Bátoritás

Kedves Testvéreink, az Úr Jézus Krisztusban!

Drága és szent ünnepeink közeledtével nagy szeretettel köszöntünk Titeket! Kívánunk mindannyiótok számára reményteljes adventi készülődést, lelkiekben, főleg szeretetben gazdagító karácsonyt és egészségben, békességben, szolgálatokban bőséges újesztendőt!

Igen hálásak vagyunk Urunknak azért, és nagy örömmel emlékezünk vissza arra, hogy a nyári és őszi alkalmainkon közületek számos testvérrel együtt lehettünk, együtt épülhettünk Isten szent Igéjéből és ugyanakkor egymás hite által is épülhettünk. Külön köszönjük azt, hogy azelőtt és azóta is egyebek mellett, az imádságaitokban a LELKI OÁZIS szolgálatait és talán a mi szerény személyünket is, rendszeresen hordozzátok a mi kegyelmes Urunk előtt. Tudhattok róla, hogy mi is naponként Urunk kegyelmébe ajánlunk titeket egyenként is, és együttesen is. Első renden mondjuk ezt azoknak, akikkel személyes beszélgetéseink voltak, vagy vannak azóta is, telefonon és interneten keresztül.

Bizonyára ezekben a napokban megújul a Ti szívetekben is a vágy, hogy a világ Megváltójával találkozzatok, hogy Ő vele újra találkozzatok, és vele az örök szövetséget megújítsátok! Ebben a törekvésetekben szeretnénk szerény segítséget nyújtani, amikor most szívetekre helyezzük, a Zsidókhoz írt levél 6:1, és 9-12 verseit. Ebből az Igéből, a Szentlélek segítségével - röviden- szeretnénk kiemelni néhány lelki üzenetet, amit mi is kaptunk. Az első versből vegyük örömmel a biztatást, hogy kívánkozzunk Urunkat jobban megismerni, a vele való közösségben akarjunk elmélyülni, mert egyrészt nagyon sok lelki kincset nem vettünk még át az Úr Jézustól. Másrészt a mennyei „tökéletességtől" még nagyon messze vagyunk. Tartsuk tehát nagyon távol magunktól a megelégedést, és a sokszínű ünneplésben nekünk legyen mindig első helyen, legyen mindig a legfontosabb a „lelki" tartalom! Azaz a világ Megváltója, és a mi személyes Megváltónk legyen mindig a középpontban.

Sok minden külső csillogás elmaradhat, de Jézus ki ne maradjon egy percre sem, sem az ünneplésünkből, sem a szívünkből! A 10. versből nyilvánvalóan következik, hogy akkor lesz a karácsony a leggazdagabb a számunkra, ha ez a két szó újra kifényesedik a szívünkben: „s z e r e t e t", és „s z o l g á l a t „

Merítsünk hát minél többet Isten megváltó, és gondviselő szeretetéből (agapé) minél többet, és adjunk belőle tovább minél többet szóval, (bizonyságtétellel) és cselekedettel (adakozás-diakónia), mi annál gazdagabbak, annál boldogabbak leszünk, és annál igazabb lesz a karácsonyunk! A 11. vers arról is beszél, hogy Jézus számunkra az igazi reménység forrása is. Eljövetelével, Ő elkezdte munkálni a világ megváltását és a megtérésünk kapcsán bennünk is. Ő Szentlelke által elkezdte bennünk munkálni az új életet, a megváltást, de még nem vagyunk „tökéletesek". Ő a Golgotán minden bűn, minden baj, minden testi-lelki fájdalom felett végső győzelmet aratott!

Nehéz sorsú, nagy kereszteket hordozó, összetört szívű Testvéreink! Kiáltjuk felétek: töretlen hittel reméljetek: „Ha Isten velünk (Immánuel= Krisztusban velünk az Isten), ki lehet ellenünk?" Róm. 8:31,32.

Síró Testvéreink! Mondjuk a biztatást: „ az élet száz veszély, én lelkem még se félj, mi árt ha Ő veled, töröld le könnyedet, Jézus szeret!"

De minden Testvérünknek ajánljuk, hogy minden nap, imádságként, mondja el a Református énekeskönyv 367. énekének minden versét azért, hogy mindenkor békességes szívvel, töretlen hittel, és derűs reménységgel várjuk szüntelen az Úr Jézus Krisztust, a mi győztes Urunkat! Ne felejtsük el: Ő nem siet, de nem is késik, és mindenhova idejében megérkezik. Csak mi, hittel és reménységgel, magányban és testvéri közösségben elmondott imádsággal várjuk Őt! A fenti jókívánságainkat megismételve, szeretettel köszöntünk minden kedves olvasót!

Debrecen. 2010. dec. hó.

K Szabó Gyula - Júlia ny. ref. lelkészek