Az ökumené ÚTVESZTŐI

 

Az ökumené útvesztői

„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk. A pluralizmus, tolerancia, a hamis ökumenizmus hamis jelszavai (egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk stb.) sokakat megtévesztenek.
Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk, azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget."
(Cseri Kálmán)

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!" (Máté 24,24)

***

***

AZ ÖKUMENÉ ÚTVESZTŐI

„Minden mozgalmat, minden igehirdetést és minden igehirdetőt
MEG KELL VIZSGÁLNUNK! Felelősségünk minden olyan dolog megvizsgálása, amiről azt állítják, hogy az a Szentlélek munkája." (John F. MacArthur)

...

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." (Galata 5,1)

Korunkban az egyszerű érdeklődő ember számára nagyon megtévesztő lehet a legújabb korszellem diktálta nagy ökumenikus látszat egység, a különböző felekezetek hitvallásokat megkerülő látványos összeölelkezése.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy biblikus-e lelki közösségben lenni, együtt imádkozni azokkal, akiknél vagy teljesen hiányzik, vagy súlyosan csorbát szenved minden hittétel, melyet számunkra Isten a reformáció áldásaiként fölragyogtatott.

Milyen egységről beszélhetünk ott, ahol nyíltan vállalva  ma is a leghatározottabban tagadják, vagy -tudjuk az egyháztörténetből- egyenesen megátkozták a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus elveit, kinyilvánítva ezzel, hogy számukra egyáltalán nem az Úr Jézus Krisztus az egyetlen Út, az egyetlen Igazság, az egyedüli Közbenjáró.

• (Ezt a kiátkozást a katolikus egyház a Tridenti Zsinaton tette meg (1545-1563) „Anatema sit": „Átkozott legyen az, aki...".  Itt nem valami külső dolgokat átkoztak meg, hanem magának az örök Evangéliumnak a magvát, a reformátori hitelveinket.)

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

Érthetetlen az, hogy ma egyházi részről sokan a reformáció vívmányait, a felekezetekre való megosztottságot egyenesen tragédiának tartják, mondván, hogy a reformáció óta az egyházban való szakadás eltorzítja az egyház bizonyságtételét, meggátolja misszióját, ezért a megoldást, a „gyógyulást", az ezer sebből vérző ökumenétől várják.

Sajnos még a protestáns egyházak egyes vezetői is a reformáció okozta szakadás feletti fájdalomról keseregnek, ahelyett, hogy magasra emelve hűségesen képviselnék Isten drága ajándékát, amelyet a reformációban adott választott népének örök IGAZSÁGKÉNT:
Sola Scriptura,
Sola Gratia,
Sola Fide,
Solus Christus!

Az ökumenisták napjainkban a pluralizmus, az ún. „szeretet és tolerancia" jegyében, tudatosan kerülik és elhallgatják az Úr Jézus Krisztusban megjelent egyetlen IGAZSÁGOT  és sokakat megtévesztve az ökumenizmus alábbi hamis jelszavait, féligazságait hangoztatják:

„Hisszük, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk."
„Csak egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk."
„Csak a szeretet számit, mindnyájan szeretjük egymást."
„Hisszük, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk."
„A tanítás (tan, hitvallás) elválaszt, míg a szeretet egyesít."
„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!"

„Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..." (C. H. Spurgeon)

Súlyos tévelygés az, ha valaki azt vallja, hogy a szeretet fontosabb, mint a tanítás, mondván, hogy a tanítás elválaszt, míg a szeretet egyesít.
Súlyos tévelygés az, ha valaki a szeretetre hivatkozva az IGAZSÁGOT figyelmen kívül hagyja. A Szentírás világosan és a leghatározottabban azt állítja, hogy a szeretet az igazsággal örül EGYÜTT!  (1Korinthus 13,6)

A mi szeretetünk döntő próbája éppen az, hogy mennyire vagyunk engedelmesek az igazságnak. Isten gyermekeinek minden erővel a krisztusi igazságot kell képviselniük, hirdetniük és védeniük.
Az Úr Jézus Krisztus mondja: „... Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket" (János 8,31b -32).

„Többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, Aki a fej, a Krisztusban." (Efezus 4, 14-15)

***

Természetesen minden embertársunkat tiszteletben tartunk, de azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalhatunk közösséget.
Mára már világos, hogy az ökumenikus mozgalom lemondott az Úr Jézus Krisztustól kapott missziói parancsról és helyette kitalálta a dialógust. Véleményük szerint nem kell Jézushoz vezetni azokat, akik Őt nem ismerik, hanem befogadóvá kell válnunk és tolerálnunk kell a másságot. Mára a misszió fontossága sajnos átértékelődött egyfajta jelenlétre, szociális szolgálatokra.

„Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21)  Mielőtt  bármit elfogadnánk, meg kell vizsgálnunk az ökumené teológiai hátterét és gyakorlatát. Csak néhányat az ajánlott megvizsgálandó tételek közül:

·         Az Ökumenikus Charta
·         A Pünkösdisták beszivárgásának és befogadásának körülményei·
.         Az Apostoli Hitvallás szövegéből a "keresztyén" szó törlése 
·         A nem keresztyén Unitárius Egyházzal való egyre szorosabb együttműködés
·         A Katolikus Egyház „megfigyelői státusza" ellenére egyre nyílvánvalóbb befolyása
·         A pápa világvallások közti béketalálkozói Assisi 1986-os szellemében
·         Az Egyházak Világtanácsának „más evangéliuma", stb.

"Az ökumené - jelen formájában- puszta emberi vállalkozás, amelynek nincs igazi bibliai alapja, még kevésbé bibliai célja. Egy tanulmány a következő konklúziót vonja le, az ökumenikus törekvések vizsgálata után: Az ökumenikus mozgalmat jelképező hajócska elhagyta a bibliai vizeket,  mégpedig azért, mert elveszítette tökéletes iránytűjét, a Szentírást és egyetlen kapitányát, Jézus Krisztust." (Sipos Ete Álmos református lelkipásztor)

Tudjuk, hogy a Kísértő az egyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert támadja.
Legfőbb törekvése lebontani, megszüntetni a hitvallásokat, elmosni, átlépni a felekezeti határokat.
Feltett szándéka, hogy a felekezeti különbségeket feloldja, bagatellizálja, cseppfolyósítsa, és így totálisan védtelenné, kiszolgáltatottá tegye a biblikus hitvédelmi rendszert.
Az ökumenikus beállítottság a saját felekezete hitvallását, és a személyes tanbeli felfogását háttérbe helyezi a más keresztény felekezetek tagjaival való közösség érdekében.

Isten gyermeke nem lehet imaközösségben azokkal, akik szerint lényegtelen a felekezeti hovatartozás, vagy egyenesen letagadják a sajátjukat! (2Péter 3,17) (Zsoltár 64,7)

Napjainkra a keresztyén világ nagy része ezzel a tragikus hitehagyással és gerinctelenséggel vált oly hiteltelenné, ugyanakkor a pogány világ felé toleránssá, vallás-semlegessé, így adva fel (árulva el) keresztyén identitását, értékeit. Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet:
„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is."(Máté 24,24)
Isten gyermekei jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt. Akik pedig nem veszik komolyan az Úr Jézus Krisztust, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

Láthattuk, hogy ha az elvtelen ökumenikus nyitottság nem párosul biblikus fundamentális keresztyén igazsággal, sőt ha nem azon alapszik, akkor könnyen veszélyes tévelygéssé vállhat.
Mindezek fényében ki-ki vizsgálja meg, hogy ezt a fajta „fölülről vezérelt" ökumenét Isten előtti felelősséggel és jó lelkiismerettel tudja-e vállalni, többek között az 1Timótheus 5,22 és a 2Korinthus 6:14-15 alapján.

Természetesen a lelki szolgálat terén az evangéliumi-protestáns együttműködésben részt vehetünk, de lelki közösséget nem vállalhatunk ott, ahol idegen lelki hatás alatt Krisztus evangéliumát elferdítik.
A társadalomban, az egyházakat közösen érintő ügyekben, egyházak védelmében stb. természetesen továbbra is együttműködhetünk más biblikus felekezetekkel, elsősorban a történelmi egyházakkal.

***
Hisszük, hogy akik újonnan születtek és Krisztus testének tagjaivá váltak, azok az Úr akaratából, vezetésével egymásra találnak, és a különbözőségük ellenére is tisztán megélhetik egységüket Krisztusban.
***

Luther Márton mondta:
„A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket oly szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni.
Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjük, s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk.
Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének - akár barát, akár ellenség.
Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre.
Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység.
Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet, amelynek az ige vagy a hit volna az ára.
Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset."
(Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének!)

***
„A kegyeseknek nem szabad elfogadniuk semmiféle tanítást gondatlanul és válogatás nélkül. Óvakodnunk kell tehát, nehogy megzavartatván a vélemények sokaságától, figyelmen kívül hagyjuk Isten Igéjét." (Kálvin János)

***

„Ti tehát, szeretteim... vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." (2Péter 3,17)

Budapest, 2015.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

***

 

Az ökumeneikus mozgalomról

Sipos Ete Zoltán

református lelkipásztor

https://www.geocities.ws/cs_matyi/okumeneokumene.pdf

***

 

 

 

 

ÁLLÁSFOGLALÁS

az egyházak ökumenikus együtt-munkálkodásáról.

A Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma évek óta aggodalommal figyeli az úgynevezett ökumenikus mozgalom (Egyházak Világtanácsa, Európai Egyházak Konferenciája) világszintű munkájának módszereit és célját.

Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az ökumenikus mozgalom tagegyházainak - köztük saját egyházunk - országosan befolyásos néhány felső vezetője vagy vezető testülete a helyi gyülekezetek véleményének kikérése nélkül ír alá (vagy hatalmaz fel erre személyeket) olyan nyilatkozatokat, vesz rész olyan programokon, illetve képvisel olyan elveket, amelyek szemben állnak a bibliai kinyilatkoztatással, esetünkben református egyházunk történelmi és mai hitvallásaival is.

A világökumené tagegyházai közül számtalan elfogad és törvényesít

olyan bibliaellenes elveket, mint:

a homoszexualitás egyházi legalizálása,

a kontrollálatlan migráció támogatása,

az iszlám térnyerése érdekében való saját hitük megtagadása vagy elhallgatása,

illetve támogatja a gender ideológia vadhajtásait, szorgalmazza és

szervezi a keresztyének jövőbeni elvtelen, szervezeti és ál-hitvallásos újraegyesítését,

a biblikus házasság intézményének feladását,

az abortusz, az eutanázia legalizálását,

elveti a család alapintézményét,

a világvallások tagjainak misszióját

és még sorolhatnánk az általunk el nem fogadható tevékenységeket.

 

Ezen túl szomorúan állapítjuk meg, hogy a protestáns tagegyházakat tömörítő világszervezetek vezetői, figyelmen kívül hagyva keresztyén tömegek véleményét, a Szentháromság Istent érintő kérdésekben is nyíltan a kétezer éves egyházi tradíciót elhagyó, az Apostoli Hitvallást is megtagadó elveket vallanak a célként kitűzött ökumenikus egység érdekében.

Az tapasztaljuk, hogy a világkeresztyénség egységét az ökumenikus mozgalom vezetői, képviselői azzal a módszerrel akarják megvalósítani, hogy a tagegyházak között meglévő alapvető, nyilvánvalóan kibékíthetetlen különbségeket eljelentéktelenitik, elhallgatják, míg az apró részkérdésekben való egyetértést aránytalanul felnagyítják.

Ezzel megtévesztik a kevésbé tájékozott keresztyéneket, amivel azt sugallják, hogy teljes egyetértés van az egyházak között. Évtizedek munkájával sikerült sokakban azt a hazug benyomást kelteniük, hogy voltaképpen jelentéktelenek a keresztyén felekezetek közti hitelvi különbségek, voltaképpen „mindenki ugyanazt hiszi és hirdeti".

Számunkra, soltvadkerti reformátusok számára az olyan keresztyén egység, amely a bibliai igazságok feladásával, református hitvallásaik elhagyásával, történelmi múltunk megtagadásával valósul meg, elfogadhatatlan.

Meggyőződésünk, hogy a felekezeti sokszínűség jó dolog a világban. Az egyházak kényszer-egyesítésével az egyetemes emberiség lenne szegényebb, a felekezetiség felszámolásakor Isten gondolatával szállnánk szembe. Nem tudjuk elképzelni az emberiségnek vallási értelemben nagyobb elszegényedését, mintha a református nem lenne református, az evangélikus nem lenne evangélikus, a baptista nem lenne baptista és így tovább.

A keresztyén felekezetiség egy olyan érték, amit küldetésként kaptuk, hogy őrizzük meg.

Mindezeket látva úgy döntöttünk - élve egyházunk törvényei által biztosított szabad döntésünk jogával -, hogy helyi gyülekezetünk a jövőben nem az ökumenikus mozgalom keretében gyakorolja a keresztyének között való párbeszédet.

Elkötelezzük magunkat arra, hogy mivel családjainkban, rokonságunkban, munkahelyeinken,
településünkön különböző felekezetű emberekkel élünk, dolgozunk együtt, így kapcsolatainkat mindenkivel a szeretet és tisztelet határozza meg továbbra is.

Meggyőződésünk, hogy a keresztyén felekezeteknek településünkön is az eddig is meglévő békés egymás mellett élést kell követnie, egymás meggyőződését maximálisan tiszteletbe tartva, de „az egyet nem értés jogát" megtartva.

Fontosnak tartjuk a kultúrában, oktatásban, a szociális munkában és az élet más területein is a keresztyének együttműködését ebben a szellemben.

Vallási téren azonban az ökumenikus látszategységet nem kívánjuk az eddigiek szerint tovább gyakorolni, kifejezésre juttatva ezzel is, hogy az ökumenikus mozgalom jelenlegi elveivel, módszereivel, egész céljával nem értünk egyet.

Ugyanakkor pedig hívjuk településünk Bibliához ragaszkodó minden keresztyénét, bármelyik felekezethez is tartozzon, hogy vegyen részt az egyházközségünk által szervezett Nyitott templom elnevezésű programsorozaton, amelyet évente tervezünk megrendezni megújult templomunkban mindazok részére, akik a keresztyének közösségét a bibliai igazságok megtartásával, a felekezetiség értékének megbecsülésével akarják gyakorolni.

„Azért imádkozunk, hogy Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az igazságot semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek... Az Úr szabadítson meg bennünket a szava és akarata iránti közönytől, mert ez hozza létre azt a levegőt is mérföldekre megdermesztő hideg egységet, amilyent a heggyé fagyott jégtömeg áraszt magából." (C. H. Spurgeon)

Soltvadkert, 2018. január 4.

Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma

Sipos Ajtony Levente

református lelkipásztor

***

 

NYILATKOZAT

2002 október 1-én a „magyarországi egyházak vezetői „ által aláírt ÖKUMENIKUS CHARTÁ-val kapcsolatosan - elsősorban református egyháztagjaink iránt érzett felelősségtől vezérelve - a BIBLIA SZÖVETSÉG lelkipásztorai nevében az alábbi nyilatkozatot tesszük:

1. EGYETÉRTÜNK a Charta preambulumában szereplő mondattal: „Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ezáltal készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni."

2. NEM ÉRTÜNK EGYET azzal, hogy e feszültségek megszüntetésére a Charta még csak kísérletet sem tesz, illetve úgy sürget közös gyakorlati lépéseket, hogy az egyes felekezetek között évszázadok óta fennálló,- elsősorban a Biblia szívének tartott megváltás kérdésében jelentkező - súlyos ellentétekről mélyen hallgat, sőt a reformátusok számára elfogadhatatlan eucharisztikus közösségre akarja kötelezni az aláírókat. / Nem tehetjük túl magunkat azon sem, hogy a négy reformátori „sola"-ra kimondott tridenti anathémát Róma máig sem vonta vissza! /

3. SAJNÁLATOSNAK tartjuk, hogy a Charta olyan egyházfogalmat használ, mely a Bibliával és a református hitvallásokkal éles ellentétben áll és alkalmas arra, hogy a teológiai fogalmazásban járatlan olvasót félrevezesse.

4. A Charta LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁSA mégis az, hogy úgy akarja a keresztyének és nem keresztyének, népek és kultúrák egységét munkálni, hogy az egységért feláldozza a - kizárólagosan Krisztus személyéhez kötött üdvösség meghirdetésére és a misszióra vonatkozó - jézusi parancsot és helyébe a dialógust teszi.

5. Mivel számunkra nem az dönti el egy dokumentum kötelező érvényét, hogy kik és hányan írták alá, hanem az, hogy összhangban van-e a Bibliával és hitvallásainkkal, ennek hiányában a Chartát NEM TEKINTJÜK MAGUNKRA NÉZVE KÖTELEZŐNEK !

6. TILTAKOZUNK az ellen, hogy az Ökumenikus Chartát aláíró református vezetők úgy írták alá ezt a dokumentumot, hogy erre sem a presbitériumok, sem a Zsinat felhatalmazásával nem bírtak !

7. Minden egyházi vezetőtől ELVÁRJUK, hogy amikor Egyházunk nevében nyilatkoznak vagy valamit aláírnak, azt a Szentírás igazságaihoz való töretlen ragaszkodás és a hitvallásainkhoz való feltétlen hűség szellemében tegyék tudván, hogy „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek !" /Acs. 5,29. /

Cegléd - Pécel, 2002.október 12

 

...

Itt közöljük az Ökumenikus Charta teljes szövegét.l

....

CHARTA OECUMENICA
ÖKUMENIKUS CHARTA

IRÁNYELVEK AZ EURÓPAI
EGYHÁZAK BŐVÜLŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉHEZ

"Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek"

Az Európai Egyházak Konferenciájaként1 és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsaként2 a két Európai Ökumenikus Nagygyűlés - Bázel, 1989 és Graz, 1997 - üzenetének szellemében szilárdan elhatároztuk, hogy a közöttünk kialakult közösséget megőrizzük és tovább fejlesztjük. Hálát adunk Szent-háromság Istenünknek, hogy Szent Lelke által mind elmélyültebb közösség felé vezet minket.

Az ökumenikus együttműködés gazdag formáit sikerült megőriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel, hiszen Ő így szólt: "Mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem" (János 17,21). Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni.

A megismert igazság szerint minden ember előtt bizonyságot kívánunk tenni a szeretetről és a reményről, mégpedig úgy, hogy közösen hallgatunk Istennek a Szentírásban hangzó Igéjére, elkötelezzük magunkat közös hitünk megvallására és az együttes cselekvésre.

Európai kontinensünkön, az Atlanti-parttól az Uralig, az Északi-sarktól a Földközi-tengerig terjedő térségben, ahol minden korábbinál nagyobb mértékben van jelen a plurális kultúra, az evangélium segítségével lépünk fel az emberi személy mint Isten képmása méltóságáért, egyházakként pedig közösen kívánjuk elősegíteni a népek és kultúrák közötti megbékélést.

Ezt a Charta-t ennek megfelelően a párbeszédre és az együttműködésre kötelező közös iratként fogadjuk el. A Charta alapvető ökumenikus feladatokat jelöl meg, s ezért irányelvek és kötelezettségek egész sorát tárja elénk. Az egyházi életnek minden szintjén ösztönöznie kell a párbeszéd és az együttműködés ökumenikus kultúráját, s ennek elősegítésére kötelező normákat kell alkotnia. Ezek azonban nem rendelkeznek semmiféle tanhivatali-dogmatikai vagy egyházjogi-törvényi jelleggel. Kötelező jellegük abból adódik, hogy az európai egyházak és ökumenikus szervezetek ezeket önmagukra nézve kötelezőnek fogadják el. Ebből következően saját területükre vonatkozóan -az alapszöveggel egyezően - saját kiegészítéseiket és közös, távlatos elképzeléseiket is hozzá tehetik, amelyek segítségével saját helyzetüket és az abból adódó kötelességeiket konkrétan megfogalmazhatják.

I.

"HISSZÜK
AZ EGY, SZENT, KATOLIKUS (EGYETEMES) ÉS APOSTOLI EGYHÁZAT"

"Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. E g y a test, és e g y a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: e g y az Úr, e g y a hit, e g y a keresztség, e g y az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben" (Efezus 4,3-6)3

1. Közös hitbeli elhívásunk az egységért

Hiszünk a Szentháromság Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szent Lélekben, úgy, amint arról Jézus Krisztus evangéliuma a Szentírásban tanúságot tesz, s miként az a Nicea-Konstantinápolyi Ökumenikus Hitvallásban (381) kifejeződik. Minthogy ebben a Hitvallásban vallást teszünk "az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli egyházról", ebből következik, hogy feladhatatlan ökumenikus feladatunk azt az egységet láthatóvá tenni, ami mindenkor Isten ajándéka.

A látható egységet még akadályozzák lényeges hitbeli különbségek. Eltérő felfogások érvényesülnek mindenekelőtt az egyházról és ennek egységéről, de a szentségekről és a papi tisztségről is. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elégedettek. Jézus Krisztus a kereszten kinyilatkoztatta számunkra szeretetét és a kiengesztelődés titkát; az ő követésében minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni azért, hogy a még fennálló, egyházainkat elválasztó problémákat és akadályokat legyőzzük.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- az efezusi levél apostoli intését követjük és következetesen fáradozunk azon, hogy Krisztusnak az evangéliumban kinyilvánított üdvüzenetét közösen megértjük;

- Jézus Krisztus egyházának látható egységéért a Szent Lélek ereje által, a hit egységében mindent megteszünk, aminek kifejeződése a kölcsönösen elismert keresztség, az eucharisztikus közösség és a közös bizonyságtétel, valamint a közös szolgálat.

II.

AZ EURÓPAI EGYHÁZAK LÁTHATÓ KÖZÖSSÉGE FELÉ
"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (János 13,35)

 

2. Hirdessük együtt az evangéliumot!

Az európai egyházak legfontosabb feladata, hogy minden ember üdvösségére, szóval és tettel, közösen hirdessék az evangéliumot. A sokfajta céltalanság, a krisztusi értékektől történt elidegenedés láttán, továbbá az élet értelmének egyre gyengülő keresése közben elsőrendű kötelességünk, hogy mi, Krisztust követő nők és férfiak bizonyságot tegyünk hitünkről. Ennek érdekében szilárd elkötelezettségre van szükség, s arra, hogy a helyi gyülekezetekben legyen állandó tapasztalatcsere a katechézisről és a lelkigondozásról. De legalább ennyire fontos az is, hogy Isten egész népe az evangéliumot közösen jelenítse meg a társadalmi nyilvánosság előtt, s azt szociális szolgálatával és a politikai felelősség vállalásával érvényre is juttassa.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- más egyházakkal is megbeszéljük az evangélizációra vonatkozó elképzeléseinket, megállapodásokat kötünk velük, s így elejét vesszük a káros rivalizálásnak éppúgy, mint újabb feszültségek kiváltásának;

- elismerjük minden ember szabadságát ahhoz, hogy lelkiismerete szerint dönthessen vallási és egyházi hovatartozásáról. Senkivel szemben sem alkalmazható morális nyomás vagy anyagi ígéret áttérése érdekében; ugyanígy senkit sem szabad megakadályozni abban, hogy önként hozott elhatározását követve döntsön az áttérés mellett.

3. Közeledjünk egymáshoz!

Az egyházak történetét az evangélium szellemében közösen kell feldolgoznunk. Ezt a történetet sok jó tapasztalat jellemzi, de nem hiányoznak belőle a feszültségek, az ellenségeskedések, sőt a háborús összecsapások sem. Az emberi vétkek, a szeretet hiánya és a hit, valamint az egyházak gyakori felhasználása politikai érdekek szolgálatára nagy kárt okoztak a Krisztust követők bizonyságtétele hitelességének.

