belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Szabó Julcsi

Hang az Ő szájában

Babits Mihály

Örökkék ég a felhők mögött című esszéjében hitének számtalan szegmensét érinti anélkül, hogy kimondaná, hiszek Istenben. Ez jellemzi Babits Mihályt. Végtelenül tudatos szerkesztésmód.


„Lírájában mindig is jelen volt valami nagyobb távlat, amely önmagát is fentebbről látja, nem okvetlenül önmagát akarja megírni, hanem én-felettesét. Azt az arcot, amely nemcsak van, hanem amelyet meg akarunk teremteni magunkból." – írja Nemes Nagy Ágnes A hegyi költőben Babits Mihályról. A mindenséget versbe venni vágyó költőben egyszerre volt meg a tiszta szívvel Istent szolgáló-ismerő én, és a tiszta szívéből Istent kereső. Korai éveiben szintúgy jelen van a zsoltárforma és az ima, mint az utolsó évek tudatos, megnyugvással már olykor rendelkező, Istennel betöltekezett verseiben. Babits Mihály istenes költeményei a huszadik század eleji magyar költészet fontos kordokumentumai. Mind életművében, mind a korszakban meghatározó, kortársaira kiható, intimitást ismerő és közvetlenséggel ötvözni tudó szövegek.

Babits műveiben a keresés, én-keresés egyszerre Isten-keresést is jelent. Korai éveiben ezen versei vagy állapotának leírásául szolgálnak (mint a Sírvers: „Ma föld fölöttem, föld alattam, / és nem emel, és nem aláz." vagy a Hiszekegy: „Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek, / istent látok, ezert, s nem szomorú a világ."), vagy a gyötrődő, okokat kereső, szenvedéllyel bíráló én beszél – ha csak az Imára („az én szomjamat tengered el nem oltja - / szegény vagy, Isten! mert mivel szívem betelnék / meg nem teremtheti erőd és örök elméd.") vagy A sorshoz című versre gondolunk („Vak isten! / vakon szövöd az évek tarka szőnyegét / és nem nézed, hol van visszája, hol szine; / villogó éles tűdre tűzve szívemet / fonákul szőtted szőnyegedbe.").


Babits verseinek ereje mégis abban rejlik, ahogyan az átmenet kitűnni látszik a sorokban. Ahogy a poéta emberré válik a sorok között. Ahogy valós félelmeit fogalmazza meg, akár önmagával „Mert orv betegség öldös íme engemet / és fojtogatja torkomat, / gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm / zihál, s mint aki hegyre hág, / mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, / kifulva, akként élek én / örökös lihegésben." (Balázsolás), akár a világgal „Visztek-e még ma odáig, ahol most csörren az ablak, / hol most csorran a vér, forran a forradalom? / hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi / s sarkra az Eszme kiáll isteni ríma gyanánt; / hol tán míg irom ezt, Magyarország nagy betegágyán / vér és kínok közt megszületett a Jövő." (Május huszonhárom Rákospalotán) kapcsolatosak. A Szent Balázshoz intézett könyörgés folytatódik a Psychoanalysis christiana „Krisztus urunk, segíts meg"-féle fohászban, s akárhogy dacol is verseiben Istennel, az olyan versek, mint a Miatyánk „s mondjuk, de nyögve, szomoruan, / - add, hogy mondhassuk könnyebben -: / Legyen meg a te akaratod!" egy abszolút tudatos, mélyhitű emberről tanúskodnak. De ő az is, aki a Zsoltár gyermekhangra szerzőjeként önmagát erősítendő ír, mire eljut az utolsó strófáig, „S kell, hogy az Úr áldja, védje / aki azt énekli: Béke."


Meghatározó szerepe van a Babits-életműben a fordításoknak: Dante Isteni színjátékát, Goethét, Poe-t, Shakespeare-t, Szophoklészt, Baudelaire-t fordított, Szent Ágoston Vallomásairól írt átfogó esszét. Önmaga nyugtalanságára, Istennel és idővel való versengésére talált válaszokat Ágoston gondolataiban. Ahogy tanulmányának végén fogalmaz: „Isten Igazságra Vezérlő Kalauza" számára a Vallomások. Inspiratív közeg ő maga is – Szabó Lőrinc, Török Sophie, Juhász Gyula, Nemes Nagy Ágnes között kibontakozásra képes emberként mutatkozik meg.


Ahogy ő nevezi, „a nyugtalanság korát" kellett megjárnia ahhoz, hogy aztán rátaláljon arra a megnyugvásra, amelyről az Eucharistia ír, „Egyik karja az Igazság / másik karja a Szeretet...", s hogy bizonysága legyen abba, amit már a Zsoltár férfihangra című versben megfogalmazott: „Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs. / Madárka tolla se hull ki – ég se zeng – föld se remeg, / hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, / aki téged meg nem ért."


A „nyugtalanság korát" jellemzi Babits állandó válaszkeresése (ha csak az Esti kérdésre gondolunk, önmagában egy, válaszokat talán nem is váró, de mindenképp gondolkodásra késztető kérdéssor, melyet csak tetéz a Jónás könyvében. Az identitását elvesztő Jónás kétségbeesett kiáltása szükséges ahhoz, hogy Babits megtalálja a saját hovatartozását. „Én, aki Jónás voltam, ki vagyok már? / Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?" – kérdezi, majd kimondja a Babits-életmű istenkeresésének tételmondatát: „Az én lelkem csak nyugodalmat éhez." A Jónásban útkeresésének állomásain szólal meg az utazó, Istennel folytonosan perelő Babits, s a mű végére „Jónás hallgatott". S mert „jönnek új Jónások", a Jónás imáját követően nem ír számottevő istenkereső verset – így marad meg kora emlékezetében. A Jónás imája második fele afféle babitsi fohász: megtalálni a régi hangot, s bátran szólni Istenhez és Istenről. Az egész életén át a Célt kereső megtalálta a Kulcsot. 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Istenképeink
Saját arcunkra faragott Isten

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Hitkérdések egy rendhagyó portré kapcsán
George Grosz: Hitler, vagy Káin a pokolban

Péter-Szarka László
Tükörbe nézve vagy a keretét vizsgálva?
Az önismeret felé Kierkegaard-ral

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Nevemben a sorsom
Gondolatok egy keresztnévről

Luzsica Fanni
Tükörrel szemben
Kinek látom magam?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy Bonhoeffer-vers margójára
Mások képei rólunk

Szabó Julcsi
Hang az Ő szájában
Babits Mihály

Mélység

Záborszky Zsófia
Pánikbetegség
Általunk teremtett démonok

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Fény és árnyék
Sár és lélek

Üzenet

Herbert Dóra
Fehér kövecske
Az igazi nevem

Áthallások

Hancsók Barnabás
Az én képeim az énképeim?
Nagyítás

B. Tóth Klára
Tükörvallató
Festő-önarcképek

Kitekintés

Thoma László
Ki vagyok én és ki lehetnék?
Hogyan határozza meg az énképet a környezet?

Látogatóink száma a mai napon: 4332
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570370

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat