Cseri Kálmán: VESZÉLYEK

Cseri Kálmán

VESZÉLYEK

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete."   1János 2,15

A KARIZMATIKUS ÉLVEZETI KERESZTYÉNSÉG

Amit az Úr Jézus kínál, az nem élvezeti keresztyénség.  Az egész rajongó mozgalomnak, az ú.n. KARIZMATIKUS gyülekezeteknek az egyik jellemző tévedése ez. A siker-keresztyénség: Ha hívő leszel, gazdag leszel, egészséges leszel, mert nem lehetsz beteg. Sikeres ember leszel. - Hol van erről szó a Bibliában?  Óvakodni kell tehát ettől. Ne ejtsen ez meg minket. Legfőképpen az ne ejtsen meg, amikor valaki azt várja, hogy csak arról legyen szó, hogy Isten szeret minket, de semmi elkötelezettségről ne legyen szó. Ma elkötelezett hívőkben van nagy hiány.

EZOTÉRIA

A másik csoportja a világ ajánlatának az ezotéria. Az a sok okkult, ördögi kínálat, ami ömlik ránk reggeltől-estig a rádióból, a TV-ből, újságokból, könyvek sokaságából, ismerősökből, a kollegáktól, tanfolyamokról, stb. Minden tele van ezzel. Sokan nem veszik észre, hogy milyen félrecsúszásokhoz vezethet ez.

Azt kérdezem: miért gondolkoznak sokan úgy ezekről a kérdésekről, mintha a Biblia nem beszélne róluk? Az is Isten igéje, amikor minket ezektől határozottan óv. Az is Isten tévedhetetlen kijelentése, amikor azt mondja, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy Krisztus elkötelezett tanítványa valaki, vagy pedig szórakozik antropozófiával, theozófiával, elkészítteti a horoszkópját, adott esetben jósoltat magának. Egy kis szerencsejáték nem árt meg a hitének, ő attól a Jóistent még szereti. Kíváncsiságból megnézi, hogy megmozdult-e az asztal. Nem hisz ő az egészben, nem veszi komolyan. És mindazokat, amikről a Biblia világosan beszél, szórakozásból csinálja. Amikor hall arról, hogy az életveszélyes, akkor azt mondja: jó, abbahagyom - s azt hiszi, hogy ezzel el van intézve.

Ezek nem évülnek el, az a fertőzés ott marad a szívében egészen addig, amíg onnan azt ki nem operáltatja, ki nem kezelteti magát. Amíg azt egy határozott imádságban Isten előtt bűnnek nem vallja, meg nem tagadja, és Krisztus uralma alá nem helyezi az életét. Addig nem szabad. És hogy nem szabad, ez sokféle formában visszatér. Lesznek látomásai, és az lesz kijelentés-forrássá, és nem a Szentírás egyedül. Ezt kínálja a világ, és aki a jelenvaló korszellemhez ragaszkodik, és elhiszi ezt a hazugságot, hogy ez tudomány, az észre sem veszi, hogy lecsúszott az útról, vagy emiatt nem tud rálépni az útra.  Hányszor tapasztalom: nem tudnak megtérni ilyen emberek. Meg van kötve keze-lába, hogy tudna rálépni egy útra, és elindulni rajta? Gúzsba kötve nem lehet táncolni.

Szabadulásra van szüksége. Sokkal éberebbnek, kritikusabbnak, határozottabbnak kell lennünk ezen a téren.  Egyébként a mai igében, az 1Sámuel 6-ban is olyan szembetűnő, hogy a pogányság veleje ez. Isten népe nem lehet Isten népe meg pogány is.  - Vagy-vagy.

KULTÚR -KERESZTYÉNSÉG

A harmadik, ami jellemző ma, az ú.n. kultúr -keresztyénség, amikor baráti körökben, közösségekben, főleg férfiak és magukat okosnak tartó nők összejönnek és egyre több ismeretre tesznek szert. Így alakulnak ki a vízfejű keresztyének. Hatalmas nagy fej, elcsökevényesedett kezek-lábak.

Semmit sem tesznek Isten országáért, a gyülekezetekben használhatatlanok. Képtelen valakit megvigasztalni, nincs is ideje rá, s nincs mondanivalója.

A múltkor végre őszinte lett egy ilyen mindent tudó, vízfejű keresztyén, aki mindenáron kórházgondozó akart lenni, és el is kezdte, és áldom Istent, hogy adott bátorságot neki, hogy őszinte legyen. Férfi létére sírva mondta el, hogy ő többet oda nem megy. Vagy neki kell megváltoznia, mert az valami rettenetes, hogy ott ül egy betegágy szélén és nem tud mit mondani. Ez tényleg rettenetes, ezt én is kipróbáltam. Viszont Isten újjászületett gyermekei tudják, hogy mond egy-két mondatot, ami talán neki is új, őt is megerősíti, és egyszerre felszáradnak a könnyek és elmosolyodik a kétségbe esett beteg. Nem ő vigasztalt, hanem az Istennek benne levő Szentlelke.

Lényeg, hogy ezek az emberek azok, akikről Pál azt írja: megvan náluk a kegyesség látszata, de annak az erejét nem ismerik. Sok mindennek a látszata megvan, de nincs evangéliumi mondanivalójuk, nem tudnak imádkozni, nem tudnak másokért közbenjárni, Istent dicsőíteni, nincs igeértésük, nem értik a Bibliát, nincs bűnlátásuk, nem látják a maguk bűneit, legfeljebb a másikét. Veszedelmes dolog ez, mert ügyesen álcázza magát. Az ifjúsági óráinkon ezek az emberek csinálják a legtöbb kárt.

Megtanulják a szöveget, vallásosan beszélnek, de jobb lenne, ha nem beszélnének, mert félreviszik a lényegtől mindig a beszélgetést. Mindig önmagukat állítják középpontba, és csak horizontálisan, vízszintesen tudnak mozogni, ismeretlen nekik a vertikális, az élő Istennel való közösség és a közvetítés: Isten igéjét az embereknek és az emberek nyomorúságát Istennek.

HAMIS ÖKUMENÉ

A negyedik csoportról röviden azt szeretném megemlíteni, ami most a legújabb a korszellemben és megint nagyon megtévesztő: az a hamis nagy összeölelkezés, amiből hiányzik a Krisztus-keresztje, meg az is, hogy mi vállaljunk keresztet.

Hamis ökumené. Hogy „hiszem mi mindnyájan egyek vagyunk". De milyen szempontból?

Akik a Krisztusban újjászülettek, azok biztos, hogy egyek, mert a Krisztus-testének a tagjai. De ezek nem egyek lelkileg azokkal, akik nem születtek újjá.

Szeretik őket, boldogan élnek és dolgoznak együtt, de a lelki egység nincs meg. A New-Age-nek pontosan ez a célja, hogy összeválogatunk egy tetszés szerinti új vallást, amelyik majd az egész emberiséget egy nagy családdá teszi. Amelyikben minden elfogadható mindenkinek...

Abban, amit Krisztus hozott nekünk sok dolgot nem fogadtak el, és ma sem fogadnak el. A lényeg ellen tiltakozunk, a Ő keresztje ellen tiltakozunk leginkább.

A múlt héten nagy örömmel közölték még a politikai napilapok is, hogy 310 év után először Eger utcáin újra imára hívta a minaretből az imám, a mohamedán pap, a hívőket. És egy ökumenikus tábor keretében mohamedánok, zsidók és különböző keresztyén felekezetek képviselői együtt imádkoztak az utcán.

Ez az ökumené? Kihez imádkoznak? A muszlimok, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez, Jézus Krisztus Atyjához imádkoznak? Nem! Akkor hogyan tudunk együtt imádkozni? Az lehet, hogy egyidejűleg mondjuk a magunkét. Nagyon megejtő, nagyon hazug koncepció ez, messze távol áll a Bibliától, és ha nem akarunk a vízbe csúszni, hanem meg akarunk maradni az úton, egyebek közt erre is figyelnünk kell.

Minden olyan törekvésnek, ami minket el akar téríteni az igaz útról és az igaz céltól, az a jellemzője, hogy hiányzik belőle a kereszt. Krisztus keresztje is, tehát az, hogy mi egyedül az Ő áldozatáért kaphatunk üdvösséget - meg az a kereszt is hiányzik belőle, amit nekünk Őérte lehet és kell vállalnunk. Vegye fel az ő keresztjét naponként... Aki ez ellen tiltakozik, ott belül a szívében, az előbb-utóbb Démás sorsára juthat. Lecsúszik az útról.

Hogyan lehet megszabadulni ezekből, hogyan maradhatunk meg száz veszély közt is a Krisztus útján? Úgy, ha Őhozzá ragaszkodunk. Ha nekünk ma is bizonyos, meg holnap is bizonyos, holnapután is, akárki akármit mond, hogy amit Ő mondott, az az igaz. Ő azt mondta egyebek közt: Én vagyok az út! Nem az egyik út - az egyetlen út, aki Istenhez vezet.

Én vagyok az út, az igazság és nem az egyik, és az élet. És senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ez mélyen a szívünkbe vésődik, és áthatja az egész gondolkozásunkat, akkor viszont jöhet akármilyen veszély, megmaradhatunk az úton, és célba érkezhetünk.

Tahi, 1997. augusztus 7.

Cseri Kálmán

református lelkész