Az ökumené első lépése tehát a Krisztust követő nők és férfiak szívének megújulása és készségük a bűnbánat tartására, s a megtérésre. A kiengesztelődés már növekvő mértékben van jelen az ökumenikus mozgalomban.

Fontos, hogy a különböző keresztény/keresztyén hagyományokban rejlő lelki ajándékokat felismerjük, egymástól tanuljunk és ezekkel egymást is gazdagítsuk. Az ökumené további kibontakozása érdekében nagyon fontos követelmény, hogy az ifjúság tapasztalatait és várakozásait is figyelembe vegyük, s részvételüket minden eszközzel előmozdítsuk.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- önelégültségünket feladva, előítéleteinket legyőzve, keressük egymással a találkozás lehetőségét, s ahol lehet, közösen lépünk fel;

- sürgetjük az ökumenikus nyitottságot és együttműködést a keresztyén/keresztény nevelésben, a teológiai képzésben és továbbképzésben, valamint a kutatásban.

4. Cselekedjünk együtt!

Az ökumenét már a közös akciók sokféle formájában gyakoroljuk. Krisztusnak sok női és férfi követője él és szolgál együtt örömmel a lakóhelyi szomszédság-ban, a hivatás területén és családjukban. Kiváltképpen segítenünk kell a vegyes házasokat, hogy az ökumenét a mindennapokban is gyakorolni tudják.

Indítványozzuk, hogy az együttműködés előmozdítására alakuljanak helyi, területi, nemzeti és nemzetközi ökumenikus testületek, melyek két- vagy többoldalú kapcsolatépítésre szánják el magukat. Európai szinten szükséges a további együttműködés az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa között, de ugyanígy szükség van további európai ökumenikus nagygyűlésekre is.

Az egyházak közötti konfliktusok esetén mindent meg kell tennünk a közvetítésért és a békesség helyreállításáért.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- az egyházi életnek mindazon területén, ahol adottak a feltételek, s ennek sem hitbeli okok vagy magasabb érdekek nem állják útját, közösen cselekszünk;

- a kisebbségek jogait védelmezzük, és segítünk abban, hogy a többség és a kisebbség között országainkban még fennálló félreértések és előítéletek megszűnjenek.

5. Imádkozzunk együtt!

Az ökumené életeleme az, hogy közösen hallgatunk Isten Igéjére és nyitottak vagyunk arra, hogy a Szent Lélek bennünk és rajtunk keresztül munkálkodjék. Az így elfogadott kegyelem által ma sokféle törekvés irányul arra, hogy imádságokkal és istentiszteletekkel is elmélyítsük az egyházak lelki közösségét, s könyörögjünk Krisztus egyházának látható egységéért. Különösen is fájdalmas jele az egyházak közötti szakadásnak az eucharisztikus közösség hiánya.

Néhány egyházban fenntartások vannak még ma is a közös ökumenikus imaalkalmakkal szemben. Krisztusi lelkiségünket ennek ellenére továbbra is jól jelzik az ökumenikus istentiszteletek, a közös énekek és imák, ezek között is első renden az Úr Imája.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- egymásért és a Krisztus-követők egységéért könyörgünk;

- más egyházak lelki életének különféle formáit és istentiszteleteiket megismerjük és megtanuljuk becsülni őket;  - törekszünk az eucharisztikus közösség megvalósítására.

6. Folytassuk a párbeszédet!

Krisztusban megalapozott összetartozásunk alapvetőbb, mint eltérő teológiai és etikai álláspontjaink. A nekünk ajándékozott és minket gazdagító sokféleségtől eltérően azok az ellentétek, amelyek az egyházi tanítás és az etika kérdéseiben, valamint az egyházjogi szabályokban mutatkoztak meg, szakadásokhoz vezettek az egyházak között. Mindezekben gyakran játszottak meghatározó szerepet különleges történelmi körülmények és különböző kulturális sajátosságok.

Az ökumenikus közösség elmélyítése érdekében feltétlenül szükséges folytatni azokat a fáradozásokat, melyek célja a hitbeli konszenzus kialakítása. Hitbeli egység nélkül az egyházak között semmiféle közösség sem jöhet létre. A párbeszédnek nincs alternatívája.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- az egyházaink közti párbeszédet a különböző egyházi szinteken lelkiismeretesen és hatékonyan tovább folytatjuk, s gondosan megvizsgáljuk, mi az, amit a párbeszéd eredményeként hivatalosan is kötelezőnek lehet és kell is nyilvánítanunk;

- ellentétek esetén, kiváltképpen ha ezek hitbeli vagy etikai megosztottsággal fenyegetnek, keressük a tisztázás lehetőségét és ezeket a kérdéseket az evangélium világosságában közösen vitatjuk meg.

 

III.

KÖZÖS EURÓPAI FELELŐSSÉGÜNK

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek" (Máté 5,9)

7. Együtt Európáért!

 

A századok során vallási és kulturális tekintetben túlnyomóan keresztény/keresztyén Európa jött létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Krisztus-követők vétkei miatt Európában és annak határain túl sok baj támadt. Megvalljuk, hogy ezekért a vétkekért mi is felelősek vagyunk és kérjük Isten és embertársaink bocsánatát.

Hitünk segít abban, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, s arra sarkall minket, hogy Krisztusba vetett hitünkkel és a felebaráti szeretettel reményt árasszunk sok területen, így a morál és az etika, a nevelés és a kultúra, a politika és a gazdaság területén, nem csak Európában, hanem szerte az egész világon.

Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot.

Egyházakként és nemzetközi közösségekként szembe kell szállnunk azzal a veszéllyel, hogy Európa egy egységes nyugati és egy megosztott keleti részre szakadjon szét. Az Észak-Dél különbséget is komolyan kell vennünk. Ezzel együtt vigyáznunk kell arra, nehogy az egyoldalú Európa-központúság hibájába essünk. Éppen ezért erősítenünk kell Európa felelősségét az egész emberiségért, különösen is a világ minden részén élő szegényekért.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- szociális felelősségünk tartalmát és céljait egyeztetjük egymással, és az egyházak álláspontját és jövőképét az európai közéleti intézmények előtt, amennyire csak lehetséges, közösen képviseljük;

- mindenfajta beavatkozással szemben megvédjük az alapértékeket;

- ellenállunk minden olyan kísérletnek, melynek célja a vallás és az egyházak felhasználása etnikai vagy nacionalista célok szolgálatára.

8. A népek és kultúrák megbékéléséért!

Európa gazdagságának tekintjük a regionális, nemzeti, kulturális és vallási hagyományok sokféleségét. A sokféle viszály láttán az az egyházak feladata, hogy közösen segítsék elő a népek és a kultúrák kiengesztelődését. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyházak közötti békesség ennek is egyik előfeltétele.

Közös fáradozásainknak az a célja, hogy a politikai és szociális kérdéseket az evangélium szellemében ítéljük meg és segítsük megoldani. Isten minden embert a maga képére teremtett, ezért lépünk fel minden ember személyi méltóságáért és egyenrangúságáért.

Az európai demokratizálódás folyamatát egyházakként is szeretnénk előmozdítani. Elkötelezzük magunkat az olyan békerend mellett, melynek alapelve a konfliktusok erőszakmentes megoldása. Az erőszaknak minden formáját elítéljük, kiváltképpen ha az nők és gyermekek ellen irányul.

A kiengesztelődéshez hozzátartozik, hogy szorgalmazzuk a szociális igazságosság megvalósítását egy-egy népen belül éppúgy, mint a népek között. Mindenek előtt a szegények és gazdagok közti különbséget, illetve a munkanélküliség okozta helyzetet kell felszámolnunk. Közösen kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bevándorlók és menekültek, vagy menedékjogot kérők, legyenek bár nők vagy férfiak, Európában emberhez méltó bánásmódban részesüljenek.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- a nacionalizmusnak minden olyan formájával szembefordulunk, amely más népek és nemzeti kisebbségek elnyomását okozza és határozottan keressük az erőszakmentes megoldásokat;

- a nők helyzetét és egyenjogúságát az élet minden területén javítjuk és erősítjük, s elősegítjük a nők és férfiak igazságos közösségét az egyházban és a társadalomban is.

9. A teremtett világ megőrzéséért!

A teremtő Isten szeretetébe vetett hittel hálásan ismerjük fel a teremtett világban Isten ajándékát, s így a természet értékét és szépségét. De mélységes aggodalommal látjuk azt is, hogy a Föld nyersanyag tartalékait némelyek gátlástalanul kiaknázzák, tekintet nélkül önértékükre, korlátozott voltukra és arra, hogy ezek a jövendő nemzedékek számára is szükségesek.

Éppen ezért közösen lépünk fel annak érdekében, hogy a tartós életfeltételek biztosítottak legyenek az egész teremtett világ számára. Isten előtti felelősségünk tudatában közös kritériumokat kell találnunk és érvényesítenünk annak megkülönböztetésére, mi az, amit tudományosan és technológiailag megvalósíthatunk, erkölcsileg azonban nem tehetünk meg. Mindenképpen elsőbbsége van minden ember méltóságának azzal szemben, ami technikailag megvalósítható.

Indítványozzuk, hogy az európai egyházak vezessenek be ökumenikus imanapot, melynek témája: könyörgés a teremtett világ megőrzéséért.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- tovább fejlesztjük azt az életstílust, mellyel - szemben a gazdaság és a fogyasztás kényszerítő nyomásával - megőrizhetjük a felelős és tartós életminőség értékét;

- támogatjuk az egyházi keretben működő környezetvédelmi szervezeteket és ökumenikus hálózatokat, melyeknek a teremtett világ megőrzéséhez szükséges felelősség fenntartása a céljuk.

 

10. Elmélyülő közösséget a zsidósággal!

Egyedien sajátos kapcsolat köt össze minket Izrael népével, akivel Isten szövetséget kötött. Hit által ismertük fel, hogy zsidó testvéreink "az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az

ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok" (Róma 11,28-29). Övék "a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,...az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint..."(Róma 9,4-5).

Fájlaljuk és elítéljük az antiszemitizmus minden megnyilvánulását, ugyanígy a gyűlölet megnyilatkozásait és az üldözéseket is. A keresztények/keresztyének részéről megmutatkozó zsidóellenesség miatt Istenhez esedezünk bocsánatért, s kiengesztelődésre kérjük zsidó testvéreinket.

Halaszthatatlanul szükséges, hogy az igehirdetésben és az oktatásban, egyházaink tanításában és életében tudatosítsuk a krisztusi hit mély kötődését a zsidósághoz, s éppen ennyire fontos a keresztyén/keresztény-zsidó együttműködés támogatása is.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- ellenezzük az antiszemitizmus és az antijudaizmus minden formáját, amely az egyházakban vagy a társadalomban megnyilvánul;

- keressük és folytatjuk a párbeszédet zsidó testvéreinkkel minden szinten.

 

 

11. Kapcsolatok ápolása az iszlámmal

Évszázadok óta élnek muzulmánok Európában. Némely európai országban már erős kisebbséget alkotnak. Ennek során sok jó példa adódott a muzulmánok és a keresztények/keresztyének jó kapcsolataira és szomszédságára, de voltak és vannak kemény fenntartások és előítéletek is mindkét oldalon. Nem kevés fájdalmas tapasztalat igazolja ezt a történelmi múltban, de a legutóbbi időkben is.

Minden szinten építeni kell tehát a Krisztus-követők és a muzulmánok kapcsolatait, illetve a keresztény-iszlám párbeszédet. Kifejezetten indítványozzuk azt, hogy folyjanak megbeszélések az egy Istenbe vetett hitről és az emberi jogok értelmezéséről.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- a muzulmánokkal a kölcsönös megbecsülés és értékelés szellemében találkozunk;

- közös ügyekben együttműködünk velük.

 

 

12. Viszonyunk más vallásokhoz és világnézetekhez

A vallási és világnézeti meggyőződés és életformák sokfélesége (=pluralitása) Európa kultúrájának fontos vonása. Keleti vallások és új vallási közösségek jelennek meg, s keltik fel sok Krisztus-hívő érdeklődését. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy vannak, akik feladják keresztény/keresztyén hitüket, vagy közömbösek e tekintetben, esetleg egészen más világnézetet követnek.

Komolyan vesszük a nekünk feltett kritikus kérdéseket és közösen törekszünk korrekt vitát folytatni. De mérlegelnünk kell, melyik közösséggel folytatunk párbeszédet és vesszük fel a kapcsolatot, s melyek azok, amelyektől Krisztus-hitünk alapján tartózkodnunk kell.

Ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy

- elismerjük emberek és közösségek vallási- és lelkiismereti szabadságát, és fellépünk azért, hogy ezek gyakorolhassák is egyéni és közösségi, magán- és közéleti vonatkozásban egyaránt vallásukat és meggyőződésüket, a hatályos jogi kereteken belül;

- készen állunk minden jóakaratú emberrel folytatandó párbeszédre, közös ügyekben figyelünk véleményükre, s megvalljuk előttük Krisztus-hitünket.

 

 

 

X

Jézus Krisztus az egyetlen egyház Uraként a mi legnagyobb reménységünk a kiengesztelődésre és a békességre.

Az Ő nevében szeretnénk közös európai utunkat járni. Ezért könyörgünk Istenhez, küldje el hozzánk pártfogó Szent Lelkét.

"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által" (Róma 15,13)

Az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökeiként javasoljuk minden európai egyháznak és püspöki konferenciának a Charta Oecumenica elfogadását alapszövegként, és ennek alkalmazását arra az adott környezetre, ahol élnek.

Ezzel az ajánlással írjuk alá a Charta Oecumenica-t az Európai Ökumenikus Találkozó keretében, a 2001. esztendő közös húsvétját követő első vasárnapon.

Strasbourg, 2001. április 22.

 

Jeremiás metropolita
az Európai Egyházak
Konferenciájának elnöke

Miloslav Vlk bíboros
az Európai Püspöki
Konferenciák Tanácsának elnöke

Német eredetiből fordította dr. Békefy Lajos. A szöveget a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa megbízásából dr. Kránitz Mihály, dr. Reuss András és dr. Görög Tibor lektorálta.