belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth-Simon Károly

Fény és árnyék

Sár és lélek

Néhány hónapja vagyunk túl családunkkal egy költözésen, melynek során végre saját lakásunkat vehettük birtokunkba. Az eddigiekben albérlők voltunk, és nem alakíthattuk azokat saját ízlésünknek és tetszésünknek megfelelően. Most viszont más a helyzet – szabadok vagyunk úgy berendezni és dekorálni, ahogyan nekünk jólesik. Elő is kerültek azok a régi családi képek és ajándékba kapott festmények, melyek fontosak számunkra. Ahogy a falra akasztva elmegyünk mellettük és egy pillantást vetünk rájuk, szép emlékeket idéznek fel bennünk. A képeknek fontos szerepe van életünkben, mert megörökítenek valamit, egy pillanatot lefordítanak az örökkévalóság nyelvére, és elérhetővé teszik mindazok számára is, akik valójában nem voltak a történés részesei.

Paul Gauguin híres festményén – melyet mintegy végrendeleteként is értelmeznek – teszi fel az élet legfontosabb kérdéseit: Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? (D'où Venons Nous? Que Sommes Nous? Où Allons Nous?, 1897).

A Bibliát olvasó embereket is foglalkoztatják a válaszok, és miközben Isten létét a saját életünkbe belekalkuláljuk, új értelmet nyerhet az eredetünk, az életünk, a jövőnk és életcélunk megtalálása.

Böjte Csaba egyik könyvében így fogalmaz: „Az embert Isten egy marék porból teremtette, már az is csoda, hogy két lábon tudunk járni" (A szeretet bölcsője, Helikon, Bp. 2012. p. 75.). Eredetünk keresése a Teremtőhöz vezet vissza bennünket. Válaszokat keresve egy régi doboz akad a kezünkbe, melyben régi, megsárgult szélű fényképeket látunk.

Némelyiken már nagyon nehéz megállapítani, mi szerepel. Más képeket mintha nagyon jól ismernénk és értenénk – azt gondoljuk, pontosan tudjuk, mit ábrázolnak. De amint más perspektívából, más szempontból megnézzük őket, mintha teljesen más látvány tárulna elénk.

Az első képen egy marék földet látunk – termékeny, tápanyagban gazdag termőföld, melybe a virágainkat ültetnénk, a magokat vetnénk el jó termést remélve. Tudjuk, hogy mire való, tudjuk, hogy mit kezdhetünk vele, és azt is tudjuk, mik a korlátai. Isten kezében azonban – ennyire már ismerjük őt – minden új értelmet és jelentőséget nyer. Neki a birtokában vannak olyan összetevők és adalékok is, melyek gyökeresen tudják az általunk jól ismert dolgokat is szent szférákba emelni. A Szentírás szerint pontosan ez történt ezzel a darab földdel is: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élő lélekké" (1Móz 2:7, RKB). Minden mást, még az angyalokat is a szavával alkotta meg, minket viszont a földből gondosan megformált a saját kezével. Abban a darab földben többet kell észrevennünk – nemcsak az „anyatermészetet", hanem saját magunkat is. E világ anyagai közül semmi más nem emel ki bennünket, csupán az élet lehelete, Isten Lelke, mely éltetőnkül adatott. Talán ez a fajta földből származóság, földből valóság az oka az isteni figyelmeztetésnek a Jelenések könyvében: „...eljött a te haragod... ideje, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják" (Jel 11:18, RKB).

Egyszerre rendelkezünk materiális és természetfeletti alkotórészekkel is. Egyszerre kötődünk testünkkel ehhez a világhoz, hisz a föld porából származunk, lelkünkkel pedig Isten országához, mert a Szentlélek elevenít meg bennünket, ezt lehelte Isten az orrunkba. Egyszerre hordozzunk magunkon, testünkben a hasonlóságot e világ anyagaival és rendjével, és Istennel is, hiszen az ő képmására vagyunk megalkotva. Szárnyaszegett angyalok vagyunk, akik fizikai testük miatt ehhez a világhoz tartoznak, de akiknek a lelke – miként a gyertya lángja – mindig felfelé, Istenhez kívánkozik: „Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád!" (Zsolt 63:2, EFO).

Egy másik képen egy ismerősnek tűnő alakot pillantunk meg, akit árnyéka hűségesen követ útján. A kép elménkbe idézi a Teremtés könyvének beszámolóját arról, ahogyan és amilyen céllal a Teremtő alkotott bennünket: „Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket" (1Móz 1:26-27, RKB).

Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Isten maga a világosság – Jézus ezért mondhatja magáról: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága" (Jn 8:12, RKB). Isten a világosság forrása, ő maga a valóság, mi pedig az árnyéka vagyunk. Ahogyan ebben a világban a fény és árnyék elképzelhetetlenek egymás nélkül, ahogyan az árnyék nem létezhet önmagában a fényforrás nélkül, úgy az ember is Isten árnyéka. Nem ura saját létezésének, hanem a visszatükröződése Istennek. Azért létezünk, mert Isten létezik. Ő a lét, a fény, mi pedig az ő létezésének gyümölcsei vagyunk, és a teljességet akkor élhetjük meg, ha útján árnyékként követjük őt.

Felhasznált fordítások:
RKB – Revideált Károli-fordítás, Veritas Kiadó, Budapest, 2012.
EFO – Egyszerű fordítás, Bible League International, WBTC, 2012. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Istenképeink
Saját arcunkra faragott Isten

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Hitkérdések egy rendhagyó portré kapcsán
George Grosz: Hitler, vagy Káin a pokolban

Péter-Szarka László
Tükörbe nézve vagy a keretét vizsgálva?
Az önismeret felé Kierkegaard-ral

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Nevemben a sorsom
Gondolatok egy keresztnévről

Luzsica Fanni
Tükörrel szemben
Kinek látom magam?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy Bonhoeffer-vers margójára
Mások képei rólunk

Szabó Julcsi
Hang az Ő szájában
Babits Mihály

Mélység

Záborszky Zsófia
Pánikbetegség
Általunk teremtett démonok

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Fény és árnyék
Sár és lélek

Üzenet

Herbert Dóra
Fehér kövecske
Az igazi nevem

Áthallások

Hancsók Barnabás
Az én képeim az énképeim?
Nagyítás

B. Tóth Klára
Tükörvallató
Festő-önarcképek

Kitekintés

Thoma László
Ki vagyok én és ki lehetnék?
Hogyan határozza meg az énképet a környezet?

Látogatóink száma a mai napon: 4082
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376293

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat