A Tízparancsolat

 

 

Kálvin János
A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA
1545.
FORDÍTOTTA:
CEGLÉDI SÁNDOR
PÁPA, 1907.

***
A Tízparancsolat

A TÖRVÉNY

 

 

 

***

L. Mit, szabott elénk Isten éltünk zsinórmértékéül?
Gy. Törvényét.
L. Mi van e törvényben megírva?
Gy. Két részből áll. Első részében négy parancs vau, másodikban hat. Igy hát az egész törvény tíz pa-rancsból áll.
L. Ki e felosztás szerzője?
Gy. Maga Isten, ki Mózesnek két megírott táblát adott és gyakran mondta, hogy a tízparancsolat e két táb-lára van följegyezve.


L. Mi az első tábla tartalma?
Gy. Isten iránt való kötelességeink.
L. S a másodiké?
Gy. Hogyan kell viselkednünk embertársainkkal szemben s mivel tartozunk nékik.
L. Mondd el az első parancsolatot!
Gy. Én vagyok a te Istened, ki Egyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából kihoztalak tégedet: ne le-gyenek néked énelőttem idegen isteneid.
L. Magyarázd meg e szavak értelmét.
Gy. Elsősorban mintegy bevezetést ad Isten a törvényhez, mert midőn Jehovának nevezi magát, a paran-csolás jogát magának tartja fönn. Másodsorban azt mondja, hogy ő Istenünk, hogy ezáltal törvénye kedves legyen előttünk. Tehát annyit jelentenek e szavak, mintha megtartónknak nevezné magát. Mert ha ben-nünket ily jótéteményre méltat, viszont illendő, hogy mi is engedelmes népe legyünk.
L. De amit folytatólag a szabadulásról s az egyiptomi szolgaság jármának szétzúzásáról mond, vajon nem Izrael népére és pedig kizárólag nem e népre vonatkozik-e?
Gy. Testi értelemben igen. De van a szabadulásnak más módja is, mely egyformán vonatkozik minden emberre. Mert minket mindnyájunkat a bűn lelki szolgaságából s az ördög zsarnokságából mente meg.
L. Miért emlékezik meg e dologról törvénye bevezetésében?
Gy. Tudtunkra adja ezáltal, hogy a legnagyobb hálátlanság terhe nyom, ha iránta teljes engedelmességgel nem viseltetünk.
L. Mit kíván ezen első pontban tőlünk?
Gy. Hogy a tiszteletet, mellyel neki tartozunk, teljességgel neki adjuk, és mást ne részesítsünk az Őt illető tiszte-letben.
L. Milyen tisztelete az Istennek, melyben mást részesítenünk nem szabad?
Gy. Hogy őt imádjuk, bizodalmunkat benne helyezzük, segítségül hívjuk, s hogy végre mindent megad-junk neki, mit fensége megkíván.
L. Mit fejez ki ez a szócska: "énelőttem"?
Gy. Mivel színe előtt semmi titokban nem maradhat, s a titkos gondolatokat is ismeri és megítéli, azt jelzi e szóval, hogy ő nem keresi a külső tiszteletet, hanem a szív igaz kegyességét.


L. Menjünk át a második parancsra.
Gy. Ne csinálj magadnak faragott képet; és semmi hasonlatosságot azoknak formájára, melyek ott fenn az égben vannak, se azoknak formájára, melyek a földön itt alatt vannak, se azoknak, melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne hajolj meg azok előtt és ne tiszteljed azokat.
L. Ezáltal minden festést és szoborvésést megtilt-é?
Gy. Nem. Csak azt tiltja meg, hogy az ő kiábrázolása vagy imádása végett csináljunk képeket.
L. Miért nem szabad Istent látható képekben kiábrázolni?
Gy. Mivel nincs hasonlóság közte, aki az örökkévaló s megfoghatatlan lélek, s a testi, romlandó és holt alak közt.
L. Tehát azt tartod, hogy fenségéhez méltatlan dolog őt ily módon kiábrázolni?
Gy. Azt tartom.
L. Milyen imádást kárhoztat itt Isten?
Gy. Ha szoborhoz vagy képhez fordulunk imánkban, azok előtt leborulunk, s térdhajtással s egyéb külső-ségekkel oly tiszteletet mutatunk vele szemben, mintha Istent magát látnók bennük.
L. Ebből azt tanuljuk meg, hogy minden festést és szoborvésést nem ítélnek el e szavak, de nem szabad képet csinálnunk a célból, hogy abban Istent imádjuk vagy tiszteljük, vagy ami ugyanaz, a képet isteni tiszteletben részesítsük, s egyúttal minden babonát és bálványimádást megtilt e parancs.
Gy. Igen.
L. Mi célra szolgál e parancsolat?
Gy. Amint az előbbi parancsolatban meghagyta, hogy egyedül csak őt kell tisztelnünk és imádnunk, úgy most megmutatja, hogy tisztelésének minő a helyes módja, s ezzel babonától, minden káros testi kohol-mánytól távol akar tartani.
L. Menjünk tovább.
Gy. Mintegy szentesítés gyanánt hozzácsatolja, hogy Ő a mi Istenünk, erős és bosszúálló Isten, ki meg-bünteti az apáknak vétkeit a fiakban harmad- és negyedíziglen, azokban, akik gyűlölik.
L. Miért említi erős voltát?
Gy. Ezzel jelzi, hogy van elég hatalma dicsősége megőrzésére.
L. Mit akar mondani bosszúállása említésével?
Gy. Azt, hogy vele senki sem mérkőzhetik. Mert amint Ő magát végtelen jóságához képest nekünk aján-dékozta, úgy azt akarja, hogy mi is egészen az övéi legyünk. Lelkünk akkor tiszta, ha neki van szentelve és teljességgel hozzá tartozik, valamint másrészt paráznaság, ha tőle valami babonára hajlunk.
L. Mit jelent az, hogy az atyáknak vétkeit megbünteti a fiakban?
Gy. Hogy annál nagyobb félelmet keltsen bennünk, azzal fenyeget, hogy nemcsak a vétkezőket bünteti meg, hanem még magzataikat is átok alá veti.
L. De hát hozzáfér Isten igazságához, hogy valakit más bűneiért büntessen?
Gy. Ha elgondoljuk, hogy az emberi állapot milyen, van feleletünk a kérdésre. Mert mi természetünknél fogva átok alatt vagyunk s nem panaszkodhatunk Isten ellen, hogy ezen állapotunkban meghagy minket.
S amint a kegyesek iránt való szerelmét megmutatja azáltal, hogy utódaikat megáldja, úgy a gonoszok iránt való haragját is megmutatja abban, hogy gyermekeiket megfosztja áldásától.
L. FOLYTASD!
Gy. Hogy szerető szelídségével magához hívogasson, megígéri, hogy irgalmas lesz mindazokhoz, akik szeretik és parancsolatait megtartják.
L. Isten ezáltal azt hozza tudomásunkra, hogy a kegyes ember ártatlansága az utódnak, ha istentelen is, üdvösségére szolgál.
Gy. Nem. Hanem azt, hogy a jókra irgalmasságát oly mértékben kiárasztja, hogy irántuk való szeretetből gyermekeikkel szemben is irgalmasnak mutatja magát, nemcsak a világ szerint tévén őket boldogokká, hanem főképp azáltal, hogy lelküket megszenteli és nyájába veszi őket.
L. De ez nem tart örökké?
Gy. Nem. Mert Isten, amint fenntartja magának azt a jogot, hogy az istentelenek gyermekeivel akkor tegyen jót, mikor akar, úgy kegyelmét sem kötötte annyira a kegyesek gyermekeihez, hogy azok közül azt ne vesse el szíve elől, akit jónak lát. Mindezt azonban úgy cselekszi, hogy ígéretét sohasem láthatjuk haszontalannak vagy alaptalannak.
L. Miért van a jók jutalmazásánál ezer nemzetségről szó, míg a bűnösök megbüntetésénél csak háromról, vagy négyről tesz említést?
Gy. Ezzel jelzi, hogy hajlandóbb szeretetre és jótéteményre, mint szigorra. Erről beszél máskor is, midőn azt mondja, hogy gyors a feledésre, késedelmes a haragra.



L. Térj át a harmadik parancsolatra.
Gy. A te Istenednek nevét hiába fel ne vegyed.
L. Mit értesz ezen?
Gy. Isten tiltja nevének rossz használatát, nemcsak a hamis esküt, hanem az ok nélkül való esküdözést is.
L. Hát az esküvésben joggal használjuk Isten nevét?
Gy. Igen, midőn az igazságos okból ered. Először, ha az igazság megvédésének szempontjából történik, másodszor, ha az esküvés azért történik, hogy az emberek között a szeretet és a béke fennmaradjon.
L. De egyéb célja nincs e parancsnak, mint az oly esküdözések megszüntetése, melyek Isten nevét sértik, vagy dicsőségét kisebbítik?
Gy. Egy eset felmutatása által általános szabályra oktat minket, hogy tudniillik Isten nevét csak tisztelettel, félelemmel s dicsőítés végett vegyük szánkra. S mivel e név mindeneknél szentebb, kerülnünk kell min-den oly alkalmazását, mely akár minket mutathat tiszteletleneknek vele szemben, akár másoknak ad al-kalmat megvetésére.
L. Hogyan tartjuk tiszteletben Isten nevét?
Gy. Ha Istenről, munkáiról csak a legnagyobb tisztelettel beszélünk.
L. Mi következik ezután?
Gy. A szigorú záradék, hogy Isten büntetés nélkül nem hagyja, aki az ő nevét hiába felveszi.
L. Ha egyebütt is kijelenti, hogy törvényének megsértőit meg fogja büntetni, miért hangsúlyozza itt is?
Gy. Tudtunkra akarja adni, hogy nevének dicsősége mily kedves előtte - midőn látjuk, hogy azokra, kik nevét nem tisztelik, mily büntetés várakozik, mi is buzgóbbak legyünk azzal szemben.


L. Menjünk át a negyedik parancsolatra.
Gy. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed. Hat napokon munkálódjál és minden dol-godat elvégezzed. Hetednapon a te Istenednek szombatja vagyon: semmi dolgot ne tégy, se te, se fiaid, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, és semmi barmod, se a te jövevényed, mely a te kapud között vagyon. Mert hat napon teremté Isten a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban való állatokat és megnyugovék hetednapon: azért megáldá Isten a szombatot és megszentelé azt.
L. Azt parancsolja-e, hogy hat napon dolgozzunk, a hetediken való nyugodalom végett?
Gy. Nem, hanem hat napot emberi munkára átengedvén, a hetediket kiválasztá, s nyugalomra jelölte ki.
L. Minden munkát megtilt e napon?
Gy. E parancsnak sajátságos értelme van, mert a nyugalom napjának megtartása a régi szertartások egy részét teszi, s Krisztus eljövetelével érvényét veszté.
L. Tehát azt mondod, hogy e törvény kizárólag a zsidókra vonatkozik s ezért csak ideigvaló volt?
Gy. Igen, de csak szertartási részét illetőleg.
L. Hogyan? Hát szertartási részén kívül valami egyéb tartalma is van?
Gy. Három okból adatott.
L. Mondd el őket!
Gy. A lelki nyugalom kiábrázolására; az egyházi rend fenntartására, és a szolgák megpihentetésére.
L. Mit értesz lelki nyugalmon?
Gy. Midőn saját munkánkat abbahagyjuk, hogy Isten munkáljon bennünk.
L. Hogyan történik ez az ünneplés?
Gy. Úgy, hogy testünket keresztre feszítjük, azaz tudtára adjuk természetünknek, hogy Isten lelke kormá-nyoz.
L. Elég, ha ez a hetedik napon történik?
Gy. Nem, mivel állandóan kell történnie, mert ha egyszer megkezdtük, folytatnunk kell egész életünkben.
L. Miért jelöl hát ki Isten határozott napot?
Gy. Az igazságnak a kiábrázolással nem kell mindenben megegyeznie; csak annyi hasonlóság legyen, am-ennyi a kiábrázoláshoz megkívántatik.
L. Miért inkább a hetedik napot írja elénk Isten, mint bármely másikat?
Gy. E szám az írásban a tökéletességet jelzi, ezért az örökkévalóság jelzésére használták. Egyúttal figyel-meztet minket arra, hogy a lelki nyugalom csak megkezdődik ránk nézve ezen életben, s míg e világból el nem távozunk, nem leszen tökéletes.
L. Mit jelent az, hogy Isten a pihenésre saját példájával buzdít?
Gy. Midőn a világ teremtését hat nap alatt elvégezte, a hetedik napot munkáinak megfontolására fordítá. Saját példáját mutatja fel, hogy annál jobban kövessük őt. Mert nincs kívánatosabb dolog, mint hogy ha-sonlók legyünk hozzá.
L. De hát Isten munkái felett állandóan kell-é gondolkodnunk, vagy elég, ha minden hét napból egyet erre fordítunk? .
Gy. Isten munkáinak szemlélésében minden nap gyakorolnunk kell magunkat, de, mivel oly erőtlenek vagyunk, egy napot mégis különösen kijelöl Isten. S ez az egyházi rend, melyet említettem.
L. Mily rendet kell hát e napon tartani?
Gy. A nép menjen Krisztus tudománya hallgatására, közimákra, adja közös jelét hitének, vallásának.
L. Azt mondád, hogy e parancs a szolgák megpihentetésére is szolgál. Magyarázd ezt meg bővebben!
Gy. A nyugalom napja arra szolgál, hogy azok is, akik idegen hatalom alatt állanak, egy kissé megpihenje-nek. Hiszen ez is a közrend fentartására szolgál. Ha van egy nap nyugalom, mind hozzászokik, hogy a többi idejét munkára fordítsa.
L. Lássuk, mennyire vonatkozik ránk e parancs!
Gy. A szertartási része többé nem érvényes. Mert Krisztusban annak tökéletessége már megjelent.
L. Hogyan?
Gy. Halála ereje által keresztre feszíttetik bennünk az ó ember s mi új életre támadunk.
L. Mi marad hát a parancsból, ami ránk vonatkozik?
Gy. Hogy azon szent intézményeket, melyek az egyházak lelki rendtartását képezik, el ne hanyagoljuk, különösen pedig, hogy az istenitiszteleteket látogassuk s ezeken rendeltetésünkhöz képest Isten igéjét hall-gassuk, a szentségekben és az ünnepélyes imádkozásokban részt vegyünk.
L. Egyéb hasznunk nincs az előbbi szavakból?
Gy. De igen, mert igaz értelmük mélyére kell hatnunk. Hogy ti. mi Krisztus testévé, tagjaivá lévén, elhagy-juk saját munkáinkat s adjuk magunkat Isten kormányzása alá.


L. Térjünk át a második táblára!
Gy. A második tábla így kezdődik: "Tiszteld atyádat és anyádat!"
L. Mit jelent e szó: "Tiszteld!"
Gy. Hogy a gyermekek szüleikkel szemben szerény alázatossággal, engedelemmel viseltetvén, becsüljék meg őket, szükségükben segítsék, nekik munkálkodjanak. Mert e három kívánalomban benn van a tiszte-let, mellyel szüleinknek tartozunk.
L. FOLYTASD.
Gy. A parancshoz ez az ígéret van fűzve: "Hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te lstened ád néked."
L. Mit értesz ezen?
Gy. Azt, hogy akik szüleikkel szemben a köteles tiszteletet megadják, Isten kegyelme folytán sokáig él-nek.
L. De ha ez az élet annyi nyomorúságot hordoz magában, miért ígéri a hosszú életet jótétemény gyanánt Isten?
Gy. Mert az élet, ha még oly nyomorúsággal teljes is, Isten áldása a hívőkre nézve már csak azért is, mivel atyai szeretetének bizonysága, hogy őket itt táplálja és megtartja.
L. Következik ebből viszont, hogy akinek idő előtt távoznia kell e világból, az Isten átka alatt áll?
Gy. Egyáltalán nem. Mivel akárhányszor azokat ragadja el idő előtt e világból Isten, akiket legjobban sze-ret.
L. De ha így tesz, hogy teljesíti ígéretét?
Gy. Ami földi jót nekünk ígér Isten, abból a szempontból kell néznünk, hogy lelkünk javára és üdvösségé-re szolgál-é. Mert igen fonák dolog volna, ha e gondolat nem lebegne mindig előttünk.
L. Mi lesz azokkal, akik engedetlenek szüleikkel szemben?
Gy. Nemcsak az utolsó ítéletkor bűnhődnek. De bosszút áll rajtuk Isten még itt a testben; vagy elszólítja őket éltük virágában, vagy gyalázatot, halált s egyéb szégyent bocsát reájuk.
L. Nemcsak Kánaán földjéról beszél Isten ezen ígéretben?
Gy. Amennyiben a parancsolat Izrael gyermekeihez van intézve, Kánaánról. De nekünk e beszédet tágabb értelemben kell vennünk. Istené az egész föld. Akárhol van hát lakásunk, Isten adja azt.
L. Nincs egyéb hátra a parancsolatból?
Gy. Bár csak atyáról és anyáról van szó, mégis minden feljebbvalóinkra kell azt értenünk, mert őket is tisztelnünk kell.
L. Miért?
Gy. Mivel Isten magasabb tisztességre állítá őket. Mert ami tekintélye, hatalma, tisztessége csak van felet-tünk szüleinknek, fejedelmeinknek, vagy akármely feljebbvalónknak, Isten rendeléséből származik, mivel Ő így kívánja rendezni a világot.


L. Mondd el a hatodik parancsolatot!
Gy. Ne ölj!
L. Nem tilt e parancs mást, mint a gyilkolást?
Gy. De igen. Mivel itt Isten beszél, azért nemcsak a külső cselekményekre szab törvényt, hanem a szív érzésére éspedig erre főképpen.
L. Úgy látom, azt gondolod, hogy van a gyilkosságnak valami titkos fajtája, s Isten attól tilt el itt bennün-ket.
Gy. A harag, gyűlölet s minden vágyódás, hogy másnak árthassunk, gyilkolás Isten színe előtt.
L. Elég, ha senkit sem üldözünk gyűlölettel?
Gy. Nem. Mert mikor Isten megítél, a gyűlöletet megtiltja, hogy felebarátunkat akármivel is megbántsuk, egyúttal kifejezést ad annak a kívánságának is, hogy minden halandót szívünkből szeressünk, s erőnkhöz képest hűségesen őrizzünk s megtartsunk.

L. Térjünk át a hetedik parancsolatra.
Gy. Ne paráználkodjál!
L. Mit értesz ez alatt?
Gy. Minden paráznaság kárhozatos Isten előtt, s így ha Isten haragját nem akarjuk magunkra vonni, tar-tózkodnunk kell attól.
L. Mást nem kíván e parancsolat?
Gy. A törvényadó természetére mindig figyelemmel kell lennünk. Róla pedig már mondottuk, hogy nem a külső cselekményeket, hanem a szív érzéseit tartja számon.
L. Mit foglal hát magában a parancsolat?
Gy. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk, s ezért nemcsak a külső vétkezéstől kell szűziesen tartózkodnunk, hanem szívünkben, szavainkban, test-tartásunkban s mozdulataínkban is kerülnünk kell a bűnt. Végre testünk legyen ment minden féktelen-ségtől, lelkünk minden szenvedélytől, úgyhogy semmi részünket se mocskolja be a szemérmetlenség szennye.


L. Térjünk át a nyolcadik parancsra.
Gy. Ne lopj!
L. Csak az oly lopásokat tiltja meg e parancs, melyeket emberi törvény is büntet, vagy egyebekre is vonat-kozik?
Gy. Lopás nevezete alatt foglalja össze mindazon csalást és rászedést, mely által idegen javak birtokába ju-tunk. Tehát e parancsban Isten megtiltja, hogy felebarátaink javait erőszakkal vegyük birtokunkba, vagy csellel és ravaszsággal terjesszük ki rájuk hatalmunkat, megtiltja azt is, hogy akármi görbe úton kíséreljük meg elfoglalásukat.
L. Elég-e kezeinket visszatartanunk a gonosztettől, vagy itt is ítélet alá esik a szándék?
Gy. Mindig erre kell visszatérnünk. Mivel a törvényhozó lelki lény, tehát nemcsak a külső lopást akarja meggátolni, hanem egyúttal minden tervet és törekvést is, ami másnak valami kárt okozhat, sőt még a szándékot is, hogy így testvérünk kárával ne kívánjunk gazdagodni.
L. Mit kell tennünk, hogy e parancsnak engedelmeskedjünk?
Gy. Rajta kell lennünk, hogy mindenkinek meglegyen a magáé.


L. Melyik a kilencedik parancsolat?
Gy. Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot.
L. Csak azt tiltja-e, hogy hamisan esküdjünk a bíróság előtt, vagy általában, hogy hazudjunk felebarátaink ellen?
Gy. Egy példában van összefoglalva az az egész tan, hogy felebarátainkat hamisan ne rágalmazzuk, jó hírnevét ócsárlásunkkal és hazugságunkkal ne sértsük, s javaiban semmi kárvallást ne okozzunk neki.
L. Mért emeli azonban ki, hogy nyilvánosan ne tegyünk hamis tanúbizonyságot?
Gy. Hogy annál nagyobb borzadályt keltsen bennünk e bűnnel szemben. Mert azt jelzi ezzel, hogy aki a rágalmazáshoz s az ócsárláshoz hozzászokott, könnyen hajlandóvá válik a hamis esküre, ha alkalom nyí-lik arra, hogy felebarátját rossz hírbe hozza.
L. Csak a rágalmazástól óv-é bennünket, vagy a hamis gyanúsítástól s az igaztalan és fonák ítélkezéstől is?
Gy. A fent említett oknál fogva mindkét eljárás fölött ítéletet mond, mert amit elkövetni bűn az emberek előtt, akarni is bűn az Isten előtt.
L. Mondd el hát, hogy egészében mit fejez ki e parancsolat?
Gy. Arra tanít, hogy felebarátaink megítélésében s rágalmazásában ne járjunk el könnyelműen, sőt azt kívánja, hogy bennünk méltányosság s emberiesség legyen velük szemben, s amennyire az igazság meg-engedi, becsüljük meg embertársainkat, s becsületüknek épségét őrizzük meg.


L. Mondd el az utolsó parancsolatot!
Gy. Ne kívánjad a te felebarátodnak házát, ne kívánjad a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szol-gálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, mely a te felebarátodé.
L. Ha az egész törvény lelki, mint már annyiszor mondottad és ha a fentebb említett parancsolatokat nem a külső cselekmények rendszabályozására, hanem a lélek érzéseivel szemben hozta Isten, mit mondhatsz még itt?
Gy. A többi parancsolatokkal az akaratot és az érzést akarta kormányozni, vezetni Isten, itt pedig még a gondolatokra is törvényt szab, melyek esetleg vágyakat hoznak létre, de az elhatározás megérlelésére még-is elégtelenek.
L. Azt mondod-é, hogy a legapróbb vágyak, melyek a hívők szívébe és eszébe betolakodnak, bűnt képez-nek a hívek ellenállása dacára is?
Gy. Bizonyos, hogy minden rossz gondolat, bár ellenzésünkkel találkozik, természetünk vétkéből szárma-zik. De ítéletet e parancsolat véleményem szerint csak azon bűnös vágyakra mér, melyek az ember szívét ugyan felizgatják és ingerlik, de szilárd es határozott akarásra még sem bírják.
L. Azt gondolod hát, hogy Isten eddig azon bűnös érzéseket kárhoztatá, melyek az embert állandóan eltöl-tik, tettre késztetik, most pedig oly tökéletes tisztaságot kíván tőlünk, hogy szívünkben semmi bűnös vágy ne támadjon, mely bűnre ingerelné.
Gy. Igen.


L. Tudnánk-e röviden összegezni az egész törvényt?
Gy. Igen. Csak két főrészre kell felosztanunk. Az első így hangzik: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. A második pedig így: Szeressük felebarátunkat, mint önma-gunkat!
L. Mit jelent az, hogy Istent szeressük?
Gy. Úgy szeressük őt, mint Istent kell szeretni, hogy egyúttal Urunknak, Atyánknak és Megtartónknak ismerjük. Isten szeretetével együtt jár tisztelése, az az akarat, hogy neki engedelmeskedjünk, s a bizodal-munkat belé helyezzük.
L. Mit értesz azon, hogy Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből s minden erőnkből kell szeretni?
Gy. Mély buzgóságot, mely mellett ne lakozhassék bennünk semmi gondolat, semmi vágy, semmi törek-vés, mely e szeretettel ellenkezik.


L. Mit jelent a második rész?
Gy. Azt, hogy amint természettől fogva hajlandók vagyunk, hogy magunkat minden más érzések felett szeressük, úgy a felebarátaink iránt való szeretetnek is minden tekintetben uralkodnia kell felettünk s minden szándékunkat, cselekedetünket és érzésünket szabályoznia kell.
L. Kik a te felebarátaid?
Gy. Nemcsak rokonaim és barátaim, vagy azok, kik velem valami összeköttetésben állanak, hanem azok is, kik nem rokonaim, sőt ellenségeim is.
L. S ezeknek minő összeköttetésük van velünk?
Gy. Összefűz bennünket az a kötelék, mellyel Isten a földön minden embereket összekötött. E kötelék szent és sérthetetlen; egy ember gonoszsága sem ronthatja meg.
L. Tehát azt mondod, hogy ha valaki gyűlöl minket, ez az ő dolga; mindamellett megmarad felebarátunk-nak, s annak is kell tartanunk, mert fenn kell maradnia a sérthetlen rendnek, mellyel Isten megerősíté a közöttünk való összeköttetést.
Gy. Igen.
L. Mivel a törvény megmutatja, hogy Istent helyesen hogyan kell tisztelni, nemde egészen annak rendel-kezése szerint kell élnünk?
Gy. Igen. De mindannyian oly erőtlenek vagyunk, hogy senki sem képes minden tekintetben annak pa-rancsát követni.
L. Hát akkor Isten miért kíván tőlünk oly tökéletességet, mely képességünket felülmúlja?
Gy. Semmit sem követel, ami kötelességünk ne volna. Egyébként csak arra az életmódra törekedjünk, mely itt elő van adva és ha a céltól, az az a tökéletességtől távol leszünk is, Isten hiányainkat el fogja néz-ni.
L. Általában szólasz-é az emberről, vagy csak a hívőkről?
Gy. Akit Isten lelke még újjá nem szült, nem lesz képes arra, hogy a törvény legkisebb pontját is teljesítse. Továbbá, ha megengedjük is azt, hogy találtatik olyan valaki, aki a törvénynek valami részben engedel-meskedik, nem állíthatnók mégsem, hogy ezáltal Isten előtt rendbehozá ügyét. Mert Isten azt mondja, hogy átkozottak mindazok, akik a törvényt egészében be nem töltik.
L. Ebből arra kell következtetnünk, hogy amint két emberfajta van, úgy a törvény tiszte is kettős.
Gy. Mindenesetre; mert a törvény a hitetlenekkel szemben más hatással nem bír, minthogy minden mente-getőzést lehetetlenné tesz Isten előtt. Erről beszél Pál is, midőn a törvényt halál és ítélet szolgálatának ne-vezi. A hívőkkel szemben egészen más haszna van.
L. Minő haszna van?
Gy. Először, mivel megtanulják belőle, hogy cselekedeteikkel a megigazulást meg nem szerezhetik, aláza-tosak lesznek, s ez az igazi készület arra, hogy Krisztusban üdvösséget találjanak. Másodszor, amennyiben sokkal többet követel tőlük, mint amennyivel képesek, arra indítja őket, hogy erőt Istentől kérjenek, s az örökös önvád figyelmezteti őket, hogy büszkélkedni ne merjenek. S végül, a törvény rájuk nézve fék, hogy Isten védelmében maradjanak.
L. Bár hát földi vándorlásunkban a törvénynek soha eleget nem teszünk, még sem tartjuk fölöslegesnek, hogy teljes tökéletességet kíván tőlünk, mert megmutatja nekünk a célt, amelyhez el kell jutnunk, hogy mindannyian a nekünk adatott kegyelem mértéke szerint iparkodjunk a legtökéletesebb életre és napról-napra nagyobb haladást tegyünk.
Gy. Igen.
L. Tökéletes szabályul szolgál-é a törvény minden igazságra?
Gy. Igen, éspedig annyira, hogy Isten csak annak teljesítését kívánja, s viszont mindent, mit a törvény el-len kezdünk, visszavet és haszontalannak tart, mert nem kíván egyéb áldozatot, mint az engedelmességet.
L. Mire szolgál hát az a sok intés, szabály, buzdítás, melyek az apostol és a próféták írásaiban annyi he-lyen előfordulnak?
Gy. Ezek a törvények puszta magyarázatai, melyek inkább arra indítanak, hogy a törvénynek engedel-meskedjünk, mint hogy tőle eltántorodjunk.
L. De Isten nem szab-é törvényt magánhivatásunk felől?
Gy. Azt parancsolja, hogy mindenkinek megadjuk a magáét, s ebből átláthatja mindenki, hogy mi magán-hivatásban kötelessége és életfeladata. S mint mondottuk, a Szentírásban lépten-nyomon találkozhatunk egyes parancsolatok bővebb kifejezésével. Mert amit Isten összegezve a tízparancsolatban röviden el-mondott, azt másutt világosabban és teljesebben adja elő.

 

________________________________________

***
Kálvin János

A Tízparancsolat

***

Isten a Tízparancsolattal figyelmeztet, hogy ő az Úr, a kinek joga van úgy parancsolni, mint engedelmes-séget követelni. Ezen kívül emlékeztet, hogy mily fényesen megmutatta erejét és hatalmát, midőn Izrael népét a Fáraó és az egyiptomiak szolgaságából kiszabadította. Ugyanazt a hatalmat teszi nyilvánvalóvá folytonosan, midőn kiválasztottait – akik az igazi izraeliták – a bűn szolgaságából – ami Egyiptom nevével jelképeztetik – kiszabadítja; midőn feloldozza őket az ördög láncaiból–ki a szellemi Fáraó–az egyiptom-belieknek, azaz azoknak, kik a saját érzéki vágyaik után járnak–ura. E szempont alá helyezi azután az első parancsolatot, a következő formában:

I. Parancsolat.
Ne legyenek idegen Isteneid énelőttem.
Ezzel a parancsolattal megtiltja, hogy másba vessük bizodalmunkat, melyet egészen őbeléje kell helyez-nünk; hogy másnál keressük a segítséget; hogy mást dicsérjünk bármiféle erőért és áldásért, amelyekért a dicséret egyedül csak őt illeti meg. (1) Sőt inkább, őt minden más dolgoknak felette annyira kell félnünk és szeretnünk, hogy egyedül csak őt ismerjük Istenünknek, belé helyezvén a mi minden rernénységünket és bizodalmunkat, (2) eszünkbe véve, hogy minden jó, ami nekünk részünkbe jut, tőle származik és ma-gunknak teljességgel semmi mást meg nem engedve, csak ami az Úr dicsőségére és tiszteletére szolgál. (3) És nem elég csak azt tennünk, hogy nyelvünkkel és taglejtésünkkel s egész külső megjelenésünkkel bi-zonyságot szolgáltassunk arról, hogy nincsen nekünk más Istenünk; hanem hogy elménkkel, egész szí-vünkkel és minden igyekezetünkkel is ilyennek bizonyítsuk magunkat. Mert nemcsak szavaink és külső cselekedeteink vannak nyilván őelőtte, hanem szívünknek legtitkosabb rejtekeit és lelkünk legbensőbb gondolatait is jobban és bizonyosabban ismeri ő, mint saját magunk.
(1) Ézsaiás 30,20; 31,1-; Jeremiás 2,13.32.
(2) I. Timoth. 1,17; V. Mózes 6,4-.12-14; 10,12-13.21.
(3) I. Korinth. 10,31.
________________________________________

II. Parancsolat.
Ne csinálj magadnak faragott képet, sem semmi hasonlatosságot azoknak formájára, melyek odafenn vannak az égben, vagy idelenn a földön, vagy a föld alatt a vizekben; ne imádd és ne tiszteld azokat.
Ezzel azt adja tudtunkra, hogy minden tisztelet és imádás az egy Istent illeti.
És miután ő megfoghatatlan, test nélküli, láthatatlan, és úgy tartja össze az egész mindenséget, hogy semmi hely be nem foghatja: ne álmodozzunk arról, hogy ő valamiféle alakban kiábrázolható, vagy valamiféle képben előnkbe állítható volna. Bálványt se tiszteljünk, mintha az az Istennek hasonlatossága volna, ha-nem inkább imádjuk az Istent, ki lélek – - lélekben és igazságban. (2)
Míg tehát az első parancsolat arra tanít, hogy egy az Isten, aki mellett semmi más isteneket gondolni vagy elfogadni nem szabad: ez arra tanít, hogy milyen az Isten – és milyen tisztelettel kell őt illetni; hogy sem-miféle érzéki vonást reá ruházni vagy őt érzékeink körébe vonni ne vakmerősködjünk, mintha a mi korlá-tolt értelmünkkel őt felfogni vagy valamiféle alakban magunk elé állítani képesek lehetnénk.
Erre legyenek tekintettel azok, kik az átkozott bálványimádásnak, amely miatt ez előtt sok századokon keresztül az igaz vallás elhanyatlott és elfajult, nyomorult ürügyek alatt védelmére vállalkoznak.
– A képeket – így szólanak – nem tartjuk mi isteneknek! – No hiszen, teljességgel nem voltak oly tudatla-nok a zsidók sem, hogy mielőtt az aranyborjút öntötték, meg ne emlékeztek volna arról, hogy Isten volt az, aki őket Egyiptomból kihozta.
A pogányokat sem kell oly eszteleneknek hinni, mintha nem tudták volna, hogy Isten egyéb, mint a fák és a kövek. Hiszen tetszésük szerint változtatták a képeket, míg lelkükben ugyanazok maradtak az istenek és egy istennek több kép is volt szentelve, de azért nem képzeltek maguknak annyi istent, ahány kép volt. Ezenkívül minden nap szenteltek új képeket, anélkül, hogy azt hitték volna, hogy ezáltal új isteneket csi-nálnak.
(1) 1 Krónikák 28,9.
(2) V. Mózes 6,16. 10,12-; I. Királyok 8,27; János ev. 1,13. 4,24; I. Timoth. 1,17.
Hogy áll hát a dolog?! – Úgy, hogy minden bálványimádó, akár zsidó, akár pogány, Istent olyannak kép-zelte, amilyennek az ő gyarló értelmével megalkotta. Ehhez a gyarlósághoz járult az az istentelenség, hogy amilyennek belsőleg képzelték, olyannak külsőleg is kiformálták.
A bálványokat tehát az értelem nemzette s a kéz csinálta, és mégis a zsidók éppúgy hitték, hogy az örök-kévaló Istent, az ég és föld egyedüli igaz Urát ilyen képekben kell imádni, mint a pogányok ilyenekben tisztelték az ő – bár hazug – isteneiket, kiknek lakását mégis az égben képzelték. S ehhez még azt hitték, hogy ha érzékileg nincsen szemük előtt, nem látják: nincs velük az Isten.
Hogy ezen ostoba kívánságnak eleget tegyenek: jeleket készítettek, azt hivén, hogy azokban érzéki szeme-ik előtt látják az Istent. Mivel pedig azokban magát Istent vélték látni: – őt magát is azokban imádták. Vé-gezetre, amint lelkükkel, szemükkel teljesen azokon csüngöttek: kezdett értelmük mindinkább elhomályo-sodni, s mintha azokban valami isteni lett volna, bámulták és csodálták azokat.
Akik pedig tagadják, hogy ez, ami a múltban megtörtént, manapság is megtörténnék: szemtelenül hazud-nak. Mert miért borulnak le előttük?
Miért fordulnak feléjük, mikor imádkoznak, mintha azok az Isten fülei volnának?
Miért harcolnak érettük, mint valami családi oltárokért és szentségekért, az utolsó csepp vérig és mindha-lálig, annyira, hogy könnyebben viselnék el, ha az egy Istentől, mintha bálványaiktól fosztanák meg őket?
– Hanem nem számlálom fel a népnek azokat a majdnem számanélküli vastag tévelygéseit, amelyek mindnyájának lelkét csaknem teljesen elfoglalva tartják: csak arra mutatok rá, amit maguk is beismernek, midőn magukat legfőképpen a bálványimádás vádjával szemben akarják tisztázni.
– Mondják: nem nevezzük isteneinknek! Nem nevezték annak ők sem, sem a zsidók, sem a pogányok, hanem mintegy az istenek jelképeinek és hasonmásainak. És mégis a próféták és az összes szent iratok azt vetik untalan szemükre, hogy a fákkal és kövekkel paráználkodnak, éppen azok miatt, amiket manapság ezek tesznek, akik magukat keresztyéneknek akarják tartatni, ti. hogy az Istent fában és kőben érzékileg imádták. (1)
– Végső menedékük, hogy azt mondják: ezek (ti. a képek és szobrok) az együgyűek könyvei.
– Ha el is fogadjuk ezen állítást, – ámbár üres kifogás csupán, miután egészen bizonyos, hogy nem egyébre szolgálnak, hanem hogy imádják [őket], – akkor sem látom át, hogy a képeknek, főleg azoknak, melyekkel Istent akarják kiábrázolni, miféle más eredménye lehet a tudatlanoknál, mint az, hogy alkalmul szolgálnak arra, hogy Istent valósággal emberi alakkal bírónak gondolják.
Azok pedig, amelyek a szenteket ábrázolják, ugyan mi egyebek, mint a legelvetemültebb fényűzés és nemtelenség példányai, amelyeket ha valaki utánozni akarna: botot érdemelne?! Hiszen még a bordély-házak hölgyei is szemérmetesebb és illedelmesebb öltözetűek, mint amilyenek azok a templomi szent-képek, melyek egyes szüzeket akarnak ábrázolni.
(1) V. Mózes 32,18-21; Ezsaiás 40,18-; Jeremiás 2,27; Ezekhiel 6,13; Habakuk 2,18-
________________________________________
Képeiknél tehát legalább egy bizonyos szemérmetességet tarthatnának szem előtt, hogy aztán valamivel tisztességesebben hazudhassák, hogy azok valamelyes szentségnek könyvei.
De még akkor is azt fogjuk felelni, hogy nem ez a módja az Isten népe tanításának, akit az Úr egészen más tudománnyal akart taníttatni, mint efféle dajkamesékkel.
A saját igéjének hirdetését, ezt a mindenkire nézve közös tudományt, rendelte arra.
Mi szükség lenne tehát annak a sok fa-, kő-, sőt sokszor ezüst- és aranykeresztnek felállítására, ha újra meg újra szívükbe vésnők az embereknek, hogy Krisztus a mi bűneinkért adatott halálra, hogy a kereszten ami kárhoztatásunkat elviselje és a mi vétkeinket lemossa?! Ebből az egyetlen mondatból többet tanulhat-nának, mint ezer kő- vagy fakeresztből. Mert a fösvényeknek eszét, szemét jobban leköti az arany és ezüst, mint az Istennek bármiféle igéje. – És kiket neveznek – kérdem – együgyűeknek? – Éppen azokat, akikről az Úr elismerte, hogy az Isten tanította őket. (1) Íme, a képeknek az a semmivel össze nem hason-lítható nagy haszna, melyet pótolni semmivel sem lehet!
Hogy pedig annál kifejezettebben tudtunkra adja, hogy mily szigorúan ítél meg minden hitetlenséget és bálványimádást, – ehhez a két parancsolathoz hozzáteszi még az Úr, hogy Ő a mi Urunk, Istenünk, erős bosszúálló, ki megbünteti az atyáknak álnokságait a fiakban harmad- és negyedíziglen, azokban, akik az ő nevét gyűlölik; de irgalmasságot cselekszik ezeríziglen azokkal, akik őt szeretik és parancsait megtart-ják. –
Ami pedig annyi, mintha azt mondaná, hogy ő az egyedüli, akin csüngnünk kell és ő nem tűrhet maga mel-lett vetélytársat, és bosszút is fog állani azokon, akik az ő méltóságát és dicsőségét képekre vagy valami egyebekre ruházzák át; és pedig nem is csupán egyszer, hanem az atyákban, a fiakban és az unokákban, azaz: mindörökké; éppen úgy, amint kegyelmét és irgalmát is állandóan megtartja azok iránt, akik őt szere-tik és törvényeit megőrzik.
(1) János ev. 6,45.

