódók között, akkor sok ilyen testvért találunk. – Gondolhatunk itt a ritkán templomba járókra. Egy részük csak azért nem jár rendszeresen, mert gyenge a hite. Ez azt jelenti, hogy a hitükben nincs buzgóság. Ugyanakkor van bennük nem kevés bizonytalanság, esetleg kételkedés, vagy esetleg a mi hitünktől eltérő gondolkozás. – Igen sok akadálya lehet annak, hogy valaki miért nem buzgó szívű, hitében miért nem boldog, és tevékeny keresztyén ember.

Ezt a gyülekezetet közelebbről nem ismerem,de, engedelmetekkel feltételezem, hogy ebben a gyülekezetben is vannak ilyen testvérek. Gondolok itt, nem utolsósorban, azokra, akik esetleg, adományaikkal hozzá is járulnak az Egyház fenntartásához, és jöhetnének is a templomba, és mégsem jönnek, azaz nem látogatják a gyülekezeti alkalmakat.

Az ilyen emberekről joggal feltételezhetjük, hogy – van ugyan valamilyen hitük - de nincs rendben a hitük, ilyen, vagy olyan ok miatt.

Az ilyenekre gondolva, kapjuk most a küldetést, a megbízást, hogy törődjünk az ilyenekkel. Az Igénk azt mondja, hogy „könyörüljetek meg rajtuk.” Ez azt jelenti, hogy - a szó legnemesebb értelmében – sajnáljátok meg őket, érezzetek felelősséget irántuk, és menjetek oda hozzájuk, és próbáljátok alvó hitüket felébreszteni. Erőtlen, és kételkedő hitüket pedig megerősíteni, és ezzel együtt, a hittel kapcsolatos

véleményüket a jó irányba terelni.

Tudom, testvéreim, hogy ez nagyon nehéz feladatnak látszik előttetek, ha ezen egy kicsit elgondolkozunk. –Én pedig azt mondom, hogy ezt a feladatot, emberileg, lehetetlen teljesíteni. Ezt csak a Szentlélek tudja elvégezni, és megcselekedni. – De az az érthetetlenül csodálatos dolog, hogy ezt rajtunk keresztül akarja megcselekedni a Szentlélek. Mi ebben csak eszközök lehetünk. De mint eszközöket, használni akar a Szentlélek. Ugyanakkor ezt az „eszköz” szerepet nekünk olyan komolyan kell venni, mintha rajtunk múlna mások hitének a növekedése, és ezzel együtt rajtunk múlna mások üdvössége.

Éppen ezért erre az „eszköz” szolgálatra nekünk fel is kell készülni. Sőt erre folytonosan, egy életen át, még a lelkészeknek is, készülni kell !!! Amikor ezt említem, rögtön rámutatok arra, hogy ennek a felkészülésnek legalább három módja van:

l./ Legyen állandó, élő, személyes kapcsolatom a mindenható, kegyelmes Istennel, mint Atyámmal, akinek a megtérésem alkalmával átadtam a szívemet. Azaz, bűneimet megbánva, kegyelmet kértem Tőle, és Ő, a bűneim bocsánatával együtt, Önmagát is nekem adta, azaz, Krisztusban Atyám, és Uram lett nékem.

2./ Minden napomat azzal kezdjem, hogy az én Uram elé állok, és mindig azt kérdezem, hogy „mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”(Ap.csel.9:6 Károli f.) Így legyek minden nap kész arra, hogy az én Uram oda küld valakihez, hogy beszélgessek vele, és kételkedésében segítsek rajta, erőtlenségében erősítsem a hitét. Ugyanakkor a hit szerinti gondolkozását jó útra tereljem, és tanítsam a Biblia szerinti igaz hitre. Tárjam elébe, hogy a Biblia szerinti hit, mennyi erőt és örömöt ad.

3./ Ahhoz, hogy tudjak szólni a Biblia tanításáról, és az igaz hit gazdagságáról és boldogságáról, ahhoz nekem is szinte állandóan tanulnom kell a bibliát. Állandóan növekednem kell nekem is a Biblia élő és éltető üzenetének a megértésében, és a megélésében. Hála Istennek, a mai időkben erre is sok lehetőség van. Úgy tudom, hogy ebben a gyülekezetben is van erre bőven lehetőség.(ha nem volna, a magam kis Biblia tanítását is tudnám ajánlani!)

Befejezésül még két bátorító igazságot mondok néktek:

Bármilyen kicsinek, gyengének érzed a magad hitét, és ezzel együtt a magad képességeit, nagyon biztatlak, hogy kezd el még ma a „másokkal való törődés” szolgálatát, úgy, ahogy most erről szó volt. Hidd el, Isten türelmes, és felkészít téged minden szolgálatra. Neked is úgy adja majd a megfelelő szót a szádba, mint ahogy adta a szolgálattól először vonakodó Mózesnek, vagy Jeremiásnak, vagy Jónásnak.

Második bátorító szavam pedig az, hogy ha engedsz Isten szolgálatba küldő szavának, akkor már itt a földön megtapasztalod annak az Igének a valóságát, ami így hangzik: „..aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11:25) - Az utolsó napon pedig megtapasztalod Istennek azt az ígéretét, amely így hangzik: „boldog az a szolga, akit az Ő Ura, mikor haza jön, olyan munkában talál, hogy a másokkal való törődéssel lesz elfoglalva.” Bőséges lesz annak a jutalma. (Máté 24: 46). – Segítsen Urunk minket, hogy erősödjünk hitünkben, és növekedjünk a Neki való szolgálatban, ahogy az Ige is tanította ez most.

Á m e n.

*********************************************************************

SZERETET A GYAKORLATBAN

Szabó Gyula szolgálata

2012. május 26.án Pestújhelyen

a Júdás ap. levele 21. verse, és a Máté 22.r. 37-40 v.-ek alapján.

 

Kedves Testvéreim!

Az előző szolgálatban azt a csodálatos örömhírt hallottuk, hogy van, hogy létezik, és számunkra is elérhető az a csodálatos, éltető, boldogító szeretet, amely után minden ember vágyik, mert a szíve mélyén mindenki érzi, hogy e nélkül nem is élet az élet. Örömmel hallottuk, továbbá azt az útmutatást, mely szerint mi is megtalálhatjuk ennek az igaz szeretetnek a forrását, és mi is meríthetünk abból. ülön nagy öröm volt a számunkra az, hogy ennek a szeretetnek a forrása, a világot teremtő és kormányzó, mindenható Isten, Aki az Ő Fiában, Jézus Krisztusban kínálja és adja nekünk ezt a csodálatos szeretetet.

Nagyon remélem, hogy közöttünk, és körülöttünk már sokan elkérték, elfogadták ezt a bűnbocsátó, éltető és boldogító szeretetet. Azt is remélem, hogy akik még nem nyerték el ezt a szeretetet, azok is hamarosan, amíg nem késő, kérni fogják,és Isten nekik is készséggel megadja.

Ezt a két dolgot feltételezve, szerintem, nagyon helyén való, ha most feltesszük azt a kérdést, hogy hogyan lehet meg maradni a szeretetben, azaz, hogy lehet állandó kapcsolatban lenni és maradni az igaz és örök szeretet Istenével ?

Nagyon jogos, és helyénvaló ez a kérdés két ok miatt is.

Az egyik ok az, hogy a mindennapi életünk azt mutatja, hogy egy szeretetlen, önző, gyűlölködő, olykor ölni is kész, kegyetlen világban élünk, melyben olykor nagyon nehéz a szeretetet gyakorolni.

A második oka az előbbi kérdés feltevésünknek az, hogy igaz ugyan, hogy Isten kész arra, hogy szeretetét ránk árassza bőségesen és folyamatosan, Fiában, és Fiának az áldozatáért, de tudnunk kell azt is, hogy Isten kész ugyan minden segítséget megadni nekünk ahhoz, hogy mi szeretetben éljünk, de mégis, Ő, a szeretetét, nem kényszeríti ránk sohasem. Ebből pedig az következik, hogy nekünk ezt mindig kérni, igényelni kell, tehát nekünk is mindig a k a r n i kell a szeretetet, és ragaszkodnunk kell mindig ahhoz úgy, ahogy az belőlünk kitelik!!!

Persze, itt rögtön hangsúlyoznom kell azt az igazságot, hogy Isten nagy, csodálatos szeretetéhez képest, a mi akarásunk, a mi igyekezetünk egy, alig észrevehető porszemhez hasonlít. De az a jó, hogy Isten mindent látó szeme ezt is látja, észreveszi, és igényli is ezt mindenkor, tőlünk.

Idekapcsolódva kérem, hogy gondoljuk most át mindkét alap Igénket. Könnyen felfedezhetjük, hogy ez az isteni igény, ez az elvárás szólal meg első alap Igénkben, mikor azt mondja, hogy „tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” . De a második Igénkben is ez az isteni igény szólal meg, szinte még nagyobb hangsúllyal. Csak az a jó, hogy itt már megtudhatjuk azt is, hogy hogyan várja Urunk tőlünk azt, hogy a szeretethez hogyan ragaszkodjunk a mi kicsi és csekély akarásunkkal, igyekezetünkkel.

Ennél az Igénél maradva, azon elgondolkozva, világossá válik előttünk az, hogy a minket szerető Isten először is viszont szeretetet vár tőlünk.

Itt bizony emlékeznünk kell arra, hogy már a világ teremtésekor is azért teremtette Isten az embert, hogy legyen kit szeressen Ő, és hogy legyen, aki Őt szereti. A bűnössé vált, tőle elszakadt emberért is azért áldozta fel egyszülött Fiát, hogy ezzel az érthetetlen, nagy szeretettel visszahívja az embert magához, a vele való, megbocsátó, éltető, boldogító, örök szeretet-közösségbe. (János 3:16 )

Sőt, ezen felül, a Róma 5:5 versben még azt is ígéri, hogy aki engedi, annak a szívébe még szeretet is önt a maga szeretetéből, Szentlelke által, hogy az ember tudja Őt viszont szeretni.

Ezek után egészen gyakorlatiasan kérdezem, hogy hogy várja Isten tőlünk a viszont szeretetnek az akarását, és megnyilvánulását.

A kérdésre gyakorlatiasan felelek, öt pontba foglalva a feleletet.

1./ Viszont szeretetünk kifejezésére naponként ajánljuk fel neki a szívünket, vele együtt az egész életünket. ( hisz Jézus is az életét adta értünk!)

Gondoljunk itt Kálvin Jánosra, akinek a jelmondata ez volt: „A szívemet, égő és véres áldozatul, Istennek ajánlom”, és egy kéz, egy vérző szívet emelt a magasba.

2./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy Isten felé, hogy Őt, örök szeretetéért, szüntelen dicsérjük, magasztaljuk énekkel, imádsággal, hódolattal és hálaáldozatokkal.(Soli Deo glória! = egyedül Istené (minden) dicsőség! )

3./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy is Urunk felé, hogy az Ő Igéjének ismeretében folyamatosan merüljünk el, és ezzel együtt folyamatosan növekedjünk a Neki való engedelmességben. Jézus mondja a János 14.rész 21. versében: „Aki befogadja az én parancsolataimat ,és megtartja azokat, az

szeret engem.”

4./ Az kedves Istennek, ha – legalább is igyekszünk – első helyen szeretni Őt,

és igyekszünk Őt teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből szeretni.

5./ Az iránta való viszont-szeretet arra indít minket, hogy a bűnös, világi kívánságoktól elforduljunk, és e földön senkit és semmit ne bálványozzunk, hanem azokról folyamatosan lemondva, csak Őt szeressük, imádva Őt szüntelen.( itt emlékezzünk az első és második parancsolatra!)

Lehet, hogy valaki közöttünk már ennyi Isteni igényt, ennyi viszont szeretetet is soknak talál, de nekem most mégis arról kell szólnom, ami alap Igénkben is benne van: A minket igazán szerető Isten mind ezeken túl még azt is várja tőlünk, hogy szeressük felebarátunkat, a másik embert, méghozzá úgy, mint

ahogyan magunkat szeretjük.

Minden vitatkozást kerülve, az egész Biblia alapján bátran mondom, hogy mindezt főleg azért kéri, várja tőlünk a szeretet Istene, mert a javunkat akarja.

Nekünk jó az, és mi leszünk annál boldogabbak, mennél jobban szeretetben élünk úgy, hogy egyik oldalon igényeljük szüntelen Isten szeretetét, a másik oldalon pedig folyamatosan igyekszünk azt Neki visszaadni, és ezzel együtt másoknak továbbadni, azaz, másokkal éreztetni. Éppen ezért, a legnagyobb jó indulattal írom a szívetekre a Biblia nagyon sok, drága Igéje közül az 1.Kor. 16 rész 14. versét, mely így hangzik: „minden dolgotok s z e r e t e t b e n menjen végbe” (ismételd!)

Legszívesebben most elmennék mindegyikőtökkel a saját otthonotokba, és felírnám ezt az Igét az ajtó fél fára. Tenném ezt nagyon szívesen azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a boldogság egyedüli, igaz forrása, a szeretet. Mindig az a boldog ember, akit szeretnek, és aki szereti a másik embert. Meggyőződésem az is, hogy a szeretet, az igaz szeretet olyan csodálatos dolog, hogy az mindent tud pótolni, de azt viszont nem tudja pótolni, helyettesíteni semmi. Az élet, szeretet nélkül, nem is élet, legfeljebb csak keserű vergődés.

Ezeket szem előtt tartva, a legnagyobb készséggel, és a legjobb jó indulattal elevenítem fel mindegyikőtök szívében a második szeretet parancsot, tehát a felebarát szeretetének a gondolatát.

Ennél a gondolatnál eszembe jut, hogy valamikor az egyik szolgatársam azt mondta, hogy a „szeretetet nem lehet megtanulni, és nem lehet másoknak megtanítani.” Igazat adtam neki, mert igazi szeretetet csak a bűneinket megbocsátó Jézus tud a szívünkbe önteni, és csak akkor tudunk mi is igazán másokat szeretni. Jézus nélkül csak önző, saját érdeket néző, ideig- óráig tartó, tehát hamis, csalódást és keserűséget okozó, szeretettel tudunk szeretni.

Sőt, töredelmesen, el kell ismernünk, hogy mi, akik Jézus megbocsátó, igaz és örök szeretetéből élünk, még mi is gyakran nem tudjuk, vagy nem akarjuk a kapott, igaz szeretetet továbbadni szeretteinknek, hittestvéreinknek, felebarátainknak.

Épen ezért én azt mondom, hogy a szeretet továbbadásának a módját igenis, tanulni lehet, sőt tanulni is kell, mert abban vagyunk nagyon gyengék, és azzal vétkezünk mi sokat.

Az a nagyon jó, hogy Biblia, különösen az újszövetség, tele van erre tanító, nagyon szép Igékkel. Ezek között első helyen kiemelem az 1. Kor. 13. részt, amit a szeretet himnuszának nevezünk.

Ebből a szakaszból kiemelem először is azt a meglepő dolgot, hogy a közepén 8 „nem” van. –Amikor ez a szakasz, nagyon csodálatosan, az igaz szeretetről tanít, akkor, az első versek után, azt hangsúlyozza, hogy a szeretet ott kezdődik, hogy az ember nem bántja a másik embert, sem szóval, sem tettel.

Mivel minden szeretetünk mellett, gyakran megbántjuk kisebb durvaságainkkal, elsősorban szeretteinket és hittestvéreinket, közeli jóakaróinkat,

miközben ezt mi a legtöbbször észre sem vesszük, ezért hívlak most titeket, hogy tanuljuk az 1. Kor. l3. részből, az igaz szeretetnek a kezdeti, 8 lépését.

Az igaz szeretet nem irigykedik. Azaz nem kapzsi, nem önző, és nem emeli ki magát. Inkább másokat segít, és örül, ha másoknak segíthet. Örül az örülőkkel. Tud magáról, a maga érdekéről elfelejtkezni.

Az igaz szeretet nem kérkedik. Azaz, nem dicsekszik, nem fontoskodik, hanem tud csendben és alázatban maradni. Ha kell, tud utolsó lenni.(lásd: 455. ének!)

Az igaz szeretet nem fuvalkodik fel. Azaz nem lesz gőgös, nem elbizakodott. Nem tartja magát másoknál különbnek. Nem lekezelő, nem fölényes mások felé.

Az igaz szeretet nem viselkedik bántóan. Azaz, nem durva, nem kritizáló, nem bosszúálló, nem

ítélkező, nem pletykálkodó, nem rágalmazó. Inkább kedves, udvarias, és jó modorú, kerülve minden bántó, durva beszédet. Kárt nem okoz másoknak, sem szóval, sem tettel.

Az igaz szeretet nem keresi a maga hasznát. Azaz, tud lemondani, tud önzetlen lenni. Tud másokkal együtt érezni. Mindig kész a bajban lévőkön segíteni.

Az igaz szeretet nem gerjed haragra. Azaz nem sértődik meg, még ha rosszul is esik neki a mások bántása. Nem ingerlékeny, és ha elfogja az indulat, hamar megbánja, bocsánatot kér, és elcsendesedik hamar, és nem tart haragot.(Ef. 4:26.v.)

Az igaz szeretet nem rója fel a gonoszt. Azaz nem bosszúálló, kisebb bántást észre sem vesz. Mindig kész megbocsátani, és jó kapcsolatot újra kezdeni békében.

Az igaz szeretet nem örül a hamisságnak. Azaz, nem pártolja mások rosszaságát. De nem is mond rosszat a másikról. Nem beszél a mások botlásáról, bűnéről embereknek, hanem csak Istennek, de ott is sírva. Meglátja inkább a másikban a jót, és azt szívesen kiemeli, és értékeli, és méltányolja.

Ez utolsó mondathoz hasonlóan, a szeretet himnusza még a következő jó, és szép ismertető jeleit sorolja fel az igaz szeretetnek:

Az igaz szeretet türelmes. A mai, rohanó világban, hogy milyen sok az ideges, követelőző, bántó , tehát türelmetlen ember, tapasztaljuk. Ezt tudjuk, mert ezektől szenvedünk a legtöbbet, sokszor még a családon belül is. – De a szelíd és alázatos Jézus tud nekünk erőt és szeretet adni, hogy mi ezeket az embereket „viseljük el szeretettel.”(Ef. 4:2.v.) – A türelem gyakorlására csak egyetlen példát említek: Krisztus segítségével, legyen nekünk újra és újra, az idő lehetősége mellett, türelmünk arra, hogy a síró, panaszkodó, magános, esetleg idős családtagot, hittestvért, beteget, ismerőst, vagy olykor ismeretlen embert, meghallgassuk, együtt érző szívvel.

Az igaz szeretet jóságos. Ez azt is jelenti, pl. hogy inkább elszenvedi kárt, de nem áll bosszút. De jelenti azt is, hogy a szavával sem bánt senkit. – Ezt azért hangsúlyozom, mert, ismerjük el, hogy a szavainkkal, nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet a másik ember felé. –Sajnos, ez áll a megtért hívő emberekre ép úgy, mint a nem megtért emberekre. - Éppen ezért, a legszívesebben, aranymondásként, megtanítanám most mindenkinek az Ef. levél 4:29. versét, ami így hangzik: „Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon”…….

Itt külön is kérem nagyon minden hittestvéremet arra, hogy beszéljünk mindig szépen, illedelmesen, kedvesen, udvariasan, tisztelet adással, a családban is, és kint a világban is, mert a mi Urunk mindig ott van velünk, és hallja minden szavunkat!!! –Sőt tudja a gondolatainkat!

Az igaz szeretet további tulajdonságait csak felsorolom:

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr. Csak az utolsó, és egyben a legfontosabb ismertető jelét emelem még ki. Ez így hangzik:

Az igaz szeretet soha el nem fogy. Testvéreim, ez az egy mondat kimeríthetetlen gazdagságot tartalmaz. – Először is magában hordozza azt a rend kivül fontos vigasztalást, sőt örömhírt, hogy Isten szeretete felénk soha el nem fogy. Ő rá, mint szerető Atyánkra, és Urunkra mindig számíthatunk. Tőle még a földi meghalás sem választ el. Itt e földön pedig minden próba, kereszt és fájdalom hordozása közben is, mindig remélhetjük, kérhetjük Urunk vigasztaló, jóra fordító,erőt, békességet adó, megsegítő, kegyelmes, és üdvözítő szeretetét.

Ugyanakkor ez a hozzánk szóló, mérhetetlenül nagy isteni ígéret, számunkra egy nagyon szép és boldogító feladatot is jelent : Ha Isten mindig szeret minket, akkor mi is szeressük folyamatosan, el nem fogyó szeretettel, mindazokat ,akiket Isten ránk bízott itt e földön. - Szeressük mindig, soha el nem fogyó szeretettel, soha el nem fogyó hűséggel, Urunk segítségével, először is szeretteinket.- Igen nagy és sok rétegű téma ez, de a lényeg az, hogy a házastársi, családi kötelékeknek soha nem kell, és soha nem szabad elszakadni, a hűtlenség bűne által!!!

De külön lehet és kell is nekünk a lelki családra gondolni: Anya-szent- Egyházunkra, gyülekezetünkre, és ezen a kereten belül, az egyközpontú körök szabálya szerint, a hittestvérekre. –Itt is vér, mégpedig Krisztus Urunk egy, tiszta vére köt össze minket, hitben. Itt is törődjünk mindig egymással! Tartsunk jól össze mindig! Emelkedjünk fel újra és újra az adódó botlásokon, emberi gyengeségeken, mert itt sokkal több, ami összeköt, mint ami esetleg elválasztana.

Mindent összefoglalva mondom a befejező Igét: Az igaz, megbocsátó, éltető és boldogító, örök szeretettel szerető Istenünk üzeni nekünk, szabadon fogalmazva, ezt: legyetek a szeretetben hűek énhozzám és egymáshoz, mindhalálig, és „néktek adom az élet koronáját” .

Á m e n .

( Jel 2:10 verse)

Szabó Gyuláné ny.ref. lelkész

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 55, összesen: 205100

  • 2020. augusztus 06., csütörtök

    A vallásos formák és a spontaneitás is helyet kaphatnak az Istennel való kapcsolódásban.
  • 2020. augusztus 04., kedd

    „A jézusi szelíd hatalom nem kívül igáz le, hanem megérint belül és az élet irányába vezet. Boldog, aki elfogadja, szerencsétlen, aki nem él vele."
  • 2020. augusztus 04., kedd

    Középiskolás és egyetemista fiatalok építették fel a semmiből valahol az Alföldön, egy erdő szélén, a rendszerváltás után. Idén nyáron már az ő gyerme...
  • 2020. augusztus 02., vasárnap

    A Balaton-NET idei rendezvényét online tartják meg a járványveszély miatt. Kapocs Attila koordinátorral arról beszélgettünk, hogy mindez milyen kihívá...
  • 2020. július 30., csütörtök

    Nem csak a hivatásukkal és az életvitelükkel járó küzdelmek tehetik magányossá a lelkészeket – legalább ekkora baj, hogy nem mernek nyíltan beszélni e...
  • 2020. július 30., csütörtök

    Újra megnyílnak a RefoRom kapui – a Budapesti Református Cigány Szakkollégium augusztus 12-ig várja azon fiatalok jelentkezését, akik felvételt nyerte...
  • 2020. július 29., szerda

    Az egyetem a nagykőrösi képzési helyen lehetőséget biztosít a párhuzamos képzésekre is, így a jelentkezők hitéleti és világi szakok közül is választha...
  • 2020. július 28., kedd

    Ellis Potter könyve a természeti és természetfeletti világ egymásra találása mellett arról szól, hogyan kapcsolódhat az ember Istenhez.
  • 2020. július 27., hétfő

    Ezzel a címmel hirdette meg rendhagyó nyári dicsőítő iskoláját a Sófár református dicsőítő mozgalom. Olvasási tervek, távolból is elvégezhető interakt...
  • 2020. július 26., vasárnap

    Értékes egyházzenei anyag látott napvilágot a Szabadság téri református templom felújítása során, a kották között tallózva bepillantást nyerhetünk a 9...