A BIBLIÁRÓL /Szabó Gyula tanítása/

AMIT A BIBLIÁRÓL MINDEN HÍVŐNEK TUDNI KELL. 1. oldal.

A B. görög szó, magyarul azt jelenti: „könyvek” Ez többes szám, egyes számban : „biblosz”

A B.-t kb. l2oo éven keresztül írták, Kr. sz. előtt 1000 és Kr. sz után 200 között.

A B.t sokan, kb. legalább 50-en írták.

A B.-ban az ószöv.et héber /később arám/ nyelven, az újszövetséget pedig görög nyelven irták. Magyarra kb 5oo éve fordították le. Addig főleg latinul olvasták a papok.

Tehát a B.-nak 2 fő része van: ó szöv. és új szöv.

Az Ó szöv. fő témája, tartalma : a választott nép, a zsidó nép története. /vastagságot nézve, ez a B. első kétharmada!/

Kicsit részletesebben: Az ó szöv. első ll fejezete _ő s történet. I.Móz. 12. részénél kezdőd ik , Ábrahám elhívásával, a zsidó nép, a választott nép története.

AZ ó szöv. ben vannak törvényeket tartalmazó,történeti, tanítói és prófétai könyvek.

Az ó szöv.ben összesen 39 könyv van.

Az új. Szöv.-ben 27 könyv van, tehát a B.-ban összesen 66 könyv van. /lásd: tartalom jegyzékek a B.-ban!/

Az új szöv.-ben az első 4 „evangélium” /=jó hír, örömhír történet”/, egymással párhuzamosan Jézus Krisztus földi életének a történetét mondják el. Utána következik az

„ Apostolok Cselekedeteiről” írott könyv, mely főleg az első keresztyénekről, és Péter, és főleg Pál hitterjesztői utazó munkájáról szól. Utána következnek Pál l3 levele, majd egyéb apostoli levelek, melyek mind hit -erősítő tanítások. Végül a Jelenések könyve a végső időkről, Jézus visszajöveteléről, és a menny-országról szól,mint egyetlen prófétai könyv az új

szövetségben

A Bibliát a fent említett hosszú idő alatt legalább 5o-en írták kezdetleges eszközökkel. Majd utána hosszú évszázadokon át tekercseken őrízték a B. szövegét. Csak kb. 500 évvel ezelőtt, amikor feltalálták a könyv nyomtatást, akkor fűzték egybe a 66 „könyvet”. És így született meg a kezünkben lévő B IB L I A .

A B. számunkra a legfontosabb könyv, mert az élő és igaz egy Isten hozzánk szóló szavát, tanítását, üzenetét tartalmazza. Ez igaz, még akkor is, ha a szavakat és betűket emberek írták le. – A B. magát igazolja. Lásd. 11 Tim 3:16. – Csak gyenge hasonlat, ahogy a költők valami rendkívüli képességet kapnak a versíráshoz= „ihletést”, úgy Isten belülről beleöntötte a szentírók szívébe és gondolatába az Ő üzenetét. És így Isten indítására írták le a B.ban a szent írók, azt, amit nekik le kellett írni. – Így értjük, hogy a B emberein keresztül Isten szól hozzánk.

De magunk is tapasztaljuk, // ha nem makacs, bezárkózó és kritizáló módon hallgatjuk// ,hogy a z Isten szava élő és ható, ahogy a Zsidókhoz irt levél 4:12 v. mondja.

Te milyen „hatását” tapasztaltad már, és folyamatosan Te hogyan tapasztalod, Isten éltető, szavának a hatását? Úgy-e „érezzük”, hogy Isten igazat mond, jót mond, és a javunkat akarja!

Ha kicsit is elgondolkozunk, „magunkba szállunk”, akkor a szívünk mindig „érzi”, hogy mikor mit mond Isten legtöbbször a B.-n, vagy esetleg embereken, testvéreken keresztül?!! /

A hozzánk személyesen szóló isteni szót I G É- nek nevezzük, mely egyben cselekedet.

Isten hozzánk szóló szavát K I J E L E N T É S-nek nevezzük /Ő nem bizonygat, nem győzködik, nem magyarázgat, hanem tényként közöl velünk olyan dolgokat, amit mi a legtöbbször nem is tudunk./

Isten kijelentésének legalább négy fő témája van: Kijelenti Önmagát, tehát bemutatkozik

Kijelenti, hogy Ő milyennek teremtett, és most milyen bűnösnek lát minket és hogy akar .

minket megváltani és üdvözíteni. Nagy örömhír: Krisztusért kész megbocsátani, ha bűnbánattal megtérünk Ő hozzá, és kész vagyunk megváltozni, megszentelődni.

***

 

Amit a Bibliáról minden hívőnek tudni kell.

2. rész: A Biblia tartalmáról.

Ha egy mondatba akarjuk belefoglalni az egész B. tartalmát, ezt kell mondanunk:

A B. Istennek az emberre vonatkozó üdv-tervéről, és annak megvalósulásáról szól.

Ehhez az igazsághoz kapcsolódva, a következőket kell tudnunk.

Isten az embert a maga számára teremtette. Istent erre az Ő tökéletes és teljes AGAPÉ szeretete indította. – Vágyott egy Hozzá hasonló teremtményre, akit igazán szerethet.

Isten terve a teremtéskor az volt, hogy Ő az emberrel, mindörökre a legszorosabb szeretet-

közösségben fog élni.

Tudjuk, hogy az első ember-pár élete így kezdődött az Éden kertben.

De itt történt egy katasztrófális, nagy tragédia. Az ember kiszakította magát ebből a boldog élet és szeretet közösségből. /az ember relatív szabadságot kapott, és így lett „személy”/

. A bűn eset hangsúlyos részletei: Az ember az ördögnek hitt, és olyan akart lenni, mint Isten. Az ember engedetlenné vált. Az ember Istentől független, önálló életet akart élni./ma is ezt látjuk!/ Az ember nem bánta meg helytelen tettét, legfeljebb másra hárította a felelősséget.

Közben tudnunk kell, hogy Isten egyszerre a tökéletes szeretet, és ugyanakkor a tökéletes igazság Istene. – Így nem hagyhatta a bűnt nem bánó ember bűnét büntetetlenül – Így következett be, hogy az embernek el kellett hagyni az Éden kertet

A bűn azért is lett igen nagy és végzetes veszedelem a mindenkori ember számára, mert az első emberpártól - máig, - minden ember örökölte a bűnre való h a j l a m o t. /ezt hívják eredendő bűnnek/

Tudhatunk arról, hogy bár Isten – igazságától indíttatva- megbüntette az embert, de továbbra is szerette, ezért nem pusztította el.- Isten örök szeretetének a jele volt az, hogy már az Éden kertben ígéretet adott az embernek, minden bűnös embernek Jézus Krisztusról, az igazi M E G V Á L T Ó R Ó L. Lásd I Mózes 3.:15 (olvasd el, tanuld meg, nagyon fontos!)

Az emberi élet síkján már itt elkezdődött az üdv-történet!!! Ez az első evangélium.

Az Éden kert után hosszú évszázadok teltek el, melyek során az ember mindig csak lejjebb sűlyedett az Isten nélküli, bűnös életben. // ezt minden bizonnyal azért engedte meg Isten, hogy mindenki, és így mi is, meglássuk és belássuk, hogy mire jut az ember magában, Isten nélkül a bűn útján . Pl. még a testvér gyilkosságra is képes. Lásd Kain és Ábel //

De Isten sohasem mondott le az emberről, mint a maga számára teremtett ember-gyermekéről.- Ennek az emberi történelem során sok jelét adta úgy, hogy sok féle kép próbálkozott visszahívni az embert az eredeti, Ő vele való, szoros élet és szeretet közösségbe. – Majd ezekről beszélgetünk- tanulunk a következő „órákon”

Most a teremtésről, néhány rövid egyszerű megjegyzés:

Nagyon egyszerű nyelven van elmondva, mert több ezer évvel ezelőtt, az ember csak így tudott „megsejteni” valamit arról, hogy

mindent Isten teremtett, mindent jónak teremtett és mindent az ember javára, és ugyanakkor az Ő dicsőségére teremtett./ez nagyon fontos!/

Fontos tudnunk azt is, hogy Isten a látható és láthatatlan világot az Ő szavával, azaz, az Ő Igéjével teremtett. Ma is, bennünk is, - és az egész világban – Igéjével /+ Szentlelkével, az által/ cselekszik. Ezért olyan fontos ma is számunkra Isten Igéje, mely élő és ható, ahogy a Zsidók 4:12 mondja.- De tanulságos a János ev. 1 rész 1, és további versek.

AMIT Bibliáról minden hívőnek tudni kell.

3. rész. Az Ószövetség rövid tartalma:

Tudjuk, hogy az első ember párral az Éden kertben végzetes tragédia történt, mert az első bűn elkövetésével, kiszakították magukat abból az Istennel való, éltető, boldogító szoros szeretet közösségből, melybe őket Isten eredetileg teremtette. – A bűn súlyát,végzetes következményét csak növelte az, hogy sem Ádám-Éva, sem Kain nem bánta meg bűnét, és nem kértek bűneikre bocsánatot. – De, mivel Isten nemcsak az igazságnak, hanem ugyanakkor a szeretetnek is az Istene, bár nem hagyta, nem hagyhatta teljesen büntetés nélkül Kaint, mégis nem mondott le végképp az emberről, az emberiségről, hogy azt vissza hívja az Ő szoros, szeretet-szövetségébe.

Igen, az egész emberiség történetének mindmáig, Isten felől nézve, az a lényege, hogy Isten a történelem folyamán az embert - kényszer alkalmazása nélkül – folyamatosan vissza hívja , visszavárja az Ő éltető, boldogító szeretet közösségébe /szép példa erre a Tékozló fiú példázata a Lukács l5 részében /

Ez a visszahívás a lényege és magyarázata - Isten felől – az emberiség, és ugyanakkor az egyes ember történetének, élete értelmének.

Az emberiség történetében , sok kisebb próbálkozás mellett, a Biblia szerint, Istennek négy nagy próbálkozása volt arra, hogy az emberiséget, vagy legalább is embereket vissza hívjon az Ő szeretet közösségébe. Ezeket a Biblia szövetség-kötés- nek nevezi.

Ennek a négy szövetség kötésnek a megvalósítására való törekvésről szól az egész Biblia. – Ennek alapján mondjuk, hogy a Biblia lényege Isten üdvözítő akaratának a magvalósulásáról szól. Ugyanezt rövidebben úgy mondjuk, hogy a Biblia lényege, legfontosabb tartalma: Isten üdvözítő terve, Isten üdv-terve, és annak megvalósítása, megvalósulása.

Istennek ezt a tervét azért is nevezzük „üdv”-tervnek, „üdvözítés tervének”, mert Ő az embert, minden bűnös embert úgy hív, úgy vár vissza Ő magához, a megtérés által, a megtérés, megszentelődés útján, hogy a megtérő, bűnbocsánatot kérő ember nemcsak a földi életében, hanem utána is, az örökké valóságban is, tehát mindörökké megmaradjon Isten szoros közelségében, az Ő örökké tartó éltető, boldogító szoros, szeretet közösségében, mint az Ő , Krisztus vérén megváltott, „visszavásárolt” , gyermeke !

Fontosságukra tekintettel egy kicsit részletezzük Istennek, a fent említett négy ”visszahívási” próbálkozását, azaz négy „ szövetség- kötési” ajánlatát, amit tehát Ő, a Tőle eltért, az önállóságnak többszörösen bűnös útjára embernek felajánlott, hogy azon vissza térjen Ő hozzá.

/De ne felejtsük, hogy a visszatérés lehetőségét már Isten az Éden-kertben megígérte a Megváltó ígéretével!!! - lásd I. Mózes 3. rész l5. vers ! /

Ha a Bibliát lapozzuk az elejétől kezdve, akkor azt látjuk, hogy Kain után az emberiség elszaporodott. Évszázadok, talán évezredek alatt történt ez?- nem tudjuk. A lényeg, hogy azt látjuk, hogy az emberiség annyira elmerült az Istent haragra ingerlő gonoszságában, hogy ezt már Isten nem tűrhette. – A l. Mózes 6-9 fejezetekben arról olvasunk, hogy Isten az egész emberiséget özönvízzel elpusztította. De üdvözítő tervét, szeretetétől indítva fenntartotta. Ezért, mivel talált egy embert, NÓÉ-t, aki „igaz és feddhetetlen volt”, és „Vele járt”, ennek a Nóénak megparancsolta, hogy építsen bárkát. Ő épített is ,de senki nem hitt neki, csak a családja. Így az özönvíz által minden élet elpusztult a földön, de Nóé és családja megmaradt. Amikor ő kijött a bárkából, ő vele, és ő vele együtt az egész ember világgal Isten szövetséget kötött. Lásd I.Móz. 8:l5-22, és 9. rész 8-19 versei.

AMIT A Bibliáról minden hívőnek tudni kell.

1. Rész: az Ószövetség tartalma.

A Noé szövetségének a tartalma az, hogy Isten megígérte, szinte az egész teremtett világnak, hogy többet ilyen radikális büntetést nem cselekszik e világgal. Azaz, bármennyire is elmerül a világ a bűnben, a megtartó gondviselést nem vonja meg a világtól. Ez a tény is annak a jele volt, hogy Isten az ember, az emberiség „haza” hívásáról, várásáról nem mondott le.

Nóé után az emberiség újra elszaporodott, hosszú idő alatt, és sajnos, ismét nagyon elmerült az istentelenségben és a gonoszságban . Erről beszél Mózes első könyve első ll része, ahol a Bábel tornyának építéséről, és annak megakadályozásáról olvashatunk.

Miután ez megtörtént, azt látjuk a Bibliában,, hogy Isten egy egész más, konkrét tervet kezdett megvalósítani az Ő üdv-tervének a megvalósításában.

A Mózes első könyvében a l2-ik, és következő részekben aránylag részletesen olvashatunk Ábrahámról, akit Isten megszólított, akivel Isten többször beszélt, és akivel Isten szövetséget kötött. Ábrahámtól Isten „csak” engedelmességet várt, amit ő igyekezett megtenni. Ennek alapján írja Mózes könyve, de az újszövetség is, hogy „Ábrahám hitt az Úrnak, Aki ezért igaznak fogadta el őt” I.Mózes l5:rész 6 vers. /egyébként ennek alapján tanítja az újszövetség is, hogy „Ábrahám a hívők atyja” /

Az I.Mózes l2 és következő részekben arról értesülünk, hogy a szövetség kötés során Isten Ábrahámnak 4 dolgot ígért: 1./ A felesége, idős kora ellenére fiat fog szülni.

2./ fiának utódait elszaporítja, és nagy néppé teszi.

3./ennek a népnek új hazát ad: Kánaán-t

4./ E népből származik majd a világ Megváltója. I.Móz. 12:3/b

Ábrahám után, a következő évszázadokban Isten beteljesítette ennek a szövetségnek az első három pontját. Erről szól Mózes első könyve végig. Így származott a kiválasztott Ábrahámtól a kiválasztott zsidó nép.

Erről a népről tudni kell, hogy József után, Egyiptom gazdag tartományában szaporodott el. Ott félni kezdtek tőlük és kegyetlenül gyötörték, pusztították őket sokáig. Végül Isten megkönyörült rajtok, és sok csodával kiszabadította őket, Mózes ás Áron vezetése mellett. E két vezető által, Isten maga vezette népét. 4o évi pusztai vándorlás után az új hazába:Kánaánba.

De tudnunk kell, hogy e vándorlás elején ezzel a vándorló néppel a Sínai félszigeten, a Sinai hegynél Isten megkötötte az Ő népével a harmadik szövetségét. – Erről , és az egész pusztai vándorlásról részletesen olvashatunk a Mózes 2. könyvében.

Kiemelten tudnunk kell, hogy e harmadik szövetségnek Isten készített, írt két kőtáblára egy alap szabályt, a tízparancsolatot, mely arról szólt, hogy az egyiptomi nagy szabadításért hálából mit, milyen engedelmességet, milyen, Istennek kedves, életet kíván Isten az Ő népétől. Ugyanakkor , más bibliai Igékből tudjuk, hogy Isten azt is tervezte, hogy a zsidó nép ha tökéletesen betartja a törvényt, akkor visszafogadja őket az Ő eredeti, tökéletes, éltető szeretet-közösségébe Lásd: Máté l9:l7

De tudnunk kell azt is, hogy a zsidó nép kiválasztásával Istennek volt missziói célja is. Éspedig az, hogy a zsidó nép majd más népeket is megnyerjen az egy igaz Isten imádására.

Lásd: Mózes 2. könyve 19:6. vers…”lesztek nékem papok birodalma, és szent nép”……

Sajnos, a zsidó nép a „törvényt” és annak alapját a tízparancsolatot, szinte soha nem tudta

megtartani, sőt igazán nem is akarta.

Mi mégis fontosnak tartjuk a magunk számára, a Hegyi Beszéddel együtt a tízparancsolatot, mert annak tükrében látjuk meg, hogy Isten mértéke szerint milyen bűnösök vagyunk, és mennyire szükségünk van egy teljes kegyelmet hozó MEGVÁLTÓRA.

AMIT BIBLIÁRÓL MINDEN HÍVŐNEK TUDNI KELL.

5. rész. A harmadik szövetség /ószöv/ tartalma, fontossága, tanulsága.

Tudjuk, hogy a harmadik szövetség alapja a „tízparancsolat”, De tudnunk kell azt is, hogy ahhoz az ószövetségben kb. 3oo kiegészítő isteni rendelkezés van hozzákapcsolva.

Isten minden szövetséget, így ezt a szövetséget is azért ajánlotta fel az ember számára, közelebbről a zsidó nép számára, hogy ez által utat, lehetőséget adjon arra, hogy az ember visszataláljon Istennel való szoros, szeretet közösségbe.

De tudnunk kell azt is, hogy az ószövetségben Isten a zsidó néptől komoly teljesítményt is várt viszonzásul a zsidó néptől. A sok féle áldozat mellett, megváltoztatott, „szent” életet”.

Ahogy már szóltunk is róla, Isten hálát várt, hűséget várt, hogy más Istent egyáltalán ne imádjon. De ezeken felül nagyon várta az engedelmességet, hogy minden parancsolatát és rendelkezését pontosan, és szív szerint, betöltse, és megtartsa. Várta Isten a népétől, hogy papok birodalma legyen, tehát próbálja továbbadni a pogányoknak az Ő imádásának a módját. Mind ezeket az elvárásokat Isten úgy foglalta össze, hogy legyetek az én népem, azaz legyetek „szent nép” Ez utóbbi a régi bűnös élet megváltozását, tiszta, új életet jelentett volna.

Sajnos, ezt az isteni igényt a zsidó nép szinte soha nem tudta és nem akarta megtartani.

Isten évszázadokon hosszútűréssel „perelt”, vitatkozott az Ő népével emiatt

Igen tanulságos ez a hosszú „vita” Isten és az ő választott népe között. Ez a tanulságos vita a Biblia első részének az „ószövetségnek” a tartalma.

Ezért kell nekünk is rendszeresen olvasni, sőt minél többet kívülről is tudni az Ószövetség történeteiből.

Ha tehát olvassuk az Ószöv.-et, mindig azt látjuk, hogy ha a zsidó nép igyekezett szív szerint megtartani a „törvényt” /tízparancsolat +rendelkezések/ akkor Isten mindig éreztette velük éltető és áldó szeretetét, gyakran csodatevések által is.

De ez csak ritkán , és rövid ideig valósult meg, szinte csak kivételként. A jellemző az volt, hogy a zsidó nép nem tudta, de legtöbbször szív szerint nem is akarta megtartani Isten kéréseit, parancsait, ami pedig feltétele lett volna a szövetség megtartásának. Ehelyett bűnbánat nélkül, önhitt képmutató magatartást tanúsított mind máig, a legtöbbször. Ez a farizeus magatartás: én jó vagyok és mindenki más rossz.(ma is így gondolkozik a tipikusan vallásoskodó, és nem megtért ember )

Több évszázados próbálkozás után Isten egyre inkább kezdte küldeni az Ő népéhez a

P r ó f é t á k a t, akik egyrészt ostorozták a bűnnek minden formáját, másrészt egyre inkább hirdették, évszázadokon keresztül, hogy Isten elküldi a „M e s s i á s t” aki teljes megváltást hoz majd nemcsak a zsidó nép , hanem mindennép számára. /Messiás= igazi, isteni (szabadító)/ Azt is hirdették a próféták, hogy a Messiáson keresztül Isten egy „ú j” szövetséget ajánl fel nemcsak a zsidó népnek, hanem minden népnek, teljes és ingyen kegyelemből. Ez jött el, ez valósult meg Jézus Krisztusban. / Krisztus= igazi, Istentől, felülről való. Jézus= Szabadító, Megváltó /

Fontos a számunkra tudni és érteni, hogy mi a különbség az „ó” és „új” szövetség között.

Az ószöv.-ben Isten „teljesítményt” várt a zsidó néptől, ahogy ezt fentebb részleteztük. De az újszöv.ben Isten tőlünk már csak azt várja, hogy bűnbánattal fogadjuk el az ingyen

kegyelmet, és vele együtt minden áldását. Róma 8: 32. /itt a földön áldott, új életet, majd örökéletet/

Igaz, hogy az új. szöv.-ben is vár Isten engedelmességet, de csak olyan engedelmességet, hogy engedjük azt, hogy Jézus Krisztus az Ő Igéje és Szentlelke által folyamatosan munkálja bennünk az életünk megváltozását. Ez számunkra a megszentelődés útja. 3.Mózes l9:2, Máté 5:48, I.Péter l:15,6.

De kiemelkedően fontos a két szövetség magyarázatánál a Jeremiás 31.31-35 !!! (új szöv.!!!)

Az ószöv.ben Isten csak „kívülről”, közvetve tartotta népével a kapcsolatot, az új szövetségben pedig, velünk már „belülről” – Igéje és Szentlelke által, személyesen tartja a kapcsolatot.

Az ó-szöv.-ben személyes kapcsolatot, csak Ábrahámmal, Mózessel, kivételesen papokkal, némely királlyal és főleg a prófétákkal tartott Isten. De az új szövetségben már minden megtért gyermekével

személyes kapcsolatot tart, ami a legszorosabb kapcsolat, és ez már az eredeti, visszaállított paradicsomi állapot kezdete. Nagyon fontos Ige itt Ap.csel. 2:l5-l8. és Galata 2:20 Gal.3:24

***

AMIT A BIBLIÁRÓL MINDEN HÍVŐNEK TUDNI KELL.

6. oldal. Újszöv. Jézus földi életének rövid története.

Jézus = szabadító Krisztus = igazi, felülről, Istentől való /héberül: M E S S I Á S !/

2010 évvel ezelőtt született Zsidó országban, Betlehem nevű vidéki kis városban, Mária és József nevű szülőktől. – Ennek történetét olvasd a Máté 1,2, részében és a Lukács 2 részében.

Jézus születését minden évben dec. 24, és 25.én ünnepeljük, karácsony – kor.

Karácsony ünnepére az előtte lévő 4 vasárnapon készülünk, melyeket a d v e n t – i vasárnapoknak nevezünk. A D V E N T = ELJÖVETEL, MEGÉRKEZÉS /várakozás/

Jézus földi élete 33 évig tartott. Az első 3o évről alig tudunk valamit. –Mindenvalószínűség szerint családi körben töltötte, sok munkával. Tudjuk, hogy apja ács mester volt, és valószínű, hogy hamar meghalt, mert nem beszél róla a Biblia , legfeljebb csak a kis Jézussal kapcsolatban.

A kis Jézusról csak az egyiptomi menekülést, és a l2 éves korában történt jeruzsálemi, templomi útjáról tudunk. Lásd Máté és Lukács elbeszélését. ( fentebb)

Jézus tehát 3o éves korában kezdte el az ő tanítói és megváltói munkáját, tehát az Ő isteni küldetésének a megvalósítását.

Munkája kezdetén 3 jelentős cselekedete volt:

1./ Keresztelő Jánossal megkereszteltette magát. Olvasd: Lukács 3:l-23, Máté 3 rész

2./ Elvonul a pusztába, készülni a nagy feladatra, és közben ellenáll az ördög csábításának

/kísértésének, amivel nekünk is példát ad a bűn elleni ellenállásra. Lásd Máté 4:1-11

3./ Tanítványokat választ maga mellé. Lásd Máté lo: 2-5

Péter volt az első, kit követett András,

Jakab, János, Fülöp, Bertalan és Tamás.

Máté, Jakab, Simon, Taddeus és Júdás.

Így nevezi őket sorba a Szentírás.

Jézus a három év alatt számtalan sok isteni csodát tett, melyek közül csak néhány van leírva a Bibliában. Lásd. Máté 9:35,36 és János 20: 30,31 és 21: 24,25 versek.

// ezekkel a csodákkal majd részletesen foglalkozunk!//

Jézus csodáiról tudni kell azt, hogy Ő azokat csak j e l e k n e k szánta, hogy jobban elhiggyék, hogy Ő teljes megváltást, élet megújítást akar velünk cselekedni Lásd: Máté 9: l-8.

Jézus a teljes élet- megújítást úgy hirdette, hogy egy egész más ország, az „ Isten országa”

megérkezését hirdette. Lásd Máté 4:l7 és Márk l:15 _

Jézus nagyon sokat prédikált széles tömegeknek, tanító és evangélizáló jelleggel. Miközben beszélt, sok történetet is mondott, szemléltetés képen. Ezeket p é l d á z a t o k- nak nevezzük.

A legszebb, legmeghatóbb ilyen példázat a „Tékozló fiú” története , a Luk. 15 részében

7. AMIT A BIBLIÁRÓL MINDEN HÍVŐNEK TUDNI KELL

7. OLDAL. Keresztyén ünnepek – üdvtörténeti ünnepek – Jézus földi élete.

Az előző leckében már megbeszéltük a karácsonyi ünnepkör legfontosabb részeit és Jézus földi életének első harminc évét, annak legfőbb mozzanatait.

Második nagy üdvtörténeti ünnep- körünk a H Ú S V É T.

A húsvét-ot megelőzi az ünnepre készítő , hat hétig tartó, nagyböjt ideje, amikor készülünk a húsvéti ünnepkör méltó megünneplésére.

A böjtről beszél már az ó-szöv is, és az újszöv. is. Tehát a mi hívő életünkben is kell böjtnek lenni. – A nagyböjt kb. hat hét= 42 nap, és ez a Jézus 40 napos böjtje nyomán alakult ki.

Régen a böjt főleg a hús fogyasztását tiltotta. Viszont húsvétkor lehetett újra húst enni. Innen jön a húsvét név. – Nyilván ez nem jó , nem biblikus nevezés, de olyan erősen belegyökerezett a magyar népi gondolkozásba, hogy ezen már nem lehet változtatni. Nyilván az lenne a helyes név, hogy f e l t á m a d á s ü n n e p e .

A nagyböjt mellett a v i r á g v a s á r n a p előzi meg húsvétot. Ennek ünnepe mindig a húsvét előtti vasárnapon van. Ennek történetét lásd, és olvasd el Máté l9:29- 48. De lásd a párhuzamos helyeket a másik 3 evangéliumban. !!!

Tudni kell azt is, hogy a Biblia nem határozza meg a húsvét pontos idejét. Tehát csak az egyházi közgondolkozás alakította ki az első századok során, sok gondolkozás után, hogy minden évben a húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőség /márc 21/ utáni, Hold-tölte utáni első vasárnapon legyen. – Természetesen virágvasárnap mindig az előző vasárnap.

Virágvasárnap és húsvét közötti hetet n a g y h é t - nek nevezzük.

Virágvasárnap történetét egy mondattal így mondjuk : Jézus ekkor bevonul Jeruzsálembe, a fő városba, ünnepélyesen.

Ennek a bevonulásnak 3 célja volt:

1/. Megünnepelni a népével együtt a Egyiptomi kiszabadulás ünnepét, a páska ünnepet.

2./ Megmutatni mindenkinek, hogy Ő a SZERETET KIRÁLYA, tehát egészen máskép király, mint ahogy az Isten Fiát várta a zsidó nép. /mi éppen ezért hódolunk Neki !/

3./ Lelkében készült a fővárosban, az egész világ szeme előtt meghalni MEGVÁLTÓ halállal

MIATTUNK, HELYETTÜNK, ÉRETTÜNK.

Tehát Jézus nagyhéten a fővárosban JERUZSÉLEMBEN tartózkodott, és szüntelenül tanított és csodákat tett.

Nagycsütörtökön este Ő már , a tanítványaival külön ünnepélyesen megünnepelte a zsidók egyiptomi kiszabadulási ünnepét, egy külön ünnepi vacsorával.

Ennél a vacsoránál több fontos, számunkra is nagyon tanulságos, fontos esemény történt. Lásd Máté 26. részt, + a párhuzamos helyeket a másik 3 evangéliumban.

Ezek közül kiemelkedik egyrészt a lábmosás története, ami a János ev. 13. részében van megírva. Olvasd el !!!

A másik nagyon fontos esemény, hogy Jézus itt rendelte el az övéi számára az U R V A C S O R Á T. Ennek leírása megvan a Máté 26:26-28 versekben. + a párhuzamos helyeken a másik három evangéliumban. De legbővebben leírta ezt a történetet Pál ap. az I.Kor ll:23-29 verseiben.

/mi reformátusok ezt szoktuk olvasni minden úrvacsoránál!!! /

(nekünk reformátusoknak csak kettő „sákramentum”- unk van: keresztség és úrvacsora !!)

„sákramentum= szentség. – Az üdv ígérete fűződik hozzá a Bibliában! Ezért „szentség” !

Mi az úrv.-ban nem „áldozzuk fel” újra Krisztust, hanem elfogadjuk újra a bűnbocsánatot és Őt magát Jézust Urunknak. Ugyanakkor magunkat átadjuk Neki újra, magunkat áldozzuk oda neki

H á l á - ból !!! az ingyen kegyelemért! Lásd Zsidók lo: l4 + l5-l8 versek

 

***

 

AMIT A BIBLIÁRÓL MINDEN HÍVŐNEK TUDNI KELL.

8. Rész, 8. oldal. Húsvét, mennybemenetel, pünkösd, első Egyház.

A Máté 26-28 részek, és a párhuzamos helyek elmondják, hogy Jézus nagycsüt. késő este a 11 tanítvánnyal kiment egy városszéli parkba, a Gecsemáné kertbe imádkozni. Az áruló Júdás erről előre tudott, és ezért idevezette a fegyveres templomi szolgákat a Jézus elfogására. Tudjuk, hogy Júdás csókkal mutatta meg a katonáknak, hogy kit kell elfogni. –A Biblia elmondja, hogy a katonák Jézust

a Nagytanács („szanhedrin” = legfőbb kormányzói és bírói testület) elé vitték, ahol vallási és világi v

vezetők összegyülekezve várták Jézust. Itt különböző hamis vádak alapján még azon éjjel Jézust halálra ítélték. Ezt az ítéletet a megszálló római hatóság helyi képviselőjével is jóvá kellett hagyatni. Ezért péntek reggel Jézust Pilátus elé viszik, aki némi habozás után , a tömeg követelésének eleget téve, véglegesíti a halálos ítéletet. Ezt az ítéletet még az nap délután végre is hajtják keresztre szegezéssel a Golgota hegyén. Erre emlékezünk a legszomorúbb ünnepünkön , n a g y p é n t e k- en.

Jézus halálával kapcsolatban mi hisszük és valljuk hogy Ő maga is akart meghalni m i a t t u n k , h e l y e t t ü n k és é r e t t ü n k. Erről Ő háromszor egész nyiltan beszélt halála előtt, de nagyon sok megnyilatkozásával is utalt előre erre.

Szeretetétől indíttatva meghalt érettünk, mert csak így tudott nekünk bűneinkre bocsánatot nyerni, és csak így tudott minket a haragvó Istennel kibékíteni , és így tudott nekünk helyet készíteni a mennyországban, az üdvösségben.

Tudjuk a Bibliából, hogy még nagypéntek d.u. a Jézus testét Arimáthiai József és Nikodémus egy szikla sírba eltemették. Innen támadt fel harmadnap, húsvét hajnalán.

H ú s v é t tehát Jézus Krisztus feltámadásának öröm ünnepe. Hangsúlyozzuk, hogy öröm ünnep, mert Jézus, feltámadásával bebizonyította, hogy legyőzte a bűnt, és vele együtt minden szenvedést, sőt még a halált is. Ezzel együtt megvalósította annak lehetőségét is a számunkra, hogy lelkileg már itt és most feltámadjunk, ha Ő hozzá bűnbánattal együtt megtérünk. Ezzel együtt megígérte nekünk a testi feltámadást és az üdvösséget.

A Biblia szerint húsvét után még 40 napig Jézus a földön volt, jóllehet már mennyei, dicsőséges teste volt. Ebben az állapotban csak időnként, de számos alkalommal láthatták a tanítványok. Sőt hallhatták is, hisz felkészítette őket arra az időre, amikor Ő láthatóan nem lesz velök. Megígérte nekik, hogy elmenetele után visszajön hozzájuk, mint Szentlélek. Azt mondta nekik, hogy „elküldöm hozzátok a vigasztaló Szentlelket.”-A 4o nap elteltével Jézus „felment a mennybe, és az Atya jobbjára ült” - Ekkor adta tanítványainak a missziói parancsot, amiben benne van a keresztelés elrendelése is. Lásd: Máté 28: l8-20.

A mennybemenetel ünnepét helytelenül áldozócsütörtök-nek mondjuk a mindennapi életben.- Fájlaljuk, hogy a magyar nyelvben, a magyar beszédben a katolikusoktól a református beszédmód is átvette olyan erősen ezt a szó használatot, hogy ezen nem tudunk változtatni egyelőre.

A Bibliából tudjuk, hogy Urunk az ígéretét beteljesítette, és mennybemenetele után lo nappal, a zsidók aratási ünnepén, p ü n k ös d –kor elküldte és kiárasztotta az ő tanítványaira, azaz apostolaira az ő Szentlelkét. Erről olvashatunk az Ap. csel. 1 és 2. részében. ( pünkösd szó a görög pentekoszté= ötvenedik, szóból származik)

De a pünkösd ünnepének máig ható fontos része az is, hogy Péter, a többi apostolokkal együtt rögtön az ünneplő sokaság közé mentek , ott rögtön Jézusról, az Ő megváltásáról kezdtek beszélni, és őket Jézushoz való megtérésre hívták. Azokra, akik elfogadták ezt a hívó szót, szintén kiáradt Isten Lelke. Isten Lelke nemcsak az apostolokban, hanem ezekben a hívőkké lett emberekben is csodálatos változást kezdett munkálni. Őket az apostolok megkeresztelték Jézus nevében, összegyüjtötték őket, és egy csodálatos lelki közösséget hoztak létre, melynek összekötő ereje, a krisztusi hit mellett, az igaz testvéri szeretet volt.

Ebben a lelki közösségben született meg a máig is élő E G Y H Á Z , melyet a Biblia Krisztus testének nevez az I Kor. l2 részben.

Az első Egyház megalakulásáról, növekedéséről, és Földközi tenger környékén való, rohamos elterjedéséről szól a Bibliában az Ap. csel. írott könyv. Ez a könyv főleg Péter és Pál apostolok sikeres munkálkodásáról szólnak. – Az Egyház további életéről az egyháztörténet,mint tudomány, beszél részletesen.

A p ü n k ö s d tehát nemcsak a Szentlélek eljövetelének, kitöltetésének az ünnepe, hanem egyben az Egyház megalakulásának, azaz az Egyház születésének is az ünnepe.

Hisszük és valljuk, mert tapasztaljuk is, hogy mindmáig, és ezután is az Egyházat a Szentlélek táplálja,építi, őrzi és fenntartja e földön az örökkévalóság kezdetéig.

Személyes vonatkozásban az a pünkösd jelentősége, örvendetes ajándéka, hogy az Egyházban, Jézusért Isten, egyenként is megszólít minket, és egyenként is szövetséget , „új” szövetséget köt velünk. Ez azt jelenti, hogy személyes kapcsolatot hoz létre velünk úgy hogy a bűneink bocsánatával együtt nekünk is, egyenként is, adja az Ő Szentlelkét, ahogy Péter is magyarázta az első pünkösdön az ünnep csodáját a jelenlévő embereknek. Idézte Jóél prófétát, hogy Isten megigérte, hogy az utolsó időkben kitölti az Ő Lelkét „ minden testre”

Kivánom, hogy Te is tapasztald meg, ma is, pünkösdnek ezt a boldogító csodáját !!!

 

***

 

 

ALAPFOKÚ BIBLIAISMERETI TANFOLYAM VIZSGA KÉRDÉSEI.

1./ Mit jelent a Biblia a szó?. .. . . . . . .. . . . . . . . . .

2./ Milyen nyelveken írták először a Bibliát? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3./ Miért fontos szám a „27” a Bibliával kapcsolatban ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4./ Miben áll a Biblia kettős „természete”? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5./ Hogy nevezzük Isten szavát, mely minden emberhez szól ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6./ Mi a Biblia tartalma egy rövid mondatban?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7./ Mi az isteni kijelentés /=Biblia!/ 3 fő mondanivalója röviden?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . … . . . . . . . . . .. . . .. … . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8./Mi volt Isten terve az emberrel a teremtéskor? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9./ Milyen „tragédia” történt az Éden kertben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10./ Istennek mi a két legfontosabb tulajdonsága?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . .

11./ „Mivel” teremtette Isten a világot? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12./ Már az Éden kertben Kit igért meg Isten a bűnös emberiség számára?...................... . . . .

13./ A bűneset után mi volt Istennek a legfőbb célja az egész emberiséggel? . . . . . . . . . . . . . . . . .. .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . .

14./ Összesen hány szövetséget ajánlott fel Isten a bukott emberiség számára?- . . . . . . . . . . . . .

15./ Az első szövetséget közelebbről kivel kötötte Isten, és mi annak a jele ?. . . . . . . . . . . . . .

16./ A második szövetséget kivel kötötte Isten ? . . . .. . . . . . . . . . . . .

17./ Milyen ígéreteket adott Isten Ábrahámnak az engedelmesség feltétele alatt?. . . . . . . . … . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .. . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..18./ A harmadik szövetséget kikkel kötötte Isten, és hol ?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19./ Ki volt az a két vezető, akik kivezették a zsidó népet Egyiptomból?. . . . . . . . . . . . . . . . . .

20./ Mi volt a harmadik szövetségnek az alap törvénye ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21./ Írd le az ötödik parancsolatot!. . . .. . . . .. . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22./ Nekünk mit mond, mit tükröz a tízparancsolat?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23./ Bár a zsidó nép nagyrészt betartotta a törvényt, de mi nem változott meg? . . . . . . . . . . . . .

24./ Kik hirdették, jövendölték századokkal előre a Messiás érkezését? …………………......?

25./ Melyik próféta beszélt előre az új szövetségről, és hol van megírva?. . . . . . . . . . . . . . . . . .

26./ Az ó szövetségben csak kikkel tartott Isten személyes kapcsolatot?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

27./ Az új szövetségben Isten kikkel tart személyes kapcsolatot?........ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

28./ Jézus hány évvel ezelőtt született erre a földre, és melyik országban, melyik városban?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . … . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . ..

29./ Ki volt Jézus anyja és nevelő apja, és utóbbinak mi volt a foglalkozása?. . . . . . . . . . . .

3o./ Mikor ünnepeljük Jézus születését és milyen vasárnapokkal készülünk arra? . . . . . . . . .

31./ Mit jelent a Krisztus név magyarul és héberül ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

32./ Mit jelent a Jézus név? . . . . . . . . .. . . . . . . . .

33./ A felnőtt Jézus hány évig végezte az ő tanítói és megváltói munkáját? . . . . . . . . . . . . . . .

34./ Hány éves korában halt meg, és melyik ünneppel emlékezünk erre? . . . . . . . . . . . . . . . . .

35./ Hány tanítványa volt Jézusnak, és írjál legalább hármat?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

36./ Hogy nevezzük a Jézus által mondott tanító történeteket, és írj egyet?!. . . . . . . . . . . . . . .

37./ Mi a nagyhét kezdete és vége ? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..

38./ Nagy csüt. este milyen – több - jelentős esemény történt?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39./ Mit jelent a „sákramentum” szó, és nekünk hány van? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

40./ Jézus feltámadását mikor ünnepeljük, és mi lenne a helyesebb megnevezése?. . . . . . . . . . .

41./ Húsvét és pünkösd között hány nap van ?. . . . . . . . . . . .

42./ „Áldozó csütörtökön” mi történt?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..

43./ Ekkor milyen parancsot adott Jézus, és melyik sákramentumot rendelte el? . . . . . . . . . . . …………………………………………………………………………………………………

44./ Pünkösdkor milyen két jelentős esemény történt?. . . . . . . . . ……………………………..

…………………………………………………………………………………………………

45./ Ki tartja fenn ma is az Egyházat, és ebben mi a legfontosabb „eszköze” ma is?...............

………………………………………………………………………………………………….

46./ Miért jó Neked hinni és az Egyházba beletartozni ?.........................................................

………………………………………………………………………………………………….

***

Vázlatos segítő gondolatok a bizonyságtevéshez


Jézus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Máté 28. 18-20


Nem akarok erről az Igéről részletes igehirdetést mondani, hanem csak szeretném ezzel az Igével bevezetni a most következő beszélgetésünket, úgy, hogy szeretnélek emlékeztetni titeket arra, hogy mi keresztyének, megtért hívő emberek, a megtérésben és újjászületésben nemcsak kegyelmet és új életet kaptunk, hanem kaptunk egy óriási nagy feladatot is. Ez a feladat valóban olyan nagy, hogy mondhatjuk azt, hogy ez porba roskasztó feladat, sőt azt is mondhatjuk, hogy ezt a feladatot a saját erőnkből, a saját képességeinkből nem is tudjuk teljesíteni. - Ennek a nagy feladatnak a lényege az, hogy ne csak a szívünk legfőbb vágya, hanem a mindennapi életünk legfőbb célja is az legyen, hogy embereket Krisztushoz vezessünk, Krisztus tanítványaivá tegyük őket.


Amikor most felelevenítjük magunk előtt ezt az isteni küldetésünket, feladatunkat, külön vegyük tudomásul azt is, hogy ez a feladat szól minden egyes megtért hívő emberhez, és ez alól nincs kivétel! - Nem vagyok én sem kivétel, és nem vagy kivétel Te sem, testvérem! ! ! Csak emlékeztetek mindenkit arra, hogy az egész Biblia alapján, de főleg az 1 Péter 2:9 alapján az „egyetemes papságot" valljuk!


Ezek után csak az a nagy kérdés van előttünk, hogy ezt a nagyon nagy feladatot, mi hívő emberek, vajon végezzük-e ? Ha végezzük, akkor vajon úgy végezzük, ahogy azt Urunk várja tőlünk? - az eredményesség kérdését már fel sem merem tenni, hogy a 322 halleluja ének szerint hány „kéve van a vállunkon"?


A részletesebb helyzet felmérés helyett, engedjétek meg nekem, hogy az előző kérdésekre azt feleljem általánosságban, hogy egyikőnk sem lehet megelégedve önmagával és a missziói munka végzésével.


A szégyenkező bűnbánat mellett örüljünk annak, hogy még tart a kegyelmi idő, és így még van alkalmunk a megújulásra. - Hívlak tehát titeket arra, hogy éljünk a lehetőséggel, és kezdjünk egy őszinte beszélgetésbe, azzal a céllal és vággyal, hogy egymást segítve és tanítva, megújuljunk, nemcsak hitéletünkben, hanem a küldetésünk végzésében is.


További bevezető gondolatnak szánom azt, amikor felvetem a kérdést, hogy mi hívő emberek, vajon tudjuk-e, hogy miért, milyen céllal hívott minket az Úr a gyermekeinek? - Engedjétek meg nekem, hogy a Biblia alapján azt feleljem a kérdésre, hogy az Úr minket, 3+1 céllal hívott el - Éspedig: l./ fiúság, 2./ szolgálat, 3./ üdvösség. E három cél együttes fő célja: dicsőségének magasztalása az Ef.1:6, és 12 szerint.


E cél-csokorból és most kiemelem a másodikat, a SZOLGÁLATOT, és ezzel kapcsolatban megjegyzem azt a sejtésemet, hogy - bár tévednék! - mi hívők, ezt az isteni célt vesszük a legkevésbé „komolyan". Pedig komoly figyelmeztetés rejlik a Máté 7:21-ben, a 20:1-16-ban, a 24:16-ban, és még sok más bibliai Igében is.


Mindnyájan tudjuk, hogy a szolgálatnak a Biblia szerint sokféle formája van, azaz sokféle formája lehetséges minden hívő ember számára. Úgy gondolom, hogy nem cselekszem önkényesen, ha én most a sokféle szolgálatok közül első helyre kiemelem az Ige tovább mondását, továbbadását, a bizonyságtételt.


Ezzel kapcsolatban, be kell számolnom nekem most arról, szégyenkezéssel és bűnbánattal, hogy elsősorban magamból kiindulva, de testvérek őszinte vallomását is figyelembe véve, az nyugtalanít engem már évek óta, hogy erőtelenek, gyengék, sőt néha szinte némák vagyunk ebben a szolgálatban, talán nem is kevesen. - Pedig, a mai időkben, - különös tekintettel a körülöttünk lévő lelki sötétségre, lelki tudatlanságra, - különösen ideje lenne, hogy még a „háztetőkről „ is hirdessük, továbbadjuk az egyetlen, igazi, öröm-üzenetet. Máté 10:27


Ennek az igazságnak a komolyságát, súlyosságát alátámasztja a János 18: 21 vers is és a Márk 8: 38 verse és sok más bibliai Ige is.


Főleg ezek az Igék az utóbbi időkben engem sokat „tanítottak, fedettek és neveltek" /II Tim. 3: 16/, és ezek nyomán alakultak ki bennem a következő, egyszerű, és a testvéreim által is ismert, „segítő gondolatok" a bizonyságtétellel kapcsolatban, melyeket most elébetek kívánok adni. De rögtön hangsúlyozni szeretném azt, hogy az én csak annyi szerepet szánok magamnak, hogy az általatok is ismert, ide vonatkozó bibliai igazságokat, tanításokat igyekszem csokorba összefogni. De ez a „csokor", tudom, hogy nem teljes. Ezért is került a címbe bele ez a szó, hogy „vázlatos". Ennek nyomán nagyon várom, hogy minden alább felsorolt gondolathoz, részletes megbeszélés keretében; sok kiegészítést és tapasztalatot, és igei meglátást tegyetek hozzá./ azt is örömmel veszem, ha ezeket utólag juttatjátok el hozzám


1./a bizonyságtevéshez mindenek előtt kiválasztott, elhívott és teljesen átadott élet kell! Ez a gyakorlatban, a megtérésben, az újjászületésben mutatkozik meg, ami folytatódik folyamatosan a megszentelődésben. - Bár tévednék, de az a sejtésem, hogy olykor egy-egy megtérés nem elég mély, nem elég átfogó, és a folytatás is nagyon felszínes, és a megszentelődés is nagyon kétséges.


Tanács: vizsgáljuk meg hívő életünk kezdetét: vajon megbántunk, letettünk miden bűnt, és vajon mindent átadtunk az Úrnak a Róma 12: 1-2 szerint?


2./ A bizonyságtevéshez szükséges az, hogy állandóan a Szentlélek uralma és vezetése alatt éljek!- Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy az Igét rendszeresen olvasom, tanulmányozom, hallgatom, és annak igyekszem is engedelmeskedni. Ugyanis az Igének engedelmeskedő hívőt tudja és akarja a Szentlélek vezetni és „használni"


Tanács: vizsgáljuk meg: mennyire valóság az életünkben a Róma 8. 14-17, és a Gal. 2.:20. 3.1 A bizonyságtevéshez kell, hogy érezzek elhívatást, külön is a szolgálatra, és így a bizonyságtevésre. Közelebbről: kell, hogy érezzek felelősséget a másik ember megtéréséért és vele együtt az üdvösségéért. - Kell, hogy szinte olyat érezzek, hogy rám bízta az Úr a másik ember lelkét. Kell, hogy érezzem, hogy engem is kiválasztott az eszköznek úgy, mint Pétert a Máté 4: 19 szerint. Kell, hogy úgy érezzek és szóljak, mint Pál a II. Kor. 5: 14-ben, a 18­21 versekben és a Róma 9. 1-5 -ben, a 10: 1-2-ben.


Tanács: ezt a küldetés tudatot kérjük el, fogadjuk el Urunktól.- Olykor nagyon nehéz ennek az útja, de a világ legnagyobb kitüntetése az Úr eszközének lenni.


4./ A legegyszerűbb bizonyságtevéshez is nagyon szükséges, hogy ismerjem, értsem, és a gyakorlati életre alkalmazni tudjam a Bibliát! - mint Istennek ma hozzánk szóló, élő és ható Igéjét, tehát mint az „életnek beszédét", mint az élet KRESZ- könyvét.


Tanács: Olvasd, hallgasd rendszeresen a Bibliát! Kiemelkedő igazságokról készíts jegyzeteket. Jó megtanulni kívülről minél több bibliai Igét!


5./ Igen ajánlatos, hogy reggel, szinte még a szemed kinyitása előtt, az első gondolatodban az Úrnak felajánlod magadat a napi szolgálatra. Kérdezzed: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?- A Biblia melletti csendességedben is mindig kérjed, hogy készítsen fel a napi szolgálatokra, és Ő adja szívedbe és a nyelvedre az Igét, amit majd napközben szólanod kell


Tanács: naponként emlékezz arra, hogy az Úr Jézus tulajdona vagy a Heid. Káté első kérdés-felelete szerint. Emlékezz arra, hogy időd, mindened az Úré, hisz az úr asztalánál sokszor megfogadtad, hogy ezután az Ő dicsőségére élsz! / és nem magadnak!/





6./ Ha feltételezhető, hogy a következő percekben, vagy legalább is közelemben, valakinek bizonyságot akarok tenni, vagy „kell" bizonyságot tennem, akkor - legtöbbször -ajánlatos, a lehetőség szerint, átgondolni, körvonalazni a másik ember élethelyzetét, azaz, hogy ki ő, és milyen az élete. Azaz milyen a sorsa, és mi az öröme és mi a bánata. - Ha viszont semmit, vagy alig tudok róla valamit, igen ajánlatos először őszintén érdeklődni a hogyléte felől. A személyes érdeklődés a legtöbb embernek jólesik, mert szeretetre éhes a lelke. Ennek nyomán viszont a legtöbbször megnyílik a szív, és késszé válik a lelke az őszinte „kommunikációra", ami magában hordja a bizonyságtétel elfogadásának a lehetőségét is.


Tanács: tanuljad, gyakoroljad a keresztyéni, őszinte kérdezés tudományát, mert nem kis tudomány, de a maga helyén nagyon fontos! / az alázat és a szeretet a kulcsa!/


7./ Nemcsak az így kezdődő beszélgetéshez, de minden bizonyságtevéshez nagyon szükséges a céltudatosság is a 3./ pont szerint. De emellett nagyon kell a szelídség, az alázat, és az empátia, (együttérzés, sőt helyzetébe beleélés!) és ezek természetes éreztetése. De mindenek felett kell minden bizonyságtételhez az AGAPÉ, Isten, mentő- üdvözítő szeretete, és annak éreztetése


Tanács: Vedd át, tapasztald meg minél mélyebben Isten agapé szeretetét. Értelmeddel is tudj minél többet annak gyakorlatáról, megvalósításáról és továbbadásának lehetőségéről. Sokat mond erről a János 13 r. és 1 János 4. rész.


8./ Az előzőekből következik, hogy soha ne legyünk „erőszakosak" a bizonyságtevésben. Ezzel együtt ne legyünk fölényesek, ne legyünk magabiztosak, ne mondjunk általánosító ítélkezéseket, se másról, se a beszélgető társunkról. Az indulatoskodásnak pedig, nyilvánvaló, hogy egyáltalán nincs helye semmilyen beszélgetésben. - Tehát nem kell erőltetni a hitet soha senkire, hanem csak szelíden felkínálni azt, mint kedves vendégnek a süteményt. Ezzel együtt viszont mindig kész kell lenni arra is, hogy a kínálást nem fogadják el, sőt esetleg bántó módon visszautasítják. - Ilyenkor tudni kell, szintén szelíden elhallgatni, és a látszólagos kudarcunkat jézusi lelkülettel megélni és elhordozni.


Tanács. Tanuljuk a szelídséget és alázatot főleg Urunktól, de Páltól is, aki azt mondta, idős korában is, hogy „bűnösök között első vagyok én" I. Tim.1:15.


9./ A bizonyságtétel alaphelyzetének tekinthető az I.Péter 3: 15,1ó. - Aránylag ritkán kerül arra sor, hogy a Lélek arra indítana, hogy minden előzmény nélkül beszéljek valakinek a hitről. - Az a gyakoribb, hogy „ráfordul a szó", tehát valaki valamilyen megjegyzést, esetleg kérdést tesz fel a hittel kapcsolatban. - Ilyenkor válik a helyzet egyszerre „élessé" a keresztyén ember számára. Ilyenkor kell a keresztyén embernek, „rögtönözve", lényegre törően, értelmesen, Ige-szerűen, és megnyerően megnyilatkoznia. Ez a megnyilatkozás mérhetetlenül fontos lehet, mert egy semmitmondó, mellébeszélő, kiábrándító, ne talán megbotránkoztató megnyilatkozás véglegesítheti valakiben a hittől való elfordulást.


Tanács: Az 5. pont szerint ezért kell minden napra, az ébredéstál kezdve, komolyan felkészülni, imával, Ige-olvasással, elkötelezett szent élettel, a Lélek vezetésére szüntelenül figyelve. - Komoly figyelmeztetés Gyökössy E tanácsa: „úgy élj, hogy kérdezzenek".


10./ Nagy kérdés újra és újra, hogy szóljak, vagy hallgassak. - Ezzel kapcsolatban mondom, hogy a Szentlélek indítását semmi sem pótolhatja ugyan, de olykor némi segítséget nyújthat a következő eszköz- hasonlat alkalmazása az értelem számára: Ha valaki teljesen közömbös, sőt magabiztos, esetleg még fölényes és gúnyolódó is, akkor Legtöbbször „piros lámpa" helyzetben vagyunk. Ilyenkor valószínű, hogy csak a hallgatásnak van ideje, de, természetesen, a jócselekedettel, és a magatartás példájával, és "jó illatával" együtt.


De ha „szorongat a Lélek", „sárga lámpa" helyzetbe hozhatom magamat úgy, hogy magamat megalázva, megkérdezem, hogy „meghallgatod, ha elmondom"? Vagy: „ha megengeded, beszámolok neked arról". - Ha igenlő, megengedő választ kapunk, akkor már „zöld lámpa" helyzetbe kerültünk, és ekkor már szabadon elmondhatjuk a mondanivalónkat. Péld. 25:11


Tanács: A bizonyságtevéshez nagyon kell tehát a körültekintő figyelem, a tapintat és a meggondolás a fentebb említett alázattal együtt, de a Szentlélek konkrét vezetését, indítását soha nem nélkülözhetjük. A gyakorlat, az igyekezet mellett sok imádságra, sok tanulásra van szükségünk.


11./ A bizonyságtétel tartalmáról azt mondhatjuk, hogy az igen változatos lehet embertől és helyzettől függően. De mégis a legalapvetőbb mondanivalónak azt mondhatjuk, hogy ha azt mondjuk el egyszerű szavakkal, hogy mit velem az Úr. Pl. nekem miért volt jó megtérni, és a megtéréssel együtt, milyen gyógyulást, szabadulást, stb. kaptam. Ezekkel együtt, hogy változott meg az életem, és milyen minőségi változásokat élek meg folyamatosan a Jézus követése által. Bibliai példa itt a János 1: 47-ből "jer és lásd meg". János 9: 25-ből:"egyet tudok, noha vak voltam, most látok"


Tanács: mérjük fel, gyűjtsük össze, hogy velünk mit tett az Úr, és mi hogyan tapasztaltuk, hogy tapasztaljuk meg az Ő kegyelmét. Mindig legyünk készen arra, hogy ezt néhány szóban, vagy mondatban emberek előtt elmondjuk, azaz megvalljuk. - Úgyszintén legyünk mindig készen arra, hogy beszéljünk arról, hogy itt vagy ott, ebben vagy abban, velem milyen csodát tett az Úr.


12./ A mai világban gyakran találkozhatunk olyan emberrel, aki magabiztosnak érzi magát, és teljesen közömbösnek mutatja magát a hívő élettel szemben. Ugyan is jó egészsége mellett mindene megvan, és szinte minden kívánsága teljesült eddig az életben. - Az ilyen


Embert, ha meghallgat, és ha a Szentlélek más mondanivalót nem ad, lehet emlékeztetni, arra hogy semmi nincs véletlenül, és minden jó Istentől származik. /Jakab 1: 17/A Róma 2: 4 alapján arra is lehet emlékeztetni, hogy Isten őt, a jóléten keresztül, a hálaadás mellett, megtérésre hívja. - Lehet elgondolkoztatni arról, hogy a jóléte mellett van-e igaz élete, szeretete és boldogsága?


Tanács: Te, mint hívő ember, tisztázd magadban, hogy neked valóban életet, boldogító szeretetet, békességet és üdvösséget jelent Krisztus követése? - ha igen, akkor legyen mindig készen ez a meggyőződésed arra, hogy erről bár melyik percben vallomást tehess mások előtt! !


13./ Bármikor találkozhatunk olyan emberrel is, aki bajban, és súlyos helyzetben- van, és előttünk kitárja sok panaszát, bánatát, esetleg betegségét, vagy gyászát. - Ilyenkor, ha a Szentlélek nem ad más mondanivalót, beszélhetünk neki arról, hogy Isten mindig szeret, és nem gyönyörködik az ember szenvedésében. (Ezékiel 18:32) Isten végső fokon minden eseményen keresztül a szívünk ajtaján kopog, hogy térjünk meg Ő hozzá. ( Jel 3:19,20 ).


Az imádság bajban lévőkért, esetleg bajban lévőkkel együtt, ha elfogadja, mindig hasznos és helyén való. (Jakab 5:14-16)


Tanács: Mivel nem könnyű, sőt nagy felelősség, egy szót is kimondani megpróbált ember felé, ezért igen ajánlatos külön készülni ilyen beszélgetésekre úgy, hogy kigyűjtjük a Bibliából a fontosabb vigasztaló tanításokat, olvasunk ilyen témájú könyveket, és sokat imádkozunk


14./ Bár melyik bizonyságtevő beszélgetésünk során megtörténhet az a csoda, hogy a beszélgető társúnk késznek mutatkozik arra, hogy „megtérjen", azaz, befogadja a szívébe Jézus Krisztust. - Nagy kérdés, hogy ilyen esetben, mi, a bizonyságtevők, alkalmasnak, bizonyulunk-e arra hogy a beszélgető társúnkat oda vezessük, oda segítsük őt Jézushoz, hogy személyes találkozása legyen vele, és átadhassa Neki a szívét és az életét?


Tanács: Mivel életünk legcsodálatosabb és legkitüntetőbb feladat lenne ez, bizony erre folytonosan készülni kell Bibliatanulmányozással, imádkozással és a közösségi élet gyakorlásával. - Csak egy csekély segítségnek szánjuk azt, hogy ide leírjuk a megtérés lépcsőit: 1./ meglátni bűneimet, hogy azok csődbe vitték az életemet. 2./ fájlalva megbánni minden tudott és nem tudott bűnömet. 3./ magamat vádolva belátni, hogy minden rossznak én vagyok az oka. 4./ megvallani elsősorban Istennek minden bűnömet és a bűnösségemet. 5./ töredelemmel kérjem mindezekre a bocsánatot. 6./ akarjam a régi életet elhagyni, akarjak megváltozni, 7./ akarjak új életet kezdeni Jézussal. 8./legyek kész az Igét olvasni és annak engedelmeskedni. 9./ legyek kész szolgáló életet élni. 10./ legyek kész hálás életet élni folyamatosan szóval, cselekedettel és áldozattal.


15./ Minden hívő ember számára legfőbb bizonyságtevési hely a c s a l á d. Egyben ez a szolgálatnak a legnehezebb területe. Sokféle formája lehet ennek, melyekkel itt részleteiben nem tudunk foglalkozni. Hála Istennek, ha megszólalhatunk a családban. De könnyen odaalakul a helyzet, hogy elhallgattatnak minket, vagy belátjuk magunk, hogy jobb hallgatni. A missziói felelősség azonban ilyenkor sem hagyhat alább a szívünkben. Ilyenkor a magatartásúnkat döntően meghatározza az I. Péter 3: 1. 2. és 4-6. ! ! !


Tanács: ilyenkor kell megtanulni szavak nélkül prédikálni az életünkkel, a mindennapi magatartásunkkal, a szolgáló, önzetlen, áldozatos, alázatos cselekedeteinkkel, vagy éppen a hallgatásúnkkal. Ez azt jelenti, hogy a megszentelődés útján kell előre haladnunk szüntelen. Ez mindig kedves Urúnknak, és az ilyen életet Ő gazdagon megáldja, amiből következik, hogy a hűséges életünk jutalma és gyümölcs nem marad el.


16./ Nem elhanyagolható formája a bizonyságtevésnek a hittestvérekkel való lelki beszélgetés. Szinte ott célszerű kezdeni és egyben ott gyakorolni a lelki dolgokról, Igéről való megszólalásúnkat. -Ezért is nagyon fontos, hogy hívő - emberek rendszeresen járjanak hozzászólásos gyülekezeti biblia-órákra és/ vagy, házi biblia-órákra.


Tanács: Hívő emberek keressék az egymással való lelki beszélgetések lehetőségét. Mondják el egymásnak, hogy mit értettek meg a Bibliából és az igehirdetésből üzenetként. Legyünk egymásnak lelkigondozói! ! Vegyük nagyon komolyan a következő Igéket: Róma 1:12., Ef.4:29., Ko1.3:16., I.Thess .4.18.,5:11.


17./ Bizonyságtevő szolgálat nem képzelhető el imádság nélkül. Reggel - ahogy útaltunk rá az 5. pontban - azért kell komoly imádsággal felkészülni az egész napra, mert bármelyik perc adhat alkalmat a megszólalásra. Most arra teszünk hangsúlyt, hogy a bizonyságtétel után nagyon kell kérni, hogy a Szentlélek gondozza a szívekben az elvetett magot. Ha egy lélek „megmozdult" bizonyságtételünkre, nagyon ajánlatos, hogy több testvér is, imádkozzon érte az egyéni csendességében is, de az imaórákon együtt is.


'Tanács: másokért, mások megtéréséért való szüntelen könyörgés, ahogy az előző sorok is ezt tanítják.


18./Ennek a pontnak a tartalma is tanács: buzdítás arra, hogy a bizonyságtevésben, Isten országa terjesztésében legyünk H Ű E K, és kitartóak, minden megfáradás, és elkeseredés nélkül, a látszólagos kudarcok és eredménytelenség ellenére is.


Biztassanak ebben minket a következő Igék: Ézsaiás 55:11., I.Kor.15:58., Zsid.4:12., Fi1.6:17.





K. Szabó Gyula ny. ref. lp.


Debrecen, 2oo8




















Az Ige jelentősége a hívő ember életében.


Lukács 8:4-l7


Kedves Testvéreim!


Az előttünk lévő példázatban Urunk arról szól, hogy a magvető kimegy a mezőre és veti szorgalmasan a magot.Rögtön eszünkbe jut, hogy ma is így van. A Magvető ma is, még ma is, veti közöttünk, körülöttünk, és szinte az egész világon az Ige magvait. Nagy ajándék ez a számunkra! Ne szokjuk meg, és ne vegyük természetesnek! Örvendezve adjunk érte szüntelenül hálát! De miért is jó ez nekünk?


A te számodra mit jelent, testvérem Isten Igéje?


Kell, hogy legyen kialakult és határozott feleletünk erre a kérdésre, mert kell, hogy tartalmas, meggondolkoztató választ adjunk arra a kérdésre, amikor vasárnaponként azt kérdezi tőlünk egy hit nélküli ember: Miért mész te minden vasárnap a templomba? Miért olvasod te mindig a Bibliát? Nem unod még ezt a buzgólkodást? Másodszor arra szeretnék rátérni, hogy a példázat vége azt érzékelteti, hogy a magvetés célja, Isten országában is a „gyümölcstermés".Nagyon fontos, hogy mi hívő emberek ezt az igazságot, ezt az isteni akaratot mindig szem előtt tartsuk. Egyebek mellett ez a mi elhívatásunknak az egyik fontos célja.


Kitérést teszek és itt elmondom, tudatosítom, hogy elhívatásunknak 3+1 célja van:


1./fiúság, 2./ szolgálat, 3./ üdvösség. E három együttes, fő célja: a Szentháromság Isten örök dicsőítése. Ezek közül most kiemelem a 2./ pontot, és hangsúlyosan mondom, hogy a gyümölcstermés legfontosabb formája a szolgálat. Itt rögtön tanuljuk meg, hogy Isten szolgálatát legalább öt csoportba lehet összefoglalni:


l./ hálaadás, szóval, tettel, hálaáldozattal.


2./ imádkozás, még pedig „szüntelenül".


3./ ige- szolgálat: Azaz bizonyságtevés.


Legalábbis elmondani, hogy veled mi jó tett az Úr. Legalább Istent dicsérni egy rövid mondatban: Hála Istennek, ezért is, azért is. Legalább ennyit ne szégyellj kimondani emberek előtt újra s újra.


4./ Szeretet-szolgálat, ami a másik ember szeretetét, önzetlen segítését jelenti, és ez a „pohár víznél," sepregetésnél, stb kezdődik, és folytatódik a gyülekezeti diakónia sok féle formájában.


5./Megszentelt, példa adó élet, ami ott kezdődik, hogy ne botránkoztassunk másokat.





Megtért, hívő testvérem!


Ha ezt a felsorolást biblikusnak elfogadod, akkor engedd meg, hogy önvizsgálat céljából megkérdezzem, hogy vajon a te életed gyümölcstermő élet-e?


Fontos, nagyon fontos ez a kérdés mindegyikőnk számára azért, mert számos Ige beszél arról, hogy az utolsó napon az örök Bíró minden cselekedetünkről majd számon kér bennünket.


Közben itt kitérés képen rá kell mutatnom arra, hogy bizony a Bibliában az utolsó ítélet kapcsán egy nagy kettősséggel állunk szemben. Az egész Szentírás, főleg az Újszövetség sarkalatos igazságként hangsúlyozza, hogy „Kegyelemből van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." Efezus 2:8.v.


Másrészt mégis nagyon hangsúlyozza a cselekedetek fontosságát. Lásd 2Kor. 5:10, Máté 25:31-46 és még sok más Igét lehetne említeni. E kettősség magyarázata röviden: Isten, a hála kifejezésére várja a hívő embertől a jó cselekedet, tehát a szolgálat minden formáját az elnyert i n g y e n kegyelem nyomán. /lásd még Jakab 2. részét!/


Tehát az a lényeg, hogy ennek a példázatnak is az a legfőbb üzenete, hogy Urunk várja minden megváltott gyermekétől, a gyümölcstermést, a szolgálatot, a jócselekedet!!!


Nagyon kérem, hogy nézzünk szembe nagyon komolyan ezzel az üzenettel, mert a fentebb említett Igékben, és pl a talentumok példázatában is arról van szó, hogy a gyümölcstelen, haszontalan szolgákra nagyon nehéz helyzet vár az utolsó ítélet alkalmával. Ezért én most minden jelenlévő és jelen nem lévő hívő testvéremet, persze magamat első renden féltő szeretettel óvom az elbizakodottságtól és a magabiztosságtól.


Ez alkalommal is írom minden testvérem szívére: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok a ti üdvösségeteket." Filippi 2:12 De ha ilyen komolyan kell vennünk hívő életünk minőségét, a gyümölcstermést, akkor igen ajánlatos a számunkra, hogy megvizsgáljuk azt, hogy a példázat közelebbről mit tanít a gyümölcstermés akadályairól, és lehetőségéről.





Olvastuk, hogy Urunk négy féle talajról beszél a gyümölcsterméssel kapcsolatban.


Az első talaj az „útfél". Ezzel nem akarok részletesen foglalkozni, mert szerintem ez az eset a megtéretlen emberekre vonatkozik. Ők is hallják olykor az Igét, de semmi következmény nincs, mert az ő esetükben az Ige magva bele sem kerül a szívükbe. Erről gondoskodik az ördög, aki őket valamilyen formában uralja is.


Rátérek a magvetés második és harmadik esetére, melyek nagyon beszédesen azt mutatják meg, hogy a hívő ember életében milyen akadályai lehetnek a gyümölcstermésnek.


Az egyszerűség kedvéért hadd soroljam fel őket sorba:


1./ Gyökértelenség, mint az engedetlenség következménye, és a növekedés hiánya.


2./ A hit megedzését célzó megpróbáltatások el nem fogadása, sőt „elpártolás".


3./ „Az élet gondjai, ami alatt nemcsak a szegénységet kell érteni, hanem a földi javakhoz merev ragaszkodást, és az aggodalmaskodást is.


4./ Gazdagság. Természetesen itt a földi, anyagi és egyéb előnyökben való gazdagságra kell gondolni.


5./ Élvezetek. Értjük a szót, hogy testi, világi javakban való bővölködést jelent ez, amivel a legtöbbször vele jár a mértéktelenség bűne is.


Az 1./- es ponthoz fűzöm hozzá, hogy a megtérés az új életnek csak a kezdete. A megtérés után Isten Lelke mindenkit előre akar vezetni folytonosan a keskeny úton, a megszentelődés útján. Ezáltal az Ige „gyökeret ereszt" szívükben és az életünkben. Ahogy az a fa terem sok gyümölcsöt, amelynek jó erős, egészséges gyökérzete van, úgy s keresztyének között is csak az tud gyümölcsöt teremni, termést adni, aki jó erősen meggyökerezik Krisztusban és az új életben, és ezzel együtt előre halad a megszentelődésben.


A 2./-es ponthoz azt fűzöm hozzá, hogy Isten nevelőeszközei között fontos szerepe van a megpróbáltatásnak. Ennek is sok féle formájáról olvasunk a Szentírásban. De egy a lényeg: egyrészt ezek is a javunkat szolgálják /Róma 8:28/, másrészt ezeket Isten csak a szükséges mértékben adja mindig ránk, és megígérte, hogy erő felett nem próbál, sőt megadja az elviseléséhez az erőt. 1Korinthus 10:l3.


A 3./-as ponthoz azt fűzöm, hogy nagyon fontos megtanulnunk a lemondást, hogy „ha van élelmünk és ruházatunk, akkor már elégedjünk meg vele", és feleslegesen ne aggodalmaskodjunk. Urunk tanítása szerint ez is komoly akadály lehet a termést adó, tehát Isten dicsőségét szolgáló életnek. Az aggodalmaskodásnak és vele együtt az elégedetlenségnek jó orvosságát kapjuk a Máté 6 részben, különösen a 33 versben. Ebből a versből ki lehet hallani Istennek azt a biztatását, hogy ha mi törődünk Isten dolgaival, azaz igyekszünk szolgáló életet élni, Isten annál inkább törődik velünk, és kérés nélkül is megadja azt, amire igazán szükségünk van.


A 4./-es ponthoz azt fűzöm hozzá, hogy a gazdagok fösvénységét nem hiába ostorozza sok helyen a Biblia. A gazdag ifjú története, a Gazdag és Lázár története mellett a mai időkben is látni lehet sokak életében, hogy a gazdagság utáni vágy, tehát a telhetetlenség nagy akadálya lehet a lelki növekedésnek, tehát a gyümölcstermő életnek.





Az 5..-ös ponthoz szintén azt fűzöm hozzá, hogy minden féle élvezetek után vágy, és az azokban való elmerülés szintén nagy akadálya lehet az Istennek kedves életnek. Önmegtagadás, az „ó emberi" vágyak elleni harc nélkül nem lehet keresztyén életet élni.


Végül azt a nagy kérdést teszem fel, hogy kiről gondolhatjuk azt, hogy a szíve „jó talaj az Ige számára? Ki az, aki mindig „tiszta és jó szívvel" hallgatja az Igét ?


Nem tudom ti mit feleltek e kérdésekre, de én azt mondom, hogy ez egyik hívő emberre sem mondható el, mert mindegyikőnkkel gyakran előfordul, hogy az Igét csak hallgatjuk, és ilyen vagy olyan ok miatt nem engedelmeskedünk annak. Szerintem csak annyit mondhatunk magunkról, hogy a mi szívünk is csak akkor „jó talaj," ha arra a Szentlélek újra és újra alkalmassá tesz, és ha az elkövetett, tudott és nem tudott bűneinket a Krisztus vére lemossa a szívünkről. Tehát a hívő embernek is állandóan törekedni kell arra, hogy a szíve „jó talajjá" váljon. Ezért kell nekünk is naponként bűneink bocsánatát kérni, Ezért kell rendszeresen úrvacsorázni. Ezért kell naponként megtagadni magunkat, ó emberünket /Márk. 8:34/, és ezért kell minden reggel, minél hamarabb, az Úr szolgálatára felajánlani egész valónkat: testünket, lelkünket, időnket, minden erőnket, képességünket, minden szavunkat és cselekedetünket Urunk szolgálatára.


Mind ezekben az igyekezetünkben segítsen és biztasson minket Jézus szava, mely így hangzik: „Én választottalak ki, és rendeltetek titeket arra,hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon." János l5:l6 „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál az Ura, mikor megjön." Máté 24:46.


Így, és ezért legyünk ebben az órában is az Igének ne csak hallgatói, hanem legyünk megtartói is a Szentlélek segítségével. / Jakab l:22/ á m e n .





(Ez az írás annak az Igeszolgálatnak vázlatos, utólagos lejegyzése, melyet K. Szabó Gyula ny. lelkész mondott el 2010. jan.18.-án, hétfő este a Biblia Szövetség összejövetelén)





Kiegészítő magyarázatok a példázathoz.


Mikor Jézus csak magát a példázat történetét mondta el, a tanítványok sem értették annak tanulságát, üzenetét, de számunkra nagyon sokat mond, hogy megkérdezték erről Jézust, és Ő készséggel megmagyarázta azt. Így mehetünk mi is oda Őhozzá minden kérdésünkkel. Menjünk is oda azokkal mindig, és ne magunkban bizonytalankodjunk. Lehet, hogy nem olyan magyarázatot kapunk, mint amilyet mi várunk. De az biztos, hogy valami feleletet mindig kapunk, mégpedig olyat, amit felfoghatunk, és ami szükséges és hasznos a számunkra Ő szerinte. Megmondta:„Kérjetek és adatik néktek..." és „Aki hozzám jön, semmi képen ki nem vetem..." Ján6:37. Ő tudja, hogy egy bizonyos határig szükségünk van ismeretre is, és ezt Ő nekünk meg is adja, hogy erősebben higgyünk. Ezt is Ő főképen Igéjében adja, tehát vívódásainkban, kétségeinkben még többet legyünk csendben, az Ige mellett, és még többet imádkozzunk, ha lehet testvérekkel együtt. A tanítványok is együtt mentek Jézushoz a kérdésükkel.


Jézus feleletében bizony nekünk is nehéz érteni ezt a kifejezést:„... hogy akik látják, ne lássanak, és akik hallják, ne értsék",ha mégis próbáljuk ezt megérteni, mert egész biztos, hogy van értelme, akkor először is azt kell figyelembe venni , hogy ez a gondolat idézet az Ézsaiás 6:9-10-ből. És ha így van, akkor számolnunk kell azzal, hogy kb. 2600 évvel ezelőtt a héber gondolkozás, és vele együtt a gondolatok kifejezése héber nyelven egész más volt, mint a mi mai magyar gondolkozásunk, és vele együtt a gondolat kifejezésmódunk. Így csak megközelítő módon tudjuk vissza adni e szavak értelmét. Nagy valószínűséggel Urunk itt a magabiztos farizeusokról beszél, hogy aki biztos abban, hogy mindent „lát", és mindent jól lát, azokkal Ő nem vitatkozik, és azokat nem akarja meggyőzni ezzel a példázattal sem. De akik nincsenek megelégedve önmagukkal, szeretnének megváltozni, Isten előtt valóban kedves, gyümölcstermő életet élni, azokat készséggel tanítja, és Szentlelke segíti az ilyen életre ezzel a sokat mondó példázattal is.


Tehát hívő testvérem! Szíved bármikor köves, vagy gyomos talajjá vált tudott vagy nem tudott, megtűrt bűnök által, menj minél hamarabb a Golgotára és kérjed szíved megtisztítását, és Megváltó Urad újra és újra megtisztítja szívedet, hogy az „igaz és jó" „talajjá" válva, mégis sok gyümölcsöt teremjen az Ő dicsőségére, és a te lelked gazdagságára és üdvösségére!














AZ IMÁDSÁG FONTOSSÁGA, TARTALMA ÉS HASZNA
1Thess. 5:17,18 (Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata



Amikor az imádságról, közelebbről, - először is - annak fontosságáról szándékozunk szólni, akkor azt kérem, hogy mindenek előtt örüljünk több jó dolognak. Örüljünk először is annak, hogy a mi Istenünk beszélő Isten. Csodálatosan beszél erről a János evangéliuma első rész első versei, ahol, egyebek mellett, az is írva van, hogy „Isten volt az Ige” Tehát Isten „kezdettől” fogva a „beszéd”, tehát a „kommunikáció„ Istene volt.

Örüljünk annak is, hogy ez az Isten szeretetből, és ugyanakkor a maga számára teremtette az embert. Ez utóbbi isteni terv azt jelentette, hogy Isten eredeti terve az volt az emberrel, hogy Ő az emberrel állandó, szoros közösséget, szoros kapcsolatot tart fenn oly módon, hogy az állandó szeretet-kapcsolaton belül az emberrel folyamatos beszéd-kapcsolatot tart fenn. Ezért ajándékozta meg Isten az embert a beszéd, és vele együtt a gondolkozás képességével, hogy a másik ember mellett, Ő vele folyamatosan éltető beszélgetést folytasson egymás örömére, gyakorolva a szoros, boldogító szeretet-közösséget.

Sajnos, tudjuk, hogy az ember, a bűneset által, kiszakította magát ebből a szoros szeretet közösségből, és ezzel együtt megszakadt Isten és ember között a folyamatos beszéd-kapcsolat, amit nevezhetünk szinte „társalgási” kapcsolatnak is.

Annak ismét nagyon örülhetünk, hogy Isten nem zárkózott el véglegesen az ellene vétő embertől, hanem a történelem folyamán újra és újra megszólította, és erőltetés nélkül, jelét adta, hogy az embert visszavárja Ő magához, a vele való élet, és szeretet közösségbe, és ezzel együtt a vele való beszéd közösségbe.

Igaz ugyan, hogy az Ó szövetség idején, személyesen, csak az ős atyákkal, főpapokkal, királyokkal, és a prófétákkal folytatott Isten közvetlen személyes beszélgetést.
De a mi nagy örömünkre, Isten már a próféták által megígérte, hogy majd elküldi a Szentlelket, aki lakozást vesz mindazok szívében, akik Őt fogadják, és az Ő Igéjét hittel, bizalommal, meghallják. (Jóél 2: 28,29 verseiben.

Ezt az ígéretét a Szentháromság Isten az első pünkösd alkalmával el is kezdte megvalósítani.
Ennek nyomán, mi az újszövetség népe, nagy örömmel örvendezhetünk szüntelen annak, hogy mi már, Jézus Krisztus érdeméért, és a Szentlélek által, Istent nemcsak Atyánknak nevezhetjük, hanem mi már Ő vele állandó személyes kapcsolatban lehetünk, azaz, állandóan folytathatunk Vele, szinte állandó és személyes „beszélgetést”.

Mi, az újszövetség népe, akik egyenként bűnbánó szívvel megtértünk Jézus Krisztushoz, Jézus által mi is Isten teremtett, és egyben újjáteremtett gyermekei lehettünk, akik ezzel a nagy lehetőséggel együtt megkaptuk a „Szentlélek ajándékát” és így a Szentháromság Istennel állandó, személyes, szeretet és beszélgető kapcsolatban lehetünk. Nekünk, megtért keresztyén embereknek, ez jelenti az újélet lényegét és legnagyobb kincsét.

Ezt a nagy „kincset”, kicsit részletesebben, úgy lehet szavakba foglalni, hogy Isten, Aki Atyánkká lett Krisztusban, folyamatosan beszél hozzánk az élet eseményei, és a lelkiismeret mellett, főleg a Szentlélek által megelevenített Igéje által.
És ez az Ige számunkra szinte minden szépet és jót jelent. Ez a beszéd „élő és ható, és életesebb minden kétélű kardnál”… Zsidók 4:12,13. Ez a beszéd számunkra is „örök életnek beszéde”, mint ahogy Péter apostol is ezt vallotta a János ev. 6:68. versében.

Nemcsak illő, hanem helyénvaló is , hogy most több részletet is mondjunk Isten hozzánk szóló Igéjének (Logosz-ának) a csodás gazdagságáról. Rámutatok arra, hogy azt is igen örvendetes isteni kegyelemnek, csodának minősíthetjük, hogy a Szentháromság Isten nemcsak arra méltat minket, újszövetség népét, hogy szól hozzánk, mégpedig folyamatosan, hanem még arra is méltat, hogy mi , a hozzánk szóló isteni szóra felelhetünk, azaz, Hozzá imádkozhatunk, mégpedig „szüntelenül”!
Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten egyenesen kéri és várja tőlünk, hogy mi Vele beszélgessünk, azaz Hozzá imádkozzunk. Figyeljünk fel arra, hogy felszólító módban szól hozzánk a biztatás:
„Szüntelen imádkozzatok” (1.Thess 5:17 )

Ha végig tanulmányozzuk a Bibliát, láthatjuk, hogy a bűn útjára tért embertől is várta Isten az „imádkozást” amikor Kaintól és Ábeltől is várta az áldozat bemutatását, és az Ábel áldozatát el is fogadta Isten az 1 Mózes 4. része szerint. A Biblia végén, a Jelenések könyvében pedig arról értesülünk, hogy a mennyországban az egyik legfontosabb esemény a Szentháromság Isten folyamatos imádata, magasztalása, tehát az imádkozás lesz.

Az imádkozás, az Ige tanulmányozásával, hallgatásával együtt, elengedhetetlenül fontos, mert nélküle, mi bűnös emberek, nem tudnánk élő, és éltető szeretetkapcsolatba kerülni, és ezt az áldott kapcsolatot nem tudnánk folyamatosan fenntartani a Szentháromság Istennel.







AZ IMÁDSÁG TARTALMA ÉS HASZNA.
I Thess. 5:17,18
(Szabó Gyula ny. ref. lelkész

A Szentháromság Isten nemcsak arra méltat minket, újszövetség népét, hogy szól hozzánk, mégpedig folyamatosan, hanem arra is méltat, hogy mi, a hozzánk szóló isteni szóra felelhetünk, azaz, Hozzá imádkozhatunk, mégpedig „szüntelenül”! Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten egyenesen kéri és várja tőlünk, hogy mi Vele beszélgessünk, azaz Hozzá imádkozzunk.
Figyeljünk fel arra, hogy felszólító módban szól hozzánk a biztatás: „Szüntelen imádkozzatok” (1.Thess 5:17 )


Az imádkozás, az Ige tanulmányozásával, hallgatásával együtt, elengedhetetlenül fontos, mert nélküle, mi bűnös emberek, nem tudnánk élő, és éltető szeretetkapcsolatba kerülni, és ezt az áldott kapcsolatot nem tudnánk folyamatosan fenntartani a Szentháromság Istennel.

Az imádság tartalma
A Szentírás szerint három pontban foglalható össze az Istennek kedves imádság tartalma feltételezve, ha az őszinte és alázatos szívből származik.

1./ Isten dicsőítése, magasztalása, azaz az Ő imádata az első helyen kell, hogy szerepeljen minden imádságunkban. Ennek oka egyrészt az Ő végtelen nagy hatalma, mellyel a világot, és minket is, embereket megteremtett, másrészt pedig az Ő végtelen nagy, kegyelmes szeretete, mellyel az embert újjáteremtette a bűneset után, és ezzel együtt az ember számára új életet, sőt örökéletet készített Jézus Krisztusban. Ezért Ő megérdemel minden imádatot, minden dicséretet és hódolatot.
2./ A hálaadás említésénél, a Megváltó kegyelem mellett, főleg az isteni gondviselés számtalan sok megnyilvánulására kell gondolnunk, ahogy felhozza napját reánk folyamatosan, és ahogy úgy megőriz minket, hogy akarata, tudta, és engedélye nélkül egyetlen hajszál sem eshetik le a fejünkről. (1,Thess. 5:18.)
3./ Imádságaink harmadik témájával, a kéréseinkkel, még részletesebben kívánok foglalkozni, és itt részletesebben kívánok kitérni több problémára.

Az imádság hasznossága
Örömmel, és jó reménységgel tárhatjuk Isten elé, mindenkor a kéréseinket, mert több helyen, így a Máté 21:22 versében ezt ígéri Jézus: „Mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok” – Nyilvánvaló, hogy rendkívül nagy lehetőség ez az ígéret az imádkozó emberek számára. De meg kell jegyeznünk, hogy ez az ígéret nem jelenti azt, hogy az óemberünk minden önző kérésének a teljesítését ígéri itt Urunk. Sok nem teljesített ima-kérésnek a magyarázata van abban a szóban, hogy „hittel”. A hit az eredeti értelme szerint „bizalmat”, még pedig teljes bizalmat jelent. Így aki bizalommal van Istenhez, hogy Ő jót, mindig jót akar nekünk, kérésünk nélkül is, sőt Ő mindig jobban tudja, hogy nekünk mi használ igazán, az ilyen imádkozó ember nem is kér olyat, ami ellentétes Isten tökéletes, jó akaratával.

Ha van ráhagyatkozó bizalmas hitünk Isten felé, akkor már az is nagy öröm, nagy megnyugvás a számunkra, hogy Istennek elmondhatjuk minden gondunkat, bánatunkat és minden kérésünket, mert Ő azt is megígérte, hogy „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (Ján 6:37). Tehát megnyugvással tudhatjuk, hogy a nem teljesíthető kéréseink is „jó kezekben” vannak, és biztos, hogy a továbbiakban most már teljesen Ő intézi a sorsunkat úgy, ahogy azt Ő jónak, sőt a legjobbnak látja. (Soha nem a vaksors!)

De ugyanakkor az is reménységet önt a szívünkben, hogy Ő azt megígérte, hogy „aki kér, az kap, aki keres az, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” /Máté 7:7-11/ Ennek az ígéretnek az az értelme, hogy ha olykor nem is pontosan azt adja Urunk, és úgy, és akkor adja Urunk, ahogy mi azt elképzeljük, de kéréseinkre valami módon „felel” , és az Ő jó akarata szerint megadja, olykor még jobban is, azt, amit kérünk, és amire nekünk is szükségünk van az Ő akarata szerint. ( így „hasznos” imádkozni)

Az ima meghallgatás módjával kapcsolatban kiemelem azt az örvendetes biztatást, ami az előbb említett Igében, a Máté 7:9-11 versekből hangzik felénk. E versek szerint Urunk azzal biztat, hogy ha mi bűnös emberek, a saját kérő fiainknak nem adunk követ kenyér helyett, úgy a mennyei Atyánk is csak „jókat” ad nekünk, ha kéréssel, szinte bármilyen kéréssel fordulunk Ő hozzá az imádságainkban.

Végül arra hívom fel a figyelmeteket, hogy Lukács szerint Jézus, a mi kérő imádságainkkal kapcsolatban legfőképpen azt ígéri, hogy mennyei Atyánk, minden kérő imádsággal hozzá fordulónak első sorban az ő Szentlelkét, tehát a Szentháromság Isten Önmagát akarja adni . (Lukács 11:9-13) – Ebben az ígéretben az a legcsodálatosabb, hogy ha Isten igazán a mienk, akkor Ő benne valóban megvan minden a számunkra, amire valóban szükségünk van. Ennek a nagy reménységnek az igazolására a Róma 8:31 és 32 versekben két megerősítést is olvashatunk: Az egyik így szól: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” A másik pedig így hangzik: Isten, „aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért oda adta, hogyan ne ajándékozna nekünk Vele együtt mindent?”

Végezetül, nemcsak az alap Igéink nyomán, hanem az egész Biblia alapján tömör mondatokban összefoglalom a helyes, Istennek kedves, nekünk pedig leginkább hasznos imádságok tartalmát, mint most hozzánk szóló Isteni üzeneteket, útmutatásokat:

l./ Ha a Szentháromság Istenben hívő, (és Benne bízó!) megtért, Isten gyermekei vagyunk, akkor sohse aggódjunk magunkért, sorsunkért, jövőnkért! Az egész életünk most már ott van teljesen és egészen Isten szerető kezében! (lásd Máté 6:31 és Filippi 4: 6,7 versek) E helyett inkább újuljunk meg, és növekedjünk folytonosan Isten dicsőítésében és imádatában a teremtés és utána az újjáteremtés csodájáért! Legyen előttünk mindig fényesebb a kereszt, és legyen mindig előttünk egyre inkább csodálatos a kegyelem, az új élet , és a ránk váró, alig elképzelhető csodálatos örökélet Jézus Krisztussal együtt.

2./ Vegyük észre naponként, óránként, percenként, hogy Isten milyen csodálatosan gondot visel ránk szüntelen! Ne vegyünk semmi jót természetesnek, pláne mi magunktól valónak. Minden jó Istentől származik.( Jakab 1:17) Ezért legyünk hálásak Isten felé szüntelenül énekben, imádságban, jó cselekedetekben, hálaáldozatokban, és az engedelmes, szolgáló élet szüntelen, tehát folyamatos gyakorlatával.

3./ Minden kicsi és nagy gondunkban szabad nekünk Urunkhoz fordulni kérő imádsággal. Sőt ajánlatos is ezt tennünk folyamatosan, és sohse forduljunk Urunk helyett emberekhez, tárgyakhoz, gonosz ügyeskedéshez segítségért. Szüntelenül imádkozzunk Urunkhoz a hálaadás mellett, könyörgő, kérő imádságokkal ! Így legyünk vele szüntelenül kapcsolatban!

4./ Nagyon fontos bibliai tanításként elevenítem fel mindegyikőnk előtt Urunk nagycsütörtök esti imádságának példáját. Kivétel nélkül minden kérésünket előre teljes bizalommal mondjunk el Istennek. Ez mutatkozzék meg minden alkalommal abban is, hogy minden kérésünkhöz csatoljuk oda Jézus imádságát „Atyám, ha lehetséges távozzék el tőlem ez a pohár! Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te” (Máté 25:39.)

5./ Végezetül a Bibliának sok, ide vonatkozó tanítását elhagyva, csak egy bibliai tanítást írok még nagyon hangsúlyosan a szívetekre. Ennek pedig a lényege az egymásért, tehát a másokért való imádkozás, amit mondhatunk közbenjáró imádságnak is. Sohse felejtsük el, hogy nem magunkért, hanem egymásért élünk. Mindegyikőnknek ez a földi hívatása, küldetése Istentől. Mind egyikőnket egymásra bízott a mi Teremtőnk és Urunk! Gondoljunk arra, hogy már Kaintól is azt kérdezte Isten, hogy „hol van a te testvéred? Jakab ap. pedig így tanít: imádkozzatok egymásért, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése (Jakab 5:16/b)

Imádkozzunk tehát rendszeresen, gyülekezetben, kisebb nagyobb közösségekben, és egyéni csendességünkben szeretteinkért, felebarátainkért, és mindenkiért, minden testi-lelki nyomorúságban szenvedőkért, keresztet hordozókért. Kell, hogy a szeretet gyakorlása mellett, a másokért való imádkozás szolgálatát végezzük, szinte földi életünk utolsó percéig, ha Krisztust követő, elkötelezett keresztyéneknek valljuk magunkat. De a másokért való imádságunknak, ne csak a szeretteink földi sorsa legyen az egyedüli téma, hanem emellett folyamatosan imádkozzunk Isten Országa növekedéséért, a hit és az igaz szeretet terjedéséért, tehát az emberek megtéréséért is

Kérem tehát, hogy vessünk magunkban számot, hogy kiket bízott ránk Isten, és kikről kér majd számon minket az utolsó napon az ítélő Bíró! Legyünk hűek mindhalálig Urunkhoz úgy a másokért való imádkozásban, mint az imádkozás minden formájának a gyakorlásában, és az Urunktól nyert mindenféle egyéb szolgálatunk hűséges végzésében, hogy végül elnyerhessük az örökélet koronáját Urunktól, Jézus Krisztustól. (Jel 2:10, Máté 24:46)
ÁMEN.
(Szabó Gyula ny. ref. lelkész 2013.okt.14. Debrecen)

***

Efezus 4:1-3 JÁNOS 10:10/b
„Kérlek titeket…éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok.”
Jézus mondja: „ én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”

Szabó Gyula ny ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2014 május 10 csendes napon

K.T. ! Örömmel jöttünk közétek, és örömmel állok előttetek, mert azt a feladatot kaptam Istentől, hogy örömhírt mondjak el Nektek. Még pedig a legnagyobb örömhírt, a világ legjobb, legigazabb örömhírét, mely itt is, közöttünk is, minden jelenlévőre ( sőt még a jelen nem lévőkre is) érvényes.
Lényegében már hallottátok ti ezt az örömhírt, sőt, nagyon sok ember már hallotta ezt az örömhírt. – Ez az örömhír így hangzik: ISTEN SZERET TÉGED.! IGEN, TÉGED IS, TÉGED IS, SŐT MÉG ENGEM IS SZERET Isten. – De mivel a Bibliában megvan írva a János 3 rész l6 verse: „Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta (érte)…..
ennek alapján mondom az örömhíremet úgy is, hogy Isten minden embert szeret igaz, és teljes, isteni szeretettel.
De amikor meghirdetem most is közöttetek ezt az örömhírt, akkor rögtön rámutatok arra is, azaz rátérek arra, hogy baj van, valami nagy baj van ezzel az örömhírrel a gyakorlatban. Ennek pedig az a lényege, hogy az emberek hallják, hallják, és tudják is - többé-kevésbé - ezt az örömhírt, de nem hallják m e g , és nem hiszik el, és így nem fogadják be, nem teszik a magukévá ezt az örömhírt, és ezzel együtt nem tapasztalják Isten igaz szeretetét.
Ennek okát, ha most el kezdenénk kutatni, akkor sok okot lehetne felsorolni. De én most csak egy okot említek, a legfontosabb okot- (ez nagyon fontos, kérem figyeljetek!)
Isten egészen máskép akarja szeretni az embert (engem, téged, és a többi embert is!), mint ahogy mi azt szeretnénk, vagy, mint ahogy azt mi igényelnénk és elvárnánk Istentől. ! Tehát Isten szeretet akarata és az ember szeretet- igénye nem találkozik, sőt, sokszor , vagy olykor nagyon elkerülik egymást, és így a kettő valóban nem találkozik egymással.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Isten nem úgy akarja a szeretetét éreztetni az emberrel, mint ahogy azt az ember várja Istentől .
Ezt még konkrétabban úgy tudom magyarázni, hogy az ember a legtöbbször úgy várja Isten szeretetét, hogy ’ha Isten szeret, akkor változtassa meg körülöttem a másik embert, vagy változtassa meg a rossz körülményeimet. Vagy engem szabadítson meg betegségtől, vagy legyen segítségemre hasonló testi, anyagi természetű bajaimban.’
És itt kell most nekem nagyon hangsúlyosan hirdetni az örömhírt, hogy Isten nem ezt vagy azt a rosszat akarja megváltoztatni körülöttem, és körülötted, (és ez is áll minden emberre!)
hanem Isten mi magunkat akar megváltoztatni, mégpedig a teljes életünket, tehát a belső életünket és aztán, másod sorban, külső életünket is meg akarja változtatni, és így akar bennünket először is , és legsürgősebben a szeretetében részeltetni!
Sejtésünk szerint sok ember, főleg akik templomba nem is járnak, azért nem érzik Isten szeretetét, mert Istennek ezt a belső és külső részünket, tehát az egész életünket átformáló szeretetét nem igényik, nem kérik, sőt nem fogadják el .
De szeretnék egyre inkább magunkról beszélni, ezért mondom azt, hogy sejtésünk szerint (bár ne így lenne!), a templomba járók egy jelentős része is azért keresi Istent, hogy Isten szeresse őt úgy, hogy változtassa meg az ő külső körélményeit, és a sorsát.( betegségtől, fájdalomtól, és minden más bajtól mentse meg ) Ezeknek az embereknek magukkal nincs különösebb bajuk, de annál több van másokkal.
Ha közöttünk volna valaki, aki magára ismer ebben a rövid jellemzésben, vagy volnának, akik magukra ismernek e néhány rávillantó mondatban, akkor én most ezekhez szeretnék szólni, mert nekem most az a megbízatásom, hogy elsősorban ezekhez szóljak.
Az első szavaimmal külön felétek megismétlem az első mondatokban már kimondott örömhírt: Téged is nagyon és igazán szeret Isten.! De most ehhez az örömhír mondáshoz hozzá kell fűznöm azt, amiről már szóltam, hogy úgy akarja Isten veled éreztetni az Ő szeretetét, hogy téged akar megváltoztatni !!! - Bármilyen meglepő is az, amit most mondtam, ismét mondom, téged akar meggyógyítani, téged akar megtisztítani és megváltoztatni és nem mást akar megváltoztatni
Ennek pedig az a magyarázata, ahogy ezt a Bibliából tudjuk, hogy Isten mindegyikőnk egész életét büntől megrontottnak látja annyira, hogy szinte halálos betegnek lát bennünket. Igen , Isten annyira betegnek látja, boldogtalannak , békételennek látja a földi, mindennapi életünket, hogy, Ő szerinte, sürgős gyógyulásra, bűntől való megtisztulásra, és ezzel együtt, a gyakorlatban az életmódunk megváltoztatására van szükségünk mégpedig komolyan . .
De amikor ezt említem, arra is rá kell mutatnom, hogy a szeretet úgy igaz szeretet, hogy nem akarja magát senkire rá erőltetni. (itt gondoljunk arra, hogy az orvos mindenkin akar segíteni, de a valóságban csak azokat veszi kezelése alá, akik elismerik, hogy betegek, és kérik az orvostól a gyógyítást!) Nekünk, magunknak kell odamenni JÉZUSHOZ, kérve a segítségét.
Éppen ezért testvérem, aki ezt még nem tetted meg, nagyon biztatlak most, hogy lásd be, hogy bűneid, és bűnös rossz természeted miatt először is magadnak, magaddal van a legnagyobb bajod ! Ezzel együtt arra is biztatlak, hogy keressed magad is Isten igaz szeretetét,de úgy, hogy magad kéred az életedet megrontó, megkeserítő, megbetegítő bűneidnek a bocsánatát!!!
De amikor ezt a nagyon komoly tanácsot a szívedre helyeztem, még egy másik fontos kiegészítő tanácsot is mondom kell: Ennek pedig az a lényege, hogy ne csak a múltban és a jelenben elkövetett, életet megbetegítő bűneidre kérj bocsánatot, hanem te magad is mindenestől akarj megváltozni !!! - Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ne csak az eddigi bűneidre kérj kegyelmes bocsánatot, hanem kérjed, hogy téged magadat is megváltoztasson, hogy a jelenben és a jövőben minél kevesebb bűnt kövessél el. Ezzel együtt kérjed tehát a gondolkozásod, a természeted, és az emberek közötti forgolódásodra nézve, kérjed a magatartásod, azaz a viselkedésed megváltoztatását a téged nagyon és igazán szerető Istentől.
Ha ezt megteszed, csodálatosan meg fogod tapasztalni, hogy a szerető Isten szeretete utolér téged, kiárad reád, és sokat meg fogsz tapasztalni abból az átalakító munkájából, amiről az előbb beszéltem. !!!
Segítő szándékú magyarázatképpen két megjegyzést teszek itt:
1./ Ezt az átalakító munkát a szerető Isten nem egyszerre végzi el bennünk, hanem a legtöbbször csak lassan, folyamatosan. De most az a fontos, hogy ez elkezdődjék benned, és pedig minél hamarabb! Ne nyugodj addig, míg ezt nem tapasztalod!
2./ Ahogy már utaltam is rá, most is mondom, hogy Isten ha először benned elkezdheti ezt az élet átalakító munkáját, azaz, bűntől, bűnös szokásoktól megtisztító munkáját , akkor utána meg fogod tapasztalni, hogy a körülményeiden és terheiden is fog annyit változtatni, amennyire neked arra szükséged lesz Ő szerinte is. Így fogod megtapasztalni, hogy Jézus Krisztus, Aki a minket szerető Isten nevében jött el erre a világra, valóban életet, új, sokkal gazdagabb, sokkal igazabb életet hozott nekünk. - Igaz, hogy úgy van ez, ahogy az előbb már mondtam is, hogy a megtéréskor, bűneink bocsánatával, ennek a sokkal jobb, sokkal igazabb életnek csak a kezdetét ülteti belénk ( A Biblia ezt nevezi újjászületésnek is!)
De utána a Szentháromság Isten, Igéje és Szentlelke által, ezt az új életet folyamatosan növelni, erősíteni és kiteljesíteni fogja benned. Tudjál róla, hogy ezt pedig azért fogja cselekedni, mert Ő el akar téged is vinni az Ő tiszta mennyországába, a földi élet után, és oda csak teljesen megújult tiszta, Jézus életéhez hasonló, élettel lehet bejutni.
De ha most eddig, a szintén nagyon fontos igazságig eljutottam, akkor nekem most egy nagy fordulatot kell tennem a beszédem fonalának a fonásában.
Azaz, nekem most azokhoz kell odafordulnom, akik öntudatosan vallják azt, hogy ők már megtértek, hogy már „hívők”, hogy Jézust már befogadták a szívükbe. Az ilyen testvérektől kérdezem meg először is azt, hogy tudtok ti arról, hogy milyen állandó veszély fenyeget :minket az ördög részéről folyamatosan? Az ördög nem azzal támad, hogy fordulj vissza a bűnös élvezetek útjára, megtagadva a hitet és a minket szerető Istent, és a minket megváltó Krisztust . – Az ördög ravasz módon megelégszik azzal, ha lefektethet minket az önelégültség, a tétlenség, és a régi életből magunkkal hozott kis „ártatlan” bűneink tovább gyakorlásának a párnájára
Remélem elfogadjátok tőlem , hogy további kérdéseket teszek föl nektek
Testvérem! elhiszem, hogy megtért a szíved,mert oda befogadtad Jézust. De most az kérdezem, hogy megtért-e , azaz megváltozott-e a gondolkozásod magadról, és a körülötted lévő emberekről?
- ugyanígy, megtért-e, megváltozott-e a nyelved, füled, a kezed, a lábad? szóval a viselkedésed a magatartásod és az emberek közötti forgolódásod megváltozott-e?
Azért kérdezem ezt, azért kell ezt most kérdeznem, mert Pál apostol is, alap Igénkben, minden szavával, az emberek iránti, a gyülekezetben a testvérek iránti helyes magatartásra akar minket nevelni, az efézusi gyülekezettel együtt.
Pál apostol, Urunk nevében szólva, hat fontos szóval írja körül azt, hogy a megtérés után Jézus Krisztus a mi Megváltó Urunk , a mi emberek közötti, és ugyanakkor a testvérek közötti forgolódásunkat milyennek szeretné látni-
Most én fel is sorolom e hat tulajdonságot, némi megjegyzéssel kiegészítve.
Először is a teljes alázatosság példáját Jézus adja nekünk abban, hogy még az Őt eláruló Júdásnak a lábát is megmosta.
Szelídség- ben is Jézus a példa, mert Ő nem bántott senkit, még az ellenségeit sem.
A türelemben úgy adott példát nekünk Jézus, ahogy tanítványait tanítgatta, és nevelte 3 éven át
Az igazi (agapé) szeretet példáját a megbocsájtással, önzetlen, áldozatos, szolgáló életével adta elébünk Urunk. .
A Lélek egységét úgy munkálta övéiben Urunk, hogy a saját Lelkét kiárasztotta az övéire, és előre imádkozott az övéi egységéért. Ahol a Lélek kiáradhat, ott mindig megvalósul az egység a Krisztusban hívő, és Neki szolgáló emberek között.
A békességet Urunk , sok egyéb cselekedete tanította azzal is, hogy nemcsak imádkozott, de még meg is halt az ellenségiért. Nekünk is meghagyta, hogy szeressük még ellenségeinket is.
Ezek után kérem, hogy e hat részes tükörben vizsgáljuk meg most magunkat és tartsunk bűnbánatot azért, mert minden bizonnyal mindannyiónk életében sok hiányosságot mutat meg ez Ige az Ige ennek a hat tükörnek a fényében és akarjunk megváltozni
A bűnbánatot hadd mélyítse el bennünk egész komollyá Pálnak az a szava, hogy az elhívatásunkhoz az is hozzátartozik, hogy megváltozzon, egyre inkább a Krisztuséhoz hasonlítson a mi emberek közötti magatartásunk, viselkedésünk és forgolódásunk.
Bizonyára tudjátok, én most csak felelevenítem azt a tényt, hogy legalább 2 magyarázat van arra, hogy miért kell nekünk életünknek ezt a részét is nagyon komolyan venni.
Az egyik indok azt, hogy a mi külső életünk a hit nélküli emberek Bibliája. A bizonyságtételünk hitelesítője a mindennapi életben, de hittestvérek között is, az Ige által megtisztított, megszentelt életünk. Csak úgy vezethetünk embereket Krisztushoz, ha a hívogató Igét nemcsak a szánkkal, hanem életünk példájával is mondjuk, hirdetjük.
Másodszor azért kell komolyan vennünk az egész életünket átfogó elhívatásunkat, tehát a külső magatartásunk megszentelődését is, mert sok Ige bizonyítja, hogy az üdvösségre csak szent és feddhetetlen élettel lehet bemenni (Efézus 5.27)
Idekapcsolódva, talán némileg váratlanul, szöveg magyarázat címén megemlítem, hogy alap Igénk első szavának görög formája azt jelenti, hogy bátorít, buzdít (parakaleó- paraklézisz !) – Befejezésül én is csak erre tudok buzdítani minden testvéremet, hogy legyen egyre inkább a külső életünk az emberek közötti forgolódásunk is szent és feddhetetlen, mert elhívatásunknak ez is fontos része!
Végül ennek megvalósulásáról két fontos tanításom van:
Az egyiket az egész Biblia alapján mondom, hogy igaz, hogy magunkat igazán nem tudjuk megváltoztatni, de ha Jézusnak átadjuk az egész életünket, tehát ha a Gal 2.2o szerint a keresztre odaadjuk az ó emberünk minden vágyát, önzőségét, és minden indulatát külső dolgokban is, és Jézusnak pedig teljesen átadjuk az irányítást minden szavunk kimondásánál, és minden lépésünknél, minden apró, kis, vagy nagy cselekedetünknél, akkor Ő folyamatosan fogja bennünk munkálni azt, hogy a külső, gyakorlati életünk is egy inkább
vonzó példa és áldás lesz családtagjaink, hittestvéreink számára, sőt a körülöttünk forgolódó emberek számára is.
A második segítő, buzdító tanításom pedig itt van alap Igénkben. Pál azt mondja az Úr nevében nekünk is …”éljetek méltóan az elhívatásotokhoz”
Ebben a buzdításban én benne értem az a gondolatot, hogy Jézus kész bennünket formálni mássá tenni, azaz egyre inkább megszentelni a gyakorlati életben, de várja tőlünk, hogy mi magunktól is vegyük észre, hogy elhívatásunkhoz mi méltó és mi nem. (Károli: mi illik és mi nem!) Tehát Urunk várja a felnőtt keresztyénektől azt, hogy maguktól is vegyék észre hogy mi lehet kedves az Úrnak, és mi szomorítja Őt meg. Tehát Urunk várja a gyermekeitől, hogy olykor önként gyakoroljanak önfegyelmet, önmegtartóztatást, önmegtagadást, és ezt örömmel, vagy legalább is készséggel tegyék, mindig arra gondolva hogy ez nem méltó hozzám, mert ez magamnak is káromra van, és Uramat is megszomorítom ezzel.
Hogy mind ez folyamatosan megvalósuljon az életünkben a 2.Péter levele 1:lo és ll versének áldását helyezem az életetekre végezetül:
„Ezért tehát testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk , Jézus Krisztus örök országába”-
Adja meg Urunk, hogy mindez megvalósuljon mindannyiónk életében.
Szabó Gyula ny ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2014 május 10 csendes napon


***


A KERESZTYÉN SZERETET ÉS SZOLGÁLAT

Szabó Gyula szolgálata 2012 jul. 24..

Kismaroson a Lelki Oázis csendes héten a Gal 5: 12 v. alapján.





Isten segítségét remélve, örömmel szólok előttetek a címben megadott témáról, a szeretetről, mert ez a világ legdrágább, tehát legértékesebb kincse.

Csak az a baj, hogy ezzel a legtöbb ember nincs tisztában. A legtöbb ember azzal sincs tisztában, hogy mi is a szeretet, milyen az igazi szeretet, mire való a szeretet, és miért drága kincs a szeretet. Ezekkel együtt a legtöbb ember nem tudja azt sem, hogy miért jó szeretni, és honnan lehet a szeretet megtanulni, azaz „megszerezni”

Mivel tehát a világban „káosz”- szerű bizonytalanság van , és olykor ebből a bizonytalanságból még a Bibliát olvasó emberek között is sokat lehet találni, szükségesnek érzem, hogy először is, egy néhány alapigazságot elébetek tárjak a s z e r e t e t – tel kapcsolatban..

Először is, a világ legnagyobb örömhíreként mondom azt, amit ti mindannyian tudtok, mert benne van a ti Bibliátokban is, hogy: „ Isten szeretet” (1.Ján.4:8,12 versek) Ez azt jelenti, hogy Isten a szeretet forrása, de mindjárt hangsúlyozhatom azt is, hogy Isten az igaz szeretet örök, kiapadhatatlan forrása.

De idekapcsolódva örömmel szólok arról is, hogy Isten, szeretetétől indíttatva, teremtette a világot, benne az embert, mégpedig azért, hogy Neki legyen kit szeretni. Igen , Isten azért teremtette az embert, Ádám- Éva után, minket is, mert azt akarta a szeretet Istene, hogy az ember Vele állandó szoros, szeretet és élet közösségben éljen.

De sajnos, az ember, a bűn elkövetése, és annak meg nem bánása által, magát teljesen kiszakította ebből a szoros, boldogító, éltető, szeretet közösségből.

Azóta minden emberre az jellemző, hogy egyrészt szinte görcsösen ragaszkodik az önfejű önállóságához, másrészt a lelkében van egy mérhetetlen nagy szomjúság az isteni, éltető, boldogító szeretet után. Sajnos, Isten nélkül, csak szeretet morzsákat talál az ember ebben a világban. Ezek a szeretet morzsák pedig azért bizonyulnak újra és újra elégtelennek a mindennapi életben, mert ezek csak rövid ideig tartanak, hamar elfogynak, és mérhetetlen csalódást, fájdalmat okoznak ilyenkor, nemcsak családtagoknak, hanem más ismerősnek is, hisz mindenki a segítés, és jóakarat mögött szeretetet vár a másiktól, mégpedig folyamatosan.

Igen, mindenki szeretet vár a másiktól, de a viszonzás a legtöbbször vagy elmarad, vagy rossz akarattal felelnek rá, vagy csak kihasználják azt, akiben jóakarat van. Tehát sokszor keveredik lelketlen önzéssel a szeretet. Nem ritkán lehet ezt tapasztalni még a házasfelek között is. Ezért van válságban a mai időkben pl. a házasság-kötés, ill. házastársi kapcsolat.

Ezek után szavakba foglalom azt a végtelen nagy örömhírt, hogy Istennél az igaz szeretet nem fogyott el az ember felé, akkor sem, amikor az ember bűnös, módon, elszakadt tőle. A szeretet Istene szereti a bűnös embert ma is.( sajnáló, azaz könyörülő szeretettel) Ennek bizonyítéka az, hogy Isten az Ő egyszülött, szeretett Fiát is feláldozta azért, hogy a tőle elszakadt embert , kényszer nélkül, vissza hívja, vissza vonzza magához, a Vele való, boldogító szeretet-közösségbe.

Akik engednek ennek a szeretet-teljes hívó szónak, azokra mondjuk a mai időkben is, hogy „megtért keresztyén emberek”. - Úgy-e te is ezek közé tartozol, kedves testvérem, aki hallod most, (vagy olvasod) e szavakat ? –

A megtérés nemcsak azt jelenti, hogy Isten megbocsátja a múltban elkövetett bűneinket, hanem azt is jelenti, hogy vissza fogad minket gyermekeinek, azaz, visszafogad minket az Ő igazi, boldogító és örök szeretetébe. Ez pedig azt jelenti, hogy a megtéréskor megváltoztatja az életünket, és egy új élettel ajándékoz meg minket. Itt rámutatok arra, hogy az igazi megtéréssel, vele jár az, hogy új életet kapok . Ezért nevezi a Biblia az igazi megtérést újjászületésnek is. Ez az utóbbi megnevezés azért fontos, mert ez jelzi közelebbről is a valóságot. Arra gondolok itt, hogy Isten új életet ad ugyan a megtéréskor, de ez az új élet csak elkezdődik úgy a megtéréskor, mint ahogy a kis gyermek megszületik, amikor a világra jön. De számára az élet, akkor csak elkezdődik, és utána, annak folytatódni kell. Így a ker. ember életében a folytatásnak, az állandó lelki növekedésben,és az Istennel való szeretet-közösségben való elmélyülésben, kell megmutatkozni

A megtért hívő emberek is, a legtöbbször, a növekedés szó kapcsán, csak a hitben való növekedésre gondolnak.

Pedig Isten, megtéréskor, a bűnös emberi szívből, nemcsak a hitetlenséget, hanem a szeretetlenség minden gyökerét is ki akarja szakítani. Tehát Isten a megtérő szívéből ki akarja tisztítani, az önzést, a haragot, a gyűlölséget, a bosszúállást, tehát a másik bántásának minden formáját. Ugyanakkor Isten a megtérő ember szívébe bele akarja plántálni az Ő szeretetét is, ahogy erről beszél a Római levél 5:5 verse is. „

„mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által”.

Persze itt is hangsúlyoznom kell azt, hogy a szeretet dolgában is a megtérés, az újjászületés csak kezdet. A megtérés után, ahogy a hitben, úgy a szeretetben is folyamatosan, szünet nélkül, növekedni kell a keresztyén embernek. – A keresztyén ember tehát nemcsak „hívő” ember, hanem szeretetben élő, a szeretetet folyamatosan gyakorló ember is, és ebben a szeretetben folyamatosan növekvő, gazdagodó ember. ( jaj, ha nem növekszik hitben, de épp úgy jaj, ha nem növekszik a szeretetben.!)

De mivel ezek az igazságok minket is, téged is, engem is, a lehető legközelebbről érintenek, úgy érzem, hogy meg kell állnom és néhány részlet kérdésre ki kell térnem , és rá kell világítanom:

Egyrészt arra mutatok rá, hogy mivel a keresztyén ember lelki élete növekvő élet, így ebben az életben olykor előfordul a bukás, és az elesés. Ez azt jelenti, hogy a keresztyén ember sem tudja a gyakorlatban folyamatosan, töretlenül gyakorolni mások felé a szeretetet.- De ilyenkor a keresztyén ember meglátja, és megbánja a bűnét, mondhatom azt is hogy elszégyelli magát, és Istentől is, és - ha kell – emberektől is bocsánatot kér. Úgy-e, testvérem, nálad is így van ez?

Fontos, hogy ezt a kérdést a szívünkre vegyük, mert sokszor csak ennyi a különbség az Isten nélküli és a hívő ember között. A keresztyén ember folyamatosan meglátja, és fájó szívvel megbánja a bűnét, és bocsánatot kér arra. A világi ember pedig szinte sohse lát bűnt a maga életében, és így szinte sohse tart bűnbánatot, sajnos.

Másrészt arra szeretnék rámutatni, hogy milyen hát az igazi, Istentől való, és Istennek tetsző szeretet? – A kérdésre a feleletem a következő: Az igazi szeretet, mi közöttünk emberek között is olyan, de legalább is olyannak kellene lenni, amilyen szeretettel Isten szeret minket, Fiában, Jézus Krisztusban. Ugyanis, az igaz szeretet csak egy fajta lehet, és ez, ahogy láttuk Istennél van, és ennek Isten az egyetlen forrása.

A Szentháromság Isten igaz szeretetét pedig a következő tíz jelzővel lehet illetni és feliamerni: megbocsátó, könyörülő, alázatos, áldozatos, szolgáló, önzetlen,éltető, boldogító, igaz, és örök. (+ még kettő : teremtő és üdvözítő) (ismételd el)

Ezeket a jelzőket, ránk vonatkozóan összefoglalja Urunknak az a parancsa, mely a János evangéliuma 15:12 versben így van megírva: „Az a parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”

De ezt megelőzően, már az ószövetségben, az Ő választott népe számára , többször is kijelentette Isten, hogy milyen az igazi szeretet, és ezzel együtt, hogy Ő milyen szeretet vár el az övéitől.

Urunk végérvényesen így foglalta össze a szeretet kettős nagy parancsát az Újszöv.ben többször is: „ Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22: 37-39 v.

Az eddigiek összefoglalása képen mondom, hogy eddig megértettük azt, hogy Isten igazán és igazi szeretettel , megváltó és gondviselő szeretettel szereti a bűnös embert. Aki ezt a szeretetet elfogadja, annak a bűnbocsánattal és új élet kezdetével együtt , Igéje és Szentlelke által, még képességet is ad, hogy , ha töredékesen is , de szeretni tudjon., igaz, Istentől származó szeretettel, és hogy ebben a szeretetben folyamatosan növekedjen, erősödjön.

Most pedig szolgálatom gondolatmentének az útján egy nagyot lépek előre, és felteszem a kérdést, hogy konkréten, hogy várja Urunk tőlünk a szeretet kettős parancsának a teljesítését? – A kérdésre először nagyon tömören, majd aztán részletezve felelek

A tömör felelet így hangzik: A Szentháromság Isten . egyrészt engedelmességet kíván tőlünk, közvetlenül az Ő irányában, a János 14: 21, 23,24 versek szerint, az iránta való szeretetünk kifejezésére.- Másrészt pedig azt várja tőlünk Urunk, hogy ha szeretjük Őt, tehát ha viszont szeretjük Őt, akkor szolgáljunk Neki, közvetlen úton és közvetett úton.

Ez utóbbi kettősség alatt azt értem, hogy Urunk várja , hogy Ő szolgáljuk közvetlenül személyes és közösségi lelki alkalmakon, másrészt pedig várja azt is tőlünk, hogy közvetetten, tehát embereken keresztül, is szolgáljuk Őt., azaz embereken keresztül is mindig Őt szolgáljuk.

De itt most meg kell állnom, és a pontosság kedvéért egy kis kitérést kell tennem.. Meg kell említenem azt, hogy igen, Isten várja a viszont szeretetet tőlünk engedelmesség, és a szolgálat kettős formájában, ahogy ezt már említettem is. De most arra is hangsúlyt teszek, hogy ezekben Ő csak úgy tud gyönyörködni, ha a viszont-szeretetnek a rugója minden esetben a h á l a !!!- Igen, a hála Urunk csodálatos megváltó , majd e mellett az Ő örök, gondviselő, és üdvözítő szeretetéért!!!

Testvéreim ! a hála ige fontos részleteivel most már itt nem kívánok foglalkozni, hanem visszatérek az Istentől várt, viszont szeretet dolgára, és azt mondom arról, hogy ennek a megtért hívő ember életében legalább hat szolgálati formában kell megjelenni és megmutatkozni.

(persze ez nem parancs, ez nem kényszer, hanem csak szeretetteljes segítség azok számára, akik szeretnének növekedni a lelki életben, és az Úrral való személyes szoros, éltető, boldogító, szeretet-közöségben.)

Ennek a viszont szeretetből fakadó (legalább) hat szolgálati útnak a megnevezése a következő:

l./ Ha szeretem az Urat, hálából a teremtését és megváltásért, örömmel adom neki a szívemet, vele az egész életemet. ! Ezt a szív és élet átadást örömmel megismétlem életem minden napján, lehetőleg reggel, a felébredés utáni első percekben, nap mint nap.

2/ A teremtésért, a megváltásért, a gondviselésért, Szentlélek munkálta megszenteltetésemért, a remélt üdvösségért, örök hálát, azaz, hála tartozást érzek a szívemben. És ezt készséggel kifejezem újra és újra énekkel, imádattal, mindenért való hálaadással, nemcsak szóban, hanem a sok fajta hálaáldozattal is.

3./ A megtért keresztyén ember életében igen fontos szolgálat az ima szolgálat. Itt elsősorban a másokért való imádságra gondolunk. Isten várja tőlünk, hogy imádkozzunk szeretteinkért, gyülekezetünkért, Egyházunkért, országunkért, és az egész teremtett világért

Ezen belül kell rendszeresen imádkoznunk Isten országa terjedéséért, ébredésért, emberek megtéréséért, tehát a hit és a szeretet terjedéséért, és mind azokért a betegekért, testvérekért, kiket Isten személy szerint ránk bízott.

4./ Igen fontos szolgálat a megtért keresztyén ember életében az Ige szolgálat, amit nevezünk bizonyságtételnek is, de mondhatjuk Krisztus melletti tanúskodásnak is. Ez ott kezdődik, hogy világi emberek előtt is kimondom, őszintén, tiszta szívből, hogy „hála Istennek” ezért is, azért is. Folytatódik úgy, hogy el tudom, és el akarom mondani mások előtt, hogy velem mit tett az Úr, azaz hogy változtatta meg, hogyan áldotta meg az életem ebben is, abban is. Ez tovább folytatódik úgy, hogy vágyakozó nyugtalan embereket, kényszer nélkül, próbálok Istenhez, Jézushoz közelebb segíteni, hogy ők is megtérjenek, és új életet nyerjenek. (további részletekről lehet olvasni a „Segítő gondolatok a bizonyságtevéshez” c, írásomban, amit, kérésre szívesen eljuttatok bárkinek!)

5./ Szintén fontos része a ker. ember szolgáló életének a jó cselekedet, annak nagyon sokféle formájával és tartalmával együtt. Egyházi nyelven ezt diakóniának nevezzük. Ez a pohár víz adásánál kezdődik (Máté 10: 42 ) és végződik a Péter szavaival: „mi elhagytunk mindent, és követtünk téged’ (Máté 19:27) A fentebb említett hálaadásból való jócselekedetről, sokat és sok helyen beszél a Biblia.

8emélhetőleg mi is beszélünk róla még)

6./ Utoljára, de nem utolsósorban említem a példa adást, mint szeretetből fakadó szolgálatot. Az apostolok sok helyen említik, kérik az első keresztyénektől és tőlünk, hogy „éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, mellyel elhívattatok” (Ef.4:1.v.) Ilyen Igékkel azt kéri tőlünk a mi Urunk, hogy a hétköznapi életben nagyon vigyázzunk arra, hogy senkit ne botránkoztassunk rossz példa adással, hiteltelen életünkkel, hanem inkább mások előtt tegyük kívánatossá, és vonzóvá a Jézus követését, tehát a keresztyén életet.

Ezek után nem befejezem, hanem csak két záró gondolatot mondok. Utalok a Kolossé levél 3 részére, melynek alapján határozottan tanítom, hogy a keresztyén ember számára minden hétköznapi munka hívatás, még pedig Istentől nyert hívatás. Tehát a keresztyén ember, te is testvérem, soha, sehol semmilyen munkával nem embereket szolgálsz, hanem a te Uradat és Megváltódat, Jézus Krisztust. Éppen ezért a keresztyén ember a munkáját mindig becsülettel végzi, mert tudja, hogy az ő fizetsége, az ő jutalma soha sem emberektől jön, hanem az Ő Urától és Istenétől.

A másik záró gondolatom az, hogy az életet igazi életétté a szeretet teszi. Szeretet nélkül nem is élet az élet. Viszont a szeretet boldoggá tesz. Sőt boldoggá csak a szeretet tud igazán formálni. Az boldog, és az mindig boldog, akit szeretnek (Először is a megváltó Krisztus!) és aki szeret másokat, tehát a kapott szeretet igyekszik mindig tovább adni.

Éppen ezért legyen felírva nemcsak a szívetekben, hanem házatok ajtajára az 1, Kor.16:14

„MINDEN DOLGOTOK SZERETETBEN MENJEN VÉGBE !” (ISMÉTELVE!

Á m e n.







****************************************************************



A LÉLEK MUNKÁJA A HÍVŐ EMBER ÉLETÉBEN.




Gal 6:16-18,22-26 alapján

Kismaroson 2012 jú. 26.-án.

Szabó Gyula ny. ref. Lelkész szolgálata



Kedves Testvéreim ! Ha végig olvassuk a Galáciai levelet, megállapíthatjuk, hogy Pál ezt a levelet sok aggódással és testvéri szeretetből fakadó féltéssel írta. Ennek az aggódásnak pedig az volt az oka, hogy Pál, a Gal. gyülekezet életében, lát egy nagy veszélyt, amely veszély igen komolynak és súlyosnak mutatkozott. – Ennek az volt a lényege, hogy kerültek be a gyülekezetbe zsidó származású emberek, akik egyre inkább a körülmetélkedés fontosságát, sőt nélkülözhetetlenségét hangsúlyozták, szemben az ingyen kegyelmet jelentő Krisztusi hittel. Ennek nyomán, már a levele elején is, és utána a többi részekben is, újra és újra, a leghatározottabban , és a legnyíltabban figyelmezteti, tanítja a gyülekezetet, hogy ne térjenek el , és hogy miért ne térjenek el az egyedüli igaz, Krisztusi útról. Pál nem egy, hanem sok oldalról közelíti meg a problémát, mert nagyon félti a Gal. gyülekezetet. De tanulságos, hogy a levél utolsó részeiben egyre inkább csak úgy akarja a Gal gyülekezetet visszatéríteni a jó , krisztusi útra, és akarja őket ott megtartani, hogy egyre inkább a Szentlélekkel való személyes kapcsolatról, azzal együtt annak fontosságáról és tartalmáról szól, és erről ad igen hangsúlyos tanítást a gyülekezetnek.

Igen, tanulságos Pál apostolnak ez a magatartása és tanítása a mi számunkra is.- Szolgálatom elején, egyszerűen, és tömören mindjárt szavakba is foglalom ezt a tanulságot, mint Istennek most hozzánk szóló üzenetét, tanítását.

A mi Krisztust követő hívő életünkben is, ha valahol hiba, bukás, megfáradás, elesés, ne talán vissza esés, vagy elhajlás fordul elő, a leggyakrabban, mind ezekre, a végső megoldás az, hogy meg kell újítani, illetve rendezni kell a kapcsolatunkat a Szentlélek-Istennel, Aki által Jézus a szívünkben lakozik., tehát aki által állandó szoros kapcsolatunk van, vagy legalább is kellene lenni a Szentháromság Istennel.

Mivel ebben az órában csak ez a feladatunk, hogy a Szentlélekkel való kapcsolatunkról tanuljunk, és ezzel együtt – szükség szerint – megerősödjünk, engedjétek meg, hogy a dolgok elejére visszamenjek.

Így cselekedve, én most feltételezem, hogy ti, mindannyian „megtért” embereknek valljátok magatokat. - Éppen ezért a megtérésről hadd mondjak egy-két szót.

Mondom azt, hogy a megtérés olyan nagy jelentőségű esemény, hogy a megtérő abból csak egy kicsi részt fog fel, és azt is leginkább, egyéniségtől, személyiségtől függően, érzelmi síkon fogja fel, és éli át. Tehát kevésbé az értelmi síkon. Értelmi síkon annyit fog fel leginkább, hogy a múltja – csodálatosan – el van rendezve, azaz, az eddigi bűneire bocsánatot nyert. – Ez érthető azért is, mert a legtöbbször az evangélizáló igehirdetés, és a megtérést segítő lelkigondozó testvér, először is, a megtérés kapcsán, a múlt elrendezésére teszi hangsúlyt. Ha pedig megtörténik a „megtérés”, a megtérővel együtt, mindenki olyan nagy örömnek adja át magát, mintha most már „minden rendben is lenne.”

Hézagos tapasztalatom , és hézagos tájékozottságom szerint, főleg éppen református vonalon, ilyenkor, a friss megtérő gyakran magára marad (nem mondom, hogy minden esetben!) és nem kap útmutatást, tanítást, lelkigondozás és szabályos tanítás keretében, a továbbvezető útról.

Pedig, a megtérés után, nagyon szükséges lenne az, hogy minden frissen megtért lelket, képzett, tapasztalt lelkész vagy testvér vegye „gondozásba”, és ezzel együtt, a frissen megtért részesüljön tanításban arról, hogy mi a Krisztusban nyert új élet lényege, és hogy mi megszentelődés lényege és tartalma a Szentlélek munkája nyomán.

Mivel ez több hittestvérnél ma is hiányzik, ezért, egész röviden, szinte csak jelképesen, pótolni szeretném a következő gondolataim sorával.

Tudom, hogy vannak, akik szinte „kivülről” tudják ezeket, mégis mondom ismétlésként, hogy a megtérés utáni új élet lényege a Szentháromság Istennel való szoros, éltető, boldogító és üdvözítő kapcsolat, de mondhatjuk azt is, hogy a Szentháromság Istennel való személyes, szeretetközösség, mely a Szentlélek bennünk való lakozása és bennünk való folyamatos munkálkodása által valósul meg. Ezt azt jelenti, hogy a megtérésben Isten, Krisztus érdeméért gyermekének fogad, és utána velünk állandó, Atya-gyermeki kapcsolatot tart fenn, a bennünk , a megtéréskor lakozást vevő Szentlélek által.

De itt ismételten hangsúlyoznom kell azt, hogy a Szentlélek , amikor bennünk lakozást vesz,nem társalkodó vendégként jön hozzánk, hanem nagyon is határozott céllal, határozott munkatervvel jön hozzánk. - Az egyszerűség kedvéért én ezt az isteni célt 4 pontban jelölöm meg. 1./ Fokozatosan fel akar szabadítani minden bűnös hajlam alól. 2./ meg akar tanítani Isten Igéjének engedelmeskedni 3./ meg akar tanítani Istennek szolgálni folyamatosan, 4./ a megszenteltetés által folyamatosan akar felkészíteni az örökéletre.

Testvéreim, itt most egy pillanatra megállok, és hangsúlyt teszek arra, hogy nem véletlen azt, hogy az előbbi felsorolásnál mindig használtam ezt a szót, hogy „akar” – Személyes meggyőződésem, hogy a megtérés után különösképpen jellemző az, hogy a Szentlélek nem erőlteti reánk az Ő akaratát. Ő úgy szeret bennünk munkálkodni, hogy , miután a megtéréskor mi is „öntudatos” hívőkké lettünk, mindig várja azt, hogy mi is „akarjuk” azt, amit Ő akar.

Ismét használom az előbbi kifejezésemet, hogy hézagos tapasztalatom és hézagos tájékozottságom szerint, talán azért is, mert a frissen megtért ember nem kapott szükséges útmutatást a jövőre nézve, hamar megelégszik a hívőségével, és nem „akar” folyamatosan előre haladni a hívő életben., és így a Szentlélek nem tud, és nem akar, erőltetéssel, semmilyen előrehaladást a megtért hívő emberben munkálni. (a Róma 8:16-re gondolok itt =

„a mi lelkünkkel együtt” –Károli) Legalább is szerintem, ilyenkor szomorodik meg a Lélek

(1.Thess.5:19), amivel bizonyára az is vele jár, hogy a Szentlélek nem munkálkodik bennünk igazán és „szabadon” - Szerintem ilyenkor érvényes Pálnak az úrvacsorával kapcsolatos szomorú figyelmeztetése : „ Ezért erőtlenek, és betegek közöttetek sokan, és halnak meg számosan” (’1.Kor. 11: 30. v. )

Tovább folytatom a felsorolást, és mondom hogy , legalább is szerintem, valahol itt lehet annak oka, hogy hívő emberek olyan sok módon élik meg a hívő életüket ma is, és hogy olyan sok áldatlan, gyümölcstelen, békétlen, de legalább is örömtelen hívő ember található körülöttünk, még akkor is, ha esetleg mi nem tartozunk közéjük. De ha jól és őszintén magunkba nézünk, akkor ki az, aki megelégedhet önmagával? – kérdezem most tőletek önvizsgálat céljából, és a feleletet rátok bízom.

Most pedig az eddig elmondottakat kívánom összefoglalni röviden a következő mondatban: Nagy örömhír számunkra az, hogy tart még a „kegyelmi idő”. Ez azt jelenti,a számunkra, hogy Isten Lelke folyamatosan hívogat mindannyiónkat a megtérésre, és aztán minden megtért emberben folyamatosan akarja végezni az Ő megújító, meggazdagító, üdvözítő munkáját,, csak az a baj, hogy ezt mi, közömbösségünkkel, megelégedettségünkkel, tespedtségünkkel gyakran akadályozzuk. Nem tudunk és nem akarunk együtt működni a Szentlélek munkájával.(persze, itt a magunk igen „kicsi” részére gondolok csupán, amikor nehezen találom és is a megfelelő kifejezést!)

Éppen ezért, és éppen itt kell nekem, most nagyon hangsúlyosan a szívetekre helyeznem alap Igénkből, a Szentlélek bennünk folytatandó, nagyon fontos munkájáról szóló Igéket.

Gal.6:16 . „Intelek titeket: Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne teljesítsétek, mert a test kívánsága a Lélek ellen van…..hogy ne azt tegyétek, amit akartok”

Gal.6:25.” Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk a Lélek szerint is.”

E két Ige magyarázataképpen mondom, hogy mi nem tudjuk a „test kívánságát” megfékezni, magunkból eltávolítani. Ezt csak a Szentlélek tudja megcselekedni. De ezt nekünk is akarni kell, kellene, hogy a Szentlélek munkáját mi is kívánjuk, imában kérjük, és aztán készséggel engedjünk az Ő megtisztító munkájának.

Éppen ezért testvéreim! Nekem most az a feladatom, hogy ezt a kérő akaratot felébresszem bennünk, hogy a Szentlélek folyamatosan harcoljon bennünk a „test kívánságai” ellen, azaz, az „ó emberünk” ellen, és így munkálja bennünk a hitbeli növekedést és a megszentelődés útján való előhaladást. Fontos, nagyon fontos, hogy ez a munka történjen folyamatosan bennünk, mert ha nem történne, akkor felénk is hangzik Pál igen komoly figyelmeztetése, hogy „akik ilyeneket cselekszenek, nem fogják örökölni Isten országát.” (21. v.)

. Tovább menve, fontosnak érzem, hogy a 24. verset is nagyon komolyan s szívetekre helyezzem. Ez így hangzik:

„Akik pedig a Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt”

Ehhez a nagyon sarkos, kemény kijelentéshez a következő magyarázatot fűzöm: Először is mondom, hogy Pál itt nem a mi fogalmaink szerinti „test” ellen harcol, hanem inkább az „ó emberünk” ellen, és annak bűnös kívánságai, szenvedélyei ellen. Azt viszont nagyon sürgeti Pál, hogy szüntelenül gyakoroljuk a Lélek gyümölcsei közül a kilencediket : az önmegtartóztatást, és önfegyelmet a test vonalán, és főleg az ó emberünk dolgaiban. Persze a valójában ezt a harcot is a Lélek akarja megharcolni bennünk, és harcolja is, csak ismétlem, hogy ehhez nekünk is hozzá kell járulni úgy, hogy ezt nekünk is akarni, és kérni kell, és utána engedni kell a Lélek munkájának. –

Viszont ebből a nagyon határozott páli mondatból azt is ki kell értenünk, hogy a Lélek milyen komolyan igényli a mi döntésünket, minden esetleges szenvedélyünkkel, és kívánságunkkal kapcsolatban. Közelebbről azt kéri Pál, az Úr nevében, hogy ezeket a bűnös testi indulatokat adjuk - újra és újra – a keresztre, és így számoljunk le azokkal, legalább is az akaratunk, az elhatározásunk szintjén, szigorú önkritikával, magunk határozott elítélésével, azaz önmegtagadással. Emlékezzünk itt Urunknak arra a szavára, mely meg van írva a Márk

8:34,5-ben így . „Valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát…” De Pál is megragadó példát ad elébünk, amikor a Gal. 2:20 –ban ezt vallja: „Krisztussal együtt meg vagyok feszítve, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”

Ezek után kérem, hogy most engedjétek meg nékem, hogy a legszelídebben, testvéri segítő jó akarattal megkérdezzem tőletek, sőt tőled is testvérem, hogy harcolsz-e te önmagad ellen, a szenvedélyeid, a kívánságaid ellen , legalább is a döntés, az akarat, a vágy , és az imádság szintjén, ilyen komolyan, és ilyen igazán ? – Ha az a válaszod, hogy „igen”, akkor megtapasztalod a Lélek sok éltető, boldogító és gazdagító áldását, mint ahogy minden bizonnyal eddig is tapasztaltad. – De ha most megláttad a saját bűneid elleni harcban a magad hiányosságait, hogy még sokszor csak „lágymeleg” vagy ezen a téren, és titokban még sok testi szenvedélynek, sok felesleges testi kényelemnek, kényeztetésnek adsz helyet, akár csak a sok ínyenc evés vagy ivás vonalán, vagy a felesleges vásárlások vonalán, akkor vállalj most egy döntő változást, és tagadd meg magad, azaz kérjed, hogy a Szentlélek – folyamatosan - szabadítson meg minden ó emberi, azaz e világi kívánságtól, szenvedélytől, és bűnös vágytól, és hadd vezessen téged ezután a Szentlélek folyamatosan előre a megszentelődés útján azért, hogy ki ne maradj, tehát, hogy majd egykor megérkezhess a Krisztus örök országába.

Kedves Testvéreim ! Mivel mostani alkalmunkon a témánk: ”Lélek munkája a hívő ember életében” – ezzel kapcsolatban még két tanítást szeretnék elébetek adni befejezésül.

Az első arról szól, hogy gyakran adódik a hívő ember életében, hogy nem támad különösebb , és rend kívül érzése, vagy élménye arról, hogy a Szentlélek jelen van az életében , és hogy munkálkodik is az életében. – Ha valakiben ilyen kétségek támadnának olykor, annak ellenére, hogy igyekszik hűséges hívő életet élni, szeretném most megnyugtatni az ilyen testvért azzal, hogy a Szentlélek nem szeret folyamatosan, nagy „zajjal” munkálkodni bennünk. Ő jobban szeret csendben, szelíden munkálkodni bennünk.

Éppen ezért, most szeretnék egy néhány módot felsorolni, ahogy a leggyakrabban munkálkodik a Szentlélek a hívő ember életében:

(zárójelben mondom, hogy ezeket nekünk észre kell venni, nem szabad megszokni, hanem mindenkor komolyan kell venni, és minden ilyen áldásért nagyon kell áldani Urunkat, még pedig örömmel!

Tehát a Szentlélek leggyakoribb munkája bennünk :

1./ Megeleveníti a számomra a Biblia holt betűjét, és a lelkész, vagy másik testvér emberi szavát, és hallom az én Ura hozzám szóló, élő és ható Igéjét üzenetét. – Ez mindig csoda, ne szokjam meg, hanem örüljek neki!

2./ Vezet, tanácsol, és bölccsé tesz, hogy járjak - a gyakorlatban is - a jó és igaz úton.

3./ Bánatomban,szomorúságomban, kétségeskedésemben, testi-lelki fájdalmamban békességet,csendességet megnyugvást, és főleg v í g a s z t a l á s t, reménységet ad.

4./ Testi-lelki feladataim végzéséhez, keresztjeim hordozásához erőt ad, hisz a Szentlélek

az erőnek, szeretetnek, és józanságnak a Lelke. (2.Tim. 1:7)

5./ Indít belülről, gyakran titokzatosan a jó cselekvésére, a szeretetre, alázatra, tűrésre, és külön féle családi, és lelki szolgálatra.

6./ Amikor pedig emberi módon mi valamihez nagy kedvet kapunk, valamiben nagyon elmerülünk, olykor a Szentlélek fékez és visszatart minket. Gyakran a lelkiismeret megszólalása által teszi ezt.

7./ Előfordulhat az is, hogy valamit mi nagy lendülettel megteszünk, de az nem Urunk akarata szerint való volt, tehát engedetlenek voltunk, és bűnt követtünk el. Ilyenkor a Szentlélek vádol és megfenyít minket, de csak azért, hogy megalázkodva, kérjünk rá bocsánatot, és kérjünk segítséget ahhoz, hogy legközelebb ne kövessük el ugyan azt a hibát.

A második befejező tanításomban külön is szeretnék foglalkozni azzal az esettel, amikor egy hívő ember igyekszik megállni a hitben, azaz olvassa az Igét rendszeresen, jár az alkalmakra rendszeresen, és mégsem érzi igazán a benne lakozó Szentlélek örömét, vigasztalását, békességét. Sőt, esetleg, áldatlanságot, érthetetlen nagy bosszúságot , és érthetetlen kisebb- nagyobb bajokat tapasztal, esetleg sorozatban.

Az ilyen lelki állapotnak, élet állapotnak, bizony nagyon sok oka lehet. Ezeket a legtöbbször csak a mindenható Úr tudja. – De elmondom, a saját és mások tapasztalatából, hogy nem ritkán az ilyen állapotnak lehet az is az oka, hogy nem szolgálunk igazán az Úrnak, vagy legalább is nem szolgálatunk eleget az Úrnak. Lehet, hogy e helyett nagyon sokat törődünk önmagunkkal, és a saját apró dolgainkkal. – Éppen ezért, az ilyen testvérnek azt tudom tanácsolni, hogy testvér, a dolgaidat jobban bízd oda az Úrra, és szolgálj az Úrnak. Szolgálj többet az Úrnak.! Ez sokszor azt jelenti, hogy törődj többet szeretteiddel, barátaiddal, hittestvéreiddel, vagy akit, akiket rád bízott az Úr. – Meglátod, ha te többet törődsz az Úr dolgaival, az Úr is többet törődik veled.

Ezt a biztatást két Igével támasztom alá. Az egyik Ige az 1.Kor.12:verse, mely így hangzik:

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” –Ha nem értenéd ezt az Igét, akkor mindjárt hozzáteszem, hogy „mások számára” - Tehát ennek az Igének valójában az az értelme, az az üzenete, hogy a Lélek ott árad ki igazán , a Lélek szórja bőven az áldásait, ahol azt tovább akarják adni különféle szolgálatok és másokkal való törődés által. – Tehát „hasznosítsd” minél inkább másokért, mások javára a Lélek éltető áldásait, és neked annál több marad belőle.

Másik Igém még sokkal ismertebb, és a Máté 6:33 versben így van megírva: „Keressétek először az Ő (Isten) országát, és igazságát, és ezek mind megadatnak néktek”

Megtért, hívő testvéreim ! a ti számotokra kicserélem az első szót. Ti már megkerestétek, és megtaláltátok az Isten országát Jézus Krisztusban. – Ezért nektek így mondom az Igét :

S z o l g á l j á t o k először az Isten országát, a hit és a szeretet terjedését, és akkor minden magától, azaz Uratoktól, megadatik néktek, amire szükségetek van, és szükségetek lesz.

Adja meg Urunk mindegyikőnknek, hogy mind ezt boldogan megtapasztalhassuk

Á M E N. .

****************************************************************



S Á R A

1 Móz.17:19,21.versek.

Szabó Gyuláné ny. lelkész szolgálata Kismaroson,

Lelki Oázis héten, jul. 24.-én, kedd reggel.


Sára az Őszöv. egyik legismertebb alakja. Ez, két dologból is következik. Egyrészt aránylag igen részletesen ismerteti a Biblia az élet útját, másrészt pedig egy igen jelentős embernek, Ábrahámnak volt a felesége.

Én most főleg Sárának az élet útjával kívánok foglalkozni -

Ezért rögtön rá szeretnék térni azokra a tanulságokra, isteni tanításokra, üzenetekre, melyeket a Sára élete hordoz, és amelyek bennünket is tanítanak.

A Biblia szerint Sára 127 évig élt. Életéből nagyon szép, és bennünket is erősítő példa az az, hogy férjéhez, Ábr.-hoz, mindvégig hűséges volt. Sőt az I. Pét 3: 6 verse Sára engedelmességét hangsúlyozza, számunkra is példa képül.

Viszont most éppen arra akarok rámutatni, hogy Sára, bár férjéhez igyekezett, mindenben hűségesen ragaszkodni, az élet nagy terhei, próbái, keresztjei alatt az ő hite, még az ő hite is, meggyengült olykor.

Ezek közül én most csak két esetre kívánok kitérni.

De mi előtt ezekre rámutatnék, én már is rá teszem a szívetekre, az első intő, és buzdító tanítást. Ezt nagyon szépen megfogalmazta Ézs. 4o: 30, 31 versek: „ még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul.”

Ehhez az intő, buzdító Igéhez csak azt fűzöm hozzá, hogy, egyebek mellett, a gyermekeink élete, sorsa ma is, még évtizedek multán is, adhatnak nekünk olyan keresztet, ami alatt megroppan a hitünk,és megkeseredünk bizodalmunkban, és a keresztünk alatt földre zuhanunk. Ezért nem szabad lazítanunk hitünk gyakorlásában, hanem, mindig nagyon szorosan kell fognunk az Ú kezét, hogy megtapasztalhassuk Pál nagy vallomását : „mindenre van erőm a Krisztusban.” Fil. 4:13. – Hogy így legyen, ezért kell ezen a héten is minden alkalmat kihasználni, minden Igét megragadva, azt a szívünkbe zárni, hogy minél inkább felkészüljünk a következő napok otthoni, családi terheknek a győzelmes hordozására.!!!

Éppen ezért, most – ha röviden is - ,de említést teszek, a tanító példaként, Sára hitének 2 nagy próbájáról.,és azok megoldásáról azért, hogy vegyünk azokból figyelmeztetést és tanuljuk azokból a még nagyobb, és még erősebb hit útját.

Az 1.Móz. 15.ben arról olvasunk, hogy Isten részletesen elmondja, megígéri Ábr.nak, hogy késői öregségük ellenére, Ő csodát tesz velük, és felesége fiat fog szülni., csak ők várjanak türelemmel. Ábrahám erről a nagy ígéretről minden bizonnyal beszél a feleségével, és ennek ellenére, Sárának elfogy a türelme, és elfogy a hite, egy idő után, és „segíteni” akar Istennek, és ugyanakkor segíteni akar magukon is, és a szolgaleányt, Hágárt feleségül adja Ábrahámnak, hogy az szüljön nekik gyermeket, hogy legyen minél hamarabb gyermekük. Ez a gyermek születés meg is történik, de tudjuk, tudhatjuk a Mózes első könyvéből, hogy ebből mennyi áldatlanság, mennyi családi bonyodalom, feszültség támadt hosszú éveken át, főleg éppen Sára számára. –

A nekünk szóló, figyelmeztető tanulság itt az, hogy mindig „jó várni, és megadással lenni a z az Úr szabadításáig”(Jer.s.3:26) …… tehát addig, amíg az Ú cselekszik. Ha nem tudunk várni, ha mi is elkezdünk ügyeskedni, Isten helyett cselekedni, azzal, csak még több szenvedést, még nagyobb keresztet, még sokkal több gyötrelmet hozunk magunkra, és szeretteinkre. Szerintem, minden bizonnyal ,sok mai család áldatlan , békétlen civódó életének is itt a magyarázata. A családban valaki, vagy valakik, nem vártak türelmesen Isten segítő, esetleg csodatevő segítségére, és a maguk türelmetlenségétől vezérelve, Isten helyett, Isten nélkül határoztak, cselekedtek, és valamit maguknak megszereztek, és valamit maguknak előre bebiztosítottak. De mivel ez nem volt Isten szerint, Isten nem adta rá az áldását, és az Isten nélküli, önző , türelmetlen cselekedetnek, csak még több keserűség, és végtelen sok családi viszály lett az eredménye. –Gondoljunk a saját családi életünkre, és vizsgáljuk meg, hogy a sok viszálynak, a sok eredménytelen, boldogtalan vergődésnek nem mi vagyunk , Sárához hasonlóan ,az okai ??? - Ha igen, akkor igen ajánlatos, mélységes bűnbánattal az Úr elér roskadni és a bocsánattal együtt, több hitet, élő, igaz hitet kérni az Úrtól, engedelmes szívvel együtt! !

Az 1.Móz 18. részben arról olvasunk, hogy Isten 3 angyalát küldi el Ábrahámhoz, hogy a gyermekről szóló ígéretet újra elmondják Ábrahámnak egy ünnepélyes vendégeskedés keretében. Ezt a beszélgetést, a sátoron keresztül, Sára is meghallotta, és csak nevet az isteni ígéreten, bár az angyal bizonygatja, hogy Istennek minden lehetséges ( 18: 14 vers!) Amikor ezért a nevetésért az angyal szelíden megfeddi Sárát, akkor, bizony ő ezt nem ismeri el, sőt letagadja, és így nem tartott bűnbánatot. – A nekünk szóló figyelmeztető üzenet az, hogy mi Isten szavát, Igéjét mindig, folyamatosan hallgassuk, mégpedig engedelmesen, és alázatosan és hívő szívvel, mert Isten mindig szól hozzánk, és mindig erősít, biztat, és meggyőz minket az Ő jóakaratáról, csak mi ragadjunk meg minden alkalmat a közösségi, gyülekezeti Ige hallgatásra, és az otthoni, egyéni csendes óra megtartására! Ebben az esetben mindig elég erőt, és elég biztatást, és főleg nagy hitet, és nagy bizalmat nyerünk életünk harcának megharcolásához, és a családi életünk roskasztó terheinek a hordozásához. Ekkor tapasztalhatjuk meg azt, hogy az Úr az övéit nem próbálja sohasem erő felett, ahogy azt ígéri is nekünk, a mi szerető Istenünk, az 1.Kor lo:13 versben : „ Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőn felül kísérteni (=próbálni!), sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni!”

Befejezésül még egyszer elmondom azokat a tanulságokat , amit megértettem, Sára életéből, és amit nekem most elébetek kellett adnom

Az elsőt már említettem is, de mintha először hallanánk, úgy fogadjuk most a szívünkbe a figyelmeztető vigasztalást: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Fil 4:13…

Második: Ha igazán hiszünk az Úrban, akkor mindig számolhatunk azzal, - örvendező reménységgel, - hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen 1.Móz. 18:14. Dániel 3:16-18

Tehát a mi Urunk valóban mindenható, és Ő, különösen az övéiért, mindig tud és akar csodát tenni, ha arra valóban szükség van !

Harmadik üzenet Az Igének legyünk mindig szorgalmas és engedelmes hallgatói és megtartói, és akkor egyrészt az életünkön mindig rajta lesz Urunk áldása, és békessége, és ugyanakkor mindig boldogan fogjuk tapasztalni Urunk csodatevő, megtartó és üdvözítő erejét és hatalmát, és így mindenkor győzelmes életet élhetünk az Úrban.

Á m e n .

********************************************************************


NAOMI

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész szolgálata 2012 julius 25.én Kismaroson,

a Lelki Oázis csendes héten, a Rúth könyve alapján.





Kedves Testvérek !

Nem olvastam fel az egész történetet, főként azért, mert a történetet bizonyára mindenki ismeri. – Felelevenítem ugyan a történetet, helyesebben annak néhány fontosabb részletét, de csak azért, hogy utána, a nekünk szóló mostani tanítást, üzenetet jobban megértsük.

Így, és ezért szólok arról, hogy a szövegből csak annyit tudunk meg, hogy azért, ment el Elimélek és Naómi Izráel földjéről Moáb földjére, mert Izráelben éhínség volt. De számunkra mindjárt az is elgondolkoztató, hogy nem beszél a Szentírás arról, hogy mások is menekültek volna az éhen halás elől. Pláne nem olvasunk arról, hogy akik otthon maradtak, azok éhen pusztultak. E tények alapján én merek arra következtetni, hogy ez a család hirtelen és kellő meggondolás nélkül döntött, amikor otthonról elmenekült.

Feltételezhetjük, hogy bizonyára helyesebben cselekedtek volna, ha otthon maradva, 1./ imádkoztak volna a mindenható Istenhez, aki még Illést is tudta táplálni a pusztában a hollókon keresztül 2./ Helytelenül cselekedtek abban is, hogy nem próbáltak segítséget, kérni a szeretteiktől, zsidó felebarátaiktól, akik a mi fogalmaink szerint, hittestvérek volt.

3./ Helytelenül cselekedtek abban is, hogy elhagyták az Istentől nekik adott földet, és elhagyták, az Isten népét, és a pogányok közé mentek a nagyobb darab kenyér reményében.

Szerintem legalább

ebbe a három pontba lehet belefoglalni e családnak a helytelen cselekedetét, amiket Isten előtti bűnnek is nevezhetünk .Igen, bűnt követtek el, megbántották a mindenható Istent ezzel az elmeneküléssel, mert imádkozás, bizalom, várakozás, ráhagyatkozás helyett aggodalmaskodtak, féltek előre az éhen halástól, nem hittek a szerető, gondviselő Istenben, és Isten helyett, így, maguk akartak magukon segíteni.

A történetet, ha ezeket figyelembe véve, tovább figyeljük, jobban megértjük, hogy Isten nem adta áldását az aggodalmaskodásból, hitetlenségből, kétségbeesésből, ima nélküliségből fakadó elhatározásukra, ezzel együtt az útjukra, és a pogányok közötti letelepedésükre. – A történet azt mutatja, hogy a boldogulás, a biztosabb jövő, a nagyobb kenyér helyett, előre nem gondolt, igen nagy csapás fogadta őket. Pontosabban szólva, Isten megengedte, hogy ez a hitetlenkedő, aggodalmaskodó család éppen abban a nagy veszteségben részesüljön a pogány Moáb földjén, ami elől menekültek. Tudjuk történetet, hogy Moáb földjén, ha nem is volt éhinség, de mint mindenütt, ott is volt betegség, és sok fajta veszély. Tudjuk az előttünk lévő szövegből, hogy a 4 tagú családból, a három erős férfi ott meghalt sorban, egymás után. - A három szörnyű nagy csapás, szörnyű nagy veszteség után szinte egyedül maradt a gyönge özvegy, idegen földön. A lelkiállapotáról nem mond a Biblia semmit, de mégis feltételezhetjük, hogy nemcsak magában, hanem Isten előtt is összetört ez az asszony. Főképpen a 21. vers alapján feltételezhetjük, hogy Naómi belátta, hogy teljesen hiábavaló volt, Istenhez való imádkozás helyett aggodalmaskodni, ügyeskedni, pogányok közé elmenekülni, mert „nincsen Isten nélkül segítség és idvesség” Bizonyára belátta, hogy ők, a család, Istent hagyták el, amikor Izráel földjéről elmenekültek. A mi, újszövetségi szóhasználatukkal élve mondhatjuk, hogy Naómi megbánta a hitetlenség, az aggodalmaskodás bűnét, és megtért, vagy legalább is visszatért az ő Istenéhez, Izráel, élő igaz, és mindenható, imádságot meghallgató Istenéhez. Ekkor jött a jó hír, hogy otthon is elmúltak a száraz idők, és Izráel földje is kapott esőt. Rögtön útra kelt és elindult és elment haza, ahonnan ő a kétségbeeséssel járó hitetlensége miatt szinte elmenekült, elhagyva ezzel az igaz, élő Istent, és egyben az ő választott népét.

Itt most megállok és kitérek a 21. vers tartalmára.: Nagyon tanulságos, hogy az otthonról való elmenést valóban magára vállalja, amikor egyrészt azt mondja, hogy „családommal együtt elmentem” másrészt azt mondja, hogy „kifosztottan hozott vissza az Úr” – Tehát elismeri, hogy ő ment el magától. Szinte hogy ő tért el magától, szóval, hogy szinte ő magától tért el az Úrtól, de az Úr visszahozta őt. Persze, „kifosztottan”, mert úgy látszik, erre neki szüksége volt ahhoz, hogy belássa a nagy fokú tévedését, bűnét, és hogy ennek nyomán maga is engedjen az Úr kemény, fenyítő kezének, mellyel az Úrnak csak az volt a célja, hogy őt visszatérítse magához, és ugyanakkor az Ő népéhez, Izráel népéhez.

Kedves testvéreim, azért mutattam rá az előzőekben a lelki indító okokra., mert így könnyen megláthatjuk azt, hogy itt tulajdonképpen rólunk van szó. Ez a történet rólunk szól.

Legalább is emlékeztet arra, hogy velünk is, ma is, hívőkkel is előfordulhat az, hogy eltérünk az Úrtól, megfáradunk az imádkozásban, a bizakodó hitben, a várakozásban, az Úrra való teljes ráhagyatkozásban, és vétkezünk az Úr ellen egy - egy nagyobb baj, próbatétel idején, - Például úgy, hogy elkezdünk aggodalmaskodni. Nem vagyunk megelégedve az

Úr gondviselésével, és az Úr helyett segítünk magunkon, nem tiszta, pogány eszközökkel, és pogány módon. ( ennek ezer formája adódik az életben, sajnos!) Ezt nem is részletezem. A lényeg, hogy elhagyjuk az Urat, nem tartjuk vele a szoros kapcsolatot, és ha nem is szakadunk el tőle teljesen, de meglazul vele a kapcsolatunk. Ennek lehet az a jele, hogy minden ügyeskedésünk ellenére sem tudunk magunkon segíteni, és sorsunk nem fordul jobbra, hanem még inkább rosszabbra. Ez azt jelenti, hogy az Úr áldása nincs rajtunk, a szívünkben pedig egyre nagyobb a békétlenség, sőt, a keserűség, és a csalódás is.

Naómi példája mutatja, hogy ilyenkor egy a megoldás: magunkba kell szállni! (LUK. 15:17) BE KELL LÁTNI, BE KELL VALLANI, hogy mindennek én vagyok az oka, és vissza kell térni az Úrhoz.! Az, az örömhír, hogy az Úr vár vissza minket, és minden veszteségen, bajon keresztül is Ő terelget minket vissza magához. Minden fájdalmon keresztül Ő akar visszahozni minket MAGÁHOZ!! - az Ő, örökké

tartó, megbocsátó szeretetével.

Testvérem, ha úgy érzed, hogy most éppen rólad szól az Ige, akkor kérve kérlek, hogy Naómi példája szerint térj visssza az Úrhoz, és térj vissza az Ő népéhez, az ő gyülekezetéhez, és térj vissza a testvérek közösségébe!!

Örömmel biztatlak, hogy térj vissza, mert az Ú vár, nagyon vár, és kemény is azért volt mostanában, hozzád, és azért is fenyített meg, (Jel 3:21,22) mert nem mondott le rólad.

Biztatásul elmondom az előttünk lévő történetből, hogy Naómi megtért, visszatért az Úrhoz és az ő népéhez, és 3 nagy áldásban, nagy jutalomban részesült.

Te is ha megtérsz, ha visszatérsz, megkapod Isten szeretetéből ezt a három jutalmad, a bűneid bocsánata mellett, amit Naómi kapott hazatérése után.

Ez a három jutalom lényege következő:

1./ Naómi a 3 elvesztett férfi helyett kapott egy holtig hűséges,elszakíthatatlanul hűséges társat Rúth személyében. PÉLd. 17:l7. Rúth könyve 1. rész 16-19 versek. (olvasd el a Bibliában!)

Ha visszatérünk Urunkhoz a hitetlenség útjáról, így kapunk mi is áldást. Így, hogy ad mellénk pl. olyan szerető testvéreket, társakat az Úr, akikkel együtt szolgálhatjuk az Urat. Az Úr mindig tudja kárpótolni a veszteségeinket!!! Szükség szerint!!!

2./. Amikor Naómi hazatért, bár keserűséggel ért haza, de otthon sok anyagi áldás várt reá. Tudjuk a történetet, hogy milyen csodálatosan megoldotta az anyagi kérdéseket Naómi körül az Úr.(lásd bibliai szöveg!)

Így oldja meg nekünk is a földi, anyagi problémáinkat, és ad áldást a földi életünkre is az Úr, ha hozzá újra és újra vissza térünk a hitetlenség és az engedetlenség útjáról.

Ezért szólítom most közöttünk azokat, akik eltávolodtak az Úrtól, hogy térjetek vissza az Úrhoz! E héten rendezzétek a kapcsolatot az Úrral, és az Úr áldása nem marad el. (Máté 6:33)

3./ Naómi, amikor hazatért, és egyben visszatért az Úrhoz, unokát is kapott, aki által Ő Jézusnak ősanyja lett. Ez is egy nagy lelki áldás, lelki gazdagodás lett a visszatérő Naómi számára.

Ma pedig, itt most, minden megtérő, minden visszatérő gyermekének az Úr örömmel adja először is a megváltó Jézust, és Ő benne, és vele együtt megad nekünk mindent, amire igazán szükségünk van. Róma ((8:32 !)

Térj vissza tehát teljesen , ezen a héten a te Uradhoz, te tékozló fiú, és Jézusban, minden földi küzdelem mellett, áldott , boldog, igazi, sőt, ö r ö k életet ad neked is.

Csak hidd el, és fogadd ezt el!!!

Ámen.

***********************************************



E S Z T E R

Eszter könyve 4. rész 13-17 versei alapján

elmondta Szabó Gyuláné ny. lelkész Kismaroson,

a Lelki Oázis héten, 2012 julius 27.én.


Kedves Testvéreim ! Úgy gondolom, hogy az Eszter könyvét mind annyian ismerjük, ezért , bevezetés képen, csak a legfontosabb részleteket elevenítem fel:

A babiloni fogság idején került Eszter a perzsa birodalom fővárosába, sok családi viszontagság után. Őt a nagybátyja nevelte, mert a szüleit hamar elvesztette, valószínűleg háborús körülmények között. Egyszer a perzsa birodalom legnagyobb ura, Ahasvérosz új királynét, illetve királynőt keresett. A királyi szolgák hada kereste az egész országban az erre legalkalmasabb és legszebb hölgyet. Mondhatjuk, hogy „csodák-csodája” történt, mert sok előkészület után a hatalmas királynak a választása éppen Eszterre esett. Így, az egyszerű, zsidó, árva kislány, a hatalmas birodalomban, királynői címhez jutott. Fényes palotába került, ahol szolgák hada vette körül. De a királyhoz még neki sem volt lehetősége arra, hogy oda bármikor bemenjen.

Ebben az időben a király körül a zsidó nagybácsi: Mardokáj (vagy Márdókeus), személyes ellentétbe került a király egyik kedvenc alattvalójával, Hámán-nal. Ő, személyes bosszúból, rávette a királyt egy olyan gonosz törvény kiadására, hogy egy közeli napon, mindenki szabadon rátámadhat a zsidó származású emberekre, és azokat megölheti és kirabolhatja. – Ennek nyomán Mardokáj, a nagybácsi, üzeni azt Eszternek, hogy menjen be a királyhoz, és kérjen kegyelmet, rokonai számára. Eszter ezt nehezen vállalja, mert a saját életével játszik, ha hívás nélkül belép a királyi trón terembe. Ekkor küldi neki a nagybácsi azt a komoly üzenetet, hogy „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra, és menekvésre. Te azonban, családoddal együtt, elpusztulsz! – Ki tudja,nem éppen e mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mardokájnak : „Menj, és gyűjts össze minden zsidót…. És böjtöljenek értem…..én is úgy böjtölök szolgáimmal. Azután bemegyek a királyhoz, a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el !” (Eszter 4:13-17)

Kimondottan drámainak mondható a zsidóknak ez a helyzete. Ugyanakkor megrendítő, a számunkra is, most is, Eszter kiélezett, döntő fontosságú szerepét átgondolni, és vele együtt érezni. – De ha a tudott, csodálatos megkönnyebbülést adó folytatásra gondolunk, akkor rögtön megkönnyebbülhet nekünk is a szívünk -lelkünk, mert boldogan láthatjuk, hogy a Mindenható Isten nem hagyta el az ő népét. Eszter útja a királyhoz, teljes sikerrel járt.

A zsidó nép nemcsak megszabadult, hanem még az ellenségeit is megsemmisíthette, és a szabadulást nagy öröm ünneppel ünnepelhette.

Így, ez az egész történet, számunkra nemcsak tanulságos, hanem nagyon sok, hiterősítő, és bátorító üzenetet tartalmaz.

Én, ezek közül most csak egy isteni üzenetet szeretnék kiemelni, és nektek átadni, és ez bele van foglalva Mardokáj üzenetébe, melyet Eszternek küldött, és amely így hangzik:

„Ki tudja, nem éppen e mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra ?” (Eszter 4:14.)

Kedves testvéreim, azért helyezem a szívetekre most ezt az Igét, mert az a meggyőződésem, hogy egy kis mértékben, vagy talán nem is nagyon kicsi mértékben, de mi is „királynők” vagyunk.

Ha ez a kijelentésem most meglep titeket, akkor én most nagyon kérem, hogy engedjétek meg nékem, hogy meggyőzzelek titeket állításom valódiságáról :

Először is megkérdezem, hogy hány éves is vagy? (felelet csak magadnak!) Gondolj csak arra, hogy hányszor voltál beteg, hányszor voltál kórházban, hányszor operáltak, és hányszor mentett meg Isten a halál markából úgy, mint ahogy a zsidókat is megmentette Eszteren keresztül.

Aztán lehetne sorolni, hogy a földi élet sok baja mellett is mennyi jóléttel, mennyi örömmel és mennyi egészséggel áldott meg a mindenható Isten! –családodban munkádban !

Szóval Te is énekelheted szüntelen: ”sok baj között erőd volt és örömöd, szárnyával takarva védett” (264. ref. ének)

De a meggyőzésem java most következik: Jól tudom, hogy te is Istennek, Krisztusban megváltott gyermeke vagy? Mert akkor te is olyan drága vagy valakinek, hogy Valaki az életét is kockára tette érted, és

Valaki a földi életével fizetett érted, hogy te el ne vessz, hanem örök életed legyen.

Ezek után megkérdezem, hogy nincs igazam akkor, amikor azt mondtam, hogy hasonlítunk Eszterhez, mert ő királynő volt, mi pedig királyi gyermekek vagyunk. ?..?

Még azt is megkérdezem, hogy ez a hét is nem ezt bizonyította ? - ezen a héten nem királyi vendégségben, királyi ellátásban részeltünk itt mindannyian, úgy a test, mint a lélek vonalán ?

Ezek után én biztosra veszem, hogy merészelitek most már magatokról azt gondolni, sőt azt vallani, hogy „ti királyi gyermekek” vagytok. (milyen királyi ajándék, hogy egyáltalán mi eljöhettünk, és mi itt lehettünk, szemben azokkal, akik jöttek volna, de nem jöhettek?!!!)

Ilyen minőségetekben, amikor megszólítalak titeket, akkor egy kettős üzenetet adok át néktek, amit én már útravalónak is szánok néktek együttlétünk utolsó napján.

Egyrészt azt mondom néktek, királyi gyermekek, hogy „örülj kegyelembe fogadott”, Azaz, örüljetek az Úrban mindenkor, mert ti a Királyok Királyának vagytok a gyermekei. Örüljetek, mert nektek sok bibliai Igével megígérte, hogy mindenkor úgy bánik veletek, mint a „szeme fényével” Örüljetek, mert Ő a kezébe vett titeket, Ő a tenyerébe vésett titeket, és onnan senki ki nem ragadhat titeket . Örüljetek, mert nektek megígérte, hogy a földi élet után, az Ő dicső örök országába, titeket, koronával vár. –Szóval, bizonyosságok, és az ígéretek fellegével vesz és vett körül titeket, é senki el nem szakíthat titeket, soha Ő tőle !!!

De ha most ezeket a királyi biztatásokat elfogadjátok, akkor kérem, hogy fogadjátok el azt a nem könnyűnek mondható feladatot is, amivel Urunk most kitüntet, és egyben megterhel minket életünk következő idejére. Ez a feladat is hasonló az Eszter nagy és nehéz és kockázatos feladatához. Csak szó szerint mégse úgy szól, ahogy azt Mardokáj Eszternek mondta.

Hogy jobban megértsük, én most, az újszövetség nyelvén így fogalmazom meg a ránk bízott királyi feladatot.

Ha ti már átadtátok, vagy már régen, vagy ezen a héten az Úrnak teljesen az életeteket, akkor higgyétek, hogy az Úr ezután úgy törődik veletek, hogy még a hajatok szálait is számon tartja. Ezért feledkezzetek el egy kicsit magatokról, és ezután törődjetek többet másokkal ! Törődjetek többet szeretteitekkel, azaz szolgáljatok többet nekik. Feledkezzetek el magatokról, a magatok igényeiről, és szolgáljatok többet hittestvéreiteknek, azaz szolgáljatok többet Isten országa terjesztéséért, szolgáljatok többet a hit és a szeretet terjesztéséért.(erről kaptunk tanitást épp az előző délutánokon.) Felejtkezzetek el magatokról, mert az Uratok törődik veletek, csak ti törődjetek másokkal, akiknek még sokkal nehezebb a testi, vagy lelki élete, mint nektek.!

De ennek részleteiről nem tudok és nem akarok többet szólni most. Ennek útjait, módjait neked kell otthon megtalálnod a Szentlélek vezetése alatt.

Csak annyit, hogy Isten szolgálata, és emberek szolgálata olykor nehéz és áldozatos munka. De Urunknak van egy nagy ígérete, és befejezésül ezzel szeretnélek útra engedni titeket . „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét én érettem és az evangéliumért, megmenti azt”. ( Márk 8: 35 vers)

Őszinte szível kívánom, hogy a Szentlélek segítségével mindenkor megtapasztalhassátok ennek a csodálatos Igének a valóságát, és így legyen nagyon áldott a ti további egész életetek.

Á m e n .

***



A B I G É L

1.Sám. 25 r.

(Szabó Gyuláné, Júlia, ny ref. lelkész szolgálata Kismaroson 12.07.26 )


Ebben az Igében egy háziasszony, egy feleség áll előttünk a maga sorsával. A Biblia másutt , egy-két apróbb mozzanattól eltekintve, alig beszél róla. – De itt , ebben a részben elébünk tárja a körülményeiből a legfontosabb részleteket, és ez a rész egyúttal beszámol egy nagyon fontos cselekedetéről.

Ez a rész elmondja Abigélről, hogy jó módú, gazda asszony volt, mert egy igen gazdag ember felesége volt, akinek rengeteg jószága, földje, legelője, és sok szolgája volt. De mégse volt kívánatos, boldog az élete, mert a férj, Nábál, (érdekes , ez a név éppen bolondot jelent, ) gonosz, önző, lelketlen, ezzel együtt Istent nem ismerő, főként Istent nem tisztelő ember volt, aki csak magát, és a pénzt, a gazdagságot, és a bort, tehát a mulatozást szerette.

Ezek után elképzelhetjük, hogy a nagy birtok, a nagy gazdagság mellett Abigélnek, mint feleségnek, milyen sanyarú , szánalmas, boldogtalan volt mégis a sorsa. Nem mondja ugyan a történet, de biztosak lehetünk abban, hogy Abigélnek mindene megvolt, csak a legfontosabb hiányzott az életéből. Ez pedig a boldogító hitvesi s z e r e t e t, a hitvesi hűség, a hitvesi megértés, és a hitvesi egyet akarás, és a hitvesi kölcsönös segítség.

Úgy-e asszony testvéreim ! - ma is úgy van, hogy egy házasságban az éltető, boldogító szeretet a legfontosabb.??? - úgy-e ti is azt mondjátok, hogy a házastársi boldogságnak a pótolhatatlan forrása az igazi szeretet ?

Úgy-e szerintetek is jól tanítja a Péld. Könyve, amikor ezt mondja: „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van,mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (15:17, Károli f.)

Gondolom, hogy különösen azok éreznek sok megértést, együttérzést Abigél felé, akik esetleg hasonló sorban, hasonló helyzetben élnek.

Azért utalok erre a szomorú tényre, mert az utóbbi években megadatott nekem az alkalom arra, hogy sok asszony, hívő testvérrel beszélgethettem, azaz folytathattam velük lelki beszélgetést. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy sok hívő asszony él közöttünk, akinek a férje nem jár velük a hit útján, Jézus követésének az útján, és így nincs közöttük igazi, szeretetből fakadó békesség, egyetértés, és ismeretlen, főleg a férj oldaláról, a bocsánatkérés. Az ilyen asszony testvérek, a sok megbántás, a sok durvaság, a sok önzőség, a sok lelketlenség mellett csak igen ritkán kapnak egy kis, morzsányi szeretetet, megértést, kedvességet a férjüktől.

Az igazság kedvéért, el kell mondanom, hogy olykor még az is előfordul, hogy a hívő férjek is meg tudják bántani a hívő feleségüket, és száraz férfi logikával azt gondolják, hogy nekik van igazuk, és kitartva amellett a végsőkig, összetörik a házastársi összhangot, és békességet, egyetértést, megbántva így, a szintén hívő feleségüket, megkeserítve a szívüket.

Persze ezek az esetek azért kisebb jelentőségűnek mondhatók, mert hát ember hiba nélkül nincs – és ez is nagy igazság, lényegében véve, bibliai igazság. – Tehát legyünk józanok, és gondolkozzunk mindig a Biblia szerint. A házastársunktól ne várjon egyikőnk sem túl sokat, hisz egy biztos: ő sem angyal, hanem csak legfeljebb megigazult bűnös.

De most visszatérek Abigél személyéhez és sorsához, elmondom néktek, hogy ha neki ilyen nehéz a sorsa van a férje mellett, akkor én egyenesen megdöbbenek azon, és érthetetlenül csodálkozom azon, hogy ilyen körülmények között, hogy tudott olyan erős lenni, hogy amikor először is a férje, de az egész család, az egész birtok halálos veszedelembe került, akkor ő előállt, és többszörös, nagy, és jó cselekedetével megmentette, a férjét, a családját és az egész birtokát.

Olvastuk, részben, de érdemes újra gondolni az ő helyzetét, és az ő , mindent jóra fordító cselekedeteinek a sorát.

Az előző évek során, amikor Dávidnak arra lehetősége volt, fegyvereseivel őrizte a Nábál sok ezres nyáját, és az azokat terelgető pásztorokat, minden ellenszolgáltatás nélkül.

Most Nábál birtokán birka nyírás van, ami gazdag aratást jelentett a gyakorlatban. Dávidnak pedig , és a fegyvereseinek szüksége lenne élelemre, vagy pénzre. Ezért Dávid küldi a szolgáit Nábálhoz, hogy kérjenek tőle egy kis anyagi támogatást. De az önző és fukar Nábál, nem ad semmit a bőséges javaiból, hanem még csúfot is űz a szolgákból és Dávidból is. Erre Dávid haragra gerjed, és indul, hogy bosszút álljon Nábálon. – Ekkor, hallva a közelgő veszedelemről, Abigél, akit „eszes”-nek mond az Írás, cselekvésre szánja el magát, és egy négy részből álló cselekvés sorozattal, megmenti a férjét, a birtokot, az egész családot, sőt még a bosszúállásra készülő Dávidot is megmenti a vérontás bűnétől, és a későbbi lelkiismeret-furdalás örökös vádjától. ( az előttünk lévő szent szöveg ezt szépen részletezi !)

Részben jogos, részben pedig igen tanulságos, hogy, hogy volt ez az Abigél egyrészt ilyen okos, másrészt pedig honnan volt ilyen nagy és nehéz cselekedetek sorához ereje.???

A négy nagy cselekedete a következő:

1./ Okos volt, azaz, az ujszöv. szerint úgy mondjuk, hogy bölcs volt. Nem pánikolt, nem esett kétségbe, hanem felmérte a helyzetet, rövid és hosszú távon, és aztán cselekedett.

2./ megalázta magát a földig Dávid előtt, és bocsánatot kért a férje helyett is.

3./ Bőségesen megajándékozta Dávidot, akiben hitte, látta az Úr jövendő szolgáját.

4./ Bántás nélkül, alázatosan, „prédikált” neki, azaz, a szívére beszélt, és így mentette meg egy nagy bűn elkövetésétől, a vérontástól, illetve a bosszú állástól. - Ha elmélyülünk az Abigél szavainak a mélyebb értelmezésében, akkor hamar rájövünk, hogy ő egy mélyen hívő asszony volt.- Éppen ezért szavainak, cselekedeteinek indoklása képen az Urat emlegeti.

A hite óvta meg őt, tehát attól, hogy elveszítse a józan eszét, a hite adott neki okosságot, tehát bölcsességet, mondhatjuk „életbölcsességet”, és a hite indította a többszörös jó cselekvésére.

Ennek nyomán az ő hite adott neki erőt arra is, hogy megalázkodjon egy portyázó férfi hadvezér előtt, és attól, a férje helyett is, bocsánatot kérjen

Az ő hite indította arra, hogy a szükségben , bajban lévő Dávidon, és a csapatán, bőséges adománnyal segítsen.

Sőt a hite adott neki bölcsességet, jó szót, helyénvaló Igét, mellyel elcsendesítette a Dávid háborgó szívét, és így meg tudta menteni Dávidot a bosszúállás nagy bűnétől.

Ezek után ismét magunkra gondolok, sőt egyenesen reád gondolok, testvérem !

Azt mondom, hogy, remélem, hogy te azért nem vagy ilyen szeretetlen , kegyetlen családi légkörben, mint amilyenben élt Abigél. Remélem, hogy van férjed, és remélem, hogy nem kell mellette „páros magányban” élned.

De úgy gondolom, hogy az mind egyikünkre áll, hogy a családi körben mindegyikünknek megvan a maga keresztje, bánata, csalódása kisebb, vagy nagyobb mértékben.

Igy most mindenki elé oda állítom Abigél okos, cselekvő hitének a példáját.

Ennek a csodálatos cselekvő hitnek a példáján keresztül szeretném most mindenki felé hirdetni a vigasztalás és megoldás szavait a családi fájdalmakkal kapcsolatban.

Először is a Zsid. 12. rész 12-14 verseit írom a szívetekre.

Ennek az Igének a nyomán pedig merem mondani azt a figyelmeztetést, hogy bármilyen nehéz is a családi kereszted, bármilyen nehéz is a sorsod, meg ne hátrálj, és el ne csüggedj!- Csak higgyél, bízzál, imádkozzál, az Úrral tartsd továbbra is szorosan a kapcsolatot, a benned lakó Szentlelket meg ne szomorítsd, és akkor a harcod győzelmes lesz!!!

Először is az a biztos, hogy megtapasztalod továbbra is, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban” Fil. 4:13.

Ha tartod az Uraddal a kapcsolatot, akkor a Lélek erőt ad mindenre!! 2. Tim 1:7

Akkor add neked is a Lélek mindenkor, tanácsot, vezetést, tehát okosságot és bölcsességet.

Zsolt. 32. 8. vers.

Ha az Úrral tartod a kapcsolatot, Igéje és Lelke által, neked is ad alkalmanként olyan szót a szádba, mely „arany alma ezüst tányéron” Péld. 25:11

Ha a keresztjeidet igyekszel olyan csendesen hordani, mint ahogy tette egykor a Mestered,

akkor az is javadra válik, ahogy a Róma 8:28 is ezt tanítja és ígéri.

Ha nem hátrálsz meg, ha nem panaszkodsz Istenre, megkeseredett lélekkel, akkor megtapasztalod, hogy „az Úr csodásan működik. …”. Ő tud úgy megszabadítani, és csodát tenni, ahogy nem is gondolod, mert Neki minden lehetséges, és Neki semmi sem lehetetlen.

Ez olykor , a gyakorlatban azt jelenti, hogy Isten még a te családod tagjait is megtudja szólítani, sőt meg tudja őket téríteni, mint ahogy még téged is meg tudott téríteni

Abigél sorsa csodálatosan jóra fordult, mert királyné lett belőle.

Nem valószínű, hogy te királyné, leszel, de már királyi gyermek vagy Krisztusban és Krisztusért! Ezt sohse feledd! Most még a keresztek útján jársz, de ez az út, a királyi trón felé vezet. És itt a földön is sok királyi áldás vár reád, és a földi élet után pedig, a kereszt út végén, vár reád az élet, az örök, boldog élet koronája.

Azért bármilyen élethelyzetben vagy, bármilyen nehéz családi helyzetben vagy, neked szól most a biztatás: LÉGY HŰ MINDHALÁLIG - a te keresztet hordozó Krisztusodhoz, és –

NÉKED ADOM AZ ÉLET KORONÁJÁT. ( Jel. 2:10)


***


TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA


Máté 5:l4


Kedves Testvéreim ! Nehezen szólalok meg , egyebek mellett azért is, mert alapigénk olyan gazdag tanításban, isteni üzenetben, hogy előre érzem, hogy ezeket mind nem tudom elébetek adni, minden igyekezetem ellenére sem. – De a lehetőség szerint szeretnék minél több tanítást át nyújtani Nektek, és ezért azt a módszert választottam, hogy kérdéseket teszek fel magamnak újra és újra , és azokra igyekszem válaszolni.


l./ Miért beszél Jézus alapigénkben a fényről, azaz a világosságról?


Jézus azért beszél a világosságról, mégpedig feltűnő fontossággal, mert minden életnek alapvetően szüksége van a világosságra. Tudjuk hogy az ég és a föld teremtése után Isten, először is a világosságot teremtette, minden élő lény megteremtése előtt. l Móz.l:3. A teremtés után pedig Isten éltető Igéjével és szeretetével táplálta, és táplálja mindmáig az egész földön az élő mindenséget, és abban minket is , élő embereket. Istennek ezt a teremtő és éltető Igéjét és éltető szeretetét nevezi a Szentírás fénynek, azaz VILÁGOSSÁGNAK. . – Főképp János apostol írásaiban találkozunk a „fény”- világosság” szavaknak ezzel az átvitt értelmével.


2./ Közelebbről hol találjuk meg ennek a teremtő Igének, illetve éltető szeretetnek a forrását?


Az egész Biblia összefüggő tanítása alapján, de főleg a János 8:l2 alapján mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus ennek a teremtő Igének, és éltető szeretetnek a forrása. Ebben a most említett Igében mondja Urunk: „ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA”


De ha a világ Világosságáról beszélünk, arról is meg kell emlékeznünk, hogy a János l:4 és 9. versek arról beszélnek,hogy Jézus, éppen karácsonykor, azért hozta ez a csodálatos világosságot a földre, mert az emberiség – és benne mi is – elszakadt Istentől, engedetlensége által, és lelki sötétségbe süllyedt. – Ez a sötétség a gyakorlatban , elsősorban az emberi élet megromlását jelentette. Ettől kezdve az emberi élet csak „biosz”, testi vegetálás, és nem „dzóé”, igazi emberi élet. Ugyanez más szavakkal: az emberi életet, a bűneset után csak a boldogtalan vergődés, a tengődés, a teljes bizonytalanság, célvesztettség jellemzi, ami teljes lelki sötétséget és a kárhozat felé való haladást jelenti.


Ennek a katasztrofális veszélynek az elhárítására jött Jézus Krisztus erre a világra, mint a világ Világossága, hogy minden ember számára felkínálja az új és igaz élet kezdésének a lehetőségét. Ezért valóban nagy örömhír a számunkra a karácsonyi angyali örömhír: Született néktek ma a Megtartó, az Üdvözítő. Lukács 2. rész.


De amikor ennek a karácsonyi örömhírnek mi is, itt is, most is örülünk, akkor nem szabad elfelejtkeznünk arról a szomorú valóságról, a karácsony fénye előtt, mögött, a mai napig egy nagy sötét árnyék húzódik a háttérben. Ennek a lényegét röviden a János l. r. 1o. és 11. versei így adják elébünk: „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt.”


Viszont e nagy szomorúságra gondolva, számunkra szinte annál nagyobb vigasztalás az, hogy Jézus, Szentlelke által, mégis folyamatosan közöttünk jár, közöttünk munkálkodik, és terjeszti, sugározza mindenki felé az Élet világosságát. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek a szíve ajtaján zörgetve, keresi, hogy kifogadja be Őt, mint az Élet, az igaz élet forrását, tehát az élet világosságát. Szívet melengető örömhírként olvashatjuk , sőt , tapasztalhatjuk azt, amit a János evangéliuma l részének l2. verse így mond: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” – Igen, nagy és boldogító igazság ma is, hogy akik ma is meghallják a megtérésre hívó szót, azok ma is megtapasztalják, hogy Jézussal együtt mennyei világosság árad a sötét életükbe , és az megtisztítja a szívüket és az egész életüket a gonosz minden sötétségétől. És felszabadulást ad a bűn minden megkötöző sötét hatalma alól. Ez a jó hír csendül ki Urunk ama szavaiból is, ami a János 8:l2. második felében így van megírva: Urunk mondja: „aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Ez a gyakorlatban valóban azt jelenti, hogy ha Jézust, mint az éltető világosság forrását befogadjuk,








akkor Ő úgy vezet minket a keskeny úton, a megszentelődés útján, hogy Ő , Igéje és Lelke által, folyamatosan végzi bennünk az Ő megtisztító, megvilágosító munkáját azért, hogy az életünk egyre tisztább, egyre fényesebb, sőt egyre ragyogóbb legyen. Sok apostoli Ige is ebbe az irányba vezet és tanácsol minket. Többek között olvasd el az Ef. 5: 8-ll-et, „mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei”…


3./ A harmadik kérdésem így hangzik.: Ha Jézus a világ világossága, akkor miért mondja mégis Ő nekünk azt, hogy „ ti vagytok a világ világossága”?


Erre a kérdésre több részletben adom meg a feleletet.


Először is azt kell leszögeznünk, hogy Jézus ezt először a tanítványainak mondta, és azokkal együtt ma azoknak mondja, akik az ő tanítványai, tehát megtért gyermekei.(tehát Jézus ezt nem általában, és nem mindenkinek mondja!)


A második felelet: még a megtért, hívő embereknek sincs önmagukban olyan fényességük, amit tovább sugározhatnának. – Tehát csak olyanról lehet szó, hogy Jézus, a maga fény-özönéből ránk vetít, nem is keveset, azért, hogy bennünket megvilágosítson, tisztává tegyen. De másrészt azért is ad sokat Jézus a maga fényéből, hogy abból valamennyit tovább adjunk, tovább sugározzunk az emberek, a környezetünk felé. – Itt jó szemléltető hasonlat a Holdnak, mint égi testnek a szerepe – Tudjuk, hogy a Holdnak nincs semmi saját fénye. De mégis, ha a Nap sugara ráesik, akkor mi éjszaka mégis azt látjuk, hogy a Hold világít, mert a ráeső napsugarakat továbbítja felénk. – Így akarja Jézus,hogy az Ő világosságának a fényét, legalább annak egy részét, tovább adjuk, tovább sugározzuk ebben a világban, környezetünk felé, és így legyünk, mert csak is így lehetünk, a „ világ világossága”.


4./ A következő kérdés: mit jelent a gyakorlatban Jézusnak ez a kijelentése?


Ha Jézusnak ezen a szavain elgondolkozunk, akkor meglátjuk, hogy itt tulajdonképpen f e l a- d a t o t kapunk Urunktól, még pedig olyan feladatot, amely benne van a mi kiválasztatásunkban és elhívatásunkban is.


Itt most eddigi gondolatmenetemet megszakítom, és –kitérés képen - szólok arról, hogy a mi kiválasztatásunknak, elhívatásunknak 3+l isteni célja van. Ezeket így részletezem: Fiuság, szolgálat, üdvösség. E három összesítő fő célja Isten dicsőítése, Isten magasztalása. Erről szól az Ef. l: 6. és l2. vers.


Ezek közül az isteni célok közül most én kiemelem a másodikat, a s z o l g á l a t- ot. Ehhez hozzáfűzöm azt a megjegyzést, hogy Istent sokfélekép lehet ugyan szolgálni, de az Ő szolgálatának mégis az a legfontosabb módja, hogy az Ő csodálatos világosságát tovább tükrözzük, Igéjének a fényét, szeretetének a melegét tovább adjuk. – Vegyük itt példának a tanítványokat, akiknek a neve is megváltozott pünkösd után: apostolok, „küldött”-ek lettek. – Mi is Isten gyermekei, de ugyanakkor szolgálat elvégzésére „elküldött” tanítványok vagyunk. – Az a feladatunk, hogy ne magunknak éljünk, mert nem a magunkéi vagyunk, hanem a Heidelbergi Káténk első kérés-felelete szerint Isten „tulajdona” vagyunk Isten munkálkodásának az eszköze vagyunk, mert Ő használni akar minket. Az a feladatunk, hogy az Ő segítségével, a világban, a mindennapi életben úgy forgolódjunk, hogy egyúttal adjuk tovább Krisztus, életet jelentő, világosságát, szóval és tettel, bizonyságtétellel és a szeretet jócselekedeteivel, magatartásunkkal, életünk példájával. – Erre a – nem kis – feladatunkra, küldetésünkre és megbízatásunkra emlékeztet alapigénk, melyben most nekünk is mondja: „ t i v a g y t o k a v i l á g v i l á g o s s á g a !” - Igen, ez a mi királyi küldetésünk és porba roskasztó megbízatásunk: „Ti vagytok a világ világossága” –ezt írja most a szívünkre a mi Urunk !!!


5./ ezek után következik szolgálatomban az ötödik kérdés, de ezt most n e k t e k kell feltennem. Oda kell mennem külön – külön minden megtért hívő testvéremhez, és meg kell, hogy


kérdezzelek, téged is, kedves testvérem, hogy te végzed-e, azaz, hogy akarod-e, tudod-e végezni ezt a csodálatos, kitüntető, de ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladatot? – Bizonyára mindannyian érezzük, hogy bármilyen nehéz is ez a kérdés, a megválaszolása kikerülhetetlen. – Éppen ezért engedjétek meg, hogy a kérdésre én feleljek. A feleletet én csak bűnbánó szívvel, és töredelmes lélekkel tudom megfogalmazni. A feleletem kb. így hangzik mindegyikőnk nevében: Az akarás megmozdul ugyan olykor bennünk, de csak ritkán, és olyankor is erőtlenül. Amikor pedig így belekezdünk a jézusi csodálatos élet-világosság továbbadásába, szavaink nagyon hamar elbizonytalanodnak és elhalkulnak. Az életünk, a magatartásunk pedig, a rárakodó „por és szenny” miatt, egyszerűen alkalmatlanná válik arra, hogy továbbadja, tovább tükrözze a világ, az emberek felé a mennyei, jézusi éltető és gyógyító világosságot.


Amikor ezeket mondtam, tudom, hogy súlyos és kemény szavakat mondtam. De hozzáteszem, hogy senkinek a lelkébe nem látok bele, és így ezek a szavak csak sejtések, és azt az óhajtásomat is rögtön említem, hogy bár ne így lenne, tehát ne lenne valóságos a sejtésem.! – Sőt, azt is merem mondani, hogy feltételezem, hogy bizonyára vannak közöttünk, körülöttünk olyan testvérek, akikre nem áll az előbb említett feltételezésem. – De csendesen, imádkozó és fájó szívvel, mégis magamban hordozom, nem kevés tapasztalat alapján, azt a „sejtésemet”, hogy a református hívők többsége nem tud, és talán nem is nagyon akar eleget tenni elhívatása második céljának, hogy szolgáló életet éljen úgy, hogy Krisztus éltető világosságát tovább tükrözné, tovább sugározná bizonyságot tevő szavaival, és a Lélek által ihletett jócselekedetekkel és példaadó magatartásával. – De amikor ezt mondom, ismétlem az előző szavaimat: bár ne így lenne, és bár tévednék a fenti „sejtésemmel”. – Mindenesetre, abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy egyikőnk sem lehet megelégedve a maga világító, szolgáló életével.


Mindezek nyomán kérem, hogy vegyétek serkentésnek, vegyétek biztatásnak, sőt, egyenesen vegyétek kitüntetésnek, hogy most Jézus, a mi Urunk, ebben az órában, ezzel a nagyon fontos szavával zörget mindegyikőnk szíve ajtaján: „ti vagytok a világ világossága!” – Kérem, nagyon kérem, hogy aki eddigi hívő életében még nem hallotta meg ezt a megbízó, és szolgálatba küldő Jézusi szót, az most hallja meg, ismétlem: az most hallja meg, és hívő életében is kezdjen el ezzel egy új szakaszt!!!


Aki pedig mát meghallotta ezt a szót eddigi hívő életében, talán nem is egyszer, ő is, most újra hallja meg ezt a küldő szót, és kezdje most is elölről a mennyei fényt tovább tükröző, szolgáló életét, megújulva ezáltal a hívő életében, és az Úrral való kapcsolatában.


Kérésem alátámasztására és megerősítésére, hadd említsem ismét azt az igazságot, hogy Urunknak,hozzánk, nemcsak magához hívó szava van, hanem van hozzánk munkába, szolgálatba küldő szava is. - Az előzőekben már mondtuk, hogy elhívásunk második célja a munkába, szolgálatba állítás / lásd: Máté 20:1-17., 24:44-51/ - Aki ezt nem veszi komolyan, az is lehet keresztyén, de ő engedetlen keresztyén .Az ilyen testvérek figyelmébe ajánlom elgondolkozásra Urunknak azt a szavát, ami a Máté 7:21.v.-ben van megírva így: „Nem mindenki, aki…”- Hogy ezek a figyelmeztetések egyikőnkre se legyenek érvényesek, ezért itt is, most is, újra hangsúlyozom, hogy Urunk minden megtért gyermekétől szolgálatot, szolgáló életet vár!!! – Tőled is, testvérem! – és nincs kivétel ! – Ismétlem: nincs kivétel!!! – igen, te sem vagy kivétel, testvérem!!! - További alátámasztásként említem a Máté 25:14-től megírt jézusi példázatot, mely szerint a Gazda minden szolgájának adott talentumot kamatoztatásra. A történet végén a Gazda azokat a szolgákat megjutalmazta, akik hasznosították a talentumokat. De azt a szolgát, aki csak elásta a rábízott talentumot, azt keményen megbüntette.


Hogy ilyen sorsra nem jussunk, ezért is kérem ismételten, hogy ebben az órában halljuk meg igazán, halljuk meg most újra, Urunk szolgálatba küldő szavát: „ Ti vagytok s világ világossága! – nem rejthető el a hegyen épített város! – a lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpa tartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban”


Máté ev. 5. rész l4-l5. versei.




Ezzel az Igével együtt hadd biztasson minket Pál apostol, ahogy a II Tim.4:2-ben ezt mondja – nekünk is: „ Hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas , akár alkalmatlan az idő…” De ugyan így ,az ének is hadd töltse el a szívünket is, és a szánkat is, mely így szól: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett”…/ref. 397.ének refrén/


Közbevetett gondolatként említem itt meg azt, hogy tudom, hogy a bizonyságtétel hogyanjáról, tehát annak részleteiről is többet kellene tanítanunk egymást. De ha erre most itt nincs idő, akkor csak arra szorítkozom szolgálatom végén, hogy egy néhány olyan Igét helyezek a szívetekre, melyekről azt gondolom, hogy erőt és segítséget nyújtanak nekünk ahhoz,hogy az eddig emlegetett, mennyei fényt tovább tükröző, bizonyságtevő szolgálatunkban, és annak elmélyültebb végzésében tovább növekedjünk.


Első ilyen Igém a Máté ll:28-31.- Csak arra szeretném a figyelmeteket ráirányítani, hogy Urunk, amikor magához hív, nemcsak nyugalmat ígér, hanem igájának a felvételét is ajánlja. – Mi ez az iga, ha nem az Ő szolgálatának, az éltető mennyei fénynek a továbbadása? - Vajon, amikor mi megtértünk az Úrhoz, felvettük-e ezt az igát, és vajon az Ő kegyelmének a világosságával elindultunk-e harcolni a magunk és mások életében a sötétségnek uralma ellen???- A kérdés azért jogos, mert épp a legbuzgóbb hívők hajlamosak arra, hogy komolyan akarják venni valóban a lelki életet, és éppen ezért mindig csak a maguk lelki táplálásával, a maguk lelki kérdéseivel vannak elfoglalva, és így nem jut idő a jézusi „iga” húzására, a szolgálatra, az Ige éltető fényének tovább adására.


Második erősítő Igém a Jeremiás könyve 2o. rész 9. verse. Itt arról beszél a próféta, hogy „csontjaiba rekesztett tűz” az Isten beszéde, és ezért nem tudja azt elhallgatni. – A nekünk szóló tanulság: Aki igazán meghallotta az Úr szavát, az nem tud hallgatni.


Harmadik erősítő, példaadó Igém Pál szava. Ő, az I. Kor . 9:l6. versben azt mondja, hogy” jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem”.- Szintén megragadó az ő szava, amikor a II Kor. 5: ll és l4-ben ezt mondja: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk….mert Krisztus szeretete szorongat minket… mert Ő azért halt meg, hogy akik élnek, ezután ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. „


Sok-sok figyelmeztető és ugyanakkor bátorító , szolgálatra indító Igét lehetne még felsorolni. Ezeket most elhagyva, utoljára még egy Igét adok át néktek, melyről az a meggyőződésem, hogy ebben leginkább benne van, sűrítve, a szolgáló, tehát világító életnek a titka. Ez az Ige a Galata 2:2o.: „Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve,többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”…..- Igen, ahhoz, hogy Krisztusnak ne csak „hívő gyermeke” legyek, hanem éltető fényének továbbadó eszköze, szolgája legyek, ahhoz az kell, hogy az ó-emberem, az énem, a kereszten, Krisztussal együtt megfeszítessék, ha kell, naponként. Ugyan akkor az is kell, hogy Krisztus átvegye az uralmat lelkem-testem felett, tehát a kezem lábam felett, de még a nyelvem felett is, hogy azokat Ő használhassa szabadon. –Ekkor már szinte nem is én cselekszem, hanem Krisztus cselekszik általam. Ekkor már én csak eszköz vagyok az Ő kezében, amit Ő szabadon használhat. Ekkor viszont Ő használ is engem! Használja az életem példáját, kezemet, lábamat, nyelvemet, magatartásomat, éltető, Üdvözítő fényének tovább adására , Országának építésére.


Ilyen titokzatosan, de valóságosan és csodálatosan, igen, így tölthetjük be keresztyéni hivatásunkat és küldetésünket, melyet Krisztus Urunk ez alkalommal ilyen szavakkal helyez a szívünkre: T I V A G Y T O K A V I L Á G V I L Á G O S S Á G A !!!


„Akinek van füle a hallásra, hallja mit mond a Lélek a gyülekezetnek” - Halld meg , Te is testvérem, a most neked szóló hívó és küldő isteni szót, mert ha igyekszel azt meg is cselekedni, - megtapasztalod,- boldog leszel, és „így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök Országába”. / II. Péter l:ll./ Ámen.





Debrecen





K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor











********************************************************************


A Z I G A Z S Z E R E T E T R Ő L (Ján.15:9-17)


CE csendes nap 2011.10.22. Debrecen


K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor




Kedves Testvérek ! Feltételezem, hogy már az egyszeri olvasás nyomán megállapítottátok magatokban, hogy ez egy – mondani valóban – igen gazdag szakasz. Én is ezt láttam meg a készülésem során, és éppen ezért, már az első szavaimmal jelzem, hogy – főleg az idő korlátozása miatt – nem kívánom ezt az Ige szakaszt részletesen magyarázni, hanem csak a l2. verset szeretném kiemelni, és abból is csak egy szóval, de szinte a világ egyik legfontosabb szavával, a „s z e r e t e t” szóval szeretnék foglalkozni.


Ha a körülöttünk lévő világban egy kicsit komolyabban széjjel nézünk, és főleg az emberek életét egy kicsit komolyabban megfigyeljük, rögtön azt látjuk meg, hogy kivétel nélkül mindenki a s z e r e t e t után vágyik, azt éhezi és azt szomjúhozza. Azt keresi, azt kéri, azt várja, sokszor szinte követeli mindenki a másik embertől, sokféle formában. Persze, a legtöbb ember nem tudatosan cselekszi ezt, hanem csak ösztönösen, de mégis teszi, mert a szeretetre mindenkinek úgy van szüksége mint a levegőre. De az is igaz, hogy a legtöbbször nem is szeretetnek nevezik már ezt a keresett „kincset” az emberek, hanem segítésnek, megértésnek, jóakaratnak, becsületességnek, emberségnek, jó indulatnak, stb. Ennek a sokféle szóhasználatnak egyrészt az az oka, hogy a szeretetnek sokféle arca van, mivel igen gazdag a tartalma, másrészt pedig már sok ember nem is érti, nem is tudja, hogy valójában mit is jelent ez a szó. Ennek pedig talán az is az oka, hogy ma már egyszerűen nem divat, nem szokás emlegetni a „szeretet” szót. Ha egyáltalán emlegetik, a legtöbbször igen „negatív” tartalmat tulajdonítanak neki, és a személyes kapcsolatok rendetlen és helytelen tartalmára gondolnak gyakran.


E téma kört részletezem akkor is, amikor azt említem, hogy a mai időkben, ha van valakiben egy parányi isten-hit, a legtöbbször az ilyen embereket is az jellemzi,hogy Istennel kapcsolatban a szeretetet keresi, kéri és várja. Valahogy így: Ha van Isten, akkor miért nem adja meg nekem ezt, vagy azt. Ha van Isten, miért tűri a gonoszt, és miért enged rám ennyi bajt, szenvedést, stb . –De ha már erről említést tettem, akkor még azt is ide kell hoznom, hogy közöttünk is, még a hitben „legkiválóbbak is megbotlanak” (Ézs.4o:30.új ford.), azaz, a hitben elöljárókat is megkörnyékezi a kétségeskedés olykor Isten szeretetével kapcsolatban, a nehéz keresztek, próbák viselése közben.


Szóval úgy gondolom, hogy nem túlzok akkor , amikor azt mondom, hogy a környezetünk, szűkebb és tágabb körben, de szinte az egész ember világ a szeretet-éhségtől , a szeretet szomjúságtól gyötrődik úgy, mint aki nem kap elég levegőt, vagy nem kap egy korty italt.


Amikor ezt a nagyon súlyos, diagnózis jellegű mondatot kimondtam, úgy gondolom, hogy meg kell állnom, és egy néhány gondolattal ezt magyaráznom kell.


Nem tudományos fejtegetésbe kezdek, hanem csak egy néhány olyan magyarázó gondolatot mondok, amit már, főként a Bibliával párhuzamosan, említek.


Ismétlem, hogy nem magyarázkodom, csak tény megállapításokat teszek, mert akiben van egy mákszemnyi hit és józanság, az úgy is igazat ad nekem. Sőt, ha nem tudná ezeket, akkor még bizonyára meg is tanul egy néhány fontos igazságot. Ezek a közmondás szerű igazságok így hangzanak a szeretettel kapcsolarban:


Az életet a szeretet teszi életté. – Szeretet nélkül nem is élet az élet. – Az életünkben annyi az igazi élet, amennyi szeretet van bennünk.


Szeretet nélkül csak „vegetálás”, tengődés, csak létezés az élet.


Az életben boldogságot a szeretet , és csak a szeretet ad. Minden nap lehet látni, tapasztalni, hogy az a boldog ember, akit szeretnek, és aki szeret másokat.


Azt is lehet szüntelen tapasztalni, hogy a szeretet mindent tud pótolni, de a szeretetet nem pótolja semmi. A szeretet olyan fontos az élet számára, mint a test számára a vérkeringés.


Kedves testvéreim! Miután ilyen drámai diganózist rajzoltam fel a mindennapi életünkről, gondolataim menetének az irányát l8o fokban elfordítom, és talán váratlanul, hirtelen , azt a nagy örömhírt szeretném meghirdetni, hangos szóval, hogy bármennyire nem találja ez a világ ezt az igazi, éltető, boldogító szeretetet, és sokszor mi is, megtért hívő emberek nehezen találjuk ezt meg, mégis v an i l y e n s z e r e t e t!- mégpedig bőségesen!- Ennek a forrása pedig éppen a Szentháromság egy örök Isten. – Ennek bizonyítására csak egy Igét mondok a Bibliából. 1.János 4:8 és 16 verseiben kétszer van megírva, hogy „az Isten szeretet” – E azt jelenti, hogy Istennek a lényege a szeretet, mégpedig úgy, mint ahogy a Nap lényege a minket éltető fény és melegség. – Ahogy a Nap az éltető fényét és melegét szüntelenül árasztja reánk, úgy árasztja reánk szüntelen a szeretet Istene az Ő éltető és boldogító szeretetének a melegét és fényét.


De ha ezek a csodálatos vigasztaló bibliai üzenetek igazak, akkor joggal jajdulhat fel körülöttünk, sőt közöttünk, sok fájdalmas szív,azaz, fájdalomtól, csapásoktól, veszteségektől csalódásoktól megterhelt szív, hogy ha ennyire szeret minket Isten, akkor mégis, miért nem találjuk, miért nem tapasztaljuk, azaz, miért nem érezzük ezt a s z e r e t e t e t ?


Testvéreim ! jogos ez a kérdés, helyén való ez a kérdés, és nagyon komoly ez a kérdés !


Szolgálatom további részében megpróbálok e kérdésre, Isten segítségével, egy néhány bibliai feleletet adni.


Először is azt kell kérnem tőletek, és rajtatok keresztül minden Isten szeretetét kereső, óhajtó embertől, hogy tanuljuk meg először is azt, hogy Istennek kétféle szeretete van: megváltó és gondviselő szeretete.


Ezzel a két fajta szeretettel kapcsolatban el kell mondanom, hogy bennünk, miközben kérjük, várjuk, igényeljük Isten szeretetének a bizonyítékait, egy nagy tévedés szerű baj támad. –Ennek a bajnak az a lényege, hogy mi legtöbbször csak Istennek a gondviselő szeretetét kérjük és igényeljük, Isten pedig e l ő s z ö r a megváltó szeretetében akar minket részesíteni, és csak utána, második helyen akarja Isten az Ő gondviselő szeretetét ránk árasztani. Ezt az igazságot adja elébünk, tömören,de nagyon érthetően Jézus szava a Máté 6:33 versében: „Keressétek először az Ő /Isten/ országát, és igazságát, és ezek is mind megadatnak néktek”


Tudom, hogy értitek e tömör mondatot, de mégis, további elmélyítés céljából, részletesebben is elébetek kívánom ezt tárni. – Ezért mondom azt, hogy mi hajlamosak arra, hogy Isten szerető segítségét szinte mindig csak földi, testi anyagi, és más emberekkel kapcsolatos fájdalmas ügyeinkben kérjük, keressük és várjuk.- Isten pedig, szinte a legtöbb esetben, sokkal nagyobb veszélyben látja a lelkünket, és vele együtt az egész „kerek” életünket, nemcsak rövid úton, hanem hosszú távon is. A lelkünk, az életünk nagy veszélye a bűn, és annak elkerülhetetlen következménye a büntetés már itt a földön, és utána, az örökkévalóságban is. Mivel ez bármikor utól érhet minket, ezért Isten mindenek előtt az Ő megváltó szeretetében akar részesíteni minket. Ez azt jelenti, hogy Isten mindenek előtt azt várja tőlünk, hogy bűnbánattal, sőt megtéréssel, sürgősen keressük, kérjük az Ő megváltó szeretetét. – Ha ezt kérjük, ha ezt elfogadjuk, tehát mindenek előtt ezt megtesszük, akkor utána , második helyen, készségesen ránk árasztja, érezteti velünk az Ő gondviselő szeretetét is.


/példa: egy házban, melynek a teteje lánggal ég, bent játszik egy gyermek, de a gyermek nem tud a veszélyről. A gyermek kikiált szüleinek, és kéri, hogy hozzanak neki új játékot. A szülő nem teljesíti a kérést, hanem kiáltozva hívja, sőt kényszeríti, hogy a gyermek minél hamarabb jőjjön ki az égő házból. A veszély elmúltával, természetesen készséggel teljesíti a gyermek játékra vonatkozó kérését is a szülő /


Testvéreim! Megmondom nektek őszintén, hogy mind azt, amit eddig mondtam, elsősorban a megtért hívőknek szántam, és a megtérés előtt állóknak. Azért mondtam ezeket a hívőknek, hogy segítsem őket a Krisztushoz hívogató bizonyságtételben. Ezt a segítséget így fogalmazom meg: Testvér, ha találkozol egy Isten segítő, gondviselő szeretetét kereső, azért imádkozó, de ugyanakkor Istenre panaszkodó, sőt Istent vádoló emberrel (tudni illik, hogy őt nem hallgatja meg, őt nem segíti, őt hagyja vég nélkül szenvedni, Stb), akkor, ha egyáltalán meghallgat téged, akkor okvetlen beszélj neki Isten két fajta szeretetéről, és okvetlen hangsúlyozzad égő házban játszadozó gyermek példáját, és te tudjad kivülről a Máté 6:33 verset, és ezt mondd is el neki.!!! Ezeket elmondva hívogassad őt türelemmel és szeretetteljes szelíd szóval a bűnbánatra, bocsánatkérésre, a kegyelem elfogadására,és utána a teljes életet átformáló Szentlélek befogadására. Ezek után mondjad a nagy örömhírt, hogy ha így megtérsz Istenhez, akkor Ő úgy gondol visel rád, hogy még a fejed hajszálaidra is vigyáz, és még az sem eshetik le a fejedről, az Ő tudta, és engedélye nélkül.


Ezek után azokhoz a testvérekhez fordulok, akik megtért hívőknek vallják magukat, de mégis sok békétlenséget, keserűséget hordanak magukban, mert nem érzik eléggé Isten gondviselő szeretetét földi sorsukban, mindennapi életükben.


Az ilyen testvéreknek szeretnék most segítséget nyújtani. De meg kell előre mondanom, hogy ez a segítség kicsit keményen fog hangzani. De kimondom, mert biztos vagyok abban, hogy a hívő ember nem sértődik meg, pláne ha javát akarják. A segítő tanács így hangzik: A békétlenségednek, megkeseredettségednek sok oka lehet, de valószínű, hogy a fő oka az, hogy nem szereted a másik embert. Van, akivel haragot tartasz, van, akit „nem birsz”, van, akit megsértettél, van, akit megkárosítottál, van, aki felett ítélkeztél, vagy valakiről valami pletykát terjesztettél. – Testvér, mintha először hallanád, úgy halld meg, hogy a téged igazán szerető Jézus neked is parancsolja ezeket: „szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22:39. „Szeressétek ellenségeiteket…. és imádkozzatok értök” Máté 5:44.v. „Magatokért bosszút ne álljatok… a gonoszt is jóval győzzétek meg” Róma 12:l7-21. – Ha ezeket meghallod, komolyan veszed, a megszomorított Szentlélek újra átveszi az irányítást az életedben, és békés, boldog lesz az életed.


De a megkeseredett, Istenre panaszkodó, Ő vele elégedetlenkedő testvéreim felé van még egy másik , szintén elég kemény, de jóakaratú, segítő tanácsom. – Lehet, testvér, hogy gyakorlod a szeretetet mások felé, csak bizonyára az a baj, hogy nem jól szereted az embereket. Arra gondolok, hogy nem Krisztus szerint, és nem az Ő példája szerint szereted talán az embereket. – De mivel egyikőnk sem lehet biztos abban, hogy ő tökéletesen szereti mindig a felebarátját, ezért döntő útmutatásként hadd írjam ez órában a szívetekre alap Igénk legfontosabb üzenetét: „ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST, AHOGY ÉN SZERETTELEK TITEKET” ( Ján. 15:12 vers)


Főleg ezt az egy szót emelem ki, hogy „ ú g y „ szeressétek egymást.! Tehát nem mindegy , hogy hogy szeretjük a másikat. – Ha csak a magam módján, a magam kénye- kedve, a magam változó hangulata, a magam érdeke szerint szeretem a családom tagjait, vagy éppen a hívő testvéreket, az nem kedves az Úrnak, mert az egyszerűen nem igazi, és nem igazán hasznos szeretet Isten előtt, az Ő országának építésében.


Fogadjuk el mindnyájan most azt a leckét, hogy újra kell tanulni az igazi szeretés módját. Ez nem kis lecke, és nem lehet egyszerre, egy alkalommal megtanulni. Erről sokkal több csendes napot, több nyári csendes hetet kellene tartani, és sokkal több gyülekezeti megbeszélést kellene folytatni, és több jó példát kellene egymásnak mutatni.


Én, ezek után, csak egy morzsányi tanítást szeretnék most adni nektek, amikor elébetek adom a krisztusi -„agapé”- szeretetnek a 10 ismertető jelét, amit nekünk először is értelemmel meg kellene tanulni, hogy utána - a Szentlélek segítségével – próbáljuk is ezt megvalósítani a mindennapi életben.


Ez a tíz ismertető jel így hangzik: megbocsátó, szelíd, alázatos, áldozatos, önzetlen, befogadó, éltető, boldogító, igaz, és örök. ( persze,nagyon ide kívánkozik az 1. Kor. 13. részből az a 8 „nem”, amit a krisztusi szeretet nem tesz meg, azaz, nem cselekszik!)


Befejezésül csak biztatni szeretnék mindenkit, hogy fájlalva ismerjük el, hogy magunktól nem tudunk igazán szeretni másokat, és ugyanakkor kérjük, hogy Isten szeretete áradjon bele a szívünkbe a Szentlélek által (Róma 5:5) újra és újra, és vegyen teljesen az uralma alá minket. Ezzel együtt Krisztus iskolájában tanuljunk folyamatosan, igazán szeretni, hogy először is mi élhessünk áldottabb, boldogabb életet,hogy aztán egyre több krisztusi szeretetet áraszthassunk a másik ember felé a családban ,gyülekezetben, és mindenütt, ahová az Úr küld minket, a tőle kapott és tanult szeretet továbbadására,szóval és tettel, az Ő dicsőségére, Országának terjedésére.


Á M E N


K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor










***************************************************************


KÁR ÉS SZEMÉT


Tanító igehirdetés a Fil. 3:7-11 alapján


2o11.o9.08. Pestújhely ref. templom




K. testvéreim ! Örömmel és hálaadással állok meg előttetek, és ennek több oka is van.


Először is megtisztelésnek vettük, hogy felkértetek minket e szolgálatra.


Isten is elfogadta a mi igyekezetünket, és segített otthon a felkészülésben és elsegített minket ide közétek.


Nem utolsó sorban örülünk annak, hogy láthatunk titeket, és főképpen, hogy itt, az Úr házában láthatunk titeket. – Ezzel együtt biztosak vagyunk abban, hogy azért jöttetek el e szent helyre, mert – mint máskor – most is, növekedni akartok a hitben és a lelki életben. –Tudjatok róla, hogy mi is ezt akarjuk és mi is ezért jöttünk közétek. – De mi már előre kértük Isten élő, éltető Igéjét, és most örömmel mondjuk, hogy a felolvasott Igét adta nekünk Urunk azért, hogy valóban erősödjünk, növekedjünk a hitben, a lelki életben.


Ez az Ige különösen jó segítség nekünk ebben az igyekezetünkben, mert Pál éppen a maga lelki életéről, annak növekedési fokozatairól beszél. Így, az ő hitélete nekünk útmutatás arra, hogy, hogy akarja a Szentháromság Isten a mi hitünket is növelni.


Igaz, hogy Pál tömören beszél az ő lelki életéről, de így is ki lehet olvasni az ő személyes vallomásából, hogy amikor ő, Krisztus követője és szolgája lett, életének nem jelentéktelen eseménye volt az, amiről alap Igénkben is beszél, hogy sok minden földi dolgot elhagyott,és azokat ő, bár azok addig kimondott értékek voltak a számára, most „kárnak és szemétnek” ítélte. . Sőt arról is beszél, hogy azóta is, ilyen cselekedetre, újra és újra, sor kerül, az ő, Krisztust követő életében.


Megtanulhatjuk először is Pál eme vallomásából azt, hogy ha mi is, hitüket gyakorló keresztyének akarunk lenni, azaz, ha „hívő” emberek akarunk lenni, akkor nekünk is számos hiábavaló, és bűnös dologtól el kell szakadni, és számos földi, látszólagos kincset „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk a megtérésünk alkalmával, és utána is, - követve Jézust – folyamatosan kell ilyen döntéseket hoznunk, ha növekedni akarunk a hitben.


Tudom, testvéreim, hogy ez így most keményen hangzik, de így kell fogalmaznom, mert Pálon keresztül maga Isten szól így hozzánk.


Ennek pedig, hogy ilyen keményen és nyíltan figyelmeztet Isten minket, annak két oka van. Először is sürgetni akar minket abban, hogy ha még nem döntöttünk igazán Ő mellette, akkor döntsünk minél hamarabb, mert az idő telik , sőt az idő egyszer lejár, talán hamarabb, talán sokkal hamarabb, mint gondoljuk, és könnyen eljöhet az az idő, amikor már nem dönthetünk Jézus mellett. Amikor tehát már késő lesz. Ezért halljuk meg: „Siessetek….”


Másodszor azért szól hozzánk és figyelmeztet minket ilyen nyíltan és határozottan az Úr, mert bizony el kell mindegyikőnknek ismerni azt, hogy bár hajlunk mindannyian a hit gyakorlására, Jézus követésére, talán még azt is mondhatom, hogy hajlunk a megtérésre, de ebben nagy akadály igen gyakran az, hogy nem akarunk teljes szívvel elszakadni olyan dolgoktól, amik akadályok lehetnek abban, hogy Jézus mellett döntsünk, és Őt kövessük.


Feltételezem, hogy vannak közöttünk olyanok, akikben mostanában támadt fel a vágy, hogy keressék Istennel a személyes kapcsolatot. Feltételezem, hogy ma délután is lehetnek közöttünk ilyen testvérek, akik rendezni szeretnék végre a dolgaikat Istennel. Feltételezem, hogy vannak közöttünk olyanok, akik szívük töredelmével szeretnének majd legközelebb úrvacsorázni, és Jézus Krisztussal személyesen találkozni.


Főleg az ilyen testvérek számára, 3 pontban, részletesebben is magyarázom, hogy ha Jézust keresed, miket is kell közelebbről „kárnak és szemétnek” ítélni, azaz, mitől kell elszakadni, miben kell megváltozni, és ugyanakkor miben kell megerősödni, természetesen a Szentlélek Isten segítségével.


Az első dolog, amitől el kell szakadnunk, mindenki előtt leginkább természetesnek tűnik: a bűnnek minden fajtáját meg kell utálnunk, és azokat meg kell bánni, és azokat meg kell vallani, azokra bocsánatot kell kérni, és azokból való szabadulást kell kérni.- Remélem,hogy ez érthető mindenki előtt, hisz Isten a tökéletes tisztaság Istene minden tekintetben. Ő úgy nem tűri el a bűnnek semmilyen formáját, mint ahogy a tűz és a víz nem viseli el egymást..


A második dolog, amit „kárnak és szemétnek” kell ítélni, ha az Urat keressük, ha az Úrhoz akarunk megtérni, és utána az Ő gyermeke akarunk lenni, a körülöttünk lévő bűnös világ és annak sok rosszra csábító hatása. ( a világ eredetileg Isten teremtett világa ugyan, de tudjuk, hogy betört ebbe a világba a gonosz, és itt orvul garázdálkodva, sok világi dolgot felhasznál arra, hogy minket Istentől elfordítson, és rossza csábítson!) Úgy gondolom, hogy nem kell arról sokat beszélnem, hogy pl. étel és ital mértéktelen fogyasztásával, mértéktelen élvezetekkel, mértéktelen szórakozásokkal, a bántás, gyilkolás, káromkodás, csúnya beszéd rontó példájával, és még sok egyébbel, mennyi „világi” dolog visszatart, és elvon minket attól, hogy Istent komolyan keressük, és Istennek tetsző életet éljünk. – Pedig, ha ez utóbbit akarjuk, mert arra vágyik a szívünk, akkor bizony az előzőleg felsorolt, világi, istentelen dolgoktól el kell szakadnunk, azokat „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk.


Az Istennel, Jézussal való találkozás harmadik akadálya nem is rossz dolgok, hanem mondhatjuk, hogy ezek közömbös, semleges dolgok, úgy önmagukban. De ezek is akadályok lehetnek a megtérésben, Isten keresésében, ha azok fontosabbak számunkra, mint maga Isten. Közelebbről ezek akkor akadályozzák a megtérést, ha annyira ragaszkodunk hozzájuk, hogy „bálványozzuk” őket.


Tudnunk kell, és mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Isten az első és legfontosabb akar a számunkra lenni. Már az ószövetségben megmondta, hogy „én vagyok az Úr, a te Istened, és rajtam kívül nincs más isten.” Ugyanígy megmondta a tízparancsolatban, hogy én, az Úr „féltékeny” Istened vagyok , és dicsőségemet másnak nem adom, azaz mással nem osztom meg.


Ez a gyakorlatban, a számunkra, azt jelenti, hogy amikor választani kell apró kicsi világi kincsek, apró kicsi világi örömök és Isten között, akkor Isten elvárja, hogy világi, múló, kicsi, pillanatnyi örömökről, kényelemről mondjunk le, és azok helyett örömmel ragaszkodjunk, első helyen, Istenhez, és az Ő hatalmas, és végtelenül nagy ajándékaihoz! (példa: sötét szobában, ha felgyúl a villany, milyen könnyen elfújjuk az előzőleg meggyújtott és addig nagyra értékelt gyertyát!)


Istenhez, Krisztushoz vágyakozó, és Őt kereső testvéreim! Biztatlak titeket, hogy Pál példája szerint legyetek ti is készek bűnös világi dolgokról, haszontalan földi csillogásokról lemondani, mert ha ezekre készek lesztek, Krisztusban összehasonlíthatatlanul nagyobb kincsre, igazi kincsekre, igaz és örök boldog életre leltek! – Akik még nem találkoztatok Krisztussal, biztatlak mindegyikőtöket: legyetek készek így találkozni Jézus Krisztussal, még pedig mihamarabb, amíg van rá alkalom, ahogy ez a hét is jó alkalom erre! – Biztatok mindenkit, hogy legyünk készek újra és újra értéktelen szemétnek ítélni a világ múló, pislákoló, „gyertya-láng” fényeit, és válasszuk örömmel a Krisztusban nekünk kínált igazi, mennyei, tehát sokkal nagyobb fényt, mert az, az igazi és örök élet fénye, mely már itt a földön is elkezdi átváltoztatni, és a mennyei, örök élet fényességével beragyogni , meggazdagítani, boldoggá tenni az életünket.


Ezek után , tömören, néhány mondatban, külön szeretnék szólni azokhoz a testvérekhez, akik már találkoztak Krisztussal, és akik igyekeznek Őt követni.- Szeretném elmondani, hogy szomorúság a számomra az, hogy hittestvérekkel találkozva és beszélgetve,gyakran tárul elébünk olyan kép, hogy hívő testvérnek is áldatlan, szegényes, békétlen, küszködő, hogy azt ne mondjam, vergődő az élete. A beszélgetés további részletében az derül ki, hogy megvan ennek az oka. Az ilyen testvér a megtérésekor történt első odaszánást, különböző bűnöktől való elszakadást nem ismétli meg naponként. Így sok világi, földi, testi, ó-emberi fényesség, látszat öröm, látszat-gazdagság megtelepedett a szívében. Mondhatjuk úgy, hogy „kétfelé sántikálva” próbálja az Urat követni. Ha volna közöttünk ilyen hittestvér, akire áll ez a jellemzés, ő felé kiáltom most hangos szóval: Testvér! Elfelejtetted, hogy Urunk megmondta: „ Senki sem szolgálhat kér Úrnak!” (Máté 6:24) – Ha elfelejtetted volna ezt, most jusson ez eszedbe, és vedd nagyon komolyan Urunk figyelmeztető szavát, és tanácsolom, hogy tarts „nagy takarítást” a szívedben! Akarj megszabadulni minden bűnös szokásodtól, világi, istentelen szokásoktól, a média minden romboló fertőzésétől! Fiatalabbaknak mondom, hogy akarjatok megszabadulni az erkölcstelen világ sok önrontó, önpusztító és mégis vonzó példájától, és kövessük mindannyian Pál példáját, aki nemcsak a damaszkuszi úton, hanem hívő élete minden napján,Jézus követése és szolgálata közben is mindig hajlott arra,


kész volt arra, hogy „kárnak és szemétnek” ítélje mindazt, ami akadályozta őt Krisztus követésében. – Ha ezt cselekedjük folyamatosan, mi is megtapasztaljuk, hogy az életünk Krisztusban boldog, áldott, és gazdag élet lesz - Őszinte, testvéri szívvel kívánom, hogy minden jelenlévő testvérünk boldogan tapasztalja meg ezt a lelki megújulást ezekben a napokban Isten kegyelme, és a Szentlélek hathatós munkája által, meghallva és befogadva az Ige áldott üzenetét. Á m e n .


( Debr. Kossuth út 46 T:06-52-420-058 K. Sz. Gy.)

***

A Krisztusban nyert új élet ismertető jelei

A világ egyik legnagyobb csodája, hogy a bűntől végzetesen megrontott élet helyett Krisztusban új életet lehet nyerni. Ez , legalább is részben, tapasztalati valóság, tehát vannak következményei, látható, észlelhető jelei. A teljesség igénye nélkül, de a Biblia tanítását szem előtt tartva, ezek közül sorolunk fel az alábbiakban, néhányat.


l./ Szívből jövő, őszinte, örvendező vallomás arról, hogy én személyesen találkoztam Jézus Krisztussal, személyes Megváltómmal.


2./ Bűn elleni állandó harc, ahogy ez egy megigazult-bűnös emberből kitelik a Szentlélek segítségével. Ennek részletei: A gonosz minden kísértésének igyekszem szüntelen igyekszem ellenállni. Minden tudott, és nem tudott bűnömet kész vagyok naponként, - ha kell percenként - megvallani, megbánni, és arra bocsánatot kérni, elsősorban az Úrtól, de ha kell , emberektől is. Szüntelen törekszem a szent, tiszta életben növekedni.


3./ Istennel, Aki Atyám lett Jézus Krisztusban, állandó , személyes kapcsolat a Róma 8:16 szerint, ahol az van megírva, hogy „ a Lélek bizonyságot tesz a lelkünkkel együtt, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” De lásd a Róma 8:14 verset is.


4./ A Szentháromság Isten teljességében külön fontosnak tartom a bűnbocsátó, éltető, üdvözítő „agapé”- szeretet fontosságát. Ebből élek szüntelen, és az az állandó feladatom, hogy ebből minél többet tovább adjak a szeretet kettős nagy parancsa szerint, Máté 22:37-40 szerint , és a szeretet himnusza szerint, ami az I.Kor. l3 részében található.


5./ A Krisztusban nyert új élet ismertető jele az öröm, az igazi öröm. Bár ez itt a földön nem teljes és nem zavartalan, ahogy szól erről I Péter 1: 6-9. De ha nem adatik kifejezett öröm, a hívő ember új életében akkor is van mindig békesség ,remény és vígasztalás.


6./ Az új élet jele a Szentlélek állandó jelenléte a hívő ember életében. Ez tapasztalható főleg abban, hogy az Ige éltető, ható módon szól hozzám. Ezzel együtt a Szentlélek vezet, irányít, tanácsol, biztat, és olykor fékez.


7./ Az új élet jele az is, hogy minden erőltetés nélkül boldogan hiszem az örökéletet, azaz az üdvösséget. E földön az új élet már annak a kezdete, és e földön folyamatosan készülök az oda való megérkezésre.


8./ Az új élet elmaradhatatlan része a hála érzése, és annak folyamatos és szüntelen kifejezése A megváltó kegyelemért - hálából – először is a szívemet adom Neki. De ez azt jelenti, hogy mindenem az Övé. Hála indít minden jócselekedetre, szolgálatra, áldozatra, úgy az emberek felé, mint a Szentháromság Isten felé.


9./ Az új életben, ha kell, szenvedek is Jézusért, és az Ő ügyéért. Ha szükséges, Jézus erre is ad erőt, és akit szeretek, azért szívesen szenvedek, ha kell.


10./ Panasznak, elégedetlenségnek, lázadásnak nem adok helyt az új életben, mert Krisztusnak kegyelme mindenkor , mindenre elégséges. Igy igyekszem mindig kimondani, hogy „legyen meg az Ő akarata”, mert tudhatom, hogy minden javamat szolgálja. Ró.8:28


11./ Az új életnek a gyakorlatban a legfőbb jellemzője a szolgálat. A hívő ember számára minden.

munka hívatás, tehát szolgálat. Lelki szolgálatok: ima-szolg. Ige-szolg. (bizonyságtevés!), szeretet-szolg., példaadás, és különféle hála-áldozatok.


12./ Akinek új élete van, szereti, és gyakorolja is, sokféle formában, a hittestvérekkel együtt a közösséget, mert „egymás hite által épülünk” Róm.1:l0-l2, és „egy test vagyunk” I.Kor. l2 rész .


Szabó Gyula ny. ref lelkipásztor

***



A hívő ember bölcsessége

Alapige : Jakab l:5-8.

Kedves Testvéreim!

Talán szokatlan,de én most először is meg szeretném kérdezni tőletek, hogy hogy vagytok? – Persze, ez most csak költői kérdés a részemről, mert itt most nincs mód arra, hogy egyenként feleljünk a kérdésre. – De mégis feltettem a kérdést azért, mert most szeretnék mindenkit egy kicsit elgondolkoztatni azon, hogy kinek milyen az élete? – Téged is szeretnélek megkérdezni, testvérem, hogy neked milyen az é l e t e d ?

Szerintem el lehet ezen gondolkozni éppen azért, mert nem könnyű rá válaszolni – Ha megengeditek, én próbálok egy megközelítő feleletet adni a feltett kérdésre. - Ez a felelet így szól: Itt-ott kerül egy kis jó is az életünkben, de nagyobb része rossz, fájó és szomorú dolog. Itt ismét felteszek egy kérdést: vajon mi az oka a sok rossznak az életünkben? – Engedelmetekkel erre a kérdésre is válaszolok, éspedig több részletben:

l./ Bűntől megrontott világban élünk, és így sok rossz hatás ér bennünket kívülről.

2./ E bűntől megrontott világban egyszerűen vele jár sok rossz az élettel. Főleg a betegségre, szenvedésre és a halálra gondolok itt.

3./ El kell ismernünk, hogy a földi életben, nem kevés ’rossznak’ mi magunk vagyunk az okai. Tudatosan csak nagyon ritkán kerül erre sor, de nem tudatosan, gyakran történik ez meg. Ennek az az oka gyakran, hogy egyszerűen n e m t u d u n k é l n i . Azaz nem tudunk helyesen élni. Nem tudunk igazi életet élni. - Ezt az bizonyítja, hogy gyakran nem tudjuk jól eldönteni, hogy mire lenne igazán szükségünk, és hogy bizonyos esetekben hogy kellene választanunk a lehetőségek közül. Olykor választani akarunk akkor is, ha nincs semmi lehetőség erre. – Bajt okozunk magunknak azzal is, hogy gyakran hirtelen, meggondolatlanul, csak ösztönösen döntünk és cselekszünk. Ilyenkor csak súlyosbítjuk a helyzetet azzal, hogy ugyanakkor mégis túl magabiztosan cselekszünk, nem hallgatva senkire

Ezt a helytelen magatartásunkat némileg magyarázza ugyan, de nem menti az a fájó körülmény, hogy a mai időkben már alig van nevelés. Azaz, alig van helyes, igazi életre való nevelés. Sajnos, ez jellemzi nemcsak az iskolai életet, hanem a családi életet is. Tudjuk, hogy gyermekeinket, unokáinkat igen nagy mértékben a TV neveli, és az utca. – Most kezdjük látni, hogy a régi egyházi iskoláknak megvolt a maguk értéke, mert ha élő hitet nem is tudtak a gyermekek szívébe ültetni, de a helyesebb élet sok alap szabályát megtanították a gyermekeknek.

De visszatérve a mai helyzetünkhöz, sok tekintetben szánalmas, békételen, boldogtalan és sok tekintetben kegyetlenségre hajló életünkről, összefoglaló jelleggel, azt mondhatjuk, hogy a sok bajunk mellett, az a legnagyobb bajunk, - ahogy már fentebb mondtam is – hogy nem ismerjük a helyes, igaz élet szabályait, azaz nincs elég b ö l c s e s s é g ü n k ahhoz, hogy , legalább is megközelítőleg, igaz és helyes életet éljünk.

Talán meglepő,hogy itt most a „bölcsesség „ szót említettem. – De igenis, ide ez a szó illik. Ugyanis, a bölcsesség szó, nem sok tudást, nem sok iskolát, nem sok diplomát jelent, hanem a helyes, igaz és boldog élet tudományát, és annak a gyakorlatban való megvalósítását jelenti.

Amikor ezt a nagy jelentőségű mondatot most kimondtam, úgy érzem, hogy ehhez egy részletekbe menő magyarázatot kell fűznöm.

Nagy örömhírként mondom, - mert mondhatom – hogy Isten az embert ilyen életre teremtette. A teremtés hajnalán Isten az embernek ilyen életet tervezett, „szíve szerint”.

Ennek a megvalósulását, közelebbről, úgy tervezte, hogy az ember , Ő vele, egy állandó szeretet-közösségben fog élni, és így az ember elég bölcs lesz ahhoz, hogy helyes, igaz, és boldog életet éljen.

De tudnunk kell azt is, hogy ugyanakkor Isten az embernek, - relatív - viszonylagos szabadságot is adott. Ez - relatív – viszonylagos szabad akaratot jelentett, hogy az ember maga is folyamatosan keresse, akarja az Isten szerinti igaz és boldog életet. Ezt Isten azért tette, mert azt nem akarta, hogy az ember úgy éljen Vele szeretet-közösségben, hogy csak egy előre beprogramozott robot-gépezet legyen. Isten azt akarta, hogy embernek legyen döntési, választási lehetősége, azaz legyen szabad akarata, és így az ember , szabad akaratból, folyamatosan, önkéntes alapon, maga is ragaszkodjon Istenhez, és így élje a maga igaz és boldog életét, és így éljen , például, az állathoz képest, egy sokkal magasabb rendű életet.

Sajnos, éppen ezzel kapcsolatban, egy szörnyű nagy tragédia következett be akkor,amikor az ember, ezzel a relatív, viszonylagos szabadsággal rosszul élve, magát kiszakította az Istennel való szeretet-közösségből, és magát teljesen önállósítva, tehát csak a maga okoskodására hallgatva, csak magában bízva, egy Isten nélküli életet kezdett élni.

A mai világban, ha körülnézünk, láthatjuk, hogy hova jutott az ember, hova jutottunk, mi mindannyian, Isten nélkül. Annyi bennünk, körülöttünk a nyomorúság, a békételenség, a fájdalom, a keserűség, az egymás elleni harc, hogy sokszor, nem is mondható életnek, főleg nem i g a z életnek, az életünk. Igen, a Bibliából tudjuk, hogy Isten , a tőle elszakadt, magát önállósító embert „halálos” állapotban látja. Pál, Isten nevében szólva, így ír az Efézusi megtért hívőknek: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor e világ életmódja szerint”. /2:1-2/

De az a világ legnagyobb csodája, hogy Isten, a Tőle elszakadt, és így nyomorúságos életre jutott embert igazán sajnálja, és továbbra is az az akarata, hogy az embert boldog és igaz életre elsegítse. Csak arra is hangsúlyt kell tennem, hogy Ő ezt erőszak és kényszer nélkül akarja. Ezért Isten, a mai időkben is, „csak” szólítgatja, hívogatja vissza magához, szüntelen, a tőle elszakadt embert. Igen, hívogat ma is, engem is, és téged is, hogy térjünk vissza Ő hozzá.

Egy kis kitérést teszek, és rámutatok arra, hogy szól Isten hozzánk a történelem /események/, a természet /annak csodái/, és a lelkiismeret által. E hármat együtt „általános kijelentésnek” nevezzük. – De szól Isten hozzánk főképpen a „különös kijelentés” által, aminek szintén három formája van: Testté lett Ige, írott Ige, és hirdetett Ige.

Az az örvendetes számunkra, hogy bármilyen formában szól hozzánk Isten, mindig a javunkat akarja, mert mindig az igaz és boldog életre hívogat, és arra akar minket tanítani. Tehát úgy is megfogalmazhatjuk ezt az örömhírt, hogy Isten minket, minden szavával a helyes és igaz élet bölcsességére akar tanítani és elsegíteni.

Itt szeretnék rámutatni arra, hogy alapigénk is éppen ezt az örömhírt közvetíti felénk. Azt mondja, hogy Isten „készségesen” adja mindenkinek a bölcsességet. Ez természetesen az igaz és boldog élet bölcsességét jelenti.

Ennek a bölcsességnek az elnyeréséhez Jakab két tanácsot is ad nekünk alap Igénkben amit jó nekünk szem előtt tartunk:

Az egyik: ahogy már szóltam is róla, Isten ezt nem kényszeríti reánk, tehát ezt nekünk kérni kell. Mégpedig hittel kell kérnünk, azaz, ráhagyatkozó, gyermeki hittel, és teljes bizalommal.

A másik tanács, illetve útbaigazítás lényege az, hogy Isten nem egyszerre tesz minket bölccsé, hanem folyamatosan, szükség szerint adja nekünk azt. Tehát a legfontosabb számunkra az, hogy Istennel rendezzük a kapcsolatunkat, térjünk meg Ő hozzá, és akkor Ő a vele való állandó szeretet-közösségben állandóan tanít, vezet minket a helyes élet útján Ezért is kell nekünk naponként, folyamatosan olvasni, tanulmányozni a Szentírást. Igen szükséges, hogy a Bibliát mindig azzal a meggyőződéssel vegyük a kezünkbe, hogy az az É l e t könyve, és így az minden szavával, minden részében, a helyes, igaz, boldog és örök életre tanít minket. . Ennek bizonyítására három Igét külön is a figyelmetekbe ajánlok:

A 32. zsoltár 8-9 verseiben szintén azt ígéri Isten a hozzá megtérő, bűnbánó bűnösnek, hogy „bölccsé teszlek, és megtanítalak, hogy melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, és rajtad lesz a szemem”. /Károli költőibb fordítást ad: „szemeimmel tanácsollak”/

Nagyon ajánlom a figyelmetekbe, másodszor, a Péld. 3:1-22 verseit. Nagyon szívesen magyaráznám most végig ezt az Igét, mert igen gazdag Ige. De ha nem tehetem most ezt, /idő hiány miatt/, annál inkább ajánlom, hogy otthon imádságos szívvel tanulmányozzátok ezt a Igét! - Nagyon sok erőt, vigasztalást, útmutatást, tehát életbölcsességet találtok benne! - Én itt most csak egy mozzanatra hívom fel a figyelmeteket: Ebben az Igében az az intés is benne van, hogy „ a magad eszére ne támaszkodj!” /5. vers/ - Ez azt a felszólítást jelenti, hogy gyermeki hittel jobban higgyünk Istennek, mint magunknak. Higgyük azt, hogy Isten mindig jobban tudja, mint mi, hogy mire van, és mire nincs szükségünk. Jó, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy mi a legegyszerűbb dolgokban is tévedhetünk. Jó, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy az eddigi életünket is mi rontottuk el éppen azáltal, hogy magunkra, csak magunkra hallgattunk, és nem vettük figyelembe jóakaratú szeretteink szavát, és még inkább nem hallgattunk az igaz élet Istenének, Urának a szavára. Pedig talán még az is előfordult már, hogy szinte „magunk alatt vágtuk a fát”, annyira balgán cselekedtünk, és annyira mi magunk lettünk az okai az életünk romlásának, tehát a keserűségnek, a sikertelenségnek és a különböző elbukásoknak. – Tehát ne felejtsük el, hogy Isten elé a kéréseinkkel, csak ilyen alázatos, bűnbánó, sőt megtérő módon illik menni. De jó tudni azt is, hogy Ő az alázatosokat mindig meghallgatja, és megvigasztalja, és ezzel együtt tanítja, és vezeti őket a jó úton, az igaz , helyes élet útján, mely egyben a boldog örökélet kezdete, már itt el földön.

Harmadszor pedig a Zsolt 9o:l2. versét írom a szívetekre. Ez egy imádság, és így hangzik: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. –Bizony célszerűnek látszik, hogy ezt az imádságot is a szívünkben hordozzuk szüntelen, mert a rohanó, és egyre rövidülő időnkben, szüntelen Istentől nyert bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy naponként, óránként, helyesen döntsünk, hogy mire érdemes felhasználni az időt, és mire nem!

További magyarázat helyett azt mondom itt el, hogy ezt az Igét, amikor szívemben forgattam, sok bölcsességre tanított általa a mi Urunk. Én ezeket le is írtam egy 2o pontból álló szerény, kis írásomban. – Én ezekből olvasok most fel egy néhányat, ízelítőül……

Akinek felkeltette az érdeklődését, annak, megkeresésre, készséggel a rendelkezésére bocsátom ezt a tanítás jellegű írásomat, ami négy oldal terjedelmű. – Természetesen abban sincs benne Isten minden bölcsessége.- Az csak a Bibliában található, ezért annak rendszeres olvasását, sőt tanulmányozását ajánlom mindenkinek legfőképpen, és nagy hangsúllyal.

Elhangzott: 2oo9. okt. l7.-én a Pestújhely Református Templomban csendesnapon.

K.Szabó Gyula ny. ref. lelkész



***



Böjt a hívő ember életében. Olvasmány: Márk. 8:34 -35.



Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünkben most a húsvéti ünnepekre felkészítő böjtnek van az ideje. – A böjtről a Bibliában sok helyen esik szó. Ezek a tanítások sok félék, mert van olyan tanítás, mely inkább a böjt formájáról, és van olyan tanítás, mely inkább a böjt tartalmáról szól. - Úgy gondolom, hogy alapigénkben , tartalmi szempontból, az egyik legmélyebb tanítást kapjuk a böjtről, éppen Urunktól, Jézus Krisztustól, még akkor is, ha a „böjt” szó formálisan nem szerepel benne.

Amikor ezt mondom, az a bibliai igazság van előttem, hogy a böjt lényegét, egy szóval úgy jelezhetjük, hogy az tulajdonképpen alázatot, azaz önmagunk megalázását jelenti. Ha ezt az igazságot szem előtt tartjuk, akkor mindjárt sokkal többet megértünk azoknak a feltételeknek a fontosságából, melyeket Jézus ad azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és Vele akarnak állandó szoros kapcsolatban élni.

Mivel mi is Jézus után akarunk menni, sőt, mint megtért emberek, - Vele akarunk állandó és szoros kapcsolatot tartani, igen célszerűnek látszik, igen ajánlatosnak mutatkozik, hogy mi is, most is, újra átgondoljuk ezeket a feltételeket. Segít bennünket ebben az igyekezetünkben a mostani böjti idő, és a Bibliának minden, böjtről szóló tanítása.

De nemcsak célszerűnek látszik ez a mostani tanulásunk, hanem nagyon szükségesnek is

mondható, mert be kell vallanunk, hogy ezek a jézusi böjtös feltételek az „ó” emberünk számára egyáltalán nem kívánatosak, és éppen ezért mindig nagy a kísértésünk arra, hogy ezeket próbáljuk kikerülni, és próbáljuk ezeket nem betartani.

Bizonyára olvastuk már Urunknak ezeket a határozott, kemény szavait, sőt, bizonyára hallottunk is már róla igehirdetést, de most mégis azt kérem tőletek, hogy mintha először hallanánk, úgy vegyük tudomásul, hogy Urunk a következő három feltételt adja azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és akik Vele akarnak járni, mint az Ő tanítványai:

l./ „tagadja meg magát”, 2./ vegye fel az ő keresztjét”, 3./ „kövessen engem”.

Hogy jobban megértsük, és komolyabban a szívünkre vegyük ezeket a feltételeket, én először is azt a kérdést teszem fel, hogy mit is jelent magunkat „megtagadni”? – e kérdés megválaszolásánál először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy ősszüleinktől örökölt bűnösségünk, bűnre való hajlamunk miatt mindnyájunk szíve újra és újra megtelik olyan önző, gőgös, nagyra vágyó, hiú vággyal és törekvéssel, melyek bántó és ártó hatással vannak embertársainkra. Ezek a törekvések, már magukban is, komoly bűnnek számítanak Isten törvényei szerint. – De még veszélyesebbeknek kell látnunk ezeket a szívből jövő indulatainkat, ha a Bibliából azt is megértjük, hogy ezek szinte „istenkedő” jellegűek Isten szemében, és így ezek egyenesen utálatosak Ő előtte.

Mivel tehát a legtöbbször ilyenek vagyunk Isten előtt, nyilvánvaló, hogy az „önmegtagadás” ennek a bűnös énünknek az elitélését , vádolását jelenti. Ezzel együtt kell, hogy átjárjon az a mélységes bűnbánat, amit a tékozló fiú gyakorolt akkor, amikor hazatért a magaválasztotta útról, és amivel együtt járt az is, hogy a régi bűneitől elszakadva, meg akart változni, és új életet akart kezdeni.

Jézus szavaiból most nekünk is meg kell értenünk, hogy Ő hozzá csak így lehet közeledni. Ő hozzá így, és csak is így lehet megtérni, és így, és csak is így lehet vele járni, mint Vele való közösségre elhívott tanítványai.

De itt ki kell arra is térnem, hogy a megtéréskor a mi „ó” emberünk nem semmisül meg teljesen és véglegesen, hanem azt mondhatjuk, hogy „csak” lekerül szívünk trónjáról, ahova most már Jézus került. – De a trónját vesztett ó-emberünkön keresztül az ördög szinte folyamatosan támad bennünket, és újra és újra bűnre, és minden Isten ellenes cselekedetre csábít minket. Ezért a hívő ember földi életének egyik fontos jellemzője a bűn elleni, és az ó-ember elleni állandó harc. – Itt kell, és ezért kell meghallanunk újra és újra Urunk szavát, mely szerint önmegtagadás, bűnbánó megalázkodás nélkül nem térhetünk meg Ő hozzá és nem tarthatunk Vele állandó és személyes kapcsolatot. Ahogy már hallottuk is, Urunk a leghatározottabban mondja, hogy „ha valaki utánam akar jönni, t a g a d j a m e g magát” Ezzel a felszólítással teljesen párhuzamos Urunknak az a másik felszólítása, mely a Máté ll:28-3l-ben van megírva, és ahol Urunk a megfáradtaknak, amikor azokat magához hívja, egyebek mellett, azt mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” – Mindkét felszólításból felfoghatjuk egyrészt azt, hogy Urunk mennyire várja tőlünk a megalázkodó önmegtagadást, másrészt pedig azt, hogy ez Urunk szerint sem egyszerre történik, hanem ennek egy állandó, előre haladó , elmélyülő folyamatnak kell lenni a hívő ember életében.

Kedves Testvéreim! Itt most a mondanivalóm hangnemét egészen személyesre váltom át. Először is azt mondom el, hogy készülésem során a Szentlélek ezt Igét tükörként tartotta elébem. Ebben a tükörben számos ó-emberi vonást kellett meglátnom. magamban, közelebbről a mindennapi magatartásomban. –Ennek nyomán, csak mint „bűnösök között az első”, állhatok meg előttetek. – Ilyen minőségemben, csak a legcsendesebben, de a Krisztus szeretetétől indíttatva , szeretnélek megkérdezni, hívő testvérem, hogy te tanulod-e folyamatosan a krisztusi alázatot? Azaz, gyakorlod-e folyamatosan az önmegtagadást,a régi természeted, azaz az ó-embered elleni harcot?

A leghitelesebb , a legdöntőbb feleletet erre a kérdésre a Szentlélek által megelevenített Ige, mint tükör, tud nekünk adni. De sokat tudnának erről beszélni szeretteink is, akik egy fedél alatt laknak velünk, és akik látják a hétköznapi életünk minden mozzanatát. – De az Ige tükrében nekünk magunknak is szüntelenül kell /kellene!/ vizsgálni magunkat, kb. ilyen kérdésekkel : mennyire vagyunk sértődékenyek? – mennyire vagyunk önérzetesek? – mennyi bennünk a hiúságra való hajlam? – mennyi bennünk az indulatosság? - mennyi bennünk a türelmetlenség? - a mások megvetése? – a mások feletti ítélkezés? - a követelőzés? - a parancsolgatás? – az elvárás? - mennyi bennünk a bosszúállás hajlama, vagy cselekedete? /nem tettlegességre gondolok itt, hanem inkább csak az olyan magatartásra, hogy „ha te így,akkor én is így, vagy esetleg még jobban vissza szólok”/ - Engedelmetekkel még folytatom az önvizsgálati kérdés sort: mennyi bennünk a jogainkért való harc emberek között ,pl. a családban, vagy szélesebb körben, általában az emberek között? – Végül még egyet kérdezek: mennyi bennünk a haragos indulatoskodás, és mennyi bennünk a harag-tartás?

Ezt a kérdés sort bizonyára lehetne még folytatni, de nem teszem. E helyett – ismételten – kérem, hogy tanuljuk meg már végre, és a mindennapi életben is vegyük nagyon komolyan, hogy önmegtagadó megalázkodás nélkül nem lehet Jézus után menni és vele találkozni. Főleg nem lehet olyan keresztyén életet élni, amely Ő előtte kedves, számunkra pedig áldott és győzelmes élet.

Igénk magyarázatában továbbmegyek, és arra térek rá, hogy Urunk szerint az áldott hívő élet második feltétele a kereszt hordozás. – „Vegye fel az ő keresztjét” – mondja szó szerint Urunk. Lukács a 9:23-ban hozzáteszi: „naponként.”

Tudvalévő, hogy a kereszthordozásnak a Bibliában, és vele együtt a keresztyén élet gyakorlatában nemcsak kiemelt jelentősége van, hanem gazdag tanítási anyaga, és bőséges mondanivalója is van. – Ezek részletezése helyett, én most csak két fajta kereszthordozást említek meg: l./ kikerülhetetlen, sors-szerű kereszthordozás

2,/ önkéntes kereszthordozás.

Részletezés nélkül is tudjuk, hogy valóban, a földi élet számtalan, kikerülhetetlen szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, és olykor gyötrelemmel jár. /tudjuk azt is, hogy mindez az emberi bűn következménye!/ - Ha valaki ezeket nem akarja vállalni alázattal, hanem lázadozik ezek ellen Istent számon kérő és vádoló „miértekkel”, az nem lehet a Jézus tanítványa, és főleg nem tartozhat Ő hozzá igazán és tartósan. Ő hozzá csak az térhet meg valóságosan, és csak az lehet igazán az Ő tanítványa, aki a „nehéz időkben” Jób alázatával újra és újra ki tudja mondani, vagy legalább is ki akarja mondani: „ az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” és „ ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” Jób l:21, és 2:1O. versek. –Az ilyen alázatnak szép példáját adja elénk a ref. Énekeskönyv 464. énekének 5.-ik verse, mely így szól: „A keresztet Te adod. Adj hozzá alá alázatot, Hordjam olyan csendesen, Mint egykor Te, Mesterem”

Az önként vállalt kereszthordozásban a legnagyobb példa a számunkra JÉZUS KRISZTUS. , Isten egyetlen és ártatlan Fia, aki miattunk, helyettünk és érettünk önként felvette, vállalta a keresztet, hogy mi el ne vesszünk örökre. – Igen, itt nekem is a János 3:l6 jutott eszembe: „Úgy szerette Isten a világot….” Biztos vagyok benne, hogy minden hallgatóm – minden olvasóm – kívülről tudja ezt a nagyon szép Igét. De abban már nem vagyok ennyire biztos,hogy tudjuk-e hogy Urunk egyben példát is adott nekünk az önkéntes megalázkodó kereszthordozásra. Pl. a lábmosás után, a János l3:l4.v.-ben azt mondja Jézus a tanítványoknak – és nekünk – hogy „ha tehát megmostam a ti lábaitokat,én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Az I. János 3:l6-ban legalább ilyen határozottsággal és mély tartalommal hangzik felénk az isteni igény: „Ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

A gyakorlatban ritkán kerül arra sor, hogy még az életünket is fel kellene áldoznunk másokért. De annál inkább naponkénti keresztyén feladatunk az, hogy alázatos, szelíd , olykor egyenesen önmegtagadó magatartást gyakoroljunk, embertársaink között forgolódva. A legtöbbször a békesség kedvéért kell ezt gyakorolnunk. Mondhatjuk, hogy igazi, békességes közösségi életet csak úgy lehet élni családban, hittestvérek között, a gyülekezetben, de sokszor még lazább közösségekben is, pl. munkahelyen, vagy a szomszédok között, ha a másikkal szemben, vagy az egész közösséggel szemben, bölcs józansággal, alázattal, alkalmazkodással, le tudunk mondani egyéni érdekeinkről, elgondolásunkról, esetleg igaznak vélt jogainkról. Gondoljunk itt Urunknak arra tanítására, mely a Máté 5:9. versében így van megírva: „boldogok, akik békét teremtenek (=munkálnak), mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A sok féle önkéntes kereszthordozás között csak még egyet kívánok megemlíteni, éspedig a másokon való segítést , ami a legtöbbször kisebb-nagyobb áldozattal, lemondással és alázattal jár. Itt elsősorban az anyagi természetű segítésre gondolok, amit a hivatalos egyházi beszéd diakóniának nevez .- Ilyen kereszthordozásra is tanít bennünket, alapigénk mellett pl. az Ézsaiás 58:7-9 verse is, ahol ezt olvassuk éppen az igaz böjttel kapcsolatban: ”oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat,ha mezítelent látsz, ruházd fel,és ne zárkózz el a te testvéred elől!” A további versekben nagyon jó olvasni arról, hogy az ilyen böjt kedves Isten előtt, és azoknak, akik így élnek és így cselekszenek, bőséges jutalmat ígér Isten. De viszont nagyon elgondolkoztató az az intés, amit Jakab mond a levelében így: „aki tudna jót tenni, és nem teszi: bűne az annak”/4:l7/ További részletezés helyett itt ismét csak azt kérem, hogy értsük meg, és vegyük jól a szívünkre, hogy az önmegtagadás mellett a kereszthordozás is feltétele a tanítványságnak, a megtérésnek, és az igazi hívő keresztyén életnek.

Ezek után arra szeretnék rámutatni, külön hangsúllyal, hogy Jézus az Ő hozzá tartozásnak még egy, harmadik, feltételét is elébünk adja, amikor azt is mondja alapigénkben, hogy „ kövessen engem”.

A „követni” szóval kapcsolatban először is azt szeretném elmondani, hogy ennek a szónak az eredeti szövegben igen komoly tartalma van. A követéssel együtt jelent „teljes közösség vállalást”,. „teljes átadást”, és teljes engedelmességet. Az engedelmesség fogalmában pedig nyilvánvalóan benne van a Neki való szolgálat gondolata is. Ennek az igazságnak az alátámasztására is sok Igét lehetne a Bibliából említeni. Ezek közül én most csak néhányat idézek : „Áldott az Úr… hogy megváltotta az ő népét…hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül s z o l g á l j u n k Néki, szentségben és igazságban Ő előtte a mi életünknek minden napjaiban” /Luk. 1:68,74.- Károli ford./ - Pál apostol pedig ezt kéri a Róma 6:13,23, továbbá a l2:l-ben: „szánjátok oda a ti tagjaitokat….szánjátok oda magatokat Istennek…az igazság szolgálatára….okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket („szóma”= test+annak minden életműködése!) élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek”

Ehhez az Igéhez két megjegyzést kell fűznöm:

Egyik: a kérés jelleg azt érzékelteti, hogy megtért hívőket sem kényszeríti az Úr az Ő szolgálatára, hanem csak „kéri” őket erre. /tehát, hívők, vigyázat!- lehet bármikor az engedetlenség bűnébe esni!!!/

Másik: az isteni kérés a megtért hívőkhöz is jelen időben szól, ami a folyamatosságra utal. Tehát a megtéréssel nincs „minden elintézve” – A megtérés döntő jelentőségű „esemény”, de mégis csak a kezdet kezdete! - Utána Urunk naponként, sőt: óránként, percenként kéri, várja tőlünk, hogy önkéntesen „jelentkezzünk” Nála a szolgálatra.

Testvéri figyelmeztetésként szeretném mondani, hogy ha nem minden napunkat úgy kezdünk, hogy magunkat teljesen és egészen odaajánljuk az Úr szolgálatára, akkor könnyen kétfelé sántikáló, engedetlen keresztyénekké válunk. Az ilyen hívő élet jele a békétlenség, az örömtelenség, az áldatlanság, és az értelmetlen küszködés–vergődés az élet különféle területein. Így élni azért veszélyes, mert Urunk határozottan megmondta, hogy:”senki sem szolgálhat két úrnak…” Máté 6:24. Aki mégis próbálkozik ezzel, az igen veszélyes dologgal „játszik”/.- Itt, magyarázat nélkül , ajánlom, hogy olvasd el a Máté 12:43-45 verseket.!/

Éppen ezért , ha elfogadod, - testvérem! – szeretettel ajánlom, hogy Isten előtt most is próbáld magadat megvizsgálni, hogy a hétköznapi életed tükrében, vajon kié vagy te? – és kinek élsz, kinek szolgálsz valójában? – Ajánlom azt is, hogy ebben az órában is, és ezentúl minden reggel, az ébredés első perceiben, rögtön ajánld fel magadat, teljes mivoltodat, mindenedet, minden percedet az Úrnak, a te Uradnak, az Ő szolgálatára – önkéntesen, azaz szíved teljességéből!!! – Csak emlékeztetlek a szeretet kettős parancsára: Máté 22:37-4o. Emlékeztetlek a Heid. Káté első kérdés-feleletére. És emlékeztetlek arra, hogy – velem együtt- hányszor vettél már eddigi életedben úrvacsorát, és hányszor megfogadtad, hogy „ezután, mint az Ő megváltott gyermeke, az Ő dicsőségére élek”

A szolgálat gondolatánál kitérek arra, hogy a Biblia szerint a szolgálatnak igen sok formája van. Kezdődik a „pohár víznél” /Máté 1o:42/ , tehát a szürke és sokszor unalmas és fárasztó háztartási munkánál, és végződik a mártíromságnál, illetve folytatódik az örökkévalóságban , Urunk örök dicséretével.

Ezek között a szolgálatok között, a diakónia mellett, kiemelkedően fontosnak látszik a misszió végzése, munkálása, tehát Isten országának a terjesztése /Márk l:l5/ a maga sokrétűségében. Ezek között legközelebb áll hozzánk a mindennapi életben történő bizonyságtevés, Isten megváltó és gondviselő szeretetéről szóló tanúskodás, azaz, az evangélium hirdetése. Ez a szolgálat, a többivel együtt, egyszerre a legnagyobb kitüntetés, és ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladat. –Nehéz feladat, mert magunktól egyszerűen nem vagyunk rá alkalmasak. De nagy vigasztalás számunkra, sok más biztató Ige mellett, hogy nekünk is szól Urunk ígérete: „erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… a föld végső határáig” Ap.csel.1:8.v.

/ megemlítem, hogy a bizonyságtételről szó tanításomat többen hallották, vagy olvasták. Akik merítettek belőle valami segítséget, azoknak ajánlom, hogy olvassák el többször is!/

Végül azt említem meg, hogy ez az Ige, és ennek magyarázata nem „tejnek itala” hanem inkább „kemény eledel” volt. – De vigasztaljon és bátorítson minket alapigénkben, a 35. versben Urunknak a szava: „…aki elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, megmenti azt” – Hidd el, testvérem, hogy az Urunk által elébünk adott böjtös, alázatos, önmegtagadó út az igaz, boldog élet útja, és egyben a boldog örökélet kezdete. –Ezért legyél most is az Isten szavának ne csak hallgatója, hanem megtartója is az Ő dicsőségére. Ámen.


K.Szabó Gyula ny. ref. lp.

Debrecen, 2oo9 március 8.



***



Isten a gyógyítód! /Szabó Gyula szolgálata/




„Én, az Úr vagyok a te gyógyítód! „

Olvasmány: 2 Móz. L5:26, 1.Pét 2:24/b,25


Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi életünk legnagyobb terhe, és egyben nyomorúsága, az egész földi élet során, a halál mellett, a betegség és a velejáró mérhetetlen sok fájdalom és szenvedés.

De ha erre gondolunk, nekünk, hívő embereknek, arra is kell rögtön gondolnunk, hogy Isten eredeti, teremtési tervében nem volt benne az ember betegsége, szenvedése és pusztulása. – Igen, a Kijelentés, az Isten szava a Bibliában nekünk világosan és egyértelműen elébünk adja, hogy mind ez , amiről most szó van, az ember által elkövetett bűn következménye az ember életében. Tehát legyen szó bármilyen betegségről, szenvedésről, azért elsősorban mindig maga az ember felelős, mert mind ez az ő bűnének, közelebbről az ő engedetlenségének, még pontosabban, az ő Istentől való elszakadásának az egyenes következménye. - Ismétlem, Isten nem „akarta”, és ma sem akarja szíve szerint az ember betegségét, és vele együtt az ember szenvedését. – Azt mondhatjuk, hogy Ő ezt csak megengedte, miután szabad döntési jogot adott neki. Ebbe az irányba mutat, ezt az állítást húzza alá egyebek mellett, az Ezékiel l8:32. verse. Ahol Isten maga így szól: „nem kívánom a halandó halálát… térjetek hát meg és éljetek”

Viszont, ha ezen az Igén elmélyülten elgondolkozunk, már ebben az Igében is meghallunk egy örömhírt arról, hogy Isten nemcsak az igazságnak, hanem a szeretetnek is az Istene, aki a bajban lévő emberen tud és akar segíteni. Ez az igaz , isteni , segítő szeretetről szóló jó hír szólal meg egész konkrétan a szenvedő beteg ember felé alapigénkben, ahol Isten ezt jelenti ki magáról: „ Én, az Úr vagyok a te gyógyítód”

Amikor ezt az örömhírt halljuk, akkor először megdobban a szívünk, és lelkesen kérdezzük, hogy ezek szerint van közvetlen gyógyulási lehetőség minden beteg számára Istennél? - De míg várjuk a választ, széjjel nézünk magunk körül, és látva a nagyon sok szenvedő, beteg, gyógyíthatatlan beteg ember sokaságát, az öröm átalakul bennünk kétkedéssé, és nyugtalanul, hitetlenkedésre hajolva kérdezzük, hogy ha Isten nemcsak tud, hanem akar is a beteg emberen segíteni, akkor miért van mégis annyi betegség, és vele együtt annyi sok, szörnyű szenvedés ebben az emberi életben, és ugyanakkor az egész világon ???

Ez a két kérdés, az örvendező hitnek és a nyugtalan kétkedésnek a kérdése, egymással igen nagy feszültséget alkotnak , és bizony nem könnyű ezt a feszültséget feloldani, és nem könnyű beteg-szenvedő embertársainknak, szeretteinknek vigasztalást mondani olykor.

Elmondom néktek, hogy a készülésem során sokat figyeltem az Igére, az egész Szentírásra, és főleg a Szentlélek megvilágosító szavára, és amit megértettem, azt nem tudom és nem is akarom egy mondatban recept szerűen, elébetek adni, hanem inkább körüljárom a témát és több , számos „igazság-mozzanatot” kívánok a következőkben elébetek tárni

Először is arra kell rámutatnom, hogy Isten egész másképp lát bennünket beteg szenvedő állapotunkban, mint ahogy mi látjuk magunkat. Mi szinte mindig csak a testünkben érezzük magunkat betegnek, és szinte mindig csak testi gyógyulást várunk tőle. Viszont ha az egész Bibliára figyelünk, tudomásul kell vennünk, hogy Isten a lelkünket is betegnek látja,sőt azt mindíg betegnek látja, és így Ő a lelkünket legalább annyira akarja meggyógyítani, mint a testünket.

De erről majd a szolgálatom végén szeretnék szólni. Most maradjunk a testi gyógyulás kérdésénél. Maradhatunk, mert tudjuk, hogy a testünket is Isten teremtette, és azzal a végső célja az, hogy az már e földi életben a Szentlélek temploma legyen. 1 Kor. 6:19

Amikor tehát a gyógyító Istenünk munkáját, annak részleteit, feltételeit, és módját egy kicsit közelebbről akarjuk megismerni, akkor először is, alapigénkkel kapcsolatban figyeljünk a szöveg-összefüggésre, tehát arra, hogy miről van szó az elősző versekben.

Itt azt látjuk, hogy népétől Isten engedelmességet kér, és ekkor ígéri, hogy ha engedelmeskedik az Ő népek, akkor nem bocsátja rájuk azt sok betegséget és egyéb szörnyű nyomorúságot, amit Egyiptomra ráadott a tízcsapás idején. – Ehhez az ígérethez,némileg váratlanul, röviden, tehát minden részletezés nélkül, hozzáfűzi Isten ezt a rövid, tömör, de nagyon ígéretes kijelentését, hogy „ én, az Úr vagyok a te gyógyítód”.

Ebben a tömör mondatban először is azt kell megértenünk, hogy Isten nem ígér olyat, hogy meggyógyít mindig minden beteget. - Inkább csak azt ígéri, hogy engedelmes gyermekeit megkíméli sok olyan szenvedéstől, amiben esetleg az engedetlen emberek részesülnek.

De benne van ebben az isteni kijelentésben az a vigasztaló igazság, hogy Isten hatalma alatt van, szinte Isten kezében van minden elképzelhető nyomorúság, betegség és szenvedés. Ő rendelkezik azokkal szabadon. Ő neki van hatalma, ma is, arra, hogy azokat valakire rábocsássa, és Ő neki van hatalma arra is, hogy azokat emberekről levegye, ahogy és amikor azt jónak látja.

A következő lépésben meghallhatjuk Igénkben azt az igazságot is, mindig oka, vagy célja, esetleg oka és célja van annak, ha Isten ránk enged valami betegséget. – Ebből viszont az az igazság következik, hogy semmi nem történik velünk soha „véletlenül” . Ez áll még a hit nélküli emberre is, de különösen áll ez a hívő emberekre , hisz nekik azt is megígérte Jézus, hogy „néktek még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Máté lo:3o)

Továbbmenve, meghallhatjuk Igénkben azt a vigasztalást is, a fentiek nyomán, hogy minden beteg gyógyulási lehetősége elsősorban és mindig, Isten kezében van. – Ebből pedig következik az is, hogy eddig is, ha valahol történt bármilyen kis vagy nagy gyógyulás, elmúlt egy fejfájás, vagy meggyógyult egy gyógyíthatatlannak mondott beteg, az mint Isten irgalmas és gyógyító munkája volt, hívők és nem hívők életében egyformán.

Itt kitérésképen említem meg, hogy vannak orvosok, akik elismerik, áldozatos munkájuk mellett, hogy ők csak „kezelik” a beteget, de a gyógyulás nem közvetlenül az ő teljesítményük. Nyilvánvalóan Isten kegyelmes munkája az minden esetben.

A fentieket hallva, bizonyára sokakban feltámad az ismerős kérdés: ha Istennek van hatalma, hogy meggyógyítson minden beteget, akkor miért hagyja, hogy emberek milliói szenvedjenek, és miért nem gyógyít meg minden beteget?

Erre a nagyon nehéz kérdésre, tekintettel az egész Biblia összefüggő tanítására, szintén nehéz két kérdéssel tudok felelni: l./ sok esetben azt kérdezi Isten,hogy „ember azért gyógyítsalak meg, hogy folytasd az eddigi istentelen gonosz életed, engem szomorítva és bántva továbbra is?”- A második kérdést én teszem fel: vajon észrevettük azt, hogy eddig már hányszor gyógyított meg Isten bennünket, hányszor hozott ki bennünket a halál torkából

és hányszor őrzött meg bennünket úgy a bajtól, hogy annak még a szele sem érintett minket? – Főleg azt kérdezem, hogy úgy voltunk, vagyunk ezekért hálásak Istennek, ahogy Ő várja, és ahogy Ő azt megérdemelné tőlünk ? - Itt én most szeretnék továbbmenni, de ezt a két kérdést külön is a szívetekre helyezem, azzal a céllal, hogy nézzetek szembe komolyan e két kérdéssel nem csak most, ebben az órában, hanem életek minden idejében.

Mindezek után ismételten szeretném hirdetni közöttetek azt a jó hírt hirdetni, amit már érintettem is, hogy az Úr, a mi Istenünk, mindenek felett irgalmas, kegyelmes, és szerető Isten, és mivel alapigénkben is a gyógyító hatalmát jelenti ki a számunkra, nincs olyan szenvedő beteg ember, akin Isten ne tudna és főleg ne akarna – legalább is valamilyen formában - s e g í t e n i. – De meg kell értenünk, hogy – és ezt is az egész Biblia alapján mondom - ennek két feltétele van:

l./ Isten várja tőlünk, hogy minden gondunkban, bajunkban, betegségünkben hozzá forduljunk, és alázatos imádságban kérjük, hogy segítsen rajtunk.

2./ Az odafordulásunk, az imádságunk párosuljon teljes bizalommal, teljes ráhagyatkozással, hogy ha nem teljesíti, ha nem úgy teljesíti a kérésünket, ahogy mi azt megfogalmaztuk, akkor is mindig jól és jót cselekszik velünk, és mi Ő benne soha nem csalódhatunk.

A továbbiakban ezt a két feltételt, ezeknek gyakorlati összefüggéseit szeretném részletesebben megbeszélni veletek.

Először is mindannyiónk örömére, betegek vigasztalására, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Biblia tele van imádságra buzdító isteni tanításokkal, és ezekhez kapcsolódó imameghallgatási ígéretekkel. Ezek közül én csak kettőt ajánlok a figyelmetekbe:

Máté 7:7-11-ből: „kérjetek és adatik néktek…….mert aki kér, mind kap…..”

Jakab 5:l4-ből: ..”Beteg-é valaki köztetek… imádkozzanak érte…nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének…”

Testvéreim! E buzdító Igék nyomán én is , most itt is, biztatok minden beteget, és minden őket körülvevő szeretteiket az imádkozásra. Higgyétek el, hogy az imádkozás önmagában is jó dolog. Hisz már annak is nagy áldása van, hogy Valakinek elmondhatom a panaszomat, a fájdalmamat, a kétségbeesésemet, és minden félelmemet. – De minden igazán és komolyan imádkozó ember boldogan tud arról beszélni, hogy a kegyelmes és irgalmas Isten minden imádságát meghallgatta, és sok kérését teljesítette, olykor még bőségesebben is, mint ahogy ő az elgondolta és kérte. – Igen, lehet ilyet tapasztalni olykor még a betegségből, nagy betegségből való felgyógyulásért történő imádság esetében is. – Igen mondjuk ezt a biztató jó hírt elsősorban éppen azok felé, akik ilyet közelről még nem tapasztaltak meg, és éppen ezért hitetlenkedve, kétkedve hallanak erről. Mi hívő emberek mondjuk, valljuk, hogy mai is vannak csodálatos gyógyulások, orvosok keze által is, és nem ritkán orvosi beavatkozás nélkül is. Mi szerintünk ez gyakran imádság nyomán történik, de azt is örömmel hisszük és látjuk, amikor teljesen hit és imádság nélküli környezetben tesz Isten csodát betegekkel és különféle bajba jutott emberekkel.

A csodás gyógyulások dolgára még később vissza szeretnék térni, de most itt egy külön kitérőt szeretnék tenni. – Tudunk arról, hogy rajongásra hajlamos hívő emberek olykor azt vallják, hogy „ az igazán hívő emberek nem betegszenek meg” vagy ha megbetegszenek is, könnyen, és hamar meggyógyulnak , különösen ha azokért gyógyítás erejével felruházott testvérek imádkoznak. – Senkivel semmilyen vitatkozást mi nem óhajtunk folytatni, de leszögezzük azt a meggyőződésünket, hogy ez nem biblikus felfogás, és éppen ezért mi ezzel nem értünk egyet

Több megjegyzésünk is van, ezzel a téves gondolkozással kapcsolatban, és azért teszek ezekről említést, mert ezek tükrözik a mi református keresztyén gondolkozásunkat a betegséggel kapcsolatban.

Először is utalok arra, hogy az I Tim. 1:7. verse szerint a Szentlélek a józanság Lelke is.

Ezzel a józansággal utalok arra hogy a Biblia minden kétséget kizáróan beszél arról, hogy Isten akarata szerint e földön csak vándorok vagyunk, és nincs itt „maradandó városunk”, ahogy a Zsid. 13:14 verse mondja. A 9o.zsoltár pedig határozottan megmondja, hogy e földön legfeljebb 7o-8o esztendő, amire e földön, általában számíthatunk. – E bibliai tanítás nyomán józanul, mindenkor számolnunk kell azzal, hogy mindegyikőnk életében lekövetkezik az az idő, amikor már nem számolhatunk gyógyulással a beteg testünk számára.

Másodszor, ahogy már utaltam is rá, most még hangsúlyosabban emelem ki, hogy a Biblia nagyon ajánlja a betegségben és a betegágy mellett való imádkozást, könyörgést, mert az mindig hasznos. Jakab azt tanítja, hogy az imádságnak „hagy hatása”van. (Jak.5:16) az igaz ember buzgó könyörgésének.

Harmadszor: „Ez a „hatás”, ha nem is közvetlen gyógyulásban mutatkozik meg, de az is csodálatos, amikor abban mutatkozik meg, hogy a beteg és vele együtt a környezete erőt, lelki erőt, vigasztalódást, türelmet, békességet és reménységet kap. Csodálatos az is, ahogy önzetlen szakemberek segítségén, vagy hűséges hozzátartozók szeretetén keresztül érezteti Isten az Ő közelségét. Sokszor még a testi gyógyulásnál is többet ér, amikor a szerető és irgalmas, bűnbocsájtó Isten az Ő közelségéről győzi meg a beteget az elhangzó imádságok nyomán, (Zsolt. 73:28) és az áldozatos gondviselők, látogatók szeretetén keresztül.

Negyedszer: Ha nem ad Isten gyógyulást, ha nem ad rögtön gyógyulást, nagy vigasztalás az is a beteg és környezete számára, ha megértjük és elfogadjuk a Bibliából Istennek azt az útmutatását, hogy neki mindennel célja van. Így a betegséggel is. Ez minden esetben igaz. Igaz a hit nélküli emberek életében is. De különösen igaz ez azoknak a hívő embereknek az életében, akik szív szerint tudják énekelni a 274. énekünket: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti…” A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a betegséggel Istennek számtalan jó célja lehet, de a leggyakrabban a betegséggel is tanít, nevel, formál, tisztít, és főleg készít bennünket haza, az örökéletre. Nem ritka az sem, amikor a beteg környezetét, vagy azt is, tanítja megbocsájtásra, szeretetre. Vagy pedig megtérésre, imádkozásra hívja Isten a betegség által a beteget is, és ugyanakkor az ő szeretteit is. – Szóval hosszú és nagy betegség esetében is áll, tehát érvényes az a nagy vigasztalás, amit a Róma 8:28. versben így van megirva: „…tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..”

Ötödször: A mi református keresztyén hitünkben is benne van a hitből való, csodálatos gyógyulás hite. – Ne legyen tehát kisebbségi érzésünk és ne jöjjünk zavarba azok előtt a rajongásra hajlamos hivők előtt, akik azzal dicsekszenek, esetleg hívogatnak magukhoz,hogy náluk az istentiszteleten csodálatos gyógyulások történnek. – Bátran tegyünk mi is bizonyságot mindenkor mindenki előtt, hogy mi körülöttünk is történnek csodálatos gyógyulások akkor és úgy, ahogy és amikor azt a mi kegyelmes és gyógyító Urunk, az „ Áldott Orvos” azt jónak látja. – Legfeljebb mi nekünk nem szokásunk az, hogy kiállítjuk a gyógyulni vágyókat a gyülekezet elé.

De ha már így elmerültünk az önvizsgálatban, testvéreim, akkor csendesen, magunk között szólva, két hiányosságunkat meg kell említenem:

Az egyik: keveset, nagyon keveset beszélünk még magunk között is, a világ fiai előtt pedig különösen keveset beszélünk Isten csodáiról, gyógyító kegyelméről!!! – A másik: keveset, nagyon keveset imádkozunk a betegekért, és keveset, nagyon keveset törődünk a betegekkel!!

Éppen ezért kérve kérem minden itt lévő és itt nem lévő hívő testvéremet, hogy újuljunk meg a bizonyságtevésben, Isten csodás tetteinek, irgalmas cselekedeteinek a hirdetésében!!

Ugyan akkor azt is kérve kérem, újuljunk meg az egymással való törődésben, a betegekkel, megpróbáltakkal való törődésben, tehát a beteglátogatásban és a betegekért való egyéni és közösségi imádkozásban!!! / csak zárójelben biztatom a betegeket, hogy ők is ne restelljék kérni a testvérek egyéni és közösségben történő imádságát!!!/

Az időm már elfogyóban van akkor, amikor a felolvasott második Igénk nyomán rá kellene térnem a legfontosabb mondanivalómra: - Ennek az a nagyon fontos igazság a lényege, hogy Isten minden testi betegségnél nagyobb veszélynek látja azt, hogy az életünk, az egész életünk beteg. – Igen, Isten betegnek látja az életünket, mert az önmagában üres, céltalan, boldogtalan. Keserűséggel, csalódással, és bűnnel van tele… Isten szerint ez azért szörnyű katasztrófa, mert az ilyen állapot nyíl egyenesen sodor bennünket a kárhozat felé. Isten szerint ez annyira tragikus helyzet, hogy ő már itt és most lelki halottaknak lát minket.

Efézus 2:l-9. - Ebben az állapotban Isten , mint mindennél fontosabb üzenetet, mondja nekünk, hogy Fiában, bűneink bocsánatával együtt lelki-feltámadást, életet, egész életünk gyógyulását, új, igazi életet akar nekünk adni – Isten azt várja tőlünk, hogy térjünk meg hozzá teljes szívvel, azaz először is a szívünk megtisztulását, és egész életünk gyógyulását kérjük és várjuk tőle Igen tanulságos az a csoda történet amit a Máté 9:1-8-ban olvashatunk.

Itt Jézus egy béna embernek a lelkét, azaz az életét gyógyítja meg és csak második helyen gyógyítja meg a testét. Ennek nyomán minden testi fájdalommal, gyógyíthatatlan betegséggel terhelt testvéremnek ezt tanácsolom, hogy bűnbánó, megtérő szívvel keressétek először Isten országát, azaz, az egész életetek megújulását, és akkor ráadásképen sokkal inkább megtapasztaljátok Isten gondviselő, gyógyító, megvigasztaló, megsegítő kegyelmét.

Végezetül három Igét ajánlok a figyelmetekbe: Máté 6:33, II.Kor.l2:7-9, Dániel 3:15-l8.

K. Szabó Gyula ny. ref.lp.

Debrecen, 2008. november 15.

***

AZ I G A Z H I T

„ épüljetek szentséges hitetekben! Imádkozzatok a Szentlélek által”

Júdás apostol levele 20. vers


Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata

a pestújhelyi ref. templomban, 2012 május 24.én .


Kedves Testvéreim!

Nekem az a megtisztelő feladatom, hogy a felolvasott Ige alapján a hitről, az igaz hitről beszélgessek veletek. ( ez azt is jelenti, hogy nem megszokott igehirdetés formájában szólok hozzátok, hanem inkább előadásnak, tanító beszélgetésnek nevezem mostani szolgálatomat, épp úgy, mint a remélt következő napi szolgálatomat is ()

E feladatot készségesen vállalva, széjjel nézek köztetek, és én biztosra veszem, hogy nektek mindegyikőtöknek van hite. Erre onnan következtetek, hogy így hétköznap délután is eljöttetek az Úr házába, hogy lelki foglalkozáson részt vegyetek.

Éppen ezért, mint hívő embereket, megkérdezlek titeket, hogy vajon rendben vagytok – é a hitetekkel?

Nagyon kérem, hogy ne vegyétek zaklatásnak ezt a kérdésemet. Csak azért teszem fel nektek ezt a kérdést, mert ha valaki nem volna rendben a hitével, én most Isten Igéjével, és a Szentlélek világosságával, segíteni szeretnék azoknak, akik esetleg nincsenek rendben a hitükkel, hogy a hitük dolgát elrendezzék.

De felteszem most köztetek ezt a kérdést azért is, mert- legalább is sejtés szintjén - sok emberről az a benyomásunk, hogy nincsenek rendben a hitük dolgával.

Legalább négy csoportba lehet sorolni azokat az embereket, akik nincsenek rendben a hitükkel. Ezeket így tudom felsorolni:

Nyilvánvaló, hogy nincsenek rendben a hitükkel azok, akik az egy, örök, igaz Isten létét tagadják, vagy azt mondják, hogy nem lehet tudni, hogy van-e Isten, vagy nincs.

Nincsenek a hitükkel rendben azok, akik azt mondják, hogy hiszik az Istent, mert valakinek lenni kell e csodálatos világ felett, de nem hiszik a Szentháromság Istent, azaz nem hisznek Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben.

A szívek mélyére nem látunk ugyan, (oda csak a mindenható Isten lát), de bizony, sok emberről az a benyomásunk, sejtésünk, hogy ilyen hitük van. Gyakran még templomba, sűrűbben, vagy ritkábban járó emberekről is van ilyen benyomásunk. Tudni illik, hogy Istent hiszik, de Jézust és a Szentlelket nem hiszik, mert egyszerűen nem tudják látni, megmagyarázni a fontosságukat.

Harmadik csoportba pedig azokat sorolom, akik azt mondják, hogy ők hisznek mindent, amit az egyház, a Biblia tanít, és mégsem veszik a hitüknek semmi hasznát. Ez két dolgot jelent: először is őket, magukat a hitük nem teszi boldogabbá, nem teszi őket lelkileg gazdagabbá (küszködő, vergődő, panaszkodó, békétlen az életük), másrészt pedig mások sem látnak semmi jó jelét az életükben annak, hogy ők hisznek. – Tehát hiába hisznek, ők nem boldogabbak, az életük mások felé nem kívánatos, sőt gyakran taszító hatású, mert botránkoztatnak, és kiábrándítanak másokat.

Negyedik csoportban azokat említem meg, akik azt mondják, hogy ők hisznek, tehát hívőknek vallják magukat, de semmilyen Egyházzal, semmilyen kapcsolatot nem tartanak, templomba sehova nem járnak. A mai időkben, a statisztikát készítő szociológusok szerint is, igen sokan vannak országunkban is, akik e csoportba tartoznak. Ők azok, akik a „maguk módján” hívők

Ezek nyomán jogosan teheti fel mindenki azt a kérdést, hogy kinek van igazi hite, tehát ki igazán hívő?


Ezek után kérem, itt lévő testvéreim, hogy engedjétek meg, hogy titeket is megkérdezzelek, ismételten, hogy vajon ti rendben vagytok – e a hitetekkel?

Azt is mondom ismételten, hogy nem akarlak titeket zavarba hozni ezzel a kérdéssel, hanem csak szeretnék most az igazi hitről beszélni nektek a Biblia alapján, azért, hogy ti is megláthassátok, hogy ha esetleg valahol, valamiben hiányos a hitetek, hogy hol kell azt kiigazítani, és hol, miben, hogyan kell azt másképpen gyakorolni.

Az igaz hitről először is, és mint legfontosabb dolgot, azt hangsúlyozom, hogy az nem emberi teljesítmény,(produkció), hanem azt maga Isten, Igéje és Szentlelke által teremti, gerjeszti fel az emberi szívben. –Ez pedig úgy, és akkor történik, amikor az ember meglátja, hogy ő nagyon bűnös, legalább is Isten mértéke szerint, és bűnbánattal Istentől bocsánatot kér minden tudott és nem tudott bűnére. De ha valaki idáig eljut, már az is Isten titokzatos, csodálatos munkája. Ilyenkor Isten nemcsak megbocsát, hanem a bocsánattal együtt visszafogad gyermekének. – Mivel az igaz hit ilyen csodálatos, és ennyire Istenhez kapcsolódik, ezért is mondja alap Igénk a hitet szentséges hitnek.

De továbbmenve, szeretnék rámutatni arra, hogy az igazi hit tartalmát elsősorban a b i z a l o m jellemzi. Bátran mondhatjuk, hogy az igazi hit, a Szentháromság egy Isten iránti bizalmat, mégpedig teljes és feltétlen bizalmat jelenti. (Tehát, testvérem, te is akkor mondhatod, hogy hiszel Istenben, ha ilyen bizalommal vagy Isten felé!!!)

Az igaz hitnek tehát a központi része, ismételten mondom: Isten iránti feltétlen bizalom. – De ha így bízok Istenben, akkor meg is térek hozzá úgy, hogy nemcsak eddigi bűneimre kérek Tőle bocsánatot, hanem át is adom Neki az életem, azaz, meg akarom változtatni úgy az életemet, hogy eddig nélküle éltem, de most már Neki és Vele akarok élni, mint Krisztus vérén megváltott gyermeke. Ez pedig azt jelenti, hogy az életemet meg akarom változtatni, és új életet akarok kezdeni. – Ennek az új életnek pedig a tartalma, ismertető jele az, hogy eddig éltem a magam elgondolása szerint, és éltem csak saját magamnak, most pedig , mivel az életemet átadtam a megbocsátó Istennek, hálából, Neki akarok élni, azaz, Neki akarok engedelmeskedni, azaz, Neki akarok szolgálni.

Tömören, röviden így tudtam elébetek tárni az igaz hit lényegét és tartalmát.

Engedjétek meg nekem, hogy immár harmadszor kérjem tőletek azt, hogy vizsgáljátok meg azt, hogy nektek milyen hitetek van? –Ismétlem azt is, hogy senkit nem akarok zavarba hozni, de mindenkit erre a hitre szeretnék elsegíteni, mert az ilyen hit az igazi, hasznos, és boldogító hit. Minden erőltetést messze el kerülve, de mégis, szívem teljességéből tanácsolom minden testvéremnek, így Neked is, kedves testvérem, hogy ne nyugodj addig, amíg nem vagy biztos abban, hogy a te hited ilyen igaz, Istentől való „szentséges hit”!

Ha pedig most azt kérded tőlem, hogy mit tegyél, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy imádságos szívvel újra és újra kérjed Istentől, hogy „hinni taníts Uram, kérni taníts..” és meglátod, megtapasztalod, hogy Isten az Ő bennünk munkálkodó Szentlelke és Igéje által megteremti, felgerjeszti a szívedben ezt a hitet.

Én hiszem, hogy most azért gyűjtött össze minket, és nekem most azért kell szólanom éppen a hitről, mert közben a Szentlélek bennünk, mindegyikünkben egyenként is, munkálni, formálni akarja ezt igazi, „szentséges”, tehát Istentől való, Istennek tetsző, és számunkra pedig hasznos, boldogító hitet munkálni.

Ezért, éppen ezért szándékozom most a figyelmeteket, nagyon hangsúlyosan, alap Igénk első szavára irányítani.

Ez a szó egy komoly biztatás-ként hangzik felénk : „é p ü l j e t e k” a ti szentséges hitetekben.

Ebből a biztatásból legalább két igazság érthető meg, mireánk vonatkozólag.

Az első igazság lényege az, hogy Isten nem egyszerre adja nekünk, nem egyszerre teremti bennünk az igaz hitet, hanem azt fokozatosan akarja bennünk növelni, és ugyanakkor folyamatosan akarja azt bennünk tisztítani, és gazdagítani.

A második igazságnak pedig, amit magában rejt ez a hozzánk szóló fontos szó, az a lényege, hogy bár Isten ajándékozza nekünk a hitet, de, egy igen kicsi mértékben ugyan, de ez mégis rajtunk is múlik.

Ezért mondja nekünk alap Igénk a felszólítást, hogy „é p ü l j e t e k”. Ez a biztató felszólítás tőlünk csak az „akaratot,” a „hozzájárulást,” az „igyekezetet” kéri ahhoz, hogy Isten munkálja, munkálhassa a szívünkben az igaz hitet. Még érthetőbben ez azt jelenti, hogy amikor a Szentlélek által Isten munkálni akarja bennünk a hitet, akkor mi, legalább, ne álljunk annak ellen. Ne zárjuk be Isten előtt a szívünket, hanem mi is, örömmel, engedjünk annak. – De ez az örömmel való engedés olykor jelent egészen apró fáradozást is, mellyel a szívünket kinyitjuk, és alkalmat adunk Istennek arra, hogy bennünk az igaz hitet megteremtse, majd utána azt folyamatosan alakítsa, tisztítsa, és gazdagítsa.

Célszerűnek és hasznosnak tartom, hogy itt feltegyük a kérdést, hogy közelebbről milyen „apróbb” cselekedetünkkel „segíthetjük” Isten munkáját a szívünkben ?

Mivel a maga helyén igen fontos ez a kérdés, és minket közelebbről is érint, szeretnék reá pontokba szedve, részletesen felelni.

Először is az a legfontosabb a részünkről, hogy - ahogy erről már volt is szó, hogy hajoljak

arra, hogy b i z a l o m m a l, Istenhez megtérjek. Ez azt jelenti, hogy a múltamra nézve, kérjem eddigi bűneimre a bocsánatot, a jövőmre nézve, pedig, adjam a szívemet, hálából, a bűnbocsátó Uramnak, életem megváltoztatását is kérve, várva, és akarva.

Mivel ez igen fontos feltétele, emberi oldalról, az igaz hit elnyerésének, meg kell most kérdeznem tőled , külön is testvérem, hogy úgy-e, te is megtértél már így Istenhez?- Ha még nem tetted meg Isten felé ezt a döntő lépést, igen biztatlak, jót akarva, és Isten szeretetétől indíttatva, hogy tedd ezt meg minél hamarabb!!!( – ha szorongatja ez a kérdés a szívedet, de mégis bizonytalan vagy hogy hogy is kell ezt megtenni, az alkalom után keress meg minket és szívesen segítünk!)

Most pedig azt az előbbi gondolatot ismétlem meg, hogy Isten nem egyszerre adja a tökéletes, szentséges, és teljes hitet, hanem folyamatosan. Épen ezért nekünk is folyamatosan kérni és keresni kell a hitben való növekedés, azaz hitben való „épülés” alkalmait, és módjait annak a nagyon kicsi résznek a keretében, amiről az előzőekben szóltam.

Érdekességként említem meg, hogy a készülés során a segítségemre volt itt a Ref. Fali Naptár, ahol a hitben való „növekedés” négy útját-módját nagyon helyénvalóan találtam, megszövegezve.

Éppen ezért a hitben való épülésnek-növekedésnek ezt a négy útján kívánom a szívetekre írni, befejezésként:

1./ Ahogy mondtuk, az igaz hitet, annak kezdetét Isten Lelke támasztja, teremti a lelkünkben, és aztán, azt első sorban a Biblia által erősíti és növeli, azaz építi bennünk. Ebben viszont, az már ránk tartozik, hogy a Bibliát mi vegyük elő, és mi olvassuk, lehetőleg naponként, és lehetőleg, már a nap kezdetén. A Bibliát azért kell olvasni, mert abban Isten szól hozzánk. Isten szava a lelkünk, a hitünk számára olyan, mint a kenyér a test számára. Ahogy elsorvad a test, ha nem tápláljuk, úgy sorvad el a hitünk, és vele együtt a lelkünk, ha nem tápláljuk rendszeresen Isten Igéjével. – Tehát, naponta legalább egyszer tápláljuk hitünket, imádságos szívvel Isten hozzánk szóló Igéjével, hogy „épüljünk szentséges hitünkben”

2./ Az imádkozás drága lehetőség arra, hogy az élő, és mindenható Istennel beszélgessünk. Általa közel kerülhetünk Ő hozzá, és Ő is közel kerül hozzánk. Az imádságban elmondhatjuk kéréseinket, megvallhatjuk bűneinket, mindenért hálát adhatunk, Istent magasztalhatjuk, és másokért is imádkozhatunk. – A rendszeres imádkozás drága eszköze – szintén – a hitben való épülésnek.

3./ A közösség gyakorlása szintén drága lehetősége a hitben való épülésnek.

A Szentlélek, mint hitben testvéreket, a gyülekezetben „ egy testté” szerkeszt minket össze, igaz szeretetben, azért, hogy egymás hite által is épüljünk, egymás erősítsük, egymásnak legyünk lelki gondozói, és egymás terhét hordozzuk. A gyülekezeti, közös éneklésben, imádságban, igehallgatásban gyönyörködik igazán a mi Urunk.

4./ A Szentlélek munkájának egyik csodálatos titka az is, hogy miközben a gyülekezetben, vagy a gyülekezeten kívül, másnak szolgálunk, közben éppen ezáltal, Ő, a mi hitünket „építi,” növeli és erősíti. –Tudnunk kell azt is, hogy az Isten iránti hálánk kifejezésére is nagyon jó eszköz a másokkal való törődés, a másoknak való szolgálat, hisz Urunk parancsolta, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:39 vers De tudhatjuk azt is, hogy ha csak egy pohár vizet adunk valakinek Jézus szeretetével, Isten már azt is Neki való szolgálatnak fogadja, és ígéri, hogy a mennyben azt is felírják, és annak a jutalma nem maradhat el.

Ezek után bizonyára mindannyian értjük, érezzük, hogy alap Igénkben, a hozzánk szóló isteni felszólítás, hogy „épüljetek a ti szentséges hitetekben”, egy drága és örvendetes biztatással ajándékoz meg minket. Éppen ezért, utolsó szavaimmal csak azt akarom kérni tőletek, hogy legyetek most is, Isten Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyetek annak meghallói is, és megtartói is, hogy ebben az órában is „épüljetek a ti szentséges hitetekben,” és a mi Urunk, Istenünk áldása veletek maradhasson mind örökké.

Á m e n .

***


GYÜLEKEZETI FELADATAINK.



Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata 2012 május 25.én a pestújhelyi ref. templomban

Alap Igék: Máté 28:18-20.



„Nékem adatott minden hatalom mennyen én földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…”



Júdás apostol levele 22. és 23. versei :

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.

Mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek…”



K. Testvérek! A második felolvasott Ige, a tulajdonképpeni alap Igénk, de ennek a két versnek a megértését egy kicsit messzebb kell kezdenünk. Ezért olvastam fel az első Igénket, amelyet jól ismerünk, mert ezt a keresztség szereztetési Igéje.

Szokta is olvasni a lelkipásztor minden keresztelés alkalmával.

De abban már nem vagyok biztos, hogy minden templomba járó ember tud-e arról, hogy ebben a keresztelést elrendelő jézusi parancsban, benne rejtőzik egy másik nagy parancsa is Jézus Krisztusnak. Ez a parancs pedig az úgy nevezett missziói parancs, melyben Urunk nemcsak a l2 tanítványára bízta az Ő nagy ügyét, a megváltásról szóló nagy örömhírnek az egész világon való hirdetését, hanem rábízta azt a minden korban élő, Benne hívő gyermekeire. Ez azt jelenti, hogy a mai időkben is, nemcsak a lelkészeknek feladata az igehirdetés, és vele együtt a hit terjesztése, azzal együtt pedig az Isten országának a terjesztése, hanem mind ez feladata ma is mindazoknak, akik igaz, élő hittel hisznek Jézus Krisztusban, és az Egyháznak pedig szív szerinti tagjai.

Tegnap szólhattam előttetek az igaz hit lényegéről és tartalmáról. Feltételezem, hogy itt voltál Te is, testvérem, és feltételezem, hogy te is boldogan állapítottad meg, hogy neked is igaz hited van.

Szinte a tegnapi tanításomat szeretném folytatni akkor, amikor most a te szíveden is kopogtatok az előbb elmondottakkal. – Feltételezem én azt, hogy te tudsz is arról, hogy akinek élő hite van, és aki az élő hite által személyes kapcsolatban van Istennel, Jézus Krisztussal, az feladatot is kap az Urától arra, hogy ezt a hitet próbálja tovább is adni, próbálja az Isten országát az emberek között terjeszteni. Ez alkalommal nekem csak az a feladatom, hogy ezt a feladat vállalást, ezt a küldetést most megújítsam, megerősítsem minden hívő testvéremben.

Ennek a megerősítésnek a céljából három Igét hadd olvassak a Bibliából: Nagycsütörtök éjszakáján, amikor Urunkat vallatják, Ő egyebek mellett ezt mondja a vallatóinak: „Kérdezd meg azokat,akik hallották, hogy mit beszéltem nékik: íme, ők tudják, hogy mit mondtam” ( János l8:21 vers.)

Ugyancsak Urunk, a főpapi imájában, a János l7:20. versében így imádkozik: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek

(majd) énbennem.”

Az I Péter 2:9 versben pedig ezt olvassuk a Krisztusban hívőkről: „Ti azonban, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az Ő

csodálatos világosságába hívott el titeket.”

Az egész Biblia alapján, de főleg a most felolvasott Igénk alapján fogalmazták meg hitben elődeink azt a sarkalatos igazságot, amit úgy mondunk, hogy az egyetemes papság elve. – Ennek az a lényege, hogy Isten a hit terjesztésének a feladatát odabízza, és oda bízta minden benne igazán hívő gyermekeire.

Itt bizony, rá kell mutatnom arra, hogy ez alól nincs kivétel a mai időkben sem, és ebből nyilvánvalóan következik, hogy egyikőnk sem kivétel, és oda kell fordulnom te hozzád is kedves hívő testvérem, és külön neked is ezt kell mondanom, hogy te sem vagy kivétel.

Ha te eddig is tudtál erről, kedves testvérem, akkor most megerősítelek a szolgálatra, hit terjesztésére vonatkozó elhívásodban, ahogy ezt már említettem is-

Ha eddig nem tudtál volna róla, vagy eddig nem vetted volna komolyan, akkor nagyon kérlek, hogy vedd ezt az isteni feladatot, megbízást, mostantól fogva, nagyon komolyan. !!!

Bátorkodom ilyen határozottan, személyesen továbbadni minden hívő testvéremnek ezt az isteni feladatot azért, mert ez a feladat, mondom inkább így: ez a szolgálat a világ legnagyobb és legboldogítóbb kitüntetése. Igen érdemes dolog Istent szolgálni is, és nemcsak hinni Ő benne.

Ezzel a gondolattal már azoknak a szívén kopogtatok, akik még nem találták meg igazán a szolgálatuk módját és helyét a gyülekezetben.

Főként ezeknek a testvéreknek, de minden igazán hívő testvéremnek szeretnék segíteni, amikor elébetek adom következő egyszerű igazságokat.

Istent, és az Ő országa terjedését, tehát a hit terjesztését főként itt a gyülekezetben lehet szolgálni. Lehet Istent szolgálni a gyülekezetben sok fajta gyakorlati, fizikai munkával is. De én most mégis elsősorban a lelki munkákról szeretnék szólani, mert a hit terjesztésének a munkája, elsősorban, mégis lelki munka.

Amikor ezt említem, kicsit humorosan mondom, hogy ne ijedjetek meg, nem arra szeretnélek rávenni titeket, hogy menjetek fel a szószékre, és ott mondjatok el egy lo, 20, vagy esetleg, 30 perces prédikációt, ahogy a lelkészek teszik ezt.

De, kérem minden igazán hívő testvéremtől pl., az imádkozás, a másokért való imádkozás szolgálatát. Ezt úgy gondolom, hogy még az otthon ágyban fekvő ember is tudja végezni.

Imádkozzunk hát rendszeresen, elsősorban az istentiszteletekért, és minden egyházi alkalomért. Kérjük, - hangsúlyozom újra és újra, hogy rendszeresen! – hogy Isten segítse az igehirdetőt az Ige szólásában. Kérjük mindig Istentől, hogy Ő küldjön mindig szomjas lelkeket az Ige hallgatására és befogadására. Kérjük mindig, hogy a Szentlélek munkáljon a szívekben bűnbánatot, megtérést, és élő hitet, és üdvösségre készülő, tiszta életet.

Ezek mellett imádkozzunk rendszeresen a mindennapi kenyérért, vér szerinti szeretteinkért, a betegekért, és országunkért, és mindazokért, akikért felelősséget érzünk. A lényeg az, hogy többet, és többször imádkozzunk másokért, mint magunkért, és legyen az imádságunkban mindig sok hálaadás, magasztalás a kérés mellett.

Ezek után térek rá arra, hogy ha azt nem is kívánja tőlünk Urunk, hogy a szószéken prédikáljunk, de azt igen is várja az Ő hívő, megváltott gyermekeitől, hogy a hitüket, és Megváltó Urukat még a hit nélküli emberek előtt se szégyeljék, hanem ott is bátran, esetleges csúfolást is elviselve, vallják meg a hitüket.

Ennek is több formáját lehet elképzelni és megvalósítani: Megemlítek egy néhányat.

A legtermészetesebb módja ennek a templomba való hívogatás. De amikor ezt tesszük, nagyon kell vigyáznunk arra, hogy nehogy azt érezzék az emberek, szavainkból és magatartásunkból, hogy ez számunkra csak egy üres, örökölt szokás. Ebben az esetben szinte biztos, hogy nem számíthatunk semmi eredményre. Kell, hogy tudjunk arról beszélni, hogy egyrészt azért megyünk oda, mert sok a hálatartozásunk Isten felé, másrészt pedig jó dolog, lelket gyógyító, vigasztaló, erősítő, sőt boldogító dolog mind az, amiben ott részünk van, és az Isten Igéjéből a helyes, és igaz élet útját tanuljuk mindig a templomban.

Külön teszek említést a családban végzendő isteni küldetésünkről. Ott tudunk a legnehezebb megszólalni a lelki élet dolgairól, az evangélium üzenetéről, de gyakran, ott nem is feltétlenül szükséges, mert ott mindig prédikál az életünk, vagy pozitív, vagy negatív irányban. Én úgy gondolom, hogy a néhány szavas bizonyságtételünk mellett, az alázatunk, és szolgáló életünk tudja leghathatósabban hirdetni Isten országát a családban. Szívből kívánom mindegyikőnk számára, hogy így tegye áldássá Isten az életünket a családban.

Komoly szolgálatot végezhetünk nemcsak a családban, hanem itt a gyülekezetben, sőt az ismerősök között azzal, ha egy-egy jeles nap alkalmával megajándékozunk valakit énekes könyvvel, Bibliával, vagy valamilyen hitépítő könyvvel. - Hála Istennek, a mai időkben, bőven állnak a rendelkezésünkre ilyen könyvek!

A missziói munkának, a hit terjesztésének, egyházi, gyülekezeti életünk megerősítésének még nagyon sok, kisebb- nagyobb, könnyebbnek, vagy nehezebbnek látszó lehetősége vár reánk a lelki élet terén, mert bizony, ma is nagyon érvényes Urunknak az a szomorú megállapítása, hogy a „munka sok, de a munkás kevés.” (Máté 9:37 verse)

Ezekről most nem teszek, külön, említést, de érinteni szeretnék egy olyan lelki feladatot, amiről, igen hangsúlyosan, beszél éppen alap Igénk. Itt ezt olvastuk:

„Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.” Júdás apostol ezt, gyülekezeti tagoknak írja, tehát Ő rajta keresztül most nekünk is mondja Urunk. Feladatot kapunk, hogy törődjünk a kételkedőkkel, és velük együtt a hitben bizonytalankodókkal, vagy esetleg éppen, az igaz hittől elhajlókkal.

Bizony, ha jól széjjel nézünk a gyülekezetünkben, vagy a gyülekezet körül forgolódók között, akkor sok ilyen testvért találunk. – Gondolhatunk itt a ritkán templomba járókra. Egy részük csak azért nem jár rendszeresen, mert gyenge a hite. Ez azt jelenti, hogy a hitükben nincs buzgóság. Ugyanakkor van bennük nem kevés bizonytalanság, esetleg kételkedés, vagy esetleg a mi hitünktől eltérő gondolkozás. – Igen sok akadálya lehet annak, hogy valaki miért nem buzgó szívű, hitében miért nem boldog, és tevékeny keresztyén ember.

Ezt a gyülekezetet közelebbről nem ismerem,de, engedelmetekkel feltételezem, hogy ebben a gyülekezetben is vannak ilyen testvérek. Gondolok itt, nem utolsósorban, azokra, akik esetleg, adományaikkal hozzá is járulnak az Egyház fenntartásához, és jöhetnének is a templomba, és mégsem jönnek, azaz nem látogatják a gyülekezeti alkalmakat.

Az ilyen emberekről joggal feltételezhetjük, hogy – van ugyan valamilyen hitük - de nincs rendben a hitük, ilyen, vagy olyan ok miatt.

Az ilyenekre gondolva, kapjuk most a küldetést, a megbízást, hogy törődjünk az ilyenekkel. Az Igénk azt mondja, hogy „könyörüljetek meg rajtuk.” Ez azt jelenti, hogy - a szó legnemesebb értelmében – sajnáljátok meg őket, érezzetek felelősséget irántuk, és menjetek oda hozzájuk, és próbáljátok alvó hitüket felébreszteni. Erőtlen, és kételkedő hitüket pedig megerősíteni, és ezzel együtt, a hittel kapcsolatos

véleményüket a jó irányba terelni.

Tudom, testvéreim, hogy ez nagyon nehéz feladatnak látszik előttetek, ha ezen egy kicsit elgondolkozunk. –Én pedig azt mondom, hogy ezt a feladatot, emberileg, lehetetlen teljesíteni. Ezt csak a Szentlélek tudja elvégezni, és megcselekedni. – De az az érthetetlenül csodálatos dolog, hogy ezt rajtunk keresztül akarja megcselekedni a Szentlélek. Mi ebben csak eszközök lehetünk. De mint eszközöket, használni akar a Szentlélek. Ugyanakkor ezt az „eszköz” szerepet nekünk olyan komolyan kell venni, mintha rajtunk múlna mások hitének a növekedése, és ezzel együtt rajtunk múlna mások üdvössége.

Éppen ezért erre az „eszköz” szolgálatra nekünk fel is kell készülni. Sőt erre folytonosan, egy életen át, még a lelkészeknek is, készülni kell !!! Amikor ezt említem, rögtön rámutatok arra, hogy ennek a felkészülésnek legalább három módja van:

l./ Legyen állandó, élő, személyes kapcsolatom a mindenható, kegyelmes Istennel, mint Atyámmal, akinek a megtérésem alkalmával átadtam a szívemet. Azaz, bűneimet megbánva, kegyelmet kértem Tőle, és Ő, a bűneim bocsánatával együtt, Önmagát is nekem adta, azaz, Krisztusban Atyám, és Uram lett nékem.

2./ Minden napomat azzal kezdjem, hogy az én Uram elé állok, és mindig azt kérdezem, hogy „mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”(Ap.csel.9:6 Károli f.) Így legyek minden nap kész arra, hogy az én Uram oda küld valakihez, hogy beszélgessek vele, és kételkedésében segítsek rajta, erőtlenségében erősítsem a hitét. Ugyanakkor a hit szerinti gondolkozását jó útra tereljem, és tanítsam a Biblia szerinti igaz hitre. Tárjam elébe, hogy a Biblia szerinti hit, mennyi erőt és örömöt ad.

3./ Ahhoz, hogy tudjak szólni a Biblia tanításáról, és az igaz hit gazdagságáról és boldogságáról, ahhoz nekem is szinte állandóan tanulnom kell a bibliát. Állandóan növekednem kell nekem is a Biblia élő és éltető üzenetének a megértésében, és a megélésében. Hála Istennek, a mai időkben erre is sok lehetőség van. Úgy tudom, hogy ebben a gyülekezetben is van erre bőven lehetőség.(ha nem volna, a magam kis Biblia tanítását is tudnám ajánlani!)

Befejezésül még két bátorító igazságot mondok néktek:

Bármilyen kicsinek, gyengének érzed a magad hitét, és ezzel együtt a magad képességeit, nagyon biztatlak, hogy kezd el még ma a „másokkal való törődés” szolgálatát, úgy, ahogy most erről szó volt. Hidd el, Isten türelmes, és felkészít téged minden szolgálatra. Neked is úgy adja majd a megfelelő szót a szádba, mint ahogy adta a szolgálattól először vonakodó Mózesnek, vagy Jeremiásnak, vagy Jónásnak.

Második bátorító szavam pedig az, hogy ha engedsz Isten szolgálatba küldő szavának, akkor már itt a földön megtapasztalod annak az Igének a valóságát, ami így hangzik: „..aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11:25) - Az utolsó napon pedig megtapasztalod Istennek azt az ígéretét, amely így hangzik: „boldog az a szolga, akit az Ő Ura, mikor haza jön, olyan munkában talál, hogy a másokkal való törődéssel lesz elfoglalva.” Bőséges lesz annak a jutalma. (Máté 24: 46). – Segítsen Urunk minket, hogy erősödjünk hitünkben, és növekedjünk a Neki való szolgálatban, ahogy az Ige is tanította ez most.

Á m e n.

*********************************************************************


SZERETET A GYAKORLATBAN

Szabó Gyula szolgálata

2012. május 26.án Pestújhelyen

a Júdás ap. levele 21. verse, és a Máté 22.r. 37-40 v.-ek alapján.



Kedves Testvéreim!

Az előző szolgálatban azt a csodálatos örömhírt hallottuk, hogy van, hogy létezik, és számunkra is elérhető az a csodálatos, éltető, boldogító szeretet, amely után minden ember vágyik, mert a szíve mélyén mindenki érzi, hogy e nélkül nem is élet az élet. Örömmel hallottuk, továbbá azt az útmutatást, mely szerint mi is megtalálhatjuk ennek az igaz szeretetnek a forrását, és mi is meríthetünk abból. ülön nagy öröm volt a számunkra az, hogy ennek a szeretetnek a forrása, a világot teremtő és kormányzó, mindenható Isten, Aki az Ő Fiában, Jézus Krisztusban kínálja és adja nekünk ezt a csodálatos szeretetet.

Nagyon remélem, hogy közöttünk, és körülöttünk már sokan elkérték, elfogadták ezt a bűnbocsátó, éltető és boldogító szeretetet. Azt is remélem, hogy akik még nem nyerték el ezt a szeretetet, azok is hamarosan, amíg nem késő, kérni fogják,és Isten nekik is készséggel megadja.

Ezt a két dolgot feltételezve, szerintem, nagyon helyén való, ha most feltesszük azt a kérdést, hogy hogyan lehet meg maradni a szeretetben, azaz, hogy lehet állandó kapcsolatban lenni és maradni az igaz és örök szeretet Istenével ?

Nagyon jogos, és helyénvaló ez a kérdés két ok miatt is.

Az egyik ok az, hogy a mindennapi életünk azt mutatja, hogy egy szeretetlen, önző, gyűlölködő, olykor ölni is kész, kegyetlen világban élünk, melyben olykor nagyon nehéz a szeretetet gyakorolni.

A második oka az előbbi kérdés feltevésünknek az, hogy igaz ugyan, hogy Isten kész arra, hogy szeretetét ránk árassza bőségesen és folyamatosan, Fiában, és Fiának az áldozatáért, de tudnunk kell azt is, hogy Isten kész ugyan minden segítséget megadni nekünk ahhoz, hogy mi szeretetben éljünk, de mégis, Ő, a szeretetét, nem kényszeríti ránk sohasem. Ebből pedig az következik, hogy nekünk ezt mindig kérni, igényelni kell, tehát nekünk is mindig a k a r n i kell a szeretetet, és ragaszkodnunk kell mindig ahhoz úgy, ahogy az belőlünk kitelik!!!

Persze, itt rögtön hangsúlyoznom kell azt az igazságot, hogy Isten nagy, csodálatos szeretetéhez képest, a mi akarásunk, a mi igyekezetünk egy, alig észrevehető porszemhez hasonlít. De az a jó, hogy Isten mindent látó szeme ezt is látja, észreveszi, és igényli is ezt mindenkor, tőlünk.

Idekapcsolódva kérem, hogy gondoljuk most át mindkét alap Igénket. Könnyen felfedezhetjük, hogy ez az isteni igény, ez az elvárás szólal meg első alap Igénkben, mikor azt mondja, hogy „tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” . De a második Igénkben is ez az isteni igény szólal meg, szinte még nagyobb hangsúllyal. Csak az a jó, hogy itt már megtudhatjuk azt is, hogy hogyan várja Urunk tőlünk azt, hogy a szeretethez hogyan ragaszkodjunk a mi kicsi és csekély akarásunkkal, igyekezetünkkel.

Ennél az Igénél maradva, azon elgondolkozva, világossá válik előttünk az, hogy a minket szerető Isten először is viszont szeretetet vár tőlünk.

Itt bizony emlékeznünk kell arra, hogy már a világ teremtésekor is azért teremtette Isten az embert, hogy legyen kit szeressen Ő, és hogy legyen, aki Őt szereti. A bűnössé vált, tőle elszakadt emberért is azért áldozta fel egyszülött Fiát, hogy ezzel az érthetetlen, nagy szeretettel visszahívja az embert magához, a vele való, megbocsátó, éltető, boldogító, örök szeretet-közösségbe. (János 3:16 )

Sőt, ezen felül, a Róma 5:5 versben még azt is ígéri, hogy aki engedi, annak a szívébe még szeretet is önt a maga szeretetéből, Szentlelke által, hogy az ember tudja Őt viszont szeretni.

Ezek után egészen gyakorlatiasan kérdezem, hogy hogy várja Isten tőlünk a viszont szeretetnek az akarását, és megnyilvánulását.

A kérdésre gyakorlatiasan felelek, öt pontba foglalva a feleletet.

1./ Viszont szeretetünk kifejezésére naponként ajánljuk fel neki a szívünket, vele együtt az egész életünket. ( hisz Jézus is az életét adta értünk!)

Gondoljunk itt Kálvin Jánosra, akinek a jelmondata ez volt: „A szívemet, égő és véres áldozatul, Istennek ajánlom”, és egy kéz, egy vérző szívet emelt a magasba.

2./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy Isten felé, hogy Őt, örök szeretetéért, szüntelen dicsérjük, magasztaljuk énekkel, imádsággal, hódolattal és hálaáldozatokkal.(Soli Deo glória! = egyedül Istené (minden) dicsőség! )

3./ Viszont szeretetünket fejezzük ki úgy is Urunk felé, hogy az Ő Igéjének ismeretében folyamatosan merüljünk el, és ezzel együtt folyamatosan növekedjünk a Neki való engedelmességben. Jézus mondja a János 14.rész 21. versében: „Aki befogadja az én parancsolataimat ,és megtartja azokat, az

szeret engem.”

4./ Az kedves Istennek, ha – legalább is igyekszünk – első helyen szeretni Őt,

és igyekszünk Őt teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből szeretni.

5./ Az iránta való viszont-szeretet arra indít minket, hogy a bűnös, világi kívánságoktól elforduljunk, és e földön senkit és semmit ne bálványozzunk, hanem azokról folyamatosan lemondva, csak Őt szeressük, imádva Őt szüntelen.( itt emlékezzünk az első és második parancsolatra!)

Lehet, hogy valaki közöttünk már ennyi Isteni igényt, ennyi viszont szeretetet is soknak talál, de nekem most mégis arról kell szólnom, ami alap Igénkben is benne van: A minket igazán szerető Isten mind ezeken túl még azt is várja tőlünk, hogy szeressük felebarátunkat, a másik embert, méghozzá úgy, mint

ahogyan magunkat szeretjük.

Minden vitatkozást kerülve, az egész Biblia alapján bátran mondom, hogy mindezt főleg azért kéri, várja tőlünk a szeretet Istene, mert a javunkat akarja.

Nekünk jó az, és mi leszünk annál boldogabbak, mennél jobban szeretetben élünk úgy, hogy egyik oldalon igényeljük szüntelen Isten szeretetét, a másik oldalon pedig folyamatosan igyekszünk azt Neki visszaadni, és ezzel együtt másoknak továbbadni, azaz, másokkal éreztetni. Éppen ezért, a legnagyobb jó indulattal írom a szívetekre a Biblia nagyon sok, drága Igéje közül az 1.Kor. 16 rész 14. versét, mely így hangzik: „minden dolgotok s z e r e t e t b e n menjen végbe” (ismételd!)

Legszívesebben most elmennék mindegyikőtökkel a saját otthonotokba, és felírnám ezt az Igét az ajtó fél fára. Tenném ezt nagyon szívesen azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a boldogság egyedüli, igaz forrása, a szeretet. Mindig az a boldog ember, akit szeretnek, és aki szereti a másik embert. Meggyőződésem az is, hogy a szeretet, az igaz szeretet olyan csodálatos dolog, hogy az mindent tud pótolni, de azt viszont nem tudja pótolni, helyettesíteni semmi. Az élet, szeretet nélkül, nem is élet, legfeljebb csak keserű vergődés.

Ezeket szem előtt tartva, a legnagyobb készséggel, és a legjobb jó indulattal elevenítem fel mindegyikőtök szívében a második szeretet parancsot, tehát a felebarát szeretetének a gondolatát.

Ennél a gondolatnál eszembe jut, hogy valamikor az egyik szolgatársam azt mondta, hogy a „szeretetet nem lehet megtanulni, és nem lehet másoknak megtanítani.” Igazat adtam neki, mert igazi szeretetet csak a bűneinket megbocsátó Jézus tud a szívünkbe önteni, és csak akkor tudunk mi is igazán másokat szeretni. Jézus nélkül csak önző, saját érdeket néző, ideig- óráig tartó, tehát hamis, csalódást és keserűséget okozó, szeretettel tudunk szeretni.

Sőt, töredelmesen, el kell ismernünk, hogy mi, akik Jézus megbocsátó, igaz és örök szeretetéből élünk, még mi is gyakran nem tudjuk, vagy nem akarjuk a kapott, igaz szeretetet továbbadni szeretteinknek, hittestvéreinknek, felebarátainknak.

Épen ezért én azt mondom, hogy a szeretet továbbadásának a módját igenis, tanulni lehet, sőt tanulni is kell, mert abban vagyunk nagyon gyengék, és azzal vétkezünk mi sokat.

Az a nagyon jó, hogy Biblia, különösen az újszövetség, tele van erre tanító, nagyon szép Igékkel. Ezek között első helyen kiemelem az 1. Kor. 13. részt, amit a szeretet himnuszának nevezünk.

Ebből a szakaszból kiemelem először is azt a meglepő dolgot, hogy a közepén 8 „nem” van. –Amikor ez a szakasz, nagyon csodálatosan, az igaz szeretetről tanít, akkor, az első versek után, azt hangsúlyozza, hogy a szeretet ott kezdődik, hogy az ember nem bántja a másik embert, sem szóval, sem tettel.

Mivel minden szeretetünk mellett, gyakran megbántjuk kisebb durvaságainkkal, elsősorban szeretteinket és hittestvéreinket, közeli jóakaróinkat,

miközben ezt mi a legtöbbször észre sem vesszük, ezért hívlak most titeket, hogy tanuljuk az 1. Kor. l3. részből, az igaz szeretetnek a kezdeti, 8 lépését.

Az igaz szeretet nem irigykedik. Azaz nem kapzsi, nem önző, és nem emeli ki magát. Inkább másokat segít, és örül, ha másoknak segíthet. Örül az örülőkkel. Tud magáról, a maga érdekéről elfelejtkezni.

Az igaz szeretet nem kérkedik. Azaz, nem dicsekszik, nem fontoskodik, hanem tud csendben és alázatban maradni. Ha kell, tud utolsó lenni.(lásd: 455. ének!)

Az igaz szeretet nem fuvalkodik fel. Azaz nem lesz gőgös, nem elbizakodott. Nem tartja magát másoknál különbnek. Nem lekezelő, nem fölényes mások felé.

Az igaz szeretet nem viselkedik bántóan. Azaz, nem durva, nem kritizáló, nem bosszúálló, nem

ítélkező, nem pletykálkodó, nem rágalmazó. Inkább kedves, udvarias, és jó modorú, kerülve minden bántó, durva beszédet. Kárt nem okoz másoknak, sem szóval, sem tettel.

Az igaz szeretet nem keresi a maga hasznát. Azaz, tud lemondani, tud önzetlen lenni. Tud másokkal együtt érezni. Mindig kész a bajban lévőkön segíteni.

Az igaz szeretet nem gerjed haragra. Azaz nem sértődik meg, még ha rosszul is esik neki a mások bántása. Nem ingerlékeny, és ha elfogja az indulat, hamar megbánja, bocsánatot kér, és elcsendesedik hamar, és nem tart haragot.(Ef. 4:26.v.)

Az igaz szeretet nem rója fel a gonoszt. Azaz nem bosszúálló, kisebb bántást észre sem vesz. Mindig kész megbocsátani, és jó kapcsolatot újra kezdeni békében.

Az igaz szeretet nem örül a hamisságnak. Azaz, nem pártolja mások rosszaságát. De nem is mond rosszat a másikról. Nem beszél a mások botlásáról, bűnéről embereknek, hanem csak Istennek, de ott is sírva. Meglátja inkább a másikban a jót, és azt szívesen kiemeli, és értékeli, és méltányolja.

Ez utolsó mondathoz hasonlóan, a szeretet himnusza még a következő jó, és szép ismertető jeleit sorolja fel az igaz szeretetnek:

Az igaz szeretet türelmes. A mai, rohanó világban, hogy milyen sok az ideges, követelőző, bántó , tehát türelmetlen ember, tapasztaljuk. Ezt tudjuk, mert ezektől szenvedünk a legtöbbet, sokszor még a családon belül is. – De a szelíd és alázatos Jézus tud nekünk erőt és szeretet adni, hogy mi ezeket az embereket „viseljük el szeretettel.”(Ef. 4:2.v.) – A türelem gyakorlására csak egyetlen példát említek: Krisztus segítségével, legyen nekünk újra és újra, az idő lehetősége mellett, türelmünk arra, hogy a síró, panaszkodó, magános, esetleg idős családtagot, hittestvért, beteget, ismerőst, vagy olykor ismeretlen embert, meghallgassuk, együtt érző szívvel.

Az igaz szeretet jóságos. Ez azt is jelenti, pl. hogy inkább elszenvedi kárt, de nem áll bosszút. De jelenti azt is, hogy a szavával sem bánt senkit. – Ezt azért hangsúlyozom, mert, ismerjük el, hogy a szavainkkal, nyelvünkkel vétkezünk a legtöbbet a másik ember felé. –Sajnos, ez áll a megtért hívő emberekre ép úgy, mint a nem megtért emberekre. - Éppen ezért, a legszívesebben, aranymondásként, megtanítanám most mindenkinek az Ef. levél 4:29. versét, ami így hangzik: „Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon”…….

Itt külön is kérem nagyon minden hittestvéremet arra, hogy beszéljünk mindig szépen, illedelmesen, kedvesen, udvariasan, tisztelet adással, a családban is, és kint a világban is, mert a mi Urunk mindig ott van velünk, és hallja minden szavunkat!!! –Sőt tudja a gondolatainkat!

Az igaz szeretet további tulajdonságait csak felsorolom:

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr. Csak az utolsó, és egyben a legfontosabb ismertető jelét emelem még ki. Ez így hangzik:

Az igaz szeretet soha el nem fogy. Testvéreim, ez az egy mondat kimeríthetetlen gazdagságot tartalmaz. – Először is magában hordozza azt a rend kivül fontos vigasztalást, sőt örömhírt, hogy Isten szeretete felénk soha el nem fogy. Ő rá, mint szerető Atyánkra, és Urunkra mindig számíthatunk. Tőle még a földi meghalás sem választ el. Itt e földön pedig minden próba, kereszt és fájdalom hordozása közben is, mindig remélhetjük, kérhetjük Urunk vigasztaló, jóra fordító,erőt, békességet adó, megsegítő, kegyelmes, és üdvözítő szeretetét.

Ugyanakkor ez a hozzánk szóló, mérhetetlenül nagy isteni ígéret, számunkra egy nagyon szép és boldogító feladatot is jelent : Ha Isten mindig szeret minket, akkor mi is szeressük folyamatosan, el nem fogyó szeretettel, mindazokat ,akiket Isten ránk bízott itt e földön. - Szeressük mindig, soha el nem fogyó szeretettel, soha el nem fogyó hűséggel, Urunk segítségével, először is szeretteinket.- Igen nagy és sok rétegű téma ez, de a lényeg az, hogy a házastársi, családi kötelékeknek soha nem kell, és soha nem szabad elszakadni, a hűtlenség bűne által!!!

De külön lehet és kell is nekünk a lelki családra gondolni: Anya-szent- Egyházunkra, gyülekezetünkre, és ezen a kereten belül, az egyközpontú körök szabálya szerint, a hittestvérekre. –Itt is vér, mégpedig Krisztus Urunk egy, tiszta vére köt össze minket, hitben. Itt is törődjünk mindig egymással! Tartsunk jól össze mindig! Emelkedjünk fel újra és újra az adódó botlásokon, emberi gyengeségeken, mert itt sokkal több, ami összeköt, mint ami esetleg elválasztana.

Mindent összefoglalva mondom a befejező Igét: Az igaz, megbocsátó, éltető és boldogító, örök szeretettel szerető Istenünk üzeni nekünk, szabadon fogalmazva, ezt: legyetek a szeretetben hűek énhozzám és egymáshoz, mindhalálig, és „néktek adom az élet koronáját” .

Á m e n .

( Jel 2:10 verse)

Szabó Gyula ny.ref. lelkész

****



IGAZI TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL.

Márk 5. rész 25-34 versek.


Kedves Testvéreim. Feltételezem, hogy az előző estéken is sokan el tudtatok jönni ide az Úr házába, és bizonyára emlékeztek arra, hogy az előző estéken három bibliai üzenetről szólhattam közöttetek a Szentlélek- Isten segítségével.

Szóltam először is az „Áldott Orvosnak”, Jézus Krisztusnak hívó szaváról, és annak meghallása fontosságáról.

Szóltam másodszor a Jézus Krisztussal való személyes találkozás fontosságáról, és annak tartalmáról.

Szóltam harmadszor arról, hogy Jézus Krisztus, ha egyszer igazán találkozunk Vele,

akkor, utána, hogyan akar Ő örökké velünk szoros, éltető és boldogító szeretet-kapcsolatot fenntartani, és ezzel együtt, hogy akar Ő minket a „keskeny úton „ a megszentelődés útján mindig előre vezetni, és ezáltal hogyan akar Ő minket az örök üdvösség elnyerésére felkészíteni.

Mostani igehirdetésem elején azt szeretném hangsúlyozni, hogy bár mind a három esemény egyformán és elengedhetetlenül fontos a számunkra, de én most mégis kiemelem a Jézussal való találkozás fontosságát, és ebben a kiegészítő, és egyben sorozatzáró igehirdetésemben főleg erről szeretnék szólni. Teszem ezt legfőképpen azért, mert most erre kaptam megbízást az én Uramtól.

De teszem ezt azért is, mert az az érzésem, az a tapasztalatom, hogy sokan ezt tudják a legnehezebben elképzelni, hogy ez hogyan történhet meg ma itt közöttünk. Sokan nem értik, talán nem tudják felfogni, hogy miért van erre nekünk, egyenként, személyesen olyan nagy szükségünk. Ugyan akkor sokan azt nem tudják elképzelni, hogy hogyan történhet meg ez velünk, - veled –s velem – a valóságban, esetleg éppen ma, itt ebben a templomban, itt, Vaján.

Először is azt jegyzem meg, hogy fenti három téma eléggé egybe fonódik, szorosan összetartozik, ezért ezekről egyszerre, együtt szeretnék szólni, és így szeretnék segítséget nyújtani azoknak, akik még eddig nem találkoztak személyesen az életet gyógyító, sőt új életet adó Jézus Krisztussal.

Hozom tehát most ilyen céllal elébetek ennek a l2 éve beteg asszonynak a történetét, aki találkozott igazán Jézussal, és az Ő példájával szeretném buzdítani mindazokat, akik még nem találkoztak személyesen Jézussal, hogy jó, szükséges és hasznos, igen hasznos Jézussal találkozni. – Akik pedig már vágyakoznak Vele találkozni, csak bizonytalanok az első lépések megtevésében, azokat szeretném segíteni és bátorítani a Jézus keresésében, és a Jézussal való boldog találkozásban..

Ezt a célt szem előtt tartva , szeretnék először is rámutatni arra, hogy ez a történet azért van nagyon közel hozzánk, és azért tud minket nagy mértékben tanítani, és segíteni, mert ennek a történetnek az a lényege, hogy ez a beteg asszony kétszer találkozott a Gyógyító Orvossal, Jézus Krisztussal. – De mindjárt mondom, hogy az első találkozást csak „látszat találkozásnak” mondhatjuk, és csak a második találkozása mondható igazi találkozásnak.

Azért, hogy a nekünk szóló tanulságot minél jobban kiemelhessem, és minél jobban közel vihessem a szívetekhez, szeretném most a történetet egy kicsit részletesebben elemezni.

Először is rámutatok arra, hogy ennek az asszonynak az első találkozása Jézussal, azért nem volt igazi, mert ő csak az életének egy részét akarta elrendezni Jézusnál. Közelebbről, ő csak a konkrét betegségének az elmúlását akarta megkapni Jézustól. Ezt is nagyon sajátosan szerezte meg. A szent író elég részletesen leírja, hogy ő nem akart személyesen, szemtől-szembe Jézussal találkozni. Csak a „háta mögé kerülve”, Jézusnak csak a ruháját érintette meg, azzal a hittel, hogy ő ettől is meggyógyul. Amikor ez a csoda valóban megtörtént, rögtön eltávolodott a tömegben Jézustól. Még az illendőség szabályáról is elfeledkezett, és köszönetet sem mondott ezért a rendkivüli nagy csodáért .Tehát mondhatjuk,

hogy Jézussal személyesen nem váltott egy szót sem. – Ezért bátorkodtam az előzőekben azt mondani, hogy ennek a beteg asszonynak, csak „látszat találkozása” volt Jézussal először.

Azért beszéltem ilyen részletesen e beteg asszony első, látszólagos találkozásáról Jézussal, mert ha széjjel nézünk a mai időkben a „vallásos” emberek között, és érdeklődünk a lelki életük felől, a templomba nem járók között, vagy akár a templomba járók között is, bizony találunk olyan embereket, nem is keveset, akiknek a lelki élete még csak ott tart, ahol ennek az asszonynak a hite tartott az első, látszólagos találkozás alkalmával.

Az ilyen vallásos embereket nagyjából a következő jelekről lehet felismerni: Szoktak ugyan imádkozni, de ők is leginkább a földi életük egyes részeit viszik Isten elé, és azokban kérik Isten segítségét. A fájó, nagy bajokban, esetleg éppen a nem gyógyuló betegségben kérik Isten segítségét. Máskép úgy mondhatjuk, hogy csak Isten gondviselő szeretetét kérik

a maguk, és esetleg közeli szeretteik részére. Ha nincs nagyobb baj a földi életükben, akkor azt természetesnek veszik. Hálát alig, vagy egyáltalán nem adnak érte. Akkor könnyen elmarad az ima, a hálaadás, és nincs különösebb lelki igényük Akkor a templomot is könnyen elkerülik, viszont a bűnt, nem veszik észre az életükben és nem tartanak bűnbánatot sohsem, mert ők „rendes, becsületes embereknek” tartják magukat. – Mind ezek a jelek arról beszélnek, hogy ezeknek az embereknek igazi, személyes találkozásuk még nem volt Istennel Jézus Krisztus által, és így nem is tartanak Ő vele állandó személyes kapcsolatot.

Közbevetőleg mondom, hogy Istennel csak Jézus Krisztus által találkozhatunk és Istennel csak Jézus által lehet kapcsolatunk, mert Ő maga mondta, hogy „senki sem mehet az Atyához, csak én általam” / János l4:6/b/ Ezért kell hangsúlyoznom olyan nagyon, hogy mindannyiónknak feltételül szüksége van arra, hogy Jézussal személyesen találkozzunk.

Ennek módját nagyon szépen megláthatjuk abból, ahogy ez az asszony másodszor - és most már igazán – találkozik Jézus Krisztussal. – Szeretném ennek az igazi találkozásnak a részleteit is elébetek tárni azért, mert belőle útmutatást nyerünk arra, hogy mi is, ma is,így találkozhatunk igazán Jézus Krisztussal, és hogy miért van nekünk is szükségünk erre a személyes találkozásra.

Először emlékezzünk arra, hogy a meggyógyult asszony nem érezte szükségét annak, hogy Jézussal szembe nézzen, és Vele személyesen szót váltson. Ahogy mondtam, még a megköszönésről is elfeledkezett. – De Jézus a gyógyulás után nemcsak a köszönetet várta, hanem személyesen el akart vele beszélgetni . Ezért rögtön érdeklődik felőle a körülette lévőktől. Keresi a meggyógyult asszonyt a szavával, és keresi a minden szívbe belelátó tekintetével. Az a jó, az a nagyon szép, hogy amikor ennek az asszonynak tudomására jut, hogy Jézus keresi, Jézus várja őt, akkor már nem menekül Jézus elől, hanem visszafordul, és a sokaságon keresztül odamegy egyenesen Jézus elé, „leborul”, azaz letérdel Jézus előtt és „elmondta Neki a teljes igazságot.” A szent írónak ez a nagyon tömör kifejezése bizonyára azt jelenti, hogy ez a meggyógyult asszony elmondta Jézusnak egész életét.. Elmondta neki minden búját- bánatát, egész sorsát. De minden bizonnyal megvallotta minden bűnét, botlását is. – Jézus mindezt örömmel és érdeklődéssel meghallgatta, és nagyon komolyan és tartalmasan válaszolt rá. Ezt a választ is, a szent író csak röviden, és főleg tömören írja le. De így is megértjük Jézus szavaiból, hogy Ő az előző, „látszat találkozás” alkalmával adott testi gyógyulás után most,az igazi találkozás alkalmával, még olyan öt „lelki kincset” ad szavaival az asszonynak, melyek az ő e g é s z életének a teljes gyógyulását jelentik .

Részletezem is ezt az öt élet kincset, életgyógyító áldást.

Az első élet-gyógyító áldást akkor adja Jézus az előtte térdelő asszonynak, amikor „leányomnak” szólítja. – Elgondolhatjuk, hogy a 12 évi betegség ideje alatt már mindenki elfáradt mellette, és bizonnyal nagyon egyedül érezte magát. – Ma is hányszor tapasztaljuk, hogy a bajban emberek elhagynak minket, és elsietnek mellettünk. Olykor még a legközelebbi szeretteinkben is csalódnunk kell, mert a legnagyobb bajban nem akarnak, vagy nem tudnak segíteni rajtunk, bár megvan bennük a jó szándék. – Ennek nyomán gondoljuk meg,hogy ez a betegségéből meggyógyult asszony milyen nagy segítséget kapott Jézustól, amikor az igazi találkozás alkalmával, az őszinte vallomás után, Jézus vállalja vele a teljes összetartozást, a teljes élet és szeretet közösséget, „leányomnak „ szólítván őt.

A második lelki kincset, élet-kincset akkor adja Jézus a meggyógyult asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy a „hited megtartott téged”. Ebben a kijelentésében Urunk egyrészt földi életének a minőségi átalakulását ígéri, másrészt annak örök folytatását, tehát úgy ígéri neki az üdvösséget, hogy az már itt e földön elkezdődik az életében. (szótéria= megtartás+üdv.)

A harmadik lelki kincset akkor nyújtja Jézus a vele igazán találkozó asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy „menj el békességgel”- Urunk ezzel a teremtő szavával is az asszony életét változtatja meg, gyógyítja meg, amikor békességet ígér, és egyben ad is neki. Ez egész más békesség, mint amit a világ ad. Ebben a békességben benne van először is a bűneink miatt haragvó Atyával való megbékülés. Aztán benne van a másik emberrel, esetleg még az ellenséggel való kibékülés lehetősége is. De benne van, nem utolsó sorban, saját magával, és sorsával való kibékülés drága lehetősége is.

A negyedik élet-kincset akkor adja Jézus a vele igazán találkozó asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy „bajodból megszabadulva”… Urunk ezekkel a szavaival megerősíti abban a meggyőződésében, hogy ő valóban meggyógyult. – Eddig az asszony ezt „csak érezte” – De az érzések olykor bennünket is becsapnak.- Ezért volt szükséges a Jézus megerősítő, biztató szava. – Sőt,ebben a szóban, rejtetten, még arra is ígéretet kapott ez az asszony, hogy ezután minden bajára lesz orvosság, lesz gyógyító megoldás Jézusnál.

Az ötödik élet-kincset akkor adja Jézus az asszonynak, amikor azt mondja neki, hogy , „légy egészséges” - A kerek, egész és igazi, mégpedig maradandóan igazi életet ígéri itt Jézus a vele találkozó asszonynak. Olyan életet ígér itt Jézus, ami már itt a földön összehasonlíthatatlanul magasabb rendű minden más életnél, és amely élet , a szív utolsó dobbanása után örökké folytatódik a boldog örökéletben, az üdvösségben.

Kedves Testvéreim, miután részletesen beszéltem a Jézussal való , egyrészt „látszólagos”, másrészt az „igazi”, valóságos , élet-kincseket adó találkozásról, most széjjel nézek közöttetek, oda megyek – gondolatban- mindannyiótokhoz, és megkérdezlek titeket egyenként, hogy közületek kinek volt már igazi találkozása Jézussal ? – neked volt ilyen igazi, életet meggyógyító megigazító, boldoggá tevő találkozásod Jézussal???

Ezzel a kérdéssel nem akarok senkit zavarba hozni. Különösen nem akarok senkit erőltetéssel befolyásolni. – De igenis, mint a világ legjobb jó hírét, hirdetem közöttetek azt a jó hírt, hogy az emberi életeket gyógyító áldott Orvos, Jézus Krisztus itt jár közöttünk, és Ő akar veled is, testvérem, találkozni, mert Ő a te életedet is olyannak látja, mint amilyen ennek az asszonynak az élete volt addig, amíg Ő vele igazán nem találkozott.

Elsősorban azoknak hirdetem ezt a jó hírt, akik hiszik Istent, akik szoktak magukban imádkozni, és akik járnak is templomba, és éppen ma este is itt vannak. – Testvér!, nagyon nagy dolog, hogy te még a mai időkben is eljössz a templomba, és próbálod református vallásodat tartani. Mi is nagyon örülünk ennek, Igazán örvendetes, hogy egy ilyen hétköznapi estén ilyen szép számmal jelen vagytok az Úr házában!!! – de higgyétek el, hogy ez még nem elég.- Mind ez akkor igazi, hogy ha ezen belül ott van a lelki életed középpontjába az új életet adó Jézussal való találkozás maradandó öröme és bizonyossága – Én most nagyon remélem, hogy itt V A J Á N, az ébredés földjén, ma este is nagyon sokan vannak itt a templomban, akiknek a református hit, a református templomba járás annak a jele, hogy az életük megújult Krisztusban, mert egyszer személyesen találkoztak Jézussal, és azóta mindig vele járnak a megváltozás, a megszentelődés keskeny útján.

De ha van közöttünk, csak egy valaki is, - talán éppen te – aki, minden vallásos buzgósága ellenére sem találkozott még személyesen az új életet adó Jézussal, - akkor annak a szíve ajtaján most zörgetek Jézus szavával:” ki az, aki tőlem már sok földi gyógyulást, sok földi áldást átvett

anélkül, hogy velem szemtől szembe még nem találkozott , és Nekem még soha nem mondta el igazán az élete nagy fájdalmait, csalódásait, titkos, vagy nem titkos bűnei miatti lelkiismeret furdalásait? - azt én most hívom, váron magam elé, olyan személyes találkozásra, mint amilyen találkozása volt velem ennek az asszonynak, aki eddig csak személytelenül az ajándékaimat kereste, de most elébem jött., és az egész szívét kitárta előttem minden szomorúságával és minden nyomorúságával, és minden bűnéve együtt” - Ha éppen te vagy ez testvérem, akkor nagyon biztatlak, hogy ragadd meg az alkalmat, halld meg örömmel, Jézus hívó szavát, és akarj még ma, Jézussal találkozni!.

Igen testvérem, most éppen téged vár az Úr ilyen találkozásra, mert nemcsak az életed egy részét, hanem az egész életed akarja meggyógyítani. – Ismétlem, hogy semmit nem akarok rád erőltetni, mert az Úr Jézus sem akar semmit rád erőltetni. – De hidd el, hogy ha alázatosan őszintén mindent elmondasz Jézusnak, mint ahogy ez az asszony tette a második - igazi – találkozásnál, akkor. Ő téged is úgy meggazdagít, ahogy ezt az asszonyt meggazdagította. És itt emlékezzünk rá, hogy az előbb részletesen elmondtam, hogy milyen nagy, öt élet kinccsel ajándékozta meg Jézus ezt az asszonyt- - Kérdezem nagyon komolyan, neked nem volna szükséged ezekre az egész életet megújító igazi kincsekre??? – Jézus akarja neked is adni ezeket, ingyen kegyelemből!!! – Testvér! Legyél igényes, és igényeld ezt az életet!– A mai bizonytalan világ mindenkinek azt sugallja: nem törődj a holnappal, élj a mának, élj a pillanatnyi élvezeteknek! – De ez nem emberhez méltó gondolkozás - Gondolj az egész további életedre, sőt, a túlvilági életedre is gondolj, és ragadd meg az alkalmat, és jöjj Jézushoz, találkozz vele, beszélgess el vele őszintén, alázatosan, és fogadd el az egész életedet megújító kegyelmét, szeretetét. Fogadd el te is azt az öt élet kincset, amit a hozzá megtérő asszony is elfogadott Jézustól. – Meglátod, hogy boldog leszel, mert az egész életed megváltozik, megújul, és igazi élet lesz.

Ismétlem azokat az előbbi szavaimat is, hogy senkit nem akarok semmire rávenni. Csak örömmel hirdetem, és kínálom az egész életet gyógyító Áldott Orvos segítő kegyelmét és szeretetét. – Remélem, hogy vannak, akik élni szeretnének vele. Remélem, hogy vannak itt közöttünk olyanok, akik érzik, hogy itt olyan fontos , és olyan sürgős dologról van szó, hogy ezt nem lehet egy percre sem halogatni. – Ezeknek a testvéreknek szeretnék a segítségükre lenni most is úgy, hogy most is készítettem egy Jézust kereső, Jézushoz megtérő imádságot.

Ezt az imádságot most is kétszer mondom el. – Először csak nektek mondom el, és kérem, hogy gondolkozzatok el azon, hogy ki érzi a magáénak ezt az imádságot. Ki az, aki úgy érzi, hogy ő ezt az imádságot szeretné most elmondani Jézusnak, az életeket gyógyító Áldott Orvosnak mert ez az imádság éppen az ő szíve érzéseit, és szíve mondanivalóját .tartalmazza.

Aki így a maga imádságának érzi ezt az imát, azt kérem, hogy majd amikor másodszor mondom, lassan, akkor majd magában, velem együtt őszintén alázatosan, személyesen mondja el Jézus Krisztusnak, Aki most éppen itt áll a középen, és úgy vár maga elé minket, mint ahogy várta vissza maga elé igazi találkozásra ezt asszonyt, aki addig csak látszólagosan találkozott vele.

Az imádság így hangzik

Szerető Jézus Krisztus! Köszönöm Néked, hogy eddigi életemben sok földi áldással vettél körül. Köszönöm, hogy engem is, betegségből is, talán nagy betegségből is. meggyógyítottál – De most rádöbbentem, hogy vétkeztem, mert sokszor vettem az áldásaidat természetesnek, és Neked azokat igazán meg sem köszöntem. – Most rádöbbentem, hogy sokszor megszomorítottalak, mert nekem is csak a földi áldásaid kellettek, de Te magad nem hiányoztál nekem. Bocsásd meg, hogy téged igazán nem is kerestelek. Te magad nem is igazán hiányoztál nekem. De nem is tudtam róla, hogy Te a földi jók mellett új életet, igazi élet kincseket akarsz nekem adni. Ma este örömmel hallottam ezekről. Valamit most megsejtett ebből a szívem, és most vágyik, nagyon vágyik ezek után a szívem.

De először azt kérem, hogy bocsásd meg azt a sok , tudott és nem tudott bűnömet, amivel vétettem ellened, és amikkel annyiszor megszomorítottalak Téged. – Kérem, hogy bűneim bocsánatával együtt add nekem azokat az élet kincseket, amiket ennek a Veled igazán találkozó asszonynak adtál. – Nekem is újítsd meg . gyógyítsd meg az egész életemet!. Fogadj gyermekeddé, és méltass arra, hogy ezután mindig Veled járjak, Téged kövesselek, és Téged szolgáljalak. Esedezve kérlek, méltass arra, kegyelmedből, hogy a földi életem után Veled éljek örökkön örökké, a mennyországban, és ott dicsérjelek Téged mindörökké. Á M E N. .

Akik elmondtátok most ezt az imádságot őszinte szívvel Jézusnak, titeket nagy örömmel biztatlak, hogy legyetek biztosak arról, hogy Jézus nemcsak meghallgatta az imáitokat, hanem, hanem az egész életeteket is elfogadta, azaz megkegyelmezett, és szeretett gyermekeivé fogadott titeket. Örömmel legyetek biztosak arról, hogy ti egy új életet kaptatok az életet gyógyító Áldott Orvostól. Ti ennek az új életnek a kezdetét érzitek abban a békességes, felszabadult örömben, amit most a szívetekben éreztek. Tudjatok arról, hogy ezt az új életet Jézus állandóan erősíteni fogja bennetek Igéje és Szentlelke által. Rátok csak az a kicsi dolog tartozik, hogy olvassátok, hallgassátok rendszeresen az Ő Igéjét, és engedelmeskedjetek annak, mert Ő mindig csak jót akar nektek és Ő az új életet akarja mindig nevelni és gazdagítani ti bennetek. – Azért, hogy ez megvalósuljon, legyen veletek mindörökké

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, és a Szentlélek közössége. Ámen


Szabó Gyula ny. ref lelkipásztor



***



HIT ÉS CSELEKEDETEK FONTOSSÁGA

Szabó Gyula ny. lp. szolgálata Jakab 2:l4-26. alapján

Pestújhely 2010 március 27.

Kedves Testvéreim!

Előre jelzem, hogy nem kívánom magyarázni alapigénk l2 versét részleteiben, hanem abból csak két szót szeretnék kiemelni: hit és cselekedetek, és ennek a két szónak a mélyebb értelmét és üzenetét kívánom elébetek tárni a Szentlélek segítségével.

Először is a h i t szót emelem ki, és ahhoz fűzök magyarázatot azért, mert Jakab igen meglepő és elgondolkoztató tanítást kapcsol hozzá.

Mindjárt a lényegre térek, és azt emelem ki, hogy Jakab szerint nem minden hit egyforma, és főleg nem mindenkinek a hite igazi hit. Továbbmenve, szinte megdöbbentés erejével hat ránk Jakabnak az a tanítása, hogy a nem igazi hit „halott” hitnek minősíthető, mert annyira nem kedves Isten előtt.

Az ilyen hitet Jakab „meddő” hitnek is mondja, ami azt jelenti, hogy a hamis hit, az gyümölcstelen, haszontalan hit a mi számunkra is. Tehát ha valakinek csak „ilyen” hite van, az csak becsapja magát, és alaptalanul nyugtatja magát, hogy ő rendben van Istennel. Pedig komoly figyelmeztetést kapunk a Zsidók ll:6. versében, ahol ez van megírva: „(igaz) hit” nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”, illetve: „(igaz) hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt” /régi és új fordítás/

Kedves Testvéreim! Azért adja most elébünk a mi szerető Istenünk ezt az Igét, ezt a tanítást a hitről, mert bizony a gonosz ma is munkálkodik ebben a világban / hisz az ördög sohasem alszik!/. Itt jár közöttünk is, és minket is arra akar rávenni, azaz, félre akar vezetni minket is, hogy rosszul higgyünk. Tehát ravasz módon, nem arra akar rávenni, hogy legyünk ateisták, hogy legyünk Isten-tagadók, hanem csak arra akar rávenni, hogy halott, hamis, meddő, haszontalan hittel higgyünk, ami nem kedves Isten előtt, ahogy az előbb hallottuk, számunkra pedig nem hasznos.

Kedves Testvéreim! Ezek nyomán, én is, most, nem kis aggódással nézek körül közöttetek, nézek rátok egyenként is, és a szívemben ott van a szorongató kérdés, hogy vajon a ti hitetek, vajon a te hited, testvérem, igazi hit? – Van olyan hited, ami kedves Isten előtt, a te számodra pedig gyümölcsöző, tehát „hasznos”?

Amikor a „hasznos” szót említem, akkor egy kis kitérőt teszek. Hangsúlyt teszek erre a szóra, és határozottan mondom, hogy az igazi hit, amellett, hogy Istennek kedves, számunkra is„hasznos”. Igenis, éppen itt a templomban, nyugodtan használhatjuk ezt a világias szót a hittel kapcsolatban, nemcsak most, hanem minden időben. E kijelentésem alátámasztására, szeretnék rámutatni, hogy Jakab is, már a felolvasott első versben, a l4. versben a hit „hasznáról” kérdez minket. De utalok itt az egyik legfontosabb hitvallásunkra, a Heidelbergi Kátéra, amit bizonyára sokan ismernek közöttünk, és tudjuk, hogy számos kérdésben azt kérdezi ez a hitvallás, hogy „mi hasznod abból”, vagy „mit használ neked az, hogy….”

Visszatérve beszélgetésünk fő irány vonalához, újra felteszem a kérdést, hogy vajon nekünk, vajon neked, vajon nekem, milyen hitünk van ??? – Kérem, nagyon kérem, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert ez életünk legfontosabb kérdése !!! /zárójelben ide írom, hogy kívánom, hogy ne tudj addig nyugodtan aludni testvérem, míg ez a kérdés igazi elrendezést nem nyer a te számodra!/ - Azért mondom, azért hangsúlyozom ezt, mert ezen múlik nemcsak a földi boldogságunk, hanem még az örök boldogságunk is. Igen, ezen múlik, hogy a földi élet után a mennyországban, vagy a kárhozatban töltjük az örökkévalóságot.

Ebben a témakörben maradva, de egy lépéssel továbbmenve, azt mondom most, hogy én nem látok bele senkinek a szívébe. Így nem tudom, és nem is akarom eldönteni, hogy itt közöttetek is, kinek milyen hite van. De azt tudom mondani, hogy Isten mindegyikőnk szívébe bele lát, és Ő pontosan tudja, látja, hogy kinek milyen hite van.

Ugyanakkor, a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb jóakarattal, segítő szándékkal mondom azt, hogy neked magadnak is tudnod kell, hogy milyen hited van- Fontossága miatt megismétlem a mondatot: neked magadnak is tudnod kell, hogy milyen hited van !!!

Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy Isten előtt is felelős mindenki önmagáért. Tehát te is felelős vagy önmagadért. És így a hitedért is!

De rögtön hozzáteszem e komoly mondatokhoz, hogy tudom, hogy nem könnyű ezt a kérdést tisztázni,mint ahogy sok más lelki kérdést is nehezen tudunk elrendezni, megoldani magunkban.

Éppen ezért a következőkben, az előttünk álló Ige alapján, és az egész Szentírás tanítását is szem előtt tartva, szeretnék néhány ismertető jelet felsorolni a hamis, halott hitről, és az igaz hitről.

Igaz, hogy a hamis hitről már szóltam, de engedjétek meg, hogy most újra szóljak erről .Rá

szeretnék most mutatni arra, hogy Jakab közelebbről is ismerteti a hamis, a halott hit lényegét: Azt mondja, hogy aki csak azt hiszi ésszel, értelemmel,a gondolkozásában, hogy „van Isten”, de ez a hit nem járja át az egész életét, és nem változtatja meg őt, annak a hite az ördögökéhez hasonlít. Azt mondja Jakab, hogy az Isten létét még az ördögök is hiszik, de hozzáteszi, hogy „és rettegnek Tőle”. Tehát az ördögöknek sincs semmi hasznuk az ilyen hitből. Sőt, félelmet és rettegést jelent a számukra.

Ezt a gondolatot magunkra alkalmazva mondom, hogy akinek hamis, halott hite van, azt mondanám, hogy csak „ész” hite van, az abból is látszik, hogy őt a hite egyáltalán nem boldogítja, és lelkileg nem gazdagítja. Tehát ugyan úgy elégedetlenkedik, békételenkedik Istennel, a másik emberrel, sőt, olykor még saját magával is, mint a teljesen hit nélküli ember.

Tovább megyek ebben a jellemzésben, és mondom, hogy akinek halott hite van, arról is fel lehet ismerni, hogy mindig mással van a baja, mindig másokat hibáztat, másokat kritizál, és magát sohasem hibáztatja. Neki nincs bűne, neki nincs mit megbánnia. Ő jó embernek tartja magát, mert nem lop, nem csal, mondja ő. Ezért nem jut el a templomba bűnbánati héten, és ezért nem érzi szükségét az úrvacsorázásnak.

A halott, haszontalan hitű embernek fontos ismertető jele, hogy nincs személyes kapcsolata Istennel. Személyesen nem találkozott vele, és nem hallotta, nem hallja az Ő szavát. Nem olvassa a Bibliát, nem szereti olvasni a Bibliát, mert abban nem hallja Isten éltető, boldogító szavát. Ha olykor imádkozik is, az legtöbbször csak a gyermek korban tanult ima elmormolását jelenti a számára.

Az eddigiek mellett a halott hitnek az még az ismertető jele, ahogy már említettem is röviden, hogy csak az „eszével” hisz, de a hite nem járja át a szívét, a gondolkozását, és a gyakorlati életét, és így élete egy területén sem munkál semmi változást. Közelebbről, a hit, , a halott hit nem párosul „jócselekedettel” semmilyen formában.

Ezek után már bizonyára mindannyian könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen az igazi, számunkra hasznos, és ugyanakkor Istennek kedves, élő hit. Röviden szólva, a fentiek ellenkezője jellemzi az igazi hitet.

Már rövid utalásokat tettem az igaz hitre, de mivel ezt szinte „kivülről” kellene tudnunk, mert az olyan fontos a számunkra,

hadd említsek meg néhány ismertető jelét, alapigénk, és az egész Szentírás alapján.

Először is azt kell tudnunk az igaz, élő hit eredetéről, hogy az Isten ajándéka. /Róma l2:3/

Igen, a hitet Isten támasztja a szívünkben akkor,amikor Igéjére, és annak hirdetésére nyitott és alázatos szívvel figyelünk .

Viszont, az igaz hit kezdete, emberi oldalról az ismeret, mely után a szívünkben bizalom támad Isten felé. Ennek a bizalomnak az első megnyilvánulása az, hogy rábízom magam a hozzám szeretettel szóló Istenre, mégpedig teljesen, és az egész életemre nézve. Ez egy komoly döntést jelent, amit megtérésnek nevez Isten Igéje. Ez a megtérés Istennel való találkozást jelent, a Megváltó Jézus Krisztus által. Ez azt is jelenti, hogy Jézus úrrá lesz a szívem és az életem felett, amit én boldog örömmel elfogadok és tudomásul veszek. Ajándékot és meggazdagodást jelent a számomra, hogy most már Isten gyermeke lehetek. Ennek nyomán, örök hálám kifejezése képen, készségesen, örömmel hajlok arra,de a bennem lakozást vevő Szentlélek is indít és segít abban, hogy ne magamnak éljek, hanem minél inkább Isten szolgáljam. Ennek a szolgálatnak az egyik leggyakoribb módja az, hogy másoknak, a felebarátnak szolgálok. Ez azt jelenti, hogy - Jakab szóhasználatával élve – jót teszek a másik emberrel, jó szóval, és a segítő szeretet nagyon sok féle formájával.

De itt most egy kis kitérőt szeretnék tenni, és szeretném ezt a nagyon fontos lelki folyamatot, amiről az előző mondatokban igen tömören szóltam, fontosságára tekintettel, egy kicsit részletesebben elébetek tárni.

Amikor Isten élő szava meghallása nyomán megtérünk, akkor egy kegyelemre szorult bűnös ember találkozik a kegyelmes és szerető Úrral. Ő, az Úr, nemcsak megbocsát az ellene vétkező bűnös embernek, hanem gyermekének is fogadja őt azért, hogy már itt e földön, főképpen pedig az örökkévalóságban, vele állandó szeretet-közösségben éljen, mint Atya az ő szerető, és szeretett gyermekével.

De amikor ezt örvendezve tudomásul vesszük, sőt örömmel tapasztaljuk, és megéljük, akkor azt is tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus minden bűnösért meghalt a Golgotán, és Ő minden bűnös embert hív és vár magához az Ő megváltó szeretetének a hirdetésével és továbbadásával. Ebben a szeretet továbbadásban használni akarja, mint eszközöket, az ő megváltott gyermekeit. Tehát a fiúság és az örökélet ajándéka mellett, a szeretet továbbadásának a szolgálatával is megajándékozza Isten Krisztusban, a hozzá megtérő gyermekei: Engemet is, tégedet is, és minden élő hitű gyermekét! . – Ez a gyakorlatban a szeretet második nagy parancsának a teljesítését jelenti. Tudjuk, hogy ez így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22:39.

Meg kell mondanunk, hogy ha csak magunkra nézünk ezen isteni akarat megvalósításánál, akkor ezt nagyon nehéz feladatnak érezzük.

Annál is inkább így van ez, mert az egész Szentírás alapján itt azt is meg kell említenem, hogy a másik ember szeretete ott kezdődik, hogy soha ne bántsak senkit. Azaz, pl. ne legyek bosszúálló. Ez a mindennapi életben olyan dolgokat jelent, hogy durva, haragos, kritizáló, esetleg csúfoló emberek felé se legyek bántó, önző és kárt okozó, hanem a Krisztustól tanulható szelídséggel próbáljam ezeket a bántó magatartásokat elviselni. – Ezt az igazságot én röviden így fogalmazom: Az igazi szeretet ott kezdődik, hogy nem bántom sem szóban, sem cselekedetben, a másikat.

De ha a felebarát szeretetéről van szó, nem hallgathatom el még azt sem, hogy Jézus az övéitől, még az ellenség szeretetét is kívánja. Máté 5:44-48 verseiben van ez megírva.

/ csak zárójelben: az ellenség szeretete nem nyakba ugró érzelmi szeretet jelent, hanem: l./áldó jóakaratot, tiszta szívvel, 2./szükség esetén jó cselekedetet, 3./ értök való állandó imát/

Amikor ezekről szólok, akkor kérem, hogy engedjétek meg nekem, hogy mindannyiónk nevében töredelmesen megvalljam, hogy mi keresztyének, ennek a szeretetnek a gyakorlásában, és továbbadásában vagyunk nagyon szegények, megfáradtak és erőtlene

De rögtön mondani szeretném a segítséget, és a megoldást is.

Először is: írd fel a szíved hús tábláira, és ugyanakkor a kezed fejére is, hogy mindig lássad a következő Igéket:

„Minden lehetséges a hívőnek” Márk 9:23, és „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Filippi 4: l3 – Részletezés nélkül ezekhez az Igékhez csak azt fűzöm hozzá, hogy ezeknek a titka abban, van,hogy a hívő emberben inkább maga Jézus cselekszi ezt, és nem annyira maga a hívő ember. A hívő embernek, csak engedni kell, makacsság, és okoskodás nélkül, hogy Jézus cselekedjen általa. Igen, az igaz és tökéletes segítő szeretet Krisztusa minket mint eszközöket akar használni a szeretet továbbadásában, a segítés, a jó cselekedet gyakorlásában. – Erre kéri most is Jézus tőled is, először is a szívedet. De a szíved után kéri most is, ahogy talán már sokszor kérte, a

kezedet, lábadat, egész testedet, szemedet, füledet, minden idődet,minden pénzedet, minden erődet. A Római levélben is megtért hívőktől kéri az Úr: „adjátok oda magatokat az Istennek….

..tagjaitokat is adjátok át …az Istennek… az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” 6.rész 13,19 versek. De a l2. rész első verseiben is megismétlődik a Római keresztyének felé, és most felénk is Isten kérlelő szava: „ Az Isten irgalmasságára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda a testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek…”

Ha bármilyen nehéznek is látszik így az Urat szolgálni, az Ő éltető, segítő szeretetét jó cselekedetekben továbbadni, én nagyon kérem, hogy mégis legyünk most is megtartói Isten üzenetének, kérő szavának, mert Ő azt ígérte, hogy „aki elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megmenti azt” Márk 8:35

Kívánom, hogy Isten az Ő Igéjét így tegye életté, és áldássá mind annyiónk életében az Ő dicsőségére. Ámen.


Kiegészítő igazságok: Isten ingyen kegyelemből bocsát meg minden bűnünket, és így fogad minket gyermekivé, és így üdvözít minket, de utána azt várja, hogy az ingyen kegyelemért hálából az egész életünket Neki szánjuk azaz Neki éljünk és Őt szolgáljuk életünk minden percében. Ennek a szolgáló életnek a nagyobb része a mások szolgálatát, mások iránti segítő , szolgáló „jó cselekedeteket” jelenti.

Aki valamennyire megértette és felfogta, hogy Isten kegyelmes szeretetének mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága / Ef. 3:18 /, az örül, ha valamit továbbadhat Isten szeretetének végtelen gazdagságából Az ilyen ember szívében elfogadja az Úrtól származó mondás igazságát: /Csel.20:35/ Igen, a kegyelmet nyert ember bőségesen megtapasztalja annak a sok ígéretnek a valóságát, amiket Isten ígért a mindenkori irgalmas samaritánusoknak. / Luk. 10:25-37/ lásd, olvasd: Zsolt 41:2-4 verseit.

A hitből fakadó, Istennek kedves jó cselekedetekkel kapcsolatban sokat mondó Ige a Gal.6:2, és 9-10 versek. Itt azt az iránymutatást kapjuk, hogy először is a hozzánk közelebb állókon segítsünk. Nyilván a vér szerinti és hit szerinti szeretteinkre kell először is gondolnunk, tehát a családi és gyülekezeti diakónia sok féle formájára. De olykor idősszerű, hogy ismeretleneken segítsünk a mindenkit szerető Isten nevében, és az Ő dicsőségére.

***

Böjt a hívő ember életében. Olvasmány: Márk. 8:34 -35.



Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünkben most a húsvéti ünnepekre felkészítő böjtnek van az ideje. – A böjtről a Bibliában sok helyen esik szó. Ezek a tanítások sok félék, mert van olyan tanítás, mely inkább a böjt formájáról, és van olyan tanítás, mely inkább a böjt tartalmáról szól. - Úgy gondolom, hogy alapigénkben , tartalmi szempontból, az egyik legmélyebb tanítást kapjuk a böjtről, éppen Urunktól, Jézus Krisztustól, még akkor is, ha a „böjt” szó formálisan nem szerepel benne.

Amikor ezt mondom, az a bibliai igazság van előttem, hogy a böjt lényegét, egy szóval úgy jelezhetjük, hogy az tulajdonképpen alázatot, azaz önmagunk megalázását jelenti. Ha ezt az igazságot szem előtt tartjuk, akkor mindjárt sokkal többet megértünk azoknak a feltételeknek a fontosságából, melyeket Jézus ad azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és Vele akarnak állandó szoros kapcsolatban élni.

Mivel mi is Jézus után akarunk menni, sőt, mint megtért emberek, - Vele akarunk állandó és szoros kapcsolatot tartani, igen célszerűnek látszik, igen ajánlatosnak mutatkozik, hogy mi is, most is, újra átgondoljuk ezeket a feltételeket. Segít bennünket ebben az igyekezetünkben a mostani böjti idő, és a Bibliának minden, böjtről szóló tanítása.

De nemcsak célszerűnek látszik ez a mostani tanulásunk, hanem nagyon szükségesnek is

mondható, mert be kell vallanunk, hogy ezek a jézusi böjtös feltételek az „ó” emberünk számára egyáltalán nem kívánatosak, és éppen ezért mindig nagy a kísértésünk arra, hogy ezeket próbáljuk kikerülni, és próbáljuk ezeket nem betartani.

Bizonyára olvastuk már Urunknak ezeket a határozott, kemény szavait, sőt, bizonyára hallottunk is már róla igehirdetést, de most mégis azt kérem tőletek, hogy mintha először hallanánk, úgy vegyük tudomásul, hogy Urunk a következő három feltételt adja azok elé, akik Ő utána akarnak menni, és akik Vele akarnak járni, mint az Ő tanítványai:

l./ „tagadja meg magát”, 2./ vegye fel az ő keresztjét”, 3./ „kövessen engem”.

Hogy jobban megértsük, és komolyabban a szívünkre vegyük ezeket a feltételeket, én először is azt a kérdést teszem fel, hogy mit is jelent magunkat „megtagadni”? – e kérdés megválaszolásánál először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy ősszüleinktől örökölt bűnösségünk, bűnre való hajlamunk miatt mindnyájunk szíve újra és újra megtelik olyan önző, gőgös, nagyra vágyó, hiú vággyal és törekvéssel, melyek bántó és ártó hatással vannak embertársainkra. Ezek a törekvések, már magukban is, komoly bűnnek számítanak Isten törvényei szerint. – De még veszélyesebbeknek kell látnunk ezeket a szívből jövő indulatainkat, ha a Bibliából azt is megértjük, hogy ezek szinte „istenkedő” jellegűek Isten szemében, és így ezek egyenesen utálatosak Ő előtte.

Mivel tehát a legtöbbször ilyenek vagyunk Isten előtt, nyilvánvaló, hogy az „önmegtagadás” ennek a bűnös énünknek az elitélését , vádolását jelenti. Ezzel együtt kell, hogy átjárjon az a mélységes bűnbánat, amit a tékozló fiú gyakorolt akkor, amikor hazatért a magaválasztotta útról, és amivel együtt járt az is, hogy a régi bűneitől elszakadva, meg akart változni, és új életet akart kezdeni.

Jézus szavaiból most nekünk is meg kell értenünk, hogy Ő hozzá csak így lehet közeledni. Ő hozzá így, és csak is így lehet megtérni, és így, és csak is így lehet vele járni, mint Vele való közösségre elhívott tanítványai.

De itt ki kell arra is térnem, hogy a megtéréskor a mi „ó” emberünk nem semmisül meg teljesen és véglegesen, hanem azt mondhatjuk, hogy „csak” lekerül szívünk trónjáról, ahova most már Jézus került. – De a trónját vesztett ó-emberünkön keresztül az ördög szinte folyamatosan támad bennünket, és újra és újra bűnre, és minden Isten ellenes cselekedetre csábít minket. Ezért a hívő ember földi életének egyik fontos jellemzője a bűn elleni, és az ó-ember elleni állandó harc. – Itt kell, és ezért kell meghallanunk újra és újra Urunk szavát, mely szerint önmegtagadás, bűnbánó megalázkodás nélkül nem térhetünk meg Ő hozzá és nem tarthatunk Vele állandó és személyes kapcsolatot. Ahogy már hallottuk is, Urunk a leghatározottabban mondja, hogy „ha valaki utánam akar jönni, t a g a d j a m e g magát” Ezzel a felszólítással teljesen párhuzamos Urunknak az a másik felszólítása, mely a Máté ll:28-3l-ben van megírva, és ahol Urunk a megfáradtaknak, amikor azokat magához hívja, egyebek mellett, azt mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” – Mindkét felszólításból felfoghatjuk egyrészt azt, hogy Urunk mennyire várja tőlünk a megalázkodó önmegtagadást, másrészt pedig azt, hogy ez Urunk szerint sem egyszerre történik, hanem ennek egy állandó, előre haladó , elmélyülő folyamatnak kell lenni a hívő ember életében.

Kedves Testvéreim! Itt most a mondanivalóm hangnemét egészen személyesre váltom át. Először is azt mondom el, hogy készülésem során a Szentlélek ezt Igét tükörként tartotta elébem. Ebben a tükörben számos ó-emberi vonást kellett meglátnom. magamban, közelebbről a mindennapi magatartásomban. –Ennek nyomán, csak mint „bűnösök között az első”, állhatok meg előttetek. – Ilyen minőségemben, csak a legcsendesebben, de a Krisztus szeretetétől indíttatva , szeretnélek megkérdezni, hívő testvérem, hogy te tanulod-e folyamatosan a krisztusi alázatot? Azaz, gyakorlod-e folyamatosan az önmegtagadást,a régi természeted, azaz az ó-embered elleni harcot?

A leghitelesebb , a legdöntőbb feleletet erre a kérdésre a Szentlélek által megelevenített Ige, mint tükör, tud nekünk adni. De sokat tudnának erről beszélni szeretteink is, akik egy fedél alatt laknak velünk, és akik látják a hétköznapi életünk minden mozzanatát. – De az Ige tükrében nekünk magunknak is szüntelenül kell /kellene!/ vizsgálni magunkat, kb. ilyen kérdésekkel : mennyire vagyunk sértődékenyek? – mennyire vagyunk önérzetesek? – mennyi bennünk a hiúságra való hajlam? – mennyi bennünk az indulatosság? - mennyi bennünk a türelmetlenség? - a mások megvetése? – a mások feletti ítélkezés? - a követelőzés? - a parancsolgatás? – az elvárás? - mennyi bennünk a bosszúállás hajlama, vagy cselekedete? /nem tettlegességre gondolok itt, hanem inkább csak az olyan magatartásra, hogy „ha te így,akkor én is így, vagy esetleg még jobban vissza szólok”/ - Engedelmetekkel még folytatom az önvizsgálati kérdés sort: mennyi bennünk a jogainkért való harc emberek között ,pl. a családban, vagy szélesebb körben, általában az emberek között? – Végül még egyet kérdezek: mennyi bennünk a haragos indulatoskodás, és mennyi bennünk a harag-tartás?

Ezt a kérdés sort bizonyára lehetne még folytatni, de nem teszem. E helyett – ismételten – kérem, hogy tanuljuk meg már végre, és a mindennapi életben is vegyük nagyon komolyan, hogy önmegtagadó megalázkodás nélkül nem lehet Jézus után menni és vele találkozni. Főleg nem lehet olyan keresztyén életet élni, amely Ő előtte kedves, számunkra pedig áldott és győzelmes élet.

Igénk magyarázatában továbbmegyek, és arra térek rá, hogy Urunk szerint az áldott hívő élet második feltétele a kereszt hordozás. – „Vegye fel az ő keresztjét” – mondja szó szerint Urunk. Lukács a 9:23-ban hozzáteszi: „naponként.”

Tudvalévő, hogy a kereszthordozásnak a Bibliában, és vele együtt a keresztyén élet gyakorlatában nemcsak kiemelt jelentősége van, hanem gazdag tanítási anyaga, és bőséges mondanivalója is van. – Ezek részletezése helyett, én most csak két fajta kereszthordozást említek meg: l./ kikerülhetetlen, sors-szerű kereszthordozás

2,/ önkéntes kereszthordozás.

Részletezés nélkül is tudjuk, hogy valóban, a földi élet számtalan, kikerülhetetlen szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, és olykor gyötrelemmel jár. /tudjuk azt is, hogy mindez az emberi bűn következménye!/ - Ha valaki ezeket nem akarja vállalni alázattal, hanem lázadozik ezek ellen Istent számon kérő és vádoló „miértekkel”, az nem lehet a Jézus tanítványa, és főleg nem tartozhat Ő hozzá igazán és tartósan. Ő hozzá csak az térhet meg valóságosan, és csak az lehet igazán az Ő tanítványa, aki a „nehéz időkben” Jób alázatával újra és újra ki tudja mondani, vagy legalább is ki akarja mondani: „ az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” és „ ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” Jób l:21, és 2:1O. versek. –Az ilyen alázatnak szép példáját adja elénk a ref. Énekeskönyv 464. énekének 5.-ik verse, mely így szól: „A keresztet Te adod. Adj hozzá alá alázatot, Hordjam olyan csendesen, Mint egykor Te, Mesterem”

Az önként vállalt kereszthordozásban a legnagyobb példa a számunkra JÉZUS KRISZTUS. , Isten egyetlen és ártatlan Fia, aki miattunk, helyettünk és érettünk önként felvette, vállalta a keresztet, hogy mi el ne vesszünk örökre. – Igen, itt nekem is a János 3:l6 jutott eszembe: „Úgy szerette Isten a világot….” Biztos vagyok benne, hogy minden hallgatóm – minden olvasóm – kívülről tudja ezt a nagyon szép Igét. De abban már nem vagyok ennyire biztos,hogy tudjuk-e hogy Urunk egyben példát is adott nekünk az önkéntes megalázkodó kereszthordozásra. Pl. a lábmosás után, a János l3:l4.v.-ben azt mondja Jézus a tanítványoknak – és nekünk – hogy „ha tehát megmostam a ti lábaitokat,én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Az I. János 3:l6-ban legalább ilyen határozottsággal és mély tartalommal hangzik felénk az isteni igény: „Ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

A gyakorlatban ritkán kerül arra sor, hogy még az életünket is fel kellene áldoznunk másokért. De annál inkább naponkénti keresztyén feladatunk az, hogy alázatos, szelíd , olykor egyenesen önmegtagadó magatartást gyakoroljunk, embertársaink között forgolódva. A legtöbbször a békesség kedvéért kell ezt gyakorolnunk. Mondhatjuk, hogy igazi, békességes közösségi életet csak úgy lehet élni családban, hittestvérek között, a gyülekezetben, de sokszor még lazább közösségekben is, pl. munkahelyen, vagy a szomszédok között, ha a másikkal szemben, vagy az egész közösséggel szemben, bölcs józansággal, alázattal, alkalmazkodással, le tudunk mondani egyéni érdekeinkről, elgondolásunkról, esetleg igaznak vélt jogainkról. Gondoljunk itt Urunknak arra tanítására, mely a Máté 5:9. versében így van megírva: „boldogok, akik békét teremtenek (=munkálnak), mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A sok féle önkéntes kereszthordozás között csak még egyet kívánok megemlíteni, éspedig a másokon való segítést , ami a legtöbbször kisebb-nagyobb áldozattal, lemondással és alázattal jár. Itt elsősorban az anyagi természetű segítésre gondolok, amit a hivatalos egyházi beszéd diakóniának nevez .- Ilyen kereszthordozásra is tanít bennünket, alapigénk mellett pl. az Ézsaiás 58:7-9 verse is, ahol ezt olvassuk éppen az igaz böjttel kapcsolatban: ”oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat,ha mezítelent látsz, ruházd fel,és ne zárkózz el a te testvéred elől!” A további versekben nagyon jó olvasni arról, hogy az ilyen böjt kedves Isten előtt, és azoknak, akik így élnek és így cselekszenek, bőséges jutalmat ígér Isten. De viszont nagyon elgondolkoztató az az intés, amit Jakab mond a levelében így: „aki tudna jót tenni, és nem teszi: bűne az annak”/4:l7/ További részletezés helyett itt ismét csak azt kérem, hogy értsük meg, és vegyük jól a szívünkre, hogy az önmegtagadás mellett a kereszthordozás is feltétele a tanítványságnak, a megtérésnek, és az igazi hívő keresztyén életnek.

Ezek után arra szeretnék rámutatni, külön hangsúllyal, hogy Jézus az Ő hozzá tartozásnak még egy, harmadik, feltételét is elébünk adja, amikor azt is mondja alapigénkben, hogy „ kövessen engem”.

A „követni” szóval kapcsolatban először is azt szeretném elmondani, hogy ennek a szónak az eredeti szövegben igen komoly tartalma van. A követéssel együtt jelent „teljes közösség vállalást”,. „teljes átadást”, és teljes engedelmességet. Az engedelmesség fogalmában pedig nyilvánvalóan benne van a Neki való szolgálat gondolata is. Ennek az igazságnak az alátámasztására is sok Igét lehetne a Bibliából említeni. Ezek közül én most csak néhányat idézek : „Áldott az Úr… hogy megváltotta az ő népét…hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül s z o l g á l j u n k Néki, szentségben és igazságban Ő előtte a mi életünknek minden napjaiban” /Luk. 1:68,74.- Károli ford./ - Pál apostol pedig ezt kéri a Róma 6:13,23, továbbá a l2:l-ben: „szánjátok oda a ti tagjaitokat….szánjátok oda magatokat Istennek…az igazság szolgálatára….okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket („szóma”= test+annak minden életműködése!) élő és szent áldozatul, amely tetszik Istennek”

Ehhez az Igéhez két megjegyzést kell fűznöm:

Egyik: a kérés jelleg azt érzékelteti, hogy megtért hívőket sem kényszeríti az Úr az Ő szolgálatára, hanem csak „kéri” őket erre. /tehát, hívők, vigyázat!- lehet bármikor az engedetlenség bűnébe esni!!!/

Másik: az isteni kérés a megtért hívőkhöz is jelen időben szól, ami a folyamatosságra utal. Tehát a megtéréssel nincs „minden elintézve” – A megtérés döntő jelentőségű „esemény”, de mégis csak a kezdet kezdete! - Utána Urunk naponként, sőt: óránként, percenként kéri, várja tőlünk, hogy önkéntesen „jelentkezzünk” Nála a szolgálatra.

Testvéri figyelmeztetésként szeretném mondani, hogy ha nem minden napunkat úgy kezdünk, hogy magunkat teljesen és egészen odaajánljuk az Úr szolgálatára, akkor könnyen kétfelé sántikáló, engedetlen keresztyénekké válunk. Az ilyen hívő élet jele a békétlenség, az örömtelenség, az áldatlanság, és az értelmetlen küszködés–vergődés az élet különféle területein. Így élni azért veszélyes, mert Urunk határozottan megmondta, hogy:”senki sem szolgálhat két úrnak…” Máté 6:24. Aki mégis próbálkozik ezzel, az igen veszélyes dologgal „játszik”/.- Itt, magyarázat nélkül , ajánlom, hogy olvasd el a Máté 12:43-45 verseket.!/

Éppen ezért , ha elfogadod, - testvérem! – szeretettel ajánlom, hogy Isten előtt most is próbáld magadat megvizsgálni, hogy a hétköznapi életed tükrében, vajon kié vagy te? – és kinek élsz, kinek szolgálsz valójában? – Ajánlom azt is, hogy ebben az órában is, és ezentúl minden reggel, az ébredés első perceiben, rögtön ajánld fel magadat, teljes mivoltodat, mindenedet, minden percedet az Úrnak, a te Uradnak, az Ő szolgálatára – önkéntesen, azaz szíved teljességéből!!! – Csak emlékeztetlek a szeretet kettős parancsára: Máté 22:37-4o. Emlékeztetlek a Heid. Káté első kérdés-feleletére. És emlékeztetlek arra, hogy – velem együtt- hányszor vettél már eddigi életedben úrvacsorát, és hányszor megfogadtad, hogy „ezután, mint az Ő megváltott gyermeke, az Ő dicsőségére élek”

A szolgálat gondolatánál kitérek arra, hogy a Biblia szerint a szolgálatnak igen sok formája van. Kezdődik a „pohár víznél” /Máté 1o:42/ , tehát a szürke és sokszor unalmas és fárasztó háztartási munkánál, és végződik a mártíromságnál, illetve folytatódik az örökkévalóságban , Urunk örök dicséretével.

Ezek között a szolgálatok között, a diakónia mellett, kiemelkedően fontosnak látszik a misszió végzése, munkálása, tehát Isten országának a terjesztése /Márk l:l5/ a maga sokrétűségében. Ezek között legközelebb áll hozzánk a mindennapi életben történő bizonyságtevés, Isten megváltó és gondviselő szeretetéről szóló tanúskodás, azaz, az evangélium hirdetése. Ez a szolgálat, a többivel együtt, egyszerre a legnagyobb kitüntetés, és ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladat. –Nehéz feladat, mert magunktól egyszerűen nem vagyunk rá alkalmasak. De nagy vigasztalás számunkra, sok más biztató Ige mellett, hogy nekünk is szól Urunk ígérete: „erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… a föld végső határáig” Ap.csel.1:8.v.

/ megemlítem, hogy a bizonyságtételről szó tanításomat többen hallották, vagy olvasták. Akik merítettek belőle valami segítséget, azoknak ajánlom, hogy olvassák el többször is!/

Végül azt említem meg, hogy ez az Ige, és ennek magyarázata nem „tejnek itala” hanem inkább „kemény eledel” volt. – De vigasztaljon és bátorítson minket alapigénkben, a 35. versben Urunknak a szava: „…aki elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, megmenti azt” – Hidd el, testvérem, hogy az Urunk által elébünk adott böjtös, alázatos, önmegtagadó út az igaz, boldog élet útja, és egyben a boldog örökélet kezdete. –Ezért legyél most is az Isten szavának ne csak hallgatója, hanem megtartója is az Ő dicsőségére. Ámen.


K.Szabó Gyula ny. ref. lp.

Debrecen, 2oo9 március 8.

***

Szabó Gyuláné szolgálatai

B I Z O N Y S Á G T É T E L, azaz néhány testvéri szó a kísértéssel kapcsolatban.

Elmondta Szabó Gyuláné, Júlia, ny lelkész Pestújhelyen, 2oo9 okt. l7.-én, a csendesnapon.



Kedves Testvéreim!

A mai napon minden szolgálatban a kísértésről, próbatételről kaptunk tanítást. – Én most főleg a kísértésről tárok elébetek néhány bibliai gondolatot.

Először is azt akarom hangsúlyozni, hogy létező valóság a gonosz, aki nekünk mindig ártani akar azzal, hogy bennünket rosszra, bűnre akar rávenni. Ezért rögtön mondom, sőt kiáltom felétek az intő szót: testvér! – V I G Y Á Z Z ! - testvérek, vigyázzatok! – Próbáltam összeszámolni, és megállapítottam, hogy a Bibliában legalább tízszer hangzik felénk ez a jóakaratú figyelmeztetés. Ezért én is magyarázom, hogy ez ismert szó, közelebbről azt jelenti, hogy vigyázzunk magunkra úgy, hogy legyünk mindig éberek úgy, mint az őrségre kiállított katona éjjel.

Tudnunk kell, hogy először is azzal akar minket az ördög becsapni, hogy ő nem is létezik. Tehát, hogy ne törődjünk vele, és ne tartsunk tőle. Nem lehet látni, és sajnos, ezért sokakat be is tud csapni ezzel a legnagyobb hazugságával.

Pedig az az igazság, amit Péter apostol az első levele 5:8. versében így mond: „Legyetek józanok,vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve,kit nyeljen el. Álljatok ellene a hitben szilárdan.”

Mindannyian tapasztaljuk, hogy sokan kimosolyognak minket, ha ezt komolyan vesszük, és gúnyolva kérdezik, hogy „te még hiszel ilyeneket?” – Pedig nincs olyan nap, hogy valamilyen formában ne kísértene minket.

Tudjunk róla, hogy gyakran apró, jelentéktelen dolgokkal kezdődik a kísértés. Csak úgy ott van, helyet kap a gondolatunkban olyan valami,aminek nem kellene ott lenni.- Valami kétes, bizonytalan érzést, vágyat megtűrünk, melengetünk a szívünkben Ez aztán észrevétlenül erősödik folyamatosan bennünk, és egyre inkább támad, és egyszer csak robbanásszerűen a hatalmába kerít minket.

De olyan is előfordulhat bármikor, hogy hirtelen nagy erővel támad a gonosz, és kitartóan szorongat mindaddig, amíg teljesen szembe nem fordulunk vele.De nagy ígéret hangzik felénk a Jakab 4:7 v.-ben: …”álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” – Ez ellenállás akkor igazi, ha Istenhez menekülünk, és szó szerint hozzá kiáltunk: „Uram ments meg!” „Uram védj meg” „Uram, szabadíts meg!” – Nagyon komoly és nagyon értékes az Úri ima kérése: „ szabadíts meg minket a gonosztól”.

Bizony számolnunk kell viszont azzal is, hogy Isten néha, nem rögtön segít. Olykor hagyja, hogy szinte vergődjünk a harcban. Ilyenkor magunk is elbizonytalanodunk, hogy „hogy kerültem én ilyen nehéz helyzetbe? – Ilyenkor aztán gyötrődve kérdezzük, hogy mit akarhat ilyenkor az Úr velünk? – Ha nincs is konkrét magyarázat a kérdésünkre, de tudhatjuk, hogy az Úr hallja a kiáltásunkat, és ilyenkor a kísértés szinte „átalakul”próbává. Ilyenkor már annak az Istennek a kezében tudhatjuk magunkat, Aki mindig jót akar nekünk még akkor is, ha részleteiben nem értjük az Ő akaratát. Ilyenkor az Ézs.55:8-9 versei adnak nyugalmat nekünk: ”magasabbak az én útaim, a ti útaitoknál…” – De erősít Isten minket Jézus példájával is, aki a pusztában az ördög minden támadását, kísértését elutasította. Ezzel, és a Golgota vállalásával Krisztus Urunk az ördögöt legyőzte. Így biztosak lehetünk mindig abban, hogy Krisztus Urunk mindig tud, és mindig akar is rajtunk segíteni. Ezzel együtt biztosak lehetünk mindig abban is, hogy ha néha – szerintünk – késik is a segítség, de soha el nem késik. Biztosak lehetünk abban, hogy mindig a javunkat akarja, és Ő még a rosszból is jót tud kihozni. – Így, Vele és Általa, élhetünk mégis győzelmes, áldott, hívő és szolgáló életet.

Továbbmenve, tanulságul meg említem, a kísértésekkel kapcsolatban, Dávid király történetét, ahogy az le van írva a 2. Sámuel 11, és 12. részében. – Dávid Isten szíve szerinti király volt, és mégis milyen megalázóan, szégyenletesen legyőzte őt is a gonosz. /tudjuk, hogy paráznasággal együtt, milyen bűnös dolgokat cselekedett/. – Az ő története is mutatja, hogy mit tud, és mit akar az ördög velünk is cselekedni, ha engedünk neki. De ha mi engedünk neki, akkor, olykor Isten is megengedi ezt. –De miután Dávid meglátta bűne szörnyűségét, teljes töredelemmel Istenhez kiáltott, ahogy az le van írva az 51. zsoltárban. Ennek nyomán Isten még e szomorú történetből is sok jót hozott ki. Tanította, nevelte Dávidot, szóval edzette és erősítette a hitét.

Ismétlem a tanulságot: ha a „legkiválóbbak is megbotlanak” /Ézs. 4o:3o/, mert az ördög még őket is le tudja győzni időlegesen, akkor mennyivel inkább velünk is meg tudja ezt tenni, ha egy kicsit is meglazul az Úrral való kapcsolatunk. Ezért újabb tanácsként, sőt segítségként írom a szívetekre Pál erős biztatását: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden mesterkedésével szemben” /Ef.6:11, de olvasd el a további verseket is!/ - Örömmel értsük meg ebből az Igéből is, és higgyük el, hogy az Úr velünk van minden harcunkban, és segít nekünk győzni. De ha megengedi, hogy látszólagos , ideiglenes győzelmet szerezzen is olykor magának a gonosz, de sorsa mégis meg van pecsételve. Előbb-utóbb vereséget szenved, és a végső győzelem mindig a Krisztusé lesz.

Jézus győzött az ördög minden hatalma fölött, és tudhatjuk, hogy Övé minden hatalom mennyen és a földön. Ez a Jézus mindig segít, csak imádkozzunk. A nagy és nehéz harcban testvérekkel együtt imádkozzunk, és kérjük a testvérek ima-segítségét! – Ha ellenállunk, ha kiáltunk, Urunk győzelemre segít! – Erről a győzelemről, amit Urunk a benne bízóknak ígér, sok helyen beszél a Szentírás. Ezek között az egyik legcsodálatosabb a lo3. zsoltár, amit igen ajánlok, hogy nehéz, küzdelmes óráinkban mindig olvassunk el.

Így kívánok nektek, nehéz küzdelmek között is, igaz, boldog és győzelmes életet az Úrban!

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész

***



POHÁR VÍZ

Szabó Gyuláné szolgálata Máté 10.48 alapján


Kedves testvéreim!

Azért hoztam ezt az Igét, mert én a bizonyságtételemmel a keresztyén ember családi szolgálatairól , jó cselekedeteiről szeretnék egy pár szót szólni,

Tenni szeretném ezt azért, mert mindenki igazat ad nekem abban, hogy a legtöbb jót mindegyikőnknek a családban kell tenni. Erre kötelez minket még a

lelkiismeret is, de főleg erre kötelez minket az életet teremtő, és fenntartó gondviselő Istenünk, Atyánk, Aki az egész emberi életet teremtette.

A családot, a családi életet Isten tervezte és alkotta meg. Mi keresztyének ezt hisszük, valljuk és biztosan tudjuk a Bibliából. Közelebbről, Isten úgy alkotta meg az ember számára a családi életet, hogy ott minket egymásra bízott, hogy egymásra szeretettel vigyázzunk, egymást szeretettel védjük, óvjuk, ha kell, ápoljuk és tápláljuk. – Boldog az a családi élet, ahol ezt minden családtag tudja, vállalja, és szeretettel a másiknak szolgálva, ezt folyamatosan cselekszi is.

Igen, a családban ez mindenkinek Istentől nyert kötelessége. Nemcsak a szülőknek, hanem tehetségük szerint, még a gyermekeknek, és a testvéreknek is.

De ki kell emelnem, hogy a gyakorlatban, a családi gondviselésben, a segítésben, a mindennapi gondoskodásban elsősorban mégis a feleségé, illetve az édesanyáé a

legnagyobb felelősség. – Ismétlem, hogy úgy a jó, ha mindenki törődik mindenkivel. De azt is tudom, és, sok háziasszony hittestvérrel való beszélgetésből, tájékozódom arról, hogy sok helyen ebből a soha véget nem érő, családi gondoskodásból túl sok marad a háziasszonyra úgy, mintha ő volna egyedül az egész család „alkalmazottja” , régi szóval élve a „cselédje”.

Pontosítom a helyzetet akkor, amikor azt mondom, hogy minden édesanya feleség, mivel az övéit szereti, vállal is minden gondoskodó szolgálatot szívesen, utolsó ereje fogytáig is. Csak akkor kezd roskadozni a terhek alatt, és csak akkor kezd megkeseredni, csak akkor kezd az ereje valóban elfogyni, amikor egyre inkább azt kell neki tapasztalni, hogy az ő áldozatos, önmegtagadó, soha véget nem érő, szolgáló, sokszor szinte kiszolgáló munkáját észre sem veszik, meg se köszönik, hanem még inkább bírálják, és szinte még többet követelnének tőle, miközben más családtagok esetleg csak a tévét nézik rendszeresen, és órák hosszat. – Kedves testvéreim! Én most arra gondolok,, hogy ha

Ha nem is pontosan ilyen állapotban, de hasonló körülmények között lehet közöttünk is valaki. Esetleg nem is csak házi asszonyok, hanem esetleg az édesapák, testvérek, vagy akár magányos emberek is.

A családi helyzetet nézve, ha csak egy kicsit is áll reád, testvérem, az az áldatlan családi helyzet leírás, amit az előzőekben felvázoltam, akkor én most a minket szerető, irgalmas Istenünk Igéjéből , segítség képen, két Istentől jövő üzenetet szeretnék elmondani neked, és azoknak a testvéreknek, akik hasonló

helyzetben érzik magukat:

Az első egy segítő tanács: Testvér, megértünk nehéz robotoló, megalázó, soha véget nem érő, szürke sorsodban. Ezen kivülről nem tudunk változtatni, könnyen és hamar. Sőt, ezen te sem tudsz változtatni a magad erejével.

De ebből az Igéből az az isteni tanács csendül ki, hogy végezd azt a fárasztó,

szürke házimunkát elsősorban Istennek. Hidd el, hogy Isten bízta rád azt a családot, amelyet szolgálsz. Tehát hitben és hittel végezzed fárasztó munkádat. Fogadd el, hogy ez neked Istentől kapott hívatásod. A pohár vízzel kezdve, minden fárasztó munkával, Te elsősorban Istennek szolgálsz, és nem embereknek. Legyen tanulságos a számodra, hogy a Kolosséi levélben a keresztyén rabszolgáknak ezt tanítja Pál apostol:…”nem a szemnek szolgáltok, hanem Istennek…valamit tesztek lélekből tegyétek, mint az Úrnak, és nem embereknek.” Kol 3:22-25. / keresd ki a Bibliában, és olvasd el – tanulságos!/

A második üzenet kimondott vigasztalás: Ha így igyekeztek végezni a család által nem méltányolt, meg nem köszönt, véget nem érő, szürke házi munkát, akkor nem is fáj annyira az emberek hálátlansága keményszívűsége. Arra gondolhatsz, hogy fenn a mennyben mindent látnak és mindent feljegyeznek, és mindenért idejében megkapod a jutalmat. Olvastuk, hogy még egy pohár víznek a jutalma sem vész el, ha azt hitből teszed. Hidd el, ha Isten jónak és szükségesnek látja, már itt a földön is megkaphatod a jutalmad egy részét. Isten előtt nincs akadály. Ő olyan úton és olyan módon is meg tud áldani, meg tud jutalmazni, ahogy Te előre nem is képzeled.

De amit pedig itt nem kapsz meg, mint jutalmat, egészen biztos hogy odaát bőségesen megkapod minden hűségesen, igazán, Istennek kedves módon elvégzett szolgálatodért a jutalmat.

Vigasztalódj testvérem! Szeret téged az Isten! Rajtad tartja a szemét. Lát minden apró és nagy szolgálatodat, amit végzel folyamatosan a családban, akik között élsz. Lát minden megaláztatást! Nem próbál erő felett!! Vigyáz rád!!!

Csak ahogy az előbb mondtam: Ő reá nézz,és mindent Ő érette tegyél, és mindent Ő érette vállalj. Mindent Ő érette tűrjél, az Ő nagyobb dicsőségét akarjad minden nehéz, vagy nem nehéz munkáddal szolgálni. – Akkor az Úr bőségesen megáld, és megjutalmaz téged, már itt e földön is, és majd odaát is.

Ezt a vigasztalást belefoglalom abba az ismert Igébe, ami így szól neked és minden nehéz sorsú testvéremnek: „Keressétek először az Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek is, mind megadatnak néktek.” Máté 6.rész 33.v.

Szívből kívánom, hogy ezt a vígasztalást minden nehéz sorsú testvérem megtapasztalja a mindennapi életben Isten szeretete által.

Á m e n.

Pestújhely, 2010. március 27.

***





I R G A L O M

Szabó Gyuláné ny.ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2012 május 24-én.





A Júdás apostol levele 2 verse alapján.


Nekem most az a feladatom, hogy Isten most hozzánk szóló üzenetét ahhoz a szóhoz kapcsolódva mondjam el, mely alapigénkben így hangzik, hogy

I r g a l o m .

Erről a szóról először is azt mondom el, hogy sajnos, ezt a szót a hétköznapi életben alig használjuk, sőt alig ismerjük. – Abban biztos vagyok, hogy templomba járó, Bibliát olvasó emberek ismerik, de az Egyház területén kívül élő emberek tömegére gondoltam az előző megjegyzésemmel.

Szeretnék hangsúlyt tenni arra, hogy bizony ez a szó a Biblia, és ezzel együtt hitéletünk egyik legfontosabb szava. Éppen ezért nemcsak ismernünk kell ezt a szót, hanem értenünk is kell, sőt látnunk, tudnunk kell, hogy a tartalmának milyen nagy gazdagsága, mélysége és fontossága van.

Éppen ezért bizonyára elfogadjátok tőlem, hogy én most először is ez a szót, ennek tartalmát és fontosságát szeretném elébetek tárni.

Az egész Biblia minden tanítását figyelembe véve, mondom, hogy amikor ezt a szót kiejtjük, arra kell gondolnunk, hogy egy szeretetben gazdag személy meglát egy reménytelen, rossz helyzetben lévő embert, azt megsajnálja, és függetlenül attól, hogy az az ember, maga az oka a szerencsétlen és reménytelen helyzetének,

oda hajol hozzá, felemeli, talpra állítja, és egy sokkal szebb, reményteljesebb élet útján elindítja. – A Biblia szerint ilyen indulatot, ilyen magatartást, és ilyen cselekedetet jelent ez a szó, hogy i r- g a l o m .

Rámutatok arra, hogy olykor az irgalomnak valami töredékével lehet ugyan találkozni a mindennapi életben (elsősorban a családi éltben), de bizony fájdalmasan kevés ezeknek a mértéke, mennyisége ( ettől szenved az emberek nagy része ), általában az emberek között.

Annál nagyobb örömhír a számunkra, hogy a világot teremtő, a minket is teremtő, mindenható Isten ilyen jó indulattal néz minket, és ilyen nagy, igazi jó indulattal, azaz irgalommal akar rajtunk segíteni.

Sajnos, az emberek nagy része nem tud erről, és olykor még az egyházi emberek sem biztosak abban, hogy Isten ilyen, és így néz ránk, és hogy Ő mindenestől az irgalmasság Istene, ahogy ezt több helyen is mondja a Biblia..pl. 2.Kor.1:3 v.

Testvéreim ennek két oka lehet:

Egyrészt az emberek nagy része nem fogja fel, nem látja be, nem ismeri el, hogy az élete úgy tönkre ment, hogy az élete olyan gödörbe csúszott bele, vagy a saját maga butasága, meggondolatlansága, tehát bűne miatt, vagy esetleg mások gonoszsága miatt, hogy abból, a maga erejével, nem tud kijönni.

Másrészt gyakran az a baj a legtöbb ember gondolkozásában, hogy csak felszíni, és részleges, és maga szabadta segítséget vár, és akar elfogadni Istentől, és nem az egész élete megújítását.

Ismétlem, hogy viszont, Isten minden embert „elveszett” állapotban lát, azaz, kétségbeejtő, reménytelen állapotban lát, mert az ember, minden ember úgy elszakadt Tőle, mint a tékozló fiú az apjától, és így minden ember –előbb utóbb- olyan katasztrófálisan reménytelen, siralmas állapotba jut, mint amibe jutott a tékozló fiú. De mivel Isten a teljes és igaz szeretet Istene,nem haragszik a tőle elfordult, sőt vele szembe fordult emberre, hanem sokkal inkább sajnálja, és segíteni akar rajta, de úgy, hogy az egész életét kézbe akarja venni, az egész ember életét meg akarja gyógyítani, meg akarja tisztítani, és meg akarja újítani. Így lesz Isten a világ számára, mindegyikőnk számára, a tökéletes és igazi irgalmasság példája, és egyben a forrása.

Isten irgalmasságáról a Bibliában egy másik nagyon szép és megható példa az irgalmas samaritánus példázata.

Abban a történetben megrendülve láthatjuk, hogy előbb, vagy utóbb, hogy kerül minden ember az élet útján az útfélre kifosztottan, teljes reménytelenségbe. Ugyanakkor látjuk az irgalmas samaritánus képében Isten küldöttét, Jézus Krisztust, aki meglát minket elveszett állapotunkban, amikor senki sem akar, és senki sem tud rajtunk segíteni, és Ő lehajol hozzánk, irgalmas szívétől indíttatva, és mindent megtesz értünk, hogy az életünk újra élet legyen, hogy meggyógyuljunk és a földi élet bajai között is megelégedett, Istent dicsérő boldog életet éljünk.

Nagyon remélem, hogy ti, akik itt vagytok Isten házában, mindnyájan, vagy legalább is nagyon sokan, megtapasztaltátok az irgalmas Istennek, ezt az egész életet meggyógyító, megújító irgalmas, aláhajló, és felemelő szeretetét.

A Biblia minden tanítására figyelve, és a magam tapasztalatára is emlékezve, úgy gondolom, hogy nektek most már csak az a mindennapi problémátok, hogy hogy maradhattok meg Istennek, a mi mennyei Atyánknak ebben az irgalmas szeretetében.

Amikor erre utalok, hangsúlyozom, hogy ez számunkra, megtért hívő keresztyének számára, fontos, nagyon fontos mindennapi gond kell, hogy legyen.

Ennek oka egyrészt az, hogy sokszor naponta jutunk olyan „szorult” helyzetbe, hogy senki nem tud, vagy nem akar rajtunk segíteni. Ilyenkor érezzük, de mondjuk is, hogy csak az irgalmas, könyörülő Isten tud rajtunk , gyakran csodatevéssel, segíteni. Nagy bajban lévő szerettünkre, felebarátunkra szoktuk is mondani, szoktunk is értük így imádkozni, hogy „ Isten legyen hozzá irgalmas”

Bűneink miatt hányszor jutunk olyan elesett állapotba, hogy mi is így imádkozunk: „Isten légy irgalmas nékem, bűnösnek” ( Luk. 18:13 )

Ugyanakkor megemlítem azt az általános tapasztalatot is, hogy olykor Isten a

„ legkülönbbeket” is megpróbálja, azaz hagyja szenvedni, gyötrődni betegségben, vagy bármi más „nyomorúságban”- Ilyenkor kísérti meg a hívő embert az a gondolat, hogy talán megváltozott felém Isten, és talán nem is olyan bőséges már az Ő irgalmas szeretete felém? – Úgy gondolom, hogy minden ember, mindem hívő ember számára ismerős az a tapasztalat, hogy milyen nehéz állapotba érezzük magunkat akkor, amikor ránk nehezedik Isten „próbáló keze”.

Az ilyen testvérek számára szeretnék segítő, vigasztaló, gyógyító megoldást nyújtani, hirdetni, szolgálatom befejező részében, amikor elébetek hozom, emlékezetetekben idézem az adós szolga példázatát.( Máté 18:21- 35 )

Tudjuk, hogy ebben a történetben a király irgalmasságot , még pedig igen nagy irgalmasságot cselekedett azzal a szolgájával, aki neki egy igen nagy pénz összeggel tartozott, és nem tudta azt megadni. Ez az adós szolga megalázta magát, és türelmet kért a királytól. De a király látta, hogy a szolga soha nem lesz képes az adósságot megadni. Ezért megszánta, irgalmas volt hozzá, és – ahogy mondtam – minden tartozást elengedett Neki. – Viszont nem sokkal ezután ez a szolga találkozott egy olyan szolgatársával, aki neki egy sokkal kisebb összeggel tartozott. Ez a szolga is megalázta magát, és türelmet kért az első szolgától, ígérve, hogy nem soká megadja, amivel tartozik. Viszont ez az első szolga semmi

türelmet, tehát semmi irgalmat nem tanúsított, hanem kényszerrel követelte az adósság azonnali kifizetését. Ezt meghallván a király, minden irgalmát, türelmét vissza vonta az első szolgától, és a legkeményebben bánt el vele, mivel ő elfogadta ugyan a király irgalmát, de nem adta azt tovább.

Úgy gondolom, hogy mindegyikőnk előtt nyilvánvaló az, hogy mire tanít Urunk ezzel a példázattal. Arra tanít, hogy ha mi kértük és elfogadtuk Isten végtelen nagy, türelmes irgalmát, akkor elvárja tőlünk, hogy mi is legyünk irgalmasok a mellettünk lévő másik ember irányában.

Ez kb. a következőket jelenti:

Ha Isten türelmes, elnéző, tehát irgalmas folyamatosan hozzánk, akkor mi is igyekezzünk, az Ő Lelke segítségével ilyenek lenni mások felé.

Ha Isten megbocsátott, és megbocsát nekünk nagy bűnöket is, akkor mi is legyünk kész mindig másoknak megbocsátani, szintén a Lelke segítségével.

Ha Isten megbocsátott nekünk már akkor, amikor mi még ellenségei voltunk, és nem állt bosszút rajtunk, hanem megbocsátott és gyermekeivé fogadott,akkor mi is tudjunk még ellenségeinknek is megbocsátani, és ne legyünk feléjük soha bosszúállók, szintén az Ő Lelke segítségével.

Kérem nagyon, hogy Igénknek a figyelmeztetését vegyük nagyon komolyan, mert ha mi nem adjuk tovább az irgalmat,a türelmet, amit Istentől kaptunk és tanultunk, akkor mi sem várhatjuk, hogy Isten irgalmas és türelmes legyen hozzánk. Ha viszont továbbadjuk azt, akkor Isten hozzánk is annál irgalmasabb lesz.

Mindent összefoglalva, megtanulhatjuk, hogy minél többet továbbadunk Isten irgalmából, türelméből, mi annál gazdagabbak és boldogabbak leszünk. Így, és ezért, legyünk most is Isten tanításának, Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyünk annak megtartói is mindenkor. Á m e n.

***





B É K E S S É G

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész szolgálata

a Júdás ap. levele 2. verse alapján,

Pestújhelyen 2012 május 25.én



Kedves Testvéreim !

Ha egy kicsit elgondolkoztok az élet nagy kérdésein, akkor bizonyára igazat adtok nekem azzal az állításommal kapcsolatban, hogy az életnek egyik legfontosabb szava a BÉKESSÉG.

Ennek az a magyarázata, hogy Isten az embert egymás számára teremtette. Ezt látjuk abból, hogy amikor Isten megteremtette Ádámot, és Ádám egyedül élt, akkor Isten maga állapította meg azt, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”(1. Móz.2:18) Ennek nyomán „hozzá illő társat” alkotott Isten az első ember számára. Amellett, hogy Ő akarta elsősorban a gondjukat viselni, mondhatjuk, hogy egymásra bízta őket, hogy legyenek egymással segítő, támogató szeretetkapcsolatban, azaz, éljenek egymással jó békességben.

Itt rögtön rá szeretnék mutatni arra, hogy a Biblia szerint a békesség nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem bántom a másikat, hanem azt, hogy harmónikus, egymást támogató, boldogító, segítő, szeretetkapcsolatban élünk egymással.

Tudjuk, hogy az Éden kertben történt egy tragikus eset. Az ember elszakadt Istentől. De Isten nem szakadt el az embertől, és továbbra is várta, hogy az ember is törődjön továbbra is a másik emberrel, és éljen vele segítő, támogató szeretet kapcsolatban.

Sajnos, mivel az ember kiszakította magát az Istennel való segítő-támogató kapcsolatból, igen meglazult a másik emberrel való kapcsolata is.- Ha végig nézzük az emberiség történetét, a kezdetektől kezdve mind máig, akkor azt látjuk, hogy – sajnos – több volt a háború, több volt az egymás bántása a népek között is, és az egyes emberek között is, mint a békesség, tehát az egymással való törődés, és az egymáson való segítés. –A mai időkben megdöbbenve látjuk, hogy még – igen gyakran – családokban, tehát családtagok között is, milyen hamar elfogy a jó akarat, a megértés, a türelem, a segítő közösség vállalás, tehát igen hamar megszűnik az igazi – harmónikus – békesség, és elfoglalja helyét az ellenségeskedés, vagy legalább is a fásult közömbösség.

Itt kitérek arra, hogy – amint tapasztaljuk is a mindennapi életben – az ellenségeskedésnek lehetnek durva és kevésbé durva formái. De tudjuk, hogy igen gyakran a kevésbé durva formák is mennyi sok szenvedést, és megkeserítő boldogtalanságot, sértődést tudnak okozni, főleg családi, rokoni és ismerős körben, vagy éppen gyülekezetben, hittestvérek között.

De még tovább megyek a békétlenség részletezésében, és most arra mutatok rá, hogy azok között, akiket Isten egymásra bízott, azaz, akiknek bármilyen kicsi kapcsolatuk van egymással, azok között, igen gyakran a közömbösség, a nem törődömség, a fásultság és a részvétlenség, szóval az együttérzés hiánya, azaz, a lelketlenség is milyen nagy csalódást, és szív szerinti fájdalmat tud okozni.

Bár ne így lenne, de én biztos vagyok abban, hogy ti, jelenlévők, egyenként is tapasztaljátok mindezeket naponként. Bizonyára nagyon sok keserűségről tudnátok beszélni, példák sokaságával, hogy emberek hogy megbántottak egy-egy durva szóval, vagy csak azzal, hogy egy nehéz helyzetben nem szóltak semmit, és nem tettek értetek semmit , hanem csak közömbösek maradtak, tétlenek maradtak, és nem vettek téged észre a bajban, a bánatban.

Mindezek nyomában az alap Igénk kiemelkedően fontos szavával, és szavában

- Isten éltető, boldogító, jót akaró szeretetétől indíttatva - egy néhány segítő, gyógyító útmutatást szeretnék a szívetekre írni.

Először is emlékeztetek mindenkit, de elsősorban titeket, ittlévő testvéreim, hogy Isten akarata ma is érvényes, mi reánk is. Ez azt jelenti,hogy - bár Ő visel reánk elsősorban gondot, ahogy erről már szóltam is az előzőekben, de - egymásra is bízott minket. Ez azt jelenti, hogy egyenként, mindegyikőnknek, isteni küldetése, hívatása, tehát feladata, hogy törődjünk, még pedig folyamatosan, a másik emberrel, aki körülöttünk van, és akivel ilyen, vagy olyan, szorosabb, vagy lazább kapcsolatunk van. – Igen, az az isteni feladatunk, hogy szeressük, segítsük, vigasztaljuk és boldogítsuk a mellettünk lévő másik embert. De ezzel együtt, bizony, azt is hangsúlyoznom kell, hogy b ű n t követünk el, még pedig egyszerre Isten ellen, és felebarátunk, szeretteink ellen, ha módunkban állana segíteni a másik emberen, és nem segítünk rajta.

Biztos vagyok benne, hogy tudjátok Isten Igéjét, és én most mégis, mintha először hallanátok, úgy vésem a szívetekre Isten szavát: „Aki tehát tudna jót tenni, és nem teszi, bűne az annak” (Jakab 4:l7)

És most, amikor ezt az Igét említem, azt is kérem, hogy most szálljunk magunkba, és gondolkozzunk el az eddigi viselkedésünkön, magatartásunkon, és lássuk meg bűnbánattal, hogy hányszor elfordultunk a másiktól, hányszor nem törődtünk a másikkal, hányszor nem szóltunk egy jó szót, pedig szükség lett volna rá, és belőlünk pedig kitelt volna. Most lássuk meg bűnbánattal azt is, hogy olykor még az is bűn, hogy nem mozdulunk ki otthonról, mert mindig csak a magunk dolgaival vagyunk elfoglalva, és nem érünk rá, valakit meglátogatni. Olykor még arra sem tudunk időt szakítani, hogy valakit megkérdezzünk telefonon a hogyléte felől, és biztassuk azzal, hogy imádkozunk érte rendszeresen.

Bizony testvéreim, főleg mireánk, hívő keresztyénekre, az az igazság érvényes, hogy a tétlenséggel, lelketlenséggel és közömbösséggel párosuló önzőségünkkel követjük el a legtöbb bűnt. Tartsuk azt az Igét is mindig szem előtt, amely számos helyen meg van írva a Bibliában, mint Isten határozott parancsa: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39) –Mindezekre a bűneinkre csak egy megoldás van:a bűnbocsánat kérés!!! - Tudjuk, hogy először is mindig Istentől kell bocsánatot kérni, és aztán szeretteinktől, a felebarátunktól is.

Én most kivételesen, a második lépésre teszem a hangsúlyt. – Mivel mind annyian gyarlók, tehát bűnre hajlamosak vagyunk, és legtöbbször a körülöttünk lévőket bántjuk meg szeretetlenségünkkel, el sem lehet képzelni igazi jó békességes

kapcsolatot családban, gyülekezetben, és további lazább vagy szorosabb emberi közösségekben, folyamatos bocsánat kérés nélkül !!!

Tudom, hogy kemény a megfogalmazásom, de kimondom, hogy ahol nincs megalázkodó, őszinte bocsánat kérés, mégpedig rendszeres formában, folyamatosan, ott nincs igazi, boldogító, jó békesség sem! Ott legfeljebb csak képmutatás és színjátszás folyik, és a színfalak mögött hullnak a fájdalom és a magány könnyei, a szív pedig facsarodik és sorvad és gyötrődik, és jajgat a boldogtalan keserűségtől.

Éppen ezért ismételten kérem mindenkitől, és tanácsolom mindenkinek, aki családban, gyülekezetben, baráti, vagy munkahelyi, vagy szomszédsági , vagy bármilyen közösségben forgolódik, hogy tanuljunk meg bocsánatot kérni, mégpedig rendszeresen!!!

Számolok azzal is, hogy lehetnek közöttünk vagy körülöttünk olyanok, akiknek a bocsánat kérés egyszerűen nem megy, ilyen, vagy olyan ok miatt.

Az ilyen testvérek szívére egy bibliai Igét tudok és akarok a szívére írni, mint egyetlen, igazi megoldást. Ez az Ige a 2. Kor. levél 5:19-20-ban így van megírva: „béküljetek meg az Istennel!’

Igen, ha valakinek még nem megy, vagy nehezen megy az emberektől való bocsánatkérés, akkor annak először a mindenható Isten előtt kell megalázkodni, és Ő tőle kell először bocsánatot kérni, mégpedig „minden tudott és nem tudott bűnére”, hasonlóan a tékozló fiúhoz. – Viszonylagosan ezt azért könnyebb megtenni, mert Isten már megbékélt velünk, és Ő már megbocsátott nekünk minden bűnünket, és Ő már csak azt várja, hogy a bocsánatot Tőle mi „átvegyük”, és így béküljünk ki Ő vele. (úgy-e tudjátok, hogy az Istennel való ilyen kibékülést megtérésnek nevezi máshol a Biblia?)

Aki egyszer így kibékül Istennel, az utána a Lélek és a lelkiismeret vádolása nyomán, mindig meglátja a saját hibáját, hogy nem törődött a másikkal, hogy megbántotta, elhanyagolta, semmibe vette a másikat, szóval nem tett vele jót, kedves szóval, vagy jó cselekedettel, és magát megalázva, újra és újra kész bocsánatot kérni a másiktól.

Ha viszont nemcsak egy valaki gyakorolja ezt a magatartást egy családi, gyülekezeti, baráti, szomszédsági ,gyülekezeti közösségben, hanem mindenki cselekszi a másik felé ezt folyamatosan, akkor ott megvalósul az igazi, éltető, boldogító, szeretetben gazdag, jó békesség, és az emberek a mennyország előszobájában fogják érezni magukat !!!

A következő Igével kívánom ennek a megtapasztalását mindegyikőtök számára:

„Boldogok, akik békét teremtenek (=fáradozással munkálják), mert ők

az Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5:9 verse) á m e n .

***



S Z E R E T ET

Szabó Gyuláné, ny. ref. lelkész szolgálata

Pestújhelyen, 2012 május 26.- án .


Júdás levele 2 verse alapján.

Kedves Testvéreim!

Közületek, akik itt voltak tegnap délután, bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy tegnap az volt a feladatom, hogy a földi élet egyik legszebb, leggazdagabb tartalmú szaváról, a békességről szóljak.

Testvéreim, most pedig az az örvendetes feladatom, hogy az egész világ legcsodálatosabb, leggazdagabb tartalmú szaváról, a s z e r e t e t – ről szóljak.

Arról a szeretetről kell szólanom, amelyet minden ember igényel, keres, és amiből mindenki olyan nagyon keveset talál ebben a földi életben.

Igen, a szeretetet keresi, igényli még az az ember is, aki nem tudja, hogy mit keres, hogy mire volna neki igazán szüksége, csak mindig hiányzik neki valami, csak békétlen és boldogtalan lélekkel mindig valami igazi jót, valami igazi boldogítót keres, de úgy, mint ahogy az éhező, vagy szomjazó ember igényli, keresi azt, ami nélkül nem tud létezni, legfeljebb egy néhány napig még el tud vergődni a végső pusztulás előtt.

A világ tele van panasszal, elégedetlenséggel, keserűséggel, gyötrelemmel, és ezek nyomán tele van harccal, háborúskodással, és ezek nyomán pedig hangos a világ a testi-lelki fájdalmak nyomán előtörő sok „jaj” szótól.- Ismétlem, hogy mindennek a legfőbb oka a szeretet hiánya. – Biztos vagyok abban, hogy egyetértetek most velem, nem utolsó sorban azért, mert ebből ti is megtapasztaltatok, és tapasztaltok, talán nem is keveset, a mindennapi életben.

Bár ne így lenne, de lehet, hogy éppen Te vagy az, aki boldogtalannak szerencsétlennek érzi magát, talán már évtizedek óta, - még ha nem is látszik kivül rajta- azért, mert gyermek korában nem szerették eléggé. Mert fiatal korában csalódni kellett abban, akiben igazán megbízott. Talán később az csapta rád az ajtót, testvérem, és, a szívedet megsebezve, hagyott magadra akkor, amikor te jót akartál neki, vagy amikor éppen a legnagyobb szükséged lett volna az ő segítségére.

De a fájdalmas esetek sorának felsorolását nem folytatom, mert most mondhatok nektek egy jó hírt, amely a világ legjobb, legcsodálatosabb jó híre, hogy mindezek ellenére, amit eddig elmondtam, mégis van szeretet, még pedig igazi valóságos, éltető, boldogító, és főleg, mindenki által elérhető szeretet. És ez a szeretet Istennél van, mert Isten maga szeretet (1. János 4:5, l6 v) –Külön jó hírem az, hogy Isten az Ő szeretetét nem rejti magában, hanem ránk szeretné árasztani, és velünk szeretné megéreztetni, mert Ő ember-szerető Isten teljes egészében. – A Bibliából megtudjuk azt is, hogy Isten az embert, szeretettől indíttatva, teremtette, és Isten az embert a maga számára teremtette, hogy Ő vele állandó és szoros kapcsolata legyen az embernek éppen a kölcsönös szeretet által.

De amikor ezt a csodálatosan jó hírt most nektek elmondom, elébetek tárom, akkor egy fájdalmas , szomorú hírt is el kell mondanom. A Biblia alapján mondom, hogy az ember ebből az éltető, boldogító szeretet-kapcsolatban kiszakította önmagát, önállósította önmagát azzal az indokkal, hogy ő olyan akar lenni, mint Isten, és Istentől függetlenül, a maga életét akarja élni. – Ez volt az első bűnnek a lényege, és sajnos, ezt a törekvést, ezt a bűnös törekvést az ember, azóta is magába hordja, és, sajnos, mibennünk is bennünk él, és bennünk is munkálkodik ez az Istent bántó, bűnös indulat.

Az a világ legnagyobb csodája, hogy Isten továbbra is megmaradt a szeretet Istenének, és Ő továbbra is szeretni akarja az Őt megbántó, Ő tőle elszakadó embert. - Közelebbről ez azt jelenti, hogy a mai, bűnös világra, benne én reám is, meg te reád is, és minden emberre úgy tekint, hogy sajnál bennünket, és segíteni akar rajtunk, mert látja, hogy végső fokon ez az egész világ, minden ember, én is, te is, azért vagyunk boldogtalanok, mert az Ő igazi, teljes , éltető, boldogító szeretete hiányzik az életünkből.

De amikor ezt így elmondom, mint valami csodálatos, jó hírt, akkor bizonyára sokak szívéből felfakad az érthetetlenséggel párosuló kérdés, hogy ha ez igaz, akkor hogy lehet az, hogy mégsem ér el hozzánk ez az igazi szeretet, amire úgy vágyik mind egyikőnk szíve!?!

Feltételezem, hogy nektek is, akik most engem hallgattok, szívszorító, őszinte kérdésetek ez. Ezért én most erre a kérdésre szeretnék felelni, de rögtön mondom, hogy a Biblia alapján, és nem a magam okoskodásával szeretném tenni ezt.

Testvéreim! Annak, hogy nagyon sok ember nem tudja érezni, nem tudja megtapasztalni az életében az igazi, boldogító szeretetet, tehát Isten szeretetét, annak legalább két oka van.

Az egyik ok az, hogy bizony úgy van, hogy Isten nem erőlteti reánk az Ő szeretetét, mert akkor az már nem szeretet lesz, hanem erőszakos hatalmaskodás. Ebből következik, hogy aki vágyik igazán Isten éltető, boldogító szeretetére, annak oda kell menni hozzá, még pedig megalázkodva, és imádkozva, nyitott szívvel, és k ér n i k e l l azt Tőle.

A másik oka annak, hogy nem érezzük, úgy általában, Isten szeretetét, onnan adódik, hogy Isten bennünket két fajta szeretettel akar szeretni.

És pedig bűnbocsátó (megváltó) szeretettel, és gondviselő szeretettel.

De amikor erről a két fajta isteni szeretetről beszélek, akkor rögtön azt is hangsúlyosan és kiemelten kell a figyelmetekbe ajánlanom, hogy Isten, amikor közeledik felénk, akkor, minden esetben, először az Ő bűnbocsátó, megváltó szeretetét akarja velünk közölni. Tehát ezt akarja velünk éreztetni, és ezt akarja velünk megtapasztaltatni.

Idekapcsolódva, rögtön azt is nagyon kell hangsúlyoznom, mint nagy örömhírt, hogy ha először elfogadjuk Isten bűnbocsátó szeretetét, akkor utána, második helyen, fogja velünk éreztetni az Ő gondviselő szeretetét is!!!

E kettős igazság alapján, nyilvánvalóan azt kell tanácsolnom mindenkinek, nektek is itt lévő testvéreim, hogy aki éhezi, szomjúhozza, és ezzel együtt kéri is Isten áldó, éltető, boldogító szeretetét, az, először, bűnbánattal, megalázkodva, kérje Istentől, minden tudott, és nem tudott bűnére a bocsánatot. Sőt, kérje ezt naponként Istentől, legalább úgy, ahogy az Úri imádságban szív szerint kéri azt is Istentől, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket”…

Testvéreim! Azért kellett nekem ezeket az igazságokat ilyen hangsúlyosan elébetek adnom, mert sok embernél az a baj, hogy Istennek csak a második fajta szeretetét keresi, azt szeretné, és csak azt szeretné elnyerni, és megtapasztalni.

