A MŰVÉSZETEKRŐL

 

„Adj helyet Krisztusnak, és mindenki mástól tagadd meg a belépés jogát!” (Kempis Tamás)


„Semmit se helyezzetek Krisztus elébe.” (Nursiai Benedek)

...

Aurelius Augustinus: VALLOMÁSOK (CONFESSIONES)

Kérdés, hogyan eszközölted az ég és föld teremtését? Mi volt e nagy munkád szerszáma?

Bizonyos, hogy nem földi művész módjára működöl. A művész anyagból alakít szobrot, s lelkének művészereje indítja, hogy ilyen vagy olyan formát adjon neki, aminő lelki szemei előtt lebeg; s honnan venné a művészi képességet, hacsak lelke nem a te kezed alkotása volna? - Formát ad tehát az anyagnak, például az agyagnak, kőnek, fának, aranynak és más hasonló dolognak, amik rendelkezésére állanak s alkalmasak arra, hogy a művész alakítsa őket.

De lehetséges volna-e ez az egész eljárás a te teremtő működésed nélkül? Te teremtetted a művész testét s tőled van a lelke is, mely kezeit vezeti; te alkottad az anyagot, amelyből alakíthat valamit; te adtad képességét, amely művésszé avatja s amelynek erejében belül folyton látja azt, hogy mit kell künn cselekednie; te adtál neki érzékeket, hogy közvetítsék lelkétől az anyagba azt, amit csinálni akar, s viszont jelentést tegyenek a léleknek a végzett munkáról, hogy a lélek a benne vezérkedő igazsággal tanácsot üljön, jó-e az, ami addig történt?

Ez mind téged dicsér, a mindenek alkotóját.

De hogyan teremtesz te? Hogyan teremtetted, Istenem, az eget és a földet? Világos ugyanis, hogy nem égen vagy földön teremtetted az eget és a földet, nem is levegőben, vagy vízben, hisz ezek is odatartoznak az éghez és földhöz; nem a világegyetemben alkottad a mindenséget, hiszen mielőtt elkezdte létezését, nem volt hely, ahol teremthettél volna. Semmi sem volt kezed ügyében, hogy abból alakíthattad volna a világot; honnan is lett volna az a nem tőled származó anyag, amit tovább alakítottál volna? Hiszen minden létezésnek te vagy a forrása!

Az az igazság tehát, hogy szóltál és meglettek, vagyis: igéd erejében teremtetted a világot.

...

Az emberformálta művészi szépre ugyanez vonatkozik, mert a művész - akár tud róla, akár nem - az isteni szépség ihletésében és erejében alkot: "minden szépség, amely a művész lelkéből átmegy keze alkotásába, a minden lelkek fölött ragyogó szépségből ered" (Confessiones, 10,34,51).

...

MILYEN LENNE A VILÁG AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYE NÉLKÜL?

A keresztyén hit, mint a világtörténelem egyik legerősebb motorja, évezredeken át előre vitte az emberiséget.

Fölsorolhatatlan, hogy milyen áldásos hatása van hitnek a világban, minden téren. Így a tudomány, vagy a kultúra terén is.


Milyen lenne a világ a keresztyén MŰVÉSZETEK nélkül?

Nem épült volna sok ezer katedrális, dóm, templom, amelyek ma világörökség kincsei közé tartoznak.

Nem születtek volna meg olyan egyházi témájú művek, mint, Leonardo, Michelangelo, Raffaello Santi, Albrecht Dürer, Rembrandt, vagy Munkácsy Mihály alkotásai.

Milyen lenne a világ a keresztyén ZENEMŰVÉSZET nélkül?

Nem gazdagították volna a világot olyan Krisztus által ihletett csodálatos zeneművek, mint J.S. Bach, Georg Friedrich Händel, vagy Liszt Ferenc, Kodály Zoltán művei.

Fölsorolhatatlan, hogy milyen áldásos hatása van a mi keresztyén hitünknek a világban, így a MŰVELŐDÉS területén is.

A keresztyénség tette a legtöbbet tette annak érdekében, hogy megszűnjön a rabszolgaság. Gondoljunk csak az Úr Jézus anyaszentegyházában uralkodó szabadságra, szeretetgyakorlásra, egyenlőségre és a testvériségre.

A keresztyénség elterjedése volt a motorja a kultúrának, a közoktatásnak, iskolák, egyetemek alapításának. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy keresztyénség tette a legtöbbet, hogy kivezesse az emberiséget a tudatlanság sötétségéből

...

 

A MŰVÉSZETEK MŰVÉSZETE

Az Úr Jézus Krisztusról való bizonyságtétel, az örök evangélium hirdetése a legtapintatosabb és a LEGÉRZÉKENYEBB terület. Ez a lehető LEGNEHEZEBB, de a LEGNEMESEBB feladat is egyben. Nyugodtan nevezhetjük a művészetek művészetének. Úgy is kell hozzáállni, értékelni és kezelni.

A Krisztusról szóló bizonyságtételben konkrétan és határozottan föl kell ragyogtatni az egyetlen megoldást Őt, mint aki: VIA, VERITAS ET VITA! Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam!" (János írása szerinti szent evangélium 14. fejezet 6.vers.)

Bizonyságtételünk akkor lesz Isten előtt kedves, ha imádságos szívvel mindenben a Szentlélek jelenvaló erejére támaszkodunk, és az Úr Jézus Krisztus szabadító kegyelmét állítjuk a középpontba, Őt dicsérjük és magasztaljuk, az eredményességét pedig teljes mértékben Istenre bízzuk. Az Úr Jézus Krisztus önfeláldozó szeretete a LEGMEGHATÁROZÓBB az emberiség történelmében. Az Ő személye örökre megkerülhetetlen.
Kétezer éve az Úr Jézus Krisztus keresztje kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában. Kétezer éve a Tőle kapott kegyelmi időben élünk, mivel mindezideig az Ő irántunk való minden ismeretet meghaladó szeretete által (Ef 3,19) és irántunk való drága kegyelme által (Rm 11,5) tartotta meg a világot.          (Trencsényi László)

***

Bibliai művészet

A SZÉP iránti érzék a Bibliában is jellemző.
Az elhívás és isteni lélekkel való betöltetés eredményének látja, ha valaki a MESTERSÉGEKET művészi színvonalon tudja gyakorolni (2Móz 31,1kk). A Biblia nagy része KÖLTÉSZET, de a prózai részek is tele vannak erőteljes megfogalmazásokkal. Nem véletlenül lett a Biblia sok művészi alkotás ihletője.

...

A keresztény művészet irodalma, a keresztyén képzőművészet, az énekek, zsoltárok közvetlenül a Bibliából erednek. A művészeti enciklopédikus szaklexikonok, a művészettörténeti fogalmakat, művészek életművét, stílusokat, művészeti ágakat (festészet, szobrászat, építészet, iparművészet) és korszakokat dolgozzák fel.

A művészet (gör. tekhné, lat. ars): az emberi alkotó erő és tehetség egyik legmagasabb rendű, új szellemi szintet teremtő megnyilvánulása.
Alanya a művész,
tárgya a szép, igaz és jó.

A művészet a mindenkori valóságból indul ki, annak állandó és változó összetevőivel dolgozik, a feszültségekből harmóniát rendezve.
A mindenkori művelődési környezetből nő ki, s az egyéni vagy közösségi alkotó meggyőződése hatja át.
A műalkotást meghatározza a művész képességeinek minősége és lelkülete.
A hangzó művészetek lényegükben annyiban különböznek a képzőművészetektől, hogy anyaguk a hang és a nyelv, világuk időbeli, s hatásukban az érzelmi tényezők az értelmieknél általában erősebben érvényesülnek. (Kat. lex.)

Johann Sebastian Bach kantátái közül számos foglalkozik az Úr Jézus életének különféle epizódjaival. „A mélységből kiáltok feléd, Uram…” kantátájában nem ír le „eseményt”, csupán gondolatot, érzelmet, hitet fogalmaz meg rendkívül kifejező módon. Liszt Ferenc 13 esztendőn át érlelte, csiszolta Krisztus oratóriumát, melyben végigköveti Jézus egész életét. A Getszemáni kertben kezdődik a befejező rész, a Passió és feltámadás. A tétel legmonumentálisabb szakasza a „Stabat mater”, amely a keresztre feszített Jézus szenvedésének és halálának költői megfogalmazása. Nagy művét Liszt húsvéti himnusszal, Krisztus feltámadásának örömhírével zárja le.

Megszámlálhatatlan nemcsak a hálás zenehallgatók, de azon hívők sokasága is, akik hitüket olyan dallamokkal táplálták, melyek a Biblia örömhíre hatására, hívő szívből fakadtak és a liturgia részei lettek, vagy alkalmas segítséget nyújtanak a liturgia méltó végzéséhez. A zeneművészetben s az énekben a hit így vált túláradó örömmé, szeretetté és bizalomteljes várakozássá a szabadító Istenre. (RM)

...

Áprily Lajos:

Fiamnak

Voltam alkonyba búgó tíbia.
Te légy jövendő gondolat-csatán
piros hajnalba búgó trombita.

Voltam romokra hulló permeteg.
Légy villámtól feszülő éjszakán
rontó, teremtő nyári fergeteg.

Voltam pennában sercegő erő.
Légy kohófényben sújtó kalapács,
idők üllőjén konduló verő.

Voltam lepattant húrú hegedű.
Légy boltozat-rendítő orgona,
echót riasztó, dörgő zengzetű.

Voltam haszontalan műhely-salak.
Te légy titkos szépségű, ritka kő,
miből a művész óriást farag.

Voltam tört palló szikkadó eren.
Légy zajló árban jég- s hullámtörő,
acélos élű és könyörtelen.

Voltam sötét, lomos hajófenék.
Te légy hajókosár árboctetőn,
ahonnan tárul tenger-messzeség,
s amíg alant hullámcsapás üvölt,
szálljon belőled lélekrengetőn
remények új igéje szerteszét:
Föld!

 

 

...

- THOMAS ALVA EDISON -
fizikus -

" Csodálattal adózok minden mérnöknek,
de különösen köztük a legnagyobbnak: Istennek."

...

- SAMUEL MORSE -
- 1791-1872 -
- fizikus-feltaláló -
"Találmányaimért több kitüntetést kaptam
Amerikából és Európából is, de sohasem
gondoltam,hogy az én érdememröl volna szó.
Az elektromosság is Isten ajándéka.
Ime mily nagy dolgot cselekedett Isten."

...

- JOHANNES KEPLER -
- 1571-1630 -
- matematikus,csillagász -
"Hálás vagyok Istennek azért,
hogy látnom engedi teremtett
alkotásaiban a szépséget."

...

- JAMES IRWIN -
- 1930¦ -
- ürhajós -
" Ha Istent keresed, Ö igy szól hozzád:
Itt vagyok! Nem láthatsz meg, de én vagyok a fény
amelyben mindent látsz. Nem hallhatsz s mégis kezed
ereje vagyok, cselekszem akkor is ha nem ismered
utjaimat s alkotok akkor is, ha müvemet nem ismered."

...

- JAMES JEANS -
- 1877-1946 -
- fizikus -
"A modern természettudományos
elméletek olyan Teremtö elképzelésére kényszeritenek
bennünket, aki téren, idön kivül dolgozik,
pontosan ugy ahogy a müvész is a vásznon kivül van"

...

HEINRICH HEINE
1797-1856
költö

Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, nagyon érzékennyé válik, meglágyul, szeretne Istennel és a világgal megbékélni. (...) Azok a versek, amelyek félig-meddig a jó Isten elleni durvaságokat tartalmazták, aggódó buzgósággal kiszolgáltattam a lángoknak. Jobb, ha versek égnek el, mint a rímfaragó. Igen, ahogy az emberi lényekkel, úgy a Teremtővel is megbékéltem felvilágosult barátaim legnagyobb bosszúságára, akik szemrehányást tettek erről a régi "babonába" való visszaesésemről, ahogy ők az Istenhez való hazatérésemet nevezték.

 

---

„Mi a művészet? Szépséggé rögzített emberi megnyilvánulás."

Weöres Sándor

...

„Ars longa, vita brevis.” [arsz...brevisz] - 'A mûvészet hosszú, az élet rövid'.

Latin változata Hippokratész elsõ aforizmájának: Ho biosz brakhüsz, hé de tekhné makré.

Az élet rövidségével a mûvészet alkotásainak maradandóságát állítja szembe; gyakran olvasható mint múzeumok, képtárak felirata.

...

Natura artis magistra [...artisz magisztra] - 'A természet a mûvészet tanítója'. Latin maxima.

...

L'art pour l'art [lárpur lár] - 'A mûvészet a mûvészetért', azaz öncélú mûvészet; a múlt század második felében fõleg francia irodalmi körökben kialakult eszmék foglalata (Th. Gautier), de lényegében azonos elveket vallott az angol Wilde (All art is quite useless) és sokan mások.

Magát a ‚ kifejezést Victor Cousin fogalmazta meg Filozófiai kurzus címû írásában:

Il faut de la réligion pour la réligion, de la morale pour la morale, et de l'art pour l'art

('A vallás a vallásért, az erkölcs az erkölcsért és a mûvészet a mûvészetért kell, hogy legyen').

...

Mutatis mutandis [mutátisz mutandisz] - 'a szükséges változtatásokkal'.

Latin formula, amely az összehasonlított dolgok, helyzetek közötti különbségre hívja fel a figyelmet, pl. „a klasszicista mûvészet, ‚, éppúgy az antik mintákhoz nyúlt vissza, mint a reneszánsz". Pontos értelme: 'a megváltoztatni valókat megváltoztatva'.

...

In der Kunst ist das Beste gut genug [...kunszt iszt dasz beszte...] - 'A mûvészetben csak a legjobb elég jó'. Német szállóige Goethétõl (Római utazás)

...

Poeta non fit sed nascitur [szed naszcitur] - 'A költõ nem (azzá) lesz, hanem (annak) születik', vagyis: a költészet (s általában a mûvészetek) gyakorlásához nem elegendõ a képzés, a felkészülés, ha a született tehetség hiányzik. Õsi latin közmondás, ismeretes Poeta nascitur, non fit alakban is.

...

Septem artes liberales [szeptem artesz liberálesz] - 'hét szabad mûvészet'.

A középkori iskolákban oktatott hét tantárgy összefoglaló latin megnevezése.

Ezek alsó szintjét alkotta a grammatika, a retorika és a logika együttese, a trivium (innen a triviális szó 'primitív, közönséges' értelme),

a felsõ szint, a quadrivium pedig az arithmetikából, a muzsikából, a geográfiából és asztronómiából állt.

A hét tárgy memorizálására hexametert is alkottak:

Lingua, Tropus, Ratio, Numerus, Tonus, Angulus, Astra ('Nyelv, Szókép, Értelem, Szám, Hangzat, Szög, Csillagok').

...

...

Istent méltóképpen dicsőíteni csak isteni eredetű énekekkel (zsoltárok,dicséretek), és zenével (Musica Sacra) lehet.

 

"A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló
rejtelmesnek, az isteninek érzéki visszaadása.
„A zene lelkem lélegzetvétele, s egyszersmind imádságom és munkám." 
(Liszt Ferenc)

...

A művészet épp olyan szükséglete
az embernek, mint az evés és ivás.

Dosztojevszkij

 

...

A művészetekről
Isten és ember között nincs megszakítatlan folyamatosság! A bűn elszakította a kapcsolatot. Az ember világából nem vezet út Istenhez. A mi útjaink nem Isten útjai. Az egyetlen út számunkra Isten útja hozzánk: Jézus Krisztus, a testté lett ige, aki maga az út, az egyetlen út. („Senki sem menet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14,6)

A bűnös emberek gyülekezete és a kegyelmes Isten között csak az ige hozhat létre kapcsolatot! Istentiszteletünket csak az ige teheti istentiszteletté. Erre semmiféle művészet nem képes. Vagyis a művészetnek az istentiszteletben nincsen alkotó jelentősége. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a művészet igen alkalmas arra, hogy valláspótlék legyen. Hogy elhitesse önmagáról: tud közvetíteni Isten és ember között.

Az ember pedig igen hajlamos arra, hogy a művészetet bálványként tisztelje. E meggondolásból száműzi Kálvin az istentiszteletből a művészetet, még az orgonát is. Viszont a művészet kezdettől fogva jelen volt és ma is jelen lehet a keresztyén gyülekezet istentiszteletében. Az ember művészi képességét nem zárja ki az istentisztelet, hanem befogadja, regenerálja, visszaadja eredeti rendeltetésének. Az ember művészi képessége az istentiszteletben találja meg igazán önmagát. Akkor, amikor Isten szabadító kegyelme által újra megtanulja Isten dicséretét.


A művészetnek az istentiszteletben szolgáló jelentősége van. Diakóniai szerepének alázatos vállalása éppen annak a felismeréséből következik, hogy egyes egyedül az ige teszi az istentiszteletet istentiszteletté! A művészetek az istentiszteletben tehát nem az ige mellett, hanem az ige szolgálatában fejtik ki működésüket. De még ezt sem úgy, hogy maguk válnának közvetlenül igehirdetéssé, hanem úgy, hogy az igehirdetés mondanivalójának és az erre adott feleletnek tolmácsolói legyenek. Céljuk pedig nem az, hogy egyszerűen gyönyörködtessenek, hanem hogy az Isten munkái által keltett „gyönyörűség” kifejezésével építsenek („A te bizonyságaid én gyönyörűségem” Zsolt 119,24).

Az ige szolgálatában álló művészet felragyogtatja Isten dicsőségét. Így a művészetre is áll: „Mindenek épülésre legyenek.” (1Kor 14,26). Az orgona is akkor tölti be rendeltetését az istentiszteletben, hogyha diakóniát akar végezni, azaz, elősegíti a gyülekezet „egy szájjal, egy szívvel” való dicséretét. És nem akkor, ha „második szószékké” akar lenni. A művészeteket hagyományos módon két csoportra oszthatjuk: a) szellemi művészetek, melyek szellemi kifejezőeszközökkel dolgoznak. Szellemi művészetek a költészet és a zene. b) a képzőművészetek valamilyen anyagot használnak arra, hogy általuk megjelenítsenek érzék feletti tartalmat. Ilyenek a szobrászat, festészet és építészet. A szellemi művészetek minden időben érvényesültek az istentiszteletben.

A zene és költészet előtt minden templom ajtaja mindig nyitva áll. Ezért az istentisztelethez kezdettől fogva hozzátartozott a gyülekezeti ének, amely két művészetet egyesit: a zenét és a költészetet. A képzőművészetek az istentisztelet helyének és eszközeinek elkészítésében jutnak szóhoz. Nincs külön református templomépítési stílus és nincs szakrális építészetünk. Aminthogy az istentiszteletnek sincs különleges szakrális nyelve (mint pl. a latin), hanem a mi közönséges nyelvünkkel dicsérjük Istent. Nincs külön profán művészet és szakrális művészet!

A közönséges művészi képesség az, amelynek az istentiszteletben szolgálatot kell végeznie. A templom építésénél és berendezésénél is a képzőművésznek általános művészi képességét kell használnia, de oly módon, hogy azzal Istenhez való kapcsolatunkat kifejezze és erősítse. Például a szószék elhelyezése olyan legyen, hogy az igehirdetést hallani, és az igehirdetőt látni lehessen.

Az összegyülekezés helye ne legyen csúnya, kopott, éktelen. Képek és szobrok ne legyenek a templomokban, mert ez együtt járhat azzal, hogy nekik mágikus jelentőséget tulajdonítunk. Összefoglalva: a művészetnek az istentiszteletben nem lehet alkotó (konstitutív) jelentősége. De megjelenhet ott és az ige szolgálatába állhat. Ez azért fontos, mert az igétől független művészet hajlamos arra, hogy démoni erők uralma alá kerüljön és alkotásaival a Teremtő helyett a teremtmény imádására csábítson.

A Biblia (Ó- és Újszövetség) tanítása az éneklésről
A pátriárkák korából csak Jubálról, illetve Lámek énekéről történik említés (1Móz 4,21, 23-24). Mózes kora már kultuszteremtő idő volt: a Veres-tengeri ének már szinte gyülekezeti ének volt (2Móz 15, az egész nép: férfiak és asszonyok — ének, hangszer és tánc). A 4Móz10-ben olvashatjuk, hogy Mózes két ezüstkürtöt készíttetett. A szent ládával kapcsolatos harci ének a 4Móz 10,35-36-ban, a „Kút-ének” pedig a 4Móz 21,17-ben található. Az Ároni áldást a papok valószínűleg éneklő hangon mondták (4Móz 6,24-26). Mózes halála előtti ének egyéni ének (5Móz 32). A mózesi korral megindult kultuszformálás fejlődési folyamattá válik és csúcspontját Dávid istentiszteleti reformjával éri el (1Krón 16).

Egyre világosabban kirajzolódik a Biblia azon tanítása, miszerint az éneket maga Isten adja övéinek szájába, mint az Ő ajándékát, abból a célból, hogy vele Őt szolgáljuk (5Móz 31,19-22, 30; Zsolt 40,4). Valószínűleg liturgikus módon, énekelve előadott imádság Debóra és Bárák éneke (Bírák 5), valamint Anna hálaéneke (1Sám 2).

Az ún. király-énekeknek jórészt még profán politikai tartalmuk van, de már kultuszi megvilágításúak. Bennük Isten áll a középpontban, és az ábrázolt király már a Messiásra mutat (az ún. király-zsoltárok a következők: Zsolt 2; 18; 20; 21; 45; 72; 89; 101; 110; 132; 144.

Másrészt a Zsoltárok könyve gyakran úgy utal Istenre, mint Királyra: Zsolt 2; 6; 10; 16; 24,7-8,10; 29,10; 44,5; 47,3,7-8; 48,3; 68,25; 84,4; 95,3; 98,6; 99,4; 145,1; 149,2). De az istentisztelet gazdagítására felhasználták a táncot, zenét, énekbeszédet is (2Sám 6,5-14).

A jeruzsálemi templom elkészülte után abban naponta folytattak énekes-zenés istentiszteletet. A papok fúvós zenekaráról a 2Krón 5,12 tudósít. A kosszarvból készült nagy kürttel, a sófárral az újévet jelentették be (3Móz 23,24). Az alsó papság énekesés zenészrendje három nemzetségre oszlott (Ászáf, Hémán és Jedutun fiaira), és 24 szolgálati osztályba volt sorolva.

A szenthelyen külön helyük volt az égő áldozati oltártól keletre. Pompás volt, amikor az együttes megszólalt (Neh 12,27-). Az előénekes kezdte (Neh 11,17), a kar átvette a szót, sőt, néha két kar énekelt váltogatva, amint azt Nehémiás templomépítéséből is tudjuk (Neh 12,27-). A karok mindig egyszólamúan énekeltek.

Az énekeket hangszerek kísérték, úgymint: húros-, fúvós- és ütőhangszerek (dobok, csörgők, cintányérok). A liturgikus énekekre vonatkozóan nincsenek egészen pontos ismereteink, de tudjuk, hogy a sátoros ünnep alkalmával a „grádicsok énekeit”, az ún. zarándok zsoltárokat énekelték (120-134). Az ünnep utolsó napján pedig a Hallel-zsoltárokra került sor (113-118).

.....................................................................................

 

"A XX. századi kereszténység viszonya az alkotóművészetekhez korántsem tekinthető problémátlannak. Ennek nyilvánvaló tünete az, hogy – legtöbbször a Szentírásra való hivatkozással – a hívő közgondolkodás a giccset részesíti előnyben mind az irodalomban, mind a zenében, mind pedig a képzőművészetben.

Ha azonban az önmagát kinyilatkoztató szuverén Istenben hiszünk, akkor azt sem írhatjuk elő neki, hogy kit áldjon meg tehetséggel, és kit ne: a mélyen hívő Bachot vagy a botránkoztatást el nem mulasztó Mozartot; a szerzetesi magányban alkotó, szelídségéről és hitéről is híres Fra Beato Angelicót vagy a mindig kényelmetlen Michelangelót…" Visky András

...

Babits Mihály: Művész imája

Adj nyálat ajkaimnak, Isten,
adj termékeny kilenc esztendőt,
hogy hangos, unokás vasárnap
üdvözítse az új teremtőt!

Adj napjaimnak szőkeséget
és éjeimnek barnaságot,
hogy virágától gyökeréig
végigszagoljam szent világod!

Naptól, sártól és virágvértől
csatakossan állok előtted:
mind, amit adtál, elfogadtam:
áld meg áldódat, követődet!

...

 

Babits Mihály: Tudomány és művészet
Dienes Pálnak és Valériának

Ezeket a jegyzeteket egy művész írta, aki néha a tudományról álmodott.

1. Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamarái, a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőlük leülepedett fogalmak drága gyűjteménye. Az élet friss szőlejéből pompás bort sajtolunk és hasznos ecetet: azokat hordjuk e végérhetetlen, homályos pincékbe.

2. Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt; mint csápja vajon? vagy parazitája? eszköze? vagy célja? Elképzelek egy párbeszédet Élet és Tudat közt.


Tudat:

Célod vagyok ó Élet! mert én élvezet vagyok és az élvezet öncél: az élvezet az egyetlen dolog, aminek nincs szüksége célra: önmagáért érdemes léteznie. És ha neked, Élet, lenned érdemes, neked is csak azért érdemes, hogy ilyen élvezetek, mint én vagyok, méhedből szülessenek.


Élet:

De nem vagy te mindig élvezet: gyakran fájdalom vagy.


