belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Nagy Dávid

Áldozzunk a tudomány oltárán?!

Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Az etika előírja, hogy mit tegyünk. Nem az érvekre, hanem a közvetlen intuícióra épül. Az apámat megölnöm bűn. Nem szükségesek érvek. Ha pedig már csak az érvek azok, amelyek megtartanak az etikus cselekvés határain belül, akkor Kanttal együtt mondhatom: már nem is vagyok etikus.

Viszont a logika érvel. Belső mozgásából, az állítás és a tagadás kettősségéből bomlik ki. A létező legkisebb mértékben épít az intuícióra. Érvekből építkezik, és az érvek bírnak egyedül súllyal benne.
És logikus azt állítanunk, hogy a logikus érvek követendők. A tudomány ezen a módon működik. Nem számít, hogy valaki fasiszta vagy kommunista, a matematikai bizonyítása ugyanúgy érvényes.
Ha kidolgozza az AIDS elleni védőoltást, akkor elfogadjuk, mindegy, hogy hűséges-e a feleségéhez vagy a férjéhez vagy sem, esetleg még megdöbbentőbb módon erkölcstelen.

A tudományos teljesítmény tekintetében nem számít az erkölcs. De vajon tényleg így volna?

Ha egy fület klónozunk annak, akinek egy szerencsétlen balesetben leszakadt, azt nagyszerű, üdvözlendő és etikus cselekedetnek tartjuk. Ha azonban embert klónoz a tudomány, akkor viszolygunk. De ellenvethetnénk, hogy Kínában jóval kevesebb ellenszenvvel fogadják a klónozásos kísérleteket, mint Európában. Tehát nem is viszolyog mindenki. Relatív lenne az etika? Vajon ha megölni nincs jogunk embereket, akkor mesterségesen életben tartani vagy létrehozni van? Persze keresztényként a Bibliának egy adott értelmezésére támaszkodva hozhatunk ítéletet, hogy mi a helyes. De máshogyan ítél az Ószövetség alapján egy zsidó, és a Jehova tanúi sem ugyanúgy olvassák. Egyszerűbb azt mondani, hogy nem érvényesek az egyik vagy másik csoport érvei, mert nem jól értelmezik a Biblia szövegét. Azonban ez koraszülött válasz volna. Ez az érv ugyanis oda-vissza hat, attól függ, melyik közösség tagja mondja. Eltekintve tehát ettől elkezdjük valamilyen logikus rendszer szerint felépíteni, hogy mit gondolunk etikusnak. Ettől viszont nem leszünk nyugodtabbak. Egy hindu számára hiába bizonyítjuk be logikus érvekkel, hogy a tojásevés egészséges. Ha ő úsnak gondolja, és a húsevés ellenkezik a vallásával, akkor az észérvek nem fogják a lelkét megnyugtatni. Beszorult ugyanis a logika és az etika közé, és ahogy Max Weber mondja, ilyenkor a hívő vagy meghozza az intellektus áldozatát, és a „józan észnek" ellentmondóan cselekszik, cserébe, hogy a cselekedete vallásilag kifogástalan legyen, vagy kiábrándul a vallásából. Talán hozzátehetnénk a modern pszichológia szavaival, hogy azt az utat választja, ahol a kognitív disszonanciája elfogadható mértékűre csökken.

A hívő ember hiszi, hogy van az ember feletti világ, az embernek tehát vannak határai, amelyeket nem üdvös átlépni. A régi görögök ismerték a gőgnek azt a formáját, amely kivívja az istenek ellenszenvét és balsorsot szül. A preszókratikus filozófusok közül Anaximandrosz tartotta úgy, hogy az elemek túlkapásaikért egymásnak jóvátételt kell hogy fizessenek. Az indiánok tisztelték a természetet, nem gondolták, hogy bármit megtehetnek a körülöttük levő élőlényekkel, a túlzás megbosszulja magát. A Bibliában Bábel tornya építésekor az emberi gőg Isten büntetését vonta magára, hiszen az építők túlmentek minden határon. Az Újszövetségből szintén ismert, hogy az embernek vannak határai, ha átlépi ezeket, halál várhat rá, ahogy Anániás és Safira meghaltak, mert Istent nem lehet becsapni. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az emberi gondolkozásban mindig élt az a tudás, hogy van határ, amelynek az átlépése az istenek büntetését vonja ránk.

A tudomány nem él ezekkel a premisszákkal. Nincsen határa a kutatásoknak, mindent lehet témának választani. Az organizmustól a sötét anyagig mindent a nagyító üvege elé tarthatunk. Bionyomtatóval a sebesültek sérüléseit helyrenyomtathatjuk, ahogy azt a Physorg.com-on februárban olvashattuk vagy az ITER-ban hidegfúzióval kísérletezhetünk. Mindez rendben volna, csak mert nem Bábelt építünk? A józan ész szab csak határt a kísérleteinknek, legalábbis ezt szoktuk feltételezni. Azonban ha a tudománytörténet vaskos könyvét végiglapozzuk, akkor láthatjuk, hogy a tudósok gyakran saját magukat is veszélybe sodorva dolgoztak. Például volt olyan fizikus, aki esőben sárkányt eregetett, hogy tanulmányozza a villámlás fizikáját. Teller Ede és Szilárd Leó levelezésében fellelhető, hogy nem voltak az első kísérleti atomrobbantás előtt biztosak abban, hogy a Föld légkörét nem perzseli-e majd fel a robbantás. Itt nem kisebb, mint az emberiség forgott kockán. Persze nem volt nagy a rizikó, mondhatnánk az epimétheuszi utólagos bölcsesség hangján, de vajon melyikünk tartaná etikusnak a mások fejével való orosz rulettezést?

Áldozattal jár minden kutatás. Időt, pénz és figyelmet szentelnek a kutatók a tudományos tevékenységüknek. Ma már elképzelhetetlen az USA-ban, hogy az állam ne finanszírozza legalább részben, de inkább egészében a NASA kutatásait. Európában is hasonló a helyzet, hiszen szükség van a K+F szektorra. Szükség van új kutatókra, ezért finanszírozzuk az oktatást. A tudomány fejlődését a modern világ fejlődésével gyakran szinonim módon használjuk. Ezért vállaljuk, hogy az atomerőművek olykor felrobbanhatnak. Vállaljuk, hogy a génmódosított növények nagyobb termőképességük ellenére esetleg károsak is lehetnek. Vállaljuk, hogy „kísérleti nyulak" legyenek egyesek egy gyógyszer bevezetés előtti tesztelésében, még ha nem veszélytelen is mindez. De ne felejtsük el, hogy ez egy fajtája az orosz rulettnek. Ha pedig hisszük, hogy nem csupán a plafon és a szabad ég van a fejünk felett, akkor tudnunk kell, hogy nem mi tartjuk meg magunkat. Fel kell ismernünk, hogy létezik az a bizonyos határ, bár olykor párkánnyi szélességű csupán:

A Sátán Jézust felállította a templom párkányára és azt mondta neki, hogy vesse le magát, hiszen Isten úgyis odaküldi az angyalokat, hogy megmentsék. De Jézus így válaszolt:

- Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. október 21., vasárnap,
Orsolya napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 8056
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42427069

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat