CSAK EGÉSZSÉGES TANÍTÁSSAL

„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással" Titusz 2,1

***

NEM SZABAD A SZENTEKET IMÁDNI, TISZTELNI ÉS SEGÍTSÉGÜL HÍVNI.

***
„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek." (Zsoltár 97,7)

Sajnos sokak Bibliájában ez az Ige rejtve van és észrevehetetlen, láthatatlan marad. Pedig ez nem játék! Istenen kívül mást imádni, tisztelni életveszélyes!
Ezzel kapcsolatban C.H. Spurgeon a következőt mondta: „Nagy bűn Istent másként tisztelni, mint ahogy Ő azt elrendelte. Mária imádása az Úr megsértése. Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti, hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk. A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség." (C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

Nagy hálát kell adni Istennek a reformációért, a biblikus hittisztaságért, hogy a faragott képek előtt mi már soha nem térdelünk.
A reformáció nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a katolicizmus tévelygéseit is leleplezte és keményen elítélte például a bibliátlan eretnek kegytárgyak bálványozását,
mivel azok sokszor térdelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a babonás vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia határozottan BÁLVÁNYIMÁDÁSNAK tartja.
A reformáció határozottan elvetette a pápaság intézményét is, vele a Mária kultuszt és a szentek és ereklyéik tiszteletét.
„A katolikus egyház a középkorban bevezette képek, szobrok, amulettek, kegytárgyak, ruhák, elhunyt szentek és csontjaik, ruhadarabjaik imádatát, ezektől áldást, segítséget, gyógyulást, közbenjárást várva, jóllehet ezt Isten megtiltotta. Az ostyát, mely csupán egy tárgy, isteni imádatban részesítik, mondván, hogy az átlényegítés után test szerint jelen van benne maga Krisztus, akit az ostyában imádni kell (Szentségimádás). Református hitvallásunk, a Heidelbergi Káté (80. kérdés) pl. azért nevezi a miseáldozatot is bálványimádásnak.” (Sipos Ete Álmos)

A Soli Deo Gloria elv alapján a protestánsok vallják, hogy Istenen kívül senki sem méltó a dicsőítésre: sem Mária, sem a katolikus szentek és boldogok, sem a szentek ereklyéi, sem a pápák nem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól ma is megkapnak.
Kálvin János szerint az ember szíve olyan, mint egy bálványgyártó műhely, amely folytonosan bármibõl képes magának bálványt alkotni. Így lehet bálvány bármi: egy ideológia, egy cél vagy hivatás, egy szellemi alkotás, vagy siker, vagy éppen a hatalom.

Mi protestánsok hittel valljuk, hogy az embereket nem szabad tetteikért, ELÉRT KIMAGASLÓ EREDMÉNYEIKÉRT sem
d i c s ő í t e n i,
t ö m j é n e z n i,
b á l v á n y o z n i,
i m á d n i,
g l o r i f i k á l n i,
a j n á r o z n i,
m a g a s z t a l n i,
hanem egyedül Istennek kell adni a dicsőséget, aki a teremtője, megváltója és megszentelője az embereknek.
Hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus bűnhődése a kereszten bűneinkért mindenre elégséges és TÖKÉLETES VÁLTSÁGOT ad.
Az imádat és magasztalás egyedül a dicsőséges Szentháromság Istennek jár, és rajta kívül SENKI és SEMMI másnak.
„Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! (Zsoltár 81,1)

Trencsényi László
református lelkész

 

***

SZÍVBE ZÁRT IGE

***

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Zsoltár 119,11

Az egyetlen okos, bölcs, józan, döntés az, ha valaki szívébe zárja Isten Igéjét, ha a legkomolyabban veszi a megtérést és a Krisztusba vetett üdvözítő hitet.
Tudjuk, hogy a Krisztus evangéliuma az egyetlen
élő, életet adó, életre hívó, életre segítő, életmentő,
életformáló, éltető, üdvözítő hit, amit hinni érdemes.

Valljuk, hogy a Szentírás, VIVA VOX DEI, azaz Isten élő beszéde, mely bekapcsol minket a szent, mennyei vérkeringésbe. A Szent Biblia, Istenünk hozzánk szóló Igéje, melynek áldott, üdvözítő ereje, hatása van.

Valljuk, hogy a Szentírás, az élet könyve, az egyetlen tekintély, mely számunkra:

·         Hiteles forrás, amelyből meríthetünk.
·         Tévedhetetlen mennyei iránytű, melyre ráhagyatkozhatunk.
·         Stabil fundamentum, melyen szilárdan állhatunk.
·         Mennyei világosság, amelyben járhatunk.
·         Örök norma, amelynek engedelmeskedhetünk.
·         Élő út, amelyen soha el nem tévedhetünk.
A Szent Biblia áldott révkalauz, mely kegyetlen viharok között is biztonsággal a mennyei kikötőbe, HAZA vezet.

Ez az egyetlen könyv, mely páratlan, hasonlíthatatlan, nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, létfontosságú számunkra.
Ezért értékeljük mi is a legnagyobbra a Bibliát, mint ahogy tették ezt reformátor őseink!
Számukra a Szent Biblia, Isten hibátlan, tévedhetetlen, tökéletes, igaz, élő, ható áldott, szent és örök kijelentése volt.
Ők szerették, védték, becsülték a Szentírást, mint az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrását!
Ők tudták, hogy semmi olyat nem tehetnek, nem gyakorolhatnak, nem taníthatnak, ami nincs összhangban a Bibliával.
Akik Istent igazán szeretik, azok a legnagyobbra értékelik, szeretik és ismerik a Bibliát.
Ezért a mindennapi bibliatanulmány a hívő számára létfontosságú és nélkülözhetetlen.
Ez lett az életelemünk.

Trencsényi László
református lelkipásztor

***

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." Példabeszédek 4, 23

 

 

***

EGO SUM VIA VERITAS ET VITA

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam!" János 14,6

Az emberben mindig meg volt a vágy, hogy „utat” készítsen Istenhez: kezdve a Bábel torony építőitől a világvallásokon át, az űrhajósokig, de mindannyiszor kudarcot vallottak! A szovjet Jurij Gagarin, miután 1961-ben a világtörténelemben először repült a világűrben, (108 percet töltött a Földön kívül) visszatérése után 1961. április 12-én az alábbi merész kijelentést tette: „Jártam a mennyben, de Istennel nem találkoztam".
Gagarin néhány évvel később viszont már találkozott Istennel, 1968. március 27-én repülőbalesetet szenvedett, melynek során lezuhant, és meghalt.
Mi keresztyének nagy sajnálattal jelenthetjük ki, hogy az emberek ma is sokféle úton rohannak a biztos halálba, mert nem ismerik az egyetlen utat, az Úr Jézus Krisztust.
Ő mondja: „ÉN VAGYOK AZ ÚT”!
„Senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam.”
Vagyis minden más út JÁRHATATLAN és ZSÁKUTCA.
Aki nem a Krisztus útján jár, az folyamatosan közvetlen halálos veszélyben van.
A hívő keresztény szereti az embertársait, ezért Jézus Krisztustól kapott elhívásának engedelmeskedve, kötelességének tartja az IGAZSÁGOT elmondani mindenkinek.
A keresztény ember tudatában van annak is, hogy milyen súlyos következménye van a krisztusi igazság elutasításának.
A Szent Biblia elsődleges célja az, hogy Istent és az Ő akaratát megismertesse velünk.
A Biblia bőségesen tájékoztat Isten Fiáról, aki elvezet minket a teljes igazságra. EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA
Luther Márton mondta: „Aki nem találja meg Istent Krisztusban, az sehol sem találja, bárhogy is keresi.”
Ő az egyetlen, aki a mennyből jött a földre,
hogy elkészítse a drága megmenekülési útvonalat.
Ez az ÉLŐ ÚT a legnagyobb áldozattal:
vérrel, fájdalommal, töviskoronával készült.
Ő értünk a szenvedések szenvedését, a keresztet is vállalta.
Az Úr Jézus Krisztus az életét áldozta fel értünk, hogy megmentsen minket.
Csak Őt követve juthatunk a mennyei hazába.
„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által,
azon az ÚJ ÉS ÉLŐ ÚTON, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által.” (Zsidókhoz írt levél 10, 19-20)

 

***

IRGALMATLAN VILÁGBAN

***

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”. Máté 5,7

Itt élünk ezen a gránit földön, gránit szívű emberek között, mert a hitetlenség miatt gránittá keményedtek a szívek. Naponta tapasztaljuk, hogy egyre irgalmatlanabb lesz a világ. József Attila nem véletlenül írja: „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.”

Tapasztaljuk, hogy az élet minden szintjén, (az óvodától a szociális otthonig) kőkemény harc folyik.
A technikai fejlődéssel fordítottan arányos az emberiesség, a tisztesség, az erkölcsösség!
Úgy tűnik, hogy a modern ember törölte szótárából az irgalom szót.
Nemcsak az üzleti vagy a politikai életben folyik irgalmatlan harc, hanem már a legalsóbb hétköznapi szinten is természetes az, hogy becsapnak, cserbenhagynak minket.

A Szent Biblia szerint nagy baj van akkor, ha elfogynak a kegyesek.
„Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek”. (Zsoltár 12,2-3)

Az Úr Jézus példázatában az a bizonyos samaritánus minden tekintetben különbözött a többitől.
Ő annak ellenére, hogy idegen és lenézett ember volt, mégis több volt neki mindenkinél, mert neki valódi értéke, kincse volt: Volt hite, irgalma, békessége, önzetlensége. És legfőképpen volt neki ideje a törődésre, mivel volt irgalmas szeme, keze, lába.
Ezen a gránit földön azt tapasztaljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus nélkül sehol sincs irgalomra megindult szív. A szenvedések láttán legföljebb csak sajnálkoznak, de nem indul meg az emberek szíve.
Krisztus nélkül dobog a szív, de nem indul meg. Így csak egy darab irgalmatlan kő az egész!

Jézus Krisztus mondja: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”. Máté 5,7
Tudjuk, hogy csak az lehet irgalmas, könyörületes, akin már könyörültek!
Nélküle a mi életünk is elrontott, értelmetlen, irgalmatlan és céltalan volt.
Ő boldogoknak nevezi azokat, akik ebben a kegyetlen világban irgalmasan tudnak élni. Valóban boldog ember az, aki elmondhatja, hogy az Úr Jézus könyörült rajtam és új szívet kaptam, amely már érte dobog.
Egyedül neki van hatalma új szívet teremteni. „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem”. (Zsoltár 51,12)

Boldog ember az, aki tőle kér és kap kegyelmet, bűnbocsánatot, új életet, üdvözítő hitet.
Az Úr Jézus azért jött, hogy ez valósággá váljon a te életedben is,
hogy a te szíved ne legyen többé gránit kemény,
hanem Isten felé nyitott, mennyei érző, hívő gyermeki szív.

 

***

A KERESZTRŐL SZÓLÓ BESZÉD

***
„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”(1Korinthus 1,18)

Menthetetlen az az ember, aki az Úr Jézus Krisztust nem veszi komolyan, aki a Krisztusba vetett hitet nem értékeli, nem becsüli.
Pedig az emberiség a Megváltó Krisztus nélkül, a félelem, a káosz és a halál rabszolgája. A bűneset nem baleset volt, hanem tudatos szembefordulás, megátalkodott engedetlenség és végzetes lázadás.
Akkor lelkileg roppant meg az emberiség gerince és azóta lebénult állapotban van.
A hitetlenség a legtragikusabb felelőtlenség!
A Szent Biblia szerint, mindenkinek szüksége van a kegyelemre! Ez az igazság.
Az Úr Jézus Krisztus keresztje kétezer éve hirdeti Isten kegyelmét.
Ez a leghatalmasabb és legbeszédesebb jel az egész földön!
A kereszt kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában.
Mégis sokak számára értelmetlen balgaság a keresztről szóló beszéd.
Az Ige azt állítja róluk, hogy ők azok, AKIK ELVESZNEK.
Egyszerűen nem tudnak a keresztről szóló üzenettel mit kezdeni. Még elképzelésük sincs róla.
Ők kiválóan érzik magukat a bűnben, és bűnbánatról hallani sem akarnak.

***
A Szentírás nemcsak hitetlenekről beszél, hanem vallásos komolytalanokról is.
Ők nem tudnak semmit a keresztről szóló üzenet mélységéről, éltető és életmentő szerepéről.

Szikszai Béni mondta róluk: „Lehet valakinek nagyon pontos ismerete Jézus szenvedéseiről, és csodálhatja Őt, mint nagy szenvedőt, de amíg meg nem értette, hogy helyettem, miattam, az én bűneimért szenved, addig nem értette meg az igazságot”.

Egy átlagvallásos ember eljuthat ugyan a bűnlátásig, esetleg még a bűntudatig is, de az őszinte bűnbánatig már nem. „A névleges keresztyének nagy tömege nem akar bűnbánatot tartani. Valamiképpen szeretne vallásos lenni, szeretne keresztyén hitet, szeretne bejutni a mennyek országába, de bűneit megbánni és megvallani nem: nem akar a bűnei okozta romlottságából a Jézus Krisztus vére által megváltatni, ez számára túl sok, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe; sokkal kényelmesebb számára a tömegek keresztyénsége, amely bűnbánat, bűnvallás és bűnbocsánat nélkül oly szépen és fáradság nélkül vezet a mennybe.” (Albert Lüscher)

***
Isten gyermekei, a hívő emberek, nem csupán a bűnlátásig és a bűntudatig jutnak el, hanem az őszinte bűnbánatig, a radikális bűnmegtagadásig is.
Ők ismerik, szeretik és szeretve követik Megváltójukat.
Ők Krisztus érdeméért bűnbocsánatot, (feloldozást) teljes gyógyulást, szabadulást nyernek.
Számukra a keresztről szóló üzenet az élet beszéde lett, élő evangélium, az üdvösség Igéje, Istennek ereje.
Ők a legnagyobbra értékelik az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozatát.
Ők tisztában vannak vele, hogy az Úr Jézus tökéletes áldozata, váltsághalála, értünk, bűnösökért történt.
Értük vállalta a megaláztatások megaláztatását, a szenvedések szenvedését, a borzalmak borzalmát.
Ők tudják, hogy a bűneikből megszabadulni nincs más esély, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus értük ontott drága vére. Ez az egyetlen megoldás és gyógyszer, és semmi más! „Az Ő sebei által gyógyultatok meg.” (1 Péter 2,24)

Isten gyermekei hálából odaszentelt, imádkozó életet élnek és gyakorolják a bűnvallást és a megbocsátást.
Ők tudatában vannak, hogy kegyelmet nyert bűnös emberként, egész életükben az Úr Jézus Krisztus kegyelmére szorulnak.

 

***

AZ ALÁZAT NEM ALÁZATOSKODÁS!

***

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus mindhalálig engedelmes, szelíd és alázatos volt. Ő ma is szelídségre és alázatra tanítja, vezeti és szólítja fel az övéit. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos". Máté 11,29

A keresztyénségben a szelíd és alázatos magatartás létfontosságú.
Ez nem egy velünk született mentális beállítottság, nem egy merev, erőltetett mesterséges magatartás. Ezt csak Krisztustól lehet megtanulni, elsajátítani. Az alázatot soha ne keverjük össze az alázatoskodással, mivel a krisztusi alázatnak semmi köze sincs az alázatoskodáshoz.
A krisztusi szelídség és alázat nem egyenlő a puhánysággal, a meghunyászkodással, vagy az együgyű balgasággal.
A krisztusi szelídség és alázat nem jelenti azt, hogy a hitben élő emberrel bárki, bármit kénye-kedve szerint megtehet, vagy, hogy bárki büntetlenül belegázolhat a becsületébe, rágalmazhatja, megalázhatja.
A krisztusi szelídség és alázat nem jelenti azt, hogy ne védekezzünk, ha igazságtalanul bántanak vagy gyaláznak.
A krisztusi szelídség és alázat nem jelenti azt, hogy ne mutassunk érzelmeket és zokszó nélkül nyeljük le, ha megtámadnak, kihasználnak, átvernek, becsapnak, megcsalnak, cserbenhagynak, vagy mások előtt befeketítenek.
A krisztusi szelídség és alázat nem jelenti azt, hogy érzelemmentesen tűrjük el a becsületsértést, vagy fojtsuk el lelkünkben az indulatot, vagy képmutató módon mutassuk azt, hogy mi milyen könnyen elviseljük a sértéseket.
A krisztusi szelídség és alázat nem jelenti azt, hogy a bajban nem védhetjük meg önmagunkat, vagy adott esetben az igazunkat. De tudjuk azt is, hogy az ítélet nem ránk tartozik, hanem Istenre.
Ő mondja: „...enyém a bosszúállás, én megfizetek". Róma 12,19
Nekünk viszont komoly figyelmeztetést mond: „Le ne menjen a nap a ti haragotokon". Efezus 4,26