________________________________________
III. Parancsolat.
A te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.
Ennek értelme ez: mivelhogy az Istent félnünk és szeretnünk kell: az ő szentséges szent nevével semmi módon vissza ne éljünk; sőt inkább őt az ő szentségénél fogva mindenek felett magasztaljuk, minden dol-gainkban, - jóban ógy, mint rosszban
dicsőítsük, egész lelkünkből csak őt keressük, hálákat adván mindenért, amit az ő kezeiből kapunk. Szó-val: az ő nevének minden meggyalázásától és káromlásától szigorúan tartózkodjunk, őt csak úgy emleges-sük és róla csak úgy beszéljünk, amint az ő nagy méltóságához illik; az ő szent nevét másra ne használjuk, mint amire ő maga akarta; mivel az az ő nevének megszentségtelenítése és meggyalázása lenne. (1) Mint ahogy cselekesznek azok, akik az ő nevét szellemidézésekre, boszorkányságra, rettentő átkozódásra, túr-hetetlen ördögűzésre s más istentelen babonákra használják. Ami pedig a vallási és polgári esküt illeti, óvakodjunk attól, hogy az ő szent nevét bármiben is hamis bizonyságtételre hívjuk, mert az örök igazságot semmivel sem lehetne súlyosabban meggyalázni, mint azzal, ha a hazugság bizonyítására hívnók. És vé-gül: ok nélkül semmiféle, még igaz esküre se merjük használni, hacsak azt vagy az Isten dicsőságe vagy felebarátaink érdeke nélkülözhetetlenül meg nem kívánja. Ezen esetek kivételével mindenféle eskű tilos; amire megtanítanak minket a Krisztus szavai, aki, midőn a törvény[nek] ezt a részét magyarázza, azt kí-vánja, hogy a mi minden beszédünk legyen: Úgy – úgy; nem – nem; ami ezen felül van, arról azt mondja, hogy az a gonosztól van. (2) E pontnál szem előtt tartandó az is, hogy vaktában és saját egyéni vakmerő-ségéből esküdni senkinek sem szabad. Ellenben az az eskü, melyet a polgári hatóság felhívására és rende-letére teszünk, egyáltalán nem ellen-
(1) III. Mózes 20,7; V. Mózes 18,2.
(2) Máté 5,37.
________________________________________
kezik ezzel a parancsolattal, mivel annak az eskütétetésre való hatalmat egy másik helyen megadta az Is-ten arra az esetre, amidőn az igazság bizonyításának ez a módja az ítélethozás érdekében megkívántatik. (1) Épp úgy ki van véve e tilalom alól minden nyilvános eskü; amilyenek például azok, amelyeket Pál tett az evangélium méltóságának bizonyítására. (2) Mert az apostolok nem magánemberek az ő működésük-ben, hanem Istennek nyilvános szolgái. Ilyen esküt tehetnek akár a fejedelmek a szövetségek megkötésé-nél, akár a nép, midőn a fejedelem nevére felesküszik vagy más ilyen alkalomkor, ha nem magánkíván-ságra történik, hanem a közjó érdekében. A fődolog tehát az, hogy meggondoljuk, miszerint az eskü nem a mi tetszésünkre vagy kívánságunkra van bízva, hanem csak szükség esetére van megengedve. Amikép-pen pedig nyilatkozatunknak megerősítése céljából nem szabad az Isten nevére másként hivatkoznunk, mint ahogy már mondottuk: úgy, valahányszor esküszünk, egyedül csak őreá és nem másra kell hivatkoz-nunk. Mert az hozzá tartozik az ő tisztességéhez és dicsőségéhez, hogy ő az igazság egyetlen tanúja és csak őt kell annak tartani; őt, ki az egyedüli és örök igazság. (3) Végre az Úr, hogy ezzel az ő nevének magas méltóságát minél jobban lelkünkre kösse, e parancsolathoz hozzátette, hogy nem fogja büntetlenül hagyni azt, aki az ő nevét hiába felveszi. Amely szavakkal mintegy különös megtorlást mond ki azokra, akik ezt az ő parancsolatát megszegik.

IV. Parancsolat
Megemlékezzél a szombat (4) napról, hogy azt megszenteld. Hat napon át munkálkodjál és minden dolgo-dat elvé gezd, a hetediken azonban a te Uradnak, Istenednek szombatja vagyon. Ne tedd akkor semmi dolgod, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se a te jövevényed, aki a te kapu-don belől van. (1) Mert hat napon át teremtette az Úr az eget és földet, a tengert és mindent, ami azokban van, és a hetedik napon megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte azt.
(1) II. Mózes 22,9; Zsidókhoz 6,16.
(2) Római 1,9; 9,1.
(3) V. Mózes 6,10-; 10,12; Ezsaiás 45,23. 48,15.
(4) A zsidó: sabbath, a latin: sabbatum, a magyar: szombat azt jelenti: "nyugodalom".
________________________________________
A kegyességhez és az Isten tiszteletéhez tartozik a szombat megtartása is, amennyiben éppen az első táb-lához van kapcsolva, és a nap megszenteltetésének neveztetik. Azért soha semmit sem kívánt ennél szigo-rúbban az Úr, (; (2) és a midőn a prófétáknál azt akarja jelezni, hogy az egész vallás megromlott: azt mondja, hogy az ő szombatja bemocskoltatott, megszentságteleníttetett, megsértetett, nem őriztetett és nem szenteltetett meg; (3) mintegy ha azt jelezné, hogy ezen engedelmesség megtagadása után nem maradna semmi, amivel őt tisztelni lehetne. Kétségtelen, hogy ez a parancsolat árnyképes (4) volt csupán, és csak a zsidóknak volt rendelve a ceremoniális időkre, azért, hogy ennek külső megtartásában, Istennek lélekben való tisztelete legyen ábrázolva. Ennélfogva, mint a mózesi törvény többi árnyképei, ez is megszűnt a Krisztus eljövetelével, ki az árnyaknak fénye és a képeknek valódisága, –
(1) "A te jövevényed, ki a te kapudon belül van," = a te (szálló) vendéged.
(2) II. Mózes 31,15; IV. Mózes 15,30-36.
(3) Jeremiás 17,21-27.
(4) "Árnyképes"-nek nevezik Pál apostol után azokat a zsidá ceremóniákat és ceremoniális törvényeket, melyeket úgy fognak fel, hogy az Isten azokban valami magasabb igazságot akart szemléltetni, azok által valami felsőbb igazságra előkészíteni és arra vezérelni, melyet aztán csak a keresztyénségben, a Jézus Krisztus által jelentett ki teljesen és világosan, s amelyek olyan viszonyban vannak egymáshoz, mint maga a dolog és annak árnyékképe. Amiből következtették, hogy mikor már magát a dolgot világo-san látjuk, akkor nem tartjuk magunkat az árnyékképhez, vagyis ez utóbbiak érvénye megszűnik. Ford.
________________________________________
amint erről Pál világosan bizonyságot tészen. (1) De hogyha a ceremóniák és külső szertartások alól, ame-lyek által Isten, a törvény nevelő korszaka alatt a zsidók hitét fejlesztette, mi felszabadultunk is: azért a törvény igazsága, melyet az Úr a zsidóknak és nekünk egyaránt örök érvánnyel rendelt – kötelező marad ránk nézve. Ez az igazság pedig a következő: minekutána Istent félni és szeretni tartozunk: legyünk rajta, hogy nyugodalmunk legyen őbenne. Ami akkor lesz, ha teljesen lemondunk a mi hiábavaló kívánságaink-ról, amelyek úgyis csak a mi lelkiismeretünket gyötrik, zavarják és háborgatják; (2) ha felhagyunk a mi érzékiségünk gonosz cselekedeteivel, azaz azokkal, amelyek a mi testi kívánságainkból és a mi természe-tünk gyarlóságából származnak; egyszóval: ha felhagyunk mindazon cselekedetekkel, amelyek nem az Isten lelkétől vannak, viseljék bár az emberi bölcseség bármiféle bélyegét magukon. Minden ilyen csele-kedet igazán szolgai munka, amelyeknek elhagyását parancsolja a szombat törvénye, hogy ekként az Isten bennünk lakozzék és munkálja mibennünk a jót és az ő Szentlelkének vezetésével minket kormányozzon; (3) akinek uralma békességet és nyugodalmat hoz a lelkiismeretnek. Ez az igazi szombat, amelynek a zsi-dók szombatja csak előképe (typusa) és mintegy árnyéka volt. – És azért tétetett a hetedik napra, mivel ez a szám a szentírásban a tökéletesságet jelöli. Ami arra tanít bennünket, hogy Isten folytonos szombatot rendelt nekünk, amelynek vége ne legyen; aztán meg arra, hogy ez a szombat soha sem fog teljesen és kellő tökéletességgel megszenteltetni, egészen a hetedik napig. (4) Ama hetedik nap pedig az utolsó és örökkévaló, amelyre ha részben rávirradunk is, amennyiben hívők vagyunk, mégsem értük el teljesen. Mert most a
(1) Galác. 4,5-10; Kolossé 2,16.17.
(2) Ezsaiás 35,58-; Zsidókhoz 3,18-; 4,9.
(3) János ev. 14,26; Efezus 3,15; 1 Korinth. 3,16; Római 8,14.
(4) Zsidókhoz 4,1-11.
________________________________________
hit által csak megkezdettük a mi nyugodalmunkat Istenben, és e nyugodalomban naponta előbbre is hala-dunk, hogy akkor végre teljessé legyen, midőn betelik Ézsaiásnak ama jövendölése, (1) amelyben Isten egyházának szombat szombatra ígértetik; ti. midőn Isten lesz minden mindenekben. (2) Ezt az Úr is meg-mutatta nekünk az ő világteremtésében, amelyet hat napon át elvégzett, míg a hetediken megszűnt minden munkától, hogy az ő példája szerint mi is a munkától megszűnvén, nyugodalmunkat benne keressük és szüntelenül arra törekedjünk, hogy eljussunk a hetedik nap ezen szombatjára.
Ami az Úr napját, a vasárnapot illeti, amelyet most ünneplünk, az nem azért rendeltetett, hogy a többiek-nél inkább megszenteljük, azaz szentebbnek tartsuk. Mert ez egyedül az Isten előjoga, aki minden napot egyformán megtisztelt. (3) Hanem inkább azért, hogy az Istent imádni és dicsérni, az igét hallgatni és a szakramentumokkal élni az egyház ezen a napon összegyűljön. (4) Hogy e kötelességünket minden aka-dálytól menten minél nagyobb buzgalommal betölthessük: szünetelünk minden mesterségtől és kézi mun-kától, szintúgy minden szórakozástól, amelyek a mi e világbeli életrendünkhöz tartoznak. Ugyanezen ter-mészetűek a többi ünnepnapok is, amelyek a mi üdvösségünk titkainak emlékezetét újítják fel. Mert, ha mi az igét, amint illik, egész lélekkel magunkba szívjuk, és általa az ó-ember cselekedeteit megöldököljük: akkor nemcsak ünnepnapokon, hanem mindennap folytonosan szombatot szentelünk és – amint itt ren-delve van – elkezdünk szombatot szombatra ünnepelni. Egyszóval: nem vallási okokból teszünk különb-séget nap és nap között, hanem a közéleti rend érdekéből. Mert bizonyos előírt napjaink nem azért van-nak, hogy akkor egyszerűen ünnepeljünk, mintha a mi
(1) Ezsaiás 66,22.
(2) 1 Korinthus 15,28.
(3) Galác. 4,10.
(4) Kolossé 3,16.
________________________________________
munkaszünetünkkel tisztelnők és gyönyörködtetnők az Istent: hanem azért, mert szükséges, hogy az egy-ház valamelyik napon összegyűljön. A napot pedig biztosan megszabni és megállapítani azért fontos do-log, hogy mindenek jó rendben és zavar nélkül történjenek. (1) Így lesznek semmivé azoknak az álböl-cselkedőknek üres fecsegései, kik ezen zsidónézettel árasztották el a világot, hogy ezen parancsolatban elvesztette ugyan érvényét, ami ceremoniális volt (így nevezik ugyanis – nyelvhasználatuk szerint – a he-tedik napnak tulajdonított különös méltóságot): megmaradt azonban, ami erkölcsi, ti. a hét egyik napjának különös tiszteletben tartása. Ámde ez semmi sem egyéb, mint a zsidók kisebbítésére megváltoztatni a na-pot, de megtartani a napnak tiszteletét. És valóban, eléggé látjuk, hogy az ilyen felfogásnak minő eredmé-nye lett. Mert akik az ő rendelkezéseikhez kötik magukat, azok az szombatoskodásuk durva és érzékies babonájával háromszorosan felülmúlják még a zsidókat is: annyira, hogy az a pirongatás, amit Ezsaiásnál olvasunk, (5) éppúgy ráillik ezekre ma, mint azokra, kiket az ő idejében a próféta ostorozott.
A szombat megülésáben a zsidóknak egy másik kötelességre is kellett nézniök, amely nem a vallásra tar-tozott, hanem a méltányosságnak az emberek közti ápolására vonatkozott; ami azt akarja, hogy koronként a szolgákról és állatokról a teher levétessék, hogy embertelen munkáltatók a folytonos hajszolással mérté-ken túl ne gyötörjék őket. Jóllehet ezzel Mózes – amint én ítélem – nem annyira a teendő intézkedés oká-ra, mint a tett intézkedés áldására mutatott reá. (3) E méltányossági tekintetet ma is figyelembe kell ven-nünk, nem valami szolgai kényszerűségből, hanem a szeretet sugallatából. – Íme, ez a négy első parancso-lat, amelyek előnkbe írják, hogy melyeknek teljesítésável tartozunk Isten iránt, s amelyekkel zárul is a törvény első táblája.

(2) 1 Korinth. 14,33.
(2) Ezsaiás 1,13. 58,5.13.
(3) II Mózes 23,11; V. Mózes 5,14.
________________________________________
Arra nézve pedig, hogy én a közönséges és csaknem általánosan bevett eljárástól eltérőleg négy parancso-latot veszek az első táblára, meg kívánom jegyezni, hegy ezt nem ok nélkül vagy kicsinyes okból teszem. Mert akik másként osztják fel, azok törlik a sorozatból az általunk másodiknak jelzett parancsolatot, holott kétségtelen, hogy az Úr külön parancsolatképpen helyezte oda. A tizediket pedig, mely arról szól, hogy ne kívánjuk felebarátaink javait, helytelenül kétfelé szakítják, ami pedig egy és ugyanaz. Hogy a felosztásnak ez utóbbi módja a tisztább századokban ismeretlen volt, látható abból, hogy Origenes (1) minden ellen-mondás nélkül ezt a mi felosztásunkat alkalmazta. Augustinus korában ugyan már az a másik is forga-lomba jött, de nem volt mindenki által elfogadva. Maga Augustinus (2) azon könnyelmű okból hajlott feléje, hogy a hármas számban (ha ti. három parancsolatot veszünk az első táblára) a szentháromság titka inkább kitűnik; egyébként inkább tetszett neki is a mienk. Velünk ért egyet a Mátbé evangéliumára írott bevégzetlen munka szerzője is. És én távolról sem kételkedem afelől, hogy a mienktől eltérő felosztás az ördög mesterkedésének következménye, ki ezzel azt akarta, hogy lassanként kivesszen az emberek lelké-ből az a parancsolat, amely oly elővigyázatosan tiltja a bálványimádást. Átmenőleg meg kellett ezt jegyez-nem, nehogy valaki ezt a mi felosztásunkat mint valami újat, melyet csak mostanság eszeltek ki, kinevesse vagy csudálkozzék rajta.
Ezek után térjünk át a második táblára!
(1) Origenes "Az Exodushoz" (Mózes második könyvéhez) c. műve.
(2) Augustinus: "Vizsgálódások az ószövetségi könyvekről."
________________________________________

V. Parancsolat.
Tiszteld apádat és anyádat.
Azaz, mivelhogy az Istent félnünk és szeretnünk kell: szülőinket sem szabad elhanyagolnunk, sem bármi-féle dologban őket megbántanunk; sőt inkább terheikből minél többet vegyünk le vállaikról, őket tisztel-jük és becsüljük, nekik Isten akaratja szerint engedelmeskedjünk, kényelmükön munkálni és kedvükre tenni törekedjünk mindenben, amiben csak nekik használhatunk. (1) E parancsolathoz az az ígéret van kapcsolva, hogy sokáig él a földön, aki szülőit az őket megillető tiszteletben részesíti. Ez ígéret mintegy különös ajánlatképpen van melléje csatolva, amely egyfelől értésünkre adja, hogy Isten előtt mily kedves e parancsolat megtartása, és felráz és felserkent minket a mi lelki tunyaságunkból; másfelől figyelmeztet, hogy a háládatlan gyermekekre, kik elmulasztják leróni a hálát és kölcsönös viszontszolgálatot, a legbizo-nyosabb kárhoztatás vár.

 

VI. Parancsolat.
Ne ölj!
Azaz, minthogy az Istent félnünk és szeretnünk kell: senkit semmiféle bántalommal ne illessünk, senki iránt méltatlanok ne legyünk, senkit ne ingereljünk és senkin se erőszakoskodjunk, hanem inkább, ha van bennünk valami istenfélelem és szeretet, jóakarattal legyünk mindenkihez: baráthoz és ellenséghez, s mindkettőnek tetszésére törekedjünk, mindkettőnek, ha valami veszélyben vannak, segédkezet nyújtsunk, és amennyire tőlünk telik, mindkettőnek szolgálatára lenni törekedjünk. (2)
(1) Efezus 6,1; Máthé 15,4-.
(2) Máthé 5,44-48.
________________________________________

 

VII. Parancsolat.
Ne paráználkodjál!
Ide tartozik, hogy miután az Istent félnünk és szeretnünk kell: egész életünk folyamán keresztül minden-ben szeplőtlenek és önmegtartóztatók legyünk, beszédben úgy, mint cselekedetben. És minthogy a szűzi élet Istennek különös ajándéka: vizsgálja meg ki-ki, hogy mi adatott neki. (1) Mert akik ez ige teljesítésére nem képesek: azoknak az ő testi tisztátalanságuk ellen megvan a maguk, Isten által rendelt orvosszerük, (2) s ha azt nem használják, Isten ellen tusakodnak, és az ő rendeletének szegülnek ellene. Azt pedig ne mondják (mint manapság sokan), hogy Isten segedelmével – mindenre képesek. Mert Isten az ő segedel-mét csak azoknak adja, kik az ő utaiban járnak, (3) azaz az ő elhívását követik, amely alól pedig ezek Isten akarata ellenére kitérni merészkednek. Ebben a makacsságban Isten segedelmére ne számítsanak, hanem inkább emlékezzenek arra, ami megmondatott: ne kísértsd a te Uradat, Istenedet! (4) Az pedig egyenesen istenkísértés, ha az általa belénk adott természetnek ellenére törekszünk és az ő bennünk levő ajándékait megvetjük.
Ezek pedig nemcsak ezt teszik, hanem a házasságot is, melyet Isten méltónak tartott elrendelni, és amelyet mindenkinél tiszteletreméltónak nyilvánított, s amelyet Krisztus Urunk is megszentelt az ő jelenlétével, és amelyet első csudájával megtisztelni méltónak talált, (5) fertőzésnek merészkednek nevezni, annyira, hogy ennek rovására akármicsoda-fajta nőtlenséget csodálatos dicsőítésekkel magasztalnak.
Mintha bizony nem egészen más volna a nőtlenség és ismét más a szüzesség.
Angyali életnek nevezik a nőtlenséget, és ezáltal a legnagyobb méltatlanságot követik el az Isten angyalai-val szemben, akikhez a feslett életűeket, házasságtörőket, sőt még sokkal rosszabb és becstelenebb fajtákat hasonlítanak. És valóban, itt a legkevesebb szükség sincs a bizonyításra, ahol maguk a tények nyilván reájuk bizonyítanak. Hiszen szemeinkkel látjuk, hogy az ilyen kérkedést és az ő adományainak e megvetését mily borzasztó büntetéssel sújtja az Úr mindenütt. – De a házastársak se gondolják, hogy ne-kik minden szabad, hanem legyen mindenki az ő feleségével, és viszont a feleség az ő férjével szemben józan és mértékletes, úgy élvén, hogy semmi olyant meg ne engedjenek, ami a házasság tisztességével és mértékletességével ellenkező, és végre gondolják meg, hogy az Úrban keltek egybe.

(1) Máthé 5,28; Efezus 5,23-; I. Korinth. 6,15-; Máthé 19,12; I. Korinth. 7,2-. (2) ti. a házasság. (3) Zsoltá-rok 91. (4) V. Mózes 6,16; Máthé 4,7. (5) I. Mózes 2,24; Zsidókh. 13,4-; János ev. 2,1-.
________________________________________

 

VIII. Parancsolat.
Ne lopj!
Ennek értelme ez: mivelhogy az Istent félnünk és szeretnünk kell: senkitől, ami az övé, se furfanggal el ne tulajdonítsuk, se kézzel és erőszakkal el ne ragadjuk; a tapasztalatlanokat üzletekben és szerződésekben be ne hálózzuk azáltal, hogy vagy drágábban árulunk azoknak, vagy a kellőnél olcsóbban vásárolunk azoktól, kik a dolgok értékét nem ismerik; sem bármiféle más fogással vagy csellel mások javait kezünkre ne kerítsük. Sőt inkább, ha van bennünk istenfélelem és szeretet, minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy barátainkat, mint ellenségeinket, amint illik, tanáccsal és gyámolítással az övéik megtartásában segít-sük, és inkább a magunkéból engedjünk, semhogy a másikéból valamit elvegyünk. Nemcsak, hanem ha nehéz viszonyok szorongatják, nyomorúságaikban részt vegyünk és szükségeikben őket a mi feleslegünk-kel támogassuk. (1)
(1) Ezsaiás 58,7; Római 12,13; II. Korinth. 8; Efezus 4,28 stb.
________________________________________

 

IX. Parancsolat.
Hamis tanúbizonyságot ne tégy!
Ez a parancsolat azt akarja, hogy miután az Istent félnünk és szeretnünk kell: hamis vádaskodással senkit el ne nyomjunk, senki jó hírnevén csorbát ne ejtsünk, ócsárlásra és rágalomra sem ajkunkat, sem fülünket meg ne nyissuk, rosszat senkiről fel ne tegyünk és ne gondoljunk; hanem inkább, ha van bennünk valami istenfélelem és szeretet, mindenkiről, amennyire lehet, kedvezően is vélekedjünk és tiszteletteljesen is beszéljünk, hogy méltányosak legyünk ítéleteinkben mindenki iránt, és mind beszédüket, mind cselekede-teiket, amennyire lehet, a legjobb értelemben vegyük. (1) Arra is kiterjed ez a parancsolat, hogy semmiféle hazugságban ne gyönyörködjünk, léha szellemeskedést ne mesterkéljünk, hízelgő és hivalkodó csacska-ságban ne tetszelegjünk. (2)

 

X. Parancsolat.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát, ne kívánd az ő feleségét, sem szolgáját, sem szolgálóját, sem ökrét, sem szamarát, se semmit, amelyek az övéi!
Ezzel az Isten, kit félnünk és tisztelnünk kell, megtilt minden kívánságot a más felesége, családja, birtoka vagy bármiféle javai után. Ekként még sokkal inkább tiltja azt, hogy – még ha tisztességes ürügy alatt te-hetnők is, – lest hányjunk, cselt vessünk vagy bármiféle csalárdsághoz folyamodjunk, aminek folytán akár az asszony elhagyná az ő férjével való háztartását, akár a szolgák szöknének el az ő uruk keze alól, akár másnemű javai esnének ki az ő birtokából. Rendeli, hogy az asszonyt az ő férjétől és a szolgákat az ő uruktól hízelgő beszédekkel el ne csábítsuk, se magát a férjet el ne idegenítsük az ő feleségétől, hogy az-tán az eltaszított nő a miénk legyen, se az urat az ő szolgáitól, hogy aztán az
(1) Máthé 7,1-; Római 13,9-; 14,10.
(2) Zsolt. 5,10; Máthé 12,36; Efezus 4,29. 5,4-.
________________________________________
elűzött szolgák hozzánk jöjjenek. És végre, hogy ne éljünk semmi olyan furfanggal, minőkkel a csalárd emberek szoktak, hogy ezzel mások javait kezünkre kerítsük. Mert a cselekedetet kétségtelenül tiltani kell, mikor még az akarat, a kívánság, sőt a gondolat is a mások javainak bírása után, tiltva van. Hanem inkább, ha van bennünk valamelyes félelem és szeretet Isten iránt, úgy ne csupán óhajtsuk, hogy mindenkinek sértetlenül és érintetlenül megmaradjon a maga felesége és minden birtoka, hanem legyünk rajta, hogy ápoljuk is a férj és a feleség egymás iránti szeretetét, buzdítsuk a szolgákat kötelességeik teljesítésére és végre oltalmazzuk minden tőlünk kitelhető módon kinek-kinek a magáét.
Egyébiránt a tilalmat, hogy a másét ne kívánjuk, ki kell terjeszteni arra is, hogy ki-ki hivatása szerint for-golódjék a maga munkakörében, és tegye meg, amivel másoknak kötelesség szerint tartozik. (1) Mert a másét kívánja és tartja vissza jogtalanul, aki nem végzi, amit hivatásának kötelessége mások irányában reája ró.
Ez alapon a nép tartsa tiszteletben a maga királyát, fejedelmét, kormányát és minden más elöljáróját; uralmukat viselje nyugodt lélekkel, a törvényeknek és rendeleteknek engedelmeskedjék, és meg ne tagad-jon semmit, amit Isten akaratja szerint megtehet. (2) És viszont, ezek népüknek gondját viseljék, igazságot szolgáltassanak, ápolják a közbékét és csendességet, a jóknak oltalmazói, a gonoszaknak korlátozói le-gyenek, s általában úgy végezzenek mindent, mint akik a legfőbb királynak és bírónak tartoznak szám-adással hivatalos eljárásukról. (3) A püspökök és egyházi szolgák híven sáfárkodjanak, az üdvösség tu-dományát meg ne hamisítsák, hanem Isten népével tisztán és hamisítatlanul közöljék, és a népet ne csak tanítással, hanem életpéldájukkal is oktassák; szóval: járjanak úgy,
(1) Efezus 4,1.
(2) Római 13,1-; I. Péter 2,17; Titus 3,1.
(3) V. Mózes 17,19; II. Krónikák 19,6.
________________________________________

mint jó pásztorok az ő juhaik előtt. (1) Viszont a nép is őket Isten hírnökeinek és apostolainak tekintse, s azt a tiszteletet adja meg nekik, amelyre Isten őket méltóvá tette, és ami életük fenntartására szükséges, ne tagadja meg tőlük. (2) A szülők a gyermekeket úgy tekintsék, mint akiket Isten bízott reájuk, hogy táplál-ják, tanítsák, vezessék, és embertelen s durva bánásmódjukkal azoknak lelkét el ne vadítsák és maguktól el ne idegenítsék, hanem amint az ő személyükhöz illik, szelídséggel és bocsánatkészséggel gondozzák és vegyék körül őket, amint viszont – amint már előbb mondottam – a gyermekek is szülőik iránt tisztelettel tartoznak. (3) Az ifjak tiszteljék az öreg kort, mivel az Úr azt akarta, hogy tiszteletreméltó legyen az a kor. Az öregek is mérsékeljék az ifjúság gyarlóságait saját körültekintő okosságukkal és tapasztalataikkal, me-lyekben azoknál gazdagabbak; ne támadjanak rájuk durva és viszályt keltő szidalmakkal, hanem a szigort gyöngédséggel és tapintattal mérsékeljék. A szolgák kötelességeik teljesítésében legyenek szorgalmasak és engedelmesek uraikkal szemben; nemcsak látszatra dolgozván, hanem lélekből, mintegy Istennek enge-delmeskedvén ezáltal. Az urak se viselják magukat a szolgákkal szemben mogorván és tűrhetetlenül; szer-telen durvasággal ne gyötörjék őket, és ne bánjanak velük lealázóan, hanem inkább ismerjék testvéreik-nek, saját szolgatársaiknak egy és ugyanazon Úrral szemben, ki az égben van. Szolgatársaiknak, akikkel szemben kölcsönös szeretet és minden szelídséggel párosult türelem illik. (4) Ekképpen gondolja meg mindenki, hogy a saját állásában és helyzetében mivel tartozik az ő felebarátainak, és amivel tartozik: adja meg.

(1) I. Timoth. 3,1; II. Timoth. 2,3-; 4.2-; Titus 1,7-; I. Péter 5,3-.
(2) Máthé 10,10; Római 10,14. 15,27; I Korinth. 9,9; Galác. 6,6; I Tessal. 5,12; I Tim 5,17.
(3) Efezus 6,1-; Kolossé 3,20-.
(4) Efezus 6,5; Kolossé 3,22; 4,1-; Titus 2,9; I Péter 2,18; Kolossé 4; Filemon 1,12-13.
________________________________________

***
Ím, a tízparancsolatból álló egész törvényt megmagyaráztuk; amelyek eléggé értésünkre adják mind azt, hogy mit kíván, mind azt, hogy mit tilt Isten tőlünk úgy vele, mint másokkal szemben. Azt pedig, hogy mindezeknek mi a célja, könnyű belátni; ti. hogy szeretetre tanítsanak. Éspedig elsősorban arra, hogy az Istent féljük, szeressük, tiszteljük, benne bízzunk, hozzá fohászkodjunk és utána vágyakozzunk, mindent tőle várjunk, minden bizodalmunkat beléje helyezzük, benne megnyugodjunk. Ez az első tábla össztar-talma, amely által különösen a kegyességre (vallásosság) tanít. (1) – Azután pedig arra, hogy az Istenért gyakoroljuk a mások iránti szeretetet, úgy cselekedvén másokkal, a mint kívánjuk, hogy mások cseleked-jenek mivelünk. Ez a fődolog a második táblán, és nem az, hogy saját magunkat szeressük. Arról ugyanis az egész törvényben egyetlenegy betű sincs, hogy az embernek saját hasznára mit kellene tennie és mit elhagynia. És valóban, miután az emberek úgy születtek, hogy a saját maguk szeretetére igen könnyen hajlanak: semmi szükség sem volt arra, hogy a törvény a magától is túlságos önszeretetet még inkább élessze. Ennélfogva egészen világos, hogy miután a parancsolatok nem a saját magunk, hanem az Isten és felebarátaink iránti szeretetet tartják szem előtt: leghelyesebb és legszentebb életet az folytat, aki a lehető legkevésbé él magáért és saját érdekeiért; rosszabbul és helytelenebbül pedig senki sem, mint az, aki csak magának él és magáért munkálkodik s csak a maga hasznára gondol és csak azt keresi.
Azt pedig különösen jól meg kell jegyeznünk, hogy Isten a törvény által nem csupán a cselekedetek külső formáját rendeli vagy tiltja, hanem magukat a gondolatokat és a szív legbensőbb érzelmeit; hogy senki se higgye
(1) Máthé 7,14.
________________________________________
azt, hogy a törvénynek azzal már elég van téve, ha a kéz nem hajtotta végre a gonosz cselekedetet. Mert vannak emberek, akik szemmel, lábbal, kézzel és a test minden tagjával nem kevéssé buzgólkodnak a törvény megtartásán; eközben azonban szívüket, mely az engedelmességtől merőben idegen, egészen tá-vol tartják attól. Azt hiszik, hogy akkor töltötték be a törvényt, ha jól elrejtették az emberek elől azt, amit Isten előtt szívükben hordoznak. Hallják: ne ölj! ne paráználkodjál! ne lopj! Nos, szablyájukat ölésre ők ki nem rántják, becstelen személyekkel magukat össze nem adják, s kezüket más javaira nem vetik. Mindez eddig egészen jól van! Ámde egész lelkük gyilkosságot lehel, kéjvágyban égnek, mindenki vagyonára kancsal szemmel néznek és sóvárgásukban szinte elnyelik. Márpedig így éppen az hiányzik belőlük, ami a törvényben a fődolog vala. Ez ellen kel ki Pál apostol oly határozottan, midőn azt állítja, hogy a törvény szellemi, (1), azaz olyan, amely azt kívánja, hogy az egész lélek, az egész szív, az egész akarat engedel-meskedjék neki. Midőn azt állítjuk, hogy ez a törvény valódi értelme: nem valami magunktól kieszelt új magyarázatot csempészünk be, hanem Krisztust követjük, a törvény legjobb magyarázóját. Mert, amidőn a farizeusok a nép fejét azon fonák nézettel töltötték tele; hogy aki külsőleg a törvény ellen semmit sem cselekedett, az a törvényt betöltötte: (2) ő ezt a legveszedelmesebb tévelygésnek bélyegezte, és kijelenti, hogy a gonosz kívánság, amellyel valaki egy nőre néz, már paráznaság; kijelenti, hogy gyilkosok, kik fe-lebarátaikat gyűlölik; méltók az ítéletre, kik avagy csak haragot is táplálnak szívükben; méltók a törvény-székre, kik perpatvarral ellenséges indulatot árulnak el; méltók a gyehenna tüzére, kik szitkaikkal és átkozódásaikkal nyílt haragra vetemednek.

 

......................................................................................................

HEIDELBERGI KÁTÉ A REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HITVALLÁSA

Kiadja az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvár

2003.

...

92. KÉRDÉS: Melyik Istennek törvénye?

És szólá Isten mindezeket az Igéket:
I. parancsolat. Én, az Úr vagyok a te Istened,
aki kihoztalak téged Egyiptomnak földérõl,
a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid énelõttem.
II. parancsolat. Ne csinálj magadnak faragott képet,
és semmi hasonlót azokhoz,
amelyek fenn az égben,
vagy amelyek alant a földön,
vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat;
mert én az Úr, a te Istened,
féltõn szeretõ Isten vagyok,
aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,
harmad­ és negyedíziglen,
akik engem gyûlölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal,
akik engem szeretnek,
és az én parancsolataimat megtartják.
III. parancsolat. Az Úrnak, a te Istenednek nevét
hiába fel ne vedd;
mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül,
aki az õ nevét hiába felveszi.
IV. parancsolat. Megemlékezzél a szombatnapról,
hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál
és végezd minden dolgodat;
de a hetedik nap
az Úrnak, a te Istenednek szombatja:
semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod,
se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed
aki a te kapuidon belül van;
mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet,
a tengert és mindent, ami azokban van,
a hetedik napon pedig megnyugovék.
Azért megáldá az Úr a szombat napját
és megszentelé azt.
V. parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat,
hogy hosszú ideig élj azon a földön,
amelyet az Úr, a te Istened ád te néked.
VI. parancsolat. Ne ölj.
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 41/55
VII. parancsolat. Ne paráználkodj.
VIII. parancsolat. Ne lopj.
IX. parancsolat. Ne tégy a te felebarátod ellen
hamis tanúbizonyságot.
X. parancsolat. Ne kívánd a te felebarátodnak házát.
Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját,
se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit,
ami a te felebarátodé.
2Móz 20. és 5Móz 5. részében.

 

XXXIV. Úrnapja
93. KÉRDÉS: Miképpen oszthatók fel ezek a parancsolatok?
Két táblára:
melyek közül az elsõ tábla négy parancsolatban arra tanít,
miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt.
A második tábla arra tanít hat parancsolatban,
hogy mivel tartozunk felebarátainknak.
2Móz 34,28: És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a
táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. 5Móz 10,3­4: Csinálék azért ládát sittimfából, és faragék két
kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala. És felírá a
táblákra az elõbbi írás szerint a tíz igét, amelyeket szólott vala az Úr tihozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a
gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem. Mt 22,37­40: Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a
te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és nagy parancsolat. A második
pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a
próféták.

94. KÉRDÉS: Mit követel Isten az elsõ parancsolatban?
Azt, hogy amint lelkem üdvösségét szeretem,
oly szorgalmasan eltávoztassak
és kerüljek minden bálványozást, varázslást, babonáskodást, szenteknek vagy más teremtményeknek
segítségül hívását.
Az egyetlenegy és igaz Istent pedig igazán megismerjem,
csak õbenne bízzam,
nagy alázatossággal és béketûréssel minden jót
csak egyedül õtõle várjak,
és õt teljes szívembõl szeressem, féljem és tiszteljem:
úgyannyira, hogy minden teremtett dolgok nélkül
el legyek inkább,
semhogy csak a legkisebb dologban is az õ akarata
ellen vétkezzem.
1Kor 6,9­10: Avagy nem tudjátok­e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek;
se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk, se lopók, se telhetetlenek, se
részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 1Kor 10,7.14: Se bálványimádók ne
legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. ­
Azért, szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. 3Móz 19,31: Ne menjetek igézõkhöz, és a jövendõmondókat
ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 5Móz 18,10­12:
Ne találtassék teközötted, aki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se
jegymagyarázó, se varázsló; se bûbájos, ördöngösöktõl tudakozó, se titokfejtõ, se halott idézõ. Mert mind utálja
az Úr, aki ezeket míveli, és az ilyen utálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled. Mt 4,10: Ekkor
monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj. Jel
19,10: És leborulék annak lábai elõtt, hogy imádjam õt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad
vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus
bizonyságtétele a prófétaság lelke. Jel 22,8­9: És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor
hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai elõtt, hogy õt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az
pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és
azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Jn 17,3: Az pedig az örök élet, hogy
megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Jer 17,5: Ezt mondja az Úr:
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve! 1Pt 5,5­6:
Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak
engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak
pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket

6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 42/55
annak idején. Zsid 10,36: Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén,
elnyerjétek az ígéretet. Kol 1,11: Minden erõvel megerõsíttetvén az Õ dicsõségének hatalma szerint minden
kitartásra és hosszútûrésre örömmel. Róm 5,3­4: Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is,
tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz, a békességes tûrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig
reménységet. 1Kor 10,10: Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen õközülük zúgolódának némelyek, és elveszének
a pusztító által. Fil 2,14: Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek. Zsolt 104,27­30:
Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod
kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és
porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Ézs 45,7: Ki a
világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr,
aki mindezt cselekszem! Jak 1,17: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a
világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. 5Móz 6,5: Szeresd azért az
Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl. Mt 22,37: Jézus pedig monda néki:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. 5Móz 6,2: Hogy féljed az
Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden õ rendelését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok néked: te
és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Zsolt 111,10: A bölcsesség kezdete
az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. Péld
1,7: Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. Péld
9,10: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. Mt 10,28: És ne féljetek
azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket,
mind a testet elvesztheti a gyehennában. 5Móz 10,20­21: Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õhozzá
ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. Õ a te dicséreted, és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes
dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid. Mt 5,29­30: Ha pedig a te jobb szemed
megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid
közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le
azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a
gyehennára vettessék. Mt 10,37­39: Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó
énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó énhozzám. És aki föl nem veszi
az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám. Aki megtalálja az õ életét, elveszti azt, és aki
elveszti az õ életét énérettem, megtalálja azt. ApCsel 5,29.38­39: Felelvén pedig Péter és az apostolok,
mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. ­ Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok
el az emberektõl, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektõl van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha
pedig Istentõl van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.
95 KÉRDÉS: Micsoda a bálványozás?
Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett,
vagy õmellette,
aki az õ Igéjében magát kijelentette,
valami mást képzel vagy tart istennek,
s az õ bizalmát abba helyezi.
Ef 5,5: Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó,
nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. 1Krón 16,26: Mert a pogányoknak minden isteneik csak
bálványok, de az Úr teremtette az egeket. Fil 3,19: Kiknek végük veszedelem, kinek Istenük az õ hasuk, és
akiknek dicsõségük az õ gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törõdnek. Gal 4,8: Ámde akkor, mikor még
nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. Ef 2,12: Hogy ti, mondom,
abban az idõben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitõl
távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon. 1Jn 2,23: Senkiben nincs meg az
Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. 2Jn 9: Aki félrelép és nem marad
meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett,
mind az Atya, mind a Fiú az övé. Jn 5,23: Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem
tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte õt.
XXXV. Úrnapja
96. KÉRDÉS: Mit akar Isten a második parancsolatban?
Azt, hogy Istent semmi módon ki ne ábrázoljuk,
se másképpen ne tiszteljük,
hanem csak úgy,
amint azt Igéjében parancsolta.
5Móz 4,15­19: Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tûznek
közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben; hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle
alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; képére valamely baromnak, amely van a földön;
képére valamely repdesõ madárnak, amely röpköd a levegõben; képére valamely földön csúszó­mászó állatnak;
képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévõ vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 43/55
a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt,
és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. Ézs 40,18­25:
És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õróla? A bálványt a mester megönti, és az ötvös
megaranyozza azt, és olvaszt ezüstláncot reá; aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad;
okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz. Hát nem tudjátok és nem hallottátok­e, hát
nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek­e meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége
fölött, amelynek lakói mint sáskák elõtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort,
lakásra; ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja; még alig plántáltattak, még
alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és õket, mint
polyvát, forgószél ragadja el: Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Róm 1,23­24: És
az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak
és csúszó­mászó állatoknak képmásával. Annak okáért adta is õket az Isten szívük kívánságaiban
tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék. ApCsel 17,29: Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége
vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás
faragványához hasonlatos az istenség. 1Sám 15,23: Mert, mint a varázslásnak bûne, olyan az engedetlenség;
és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. 5Móz 12,30­32: Vigyázz magadra, hogy õket követvén
tõrbe ne essél, miután már kivesznek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl; mondván: Miképpen tisztelik e
nemzetek az õ isteneiket? én is akképpen cselekszem. Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind
azt az utálatosságot, amit gyûlöl az Úr, megcselekedték az õ isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is
megégetik vala tûzzel az õ isteneiknek. Mindazt, amit én parancsolok néktek, megtartsátok, és aszerint
cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! Mt 15,9: Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.
97. KÉRDÉS: Semmiféle képet nem szabad csinálni?
Istent nem lehet, és nem is szabad kiábrázolni.
A teremtmények pedig,
noha kiábrázolhatók,
mindazonáltal megtiltja Isten,
hogy az ember azokról képeket csináljon vagy tartson avégbõl,
hogy vagy azokat,
vagy azok által Istent tisztelje.
2Móz 23,24­25: Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az õ cselekedeteik szerint;
hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor
megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom tiközületek a nyavalyát. 2Móz 34,13­14: Hanem oltáraikat
rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert
az Úr, akinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ. 4Móz 33,51: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik:
Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére: Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és
veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden
magaslataikat rontsátok el! 5Móz 7,5: Hanem így cselekedjetek velük: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat
törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg. 5Móz 12,3: És rontsátok el
azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az õ
isteneiknek faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyrõl. 5Móz 16,22: Oszlopot se emelj
magadnak, amit gyûlöl az Úr, a te Istened. 2Kir 18,3­4: És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, amint
az õ atyja, Dávid cselekedett volt. Õ rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és
törte össze az érckígyót is, amelyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jó illatot tettek annak, és
nevezék azt Nékhustánnak.
98. KÉRDÉS: Szabad?e tehát a templomokban a képeket megtûrni, hogy azok az avatatlan népnek könyvek
gyanánt szolgáljanak?
Semmiképpen nem,
mert ne legyünk bölcsebbek Istennél,
aki az õ Anyaszentegyházát nem a néma bálványképekkel,
hanem az õ szent Igéjének prédikálásával akarja tanítani.
Jer 10,8: Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Hab 2,18­19: Mit használ a faragott
kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és amely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik
abban, csinálván néma bálványokat? Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthate ez? Íme, borítva van arannyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! 2Pt 1,19: És igen biztos nálunk a
prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal
virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben. 2Tim 3,16­17: A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a
feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített.
XXXVI. Úrnapja
99. KÉRDÉS: Mit követel Isten a harmadik parancsolatban?
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 44/55
Azt, hogy nemcsak átkozódással, vagy hamis esküvéssel,
de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk Isten nevét,
se tiszteletlenül ne említsük;
se ezekben a rettenetes bûnökben még csak elhallgatással vagy eltûréssel se vegyünk részt,
hanem Isten szentséges nevét félelemmel
és hódolattal említsük avégbõl,
hogy a mi igaz vallástételünkkel, segítségül hívásunkkal
és minden beszédünkkel és cselekedetünkkel õt magasztaljuk.
3Móz 24,10­16: Kiméne pedig egy izréelbeli asszonynak fia, aki egyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és
versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi. És káromlá az izráelbeli asszony fia
az Isten nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjánk neve pedig Selomith vala, Dibrinek
leánya, Dán nemzetségébõl. És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl. Szóla azért
az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket
annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ
Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt
agyon az egész gyülekezet, akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.
3Móz 19,12: És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok
az Úr. Mt 5,37: Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól
vagyon. Jak 5,12: Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más
esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. Ézs 45,23:
Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol
meg, rám esküszik minden nyelv! Mt 10,32­33: Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek elõtt, én is vallást
teszek arról az én mennyei Atyám elõtt; aki pedig megtagad engem az emberek elõtt, én is megtagadom azt az
én mennyei Atyám elõtt. 1Tim 2,8: Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket
emelvén föl harag és versengés nélkül. Róm 2,24: Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok
között, amint meg van írva. 1Tim 6,1: Akik iga alatt vannak mint szolgák, az õ uraikat minden tisztességre
méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék. Kol 3,16­17: A Krisztusnak beszéde
lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel,
lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval
vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Õáltala.
100. KÉRDÉS: Oly súlyos bûn­e esküvéssel vagy átkozódással az Úr nevét káromolni, hogy Isten még azokra
is haragszik, akik amennyire tehetnék, azt meg nem tiltják, vagy meg nem akadályozzák?
Bizonyára nagy:
mert nincsen is nagyobb bûn,
vagy amely ellen Isten haragja rettenetesebb lenne,
mint az õ nevének káromlása.
Azért meg is parancsolta,
hogy ezt a bûnt halállal büntessék.
3Móz 5,1: Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy
tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az õ vétségének terhét. 3Móz 24,15­16: Izráel fiainak pedig szólj, ezt
mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. És aki szidalmazza az Úrnak nevét,
halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az
Úrnak nevét, halállal lakoljon.
XXXVII. Úrnapja
101. KÉRDÉS: Esküdhetik­e valaki keresztyén módon Isten nevére?
Igen, ha az alattvalóitól a felsõbbség,
vagy valami szükség követeli,
hogy hitelünket és igazságunkat Isten dicsõségére
és embertársaink javára fenntartsuk és felhasználjuk.
Mert az ilyen esküvés Isten Igéjén alapszik,
ez okból a hívek
mind az Ó­, mind az Újszövetségben igazán használták is.
5Móz 6,13: Féljed az Urat, a te Istenedet, õ neki szolgálj, és az õ nevére esküdjél. 5Móz 10,20: Az Urat, a te
Istenedet féljed, õt tiszteljed, õhozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. Ézs 48,1: Halljátok ezt Jákób háza,
akik Izráel névrõl neveztettek, és Júda forrásából származának, akik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét
emlegetik. Zsid 6,16: Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és náluk minden versengésnek vége
megerõsítésül az eskü. 1Móz 21,24: És monda Ábrahám: Én megesküszöm. 1Móz 31,53: Az Ábrahám Istene,
és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának
Izsáknak félelmére. Józs 9,15.19: És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köte velük, hogy életben
hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik. ­ Mondának azért mind a fõemberek az egész
gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket. 1Sám 24,22:
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 45/55
Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod
kitörölni atyám házából! 2Sám 3,35: Eljöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a
nap fenn vala, De megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék énvelem az Isten most és ezután is, hogy
míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem. 1Kir 1,28­30: És felelvén Dávid király, monda:
Hívjátok hozzám Bethsabét, aki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt. És megesküvék a király,
mondván: Él az Úr, aki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem
neked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik énutánam, és õ ül az én királyi
székembe énhelyettem: ezt ma így meg is teszem. Róm 1,9: Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem
szerint szolgálok az õ Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felõletek. 2Kor 1,23: Én pedig az
Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
102. KÉRDÉS: Szabad­e a szentekre vagy más teremtményekre esküdni?
Nem szabad:
mert a törvény szerint való esküvés Istennek
tanúbizonyságul hívása,
hogy õ mint a szíveknek egyedüli vizsgálója
tegyen bizonyságot az igazságról,
és büntessen meg engem,
ha én hamisan esküszöm.
Ez a tisztesség nem illet meg egy teremtményt sem.
2Kor 1,23: Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig
Korinthusba. Mt 5,34­36: És pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az
Istennek királyi széke; se a földre, mert az az õ lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak
városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé. Jak 5,12:
Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem
legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá na essetek.
XXXVIII. Úrnapja
103. KÉRDÉS: Mit követel Isten a negyedik parancsolatban?
Elõször azt,
hogy az igehirdetést és az iskolákat fenntartsák,
és én különösen ünnepnapokon Isten gyülekezetébe
szorgalmasan eljárjak,
Isten Igéjét tanuljam,
a szent sákramentumokkal éljek;
az Urat a szentek közösségében segítségül hívjam,
és Krisztus szerint adakozzam.
Továbbá, hogy gonosz cselekedeteimmel felhagyjak,
engedvén, hogy az Úr végezze bennem Szentlelke által
a maga munkáját,
és így az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjem.
Tit 1,5: A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként
presbitereket, amiképpen én neked meghagytam. 1Tim 3, 4, 5. részek. 1Kor 9,11.13­14: Ha mi néktek a lelkieket
vetettük, nagy dolog­e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? ­ Nem tudjátok­e, hogy akik a szent dolgokban
munkálkodnak, a szent helybõl élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?
Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 2Tim 2,2: És amiket
tõlem hallottál sok bizonyág által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak
lesznek. 2Tim 3,15: És hogy gyermekségedtõl fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az
idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. Zsolt 40,10­11: Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy
gyülekezetben; ime, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, oh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el
szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy
gyülekezetben. Zsolt 68,27: A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
ApCsel 2,42.46: És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében
és a könyörgésekben. ­ És mindennap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret,
részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 1Kor 14,19.29.31: De a gyülekezetben inkább akarok öt
szót szólni értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem tízezer szót nyelveken. ­ A próféták pedig ketten
vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. ­ Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki
tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen. 1Kor 11,33: Azért atyámfiai, amikor egybegyûltök az evésre, egymást
megvárjátok. 1Tim 2,1­3.8­10: Intelek azért mindenekelõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok,
esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és
nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó
Istenünk elõtt. ­ Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és
versengés nélkül. Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 46/55
mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,
hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. 1Kor 14,16: Mert ha lélekkel mondasz
áldást, az ott lévõ avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
1Kor 16,2: A hétnek elsõ napján mindegyitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyûjtenie, hogy ne akkor
történjék a gyûjtés, amikor odamegyek. Ézs 66,23: És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra
eljõ minden test engem imádni, szól az Úr.
XXXIX. Úrnapja
104. KÉRDÉS: Mit követel Isten az ötödik parancsolatban?
Azt, hogy atyámnak, anyámnak és valamennyi elöljárómnak minden tiszteletet, szeretetet és hûséget megadjak,
és magamat minden jó tanításnak és büntetésnek
illõ engedelmességgel alávessem,
azonfelül az õ gyengeségeik iránt türelmes legyek,
mivel Isten minket az õ kezük által akar vezetni.
Ef 5,22: Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mit az Úrnak. Ef 6,1­3: Ti gyermekek szót
fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az elsõ
parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életû légy e földön. Kol 3,18.20­24: Ti asszonyok
engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban. ­ Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek
mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne
essenek. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván,
mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent. És valamit
tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az
örökségnek jutalmát: mert az Õr Krisztusnak szolgáltok. Péld 1,8: Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi
tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Péld 4,4: Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg
az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj. Péld 15,20; 20,20: A bölcs fiú
örvendezteti az atyát; a bolond ember pedig megutálja az anyját. ­ Aki az õ atyját vagy anyját megátkozza,
annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. 2Móz 21,17: Aki szidalmazza az õ atyját vagy anyját,
halállal lakoljon. Róm 13,1: Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincs hatalmasság,
hanem csak Istentõl: és amely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek. Péld 23,22: Hallgasd a te
atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld a te atyádat, mikor megvénhedik. 1Móz 9,24­25: Hogy felserkene
Noé mámorából, és megtudá amit az õ kisebbik fia cselekedett vala, monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája
legyen atyjafiai közt. 1Pt 2,18: A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a
jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. Ef 6,4.9: Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem
neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. ­ Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek
õvelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is menyben van, és személyválogatás nincs Õnála.
Kol 3,19: Ti férfiak szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserû kedvûek. Róm 13,2­7: Azért, aki
ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmaguknak
ítéletet szereznek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod­e
pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája õ a te
javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája,
bosszúálló a haragra annak, aki a gonoszt cselekszik. Annak okáért szükség engedelmeskedni, nemcsak a
haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban
foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a
vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel a tisztességet. Mt 22,21: Akkor
monda nékik: Adjátok meg ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.
XL. Úrnapja
105. KÉRDÉS: Mit követel Isten a hatodik parancsolatban?
Hogy felebarátomat sem gondolatommal,
sem beszédemmel,
sem magaviseletemmel,
annál kevésbé cselekedetemmel,
vagy magam, vagy mások által bosszúsággal ne illessem,
ne gyûlöljem, meg ne sértsem, vagy meg ne öljem;
sõt minden bosszúvágyat magamból kiirtsak;
magam rontására ne törjek,
önmagamat könnyelmûen veszedelembe ne ejtsem.
A közhatalom kezében pedig azért van fegyver,
hogy a vérontást megelõzze.
Mt 5,21­22: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt
mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az
õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Mt 26,52:
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 47/55
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. 1Móz
9,6: Aki embervért ont, annak vére ember által oltassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. Ef 4,26:
Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. Róm 12,19: Magatokért bosszút ne
álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én
megfizetek, ezt mondja az Úr. Mt 5,25; 18,35: Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele,
hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe
ne vessen téged. ­ Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbõl meg nem bocsátjátok,
ki­ki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket. Róm 13,14: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne
tápláljátok kívánságokra. Kol 2,23: Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga választotta
istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a
test hízlalására valók. Mt 4,7: Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
2Móz 21,14: Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a
halálra. Róm 13,4: Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája,
bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.
106. KÉRDÉS: Ez a parancsolat csak a gyilkosságról szól?
Nemcsak, hanem amikor Isten a gyilkosságot tiltja,
ugyanakkor arra tanít,
hogy õ a gyilkosságnak már a gyökerét gyûlöli,
mint az irigységet, gyûlölséget, a haragot és a bosszúvágyat,
s minden ilyent titkos gyilkosságnak tart.
Róm 1,28­32: És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta
õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal,
paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel,
álnoksággal, rossz erkölccsel; súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban
mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók,
engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek,
méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvõkkel egyet is értenek. 1Jn
2,9­11: Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyûlöli az õ atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.
Aki szereti az õ atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyûlöli az õ
atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az õ
szemeit. Jak 1,20: Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Gal 5,19­21: A testnek cselekedetei pedig
nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek,
gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, amiképpen már
ezelõtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. 1Jn 3,15: Aki
gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami
megmaradhatna õbenne.
107. KÉRDÉS: Elég­e, ha így senkit meg nem ölünk?
Nem elég,
mert mikor Isten az irigységet, gyûlölséget
és haragot kárhoztatja,
ezzel azt is kívánja,
hogy a mi felebarátunkat úgy szeressük, mint magunkat,
hogy iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel,
könyörületességgel és szívességgel viseltessünk,
kárát tõlünk telhetõleg róla elhárítsuk,
és ellenségeinkkel is jót tegyünk.
Mt 7,12; 22,39: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek
azokkal; mert ez a törvény és a próféták. ­ A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint
magadat. Ef 4,1­3: Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik
elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútûréssel, elszenvedvén
egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Gal 6,1­2: Atyámfiai,
még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén
magadra, hogy meg ne kísértessél temagad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus
törvényét. Mt 5,5: Boldogok a szelídek: mert õk örökségül bírják a földet. Róm 12,18: Ha lehetséges, amennyire
rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Mt 5,7: Boldogok az irgalmasok: mert õk irgalmasságot
nyernek. Lk 6,36: Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Róm 12,10.15: Atyafiúi szeretettel
egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk legyetek. ­ Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a
sírókkal. 2Móz 23,5: Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne
hagyd; oldd le azt õvele együtt. Mt 5,44­45: Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 48/55
háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az õ napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és erõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Róm 12,20­21: Azért ha éhezik a
te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére. Ne
gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.
XLI. Úrnapja
108. KÉRDÉS: Mit követel a hetedik parancsolatban?
Mivel Isten minden förtelmet megátkozott,
azért azt nekünk is szívbõl gyûlölnünk kell,
s mind a szent házasságban,
mind azon kívül tiszta és fegyelmezett életet kell élnünk.
3Móz 18,27­29: Mert mindezeket az utálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely elõttetek
van; és fertelmessé lõn az a föld. Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertõztetitek azt, amint kiokádja
azt a népet, amely elõttetek van. Mert aki megcselekszik valamit ez utálatosságból, mind kiirtatik az így
cselekvõ ember az õ népe közül. Júd 22­23: És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén õket. Másokat
pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és utálva még a ruhát is, amelyet a test
beszennyezett. 1Thessz 4,3­5: Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól
megtartoztassátok; hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, nem kívánság
gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Zsid 13,4: Tisztességes minden tekintetben a
házasság és a szeplõtelen a házaságy, a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. 1Kor 7,4: A
feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a
felesége.
109. KÉRDÉS: Csak a házasságtörést és a más efféle förtelmet tiltja­e Isten e parancsolatban?
Mivelhogy testünk és lelkünk a Szentlélek temploma,
Isten azt akarja,
hogy mindkettõt tisztán és szentül õrizzük meg.
Ezért megtilt Isten minden tisztátalan cselekedetet,
viselkedést, beszédet, gondolatot, vágyat, és mindazt,
ami erre ingerelhetne.
Ef 5,3­4: Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint
szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább
hálaadás. 1Kor 6,18­20: Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van,
de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok­e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó
Szent Léleknek temploma, amelyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg;
dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. Mt 5,27­28: Hallottátok, hogy
megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint
gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. Ef 5,18­19: És meg ne részegedjetek
bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, beszélgetvén egymás között
zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.
1Kor 15,33: Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
XLII. Úrnapja
110. KÉRDÉS: Mit tilt meg Isten a nyolcadik parancsolatban?
Nemcsak azt a lopást és rablást tiltja meg,
amelyet a polgári hatóság megbüntet,
hanem lopásnak nevezi Isten mindazon
gonosz mesterkedéseket és fogásokat is,
amelyek által felebarátunk tulajdonát akár erõszakkal,
akár hamissággal magunkhoz ragadni szándékszunk,
mint például hamis súly és mérték,
hitvány áru és hamis pénz,
vagy uzsora, vagy bármi más eszköz által,
amit Isten megtiltott.
Ideszámítandó minden fösvénység
és Isten ajándékainak haszontalan tékozlása is.
1Kor 6,10: Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten
országát. 1Kor 5,10: De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy
bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Lk 3,14: És megkérdék õt a vitézek is,
mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és
elégedjetek meg a zsoldotokkal. 1Thessz 4,6: Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban
az õ atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Péld
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 49/55
11,1; 16,11: Az álnok font utálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves neki. ­ Az Úré az igaz mérték és
mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ. Ez 45,9­10: Ezt mondja az Úr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel
fejedelmei! A törvénytelenséget és erõszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és
igazságot. Vegyétek le népemrõl sarcolástokat, ezt mondja az Õr Isten. Igaz mérõserpenyõitek legyenek és igaz
éfátok és igaz báthotok. 5Móz 25,13­15: Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb. Ne legyen a
te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb. Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen
néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked. Zsolt 15,5: Pénzét nem adja
uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. Lk
6,35: Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jót tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti
jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert õ jóltevõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Péld 5,16: Kifolyjanak­e a te forrásaid, az utcákra a te vized folyásai?
111. KÉRDÉS: Mit követel tõled Isten e parancsolatban?
Hogy felebarátom hasznát tõlem telhetõleg elõmozdítsam,
vele úgy cselekedjem,
mint akarnám, hogy mások cselekedjenek velem,
és hûségesen munkálkodjam,
hogy a szûkölködõk szükségében segíteni tudjak.
Mt 7,12: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;
mert ez a törvény és a próféták. Ef 4,28: Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék,
cselekedvén az õ kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõknek.
XLIII. Úrnapja
112. KÉRDÉS: Mit kíván a kilencedik parancsolat?
Azt, hogy senki ellen hamis tanúbizonyságot ne tegyek;
beszédét félre ne magyarázzam,
senkit ne rágalmazzak, ne gyalázzak,
és meghallgatása nélkül könnyelmûen ne kárhoztassak;
hanem kerüljek mindenféle hazugságot és csalárdságot
mint a Sátánnak saját mûveit,
hacsak Isten rettenetes haragját magamra vonni nem akarom;
törvénykezésben és egyéb dolgaimban
az igazságot kedveljem,
õszintén kimondjam és megvalljam;
és felebarátom tisztességét és jó hírnevét tõlem telhetõleg megoltalmazzam és elõmozdítsam.
Péld 19,5­6: A hamis tanú büntetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. Sokan
hízelegnek a nemes lelkû embernek, és minden barát az adakozóé. Péld 21,28: A hazug bizonyság elvész; aki
pedig jól figyelmez, örökké szól. Zsolt 15,3: Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem
szerez gyalázatot rokonainak. Róm 1,18: Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embernek minden
hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mt 7,1­2: Ne ítéljetek, hogy ne
ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek. Lk 6,37: Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok,
néktek is megbocsáttatik. Jn 8,44: Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok
teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õbenne igazság.
Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Péld 12,22: Az eszes ember elfedezi a
tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. Péld 13,5: A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az
istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít. 1Kor 13,6: Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az
igazsággal. Ef 4,25: Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki­ki az õ felebarátjával: mert egymásnak
tagjai vagyunk. 1Pt 4,8: Mindenekelõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok
vétket elfedez.
XLIV. Úrnapja
113. KÉRDÉS: Mit akar a tizedik parancsolat?
Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság
vagy gondolat se támadjon fel szívünkben
Istennek csak egy parancsolata ellen is,
hanem mindenkor teljes szívünkbõl gyûlöljünk minden bûnt,
és gyönyörködjünk minden igazságban.
Róm 7,7­8: Mit mondunk tehát? A törvény bûn­e? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a
törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bûn alkalmat
vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn.
6/20/13 Heidelbergi Káté
reformatus.ro/adatok/kate/II-kate.htm 50/55
114. KÉRDÉS: De vajon megtarthatják tökéletesen e parancsolatokat, akik Istenhez megtértek?
Nem: mert még a legszentebbek is, ameddig e földön élnek,
az engedelmességet csakhogy éppen elkezdték;
ámde komoly elhatározással tényleg elkezdtek élni Istennek nemcsak egynémelyik,
hanem minden parancsolata szerint.
1Jn 1,8­10: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen
mibennünk. Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden
hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük õt, és az õ igéje nincsen mibennünk. Róm
7,14­15: Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve. Mert amit cselekszem, nem
ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyûlölök, azt cselekszem. Préd 7,20: Mert nincs egy
igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék. Róm 7,22­23: Mert gyönyörködöm az Isten
törvényében a belsõ ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az én elmém
törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.
115. KÉRDÉS: Miért hirdetteti Isten a tízparancsolatot olyan szigorúan, ha azokat ebben az életben senki sem
tarthatja meg?
Elõször azért, hogy egész életünkben egyre jobban
megismerjük a mi bûnös természetünket,
és így egyre jobban kívánjuk bûneink bocsánatát
és a Krisztusban való igazságot.
Másodszor, hogy a Szentlélek kegyelméért könyörögve,
szüntelenül törekedjünk Istennek ábrázatára
mindinkább megújulni,
míg e földi élet után elérjük a tökéletességet.
1Jn 1,9: Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden
hamisságtól. Zsolt 32,5: Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom
hamisságomat az Úrnak ­ és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Róm 7,24­25: Óh én nyomorult ember! Kicsoda
szabadít meg engem e halálnak testébõl? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én
az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok. Fil 3,11­14: Ha valami módon
eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem
igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai én magamról nem
gondolom, hogy már elértem volna: de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén,
azoknak pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban
onnét felülrõl való elhívása jutalmára. 1Kor 9,24­25: Nem tudjátok­e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan
futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban
tusakodik, mindenben megtûrtetõ; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.