belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Záborszky Zsófia

Pánikbetegség

Általunk teremtett démonok

Véleményem szerint az egyik legalattomosabb betegség a pánikzavar. Mivel a pánikroham tünetei nagyon hasonlítanak a szívrohaméhoz, így sokan infarktusgyanúval kerülnek kórházba, hívnak mentőt. Így van, aki nem is tudja – vagy nem akarja elfogadni, hogy pánikzavarban szenved. A betegség azonban világszerte egyre gyakoribb, a népesség mintegy 2-3%-ában fordul elő, nőknél statisztikailag kétszer gyakoribb.

A pánikroham jellemzően hirtelen támadó, átlagosan max. félóráig tartó átmeneti állapot, mely nagyon erős szorongással, intenzív félelemmel jár. Azokat nevezzük pánikbetegnek, akiknél a roham ismétlődik, vagy súlyosan rettegnek annak újbóli megjelenésétől.

Azért neveztem alattomosnak ezt a betegséget, mivel:

1) Bárhol, bármikor bekövetkezhet. Tünetei hirtelen jelennek meg, elemi erővel, látható ok nélkül. A pánikrohamot átélő személy szívverése felgyorsul, nehezen kap levegőt, izzad, zsibbad, szédül, hányingere van, gyakran viszketnek a végtagjai, görcsöl a hasa, elpirul, reszket, azt érzi, hogy mindjárt elájul, mintha álomban lenne, és egy fal választaná el a külvilágtól. A rohamot átélő ember retteg attól, hogy elveszíti a teljes kontrollt maga felett, és elemi erővel fél attól, hogy meghal.

2) Nagyon könnyen kialakul a pánikrohamok következtében az úgynevezett agorafóbia, a nyílt terektől való félelem. Ahol először átélt az ember pánikrohamot, attól a helytől félni fog, egyedül semmiképp sem mer újra odamenni, legfeljebb kísérettel. Majd az ahhoz hasonló helyekre sem mer kimenni, és egyre jobban beszűkül az élettere, míg a végén már egyáltalán nem mer egyedül elindulni otthonról.

3) Ez a folyamat igazi ördögi kört indít el. Ahogy az élettér szűkül, a szociális kapcsolatok is csökkennek az ember életében, s egyre több ideje marad otthon magában rágódni, gondolkodni, félni attól, hogy mikor jön a következő roham. Lehet, hogy próbál koncentrálni arra, hogy elkerülje a következő rohamot, de mindegy, hogy van benne, az agy csak azt érzékeli, hogy a roham a központi téma, így mintegy önbeteljesítő jóslattá válik, valóban elősegíti ennek létrejöttét.

Ebből is következik, hogy sokat segít egy pánikbetegnek, ha elterelik a figyelmét. Minél inkább másra figyel, annál kevesebb az esélye az új rohamnak, és annál hamarabb lefut a rosszullét. Dolgoztam a Sziget fesztivál ambulanciáján, ahova nem kevés fiatalt hoznak be pánikrohammal. Számtalan olyan esetre emlékszem, ahol az segített a legtöbbet, ha beszéltettem másról, kérdezgettem, viccelődtem, eltereltem a figyelmét. Ha valaki melletted pánikrohamot él át, és nincs, aki segítsen, akkor (a mentő hívása után) érdemes fogni egy zacskót és odatenni a szája elé, abból lélegeztetni, ez segít lenyugtatni a légzését a vérébe visszakerülő szén-dioxid miatt. Utána érdemes vele együtt lélegezni, hogy követhesse, utánozhassa a te légzésed, ritmusod. Lassú, nagy levegővételekre biztathatod. Majd, ha már egy kicsit lenyugodott, jöhet az előbb említett figyelemelterelés, kérdezgetés, másról való beszéltetés.

Mivel ez az alattomos ördögi kör nagyon veszélyes mind a fizikai (kardiológiai betegségek kialakulását segítheti elő), mind a pszichés egészségre (romlik az életminőség, kialakulhatnak hangulatzavarok, akár öngyilkossági gondolatok is, sokan ekkor kezdenek tudatmódosító szereket fogyasztani), ezért fontos mihamarabb megállítani.

Először is, mivel a pánikroham tünetei nagyon hasonlítanak bizonyos tényleg veszélyes betegségekre (pl. színinfarktus), nagyon fontos pontosan kivizsgáltatni! Ha azonban az orvosok megállapították, hogy ez pszichés jellegű, akkor ezt érdemes elfogadni és felkeresni egy pszichiátert, pszichoterapeutát. Kutatások szerint a pánikbetegség gyógyítására a leghatékonyabb a kombinált kezelés: gyógyszer és pszichoterápia. Emellett segít még a relaxáció, stresszkezelés és időbeosztás-tréningek (a szorongás elkerülése végett), testmozgás, egészséges táplálkozás és az életmódváltás (minél stresszmentesebb környezet, folyamatos elfoglaltság, érdekes munka, a gondolatok elterelése, jól megválasztott szabadidős tevékenységek, a család és barátok támogatása, ajánlott a naplóvezetés).

Végül, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi okozhatja ezt a sunyi, borzalmas ördögi köröket okozó betegséget? Természetesen az alattomosságához az is hozzátartozik, hogy hivatalosan ismeretlen az oka. Azonban sok eset megismerése révén pszichológusok valószínűsítik, hogy leginkább stresszes életszakaszok, élethelyzetek folyamán váltódik ki a roham, kontrollvesztett állapotokban vagy a kontroll elvesztésétől való félelemben. Valószínűsíthető, hogy azoknál könnyebben kialakul a pánikroham, akik nehezebben küzdenek meg a szorongató helyzetekkel. Ők általában érzékenyebbek a feszültségre, s így a testérzetekre is jobban odafigyelnek. Ebből következik, hogy a tüneteiket is gyakrabban értékelik veszélyesnek. Az új, még ismeretlen életszakaszokból adódó feszültségek is vezethetnek pánikrohamhoz. Gyakoriak a rosszullétek pl. a fiatal felnőttkorban, amikor a diákokból munkavállaló válik, és teljesen új, számukra még ismeretlen, bizonytalan helyzetbe kerülnek, nincs felette (az addig megszokott) kontrolljuk. Vagy gyakran előfordul pánikroham olyan szülőknél, akiknek a legkisebb gyerekük is épp „kirepült" a szülői házból, s hozzá kell szokniuk egy új, eddig ismeretlen élethelyzethez. Lehet részben a kiváltó oka nagyon stresszes párkapcsolat, félelem a biztonság elvesztésétől. Továbbá az embert körülvevő környezet is hozzátehet a roham kialakulásához: a fesztiválokon, tömegben, ahol kevés a levegő és szinte tapossák egymást, nagy zajban és fényben könnyen kialakulhat pánik.

A közös talán ezekben a helyzetekben a bizonytalan, stresszt okozó állapot, ami felett nincs kontrollod, nem tudod, mi jön utána. Magában a pánikrohamban is ez az érzés a legkellemetlenebb: nem tudod, hogy mi történik, nem tudod kontrollálni magad, félsz, hogy teljesen elveszíted az uralmat a tested felett.

Mit tanulhatunk ettől az alattomos betegségtől? Sok mindent. Elsősorban megtapasztalhatjuk, hogy léteznek saját magunk által kreált „démonok". Sokszor mi adjuk testünk működésének az abnormális, beteg címkét. Szorongásaink, félelmeink testet öltenek és fizikai tünetekben is ránk köszönhetnek.

Mit tehetünk ellenük? Azt, hogy szembenézünk velük. A démonainkkal, a szorongásainkkal, félelmeinkkel, kontrollvesztésünkkel. Ha szembe tudsz velük nézni, az már a gyógyulás első lépcsője. Aztán sokszor rájövünk, hogy nem minden démon, félelem, fizikai tünet halálos... Lehet, hogy eltűnik, de az is lehet, hogy együtt is élhetünk tovább. Ezen a világon sohasem leszünk teljesen szabadok sem a démonainktól, sem a szorongásainktól. Jobb, ha elfogadjuk, hogy élhetünk egymás mellett. Ha nem rejtőzünk el előlük, nem fojtjuk el, nem tagadjuk létezésüket, hanem minél inkább szembenézünk velük, az segít abban, hogy megőrizzük testi-lelki egészségünket. Ha úgy érzed, hogy erre egyedül nem vagy képes, ne szégyellj segítséget kérni, olykor mindannyiunkra ráfér!

Mindig gyanús nekem, ha valamilyen betegség ennyire alattomos és ismeretlenek az okai... Van egy teológus, gyülekezetplántáló férjem, akivel sokszor elmélkedünk a Biblia és a mai valóság összefüggésein. Pont nemrég volt egy este, amikor hazafele jövet visszaástunk a kezdetek kezdetéig... Hol kezdődött a romlás? Volt egy angyal, aki úgy döntött, hogy több kontrollt szeretne a kezébe, így fellázadt Isten ellen. Aztán segített az első emberpárnak „rájönni", hogy nem tudnak mindent, és Isten nem is akarja, hogy annyit tudjanak, mint Ő, azaz nincs a kezükben teljesen a kontroll. Ez persze felháborította az emberpárt, és ettek a jó és a rossz tudásának fájáról. Bedőltek a hazugságnak, bedőltek a kontroll elvesztésétől való félelemnek. És azóta is minden utóduk ebben a hazugságban él. Azt hisszük, hogy lehetséges a kontrollt teljesen a kezünkben tartani. És rettegünk az elvesztésétől, miközben halálközeli élményeket és testi tüneteket, „démonokat" gyártunk magunknak. Folyamatosan szenvedünk attól, hogy tudjuk, nincs minden kontroll a kezünkben. És azt hisszük, hogy ez baj. Persze van, ami tőlünk függ, van, ami a mi felelősségünk, van, amit nekünk jó kontrollálnunk, de nem mindent. És ez sosem volt így. Az Ő útjai sokkal magasabbak, mint amit mi értelemmel fel tudnánk valaha is fogni. Még csak homályosan látunk. Ismerkedjünk az ismeretlennel, fogadjuk el és üdvözöljük a félelmeinket. Nem baj, hogy vannak. Ettől vagyunk emberek. És megelégedhetünk azzal, hogy van, aki sokkal hatalmasabb nálunk, és akinek minden kontroll a kezében van. És ez így jó. 

 

Hozzászólások

1. Müller Erzsébet - 2015-04-07 09:58:39

A pánikbetegséggel sem egyedül,sem gyógyszerekkel nem lehet meggyógyulni,legfeljebb tünetmentesül az ember egy időre. A kontrollmániás pánikbetegnek el kell jutnia addig a pontig ,hogy átengedje a kontrollt Istennek.Naponta sokszor tudatosítva,a pánikos érzések közepette imádkozva,kérve a segítséget,örökre el lehet engedni a szorongást.Néha el kell fogadni,hogy most nehezebb időszakban vagyok,jöhetnek a rossz érzések,de Istennek átadva ezeket,sokkal könnyebb.Mióta ezt gyakorlom,azt vettem észre,hogy életem egyre több területén adok át eddig megoldhatatlan vagy erőmet meghaladó ügyeket Istennek.Nemcsak kiegyensúlyozott lettem,hanem sokkal hatékonyabb is.Én egy botcsinálta,templomba nem járó,hívő református vagyok.Külön öröm megtapasztalni,hogy így is segít.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Istenképeink
Saját arcunkra faragott Isten

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Hitkérdések egy rendhagyó portré kapcsán
George Grosz: Hitler, vagy Káin a pokolban

Péter-Szarka László
Tükörbe nézve vagy a keretét vizsgálva?
Az önismeret felé Kierkegaard-ral

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Nevemben a sorsom
Gondolatok egy keresztnévről

Luzsica Fanni
Tükörrel szemben
Kinek látom magam?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Egy Bonhoeffer-vers margójára
Mások képei rólunk

Szabó Julcsi
Hang az Ő szájában
Babits Mihály

Mélység

Záborszky Zsófia
Pánikbetegség
Általunk teremtett démonok

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Fény és árnyék
Sár és lélek

Üzenet

Herbert Dóra
Fehér kövecske
Az igazi nevem

Áthallások

Hancsók Barnabás
Az én képeim az énképeim?
Nagyítás

B. Tóth Klára
Tükörvallató
Festő-önarcképek

Kitekintés

Thoma László
Ki vagyok én és ki lehetnék?
Hogyan határozza meg az énképet a környezet?

Látogatóink száma a mai napon: 5291
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377501

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat