belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Luzsica Fanni

Tükörrel szemben

Kinek látom magam?

Az elmúlt években sokszor gondolkoztam azon, vajon mennyire valódi az a kép, amelyet a tükörben látok önmagamról. Mihez viszonyítva gondolhatom ilyenkor szépnek vagy rondának magamat? Egyáltalán, miért vonz annyira a tükör, hogy mindig bele akarok nézni?

Fotósorozatomban négy tizenéves lányt fotóztam, akik még keresik az útjukat az önismeret felé, és próbálják megismerni saját belső és külső világukat. Sokszor én is máshogy láttam magamat, nem tudtam elfogadni a külsőmet, próbáltam elfedni a hibáimat, végül pedig inkább bele sem néztem a tükörbe. Ez a világ nagyon sok torz képet vetít elénk olyan szépségideálokról, amelyek nem természetesek és nem is léteznek. Görcsösen ragaszkodtam a többi ember véleményéhez, közben pedig elfelejtkeztem arról, ki is vagyok valójában.Egy fiktív történetben szeretném megeleveníteni a fotóimat, amelyek arról szólnak, hogyan lehetnek ránk negatív hatással a hamis tükörképeink, amelyeket a gondolatainkban építünk fel.

Már több hete nem mertem bele nézni a tükörbe. Valami furcsa dolog történt velem, lehet csak a fáradtságtól képzelődtem, de azt hiszem, a tükörképem életre kelt és elhagyott engem. Minden reggelem ugyanúgy kezdődött, felkeltem, bekapcsoltam a rádiót, majd mentem a fürdőszobába mosakodni. Ezen a bizonyos reggelen viszont valami megváltozott.


Amikor a fürdőszobába léptem, hirtelen valami hiányérzetem lett, nem tudtam rájönni, mit keresek, de nagyon ideges lettem, hogy nem találom. Végül sikerült kicsit megnyugodnom, de fogmosás közben észrevettem, hogy a tükörképem nem mos fogat, csak áll és szigorú tekintettel néz engem. Ez lehetetlen. Most álmodom, vagy ez a valóság? Gyorsan leöblítettem az arcomat, hátha csak rémálmaim vannak, de nem történt semmi változás. A tükörben továbbra is mozdulatlanul álltam, mintha minden megszűnt volna körülöttem. A lábaim lecövekeltek, próbáltam rájönni, mi történhetett.

A következő napokban is ez folytatódott. A tükörképem csak ült és nem nézett fel rám, néha kimondottan elfordult tőlem. Egyre jobban bántott a dolog, hiszen mégiscsak hozzám tartozik. Miért fordít nekem hátat? Úgy éreztem, itt az ideje, hogy letakarjam egy lepedővel, hiszen a funkcióját nem tudja betölteni, vagyis ilyen formában használhatatlan, csak a baj van vele. Lehet, csak menekültem magától a probléma forrásától, de abban a pillanatban nem tudtam mást tenni. Most már eltelt jó pár hét így, hogy nem láttam magamat a tükörben, kezdem megszokni ezt az állapotot, mégis csábít a gondolat, hogy levegyem a lepedőt róla. Nem is tudom, mitől félek ennyire, mi akar visszatartani, hiszen ez csak tükörkép. Addig-addig mondogattam magamnak, amíg teljesen el nem hittem, hogy nincs semmi jelentősége a hamis tükörképemnek.

Ma reggel viszont ismét furcsa dologgal találtam szembe magamat. A letakart tükör elé oda volt helyezve egy nagy kő. Először nem értettem a jelentőségét, csak azon csodálkoztam, hogy került oda. Felemeltem, megforgattam, pont jól beleillett a kezembe, mintha arra várna, hogy eldobjam valamerre. Ekkor nyilalt belém az érzés, hogy valami nincs rendben velem, és azért van itt ez a nagy kő a kezemben, hogy ezzel vessek véget a hamis énképemnek.
Levettem a lepedőt a tükörről, most újra ott álltam szemben saját magammal, pont ugyanolyan esetlenül és magányosan, mint előtte. Csak szorítottam a követ, nem dobtam el, egyszerűen csak megbocsájtottam magamnak, és végre elhittem, hogy én is értékes ember vagyok úgy, ahogy Isten megteremtett.

 

„Most még tükör által homályosan láttok..."


Ez az idézet a Bibliából van. Isten arra utal, hogy itt, a földön mi még csak tapogatózunk, a teljességet majd csak az ő országában fogjuk megkapni. Sokszor tényleg olyan, mintha csak néznénk kifelé, de nem látnánk meg igazából a dolgok értelmét. Elképzelünk egy képet magunkról és a világról, de az egész összessége még hiányzik. Ezt a homályosságot látjuk sokszor a tükörképeinkben is, de a szemeink valódi megtisztulását csak Istennél tudjuk majd megtapasztalni. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Istenképeink
Saját arcunkra faragott Isten

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Hitkérdések egy rendhagyó portré kapcsán
George Grosz: Hitler, vagy Káin a pokolban

Péter-Szarka László
Tükörbe nézve vagy a keretét vizsgálva?
Az önismeret felé Kierkegaard-ral

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Nevemben a sorsom
Gondolatok egy keresztnévről

Luzsica Fanni
Tükörrel szemben
Kinek látom magam?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy Bonhoeffer-vers margójára
Mások képei rólunk

Szabó Julcsi
Hang az Ő szájában
Babits Mihály

Mélység

Záborszky Zsófia
Pánikbetegség
Általunk teremtett démonok

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Fény és árnyék
Sár és lélek

Üzenet

Herbert Dóra
Fehér kövecske
Az igazi nevem

Áthallások

Hancsók Barnabás
Az én képeim az énképeim?
Nagyítás

B. Tóth Klára
Tükörvallató
Festő-önarcképek

Kitekintés

Thoma László
Ki vagyok én és ki lehetnék?
Hogyan határozza meg az énképet a környezet?

Látogatóink száma a mai napon: 7177
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57379387

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat