.

Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle." (Lukács 10,42)

Maria optimam partem elegit quae non auferetur ab ea

Mary hath chosen the best part, which shall not be taken away from her.

 

 

A HÍVŐ EMBER ÚJ ÉLETE!

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2Korinthus 5,17

A hívő ember nagyon szereti Megváltóját az Úr
Jézus Krisztust, és boldog, hogy jelenlétében élheti
életét. Hitre jutásával minden újjá lesz, rendeződik
és helyre kerül életében.

Ilyenkor azonnal beáll a
gyógyulás folyamata,

mert az Úr Jézus Krisztus minden megtért bűnösnek teljes szabadulást, feloldozást és megoldást ad az élet minden területén.

A mennyei minőségi változás azonnal megmutatkozik, és fokozatosan jótékonyan beépül életvitelébe, megnyilvánulásaiba.

...

Mivel az újjászületett hívő ember Krisztust képviseli, ezért egyenes, meghatározó jellemvonása, karakteres tartása lesz.

A hívő keresztyén ember mindenben kifejezetten és szervesen az Úr Jézus Krisztus személyéhez, az evangéliumhoz kötődik.

Ezért lesz számára meghatározó a: mennyei szeretet, a mennyei öröm, a megtérés, a kegyelem. Isten országa, Isten akarata, az élő reménység, a bizalom, a biztonság, a békesség.

A krsztusi élet: character indelebĭlis, azaz kitörölhetetlen karakter, és eltörölhetetlen jel marad mindvégig.

Elkezd mindent krisztusi szemszögből érzékelni,
értelmezni, értékelni, vizsgálni, élni és becsülni.
Igei vezettetés alapján felismeri, hogy mi kedves az Úrnak.
„Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és
ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekede-
teiben." (Efezus 5,10-11)

Értékrendjét, gondolkodását, kegyességét, az Úrral való meghitt kapcsolat, a hálaadás és a szent életre való törekvés határozza meg.

Ezért lesz ezután sokkal ELŐVIGYÁZATOSABB,
sokkal MEGFONTOLTABB,
sokkal KÖRÜLTEKINTŐBB lesz.
Sokkal IGÉNYESEBB, VÁLASZTÉKOSABB,
sokkal TUDATOSABB és ALAPOSABB lesz.

Élete minden területén tapasztalni fogja Isten szerető gondoskodását.

A krisztusi jelenlét áldott hatására más lesz a
világszemlélete,
az érdeklődése,
szókincse,
gesztusai,
szokásai,
baráti társasága, stb.

Az újjászületett ember viselkedése, mivel kegyelemből a Szentlélek temploma lett, még a hitetlen kívülállók számára is érzékelhető lesz, hogy ő egészen más, mint a többi vallásos ember. Miért? Mert Krisztust képviselő, krisztusi jellemvonások jelennek meg életében.

Ez mindig érzékelhető.
Az ilyen emberrel mindig jó találkozni, mindig jó a közelében lenni.
Még a kívülállók számára is érzékelhető lesz, hogy ő nem olyan, mint egy átlagos, rideg, vallásos(kodó) ember, hogy ő nem egy elfogult, merev bigott vallásos ember. Ő nem részrehajló, nem ravaszkodó és nem képmutató.

Hanem ő egy nyílt, őszinte, tisztelettudó, kiegyensúlyozott, becsületes, egyenes ember, aki beszédében, kiállásában, viselkedésében határozottan Krisztusra mutató mutató életet él.

Mivel az újjászületett ember örökre Krisztusba oltatott be, ezért az Istennel való kapcsolatát mindörökre a Megváltója iránt érzett HÁLA és az ENGEDELMESSÉG határozza meg.

Ezután már a legnagyobbra értékeli és féltett kincsként becsüli a hitet, az Úr Jézus Krisztus ÉRDEMÉÉRT kapott üdvözítő kegyelmet.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

...

Az igaz és élő út

"Én vagyok az út az igazság és az élet, senki
sem mehet az Atyához csakis énáltalam!" János 14,6

Valamennyien közlekedünk, és ehhez utakat építünk. Manapság már földünket mint az erek hálózzák be a különbféle utak, legyenek bár földi, földalatti, vízi, vagy légi utak, megkönnyítve ezzel az utasforgalmat és az áruszállítást! Szokták mondani:
- minden ember úton van,
- minden út az első lépéssel kezdődik,
- minden út vezet valahová,
Az emberben mindig meg volt a vágy, hogy "utat- készítsen Istenhez( kezdve a Bábel torony építőitől a világvallásokon át az első űrhajós, Gagarin nyilatkozatáig:-Jártam a mennyben, de Istennel nem találkoztam-) de mindannyiszor kudarcot vallottak!!

Mi keresztyének nagy sajnálattal jelenthetjük ki, hogy az emberek ma is sokféle úton rohannak a biztos halálba, mert nem ismerik az egyetlen utat!
Jézus azt mondja :
-ÉN VAGYOK AZ ÚT!-. Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam!-
Vagyis minden más út járhatatlan és zsákutca! Aki nem ezen az úton jár, az tévelyeg!

Te aki ezeket a sorokat olvasod melyik úton jársz? Földi utakon rohansz a kilátástalanságba, vagy találkoztál már a mennyei úttal?
Tettél-e már lépéseket, hogy megmentsd a lelkedet az örök haláltól, vagy elodáztad mindezideig életed legfontosabb döntését?
Látod-e életed célját, értelmét, ebben a megfertőzött világban, ahol a költőként: -Csak zsarnokság van-?
Megismerted-e az egyetlen személyes IGAZSÁGOT aki a te kiúttalan és hazugságok között vergődő, halálba tartó életedet jött megmenteni ?
Ő az egyetlen aki a mennyből jött a földre, hogy elkészítse és eléd adja a drága megmenekülési útvonalat!

Nem volt könnyű az igaz és élő utat elkészíteni, ez az út a legnagyobb áldozattal, vérrel, fájdalommal, töviskoszorúval készült el! Jézus Krisztus az életét áldozta fel ezért, a keresztre kellett mennie érted, hogy elkészüljön számodra a mennyei út és hazatalálhass a mennyei hajlékba!
Az Úr Jézus útján garantáltan megérkezel, Ő hü társad lesz egész életedben!

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

...

Jellemző képet rajzol az élő reménység megfakulásának kétségbeejtő állapotáról: Dsida Jenő egyik versében:

"Lekopott rongy lobogókkal, kullog az emberi hit."

Még van hit, de már csak kullog. Még van lobogó, de már csak szakadt, megkopott, már elveszett az evangélium frissessége, üdesége.

Mikor következhet be ez a tragikus helyzet?
* Ha a tolerancia jegyében feladjuk hitünk egyedülállóságának, páratlanságának hirdetését.
* Ha elvtelenül alkalmazkodunk a korszellemhez és beengedjük, megtűrjük a megtévesztő áramlatokat.
* Ha a Krisztustól kapott áldott menedék meghittségét már nem tartjuk eléggé biztonságosnak.
* He eltűrjük, hogy a mennyei bátorítás bíztató hangját elnyomja a világ acsarkodása.
* Ha lemondóan beletörődünk abba, hogy hitünk biztos és erős horgonyának tartószálait kikezdjék a csalódások rozsdafoltjai.

Ezek olyan jelek, amelyek bármelyik pillanatban észrevétlenül idézhetnek elő katasztrofális állapotot.

Olyan ez, mint amikor csendben leállnak a repülőgép motorjai.

Egyszer csak elapad a forrás, elapad az erő, és nincs mivel tovább menni.

Csoda, ha túléljük!

Pedig tudjuk, hogy az Úr Jézus számunkra: az Egyetlen, a Páratlan, a Hiteles, Ő a Reménységünk, az Oltalmunk, a Menedékünk, a Biztonságunk, az Erősségünk!

Ne feledjük, a seb csak kezelve gyógyul, egyébként elfertőződik!

"Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk lévő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova bement értünk Jézus.- Zsidók 6,18-20

"De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad
Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd..."
Jelenések 2,4-5

...

 

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."  Ézsiás 43,2

" Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem ez az én Istenem, Őt dicsérem atyámnak Istene, Őt magasztalom."  2.Mózes 15,2

MÓZES ÉNEKE
Amikor megvirradt, mély félelmetes csend borult a táborra. A döbbenet némasága után alig tudtak felocsúdni Izrael fiai! Pedig mindent szemeikkel láttak. Átélték a csodát, és valamennyien megmenekülve, ott álltak a túlparton. Ami emberileg teljesen lehetetlennek látszott, most valósággá vált. Ellenségeik mind odavesztek, ők pedig szabadon nagy hálával elmondhatták, hogy Isten nagyon szeret minket.
Amikor a szabadulás öröme betöltötte mindenki a szívét, felhangzott az ének a táborban, Mózes éneke: Mély, szívből fakadó istendicséret volt ez:

· "Erősségem az Úr és énekem: szabadítómmá lőn nekem: ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom!"

· "Kicsoda olyan mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő, és csodatevő!" II. Mózes 15 11

Csak a megszabadultak tudnak ilyen erővel, és szívvel énekelni!

Milyen kevesen vannak ma ilyen örülő emberek, és milyen néma a világ istendicséretre.
Pedig olyan zajos az élet, hogy szinte már elviselhetetlen,- mégis döbbenetesen némák az emberek istendicséretre!
Mintha készakarva menekülnének az emberek a csend elől a zajba, nemcsak a farsang, és a karnevál idején, hanem szinte szünet nélkül! Miért? Mert még nem élték át a bűnből való szabadulás örömét és nincs a szívben hála és öröm.
Kiről is énekelhetnének azok, akik csak embereket tudnak magasztalni? Pedig így hiába vagyunk hangosak ha csak hitványságokról, mulatozásról, istentelenségekről énekelünk. Hiszem, hogy csak az az ember nem néma, aki már szívből tudja az Urat dicsérni! Annak már megérte, hogy megtanult beszélni.

Az én szívem örömmel és hálával van tele, mert engem is annyiszor megmentett már az Úr: életveszélyes helyzetekből, betegségekből, fenyegetésből, rablótámadásból, súlyos balesetből. De megmentett hamis tanítóktól, áltestvérektől, rágalmakból, úgy mint gonosz szokásaimtól, szenvedélyeimből, s minden bűnömből.Felsorolhatatlan mennyi mindentől megvédett már Isten, ezért én is örömmel hirdetem, hogy nekem is "erőm és énekem az Úr"!

Testvérek, dicsérjük a mi áldott Istenünket örömmel, aki megalkotott, és beszélni tanított minket, Őt akinek köszönhetjük, hogy még élünk, és szabadon, megmenekülve a bűneinkből és a halálból szolgálhatjuk Őt!

 

 

***

HAEC NOBIS ERIT ARX INVICTA, QUOD DOMINO STAMUS

"Az lesz a mi legyőzhetetlen fellegvárunk (bevehetetlen erősségünk), hogy az Úrnak állunk."

(Róma 14,4)

(Luther ford.)

 

 

 

J ó z a n u l

"Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok."  1Péter 1,13

"Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok." 1 Péter 4,7

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan." 1 Péter 5,8-9


Most, hogy az emberiség belépett a terror, a félelem korába, igazán ideje lenne már észhez térnünk, és belátnunk, hogy Isten nélkül hova jutottunk.
Tulajdonképpen a lelki immunrendszerünk nagyon lerobbant állapotba került.
Sokan kimenekülnek a mámorba.
Sokakat megszédít a siker a tudás.
Sokan eladják magukat a pénz szolgálatába
Úgy néz ki az emberiség, hogy lassan mindent átitat az:
IGÉNYTELENSÉG, GERINCTELENSÉG, EMBERTELENSÉG, ISTENTELENSÉG.
Mi ne nyugodjunk bele!

A Péter apostol levelében három helyen található ez a szó, hogy józan! LEGYETEK JÓZANOK!!! ( NÉFÓ ) ige = józannak lenni.
A hívő embernek SZABADNAK KELL LENNIE az értelmi és lelki részegség, vagy túlkapás MINDEN formájától!

A józanság igen fontos szó, és kevesen szeretik. Az ördög ezt a szót egyenesen utálja. Mi a józanság ellentéte: a részegség, vagyis olyan ember, aki a mámortól: BESZÁMÍTHATATLAN, KISZÁMÍTHATATLAN, KISZOLGÁLTATOTT, DÖNTÉSKÉPTELEN.

A felolvasott igében halljuk ezt a kétezer éves, mégis új tanácsot, hogy "Legyetek józanok, és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve kit nyeljen el."
Az ördög három támadási területe:
1. Támadás a hit és az erkölcs ellen
2. Támadás a tiszta tudomány, az értelem ellen
3. Támadás a józan gondolkodás ellen

Akit az ördögnek már sikerült beetetnie, leitatnia, majd lenyelnie az kiszolgáltatott lett: a szenvedélyeknek, az alkoholnak, kábítószernek, a butaságnak, hiszékenységnek, babonaságnak, a hitetlenségnek, világi kívánságoknak.

"KERESVE KIT NYELJEN EL!-
A tudományt, az oktatást már majdnem egészében lenyelte.
Mint ordító oroszlán igyekszik teljesen elnyelni az erkölcsöt, a tisztaságot, a szüzességet, a becsületességet, az igazságosságot, a kegyességet.
A történelem során a legtöbbször a tiszta hitet próbálta meg teljesen elpusztítani.

Testvér, lehet, hogy az ördög már téged is megtámadott,
Lehet, hogy félig már elnyelte a nyugalmadat, az idegrendszeredet, megtámadva az egészségedet.
Lehet, hogy már elnyelte a családi békességedet
és már a férjed, feleséged, a gyermeked mint idegenek élnek melletted.

Lehet, hogy már az életed felét lenyelte, és most éppen életed romjain siránkozol.
Rég lenyelte az idődet, a pihenésedet, a vasárnapodat, az ünnepeidet a templomba vezető utadat, a konfirmációs fogadalmadat. Stb.

Testvér, tudsz e ellenállni JÓZANUL a lelki fronton?
Erre csak az erős, szilárd hitben élőknek van esélyük.
VEDD ÉSZRE, térj észre, józanodj ki, mert Jézus nélkül VÉDTELEN VAGY!

MA JÉZUS KRISZTUS KERES TÉGED!
Ő az egyetlen, Aki jót akar neked! Engedd magad megtalálni, és boldog leszel örökre!

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban." Titusz 2,12

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

***

Az Úr a mi bíránk!

"Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr
a mi királyunk. Ő tart meg minket" Ézsaiás 33.22

Hogy ne tévelyegjünk a földön, szükségünk van Isten állandó jelenlétére. Mi református keresztyének is valljuk, hogy az áldott Istennel teljes biztonságban élhetünk a földön. A világ Teremtőjének van gondja reánk. Ha egyszer már megtaláltuk, többé ne hagyjuk el az ÉLŐ VIZEK FORRÁSÁT, mert akkor mindent elveszthetünk.

NÉZZÜK MEG MILYENEK IS LENNÉNK ISTEN NÉLKÜL!

Isten nélkül teljesen jogfosztottak lennénk!

Ahol nincs pártatlan és igazságos ítélethozatal, ott nagy visszaélések születnek és nagy tragédiák. A megvesztegethetőségek és különböző visszaélések között élő emberekhez hiába fordulunk jogorvoslatért, ott ne várjunk igazságot. Alaposan be leszünk csapva ha az életünket emberekre bízzuk! Mi tudjuk, hogy nekünk, Krisztus követőknek maga a Királyok Királya szolgáltat igazságot, mert Ő az egyetlen aki az életünk felett dönthet, mivel Ő a mi Bíránk!

Isten nélkül hajótöröttek lennénk.

A nehezen megközelíthető veszélyes kikötőkbe még a legmerészebb hajóskapitányok sem mernek behajózni révkalauz nélkül. Ha ott ki akarnak kötni, át kell adniuk a teljes irányítást a "szakembernek", aki biztonságosan átvezeti őket a veszélyes vizeken! Nekünk is szükségünk van a BIZTOS vezetőre életünk zavaros "vizein".
Boldogok vagyunk, ha elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus a hajónkon van: mert Ő a mi Vezérünk!

Isten nélkül a földi "kiskirályok" kiszolgáltatottjai lennénk.

Az ember ősidők óta, természeténél fogva szeret uralkodni.
A történelem folyamán királyok támadtak, uralkodók jöttek és mentek, leigáztak, öltek, hódítottak, sanyargattak, zsarnokoskodtak, és így van ez mind a mai napig.
Rajtunk is annyian próbáltak uralkodni már, de nem lehet mert a Isten gyermeke szabad ember, mert Krisztus a mi egyetlen Királyunk!

 

...

"Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent
és Istennek kedves áldozatul."
Róma 12,1

Ebben az elvadult világban csak akkor lehet hiteles a bizonyságtevésünk, ha belátjuk, hogy teljes odaszánás nélkül nem lehet szolgálni az Urat.
Gondolkodjunk most el azon, hogy vajon milyen áldozat lehet kedves Istennek?

Isten ma még kínálja nekünk azt a kegyelemteljes lehetőséget, hogy teljes szívvel - lélekkel szerethetjük Őt, mint Dicsőséges Királyt. Boldogok vagyunk, ha rádöbbenünk arra, hogy életünk csak úgy lehet kedves az áldott Isten előtt, ha mindent átadunk neki, mert Ő szeret a legjobban minket, és nekünk szükségünk van rá! Csak ha ez a teljes odaadás megtörténik a szívünkben, tudunk majd őszintén igent mondani Isten MINDEN akaratára.

Testvérek, nézzünk most fel együtt a hitünk szerzőjére, a megfeszített Jézus Krisztusra.
Az Ő tökéletes áldozata mentette meg a mi életünket, mert Ő az Isten Báránya, Aki irántunk való teljes szeretetből odaszentelte teljesen az életét értünk a kereszten.

És mi mit adtunk eddig át neki?
Övé lett- e a szívünk, a lelkünk és az elménk teljesen, vagy csak az ünnepeink, a vasárnapjaink, a perselypénzünk, az egyházadónk vagy esetleg a tizedünk csupán?
Az Úr nem elégszik meg néhány megszentelt perccel.
Ő teljes életeket akar magának és nem fél szíveket!

Ezért most minket kér, hogy szánjuk végre oda, szenteljük végre Neki életünket őszintén TELJESEN, Istennek kedves áldozatul.

Ő azt ígérte, hogy aki ezt megteszi, egy csodálatos életet élhet ezután a földön, és örökké élhet az Úrral a mennyben!

Ne szalasszuk el életünk legnagyobb lehetőségét!

Trencsényi László

református lelkipásztor

...

AZ ÉLŐ IGEMAG

...

A MUSTÁRMAG

"Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain." Lukács. 13,18-20

Isten országát (uralmát) az Úr Jézus többek között a mustármaghoz hasonlítja, mely bár a legkisebb mag a veteményeskerti növények között, de jelentéktelensége ellenére mégis igen hasznos, árnyékot adó "fává" nő.

Igen, Isten teremtményei között még a legapróbb mag is mekkora csoda!

A magokat Istentől készen kaptuk, bennük élet van és minden szükséges információt tartalmaznak.

A csíra fejlődéséhez és az új növény növekedéséhez szükséges tápanyagokat ( cukrok, fehérjék, olajok) is a magvak tárolják.

A magot csak el kell vetni és várni kell a növekedést, majd gyönyörködni lehet benne, mert ideális esetben fává lesz, kert ékessége és madarak otthona.

Tudjuk, hogy Isten országának csodálatos valósága Jézus Krisztus által elérkezett hozzánk, bűnös földi emberekhez és akik befogadják Őt azoknak ezt mondja:
"Mert az Isten országa közöttetek ( bennetek ) van." Lukács17,21

1.Készen kapjuk!
Isten országa valóság! Nem mi hoztuk létre, nem mi harcoltunk meg érte, hanem Jézus Krisztus által kegyelemből készen adatik nekünk!

2 Szívünkbe kell zárni!
Mint az az ember, aki tudta, hogy mit akar vetni, így kell nekünk is mély alázattal szívünkbe fogadni az Igemagot, az élet beszédét, hogy új élet fakadjon ott, a hitnek drága csírája!

3.Várni kell.
Ha befogadtuk az Úr Jézust a szívünkbe, Isten országa növekedni kezd bennünk, erősödik majd és előtt-utóbb mindenki számára látható jellé is válik, hogy itt Krisztuskövető ember él.

4. Gyönyörködni lehet benne!
Példamutató, bizonyságtévő élettel hasznossá, gyümölcstermővé válhatunk és másokat is Isten országába vezethetünk, ahol ők is Krisztus megváltott gyermekeként otthonra találhatnak.

Megfogant-e már, és növekszik-e bennünk Isten uralma?

Oda mernek-e jönni hozzánk az emberek, (mint a fészket kereső madarak), hogy élő reményünkről érdeklődjenek, és el merik-e fogadni tőlünk az életet adó táplálékot?

Testvérek, ha már az Úr Jézus Krisztus követői vagyunk, éljünk olyan életet, hogy ne elriasszuk a kereső embereket, hanem odaszeressük őket az Isten országába, hogy ők is biztonságos rejtekhelyet találjanak az Úrnál!

 

.....................................................

 

A magok sorsa
"Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Lukács 8, 14-15

A mi drága Megváltónk Jézus Krisztus ebben a felejthetetlen példázatban négy-féle talajról beszél, ezek közül három a végeredményt tekintve ugyanaz:- előbb vagy utóbb beáll a halál. Szinte magunk előtt látjuk a magok szomorú sorsát:
ELTAPOSVA, KISZÁRADVA, MEGFOJTVA.
Sajnálatos- gondolják sokan. Pedig itt húsbavágóan rólunk van szó, amikor nem vesszük komolyan Isten igéjét. Mindhárom szörnyű halál ui. a szívben megy végbe!
Eltaposva:
Mi az érték ma? Hány rovart taposnak el az emberek, és hány embert ta-posnak el a tankok? Vannak akik ilyen kegyetlenül bánnak mindennel amit Isten mond,- semmibe nem nézik, legfeljebb csak taposni szeretik. Csirájában ölik meg azt, ami számukra az életet adhatná, de így még lehetőséget sem adnak a megfoganásra.
Kiszáradva:
Nincs hely, nincs gyökér, nincs víz, környes- körül csak kő van és sivatag. Hányan haltak már meg ilyen lelki sivatagban, Vajon hányan fognak még ezután így meghalni, akiknek szívük, még mindig kőből van? Számukra csak a felszín a fontos, a minden komolyságot nélkülöző látszat. Ha pró-bák jönnek vagy üldözés, már azonnal szárad a hit és minden szomjan hal meg!
Megfojtva:
A tövises szív kegyetlen hely. Előbb vagy utóbb mint a hurokba futott vad belenő a tövis és ő pedig belenő a tövisbe, -nincs menekvés. Pedig még sokáig úgy tűnhet, hogy minden rendben van és él, még fejlődik is csak éppen később derül ki, hogy valami nagy baj van a környezettel. A nagy fojtogató jelen van, az aki a halált tartogatja számára mielőtt még teremni tudna.
Testvér, ugye érthető, hogy ha Istené a szíved akkor abban nincs helye semmi szemétségnek! Jó talaj csak az új szív lehet, amit Istentől kaphatsz megtérésedkor, melyben már megbecsülheted a mennyei táplálékot a gyümölcsérlelésig.
Rangos sportversenyeken az esélytelenek megnyugtatásaként fen-nen hangoztatják, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fon-tos és így sokan eleve vesztesként állnak rajthoz.
Ez a kijelentés lelki értelemben a legnagyobb hazugság. Mert a keresztyénség útján rajthozálló ember nem elégedhet meg csupán a részvétellel, vagy a második hellyel. Itt győzni kell! Minden más eredmény katasztrofális vereség, mely egyenlő a halállal. Testvér, ha Jézus Krisztusnak adtad teljesen a szívedet, tudod, hogy csak a jó talaj teremhet! Neked itt győznöd és teremned kell: "százannyit, hatvanannyit, vagy harmincannyit". Végig kell futnod az előtted lévő pályát, hittel és hűséggel. Ne félj, hiszen az ige mondja: "Diadalmat ad nekünk" I. Kor 15,57 "A győzelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk!" I. János 5,4 Tartozz a győztesek közé és nyerd el az élet koronáját! "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát,elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek"Jak. 1,12

 

A BÚZA ÉS KONKOLY
Máté 13,24-30.

"Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”  Máté 13,30

Az Úr Jézus Krisztus konkolyról szóló példázata arra ad választ, honnét van a rossz az Egyházban és a világban.

A konkoly, az eredetiben zizánia, amely külsőleg, főképp kezdeti formájában hasonlít a búzához.

Az Úr Jézus a tanítványoknak megmagyarázza a konkolyról szóló példabeszédet. Az Emberfia láthatatlanul veti a magot, de nyomában jár a sátán az ellenség, s szintén láthatatlanul veti a magot. Magában az Egyházban is ezért találkozunk a jók mellett rosszakkal is.

Csak a világ végén fogják a jót és rosszat szétválasztani.
Ez a példázat igen sok fontos kérdésre ad magyarázatot!
Hogy kerülnek gonosz emberek az anyaszentegyházba?
Ki áll minden gonoszság mögött?

Luther Márton mondta:

"Tegyünk le arról a reményről, mintha odáig vihetnénk, hogy egyházunkban csupa szentek lesznek. Ezt az Ördög nem engedi. Velünk együtt ő is vet, amit az ember csak akkor vesz észre, mikor gonosz vetése immár kibujt és megnőtt. Így volt ez a jó apostoloknál, Pálnál, Jánosnál és a többinél is. Akiről azt hitték, hogy hívő keresztyén és hű munkás az evangéliumban, az volt a leggonoszabb lator és legádázabb ellenség. Így van ez ma is!
Akiket kegyes igazaknak tartunk, azok szerzik a legfájóbb csalódást s okoz-zák a legtöbb botránkozást, - miközben mi alszunk s eszünkbe sincs rosszra gondolni. Csak az a vigasztaló, hogy maga Krisztus mindezt előre megmond-ta. Levelében János apostol ezért vigasztalja magát efféle botránkoztatás ellen így: „Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók.”
Úgy szokott az lenni, hogy aminek a legjobbnak kellene lennie, az romlik a legrosszabbá."


A JÓ MAGOT AZ EMBERFIA VETI.

A Jó mag Isten országának fiai.
A konkoly a gonosz fiai.
Az ellenség ma is munkában van, nem alszik.

Korunkban immár konkolytáblákat ringat a szél.

A Konkolyról:
Elfajzott búza,kártevő
Ragad, tapad,
Fojtogat, mérgez.

Az hívő élet számunkra, mint próbatétel.
Ami közös bennük, hogy a világban egymás mellett élnek.
De köztük minőségi különbség van!

Lesz aratás.
Lesz betakaritás.

Lesz ítélet.
Lesz tűzre vettetés, elégetés.

Az IGAZAK FÉNYLENEK MINT A NAP!
Kinek szolgálunk?
Elhiszem-e hogy engem az Úr Jézus szent akarat által ültetett ide?
Elhiszem-e, hogy jó helyre ültetett: családomba, egyíházamba, hazámba?
Elhiszem-e, hogy hitünkéert, az Úr Jézus Krisztusért érdemes helytállni, kitartóan küzdeni, harcolni a hitnek szép és nemes harcát?

...............................................

***

 

ÉLŐ KAPU

„ Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be az megtartatik, az bejár és kijár, és legelőt talál." János 10,9

Az Úr Jézus sokszor meglepő hasonlatokat mond önmagáról, de azt tudnunk kell, hogy ezek mindig: igazak, tartalmasak, rendkívül fontosak és kifejezők! Első hallásra ez a hasonlat is megdöbbentő! Vajon miért éppen ezt a szemléletes képet használja küldetésével kapcsolatban az Úr?

Az ajtó egy igen fontos, sőt döntő jelkép Isten országával kapcsolatban!

Megnyit, vagyis szabadságot ad

Bezár, vagyis biztonságot ad

Összeköt, vagyis kapcsolatot ad

Mi már tudjuk azt, hogy Jézus az egyedüli olyan ajtó, amelyen keresztül az örök életbe lehet belépni.

Jézus az egyetlen bejárat a mennybe Ő az a mennyei ajtó, aki a földre érkezett, hogy utat nyitva átmentsen minket az örök hazába.

Golgotai kereszthalálával nyitotta meg az utat nekünk!

A kárpit szétszakadása jelzi, hogy nyitva áll az ajtó előttünk.

Jézus az, aki megnyitja, sőt összetöri a bűneink rácsait, és szabadon kijöhetünk a fényre.

Feltámadásával még a halál kapuit is kinyitotta.

Jézus az a kapu, aki bezárja gyermekeit, biztonságot nyújtó ölelő karjaiba és szeretetével megvéd minket minden gonosztól.

Jézus az a kapu, aki azért jött, hogy összekösse a mennyet a földdel, hogy az ember által szétszakított szeretetkapcsolatot újra megépítse, összekapcsolja!

Nagyon elgondolkodtató az, hogy mennyi sok emberi ajtón kilincseltünk, zörgettünk már keserű szívvel, és  annyiszor csalódtunk, mert nem kellettünk és kizártak minket.

Ne késlekedjünk, lépjünk most be bátran az áldott élő nyitott AJTÓN, aki az Úr Jézus Krisztus, Ő szeret és hív minket, nála nyugalmat találunk.

 

 

FELOLDOZVA

"Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből.- És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."
Lukács 13,10-13

Ez a betegség elképzelhetetlenül szörnyű lehetett, mivel a beteg nem tudott fölegyenesedni, sőt ahogy teltek az évek ő egyre mélyebbre görnyedt a földhöz. Tizennyolc év szenvedés és reménykedés, tizennyolc év megkötözöttség volt már a háta mögött, amikor az Úr Jézussal találkozhatott és végre megszabadulhatott bajából.

Amikor a vadlovakat lasszóval befogják, hogy betörjék, egyre szorosabbra húzzák, míg végül teljesen a földre kényszerítik. Így végez a sátán is a csapdájába került gyanútlan emberekkel: először befogja, majd megkötözi őket. Ahány ember, annyi féle csapás: Egyesek eleinte csak belegörnyednek, mások megszakadnak, mások belehalnak!

Ebben a történetben a megkötözöttségnél a kötél, mint bilincs szerepel. Jellemző, hogy az ördög mindig így észrevétlenül bilincseli össze áldozatait, valósággal rabul ejt.
v Hányan vergődnek ma is kiúttalanul: A szenvedélyek, gonosz szokások különféle bilincseiben. A babonaság, okkult fertőzések bilincseiben. A büszkeség, a gőg, a nagyravágyás bilincseiben... stb.
A legszörnyűbb talán az, hogy sokan észre sem veszik, hogy bajban vannak, így a különféle ördögi csapdák miatt a csalódások lassan hegyekké nőnek és ők egyre mélyebbre süllyednek le a bűn mélységeibe!
Szomorú, hogy milyen sokan nem mernek szembe nézni bűneikkel, és nem merik beismerni, hogy be vannak csapva!
Inkább sorvadoznak, görnyedeznek és meghalnak.
Tudjuk, hogy minden ördögi megkötözöttség előbb-utóbb halálos végű, hacsak közben Valaki meg nem szabadit!
Isten gondoskodott róla, hogy mindenki számára legyen Szabadító, Ő a mi Urunk, Jézus Krisztus!
" Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa- 1.János 3,8

Az Úr Jézus ezen az igén keresztül ma minket szólított meg, mert Ő jól ismeri nyomorult bilincseinket.
Valóban igaz az, hogy csak azokon nem lehet segíteni, akik a kegyelmet mindvégig visszautasítják, és nem kérnek belőle.
Rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk.
Boldog az az ember, aki már megtapasztalta életében Jézus Krisztus szabadítását, amint Ő feloldoz, szent kezével magához ölel és szabadon enged!
Adja meg az Úr, hogy mi is ilyen felszabadult, boldog gyermekei lehessünk Istennek!

 

 

Életünk értelme

***

"Azért vagyunk a világon, hogy a kegyelem által megvilágosíttatva, életünkkel és halálunkkal az Úr Jézust dicsőitsük, azután pedig örökre Vele együtt legyünk." (Kálvin János)

***

"Hogy dicsőségének magasztalására legyünk,

mint akik előre reménykedünk a Krisztusban." Efezus 1,12

Mi végre vagyunk-e világban? Teszik fel az örök kérdést annyian, akik keresik az élet értelmét.

Sokan és sokféleképpen próbáltak már válasz adni erre a alapkérdésre.

A valódi választ mi most a leghitelesebb forrásból, Isten Igéjéből kívánjuk értelmezni.

A Biblia kijelentése egyértelmű: "Legyünk Isten dicsőségének magasztalására!"

Nyílván ez a megközelítés csak azoknak lesz elfogadható, akik már ismerik az Urat, mert ezen ismeret nélkül az ember bizony nemhogy magasztalására, hanem sajnos csak káromlására tud lenni az Úrnak.

Az átadott életű ember viszont, mivelhogy Isten gyermeke, örömmel magasztalja Urát és minden lehetőséget igyekszik is megragadni, hogy az Ő dicsőségére éljen.

A Jézus Krisztussal való találkozás után világossá és egyértelművé válik számunkra az emberi élet értelme. A földi céljaink új perspektívát nyernek és felragyog az egyetlen értelmes életcél:- a mennyek országa.

Ha Krisztussal élünk, már nem csupán a földiekkel, hanem elsősorban a mennyeiekkel fogunk törődni. Minden kérdésben az áldott Isten akaratát keresve próbálunk meg dönteni, mert tudjuk azt, hogy nem lesz hiábavaló a munkánk, ha az életünket neki szenteljük.

Kálvin János mondja: "Azért vagyunk a világon, hogy a kegyelem által megvilágosíttatva, életünkkel és halálunkkal az Úr Jézust dicsőitsük, azután pedig örökre Vele együtt legyünk."

Testvérek, bátran reménykedjünk abban a Jézus Krisztusban akiben életünk megoldást, értelmet nyert és üdvösséget talált, mert csak akkor lehetünk Isten dicsőségének magasztalására, ha a krisztusi életvitel egészen természetessé válik számunkra minden körülmények között.

 

 

A SZIVTELEN ADAKOZÁS BŰNE

"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!" Lukács 11,42.

Az Ószövetségben több utalást találunk a tizedfizetésre. A mi Urunk Jézus Krisztus is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig új alapra helyezve azt. Üzenetét, tanítását összefoglalhatjuk egy rövid mondatban: Hiába minden szívtelen áldozat. A szív az igazi Istennek tetsző áldozat! Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is ha nincs benne az Istenünk iránt érzett őszinteség, tisztesség, igazság és szeretet.
Sokan foglalkoznak napjainkban is a tized fizetésének kérdésével. Egyes felekezetek burkoltan ködös utalásokkal tartanak rá igényt, mások természetesnek veszik és nyíltan hirdetik, vagy egyenesen megkövetelik tagjaiktól a tizedet. Ez egyes szektákban olyannyira eltorzult már, hogy híveikkel kérdőíveket is kitöltetnek keresetükről. Elrettentő esetekben még attól sem riadnak vissza, hogy "bevessék" az Anániás és Safira esetét (Ap.Csel.5) vagy egyenesen átokkal fenyegetik meg a "tudatlan hívőket"!
Vigyáznunk kell ezekre a farizeusi csapdákra, mert nem mindegy hogyan kezeljük ezt az érzékeny kérdést! Ebben fenti példában szereplő tizedfizetés minden jó érzésű ember szemében visszataszító hatást kelt, mert gőgössé, fölényessé, elbizakodottá teszi az adakozót. Így nincs értelme az adakozásnak és felesleges az a nagy buzgólkodás is, amikor az ember szüntelenül csak számol, porciózik, oszt és szoroz, hogy: "mennyi jár" az Istennek, de a szíve mindig kimarad adományából!

Testvérek mi ebben a kérdésben is nagy szabadságot kaptunk a mi drága Megváltónktól. Szabadon és boldogan adhatunk számolatlanul áldott célokra anyagi javainkból. Ismerjük a mi Urunk tanítását: " Ne tudja a te bal kezed mit ad a jobb.-( Máté 5, ) Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! Az Úr Jézus a hideg és merev emberi hagyományok helyett mindig Isten dicsőségét ragyogtatja fel: az igazságos ítéletet, az irgalmat, Isten szeretetét! Ez legyen a helyes magatartásunk mindig amikor adakozunk!

A KAPZSISÁG BŰNE

"Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.- Lukács 12,20-21

A példázatban szereplő embert magunk előtt látva, bizony elcsodálkozhatunk, hogy így földi kincseinket szorongatva mi is Isten szemében milyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Ó mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest.
Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt s úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: Bő termés, busás anyagi haszon, kényelem stb. Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben az értelmével, lelke kényelméről beszél ugyan de anélkül, hogy valóban törődne is lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Őt már nem a nagy földi terveinek megvalósítása vagy az élet kényelmének élvezése várja, hanem a végső elszámoltatás.
Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében, a kapzsiságban keresendő:
v Nem volt hite : Istent tökéletesen kihagyta minden számításából.
v Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart.
v Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították.
v Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni.

Manapság is aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni:
v Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon, békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel.
Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelemből kaptunk:
"Adni kell, adni, mindent odaadni: Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek.Szeretetet adni- adni s érte semmit sem kívánni-
Kalkuttai Teréz anya

AZ ELHALLGATÁS BŰNE

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt." Lukács 12, 8-9

Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az ÉLETMENTÉS áldott feladatát! Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni!
Nem kisebb a küldetésünk mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is.

Testvérek, ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már:
".. késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!- Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke tehát indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt!
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment az nem lehet többé "néma keresztyén"! A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is "szégyellni" fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt!

JÉZUS PANASZA
Ti Mesternek hívtok - és nem kérdeztek engem.
Útnak neveztek - és nem jártok rajtam.
Világosságnak hívtok - és nem néztek rám.
Életnek neveztek - és nem kerestek engem.
Bölcsnek hívtok - és nem követtek engem.
Hatalmasnak neveztek - és nem kértek engem.
Irgalmasnak hívtok - és nem bíztok bennem.
Igazságosnak neveztek - és nem féltek tőlem...
...Ha egyszer örökre elvesztek - ne okoljatok engem!
(A lübecki Krisztus-szobor felirata)

 

 

 

 

 

***

Az Úr Jézus megkísértése
„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög.” Lukács 4,1

Az Úr Jézus, amikor a Földre jött, értünk mindent vállalt, még a megkísértetést is. A Lélek vezetése alatt ment a pusztába, hogy negyven napra elvonulva böjtölve készüljön a rá váró nagy feladatra. Itt kísértette meg a sátán, el akarván téríteni a messiási feladatától.
• Az első kísértésben, megkérdőjelezi Jézus küldetését a test kívánsága területén.
• A második kísértésben a sátán hazudik,- magáénak vallja a világot, és földi hatalmat ajánl fel Jézusnak.
• A harmadik kísértésben az ördög már ölni akar, ennek érdekében, szemtelenül még a Szentírást is idézi (Zsolt 90,11)
Jézus, a kísértések kiállásával számunkra nagy példát ad arról, hogy mi-ként lehet rendíthetetlennek maradni és győzni a gonosz felett. Nagy ta-nulság az is, hogy valamennyi kísértési területen a Bibliából adja meg a választ! Soha nem volt könnyű keresztyénnek lenni. Vigyázzunk, mert a sötétség fejedelmének taktikája ma is a régi:megkérdőjelez, hazudik és ölni akar!
Világosan felismerhető ez a különböző szekták tanításában. Hányszor halljuk a mai kisértőket nyilatkozni, akiknek feltett gonosz szándékuk, hogy eltérítsék a hívőt a keskeny útról.
Megkérdőjelez: Ha hívő vagy, mért nem tudsz csodákat tenni? Miért nem vagy "sikeres"? Miért nem szólsz nyelveken? stb.
Hazudik: Megpróbálja elhitetni, hogy a földön minden az övé, vagy az övék lesz. Sokszor nem átallja még a Bibliát is idézni, csak hogy félrevezethessen. Azt hazudja, hogy csak azoknak lesz üdvösségük, akik hozzá(juk) csatlakoznak.
Ölni akar: Teljes fegyvertárral a lélek elpusztítására törekszik. Itt nem válogat a módszerekben, sem az eszközökben. Ha kell alattomosan a szenvedélyek háló-ját veti ki, ha kell a "modern csapdákat" (Tv, Video, Számítógép) veti be, a célja mindig ugyanaz marad: áldozatainak elpusztítása. De nyíltan is öl: pl. Bibliával a kézben, arra akarja rábírni követőit, hogy ne fogadjanak el élet-mentő vért, hanem inkább válasszák a halált!
Ez szörnyűség, de sajnos ez a valóság! Mi akik hiszünk Jézus Krisztusban, biztonságban élhetünk. Igaz, hogy nem leszünk mentesek a kísértésektől, de tudjuk azt, "...hogy erőn felül való kísértés nem ér minket". Jézus azt ígérte, hogy imádkozik értünk, mert Ő jól látja, hogy egyedül milyen gyengék vagyunk. Csak akkor tudunk ellenállni a kísértés idején, ha a mi drága Megváltónk Jézus Krisztus, a Szentlelke által megerősít minket. "Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." Zsidók 4,15
Adjon az Úr erőt nekünk, hogy megtudjunk állni a kísértések idején és csak az Ige legyen mindenkor a mi egyetlen fegyverünk!

 

A világ öröme
„És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Lukács 2, 10-11

Meg vagyok győződve arról, hogy nincs ahhoz fogható öröm, mint amit Isten adott nekünk Jézus Krisztusban. Az Ő eljövetele, megszületése, testet öltése az emberiség legnagyobb öröme. Aki még nem ismeri személyesen a Megváltót, annak ezek a szavak idegenül csengenek, vagy erős túlzásnak hatnak. Mégis a Karácsonynak valami megmagyarázhatatlan hangulata van még a hitetlen családokban is. Ilyenkor a leggyakoribb szó természetesen a szeretet, hogy aztán sajnos újabb 364 napra ismét el legyen felejtve. Pedig ha a szeretet meghidegül, akkor bizony egy valóságos lelki jégkorszak következik be: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül"Máté 24,12

. A hívő emberek számára a Karácsony sokkal több mint az általában vett szeretet ünnepe, mert ez a nap az Élő Isten felénk kiáradó végtelen SZERETETÉRE utal!
A KARÁCSONY, A VILÁG ÖRÖME!
Ebben az Igében azt látjuk, hogy a Betlehemben élő egyszerű pásztorok megtud-ják, hogy megszületett a lelkek Főpásztora, Aki a mennyből jött, és felvette az emberi testet, hogy minket elveszett bűnös bárányait megkeressen és megmentsen. A pásztorok megértették és elhitték ezt az örömhírt:
 Elhatározták, hogy szemükkel meggyőződnek róla.
 Sietve elindultak, és mindent igaznak találtak.
 Elmondták amit hallottak, és mindezért dicsőítették Istent.
Tőlünk is ezt várja el Isten! Higgyük el, hogy Őnála jobban senki sem szeret minket. Vegyük a bátorságot és vizsgáljuk meg, hogy igaz-e amit Jézusról ír a Biblia! Jézusnál csodálatosabb személyiség nem született! Győződjünk meg arról, hogy kicsoda a Megváltó, mit tett értünk!
A feltámadott Jézus Krisztust ma is meg lehet találni! Milyen boldog egymásra találás lesz az, ha megértjük, hogy Ő valóban személyesen értünk született! Vele átélhetjük azt a teljes örömet és békességet, amit Ő hozott nekünk a mennyből. Nincs ennél fontosabb teendőnk itt a Földön! Ha megismertük Őt, adjuk tovább örömmel ezt a drága hírt, úgy mint András: "Megtaláltuk a Messiást!"(János 1,42) és dicsőítsük Istent, az egek Urát, hozzánk lehajló végtelen szeretetéért

 

Simeon
„Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és ke-gyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.” Lukács 2,25-26

A karácsonyi történet "arcképcsarnokában" van egy rendkívüli ember: Simeon! Így olvasunk róla a Bibliában: igaz, istenfélő, várta Izrael vigasztalását, a Lélek volt rajta, kijelentést kapott. Öreg, de nagyon boldog ember volt, mert Isten ígért neki valamit. Ő lehetett az a kiválasztott ember, aki karjaira vehette a Megváltót. Ez a boldog pillanat csak élete végén adatott meg számára, melyre egy életen át nagy türelemmel várakozott.

• A HÍVŐ SIMEON VÁRTA AZ URAT.
Mennyire várjuk mi felkészülten Őt? Sokszor szeretnénk sietetni az ese-ményeket, gyakran türelmetlenek vagyunk, vagy éppen a felkészültsé-günkben van a hiba. Az igaz, és istenfélő magatartás ezekkel nem egyez-tethető össze. Nekünk a türelem adatott, a kitartás, a túllátás a napi gon-dokon, ha a mi szemünk a mennyre van függesztve.

• A TEMPLOM VOLT A TALÁLKOZÁS HELYE.
Simeon, a Lélek indítására ment a Templomba. Mi engedelmeskedünk-e ebben a tekintetben az Úrnak? Vágyunk -e az Úr Igéjét hallgatni, Vele találkozni? Ebben az életben mindenkinek lehetősége van találkozni Jé-zussal, a Megváltóval. A templomok éppen erre a célra épültek.
Vajon mi hol találkozunk vele? Otthonunk lett -e a valamelyik templom?

• ISTEN ÍGÉRETE BETELJESEDETT.
Simeon, szemeivel megláthatta a Messiást. Isten drága ajándéka volt ez az ő számára , hüségéért, hitéért, kitartásáért. Ez az ígéret nekünk is megadatott, mert mi is meg fogjuk Őt látni ama napon szinről szinre, de mi nem mint gyermeket, hanem mint dicsőséges Urat, a Királyok Királyát.
Fel vagyunk -e már készülve erre a nagy találkozásra?

• KARJAIBAN TARTHATTA AZ URAT.
Simeon öreg szíve a legboldogabb lehetett ebben a pillanatban. Vajon mi akik megváltott gyermekei lehetünk Jézusnak, mennyire vagyunk boldo-gok? Elmondhatjuk -e, hogy minket személyesen maga az Úr tart szent karjaiban, és "...őriz mint a szeme fényét" V. Mózes 32,10?
Ha igen, akkor életünk gyümölcse lesz az a nap, amikor az Isten ígérete beteljesedik, és látva Őt boldogan áldhatjuk a "...dicsőség erős Királyát"!

 

Az Úr Jézus megkeresztelése
„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Lukács 3,21-22

Messiási munkája nyitányaként, eljött Jézus, hogy megkeresztelkedjék János által a Jordánban. Ő, Aki bűntelen és ártatlan volt, vállalta értünk még a bűnbánat keresztségét is. Jézus megkeresztelését igazolta az Atya hangja, és a Szentlélek galamb alakjában való leereszkedése. A Szenthá-romságnak ez a megjelenése arra mutat, hogy Ő fogja magára venni a világ bűneit, hogy megváltson minket.

A keresztség, minden hívő ember öröme.
Jézus, missziós parancsában adta számunkra a keresztség szentségét, mint a szövetség jelképét. Aki felnőttként jut hitre és még nincs megkeresztelkedve, ez lesz az első dolga. "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk 16,16 Ha pedig valakit már gyermekként megkereszteltek, és felnőtt fejjel hitre jut, nem kell neki még egyszer megkeresztelkednie, mert Isten nem felejtkezik el senkiről. Ha kimondták fölöttünk Isten szent nevét: "Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" Máté 28,19, akkor egy életre szóló elpecsételést kaptunk.Luther mondta el, hogy nehéz perceiben ez volt számára vigasztalás"meg vagyok keresztelve"

A keresztség önmagában nem üdvözít.
Mindenki számára világos, hogy a keresztség önmagában nem üdvözít, csak akkor válik valóságos kinccsé, ha az hittel párosul! A keresztelés olyan jelképes cselekmény, amelyben a jel a tiszta víz, a jelzett dolog pedig a Szentlélek titokzatos munkája, amellyel a megkeresztelt hívőt, Krisztus vérével megmossa, bűnbocsánatban részesíti. " A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül." Kolossé 2,12

Jézus megkeresztelésénél szózat hallatszott a mennyből! Az Atya sze-mélyesen tett bizonyságot Jézus mellett! Igen, Ő a szeretett Egyszülött Fiú, az Atya gyönyörűsége. Mi csak akkor leszünk valóban boldog embe-rek, ha már szabadon valljuk és hirdetjük, hogy Ő a mi gyönyörűségünk! Ha elmondható rólunk, hogy:"... de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által." (I Korintus 6,11) akkor, tegyünk bizonyságot és áldjuk az Urat örökké.

 

 

 

A leprás meggyógyítása
" Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meg-látva őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Aka-rom, tisztulj meg!” És azonnal letisztult róla a lepra." Lukács 5, 12-13

Egy megrendítő találkozásról tudósit a Biblia, amikor egy leprával már teljesen elborított ember életében eljött a nagy lehetőség a gyógyulásra. Ez a félelmetes betegség nemcsak azért volt fájdalmas, mert gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt, hanem azért is mert így a beteg ember kiközösítetté, kitaszítottá, tulajdonképpen élő halottá vált. Általában a leprások elkülö-nítve éltek, ha mégis találkoztak valakivel, akkor undorral fordultak el tő-lük az emberek.

Ez az ember élt a páratlan alkalommal és mély hittel fordul Jézus felé. Hiszi, hogy Neki van hatalma ezen a betegségen és leborulva gyógyulásért könyörög. Ő talán már nem is remélte, hogy valaki még ebben az életben hozzá fog érni, de Jézus éppen ezt tette: megérintette és a gyógyulás azonnali volt. Újra egészséges lett és kimondhatatlanul boldogan mehetett haza.

JÉZUSSAL TALÁLKOZNI KELL!
• Ma mindenkinek megadatik a találkozás lehetősége Jézus Krisztussal. Most ebben az Igében "szembe jön velünk" ezért el ne mulasszuk éle-tünk legnagyobb lehetőségét. Őbenne Isten jelent meg a Földön, és azért jött, hogy minket megmentsen és vele örökké élhessünk.
• Jól tudjuk, hogy senki sem mondhatja közülünk azt, hogy minden rendben van az életében. Higgyük el, hogy ahol az emberek tehetetle-nek és lemondanak rólunk, Ő tud és kész rajtunk segíteni." Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." I. Péter 5,7
• Ha van bennünk elég alázat és nem szégyellünk leborulni Előtte hanem gyermeki bizalommal kérjük Őt, hogy segítsen rajtunk, Ő egészen biztos, hogy nem fog elutasítani és boldogan kelhetünk fel térdeinkről.

Testvérek, Jézus Krisztus a kereszten való áldozatával "érintette" tisztítot-ta meg a mi bűnös szívünket. Adjunk hálát érte azzal, hogy szeretjük és követjük Őt amíg élünk!

 

Jézus értünk küldetett
„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hir-dessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat." Lukács 4,18

Amikor Jézus szűkebb hazájába Názáret zsinagógájába ment, Ézsaiás próféta tekercséből olvasta fel (61. fejezet) a messiási próféciát. Amikor arról beszélt, hogy ez az Ige most beteljesedett, mindenki elámult szava-in.
Kikhez küldetett Jézus? Az Ige szerint: a szegényekhez, a foglyokhoz, a betegekhez, a megkínzottakhoz. Vajon mi, beletartozunk-e ezekbe a kate-góriákba?
• Örömhír a szegényeknek. Boldogok a szegények, mondja Jézus, mert Ő az elesettek gyámolítója és vigasztalója, Ő mindig együtt érez az elnyomottakkal. Különösen azokról van itt szó, akik hitben való kitartásukért, Istenbe vetett rendületlen hitükért, készek még a legnagyobb szegénységet is vállalni, akiknek Istenen kívül nincs más vigasztalójuk ezen a földön.
• Szabadulás a foglyoknak. Senki sem mondhatja közöttünk azt, hogy nincs miből megszabadulnunk. A sátán megszámlálhatatlan megkötözöttséggel tartja rabságban szimpatizánsait. Jézusban megjelent a teljes megszabadulás lehetősége, mert Neki minden megkötözöttségből, szenvedélyekből, gonosz szokásokból van hatalma kigyógyítani minket.
• A vakok szemeinek megnyitása. Van e közöttünk olyan akinek nincs szüksé-ge orvosra? Van -e olyan ember, akinek mindig is rendben volt a lelki látása? Bizony nincs, csak sokszor szégyelljük bevallani katasztrófális vakságunkat! Egy 16 éves hívő tanítványom így ír egyik versében: "Nyisd meg a szemeim, álld meg kezeim, könyörülj bűnös voltomon ó, édes Jézusom" Igen csak így lehet tisztán látni, ha engedünk Jézus Krisztusnak.

Jézus Krisztus életünkben való személyes jelenléte gyógyszer minden bajra!Csak rajtunk áll, hogy hiszünk -e Benne, és rá merjük- e bizni ma-gunkat.

A lázas állapot
"Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik." Lukács 4,39
Jézus Krisztusban Isten hatalma világosan látható volt, mert a betegek meggyógyultak, a tisztátalan lelkektől megszabadultak, nagy jelek és cso-dák történtek. Ez a rövid történet arról tudósit bennünket, amikor Simon anyósa éppen magas láztól feküdt betegen és szóltak felőle Jézusnak. Azt Úr ráparancsolt a lázra és a betegség megszűnt, újra egészséges lett és szolgálhatott a jelenlévőknek. Számomra ez nagyon elgondolkodtató üze-net, ahogyan Jézus gyógyít és egyben SZOLGÁLATRA is felszabadít. A kérdés számunkra az, hogy mitől lehetünk mi szolgálatképtelenek? Igen, mi önmagunktól soha nem tudunk kigyógyulni a bűn betegségéből, mert az egyre inkább erőt vesz rajtunk.
Testvérek, sokszor magunk sem vesszük észre, hogy lelkileg mi-lyen könnyen be lehet "lázasodni". Nem arra akarok itt utalni, hogy a sok hiábavaló lázas munka, különféle elfoglaltság már- már szinte megkötöz bennünket és bekövetkezik az a bizonyos "semmire sincs időm" probléma, hanem arra, amikor Isten számá-ra válunk használhatatlanná, tehetetlenné. Mert ugye azt tudjuk, hogy a láz mindig jelez valamit, azt hogy valami nincs rendben a szervezetben. A láz gyengévé, tehetetlenné, kedvtelenné és így szolgálatképtelenné tesz.
A hivő emberek is juthatnak ilyen "lázas" állapotba. De a megoldást, a gyógyulást most nekünk személyesen Isten adja meg szent Igéjén keresz-tül.
• Amikor elhagyottnak érezzük magunkat, az Úr mondja: „Nem mara-dok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Zsidók 13,5
• Amikor erőtlennek érezzük magunkat: "De akik az Úrban bíznak, ere-jük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Ézsaiás 40,31
• Amikor feleslegesnek érezzük magunkat: "De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ézsaiás 43,1
• Amikor kevésnek érezzük magunkat: "Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje " Ézsaiás 41,14
• Amikor kedvtelennek érezzük magunkat: "Akarod-e hát tudni, te osto-ba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?" Jakab 2,20
Jézus Krisztus élő jelenléte által valóságos gyógyulásban lehet részünk. Adja meg az Úr, hogy ezt valamennyien boldogan megtapasztalhassuk.

 

Vissza, de már Jézussal
"Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tő-lem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Lukács 5,8

Péter az egész éjszakai eredménytelen halászat után keserűen kötözgeti üres hálóját, mert hal helyett csak szemetet fogott. Így van ez a mi éle-tünkben is, ha Jézus nélkül próbálkozunk "halászni", érvényesülni. Elké-pesztő, és félelmetes az, hogy mennyi "szemetet" kifogunk életünk során és bizony csak a sok keserűség, az a bizonyos kötözgetés, foltozgatás marad hátra.

Mi lehet a megoldás? Csak az amit Péter tett: hallgatni Jézusra, komolyan venni Őt és megfogadni tanácsát.
• Ha még mindig Isten nélkül, saját erőnkben, képességünkben bízva próbálunk az "élet tengerén" megélni, szomorúan kell majd tapasztal-nunk, hiábavaló eredménytelen volt fáradságos munkánk. Ebből az Igéből egy életre megtanulhatjuk azt, hogy Jézussal minden rendező-dik. Most Vele kell visszamennünk az életbe, a családba az iskolába a munkahelyre, hogy végre értelme legyen munkánknak.
• Péter a csoda miatti döbbenetében, látva a színültig megtelt hajót, csak egyet tehetett: leborult Jézus előtt. Bűnösnek vallja magát, bár itt senki sem beszélt neki bűneiről. Igen, Jézussal mi is nagy csodákat élhetünk át. Jelenlétében, tisztán meglátszanak bűneink, melyek bűnvallásra késztetnek. Nagyon jó leborulva lenni Jézus előtt, mert onnan már Ő fog felemelni, és életre szóló küldetéssel ellátni.
• Az emberhalászat, vagyis a lelkek mentése lesz a mi küldetésünk is, melynél nincs nagyobb feladat. Minden megtért és újjászületett ember hátralévő életét ez határozza meg. Nem csoda tehát, hogy Jézusért ne-künk is minden "régit" hátra kellett hagynunk és úgy kell követnünk Őt, mert csak így remélhetünk áldást.

Imádkozzunk:
Uram Jézus, nézd szomorú életem. Látod nélküled mennyire üres az én szívem. Nagyon vágyok arra, hogy végre én is találkozzam veled. Állj meg most az én "partomon". Láss meg engem nyomo-rúságomban. Könyörülj rajtam, és kérlek "szállj be az én életem egyszerű hajójába". Tudom, hogy veled csodákat élhetek át. Add áldásodat, hogy én is hadd lehessek a Te gyermeked, és ha neked is úgy kedves, készíts fel az embermentés áldott szolgálatára.

 

 

Az ellenség szeretete
„Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: sze-ressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azo-kért, akik bántalmaznak titeket.” Lukács 6,27-28

Egyszer, Ady Endre így sírta el gondolatait a szeretet nélküli világról: "Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié."
Isten nélkül mi is valamennyien ilyenek vagyunk: "a szeretet koldusai". Mennyi ember éhezi a szeretetet, ebben az elidegenedett, elvadult vilá-gunkban, ahol az agresszió, a harag, az erőszak, a gyűlölet, a gonoszság ennyire elhatalmasodott. Milyen igaz az Ige üzenete: "Mivel pedig megso-kasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Máté 24,12 Szinte már nevetséges az, ha manapság valaki a szeretetről beszél, hát még ha az ellenség iránti szeretetről! Nem csoda, hogy sokan Jézusnak ezt a tanítását egyszerűen lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tartják. Valóban nem lehet feljebb tenni a mércét, mint amikor Jézus arról beszél hogy az ellenséget is szeretnünk kell, de mégsem kér tőlünk lehetetlent.
Először tisztázzuk az "ellenségképet".
Az ellenséggé válásnak mindig valamilyen konkrét előzménye van. Rend-szerint valamilyen apróság miatt robban ki feszültség, majd fokozódik az ellenszenv, mely teljes elhidegülés után gyűlöletbe csap át. Minden ember természeténél fogva hajlandó Isten és felebarátja gyűlölésére, valljuk egyik hitvallásunkban, a Heidelbergi Kátéban. Valóban, ha közben Jézus Krisztus nem mentett volna meg minket, akkor mi is ilyenek maradtunk volna örökre, de Ő a mi gyűlölettel teli szívünket, Szent Vére által megtisztította. Csak ezzel az új szívvel lehet: feltétel nélkül szeretni!
Ezért aztán a hívő ember minden nap vizsgázik. Vajon milyen gyakran ál-lunk bukásra a szeretet gyakorlásából?
• Keresztyén ember senkit sem tarthat ellenségének. Természetesen arról nem tehetünk, ha valaki minket ellenségének tekint,-OK NÉL-KÜL!
• A feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem bántom a másikat, még csak nem is azt, hogy valahogy elviselem, eltűröm a másik szeszélyét. Az ellenségünket szeretni azt jelenti, hogy azt kívánom neki amit önmagamnak, imádkozom érte és áldást kérek az életére.

Tudunk- e már így szeretni? Tanuljunk Jézus Krisztustól, aki még a kereszten is imádkozott ellenségeiért! Csak így fogjuk tudni: tisztán, mások szemébe nézve, a szeretet gyakorlásával szívünkben, küldetésünket betölteni!

 

Gyógyítás szombatnapon
" Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kiolta-ni? És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze." Lukács 6 9-10

Isten, a hetedik napot nyugalomnapnak rendelte. A sabbat (szombat) jelentése: nyugalom. Mi keresztyének mégis a vasárnapot ünnepeljük nyu-galom napjaként, mert a mi Urunk Jézus Krisztus ezen a napon támadt fel a halálból. Nagy kérdés az, hogy mit szabad és mit nem ezen a napon cselekedni. Egyesek semmit sem tesznek ami munkavégzésnek számit, hanem törvényeskedve szigorú emberi tanításokat vállalnak magukra.

A kérdésre a választ maga az Úr adja meg azzal, hogy ezen a napon is szabad jót cselekedni! Ez volt az első nyílt összeütközés a farizeusokkal, akik vérben forgó szemekkel nézték Őt, amint meggyógyítot szombatnapon egy beteget. Jézus Krisztus ura a szombatnak, Ő életet menteni jött a földre és a szombat ajándék voltát igyekezett helyreállitani, megszabadítva a törvényeskedő terhektől.

Testvérek, tudnunk kell, hogy nem a "nap" számit, hanem az élet, mégpedig az örök élet. Ezt akarja ma nekünk adni a mi drága Megváltónk. Neki van hatalma kimenteni minket a biztos halálból! Nekünk ma nem azt mondja, hogy:" nyújtsd ki a kezedet", hanem, hogy most lélekben nyújtsd ki beteg szívedet! Aki ezt hittel megteszi, az valóban csodákat fog átélni: - a teljes lelki gyógyulást!
A "nyugalomnap" megszentelésünk, csak akkor lehet Isten előtt kedves, ha mindenkor hálaadással emlékezünk. Isten nem tétlenséget vár el tőlünk, hanem becsületes munkát az életmentés területén. Nem ünnepelhet igazán az, aki hat napon át nem dolgozik! Ezért számunkra minden vasárnap az ÚRNAPJA amely nemcsak a feltámadásra utal, hanem a mennyei nyugalomra is, ahová Krisztus elvezet minket, ha mindvégig kitartunk.

 

Követni Jézust
"Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt." Lukács 5, 27-28

Lévinek ez a napja ugyanúgy indult mint bármelyik más, ott ült megszo-kott helyén. "Csak" annyi történt hogy, Jézus megállt előtte, rátekintett és ezt mondta neki: "kövess engem"!
Az itáliai barokk kiemelkedő festőjének, Caravaggio-nak van egy festmé-nye, melynek címe: Szent Máté elhívatása.
• A vámos asztalnál több ember ül, az ajtóban ott áll Jézus és kezével rámutat valakire. A kézmozdulatok mindent elmondanak. A csodálkozó Máté kezével önmaga felé mutat, mintha azt kérdezné, hogy: Én? Miért éppen én? Ez a hívás nekem szól? Jézus valóban rám van szükséged? Én, egy ilyen bűnös ember, akit senki sem szeret, én kövesselek téged?

Amikor Jézus megállt ott a vámos asztalánál, már látta azt, amit akkor még senki sem tudott, hogy ez az ember hasznos lesz Isten szolgálatában. Döbbenetes volt ez a választás, mert a vámszedők közmegvetésnek "örvendtek", mivel kiszolgálták a rómaiakat. Valóban nem értjük, hogy Jézus milyen szempontok alapján választotta ki tanítványait. Azt viszont tudjuk, hogy Isten nem személyválogató és végtelen szeretettel hajlik a bűnösök felé. Máté élete ettől a pillanattól teljesen megváltozott. Otthagyott mindent, felkelt és követte Őt!

Most, ebben az igében, Jézus Krisztus áll meg mellettünk a Szentlélek által! Nem kérdez, nem vádol, nem tesz szemrehányásokat, nem vizsgáztat, hogy méltóak vagyunk-e vagy sem, hanem egyszerűen hív. Így ahogy vagyunk azt mondja, hogy: "kövess engem"! Boldog ember az aki, mer és tud felállni régi életéből (becsukva a boltot), hogy egy új életet kezdhessen, Jézus Krisztussal, mert nem fog csalódni.

Testvérek, mi akik már megtért embereknek valljuk magunkat, bátran kövessük Őt, mert neki terve van a mi egyszerű, mások szemében talán lenézett, megvetett életünkkel, mert drágák vagyunk számára! Hálából adjuk át neki önmagunkat, az énekíró szavaival: " Amint vagyok sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, ki értem áldozád magad, fogadj el Jézusom" (460.)



Kik a boldogok?
„Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldo-gok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldo-gok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagy-tok, amikor gyűlölnek titeket az emberek... Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugya-nezt tették atyáik a prófétákkal.” Lukács 6, 20-23
Örök igazság az, hogy minden ember vágyik a boldogságra: ”...úgy kell a boldogság mint egy falat kenyér”, mondja József Attila, és igaza van. A kérdés csupán az, hogy megtaláljuk-e a valódi boldogságot! Én hiszem és tapasztalatból tudom, hogy a valódi boldogság egyszerűen nem értelmezhető Jézus Krisztus nélkül. Ezért egyetértek azzal a 17 éves középiskolás tanítványommal, aki a Jézus Krisztusba vetett hitéről így vallott:
„ Nem értettem, hogy honnan lett - e szeretet bennem? Ma sokkal boldogabb vagyok, mint azt valaha is reméltem volna."
Ez azért lehetséges, mert Jézus Krisztus személyesen a BOLDOGSÁG forrása és a vele való élet a legnagyobb öröm, amit ember érezhet! Igen erre a boldogságra van szüksége minden embernek, és az ige szerint csak az lehet boldog ember akinek célja: a Mennyek Országa. Akik erre az útra léptek, azoknak mindent fel kell tudni vállalni: a szegénységet, a sírást, az éhezést, vagy a gyülöletet is szükség esetén!
Jó tudni, hogy ilyen nyomorúságok között sem vagyunk egyedül, mert az Úr gondot visel rólunk: megadja amire szükségünk van: a megelégedést, vigasztaltatást, és a nagy jutalmat a mennyben. Akik esetleg most ilyen próbákat élnének át azoknak legyen vígasztalás az ige: " Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." II.Korintus 8.9
Ezért aztán, ha kell szegényen, sírva, éhezve vagy éppen üldöztetést szen-vedve, de boldogan él a keresztyén ember, mert nincs és nem volt soha még mártíromság nélküli keresztyénség. Jézus nevéért szenvedni boldog-ság és öröm, mert nagy lesz a jutalom a mennyben.

Befejezésül, legyen itt egy vallomás egy ilyen boldog embertől:
EGY MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG
Erőt kértem az Úrtól, s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam, gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Áhítottam, hogy szeretni tudjak, és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, akiken segítsek. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált!!!

 

 

 

A halálból vissza az életbe

"Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Lukács 7,12-14

Hiába tudjuk a tényeket, hogy valamennyien egyszer megfogunk halni, mégsem tudjuk teljesen felfogni. A halálhír mindig megdöbbentő, de egyes esetekben torokszorítóan megrendítő is. Egy ilyen esetet találunk ebben az igében,amikor egy özvegyasszonynak kell temetni egyetlen fiát.
Micsoda kontraszt. Két menet találkozik Nain városának kapujánál. Az egyik élén az élet ÚRA halad, Jézus Krisztus, és vele az örvendezők sokasága. A másik menetben egy koporsó, melyet síró, zokogó emberek követnek, közöttük a fájdalomtól vigasztalhatatlan anya.
• "Látván őt az Úr."
Jézus látva a helyzetet, belelátva az anya szívébe, könyörületességre indult. Megfigyelhetjük, hogy mindhárom esetben, amikor Jézus halottat támaszt fel, síró emberek veszik Őt körül. Itt is először vigasztalnia kell a kétségbeesett, reménytelen helyzetbe jutott anyát.
Milyen jó, hogy Jézus minket is lát. Látja, tudja, ismeri azt az élethelyzetet is amiben most vagyunk és kész segiteni,ezért soha ne csüggedjünk el!
• "Megkönyörült rajta"
Jézusnak megesett rajta a szíve, ez az igazi együttérzés. Jézus már puszta szavával is gyógyít: "Ne sírj!", majd érintésével és szavával életre kelti a halott testet. Elhangzott Isten ÉLETET ADÓ SZAVA, a Teremtő Ige: "Kelj fel!" és a halott, hideg testbe újra visszatér az élet.
Így tér vissza az Élet a mi halott szívünkbe is, ha Jézus könyörül rajtunk.
• "Adá őt anyjának"
Az anya visszakapta egyetlen gyermekét. Újra magához ölelhette és együtt mehettek haza örvendezve. Igen, a Jézussal való találkozás után már nem a temetőbe kellett menni, hanem haza. Ez a mi feladatunk is, hogy a Vele való találkozás után ÉLVE visszafordulva, már a mennyei haza felé tartva boldogan el lehet mondani, hogy milyen csoda történt életüknben.
Testvérek, ha nem az Úr Jézust követjük, akkor a mi is a vele szembejövő gyászmenetben haladunk és csak temetünk- csak temetünk. Valóban az a legnagyobb csoda, hogy Jézus Krisztus által ma még vissza lehet jutni a halálból az életbe. El kell mondanunk, hogy győzött az Élet, mert jelen van az ÉLET ÚRA!
Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha" Jn. 11,25

A „szálka” probléma
" Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.” Lukács 6, 41-42
Könnyen kijelentjük hirtelen megállapításunkkal: képmutató az egész világ! De vajon mi meglátjuk- e ebben a világban önmagunkat? Milyen furcsán nézünk ki az "ítélgetés gerendájával" a szemünkben! Nincs groteszkebb látvány mint a gerendával közlekedő keresztyén. Ó ha egyszer ez a jelkép valóság lenne, és a szemünkben lévő gerenda fájna. Bizony bűnös természetünk miatt ordítanánk a fájdalomtól, amilyen szeretetlenek, itélgetőek és türelmetlenek vagyunk sokszor. Nagy probléma az, hogy ezt a bizonyos "másokat megítélés gerendáját", mint kikerülhetetlenül szükséges rosszat sokan hajlamosak fájdalommentesen beépíteni személyiségünkbe.

• Istennek szüntelenül figyelmeztetnie kell miket, mert a nézésünkkel, a gonosz meglátásainkkal van a baj! Magunk gyártotta eltorzult, deformálódott tükrünkben a másik ember hibái mindig felnagyítva jelentkeznek! Szeretünk szálkázni, mivel beleszoktunk vagy beletörődtünk, mondván: mindenki ezt csinálja. Ó, mennyi mindent észrevesz a gonosz szem. Milyen könnyen "meglátjuk" a másik hibáit, mert sajnos nem tudunk átlátni emberi gyarlóságainkon, ezért aztán belátni sem tudunk semmit, hanem csak napról -napra szaporítjuk a bűnt.
Előbb látnunk kellene csak azután nézni! Milyen jó, hogy éppen erre figyelmeztet minket, a szemünk Alkotója, mert ma Ő akar minket gyógyítani. A görögben a "diablepó" szó szerepel itt, ami azt jelenti, hogy keresztüllátni, tisztán, megfontoltan látni. Testvérek, ne feledjük, hogy a tiszta látás mindig a (bűn)belátással kezdődik. Úgy van ez mint a leborulás tekintetében: Aki nem tud leborulni, az csak kiborulni tud!
Bocsássa meg az Úr, ha eddig nem tudtunk, vagy nem akartunk ilyen világosan látni. Engedjük, hogy az Úr segíthessen rajunk- e tekintetben is és mint gyógyultak tudjunk minden nap ezzel a lelki tiszta látással élni.

 

Gyümölcsvizsgálat
„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." Lukács 6, 43-45

A gyümölcstermő fák vagy nemesek vagy vadak. Istenünk, Aki minket "nemesített" jól tudja, hogy miért és hova ültetett, és vár hogy termést hozzunk! Igen, a hívő ember életében a gyümölcstermés kérdése az egyik legérzékenyebb terület! "Madarat tolláról, embert barátjáról" - mondja az egyik közmondást, én még hozzátenném: hívőt viselkedéséről!

Hogy vagyunk gyümölcsérlelés tekintetében, egészségben, vagy "betegségben"?
• Csúnya dolog, ha a magukat hitben élőnek valló emberek között is felüti fejét a vadhajtás, akik olyan tövises, szúrós emberek, hogy nem kis kellemetlenséget tudnak okozni.Ezért aztán viselkedésük elviselhetetlen és "termésük ehetetlen".
• Vannak rejtőzködő életvitelt folytató "vallásos emberek" akik nagy specialisták a takargatásban. Titkolóznak, nem derül ki hova tartoznak és az sem, hogy mit teremnek. Ez ama bizonyos: Nagyobb a füstje mint a lángja- állapot, vagy ebben az esetben: Csak a külső, a lomb látszik, de gyümölcs, az bizony sehogy sem akar mutatkozni.

Ne legyünk ilyenek! Ezért most nagyon komolyan hangzik az Úr Jézus figyelmeztetése: Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj? Ez meg kell hogy döbbentsen ma mindenkit: Jaj mivel van tele az én szívem?

Testvérek, a jó gyümölcs mennyi mindent elárul a fájáról: Előszöris azt, hogy él és jó a gyökérzete, a keringési rendszere, a tápanyag ellátása, egyszóval a körülményei ideálisak. Hát nem ilyennek kellene lennünk nekünk is, lelki értelemben?
Én tudom, hogy ez, csakis Jézus Krisztus által lehetséges, mivel Ő a tő, az a forrás, melyből számunkra az Élet Vize árad. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” János 4,14 Az Ő Szentlelke által naponta erőt kapunk és így élő kapcsolatban maradhatunk Ővele. Ezért teremheti minden megtért ember a Lélek gyümölcsét. (Galata 5,22)

Tudunk-e már Istenek kedves gyümölcsöket teremni, amolyan megtéréshez illőt, ahogyan Keresztelő János hirdette! Testvérek, nem szégyen azt bevallani, hogy Isten nélkül mi valamennyien romlottak voltunk: rossz gyümölcsöket termő, kellemetlen alakok. Mi tudjuk, hogy bizony így is maradtunk volna, ha nem jött volna a mennyből Jézus Krisztus, Aki romlott életünkből megtisztított, Lelke által újjászült, gyermekévé fogadott és képessé tett arra, hogy ezután jó gyümölcsöket tudjunk teremni.

 

A lelki alapozás
„ Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.” Lukács 6, 47-49

Az egyik hitben élő tanítványom mondta: „Csak az nem csalódik, aki az Úr akaratát cselekszi.” Ebben az igében kétféle emberről van szó: az egyik aki mérhetetlenül nagyot csalódott, mert összedőlt, romhalmazzá vált mindaz amit épített, a másik pedig az, aki nyugodt maradt, mert a háza kiállta a nagy viharokat is.
• Igen, csalódásának alapja az alap hiánya volt. Alapozás nélkül a puszta földre építkezni nem normális dolog. Gondolhatnánk: ekkora ostobaságot ma senki sem követ el, de ez egyáltalán nincs így, amint azt azonnal látni fogjuk.
Lelkileg is valamennyien építkező emberek vagyunk. Csak az nem mindegy, hogy mi az életem alapja, mire építettem: emberi tanításokra, vagy az Élő Isten Szent Igéjére."Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által" I. Péter 2,5
ALAPVIZSGÁLAT:
1. Az alap nélküliek. Aki nem veszi komolyan Isten intését, figyelmeztetését az megkockáztatja, hogy bármikor bekövetkezhet a tragédia a teljes összeomlás, melynek során a magaválasztotta hitetlensége okozza majd vesztét.
2. Az ál alapozók. Többször előfordult már, hogy egyes "szakemberek" anyagtakarékossági okokból „kispórolták" a kötőanyagot az alapozásból. Ennek a „hozzáállásnak" lelkileg is beláthatatlan következményei vannak. Ilyenek a szektavezérek, a hamis próféták, akik ma is nyájas behízelgéssel és kegyes mázzal beszélnek Istenről, de „felhígított evangéliummal" igyekszenek „megalapozni" a hiszékenyek üdvösségét a saját zsebükre, de a végük borzalmas lesz: "Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!." Máté 7,22-23
3. A Jó Alap: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus." I Korintus 3,11
Testvér, milyen alapokon nyugszik a lelki életed?
Ha nem Jézus Krisztus az, akkor ma még megteheted, hogy sürgősen átértékeld és rendezd életedet, mert csak a Krisztusba vetett hit állja ki az idők próbáját, mely nem igazodik a mindenkori szellemi áramlatokhoz, divatokhoz vagy politikai útvesztőkhöz, mert Örök! Hívd be Őt a szívedbe egy bűnvalló imádságban és engedd, hogy átrendezze elrontott életedet lelki házzá.

 

 

 

 

Az igazi méltóság
„Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.... Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. Lukács 7, 9-10

Jézusért küld egy római százados, beteg szolgája érdekében! Hogyan is remélhette, hogy be fog menni az ő (pogány) házába. Amit a zsidó vezetők mondtak erről a nemes lelkű rómairól az nem kis elismerés volt. "Méltó, hogy megtedd neki, szereti nemzetünket, és ő építtette a zsinagógát nekünk." Igen, ez emberi léptékkel mérve egy kitűnő bizonyítvány volt.
Időközben amikor már Jézus közel ért a házhoz egy második küldöttség hírt hozott: "Nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj. Csak szólj és meggyógyul." Csak ekkor látszott meg ennek az embernek az igazi nemeslelkűsége. Ebben a történetben Jézus csak egyszer szólal meg: "Ekkora hitet Izraelben sem találtam" Ez az igazi bizonyítvány, ez az igazi elismerés, a hitnek mennyei mércéjével mérve!

Miért dicsérte meg Jézus ezt az embert ennyire? A hitéért és nem csupán az ebből fakadó tetteiért! Van e már nekünk ilyen hitünk, hogy: "nem vagyok méltó, csak szólj Uram!" és összhangban vannak-e tetteink hitünk-kel?

Testvérek, mi akik hitben élő embereknek valljuk magunkat tanuljuk meg, hogy a mi méltóságunk, nem emberektől, hanem egyedül Jézus Krisztustól függ. Őszinte és alázattal megvallott méltatlanságunkat Jézus mennyei méltósággal koronázza meg, azzal, hogy szól hozzánk és ha Ő szól, akkor kinyílik a csoda és gyógyulás lehetősége. Ó, mi lenne velünk, ha Ő ma nem szólna, akkor hogyan lehetne kibírni a nagy próbákat, a betegséget, a gyászt, vagy a gyalázatot?

Boldog ember az aki már ilyen hittel és alázattal tud odafordulni az élő Istenhez, hogy nem vagyok méltó. Igen, így lehet elkezdeni a hitéletet, így lehet elindulni és majd haladni tovább az üdvösség dicsőséges útján.

 

Kire várjunk?
"Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. Ezért így válaszolt nekik: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Lukács 7, 20-23

"Te vagy -e az eljövendő?" -kérdezte János. Tudjuk, hogy ezt megelőzően már más is kérdezett ilyet Jézustól! "Ha te vagy az Isten Fia?" Máté 4,3
Mit kérdez ma a világ Jézustól? Ugyanezt! Te vagy -e? Valóban Te vagy -e akire nekem szükségem van? Igaz-e hogy nekem is békességet, nyugalmat, és boldogságot tudsz adni? Te vagy -e aki megváltottad a világot, Aki szeretsz engem is?

Miért kérdezünk ilyeneket? Mert kételkedünk.
Jézus erre a jelekkel válaszol: "A vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,"és még hozzáteszi ezt a fontos kijelentést útravalóul: " és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”
Aki Jézus Istenségét és Hatalmát mindvégig megkérdőjelezi az valóban menthetetlen. Olyan ez, mint amikor a gyógyszer már ott van az asztalon, de a beteg egyre csak azt kérdezgeti, hogy valóban ez segítene? Ez hit kérdés! Hinni kell abban, hogy az a bizonyos gyógyszer segíteni fog, hogy aki felírta az jót akar nekem, hogy aki elkészítette az nem kevert bele mérget! Mennyi mindent elhiszünk sokszor úgy, hogy utána sem gondo-lunk.

Jézusnak nagyon fájhatott ez a kérdés, mégis tapintatosan, de egyértelműen válaszolt: a jelek beszélnek helyette és igazolják Őt!
Testvér meggyőznek -e téged Jézus tettei, csodái, feltámadása? Hiszed-e, hogy valóban csak Ő tud rajtad segíteni, hogy csak Ő általa nyílt szabad út a mennybe? Mennyi ember kérdezi mégis: "mást várjunk"? Egyáltalán kit várjunk és meddig. Pedig ma sincs más aki segítsen! Pál ír így a Galatáknak: "Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de né-melyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát." Galata 1,6-7
Kire várjunk tehát? Csakis Jézus Krisztusra, aki 2000 év óta annyi emberen könyörült már és annyi nyomorult talált Nála oltalmat. Ő azt mondta "Veletek vagyok minden napon" Bízzál Benne botránkozás mentesen!

 

Jézus nem vendég, hanem Úr!
"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mond-ta: „Megbocsáttattak a te bűneid,... a te hited megtartott téged, eredj el békességel.” Lukács 7,47-50

A Simon házában történt jelenet, nem jelentéktelen esemény. Amikor Jézus asztalhoz ült, váratlanul egy hívatlan látogató érkezett, leborulva drága kenettel megkente lábát, könnyeivel öntözte, hajával szárította.

Jézus, amíg itt a földön járt, olyan kevés szeretetet, figyelmességet, (aján-dékot) kapott tőlünk emberektől. Ez az asszony is egy megvetett bűnös nő volt. Nem csoda, hogy nagy felháborodást keltett merészségével. A házi-gazda csak idáig tudott látni: "„Ha ő volna ama próféta, tudná ki ez és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös"
Ebben a kínos döbbent csendben, amit csak a bűnbánó asszony mély zoko-gása tört meg, a jó illat már egyre inkább betöltötte házat. Ekkor mondja el Jézus a házigazdának az adósról szóló példázatot és így folytatja: "Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Lukács 7,44-47
Mi a különbség a házigazda és az asszony között? Simon számára Jézus csak egy vendég volt, ennek az asszonynak viszont a bűnbocsánatot adható Úr személyesen!
Voltak és vannak olyan emberek akik semmiképpen be nem hívnák Jé-zust életükbe! Voltak és vannak olyanok is, akik Jézust csak "vendégség-ben" látják szívesen egy-egy ünnepnapra, mondván nehogy beleszóljon az életükbe! Hála legyen az Úrnak, hogy voltak és vannak olyanok mint ez a megtért bűnös asszony, akik tudják mit köszönhetnek Jézus Krisztusnak. Akik megtapasztalják a bűneik bocsánatát és tudnak így örülni.

Ezt az asszonyt már nem érdekelte a külvilág, már csak Jézus lábait látta könnyein keresztül. Neki már Isten mindent megbocsátott, ezért nemcsak a legdrágább értékét öntötte Jézus lábaira, hanem a szívét is kitette oda és ez mentette meg. Tudunk-e már így szeretni? Láttuk-e már könnyeinken ke-resztül Jézus Krisztust? Ha igen, akkor ma Ő nekünk is ezt mondja: „Meg-bocsáttattak a te bűneid,... a te hited megtartott téged, eredj el békességgel.”

 

Viharból a csendbe
" Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Aztán ezt kérdezte tőlük:„Hol van a ti hitetek?” Lukács 8,23-25

Amikor ezek a tapasztalt halászok halálfélelemben voltak a szörnyű vihar miatt, tudták hogy nincs más megoldás, itt csak az Úr Jézus segíthet!

A történetből tudjuk, hogy ott és akkor az Úr Jézus parancsára nagy csendesség lett.
Sokféle vihar létezik lelki értelemben is.

Igen, ahol a gondok viharai tornyosulnak és már-már a merülés veszélye fenyeget, ott hiánycikk a csendesség. Isten látja az emberek háborgó szívét és ismeri a viharokat melyekbe belekeveredtek, melyekben hányódnak, vagy sodródnak tehetetlenül.

Csak szólni kellene, hogy Ő segítsen, de erre már kevesen vállalkoznak, mivel ez már a hit és a bizalom kategóriája és komoly elkötelezettséget jelent.

Nézzük meg, hogyan próbálkoznak a "viharokban" a hitetlenek:
 Egyesek, - az önbizalomtól duzzadók, saját erejükben bíznak, de erejük előbb, vagy utóbb megroppan és nem bírják tovább.
 Mások, - a humanisták számára, csak emberi segítség jöhet számításba, bízva az emberi bölcsességben, tudományban, de rá kell jönniük, hogy a tudomány nem mindenható.
 Megint mások, a pozitív gondolkodásúak, abban reménykednek, hogy csak ki kell várni, majd minden jóra fordul, de önáltatásuk közben meghalnak.

Testvér, ha valóban meg akarsz menekülni, tudd meg, hogy nincs más csak Jézus Krisztus!

Ha most őszinte imádságban segítségül hívod Őt, megláthatod az Úr szabadítását.

Ne félj, kicsi törékeny életedet hiába dobálja vadul annyi félelmetesen felkorbácsolt indulat, ha az Úr Jézus a „csónakodban” van, akkor nincs semmi baj! Szólhatsz neki bátran, jogod van hozzá, és Neki van hatalma mindenben csendességet adni. Ő Isten, Aki eljött erre a földre, Aki a szelet és a vizeket teremtette és téged is, itt van mindig közel hozzád!

Vedd Őt komolyan, hidd el, ha rábízod magad, elcsendesednek a viharok a te életedben is.

 

 

Szüntelenül világítani
„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek,lássák a világosságot." Lukács 8, 16
Arra a kérdésre, hogy miért akarja Isten, hogy ma is legyenek ilyen „lángragyújtott” emberek, ez a válasz: Mert nagyon sötét lett a világ és a bűneink miatt mi magunk is nagyon sötét alakokká váltunk. Nem csoda, hisz a mesterséges fények csak félrevezettek minket, mint az éjjeli lepkéket az utcalámpák. Szükségünk van a valódi világosságra, hogy kitaláljunk végre az életünk sötét labirintusából, melybe embereket követve tévedtünk. Jézus Krisztus éppen ezért jött a mennyből, hogy minket megmenthessen. Aki Őt követi annak szívében feldereng a mennyei fény, és azonnal tisztán és világosan fogja látni a bűneiből kivezető utat!
Jézus itt személyesen rólunk beszél! Ha Isten akaratának engedel-meskedünk, akkor az Ő Lelke által lángra lobbanhatja a mi fénytelen életünket. A kérdés az, hogy ég-e már a szívünk Jézusért? Ha igen, akkor szüntelenül világítanunk kell. Elképesztő őrültség lenne "ta-kargató, rejtegető" életmódot folytatni. Aki az égő lámpát letakarja, vagy az ágy alá rejteni, felgyújtja a házat, és könnyen bentéghet min-den. Nem takargatni, hanem ragyogni kellene.
 Az Úr Jézus a Máté 5,16-ban ezt üzeni a meggyújtott "lámpások-nak": "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti világosságotokat és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
Ne felejtsük, a tűz is csak addig él, amíg az oxigén táplálja. Rendsze-resen ápolnunk kell tehát az Úrral való élő és égő kapcsolatot, vala-hogy úgy, ahogy Reményik Sándor fogalmazta meg: „Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven”

 

 

A hit szakítószilárdsága
"Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lukács 8,48

Emberileg nézve ez az asszony igen közel járhatott ahhoz, ahol általában fel szokták adni a reményt. Sok orvostól sokat szenvedni tizenkét év óta betegen,- hát élet ez? Aki már minden pénzét orvosokra költötte, de mindig csak rosszabbul lett, azt nem könnyű meggyőzni arról, hogy van még remény!
Nem tudjuk, hogy ez az asszony miként értesült Jézus hatalmáról, hogy ilyen nagy hittel érkezett hozzá, de egy bizonyos, ő elhitte, ha csak a ruháját megérintheti –akkor meggyógyulhat. Ez történt!

 Ez az asszony, a Jézussal való találkozás előtt tulajdonképpen katasztrofális helyzetben volt. Tizenkét év alatt, odalett az egés-zsége, a lelki nyugalma, békessége, de összes vagyona is. A szé-gyen, a kiközösítés bizonyára félénkséget, bizalmatlanságot szült benne és nem szívesen ment emberek közé. Valóságos élő roncs lehetett, de mennyire akart gyógyulni! Minden fáradságot vállalt, hogy Jézushoz jöjjön! Mennyire bízott az Úrban! És mennyire boldog volt, amikor kigyógyult bajából. Aztán már ott látjuk Jézus lábai előtt, térdepelve, gyógyultan és boldogan.
El tudjuk képzelni, milyen hálás lehetett, amikor visszakapta egészségét? Ő nagyon jól tudta, hogy mit köszönhet Jézusnak. Ami ott történt az nem volt más, mint a hit szakítószilárdságának próbája.

Mennyit bír el a mi hitünk, és mikor adjuk fel? Annyi szenvedés és kiábrándultság után hogyan bízhatunk MÉGIS a gyógyulásban? Csak ez a rendíthetetlen hit képes "megtartani" az embert!
Vagy így, ezzel az őszinte gyermeki hittel közelítünk Jézushoz, vagy a hitünk csak látszat, önámítás, csalóka délibáb. Nincs semmi tartása, hanem csak egyre gyorsuló zuhanás és romlás!
Testvérek, próbáljuk ilyen komolyan rendezni életünket Az Úr Jézussal, mert így mi sem fogunk csalódni! Boldog ember csak az lehet, akinek Jézus ezt mondhatja majd: "hited megtartott téged, eredj el békességgel."

 

 

A megszállottságból a gyógyulásba
„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus." Lukács 8, 39

A napokban egy nagyszabású konferenciasorozatot tartottak a szen-vedélybetegségekben, különféle mániákban: (alkohol, kábítószer, dohány, lopás) szenvedőkről. Előadások, elemzések sora hangzott el a terápiákról, elvonókúrákról. Hallhattunk biztató szavakat, de mindenki elismerte, hogy mindez ideig csak tüneti kezelések vannak. Komoly, mélyreható eredményt ma sem tudnak felmutatni.

 A gadarai megszállott meggyógyítása mindenki szemében nagy csoda lehetett, mert az ilyen "betegekkel" akkor sem tudtak mit kezdeni. Ilyenkor már nem használ sem a meggyőzés, sem a nyugtató, sem a kényszerzubbony, sem a lánc, sem a rács.

Akire kimondják azt, hogy: "megszállott", arról mindenki tudhatja, hogy ez mit jelent: Lefoglalt az ördögi erők számára. Tudjuk, hogy a megszálló ma is ugyanazt a jól bevált pókhálómódszert alkalmazza.

 Csapdát-állit az embernek, beetetve odacsalogatja, majd vissza-vonulva elrejtőzik és végtelen türelemmel vár. Az alkalmas pilla-natban viszont hihetetlen gyorsan aktivizálódik, először belegabalyítja, majd villámgyorsan megkötözi, és végül könyörtelenül megöli áldozatát.

Így épülnek le és lesznek fokozatosan áldozatok azokból, akik többek között a következő "pókhálócégérek" bűvkörébe tévedtek, vonzáskörzetébe keveredtek:

Pénz, siker, alkohol, kábítószer, dohány, szerencsejáték, ördögi zene, kártya, Tv, videó, ( akció, horror, thriller, porno filmek kedvelői). Babonaság, okkultizmus, természetgyógyászat… stb. Minél mélyebbre kerülnek a bűnben annál reménytelenebbek, mert az ördög minden eszközt bevet, gyilkos célja érdekében.

Milyen óriási kínálattal várja a Megszálló, gyanútlan áldozatait és milyen könnyű belekeveredni, de mennyire nehéz megmenekülni ezekből.

Nehéz, de mégsem lehetetlen, mert Jézus Krisztusnak van hatalma megszabadítani.
Ő feltörte a gonosz megszálló légiónyi bilincsét és képes arra, hogy nekünk is teljes gyógyulást adjon. Ezután ezzel a küldetéssel bíz meg minket is, hogy beszéljük el milyen nagy dolgot tett velünk az Isten!

...

 

Kinek vallod  az Úr Jézust?

" Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?” Ők így válaszoltak: „Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta”. Ő ekkor így szólt hozzájuk:„Hát ti kinek mondotok engem? ”Péter így felelt:„Az Isten Krisztusának” Lukács 9,18-20

 

Áldott Istenünk!
Drága Megváltónk, Úr Jézus Krisztus!
Hálásak vagyunk, hogy ennyire törődsz velünk és ma is megkérdezed a te gyarló gyermekeidet, hogy kinek is vallunk mi téged. Tudjuk, hogy ezt szeretetből kérdezed, és arra akarsz minket megtanítani, hogy nincs ennél fontosabb kérdés ezen a földön. Tudjuk, hogy az életünk, sőt az örök életünk függ a válaszunktól, melyet nemcsak szavainkkal mondhatunk el, hanem tetteinkkel is bizonyíthatunk.
Te ismered a mi szívünket és áldunk azért, hogy előtted nem kell bizonygatnunk, hogy mennyire szeretünk. Ha embertársaink megkérdőjelezik is a benned való hitünket, mégsem kell kétségbeesnünk, mert Te előtted minden a leplezetlen valóságban van.
Urunk, olyan megdöbbentő az, hogy még mindig mennyire nem ismer, vagy mennyire félreismer Téged a világ. Bűnbánattal valljuk meg, hogy ez elsősorban a mi bűnünk - keresztyéneké, akik még mindig nem tudjuk a Te szentségedet eléggé hitelesen továbbragyogni, kérünk bocsáss meg ezt nekünk és Te adj nekünk bátorságot, bölcsességet, értelmet, hogy szavaink áldottak legyenek!
De kérünk, bocsásd meg azoknak is a tévelygéseit, akik még félreismernek Téged és csupán egy embernek, vagy egy prófétának tartanak. Adj még lehetőséget a megtérésre. Kérünk, ragyogtasd fel életmentő mennyei világosságodat a tévelygő, szekták hálójában vergődő embertársaink szívébe, ha tisztán és őszintén akarnak keresni Téged.

Úr Jézus, mi is Péterrel együtt boldogan, hittel valljuk, hogy számunkra Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia, az életünk értelme, mert megismerhettük a drága áldozatot melyet értünk meghoztál ott a Golgotán, és átélhettük a veled való találkozás áldott örömét.
Kérünk, a Te Szentlelked által adj még erőt, hogy Tőled kapott hitünket megvallva, hitelesen bizonyságot tehessünk rólad, bárhol és bármikor embertársainknak ameddig erre Te lehetőséget biztosítasz!
Ámen!

 

Mennyei bíztatás

"…jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: „Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!" Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki:„Ne félj, csak higgy, és meggyógyul”Lukács 8,49-50

Egy rémült apa kétségbeesetten borult le Jézus lábaihoz, hogy halálán lévő kislányán segítsen. Amikor már a házhoz közeledtek, hozták a tragikus hírt: meghalt a gyermek! Az apát villámcsapásként érte a hír, de mielőtt még összeroskadt volna, Jézus így szólt hozzá:
"Ne félj, csak higgy!"
Ez a megtartó, erősítő kijelentés visszhangzik végig az emberi történelmen és ez ment meg ma is ezreket. Így jutott el egyszer hozzánk is, hogy minden kétségbeesés, összeesés határán legyen miben megkapaszkodnunk. Csak ezzel az erővel, hittel lehet továbbmenni, rendületlenül bízva abban, hogy Jézus mellettünk marad és vele csodákat fogunk átélni, mint ahogy az az apa is visszakapta élve gyermekét.
 Így emel fel minket is kétezer év távlatából Jézus Krisztus. Ő az, aki ismeri betegségeinket, szenvedéseinket, gondjainkat, bajainkat, félelmeinket és segíteni akar rajtunk és így szól:
„Ne félj, csak higgy!”.
Hisszük- e, hogy Vele nem kell félnünk, hogy Ő képes segíteni rajtunk, Elmerjük-e most fogadni a felénk kinyújtott mentő kezét? Ha igen, akkor létrejöhet a találkozás Jézussal és megnyugodhat zaklatott szívünk és a lehetetlen helyzetekben is megnyílik a remény.
Testvér, ha bármilyen bajban vagy siess Jézushoz, hidd el egyedül csak Neki van hatalma segíteni rajtad. Borulj le most lélekben az Ő lábainál és kérd segítségét. Ő nem fog elhagyni téged, csak te maradj mindig mellette és figyelj nagyon erősítő, bíztató szavaira, vedd Őt komolyan és megláthatod, átélheted Istenünk csodálatos szabadítását.

 

 

Jézus küldetésében
" Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen. Lukács 9,1-3

Ahogyan Jézus kiküldte tanítványait, az a kívülállók számára legalábbis könnyelműségnek látszik.
Így nem szoktak elmenni sem egy üzleti útra, sem egy bevásárló körútra. Elég nevetséges lenne a turista táska, pénz nélkül, vagy váltás ruha nélkül. A különbség "csak" annyi, hogy itt nem üzleti, vagy turistaútról van szó, hanem emberek mentéséről, evangélium hirdetésről, a lelkek gyógyításáról, tehát- életmentésről!
Tegyük fel a kérdést: Mi kell ahhoz, hogy ma valaki evangélium hirdető lehessen? Nem fontos semmi ami földi, mert ide mennyei kell: egyedül csak Jézus felhatalmazására van szükség és minden más megadatik.
 Bot nélkül: Vagyis nem kell még védekező eszköz sem: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy..." Zsoltár 23,4
 Kenyér és táska nélkül: Vagyis senki nem fog Isten gyermekei közül éhen halni. "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Zsoltár 68,20
 Pénz és váltás ruha nélkül: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre." Máté 6,31-32
Jézus küldetésében járni azt jelenti: hirdetni Isten Országát teljes felhatalmazással, erővel és hatalommal.
Testvér vállaltad-e már a küldetést, mert te már tudod, hogy Isten Országán kívül lenni egyenlő a halállal. Tudod, hogy nincs fontosabb, mint megismertetni az emberekkel személyesen az Életet, az Úr Jézust! Erre a küldetésre lehet igent mondani és odaadóan képviselni Krisztust, de mindenkinek joga van nemet mondani, nem törődni az elveszettekkel. Ma még választhatunk, de tudnunk kell, hogy ez olyan harc, ahol nem lehet meghátrálni. Testvér, ha hiszel a feltámadott Jézus Krisztusban, akkor boldogan indulj útnak, az ének szavaival: " A lelkek várnak, éhesen vágynak felébredni még egyszer. Égjél hát fénnyel a sötétségben, emeld fel az arcodat. Éneked zengjen, erővel zengjen lángoljon, lángoljon!!"

 

Amid van, tedd Jézus kezébe
" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral." Lukács 9,16-17
Ebben a történetben csodálatosan megláthatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy mi mennyire emberiek vagyunk, és Ő mennyire MENNYEI!
A helyszínen nagy tömeg volt, több ezer kimerült, éhes ember. Jézus tudta, hogy eljött az idő, amikor Ő fogja táplálni a sokaságot, mégis ezt mondja tanítványainak: "Adjatok ti nekik enni!"
Ez váratlan volt és emberileg lehetetlen is. Jöttek is azonnal a kifogásokkal, hogy: "csak öt kenyerünk és két halunk van". Jézus ekkor elkérte azt a keveset, megáldotta, megtörte és odaadta, hogy osszák szét. A megmagyarázhatatlan csoda ott megtörtént és ötezer ember táplálékhoz jutott.
Milyen sokan elfelejtkeznek arról, hogy Isten ma is hatmilliárd embert táplál ezen a földön. Vajon hányan adnak hálát érte naponta?
Ha lelki értelemben vizsgáljuk meg a kérdést, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Isten ma is szánakozik azokon az embereken, akik pásztor nélküli juhok módjára élnek és a lelki éhhalál veszélye fenyegeti őket. Ha Isten most minket kér arra, hogy adjatok nekik enni, akkor nehogy ehhez hasonló kifogásokat keressünk:
 Uram szeretnék én adni, de lehetőségeim korlátozottak, forrásaim kiapadva, alig van valamim.
 Uram én még csak két, vagy öt éve járok hitben, mi az ennyinek?
Jézus nem azt kérdezi tőled, hogy milyen kifogásaid vannak és mid nincs, hanem azt, hogy mid van!
Az őszinte válasz akár ez is lehetne: "Uram, itt a szívem, még van két kezem, s talán még néhány évem itt a földön, de ezt most mind neked adom! Jézus erre azt mondja, hogy elég lesz!
Testvér, amid van tedd most Jézus kezébe, meglátod mellette csodákat fogsz átélni. Ha Isten kézbe veheti életünket, szívünket, értelmünket és a hátralévő éveinket, akkor Ő gazdagon megáldja azt: megsokasítja kevéske erőnket, kicsi tudásunkat és megtölti szívünket mennyei szeretettel és lelkileg is érthetjük szavait: "Vigyétek és osszátok szét" Hirdessétek Isten országát, ez az örömhír elég lesz minden embernek!

 

 

Milyen indulat van benned?
"Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!? De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba." Lukács 9, 54-56

A hosszú úttól kimerült emberekre ráesteledett. Szerettek volna végre megpihenni, de nem fogadták be őket sehol. Az ellenséges samáriai faluban azért nem adtak Jézusnak és tanítványainak szállást mert Jeruzsálembe mentek. Jézus egyszerűen, zokszó nélkül tudomásul veszi az elutasítást, de a tanítványok nagyon durván reagálnak. El akarják pusztítani a falut, vagyis „bukásra állnak” szelídségből és alázatból.
Miféle keresztyén viselkedés ez? Kikre jellemző ez a magatartás? Milyen indulat ébredt fel itt a szívekben? Miféle lélek szól belőlük?

Ezek a tanítványok ott élhettek Jézus közvetlen közelében,az Ő utján jártak, mégis idegen lélek beszél belőlük, a gyilkos indulat. Erre világít rá Jézus:
• „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”
Micsoda különbség - elveszíteni valakit vagy megmenteni! Ki élne még közülünk, ha Jézus a bűnös embereket elveszíteni jött volna? Bizony ameddig a Gonosz hatalmában éltünk, addig halálra ítélt elveszettek voltunk, most pedig Jézus által megmentettek. Megköszöntük-e már ezt a nagy kegyelmet a mi drága Megmentőnknek?
Vizsgáljuk meg most önmagunkat.
• Hányszor mondtunk nemet Jézusnak életünk során?
• Hányszor okoztunk fájdalmat Neki gonosz indulatainkkal?
• Hányszor viselkedtünk nem keresztyéni módon?
• Hányszor szóltunk már úgy, hogy még önmagunktól is megijedtünk?
• Valóban Jézus tanítványai vagyunk mi, vagy csak beszélünk róla?

Bocsássa meg az Úr, és legyen hozzánk irgalmas, ha még mindig „bukásra állunk” a szeretet gyakorlásából, a mások iránti türelemből. Köszönjük meg Istennek, hogy ma még élünk és még tanulhatunk Jézustól és „javíthatunk" szeretetből és alázatból, az irgalom gyakorlásából és toleranciából.
Köszönjük meg, hogy Jézus nem elveszíteni jött és nem áldozatokat akar, hanem még mindig vár, hogy megkegyelmezhessen!

 

 

A megdicsőülés hegyén
" …Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött." Lukács 9,28-29
Igen kevés helyen fordul elő a Szentírásban, hogy emberek ilyen csodában részesüljenek, mint amikor Jézus maga mellé vette három tanítványát és felment velük egy hegyre. Az Úr megengedte, hogy ezek a tanítványok megláthassák Istenségét, mennyei dicsőségét.
Ez a csoda a szemtanú Pétert elkísérte egész életében.
"Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének." II. Péter 1,16
Micsoda megerősítést jelenthetett ez a szemtanuk számára a nehéz napokban! Tudjuk, hogy ez a csoda a maga valóságában most nekünk nem adatik meg, de lelkileg igen. Hitben járva, lelkileg is lehetünk tanúk.
• Jézus, nem titkolja el senki előtt Istenségét, sőt megengedi, hogy hitünkkel lássuk az Ő dicsőségét! Megengedi, hogy a hétköznapok egyhangú szürkeségéből rácsodálkozzunk gazdagságára. Rendszeresen, maga mellé vesz minket, esendő, gyenge, gyakran bukdácsoló, kicsiny hitű, kételkedő kis embereket, hogy „lássuk” Őt és erőt nyerjünk általa.
Milyen jó lesz majd vele a mennyben, ahol színről-színre láthatjuk Őt!

Testvérek, hitéletünkben nekünk is vannak ilyen rendkívüli pillanataink, amikor nem vágyunk vissza a zajos világba. Szeretnénk Jézussal maradni a „hegyen”, mert az mindig jó nekünk, mégis vissza kell mennünk, vissza a szenvedésbe, de nem kell félnünk, mert az Úr mindenkor velünk lesz.
Erről ír Reményik Sándor is: Lefelé menet c. versében:
"Elváltozék…" Köntöse mint a hó.
Oly szép, hogy már-már félelmetes-
Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó,
De nem lehet, Már sápad a csoda, az út megint a völgybe le halad.
Jézus a völgyben is Jézus marad…"

 

Egy hang a tömegből
"És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Lukács 9, 38-40

Most értjük csak meg igazán, hogy mennyire sürgősen le kellett jönni a hegyről. Lent tömeg várja Jézust, köztük egy kétségbeesett apa, aki nem tud és nem akar beletörődni abba, hogy gyermekén senki sem segíthet, mivel a lent maradt kilenc tanítvány tehetetlennek bizonyult. Abban a pillanatban amint Jézus megérkezik, újra feléled a remény!

Testvérek, voltunk-e már ilyen végső elkeseredésben, amikor az emberek mind tehetetlenül, csődöt mondva, fejüket csóválva álltak mellettünk, mert „nem tudtak” segíteni! Amikor már nem számított senki és semmi, hanem úgy életre-halálra odafordultunk Isten felé és csak ennyit tudtunk mondani.
„KÉRLEK URAM TEKINTS RÁM!” KIHEZ FORDULHATNÉK?
 Életveszélyben.
 Betegágy mellett, vagy éppen betegágyon.
 Kórház folyosóján, vagy ravatal mellett.
Ennek az apának fájdalomtól elcsukló kétségbeesett hangja eljutott Istenhez mert nem szűnt meg kiáltani. Jézus csak ennyit mond neki: "Hozd ide…!" Ezt már nem a tanítványok mondják, hanem személyesen Jézus Krisztus!
Engem is Ő mentett meg, Ő gyógyított meg! Emberek nem tudták az én gondjaimra sem a megoldást.
• Hiába kínáltak különböző emberi megoldásokat, (majd segít a tudomány, a műveltség, a technika, a filozófia, a pszichológia, stb.) Nem oldódott meg semmi!
• Hiába kívántak részvétet és próbáltak megértők lenni hozzám. Nem lett jobb semmivel!
• Hiába bíztattak, hogy légy erős, tarts ki majd magától minden rendbe jön! Nem jött rendbe semmi!
Jézus nélkül tulajdonképpen reménytelen volt minden próbálkozásom, nem volt megoldás! Testvérek, be kellene látnunk végre, hogy Jézus nélkül minden hiába, egyszerűen nincs megoldás, csak gyűlnek és torlódnak a gondjaink és rendre csak csalódások érnek minket!
Testvér, bármilyen gondban-bajban vagy, hozd most a szívedet Jézushoz! Kérd őt egy őszinte imádságban, hogy gyógyítson meg, tegye rendbe gondjaidat, mert csak Neki van hatalma!

 

 

 

Ki a nagyobb?
"Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.” Lukács 9, 46-48

Örök kérdés ez, amióta csak ember az ember, hogy: "Ki a nagyobb?" Sajnos mennyire jellemző ez ránk nézve, hogy legtöbbször a büszkeségünkkel, a kevélységünkkel vagyunk elfoglalva. Hát ez a legfontosabb kérdés az életben? Kérdés lehet-e egyáltalán ez Isten gyermekei számára? Ó milyen önfejűek tudunk mi is lenni sokszor?
Jézusnak nagyon fájhatott látva tanítványainak nagyravágyását, ezért nem válaszolt nekik azonnal, hanem mintegy felejthetetlen példát odaállított egy kisgyermeket ezek közé a bölcs, okos, felnőtt férfiak közé.
MAGA MELLÉ ÁLLÍTOTTA
KÖZÉJÜK ÁLLÍTOTTA
ÖLBE VETTE
Mi történt itt? Amint egy kisgyermek nem vitatkozik, nem problémázik ilyen hiábavaló kérdéseken, így kellene nekünk is nagy alázatban Istenre bízni magunkat, minden gondunkkal együtt. Ezért mondja Jézus: „Aki legkisebb tud lenni mindnyájatok között, az a nagy.”
Azzal, hogy Jézus ölbe vette ezt a gyermeket, valóban a legkisebb lett a legnagyobb. Tanuljuk meg, hogy nincs nagyság csak egyedül Jézus, karjaiban!
"Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket" Ézsaiás 40,11
Pál apostol tudta mit beszél és nagyon világosan látta ezt a kérdést:
1. "Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát," Efezus 3,8
2. "Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok." I Timóteus 1,15
3. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát" IKorintus 15,9
Testvér, van-e már ilyen alázatos szíved? Ott vagy-e szüntelenül Jézusod mellett? Karjaira vehetett-e már téged is a Megváltó? Engedted-e már hogy Ő megmenthessen téged? Ha igen,-te vagy a világ legboldogabb embere!!!

 

 

Irgalmasan az irgalmatlan világban
"Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked." Lukács 10, 33-35
Naponta tapasztaljuk, hogy egyre irgalmatlanabb lesz a világ Az élet minden szintjén, (az óvodától a szociális otthonig) kőkemény harc folyik. A technikai fejlődéssel fordítottan arányos az emberiesség az erkölcsösség! Az elembertelenedés korában, a brutális akciófilmek, durva számítógépes játékok világában felnövő „modern” ember csaknem törölte szótárából az irgalom szót. Nemcsak az üzleti vagy a politikai életben folyik irgalmatlan harc, hanem már a legalsóbb hétköznapi szinten is természetes az, hogy cserbenhagynak minket. József Attila nem véletlenül írja: "Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva."
Igaza lehet annak a mai bajba jutott embernek, aki így gondolkodik magában: Miért kiabáljak, kár a szóért, úgysem segítenek rajtam! Pedig ma is vannak arra járó emberek, (papok és leviták is), de alig-alig vannak irgalmas kezek irgalmas lábak és irgalmas szemek, mert nincsenek irgalmas szívek!
• A történetben szereplő szerencsétlen embert is egy idegen samaritánus vette észre, aki MEGLÁTTA, odament, sebeivel törődött, bekötözte, biztonságos helyre vitte és még költött is rá. Ó micsoda szeretet volt ez!
Testvérek, ne szégyelljük megvallani, hogy ezek a "rablók" által kifosztott, félholtra vert emberek mi vagyunk. Senki sem törődik igazán velünk. Megnéznek néha egyesek, sajnálkoztak fölöttünk, majd legfeljebb szörnyülködve de tovább állnak. Egyszer csak mégis jön Valaki, Aki több mint felebarátom! Uram és Istenem, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus!
Amikor bűneimben haldokoltam, Ő vett észre, Ő állt meg mellettem, kimosta sebeimet, gondot viselt rólam, drága árat fizetett értem ott a Golgotán, hogy most itt lehessek gyógyultan, mert az "Ő sebei árán gyógyultam meg" Ó micsoda szeretet! Csak azt tudnám, hogy miért tette ezt értem? Testvérek, készek vagyunk-e már mások felebarátjává lenni? Tudjuk, hogy csak az lehet könyörületes, akin már könyörültek! Jézus most minket küld, hogy ekképpen cselekedjünk, akkor is ha mindenki kigúnyol, ha mindenki lenéz-e miatt, vállaljuk mindenkor az irgalom gyakorlását, mert mi már az Úrtól irgalmat nyertünk!

 

Nincs visszaút
„Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9,62
Felejthetetlen képet használ Jézus amikor arról beszél, hogy a mennyek országára az „alkalmassági vizsga” az eke szarvánál kezdődik. E munka komolyságát illetően, három jellemzőre szeretném felhívni a figyelmet.
Céltudatosság, Pontosság, Hajthatatlanság
• Aki a szántásba fogott annak tudnia kell, hogy ezt miért vállalta!
• Aki ezt a munkát elkezdte, annak pillanatnyilag ez a legfontosabb!
• Akit jobban érdekelnek a háta mögött lévők, az rossz helyen van!
Számomra ez egyértelműen azt fejezi ki, hogy ha elindultunk Jézust követni, akkor nem vehetjük le többé lelki szemeinket róla. Ha egyszer komolyan Jézus tanítványai lettünk, akkor számunkra nincs többé visszaút.
• "Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára." Galata 6,14
Aki ebbe a munkába egyszer beleállt és Isten országa lett életcélja, annak naponta ki kell állnia a legkomolyabb "alkalmassági vizsgát", ahol ilyen felvételi "tárgyak" vannak mint:
Elszántság, kitartás, türelem, önmegtartóztatás, áldozatvállalás.
Sajnos sokan komolytalanul fogják fel ezt a "vizsgát", mondván miért ne lehetne egy kicsit visszanézni,(egy órára felfüggeszteni keresztyénségünket, aztán majd folytatjuk, mintha mi sem történt volna) Ez csúnya dolog és nem méltó Isten gyermekeihez. Akik így gondolkodnak, azok mérhetetlen csalódást és jóvátehetetlen károkat okozhatnak.
De miért tartja Jézus ennyire fontosnak? Mert az örök életünk függ tőle! Aki az eke szarvára tette a kezét az ne forgolódjon! (Úgy van ez, mint a házasságkötéskor: „Szívembe zártalak és a kulcsot eldobtam!”) Dobjunk el kételkedéseink kulcsát és álljunk ellen a visszahúzó erőknek! Jézus mondja:„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." Lukács 9,23

 

Lelki aratásban
"Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Lukács 10,2-3

"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd" olvashatjuk a 126. Zsoltárban. Mi is lehetünk Jézus boldog munkásai ebben a legnemesebb küldetésben! Az aratás soha nem volt gyerekjáték, ezt csak komolyan lehet végezni, mert ettől függ az "élet".
• Én még emlékszem gyerekkoromnak abból világából, amikor még az arató ember levette a kalapját mielőtt-e fáradságos munkához fogott. Én is kivehettem részem ebből a kétkezi munkából, amikor a learatott gabonát még keresztekbe rakták és "élet"-nek nevezték.
Az aratásról általában ideális kép szokott eszünkbe jutni. (ringó búzamezők, arany kalászok, küzdelem, kenyér, élet.) Azóta nagyot változott a világ. Ma már kombájnnal aratnak és az erőgépek teljesítménye, a haszon, a pénz lett meghatározó. A közelmúltban szemtanúja voltam, amint egy aratógép éppen munkába állva próbálkozott megbirkózni a feladattal. Nehezen küzdött meg többek között a sárral, a vihar által földrevert vetéssel, és a hihetetlenül sok gyommal-gazzal.
Mi tudjuk, hogy ebben az igében a lelki vetésről és aratásról van szó. Lelki értelemben aránytalanul sok az aratnivaló, és alig-alig van munkaerő. Pedig a lelki "munkaerőpiacon" soha nem volt még munkanélküliség. De ide mégis alig jelentkeznek.
Vizsgáljuk meg milyen is az aratnivaló "HARC" mező:
Lelkiképpen sincsenek ideális feltételek: ugyanúgy meg kell küzdeni a hitetlenség sarával, a sok gyommal-gazzal! Egy lelki aratómunkásra hihetetlen kemény megpróbáltatások várnak: Egyrészt, mert az Úr úgy küld el minket, mint bárányokat a farkasok közé, másrészt, ennyi levert elkeseredett ember talán még soha nem volt mint korunkban!
Az emberek általában előítélettel, gyanakvással fogadják a hozzájuk tisztességes szándékkal közeledő igehirdetőt. Gyakran van részünk elutasításban, mert az emberek nagy része (mint a viharvert búzamező), megtörtek, gondok súlya alatt görnyedeznek, megkeseredettek, csalódottak, sokféleképpen megkötözöttek. Innen kellene talpra állítani őket, mely hihetetlenül nehéz! Az, hogy mégis lehet eredményeket elérni, ez csak az aratás Urának a végtelen kegyelme, mert Őelőtte valóban nincs akadály! Imádkozzunk tehát kitartóan alkalmas munkásokért és végezzük hűséggel a Megváltónk által kapott feladatokat!

 

 

A mennyei névsorban
„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lukács 10,20

Ez az Ige rendkívüli és életbevágóan fontos! Ha belegondolunk, hogy földi életünk során, a születés jogán megszámlálhatatlan emberi nyilvántartásban szerepel a nevünk, de az újjászületés jogán vajon tudnak-e rólunk a mennyben!
A földi névsorban sok esetben nagyon előkelő helyen szerepelhet a nevünk, de ha nem vagyunk benne a mennyei "névsorban" akkor tulajdonképpen hiába éltünk. Én nem tudom eléggé érzékeltetni mekkora öröm is az, ha valaki megtér és újjászületett élete van. Ilyenkor mennyei öröm költözik a szívünkbe és tudjuk, hogy ugyanakkor nagy öröm van a mennyben is!

Szeretnék most egy személyes vallomást elmondani az én igazi örömömről.
Sokan életük nagy céljának tartják a diploma megszerzését. Nekem az Úr kegyelméből kettő is megadatott (egy tanári és egy lelkészi), mégsem örülök egyiknek sem annyira, mint annak a láthatatlan harmadiknak, mely nem emberi kéz által íródott, amit nem egy bizottság előtt kellett megvédenem és nem emberi pecsétek hitelesítettek.
Tudom, hogy ez nem az én érdemem, nem az én tudásom, még csak nem is erőfeszítéseim gyümölcse, hanem Isten nagy kegyeleméből adatott meg:
Nevem fel van írva a mennyben!

Ez az én legdrágább „diplomám”, legféltettebb kincsem, mert megtérésemkor személyesen az ÉLŐ ISTEN írta fel nevemet és feltörhetetlen pecséttel, Jézus Krisztus vére által hitelesítette. De nem csak az én nevemet, hanem mindazokét is, akik hisznek Őbenne!
 Felszabadító okirat ez, minden bűn alól.
 Befogadó okirat ez, a mennyei otthonba.
 Mennyei örökséget adományozó okirat ez.

Ezért vallom magam boldog embernek, és ezt tartom legdrágább kitüntetésemnek, melyért érdemes volt élni. Minden más ebben az életben "csak" ráadás. Azt kívánom minden embertársamnak, hogy éljék át ezt a csodálatos felismerést, mert Isten nélkül hiába éltünk, Jézus Krisztus által viszont elnyerhetjük az örök életet.

 

 

Az Úr akarata
„Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.” Lukács 11,2
„Akaratod nekem,
mutasd meg szüntelen,
ne rejtsd el Mesterem, tetszésedet!”
Ebben az "én" központú hitetlen világban elég furcsán hangzik- e kedves ének néhány gondolata. O, bárcsak a hívő emberek így tudnák kezdeni minden napjukat, Isten akaratát keresve.
Aki az Úr imáját ismeri, annak ismernie kellene Isten akaratát is.
Mi tehát Isten akarata az ember életében? „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” Ezékiel 18,23 "Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.” János 6,40

Tudjuk, hogy Isten senkire sem kényszeríti rá akaratát, hanem beleegyezésünket kéri, hogy üdvözíthessen! Szabad akaratunk van engedelmeskedni Istennek, elfogadni Őt.
Az ember romlottsága leginkább abban nyilvánul meg, hogy mennyire nem Isten akaratának rendeli magát alá. Sajnos nagyon akaratosak tudunk lenni, nagyon megtudjuk keményíteni a szívünket. Még a megtért embereknél is sokszor előfordul ez a "betegség", és nem tudnak Isten akaratába feltétel nélkül belehelyezkedni, hát még beletörődni milyen nehéz! Márpedig minden olyan imádság céltévesztett és kisiklott, amelynek végére nem lehet oda tenni, hogy: "Legyen meg a Te akaratod".
Ne feledjük, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus az utolsó éjszakán is kitudta mondani, hogy legyen meg az Atya akarata! Így menekülhettünk meg!

Testvér, te ki tudod- e mondani Pál apostollal, hogy mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Nem gondoltál- e még arra, hogy Isten azért nem tud adni, mert még mindig mással van tele a kezed és a szíved? Üresítsd meg Isten előtt magad és Ő gazdagon fog tudni adni, de akkor sem azt amit te elképzeltél, hanem mindig azt amire éppen szükséged van!
Mennyire más lenne az életünk, ha mindenkor szemünk előtt lebegne Isten élő Igéjének vezetése, tanácsa: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róma 12,2
„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek”. I. Tesszalonika 4,3

 

 

Mi Atyánk!
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben." Lukács 11,2
Nincs tisztább, őszintébb, szebb és igazabb imádság mint amit személyesen az Úr Jézus tanított meg velünk. Annyira közel érezhetjük a szívünkhöz Isten élő jelenlétét és annyira megható módon önthetjük ki Előtte szívünket mint egy gyermek.
Ez az imádság olyan drága kincsünk, melyben benne foglaltatik a gyermeki bizalom, őszinte tisztelet és mély alázat. Naponkénti elmondása nem kötelező, de a legnagyobb lehetőség minden hívő számára, melyet csak gyermeki őszinte szívvel lehet igazán elmondani.
Minden keresztyén ember hálás lehet Jézusnak, hogy ismerheti és naponta hittel, meggyőződéssel imádkozhatja ezt az imádságot, mert mindent átölel amire egy hívő embernek szüksége van.

 Jézus Krisztusban annyira közel jött hozzánk Isten, hogy Őt mennyei Atyánknak szólíthatjuk. Így, ilyen egyszerű és bensőséges módon, csak a kisgyermekek szokták családon belül szólítani édesapjukat.
Amikor Istent Atyánknak szólítjuk tudjuk, hogy Ő a mennyben van, ugyanakkor az imádkozó emberrel is.
„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét” Ézs. 57,15
A belső szoba titka nagy megtapasztalások helyszíne. Jézus minden embert arra bíztat, hogy keresse az Atya élő jelenlétét.
„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” Máté 6,6
Testvér, ha hiszel megfogod tapasztalni Isten élő valóságát! Mond el bátran azt, ami fáj és érezni fogod a megkönnyebbülést. Sírd el őszintén bűnbánó könnyeidet és felszabadult leszel, mert az Atya ma is gondot visel rólad.
" Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Róma 8,15

 

Az Úr neve
„… szenteltessék meg a Te neved. ” Lukács 11,2
Amikor a Teremtő Istenünket megszólítjuk, még mielőtt bármit kérnénk, először dicsőítjük Őt, szent nevének magasztalásával. Ez által mi is bekapcsolódunk a mennyei seregek dicsőítő karába. „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Ézsaiás 6,3 A Jeremiás próféta könyvében pedig így olvassuk: „Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved.” Jeremiás 10,6
Isten neve szent!
 Isten neve szent, függetlenül attól, hogy mi szeretjük-e Őt vagy nem. Mégis ebben az imádságban ez az első kérés, mellyel Urunk felé fordulunk. De jó lenne, ha Isten szentsége egyre nyilvánvalóbb lenne mindenki számára, ha kell akár a mi életünk árán is. „Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!” Zsoltár 8,2
Isten neve a hitetlenek számára.
 A világon a legtöbbet emlegetett név Isten neve! Fájdalom, de- e szent nevet sajnos a leggyakrabban nem tisztességesen emlegetik. Bizony valamennyien szégyenkezve vallhatjuk be, hogy hitetlen életünkben sokszor mi is bántottuk és nem tiszteltük Őt.
Ó, ha tudná az ember, hogy mit tesz amikor Istent gyalázza… Akik Isten nevét nem tisztességesen emlegetik, azok valóban nem tudják, hogy mit beszélnek. „… mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.” Róma 1,21

A hívők felelőssége.

 A hívő embereknek nagy felelőséggel kell járniuk a világban, mert amint tudjuk, vagy hiteles valaki vagy hamisítvány. Valóban igaz Pál apostol kijelentése a langyos keresztyénekről! „Bizony miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között”. Róma 2,24 Vigyázzunk, nehogy ebbe a gyalázatba essünk!
Hogyan lehet megszentelni Istenünk nevét?
 Vegyünk példát az Úr Jézusról, Aki mindig megszentelte az Atya nevét! Állandó, bensőséges, élő, meghitt kapcsolatban volt az Atyával! Értünk is így imádkozik: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” János 17,11

Aki Isten szentséges jelenlétét már megtapasztalta, az tudja mit jelent Isten Országa, mert Krisztus által az Örök Élet érkezett a szívébe!

Az Úr Országa
„ Jöjjön el a Te országod.” Lukács 11,2
Amióta hiszünk, naponta Isten országáért is imádkozunk! A Biblia többféleképpen is beszél Isten országáról, vagy a mennyek országáról, amely Isten uralmát, uralkodását jelenti! Ennek ellenére sokaknak nagyon homályos elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban:
Amit tudnunk kell róla:
Isten országa nem egy földrajzilag körülhatárolható hely. Nem a világ végén fog megvalósulni és nem léphet be oda mindenki a halála után.
 Jézus Krisztus szuverén uralmát jelenti:
"Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa." Lukács 11,20
 Jézus Krisztus által elközelített, tehát itt van:
„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Márk 1,15
 Aki újonnan nem születik, nem láthatja meg:
„Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” János 3,3
 Aki nem úgy fogadja mint egy kisgyermek az nem mehet be.
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa." Márk 10,14
 Nem mindenki alkalmas:
„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9,62
 Teljes örömet jelent:
"Az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm." Róma 14,17
 Ma is jelen van:
"Mert az Isten országa közöttetek van!” Lukács 17,21
 Nem mindenki jut oda:
"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát." I. Korintus 6,9-10
Isten országa tehát vagy már ezen a földön elkezdődik valakinek az életében, vagy nem kezdődik el soha, mert Isten országa csak ott valósulhat meg, ahol Őt önként, hittel, belső meggyőződéssel elfogadják és akaratát cselekszik.

Mert Tiéd az ország
„ Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!” Máté 6,13

Isten magasztalásával fejeződik be az imádság, Akinek mérhetetlen hatalmában bízhatunk és reménykedhetünk, Akiről így ír Berzsenyi Dániel:
Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Lelked világit, mint az égő Nap,
De szemünk bele nem tekinthet.
Tied az ország
Minden, Isten királyi uralma alatt van ezen a világon és nincs semmi ami kivonhatná magát az Ő uralma alól. Ő előtte borulnak térdre a teremtett alkotások: Az égő Napok, a Galaxisok milliárdjai, minden élőlények: növények és állatok hűen szolgálják Őt, Aki bölcsen és célszerűen alkotta meg őket. Minden az Ő uralma alatt áll csak az ember vonta ki magát, szakította meg kapcsolatát Teremtőjével! Jézus azért jött közénk, hogy visszatérítsen minket az Atyához, hogy Övé lehessen végre a mi szívünk is.
Tied a hatalom
A hatalom melyet mi emberek olyannyira szeretünk birtokolni vagy még inkább bitorolni, mindig csorbítani akarja a hatalom valós birtokosát: Istent. Mi emberek nagyon szeretünk uralkodni a családban, az iskolában a munkahelyen, a kórházban, az öreg otthonban, de talán még a halálos ágyunkon is. Velünk született uralkodási mániánk van, mely elkísér a bölcsőtől a sírig. Nevetséges gyengeségünket álhatalmaskodással próbáljuk leplezni. Pedig csak Istennek van valós hatalma, Aki erős kézzel tart fenn mindeneket, benne a mi sorsunkat is. Csak Neki kellene szolgálnunk ahhoz, hogy ne elvtelenül szolgáljunk másokat és ne akarjunk uralkodni másokon.
Tied a dicsőség
Korunkban az istentelen emberek egyre nyíltabban, egyre szemtelenebbül és gátlástalanabbul bálványoztatják, imádtatják magukat, és a dicsőséghajhászás szégyenteljes zavaros világában mohón törnek földi babérokra. Pedig-e földi dicsőség szánalmas és torz karikatúrája a valódinak és nem kétséges, hogy mekkora csalódás lesz a vége. A dicsőség jelmeze nem áll jól nekünk földi kis porszemeknek. Isten azt mondja: "Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak" Ézsaiás 42,8
Ne magunkat dicsőíttessük, hanem Őt dicsérjük, mert aki az Úr Jézustól tanult imádságot hittel imádkozza, annak tisztában kell lennie azzal, hogy Istent illeti egyedül minden dicsőség és hála, ahogyan reformátor őseink mondták szép hitvallásukban:
SOLI DEO GLORIA = Egyedül Istené a dicsőség!

 

 

A mindennapi kenyér

"A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként" Lukács 11,3.

Ezzel a kéréssel kezdődik a saját magunk szükségleteire vonatkozó kérések sora. Tudjuk, hogy a kenyérkérdés egyenlő az életkérdéssel, mivel a legalapvetőbb életszükségletünkről van szó. A mindennapi táplálékot hálaadással, megbecsüléssel kell kérnünk tudva azt, hogy Istentől kérjük, Aki az erőt, a tehetséget is meg fogja adni hozzá, hogy azt megtermelhessük, vagy megvásárolhassuk. "Magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek" Ézsaiás.55,10
Móra Ferenc gyönyörű sorai, Isten gondviselő kegyelmére mutatnak rá:
 "Akinek láthatatlan keze igazgatta a búzaszálat attól kezdve, hogy kizöldellt a mag a föld meleg szívén. Aki vigyázott, hogy sziklára ne hulljon a mag, hogy az ég madarai ki ne szedjék, hogy a mezők vad füvei el ne egyék-igyák előle a nap világát és az egek harmatát…"
Vajon mi mennyire tudjuk megbecsülni azt, amit imádságainkban naponta kérünk?
Az egyik iskola mellett egy szelet eldobott kenyeret találtam. Amikor a kezembe vettem a látvány nagyon megrendített, mert talán soha még ilyen meggyalázott kenyeret nem láttam. Sáros volt, megtaposott és leköpdösött. Ahogy döbbenten néztem, kezemben tartva, az Úr Jézusra emlékeztetett, mert ez a meggyalázott kenyér puszta létével prédikált. Vajon így "becsüljük meg" Isten Fiát is, az élet kenyerét, Aki életét, megtöretett testét adta értünk a kereszten?

Az Úr Jézustól tudjuk azt is, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Amilyen fontos a testi táplálék, ugyanolyan fontos a lelki is, mely az Isten élő Igéje. Sokan vannak a földön akiknek ugyan megvan mindenük, de lelkileg mégis éhen halnak, mert nem kérnek az Isten által felkínált lelki táplálékból.
A mi Urunk önmagát a kenyérhez hasonlította: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." János 6,35 Becsüljük meg amit az Úrtól kaptunk és amikor imádkozunk a mindennapi lelki táplálékunkról se feledkezzünk meg.

 

Bocsásd meg a mi vétkeinket
"És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok" .Lukács 11,4

Ezt az imádságot nem az angyalok imádkozzák, hanem a kegyelemre szoruló bűnös emberek. Isten gyermekeinek megadatott ez a nagy lehetőség, hogy kétezer év óta naponta kérhetjük a mindennapi kenyér után a mindennapi bűnbocsánatot is. De vajon komolyan vesszük-e és hittel kérjük-e?
Az egyik egyházi gyermekműsorban egy 10 év körüli kislány a következőképen kezdte mondanivalóját: "Én megtértem, befogadtam a szívembe az Úr Jézust, azóta nem szoktam veszekedni a barátnőmmel legfeljebb csak egyszer egy évben." Nagyon megörültem ennek az őszinte nyilatkozatnak, mert ez a gyerek nagy igazságot mondott ki. Lehet, hogy a legtöbben, akik önmagukat bűntelennek tartják ezt a mondatot szívesen kihagyták volna.

Ma senki sem mondhatja magát bűntelennek, mert nincs ma a Földön olyan ember akinek ne lenne bűnbocsánatra szüksége. A hitetlenek erről általában cinikusan így gúnyolódnak: "Istenről beszélhetünk, kenyérről beszélhetünk, de a bűnöket hagyjuk ki. Én nem vagyok bűnös, csak éppen annyira mint bárki más, vagy én különb vagyok másoknál ahhoz képest, hogy azok mit követnek el." stb.
Isten minden embernek kész megbocsátani, aki őszintén Hozzá fordul: erről tudósít a Biblia. Akik kértek bűnbocsánatot azok ezt Jézus kereszthalálának érdeméért meg is kapták és bár többé nem akarnak bűnt elkövetni, de sajnos ez akaratlanul is bekövetkezhet, mert még nem vagyunk tökéletesek. Akiknek pedig már Isten megbocsátott azoknak természetükké vált, hogy meg tudnak bocsátani mindenkinek még az ellenségeiknek is. Miért?
Természetesen azért, mert nekünk bűnösöknek is megbocsátott Jézus. Ezért naponta mi is úgy kérünk bocsánatot Istentől, amiképpen mi is megtudunk bocsátani embertársainknak. Ez azt is jelenti, hogy ha mi képtelenek vagyunk megbocsátani, akkor viszont imádságunk értelme a visszájára fordul. Jól gondolja meg tehát minden ember, hogy mit beszél amikor a Miatyánkot imádkozza!!
Pál apostol mondja örök figyelmeztetésként: "Ám haragudjatok de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokon." Efezus 4,26 Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy bűnbocsánat nélkül nincs örök életünk, de ha nem tudunk megbocsátani másoknak, akkor sincs! Vegyünk mindig példát az Úr Jézustól, Aki még a kereszten is tudott imádkozni ellenségeiért.

 

És ne vígy minket kísértésbe
"És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól."
Lukács 11,4

Ezen a Földön mérhetetlen veszélyekkel kell szembenéznünk és nap mint nap, gonoszabbnál gonoszabb kísértésekkel kell megküzdenünk. Bár ilyen életveszélyes helyzetben élünk de mégis boldogok lehetünk, mert naponta imádkozhatunk az Úr megőrző kegyelméért. Nem elkeserítés végett, hanem inkább a felkészültség miatt mondom: Egyetlen embernek sem lesz kísértésmentes a hívő élete. Ezt az Úr Jézus mondta Péternek:
„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." Lukács. 22,31
Ha Isten megpróbál:
Fontos tudnunk, hogy: "Isten senkit sem kísért" Jakab 1,13 Ezért különbséget kell tennünk kísértés és próbatétel között. Például Ábrahámot Isten hitpróba alá vetette. Isten kipróbálttá akar tenni minket is és erre megvannak a maga eszközei. Lehet, hogy ez számunkra nem lesz kellemes, de a mi üdvösségünket fogja szolgálni, tehát szükséges. A mennyek Országába ugyanis nem akárkik, hanem csak kipróbált emberek juthatnak. Ezeket a próbákat bármilyen nehezek is, vállalnunk kell: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." Róma 8,28
Ha a gonosz kísért:
A kísértés hátterében mindig Isten ellensége áll: aki a gonosz, az ördög, a Sátán, akiről tudjuk, hogy: "Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság" János 8,44 Fontos, hogy ne becsüljük túl a gonosz hatalmát Istennel szemben, de ne becsüljük le hatalmát önmagunkkal szemben sem. Lehet, hogy félreérthetetlenül "ordító oroszlán"- ként, vagy leplezetten "a világosság angyalaként" fog leselkedni ránk. Lehet, hogy a "tulajdon kívánság területén" férkőzik közel, de csak egyféleképen lehet védettségünk, biztonságunk: Isten oltalma alatt.
"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége."
Zsoltár 91, 1-4
Ha bármilyen kísértésben imádkozunk, nem "emberhez" imádkozunk, hanem Istenhez, aki kész segíteni, mert van hatalma. Ezért, felszabadult gyermeki bizalommal kérhetünk szabadulást, esedezhetünk Istenünkhöz. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni." I.Korintus10,13

 

A belső világosság
„ A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét." Lukács 11,34
Még a tudósok számára is alig felfogható a fény (hullám vagy részecske) viselkedése, pedig ez a szemünkkel érzékelhető. Mekkora csoda és megfejthetetlen titok az a belső fény, amelyről az Úr Jézus beszél, mely a szemnek láthatatlan (műszerekkel kimutathatatlan), mely belülről gyújt világosságot és az egész testet világossá teszi.
Mennyi mindenről árulkodik az emberi szem. Tekintetünk pontosan jelzi mindenkori hangulatunkat, lelki állapotunkat de belső tisztaságunkat is. Pl: (nyílt őszinte tekintet, vagy ravasz pillantás).
Ebben az igében Isten, a szem és a világosság Alkotója szólal meg. Amikor Isten a szívünkben gyújt lámpást, az a szemünkben is érzékelhető lesz. A test belső világossága bárki számára felismerhető, mert ilyen jellemzői vannak mint: őszinteség, nyíltság, tisztaság, becsületesség. Ebből következik, hogy a lelkileg sötét emberre ennek az ellenkezője érvényes: ravasz, alattomos, számító és képmutató.
Vajon mi melyik csoportba tartozunk?
Sötétségben
"Egykor sötétség voltatok." Efezus 5,8
Valamennyien tudjuk, hogy megtérésünk előtt milyen szomorú látványt nyújthattunk. Bizony csak a bűnök sötét mélységéből szabadultak tudják, hogy a sötétséget is lehet sugározni, mely nemcsak nekünk, hanem környezetünknek is elviselhetetlen.
„Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem…Most már tudom. E rebbentő igazság nagy fényében az eredendő gazság szívemben, mint ravatal, feketül.” József Attila
Világosságban
"Most pedig világosság vagytok az Úrban" Efezus 5,8
Jézus Krisztus élő jelenlétében annyira megváltozik minden, hogy alig ismerünk magunkra és mások sem ismernek ránk. A nevünk a régi maradt, de a gondolkodásunk nem. Az alakunk a régi maradt, de a személyiségünk nem. A forma a régi maradt, de a tartalom már új. Csak ebben az Úr által kapott tökéletes világosságban kezdődhet el végre az új élet.
Testvérek, ha az Úr világosságában járunk, Ő lett az "ösvényünk világossága" ezért naponta kérhetjük segítségét, tanácsát döntéseinkben, hogy Ő vezéreljen mindenkor a helyes úton!
„ Mint világosság fiai, úgy járjatok” Efezus 5,8

 

Imádkozva kérni
„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” Lukács 11, 9
Imádságainkban leggyakrabban talán kéréseinkkel szoktunk Isten elé járulni. Valljuk be, hogy gyakran akár csak egy elkapatott gyerek, önmagunknak kérünk. Ha egyszer komolyan megvizsgálnánk, hogy mi lett volna, ha Isten teljesítette volna elhamarkodott, átgondolatlan kéréseinket, akkor bizony elképednénk. Sajnos sokszor magunk nem tudjuk mit beszélünk, pedig az imádság szent pillanatában nem akárkihez, hanem a Teremtő Istenhez szólunk.
 Kérhetünk. Először a legfontosabbat kell kérnünk: „..ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Lukács 9,13
 Kereshetünk. Először a legfontosabbat kell keresnünk:„Keressétek először az Istennek országát és az Ő igazságát...” Máté 6,33
 Zörgethetünk. Először a legfontosabb helyen kell zörgetnünk: „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján. Elfáradtunk Uram- e világ zaján. Ó nyisd meg az égi béke szép honát. Add, hogy zenghessünk örök halleluját.” 475. Ének.
Jézus Krisztus nagy lehetőséget nyit meg számunkra a fenti igében.
Istent gyermekeként jogunk van kérni, de nem mindegy, hogy mit és hogyan kérünk. Kéréseink nem lehetnek szemtelenek, megalapozatlanak, elhamarkodottak.
Istenhez tisztességes szándékkal bárki fordulhat, Ő senkit sem utasít el és soha nincs Nála alkalmatlan időpont. Isten minden imádságot meghallgat, de azt tudnunk kell, hogy nem mindegyiket teljesíti, csak mindig azt amely éppen a javunkra szolgál.
Testvérek, csak akkor lehetünk boldogok, ha ezeket a legfontosabb szempontokat betartjuk. Igyekezzünk minden körülmények között tisztességesen kérni, mert csak akkor várhatunk áldást kéréseinkre,ha hozzá tudjuk tenni, hogy:„Legyen meg a Te akaratod” Így adunk mindig szabad kezet a mi áldott Istenünknek, mert Ő tudja csak, mire van szükségünk!

 

Krisztussal gyűjteni
" Aki nem gyűjt velem, tékozol.” Lukács 11,23

Pilinszky János szavaival élve: „Menthetetlenül egymásra vagyunk utalva!” Milyen igaz ez a kijelentés az embertársainkkal való kapcsolatunkra nézve, de még igazabb Jézus Krisztusra vonatkoztatva, mert menthetetlenül Krisztusra vagyunk utalva.

Mi valamennyien gyűjtögető emberek vagyunk. Mindenki gyűjt valamit csak az nem mindegy, hogy mit.
Egy háborúból hazatért katona mondta el, hogy ameddig előre haladtak mindenki gyűjtögetett amit csak talált, sokszor felesleges dolgokat, kacatokat is. Amikor már visszavonultak, mindent el kellett dobálni, csakhogy életüket megmentsék.
Döbbenetes az, hogy hitetlenül mennyire istentelen az értékrendünk és nagyon keserves lesz a kijózanodás, amikor rá kell jönnünk, hogy mennyire értéktelen kacatok vannak birtokunkban. Megpróbálhatunk Isten nélkül élni, de garantáltan nem sokra megyünk és előbb vagy utóbb életünk romjain kell majd csalódottan belátnunk, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt.
Félelmetesen beigazolódnak rajtunk is Jézus szavai: "Aki nem gyűjt velem, az tékozol". Nélküle nincs helyes értékrendünk. Életünk arról árulkodik, hogy mennyi felesleges dolog vesz körül és mennyi szenny: a könyvespolcon, kazettákon, újságjainkban stb. Van- e erőnk kidobni azt amit Krisztus nélkül gyűjtögettünk, ami mind szemét.

Nagy fájdalom a mérhetetlen tékozlásunk is.
Jézus nélkül eltékozoljuk az egészségünket:
Mennyi beteg sóhajt fel: Ó ha kezdettől hívő életet éltem volna, nem tettem volna tönkre magam. Az egészség Isten drága ajándéka becsüljük meg nagyon és éljünk káros szenvedélyektől mentesen.
Jézus nélkül eltékozoljuk az ifjúságunkat.
"Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek." József Attila Mennyi idős testvér belátja, hogy csak az volt élet amit Istennel töltött.
Jézus nélkül mindent csak tékozlunk
Tudjuk, hogy az a legnagyobb tékozlás, ha Jézust mellőzzük életünkből. Ilyen tékozló fiak voltunk valamennyien és azok is maradunk volna ha az Úr nem mutatta volna meg hatalmát életünkben.

Mindenkinél nagyobb van itt
"A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál."
Lukács 11,32

Manapság sorra készülnek azok a felmérések, melyből megállapítható a népszerűségi index, hogy ki a "nagyobb". Ezeken a népszerűségi listákon előkelő helyet foglalhatnak el az ismert személyek: államfők, művészek stb. Mindig voltak "nagy" emberek. Így volt ez az izraeli királyok, próféták idejében is.

A hívő emberek boldogan vallják, hogy bizony sok "nagy" ember élt már a földön, de Jézus Krisztusnál nincs nagyobb.
Ő nagyobb minden tudósnál, nagyobb minden politikusnál és hadvezérnél, nagyobb minden királynál, államférfinál, nagyobb minden felfedezőnél, nagyobb minden vallásalapítónál, minden prófétánál. A földi nagyoknak az emlékük megfakul, majd a feledés homályába merül. A mi Urunk Jézus Krisztust soha senki nem szárnyalhatja túl. Ő nagyobb hatással volt a történelemre mint a világ összes embere együttvéve, mert Ő a testé lett Ige, Aki a földre jött, Ő a mennyek Királya, Isten Fia, Aki egyenlő az Atyával.

A fenti igében szereplő Ninive és Jónás együtt vonultak be a köztudatba, mivel Jónás megmentője lett annak a városnak, pedig ő csak egy ember volt, de prédikálására az emberek megtértek gonosz utjaikból.
 Sajnos a mai Ninivei lakosok, akik hat milliárdan élnek már-e Földön csak igen kevesen veszik komolyan a Próféták Prófétáját, Jézus Krisztust. Ő, Aki nagyobb Jónásnál és mindenkinél, értünk jött, hogy megmentsen. Milyen szomorú az, ha éppen Neki nem hiszünk.

Vajon milyen helyet foglal el Jézus a mi életünkben?
Elmondható-e rólunk, hogy Jézus Krisztus az első életünkben? Elmondhatjuk-e, hogy csak Őrá hallgatunk ebben a hazug világban?

Ha még nem hallgatunk Rá, akkor még mindig nagy bajban vagyunk, mert nincs más, aki figyelmeztessen bűneinkre. Nincs más, aki megmentsen az örök haláltól, nincs más, aki szeretetből életét áldozza értünk, csak Ő.
Testvérek, ma még szól hozzánk az életmentő Ige. Vegyük Őt komolyan, higgyünk Jézus Krisztusban, hogy megtérve mi is az élők sorába tartozhassunk. Adja meg az Úr, hogy így legyen!

 

A kapzsiság bűne
"Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” Lukács 12,20-21

A példázatban szereplő embert magunk előtt látva, bizony elcsodálkozhatunk, hogy így földi kincseinket szorongatva mi is Isten szemében milyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Ó mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest.
Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt s úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: Bő termés, busás anyagi haszon, kényelem stb. Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben az értelmével, lelke kényelméről beszél ugyan de anélkül, hogy valóban törődne is lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Őt már nem a nagy földi terveinek megvalósítása vagy az élet kényelmének élvezése várja, hanem a végső elszámoltatás.
Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében, a kapzsiságban keresendő:
 Nem volt hite : Istent tökéletesen kihagyta minden számításából.
 Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart.
 Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították.
 Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni.

Manapság is aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni:
 Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon, békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel.
Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelemből kaptunk:
„Adni kell, adni, mindent odaadni:
Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek.
Szeretetet adni- adni s érte semmit sem kívánni”
Kalkuttai Teréz anya


A szívtelen adakozás bűne
„De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!"
Lukács 11,42.
Az Ószövetségben több utalást találunk a tizedfizetésre. A mi Urunk Jézus Krisztus is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig új alapra helyezve azt. Üzenetét, tanítását összefoglalhatjuk egy rövid mondatban: Hiába minden szívtelen áldozat. A szív az igazi Istennek tetsző áldozat! Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is ha nincs benne az Istenünk iránt érzett őszinteség, tisztesség, igazság és szeretet.
Sokan foglalkoznak napjainkban is a tized fizetésének kérdésével. Egyes felekezetek burkoltan ködös utalásokkal tartanak rá igényt, mások természetesnek veszik és nyíltan hirdetik, vagy egyenesen megkövetelik tagjaiktól a tizedet. Ez egyes szektákban olyannyira eltorzult már, hogy híveikkel kérdőíveket is kitöltetnek keresetükről. Elrettentő esetekben még attól sem riadnak vissza, hogy "bevessék" az Anániás és Safira esetét (Ap.Csel.5) vagy egyenesen átokkal fenyegetik meg a "tudatlan hívőket"!
Vigyáznunk kell ezekre a farizeusi csapdákra, mert nem mindegy hogyan kezeljük ezt az érzékeny kérdést! Ebben fenti példában szereplő tizedfizetés minden jó érzésű ember szemében visszataszító hatást kelt, mert gőgössé, fölényessé, elbizakodottá teszi az adakozót. Így nincs értelme az adakozásnak és felesleges az a nagy buzgólkodás is, amikor az ember szüntelenül csak számol, porciózik, oszt és szoroz, hogy: "mennyi jár" az Istennek, de a szíve mindig kimarad adományából!

Testvérek mi ebben a kérdésben is nagy szabadságot kaptunk a mi drága Megváltónktól. Szabadon és boldogan adhatunk számolatlanul áldott célokra anyagi javainkból. Ismerjük a mi Urunk tanítását: „ Ne tudja a te bal kezed mit ad a jobb.”( Máté 5, ) Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! Az Úr Jézus a hideg és merev emberi hagyományok helyett mindig Isten dicsőségét ragyogtatja fel: az igazságos ítéletet, az irgalmat, Isten szeretetét! Ez legyen a helyes magatartásunk mindig amikor adakozunk!

Az értékvesztés bűne
„Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!”Lukács 12 6-7

A legtöbb elkeseredett ember azért dobja el az életét, mert értéktelennek tartja azt. Sajnos ezt sugallja elembertelenedett korunk totális értékvesztése. Akin úrrá lesz és elhatalmasodik a kétségbeesés, a pesszimizmus, a depresszió, a kilátástalanság, az valóban ilyen sötéten fogja látni a világot! Így jajdul fel József Attila is:
„ Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem.”
Ebben segít, ad megoldást Jézus Krisztusnak ez a felejthetetlen hasonlata, amikor összehasonlításul egy kis verebecske sorsát állítja elénk.
 Joggal kérdezhetnénk: ugyan milyen értéket képvisel egy verebecske? Manapság sem sokra becsülik, általában csak pusztítják az emberek! Lebecsült, szürke kis madarak a verebek, de Isten szemében mégis drágák! Az Úr gyönyörködik bennük, ismeri sorsukat és számon tartja őket.
 Azt, hogy milyen értéket képvisel egy ember, csak Isten mondhatja meg. Jézus szavai szerint: az ember drágább minden más teremtménynél. Azt, hogy mennyire drága egy ember Isten számára, ezt csak Jézus Krisztusnak a kereszten értünk meghozott áldozatából érthetjük meg igazán: Megváltott minket:„Drága véren mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén.” I. Péter 1,19
Tudjuk, hogy senki és semmi nem vonhatja ki magát Isten uralma alól! Akár tetszik akár nem ezek a tények, tények maradnak függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk róla.
Isten ma is gyönyörködik teremtett világában és bölcsen igazgatja azt. Ha Isten így gondot tud viselni még egy verebecskéről is, hogyne inkább rólunk! A hivő ember ismeri Istenét, Alkotóját ezért ha bármilyen nyomorúságba jut is, ez az ige mindig erősíteni, bátorítja fogja. Aki tudja, hogy még hajszálai is nyilván vannak tartva az Atya előtt, annak minden körülmények között nyugodtnak kell maradnia!
Testvérek ez a mi nagy vigasztalásunk, hogy Isten tud rólunk, bármi történik is velünk, ismeri helyzetünket és kész segíteni. Ez a tudat számtalanszor adott erőt annyi szenvedő testvérnek még a börtön mélyén is, de a műtőben is vagy a halálos ágyon is.
Testvér, a te életed is nagyon drága Istennek, ha Jézus Krisztus hajlandó volt meghalni érted a kereszten! Adj hálát érte és fogadd be Őt, mert ekkora szeretettel szemben úgyis tehetetlen vagy! Csak ebben a szeretetben láthatod meg igazi értékeidet, melyet te kaptál szerető Istenedtől.

Az elhallgatás bűne
„Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt." Lukács 12, 8-9

Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az ÉLETMENTÉS áldott feladatát! Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni!
Nem kisebb a küldetésünk mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is.

Testvérek, ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már:
„.. késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!” Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke tehát indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt!
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment az nem lehet többé "néma keresztyén"! A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is "szégyellni" fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt!

JÉZUS PANASZA
Ti Mesternek hívtok - és nem kérdeztek engem.
Útnak neveztek - és nem jártok rajtam.
Világosságnak hívtok - és nem néztek rám.
Életnek neveztek - és nem kerestek engem.
Bölcsnek hívtok - és nem követtek engem.
Hatalmasnak neveztek - és nem kértek engem.
Irgalmasnak hívtok - és nem bíztok bennem.
Igazságosnak neveztek - és nem féltek tőlem…
…Ha egyszer örökre elvesztek - ne okoljatok engem!
(A lübecki Krisztus-szobor felirata)

 

 

 

 

Jézus küldetése
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást." Lukács 12 49-51

Életünk során olyan sokszor szembesülünk nehezen, vagy alig érthető dolgokkal. A bibliaolvasó emberek számára is vannak nehezen érthető igehelyek, ez az ige is ezek közé tartozik. Ha Isten Szentlelke által, Tőle kérve bölcsességet, tanulmányozzuk a Bibliát akkor, örömmel fogjuk tapasztalni, hogy az Úr megvilágosítja előttünk ezeket a részeket is.

Jézusnak ebből a vallomásából kiderül küldetésének páratlansága:
1. Tüzet bocsátani jött a földre.
2. Keresztséggel kell megkereszteltetnie.
3. Nem békességet hozni jött, hanem meghasonlást!

1. Itt a tűz nem a pusztítást jelenti, hanem Isten Szentlelkének életmentő mennyei tüzéről van szó, mely a bűneinkből megtisztulást jelképezi. A Lélek; minden ember szívét felmelegítő életmentő tüzét Jézus Krisztus hozta el a Földre:„Tüzed Uram Jézus szítsd a szívembe, lángja lobogjon elevenebben.”
2. Az a keresztség mellyel Jézusnak kellett megkeresztelkednie a lehetséges legnagyobb áldozat, amit értünk meg kellett hozni. Őt a legborzalmasabb kereszthalál várta, ahol a legbrutálisabb meggyalázás után, korbácsütések, töviskorona és durva szögek várták. Az Ő áldozatvállalásával, minden ember bűne, szennye, tisztátalansága az Ő vállaira került. Ő halt meg helyettünk, hogy nekünk életünk és békességünk legyen! Nincs ennél nagyobb áldozat!
3. A "meghasonlást" támasztó Békesség Fejedelme nem olyan békét teremteni jött a földre, amelyet egyesek szerettek volna. Jézus nem úgy adja a békességet amint azt a világ igazságtalan békediktátorai, akik adott szavukat emberi pecsétekkel rögzítik, melyeket akár másnap is felbonthatnak. Jézus a hívők szívébe rejti éltető, gyógyító megnyugtató békességét. Ez nyílván feszültséget, meghasonlást szül akár családon belül, akár társadalmi vagy világméretekben.

Testvérek, ha Jézus Krisztust Isten Fiaként szívünkbe fogadjuk, akkor átélhetjük azt a békességet mely minden értelmet felülhalad. Szentlelkének tüze megolvasztja jégszívünket és bűneinkből megtisztulva lecsendesedik lázongó, háborgó lelkünk! Így lehetünk Isten megváltott, kedves gyermekei! Köszönjük meg naponta ezt a drága áldozatot!
„Mert nálad van az élet forrása; a te világosságod által látunk világosságot”Zsolt.36,10

 

 

Ne aggodalmaskodj!
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál." Lukács 12,22 "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Lukács 12,32

Aggódásaink egész életen át elkísérnek minket. Bár tudjuk, hogy Isten jelenlétében erre nincs okunk, sajnos mégis hajlamosak vagyunk rá. Bizony szégyellhetjük magunkat, hogy életünk során hányszor aggódtunk kicsinyhitűen, idegeskedtünk, amikor pedig nem is kellett volna. Olyan elszomorító az, amikor nem bízunk eléggé a mi Urunkban, a világ Teremtőjében, Aki nekünk Jézus Krisztus által édes Atyánkká lett!
A hitetlenek viszont joggal aggódhatnak!
Az élelem, az anyagiak, a megélhetés mindennapos gondja baja, ezen felül a lelki próbák, a betegség a gyász, a csalódások mind - mind feszültséget szülnek. Vagy a társadalmi, gazdasági gondok, bajok, a munkanélküliség, az infláció, a természeti katasztrófák, stb. tartják félelemben az embereket. Gyakran kérdezgetik: "Jaj mi lesz velem"?
Mi tudjuk, hogy:„ ezeket a pogányok kérdezgetik!” Jézus azt mondja: "Ne félj, te kicsiny nyáj!" Ez a nyáj mindig kicsiny volt, most is az, de mégis nagy biztonságban menetel át a történelmen, mert van hűséges Pásztora:
 Aki előttük jár: "Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket..." Ézsaiás. 40,11
 Aki ismeri őket. "Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem." János 10,14
 Aki megvédi őket. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért "János 10,11
 Aki eltartja őket. "Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm,a gyengét erősítem" Ezékiel 34,16
 Aki nekik adja a királyságot. "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Lukács 12,32
Testvérek, mi tudjuk, hogy csak akkor leszünk boldogok ha mindvégig Jézus Krisztusoz tartozunk, mert így a megélhetésünk, az élelmünk, a ruházatunk és mindenünk az Úr gondjaira van bízva. Isten élő jelenlétében megnyugodhatunk és bátran bízhatunk a mi hűséges jó Pásztorunkban.

 

Készen várd az Urat!
„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki" Luk. 12,35-36

Jézus visszajön! Az Úr Jézus időben figyelmeztetett minket, hogy készen kell várnunk. Az időpontot senki nem tudhatja. "Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok." II. Péter 3,9 Van olyan ember, aki nem törődik vele, mert nem ismeri Őt ezért nem is várja. Van aki ismeri Őt, de felelőtlen és nem veszi Őt komolyan. Van aki ismeri Őt és boldogan felkészülten várja Urát, Istenét!
Tudjuk, hogy az Úr Jézus eljövetele mindenkinek meglepetés lesz, mert váratlanul jön vissza, csak nehogy "aludva" találjon minket!
 Alszik a világ. A nagy altató "sikeresen" dolgozik. A hitetlenek csak nevetnek a keresztyéneken, úgy mint Noé napjaiban. Az embereknek így agyonhajszolva, leterhelve, eszük ágában sincs elgondolkodni az életük értelmén. Jézusra legfeljebb csak karácsonykor gondolnak, amikor egy kis lélegzetvételnyi szünethez jutnak a nagy rohanásban.
 Alszik a lelkiismeret. Ki beszél ma már lelkiismeretről? Freud és társai rég "gondoskodtak" arról, hogy mélyen aludjon az emberek lelkiismerete. Legalább olyan veszélyes ez, mint ha egy atomerőműben minden biztonsági berendezés ki lenne iktatva. Csak idő kérdése és bekövetkezik a katasztrófa. Ha az embernek nincs lelkiismerete, bűntudata, akkor már nincs semmi kontroll. Akinek nincs Istene, az csak a maga szabta törvényeknek engedelmeskedik.
 Alszik az egyház. Az a legfájóbb, hogy ha az egyház alszik, akiket őrállóul állított az Úr, akiknek éberen kellene, hogy vigyázzanak, másokat is figyelmeztetve, hirdetve az életmentő evangéliumot! Valóban félelmetes az, ha az egyház alvó tagjairól ezt olvassuk: „Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni…. Mind a maga útján jár, mindegyik a maga nyeresége után kivétel nélkül” Ézsaiás 56,10
 Alszik a hívő. Hívő ember-e egyáltalán az, aki elveszítette az első szeretetet, akit már nem fűt a Lélek tüze, aki belefáradt a jócselekedetekbe, aki lemondott a másokért való imádságról? Aki többre tartja saját ambícióit az evangélium hirdetésénél és aki a világ szeretetének a sodrásába kerülve, nincs már füle a hallásra! "Ébredj fel aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus" Efezus 5,14
Testvér, fel vagy-e (övezve) készülve, Jézus Krisztus fogadására? Mivel várod Őt? Meg van-e a lámpásod gyújtva? "Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben" II. Péter 3,14

 

 

Jól sáfárkodj!
"„Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt." Lukács 12, 42-44

Az a szolga akiről itt szó van valóban boldog ember lehetett, nemcsak azért mert Ura bizalmát élvezi és teljhatalmú képviselője gazdájának, hanem mert a legfontosabb feladatot kapja: A többi ember élete függ tőle! Micsoda megtiszteltetés, micsoda megbízatás ez! Nem akárki lehetett tehát ez az ember, mert mások megélhetése, élete, táplálása volt rábízva.
Csak az lehet boldog szolga, bölcs és hű sáfár, aki hűséggel végzi ezt a csodálatos feladatot, melyre megbízatást személyesen az Úrtól kapott.
1. Becsülnie kell a gazdát: Tőle kapta a feladatot, hogy a háznép gondviselője legyen.
2. Jó sáfárnak kell lennie: Minden körülmények között becsületesnek, igazságosnak kell maradnia.
3. Nem szabad elbizakodnia. Tisztában kell lennie azzal, hogy ő ezzel a nagy megtiszteltetéssel együtt is "csak" szolga marad.
Milyen szolgák vagyunk mi?
Ebben az igében rólunk, Jézus Krisztus követőiről van szó! A tőle kapott felhatalmazással kell tovább adnunk a lelki táplálékot az egyetlen létfontosságú eledelt az Isten élő beszédét azoknak, akiket az Úr ránk bízott! Nem vádolnak-e most bennünket az eltékozolt évek, napok, órák, percek. Az elmulasztott lehetőségek, amikor tehettük volna a jót de nem tettük?„ Aki tudna jót tenni de nem teszi bűne az annak.” Jakab 4,17

Ha Jézus tanítványaként elhívásunk, küldetéstudatunk van, akkor a legnagyobb, a legnemesebb de a legnehezebb munkába álltunk: a lelkek mentése lett a feladatunk. „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” I. Péter 4,10 Nem szabad kételkednünk vagy elbizonytalanodnunk, de nem szabad elbizakodnunk, vagy elszemtelenednünk sem. Szolgálnunk kell teljes szívvel, mert felelősek vagyunk minden ránk bízott embertársunkért.

Testvérek, felelősek vagyunk keresztyénségünkért, ezért soha nem vehetjük félvállról az Úr szavát, nem kezelhetjük felelőtlenül a ránk bízottakat. Mi jól tudjuk, hogy az Úr visszajön, hazajön és valamennyiünket elszámoltat majd, mert eljön a nagy elszámoltatás ideje. Csak egyetlen módon menekülhetünk meg és lehetünk a boldog szolgák seregében, ha ilyen életmentő munkában talál minket a drága Megváltónk!



„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki"(Lukács. 12,35-36)

KÉSZEN VÁRD AZ URAT!

Az Úr Jézus Krisztus ígérete szerint visszajön ítélni eleveneket és holtakat! Az Úr Jézus mindig időben figyelmeztet minket, hogy készen várjuk Őt.
Ezt az Övéitől természetesen el is várja, és azt is, hogy olyan életet éljen, ami példamutató illetve Őrá mutató.
Visszatérésének időpontját senki nem tudhatja.
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok." (2Péter 3,9)
Van olyan ember, aki egyáltalán nem törődik vele, mert nem ismeri Őt ezért nem is várja.
Van aki hallott már róla, de felelőtlen és nem veszi Őt komolyan.
Van aki ismeri Őt és boldogan felkészülten várja Urát, Istenét!

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus eljövetele mindenkinek meglepetés lesz, mert váratlanul jön vissza, csak nehogy alva találjon minket!

• Alszik a világ. A nagy altató „sikeresen” dolgozik. A hitetlenek csak nevetnek a keresztyéneken. Az embereknek így agyonhajszolva, leterhelve, eszük ágában sincs elgondolkodni az életük értelmén. Az Úr Jézusra legfeljebb csak karácsonykor gondolnak, amikor egy kis lélegzetvételnyi szünethez jutnak a nagy rohanásban.
• Alszik a lelkiismeret. Ki beszél ma már lelkiismeretről? Freud és társai rég „gondoskodtak” arról, hogy mélyen aludjon az emberek lelkiismerete. Legalább olyan veszélyes ez, mint ha egy atomerőműben minden biztonsági berendezés ki lenne iktatva. Csak idő kérdése és bekövetkezik a katasztrófa. Ha az embernek nincs lelkiismerete, bűntudata, akkor már nincs semmi kontroll. Akinek nincs Istene, az csak a maga szabta törvényeknek engedelmeskedik.
• Alszik az egyház. Az a legfájóbb, hogy ha az egyház alszik, akiket pedig őrállóul állított az Úr, akiknek éberen kellene, hogy vigyázzanak, másokat is figyelmeztetve, hirdetve az életmentő evangéliumot! Valóban félelmetes az, ha az egyház alvó tagjairól ezt olvassuk: „Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni…. Mind a maga útján jár, mindegyik a maga nyeresége után kivétel nélkül” (Ézsaiás 56,10)
• Alszik a hívő. Hívő ember-e egyáltalán az, aki elveszítette az első szeretetet, akit már nem fűt a Lélek tüze, aki belefáradt az életbe, vagy aki lemondott a másokért való imádságról? Aki többre tartja saját ambícióit az evangélium hirdetésénél, és aki a világ szeretetének a sodrásába kerülve, nincs már füle a hallásra! "Ébredj fel aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus." (Efezus 5,14)

Testvér, fel vagy-e (övezve) készülve, Jézus Krisztus fogadására? Mivel várod Őt? Meg van-e a lámpásod gyújtva? „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.” (2Péter 3,14)

 

Feloldozva
„Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent." Lukács 13,10-13
Ez a betegség elképzelhetetlenül szörnyű lehetett, mivel a beteg nem tudott fölegyenesedni, sőt ahogy teltek az évek ő egyre mélyebbre görnyedt a földhöz. Tizennyolc év szenvedés és reménykedés, tizennyolc év megkötözöttség volt már a háta mögött amikor az Úr Jézussal találkoznia kellett és megszabadulhatott bajából.
Amikor a vadlovakat lasszóval befogják, hogy betörjék, egyre szorosabbra húzzák, míg végül teljesen a földre kényszerítik. Így végez a sátán is a csapdájába került gyanútlan emberekkel: először befogja, majd megkötözi őket. Ahány ember, annyi féle csapás: Egyesek eleinte csak belegörnyednek, mások megszakadnak, mások belehalnak!
Ebben a történetben a megkötözöttségnél a kötél, mint bilincs szerepel. Jellemző, hogy az ördög mindig így észrevétlenül bilincseli össze áldozatait, valósággal rabul ejt.
 Hányan vergődnek ma is kiuttalanul: A szenvedélyek, gonosz szokások különféle bilincseiben. A babonaság, okkult fertőzések bilincseiben. A büszkeség, a gőg, a nagyravágyás bilincseiben… stb.
A legszörnyűbb talán az, hogy sokan észre sem veszik, hogy bajban vannak, így a különféle ördögi csapdák miatt a csalódások lassan hegyekké nőnek és ők egyre mélyebbre süllyednek le a bűn mélységeibe! Szomorú, hogy milyen sokan nem mernek szembe nézni bűneikkel, és nem merik beismerni, hogy be vannak csapva! Inkább sorvadoznak, görnyedeznek és meghalnak.
Tudjuk, hogy minden ördögi megkötözöttség előbb-utóbb halálos végű, hacsak közben Valaki meg nem szabadit! Isten gondoskodott róla, hogy mindenki számára legyen Szabadító, Ő a mi Urunk, Jézus Krisztus!
„ Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” I.Ján. 3,8
! Jézus ezen az igén keresztül ma minket szólított meg, mert Ő jól ismeri bilincseinket. Valóban csak azokon nem lehet segíteni, akik a kegyelmet mindvégig visszautasítják, és nem kérnek belőle. Rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk. Boldog, aki már megtapasztalta, amint Ő feloldoz, szent kezével magához ölel és szabadon enged! Adja meg az Úr, hogy mi is ilyen felszabadult, boldog gyermekei lehessünk Istennek!


„Mert nálad van az élet forrása; a te világosságod által látunk világosságot” Zsoltár 36,10

Az idők jelei
„Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” Lukács 12,56-57
Az Úr Jézus kemény szavakkal szól azokról, akik hiába figyelik és értik a természet jeleit: (eső lesz, szárazság lesz) ha az utolsó idők mindennél beszédesebb jelei láttán közömbösek maradnak. Akkor az emberek saját szemükkel láthatták a messiási jeleket mégsem hittek, pedig ahol Jézus járt, ott a vakok láttak, a bénák jártak, a leprások tisztultak, a süketek hallottak és a szegényeknek az evangélium hirdettetett.
Úgy tűnik mintha a ma embere is szinte menekülne, kitérne a tények elől, holott azok egyre nyilvánvalóbbak.
"Ahogyan Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." Máté 24,37
Jézus figyelmeztetése szerint az utolsó időknek ilyen jelei lesznek:
Háborúk, természeti katasztrófák, hamis próféták, szekták, mérhetetlen emberi gonoszság, aljasság, a szeretet meghidegülése.
Nem ezek beteljesülését látjuk-e magunk körül? Valóban szinte harsognak az idők jelei, sokan mégsem ismerik fel! Miért? Mert képmutatók és nem akarják érteni, mert alszanak, mert az önáltatás a hazugság az emberi okoskodás fontosabb és kényelmesebb számukra mint a hit.
Most hallottuk az Úr Jézus szigorú figyelmeztetését, igyekezzünk megbékülni Istennel, mert mindannyian az ítélet felé menetelünk és ha bűneinkben ér a halál annak rettenetes következményei lesznek! Ne legyünk képmutatók, ne tegyünk úgy mintha mi sem történt volna és ne mentegetőzzünk, ne keressünk kifogásokat, hanem inkább bánjuk meg bűneinket!
Testvérek, készüljünk fel ama napra, amikor Isten elé kell állnunk! Ne haljunk meg bűneinkben, hanem éljünk a bűnbocsánat Isten által felkínált lehetőségével. Fogadjuk el a történelem legnagyobb JELÉT; Jézus Krisztust! Csak az Ő kereszthalála és feltámadása által kaphatunk mi bűnös emberek felmentést bűneink alól és nyerhetjük el az örök életet.

 

 

A megtérés fontossága
„Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” Lukács 13, 4-5
NINCS SÜRGŐSEBB FELADAT A MEGTÉRÉSNÉL, mert senki sem tudhatja, hogy mikor és hogyan hal meg. Nem biztos, hogy megadatik az öregkor és a "természetes" halál. Váratlanul vagy fiatalon is sokan meghalnak. Ha hirtelen, meglepetésszerűen jön a vég, nincs idő imádkozni, felkészülni a halálra. A Biblia szerint nincs nagyobb baj, mint ha valakit felkészületlenül (hitetlenül) ér a halál, mert nincs más hátra mint: "…az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" Zsidók 10,27
 Mindig megrendítő, ha a mentőautó szirénáját meghalljuk, mert tudjuk, hogy valaki életveszélyben van. Ilyenkor leáll a forgalom és a közlekedési rend egy pillanat alatt megváltozik, hogy a beteg minél hamarabb ápoló kezekbe kerüljön!
Tudjuk, hogy balesetek bárhol és bármikor előfordulhatnak: Lakásban, munkahelyen, közúton, vasúton, hajón vagy a légi közlekedésben stb. Rendszeresen halljuk, hogy a természeti katasztrófák szedik áldozataikat: Földrengés, árvíz, szélvihar, villámcsapás, tűzvész, lavina, vagy ott vannak a bűncselekmények halálos áldozatairól szóló megrendítő hírek.

Bizony nagy kérdést feszeget az, aki a balesetek, tragikus hírek láttán, felteszi a kérdést, hogy: MIÉRT? Miért ilyen fiatalon? Miért ilyen váratlanul?
Talán a tragikus hirtelenséggel elhunytak bűnösebbek voltak másoknál? Nem! Ez rossz következtetés. Az, hogy ki meddig él nem a bűnösség függvénye, hanem a kegyelemé! Jézus válasza:"…ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” Vagyis:
NINCS SÜRGŐSEBB FELADAT A MEGTÉRÉSNÉL!

Egy biztos, hogy nekünk még van lehetőségünk megmenekülni! Isten nagy kegyelméből ma még hallhattuk az életmentő szent igét, melynek világosságában el lehet gondolkodni életünk, jövőnk, sorsunk felől. Nem tudhatjuk, hogy meddig élünk, de minden pillanatban készen kell állnunk.

Testvér, te készen állsz már arra a pillanatra, amikor számot kell adnod életed felől? Az Úr Jézus még időben figyelmeztetett ez igén keresztül! Csak akkor lehetsz békességben és nyugalomban biztonságban életed felől, ha már teljesen Istené a szíved!
„Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” Róma 14,8

 

Az utolsó esély
„Azután ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.” Lukács 13,6
Azt hallottuk, hogy a gazda egyetlen fügefáján termést keresett, de nem talált ezért a kivágatás sorsa fenyegette. Ennek a fügefának minden lehetősége megvolt arra, hogy teremjen, mivel gondos jó kezekben volt, mégis gyümölcstelen - terméketlen maradt. Ez a történet ott és akkor minden hallgatót érzékenyen érintett mivel tudták,hogy Jézus róluk beszél.

Azt, hogy mennyire szomorú ez a történet, csak azok tudják igazán, akik már belátták, hogy Isten nélkül milyen elrontott, haszontalan volt az életük és sehova sem jutottak.
Isten jól ismer minket! Hát nem tragikus az a helyzet ha nem azt találja bennünk amit vár? Pedig Isten számára mi is az egyetlenek vagyunk, akikről naponta gondoskodik és várja, hogy termést hozzunk. Mi még ott élhetünk Isten "kertjében" az Ő színe előtt, nem mindegy tehát, hogy akarunk-e teremni, vagy csak a helyet foglaljuk meddő életünkkel!

Vannak, olyan embertársaink, akik túléltek szerencsétlenségeket, vagy halálos betegségből meggyógyultak, ők jól ismerik az utolsó esélyt, hogy mit jelent a halál torkából megmenekülni!
Ez a fügefa is a szolga közbenjárására kapott még egy év haladékot a gazdától, egy utolsó esélyt, hogy teremhessen. Mi ezt a kegyelmi időt, csak akkor tudjuk igazán értékelni, megbecsülni ha megértjük, hogy a mi megmenekülésünknek, Jézus Krisztus keresztje, váltsághalála, volt az ára.

Egyszer mindenkinek az életében el kell jönnie a gyümölcstermés idejének, ezt keresi ma a mi Urunk rajtunk!
 Vajon ma talál-e a mi életünkben megtéréshez illő jó gyümölcsöt? Ez a Lélek gyümölcse! (Galata 5,22) „Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

Testvérek, egyáltalán nem mindegy hogyan élünk, kit szolgálunk és milyen termést hozunk! Könnyen beláthatjuk, hogy magunktól képtelen vagyunk jót cselekedni, hisz önmagunktól nem lehetünk jobbá. Szükségünk van gondoskodó kezekre, türelemre, szeretetre, bűnbocsánatra! Az Úr Jézus Krisztusnál mindezt megtalálhatjuk, mert Ő a mi Gondviselőnk, Aki közbenjár értünk és Szentlelke által szüntelenül munkálkodik életünkben.

 

 

Asztalközösség az Úrral
„Eredj el az utakra és a sövényekhez és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.” Lukács 14,23
A történet szerint (Lukács 14, 15-24) egy ember nagy vacsorát készített barátai számára. Amikor már minden készen áll, minden rendben van, minden meghívó kézbesítve, akkor derül ki, hogy a meghívottak sorra mondják le, utasítják vissza a megtiszteltetést. Valamennyien, fontosabb teendőikre hivatkozva "kimentésüket" kérik. Egyszerűen nem akartak elmenni, szándékosan ki akarják hagyni életükből ezt a vacsorát.
De miért-e nagy elutasítás, szembenállás, ellenszenv? Talán azért mert ők jól ismerik a gazdát! Azért nem tartanak igényt erre a vacsorára, mert egy becsületes hívő ember rendezi. Ingyen sem kell, mert nem vállalják vele az asztalközösséget, a közös imádságot, az alkoholmentességet, a szelíd hangvételű ünnepet, a szórakozásmentes estét. Máshol "jobb helyeken" jobban éreznék magukat! Félelmetesen tragikus elutasítás ez, mert többről van itt szó, mint egy vacsoráról. Isten országának valóságáról beszél itt Jézus és azokról akik önmagukat rekesztik ki onnan.
A gazda ezután kiküldi szolgáit az elesettekhez a sövények mellé!
 A sövények mellett örülnek a meghívásnak:
A sövények mellett nincsenek fényes paloták, csak kunyhók! Nincsenek gazdagon terített asztalok, esetlek morzsák vagy még az sem. Nincsenek pénzes, fölényes üzletemberek, de vannak szegények, betegek, rokkantak, nincstelenek, hajléktalanok. Ők az első szóra indulnak és jönnek!
 Kényszeríts bejönni mindenkit:
Tudjuk, hogy Noé idejében ez a "szent kényszerítés" nem adatott meg. Lót és családja életében viszont igen: "kényszeritették őt"(I.Mózes 19,16), kézen fogva kellett kivezetni őket a pusztulásra ítélt városból. Nekünk is megadatott, hogy engedhetünk Isten hívó szavának! Bizony mi is megköszönhetjük annak a testvérnek, aki szeretetével "bekényszeritett" valamelyik templomba. Talán soha nem is gondoltuk volna, de mégis igaz, hogy mi ilyen érdemtelen bűnösök is itt élhetünk Isten szeretetében!
 Megteljék a házam!
Ó micsoda gyülekezet lehetett? Mennyi éhes ember, mennyi beteg, nyomorék sorstárs, és mennyi boldog kiválasztott ember, aki mind testvér!
 A hivatalosak közül senki meg nem kóstolja:
A hivatalosok valószínű később megbánták tettüket és szerettek volna bejutni, de már nem lehetett, mert közben bezáratott az ajtó.
Testvérek, mi valamennyien meghívottak vagyunk Isten országába, ama a nagy vacsorára, melyre a meghívót személyesen Jézus Krisztus által kaptuk! Jaj nekünk, ha ezt a drága megtiszteltetést visszautasítjuk! „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” Máté 22,14 Ha hiszünk az Úr Jézusban, akkor mi is azon kevesek "kiválasztottak" közé tartozhatunk, akik hitben kipróbált drága gyermekei lehetnek Istennek!

 

Isten országa
Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain” Lukács. 13,18-20
Isten országát (uralmát) az Úr Jézus többek között a mustármaghoz hasonlítja, mely bár a legkisebb mag a veteményeskerti növények között, de jelentéktelensége ellenére mégis igen hasznos, árnyékot adó "fává" nő. Igen, Isten teremtményei között még a legapróbb mag is mekkora csoda! A magokat Istentől készen kaptuk, bennük élet van és minden szükséges információt tartalmaznak. A csíra fejlődéséhez és az új növény növekedéséhez szükséges tápanyagokat ( cukrok, fehérjék, olajok) is a magvak tárolják. A magot csak el kell vetni és várni kell a növekedést, majd gyönyörködni lehet benne, mert ideális esetben fává lesz, kert ékessége és madarak otthona.
Tudjuk, hogy Isten országának csodálatos valósága Jézus Krisztus által elérkezett hozzánk, bűnös földi emberekhez és akik befogadják Őt azoknak ezt mondja:"Mert az Isten országa közöttetek ( bennetek ) van!”Lukács17,21
1.Készen kapjuk!
Isten országa valóság! Nem mi hoztuk létre, nem mi harcoltunk meg érte, hanem Jézus Krisztus által kegyelemből adatik nekünk!
2 Szívünkbe kell zárni!
Mint az az ember, aki tudta, hogy mit akar vetni, így kell nekünk is mély alázattal szívünkbe fogadni az Igemagot, az élet beszédét, hogy új élet fakadjon ott, a hitnek drága csírája!
3.Várni kell.
Ha befogadtuk az Urat, Isten országa növekedni kezd bennünk, erősödik majd és előtt-utóbb mindenki számára látható jellé válik.
4. Gyönyörködni lehet benne!
Példamutató, bizonyságtévő élettel hasznossá, gyümölcstermővé válhatunk és másokat is Isten országába vezethetünk, ahol ők is Krisztus megváltott gyermekeként otthonra találhatnak.
Megfogant-e már, és növekszik-e bennünk Isten uralma? Oda mernek-e jönni hozzánk az emberek, (mint a fészket kereső madarak), hogy reményünkről érdeklődjenek, és elmerik-e fogadni tőlünk az életet adó táplálékot? Testvérek, ha Jézus követői vagyunk, éljünk olyan életet, hogy ne elriasszuk a kereső embereket, hanem odaszeressük őket az Isten országába, hogy ők is biztonságos rejtekhelyet találjanak az Úrnál!

 

 

Bent vagy–e már?
„Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Erre ő (Jézus) így felelt nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” Lukács 13, 23-24
Amikor Jézus ezt a példát elmondta éppen városról-városra járt. Talán egy városkapunál hangzott el ez a néhány mondat, ahol sokan vártak a bejutásra.Tudták,hogy könnyen kívül maradhatnak, ha bezárják a kapukat.
Aki előtt már zártak be ajtót az tudja milyen fájdalmas érzés kívül maradni. Ebben az esetben Jézus éppen arra figyelmeztet minket, hogy ma még be lehet lépni a nyitott ajtón. Magunkra vessünk, ha nem lépünk be rajta, mert nem mindegy, hogy milyen úton járunk! Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat?
Az üdvözültek seregébe is sokan szeretnének majd bejutni, mégis kevesen lesznek! Csak azok, akik komolyan veszik Őt!
 A keskeny utat a mi Urunk készítette el a mi számunkra, Ő vágott utat előttünk a számunkra áthatolhatatlan bűndzsungelen át! Bizony Őt tépték-marták a tövisek, és értünk omlott alá szent vére.

A szoros kapun csak ebben a földi életben van lehetőségünk átmenni! Az örök élet, az üdvösség lehet hogy sokaknak szimpatikus, de az odavezető szoros kapu már nem, mert az kötelezettségekkel, lemondással jár.
Az emberek úgy viszonyulnak ehhez, mint egy utazáshoz. Az "üdvösség vonata"még bent áll az állomáson és várja az utasokat,várja az indulást. Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel. Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják és nem szállnak fel és olyanok is lesznek, akik az utolsó pillanatban késik le. Csak azok cselekednek helyesen, akik időben felszállnak, mindenki más lemarad, mert egyszer bezáratik az ajtó!

Ha az Úr Jézus beszédét komolyan véve, őszinte bizalommal és meggyőződéses hittel már beléptünk ama szoros kapun, akkor meghoztuk életünk lehető legjobb döntését, mert ezzel már Isten országának állampolgáraként, a keskeny utat járjuk, mely az Üdvösségbe vezet.
Nincs fontosabb tehát, mint ezt a lépést megtenni!
Testvér, te elfoglaltad már helyedet a Krisztus gyülekezetében? Akartál-e, mertél-e belépni a szoros kapun, vállalva a keresztet is? Mert ha nem, vigyázz, mert könnyen lemaradhatsz az Üdvösségről! Testvér, szeretnélek most bátorítani, mert még nem késő! Akard megismerni az Urat, és bízd magad teljesen a Te hűséges Megváltódra, mert így VELE célba érkezel!
Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.
Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.
E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.
Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!

 

Jézus oltalmában
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!” Lukács 13,34
Az Úr Jézus Krisztus, egyaránt mindenkit hív magához: „Jöjjetek énhozzám mind, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11,28 Sokan mégis semmibe veszik Őt és inkább maradnak a bajban védtelenek, kiszolgáltatottak és becsapottak.
Végzetes tévedés és félreértés az, ha a bajban éppen azt utasítjuk vissza, akinek hatalmában állna segíteni rajtunk. És milyen rettenetes érzés annak, akit visszautasítanak, semmibe vesznek. Ezt tették Jézussal is, pedig lehetőségük és joguk lett volna kérni Őt: „Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába.” Zsoltár 17.8
 Jézus hasonlatával élve: A tyúk a csibéinek azonnal jelzi a veszélyt és oltalmába, szárnyai alá veszi kicsinyeit, sőt ha kell akár élete feláldozásával is megvédi őket. Jézust azért nem akarták és akarják sokan ma sem elfogadni, mert azt gondolják, hogy akkor vége a szabadságuknak. Ezért inkább önmagukat becsapva azt hajtogatják, "hogy nincs semmi veszély"és észre sem veszik a ragadozó karmokat!
Pedig Jézus az egyetlen, aki segíthetne, mert Ő jól ismeri a Gonosznak minden trükkjét, bármennyire álcázva is jelenik meg. Ő ismeri egyedül az emberi héjákat, keselyüket, és a juhok ruhájába bújt farkasokat, akik csak pusztítják, szétszórják a nyájat.
 Jeruzsálem valóban elkeserítő látványt nyújthatott, amikor nem akarta felismerni a Messiást, Megváltóját! Ezt látta előre Jézus, amikor sírt Jeruzsálem fölött. Ő aki a népének pásztora volt. Ő, aki gyűjteni jött a szétszéledt nyáját, mennyire fájhatott Neki a visszautasítottság a közömbösség.
Nem is tudják, hogy mit veszítenek azok, akik engedetlenségükkel, hitetlenségükkel, vagy hűtlenségükkel kizárják magukat Isten országából! Az Úr minket is egybe akar gyűjteni, védőszárnyai alá. Ebben az elvetemedett világban mindannyiunknak szükségünk van az Ő oltalmára, mert Ő látja egyedül a ránk leselkedő veszélyeket! Ő ismeri egyedül a héjákat! Ő ismeri a ragadozó karmait! Annyira rá vagyunk utalva, hogy egyszerűen nem is élhetünk Nélküle!
Testvér, te hol keresel oltalmat az élet viharaiban? Ismered-e már az Úr szárnyai alatti biztonságot? Aki már Isten országának állampolgára lett, csak az ismeri a Jézus Krisztus „szárnya alatti” életet, ahol nem érhet veszedelem! Akkor leszünk boldogok, ha el tudjuk mondani a zsoltárossal: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” Zsoltár 57,2

 

Az elveszett juh
„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ” Lukács 15, 4-5
Isten számára minden ember nagyon drága és Ő nem mond le senkiről! Ebben a történetben ez a felénk áradó féltő szeretet mutatkozik meg. Vajon magunkra ismerünk-e az elveszett juh történetében?

Nem érdemes szépíteni a mi megromlott bűnös életünket, inkább valljuk meg Isten színe előtt, hogy mi valamennyien eltévelyedettek voltunk, ezért elveszettek is. Lehet, hogy tudatosan vagy lehet az is, hogy megtévesztve sodortattunk el a nyájtól, de egy biztos: nagy életveszélyben voltunk istentelen életünkben és így szabad prédaként haltunk volna meg!
 Egy eltévedt juh tulajdonképpen halálra van ítélve, mert a "vadállatok" mindig lesben állva figyelik a nyájat, a könnyű prédát, a gyengéket, az elszakadtakat, a lemaradókat.

Testvérek, milyen jó tudni, hogy bár itt a földön a vadállatok szemmel tartanak minket, de az élő Isten féltő szeretettel figyel ránk. Mi egyedül Jézus Krisztusnak köszönhetjük, hogy még élünk. Az Úr Jézus, Aki elmondta ezt a történetek éppen azért jött a mennyből, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ő ma is keres minket és ki akar menteni a bajból. Minket is vállaira akar emelni, hogy hazavigyen, mert ő az, Aki a legjobban örül nekünk! Testvérek, mi akik megtapasztaltuk Isten mentő szeretetét mi tudjuk igazán, hogy milyen jó megmentettnek lenni és mennyire jó Jézusunk karjaiban.
Jézus ma mindenkit keres! Boldog ember az, aki hagyja magát megmenteni. Aki a 215. ének soraival hálát tud adni:
Eltévedtem, mint juh, a bűnösök utjára.
Ó segíts Jézusom megváltó Krisztusom
Hogy ne jussak romlásra.
Te ontál drága vért eltévedt juhodért
viselj gondot a nyájra
Testvérek, ha belegondolunk, hogy milyen mélyre kellett Jézusnak értünk lehajolnia, hogy honnan kellett minket kimentenie, bűneinknek milyen mélységéből, szakadékából, ingoványából kellett kiszabadítania- csak a hála lehet a szívünkben örökké!
Köszönjük meg Neki naponta amit értünk tett, ezt a mentő szeretet, hogy mi már megmenekült drága gyermekei lehetünk!

 

 

A kereszt élő üzenete
" Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” I. Korintus 2,2

"Nem tudok másról"- mondja Pál apostol, ő aki pedig annyi mindenről tudott, de csak egy kincse maradt, és már csak erről az egyről akar tudni ezután: a megfeszített Jézus Krisztusról, mert tökéletesen átjárta szívét, Jézus Krisztus Golgotán aratott diadala, győzelme!

Ezzel szemben nem elszomorító a mai istentelen világ, ahol szinte bármiről szívesen hallgatnak (szeretnének tudni) az emberek, csak éppen a keresztről nem akarnak tudomást szerezni?
Ugye tapasztaltuk már, hogy akkor szokott megfagyni a levegő körülöttünk, ha Jézus kereszthaláláról beszélünk. Vajon miért félnek sokan ennyire a kereszttől? Talán, mert nem mernek igazán szembesülni azzal, ami miattuk történt! Mert a Golgotán történtek arról szólnak, hogy a bűneink mennyire súlyosak és milyen romlottak vagyunk- és ezt nem szívesen hallgatják embertársaink!

Testvérek, ha megismertük a kereszt bűnbocsánatot adó titkát és hisszük is olyannyira, hogy átéltük életformáló valóságát, és megtisztított, akkor számunkra is ez lesz az egyetlen, a legdrágább kincs!
Mert mi is Őáltala élünk, a drága szabadítás miatt, melyet értünk hozott meg a mi Urunk Jézus Krisztus, mely által Ő a mi életünknek is forrása, sziklaszilárd alapja lett!
Mi tudjuk azt is, hogy ("…a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak akik elvesznek, de nekünk akik megtartatunk, Istennek ereje!" I. Korintus 1,18) ezért nem érhet váratlanul ha üldözésben lesz részünk, hanem el kell viselnünk azt is türelemmel.
Legyen példa számunkra Pál apostol élete, mert hátralevő életében a megfeszített Krisztust akarta hirdetni, mert csak egyedül a kereszt maradt érték számára! Mi is csak akkor leszünk boldogok, ha elmondható rólunk is, hogy egy a mi utunk, célunk és életünk Krisztuséval.

 

 

 

 

 

A feltámadás üzenete
” Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia." Máté.16,21

Olyan sötéten, tudatlanul, reménytvesztve él ma a világ mintha nem is lenne feltámadás. Pedig a feltámadás valóság! A mi Urunknak Jézus Krisztusnak feltámadása az emberek véleményétől teljesen függetlenül igaz és az is marad.
A Biblia szavaival élve elmondhatjuk:"… boldog aki hisz!" Lk. 1,45 Mi melyik táborba tartozunk, a hívők, vagy a hitetlenek táborába? Hála a mi Urunknak és drága Megváltónknak, hogy még van lehetőség megismerni a feltámadás valóságának örömét és ebben a reménységében lehet élni.
A mi Urunk szavai mind beteljesedtek, mert így kellett lennie. Mert a mi bűneink oly nagyok voltak, hogy nem lehetett minket más módon megmenteni, csak Isten Fiának tökéletes áldozata árán. Ez volt Isten megmásíthatatlan végzése, eleve elrendelése és Ő mindent előre megmondott:
 Be kell teljesednie az írásnak!
 Jeruzsálembe kell mennie!
 Szenvednie kell!
 Meg kell öletnie!
 Harmadnapon fel kell támadnia!
Ó micsoda szeretet az amely ebben az igéből sugárzik felénk! Most rádöbbenhetünk, hogy értünk kellett szenvednie és elgondolkodhatunk, hogy mi az ami olyan szeretetre méltó bennünk, amivel kiérdemeltük Isten szeretetét, hogy megkellett értünk az Ő egyszülött Fiának halnia?!
Testvérek, az Úr Jézus mindent megtett azért, hogy nekünk életünk legyen, tőlünk csak egyet kér: Lukács 24,47 "Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és bűnbocsánatot." Boldog ember az, aki a feltámadott Jézus Krisztusban hisz. Ma még lehet életünket hálaáldozatul Istennek felajánlani és elindulva hirdetni Őt, mert most nekünk kell az Ő nevében mentenünk az elveszetteket! Így szól erről Assisi Szent Ferenc:
"Istenem, tégy engem a békesség eszközévé, hogy szeretetet árasszak ott, ahol gyűlölet pusztít; hogy megbocsássak, ahol a bűn tombol; hogy egyesítsek, ahol a széthúzás diadalmaskodik; hogy igazságot vigyek oda, ahol tévedés van, hitet ahol sötétség van, örömet ahol szenvedés van! Mindezt nem azért, hogy engem szeressenek, hanem, hogy én szeressek."

 

 

Felmérve erőnket
„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,” Lukács 14, 28-29
Az Úr Jézusnak nagyon komoly a figyelmeztetése van számunkra, mégpedig az, hogy nem akárki lehet az Ő tanítványa, követője, tanúja!.
Mi tudjuk, hogy itt a földön mindennek rendje van és persze, rendelt ideje is! Valamennyien szüntelenül "építkező" emberek vagyunk, de sokszor tervek nélkül! Tervezünk de sokszor reális költségvetés nélkül, vagy lehet, hogy már odáig jutunk, hogy osztunk-szorzunk és mégsem megy a munka! Tudjuk, hogy a sikertelen próbálkozások nagy része felelőtlenségből adódik, vagy a pontos munka hiányában! Ezért aztán az ilyen hanyag embert nemcsak sok csalódás éri, hanem a szégyen, a mások ítélete is
Ha ez így van földi értelemben, hogyne lenne így lelki értelemben is! Ha ezt lefordítjuk hitünkre nézve, akkor most elgondolkodhatunk!

Ha a mennybe akarsz jutni először (ülj le) csendesedj el, mert ez a legnagyobb feladat, amire ember vállalkozhat! Ne siesd el a döntést, inkább fontold meg jól! Nem csupán azért mert hívő keresztyénnek lenni a legfelelősségteljesebb élet amire ember vállalkozhat, hanem azért is mert meg is kell élni azt amit hiszünk!
 Nekünk most nem egy tornyot kell építenünk, hanem lelki házzá kellene felépülnünk. 1Péter 2.5 "… ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
 Életünk alapja, csakis az ÉLŐ KŐ lehet: Jézus Krisztus! 1Péter. 2.4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”;
 Aki Őreá építette az életét, az tagadja meg magát! Lukács. 9.23„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.
Testvérek, ha felmértük erőnket amikor Krisztus tanítványa lettünk, akkor ne feledjük az intelmet sem: "Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. II. Pétert. 2.20-21

 

A fogadtatás
"És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. ”Lk. 15, 20
 Van egy festmény, amelyen a festő azt a jelenetet dolgozta fel, amikor az apa háza tetejéről, kezét szeme fölé emelve kémleli az utat, ahonnan fia érkezése várható. Megrázó kép! Az Atya szíve dobog benne, amint minket mai tékozló fiait figyel, hogy mikor érkezünk már végre HAZA!
Egy napon a fiú, szégyenkezve, rongyaiban hazatámolygott. Az apa messziről meglátta, felismerte és megszánta őt!
Kiket szoktunk megszánni? Aki nagyon elesett helyzetben van: a beteg, a nyomorult, a tehetetlen, az árva, a bajban lévő, akinek puszta látványa is szánalmat ébreszt bennünk! Isten nélkül így nézünk ki! Ezt a tényt nem akarjuk elismerni mindaddig, amíg meg nem tértünk, mert a legszánalmasabb állapot, Isten nélkül élni! Ha valaki azt gondolná, hogy őróla már mindenki lemondott és senkinek sem számít az élete, az téved, "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16. Ennek az áldott szeretetnek a vonzásában élünk még-e földön mindannyian!
A tékozló fiú bizonyára sok mindenre számított, de erre a fogadtatásra nem. Amikor közel ér, meglátja édesapját, aki fut felé. Ez a fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. Kiderül, hogy az apja szereti őt, és nagy örömmel fogadja. Ki tudja, hányszor mondta el magában a jól megtanult szöveget: "Atyám vétkeztem…, nem vagyok méltó..,, fogadj béreseddé!" de ezt a mondatott az apa soha nem engedte neki befejezni. Nem béressé, hanem teljes jogú örökösévé fogadja vissza, fiúi méltóságába.
Micsoda kegyelem, micsoda megtiszteltetés ez! Ha van leírhatatlan öröm, akkor ez az. Az apa csókolgatja elveszett fiát. A legszebb ruhát kapja, gyűrűt és sarut és nagy vacsorát rendez a hazatérés örömére.
Így fogad el a mi Istenünk minket. Bár csak rongyaink vannak, és eltékozoltunk mindent Ő fehér ruhát ad, a hit pecsétgyűrűjével fiává fogad, elpecsétel magának és a békesség evangéliumának a saruját adja ránk. Csak így lehetünk fiai, megtért drága gyermekei a mennyei Atyának!
Testvér, számodra is van út HAZA! Isten hazavár, csak indulj el! "Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza. Jöjj a messze tájról, ó jöjj haza! " Neked is ebben a fogadtatásban lesz részed. Miattad is ilyen nagy öröm lesz a mennyben. Isten szeretető karja átölel, csak bátran vesd magad az Atya karjaiba. Boldog vagy, ha igaz a te életedre is az alábbi versidézet:
"Hazatértél nem hiányzik semmi, Elindultál mindörökké lenni!"

Elszakadás az atyai háztól
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre,” Lukács 15,12

Az Úr Jézus példázatát követve, kísérjük most végig a tékozló fiút életének négy fontos állomásán, hogy a tanulságokból magunkra ismertessünk.
A tékozló fiú baja nem azzal kezdődött, amikor becsapta maga mögött az atyai ház kapuját, hanem azzal, amikor a távozás vágya megfogalmazódott benne. Azt, hogy miért vágyott el, pontosan nem tudjuk, talán vonzotta az istentelen világ kínálata, és a maga ura akart lenni, mindenkitől szabad és független. „..a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz!” Jakab 1,15
Nem így voltunk-e mi is ezzel, amikor függetleníteni akartuk magunkat Istentől, amikor telve ambíciókkal jobbnak láttuk elmenni, elszakadni mindattól amit Isten kínál?
Az apát ez a bejelentés villámcsapásként sújthatta. A fájdalma nincs leírva itt, de könnyei kétezer év óta rendületlenül sugároznak felénk! Az apa nem áll fia útjába, hanem csendben megosztja közöttük a vagyont ( az eredetiben: biosz = élet), majd végignézi, amint szeretett fia összecsomagol és ( talán búcsú nélkül) távozik!

A fiú olyan messze vidékre költözött, hogy még a saját népét is elhagyta. Tele zsebbel és ambícióval indult a nagy életbe, de szép lassan kiürült minden: a zsebe is, a szíve is, és élő roncsként becsapva, kihasználva egyedül maradt. Züllött életmódja miatt mindenét eltékozolta. Ameddig pénze tartott nem érezte hiányát az atyai ház biztonságának, de most igen. Fizikai és lelki értelemben is iszonyatosan messze került otthonról, de tudjuk, hogy még ide is elkísérte őt az Atya szeretete.
 Mi is ilyenek voltunk, amikor kiégett üres életünk fölött szomorkodva rá kellett döbbennünk, hogy a boldogság nincs ott ahol és amiben eddig kerestük, mert a boldogság egyedül csak Istennél található!

A mélységben
” ...és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Lukács 15, 13-16
Ahogy fogy a pénz, úgy fogynak el a cimborák is. Itt már minden élesbe megy, a kiürült zsebével együtt égett ki ő is! Magára marad semmi nélkül: se pénz, se vagyon, se barátok, se család, se becsület. Ebben a reménytelen helyzetben még egy utolsó mentőakcióba kezd! Meg akarja mutatni, hogy ő még valaki, hogy ő önerőből is talpra tud állni és elszegődik annak a vidéknek egyik polgárához, disznókat legeltetni!
 Micsoda "karrier" gondolhatnánk, (egy zsidó ember számára nincs alantasabb foglalkozás a disznópásztorságnál), ő mégis vállalja! De nem akármilyen munkaadó ez a "polgár" sem. Éppen az ilyen tékozló fiakra specializálta magát, akinek ő egyszer "munkát" ad, az nem húzza sokáig! Amint látjuk ígérni, foglalkoztatni (kihasználni) tud, csak éppen a szerencsétlen munkavállalóról "felejtkezik el", így akarja őt megölni. Az Úr Jézus leleplezi az ilyeneket: "…embergyilkos volt az, kezdettől fogva." János 8,44
Ennél mélyebbre már nem lehet kerülni, mint ez a fiú. Még a disznókkal is törődnek, de vele senki.” Szívesen jóllakott volna a disznók eleségével, de senki sem adott neki” Ő, aki előkelő családból származik, aki mindent odaadott "barátainak", most tapasztalja meg igazán, hogy mennyire könyörtelen az istentelen világ. Így kerül a szakadék szélére, megundorodva mindentől: emberektől, disznóktól, mosléktól, önmagától!
 Hányan adják fel ilyenkor, hogy nem bírom tovább, minden elveszett! Ilyenkor szokott beindulni a panaszáradat: Elrontottam az életem. Senki sem ért meg, mindenki csak bánt, és csak kihasználnak. Nem kellek én így már senkinek! Nem szeret engem már senki!
Igen, innen nagyon nehéz felállni, de nem lehetetlen! Jó példa erre a tékozló fiú. Amikor már látszólag semmilye sincs, egy valamilye azért maradt: Az atyai ház biztonsága kitéphetetlenül él még a szívében. Csak ebben az egyben tud megkapaszkodni és ez menti meg!
Testvérek, mi se szégyelljük bevallani, tragikus helyzetünket, hogy ha ez így megy tovább, akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ha emberekre már nem számíthatunk, meneküljünk Istenhez. Gondoljunk most az Úrra, Aki végignézte eddigi romlott életünket, de Ő a mi szerető Atyánk, Akinél mi is oltalmat találhatunk, csak Ő menthet meg minket. Bárcsak mint egy fénysugár ragyogna be most minden összetört szívbe a mennyei otthon kitörölhetetlen képe!

 

Hazamegyek
„Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz” Lukács 15, 17-18
Az Isten nélkül élet olyan, mint egy félelmetes sötét alagút. Ez a fiú csak most kezdte meglátni elrontott élete alagútjának végét! Amikor már le tudta venni szemét a világ csábításainak hamis fényeiről és a csődbement életének szuroksötét reménytelen mocsaráról, amikor már tudta függetleníteni magát az összes emberi tényezőtől, csak ekkor kezdett újra felderengeni előtte az elhagyott otthon biztonságot nyújtó fénye.
A megtérés mintája áll előttünk.
Neki idáig kellett eljutnia, ahol már nincs mellette ember, csak egyedül disznók és moslék. Akkor tudott magába szállni, amikor már nem csak az emberit látta, hanem továbblátott mindennél. Csak így tudta kívül hagyni a világot minden szennyével és romlott kínálatával, és így jött rá az egyetlen lehetséges megoldásra. Elhatározását tettek követték. Belátta, hogy nincs veszteni valója, nem halogathatja tovább az indulást. A tettek mezejére lépett, nem okoskodott tovább, hanem valóra váltotta tervét és hazament, mert úgy döntött, hogy nem akar meghalni a moslékos vályú mellett. Sajnos manapság de sokan döntenek mégis úgy, hogy inkább maradnak! De sokan tartják megalázónak és lealacsonyítónak a bűnvallást, az Istentől való bocsánatkérést! Inkább beletörődnek abba, hogy senki sem tud segíteni rajtuk és így halnak meg.
Ma még az evangélium azért hirdettetik, hogy mindenki megtérjen gonosz útjáról, hogy van megoldás, van lelki béke és nyugalom. Isten ezt mindenkinek meg tudja adni az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus által!
Nézzük meg, hogy ez a fiú hogyan jutott idáig?
Onnan, hogy saját kezébe vette az életét, egyre csak zuhant, sodorták az események: "…mint tévelygő ár, eltépett jelzőkarókat, gátakat." (Babits)!
Paradox módon, az életét mégis az mentette meg, amit otthonról hozott. Nem a vagyona, mert az már nem volt, hanem a lelki útravaló.
 Először be kellett látnia, hogy a szakadék szélére sodródott és nincs ember aki segíthetne rajta.
 Le kellett vennie szemét a körülötte lévő gonosz világról és magába kellett szállnia.
 Bűnvallást kellett tennie.
 El kellett hinnie, hogy van, aki MÉGIS szereti őt.
 El kellett indulnia a HAZA vezető úton és az Atya karjaiban találta magát!
Testvérek, mindezeket nekünk is végig kell járnunk ahhoz, hogy életünk szakadékából kijussunk, de mi már ismerjük az ATYAI HÁZ melegét ahová érdemes hazamenni! Az Atya végtelen szeretetét, melyet Jézus Krisztus által megtapasztaltunk, Őáltala ismerhetjük a haza vezető utat is.

 

A hívő ember önismerete
„Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos." Lukács 16,15
Ezeket a leleplező szavakat az Úr Jézus azoknak az öntelt, gőgös farizeusoknak mondta, akik csak gúnyolódni tudtak tanításán. Pénzsóvárak és "önigazak" voltak és sehogy sem tudták felfogni Isten szeretetét, a Jézus Krisztusban megjelent mennyei alázatot és szelídséget.
De mielőtt elítélnénk a farizeusokat, tartsunk önvizsgálatot, nehogy mi is a képmutatók sorsára jussunk, ezért a Bibliából keressünk választ az itt felmerülő kérdésekre.
Tarthatja-e igaznak magát az ember?
"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél." Ézsaiás 64,5
Isten ismeri minden ember szívét?
" Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket." Zsoltár 33,13-15
Isten igéje az önismeret szempontjából is világos látást biztosit számunkra. Aki nem veszi a bátorságot, hogy tudakozódjék Isten akarata felől, az felelőtlen! "De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete." Jakab 1,25

Isten a szíveknek vizsgálója, szent igéje által leleplezi a bűnt, és megmutatja emberi gyarlóságainkat, ezáltal beláthatjuk, hogy egyedül képtelenek vagyunk a jóra, mert valamennyien kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk! Ilyen alapon fölül kell vizsgálnunk eddigi életünket, a magasztos célok tekintetében is. Beszélhetünk itt nyereségről, pénzről, vagyonról, jólétről, karrierről, egzisztenciáról. De lehetnek ezek akár, jellembeli rossz szokásaink, vagy irreális hiú vágyaink, vagy makacs, megrögzött mások elfogadásra képtelen tulajdonságaink.
Testvérek, ha az ige világosságában őszintén belátjuk, hogy amit eddig tettünk vagy terveztünk Isten előtt utálatos, akkor ne habozzunk szakítani ezekkel. Valahogy úgy kellene eljárnunk, ahogy ezt Pál apostol tette: "Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." Filippi 3,7-8

 

 

A hívő ember szolgálata
” Adj számot sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár" Lukács 16,2
A hamis sáfárról szóló példázatot első benyomásra meglepőnek találjuk. A sáfár akkoriban a legbizalmasabb embere volt a gazdának, aki minden joggal fel volt ruházva. A történetben feltűnő az, hogy miután kiderül csalása, nem azonnali hatállyal függesztik fel állásából. Kap még egy lehetőséget talán arra, hogy jóvátehesse gonoszságát, de ő újabb fondorlatos ügyeskedésével:(csalás, sikkasztás) még tetézi bűneit. Bűnbánat és bocsánatkérés helyett még mindig a maga hasznát keresi.

Mennyire meglepődhetett a hamis sáfár, amikor végül életrevalóságáért, talpraesettségéért még "dicséretet" is kapott. Ez a "dicséret" viszont nem elismerést jelentett számára, ellenkezőleg, egyrészt leleplezés volt, másrészt ítélet, mert Isten soha nem áll a bűn mellé!

 Mit hall ma rólunk a mi Urunk, milyen sáfárok vagyunk?
A Biblia szerint a hívő ember Isten szolgája, munkatársa, sáfára:
"Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." I Korintus 4,1-2
 Hogyan sáfárkodjunk!
Így szól ma hozzánk Isten komoly figyelmeztetése: "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." I. Péter 4,10-11

Testvérek, áldjuk a mi Urunkat azért, hogy még az Ő sáfárai lehetünk, még van lehetőségünk jobban végezni munkánkat. Szolgáljunk Neki teljes örömmel, nehogy azt kelljen hallanunk Tőle, hogy: "nem lehetsz többé sáfár"! Égjen hát hűségesen a hit lángja szívünkben, mert mi megismertük az Ő dicsőségét, jóságát, szeretetét, türelmét és irgalmát!

 

 

A hívő ember pénzügyei
„Szerezzetek barátokat a hamis mammonnal..…. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” Lukács 16, 9 -11
Amint tudjuk a mammon a pénz, a vagyon istenét, istenítését jelenti. Ma a világ (elenyésző kisebbséget kivéve) imádja a mammont! Sajnos mi már ilyen világba születtünk! A mammon hajszolásával van elfoglalva a világ és úgy tűnik, hogy nincs erő kilépni ebből a körből!
Így olvassuk a Biblia igazságát" Minden rossznak a gyökere, a pénz szerelme amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. I Timótheus 6,10 A pénz, mint legfőbb bálvány amióta a színre lépett szilárdan megvetette lábát az emberi szívekben, és rengetegen áldoznak a mindenáron, és minél gyorsabb meggazdagodás oltárán, akik sokszor nincsenek tekintettel semmire és senkire, gátlástalanul tiporva át mindenkin, aki utjukba kerül!
 Barátságszerzés a hamis mammonnal?
Ebben az igében Jézus nem a hitetlenekkel való kompromisszumra hív fel, ellenkezőleg, arra figyelmeztet, hogyan lehet a pénzt Istennek tetsző módon felhasználni! Annyi istentelen célra használják emberek a pénzüket, mi próbáljuk meg a szeretetszolgálatba állítani. Nagy dolgokat lehet tenni a hamis mammon segítségével, de ne felejtsük, hogy attól az még hamis marad. A hívő embernek egyszerűen meg kell tanulnia a pénzzel helyesen bánni: jól forgatni, beosztani, és persze amennyire lehetséges függetleníteni magát tőle.
A kérdés tehát az, hogy kinek szolgálunk mi, Istennek vagy a mammonnak? Tudnunk kell azonban, hogy a Biblia nem gazdagságellenes, hanem kapzsiságellenes! Az anyagi javainkat nem felhalmozni kellene, hanem jól felhasználni! "Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk." I Timóteus 6,17 Nagy lehetőség számunkra az, hogy hitünket és anyagi forrásainkat ma még összhangba lehet hozni!
 Úgy kellene használnunk a pénzünket, hogy túléljük a mammont!
 Még áron is megvehetjük az alkalmakat!
 A lelki életmentő munkára ne sajnáljuk a pénzt!
 Próbáljunk meg földi javainkból az Úr dicsőségére gazdálkodni!

Testvérek, mennyire vagyunk hűek a földi kincseken? Nekünk itt kellene megtanulnunk az igazit őszintén, tisztességesen kezelni. Álhívő ember az, akire nem lehet rábízni még a földi értékeket sem! Ne feledjük, mi Istentől próbaként kaptuk földi javainkat, értékeinket azért, hogy ezeken tanuljuk meg a mennyeieken való hűséget!

 

 

A hívő ember szívügyei
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Lukács 16,13
Jó lenne már végre megtanulnunk egyszer s mindenkorra, hogy két Úrnak szolgálni nem lehet! Sokan megpróbálták már, de még senkinek sem sikerült! Aki komolyan veszi az Úr Jézus figyelmeztetését, az ebben a tekintetben is sok kellemetlenségtől megkímélheti magát.
Az első, amire figyelnünk kell az, hogy valamennyien szolgák vagyunk, akár elfogadjuk ezt, akár nem! (Természetesen a hitetlenek vitatkoznak ezzel a kijelentéssel és kikérik maguknak.) Azok, akik Istennek adták életüket és szolgálatába álltak, mind boldogok és szabadok.
Az Úr Jézus mondja övéinek:
 "Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek". János 15,15
 "Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Akik kétszínű, vagy többszínű emberek módján élnek, hogyan férhet meg szívükben" Galata 5,13
Az Ige figyelmeztetése most valamennyiünket megállásra, gondolkodásra késztet! Tudjuk, hogy Isten senkit sem kényszerit, tulajdonképpen minden ember szabadon eldönthet, hogy kinek akar szolgálni. Szomorú, de sajnos ma is vannak amolyan "kaméleon keresztyének", akik két úrnak szolgálnak, tetszés szerint váltogatják színüket, és szívüket éppen a pillanatnyi érdekeiknek megfelelően.
Értehetetlen, hogyan férhet meg a szívükben egyszerre:
 A szent és a profán
 Az erkölcsösség és a szabadosság
 A becsületesség és a hazudozás
 Az imádkozás és a káromkodás
 A józanság és a részegeskedés
"Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!" Jakab 3,11-12
Testvérek, jó mederben halad most életünk? Világos lett már számunkra az, hogy kinek érdemes és kinek akarunk szolgálni? Tisztában vagyunk az Úr Jézustól, a Golgotán kapott mennyei kincs értékével? "Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Máté 6,21 Boldogok csak akkor lehetünk, ha egyedül Jézus Krisztusnak szolgálunk! Így figyelmeztet az ige is: "Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái." I. Kor. 7,23

Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére." I Timóteus 3,13

 Van aki nem is hisz benne.
 Van aki csak illúziónak tartja.
 Van aki tud róla, de nem törődik vele.
 Van aki nagyon vágyik oda.
 Van aki szívesen megvásárolná, ha lehetne.
 Van aki érdemeivel próbál oda jutni.
 Van aki erőszakkal akarja megszerezni.
 Van aki naponta imádkozik érte.
 Van akinek már a szívében él.
Hogyan kell tehát értenünk az itt hallottakat? Minden keresztyén tudja, hogy Isten országa és az erőszak kizárja egymást!
Erőszakkal nem lehet megszerezni, csak hittel. Ap. Csel. 16
Az erőszakosok nem örökölhetik, csak a szelídek. Máté 5,
Ebben a tekintetben emberi erőfeszítéssel nem érhetünk el semmit.
Az erőszakosak (itt farizeusok) úgy tüntették fel magukat az emberek előtt, mintha ők az írástudók birtokolnák a tudást e tekintetben. Tehát az Isten országa miattuk szenved erőszakot. Mintegy kisajátítják maguknak a helyes értelmezést és ezzel félrevezetnek másokat. Ez manapság a szekták viselkedésére vall, mert szerintük csak az ő híveik üdvözülnek.

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

***

Amid van, tedd az Úr Jézus kezébe

" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral." Lukács 9,16-17

Ebben a történetben csodálatosan megláthatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy mi mennyire emberiek vagyunk, és Ő mennyire MENNYEI!
A helyszínen nagy tömeg volt, több ezer kimerült, éhes ember.

Az Úr Jézus tudta, hogy eljött az idő, amikor Ő fogja táplálni a sokaságot, mégis ezt mondja tanítványainak: "Adjatok ti nekik enni!"

Ez váratlan volt és emberileg lehetetlen is. Jöttek is azonnal a kifogásokkal, hogy: "csak öt kenyerünk és két halunk van".

Az Úr Jézus ekkor elkérte azt a keveset, megáldotta, megtörte és odaadta, hogy osszák szét.

A megmagyarázhatatlan csoda ott megtörtént és ötezer ember táplálékhoz jutott.

Milyen sokan elfelejtkeznek arról, hogy Isten ma is több milliárd embert táplál ezen a földön. Vajon hányan adnak hálát érte naponta?

Ha lelki értelemben vizsgáljuk meg a kérdést, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Isten ma is szánakozik azokon az embereken, akik pásztor nélküli juhok módjára élnek és a lelki éhhalál veszélye fenyegeti őket. Ha Isten most minket kér arra, hogy adjatok nekik enni, akkor nehogy ehhez hasonló kifogásokat keressünk:

 Uram szeretnék én adni, de lehetőségeim korlátozottak, forrásaim kiapadva, alig van valamim.
 Uram én még csak két, vagy öt éve járok hitben, mi az ennyinek?
Az Úr Jézus nem azt kérdezi tőled, hogy milyen kifogásaid vannak és mid nincs, hanem azt, hogy mid van!
Az őszinte válasz akár ez is lehetne: "Uram, itt a szívem, még van két kezem, s talán még néhány évem itt a földön, de ezt most mind neked adom! Az Úr Jézus erre azt mondja, hogy elég lesz!

Testvér, amid van tedd most az Úr Jézus kezébe, meglátod mellette csodákat fogsz átélni.

Ha Isten kézbe veheti életünket, szívünket, értelmünket és a hátralévő éveinket, akkor Ő gazdagon megáldja azt: megsokasítja kevéske erőnket, kicsi tudásunkat és megtölti szívünket mennyei szeretettel és lelkileg is érthetjük szavait: "Vigyétek és osszátok szét"

Hirdessétek Isten országát, ez az örömhír elég lesz minden embernek!

 

 

***

TÖKÉLETESEN ELVESZETTEK VOLTUNK!

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10)

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében.” (Lukács 15, 4-5)

Az Úr Jézus Krisztusnak ebben a példázatában Isten életmentő kegyelme, a felénk áradó féltő szeretete mutatkozik meg. Vajon magunkra ismerünk-e az elveszett juh történetében?
A Szent Biblia az emberről úgy beszél, mint Istennel szembehelyezkedő megromlott, elveszett bűnösről. „Mindnyájan elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3,12)
Nincs értelme szépítgetni, fölösleges kozmetikázni romlott bűnös életünket, inkább minél hamarabb meg kellene térni, Isten színe előtt meg kellene vallani az igazat és bocsánatot kellene kérni, belátva, hogy eltévedtünk és bűneink miatt elveszettek vagyunk.
Fölösleges a kifogásokat keresni, mivel lényegtelen, hogy a saját makacsságunk, kíváncsiságunk, vagy öntörvényűségünk miatt tévedtünk el, vagy mások által megtévesztve sodortattunk el a nyájtól, de egy biztos, hogy istentelen életünkben mindnyájan tökéletesen elveszettek voltunk, és így szabad prédaként haltunk volna meg!
Egy eltévedt juh tulajdonképpen halálra van ítélve, egyrészt mert teljesen tehetetlen, másrészt mert a „vadállatok” lesben állva figyelik a nyájat, a könnyű prédát, a gyöngéket, az elszakadtakat, a lemaradókat.
Így van ez ma is. Minden megtéretlen ember tökéletesen kiszolgáltatott, kétségbeejtő és reménytelen helyzetben, állandó halálos veszélyben van.

A Szent Biblia mégis arról az evangéliumról tudósit, hogy mi elveszettek az Úr Jézus Krisztusnak igenis fontosak vagyunk.
Beláthatjuk, hogy senki más nem törődik velünk!
Ő ma is keres minket és ki akar menteni a bajból, mert őszintén szeret és félt minket.
Egyedül Neki köszönhetjük, hogy még életben vagyunk.
***
„Igazság szerint az egész földi életnek úgy kellene eltelnie,
hogy folyamatosan bűnbánatot gyakorlunk,
amely alól SENKI sem vonhatja ki magát.” Kálvin János

A Szent Biblia szerint az Isten által vetett szilárd alap PECSÉTJE ez:
„Ismeri az Úr az övéit.” (2Timótheus 2, 19)

Az egyetlen JÓ PÁSZTOR, az Úr Jézus Krisztus, igenis jól ismeri az övéit, egyenként számon tartja őket. Neki van hatalma megkeresi és megmenti őket. Az övéi nagyon drágák számára, mivel engesztelő drága vérével, mint egyedüli váltságdíjjal mentette meg őket a biztos pusztulástól, a kárhozattól!

„Így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” (Ezékiel 34, 15-16)

Az Úr Jézus Krisztus mondja:
„Mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” (Lukács 15,10)

Minden bűnbánó bűnös ember megtérésén örvendezés van a mennyben.
Csak a megtért bűnös ember szívében van igazi öröm.
Csak a megtért bűnös ember igazán boldog.
Csak a megtért bűnös ember szívében van igazi hála.
Csak a megtért bűnös ember igazán szabad.
Csak a megtért bűnös ember lehet az Úr Jézus tanítványa.
Csak a megtért bűnös ember lehet Isten gyermeke.
Csak a megtért bűnös ember az Isten tulajdona.
Csak a megtért bűnös ember üdvözül.

Az Úr Jézus Krisztus mondja:
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10)
Mi tudjuk igazán, akik megtapasztaltuk Istenünk mentő szeretetét, hogy milyen jó megmentettnek lenni és mennyire jó a mi hű Pásztorunkhoz tartozni, biztonságot nyújtó, erős karjaival körülvéve élni.
Boldogok vagyunk, ha a 215. ének soraival hálát tudunk adni:
„Eltévedtem, mint juh, a bűnösök útjára.
Ó segíts Jézusom, őríző Pásztorom, hogy ne jussak romlásra.
Te ontál drága vért, elveszett juhokért, viselj gondot a nyájra.”

Az egyetlen JÓ PÁSZTORNAK nagyon mélyre kellett lehajolnia, hogy bűneink mélységéből, szakadékából kimentsen, kiszabadítson minket, hogy mindörökre megmenekült, kegyelmet és bűnbocsánatot nyert boldog gyermekei lehessünk!
Ő nemcsak a legjobban szeret, hanem a legjobban örül is nekünk!
Hálás szívvel köszönjük meg Neki életmentő szeretetét.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne, EL NE VESSZEN, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)

Budapest, 2021. július 4.
Trencsényi László

 

 

Az ÉLET-HALÁL sorskérdés!

Az Úr Jézus Krisztus világosan beszél Isten országának valóságáról és annak igen sok részletéről. Ezzel kapcsolatban a leghatározottabban kijelenti az újjászületés szükségességét.
Tudjuk, hogy az újjászületés csodája a LEGÁLDOTTABB ESEMÉNY, ami történhet egy ember életében. Ez az életre szóló változás egyedül Jézus Krisztus kegyelméből, az Ő Szentlelke által válik lehetségessé. Amikor az Úr Jézus az újjászületés szükségességéről beszél, egy olyan gyökeres változásra hívja fel a figyelmet, mely életünk minden szegmensét érinti, hisz ekkor tulajdonképpen egy ÚJ TEREMTÉS történik.
Ahhoz, hogy valaki megláthassa Isten országát - az Úr Jézus szent Igéje alapján- újjá kell születnie. Ez ÉLET-HALÁL sorskérdés! Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János 3,3) Isten országa csak ott van, ahol Ő jelen van.
Egyedül Krisztus által válhat minden ÚJJÁ életünkben.
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, ÚJJÁ lett minden.” (2Korinthus 5,17)
Aki nem hisz a Megváltóban, ott nem lesz újjá semmi, ott minden marad a régiben, ott szó sem lehet új teremtésről. Ahol visszautasítják Isten kegyelmét, ott csupán a bűnök halálos szorítása marad. Ott a bűn továbbra is mindent uralma alatt tart, tovább fertőz, mindent megront, mindent tönkretesz és végül elhatalmasodva halált nemz. (Jakab levele 1,15).
„Aki makacsul visszautasítja az Isten jótéteményéből ajándékként felkínált igazságot, annak SEMMI MENTSÉGE NINCS.” (Cyprianus)
„Mert íme, akik eltávoznak tőled, elvesznek;
mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled.” (Zsoltár 73,27)

***
KRISZTUS NÉLKÜL NINCS MEGOLDÁSA AZ ÉLETNEK!
Az emberek legnagyobb tragédiája az, hogy nem hisznek Őbenne. (János 16,9) Ha valaki tudatosan visszautasítja a mennyei segítséget, az élet Urát zárja ki.
Nélküle üres és tartalmatlan az élet, nincs rendezve a bűnkérdés, és nincs megoldás az élet keserves sebeire.
Erről a Krisztus nélküli ÜRES, szomorú és fájdalmas állapotról a tények világosan beszélnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy Krisztus nélkül minden marad a régiben:
A békétlen ember továbbra is békétlen marad.
A megkeseredett ember továbbra is megkeseredett marad.
A szeretetlen ember továbbra is szeretetlen marad.
A boldogtalan ember továbbra is boldogtalan marad.
Az árva továbbra is árva marad.
A magányos továbbra is magányos marad.
Az elesett továbbra is elesett marad.
A vigasztalhatatlan továbbra is vigasztalhatatlan marad.
A koldus továbbra is koldus marad.
A hajléktalan továbbra is hajléktalan marad.
A szenvedélybeteg továbbra is szenvedélybeteg marad.
Az elveszett ember továbbra is elveszett marad.
A bűneiben gyötrődő ember továbbra is bűneiben gyötrődő marad.
A gyógyíthatatlan ember továbbra is gyógyíthatatlan marad.
A reménytelen ember továbbra is reménytelen marad.
A megvetett ember továbbra is megvetett marad.
A kiszolgáltatott ember továbbra is kiszolgáltatott marad.
A kétségbeesett ember továbbra is kétségbeesett marad.
A céltalan ember továbbra is céltalan marad.
A bizonytalan ember továbbra is bizonytalan marad.
A tanácstalan ember továbbra is tanácstalan marad.
A kételkedő ember továbbra is kételkedő marad.
A babonás ember továbbra is babonás marad.
A hiszékeny ember továbbra is hiszékeny marad.
A hitetlen ember továbbra is hitetlen marad.
Az erőszakos továbbra is erőszakos marad.
A kegyetlen továbbra is kegyetlen marad.
A beképzelt továbbra is beképzelt marad.
A kapzsi továbbra is kapzsi marad.
Az irigy továbbra is irigy marad.
A tisztátalan továbbra is tisztátalan marad.
A megtévesztett ember továbbra is megtévesztett marad.
A megkötözött ember továbbra is megkötözött marad.
A megszállott ember továbbra is megszállott marad.
A tévelygésben élő ember továbbra is tévelygő marad.
A rettegésben élő ember továbbra is rettegésben marad.
Krisztus nélkül minden marad a régiben. Aki Isten nélkül, csupán evilági, földi és emberi megoldásoktól vár gyógyírt gondjára, bajára, sebeire: „Az mind csalódik végül.” (József A.)
A hitetlen, csak emberekben bízhat,
csak emberekre számíthat,
csak embereknek öntheti ki szívét,
csak emberekkel oszthatja meg titkait.
Mivel pedig az ember nem mindenható,
ezért valós problémáira igazi mélyreható,
megnyugtató megoldást embertől nem kaphat,
legföljebb csak felületi kezelést, látszatmegoldások hatástalan hamis kínálatát.
Aki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, nem is sejti, hogy a legnagyobb veszélyben van!
Krisztus nélkül ugyanis minden ember élete hasonlít egy zárt rendszerhez.
Csak a földiben tud gondolkodni,
csak a földi keretek között tudja elképzeli az érvényesülését.
Számára a mennyei megoldás lehetősége ki van iktatva.
Ezzel viszont végérvényesen magára zárta a bűnök hideg zárka-ajtaját!
Az emberiség a Krisztusba vetett hit nélkül, ebben a zárt rendszerben vegetál.
Kívülről úgy tűnhet, mintha azt tehetné, amit akar, holott bezárta magát egy olyan kelepcébe, amelyben csak LÁTSZATRA él, de ez a lezárt élet csak a biztos megsemmisülés valóságát hordozza magában.
Mindannyian tudjuk, hogy ha valami tartósan lezárva marad, annak mindig súlyos következménye van. Mert minden zárt rendszer előbb vagy utóbb fölemészti magát.
Krisztus nélkül tulajdonképpen tragikus „ÉLET hiány" van, mivel ott Isten éltető Igéjét megvetik, igazságát semmibe veszik, kegyelmét elutasítják.
„Akik elvesznek, NEM SZERETTÉK az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.
Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak,
és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik NEM HITTEK az igazságnak,
hanem a HAMISSÁGBAN GYÖNYÖRKÖDTEK.”
(2Thesszalonika 2,10-12)
Krisztus nélkül nincs megoldása az életnek, csak biztos leépülés és halálos romlás van.
Aki nem hisz a Megváltóban, az teljesen védtelen és kiszolgáltatott.
A Kísértő mindig tesz arról, hogy elterelje a figyelmet a Megváltóról, mint egyetlen hathatós megoldásról. Így teszi tönkre, fosztja ki megtévesztett, szerencsétlen és nyomorult áldozatait.
Krisztus nélkül mi marad?
Marad egy szomorú, fertőzött, becsapott, megalázott, meggyalázott, megnyomorított, elbukott, hitetlenségbe, tagadásba, reménytelenségbe, teljes nihilbe taszított, félrevezetett tömeg.
Korunkban, a rettegés, a halál és a terror civilizációjában erről beszélnek a tragikusan szétzilált emberi kapcsolatok, megnyomorított, ronccsá tett családok, megcsalt férjek, elhagyott feleségek, riadt, szétszéledt gyermekek, elenyészett, tönkrement életek.
Mindez miért?
Azért mert nem hittek Krisztusnak és nélküle próbáltak érvényesülni.
Azért mert kizárták a mennyeit és engedve a korszellem befolyásának, a modern élet mindent elborító árjának, hagyták magukat evilági, földi és emberi tanításoktól becsapni, félrevezettetni.
„Nem hittek csodatetteinek,
ezért hiábavalóságban ENYÉSZTEK EL napjaik,
és RETTEGÉSBEN esztendeik.”
Zsoltár 78,32-33 (Káldi-Neovulgáta)
***
Isten eleve gondoskodott arról, hogy szent Igéje tanulmányozásából mindenki megtudhatja az igazságot, az örömhírt, megértheti, hogy csak a Megváltóval, az Úr Jézus Krisztussal rendeződhet az élete. Ha valaki elfogadja az Ő drága áldozatát, az szabad, boldog és kiegyensúlyozott életet élhet.
Bárcsak minél többen átélhetnék a teljes és boldog szabadulást az életük minden területén és így személyesen is megtapasztalnák - fizikailag és mentálisan egyaránt, Istenünk gyógyító hatalmát.
A kétezer éves keresztyénség története alatt hitelt érdemlően bizonyított tény az, hogy ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik, ott megoldás van, békesség van, biztonság van, áldás van, mert ott mennyei ÉLET van. Ott mindvégig megmaradnak a hitben, a Krisztuskövetésben, ott hűségesen kitartanak a próbák, a szenvedések között is, mert ahol Ő jelen van, ott Isten országa van jelen.
Legyen számunkra mindig erőforrás az, hogy nekünk a halálon is győztes, feltámadott Királyunk van.
Erre a mindhalálig tartó Krisztuskövetésre hív minket a mi Istenünk.
A Kálvin János plakett egyik oldalán Kálvin arcképe van, a másik oldalán pedig ez a felirat olvasható: „Corpore fractus, animo potens, fide victor.” =„Testben gyönge, lélekben hatalmas, hitben diadalmas.”
Legyen bár hitéletünk próbák súlya alatt görnyedező, de Megváltónkban az Úr Jézus Krisztusban mégis erősek lehetünk, míg végül elnyerhetjük a megígért dicsőség győzedelmes koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek.
„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja,
aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre
Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által”.
(1Péter 1,3)

 

....

 

KIZÁRT, hogy mindez emberi segítséggel elérhető lenne!
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Korinthus 5,17)

Csak a Megváltóval, az Úr Jézus Krisztussal rendeződhet az életünk, amennyiben elfogadjuk az Ő legdrágább áldozatát, amennyiben engedelmes szívvel alárendeljük magunkat az Ő szent akaratának és irányításának.
Tudjuk, hogy az Úr Jézus szentsége és HATALMA jelenlétében hatalmas változások történnek.
Adja meg az Úr, hogy mi is átéljük Istenünk gyógyító hatalmát, és Istennek szentelt új életet élhessünk.
Tapasztalatból tudjuk, hogy aki a Megváltóval éli az életét, ott minden újjá lesz és rendeződik,
és azonnal beáll a gyógyulás folyamata,
mert az Úr Jézus teljes szabadulást
és megoldást tud adni az élet minden területén.
1.
Aki békétlen volt, az nem lesz többé békétlen.
Aki megkeseredett volt, az nem lesz többé megkeseredett.
Aki szeretetlen volt, az nem lesz többé szeretetlen.
Aki boldogtalan volt, az nem lesz többé boldogtalan.
2.
Az árva nem lesz többé árva.
A magányos nem lesz többé magányos.
Az elesett nem lesz többé elesett.
A vigasztalhatatlan nem lesz többé vigasztalhatatlan.
A koldus nem lesz többé koldus.
A hajléktalan nem lesz többé hajléktalan.
A szenvedélybeteg nem lesz többé szenvedélybeteg.
3.
Az elveszett nem lesz többé elveszett.
A bűneiben gyötrődő nem lesz többé bűneiben gyötrődő.
A gyógyíthatatlan nem lesz többé gyógyíthatatlan.
A reménytelen nem lesz többé reménytelen.
4.
A megvetett nem lesz többé megvetett.
A kiszolgáltatott nem lesz többé kiszolgáltatott.
A kétségbeesett nem lesz többé kétségbeesett.
A céltalan nem lesz többé céltalan.
5.
A bizonytalan nem lesz többé bizonytalan.
A tanácstalan nem lesz többé tanácstalan.
A kételkedő nem lesz többé kételkedő.
A babonás nem lesz többé babonás.
A hiszékeny nem lesz többé hiszékeny.
A hitetlen nem lesz többé hitetlen.
6.
Az erőszakos nem lesz többé erőszakos.
A beképzelt nem lesz többé beképzelt.
A kapzsi nem lesz többé kapzsi.
Az irigy nem lesz többé irigy.
A tisztátalan nem lesz többé tisztátalan.
7.
A megtévesztett nem lesz többé megtévesztett.
A megkötözött, nem lesz többé megkötözött.
A megszállott nem lesz többé megszállott.
A tévelygésben élő nem lesz többé tévelygő.
A rettegésben élő, nem lesz többé rettegő.
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." (2Korinthus 5,17)
KIZÁRT az, hogy emberi segítséggel mindezt a hatalmas változást el lehetne érni.
Mindezeket csak az Úr Jézus Krisztus tudja megadni, kimunkálni, életre hívni és valóságossá tenni az Ő élő és jelenvaló áldott Szentlelke által.
Az Úr Jézus Krisztus életét adta értünk a kereszten és sebeivel gyógyított meg minket.
Őáltala rendeződik az életünk,
amennyiben elfogadjuk az Ő legdrágább áldozatát,
amennyiben engedelmes szívvel alárendeljük magunkat
az Ő szent akaratának és irányításának.
Csak Jézus Krisztus által élhetünk teljes és áldott életet Isten nagy nevének dicsőségére és embertársaink javára.
Ő azért jött a mennyből, mert tudta, hogy szükségünk van Rá!
Csak Őrá van szükségünk!
NEM ÉLHETÜNK NÉLKÜLE!

 

 

***

AZ ÖNMEGTAGADÁSRÓL

Írta: Kálvin János

Az önmegtagadás részben emberekkel, legfőképpen azonban Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik.
Amikor a Szentírás azt parancsolja, hogy úgy viselkedjünk embertársainkkal, hogy inkább kívánjuk az ő tisztességüket, mint a magunkét (Róm 12,10; Fil 2,3), és hogy hűséges odaadással munkáljuk előmenetelünket, olyan dolgot követel meg tőlünk, amelyet szívünk nem tud elfogadni, hacsak előbb ki nem gyógyul bűnös természetéből.
Ugyanis az önszeretet annyira MEGVAKÍT ÉS ELTÖLT mindannyiunkat, hogy jogosnak képzeljük önmagunk felmagasztalását, míg másokat, magunkhoz hasonlítva, lenézünk.
HA BOLDOGAN AKARUNK ÉLNI, gyökerestől ki kell tépnünk szívünkből a vetélkedésnek és önszeretetnek gonoszságát.
A Szentírás tanítására hallgatva meg kell emlékeznünk arról, hogy adományaink nem tőlünk vannak, hanem Isten ingyen való kegyelmének ajándékai.
Ha büszkék vagyunk adományainkra, Isten iránti hálátlanságunkat áruljuk el.
„Ki tesz téged különbbé?" - kérdezi Pál. „Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4,7)

FIGYELJÜK MEG ÉS ISMERJÜK EL HIBÁINKAT, ÉS LEGYÜNK IGAZÁN ALÁZATOSAK.
Mert ily módon nem fuvalkodunk fel, hanem bőséges okunk lesz arra, hogy bánkódjunk.
Másfelől, ha Istennek bármiféle adományát észrevesszük másokban, értékeljük és méltányoljuk hordozóikkal együtt, nagy gonoszságról tanúskodna ugyanis, ha Istentől való tisztességüktől megrabolnánk atyánkfiait.

Továbbá arra tanít bennünket az Írás, hogy mások vétkeit nézzük el, de ne bátorítsuk őket azokban hízelgéssel.
Hibái miatt senkit se ócsároljunk, mert kötelességünk mások iránt JÓINDULATTAL ÉS TISZTELETTEL viseltetni.
Ha személyválogatás nélkül figyelembe vesszük mások tisztességét és jó hírnevét, magatartásunk nemcsak MÉRSÉKELT ÉS JÓ KEDÉLYŰ, hanem UDVARIAS ÉS BARÁTSÁGOS is lesz.
Mert semmi más úton-módon az IGAZI SZELÍDSÉGRE el nem juthatunk, csak ha magunk megalázzuk, és ha szívünk mélyéről tisztelünk másokat.
***
Az önmegtagadás elemei:
JÓZANSÁG, IGAZSÁGOSSÁG ÉS ISTENFÉLELEM

1. Titusznak írva Pál apostol a jó rendben folyó élet summáját adja, a következőképpen:
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik." (Titus 2,11-14)

Pál kijelenti, hogy Isten kegyelme kell, hogy serkentsen bennünket, az igaz istentisztelet útjából viszont két akadályt kell elmozdítanunk:
·        elsőként az istentelenséget, amelyre természet szerint nagy hajlandóságot mutatunk,
·        másodikként pedig a világi kívánságokat, amelyek el akarnak borítani bennünket.
Az istentelenség nem csupán a babonákat jelenti, hanem mindazt, ami megakadályoz abban, hogy Istent őszintén féljük.
A világi kívánságok pedig a testi vonzalmakat jelentik.
Pál arra ösztönöz bennünket, hogy feledkezzünk meg korábbi kívánságainkról, melyek a törvény két táblájával ellenkeznek, és mondjunk le saját értelmünk és akaratunk minden követeléséről.
***
2. Pál apostol szerint az új élet minden cselekedetét három dolog foglalja magába:
·        A JÓZANSÁG,
·        AZ IGAZSÁGOSSÁG
·        ÉS AZ ISTENFÉLELEM.
A józanság kétségkívül erkölcsi tisztaságot és mértékletességet jelent, beleértve az ideiglenes javaknak tiszta és egyszerű használatát, valamint a türelmet a szegénységben.
Az igazságosság magába foglal minden méltányos kötelességet, hogy minden ember megkapja azt, ami megilleti.
Az istenfélelem a maga rendjén a világ tisztátalanságaitól választ el, és az igazi szentségben egyesít Istennel.
E három erény: a józanság, az igazságosság és az istenfélelem erős egybekapcsolódása létrehozza a valódi tökéletességet.
***
3. Semmi sincs nehezebb annál, hogy minden testi gondolattól megváljunk, hamis vágyainkat legyőzve azokról lemondjunk, magunkat Istennek és felebarátainknak odaszenteljük, és e megromlott világban angyalok módjára éljünk.
Azért annak érdekében, hogy lelkünket mindenféle tőrből kiszabadítsa, Pál apostol a boldog halhatatlanság reménységére irányítja figyelmünket, biztatva bennünket, hogy reménykedésünk nem hiábavaló.
Mert amiképpen Krisztus egykor megváltóként jelent meg, úgy második jövetelekor megmutatja majd az általa szerzett váltság áldásait.

***
Ha Isten dicsőségét keressük, magunkat meg kell tagadnunk.
A keresztyén ember legyen kész és hajlandó emlékezetébe vésni azt, hogy élete minden pillanatában Istennel kell számolnia.
A keresztyén ember minden cselekedetét Isten törvényéhez méri, és titkos gondolatait is az ő akaratának veti alá.
Ha valaki megtanult Istenre figyelni mindenben, megszabadul minden hiábavaló kívánságtól.
Magunk megtagadása, amit Krisztus oly szorgalmasan parancsolt kezdettől fogva tanítványainak (Mt 16,24), végül szívünk minden kívánságát URALNI fogja.
Az önmegtagadás elve nélkül az ember vagy belemerül a legvaskosabb gonoszságokba, minden szégyen nélkül, vagy pedig ha mutatkozna is benne valami erény, megrontja a dicsvágy gonosz szenvedélye.
Ha valaki követni akarja az igazat, ugyanakkor viszont visszariad önmaga megtagadásától, lépten-nyomon akadályokba fog ütközni.
Van egy helytálló régi mondás, mely szerint az emberi lélekben a vétkek sokasága rejtőzik, ezekre pedig az egyetlen ellenszer A KERESZTYÉN ÖNMEGTAGADÁS.
A szabadulás annak van fenntartva, aki feladja önzését, és egyedül az Úr tetszését keresve azt cselekszi, ami őelőtte kedves.

Írta: Kálvin János

 

***

 

AKTUÁLIS

...

PÁL APOSTOL VÉDEKEZÉSE

21Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek! 22Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
24Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.
27Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak. Apostolok Cselekedetei 24, 21- 21

PÁL APOSTOL HOZZÁÁLLÁSA
Megállapítottuk, hogy Pál apostol ebben a kritikus élethelyzetben is végig nyugodt tudott maradni.
Beszédében, viselkedésében nyoma sincs félelemnek, kétségbeesésnek, kapkodásnak, bizonytalankodásnak.
Félix helytartóhoz intézett szavai tárgyilagosak. Nincs benne semmi ravaszság, mint Tertullus behízelgő beszédében.

PÁL APOSTOL A FELTÁMADÁSRÓL BESZÉL
Azzal a felkiáltással zárja beszédét, mely a hitünk szíve.
„A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek!"

A Krisztus feltámadásába vetett hit tehát kulcskérdés.
Ez sorskérdés.
Hitünk sarokpontja.
Hitéletünk centruma.
Minden ezen áll vagy bukik. Valaki vagy hiszi, vagy pedig tagadja.
Itt nincs semleges álláspont.
A feltámadást nem lehet félig-meddig hinni.
A Szent Biblia ezt állítja:
Aki hisz a feltámadott Úr Jézus Krisztusban, az üdvözül, aki viszont nem hisz Őbenne, az elkárhozik.

„Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról."
Vannak, akik nem tudnak semmit a hitünkről.
Vannak, akik sokat tudnak hitünkről, de hiába. Ők tudnak ugyan, de nem hisznek.

Ezek szerint Félix is ilyen jól informált ember volt, de hitre nem jutott.

A nagy kérdés az, hogy akik tudnak hitünkről, de vajon milyen mélységében ismerik azt.

A kérdés az, hogy mit tudnak és mit hisznek.
Tudják-e vajon az színtiszta igazat, vagy csak a mende-mondát, legendákat?
Esetleg dezinformációkat, valótlanságokat tudnak.
Fake news=Álhíreket jelent. Olyan szándékosan létrehozott, megtévesztő, félrevezető információt jelent, amit nyereségvágyból vagy szándékos károkozás céljából igaz információként próbálnak elfogadtatni.

Nem mindegy, hogy mit tudunk és mit hiszünk.
Ez a döntő kérdés.

„Félix elnapolta az ügyet."
Félbeszakította az apostolt. Közbevágott és elnapolta az ügyet.

Végül is ez ügyben, soha nem tudott dönteni.
Sokkal sajnálatosabb az, hogy a hitre-jutást, a megtérést is elnapolta. Úgy tudjuk, hogy mindvégig hitetlen maradt.
Az ő sorsáról viszont hamarosan döntöttek a fölöttes szervek.
Elődjéhez, Pilátushoz hasonlóan kegyvesztett lett és hamarosan távoznia kellett hivatalából.
Följelentették és eltávolították. Az utóda, Poncius Festus lett.

• Félix Római helytartó a Szentföldön kb. 52-58 között. Pál jeruzsálemi elfogatása idején ő a hivatalban lévő helytartó. Claudius, római császár szabadította fel a rabszolgasorból. Tacitus szerint kegyetlen, kicsapongó ember, aki meglehetősen kemény, sőt durva bánásmódban részesítette a zsidókat. Júdeában feleségül vette Druzillát, Heródes Agrippa húgát, miután elcsábította az első férjétől, Azizusztól.
• Félix 6 évig volt helytartó, ezután a császár Rómába rendelte. Pált börtönben hagyta, mivel működése utolsó gesztusával kedvében akart járni a zsidóknak (ApCsel 24-27). Rómában a halálos ítéletet testvére közbenjárására sikerült elkerülnie.

„Pál enyhébb fogságban legyen, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen."
Ez a jóindulat áldott felüdülésül szolgálhatott az apostolnak.
ISTEN MINDIG GONDOSKODIK ÖVÉIRŐL.
Nincs leírva, hogy a testvérek közül hányan és hányszor látogatták meg.
Nagy ajándék volt ez számára, hisz többször is beszámol, hogy szinte felüdült a szíve ilyen testvéri találkozásokkor.
(Pl. Filemon, Títus, Timótheus személye.)

„Hivatta és meghallgatta őt."
A művelt, intelligens nagy tudású és nemes viselkedésű fogoly a figyelem, az érdeklődés középpontjába került Cezáreában.
Még a hitetlen kívülállók számára is érzékelhető volt, hogy ő egészen más, mint a többi vallásos ember.
Miért? Mert ő egy hiteles, Krisztust képviselő, krisztusi jellemű ember.
Ez mindig érzékelhető. Az ilyen emberrel mindig jó találkozni, mindig jó a közelében lenni.

Egyértelműen érzékelhető volt, hogy ő nem olyan, mint egy átlagos, vallásos(kodó) ember, ő nem olyan rideg és számító, mint az ott vádaskodó főpapokból álló társaság.
A kívülállók számára is élesen szembeötlő volt, hogy ő nem elfogult, nem vádaskodó bigott vallásos.
Ő nem részrehajló. Nem ravaszkodó és nem képmutató.
Hanem ő egy tekintély. Nyílt, őszinte, tisztelettudó, kiegyensúlyozott, becsületes, egyenes ember.
Beszéde, kiállása, viselkedése határozott és Krisztusra mutató.
ILYEN PÉLDAKÉPEKRE VAN SZÜKSÉGE A VILÁGNAK MA IS.

Ő a krisztusi magatartásból példát mutatott és erre szólít fel minket is.

"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene." Filippi 4,8-9

„Meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről."
Ez a kijelentés nagyon konkrét.
Ez igen. Ez a lényeg. Ez az érték.
Egyértelműbb már nem is lehetne.
Félix nem másról, hanem célirányosan a Krisztus Jézusban való hitről szeretett volna hallani.

Akik ma elmennek egy keresztyén templomba, szintén ezért lépik át a templom küszöbét. És mit kapnak?
Vajon minden istentiszteleten az Úr Jézus Krisztus személye áll a középpontban? Bár úgy lenne.
Sok templomban sajnos-e helyett csupán valamiféle humánus emberközpontú eszmefuttatások hangzanak.
Emberi okoskodások, szép köntösbe burkolt mesterkélt fejtegetések egy bizonyos istenségről.
Krisztus nélküli üres szólamok, leöntve vallásos mázzal.
Talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez az elkeserítő állapot tökéletesen ráillik korunk Krisztustól eltávolodott, emberközpontú, elvtelen, humánteológiát képviselő egyházaira.

TERMÉSZETESEN EZ A SZEMLÉLET A SZENT BIBLIÁTÓL ABSZOLÚT IDEGEN!
A posztmodern kor humanizmusa és racionalizmusa szemünk láttára elképesztő erővel hatolt be az egyházba és fertőzi azt. Így válik például fokozatosan a krisztocentrikus igehirdetés antropocentrikussá, mert Isten helyett a főszereplő az ember lett, mégpedig az az ember, akinek kívánságát mindenben keresni és kielégíteni (szórakoztatni) kell az egyházban is.

Mi ne szokjuk meg, sőt tiltakozzunk ellene.

E tekintetben igen megfontolandó, amit korunk nagy tekintélye: John MacArthur tanít:
„Az Ó és Újszövetség újra meg újra figyelmeztet minket a HAMIS PRÓFÉTÁKRA.
Figyelmeztet minket arra, hogy hűségesen kitartsunk az igazság mellett.
E küzdelem egyik kulcseleme, hogy VIZSGÁLJUK MEG A LELKEKET.
Nem élhetünk úgy, hogy meggondolatlanul elfogadunk mindent, amit az emberek bizonyítanak vagy elismernek. MEG KELL VIZSGÁLNUNK MINDENT, és az 1János 4 rész megadja nekünk az ehhez szükséges eszközöket... Felelősségünk minden olyan dolog megvizsgálása, amiről azt állítják, hogy az a Szentlélek munkája. Minden mozgalmat, minden igehirdetést és minden igehirdetőt MEG KELL VIZSGÁLNUNK, a 1János4,1 kontextusában."


„Félix megrémült."
Félix a legjobb prédikátortól hallhatta a tiszta evangéliumot.
Nagyon hatásos volt. Volt ereje. Sőt, letaglózó ereje volt.

Félix megrettent. Megijedt, megrémült. Mitől?
Az IGAZSÁGTÓL. A Krisztus páratlan evangéliumától.
„De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült."
Manapság ugyanúgy: az igazság és Isten ítélete valahogy nem népszerű téma.
Nem szeretik hallani az emberek.
Sokkal szívesebben vágyakoznak hallani a szeretetről,
arról, ha dicsérik őket.
Általában a jó dolgokról, az áldásról, a gyógyulásról,
a dicsőítésről, a szórakoztatásról mindíg szívesen hallanak.

Semmit nem változott a világ.

Felelősségről, fegyelemről, önmegtartóztatásról viszont ma sem szeretnek hallani.
Csak az olcsó, a mindenki üdvözül torzított evangéliumról szeretnek hallani.

 

***************************************

 

I.

PÁL APOSTOL AZ IGAZSÁGOT HÍRDETTE

 

***

 

• 24 Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.  25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Apostolok Cselekedetei 24, 24- 26

***

Megállapítottuk, hogy Pál apostol minden élethelyzetben hű maradt Krisztushoz.
Ha lehetősége volt a bizonyságtételre, arról beszélt, amivel csordultig volt a szíve. Ő ebben is példa számunkra. Ő jól ismerte az Igét és úgy is járt el.  „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." Lukács 6,45
Pál apostol a művelt, intelligens nagy tudású és nemes viselkedésű fogoly a figyelem, az érdeklődés középpontjába került Cezáreában. Még a hitetlen kívülállók számára is érzékelhető volt, hogy ő egészen más, mint a többi vallásos ember.
Miért? Mert ő egy hiteles, Krisztust képviselő, krisztusi jellemű ember volt.
Ez mindig feltűnő és mindenki számára érzékelhető. Az ilyen emberrel mindig jó találkozni, mindig jó a közelében lenni. Valahogy megnyugtató. A kívülállók számára is egyértelmű volt, hogy ő nem olyan, mint egy átlagos, , hogy ő nem egy elfogult, merev bigott vallásos(kodó) ember. Világos volt, hogy ő nem részrehajló, nem ravaszkodó és nem képmutató. Hanem ő egy tekintély. Nyílt, őszinte, tisztelettudó, kiegyensúlyozott, becsületes, egyenes hívő ember.  Viselkedése, kiállása, beszéde, minden megnyilvánulása határozott és Krisztusra mutató volt.

ILYEN PÉLDAKÉPEKRE VAN SZÜKSÉGE A VILÁGNAK MA IS.

***

PÁL APOSTOL AZ IGAZSÁGOT HÍRDETTE, mert Krisztust hirdette.
„Félix megrémült." Félix megrettent, megijedt, megrémült.
Mitől, kitől?  Az IGAZSÁGTÓL.  Félix nem ok nélkül rémült meg.
A legjobb prédikátortól hallhatta a tiszta evangéliumot, melynek letaglózó ereje volt a hitetlen Félix számára.
Ő a Krisztus páratlan evangéliumának a lényegét, az IGAZSÁGOT hallotta. Végre valaki megmondta neki az igazságot.
„De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült."
Manapság ugyanúgy: az igazság és Isten ítélete valahogy nem népszerű téma.
Semmit nem változott a világ.    Az igazságról, a tiszta evangéliumról sokan ma sem szeretnek hallani.
Keresztyén felelősségről, fegyelemről, önmegtartóztatásról sokan ma sem szeretnek hallani.
Az egyházban is inkább csak a szeretetről, örömről, áldásról, sikerről, a jóléti evangéliumról szeretnek hallani.
A rajongásról, vagy a vallásos dicsőítéses koncertezésről, az extázisról, a mámorról, az érzelmi keresztyénségről, a szórakoztatásról szeretnek hallani. SOKAN ÁLDOZNAK MA IDEGEN OLTÁROKON. Nem lesz jó vége.
Az evangéliummal való visszaélés súlyos bűn. Nem maradhat következmények nélkül.

 

Manapság inkább hisznek a felhigított, laza liberális teológiának, az olcsó, érzelmi keresztyénségnek. Sajnos korunkban tapasztalható az egyházak összefonódása a korszellemmel, a nagy Babilonnal, a mindenkori hatalommal, a megtévesztő világi áramlatok sötét tévelygéseivel. Így az evangélium háttérbe szorul, elsikkad.
Ilyenkor már nem ragyog a Krisztus keresztje, hanem egészen másra helyeződik a hangsúly.
Az emberi mellékes dolgokra. A világias hatásokra.
Mi nem a humanista teológiai nézetekre vagyunk kíváncsiak.  Mindez nagyon távol áll az igazságtól.
Nem lehet közösségünk a megtévesztő hitetőkkel, a tolerancia elvtelen bajnokaival.
Nem lehetünk velük sem lelki egységben, sem ökumenikus imaközösségben.
A megtévesztett emberek készek feladni mindent a látszategység, a tolerancia jegyében, akár még a hitvallásukat is. Így lesznek kiszolgáltatottak és tökéletesen megszokják a hamis, torzított evangéliumot.
Mi köszönjük szépen, de nem kérünk belőle, -soha.
Mi nem szeretjük a hamisságot, és nem szeretnénk elfogadni a hamisított "reformált" evangéliumot sem.
Mi maradunk a Szent Biblia tisztasága és szentsége mellett.
Mi csak az eredetit szeretjük. Az igazat, a tisztát, a krisztusit.
Mi Kálvin utódai, reformátusok vagyunk, mi nem kérünk sem a babonás legendákból, sem a mai álprófétákból.
Az Igével való visszaélés súlyos bűn. Nem maradhat következmények nélkül.

 

PÁL APOSTOL AZ IGAZSÁGOT HÍRDETTE, mert Krisztust szerette és szeretve követte.

Nemcsak Félix rémült meg az igazság hallatán. Jól tudjuk, hogy sokan rémültek már meg az igazságtól, akik a Krisztushitben kételkedtek vagy bizonytalanok voltak.
Mi van, ha mégis igaz a Biblia? Mi van, ha mégis lesz ítélet és mi nem hiszünk? A hit nem játék!
***
De tudjuk, azt is, hogy sokan viszont akkor sem rémülnek meg, amikor pedig kellene.
Mindenkinek felelnie kell arra a kérdésre, hogy tudja -e, hogy mi lesz vele, ha meghal?
Aki erre nem tudja a válasz, annak oka van a félelemre, annak igenis meg kell rémülnie,
és minél előbb oda kell menekülnie a Teremtőjéhez, az élet és halál Urához a színtiszta igaz válaszért. Ezekre a kérdésekre Isten az ő Igéjében, a Szent Bibliában adja meg a választ.
„Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." 1János 5,12

***

Ez Ige kapcsán, mivel annyira tipikus, - Félix helytartó jellemére is ki kell térnünk.
„Remélte, hogy pénzt kap Páltól." A Szentírás csupán a tényeket közli.
Félix azt remélte, hogy váltságdíjként kizsarolhat bizonyos összeget, hogy Pál apostol lefizeti őt. Nem így történt.
Ez korunkban már természetessé vált, hisz semmit nem változott a világ.
Ma is sokan vallják az istentelen jelszót: Az anyagiak, mindenek előtt.
AKI PÉNZÉHES, AZ PÉNZÉHES.

A Bibliában volt még valaki más is, aki pénzt remélt bizonyos sötét szolgáltatásért, és kapott is a gyalázatos árulásáért, -Júdás, 30 ezüstöt tett zsebre.    Vigyázat, sötét alakok mindig voltak. Ők nem haltak ki.

Félix helytartó tehát pénzt remélt, mivel szerette a pénzt.
A PARASZOLVENCIA közismerten hálapénzt jelent.
Konkrétan a latin PARA szó jelentése: mellé, fölé, túl. A SOLVENS jelentése: fizetés.
A paraszolvencia tehát külön juttatást, mellékes jövedelmet jelent.
Ebből tisztán látszik, hogy Félix jellemét tekintve, egy velejéig korrupt ember volt.
A latin CORRUPTUS annyit jelent, mint: megromlott.
Erkölcsileg romlott, tisztességtelen, jellemtelen, megvesztegethető ember.

Félixre jellemző volt az is, hogy nagyravágyó volt.
Mint minden gátlástalan ember, ő is vallotta,:  SIKER, PÉNZ, HÍRNÉV, HATALOM. Bármi áron.
Az ilyen sötét alakokra mondják, hogy MACHIAVELLI módszereket használnak.
Ez azt jelenti, hogy a SIKER, PÉNZ, HÍRNÉV, HATALOM elérése érdekében átgázol mindenen és mindenkin, és tudatosan figyelmen kívül hagy mindent: Istent, Bibliát, lelkiismeretet. Ezért gátlástalan.
Ezt a módszert elsősorban a hírhedt Niccolo Machiavellivel azonosítják, de ebben a sorban olyan jól ismert (felvilágosító, vagy helyesebben, „felhomályosító") tanítókkal is találkozhatunk, mint pl: Sigmund Freud, vagy Friedrich Neizsche. Ide sorolható, az összes istentelen tanító és az összes diktátor. Mindenki, aki a Krisztus kegyelmét tudatosan és megátalkodottan visszautasítja.
Sokakat motivál ma is, a SIKER, PÉNZ, HÍRNÉV, HATALOM, bármi áron. Nem változott a világ.

***

Nekünk tudnunk kell, hogy a Szent Biblia határozottan elítél minden kapzsiságot és minden korrupciót. Pál apostol írja. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak." 1Timótheus 6, 9-10

Pál apostol megvesztegethetetlen volt.
A Krisztusban hívő ember megvesztegethetetlen. Miért?
Azért, mert Isten nagy kegyelméből a Szentlélek templomává lett.
Azért megvesztegethetetlen, mert ő a mennybe készül! Készül HAZA! A mennyei hazába az Úrhoz! Aki az Úr tulajdona, és a mennybe készül, az igenis legyen megvesztegethetetlen.
A Szentlélek temploma egyszerűen nem lehet korrupt.

***

Miről is hallott Félix?    Krisztusról, mint egyetlen IGAZSÁGRÓL.
Félix neve magyarul, szerencsést jelent.
Lehet, hogy ő sok tekintetben szerencsés volt, de boldog nem. Azért nem, mert ő nem akarta igazán, mélyen megismerni az egyetlen IGAZSÁGOT, Jézus Krisztust.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az út az igazság és az élet,  senki sem  mehet az Atyához csakis  énáltalam!" János 14,6
Isten ma minket akar menteni, és a mennyei igazságra akar elvezetni.
Elmondható-e rólunk, hogy mi valóban megismertük már Őt, az egyetlen IGAZSÁGOT?
Éhezzük, szomjazzuk-e Őt, aki a mi bűnben vergődő, halálba tartó életünkből jött megszabadítani?
Az Úr Jézus által mindent megkapunk és vele minden nehézséget, fájdalmat, csapást ki fogunk bírni, és minden akadályt le fogunk győzni.
Egyedül Őrá van szükségünk!
Egyedül Őrá alapozhatjuk az életünk, jelenünk és jövőnk.
Ezért mondja: „ÉN VAGYOK AZ  IGAZSÁG!"
Nélküle nincs igazság!

Minden megtért ember tudja, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusra számíthat,
Aki az ő élő ÚRA, drága MEGVÁLTÓJA,
egyedüli KÖZBENJÁRÓJA,
legfőbb BIZALMASA,
egyetlen LELKIGONDOZÓJA,
áldott ORVOSA és VÍGASZTALÓJA,
hűséges GONDVISELŐJE
őríző PÁSZTORA,
halálon is győztes KIRÁLYA,
üdvözítő ISTENE!

Boldogok vagyunk, ha Krisztushoz tartozunk, ha Őt szeretjük és szeretve követjük, ha úgy élünk, ahogy az Ige mondja: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." Máté 5,6

 

***

II.

PÁL APOSTOL A KERESZTYÉN ÖNMEGTARTÓZTÁST HÍRDETTE

• 24 Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.  25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele." (Apostolok Cselekedetei 24, 24- 26)

***

Amikor Pál apostol a keresztyén hitünkről, azon belül többek között a önmegtartótatásról beszélt Félixnek, akirő azt hallottuk, hogy megrémült, megrettent, megijedt.
Félix tehát nem ok nélkül rémült meg. Az IGAZSÁGRÓL hallott. Megtudta, hogy Krisztus az IGAZSÁG.
Aki hisz benne üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.
A nem hívőnek ez legyen is félelmetes igazság.

Félixről az is kiderült, hogy szerette a pénzt, azért volt korrupt és megvesztegethető.
Keresztyén ember NE LEGYEN MEGVESZTEGETHETŐ soha.  A hívő emberről mondja a Szentírás:
"Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést."(Ézsaiás 33,15)

Pál apostol minden bizonnyal idézte Félixnek az Úr Jézus kijelentését az önmegtagadásról:
„Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16,24)
Félix tehát nem ok nélkül rémült meg. Minden bizonnyal elképzelhetetlen volt számára a Krisztusért való lemondás, önmegtagadás, szenvedés, kereszthordozás.

A KERESZTYÉN ÖNMEGTARTÓZTATÁSRÓL.

Ez a fogalom, különleges összefüggésben fordul elő a Szentírásban.
A Szentlélek gyümölcse közt szerepel, mégpedig ott az utolsó fogalom.
Krisztus nélkül nincs Isten előtt kedves élet.
Krisztus nélkül nincs igazi önmegtartóztatás, nincs mennyei önuralom.
Ez is az Úr Jézus Krisztus drága ajándéka.
Nagyon becsüljük meg és értékeljük a legnagyobbra a Lélek gyümölcsét.

Oswald Chambers mondja: „Ha meg akarjuk tartani személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, akkor bizonyos dolgok megtételétől, vagy bizonyos dolgokra való gondolástól is borzadva el kell fordulnunk, sőt vannak jogosnak tartott dolgok, amelyeket még érintenünk sem szabad."

 

É L E T B Ö J T

Azt hallottuk az Igében: „De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült.
Manapság ugyanúgy: az önmegtartóztatás valahogy nem népszerű téma.
Ha már önmegtartóztatásról van szó, akkor ne hagyjuk ki a böjtöt.
A keresztyén kultúrkörben ilyenkor a tavaszi időszakban gyakran lehet hallani a böjtről, szigorú ételtilalmakról, és a szinte követhetetlen katolikus vallásos népi hiedelmekről.
A böjtről általában a legkülönbözőbb téves felfogások terjedtek el.
Van, aki szerint a böjt csak bizonyos ételektől való tartózkodást jelent.
Egy másik durva felfogás szerint a böjt, az imádsággal párosulva, mintegy kényszerítő erővel hat Istenre.
Ezek bizony igen messze állnak a valóságtól.

Amint ismeretes a római egyházban kemény szigorral megkövetelik híveiktől a negyven napos böjtött.
A katolikus egyház ma is a következőket tanítja: A bűnök alóli feloldozást csak katolikus egyházi személy adhat, de csak abban az esetben, ha a hívő TELJESÍTETTE a katolikus egyház által szigorúan előírt bűnbánati cselekedeteket:
GYÓNÁS, MEGBÁNÁS, JÓVÁTÉTEL, BÖJT, VEZEKLÉS, BÚCSÚ, ZARÁNDOKLAT.
Szerintük, a búcsú a bűnökért járó túlvilági büntetés részleges vagy teljes ELENGEDÉSE.
A történelemből tudjuk, hogy a római egyház szerint, ha valaki megvásárolta a búcsúcédulát, akkor a pápa (vagy annak megbízottja) megbocsátotta a bűnöket, sőt elengedhette az imákból, böjtölésből és zarándoklatból álló egyházi penitenciát.
Talán nem is szükséges mondanunk, hogy mindezek a legtávolabb állnak a Szent Biblia tanításától, Isten akaratától. Ez csupán a római katolikus egyház akarata, évszázadok óta bevett gyakorlata.
***

Ma azt már csak kevesen tudják, hogy mi protestánsok is böjtölünk az Úr Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedéseire emlékezve. Ezért számunkra a Nagypéntek, minden tekintetben egy rendkívüli nap az évben. Tessék megbecsülni, és hálaadással értékelni ezt a napot. Az Úr Jézus Krisztus egyetlen és tökéletes keresztáldozatának napját.

Ha valaki biblikusan akar szólni a böjtről, az nem kerülheti meg az Ézsaiás 58-ban kijelentett útmutatás világosságát.

"Nekem az a böjt tetszik" mondja az Úr: amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, szabadon bocsátod az elnyomottakat." (Ézsaiás 58,6)

***

"Nekem az a böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket." mondja az Úr.
Nézzünk szokásainkra.
Bilincseket nemcsak másokra rakhatunk, hanem bizony magunkra is.
Elképesztő milyen megkötözöttek vagyunk Isten nélkül.
Gondoljuk át, hogy rendben van az életvitelünk?
Az Úr Jézusért, aki életét adta értünk a kereszten, miről tudunk önként lemondani?
Nézzük a mai bilincseket:  Pl. hitvány Tv műsorok, igénytelen könyvek, brutális filmek, szennylapok, ördögi zene, züllött szórakozóhelyek, babonaságok, gonosz szenvedélyek, stb.  Bizony van miből megtérni!

"... Nekem az a böjt tetszik, ha nem beszélsz álnokul." Ézsaiás 58,9
Nézzünk a beszédünkre.
Azt hiszem, ebben a tekintetben mindenkinek van mit levetkőznie! Haladéktalanul vizsgáljuk meg hitünk értékmutató és ellenőrző szűrőjén a szókincsünket, beszédünket, durva szavainkat, az istentelen világból észrevétlenül átvett szlogeneket, megfontolatlan, sebző kijelentéseinket. Van mit elhagyni.

" ... Nekem az a böjt tetszik, ha kenyeret adsz az éhezőnek." Ézsaiás 58,10
Nézzünk a kezünkre.
Ebben a mai szeretetlen és értékorientált világban, ahol csak kapni szeretünk,- meg kell tanulnunk adni is.
A krisztusi lelkület azt diktálja, hogy meg kell tanulnunk látni, az irgalmasságot gyakorolni.
Szeretetből meglátni a rászorulót, és készen lenni bármikor a segítésre.
Isten Lelke által mindez lehetséges, mert szabadok lettünk rá!
Tudjuk azt, hogy Krisztus nélkül képtelenek vagyunk a helyes böjtre, az önmegtartóztatásra, a szeretet gyakorlására.

***

Mindezek mellett a legfontosabb, amit minden keresztyénnek tudni kell,
hogy a megtérés mindig ÉLETBÖJTTEL folytatódik,
és egy ÉLETSZENTSÉGBEN teljesedik ki.
Életünk minden szegmensét tudatosan Isten hatalma alá kell helyeznünk.

• Kálvin János így tanít az önmegtagadásról:
• „Ha Isten dicsőségét keressük, magunkat meg kell tagadnunk. A keresztyén ember legyen kész és hajlandó emlékezetébe vésni azt, hogy élete minden pillanatában Istennel kell számolnia.
• A keresztyén ember minden cselekedetét Isten törvényéhez méri, és titkos gondolatait is az ő akaratának veti alá. Ha valaki megtanult mindenben, Istenre figyelni, megszabadul minden hiábavaló kívánságtól.
• Magunk megtagadása,  -amit Krisztus oly szorgalmasan parancsolt kezdettől fogva tanítványainak,-  végül szívünk minden kívánságát URALNI fogja.

„Ekkor ezt monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16,24)

Az önmegtagadás elve nélkül az ember vagy belemerül a legvaskosabb gonoszságokba, minden szégyen nélkül, vagy pedig ha mutatkozna is benne valami erény, megrontja a dicsvágy gonosz szenvedélye... Az emberi lélekben a vétkek sokasága rejtőzik, ezekre pedig az egyetlen ellenszer A KERESZTYÉN ÖNMEGTAGADÁS.

 

Tudatosan törekedjünk tehát a krisztusi megszentelt életre, életvitelre, mert aki ezt figyelmen kívül hagyja, az elbukott a keresztyén élet alapvizsgáján.

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat." Zsidókhoz írt levél 12,14

-A Krisztust követő ember átruházhatatlan felelőssége, hogy a legkomolyabban vegye Megváltóját.
-Minden körülmények között a krisztusi indulat szerint éljen.
-A Krisztust képviselő ember tehát nem akárki, hanem a legnagyobb felelőséggel fölruházott rendkívüli személy, aki odaszentelt életben a megszentelődés útján halad a keskeny úton.
-A hívő ember csak az Ige folyamatos szem előtt tartásával a Lélek vezetésére összpontosítva maradhat állandó, élő, eleven és szoros kapcsolatban az Úrral!
Csak így lehet a keresztyén élet, Krisztusban megújult, megerősödött, megedződött, megáldott, boldog és megszentelt élet.
Nekünk is, mint Pál apostolnak minden esetben, az Úr Jézus Krisztusra, mutató életet kell élnünk minden helyzetben.
Akinek Krisztusa van, teljes öröme van, mert csordultig van a szíve Isten iránti szeretettel.
Akinek a szíve megnyílt az Úr Jézus előtt, ott a Szentlélek által új élet fakad és elkezdődik a legáldottabb élet.
Boldog ember az, aki ma tudatosan az Úr Jézus Krisztusnak szenteli életét és eltökélt határozottsággal végig követi őt.
Adja meg az Úr, hogy mi ilyen boldog gyermekei lehessünk Istennek.

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

 

III.

PÁL APOSTOL AJÖVENDŐ ÍTÉLETET HÍRDETTE

·         24 Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.  25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele." (Apostolok Cselekedetei 24, 24- 26)

Pál apostol a keresztyén hitünkről, azon belül az eljövendő ítéletről beszélt Félixnek, aki ettől megrémült, megrettent, megijedt. Nem ok nélkül rémült meg.  Pál apostol minden bizonnyal idézte Félixnek az Úr Jézus kijelentését az utolsó ítéletről. Tudjuk, hogy az apostol sokszor rávilágított arra, hogy mindenkire IGAZSÁGOS ÍTÉLET vár.
Többek között erről beszélt az Athéni prédikációjában is:

„Azért rendelt egy napot, amelyen IGAZSÁGOS ÍTÉLETET MOND majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból." (Apostolok Cselekedetei 17, 31)

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy Isten egy FÉRFI ÁLTAL fog gyakorolni igazságos ítéletet, akit erre kiválasztott, és feltámasztott a halálból.
Ő, az Úr Jézus Krisztus,  Aki a Messiás, Isten Fia, Dávid Fia, Emberfia, aki az Immánuel.
Ő a Kiválasztott. Ő az, aki a halálból feltámadt.
Ő általa fogja megítélni a világot, minden embert.
Őt senki nem mellőzheti, mert Ő megkerülhetetlen.

 

Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat?

"Az, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből azt a Bírót (Jézus Krisztus), aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett; hogy Ő minden ellenségét, akik nekem is ellenségeim, örök kárhozatra veti, engem pedig az ő többi választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz."     (Heidelbergi Káté 52.)

 

Isten, mi alapján fog Isten ítélni?

Ez minden ember számára a legmegszívlelendőbb kérdés kell legyen!

A Szent Biblia világosan szól arról, hogy minden ember a halála pillanatában Isten elé fog állni, és végleges, változhatatlan helyre és állapotba kerül.

Minden azon dől el, hogy az utolsó pillanatáig hogyan viszonyult
saját Teremtőjéhez,   
a világ Megváltóhoz, az Úr Jézus Krisztushoz
és Isten örök Igéjéhez, a Szent Bibliához.

Minden ember élete során háromféleképpen viszonyulhat a Szent Bibliához!

A.) KRISZTUSKÖVETŐKÉNT      Tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hittel

B.) KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT    Hitetlen, tagadó, ateista, antiteista, agnosztikus hozzáállással

C.) BIZONYTALANUL                Vallásoskodó, kételkedő, felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállással

 

A Szent Biblia állítja, hogy az utolsó ítéletkor pedig csak kétféle ember lesz.

A.) ÜDVÖZÜLŐK (Atyám áldottai), akik az örök életre jutnak.

B.) ELKÁRHOZÓK( átkozottak), akik az örök tűzre (gyötrelemre) jutnak.

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)

 

„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,18)

 

„Ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jelenések 20,15)

***

Nem csoda, hogy Félix számára (félelmében) ijesztő lehetett az ítéletről hallani.
Ő elzárkózott, és a szíve is bezárkózott az evangélium számára.
Nem élt az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt egyértelműen visszautasította azt.
Sokan vannak így.   A kételkedők, a Félixek azóta sem fogytak el, akad belőlük ma is bőven.
Akik az Isten igazságos ítéletéről hallani sem akarnak, sőt hitünket lenézik, lesajnálják, böcsmérlik.
Volt az egyháztörténetben hitünket sértő megnyilvánulás bőven.
DE IGAZSÁGOS ÍTÉLET IS VOLT, ÉS LESZ, MIVEL AZ NEM MARADHAT EL.

 

„Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik." (Zsidók 9, 27)

(Az utolsó ítélet: Máté evangéliuma 25, 31-46)

 

***

Kálvin János így nyilatkozott Isten ítéletéről:

„Istennek az elvetettek iránti bosszúja súlyosabb mindenféle más gyötrelemnél, és rettenetet kelt. Ezen kívül jegyezzük meg, hogy a tűz ÖRÖK lesz, akárcsak a hívőknek megígért dicsősége is. Azok az emberek, kiket az evangélium az üdvösségre hív, INKÁBB a Sátánt választják pusztulásukra, és VISSZAUTASÍTVÁN az üdvösség szerzőjét, ÖNKÉNT ADJÁK MAGUKAT erre a nyomorúságos sorsra. Vétkükben nyilvánvalóvá válik pusztulásuk oka: VISSZAUTASÍTJÁK AZ ELHÍVÁS KEGYELMÉT. Az elvetettek megtudják: az utolsó napon meddő lesz minden kifogás, amivel most áltatják magukat. Azt képzelik, megvetésükért nem jár büntetés? Az Úr azzal dönti porba önelégültségüket, hogy rámutat: egykor majd (bár túl későn) rá fognak érezni arra, AMIT MOST SEMMIBE SEM VETTEK".

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el."
Ezzel azt mondja, hogy ha meg nem tértek, BIZTOSAN ELVESZTEK,
de ha megtértek, garantáltan NEM VESZTEK EL.
Isten egyetlen bűnt sem hagy büntetlenül.
„Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." Róma 14,12
Egy biztos, hogy nekünk még van lehetőségünk megmenekülni, mert Istenünk nagy kegyelméből ma még élünk!
Ma még komolyan vehetjük Isten figyelmeztetését az életmentő evangéliumot. „Készülj Istened elé!" (Ámos 4,12)

 

Nem tudhatjuk, hogy meddig vagyunk még itt a földön,

de azt biztosan tudjuk, hogy egyszer számot kell adnunk életünk felől!

Ezért nincs sürgősebb feladat a megtérésnél!

 

Az Úr Jézus először, mint Megváltó jött ebbe a világba,

másodszor pedig, mint ennek a világnak ítélő Bírája érkezik vissza.

Akkor már nem lesz mód bármit is megváltoztatni.

Amilyen lelki állapotban talál, aszerint fog ítélni.

(A gazdag és Lázár története: Lukács ev. 16,19-31)

 

Isten ítélete MINDÖRÖKRE szól:
Ítélete: VÉGLEGES,
IGAZSÁGOS,
JOGOS,
HATÁLYOS,
JOGERŐS,
MEGFELLEBBEZHETETLEN.

 

Minél hamarabb készüljünk fel ama napra, amikor Isten elé kell állnunk!  Az Úr Jézus mondja: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Embernek Fia." (Máté 24,44)

***

Ma hallhattuk az Úr Jézus szigorú figyelmeztetését.
Igyekezzünk minél hamarabb megbékülni Istennel, mert mindannyian az ítélet felé menetelünk.
Ha bűneinkben ér a halál, annak rettenetes következményei lesznek!
Ne legyünk képmutatók, ne tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, és ne mentegetőzzünk, ne keressünk kifogásokat, hanem minél hamarabb bánjuk és valljuk meg bűneinket!
Ne haljunk meg bűneinkben, hanem éljünk az Isten által felkínált kegyelemmel, a bűnbocsánat lehetőségével.
Fogadjuk el a történelem legnagyobb „JELÉT"; Jézus Krisztust személyesen!
Mi bűnös emberek, csak az Ő érdeméért, a mi érettünk meghozott keresztáldozatáért kaphatunk bűnbocsánatot és örök életet. Más esély, más megoldás, más lehetőség nincs!
„Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban". (1 János 5,12)

A hívő ember tudatosan készül Megváltó Urával, Jézus Krisztussal való örök és boldog találkozásra.
Tudja, hogy a történelem eseményeinek irányítása ma is az Ő kezében van és ott is marad örökre, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

Keresztyénnek lenni a legnagyobb megtiszteltetés a földön.
A Krisztuskövető ember élete, hitben, szeretetben, kegyelemben és igazságban létezik, történik.
A hívő ember az Úr Jézus Krisztust képviselheti az emberek között: szavaival, tetteivel, egész lényével. Nincs ennél áldottabb küldetés!

Trencsényi László
református lelkipásztor