Az "Idegen Tűz" konferenciáról

Idegen Tűz konferencia USA, 2013. október 16-18.

https://www.ujszeged.ref.hu/letoltes/idegen_tuz.pdf

https://ujszeged.ref.hu/

Sípos Ete Zoltán ajánlása:

Október folyamán volt egy konferencia az USA-ban, amit Fr. MacArthur református meggyőződésű lelkipásztor hívott össze, Idegen Tűz címmel. A helyszínen négyezren mentek el. A konferencia oka, hogy

az ún. karizmatikus mozgalomban riasztó dolgok történnek, és riasztó dolgok hangzanak el. (mármint a biblikusan gondolkodók számára riasztók...)

Ráadásul elég sok evangélikál - akik korábban teljesen elzárkóztak a nevezett mozgalomtól - nyitott a nevezett tévelygés felé, s befogadták életükbe, kegyességükbe, gyülekezeteikbe.

Eljött az idő, hogy mint annak idején a 20 század elején a német bibliás-pietista kegyesek kiadták a Berlini Nyilatkozatot, amiben elítélték az akkori rajongó mozgalmat (pünkösdizmus) újra elhangozzanak a mellékelt előadások.

Pontosabban a mellékletben szereplő anyagok Tim Challies blogjáról származnak, melyben igyekezet összefoglalni az egyes előadásokat. Annak érdekében, hogy némi benyomásunk legyen az elhangzottak felől - Cserháti Matyi, Vásárhelyi Bálint és Sípos Előd lefordították az összefoglalókat. A szövegeket igyekeztünk átfésülni, elnézést az esetleges hibákért. A munka nagyon gyorsan ment - és szerintem érthető az egyes előadások üzenete.

Olvassátok, mert időszerűek ezek a dolgok kis hazánkban is!

A konferencián elhangzott előadások eredeti anyaga angol nyelven a http://www.tmstrangefire.org címen érhető el (írott szöveg és videó).

Tim Challies a konferencia előadásairól írt összefoglaló cikkei: http://www.challies.com/topics/strange-fire

Ezen cikkek alapján adunk közre néhány nyers, szerkesztés nélküli magyar fordítást. Elérhető on-line: www.ujszeged.ref.hu Szeged-Újszegedi Református Egyházközség John MacArthur megnyitó üzenete 2013. október 16.

[Tim Challies a következő megjegyzéssel indítja cikksorozatát:]

Mindig felizgatnak az evangélikál világ jelenlegi irányzatai, különösen is az Evangelikál világnak ebben a Református sarkában. Amikor feltűnik valami, amiről úgy tűnik, hogy nagy hatású lesz, szeretek jegyzetelni. Emiatt már régóta követtem azt, amit John MacArthur próbál átvinni az Idegen Tűz konferencián és a könyvén keresztül. A konferencia csak rövid ideje kezdődött, és érdeklődve hallgattam (élő közvetítésben) a nyitó hangot, mert MacArthur itt adta meg ennek az eseménynek a magyarázatát, és itt határozta meg a hangvételét is.

Mielőtt megosztanám a jegyzeteimet, engedjék meg, hogy megjegyezzek egy dolgot, ami kiemelkedő volt számomra, amint a konferencia megkezdődött. Elkerülhetetlen, hogy egy ponton túl John MacArthurról életrajzot írjanak (a már létező, Ian Murray által írt életrajzon túl). Ma valami olyanba kezd bele, ami azt hiszem, meg fog jelenni abban az életrajzban. Jobban fogjuk érteni, amint a konferencia kibontakozik, hogy milyen hatása lesz ennek életében, szolgálatában, és a tágabb keresztyén világban.

4000 ember vesz részt az Idegen Tűz konferencián, és még sok ezren vannak, akik az élő közvetítést nézik angolul, spanyolul, németül, portugálul, arabul, olaszul, franciául, oroszul és mandarinul. Íme, ezt hallották a megnyitó beszédben. I. - J.

MacAarthur: Mi a konferencia célja?

Ahogy a kortárs karizmatikus mozgalomról beszélünk, olyan tárgyra térünk, ami John MacArthurt sok-sok éve, évtizede foglalkoztatja már.

Szolgálatának első éveiben megfigyelte a mozgalom kezdeteit, és mély aggódás ébredt benne. Azóta sokszor beszélt már erről, először egy sorozatban, 40 évvel ezelőtt, később pedig a Karizmatikus Káosz c. könyvében.

Amikor emberek az egyházban lévő legnagyobb kérdésről kérdezik MacArthurt, válaszában mindig a tisztánlátás hiányáról beszél, mivel sajnos, a magukat keresztyénnek mondók nagy részéből ez hiányzik.

Ennek a konferenciának a célja hasonló a Béreaiakhoz, akik a Szentlélek munkáját a Szentírás szemüvegén keresztül vizsgálták. Reméli, hogy szeretettel és megértően, ugyanakkor egyenesen tudja megszólítani őket. Miről is van itt szó tulajdonképpen?

A Földön, bevallottan, fél milliárd karizmatikus él. Hangsúlyozta, hogy mennyire könnyen konfrontálódunk a Mormonokkal, vagy a Mormon irányzattal, bár ők csak 14 millióan vannak. Ugyanakkor hezitálunk megszólítani 500 millió karizmatikust. Fellapozta a 3Mózes 10-et, hogy magyarázattal szolgáljon a konferencia nevéről, és céljáról, és, hogy az igaz és hamis dicsőítést mutassa be a 3Mózes 9-10 alapján. Az emberiség legmagasabb rendű feladata és legnagyobb kiváltsága, hogy imádhatja Istent és a keresztyéneknek mindig ez az elsődleges. A legkomolyabb tett, amit bárki is csinálhat, valaha, az az Isten imádata. Amikor magukat keresztyénnek vallók gyűlnek össze, és azt mondják, hogy ezt Isten imádatáért teszik, komoly dolgot mondanak ki maguk felett. Sajnos, túl sok Istentisztelet vált mára hétköznapivá. A legsúlyosabb Isten elleni vétkeink a hamis imádatban jelennek meg. Áron fiai speciális kiváltságot kaptak, és a főpapság tagjai voltak. Istenfélőnek és biztonságban lévőnek tűntek, Isten mégis megemésztette őket, mert idegen tűzzel áldoztak: olyan módon imádták Istent, amit Ő nem szentelt meg (nem engedett meg). Lehet, hogy csak egy kis dolognak tűnt, de valójában egy komoly és nagy jelentőségű bűn volt. Ez megmutatja, hogy a legkomolyabb bűnök az Isten hamis tiszteletében jelennek meg. A karizmatikus mozgalom folyamatosan tiszteletlenül bánik Istennel a tisztelet hamis formáiban. Tiszteletlen az Atyával és a Fiúval, de leginkább a Szentlélekkel. Sok dolgot tulajdonítanak a Szentléleknek, ami valójában megbecsteleníti őt. A karizmatikus mozgalomban sok helyen olyan dolgokat tulajdonítanak a Szentléleknek, amik valójában a Sátán munkái.

MacArthur újra és újra felhívta a figyelmet arra a nagy veszélyre, ami az Istent hamisan tisztelőket fenyegeti. Tragikus és kétségbeejtően ironikus, hogy azok, akik a Szentlélek legelkötelezettebb követőinek vallják magukat, olyan utakon járnak, amik káromolják a nevét. Itt megállt, hogy tisztázza: nem mindenkit akar hiteltelenné tenni, aki a mozgalom tagja. Tudja jól, hogy vannak olyan karizmatikusok, akik vágynak Isten igaz tiszteletére. Ugyanakkor a mozgalom maga semmit sem hozott pluszban, ami gazdagítaná az igaz Isten-tiszteletet. Nem erősítette a bibliai tisztaságot, a biblikus igemagyarázatot vagy a tiszta dogmatikát. Az egyház mindezeknek birtokában volt, mielőtt a karizmatikus mozgalom megkezdődött volna. A mai keresztyén ember visszatérhet az apostolok, reformátorok és a puritánok irodalmához, és gazdagságot, megértést és tisztaságot fog találni; a karizmatikusok semmit nem adtak hozzá ehhez, kivéve a káoszt, összezavarodottságot, félremagyarázást, és félreértést. Voltak emberek, akik karizmatikus gyülekezetekben menekültek meg, de ennek semmi köze ahhoz, ami ebből a mozgalomból származik. A mozgalmon belül semmi sem erősítette az evangéliumot, vagy őrizte meg az igazságot és a tiszta tanokat. Csak torzulást, összezavarodottságot és tévedéseket hívott életre. (Megjegyzés: egy tisztázó megjegyzést fűznék hozzá... Nem hiszem, hogy MacArthur azt értette volna, hogy „soha semmi jó nem származott a karizmatikus mozgalomból", hanem inkább „Semmi jó nem származott a karizmatikus mozgalomból, ami a karizmatikus teológiának lenne köszönhető.")

Ugyanakkor, habár MacArthur hálás azokért, akik ismerik az igazságot és hűségesek hozzá, a nagy többség szerinte sötétségben van. Az a félelme, hogy világszerte a mozgalomban részt vevő emberek nagy számban elveszettek, testi vágyakat kergetnek és egy hamis evangéliumot. Ennek a mozgalomnak a sikeres megjelenése nem a világosság királyságához való kapcsolatából fakad, hanem a sötétség királyságából. Mindennek ellenére az evangelikalizmus szélesre tárta karjait és így fogadta ezt a trójai falovat, beengedve egy bálványt Isten városába. Ez a bálvány pedig hamar átvette az uralmat.

MacArthur ezek után szembeállította a református teológiát a karizmatikus mozgalommal, és elmondta, hogy a református teológia nem a hamis tanítók menedékhelye.

A hamis tanítók nem ehhez vonulnak vissza, és ez nem is az a hely, ahol a haszonleső hazugok végzik. Ha egy református egyházhoz mész, nem fogsz hamis csodákat, látomásokat, próféciákat, felkenést, vagy a Léleknek bármilyen más varázslatos megnyilvánulásával találkozni. Amint a tapasztalat, az érzelem és megérzés válik az igazság meghatározójává, elszabadul a pokol.

John Owen-t szorosan követve, MacArthur megmutatta, hogy a Szentírás mit mond a Szentlélek munkájáról, és összehasonlította azt a Léleknek néhány, a karizmatikus mozgalmon belüli, bizarr megnyilvánulásával. A Zsidók 10-hez lapozott és az ott lévő figyelmeztetéshez, ami az Isten Fiának megtaposásához kapcsolódik. Az elmúlt néhány évtizedben léteztek olyan szervezetek, amelyek Jézus Krisztus evangéliumának a védelme mellett kötelezték el magukat. A nyitott teizmus mozgalma ellen is megvédtük az Atyát. De ez a szakasz büntetést is ígér mindazok számára, akik bosszantjákbántják a kegyelem Lelkét. Tudjuk, hogy a pokol melegebb lesz azok számára, akik megvetik Krisztust, de ugyanez a büntetés sújtja azokat is, akik megsértik a Szentlelket. Ez azt is jelenti, hogy félnünk kéne attól, hogy megbántsuk a Szentlelket, és élénken kéne védelmeznünk őt.

Mellékesnek tűnően, de MacArthur a Szentléleknek az egyházban való igaz tiszteletének a megújítására hívott, és azt mondta, hogy Isten dicsőségének a vágya emészti őt belülről. Ahogy látja és hallja ezt a hamis Isten-tiszteletet, érzi Isten fájdalmát és csodálkozik, hogy az egyház miért nem kel fel, hogy megvédje a Szentlelket, mint tette azt az Atyával és a Fiúval.

MacArthur azzal foglalta össze, hogy Krisztusban láthatjuk a Szentlélek munkájának a tökéletes képét, mert a Lélek annak elvégzésére van kötelezve, amit Krisztusban is elvégzett. A Lélek folyamatosan Jézussal volt; Jézus a Szentlélek által fogant, a Lélek által nőtt föl, a Lélek kente fel a keresztelésekor, a Lélek tartotta meg a kísértések között, a Lélek erősítette meg a szolgálatra, így, Lélekkel telve járt végig tökéletes engedelmességben, miközben a Lélek gyümölcsét teremte, a Lélek adta, engedelmességre való erőn keresztül haladt előre a tökéletességben, a Lélek ereje támasztotta fel, és még a feltámadása utáni szolgálata is a Lélek erejében volt. A Lélek ugyanaz számunkra, mint Krisztus számára is volt. Ha szeretnéd tudni, hogyan munkálkodik bennünk, nézz Jézusra. Végső fokon a Szentlélek munkája az, hogy a hamis képviselőket visszaállítsa Jézus Krisztus hasonlatosságára.

Ezzel a felhívással fejezte be: „Akkor fogom elhinni, hogy az igazság uralkodik a karizmatikus mozgalomban, amikor azt látom, hogy a vezetők egyre jobban hasonlítanak Jézus Krisztusra és egyre inkább, valóban részeseivé válnak a mennyei természetnek." ([Tim blogján olvasható záró megjegyzés:]

Kérem vegyék figyelembe, hogy ezekben a jegyzetekben a saját magam által megértett és az általam összegyűjtött részleteit tudom csak adni annak, amit MacArthur mondott. Sokkal pontosabb képet fognak kapni, ha maguk is megnézik a videót. Nyitva hagyom a hozzászólási lehetőséget. Mint mindig, ki fogom kapcsolni a 100. vagy legalábbis ahhoz közeli hozzászólásnál.)