Bátoritás

Kedves Testvéreink, az Úr Jézus Krisztusban!

Drága és szent ünnepeink közeledtével nagy szeretettel köszöntünk Titeket! Kívánunk mindannyiótok számára reményteljes adventi készülődést, lelkiekben, főleg szeretetben gazdagító karácsonyt és egészségben, békességben, szolgálatokban bőséges újesztendőt!

Igen hálásak vagyunk Urunknak azért, és nagy örömmel emlékezünk vissza arra, hogy a nyári és őszi alkalmainkon közületek számos testvérrel együtt lehettünk, együtt épülhettünk Isten szent Igéjéből és ugyanakkor egymás hite által is épülhettünk. Külön köszönjük azt, hogy azelőtt és azóta is egyebek mellett, az imádságaitokban a LELKI OÁZIS szolgálatait és talán a mi szerény személyünket is, rendszeresen hordozzátok a mi kegyelmes Urunk előtt. Tudhattok róla, hogy mi is naponként Urunk kegyelmébe ajánlunk titeket egyenként is, és együttesen is. Első renden mondjuk ezt azoknak, akikkel személyes beszélgetéseink voltak, vagy vannak azóta is, telefonon és interneten keresztül.

Bizonyára ezekben a napokban megújul a Ti szívetekben is a vágy, hogy a világ Megváltójával találkozzatok, hogy Ő vele újra találkozzatok, és vele az örök szövetséget megújítsátok! Ebben a törekvésetekben szeretnénk szerény segítséget nyújtani, amikor most szívetekre helyezzük, a Zsidókhoz írt levél 6:1, és 9-12 verseit. Ebből az Igéből, a Szentlélek segítségével - röviden- szeretnénk kiemelni néhány lelki üzenetet, amit mi is kaptunk. Az első versből vegyük örömmel a biztatást, hogy kívánkozzunk Urunkat jobban megismerni, a vele való közösségben akarjunk elmélyülni, mert egyrészt nagyon sok lelki kincset nem vettünk még át az Úr Jézustól. Másrészt a mennyei „tökéletességtől" még nagyon messze vagyunk. Tartsuk tehát nagyon távol magunktól a megelégedést, és a sokszínű ünneplésben nekünk legyen mindig első helyen, legyen mindig a legfontosabb a „lelki" tartalom! Azaz a világ Megváltója, és a mi személyes Megváltónk legyen mindig a középpontban.

Sok minden külső csillogás elmaradhat, de Jézus ki ne maradjon egy percre sem, sem az ünneplésünkből, sem a szívünkből! A 10. versből nyilvánvalóan következik, hogy akkor lesz a karácsony a leggazdagabb a számunkra, ha ez a két szó újra kifényesedik a szívünkben: „s z e r e t e t", és „s z o l g á l a t „

Merítsünk hát minél többet Isten megváltó, és gondviselő szeretetéből (agapé) minél többet, és adjunk belőle tovább minél többet szóval, (bizonyságtétellel) és cselekedettel (adakozás-diakónia), mi annál gazdagabbak, annál boldogabbak leszünk, és annál igazabb lesz a karácsonyunk! A 11. vers arról is beszél, hogy Jézus számunkra az igazi reménység forrása is. Eljövetelével, Ő elkezdte munkálni a világ megváltását és a megtérésünk kapcsán bennünk is. Ő Szentlelke által elkezdte bennünk munkálni az új életet, a megváltást, de még nem vagyunk „tökéletesek". Ő a Golgotán minden bűn, minden baj, minden testi-lelki fájdalom felett végső győzelmet aratott!

Nehéz sorsú, nagy kereszteket hordozó, összetört szívű Testvéreink! Kiáltjuk felétek: töretlen hittel reméljetek: „Ha Isten velünk (Immánuel= Krisztusban velünk az Isten), ki lehet ellenünk?" Róm. 8:31,32.

Síró Testvéreink! Mondjuk a biztatást: „ az élet száz veszély, én lelkem még se félj, mi árt ha Ő veled, töröld le könnyedet, Jézus szeret!"

De minden Testvérünknek ajánljuk, hogy minden nap, imádságként, mondja el a Református énekeskönyv 367. énekének minden versét azért, hogy mindenkor békességes szívvel, töretlen hittel, és derűs reménységgel várjuk szüntelen az Úr Jézus Krisztust, a mi győztes Urunkat! Ne felejtsük el: Ő nem siet, de nem is késik, és mindenhova idejében megérkezik. Csak mi, hittel és reménységgel, magányban és testvéri közösségben elmondott imádsággal várjuk Őt! A fenti jókívánságainkat megismételve, szeretettel köszöntünk minden kedves olvasót!

Debrecen. 2010. dec. hó.

K Szabó Gyula - Júlia ny. ref. lelkészek

Néhány szó a LELKI OÁZIS MISSZÓBAN történt szolgálatainkról

Trencsényi László lelkipásztorral kb. 10 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a Cseri Kálmán lelkipásztor által rendezett lelkészi csendeshéten. Találkozásunk után többször volt alkalmunk beszélgetni és ily módon derült ki, hogy a misszió szempontjából egymáshoz egészen közel álló a vélekedésünk. Közös tapasztalataink alapján úgy érzékeltük, hogy gyülekezeteink jelentős részében élnek, forgolódnak olyan „megtért", tehát öntudatos, elkötelezett keresztyének, akik sajnos nem kapnak -különféle okoknál fogva- elég tanítást ahhoz, hogy a Biblia ismeretében elmélyüljenek és ezzel együtt növekedjenek a megszentelődésben és nem utolsósorban a szolgáló életben.

Trencsényi László elébünk tárta, hogy neki Istentől kapott indíttatása van arra, hogy végezzen szolgálatokat a fentebb említett gyülekezeti tagok felé azért, hogy ők egyrészt növekedjenek a hitben, ugyanakkor ezzel együtt alkalmasakká váljanak a gyülekezetei szolgálatra, azaz „Isten országa építésére". Tájékoztatott minket arról is, hogy neki van tapasztalata csendesnapok, csendeshetek megrendezésével kapcsolatban, sőt némi technikai eszközökkel és lehetőségekkel is rendelkezik, melyek szükségesek ilyen alkalmak megtartásához.

Ezek után azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy lehetőségeink szerint legyünk a segítségére ennek a komoly lelki munkának a végzésében. Mivel mi éppen az előző években kerültünk nyugállományba és így sok szabad idővel rendelkeztünk, az elébünk tárt célkitűzést pedig nagyon aktuálisnak láttuk, így készséggel vállalkoztunk erre a segítő munkára, illetve szolgálatvégzésre.

A fentiek következményeképpen, Isten segítségével, azóta számos Lelki Oázis csendesnapot és csendeshetet szervezett, melyeken mi is kezdettől fogva, mint szolgálattevők vettünk részt.

A kimondott igei tanításon kívül, Isten segítségével jelenleg is legalább kétféle formában végzünk szolgálatot. Az egyik a személyes lelki beszélgetés, lelkigondozás. (Szerényen megjegyezzük, hogy csendesheteken minden szabad időnket örömmel áldoztuk fel ilyen szolgálatra.) A másik szolgálatunk tulajdonképpen az előzőnek egy külön formája. Ezt úgy lehetne megjelölni, hogy telefonos lelki beszélgetések.

Örömünkre az Interneten, Isten segítségével sok lelki beszélgetést folytattunk olyanokkal, akik minket felhívnak. Ennek nyomán arról tudunk beszámolni, hogy alig volt nap, hogy legalább egy telefonhívás ne jött volna. Számos hittestvéri kapcsolat nyomán olykor mi is felhívunk egy-egy ismerős testvért, pásztoroló szándékkal. (Csak „curiosum"- ként említjük meg, hogy az ország legkülönbözőbb pontjairól hívtak minket, de a határokon túlról is, így például Kanadából is.)

Szerényen szeretnénk a magunk részéről még azt is megemlíteni, hogy azóta is némi levelezést is folytatunk, szintén lelkigondozói célzattal. Ismerős hittestvéreknek, amennyiben kérik, vagy ha mi aktuálisnak gondoljuk, lelki tartalmú verseket és saját leírt igehirdetéseket küldünk. Záró gondolatunk az lenne, hogy a mi számunkra egész életünkre nézve nagy kitüntetés az, hogy Istent szolgálhattuk és még most is, ha fogyatkozó erővel is, de szolgálhatjuk.  Istent szolgálni, Isten nevében szólni, porba roskasztóan nehéz és igen felelősségteljes feladat. Ennek nyomán folyamatosan azért imádkozunk, hogy a mi kegyelmes Istenünk bocsássa meg nekünk a szolgálatban előfordult botlásainkat és, hogy fogadjon be majd egykor minket is az Ő örök és dicsőséges országába, a mi Megváltónkért az Úr Jézus Krisztusért.

Debrecen, 2015

K. Szabó Gyula és felesége Varga Júlia

nyugalmazott református lelkipásztorok