A gazdag ifjú szomorú gazdagsága

...

17És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
18Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
20Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
22Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
23Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! Márk 10, 17-23

***

A gazdag ifjú PROBLÉMÁI

Ez a fiatalember egy előkelő, tehetős, vagyonos főember volt.

Már fiatalon egy tekintély lehetett népe körében.

Az evangélium beszámol arról, hogy sürgős ügyben, futva érkezett az Úr Jézushoz.

Tisztelettudóan leborult az Úr Jézus előtt és Jó Mesternek szólította.

Ennek az embernek tulajdonképen mindene megvolt: Kényelem, jólét, egzisztencia, földi értékek, gazdagság.

Valami mégis nyugtalanítja, nyomasztja.  Nincs a lelkének nyugalma. Nincs a szívében békesség.

Ő, nem betegség miatt fut az Úr Jézushoz. Ő, nem gyászol, nem üldözik, nem szenved.

Az ok vallási természetű. Nincs bizonyossága az örök élet felől.

Nincs meggyőződve arról, hogy elég-e ehhez az ifjúkorától jól begyakorlat vallásos rutin.

Ő, a vallási tisztánlátás miatt jött.

Nagyon foglalkoztatja az, hogyan lehetne bebiztosítani a vagyona mellett a lelkét is az örök életre.

Szeretné életét, jelenét, jövőjét minden tekintetben megnyugtató módon még időben rendezni.

Tudja azt is, hogy egy ilyen horderejű kérdéssel az Úr Jézushoz kell fordulni.

A lehető legjobb helyre fordult. Tudja, hogy itt van a talán soha vissza nem térő alkalom, és él is vele.

1.

Azonnal kiderül, hogy az örök élet elnyeréséért ő céltudatosan és határozottan TENNI, (jócselekedetek) szándékozik valamit.  Ez súlyos tévedésre, sőt tudatlanságra vall. Ebből az következik, hogy ő meg volt győződve arról, hogy cselekedetek által lehet üdvözülni.  Ez - ha így lenne- valószínűleg, neki nem lett volna akadály. Számára a teljesítésen volt a hangsúly. Pénze is volt hozzá bőven.

(Nagyon sokan gondolkoznak ma is így.) Nekünk tudni kell: „Kegyelemből van üdvösségetek, hit által..." Ef 2,8

 

2.

A párbeszédből hamar kiderül, hogy még súlyosabb gondok is vannak.

Azonnal feltárul a probléma valódi gyökere, hisz kiderül, hogy ő magát hibátlannak tartja,

Elmondása szerint a parancsolatokat, mind megtartotta ifjúságától fogva.

Ez egy elhamarkodott, átgondolatlan kijelentés volt. Ez egyszerűen nem volt igaz.

(Vigyázzunk a meggondolatlan, elhamarkodott kijelentésekkel.)  „Bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten parancsolatai ellen súlyosan vétkeztem, azokból soha egyet sem tartottam meg, és még mindig hajlamos vagyok minden rosszra ..." H. Káté 60.

3.

A következő probléma a vagyonhoz, a földi kincsekhez való szinte beteges ragaszkodása volt. Isten jól ismeri az ember szívét. Tudja, hogy mi tölti ki azt, mivel van csordultig.

Úgy tudjuk, hogy csak neki mondta az Úr Jézus ilyen élesen, hogy adja el minden vagyonát és úgy kövesse Őt, felvéve a keresztet. Ez valóban személyre szabott, egyedi, sőt célzott kijelentés volt. Nyílván azért, hogy próbára tegye.

A gazdag ifjú számára ez a hír letaglózó hatású lehetett.

Elszomorodott, borult az arca. (Mindent le lehetett olvasni az arckifejezéséből.)

Erre, egy ilyen súlyos kijelentésre egyáltalán nem számított.

 

4.

Ráadásul mindezt az Úr úgy vezette be, hogy: „Egy fogyatkozásod van."

Önmagában ez a kijelentés lelkileg is nagyon megrázhatta, összetörhette. Szinte sértésnek is felfoghatta.

Az Úr Jézus nyíltan szembesítette azzal, hogy komoly hiányossága, súlyos fogyatkozása van.

Rátapintott a baj gyökerére, a legérzékenyebb területre.

Ez a fogyatékosság, nem látás vagy hallássérülés volt. Nem mozgásában volt fogyatékos, még csak nem is értelmi fogyatékossága volt. Neki egyértelműen HIT ÉS BIZALOM-fogyatékossága, hiánya volt.

A hiányos hit nem hit, csak látszat, öncsalás és képmutatás.

A világon ez a legtragikusabb fogyatékosság, mert így mindent veszít.

KRISZTUS NÉLKÜL ÉLNI A LEGSZÁNALMASABB!

 

 

A gazdag ifjú LEDÖBBENÉSE

„Eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet."

Az Úr Jézus szavaiból világosan kiderül, hogy mi a teendő:

El kell menni haza és sürgősen lépni, intézkedni kell.   El kell adni a vagyont.

Meg kell válni az elsőszámú akadálytól. (A vagyon többre értékelte, mint Istent és ezzel megszegte az első parancsolatot.)

Attól a vagyontól kell megválni, amit vagy örökölt, vagy szerzett, amit eddig élvezett és szeretett, amihez kötődött.

A szegényeknek szétosztani.

Meg kell tenni azt, amit csak kevesen tudtak: Szétosztani a szegényeknek.  Az első keresztyének az ősegyházban vagyonközösségben éltek, szó szerint, mint egy család. „Mindenük köz vala." (ApCsel 3,44)

Boldogok a lelki szegények. Ők azok az istenfélők, Isten gyermekei, Isten családtagjai, az Isten páratlan és hasonlíthatatlan SZERETETÉNEK koldusai!

Kincsed lesz a mennyben.

Sokak szeretnének földi kincseket. Ez az életcéljuk, ezt gyűjtik, ezért anyagiasak.

Sokaknak van is földi kincsük, sőt dúskálnak benne.

A palotákban élőknek lehet, hogy mindenük megvan, de ez egyáltalán nem jelenti az, hogy boldogok is.

A BOLDOGSÁGOT NEM LEHET MEGVENNI,

DE A HITET SEM, AZ ÜDVÖSSÉGET ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET SEM!

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák, és ellopják,- hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el." (Mt 6,19-20)

Hívő ember nem lehet anyagias. Nem is illik hozzá. Ez méltatlan lenne. Hagyjuk meg ezt a hitetlen világnak.

A Szent Biblia szerint a hívő ember egészen másként gazdag, mert a mennyben gyűjt kincseket.

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)

A hívő ember hálás azért, amilye van, ezért tud másoknak is önzetlenül adni is.

Éppen úgy, mint az irgalmas samaritánusnak megnyílt volt a szíve és a szeme, ezért a pénztárcája is megnyílt volt.

Jöjj és kövess engem. Sokan sokféleképen képzelik el és viszonyulnak a Krisztus követéshez.

Vannak, akik köszönik, de nem.

Vannak, akik CSAK TÁVOLRÓL követik.

Néha-néha egy ünnepen megjelennek a templomban. „Az éjféli misére el szoktunk menni." mondta valaki.

Vannak, akik CSAK SZAVAKBAN követik.

Vannak, akik CSAK FÉLVÁLLRÓL követik.

„Lekonfirmáltam, (azaz kikonfirmáltam) és ezzel örömet okoztam a nagyszüleimnek, akik ezt szorgalmazták."

Vedd fel a keresztet. Minden vállalni a Krisztusért (örömöket és fájdalmakat egyaránt) és neki szentelni a hátralévőt.

 

A gazdag ifjú SZOMORÚ GAZDAGSÁGA

A gazdag ifjú mindezeket hallva, SZOMORÚAN haza tért.

Sietve érkezett és csalódottan távozott. Reményteljesen érkezett és megtörten távozott.

Döbbenetes, hogy ő, aki a legnagyobb tiszteletadásban részeltette az Úr Jézust, hogy tudott ilyen nyers, hideg tiszteletlenséggel elfordulni tőle. Hogy tudott szó nélkül (szóra sem méltatva) távozni, hátat fordítani neki?

Várta őt a szomorú földi gazdagság. Akár egész hátralévő életében a kincses ládikáján is ülhetett. És boldog volt?

Sokan voltak már Krisztushoz ennyire közel, mégis nyugodt lelkiismerettel tudtak hátat fordítani neki.

Rengeteg negatív példa van erre a történelemben.

Vigyázzunk nehogy így járjunk. Igyekezzünk megalapozni a hitünket minél jobban.

Hadd legyen a hitünk erős, stabil, szilárd, teherbíró, jól karbantartott, edzett és ápolt, Istennek kedves.

 

A NYITVA MARADT KÉRDÉSEK

A Szent Biblia eddig tudósít e fontos eseményről. Itt megszakad a vonal.

A gazdag ifjú a leírtak alapján tűnt el a láthatáron. „Elméne búsan; mert sok jószága vala."

(A kétségbeesésig megszomorodva.) Így lépett ki mindörökre szomorúan és vagyonosan a szent kinyilatkoztatásból.

A Szent Biblia nem foglalkozik vele többet. Nem mond többet róla. Nincs tovább. Végleg lezárult.

 

Az már csak az emberi fantázia világa, hogy mi történhetett a gazdag ifjúval, miután hazament.

Megsértve érezte magát és egész hátralévő életében neheztelve duzzogott?

Meggondolta magát és visszament? Bocsánatot kért és teljesítette a kérést, és követte az Úr Jézust mindhalálig?

 

Nem szükséges találgatnunk és ne fogadjuk el mások találgatását sem. Ez nem lenne méltó a kijelentéshez.

A továbbiak nem tartoznak ránk. De mi az ami nagyon is ránk tartozik ? Mi a nagy tanulság számunkra?

Az egyetlen dolog, amit megtehetünk az örök élet elnyerésére, az Úr Jézus Krisztus odaadó követése.

Nehogy úgy járjunk, mint ez a fiatalember. Nehogy hátat fordítsunk az Úr Jézusnak.

Ma kell komolyan venni Őt és követni - felvéve a keresztet- mindhalálig.

 

 

Trencsényi László

református lelkipásztor