Ez közelebbről azt jelenti, hogy sok embernek csak az az igénye Isten felé, hogy „Isten, ha szeretsz, akkor add meg nekem ezt, vagy azt a földi jót”..” Isten, ha szeretsz, akkor őrizz meg minden kártól, bajtól”…. „Isten, ha szeretsz, akkor, büntesd meg a rossz akaróimat”.. és így tovább.

Viszont rá kell mutatnom arra, hogy Isten, minden földi, anyagi bajnál, nagyobb bajnak, nagyobb veszélynek látja az életünkben azt, hogy elintézetlen bűneink, azaz meg nem bocsátott bűneink vannak, és Ő ezeket látja a legnagyobb bajnak, veszedelemnek az életünkben. Sőt, ezt látja a legsürgősebben elintézendő problémának az életünkben. –Ezért akarja Ő, minden ember életében, először is a bűn kérdést elintézni, megoldani az Ő első fajta szeretetével.

Kitérés képen szólok arról is, hogy Isten azért akarja mindenkinek először is a bűneit megbocsátani, mert senki sem tudja, hogy meddig él ezen a földön. Lehet, hogy már holnap oda kell állanom Isten elé, mint igaz Bíró elé, hogy egész földi életemről számot adjak. Ott és akkor nem számít semmit, hogy mennyi földi jóval rendelkezem. Ott csak egy számit: az, hogy van-e a bűneimre bocsánat, azaz, Jézus vére tisztára mosta-e a szívemet itt a földön.

Példaként említem, hogy Isten minden bűn bocsánatot nem nyert embert olyan helyzetben lát, mint amilyen helyzetben van egy gyermek, aki gondtalanul játszik egy olyan lakásban, melynek a teteje már ég. Ez a gyermek akkor hiába kéri a szüleit, hogy „adjatok nekem újabb játékot, mert az eddigiek már unalmasak”. Ha hallja is a szülő a gyermek kérését, nem teljesíti azt, hanem a legsürgősebben kimenekíti a gyermeket az égő házból, és utána mindent megad gyermekének, amire csak szüksége van.

Ismételten, nagy hangsúllyal hirdetem tehát nemcsak nektek, hanem mindenkinek, hogy Isten szeret, azaz szeretni akar mindegyikőnket igaz, éltető, és boldogító szeretettel, de… de értsük meg, kedves testvéreim, hogy először Isten az Ő bűnbocsátó, megváltó szeretetében akar részesíteni, és ha azt elfogadjuk, akkor, utána, második helyen, részletet minket az Ő gondviselő szeretetében. Persze itt is meg kell mondanom, hogy minden fajta, önző kérésünket nem teljesít, de igenis, mindent megad nekünk, amire igazán szükségünk van ahhoz, hogy szép, békességes, boldog, és

megelégedett életet éljünk.

Ezek nyomán az utolsó szavaimmal csak biztatni szeretnélek arra , titeket, hogy vegyétek nagyon komolyan a bűnbánat idejét, és kérjétek valóban első helyen, bűnbánó, megtérő szívvel a bocsánatot, a kegyelmet minden tudott és nem tudott bűneitekre, és ugyanakkor, legyetek készek arra, hogy a szíveteket, életeteket, hálából néki adjátok, Krisztus tanítványai lesztek, Ő vele új életet kezdtek, és akkor az egész életetek megváltozik, mert az igazi úrvacsorázás után boldogan fogjátok tapasztalni a mindennapi életetekben, hogy Isten az Ő második, gondviselő szeretetét is bőséggel rátok árassza.

Minden mostani mondanivalómat, végezetül , abban a nagyon szép, és örvendetes, biztató Igébe foglalom, bele, mely a Máté ev. 6 rész. 33 versében így van meg írva: „ Keressétek e l ő s z ö r az Ő (Jézus Krisztus) országát, és igazságát, és ezek is, mind megadatnak néktek”

Imádságos szívvel, sok szeretettel kívánom néktek, hogy e bűnbánati héten, és a remélt, ünnepi úrvacsora vétel alkalmával, mindezt meg is tapasztaljátok!

Á m e n .



***

L I D I A. Ap. csel.l6:l3-l5.

Cím : A megtérés fontossága, tartalma és következményei.

( Ez az igehirdetés annak a szolgálatnak a bővített, szerkesztett változata, melyet Szabó Gyuláné, Julia mondott el a pestújhelyi ref. templomban július végén,a csendes délutánok alkalmával.)


Kedves Testvéreim!

Arról olvastunk mostani alapigénkben, hogy a második missziói útja alkalmával, Pál apostollal egy váratlan dolog történt. Kisázsiában járt, és látogatta az előző útja alkalmával alapított gyülekezeteket. De egyszer csak azt tapasztalta, hogy „Jézus Lelke nem engedte őket” a tervezett útirányba haladni. Majd éjjel pedig látomásban egy görög férfi azt kérte Páltól, hogy „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre”. Ezt a két jelenséget Pál határozott isteni útmutatásnak, sőt parancsnak vette, és ezek nyomán , az úti tervet megváltoztatva, a munkatársaival együtt, Macedóniába, tehát Európa földjére érkezett. Ez az utazás azért rend kívül nagy jelentőségű, mert ezzel az utazással érkezett meg a keresztyénség Európa földjére.

Európa földjén, az első város, ahol Pál munkálkodni kezdett, Filippi városa volt.

Erről a városról azt kell tudnunk, hogy tengerparthoz közellévő, római fennhatóság alatt lévő, nagy forgalmú világ város volt. Így érthető, hogy ebben városban csak nagyon kevés zsidó ember élt. Lukács, a szövegíró, arról beszél, hogy inkább csak néhány asszony gyakorolta a zsidó, ószövetségi vallást. Közöttük volt „prozelita” is. Így nevezték azokat a pogány embereket, akik komolyabb lelki szomjúságtól indíttatva, áttértek a zsidó vallásra, vagy legalább is részt vettek a zsidó szertartásokon.

Ezek közé tartozott Lídia is, aki most a történetünk középpontjában van. Ő is részt vett a zsidó asszonyok egyszerű istentiszteletén, melyet, főleg a szűkös körülmények miatt a közeli folyó partján tartottak valami sátor szerű épületben.

Pál, amikor hallott erről az alkalomról, a munkatársaival felkereste ezt az alkalmat, és beszélgetést kezdtek a jelenlévő asszonyokkal. Közben Pál elkezdett prédikálni, azaz, kezdett beszélni az asszonyoknak Jézus Krisztusról, mint megváltóról. Ezzel együtt beszélt a megtérés, az újjászületés szükségességéről, fontosságáról, majd az üdvösség lehetőségéről is. Pál prédikációjának a tartalma, nincs ugyan így részletezve Igénkben, de a következményből és a páli levelekből biztosan következtethetünk erre.

A következmény pedig az volt, hogy Lídia megtért, keresztyénné lett, elsőként Európában.

Ezt a csodálatos eseményt részletezi Lukács, a szöveg írója, legalább is olyan mértékben, hogy általa több döntő jelentőségű tanítást, sőt isteni üzenetet érthetünk meg ez alkalommal mi is a megtéréssel kapcsolatban.

Hogy ezeket mi most jobban megérthessük, és magunkévá tehessük, külön-külön szeretnék rámutatni Lídia megtérésének egyes részleteire, és ezekhez kapcsolódva kívánom elébetek adni, hirdetni Istenünk most hozzánk szóló üzenetét.

Először is utalok arra, hogy a szövegíró először azt említi Lídiáról, hogy „istenfélő” volt és ugyanakkor azt is mondja róla, hogy „bíborárus” volt.

E két jellemző szó arra enged következtetni, hogy a gazdagsága, ami a drága , bíborral festett ruha anyagokkal való kereskedésből származott, a boldogságra, igaz életre vágyó szomjas lelkét nem elégítette ki. Nem talált semmi megnyugvást az ő eddigi pogány vallásában. Ezért csatlakozott az egy Istent hívő zsidó csoporthoz, és vett részt, bizonyára máskor is, és most is az ő egyszerű istentiszteletükön, ima-órájukon. Azt mondhatjuk róla, hogy ő egy olyan – lelkileg- szomjas ember volt, aki kereste az igaz Istent, vagy legalább is lelkileg igényes volt, és valami igazi életre vágyott, ami a szívét igazán és tartósan békességgel, boldogsággal töltené meg. Feltételezhetjük, hogy ebből valamit megtalált ebben a számára új vallásban, de mindazt, amire vágyott itt sem találta meg eddig, amíg Pál nem szólt közöttük a Krisztus nyújtotta ingyen kegyelemről, és annak elfogadásának módjáról, a megtérésről. – Viszont most éppen ez a csodálatos dolog történt meg. Miközben Pál beszélt, Lídia pedig nyitott szívvel és szomjas lélekkel hallgatta azt,, egész valóját valami kimondhatatlan boldog megtapasztalás töltötte el, aminek nyomán egy gyökeres, átfogó pozitív irányú megváltozás kezdődött el az életében. Ez a változás olyan nagy, és olyan csodálatos dolog, hogy a szentíró nem is próbálkozik a részletes ismertetésével. Mi is csak a következmények alapján következtetünk erre, nagyon figyelve, az egész szentírás ide vonatkozó tanításaira, útmutatására. – Mindenesetre, itt rá kell mutatnunk arra, hogy ezt az emberek életében történő, ilyen jellegű változást nevezi az Ige m e g t ér é s n e k .

Mielőtt a Lídia megtérésének azon részleteivel foglalkoznánk, melyeket alapigénk is konkréten említ, az egész szentírás összefüggésében szeretnék itt külön is szólni a megtérés fontosságáról és tartalmáról azért , hogy rávilágítsak: miért is van nekünk is szükségünk arra.

Először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy Isten az embert - Ádámot és minket is egyenként – a maga számára teremtette, hogy vele szüntelen, örökkön örökké, élet- és szeretetközösségben éljen. A bűn elkövetése által az ember ebből fontos életközösségből szakította ki magát, és próbál mind máig Isten nélkül, Istentől elszakadva, Istenre nem hallgatva, csak a maga elgondolása szerint élni. Ez a törekvés érvényes ma is mind annyiónkra. Nem mindenkiben, de sokakban ez még úgy is megnyilvánul, hogy tagadják Isten létét, és így teljesen öntörvényű életet élnek Szabadságot hangsúlyoznak, és szabados életet élnek. Jónak tartják a maguk számára azt, ami nekik felületesen, pillanatnyilag jó. Így az életük lényege a mának, a jelen percnek való élés. A jelen felszínes örömeit hajszolják, de legtöbbször csak keserű mámort és csalódást, annak nyomán pedig töménytelen keserűséget találnak.

De bármennyien tagadják Isten létét, bármennyien nem hallgatnak Őreá, Ő létezik és lát mindent ebben a világban, és látja külön- külön mind annyiónk vergődő életét és sorsát

Az az érthetetlenül csodálatos, hogy. Isten , az Ő határtalan szeretete által nem haragszik a bűnös, Tőle elszakadt, sőt Vele szembefordult emberre, hanem inkább sajnálja, és kész az embert vissza fogadni a vele való éltető, boldogító szeretet-közösségbe. Csak azt kell tudni, hogy ennek megvan az Isten által kijelölt és meghatározott útja és módja.

Vágyik is sok ember közöttünk az Isten közelségére, mert érzik hogy az élet nagy bajaiban csak Isten tud segíteni. Ezért nemcsak a különféle pogány vallásokban, de még a keresztyén vallásban, közöttünk is, körülöttünk is vannak emberek, akik a maguk módján keresik az Istent. Keresik Istent úgy, hogy kisebb - nagyobb megjobbulást próbálnak felmutatni. Ezzel együtt sok vallásos buzgóságot, jó cselekedetet próbálnak felmutatni, remélve, hogy így Isten jó tetszését elnyerik, és ezzel együtt Isten őket minden kártól bajtól megóvja.

De ha elmélyedünk a mindennapi élet vizsgálatában, és ugyanakkor a Szentírás tanulmányozásában, rá kell jönnünk arra, hogy így nem lehet Istent megtalálni, és Vele személyes kapcsolatba jutni, mert Isten erre egy egészen más utat jelölt ki.

Pedig valószínű, hogy Lídia is így kereste Istent. És ekkor jött Pál közéjük és - minden bizonnyal- részletesen tanította az igaz Isten megtalálásának az útját, azaz az Istenhez való megtérés helyes módját.

Minden bizonnyal Pál rámutatott arra, hogy az ember legnagyobb bűne, az Istentől való elszakadás, és az az öntörvényűség, hogy én jobban tudom mint bárki, hogy mi a jó nekem, és ezért ’nem hallgatok senkire, csak magamra’. Isten szerint ez azért nagy bűn, mert magunkat többre tartjuk ilyen magatartással, mint Istent. – Isten viszont azt látja, hogy az ilyen életmóddal először is magunk ellen vétkezünk, mert hosszú távon, de sokszor rövid távon is, magunk tesszük tönkre az életünket. Szinte mondhatjuk hogy „magunk alatt vágjuk a fát.”

Ugyanakkor Istent is bántjuk és sokszor szinte haragra ingereljük ezzel a magatartással.- Így hiába keressük Őt bármilyen emberi vallásoskodással, emberi igyekezettel, a tudott és nem tudott bűneink, mint egy beton fal, nem engednek minket Isten közelébe.

Ha valakinek Istenre van szüksége, ha valaki keresi Istent, mert Vele kapcsolatba akar kerülni, annak először is rá kell döbbeni arra, hogy a tudott és nem tudott bűneinek milyen elviselhetetlenül nagy a súlya („bűnlátás”), és először azt kell valami módon elrendezni.

Mindezekre minden bizonnyal rámutatott Pál. De minden bizonnyal hirdette azt a nagy örömhírt is, hogy ha felismerjük és elismerjük, mentegetés és takargatás nélkül, alázattal és igaz bűnbánattal Isten előtt bűnös, sőt elveszett voltunkat, akkor Isten , a megváltó Jézus Krisztus érdeméért nekünk, ingyen kegyelemből megbocsát. De ezt Ő nem egy száraz, jogi cselekedetként teszi, hanem a kegyelme olyan gazdag, olyan csodálatos, hogy a bűneink bocsánatával együtt gyermekévé fogad, azaz visszafogad abba az élet- és szeretet-közösségbe, melybe Ő eredetileg is teremtett minket, és amelyből mi magunk szakítottuk ki magunkat dacos, gőgös elbizakodottsággal. Ekkor, és ezután nemcsak kisebb-nagyobb bajainkban segít rajtunk Isten, hanem az egész életünket megváltoztatja: egy új, igazi életet ad nekünk. Ezért nevezzük a megtérést új j á s z ü l e t é s n e k is. – A megtérés által lezárul a régi életünk, és az újjászületéssel elkezdődik a minőségileg sokkal magasabb rendű, igaz életünk, mely a boldog örökélet kezdete már itt e földön.

Az Istent kereső, „istenfélő”, tehát nagyon buzgó Lídiának a megtérése –újjászületése akkor történt, amikor Pál igehirdetését nyitott szívvel, vágyakozó lélekkel, nagy figyelemmel hallgatta. Sőt, az is írva van Igénkben, hogy Lídia, a hallgatás mellett „figyelt” is arra, amit Pál hirdetett. Ennek a szónak a tartalmában, az eredeti szöveg szerint, az is benne van, hogy a hallottakat szomjas szívvel várta, azokat fenntartás nélkül befogadta, és engedte, hogy az munkálkodjék a szívében, sőt az életében is.

De itt rá kell mutatnom arra – főként ha figyelembe vesszük az egész Szentírás összefüggő tanítását – hogy mégis Lídia magatartása nagyon kicsiny és csak „eszköz” jellegű ahhoz a nagy jelentőségű , alig megmagyarázható történéshez, amit a szentíró így ír le, hogy „az Úr megnyitotta a szívét” Lídiának. Ez a döntő mozzanat a Lídia megtérésében. Tehát az, hogy az Úr megszólította Lídiát, Pál apostol igehirdetésén keresztül, és Lídia pedig boldogan meghallotta azt, és boldogan engedte, hogy ingyen kegyelemből nemcsak megbocsásson neki az Úr, hanem hogy őt gyermekévé fogadja, új életet adva neki.

Kedves testvéreim! Bizonyára vettétek észre, hogy úgy beszéltem, Lídia megtéréséről, hogy azt, közben, magunkra is alkalmaztam. Tettem ezt azért, mert szerettem volna elébetek tárni Isten megtalálásának egyetlen helyes útját. Tettem ezt azért, mert úgy látom, hogy ma is vannak közöttünk olyan ’vallásos”, templomba járó, tehát sok tekintetben buzgó emberek, akik keresik Istent , de valójában nem találják meg, Nem találják meg, mert nem érzik magukat igazán kegyelemre szorult bűnösnek. – Durva bűnöket valóban most nem követnek el, viszont igyekeznek sok buzgóságot felmutatni, mint Lídia. – Azt, hogy Pál hogyan győzte meg Lídiát elveszett, kegyelemre szorult bűnös voltáról, azt pontosan nem tudom elétek tárni, mert ez nincs leírva alapigénkben. De – ahogy már az előbb többször tettem ezt, most is az egész páli irodalom alapján bátran merem mondani, hogy egészen biztos, hogy erről nagy hangsúllyal beszélhetett Pál, és ezt használta fel Krisztus Lelke Lídia megtérítésében.

Igy most nekem is az a feladatom, hogy elébetek tárja őszintén, Lídia megtérése történetének alapján, hogy emberi igyekezettel, emberi, vallásos /vallásoskodó/ buzgósággal Istennel nem lehet találkozni. Pedig – legalább is,sejtésem szerint,- nem kevesen így próbálkoznak Isten felé közeledni, nem utolsó sorban a templomba járásukkal.

Viszont annál nagyobb örömmel hirdetem, hogy Isten, ami Teremtőnk, aki egyben szerető és kegyelmes Isten, kész minden bevallott, tudott és nem tudott bűnünket megbocsátani, és ezzel a nagy megbocsátással együtt, kész velünk találkozni. Sőt a bűnbocsánattal együtt kész egy új életet teremteni bennünk, azaz kész minket is magához téríteni és újjászülni Igéje és Szentlelke által. Rajtunk csak annyi múlik, hogy hallgassuk, olvassuk az Igét kétkedés, fenntartás nélkül, vágyakozó szívvel, mint ahogy ezt Lídia is tette. A megtérés csodálatos élményével, elmondhatatlan megtapasztalásával pedig maga az Úr fog minket megajándékozni, mint ahogy tette ezt Lídiával is. Ez által az elmondhatatlanul csodás megtapasztalás által Isten visszafogad abba a csodálatos élet- és szeretet-közösségbe, amelybe Ő eredetileg is bele teremtett minket, csak onnan mi mindnyájan kiszakítottuk magunkat, és eltértünk tőle, mint a tékozló fiú, az atyai háztól.

Most szinte szeretnék odamenni mindnyájatokhoz egyenként,és erőltetés nélkül szeretnék mindenkit kérlelve kérni, hogy testvér, ne a saját buzgólkodásod érdemével keresd az Istent, mert így Ő nem tud és nem akar fogadni téged. De ha belátjuk, ha elismerjük, hogy volt idő, amikor mi is annyira bíztunk magunkban, hogy nem hallgattunk Istenre, hanem csak mentünk a magunk feje után, és csak a magunk vélt érdeke volt a fontos,és ezzel , és még sok tudott és nem tudott, titkos és nyilvánvaló bűnünkkel annyira megbántottuk Istent, hogy ezeknek a megbocsátása csak Jézus érdeme által lehetséges, és Jézus érdeméért kérjük minden bűnünkre a bocsánatot, akkor Jézus, a mi szívünk ajtaját is megnyitja, sőt belép oda, és ez azt jelenti, hogy hazataláltunk, hogy nemcsak megtértünk, hanem újjá is születtünk, Isten, visszafogadott a gyermekének, és így egy egészen más, minőségileg sokkal magasabb, igazi életet kezdhetünk Ezt a csodálatos lehetőséget hirdetem én most néktek nagy örömmel.

Biztató példának újra csak a Lídia megtérését említem. Mert nemcsak az ő számára , hanem sokak számára is elkészítette ott ő körülötte is a megtérés lehetőségét. Ezekről ugyan egyenként nincs szó az Igében, de a 4o.ik vers Lídia körül már más testvérekről is említést tesz. Tehát a Szentlélek folyamatosan munkálta más emberek szívében is a megtérést. – Így akarja ma is munkálni a te megtérésedet is, és mások megtérését is, és ismételten kérem, hogy engedjetek az Igének, a Szentléleknek, ha itt és most zörget a szívetek ajtaján! – Engedjetek, mert ez a világ legnagyobb boldogsága, a világ legnagyobb kincse, ha Istenhez megtérhetünk, ha az atyai házba, az Isten atyai keblére újra vissza térhetünk, és utána mindörökké a Vele való állandó szeretet-közösségben élhetünk. .

Azért, hogy ez a csodálatos találkozás a megbocsátó Istennel minél inkább valóságos legyen, és főleg, hogy minél inkább maradandó legyen, szolgálatom utolsó részében szeretnék arról szólani, hogy Lídia életében milyen következményei, milyen folytatásai lettek az ő megtérésének. – Mielőtt erről szólanék, külön kérem azoknak is a figyelmét, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy ők már megtértek. Ugyanis minden igaz megtérésnek igen nagy jelentőségű folytatásai szoktak lenni a Szentlélek folyamatos munkája nyomán. A megtérés csak kezdet, és ha nincs folytatása, akkor bármilyen nagy volt a megtérés élménye, az nem volt igaz, nem volt a Szentlélektől való. Az ilyen megtérés legfeljebb csak önbecsapás, érzelmi fellángolás, hangulat.

Biztatásul, bátorításul, és útmutatásként, hadd mutassak tehát rá arra, hogy Lídia életében, környezetében, az ő megtérésének milyen következményei mutatkoztak

l./ Kifejezetten nem mondja a szöveg, de én mégis határozottan kiérzem Lídia néhány rövid megnyilatkozásából és cselekedeteiből, hogy igazi nagy öröm töltötte el a szívét a megtérése nyomán. – Ma is így van ez testvéreim! A megtérő embernek van része a világ legnagyobb örömében, hisz nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, hogy Isten így szeret, hogy még a bűneimet is megbocsátja, és gyermekévé fogad Jézus érdeméért.

2./ Azt olvassuk, hogy Lídia a megtérése után megkeresztelkedett. Ennek a cselekedetnek kettős tartalma van: egyrészt a Jézus melletti döntés komolyságát és határozottságát fejezte ki mindenki előtt, másrészt azt a döntést, hogy örökre Jézusé akar lenni, elválaszthatatlanul, úgy, ahogy erről Róma 8: 38 szerint. Pál apostol is vall. – A mi megtérésünk komolyságát is bizonyítja az, ha ott van a szívünkben a vallomás, hogy „az életemet el sem tudom Jézus nélkül képzelni”. Ezzel együtt készséggel veszek rendszeresen úrvacsorát, és minden ilyen alkalmon kész vagyok az Úrnak örök hűséget fogadni.

3./ Lídiánál, a megtérése után, természetesen jött, hogy a háza népét is az Úrhoz segítette. Azt olvassuk róla, hogy „háza népével „ együtt keresztelkedett meg. – Példát ad nekünk itt Lídia a misszió, a bizonyságtétel folyamatos végzésére , amit először is a legnehezebbnek mondott területen, a családban kezdünk el. Megtérésünket igazolja, ha a mi szívünkben is ott él szüntelen a vallomás, hogy „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” Ap. csel. 4:2o.

4./ Lídia megtérésének a valóságát és komolyságát igazolja az is, hogy az előttünk lévő leírásból nyilván megállapíthatjuk, hogy ő nemcsak a szívét adta oda Jézusnak, hanem a házával, szinte mondhatjuk, hogy minden vagyonával kész volt az Urat szolgálni. Abból látjuk ezt, hogy kérlelte Pálékat, hogy szálljanak meg az ő házában. – Ránk is érvényes az az igazság, hogy aki az Úrnak adja a szívét, az kész , szükség szerint , a házával és minden javaival is az Úrnak szolgálni, még a tized adakozáson túl is.- Nálad így van-é ez , testvérem?

5./ Ez a megtérést bizonyító jel nincs szavakba foglalva de én bizonyosra veszem, hogy azért is tartotta Lídia a házában Pálékat, mert további, hitet építő Ige hallására vágyakozott. A mi megtérésünknek is, ez is jele és bizonyítéka mindenkor: az olykor áron is megvásárolt alkalom, a szorgalmas és rendszeres Ige-olvasásra és Ige-hallgatásra. Ugyanis a megtért embert számára a lelki táplálkozás legalább olyan fontos, mint a testi táplálkozás. Ugy-e , testvérem, te is így szereted az Isten Igéjét, mint az életnek beszédét?

Befejező szavaimmal az kívánom mindegyikőtöknek, hogy a mi kegyelmes és szerető Urunk ajándékozzon meg titeket ilyen igazi, boldogító megtéréssel, Ti pedig fogadjátok el azt

á m e n .



***

TÁBITA – DORKÁSZ

Apostolok Cselekedetei. 9:36-43 versek.

/ A jócselekedetek helye, szerepe és fontossága a hívő ember életében /


(Ez az igehirdetés annak a szolgálatnak szerkesztett változata, melyet Szabó Gyuláné, Júlia mondott el 2oo9 július végén a pestújhelyi templomban, a csendes délutánok alkalmával.)

/alább azért használjuk a Dorkász nevet, mert ez a név ismertebb a Tábita névnél a mi magyar beszédünkben/.



Kedves Testvéreim!

Ahogy hallottátok, a Bibliából Tábitának, görögül Dorkásznak /magyarul: Zerge/, egy, az első keresztyének idejéből való, keresztyén asszonynak a csodálatos életéről és a csodálatos haláláról olvastunk.

Csodálatosnak mondtam a halálát is, mert hallottátok, hogy azt olvastam róla, hogy Péter imája nyomán feltámadt a halálból Isten ereje által. Ennek a csodának sok tanulságos, és hitet erősítő részlete van. De én ezekre most még sem térek ki, hanem csak az ő, szintén nagyon csodálatos, tanulságos, és példaadó életével kívánok foglalkozni.

Ha elmélyülten figyelünk mostani Igénkre, hamar megragadja a figyelmünket az a kijelentés, amit mindjárt az első vers mond Dorkász-ról: „Sok jót tett és bőven osztott alamizsnát”. Ha nyitott szívvel vagyunk Isten előtt, akkor hamar felfogjuk megértjük azt is, hogy Dorkász nagyon szép példáján keresztül minket is, jócselekedetre, másokkal törődő, másoknak szolgáló életre tanít és buzdít most Urunk.

Azért, hogy ez a tanító példa most minél jobban hasson ránk, tehát hogy minél komolyabban megértsük a nekünk szóló isteni üzenetet, tegyük fel mindjárt azt a kérdést, hogy vajon közelebbről mi indította őt erre a bőségesen adakozó, másokkal törődő, szolgáló életre?

A készülésem során előttem az világosodott meg, hogy ennek legalább két oka volt.

Az egyik ok az a körülmény lehetett, hogy a szövegből nyilván következtethetünk arra, hogy Dorkász jómódú, gazdag nő lehetett, és így lehetősége volt az adakozásra. Még az is valószínűnek mondható, hogy egyedül élő , tehát család nélküli nő volt. Varrni viszont tudott és szeretett is, és így volt lehetősége arra is, hogy rászorultak részére ruhát készítsen, azaz, két kezi munkájával is másoknak szolgáljon, másokon segítsen.

Itt meg kell jegyeznem, hogy hajlok arra a vélekedésre, hogy ezt azért gyenge indoknak kell minősítenünk a jócselekedetekkel kapcsolatban. – Hisz, gondoljunk csak arra, hogy a mai időkben is, a legtöbb esetben azt látjuk / persze, tisztelet a kivételnek!/, hogy a gazdagok gyakran kevésbé hajlamosak a jócselekedetekre, az adakozásra, tehát a mások megsegítésére,

mint a szegényebbek. A világ fiai között is nagyon szomorú dolog ilyet látni, de még sokkal szomorúbb, sokkal fájóbb ilyet tapasztalni a gyülekezetek körében, vagy éppen a megtért hívők között.

Itt egy pillanatra megszakítom gondolataim fonalát és oda fordulok hozzátok, hozzád, kedves testvérem, és megkérdezem, hogy : úgy-e jól feltételezem, hogy te nem tartozol ezek közé, és hogy te nem adsz rossz , kiábrándító, megbotránkoztató példát mások számára az adakozás és a másokkal való törődés dolgában a megtértek között, és a gyülekezetben?

De máris visszatérek oda, hogy Dorkász esetében az adakozásnak volt egy másik, sokkal komolyabb indoka is. Csak ez a magyarázat kevésbé ismerős a számunkra. Pedig benne van a szövegben. A szent író, Lukács, „nőtanítványnak” nevezi Dorkászt. Tudnunk kell itt azt, hogy a görögben itt ugyanaz a szó áll, amivel a l2 apostol „tanítványnak” van jelölve. De tudnunk kell azt is, hogy az egész újszövetségben sok megtért, keresztyén nőről van szó, de ezt a megnevezést, hogy „nőtanítvány”, csak egyedül Dorkászszal kapcsolatban használja a Biblia. Tehát így a Biblia őt a l2 tanítvány mellé emeli, és oda rangsorolja. Bizonyára nem véletlenül történt ez. Ha pedig így van, akkor, a mi fogalmaink szerint , olyan dologra kell gondolnunk, hogy a gyülekezetben minden bizonnyal kiemelkedő személy volt Dorkász nemcsak a jócselekedetekben, hanem az igehirdetésben, és minden más lelki munkában is.

Szerintem ez a komoly, hit, ez a komoly lelki gazdagság lehetett az ő bőkezű adakozásának második , és egyben sokkal komolyabb rugója, azaz magyarázata.

Kedves Testvéreim ! azért kellett most nekem ezekről ilyen részletesen szólnom, mert az ő példáján keresztül most Isten azt akarja velünk megértetni, hogy Ő a mi hívő életünket is ilyen gazdaggá szeretné formálni a jócselekedetekben, azaz a másokat segítő szolgálatban. Ha pedig gondolhatok arra, hogy te – testvérem – próbálsz olykor másokon segíteni, másoknak szolgálni, akkor Urunk téged most szeretne ebben megújítani, és szeretne előrébb segíteni.

Kérem most tőletek azt, hogy engedjünk Isten Lelke és Igéje munkájának úgy, hogy most részleteiben is nézzük meg, hogy Dorkász példája szerint, és az egész Szentírás szerint, a jócselekedeteknek hol a helye, mi a szerepe és fontossága a mi hívő életünkben.

Először is hangsúlyt teszek arra, hogy az egész Szentírás szerint igen fontos a hívő ember életében a jó cselekvése, és a mások megsegítése, mert Isten ezt várja tőlünk. De rögtön azt is hangsúlyoznom kell, hogy nem annyira a megtérés előtt, hanem sokkal inkább a megtérés után várja Urunk tőlünk a jócselekedetet. A megtéréskor Ő ingyen kegyelemből adja minden bűnünkre a bocsánatot. Ingyen kegyelemből fogad minket gyermekeivé, és ingyen kegyelemből ajándékoz meg minket az új élettel és az örök élet ígéretével. De miután mindezzel érdemtelenül megajándékozott minket, várja, sőt akarja, hogy az Ő segítségével,

h á l á b ó l éljünk másokat segítő, szolgáló életet.

Itt most egy kis kitérést teszek, és így mutatok arra rá, hogy Istennek hármas célja van mindazokkal, akiket ő elhívott és kiválasztott magának, a megtérés ingyen kegyelme által: Az első cél: hogy hozzátartozva, gyermekei legyünk, második cél: hogy ezután Neki szolgáljunk,

harmadik cél: hogy a földi élet után üdvösséget adjon. E három cél fölött a legnagyobb célja velünk az, hogy Őt dicsőítsük, magasztaljuk örökkön örökké, tehát itt és odaát egyformán.

Isten, velünk kapcsolatos, céljai közül én most kiemelem a másodikat: a s z o l g á l a t ot. Rámutatok arra is, hogy Isten szolgálatának négy módját különböztetjük meg: Ima-szolgálat, Ige-szolgálat, szeretet-szolgálat, és jó példaadás, magatartásunk, helyes , hiteles életünk által. E szolgálati módok közül most kiemelem a szeretet-szolgálatot, amit az egyházi szóhasználat d i a k ó n i á n a k nevez.

Urunk, minket most, Dorkász példáján keresztül, éppen ebben a szolgálatban, a diakóniai szeretet-szolgálatban akar megerősíteni és elmélyíteni –Úgy gondolom, hogy szükségünk is van erre. Szükségünk van a megerősítésre azért, mert igaz ugyan, hogy teszünk olykor jót másokkal, de az a baj, hogy ebben hamar belefáradunk, és hamar beszűkül az életünk oda, hogy csak magunkkal törődünk, és azt mondjuk, - vagy gondoljuk – hogy „elég nekünk a magunk baja.”

Hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő az életünkben, és hogy most is megújuljunk hit-életünkben, és ezzel együtt a különféle diakoniai szolgálatokban, Dorkász életéből, az egész Szentírás tanítását is szem előtt tartva, tanuljuk meg, hogy az ilyen életútnak öt lépcsőfoka van:

Először is az Igét, és mindig az Igét kell komolyan hallgatnom, és kell hogy annak az üzenetét mindig meghalljam és komolyan vegyem Legyek én is „tanítvány” – „nőtanítvány,”’-ahogy ezt Dorkász esetében láttuk. Legyünk mi is mindig biztosak abban, hogy Isten minket nagyon, igazán szeret, és hogy a bűneink bocsánatával együtt Ő nekünk új életet adott. Sőt a Róma 8:32 v. szerint Ő,Jézussal együtt, „mindent” nekünk ajándékozott. A szorgalmas ige-hallgatás közben újra és újra boldogan tudomásul vehetjük, hogy mi valóban „gazdagok” vagyunk, elsősorban lelkileg, de még anyagiakban, külső dolgokban is. – Ez utóbbit azért merem állítani, mert a hívő ember külső, anyagi életén is ott van Isten áldása. És gazdaggá mindig Isten áldása tesz minket a Péld. 1o:22, és az I Tim. 6:6 szerint, és sok más Ige szerint.

Az Istennek kedves jócselekedeteknek második lépcsőfoka akkor tárul elénk, amikor az Igéből azt is megértjük, hogy Isten nemcsak minket szeret, hanem – éppen rajtunk keresztül – másokat is akar szeretni. Igen, akkor tudunk igazán jót tenni másokkal, ha megértem, hogy azért is ad nekünk Isten, érdemtelenül olyan sok lelki és anyagi áldást, hogy azt - vagylegalább is egy részét – továbbadjuk annak, akinek esetleg még nagyobb szüksége van, mint nekünk. Sőt, az a jó, ha Isten Igéje meg tud minket győzni arról, hogy valójában semmi nem a mienk. Minden Isten tulajdona. Mind azok felett, amikre azt mondjuk, hogy a „mienk”, azok felett mi csak ’sáfárok’ vagyunk. Az I.Kor. 4:7-ben ez van megírva.”… mid van, amit nem kaptál”

Tehát Isten szeretetének az áldásaival nekünk gazdálkodni kell, és a szükséges részen túl, nekünk tovább kell azt adni azoknak, akiknek arra jobban szüksége van. Ugyanis Isten rajtunk keresztül akarja a másik embert szeretni, rajtunk keresztül akar róluk gondot viselni. Itt még arra is hangsúlyt kell tennem, hogy ezt Urunk folyamatosan akarja velünk, illetve rajtunk keresztül cselekedni, ahogy ezt is láthatjuk Dorkász életében is.

Az adakozó, segítő szolgálat útjának harmadik lépcsőjeként említem azt, hogy az egy külön feladat, - és gyakran nem is kis feladat - hogy megtaláljuk a helyét és módját annak, hogy az Istentől kapott áldásokat mikor és főlek kinek kell tovább adnunk úgy, hogy az valóban áldásos legyen, és ugyanakkor Istennek kedves.

Dorkász példájából erre a kérdésünkre is sokat mondó feleletet és útmutatást kapunk. Ahogy ő tette, nekünk is elsősorban azokkal kell jót tennünk, akik hozzánk közel vannak, vagy legalább is közelebb vannak, fizikai és lelki értelemben. Konkrétabban ezt úgy mondhatjuk, hogy elsősorban a vér szerinti és a lelki családban, a gyülekezetben, kell sáfárkodnunk Isten áldásaival, mert elsősorban azokat bízta ránk Urunk. – De itt rá kell mutatnom arra is, hogy olykor a tőlünk távolabb állók felé is kell szolgálnunk. Jézus az „irgalmas samaritánus” történetében azt tanítja, hogy mindig a bajban lévő ember az a „felebarátunk,” akit úgy kell szeretnünk, mint magunkat.

Ebben a kérdésben hasznos útmutatást ad nekünk Pál a Gal. levél 6. rész lo. versében, ahol ez van megírva: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink hitben.”

Arra nézve, hogy a gyakorlatban mikor és hogyan tegyünk jót, jelentős segítséget kapunk az Efézusi levél 2:lo. versében, mely szerint a jócselekedetek alkalmait Urunk nekünk előre elkészíti, és nekünk azokat csak észre kell venni, és az adott lehetőségeket kell felhasználni. Ahhoz viszont, hogy ezeket az előre elkészített alkalmakat valóban észre vegyük, nagyon szükséges az, hogy minden reggel, már az első gondolatunkkal, odaszánjuk, felajánljuk magunkat és mindenünket Urunk szolgálatára. De nagyon szükséges az is, hogy egész nap figyeljünk a Lélek vezetésére, irányítására, indítására. Jó dolog, ha a szívünkben szüntelenül ott él az ének szerinti fohász: „Tégy Uram engem áldássá….”

Azért, hogy a fentieket még komolyabban vegyük, itt most , kitérés képen, egy intést kell megemlítenem . Jakab levele 4:l7. versében ez van megírva. „ Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak” Ezt az intést azért kell nagyon komolyan venni, mert – legalább is szerintem – nekünk, hívőknek, ez az egyik leggyakoribb bűnünk. Csalás, lopás és hasonló bűnök a mi életünkben már nem igen fordulnak elő. Mi nem igen úgy vétkezünk, hogy valami rosszat teszünk, hanem úgy, hogy nem tesszük a j ó t , a hitből fakadó szeretet szolgálatot. Lásd Gal. 5. rész 6, l3,l4 verseit, és Jakab 5. rész 8-26 verseit! Ezekből az Igékből értsük meg, hogy tétlenséggel, közönyösséggel, mulasztással éppen úgy vétkezhetünk, és vétkezünk is, mint a gondolattal, szóval és tettel elkövetett bűnökkel. Emlékezzünk még itt a II. Kor. levél 5:lo. versére is, ahol az van megírva, hogy: „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszt”

De itt most visszatérek a jó cselekvésének negyedik lépcsőjéhez, és annak főkép a módját akarom hangsúlyozni, amikor arra mutatok rá, hogy csak akkor kedves az Isten előtt, ha annak, indítéka, rugója a h á l a a d ás., – ahogy erről már fentebb is szólottam. Mindig szem előtt kell azt tartanunk, hogy mi cselekedeteinkkel nem tudunk semmit kiérdemelni. De erre nincs is szükség. Isten nekünk, bűneink bocsánatával együtt mindent ingyen kegyelemből adott, és ad folyamatosan. Viszont ”utólag” annál inkább várja Isten tőlünk a hálaadást. Pl. az I. Thess. 5:l8 versében ez van megírva: „mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztus által a ti javatokra.” .

Alapigénkben kifejezetten nincs ugyan róla szó, de bizonyosan következtethetünk arra, hogy Dorkász is minden jócselekedetét, minden diakóniai szolgálatát a hála lekötelező érzésétől indíttatva cselekedett. Viszont az ő példájából azt is megtanulhatjuk, és meg is kell tanulnunk, hogy a szóbeli hálaadás mellett, a köszönő imádság és a dícsérő éneklés mellett, nagyon helye van a jócselekedetekben, szeretet-szolgálatban, és különféle hála-áldozatokban megmutatkozó hálaadásnak is.

Amikor ezt említem, röviden kitérek arra, hogy bizonyára kedvesen veszi Urunk azt, ha valaki eljut odáig a hitéletében, hogy jövedelméből tizedet ad Istennek. – Azoknak mondom, akik ezt gyakorolják, hogy ne felejtsék el azt, hogy a hátramaradó kilenc tized rész is az Úré,és azzal is el kell egyszer számolni, hogy azt mire fordítottuk. Sőt arra is kész kell mindig lenni, hogy ha Úr többet kér, többet is adjak az Úrnak, illetve az Ő ügye támogatására.

Gondoljunk a bethfagéi gazdálkodóra, aki virágvasárnap a szamarát milyen készséggel adta oda, mert az „Úrnak szüksége volt rá”. Vagy gondoljunk a szegény asszonyra, aki a két fillérben „minden vagyonát” Istennek adta. De tanulságos a Macedóniai gyülekezetek példája is, amiről a II.Kor. levél 8. rész l-ll verseiben olvashatunk.

Ezek után rátérek a hitből, szeretetből fakadó jócselekedetek útjának, utolsó ötödik lépcsőjére. Ennek a lényege az a sok biztató és boldogító ígéret, amelyek arról szólnak a Bibliában, hogy Urunk bőséges jutalmat ígér már itt e földön is, és majd odaát, az üdvösségben is, azoknak, akik az Ő akarata szerint, és Dorkász példája szerint élnek adakozó és szolgáló életet, itt e földön.

E sok ígéret közül én csak a következőket említem most: Máté lo: 42-ben ez van megírva:

„Aki egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek, e kicsinyek közül, mert az tanítvány, bizony mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát”

A Máté 24:46-ban pedig ezt a biztatást olvashatjuk: „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön” / t.i. gondot visel a társaira.- lásd a további verseket is!/

A további drága ígéretek felsorolását elhagyva, kérlek titeket, testvéreim, hogy így és ezért legyünk most is Isten Igéjének ne csak hallgatói, hanem legyünk annak megtartói is , a Szentlélek segítségével, Isten dicsőségére, és a mi lelkünk üdvösségére.

á m e n !

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész







MÁRIA és MÁRTA Lukács 10:38-42 versei

Cím: „SZENT” ÉLET A CSALÁDBAN

(Ez igehirdetés annak a szolgálatnak szerkesztett,bővített változata, melyet Szabó Gyuláné, Júlia ref. lelkész mondott el a pestújhelyi templomban a július végi csendes délutánok alkalmával. )


Kedves Testvéreim!

Alapigénkben arról olvasunk, hogy Jézus Krisztus, tanítványaival együtt útban van Jeruzsálem felé, nem sokkal nagypéntek előtt. Betánia nevű vidéki kis városba érkeznek, ahol lakott egy három tagú testvér család: Mária, Márta és Lázár. Ezzel a családdal Jézusnak, személyes, baráti és lelki kapcsolata volt. Így természetes,hogy amikor megpihenésre gondolnak, Jézus ehhez a családhoz kopogtat be, és itt kér és kap is szállást.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a szövegben a többes szám is használva van, de a Jézus bekopogtatása már egyes számban van említve. – Így csak feltételezhetjük, hogy a tanítványok vagy azok egy része, Jézussal együtt, szintén ennek a családnak volt a vendége.

A megérkezés után érdekes, váratlan, és éppen ennek nyomán igen tanulságos helyzet kép alakul ki. A vendég (-ek) megérkezése után, az egyik nőtestvér, Márta a konyhába vonul, és minden erejét, minden figyelmét arra összpontosít, hogy a vendéget, (-ket), minél teljesebb ellátásba részesítse. Ezzel szemben Mária, elkezd Jézussal beszélgetni, sőt a szöveg szerint a „lábaihoz ült”, és úgy hallgatta Jézus beszédét, aminek a tartalma nyilván az evangélium volt. Mondhatjuk azt is, hogy Jézus Igét hirdetett, és tanítást adott az Isten országa csodálatos dolgairól. – Még azt is feltételezhetjük, hogy Mária a szíve mélyén valamit megérzett abból a fájdalmas igazságból, hogy Urunknak ez már az utolsó útja , számára pedig ez az utolsó alkalom arra, hogy Jézus pótolhatatlanul fontos tanításait hallgassa. Annál inkább buzgó, vágyakozó lélekkel hallgatta Jézus szavait, és minden tanítását.

De egy idő elteltével váratlanul megjelenik Márta, és váratlan, panaszkodó és békételen szavaival félbeszakítja a két személyes „istentiszteletet”. Szavaiból először is azt csendül ki, hogy az ő saját munkáját mindennél fontosabbnak tartja. Ennek nyomán felzaklatott lélekkel éppen Jézust kéri arra, hogy az igehallgató Máriát küldje ő hozzá a konyhába, hogy neki segítsen.

Erre a méltatlankodó és panaszos kérésre Jézus olyan széles látókörű, átfogó jellegű választ, tanítást ad, amely nemcsak Mártának, hanem nekünk is nagyon jó, nagyon fontos eligazítást ad arra nézve, hogy hogy éljük meg a hitünket a mindennapi életben, azaz, hogyan éljünk , hogyan élhetünk Istennek tetsző, szent életet otthon, családi körben, nem utolsósorban, mi házi asszonyok.

Mielőtt a részletekre rátérnék, rámutatok arra, hogy a szövegíró, Lukács is olyan fontosnak érezte Jézus szavait, itt leírt tanítását, hogy a történetet már nem is folytatta tovább. Lényegében mondhatjuk, hogy magát a történet folytatását már nem is tartotta fontosnak, így csak meglepő érdekességként említem meg, hogy nem is tudjuk, hogy hogy készült el az ebéd, és hogyan történt a vendég (-ek ) ellátása.

Viszont rámutatok arra, hogy amit Urunk mondott, főleg Mártának , azt Ő olyan tömören, közmondásszerű tömörséggel mondta el, hogy én most először magát a szöveget magyarázom, a mi magyar gondolkozásunk szerint részletezem, és így szeretném átadni néktek, a most nekünk szóló isteni üzenetet, tanítást.

Először is arra hívom fel a figyelmeteket, hogy Jézus szavaiban, lényegében három külön tanítás rejlik, melyeket én most egymástól elkülönítve, kívánok elébetek tárni.

Ha elmélyedünk az Ige tanulmányozásában, először is azt értjük meg, hogy Jézus az első szavaival szinte megdicséri Mártát a szorgalmas házi munkájáért, legalább is egy kis mértékben. Urunk első szavaira gondolok itt, amikor Ő - főleg a Károli fordítás szerint – elismeréssel említi Márta szorgalmát, aggódó és mindenre kiterjedő figyelmességét.

Isteni üzenetként megérthetjük azt,itt és most mi is, hogy Urunk,a maga helyén,a mi életünkben is fontosnak és szükségesnek tart, egyebek mellett, minden házi munkát, mellyel szeretteinkkel törődünk és rájuk gondot viselünk. Urunk az Ő gondviselő szeretetét, a családon belül, elsősorban egymáson keresztül árasztja ránk Igen gyakran ennek a legfőbb eszköze a családanya, azaz, a házi asszony.

Kitérésképpen megemlíthetjük, hogy a házi asszonyok gyakran érzik azt, hogy nem könnyű hívatás ez, mert tényleg nagyon sok törődést, türelmet és odaadást kíván ez, és külön az is nagyon fárasztó tud lenni, hogy a házi gondoskodó munkának, szinte soha sincs vége. Gyakran úgy van, hogy még a végére sem értünk, és már is lehet mindent elölről kezdeni.

Vigasztalásul, erősítésül három Igét említek itt:

Az I. Mózes 3:l9-ben Isten ezt mondja: „Orcád verejtékével eszed kenyeredet.”

I.Tim. 5:8 verse ezt mondja: „ha valaki az övéiről, és főként a háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél”.

Máté lo: 48. versében ezt mondja maga Jézus: „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ád inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány, bizony mondom néktek, semmiképpen nem fogja elveszíteni a jutalmát”.

De tovább menve, Jézus nagyon tömör tanításában a második nagy mondanivalója az, hogy a földi, mindennapi, háztartási munka nagyon fontos ugyan, de nem az a világ legfontosabb dolga. Amikor Jézus a földi, házkörüli munka fontosságát elismeri, ugyanakkor rámutat arra, hogy van annál még fontosabb dolog is a világon. Tehát Jézus a házi munkát csak relativen, viszonylagosan tartja fontosnak. Tehát nem az a legfontosabb dolog az emberi életben, tehát az nem abszolút módon, nem feltétlenül, és nem minden körülmények között az első helyen a legfontosabb. Ebből viszont következik a számunkra is az a tanulság, hogy

olykor tudni kell azt félre tenni, és azt abba hagyni a még fontosabb dologért. Mielőtt szólanék a Jézus által említett. „abszolút” fontos, tehát feltétlenül fontos, tehát a legfontosabb dologról, szeretnék rámutatni arra, hogy éppen azért, mert a házi munka, a földi, mindennapi munka csak viszonylagosan fontos, az embereknek, különösen a dolgos magyar embereknek és velök együtt a magyar háziasszonyoknak kísértése lehet könnyen az, hogy a munkájukat abszolutizálják, azaz a fontossági sorrendben az első helyre teszik és nem tudják azt félre tenni, abba hagyni, vagy esetleg megrövidíteni.

Ez a gyakorlatban olyanban mutatkozik meg pl.,, hogy valaki panaszolva mondja, hogy „nekem mindig annyi dolgom van, hogy én azért nem tudok templomba menni.” Vagy valaki azt mondja „Vasárnap a húsleves csak frissen és forrón jó.. Ha reggel előre főzök, elázik a tészta a levesben. Ha pedig délbe főzöm, nem vagyok kész vele l2 órára.”

/ Zárójelben mondom el, hogy mi annak idején vasárnap úgy tudtunk három faluban istentiszteletet tartani, hogy már szombaton, megfőztem a vasárnapi ebédet, és hála Istennek, gyermekeinket jó egészségben felnevelhettük /

Arról, hogy valaki rabja lehet a házi munkának, mert azt tartja a leges legfontosabbnak, két humoros esetet is megemlítek:

Adva van egy hívő asszony, aki mindig sóhajtozva mondja, hogy roskadozik a soha véget nem érő házi munkák súlya alatt. Mondja neki egy hittestvér, hogy”miért nem hívod segítségül a nyugdíjas férjedet”- a felelet:..” nem ért az semmihez, és még eltörne egy tányért. És amíg elmagyaráznám neki, hogy hogy és mit csináljon, én addig hamarabb megcsinálom és pedig úgy, ahogy én szeretem. Ezért inkább be se engedem a konyhába, ha én ott főzök vagy sütök”

A tanulságot úgy gondolom, nem is kell szavakba foglalni..

A másik esetről én magam nem győződtem meg, de az egyik faluban a szabó mester feleségéről azt beszélték, hogy olyan mániája volt a tisztaság, hogy minden vendég után a kilincseket hipós ruhával törölte le, még az utcai kapun is.

Tehát Jézus szavaiból kicsendül az az igazság, hogy mindenkinek, és így nekünk is hívő embereknek, háziasszonyoknak is, a jól begyakorlott mindennapi munka végzése közben is mennyire kell a Lélek vezetése és a Lélek által adott bölcsesség és józanság és mértékletesség.

Kell azért is, mert Urunk, Jézus az előttünk lévő Igében, harmadszor, a legnagyobb hangsúllyal mutat rá, hogy a földi dolgok mulandók, és azoknál fontosabb dolog is van. Sőt azt hangsúlyozza, hogy feltétlenül, el nem hanyagolható módon , csupán csak egy dologra van szükségünk. Ezt az egy dolgot Urunk nem nevezi meg, hanem Mária példáján keresztül tárja elébünk. Mi ezt úgy nevezhetjük meg, hogy magára Jézusra,mint minden élet, minden jó, minden áldás, és minden kegyelem forrására van mindig, feltétlenül és első helyen szükségünk. Ő benne, és vele együtt megkapunk mi mindig mindent, amire igazán szükségünk van. Róma 8:32 szerint!!! Ő benne kapjuk meg az örökéletet, mely már itt e földön elkezdődik a számunkra.

Csak ehhez meg kell tanulnunk Máriától, hogy Jézust úgy lehet az első helyre tenni az életünkben, hogy ha a Vele való elszakíthatatlan élet közösséget, szeretet-közösséget tartjuk „abszolút” fontosnak. Ezt a közösséget pedig elsősorban az Ige olvasásával, az Ige hallgatásával, és az annak való engedelmességgel lehet ápolni, ahogy ezt Mária tette, és ahogy ezt Máriától most is tanulhatjuk.

Igen, tanulásról beszélek itt, mert a „soha véget nem érő„ házi munkák között olykor igen nehéz Mária példáját követni. – De, testvéreim, legalább is próbálkoznunk kell ezzel!!! Igen próbálkozni kell, még pedig folytonosan, szüntelenül !! – Ha olykor nem sikerül, akkor is legyen a szemünk előtt, gondolatban az, hogy ez lenne az igazi, ez lenne a Jézushoz illő, tehát a „normális” keresztyén élet. Tudniillik, ha Jézus lenne mindig az első helyen, és igazán fontos csak Ő lenne mindig a számunkra.

Az előbbi mondatokban kétszer is említett „kell” szónak a további hangsúlyozására és további megerősítésére idézem és a szívetekre írom Jézus szavát, ami a Márk 8: 36-ban így van megírva: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall”

De kérem, hogy gondoljunk a Filippi levél 2:6-l2 verseire is. Itt megérthetjük azt, hogy Jézus értünk mindenről lemondott csak azért, hogy minket megváltson. Ez a Jézus várja, hogy mi is első helyen szeressük Őt és „érte tudjunk mindent elhagyni”. A ref. énekeskönyv 426 énekében olyan szépen tudjuk énekelni, hogy „érted mindent elhagyok”. Vajon , a valóságban, tudjuk-e legalább is a második helyre tenni, Jézus után a földi vágyainkat és céljainkat.? – persze olykor a nem feltétlenül fontos kötelességeinket is !?

Tudom, hogy a kérdésre, nehéz, sokszor nagyon nehéz őszinte feleletet adni. Ennek pedig, egyebek mellett az az oka, hogy minden reggel vár ránk a véget nem érő feladat, és sürget a feladat, sürget a mások,olykor épen türelmetlen, meg nem értő igénye, olykor követelése. Mind ezzel szemben a mi erőnk pedig véges, és olykor szinte azt érezzük, hogy „összecsapnak a hullámok a fejünk fölött”.

De mindezek ellenére, nagy örömmel hirdetem , testvéreim, hogy van megoldás, van igazi, isteni segítség Isten Igéjében a számunkra. Több ilyen segítő és vigasztaló Igét szeretnék most felolvasni és a szívetekre írni:

Először is olvasom Zsolt l27:2 versét: „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradtsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”

De talán még ennél is nagyobb vagy legalább is konkrétabb segítség a számunkra az ujszövetségben a Szentlélek ígérete, aki vezet, tanácsol, erőt adva segít, és józanságra, bölcsességre tanít minket, hogy a hétköznapi, családi életünkben is Istennek kedves, szent életet éljünk. Olvasom az Igéket, melyek erről szólnak János l4:26. I.János 2:2o. Zsolt 32:8. Péld. 3:3-7. Jakab l:5-6, 3:13-l8.

A János l4:26-ban ez van megírva: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, Akit az én nevemben küld majd az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam néktek…. Békességet hagyok néktek….ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

Az I.János 2:2o-ban ez van megírva: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mind.”

A Zsolt. 32:8 versében ezt ígéri az Úr. „Bölcsé teszlek, és megtanítlak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok , és rajtad lesz a szemem”

A Péld. 3 : 5- től ezt olvassuk: „. Bízzál az Úrban teljes szívből….minden utadon gondolj Reá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat..,”

Jakab l: 5-6 erre biztat: „Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, …

És meg is kapja.

A Jakab 3. rész l3 versétől is drága ígéretet olvashatunk a nekünk ígért isteni bölcsességről. Közelebbről, a l7. vers ezt mondja: „ a felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, és nem képmutató.”

Ha ezeket az Igéket imádságos szívvel elolvassuk, kapunk felszabadítást arra a józanságra,

hogy lehet nekünk olykor „nem”-et mondani szeretteink, unokáink szertelen kívánságaira. Ez azt jelenti, hogy „szolgáljuk”ugyan őket a házi munkánkkal, de nem szolgáljuk „ki” őket

minden Isten ellenes , vagy minket bűnre csábító, kívánságukban.

Ugyanakkor józan bátorságot kapunk arra, hogy bizonyságot tegyünk újra és újra szeretteink előtt arról, hogy ép azért is megyünk mindig Igét hallgatni, azért olvassuk minden reggel a Bibliát, hogy erőt nyerjünk egyebek mellett, arra is, hogy egész nap hűséggel végezzük a házi munkát és minden családi kötelességet. Tehát azért is tesszük mindig első helyre Jézust, hogy nekik is szolgálhassunk hűséggel.

De a Szentlélek vezetése, az Ige világossága, a felülről nyert józanság és bölcsesség mindig segít nekünk olyankor is dönteni, amikor élesen áll előttünk a kérdés: most kinek tegyek eleget: a családnak, vagy Krisztusnak?

Természetesen, van olyan eset, amikor bajban, betegségben, lelki alkalmakat elhagyva, a család, azaz szeretteink mellett kell maradnunk. De ilyenkor is a Szentlélek ad nekünk nemcsak bölcs józanságot, hanem belső bizonyosságot és jó békességet is, hogy most valóban ott kell helyt állnunk és szeretteinknek segítve, „szolgálnunk.”

Szóval, éppen akkor, ha szívünkben első helyen az Úr van, akkor Ő mindig segít abban, hogy a „pillanat aktualitását,”a pillanat felelősségét megérezzük, és azt a legjobb, a legfontosabb célra felhasználjuk Ehhez nagyon kell az isteni bölcsesség, és kell a Lélek vezetése, indítása, mert ezek gyakran „soha vissza nem térő alkalmak.” / a görög nyelv ezeket nevezi „kairosznak”, azaz minősített időnek!/

Ennek a gondolatnak további elmélyítése céljából rámutatok arra még itt, hogy az idők az alkalmak helyes felhasználásában segít minket az a bibliai igazság is, hogy ha szem előtt tartjuk azt, hogy ahogy mi magunk is mindenestől az Úréi vagyunk első renden, úgy az idő sem a miénk. A 31-ik zsoltár azt mondja, hogy „életemnek ideje a te kezedben van” –Tehát a Szentlélek segítségével meg kell tanulnunk, a kevés, a rohanó idővel jól gazdálkodni. Az a bölcs, aki fontossági sorrendet igyekszik érvényesíteni mindig a feladatok között. Az a bölcs, aki ,így gondolkozva, olykor nyugodt lélekkel ki tudja mondani magában és mások előtt is, hogy erre vagy arra nekem nincs időm. Azaz, én ilyen, vagy olyan dologra nem pazarlom a drága időt. Én azt a Jézust várom vissza, aki minden percben megérkezhet, és nekem az a legfontosabb, hogy Ő előtte ne valljak szégyent.

Igen , ha, mi hívők, úgy igyekszünk élni, ahogy Jézus a szavával és Mária példájával tanít most minket, akkor egyre inkább minden a maga igazi helyére kerül az életünkben. Így egyre inkább harmónikus, tartalmas, Istennek kedves, és Istentől megáldott életet tudunk élni. Így jutunk el oda, hogy az egyetlen igazán „szükséges dologban” , Jézus Krisztusban, és a vele való, elszakíthatatlan élet – és szeretet közösségben meg kapunk mi mindent, amire csak szükségünk lesz itt e földön is, és majd odaát is , a boldog örökéletben.

Segítsen Isten mindnyájunk, hogy boldogan megtapasztalhassuk mind ezt, itt e földön is, és majd odaát is, amit nekünk Urunk most tanított Igéjével és Igéjében Mária példájával.

Á m e n.

Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész