A SZÓRAKOZTATÓ egyház

 

„A tisztátalanoknak és a hitetleneknek
semmi sem tiszta,
sőt szennyes mind az elméjük,
mind a lelkiismeretük."
(Titus 1,15)

Korunkban nem túlzás a lelki értékek válságáról beszélni.
Manapság a sok névleges keresztyén nem is akar már a krisztusi alázat útján járni, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe; sokkal kényelmesebb számára a bűnbánat, bűnvallás nélküli érzelmi "olcsó, szórakoztató" keresztyénség.
Az ilyenek, nem is akarnak már tudni az ÍTÉLŐ Istenről, hanem inkább csak a szeretetről szeretnek hallani, elsősorban a „jólét, a kényelem és a siker evangéliuma" érdekli őket.
Ilyen tévelygők mindig voltak és ma is vannak, akiknek „viszket a fülük", akik nem akarják az egészséges tudományt hallani és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat (2Timótheus 4,3-4). Az ilyenektől haladéktalanul el kell határolódni.

• „Sokan az új keresztyén mozgalmakhoz, különböző vallásos áramlatokhoz (irányzat, lelkiség) tartozók, Krisztusban CSAK a „barát"-ot látják, és igen sokszor szinte csak PAJTÁSKODNI akarnak az Úr Jézus Krisztussal.
• Nekünk, reformátusoknak sokkal hatalmasabbnak, szentebbnek, félelmetesebbnek azaz teljes mértékben Megváltónknak is kell látnunk Krisztust, tehát KIRÁLYNAK és BÍRÓNAK is, mert ezt kívánja tőlünk a református krisztusszemlélet komolysága."
• (Dr. Sebestyén Jenő)

 

Mitől keresztyén egy templom?
Mitől keresztyén egy istentisztelet?
Mitől keresztyén egy prédikáció?

Feltételezzük, hogy akik ma még elmennek egy keresztyén templomba, azért lépik át a templom küszöbét, hogy az Úr Jézus Krisztusról és a belé vetett áldott, üdvözítő tiszta hitről, az életmentő evangéliumról egészséges és világos tanítást halljanak.
És mit kapnak?
Sajnos nem mindig azt.
Ma már nem minden istentiszteleten áll az Úr Jézus Krisztus személye a középpontban.
Lehet, hogy "szép beszéd" hangzik el úgy általában Istenről, de hiába, ha Krisztus kimarad.
A manapság uralkodó liberális, emberközpontú (szórakoztató)  teológia miatt, sok templomban csupán Krisztus nélküli humán szólamok hangoznak, vallásos mázzal leöntve.
És hazamegy a gyülekezet üresen.

A posztmodern kor humanizmusa és racionalizmusa szemünk láttára elképesztő erővel hatolt be az egyházba és fertőzi azt.

Így válik például fokozatosan a krisztocentrikus igehirdetés antropocentrikussá, mert Isten helyett a főszereplő az ember lett, mégpedig az az ember, akinek kívánságát mindenben keresni és kielégíteni (szórakoztatni) kell az egyházban is.

...

Mindannyian szembesülünk azzal a változással, ahogy az egyházak átmentek a szórakoztatás területére. Ma már sokan úgy gondolják, hogy csupán az igehirdetés nem elég vonzó korunk embere számára.  Így fokozatosan átkerül a hangsúly az igehirdetésről valamilyen pótszer alkalmazására (zene, dicsőítés, játék, fesztivál, bálozás stb.)

Ma már egyáltalán nem meglepő, ha ilyen egyházinak hirdetett "szórakoztató" programokat hírdetnek egyes gyülekezetek:

• "Táncház, népdalkör, beavatás az ünnepi népszokásokba, hagyományápolás, farsangozás, mulatságok, fesztivál, ifi buli, dicsi suli, filmklub, "református bálozás", rockkoncert. Játék az egyházban:  Játszóház, csocsó, ugrálóvár, vizibomba, trambulin, csillámtetkó,  kisállat símogató, bazár, kézműves foglalkozás, grillezés, sütögetés, stb..."

Itt a nyilvánvaló cél az, hogy minél több embert bevonzani bármi áron. Valóban válogatás nélkül mindenkit be kell vonzani? A leinformálhatatlan szektás - eretnek nézeteket vallókat is? És mi lesz annak a következménye, ha egyszerre az eretnek tanítók lesznek a hangadók?

Nagyon úgy tűnik mintha ma az Egyház szereptévesztésben lenne. Mintha átvette volna a régi "kultúrházak" művelődési és szabadidőközpontok szerepét, funkcióját.

Pedig az Egyház nem arra kapott megbizást, hogy szórakoztasson. Nincs ilyen felhatalmazásunk. Az apostolok ezt nem tették volna. A Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az emberek szórakoztatása.

...

Mindannyian szembesülünk azzal a drámai változással ami az egyházi zenében ment végbe.

Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy az egyházakban általános és elfogadott lett az un. dicsőítő zene. 
A templomokban napjainkban megjelenő dicsőítő zene alapvetően manipulatív célzatú. Ez által a bibliai kegyesség olyan támadás alá kerül, mint eddig még soha.
Az ilyen világi pop-rock-rap stílusú zenei technika megjelenésével a szentségtelenség tör utat magának és terjed. A dicsőítő zene célja a szórakoztatás, mivel itt határozottan az ember került a középpontba. Ez a módszer messze eltávolít a krisztusi engedelmes, hiteles élettől.

TERMÉSZETESEN EZ A SZEMLÉLET A SZENT BIBLIÁTÓL ABSZOLÚT IDEGEN!

Korunkban azt látjuk, hogy sokan már nem vállalják a hitünk miatt a szenvedést. Inkább megfutamodnak.

Manapság sokan nemcsak feladják, hanem meg is tagadják (elárulják)  hitvallásukat (reformátusságukat).

Ezek szerint az árulók nem haltak ki az egyházban sem.

Hol vannak a hiteles keresztyének?

Ma a legnagyobb szükség lenne az életmentő, lélekmentő IGAZSÁG hirdetőire.

Akik, mint só és kovász és világosság lennének a világban.

Úgy tűnik, hogy a tiszta hit helyét átveszi valami más. Valami torz, langyos, fajsúlytalan humanista látszat-vallásos pótlék, kevert, mindent elfogadó hiszékenység.

Ideje lenne már, hogy észhez térjen a világ.

Úgy tűnik, mintha egyre inkább elveszítené a világ a józan ítélőképességét.

Az Istennel való kapcsolat sürgős rendezése HELYETT, nagyon sokan inkább kimenekülnek a mámorba.

Sokakat megszédít a siker és eladják magukat a pénz szolgálatába.

Úgy tűnik, hogy az elkötelezett  hithűség hiányában, minden átitat a lelki igénytelenség, gerinctelenség.

A hit frontján is sokan elbuknak, mert az Úr Jézus nevéért a megaláztatást, csak kevesen vállalják.

ERRE CSAK ISTEN VÁLASZTOTTJAI, CSAK AZ ISTENNEK SZENTELT ÉLETŰEK KÉPESEK.

Én sok mindent nem értek a mai keresztyének hozzáállásából, az evangéliumhoz való viszonyulásából!

A „keresztyének" alatt én az Isten választottait értem és nem azokról beszélek, akik olyanok, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide s tova hány. (Jakab 1,6) Azokon nem kell csodálkoznunk, mert nincs gyökerük. Ők minden további nélkül tudnak azonosulni a világgal, a világiasság hitvány kínálataival. Nekik nem probléma a törvénytelenség, nem nehéz elfogadni a szürkeséget, megszokni a lelki homályt, a ködösítést, a tévtanítást, vagy a szórakoztatást.

A „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza,
a konkoly nem búza,
a kecskék nem bárányok,
és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Máté 22,14)

Napjainkban világosan felismerhető az egyházban is a tipikusan világi módszerek és stílus elfogadása.

Hasonlóan a szekták hamis prófétáihoz egyre többször láthatjuk a "szolgálattevőket" csak úgy LAZÁN az Úr asztalára könyökölve, támaszkodva "prédikálni",
vagy éppen ZSEBRE DUGOTT KÉZZEL imádkozni és Bibliát olvasni,
látványos, show műsorhoz hasonló
„rock-oltárok" előtt
zenés-szórakoztató alkalmakat tartani.

„A tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta,
sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük." (Titus 1,15)

A modernista laza prédikátorok szándéka nem más, mint így befolyásolni vigyázatlan kereső embereket,
vagy éppen a hívőket elbizonytalanítani, köztük meghasonlást támasztani, közéjük éket verni, de mindenképpen letéríteni őket a keskeny útról.
Mindez sajnos kőkemény valóság!

Itt is nyomonkövethető a Sátán fortélyos és félrevezető módszere, mérges marása.

A tapasztalat az, hogy akit a hazugság atyja egyszer rászedhet, azt könyörtelenül tönkreteszi. 
A Kísértő végső célja mindig ugyanaz: megtévesztett áldozatainak nyomorba, halálba döntése, teljes elpusztítása.

AKIK MÉG NEM VESZIK KOMOLYAN AZ ÚR JÉZUS KRISZTUST, AZOK TELJESEN VÉDTELENEK ÉS KISZOLGÁLTATOTTAK!
Ezért ma még komolyan figyelmeztet minket a Biblia:
„Helyet se adjatok az ördögnek!" (Efezus 4,27)
„Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz." (Róma 12,9)

***

Szívleljük meg a biblikus figyelmeztetéseket.
Tartózkodjunk a hamisítványoktól.
Vegyük észre a veszélyeket.
Soha ne fogadjuk el és ne kövessük a korunk hamis prófétáinak megtévesztő tanításait.
Soha ne azonosuljunk a kontroll nélküli, -fék nélküli- érzelmi rajongó keresztyénséggel.
Soha ne hallgassunk a vallásos hitetőkre, akik látványos, show műsorhoz hasonló „rock-oltárok" előtt zenés-szórakoztató alkalmakat tartanak.
Tanítani kell, nem szórakoztatni!!!

Tudjuk, hogy sokan jól érzik magunkat ott, ahol ez a világi stílus van a középpontban. Ma már ez a menő.
Pedig ezeken a világias csatornákon beáramlik az istentelen világ szennyes kínálata is,
a maga megbotránkoztató stílusával, világi módszereivel, zajos zűrzavarával, zenebonájával,
érzelmi kitöréseivel, rajongó, kontroll nélküli önfeledt tobzódásával.

Hol van ma már a Krisztus nevéért való szenvedésvállalás, a „kereszthordozás".

Inkább csak a laza, langyos, szórakoztató, látvány-keresztyénség dominál.

Biblikus gyülekezetek soha nem használhatnak

világias eszközöket az Ige tiszta hirdetésére!!!

Nekünk ezt soha nem szabad megszokni, nem szabad beletörődni, sőt tiltakozzunk ellene.

Tusakodjatok a hitért!

„Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják." (Júdás ap. levele 3-4)

Trencsényi László

református lelkipásztor