Cseri Kálmán: A bagoly és a szentjánosbogár

Az Úr Jézus a mennyei világosságot hozta el közénk.

Olyan nagy sötétség van ezen a világon a szó többféle értelmében, hogy a legkisebb világosság is leleplezi a sötétséget, hát még ha a világ Világossága jelenik meg, ezért nem tudják Őt elviselni. Ezért haragszik a világ Jézusra és a hívőkre.

Eszembe jutott egy régi orosz költő verse, amit még középiskolás koromban olvastam valahol. Remélem, jól idézem. Így hangzik:

Hogy este lett a régi kert felett,
Egy sárgaarcú csúnya, vén bagoly
Egy szentjánosbogárkát kergetett.

Hol vagy, gazember, piszkos, ronda állat?
Most elkaplak, kitátom rád a számat,
S körmöm közt téplek el, ha megtalállak.

És akkor a bokorban valahol
Így szólt a kis bogár: Miért e hang?
Mit vétettem neked, te vén bagoly?

VILÁGÍTASZ, BITANG!

...

Ezért haragszik a világ Jézusra és azokra, akiknek az élete már fényt fogott a Világ Világosságától és világítanak ebben a világban. Mert körülöttük sok minden lelepleződik és kiderül, hogy nélkülük sötét van a világban.

Aki tehát Jézushoz közel van, annak feltétlenül részesednie kell az Ő szenvedéseiben is. De éppen ezért jelent ezeknek a hívőknek egyenesen örömöt, kitüntetést, ha Krisztusért valami szenvedést vállalhatnak, mert azt mutatja, hogy közel vannak hozzá.

Pál írja a Filippi levélben: "Mert nektek megadatott az a kegyelem, hogy ne csak higgyetek Jézusban, hanem szenvedjetek is Őérte" (l,29-ben).

A hívők nem keresik a mártíromságot, nem annak örülnek, hogy ütik őket, hanem annak örülnek, ha Krisztusért ütik őket, mert ez mindig azt jelenti, hogy a Krisztusnak szánt ütésből kaptak ők is valamennyit. Tehát közel vannak hozzá, és ez a közelség ad nekik nemcsak erőt a szenvedés elhordozásához, hanem ez képesíti őket arra a furcsaságra, amit alapigénk is mond, hogy "örömmel viseljétek ezt".

„Emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt." (Zsidókhoz írt levél 10,32-33)

Bp. Pasarét, 2003. november 16.
Cseri Kálmán
református lelkész

...

A BAGOLY ÉS A SZENTJÁNOSBOGÁR

Hogy este lett, a régi kert felett
egy sárga arcú, ronda, vén bagoly
egy szentjánosbogárkát kergetett.

„Hol vagy gazember, piszkos, aljas állat?
Most nincs tovább! Kitátom rád a számat,
s körmöm közt téplek szét, ha megtalállak.
Hol vagy te piszkos, rusnya, aljas állat?”

És akkor a bozótban valahol
így szólt a kis bogár: „Miért e durva hang?
Mit vétettem neked, te vén bagoly,
hogy így kergetsz s az életemre törsz?”

„VILÁGÍTASZ, BITANG!!”

Mihajlovszkij Sztoján