Tudat:

Ismerted azt a férfiút, aki bölcsőmnél állt? ő jól ismert téged. Ő megmondta már ki legrégebben érzé fájdalmamat: meta gar te cai alges. terpetai nhr. Sokszor a búkkal is élvez az ember.


Élet:

Én vagyok a te célod ó Tudat! Művészeted az én szeretetemet fokozza, tudományod nem arra való-e, hogy az én fenntartásomat könnyítse? Csak akkor érsz valamit, ha belőlem merítesz; és amit belőlem merítesz, azt én visszakérem: engem gazdagítasz a kincseiddel. Ó te képzelődő!


Tudat:

A művészetről talán igazad van: a művészet talán soha sincs tisztán a művészetért, mindig egy kicsit érted; minden szépségével téged akar a művészet tűrhetővé tenni, te zsarnok. De a tudós nem született neked hízelegni; nem öltöztet téged a hazug szépség színeibe: nem inkább visszariaszt-e ő tőled, savanyúságával a borodból nyert ecetének? Ha neked is szolgál tán, azt csak mellékesen teszi; s a felfedező, akinek munkáját te hasznodra fordítottad, nem gondolt a te hasznodra munkája közben: hanem önzetlen kereste az összefüggések nagy szimmetriáját. Mi köze hozzád a matematikusnak, aki a lehetetlen geometriákat kutatja? Ő elmenekült tőled és a semmiből alkot magának világot. Az ő tornya nem a te városodat díszíti: kívül áll azon és a kövei sem a te bányáidból valók. Lehet, hogy kicsinyes hasznaidra felhasználod egykor a gondolatait; de csak úgy, mint a barbárok felhasználták hajdan a legszebb emlékek köveit, hogy meszet égessenek belőlük. A tudós távol tetőled, Élet művésznél művészebb, célja csak a saját célja, a saját kéje, mint Poincarč, a nagy tudós mondta; s művészben is csak az igaz művész, kinek csak ez a célja. A tudomány hasonlít a művészethez, mint ahogy a japánoknál a betűk is virágokhoz hasonlítanak.


Élet:

Tévedsz, ó Tudat, ha azt hiszed, hogy az élvezet öncél: inkább mindig eszköz és csalétek. Amint a szerelem kéje is az én csalétkem, mellyel csábítok gyenge asszonyt, embert, hogy kínnal szülve, gonddal nevelve, szüljön és neveljen és folytasson engem: úgy a tudás és művészet kéje csalétkem a kiválók számára, hogy a munka és alkotás kínjával engem fenntartani és gazdagítani segítsenek.


Tudat:

Mért van szükséged erre a csalétekre és mért akarsz te mindenképpen gazdagodni is? Mert érzed, hogy nem vagy elég magadnak, érzed, hogy célnak te sivár cél lennél. Mindig csak fenntartani akarod magadat; de érdemes-e valamit fenntartani csak hogy fennmaradjon; ha semmi más értelme, célja nincs? Ismét kérdem: lehet-e valami öncél, ha nem az élevezet? Az élvezet az egyetlen, ami önmagában találja létjogát.


Élet:

Én vagyok az élvezet, én magam.


Tudat:

Te vagy élvezet? Csupa kín, nyűg és fájdalom vagy: s gyötrő korlátaidból csak én tudok szabadságot nyitni. Csak nekem vannak tiszta örömeim; a te kéjeid sértik a szemlélőt, sorvasztják az élvezőt; a te virágaid kifelé tövist mutatnak, belül férget rejtenek.


Élet:

Meta gar te cai algesi terpetai anhr.


Tudat:

És ki teszi a fájdalmat élvezetté? Csak én értek ahhoz. Nélkülem kín a bú és a rútság; de jön az én művészetem s ím a bú egy gyönyörű új hanggá válik érzéseid nagy koncertjében; jön a tudományom s amitől azelőtt undorodtál, az most érdekel és nem gyötör. Csak én alkotok szépséget belőled, én rekonstruálom értelmes egésszé lázas, összefüggéstelen érzéseidet.


Élet:

Látod, mégis csak értem vagy te: hogy engem szépíts, hogy engem tégy elviselhetővé.


Tudat:

Nem úgy van: te vagy értem. Mert mire való volna a te sok kínod, a te sok ostobaságod, ha én nem volnék, aki azokat egy nagy szépség, egy nagy rend részeiként felhasználom. Nem te használsz fel engem, hanem én tégedet. Én adok értelmet neked s egy isten sem lett volna oly bolond, hogy téged így alkosson, ha nem épp így lehetnél legnagyobb szépséggé énbennem. Az istenek csak azért árnyékolták be örök fényüket e zavaros világgal, hogy tárgyául szolgálhasson az én nagy festményemnek, melynek művészet a neve, vagy legalább rajzomnak (mely a formáit mutatja színei nélkül): a tudománynak.

epeclwsanto o˘oleJron

anJrwpoiz, ina si cai essomenoisin aoidh.

Bajokat fontak nekünk, hogy legyen miről énekelnünk - mint az mondta, aki bölcsőmnél állt. Te csak az én témám vagy.


Élet:

Azt mondod, hogy te csinálsz belőlem szépséget és értelmes egészet. De mit nevezel te szépségnek és mit értelmesnek? Tudsz-e a szépre biztosabb meghatározást, minthogy az az, ami tetszik, ami hat, érzéseket kelt, reám hat, életet kelt. És tudsz-e az értelmesre (amit tudományod igazságnak nevez) más, jobb meghatározást, mint a Jamesét, hogy annak van értelme, amit ha igaznak elfogadsz, jobban boldogulsz bennem? Minden szépséged, minden igazságod mértéke én vagyok, célja is én vagyok, aminthogy forrása is én vagyok.


Tudat:

S ha én kételkednék, hogy bárcsak a forrása is te volnál?


Élet:

Nem tőlem kap-e a művészet minden érzést és képet, a tudomány minden fogalmat s adatot?


Tudat:

Ellenkezőleg: a nagy művészet új érzéseket akar kelteni, amilyeneket még te sohasem éreztél; új képeket tárni szemed elé, amilyenek benned még nem voltak. És nem tagadhatod, hogy kelt is benned új érzéseket és fest is beléd új képeket.


Élet:

A művészetről igazad lehet: a művészet mindig egy kicsit túltermés. A háládatlan gyermek, aki túl akart tenni szülőjén. De a tudomány rám szorul és ragaszkodik hozzám: ő az én ajándékaimból él és nem akar olyasmit alkotni, ami bennem nincsen.


Tudat:

A tudomány is túltesz terajtad. Bolyai megalkotta az abszolút geometriát, amely benned nincsen. De vajon csak a rendes geometria is megvan-e benned? Van-e benned csak egyetlen matematikai pont, matematikai vonal? Nem tett-e túl rajtad a tudomány, mikor ezeket a végtelenül finom dolgokat megalkotta? Beléd férhetnek-e ó te véges Élet, a végtelenség tornyosodó emeletei, melyeket Cantor szelleme felépített? S az egész fizika? Van-e benned csak egyetlen oly tiszta, komplikációktól ment történés is, mint aminőkkel a fizika játszik? S nem ilyen ideál felé törekszik-e minden tudomány? Nem annál inkább tudomány-e, mennél távolabb tudott már tőled szakadni, teremtve? S a legideálisabb a matematika.


Élet:

Úgy beszélsz, mint Ezópus rókája. Csak azért legideálisabb a tőlem elszakadott tudomány, mert engem még egy tudomány sem tudott felérni. Ha a konkrétumok: a fizika, biológia vagy épp a lélektan tudománnyá tudtak volna lenni, nem sokkal magasabb tudományok lennének-e a matematikánál? Ó bizony, inkább annál ideálisabb a tudomány, mennél több konkrétságot, mennél többet tud felfogni belőlem. S a kísérleti tudományokra, amelyek belém markolnak, már nem mondhatod, hogy velem meg nem elégednek.


Tudat:

Ha megelégednének veled, nem akarnának mindig újat tapasztalni és nem csinálnának kísérleteket. A tudományos kíváncsiság újat akar éppúgy, mint a művészet ... én vagyok az, aki sohasem elégszem meg veled.

3. Ebben a pillanatban az Életnek nevetnie kell és azt mondani:

- Ó Tudat, nem látod-e, hogy mi ketten voltaképp egyek vagyunk és én vagyok az, aki sohasem elégszem meg magammal?

...

Aurelius Augustinus: VALLOMÁSOK (CONFESSIONES

http://mek.niif.hu/04100/04187/04187.htm

https://filozofia.uni-miskolc.hu/wp-content/uploads/2011/11/AugustinusVallomasok.pdf