Milyen tehát a krisztusi szelídség és alázat?
Akiket már Krisztus „MEGSZELÍDÍTETT”, tudják és tapasztalják, hogy a krisztusi szelídség mindenkor egy roppant erős, és gerinces tartást ad az embernek.
A krisztusi szelídség és alázat egy megszentelt állapot, minden körülmények között erős önkontroll, nagylelkűség és legfőképpen SZABADSÁG.
Mivel Krisztusban szabadok vagyunk, Szabadítónk ad erőt ahhoz, hogy akkor is tehetjük a jót, ha átkoznak, ha gyűlölnek, kergetnek, háborgatnak minket, sőt még imádkozhatunk is értük.
Krisztuson kívül nincs szelídség, alázat, békesség és szabadság.
Ez a mennyei szelídség ott szerepel Isten drága ajándéka, a Lélek gyümölcse között. (Galata 5,22)
Ismerjük Istenünk kinyilatkoztatását: „Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába". Apostolok Cselekedetei 14,22
Az Úr Jézus Krisztus mindig tartja ígéretét: „...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Máté 28,20
Nyugtasson meg minket az a tudat, hogy Ő minden egyes élethelyzetben tudja, hogy mi, miért történik velünk.
Ahol Krisztust szeretik és képviselik, ott az Övé minden hatalom, és Ő minden élethelyzetben garantáltan adja a békességét, a szeretetét és sebeivel gyógyítgatja lelki fájdalmainkat is.
Boldog ember az, aki hittel feltekint a Megváltóra és felismeri benne a Szabadítóját és a Gyógyítóját.

***

A LELKI VIHARKÁROK SÚLYOSABBAK A TERMÉSZETI CSAPÁSOKNÁL.

***
Az Úr Jézus mondja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva…” (Máté evangélium 7,24-25)

Az Úr Jézus Krisztus ebben az Igében négy komoly ÜTÉST, csapást, négy kegyetlen külső támadást, MEGPRÓBÁLTATÁST nevez meg, melyek egyenként önmagukban is katasztrofális hatásúak lehetnek:
1. Ömlött a zápor
2. Jöttek az árvizek
3. Feltámadtak a szelek
4. Beleütköztek (nekidőltek) abba a házba
Az elhangzottakból előre lehetett következtetni a pusztítás nagyságára és arra is, hogy bizonyos fokozatosság van benne. Egyik hullám a másikat követve a csapások összeadódnak, egymást felerősítve hatalmas pusztítást okozhatnak.
Tovább súlyosbítja a károkat, hogy a csapások nem csupán a felületet érintik, hanem még az alapokat is megrendítik.
A LELKI VIHARKÁROK SOKKAL SÚLYOSABBAK A TERMÉSZETI CSAPÁSOKNÁL.
„A kísértések, amelyek próbára tesznek minket, olyanok, mint a hullámok és a viharok, könnyen romba döntik a bizonytalan lelkeket." (Kálvin János)

Az Úr Jézus előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak! Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók" borzalmas pusztító szélcsatornáiba.

Rettenetes dolog fizikailag szenvedni, de tudjuk, hogy a lelki fájdalmak sokkal érzékenyebb és mélyebb sebet marnak az emberben.
Gondoljunk csak arra, amikor az ellenség részéről igaztalan és kíméletlen rágalmak célpontjába kerülünk, vagy amikor hirtelen támadások, üldözések vihara, zuhataga, örvénye, tornádója szakad ránk. Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hitünk szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsidók 12,2)

Vizsgáljuk meg most életünk alapját. Mire épült az életünk?
Istentől készített biztos sziklaalapra, vagy csupán emberi elképzelések labilis, bizonytalan homokjára.
Az Úr Jézus ma még figyelmeztet minket, hogy nem mindegy hogyan élünk, viselkedünk, cselekszünk!
Az anyaszentegyház 2000 éve szakadatlanul hirdeti, hogy az egyetlen okos, bölcs, józan, megfontolt döntés az, ha az élő Kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra, az Isten élő szent és örök Igéjére épül fel az életünk!
Aki ma Jézus Krisztust mellőzi, hideg szívvel el tud menni mellette, tanítását szóra sem méltónak tartja, vagy kiveti életéből, az bizony egyenes úton száguld a végső pusztulásba. Ez az igazság!
Ma még bölcsen megfontolhatjuk, hogy az élő Kősziklára alapozva szeretnénk-e túlélni, átvészelni minden katasztrófát az életben, vagy pedig megkockáztatjuk, hogy a romok alatt pusztulunk el.
Áldott legyen az Úr, hogy ha könyörül rajtunk bűnös embereken, és épségben átvészeljük az élet sorozatos lelki megrázkódtatásait, csapásait.
A lelki viharokat csak azok élik túl biztonságban, akiknek hajlékuk az Isten. (Zsoltár 90,1)
Akiknek Ő az élő Kősziklájuk! (1Péter 2,4)

Csak az Úr Jézus Krisztus megváltott gyermekeinek van joguk így imádkozni: „Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (Zsoltár 57, 2)

Trencsényi László
református lelkész