belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Herbert Dóra

Fehér kövecske

Az igazi nevem

A győztesnek kis fehér követ adok, a kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja. (Jel 2,17)

Valahányszor a Jelenések Könyvének ezeket a szavait hallom vagy olvasom, olyasféle várakozással teli öröm ébred a szívemben, amilyen gyermekkoromban az ajándékok bontogatásakor fogott el. Úgy képzelem el a fehér kövecskét, mint egy egészen személyes ajándékot attól, aki a legjobban szeret. Mint egy szerelmes vallomást, amely megmutatja, kinek lát a Vőlegény. Mint egy oklevelet, amely beiktat az örökségbe. Mint egy közös, szépséges titkot, amely végérvényesen és elszakíthatatlanul összekapcsolja a Teremtőt és teremtményét.

Számomra ez a különös kövecske azt jelenti, hogy a Mindenség Ura pontosan ismer és személyre szabott feladattal hívott létbe engem és téged. Személyek vagyunk, akárcsak Ő, szerethető, szeretett és szeretni képes személyek. Minden botlás, gyarlóság és hűtlenség ellenére Isten már ma látja bennünk azt, akinek a fehér kövecskén álló név kijelent és ő mindent megad ahhoz, hogy tényleg fel is növekedjünk hozzá.

Csodálatos ország vár ránk odafent, és mindegyikünket a saját helye várja. Nem kell félnünk, hogy valaki más ül a székünkön, itt nincs tolongás, bár megszámlálhatatlan a győztesek serege.
Tudom természetesen, hogy a győzelem is szükséges ahhoz, hogy ezt az egyedi helyet betölthessük. Tudom, hogy ez valóságos harc, de azt is tudom, hogy a győzelmet a Bárány már megszerezte. Az évek múlásával egyre inkább abban látom a harc lényegét, hogy megmaradjunk a gyermeki bizalomban, hogy a harcot ne a földi értelemben vett fegyverekkel és erővel akarjuk megvívni, hanem a szeretet kiszolgáltatottságával, gyengeségével, alázatával – ahogyan a Megfeszített. Érzem ennek a küzdelemnek a súlyát és nehézségét, ugyanakkor gyönyörűségét is megtapasztalom a kegyelem pillanataiban.

Úgy tartják, hogy az angyalok csodálattal és tisztelettel figyelik az anyag korlátai között és egyszersmind a szellem és lélek magasságaiban élő embert, akinek szabad akaratát a Mindenható tiszteletben tartja. Valóban felemelő dolog és megtiszteltetés embernek lenni!
A fehér kő és a rajta álló név annak a gyönyörű egységnek a jelképe és pecsétje, amelyben az ember akarata végre teljesen összhangban van a Tökéletessel, amelyben már nincs fátyol, nincs félelem és nincs kétség, csak szeretet van, öröm és békesség.
Ebből a távlatból más a súlya és fontossága a földi életünknek. A döntéseink jelentősége megnő, a nehézségek viszont eltörpülnek, amikor a cél nagyságára tekintünk. Felértékelődik az emberség, hiszen Jézusban láthatjuk, hogy a szó legnemesebb értelmében embernek, emberségesnek lenni isteni dolog!


Sokáig nyomasztott az a kép, amely Istent kicsinyes vizsgáztatóként, hibáimat vadászó ellenőrként állította elém, vagy inkább mögém, mintha nem is láthatnám őt, aki viszont bármikor lecsaphat... Hátborzongató. De ez a kép is a vádló egyik galád hazugsága.
Boldogan és hálásan vallom, hogy Isten gyöngéden és igényesen szerető apa, abba, apácska. Kendőzetlenül megmutatja az igazságot, a vétkeinket sem mentegetni fogja, hanem elveszi és a tenger mélyére veti őket! Az ő irgalmas szeretete talpra állít és feladatot ad – nem béklyózó utasítást, hanem megtisztelő megbízatást.


El tudom képzelni, ahogy cinkos mosollyal csúsztatja majd a markunkba a kis követ, és a tekintete bíztat: a szíved mélyén, legigazabb vágyakozásaidban mindig is ott volt ez a név, íme vedd, vállald, viseld és légy egészen az, akinek a szívem megálmodott téged! 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Istenképeink
Saját arcunkra faragott Isten

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Hitkérdések egy rendhagyó portré kapcsán
George Grosz: Hitler, vagy Káin a pokolban

Péter-Szarka László
Tükörbe nézve vagy a keretét vizsgálva?
Az önismeret felé Kierkegaard-ral

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Nevemben a sorsom
Gondolatok egy keresztnévről

Luzsica Fanni
Tükörrel szemben
Kinek látom magam?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy Bonhoeffer-vers margójára
Mások képei rólunk

Szabó Julcsi
Hang az Ő szájában
Babits Mihály

Mélység

Záborszky Zsófia
Pánikbetegség
Általunk teremtett démonok

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Fény és árnyék
Sár és lélek

Üzenet

Herbert Dóra
Fehér kövecske
Az igazi nevem

Áthallások

Hancsók Barnabás
Az én képeim az énképeim?
Nagyítás

B. Tóth Klára
Tükörvallató
Festő-önarcképek

Kitekintés

Thoma László
Ki vagyok én és ki lehetnék?
Hogyan határozza meg az énképet a környezet?

Látogatóink száma a mai napon: 2484
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374698

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat