Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Szabó Gyula ref. lp. IGESZOLGÁLATAI

AZ IMÁDSÁG FONTOSSÁGA, TARTALMA ÉS HASZNA
1Thess. 5:17,18 (Szabó Gyula ny. ref. lelkész szolgálata


Amikor az imádságról, közelebbről, - először is - annak fontosságáról szándékozunk szólni, akkor azt kérem, hogy mindenek előtt örüljünk több jó dolognak. Örüljünk először is annak, hogy a mi Istenünk beszélő Isten. Csodálatosan beszél erről a János evangéliuma első rész első versei, ahol, egyebek mellett, az is írva van, hogy „Isten volt az Ige” Tehát Isten „kezdettől” fogva a „beszéd”, tehát a „kommunikáció„ Istene volt.

Örüljünk annak is, hogy ez az Isten szeretetből, és ugyanakkor a maga számára teremtette az embert. Ez utóbbi isteni terv azt jelentette, hogy Isten eredeti terve az volt az emberrel, hogy Ő az emberrel állandó, szoros közösséget, szoros kapcsolatot tart fenn oly módon, hogy az állandó szeretet-kapcsolaton belül az emberrel folyamatos beszéd-kapcsolatot tart fenn. Ezért ajándékozta meg Isten az embert a beszéd, és vele együtt a gondolkozás képességével, hogy a másik ember mellett, Ő vele folyamatosan éltető beszélgetést folytasson egymás örömére, gyakorolva a szoros, boldogító szeretet-közösséget.

Sajnos, tudjuk, hogy az ember, a bűneset által, kiszakította magát ebből a szoros szeretet közösségből, és ezzel együtt megszakadt Isten és ember között a folyamatos beszéd-kapcsolat, amit nevezhetünk szinte „társalgási” kapcsolatnak is.

Annak ismét nagyon örülhetünk, hogy Isten nem zárkózott el véglegesen az ellene vétő embertől, hanem a történelem folyamán újra és újra megszólította, és erőltetés nélkül, jelét adta, hogy az embert visszavárja Ő magához, a vele való élet, és szeretet közösségbe, és ezzel együtt a vele való beszéd közösségbe.

Igaz ugyan, hogy az Ó szövetség idején, személyesen, csak az ős atyákkal, főpapokkal, királyokkal, és a prófétákkal folytatott Isten közvetlen személyes beszélgetést.
De a mi nagy örömünkre, Isten már a próféták által megígérte, hogy majd elküldi a Szentlelket, aki lakozást vesz mindazok szívében, akik Őt fogadják, és az Ő Igéjét hittel, bizalommal, meghallják. (Jóél 2: 28,29 verseiben.

Ezt az ígéretét a Szentháromság Isten az első pünkösd alkalmával el is kezdte megvalósítani.
Ennek nyomán, mi az újszövetség népe, nagy örömmel örvendezhetünk szüntelen annak, hogy mi már, Jézus Krisztus érdeméért, és a Szentlélek által, Istent nemcsak Atyánknak nevezhetjük, hanem mi már Ő vele állandó személyes kapcsolatban lehetünk, azaz, állandóan folytathatunk Vele, szinte állandó és személyes „beszélgetést”.

Mi, az újszövetség népe, akik egyenként bűnbánó szívvel megtértünk Jézus Krisztushoz, Jézus által mi is Isten teremtett, és egyben újjáteremtett gyermekei lehettünk, akik ezzel a nagy lehetőséggel együtt megkaptuk a „Szentlélek ajándékát” és így a Szentháromság Istennel állandó, személyes, szeretet és beszélgető kapcsolatban lehetünk. Nekünk, megtért keresztyén embereknek, ez jelenti az újélet lényegét és legnagyobb kincsét.

Ezt a nagy „kincset”, kicsit részletesebben, úgy lehet szavakba foglalni, hogy Isten, Aki Atyánkká lett Krisztusban, folyamatosan beszél hozzánk az élet eseményei, és a lelkiismeret mellett, főleg a Szentlélek által megelevenített Igéje által.
És ez az Ige számunkra szinte minden szépet és jót jelent. Ez a beszéd „élő és ható, és életesebb minden kétélű kardnál”… Zsidók 4:12,13. Ez a beszéd számunkra is „örök életnek beszéde”, mint ahogy Péter apostol is ezt vallotta a János ev. 6:68. versében.

Nemcsak illő, hanem helyénvaló is , hogy most több részletet is mondjunk Isten hozzánk szóló Igéjének (Logosz-ának) a csodás gazdagságáról. Rámutatok arra, hogy azt is igen örvendetes isteni kegyelemnek, csodának minősíthetjük, hogy a Szentháromság Isten nemcsak arra méltat minket, újszövetség népét, hogy szól hozzánk, mégpedig folyamatosan, hanem még arra is méltat, hogy mi , a hozzánk szóló isteni szóra felelhetünk, azaz, Hozzá imádkozhatunk, mégpedig „szüntelenül”!
Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten egyenesen kéri és várja tőlünk, hogy mi Vele beszélgessünk, azaz Hozzá imádkozzunk. Figyeljünk fel arra, hogy felszólító módban szól hozzánk a biztatás:
„Szüntelen imádkozzatok” (1.Thess 5:17 )

Ha végig tanulmányozzuk a Bibliát, láthatjuk, hogy a bűn útjára tért embertől is várta Isten az „imádkozást” amikor Kaintól és Ábeltől is várta az áldozat bemutatását, és az Ábel áldozatát el is fogadta Isten az 1 Mózes 4. része szerint. A Biblia végén, a Jelenések könyvében pedig arról értesülünk, hogy a mennyországban az egyik legfontosabb esemény a Szentháromság Isten folyamatos imádata, magasztalása, tehát az imádkozás lesz.

Az imádkozás, az Ige tanulmányozásával, hallgatásával együtt, elengedhetetlenül fontos, mert nélküle, mi bűnös emberek, nem tudnánk élő, és éltető szeretetkapcsolatba kerülni, és ezt az áldott kapcsolatot nem tudnánk folyamatosan fenntartani a Szentháromság Istennel.







AZ IMÁDSÁG TARTALMA ÉS HASZNA.

I Thess. 5:17,18
(Szabó Gyula ny. ref. lelkész

A Szentháromság Isten nemcsak arra méltat minket, újszövetség népét, hogy szól hozzánk, mégpedig folyamatosan, hanem arra is méltat, hogy mi, a hozzánk szóló isteni szóra felelhetünk, azaz, Hozzá imádkozhatunk, mégpedig „szüntelenül”! Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten egyenesen kéri és várja tőlünk, hogy mi Vele beszélgessünk, azaz Hozzá imádkozzunk.
Figyeljünk fel arra, hogy felszólító módban szól hozzánk a biztatás: „Szüntelen imádkozzatok” (1.Thess 5:17 )


Az imádkozás, az Ige tanulmányozásával, hallgatásával együtt, elengedhetetlenül fontos, mert nélküle, mi bűnös emberek, nem tudnánk élő, és éltető szeretetkapcsolatba kerülni, és ezt az áldott kapcsolatot nem tudnánk folyamatosan fenntartani a Szentháromság Istennel.

Az imádság tartalma
A Szentírás szerint három pontban foglalható össze az Istennek kedves imádság tartalma feltételezve, ha az őszinte és alázatos szívből származik.

1./ Isten dicsőítése, magasztalása, azaz az Ő imádata az első helyen kell, hogy szerepeljen minden imádságunkban. Ennek oka egyrészt az Ő végtelen nagy hatalma, mellyel a világot, és minket is, embereket megteremtett, másrészt pedig az Ő végtelen nagy, kegyelmes szeretete, mellyel az embert újjáteremtette a bűneset után, és ezzel együtt az ember számára új életet, sőt örökéletet készített Jézus Krisztusban. Ezért Ő megérdemel minden imádatot, minden dicséretet és hódolatot.
2./ A hálaadás említésénél, a Megváltó kegyelem mellett, főleg az isteni gondviselés számtalan sok megnyilvánulására kell gondolnunk, ahogy felhozza napját reánk folyamatosan, és ahogy úgy megőriz minket, hogy akarata, tudta, és engedélye nélkül egyetlen hajszál sem eshetik le a fejünkről. (1,Thess. 5:18.)
3./ Imádságaink harmadik témájával, a kéréseinkkel, még részletesebben kívánok foglalkozni, és itt részletesebben kívánok kitérni több problémára.

Az imádság hasznossága
Örömmel, és jó reménységgel tárhatjuk Isten elé, mindenkor a kéréseinket, mert több helyen, így a Máté 21:22 versében ezt ígéri Jézus: „Mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok” – Nyilvánvaló, hogy rendkívül nagy lehetőség ez az ígéret az imádkozó emberek számára. De meg kell jegyeznünk, hogy ez az ígéret nem jelenti azt, hogy az óemberünk minden önző kérésének a teljesítését ígéri itt Urunk. Sok nem teljesített ima-kérésnek a magyarázata van abban a szóban, hogy „hittel”. A hit az eredeti értelme szerint „bizalmat”, még pedig teljes bizalmat jelent. Így aki bizalommal van Istenhez, hogy Ő jót, mindig jót akar nekünk, kérésünk nélkül is, sőt Ő mindig jobban tudja, hogy nekünk mi használ igazán, az ilyen imádkozó ember nem is kér olyat, ami ellentétes Isten tökéletes, jó akaratával.

Ha van ráhagyatkozó bizalmas hitünk Isten felé, akkor már az is nagy öröm, nagy megnyugvás a számunkra, hogy Istennek elmondhatjuk minden gondunkat, bánatunkat és minden kérésünket, mert Ő azt is megígérte, hogy „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (Ján 6:37). Tehát megnyugvással tudhatjuk, hogy a nem teljesíthető kéréseink is „jó kezekben” vannak, és biztos, hogy a továbbiakban most már teljesen Ő intézi a sorsunkat úgy, ahogy azt Ő jónak, sőt a legjobbnak látja. (Soha nem a vaksors!)

De ugyanakkor az is reménységet önt a szívünkben, hogy Ő azt megígérte, hogy „aki kér, az kap, aki keres az, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” /Máté 7:7-11/ Ennek az ígéretnek az az értelme, hogy ha olykor nem is pontosan azt adja Urunk, és úgy, és akkor adja Urunk, ahogy mi azt elképzeljük, de kéréseinkre valami módon „felel” , és az Ő jó akarata szerint megadja, olykor még jobban is, azt, amit kérünk, és amire nekünk is szükségünk van az Ő akarata szerint. ( így „hasznos” imádkozni)

Az ima meghallgatás módjával kapcsolatban kiemelem azt az örvendetes biztatást, ami az előbb említett Igében, a Máté 7:9-11 versekből hangzik felénk. E versek szerint Urunk azzal biztat, hogy ha mi bűnös emberek, a saját kérő fiainknak nem adunk követ kenyér helyett, úgy a mennyei Atyánk is csak „jókat” ad nekünk, ha kéréssel, szinte bármilyen kéréssel fordulunk Ő hozzá az imádságainkban.

Végül arra hívom fel a figyelmeteket, hogy Lukács szerint Jézus, a mi kérő imádságainkkal kapcsolatban legfőképpen azt ígéri, hogy mennyei Atyánk, minden kérő imádsággal hozzá fordulónak első sorban az ő Szentlelkét, tehát a Szentháromság Isten Önmagát akarja adni . (Lukács 11:9-13) – Ebben az ígéretben az a legcsodálatosabb, hogy ha Isten igazán a mienk, akkor Ő benne valóban megvan minden a számunkra, amire valóban szükségünk van. Ennek a nagy reménységnek az igazolására a Róma 8:31 és 32 versekben két megerősítést is olvashatunk: Az egyik így szól: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” A másik pedig így hangzik: Isten, „aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért oda adta, hogyan ne ajándékozna nekünk Vele együtt mindent?”

Végezetül, nemcsak az alap Igéink nyomán, hanem az egész Biblia alapján tömör mondatokban összefoglalom a helyes, Istennek kedves, nekünk pedig leginkább hasznos imádságok tartalmát, mint most hozzánk szóló Isteni üzeneteket, útmutatásokat:

l./ Ha a Szentháromság Istenben hívő, (és Benne bízó!) megtért, Isten gyermekei vagyunk, akkor sohse aggódjunk magunkért, sorsunkért, jövőnkért! Az egész életünk most már ott van teljesen és egészen Isten szerető kezében! (lásd Máté 6:31 és Filippi 4: 6,7 versek) E helyett inkább újuljunk meg, és növekedjünk folytonosan Isten dicsőítésében és imádatában a teremtés és utána az újjáteremtés csodájáért! Legyen előttünk mindig fényesebb a kereszt, és legyen mindig előttünk egyre inkább csodálatos a kegyelem, az új élet , és a ránk váró, alig elképzelhető csodálatos örökélet Jézus Krisztussal együtt.

2./ Vegyük észre naponként, óránként, percenként, hogy Isten milyen csodálatosan gondot visel ránk szüntelen! Ne vegyünk semmi jót természetesnek, pláne mi magunktól valónak. Minden jó Istentől származik.( Jakab 1:17) Ezért legyünk hálásak Isten felé szüntelenül énekben, imádságban, jó cselekedetekben, hálaáldozatokban, és az engedelmes, szolgáló élet szüntelen, tehát folyamatos gyakorlatával.

3./ Minden kicsi és nagy gondunkban szabad nekünk Urunkhoz fordulni kérő imádsággal. Sőt ajánlatos is ezt tennünk folyamatosan, és sohse forduljunk Urunk helyett emberekhez, tárgyakhoz, gonosz ügyeskedéshez segítségért. Szüntelenül imádkozzunk Urunkhoz a hálaadás mellett, könyörgő, kérő imádságokkal ! Így legyünk vele szüntelenül kapcsolatban!

4./ Nagyon fontos bibliai tanításként elevenítem fel mindegyikőnk előtt Urunk nagycsütörtök esti imádságának példáját. Kivétel nélkül minden kérésünket előre teljes bizalommal mondjunk el Istennek. Ez mutatkozzék meg minden alkalommal abban is, hogy minden kérésünkhöz csatoljuk oda Jézus imádságát „Atyám, ha lehetséges távozzék el tőlem ez a pohár! Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te” (Máté 25:39.)

5./ Végezetül a Bibliának sok, ide vonatkozó tanítását elhagyva, csak egy bibliai tanítást írok még nagyon hangsúlyosan a szívetekre. Ennek pedig a lényege az egymásért, tehát a másokért való imádkozás, amit mondhatunk közbenjáró imádságnak is. Sohse felejtsük el, hogy nem magunkért, hanem egymásért élünk. Mindegyikőnknek ez a földi hívatása, küldetése Istentől. Mind egyikőnket egymásra bízott a mi Teremtőnk és Urunk! Gondoljunk arra, hogy már Kaintól is azt kérdezte Isten, hogy „hol van a te testvéred? Jakab ap. pedig így tanít: imádkozzatok egymásért, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése (Jakab 5:16/b)

Imádkozzunk tehát rendszeresen, gyülekezetben, kisebb nagyobb közösségekben, és egyéni csendességünkben szeretteinkért, felebarátainkért, és mindenkiért, minden testi-lelki nyomorúságban szenvedőkért, keresztet hordozókért. Kell, hogy a szeretet gyakorlása mellett, a másokért való imádkozás szolgálatát végezzük, szinte földi életünk utolsó percéig, ha Krisztust követő, elkötelezett keresztyéneknek valljuk magunkat. De a másokért való imádságunknak, ne csak a szeretteink földi sorsa legyen az egyedüli téma, hanem emellett folyamatosan imádkozzunk Isten Országa növekedéséért, a hit és az igaz szeretet terjedéséért, tehát az emberek megtéréséért is

Kérem tehát, hogy vessünk magunkban számot, hogy kiket bízott ránk Isten, és kikről kér majd számon minket az utolsó napon az ítélő Bíró! Legyünk hűek mindhalálig Urunkhoz úgy a másokért való imádkozásban, mint az imádkozás minden formájának a gyakorlásában, és az Urunktól nyert mindenféle egyéb szolgálatunk hűséges végzésében, hogy végül elnyerhessük az örökélet koronáját Urunktól, Jézus Krisztustól. (Jel 2:10, Máté 24:46)
ÁMEN.
(Szabó Gyula ny. ref. lelkész 2013.okt.14. Debrecen)

***

Efezus 4:1-3      JÁNOS 10:10/b

„Kérlek titeket…éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok.”
Jézus mondja: „ én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”

Szabó Gyula ny ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2014 május 10 csendes napon

K.T. ! Örömmel jöttünk közétek, és örömmel állok előttetek, mert azt a feladatot kaptam Istentől, hogy örömhírt mondjak el Nektek. Még pedig a legnagyobb örömhírt, a világ legjobb, legigazabb örömhírét, mely itt is, közöttünk is, minden jelenlévőre ( sőt még a jelen nem lévőkre is) érvényes.
Lényegében már hallottátok ti ezt az örömhírt, sőt, nagyon sok ember már hallotta ezt az örömhírt. – Ez az örömhír így hangzik: ISTEN SZERET TÉGED.! IGEN, TÉGED IS, TÉGED IS, SŐT MÉG ENGEM IS SZERET Isten. – De mivel a Bibliában megvan írva a János 3 rész l6 verse: „Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta (érte)…..
ennek alapján mondom az örömhíremet úgy is, hogy Isten minden embert szeret igaz, és teljes, isteni szeretettel.
De amikor meghirdetem most is közöttetek ezt az örömhírt, akkor rögtön rámutatok arra is, azaz rátérek arra, hogy baj van, valami nagy baj van ezzel az örömhírrel a gyakorlatban. Ennek pedig az a lényege, hogy az emberek hallják, hallják, és tudják is - többé-kevésbé - ezt az örömhírt, de nem hallják m e g , és nem hiszik el, és így nem fogadják be, nem teszik a magukévá ezt az örömhírt, és ezzel együtt nem tapasztalják Isten igaz szeretetét.
Ennek okát, ha most el kezdenénk kutatni, akkor sok okot lehetne felsorolni. De én most csak egy okot említek, a legfontosabb okot- (ez nagyon fontos, kérem figyeljetek!)
Isten egészen máskép akarja szeretni az embert (engem, téged, és a többi embert is!), mint ahogy mi azt szeretnénk, vagy, mint ahogy azt mi igényelnénk és elvárnánk Istentől. ! Tehát Isten szeretet akarata és az ember szeretet- igénye nem találkozik, sőt, sokszor , vagy olykor nagyon elkerülik egymást, és így a kettő valóban nem találkozik egymással.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Isten nem úgy akarja a szeretetét éreztetni az emberrel, mint ahogy azt az ember várja Istentől .
Ezt még konkrétabban úgy tudom magyarázni, hogy az ember a legtöbbször úgy várja Isten szeretetét, hogy ’ha Isten szeret, akkor változtassa meg körülöttem a másik embert, vagy változtassa meg a rossz körülményeimet. Vagy engem szabadítson meg betegségtől, vagy legyen segítségemre hasonló testi, anyagi természetű bajaimban.’
És itt kell most nekem nagyon hangsúlyosan hirdetni az örömhírt, hogy Isten nem ezt vagy azt a rosszat akarja megváltoztatni körülöttem, és körülötted, (és ez is áll minden emberre!)
hanem Isten mi magunkat akar megváltoztatni, mégpedig a teljes életünket, tehát a belső életünket és aztán, másod sorban, külső életünket is meg akarja változtatni, és így akar bennünket először is , és legsürgősebben a szeretetében részeltetni!
Sejtésünk szerint sok ember, főleg akik templomba nem is járnak, azért nem érzik Isten szeretetét, mert Istennek ezt a belső és külső részünket, tehát az egész életünket átformáló szeretetét nem igényik, nem kérik, sőt nem fogadják el .
De szeretnék egyre inkább magunkról beszélni, ezért mondom azt, hogy sejtésünk szerint (bár ne így lenne!), a templomba járók egy jelentős része is azért keresi Istent, hogy Isten szeresse őt úgy, hogy változtassa meg az ő külső körélményeit, és a sorsát.( betegségtől, fájdalomtól, és minden más bajtól mentse meg ) Ezeknek az embereknek magukkal nincs különösebb bajuk, de annál több van másokkal.
Ha közöttünk volna valaki, aki magára ismer ebben a rövid jellemzésben, vagy volnának, akik magukra ismernek e néhány rávillantó mondatban, akkor én most ezekhez szeretnék szólni, mert nekem most az a megbízatásom, hogy elsősorban ezekhez szóljak.
Az első szavaimmal külön felétek megismétlem az első mondatokban már kimondott örömhírt: Téged is nagyon és igazán szeret Isten.! De most ehhez az örömhír mondáshoz hozzá kell fűznöm azt, amiről már szóltam, hogy úgy akarja Isten veled éreztetni az Ő szeretetét, hogy téged akar megváltoztatni !!! - Bármilyen meglepő is az, amit most mondtam, ismét mondom, téged akar meggyógyítani, téged akar megtisztítani és megváltoztatni és nem mást akar megváltoztatni
Ennek pedig az a magyarázata, ahogy ezt a Bibliából tudjuk, hogy Isten mindegyikőnk egész életét büntől megrontottnak látja annyira, hogy szinte halálos betegnek lát bennünket. Igen , Isten annyira betegnek látja, boldogtalannak , békételennek látja a földi, mindennapi életünket, hogy, Ő szerinte, sürgős gyógyulásra, bűntől való megtisztulásra, és ezzel együtt, a gyakorlatban az életmódunk megváltoztatására van szükségünk mégpedig komolyan . .
De amikor ezt említem, arra is rá kell mutatnom, hogy a szeretet úgy igaz szeretet, hogy nem akarja magát senkire rá erőltetni. (itt gondoljunk arra, hogy az orvos mindenkin akar segíteni, de a valóságban csak azokat veszi kezelése alá, akik elismerik, hogy betegek, és kérik az orvostól a gyógyítást!) Nekünk, magunknak kell odamenni JÉZUSHOZ, kérve a segítségét.
Éppen ezért testvérem, aki ezt még nem tetted meg, nagyon biztatlak most, hogy lásd be, hogy bűneid, és bűnös rossz természeted miatt először is magadnak, magaddal van a legnagyobb bajod ! Ezzel együtt arra is biztatlak, hogy keressed magad is Isten igaz szeretetét,de úgy, hogy magad kéred az életedet megrontó, megkeserítő, megbetegítő bűneidnek a bocsánatát!!!
De amikor ezt a nagyon komoly tanácsot a szívedre helyeztem, még egy másik fontos kiegészítő tanácsot is mondom kell: Ennek pedig az a lényege, hogy ne csak a múltban és a jelenben elkövetett, életet megbetegítő bűneidre kérj bocsánatot, hanem te magad is mindenestől akarj megváltozni !!! - Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ne csak az eddigi bűneidre kérj kegyelmes bocsánatot, hanem kérjed, hogy téged magadat is megváltoztasson, hogy a jelenben és a jövőben minél kevesebb bűnt kövessél el. Ezzel együtt kérjed tehát a gondolkozásod, a természeted, és az emberek közötti forgolódásodra nézve, kérjed a magatartásod, azaz a viselkedésed megváltoztatását a téged nagyon és igazán szerető Istentől.
Ha ezt megteszed, csodálatosan meg fogod tapasztalni, hogy a szerető Isten szeretete utolér téged, kiárad reád, és sokat meg fogsz tapasztalni abból az átalakító munkájából, amiről az előbb beszéltem. !!!
Segítő szándékú magyarázatképpen két megjegyzést teszek itt:
1./ Ezt az átalakító munkát a szerető Isten nem egyszerre végzi el bennünk, hanem a legtöbbször csak lassan, folyamatosan. De most az a fontos, hogy ez elkezdődjék benned, és pedig minél hamarabb! Ne nyugodj addig, míg ezt nem tapasztalod!
2./ Ahogy már utaltam is rá, most is mondom, hogy Isten ha először benned elkezdheti ezt az élet átalakító munkáját, azaz, bűntől, bűnös szokásoktól megtisztító munkáját , akkor utána meg fogod tapasztalni, hogy a körülményeiden és terheiden is fog annyit változtatni, amennyire neked arra szükséged lesz Ő szerinte is. Így fogod megtapasztalni, hogy Jézus Krisztus, Aki a minket szerető Isten nevében jött el erre a világra, valóban életet, új, sokkal gazdagabb, sokkal igazabb életet hozott nekünk. - Igaz, hogy úgy van ez, ahogy az előbb már mondtam is, hogy a megtéréskor, bűneink bocsánatával, ennek a sokkal jobb, sokkal igazabb életnek csak a kezdetét ülteti belénk ( A Biblia ezt nevezi újjászületésnek is!)
De utána a Szentháromság Isten, Igéje és Szentlelke által, ezt az új életet folyamatosan növelni, erősíteni és kiteljesíteni fogja benned. Tudjál róla, hogy ezt pedig azért fogja cselekedni, mert Ő el akar téged is vinni az Ő tiszta mennyországába, a földi élet után, és oda csak teljesen megújult tiszta, Jézus életéhez hasonló, élettel lehet bejutni.
De ha most eddig, a szintén nagyon fontos igazságig eljutottam, akkor nekem most egy nagy fordulatot kell tennem a beszédem fonalának a fonásában.
Azaz, nekem most azokhoz kell odafordulnom, akik öntudatosan vallják azt, hogy ők már megtértek, hogy már „hívők”, hogy Jézust már befogadták a szívükbe. Az ilyen testvérektől kérdezem meg először is azt, hogy tudtok ti arról, hogy milyen állandó veszély fenyeget :minket az ördög részéről folyamatosan? Az ördög nem azzal támad, hogy fordulj vissza a bűnös élvezetek útjára, megtagadva a hitet és a minket szerető Istent, és a minket megváltó Krisztust . – Az ördög ravasz módon megelégszik azzal, ha lefektethet minket az önelégültség, a tétlenség, és a régi életből magunkkal hozott kis „ártatlan” bűneink tovább gyakorlásának a párnájára
Remélem elfogadjátok tőlem , hogy további kérdéseket teszek föl nektek
Testvérem! elhiszem, hogy megtért a szíved,mert oda befogadtad Jézust. De most az kérdezem, hogy megtért-e , azaz megváltozott-e a gondolkozásod magadról, és a körülötted lévő emberekről?
- ugyanígy, megtért-e, megváltozott-e a nyelved, füled, a kezed, a lábad? szóval a viselkedésed a magatartásod és az emberek közötti forgolódásod megváltozott-e?
Azért kérdezem ezt, azért kell ezt most kérdeznem, mert Pál apostol is, alap Igénkben, minden szavával, az emberek iránti, a gyülekezetben a testvérek iránti helyes magatartásra akar minket nevelni, az efézusi gyülekezettel együtt.
Pál apostol, Urunk nevében szólva, hat fontos szóval írja körül azt, hogy a megtérés után Jézus Krisztus a mi Megváltó Urunk , a mi emberek közötti, és ugyanakkor a testvérek közötti forgolódásunkat milyennek szeretné látni-
Most én fel is sorolom e hat tulajdonságot, némi megjegyzéssel kiegészítve.
Először is a teljes alázatosság példáját Jézus adja nekünk abban, hogy még az Őt eláruló Júdásnak a lábát is megmosta.
Szelídség- ben is Jézus a példa, mert Ő nem bántott senkit, még az ellenségeit sem.
A türelemben úgy adott példát nekünk Jézus, ahogy tanítványait tanítgatta, és nevelte 3 éven át
Az igazi (agapé) szeretet példáját a megbocsájtással, önzetlen, áldozatos, szolgáló életével adta elébünk Urunk. .
A Lélek egységét úgy munkálta övéiben Urunk, hogy a saját Lelkét kiárasztotta az övéire, és előre imádkozott az övéi egységéért. Ahol a Lélek kiáradhat, ott mindig megvalósul az egység a Krisztusban hívő, és Neki szolgáló emberek között.
A békességet Urunk , sok egyéb cselekedete tanította azzal is, hogy nemcsak imádkozott, de még meg is halt az ellenségiért. Nekünk is meghagyta, hogy szeressük még ellenségeinket is.
Ezek után kérem, hogy e hat részes tükörben vizsgáljuk meg most magunkat és tartsunk bűnbánatot azért, mert minden bizonnyal mindannyiónk életében sok hiányosságot mutat meg ez Ige az Ige ennek a hat tükörnek a fényében és akarjunk megváltozni
A bűnbánatot hadd mélyítse el bennünk egész komollyá Pálnak az a szava, hogy az elhívatásunkhoz az is hozzátartozik, hogy megváltozzon, egyre inkább a Krisztuséhoz hasonlítson a mi emberek közötti magatartásunk, viselkedésünk és forgolódásunk.
Bizonyára tudjátok, én most csak felelevenítem azt a tényt, hogy legalább 2 magyarázat van arra, hogy miért kell nekünk életünknek ezt a részét is nagyon komolyan venni.
Az egyik indok azt, hogy a mi külső életünk a hit nélküli emberek Bibliája. A bizonyságtételünk hitelesítője a mindennapi életben, de hittestvérek között is, az Ige által megtisztított, megszentelt életünk. Csak úgy vezethetünk embereket Krisztushoz, ha a hívogató Igét nemcsak a szánkkal, hanem életünk példájával is mondjuk, hirdetjük.
Másodszor azért kell komolyan vennünk az egész életünket átfogó elhívatásunkat, tehát a külső magatartásunk megszentelődését is, mert sok Ige bizonyítja, hogy az üdvösségre csak szent és feddhetetlen élettel lehet bemenni (Efézus 5.27)
Idekapcsolódva, talán némileg váratlanul, szöveg magyarázat címén megemlítem, hogy alap Igénk első szavának görög formája azt jelenti, hogy bátorít, buzdít (parakaleó- paraklézisz !) – Befejezésül én is csak erre tudok buzdítani minden testvéremet, hogy legyen egyre inkább a külső életünk az emberek közötti forgolódásunk is szent és feddhetetlen, mert elhívatásunknak ez is fontos része!
Végül ennek megvalósulásáról két fontos tanításom van:
Az egyiket az egész Biblia alapján mondom, hogy igaz, hogy magunkat igazán nem tudjuk megváltoztatni, de ha Jézusnak átadjuk az egész életünket, tehát ha a Gal 2.2o szerint a keresztre odaadjuk az ó emberünk minden vágyát, önzőségét, és minden indulatát külső dolgokban is, és Jézusnak pedig teljesen átadjuk az irányítást minden szavunk kimondásánál, és minden lépésünknél, minden apró, kis, vagy nagy cselekedetünknél, akkor Ő folyamatosan fogja bennünk munkálni azt, hogy a külső, gyakorlati életünk is egy inkább
vonzó példa és áldás lesz családtagjaink, hittestvéreink számára, sőt a körülöttünk forgolódó emberek számára is.
A második segítő, buzdító tanításom pedig itt van alap Igénkben. Pál azt mondja az Úr nevében nekünk is …”éljetek méltóan az elhívatásotokhoz”
Ebben a buzdításban én benne értem az a gondolatot, hogy Jézus kész bennünket formálni mássá tenni, azaz egyre inkább megszentelni a gyakorlati életben, de várja tőlünk, hogy mi magunktól is vegyük észre, hogy elhívatásunkhoz mi méltó és mi nem. (Károli: mi illik és mi nem!) Tehát Urunk várja a felnőtt keresztyénektől azt, hogy maguktól is vegyék észre hogy mi lehet kedves az Úrnak, és mi szomorítja Őt meg. Tehát Urunk várja a gyermekeitől, hogy olykor önként gyakoroljanak önfegyelmet, önmegtartóztatást, önmegtagadást, és ezt örömmel, vagy legalább is készséggel tegyék, mindig arra gondolva hogy ez nem méltó hozzám, mert ez magamnak is káromra van, és Uramat is megszomorítom ezzel.
Hogy mind ez folyamatosan megvalósuljon az életünkben a 2.Péter levele 1:lo és ll versének áldását helyezem az életetekre végezetül:
„Ezért tehát testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk , Jézus Krisztus örök országába”-
Adja meg Urunk, hogy mindez megvalósuljon mindannyiónk életében.
Szabó Gyula ny ref. lelkész szolgálata Pestújhelyen 2014 május 10 csendes napon

***

A KERESZTYÉN SZERETET ÉS SZOLGÁLAT

Szabó Gyula szolgálata 2012 jul. 24..

Kismaroson a Lelki Oázis csendes héten a Gal 5: 12 v. alapján.




Isten segítségét remélve, örömmel szólok előttetek a címben megadott témáról, a szeretetről, mert ez a világ legdrágább, tehát legértékesebb kincse.

Csak az a baj, hogy ezzel a legtöbb ember nincs tisztában. A legtöbb ember azzal sincs tisztában, hogy mi is a szeretet, milyen az igazi szeretet, mire való a szeretet, és miért drága kincs a szeretet. Ezekkel együtt a legtöbb ember nem tudja azt sem, hogy miért jó szeretni, és honnan lehet a szeretet megtanulni, azaz „megszerezni”

Mivel tehát a világban „káosz”- szerű bizonytalanság van , és olykor ebből a bizonytalanságból még a Bibliát olvasó emberek között is sokat lehet találni, szükségesnek érzem, hogy először is, egy néhány alapigazságot elébetek tárjak a s z e r e t e t – tel kapcsolatban..

Először is, a világ legnagyobb örömhíreként mondom azt, amit ti mindannyian tudtok, mert benne van a ti Bibliátokban is, hogy: „ Isten szeretet” (1.Ján.4:8,12 versek) Ez azt jelenti, hogy Isten a szeretet forrása, de mindjárt hangsúlyozhatom azt is, hogy Isten az igaz szeretet örök, kiapadhatatlan forrása.

De idekapcsolódva örömmel szólok arról is, hogy Isten, szeretetétől indíttatva, teremtette a világot, benne az embert, mégpedig azért, hogy Neki legyen kit szeretni. Igen , Isten azért teremtette az embert, Ádám- Éva után, minket is, mert azt akarta a szeretet Istene, hogy az ember Vele állandó szoros, szeretet és élet közösségben éljen.

De sajnos, az ember, a bűn elkövetése, és annak meg nem bánása által, magát teljesen kiszakította ebből a szoros, boldogító, éltető, szeretet közösségből.

Azóta minden emberre az jellemző, hogy egyrészt szinte görcsösen ragaszkodik az önfejű önállóságához, másrészt a lelkében van egy mérhetetlen nagy szomjúság az isteni, éltető, boldogító szeretet után. Sajnos, Isten nélkül, csak szeretet morzsákat talál az ember ebben a világban. Ezek a szeretet morzsák pedig azért bizonyulnak újra és újra elégtelennek a mindennapi életben, mert ezek csak rövid ideig tartanak, hamar elfogynak, és mérhetetlen csalódást, fájdalmat okoznak ilyenkor, nemcsak családtagoknak, hanem más ismerősnek is, hisz mindenki a segítés, és jóakarat mögött szeretetet vár a másiktól, mégpedig folyamatosan.

Igen, mindenki szeretet vár a másiktól, de a viszonzás a legtöbbször vagy elmarad, vagy rossz akarattal felelnek rá, vagy csak kihasználják azt, akiben jóakarat van. Tehát sokszor keveredik lelketlen önzéssel a szeretet. Nem ritkán lehet ezt tapasztalni még a házasfelek között is. Ezért van válságban a mai időkben pl. a házasság-kötés, ill. házastársi kapcsolat.

Ezek után szavakba foglalom azt a végtelen nagy örömhírt, hogy Istennél az igaz szeretet nem fogyott el az ember felé, akkor sem, amikor az ember bűnös, módon, elszakadt tőle. A szeretet Istene szereti a bűnös embert ma is.( sajnáló, azaz könyörülő szeretettel) Ennek bizonyítéka az, hogy Isten az Ő egyszülött, szeretett Fiát is feláldozta azért, hogy a tőle elszakadt embert , kényszer nélkül, vissza hívja, vissza vonzza magához, a Vele való, boldogító szeretet-közösségbe.

Akik engednek ennek a szeretet-teljes hívó szónak, azokra mondjuk a mai időkben is, hogy „megtért keresztyén emberek”. - Úgy-e te is ezek közé tartozol, kedves testvérem, aki hallod most, (vagy olvasod) e szavakat ? –

A megtérés nemcsak azt jelenti, hogy Isten megbocsátja a múltban elkövetett bűneinket, hanem azt is jelenti, hogy vissza fogad minket gyermekeinek, azaz, visszafogad minket az Ő igazi, boldogító és örök szeretetébe. Ez pedig azt jelenti, hogy a megtéréskor megváltoztatja az életünket, és egy új élettel ajándékoz meg minket. Itt rámutatok arra, hogy az igazi megtéréssel, vele jár az, hogy új életet kapok . Ezért nevezi a Biblia az igazi megtérést újjászületésnek is. Ez az utóbbi megnevezés azért fontos, mert ez jelzi közelebbről is a valóságot. Arra gondolok itt, hogy Isten új életet ad ugyan a megtéréskor, de ez az új élet csak elkezdődik úgy a megtéréskor, mint ahogy a kis gyermek megszületik, amikor a világra jön. De számára az élet, akkor csak elkezdődik, és utána, annak folytatódni kell. Így a ker. ember életében a folytatásnak, az állandó lelki növekedésben,és az Istennel való szeretet-közösségben való elmélyülésben, kell megmutatkozni

A megtért hívő emberek is, a legtöbbször, a növekedés szó kapcsán, csak a hitben való növekedésre gondolnak.

Pedig Isten, megtéréskor, a bűnös emberi szívből, nemcsak a hitetlenséget, hanem a szeretetlenség minden gyökerét is ki akarja szakítani. Tehát Isten a megtérő szívéből ki akarja tisztítani, az önzést, a haragot, a gyűlölséget, a bosszúállást, tehát a másik bántásának minden formáját. Ugyanakkor Isten a megtérő ember szívébe bele akarja plántálni az Ő szeretetét is, ahogy erről beszél a Római levél 5:5 verse is. „

„mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által”.

Persze itt is hangsúlyoznom kell azt, hogy a szeretet dolgában is a megtérés, az újjászületés csak kezdet. A megtérés után, ahogy a hitben, úgy a szeretetben is folyamatosan, szünet nélkül, növekedni kell a keresztyén embernek. – A keresztyén ember tehát nemcsak „hívő” ember, hanem szeretetben élő, a szeretetet folyamatosan gyakorló ember is, és ebben a szeretetben folyamatosan növekvő, gazdagodó ember. ( jaj, ha nem növekszik hitben, de épp úgy jaj, ha nem növekszik a szeretetben.!)

De mivel ezek az igazságok minket is, téged is, engem is, a lehető legközelebbről érintenek, úgy érzem, hogy meg kell állnom és néhány részlet kérdésre ki kell térnem , és rá kell világítanom:

Egyrészt arra mutatok rá, hogy mivel a keresztyén ember lelki élete növekvő élet, így ebben az életben olykor előfordul a bukás, és az elesés. Ez azt jelenti, hogy a keresztyén ember sem tudja a gyakorlatban folyamatosan, töretlenül gyakorolni mások felé a szeretetet.- De ilyenkor a keresztyén ember meglátja, és megbánja a bűnét, mondhatom azt is hogy elszégyelli magát, és Istentől is, és - ha kell – emberektől is bocsánatot kér. Úgy-e, testvérem, nálad is így van ez?

Fontos, hogy ezt a kérdést a szívünkre vegyük, mert sokszor csak ennyi a különbség az Isten nélküli és a hívő ember között. A keresztyén ember folyamatosan meglátja, és fájó szívvel megbánja a bűnét, és bocsánatot kér arra. A világi ember pedig szinte sohse lát bűnt a maga életében, és így szinte sohse tart bűnbánatot, sajnos.

Másrészt arra szeretnék rámutatni, hogy milyen hát az igazi, Istentől való, és Istennek tetsző szeretet? – A kérdésre a feleletem a következő: Az igazi szeretet, mi közöttünk emberek között is olyan, de legalább is olyannak kellene lenni, amilyen szeretettel Isten szeret minket, Fiában, Jézus Krisztusban. Ugyanis, az igaz szeretet csak egy fajta lehet, és ez, ahogy láttuk Istennél van, és ennek Isten az egyetlen forrása.

A Szentháromság Isten igaz szeretetét pedig a következő tíz jelzővel lehet illetni és feliamerni: megbocsátó, könyörülő, alázatos, áldozatos, szolgáló, önzetlen,éltető, boldogító, igaz, és örök. (+ még kettő : teremtő és üdvözítő) (ismételd el)

Ezeket a jelzőket, ránk vonatkozóan összefoglalja Urunknak az a parancsa, mely a János evangéliuma 15:12 versben így van megírva: „Az a parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”

De ezt megelőzően, már az ószövetségben, az Ő választott népe számára , többször is kijelentette Isten, hogy milyen az igazi szeretet, és ezzel együtt, hogy Ő milyen szeretet vár el az övéitől.

Urunk végérvényesen így foglalta össze a szeretet kettős nagy parancsát az Újszöv.ben többször is: „ Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22: 37-39 v.

Az eddigiek összefoglalása képen mondom, hogy eddig megértettük azt, hogy Isten igazán és igazi szeretettel , megváltó és gondviselő szeretettel szereti a bűnös embert. Aki ezt a szeretetet elfogadja, annak a bűnbocsánattal és új élet kezdetével együtt , Igéje és Szentlelke által, még képességet is ad, hogy , ha töredékesen is , de szeretni tudjon., igaz, Istentől származó szeretettel, és hogy ebben a szeretetben folyamatosan növekedjen, erősödjön.

Most pedig szolgálatom gondolatmentének az útján egy nagyot lépek előre, és felteszem a kérdést, hogy konkréten, hogy várja Urunk tőlünk a szeretet kettős parancsának a teljesítését? – A kérdésre először nagyon tömören, majd aztán részletezve felelek

A tömör felelet így hangzik: A Szentháromság Isten . egyrészt engedelmességet kíván tőlünk, közvetlenül az Ő irányában, a János 14: 21, 23,24 versek szerint, az iránta való szeretetünk kifejezésére.- Másrészt pedig azt várja tőlünk Urunk, hogy ha szeretjük Őt, tehát ha viszont szeretjük Őt, akkor szolgáljunk Neki, közvetlen úton és közvetett úton.

Ez utóbbi kettősség alatt azt értem, hogy Urunk várja , hogy Ő szolgáljuk közvetlenül személyes és közösségi lelki alkalmakon, másrészt pedig várja azt is tőlünk, hogy közvetetten, tehát embereken keresztül, is szolgáljuk Őt., azaz embereken keresztül is mindig Őt szolgáljuk.

De itt most meg kell állnom, és a pontosság kedvéért egy kis kitérést kell tennem.. Meg kell említenem azt, hogy igen, Isten várja a viszont szeretetet tőlünk engedelmesség, és a szolgálat kettős formájában, ahogy ezt már említettem is. De most arra is hangsúlyt teszek, hogy ezekben Ő csak úgy tud gyönyörködni, ha a viszont-szeretetnek a rugója minden esetben a h á l a !!!- Igen, a hála Urunk csodálatos megváltó , majd e mellett az Ő örök, gondviselő, és üdvözítő szeretetéért!!!

Testvéreim ! a hála ige fontos részleteivel most már itt nem kívánok foglalkozni, hanem visszatérek az Istentől várt, viszont szeretet dolgára, és azt mondom arról, hogy ennek a megtért hívő ember életében legalább hat szolgálati formában kell megjelenni és megmutatkozni.

(persze ez nem parancs, ez nem kényszer, hanem csak szeretetteljes segítség azok számára, akik szeretnének növekedni a lelki életben, és az Úrral való személyes szoros, éltető, boldogító, szeretet-közöségben.)

Ennek a viszont szeretetből fakadó (legalább) hat szolgálati útnak a megnevezése a következő:

l./ Ha szeretem az Urat, hálából a teremtését és megváltásért, örömmel adom neki a szívemet, vele az egész életemet. ! Ezt a szív és élet átadást örömmel megismétlem életem minden napján, lehetőleg reggel, a felébredés utáni első percekben, nap mint nap.

2/ A teremtésért, a megváltásért, a gondviselésért, Szentlélek munkálta megszenteltetésemért, a remélt üdvösségért, örök hálát, azaz, hála tartozást érzek a szívemben. És ezt készséggel kifejezem újra és újra énekkel, imádattal, mindenért való hálaadással, nemcsak szóban, hanem a sok fajta hálaáldozattal is.

3./ A megtért keresztyén ember életében igen fontos szolgálat az ima szolgálat. Itt elsősorban a másokért való imádságra gondolunk. Isten várja tőlünk, hogy imádkozzunk szeretteinkért, gyülekezetünkért, Egyházunkért, országunkért, és az egész teremtett világért

Ezen belül kell rendszeresen imádkoznunk Isten országa terjedéséért, ébredésért, emberek megtéréséért, tehát a hit és a szeretet terjedéséért, és mind azokért a betegekért, testvérekért, kiket Isten személy szerint ránk bízott.

4./ Igen fontos szolgálat a megtért keresztyén ember életében az Ige szolgálat, amit nevezünk bizonyságtételnek is, de mondhatjuk Krisztus melletti tanúskodásnak is. Ez ott kezdődik, hogy világi emberek előtt is kimondom, őszintén, tiszta szívből, hogy „hála Istennek” ezért is, azért is. Folytatódik úgy, hogy el tudom, és el akarom mondani mások előtt, hogy velem mit tett az Úr, azaz hogy változtatta meg, hogyan áldotta meg az életem ebben is, abban is. Ez tovább folytatódik úgy, hogy vágyakozó nyugtalan embereket, kényszer nélkül, próbálok Istenhez, Jézushoz közelebb segíteni, hogy ők is megtérjenek, és új életet nyerjenek. (további részletekről lehet olvasni a „Segítő gondolatok a bizonyságtevéshez” c, írásomban, amit, kérésre szívesen eljuttatok bárkinek!)

5./ Szintén fontos része a ker. ember szolgáló életének a jó cselekedet, annak nagyon sokféle formájával és tartalmával együtt. Egyházi nyelven ezt diakóniának nevezzük. Ez a pohár víz adásánál kezdődik (Máté 10: 42 ) és végződik a Péter szavaival: „mi elhagytunk mindent, és követtünk téged’ (Máté 19:27) A fentebb említett hálaadásból való jócselekedetről, sokat és sok helyen beszél a Biblia.

8emélhetőleg mi is beszélünk róla még)

6./ Utoljára, de nem utolsósorban említem a példa adást, mint szeretetből fakadó szolgálatot. Az apostolok sok helyen említik, kérik az első keresztyénektől és tőlünk, hogy „éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, mellyel elhívattatok” (Ef.4:1.v.) Ilyen Igékkel azt kéri tőlünk a mi Urunk, hogy a hétköznapi életben nagyon vigyázzunk arra, hogy senkit ne botránkoztassunk rossz példa adással, hiteltelen életünkkel, hanem inkább mások előtt tegyük kívánatossá, és vonzóvá a Jézus követését, tehát a keresztyén életet.

Ezek után nem befejezem, hanem csak két záró gondolatot mondok. Utalok a Kolossé levél 3 részére, melynek alapján határozottan tanítom, hogy a keresztyén ember számára minden hétköznapi munka hívatás, még pedig Istentől nyert hívatás. Tehát a keresztyén ember, te is testvérem, soha, sehol semmilyen munkával nem embereket szolgálsz, hanem a te Uradat és Megváltódat, Jézus Krisztust. Éppen ezért a keresztyén ember a munkáját mindig becsülettel végzi, mert tudja, hogy az ő fizetsége, az ő jutalma soha sem emberektől jön, hanem az Ő Urától és Istenétől.

A másik záró gondolatom az, hogy az életet igazi életétté a szeretet teszi. Szeretet nélkül nem is élet az élet. Viszont a szeretet boldoggá tesz. Sőt boldoggá csak a szeretet tud igazán formálni. Az boldog, és az mindig boldog, akit szeretnek (Először is a megváltó Krisztus!) és aki szeret másokat, tehát a kapott szeretet igyekszik mindig tovább adni.

Éppen ezért legyen felírva nemcsak a szívetekben, hanem házatok ajtajára az 1, Kor.16:14

„MINDEN DOLGOTOK SZERETETBEN MENJEN VÉGBE !” (ISMÉTELVE!

Á m e n.







****************************************************************



A LÉLEK MUNKÁJA A HÍVŐ EMBER ÉLETÉBEN.



Gal 6:16-18,22-26 alapján

Kismaroson 2012 jú. 26.-án.

Szabó Gyula ny. ref. Lelkész szolgálata



Kedves Testvéreim ! Ha végig olvassuk a Galáciai levelet, megállapíthatjuk, hogy Pál ezt a levelet sok aggódással és testvéri szeretetből fakadó féltéssel írta. Ennek az aggódásnak pedig az volt az oka, hogy Pál, a Gal. gyülekezet életében, lát egy nagy veszélyt, amely veszély igen komolynak és súlyosnak mutatkozott. – Ennek az volt a lényege, hogy kerültek be a gyülekezetbe zsidó származású emberek, akik egyre inkább a körülmetélkedés fontosságát, sőt nélkülözhetetlenségét hangsúlyozták, szemben az ingyen kegyelmet jelentő Krisztusi hittel. Ennek nyomán, már a levele elején is, és utána a többi részekben is, újra és újra, a leghatározottabban , és a legnyíltabban figyelmezteti, tanítja a gyülekezetet, hogy ne térjenek el , és hogy miért ne térjenek el az egyedüli igaz, Krisztusi útról. Pál nem egy, hanem sok oldalról közelíti meg a problémát, mert nagyon félti a Gal. gyülekezetet. De tanulságos, hogy a levél utolsó részeiben egyre inkább csak úgy akarja a Gal gyülekezetet visszatéríteni a jó , krisztusi útra, és akarja őket ott megtartani, hogy egyre inkább a Szentlélekkel való személyes kapcsolatról, azzal együtt annak fontosságáról és tartalmáról szól, és erről ad igen hangsúlyos tanítást a gyülekezetnek.

Igen, tanulságos Pál apostolnak ez a magatartása és tanítása a mi számunkra is.- Szolgálatom elején, egyszerűen, és tömören mindjárt szavakba is foglalom ezt a tanulságot, mint Istennek most hozzánk szóló üzenetét, tanítását.

A mi Krisztust követő hívő életünkben is, ha valahol hiba, bukás, megfáradás, elesés, ne talán vissza esés, vagy elhajlás fordul elő, a leggyakrabban, mind ezekre, a végső megoldás az, hogy meg kell újítani, illetve rendezni kell a kapcsolatunkat a Szentlélek-Istennel, Aki által Jézus a szívünkben lakozik., tehát aki által állandó szoros kapcsolatunk van, vagy legalább is kellene lenni a Szentháromság Istennel.

Mivel ebben az órában csak ez a feladatunk, hogy a Szentlélekkel való kapcsolatunkról tanuljunk, és ezzel együtt – szükség szerint – megerősödjünk, engedjétek meg, hogy a dolgok elejére visszamenjek.

Így cselekedve, én most feltételezem, hogy ti, mindannyian „megtért” embereknek valljátok magatokat. - Éppen ezért a megtérésről hadd mondjak egy-két szót.

Mondom azt, hogy a megtérés olyan nagy jelentőségű esemény, hogy a megtérő abból csak egy kicsi részt fog fel, és azt is leginkább, egyéniségtől, személyiségtől függően, érzelmi síkon fogja fel, és éli át. Tehát kevésbé az értelmi síkon. Értelmi síkon annyit fog fel leginkább, hogy a múltja – csodálatosan – el van rendezve, azaz, az eddigi bűneire bocsánatot nyert. – Ez érthető azért is, mert a legtöbbször az evangélizáló igehirdetés, és a megtérést segítő lelkigondozó testvér, először is, a megtérés kapcsán, a múlt elrendezésére teszi hangsúlyt. Ha pedig megtörténik a „megtérés”, a megtérővel együtt, mindenki olyan nagy örömnek adja át magát, mintha most már „minden rendben is lenne.”

Hézagos tapasztalatom , és hézagos tájékozottságom szerint, főleg éppen református vonalon, ilyenkor, a friss megtérő gyakran magára marad (nem mondom, hogy minden esetben!) és nem kap útmutatást, tanítást, lelkigondozás és szabályos tanítás keretében, a továbbvezető útról.

Pedig, a megtérés után, nagyon szükséges lenne az, hogy minden frissen megtért lelket, képzett, tapasztalt lelkész vagy testvér vegye „gondozásba”, és ezzel együtt, a frissen megtért részesüljön tanításban arról, hogy mi a Krisztusban nyert új élet lényege, és hogy mi megszentelődés lényege és tartalma a Szentlélek munkája nyomán.

Mivel ez több hittestvérnél ma is hiányzik, ezért, egész röviden, szinte csak jelképesen, pótolni szeretném a következő gondolataim sorával.

Tudom, hogy vannak, akik szinte „kivülről” tudják ezeket, mégis mondom ismétlésként, hogy a megtérés utáni új élet lényege a Szentháromság Istennel való szoros, éltető, boldogító és üdvözítő kapcsolat, de mondhatjuk azt is, hogy a Szentháromság Istennel való személyes, szeretetközösség, mely a Szentlélek bennünk való lakozása és bennünk való folyamatos munkálkodása által valósul meg. Ezt azt jelenti, hogy a megtérésben Isten, Krisztus érdeméért gyermekének fogad, és utána velünk állandó, Atya-gyermeki kapcsolatot tart fenn, a bennünk , a megtéréskor lakozást vevő Szentlélek által.

De itt ismételten hangsúlyoznom kell azt, hogy a Szentlélek , amikor bennünk lakozást vesz,nem társalkodó vendégként jön hozzánk, hanem nagyon is határozott céllal, határozott munkatervvel jön hozzánk. - Az egyszerűség kedvéért én ezt az isteni célt 4 pontban jelölöm meg. 1./ Fokozatosan fel akar szabadítani minden bűnös hajlam alól. 2./ meg akar tanítani Isten Igéjének engedelmeskedni 3./ meg akar tanítani Istennek szolgálni folyamatosan, 4./ a megszenteltetés által folyamatosan akar felkészíteni az örökéletre.

Testvéreim, itt most egy pillanatra megállok, és hangsúlyt teszek arra, hogy nem véletlen azt, hogy az előbbi felsorolásnál mindig használtam ezt a szót, hogy „akar” – Személyes meggyőződésem, hogy a megtérés után különösképpen jellemző az, hogy a Szentlélek nem erőlteti reánk az Ő akaratát. Ő úgy szeret bennünk munkálkodni, hogy , miután a megtéréskor mi is „öntudatos” hívőkké lettünk, mindig várja azt, hogy mi is „akarjuk” azt, amit Ő akar.

Ismét használom az előbbi kifejezésemet, hogy hézagos tapasztalatom és hézagos tájékozottságom szerint, talán azért is, mert a frissen megtért ember nem kapott szükséges útmutatást a jövőre nézve, hamar megelégszik a hívőségével, és nem „akar” folyamatosan előre haladni a hívő életben., és így a Szentlélek nem tud, és nem akar, erőltetéssel, semmilyen előrehaladást a megtért hívő emberben munkálni. (a Róma 8:16-re gondolok itt =

„a mi lelkünkkel együtt” –Károli) Legalább is szerintem, ilyenkor szomorodik meg a Lélek

(1.Thess.5:19), amivel bizonyára az is vele jár, hogy a Szentlélek nem munkálkodik bennünk igazán és „szabadon” - Szerintem ilyenkor érvényes Pálnak az úrvacsorával kapcsolatos szomorú figyelmeztetése : „ Ezért erőtlenek, és betegek közöttetek sokan, és halnak meg számosan” (’1.Kor. 11: 30. v. )

Tovább folytatom a felsorolást, és mondom hogy , legalább is szerintem, valahol itt lehet annak oka, hogy hívő emberek olyan sok módon élik meg a hívő életüket ma is, és hogy olyan sok áldatlan, gyümölcstelen, békétlen, de legalább is örömtelen hívő ember található körülöttünk, még akkor is, ha esetleg mi nem tartozunk közéjük. De ha jól és őszintén magunkba nézünk, akkor ki az, aki megelégedhet önmagával? – kérdezem most tőletek önvizsgálat céljából, és a feleletet rátok bízom.

Most pedig az eddig elmondottakat kívánom összefoglalni röviden a következő mondatban: Nagy örömhír számunkra az, hogy tart még a „kegyelmi idő”. Ez azt jelenti,a számunkra, hogy Isten Lelke folyamatosan hívogat mindannyiónkat a megtérésre, és aztán minden megtért emberben folyamatosan akarja végezni az Ő megújító, meggazdagító, üdvözítő munkáját,, csak az a baj, hogy ezt mi, közömbösségünkkel, megelégedettségünkkel, tespedtségünkkel gyakran akadályozzuk. Nem tudunk és nem akarunk együtt működni a Szentlélek munkájával.(persze, itt a magunk igen „kicsi” részére gondolok csupán, amikor nehezen találom és is a megfelelő kifejezést!)

Éppen ezért, és éppen itt kell nekem, most nagyon hangsúlyosan a szívetekre helyeznem alap Igénkből, a Szentlélek bennünk folytatandó, nagyon fontos munkájáról szóló Igéket.

Gal.6:16 . „Intelek titeket: Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne teljesítsétek, mert a test kívánsága a Lélek ellen van…..hogy ne azt tegyétek, amit akartok”

Gal.6:25.” Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk a Lélek szerint is.”

E két Ige magyarázataképpen mondom, hogy mi nem tudjuk a „test kívánságát” megfékezni, magunkból eltávolítani. Ezt csak a Szentlélek tudja megcselekedni. De ezt nekünk is akarni kell, kellene, hogy a Szentlélek munkáját mi is kívánjuk, imában kérjük, és aztán készséggel engedjünk az Ő megtisztító munkájának.

Éppen ezért testvéreim! Nekem most az a feladatom, hogy ezt a kérő akaratot felébresszem bennünk, hogy a Szentlélek folyamatosan harcoljon bennünk a „test kívánságai” ellen, azaz, az „ó emberünk” ellen, és így munkálja bennünk a hitbeli növekedést és a megszentelődés útján való előhaladást. Fontos, nagyon fontos, hogy ez a munka történjen folyamatosan bennünk, mert ha nem történne, akkor felénk is hangzik Pál igen komoly figyelmeztetése, hogy „akik ilyeneket cselekszenek, nem fogják örökölni Isten országát.” (21. v.)

. Tovább menve, fontosnak érzem, hogy a 24. verset is nagyon komolyan s szívetekre helyezzem. Ez így hangzik:

„Akik pedig a Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt”

Ehhez a nagyon sarkos, kemény kijelentéshez a következő magyarázatot fűzöm: Először is mondom, hogy Pál itt nem a mi fogalmaink szerinti „test” ellen harcol, hanem inkább az „ó emberünk” ellen, és annak bűnös kívánságai, szenvedélyei ellen. Azt viszont nagyon sürgeti Pál, hogy szüntelenül gyakoroljuk a Lélek gyümölcsei közül a kilencediket : az önmegtartóztatást, és önfegyelmet a test vonalán, és főleg az ó emberünk dolgaiban. Persze a valójában ezt a harcot is a Lélek akarja megharcolni bennünk, és harcolja is, csak ismétlem, hogy ehhez nekünk is hozzá kell járulni úgy, hogy ezt nekünk is akarni, és kérni kell, és utána engedni kell a Lélek munkájának. –

Viszont ebből a nagyon határozott páli mondatból azt is ki kell értenünk, hogy a Lélek milyen komolyan igényli a mi döntésünket, minden esetleges szenvedélyünkkel, és kívánságunkkal kapcsolatban. Közelebbről azt kéri Pál, az Úr nevében, hogy ezeket a bűnös testi indulatokat adjuk - újra és újra – a keresztre, és így számoljunk le azokkal, legalább is az akaratunk, az elhatározásunk szintjén, szigorú önkritikával, magunk határozott elítélésével, azaz önmegtagadással. Emlékezzünk itt Urunknak arra a szavára, mely meg van írva a Márk

8:34,5-ben így . „Valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát…” De Pál is megragadó példát ad elébünk, amikor a Gal. 2:20 –ban ezt vallja: „Krisztussal együtt meg vagyok feszítve, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”

Ezek után kérem, hogy most engedjétek meg nékem, hogy a legszelídebben, testvéri segítő jó akarattal megkérdezzem tőletek, sőt tőled is testvérem, hogy harcolsz-e te önmagad ellen, a szenvedélyeid, a kívánságaid ellen , legalább is a döntés, az akarat, a vágy , és az imádság szintjén, ilyen komolyan, és ilyen igazán ? – Ha az a válaszod, hogy „igen”, akkor megtapasztalod a Lélek sok éltető, boldogító és gazdagító áldását, mint ahogy minden bizonnyal eddig is tapasztaltad. – De ha most megláttad a saját bűneid elleni harcban a magad hiányosságait, hogy még sokszor csak „lágymeleg” vagy ezen a téren, és titokban még sok testi szenvedélynek, sok felesleges testi kényelemnek, kényeztetésnek adsz helyet, akár csak a sok ínyenc evés vagy ivás vonalán, vagy a felesleges vásárlások vonalán, akkor vállalj most egy döntő változást, és tagadd meg magad, azaz kérjed, hogy a Szentlélek – folyamatosan - szabadítson meg minden ó emberi, azaz e világi kívánságtól, szenvedélytől, és bűnös vágytól, és hadd vezessen téged ezután a Szentlélek folyamatosan előre a megszentelődés útján azért, hogy ki ne maradj, tehát, hogy majd egykor megérkezhess a Krisztus örök országába.

Kedves Testvéreim ! Mivel mostani alkalmunkon a témánk: ”Lélek munkája a hívő ember életében” – ezzel kapcsolatban még két tanítást szeretnék elébetek adni befejezésül.

Az első arról szól, hogy gyakran adódik a hívő ember életében, hogy nem támad különösebb , és rend kívül érzése, vagy élménye arról, hogy a Szentlélek jelen van az életében , és hogy munkálkodik is az életében. – Ha valakiben ilyen kétségek támadnának olykor, annak ellenére, hogy igyekszik hűséges hívő életet élni, szeretném most megnyugtatni az ilyen testvért azzal, hogy a Szentlélek nem szeret folyamatosan, nagy „zajjal” munkálkodni bennünk. Ő jobban szeret csendben, szelíden munkálkodni bennünk.

Éppen ezért, most szeretnék egy néhány módot felsorolni, ahogy a leggyakrabban munkálkodik a Szentlélek a hívő ember életében:

(zárójelben mondom, hogy ezeket nekünk észre kell venni, nem szabad megszokni, hanem mindenkor komolyan kell venni, és minden ilyen áldásért nagyon kell áldani Urunkat, még pedig örömmel!

Tehát a Szentlélek leggyakoribb munkája bennünk :

1./ Megeleveníti a számomra a Biblia holt betűjét, és a lelkész, vagy másik testvér emberi szavát, és hallom az én Ura hozzám szóló, élő és ható Igéjét üzenetét. – Ez mindig csoda, ne szokjam meg, hanem örüljek neki!

2./ Vezet, tanácsol, és bölccsé tesz, hogy járjak - a gyakorlatban is - a jó és igaz úton.

3./ Bánatomban,szomorúságomban, kétségeskedésemben, testi-lelki fájdalmamban békességet,csendességet megnyugvást, és főleg v í g a s z t a l á s t, reménységet ad.

4./ Testi-lelki feladataim végzéséhez, keresztjeim hordozásához erőt ad, hisz a Szentlélek

az erőnek, szeretetnek, és józanságnak a Lelke. (2.Tim. 1:7)

5./ Indít belülről, gyakran titokzatosan a jó cselekvésére, a szeretetre, alázatra, tűrésre, és külön féle családi, és lelki szolgálatra.

6./ Amikor pedig emberi módon mi valamihez nagy kedvet kapunk, valamiben nagyon elmerülünk, olykor a Szentlélek fékez és visszatart minket. Gyakran a lelkiismeret megszólalása által teszi ezt.

7./ Előfordulhat az is, hogy valamit mi nagy lendülettel megteszünk, de az nem Urunk akarata szerint való volt, tehát engedetlenek voltunk, és bűnt követtünk el. Ilyenkor a Szentlélek vádol és megfenyít minket, de csak azért, hogy megalázkodva, kérjünk rá bocsánatot, és kérjünk segítséget ahhoz, hogy legközelebb ne kövessük el ugyan azt a hibát.

A második befejező tanításomban külön is szeretnék foglalkozni azzal az esettel, amikor egy hívő ember igyekszik megállni a hitben, azaz olvassa az Igét rendszeresen, jár az alkalmakra rendszeresen, és mégsem érzi igazán a benne lakozó Szentlélek örömét, vigasztalását, békességét. Sőt, esetleg, áldatlanságot, érthetetlen nagy bosszúságot , és érthetetlen kisebb- nagyobb bajokat tapasztal, esetleg sorozatban.

Az ilyen lelki állapotnak, élet állapotnak, bizony nagyon sok oka lehet. Ezeket a legtöbbször csak a mindenható Úr tudja. – De elmondom, a saját és mások tapasztalatából, hogy nem ritkán az ilyen állapotnak lehet az is az oka, hogy nem szolgálunk igazán az Úrnak, vagy legalább is nem szolgálatunk eleget az Úrnak. Lehet, hogy e helyett nagyon sokat törődünk önmagunkkal, és a saját apró dolgainkkal. – Éppen ezért, az ilyen testvérnek azt tudom tanácsolni, hogy testvér, a dolgaidat jobban bízd oda az Úrra, és szolgálj az Úrnak. Szolgálj többet az Úrnak.! Ez sokszor azt jelenti, hogy törődj többet szeretteiddel, barátaiddal, hittestvéreiddel, vagy akit, akiket rád bízott az Úr. – Meglátod, ha te többet törődsz az Úr dolgaival, az Úr is többet törődik veled.

Ezt a biztatást két Igével támasztom alá. Az egyik Ige az 1.Kor.12:verse, mely így hangzik:

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” –Ha nem értenéd ezt az Igét, akkor mindjárt hozzáteszem, hogy „mások számára” - Tehát ennek az Igének valójában az az értelme, az az üzenete, hogy a Lélek ott árad ki igazán , a Lélek szórja bőven az áldásait, ahol azt tovább akarják adni különféle szolgálatok és másokkal való törődés által. – Tehát „hasznosítsd” minél inkább másokért, mások javára a Lélek éltető áldásait, és neked annál több marad belőle.

Másik Igém még sokkal ismertebb, és a Máté 6:33 versben így van megírva: „Keressétek először az Ő (Isten) országát, és igazságát, és ezek mind megadatnak néktek”

Megtért, hívő testvéreim ! a ti számotokra kicserélem az első szót. Ti már megkerestétek, és megtaláltátok az Isten országát Jézus Krisztusban. – Ezért nektek így mondom az Igét :

S z o l g á l j á t o k először az Isten országát, a hit és a szeretet terjedését, és akkor minden magától, azaz Uratoktól, megadatik néktek, amire szükségetek van, és szükségetek lesz.

Adja meg Urunk mindegyikőnknek, hogy mind ezt boldogan megtapasztalhassuk

Á M E N. .

****************************************************************



S Á R A

1 Móz.17:19,21.versek.

Szabó Gyuláné ny. lelkész szolgálata Kismaroson,

Lelki Oázis héten, jul. 24.-én, kedd reggel.


Sára az Őszöv. egyik legismertebb alakja. Ez, két dologból is következik. Egyrészt aránylag igen részletesen ismerteti a Biblia az élet útját, másrészt pedig egy igen jelentős embernek, Ábrahámnak volt a felesége.

Én most főleg Sárának az élet útjával kívánok foglalkozni -

Ezért rögtön rá szeretnék térni azokra a tanulságokra, isteni tanításokra, üzenetekre, melyeket a Sára élete hordoz, és amelyek bennünket is tanítanak.

A Biblia szerint Sára 127 évig élt. Életéből nagyon szép, és bennünket is erősítő példa az az, hogy férjéhez, Ábr.-hoz, mindvégig hűséges volt. Sőt az I. Pét 3: 6 verse Sára engedelmességét hangsúlyozza, számunkra is példa képül.

Viszont most éppen arra akarok rámutatni, hogy Sára, bár férjéhez igyekezett, mindenben hűségesen ragaszkodni, az élet nagy terhei, próbái, keresztjei alatt az ő hite, még az ő hite is, meggyengült olykor.

Ezek közül én most csak két esetre kívánok kitérni.

De mi előtt ezekre rámutatnék, én már is rá teszem a szívetekre, az első intő, és buzdító tanítást. Ezt nagyon szépen megfogalmazta Ézs. 4o: 30, 31 versek: „ még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul.”

Ehhez az intő, buzdító Igéhez csak azt fűzöm hozzá, hogy, egyebek mellett, a gyermekeink élete, sorsa ma is, még évtizedek multán is, adhatnak nekünk olyan keresztet, ami alatt megroppan a hitünk,és megkeseredünk bizodalmunkban, és a keresztünk alatt földre zuhanunk. Ezért nem szabad lazítanunk hitünk gyakorlásában, hanem, mindig nagyon szorosan kell fognunk az Ú kezét, hogy megtapasztalhassuk Pál nagy vallomását : „mindenre van erőm a Krisztusban.” Fil. 4:13. – Hogy így legyen, ezért kell ezen a héten is minden alkalmat kihasználni, minden Igét megragadva, azt a szívünkbe zárni, hogy minél inkább felkészüljünk a következő napok otthoni, családi terheknek a győzelmes hordozására.!!!

Éppen ezért, most – ha röviden is - ,de említést teszek, a tanító példaként, Sára hitének 2 nagy próbájáról.,és azok megoldásáról azért, hogy vegyünk azokból figyelmeztetést és tanuljuk azokból a még nagyobb, és még erősebb hit útját.

Az 1.Móz. 15.ben arról olvasunk, hogy Isten részletesen elmondja, megígéri Ábr.nak, hogy késői öregségük ellenére, Ő csodát tesz velük, és felesége fiat fog szülni., csak ők várjanak türelemmel. Ábrahám erről a nagy ígéretről minden bizonnyal beszél a feleségével, és ennek ellenére, Sárának elfogy a türelme, és elfogy a hite, egy idő után, és „segíteni” akar Istennek, és ugyanakkor segíteni akar magukon is, és a szolgaleányt, Hágárt feleségül adja Ábrahámnak, hogy az szüljön nekik gyermeket, hogy legyen minél hamarabb gyermekük. Ez a gyermek születés meg is történik, de tudjuk, tudhatjuk a Mózes első könyvéből, hogy ebből mennyi áldatlanság, mennyi családi bonyodalom, feszültség támadt hosszú éveken át, főleg éppen Sára számára. –

A nekünk szóló, figyelmeztető tanulság itt az, hogy mindig „jó várni, és megadással lenni a z az Úr szabadításáig”(Jer.s.3:26) …… tehát addig, amíg az Ú cselekszik. Ha nem tudunk várni, ha mi is elkezdünk ügyeskedni, Isten helyett cselekedni, azzal, csak még több szenvedést, még nagyobb keresztet, még sokkal több gyötrelmet hozunk magunkra, és szeretteinkre. Szerintem, minden bizonnyal ,sok mai család áldatlan , békétlen civódó életének is itt a magyarázata. A családban valaki, vagy valakik, nem vártak türelmesen Isten segítő, esetleg csodatevő segítségére, és a maguk türelmetlenségétől vezérelve, Isten helyett, Isten nélkül határoztak, cselekedtek, és valamit maguknak megszereztek, és valamit maguknak előre bebiztosítottak. De mivel ez nem volt Isten szerint, Isten nem adta rá az áldását, és az Isten nélküli, önző , türelmetlen cselekedetnek, csak még több keserűség, és végtelen sok családi viszály lett az eredménye. –Gondoljunk a saját családi életünkre, és vizsgáljuk meg, hogy a sok viszálynak, a sok eredménytelen, boldogtalan vergődésnek nem mi vagyunk , Sárához hasonlóan ,az okai ??? - Ha igen, akkor igen ajánlatos, mélységes bűnbánattal az Úr elér roskadni és a bocsánattal együtt, több hitet, élő, igaz hitet kérni az Úrtól, engedelmes szívvel együtt! !

Az 1.Móz 18. részben arról olvasunk, hogy Isten 3 angyalát küldi el Ábrahámhoz, hogy a gyermekről szóló ígéretet újra elmondják Ábrahámnak egy ünnepélyes vendégeskedés keretében. Ezt a beszélgetést, a sátoron keresztül, Sára is meghallotta, és csak nevet az isteni ígéreten, bár az angyal bizonygatja, hogy Istennek minden lehetséges ( 18: 14 vers!) Amikor ezért a nevetésért az angyal szelíden megfeddi Sárát, akkor, bizony ő ezt nem ismeri el, sőt letagadja, és így nem tartott bűnbánatot. – A nekünk szóló figyelmeztető üzenet az, hogy mi Isten szavát, Igéjét mindig, folyamatosan hallgassuk, mégpedig engedelmesen, és alázatosan és hívő szívvel, mert Isten mindig szól hozzánk, és mindig erősít, biztat, és meggyőz minket az Ő jóakaratáról, csak mi ragadjunk meg minden alkalmat a közösségi, gyülekezeti Ige hallgatásra, és az otthoni, egyéni csendes óra megtartására! Ebben az esetben mindig elég erőt, és elég biztatást, és főleg nagy hitet, és nagy bizalmat nyerünk életünk harcának megharcolásához, és a családi életünk roskasztó terheinek a hordozásához. Ekkor tapasztalhatjuk meg azt, hogy az Úr az övéit nem próbálja sohasem erő felett, ahogy azt ígéri is nekünk, a mi szerető Istenünk, az 1.Kor lo:13 versben : „ Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőn felül kísérteni (=próbálni!), sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni!”

Befejezésül még egyszer elmondom azokat a tanulságokat , amit megértettem, Sára életéből, és amit nekem most elébetek kellett adnom

Az elsőt már említettem is, de mintha először hallanánk, úgy fogadjuk most a szívünkbe a figyelmeztető vigasztalást: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” Fil 4:13…

Második: Ha igazán hiszünk az Úrban, akkor mindig számolhatunk azzal, - örvendező reménységgel, - hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen 1.Móz. 18:14. Dániel 3:16-18

Tehát a mi Urunk valóban mindenható, és Ő, különösen az övéiért, mindig tud és akar csodát tenni, ha arra valóban szükség van !

Harmadik üzenet Az Igének legyünk mindig szorgalmas és engedelmes hallgatói és megtartói, és akkor egyrészt az életünkön mindig rajta lesz Urunk áldása, és békessége, és ugyanakkor mindig boldogan fogjuk tapasztalni Urunk csodatevő, megtartó és üdvözítő erejét és hatalmát, és így mindenkor győzelmes életet élhetünk az Úrban.

Á m e n .

********************************************************************


NAOMI


Szabó Gyuláné ny. ref. lelkész szolgálata 2012 julius 25.én Kismaroson,

a Lelki Oázis csendes héten, a Rúth könyve alapján.





Kedves Testvérek !

Nem olvastam fel az egész történetet, főként azért, mert a történetet bizonyára mindenki ismeri. – Felelevenítem ugyan a történetet, helyesebben annak néhány fontosabb részletét, de csak azért, hogy utána, a nekünk szóló mostani tanítást, üzenetet jobban megértsük.

Így, és ezért szólok arról, hogy a szövegből csak annyit tudunk meg, hogy azért, ment el Elimélek és Naómi Izráel földjéről Moáb földjére, mert Izráelben éhínség volt. De számunkra mindjárt az is elgondolkoztató, hogy nem beszél a Szentírás arról, hogy mások is menekültek volna az éhen halás elől. Pláne nem olvasunk arról, hogy akik otthon maradtak, azok éhen pusztultak. E tények alapján én merek arra következtetni, hogy ez a család hirtelen és kellő meggondolás nélkül döntött, amikor otthonról elmenekült.

Feltételezhetjük, hogy bizonyára helyesebben cselekedtek volna, ha otthon maradva, 1./ imádkoztak volna a mindenható Istenhez, aki még Illést is tudta táplálni a pusztában a hollókon keresztül 2./ Helytelenül cselekedtek abban is, hogy nem próbáltak segítséget, kérni a szeretteiktől, zsidó felebarátaiktól, akik a mi fogalmaink szerint, hittestvérek volt.

3./ Helytelenül cselekedtek abban is, hogy elhagyták az Istentől nekik adott földet, és elhagyták, az Isten népét, és a pogányok közé mentek a nagyobb darab kenyér reményében.

Szerintem legalább

ebbe a három pontba lehet belefoglalni e családnak a helytelen cselekedetét, amiket Isten előtti bűnnek is nevezhetünk .Igen, bűnt követtek el, megbántották a mindenható Istent ezzel az elmeneküléssel, mert imádkozás, bizalom, várakozás, ráhagyatkozás helyett aggodalmaskodtak, féltek előre az éhen halástól, nem hittek a szerető, gondviselő Istenben, és Isten helyett, így, maguk akartak magukon segíteni.

A történetet, ha ezeket figyelembe véve, tovább figyeljük, jobban megértjük, hogy Isten nem adta áldását az aggodalmaskodásból, hitetlenségből, kétségbeesésből, ima nélküliségből fakadó elhatározásukra, ezzel együtt az útjukra, és a pogányok közötti letelepedésükre. – A történet azt mutatja, hogy a boldogulás, a biztosabb jövő, a nagyobb kenyér helyett, előre nem gondolt, igen nagy csapás fogadta őket. Pontosabban szólva, Isten megengedte, hogy ez a hitetlenkedő, aggodalmaskodó család éppen abban a nagy veszteségben részesüljön a pogány Moáb földjén, ami elől menekültek. Tudjuk történetet, hogy Moáb földjén, ha nem is volt éhinség, de mint mindenütt, ott is volt betegség, és sok fajta veszély. Tudjuk az előttünk lévő szövegből, hogy a 4 tagú családból, a három erős férfi ott meghalt sorban, egymás után. - A három szörnyű nagy csapás, szörnyű nagy veszteség után szinte egyedül maradt a gyönge özvegy, idegen földön. A lelkiállapotáról nem mond a Biblia semmit, de mégis feltételezhetjük, hogy nemcsak magában, hanem Isten előtt is összetört ez az asszony. Főképpen a 21. vers alapján feltételezhetjük, hogy Naómi belátta, hogy teljesen hiábavaló volt, Istenhez való imádkozás helyett aggodalmaskodni, ügyeskedni, pogányok közé elmenekülni, mert „nincsen Isten nélkül segítség és idvesség” Bizonyára belátta, hogy ők, a család, Istent hagyták el, amikor Izráel földjéről elmenekültek. A mi, újszövetségi szóhasználatukkal élve mondhatjuk, hogy Naómi megbánta a hitetlenség, az aggodalmaskodás bűnét, és megtért, vagy legalább is visszatért az ő Istenéhez, Izráel, élő igaz, és mindenható, imádságot meghallgató Istenéhez. Ekkor jött a jó hír, hogy otthon is elmúltak a száraz idők, és Izráel földje is kapott esőt. Rögtön útra kelt és elindult és elment haza, ahonnan ő a kétségbeeséssel járó hitetlensége miatt szinte elmenekült, elhagyva ezzel az igaz, élő Istent, és egyben az ő választott népét.

Itt most megállok és kitérek a 21. vers tartalmára.: Nagyon tanulságos, hogy az otthonról való elmenést valóban magára vállalja, amikor egyrészt azt mondja, hogy „családommal együtt elmentem” másrészt azt mondja, hogy „kifosztottan hozott vissza az Úr” – Tehát elismeri, hogy ő ment el magától. Szinte hogy ő tért el magától, szóval, hogy szinte ő magától tért el az Úrtól, de az Úr visszahozta őt. Persze, „kifosztottan”, mert úgy látszik, erre neki szüksége volt ahhoz, hogy belássa a nagy fokú tévedését, bűnét, és hogy ennek nyomán maga is engedjen az Úr kemény, fenyítő kezének, mellyel az Úrnak csak az volt a célja, hogy őt visszatérítse magához, és ugyanakkor az Ő népéhez, Izráel népéhez.

Kedves testvéreim, azért mutattam rá az előzőekben a lelki indító okokra., mert így könnyen megláthatjuk azt, hogy itt tulajdonképpen rólunk van szó. Ez a történet rólunk szól.

Legalább is emlékeztet arra, hogy velünk is, ma is, hívőkkel is előfordulhat az, hogy eltérünk az Úrtól, megfáradunk az imádkozásban, a bizakodó hitben, a várakozásban, az Úrra való teljes ráhagyatkozásban, és vétkezünk az Úr ellen egy - egy nagyobb baj, próbatétel idején, - Például úgy, hogy elkezdünk aggodalmaskodni. Nem vagyunk megelégedve az

Úr gondviselésével, és az Úr helyett segítünk magunkon, nem tiszta, pogány eszközökkel, és pogány módon. ( ennek ezer formája adódik az életben, sajnos!) Ezt nem is részletezem. A lényeg, hogy elhagyjuk az Urat, nem tartjuk vele a szoros kapcsolatot, és ha nem is szakadunk el tőle teljesen, de meglazul vele a kapcsolatunk. Ennek lehet az a jele, hogy minden ügyeskedésünk ellenére sem tudunk magunkon segíteni, és sorsunk nem fordul jobbra, hanem még inkább rosszabbra. Ez azt jelenti, hogy az Úr áldása nincs rajtunk, a szívünkben pedig egyre nagyobb a békétlenség, sőt, a keserűség, és a csalódás is.

Naómi példája mutatja, hogy ilyenkor egy a megoldás: magunkba kell szállni! (LUK. 15:17) BE KELL LÁTNI, BE KELL VALLANI, hogy mindennek én vagyok az oka, és vissza kell térni az Úrhoz.! Az, az örömhír, hogy az Úr vár vissza minket, és minden veszteségen, bajon keresztül is Ő terelget minket vissza magához. Minden fájdalmon keresztül Ő akar visszahozni minket MAGÁHOZ!! - az Ő, örökké

tartó, megbocsátó szeretetével.

Testvérem, ha úgy érzed, hogy most éppen rólad szól az Ige, akkor kérve kérlek, hogy Naómi példája szerint térj visssza az Úrhoz, és térj vissza az Ő népéhez, az ő gyülekezetéhez, és térj vissza a testvérek közösségébe!!

Örömmel biztatlak, hogy térj vissza, mert az Ú vár, nagyon vár, és kemény is azért volt mostanában, hozzád, és azért is fenyített meg, (Jel 3:21,22) mert nem mondott le rólad.

Biztatásul elmondom az előttünk lévő történetből, hogy Naómi megtért, visszatért az Úrhoz és az ő népéhez, és 3 nagy áldásban, nagy jutalomban részesült.

Te is ha megtérsz, ha visszatérsz, megkapod Isten szeretetéből ezt a három jutalmad, a bűneid bocsánata mellett, amit Naómi kapott hazatérése után.

Ez a három jutalom lényege következő:

1./ Naómi a 3 elvesztett férfi helyett kapott egy holtig hűséges,elszakíthatatlanul hűséges társat Rúth személyében. PÉLd. 17:l7. Rúth könyve 1. rész 16-19 versek. (olvasd el a Bibliában!)

Ha visszatérünk Urunkhoz a hitetlenség útjáról, így kapunk mi is áldást. Így, hogy ad mellénk pl. olyan szerető testvéreket, társakat az Úr, akikkel együtt szolgálhatjuk az Urat. Az Úr mindig tudja kárpótolni a veszteségeinket!!! Szükség szerint!!!

2./. Amikor Naómi hazatért, bár keserűséggel ért haza, de otthon sok anyagi áldás várt reá. Tudjuk a történetet, hogy milyen csodálatosan megoldotta az anyagi kérdéseket Naómi körül az Úr.(lásd bibliai szöveg!)

Így oldja meg nekünk is a földi, anyagi problémáinkat, és ad áldást a földi életünkre is az Úr, ha hozzá újra és újra vissza térünk a hitetlenség és az engedetlenség útjáról.

Ezért szólítom most közöttünk azokat, akik eltávolodtak az Úrtól, hogy térjetek vissza az Úrhoz! E héten rendezzétek a kapcsolatot az Úrral, és az Úr áldása nem marad el. (Máté 6:33)

3./ Naómi, amikor hazatért, és egyben visszatért az Úrhoz, unokát is kapott, aki által Ő Jézusnak ősanyja lett. Ez is egy nagy lelki áldás, lelki gazdagodás lett a visszatérő Naómi számára.

Ma pedig, itt most, minden megtérő, minden visszatérő gyermekének az Úr örömmel adja először is a megváltó Jézust, és Ő benne, és vele együtt megad nekünk mindent, amire igazán szükségünk van. Róma ((8:32 !)

Térj vissza tehát teljesen , ezen a héten a te Uradhoz, te tékozló fiú, és Jézusban, minden földi küzdelem mellett, áldott , boldog, igazi, sőt, ö r ö k életet ad neked is.

Csak hidd el, és fogadd ezt el!!!

Ámen.

***********************************************



E S Z T E R

Eszter könyve 4. rész 13-17 versei alapján

elmondta Szabó Gyuláné ny. lelkész Kismaroson,

a Lelki Oázis héten, 2012 julius 27.én.


Kedves Testvéreim ! Úgy gondolom, hogy az Eszter könyvét mind annyian ismerjük, ezért , bevezetés képen, csak a legfontosabb részleteket elevenítem fel:

A babiloni fogság idején került Eszter a perzsa birodalom fővárosába, sok családi viszontagság után. Őt a nagybátyja nevelte, mert a szüleit hamar elvesztette, valószínűleg háborús körülmények között. Egyszer a perzsa birodalom legnagyobb ura, Ahasvérosz új királynét, illetve királynőt keresett. A királyi szolgák hada kereste az egész országban az erre legalkalmasabb és legszebb hölgyet. Mondhatjuk, hogy „csodák-csodája” történt, mert sok előkészület után a hatalmas királynak a választása éppen Eszterre esett. Így, az egyszerű, zsidó, árva kislány, a hatalmas birodalomban, királynői címhez jutott. Fényes palotába került, ahol szolgák hada vette körül. De a királyhoz még neki sem volt lehetősége arra, hogy oda bármikor bemenjen.

Ebben az időben a király körül a zsidó nagybácsi: Mardokáj (vagy Márdókeus), személyes ellentétbe került a király egyik kedvenc alattvalójával, Hámán-nal. Ő, személyes bosszúból, rávette a királyt egy olyan gonosz törvény kiadására, hogy egy közeli napon, mindenki szabadon rátámadhat a zsidó származású emberekre, és azokat megölheti és kirabolhatja. – Ennek nyomán Mardokáj, a nagybácsi, üzeni azt Eszternek, hogy menjen be a királyhoz, és kérjen kegyelmet, rokonai számára. Eszter ezt nehezen vállalja, mert a saját életével játszik, ha hívás nélkül belép a királyi trón terembe. Ekkor küldi neki a nagybácsi azt a komoly üzenetet, hogy „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra, és menekvésre. Te azonban, családoddal együtt, elpusztulsz! – Ki tudja,nem éppen e mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mardokájnak : „Menj, és gyűjts össze minden zsidót…. És böjtöljenek értem…..én is úgy böjtölök szolgáimmal. Azután bemegyek a királyhoz, a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el !” (Eszter 4:13-17)

Kimondottan drámainak mondható a zsidóknak ez a helyzete. Ugyanakkor megrendítő, a számunkra is, most is, Eszter kiélezett, döntő fontosságú szerepét átgondolni, és vele együtt érezni. – De ha a tudott, csodálatos megkönnyebbülést adó folytatásra gondolunk, akkor rögtön megkönnyebbülhet nekünk is a szívünk -lelkünk, mert boldogan láthatjuk, hogy a Mindenható Isten nem hagyta el az ő népét. Eszter útja a királyhoz, teljes sikerrel járt.

A zsidó nép nemcsak megszabadult, hanem még az ellenségeit is megsemmisíthette, és a szabadulást nagy öröm ünneppel ünnepelhette.

Így, ez az egész történet, számunkra nemcsak tanulságos, hanem nagyon sok, hiterősítő, és bátorító üzenetet tartalmaz.

Én, ezek közül most csak egy isteni üzenetet szeretnék kiemelni, és nektek átadni, és ez bele van foglalva Mardokáj üzenetébe, melyet Eszternek küldött, és amely így hangzik:

„Ki tudja, nem éppen e mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra ?” (Eszter 4:14.)

Kedves testvéreim, azért helyezem a szívetekre most ezt az Igét, mert az a meggyőződésem, hogy egy kis mértékben, vagy talán nem is nagyon kicsi mértékben, de mi is „királynők” vagyunk.

Ha ez a kijelentésem most meglep titeket, akkor én most nagyon kérem, hogy engedjétek meg nékem, hogy meggyőzzelek titeket állításom valódiságáról :

Először is megkérdezem, hogy hány éves is vagy? (felelet csak magadnak!) Gondolj csak arra, hogy hányszor voltál beteg, hányszor voltál kórházban, hányszor operáltak, és hányszor mentett meg Isten a halál markából úgy, mint ahogy a zsidókat is megmentette Eszteren keresztül.

Aztán lehetne sorolni, hogy a földi élet sok baja mellett is mennyi jóléttel, mennyi örömmel és mennyi egészséggel áldott meg a mindenható Isten! –családodban munkádban !

Szóval Te is énekelheted szüntelen: ”sok baj között erőd volt és örömöd, szárnyával takarva védett” (264. ref. ének)

De a meggyőzésem java most következik: Jól tudom, hogy te is Istennek, Krisztusban megváltott gyermeke vagy? Mert akkor te is olyan drága vagy valakinek, hogy Valaki az életét is kockára tette érted, és

Valaki a földi életével fizetett érted, hogy te el ne vessz, hanem örök életed legyen.

Ezek után megkérdezem, hogy nincs igazam akkor, amikor azt mondtam, hogy hasonlítunk Eszterhez, mert ő királynő volt, mi pedig királyi gyermekek vagyunk. ?..?

Még azt is megkérdezem, hogy ez a hét is nem ezt bizonyította ? - ezen a héten nem királyi vendégségben, királyi ellátásban részeltünk itt mindannyian, úgy a test, mint a lélek vonalán ?

Ezek után én biztosra veszem, hogy merészelitek most már magatokról azt gondolni, sőt azt vallani, hogy „ti királyi gyermekek” vagytok. (milyen királyi ajándék, hogy egyáltalán mi eljöhettünk, és mi itt lehettünk, szemben azokkal, akik jöttek volna, de nem jöhettek?!!!)

Ilyen minőségetekben, amikor megszólítalak titeket, akkor egy kettős üzenetet adok át néktek, amit én már útravalónak is szánok néktek együttlétünk utolsó napján.

Egyrészt azt mondom néktek, királyi gyermekek, hogy „örülj kegyelembe fogadott”, Azaz, örüljetek az Úrban mindenkor, mert ti a Királyok Királyának vagytok a gyermekei. Örüljetek, mert nektek sok bibliai Igével megígérte, hogy mindenkor úgy bánik veletek, mint a „szeme fényével” Örüljetek, mert Ő a kezébe vett titeket, Ő a tenyerébe vésett titeket, és onnan senki ki nem ragadhat titeket . Örüljetek, mert nektek megígérte, hogy a földi élet után, az Ő dicső örök országába, titeket, koronával vár. –Szóval, bizonyosságok, és az ígéretek fellegével vesz és vett körül titeket, é senki el nem szakíthat titeket, soha Ő tőle !!!

De ha most ezeket a királyi biztatásokat elfogadjátok, akkor kérem, hogy fogadjátok el azt a nem könnyűnek mondható feladatot is, amivel Urunk most kitüntet, és egyben megterhel minket életünk következő idejére. Ez a feladat is hasonló az Eszter nagy és nehéz és kockázatos feladatához. Csak szó szerint mégse úgy szól, ahogy azt Mardokáj Eszternek mondta.

Hogy jobban megértsük, én most, az újszövetség nyelvén így fogalmazom meg a ránk bízott királyi feladatot.

Ha ti már átadtátok, vagy már régen, vagy ezen a héten az Úrnak teljesen az életeteket, akkor higgyétek, hogy az Úr ezután úgy törődik veletek, hogy még a hajatok szálait is számon tartja. Ezért feledkezzetek el egy kicsit magatokról, és ezután törődjetek többet másokkal ! Törődjetek többet szeretteitekkel, azaz szolgáljatok többet nekik. Feledkezzetek el magatokról, a magatok igényeiről, és szolgáljatok többet hittestvéreiteknek, azaz szolgáljatok többet Isten országa terjesztéséért, szolgáljatok többet a hit és a szeretet terjesztéséért.(erről kaptunk tanitást épp az előző délutánokon.) Felejtkezzetek el magatokról, mert az Uratok törődik veletek, csak ti törődjetek másokkal, akiknek még sokkal nehezebb a testi, vagy lelki élete, mint nektek.!

De ennek részleteiről nem tudok és nem akarok többet szólni most. Ennek útjait, módjait neked kell otthon megtalálnod a Szentlélek vezetése alatt.

Csak annyit, hogy Isten szolgálata, és emberek szolgálata olykor nehéz és áldozatos munka. De Urunknak van egy nagy ígérete, és befejezésül ezzel szeretnélek útra engedni titeket . „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét én érettem és az evangéliumért, megmenti azt”. ( Márk 8: 35 vers)

Őszinte szível kívánom, hogy a Szentlélek segítségével mindenkor megtapasztalhassátok ennek a csodálatos Igének a valóságát, és így legyen nagyon áldott a ti további egész életetek.

Á m e n .

***



A B I G É L


1.Sám. 25 r.

(Szabó Gyuláné, Júlia, ny ref. lelkész szolgálata Kismaroson 12.07.26 )


Ebben az Igében egy háziasszony, egy feleség áll előttünk a maga sorsával. A Biblia másutt , egy-két apróbb mozzanattól eltekintve, alig beszél róla. – De itt , ebben a részben elébünk tárja a körülményeiből a legfontosabb részleteket, és ez a rész egyúttal beszámol egy nagyon fontos cselekedetéről.

Ez a rész elmondja Abigélről, hogy jó módú, gazda asszony volt, mert egy igen gazdag ember felesége volt, akinek rengeteg jószága, földje, legelője, és sok szolgája volt. De mégse volt kívánatos, boldog az élete, mert a férj, Nábál, (érdekes , ez a név éppen bolondot jelent, ) gonosz, önző, lelketlen, ezzel együtt Istent nem ismerő, főként Istent nem tisztelő ember volt, aki csak magát, és a pénzt, a gazdagságot, és a bort, tehát a mulatozást szerette.

Ezek után elképzelhetjük, hogy a nagy birtok, a nagy gazdagság mellett Abigélnek, mint feleségnek, milyen sanyarú , szánalmas, boldogtalan volt mégis a sorsa. Nem mondja ugyan a történet, de biztosak lehetünk abban, hogy Abigélnek mindene megvolt, csak a legfontosabb hiányzott az életéből. Ez pedig a boldogító hitvesi s z e r e t e t, a hitvesi hűség, a hitvesi megértés, és a hitvesi egyet akarás, és a hitvesi kölcsönös segítség.

Úgy-e asszony testvéreim ! - ma is úgy van, hogy egy házasságban az éltető, boldogító szeretet a legfontosabb.??? - úgy-e ti is azt mondjátok, hogy a házastársi boldogságnak a pótolhatatlan forrása az igazi szeretet ?

Úgy-e szerintetek is jól tanítja a Péld. Könyve, amikor ezt mondja: „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van,mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (15:17, Károli f.)

Gondolom, hogy különösen azok éreznek sok megértést, együttérzést Abigél felé, akik esetleg hasonló sorban, hasonló helyzetben élnek.

Azért utalok erre a szomorú tényre, mert az utóbbi években megadatott nekem az alkalom arra, hogy sok asszony, hívő testvérrel beszélgethettem, azaz folytathattam velük lelki beszélgetést. Ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy sok hívő asszony él közöttünk, akinek a férje nem jár velük a hit útján, Jézus követésének az útján, és így nincs közöttük igazi, szeretetből fakadó békesség, egyetértés, és ismeretlen, főleg a férj oldaláról, a bocsánatkérés. Az ilyen asszony testvérek, a sok megbántás, a sok durvaság, a sok önzőség, a sok lelketlenség mellett csak igen ritkán kapnak egy kis, morzsányi szeretetet, megértést, kedvességet a férjüktől.

Az igazság kedvéért, el kell mondanom, hogy olykor még az is előfordul, hogy a hívő férjek is meg tudják bántani a hívő feleségüket, és száraz férfi logikával azt gondolják, hogy nekik van igazuk, és kitartva amellett a végsőkig, összetörik a házastársi összhangot, és békességet, egyetértést, megbántva így, a szintén hívő feleségüket, megkeserítve a szívüket.

Persze ezek az esetek azért kisebb jelentőségűnek mondhatók, mert hát ember hiba nélkül nincs – és ez is nagy igazság, lényegében véve, bibliai igazság. – Tehát legyünk józanok, és gondolkozzunk mindig a Biblia szerint. A házastársunktól ne várjon egyikőnk sem túl sokat, hisz egy biztos: ő sem angyal, hanem csak legfeljebb megigazult bűnös.

De most visszatérek Abigél személyéhez és sorsához, elmondom néktek, hogy ha neki ilyen nehéz a sorsa van a férje mellett, akkor én egyenesen megdöbbenek azon, és érthetetlenül csodálkozom azon, hogy ilyen körülmények között, hogy tudott olyan erős lenni, hogy amikor először is a férje, de az egész család, az egész birtok halálos veszedelembe került, akkor ő előállt, és többszörös, nagy, és jó cselekedetével megmentette, a férjét, a családját és az egész birtokát.

Olvastuk, részben, de érdemes újra gondolni az ő helyzetét, és az ő , mindent jóra fordító cselekedeteinek a sorát.

Az előző évek során, amikor Dávidnak arra lehetősége volt, fegyvereseivel őrizte a Nábál sok ezres nyáját, és az azokat terelgető pásztorokat, minden ellenszolgáltatás nélkül.

Most Nábál birtokán birka nyírás van, ami gazdag aratást jelentett a gyakorlatban. Dávidnak pedig , és a fegyvereseinek szüksége lenne élelemre, vagy pénzre. Ezért Dávid küldi a szolgáit Nábálhoz, hogy kérjenek tőle egy kis anyagi támogatást. De az önző és fukar Nábál, nem ad semmit a bőséges javaiból, hanem még csúfot is űz a szolgákból és Dávidból is. Erre Dávid haragra gerjed, és indul, hogy bosszút álljon Nábálon. – Ekkor, hallva a közelgő veszedelemről, Abigél, akit „eszes”-nek mond az Írás, cselekvésre szánja el magát, és egy négy részből álló cselekvés sorozattal, megmenti a férjét, a birtokot, az egész családot, sőt még a bosszúállásra készülő Dávidot is megmenti a vérontás bűnétől, és a későbbi lelkiismeret-furdalás örökös vádjától. ( az előttünk lévő szent szöveg ezt szépen részletezi !)

Részben jogos, részben pedig igen tanulságos, hogy, hogy volt ez az Abigél egyrészt ilyen okos, másrészt pedig honnan volt ilyen nagy és nehéz cselekedetek sorához ereje.???

A négy nagy cselekedete a következő:

1./ Okos volt, azaz, az ujszöv. szerint úgy mondjuk, hogy bölcs volt. Nem pánikolt, nem esett kétségbe, hanem felmérte a helyzetet, rövid és hosszú távon, és aztán cselekedett.

2./ megalázta magát a földig Dávid előtt, és bocsánatot kért a férje helyett is.

3./ Bőségesen megajándékozta Dávidot, akiben hitte, látta az Úr jövendő szolgáját.

4./ Bántás nélkül, alázatosan, „prédikált” neki, azaz, a szívére beszélt, és így mentette meg egy nagy bűn elkövetésétől, a vérontástól, illetve a bosszú állástól. - Ha elmélyülünk az Abigél szavainak a mélyebb értelmezésében, akkor hamar rájövünk, hogy ő egy mélyen hívő asszony volt.- Éppen ezért szavainak, cselekedeteinek indoklása képen az Urat emlegeti.

A hite óvta meg őt, tehát attól, hogy elveszítse a józan eszét, a hite adott neki okosságot, tehát bölcsességet, mondhatjuk „életbölcsességet”, és a hite indította a többszörös jó cselekvésére.

Ennek nyomán az ő hite adott neki erőt arra is, hogy megalázkodjon egy portyázó férfi hadvezér előtt, és attól, a férje helyett is, bocsánatot kérjen

Az ő hite indította arra, hogy a szükségben , bajban lévő Dávidon, és a csapatán, bőséges adománnyal segítsen.

Sőt a hite adott neki bölcsességet, jó szót, helyénvaló Igét, mellyel elcsendesítette a Dávid háborgó szívét, és így meg tudta menteni Dávidot a bosszúállás nagy bűnétől.

Ezek után ismét magunkra gondolok, sőt egyenesen reád gondolok, testvérem !

Azt mondom, hogy, remélem, hogy te azért nem vagy ilyen szeretetlen , kegyetlen családi légkörben, mint amilyenben élt Abigél. Remélem, hogy van férjed, és remélem, hogy nem kell mellette „páros magányban” élned.

De úgy gondolom, hogy az mind egyikünkre áll, hogy a családi körben mindegyikünknek megvan a maga keresztje, bánata, csalódása kisebb, vagy nagyobb mértékben.

Igy most mindenki elé oda állítom Abigél okos, cselekvő hitének a példáját.

Ennek a csodálatos cselekvő hitnek a példáján keresztül szeretném most mindenki felé hirdetni a vigasztalás és megoldás szavait a családi fájdalmakkal kapcsolatban.

Először is a Zsid. 12. rész 12-14 verseit írom a szívetekre.

Ennek az Igének a nyomán pedig merem mondani azt a figyelmeztetést, hogy bármilyen nehéz is a családi kereszted, bármilyen nehéz is a sorsod, meg ne hátrálj, és el ne csüggedj!- Csak higgyél, bízzál, imádkozzál, az Úrral tartsd továbbra is szorosan a kapcsolatot, a benned lakó Szentlelket meg ne szomorítsd, és akkor a harcod győzelmes lesz!!!

Először is az a biztos, hogy megtapasztalod továbbra is, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban” Fil. 4:13.

Ha tartod az Uraddal a kapcsolatot, akkor a Lélek erőt ad mindenre!! 2. Tim 1:7

Akkor add neked is a Lélek mindenkor, tanácsot, vezetést, tehát okosságot és bölcsességet.

Zsolt. 32. 8. vers.

Ha az Úrral tartod a kapcsolatot, Igéje és Lelke által, neked is ad alkalmanként olyan szót a szádba, mely „arany alma ezüst tányéron” Péld. 25:11

Ha a keresztjeidet igyekszel olyan csendesen hordani, mint ahogy tette egykor a Mestered,

akkor az is javadra válik, ahogy a Róma 8:28 is ezt tanítja és ígéri.

Ha nem hátrálsz meg, ha nem panaszkodsz Istenre, megkeseredett lélekkel, akkor megtapasztalod, hogy „az Úr csodásan működik. …”. Ő tud úgy megszabadítani, és csodát tenni, ahogy nem is gondolod, mert Neki minden lehetséges, és Neki semmi sem lehetetlen.

Ez olykor , a gyakorlatban azt jelenti, hogy Isten még a te családod tagjait is megtudja szólítani, sőt meg tudja őket téríteni, mint ahogy még téged is meg tudott téríteni

Abigél sorsa csodálatosan jóra fordult, mert királyné lett belőle.

Nem valószínű, hogy te királyné, leszel, de már királyi gyermek vagy Krisztusban és Krisztusért! Ezt sohse feledd! Most még a keresztek útján jársz, de ez az út, a királyi trón felé vezet. És itt a földön is sok királyi áldás vár reád, és a földi élet után pedig, a kereszt út végén, vár reád az élet, az örök, boldog élet koronája.

Azért bármilyen élethelyzetben vagy, bármilyen nehéz családi helyzetben vagy, neked szól most a biztatás: LÉGY HŰ MINDHALÁLIG - a te keresztet hordozó Krisztusodhoz, és –

NÉKED ADOM AZ ÉLET KORONÁJÁT. ( Jel. 2:10)

***

TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA

Máté 5:l4

Kedves Testvéreim ! Nehezen szólalok meg , egyebek mellett azért is, mert alapigénk olyan gazdag tanításban, isteni üzenetben, hogy előre érzem, hogy ezeket mind nem tudom elébetek adni, minden igyekezetem ellenére sem. – De a lehetőség szerint szeretnék minél több tanítást át nyújtani Nektek, és ezért azt a módszert választottam, hogy kérdéseket teszek fel magamnak újra és újra , és azokra igyekszem válaszolni.

l./ Miért beszél Jézus alapigénkben a fényről, azaz a világosságról?

Jézus azért beszél a világosságról, mégpedig feltűnő fontossággal, mert minden életnek alapvetően szüksége van a világosságra. Tudjuk hogy az ég és a föld teremtése után Isten, először is a világosságot teremtette, minden élő lény megteremtése előtt. l Móz.l:3. A teremtés után pedig Isten éltető Igéjével és szeretetével táplálta, és táplálja mindmáig az egész földön az élő mindenséget, és abban minket is , élő embereket. Istennek ezt a teremtő és éltető Igéjét és éltető szeretetét nevezi a Szentírás fénynek, azaz VILÁGOSSÁGNAK. . – Főképp János apostol írásaiban találkozunk a „fény”- világosság” szavaknak ezzel az átvitt értelmével.

2./ Közelebbről hol találjuk meg ennek a teremtő Igének, illetve éltető szeretetnek a forrását?

Az egész Biblia összefüggő tanítása alapján, de főleg a János 8:l2 alapján mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus ennek a teremtő Igének, és éltető szeretetnek a forrása. Ebben a most említett Igében mondja Urunk: „ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA”

De ha a világ Világosságáról beszélünk, arról is meg kell emlékeznünk, hogy a János l:4 és 9. versek arról beszélnek,hogy Jézus, éppen karácsonykor, azért hozta ez a csodálatos világosságot a földre, mert az emberiség – és benne mi is – elszakadt Istentől, engedetlensége által, és lelki sötétségbe süllyedt. – Ez a sötétség a gyakorlatban , elsősorban az emberi élet megromlását jelentette. Ettől kezdve az emberi élet csak „biosz”, testi vegetálás, és nem „dzóé”, igazi emberi élet. Ugyanez más szavakkal: az emberi életet, a bűneset után csak a boldogtalan vergődés, a tengődés, a teljes bizonytalanság, célvesztettség jellemzi, ami teljes lelki sötétséget és a kárhozat felé való haladást jelenti.

Ennek a katasztrofális veszélynek az elhárítására jött Jézus Krisztus erre a világra, mint a világ Világossága, hogy minden ember számára felkínálja az új és igaz élet kezdésének a lehetőségét. Ezért valóban nagy örömhír a számunkra a karácsonyi angyali örömhír: Született néktek ma a Megtartó, az Üdvözítő. Lukács 2. rész.

De amikor ennek a karácsonyi örömhírnek mi is, itt is, most is örülünk, akkor nem szabad elfelejtkeznünk arról a szomorú valóságról, a karácsony fénye előtt, mögött, a mai napig egy nagy sötét árnyék húzódik a háttérben. Ennek a lényegét röviden a János l. r. 1o. és 11. versei így adják elébünk: „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt.”

Viszont e nagy szomorúságra gondolva, számunkra szinte annál nagyobb vigasztalás az, hogy Jézus, Szentlelke által, mégis folyamatosan közöttünk jár, közöttünk munkálkodik, és terjeszti, sugározza mindenki felé az Élet világosságát. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek a szíve ajtaján zörgetve, keresi, hogy kifogadja be Őt, mint az Élet, az igaz élet forrását, tehát az élet világosságát. Szívet melengető örömhírként olvashatjuk , sőt , tapasztalhatjuk azt, amit a János evangéliuma l részének l2. verse így mond: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” – Igen, nagy és boldogító igazság ma is, hogy akik ma is meghallják a megtérésre hívó szót, azok ma is megtapasztalják, hogy Jézussal együtt mennyei világosság árad a sötét életükbe , és az megtisztítja a szívüket és az egész életüket a gonosz minden sötétségétől. És felszabadulást ad a bűn minden megkötöző sötét hatalma alól. Ez a jó hír csendül ki Urunk ama szavaiból is, ami a János 8:l2. második felében így van megírva: Urunk mondja: „aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Ez a gyakorlatban valóban azt jelenti, hogy ha Jézust, mint az éltető világosság forrását befogadjuk,

akkor Ő úgy vezet minket a keskeny úton, a megszentelődés útján, hogy Ő , Igéje és Lelke által, folyamatosan végzi bennünk az Ő megtisztító, megvilágosító munkáját azért, hogy az életünk egyre tisztább, egyre fényesebb, sőt egyre ragyogóbb legyen. Sok apostoli Ige is ebbe az irányba vezet és tanácsol minket. Többek között olvasd el az Ef. 5: 8-ll-et, „mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei”…

3./ A harmadik kérdésem így hangzik.: Ha Jézus a világ világossága, akkor miért mondja mégis Ő nekünk azt, hogy „ ti vagytok a világ világossága”?

Erre a kérdésre több részletben adom meg a feleletet.

Először is azt kell leszögeznünk, hogy Jézus ezt először a tanítványainak mondta, és azokkal együtt ma azoknak mondja, akik az ő tanítványai, tehát megtért gyermekei.(tehát Jézus ezt nem általában, és nem mindenkinek mondja!)

A második felelet: még a megtért, hívő embereknek sincs önmagukban olyan fényességük, amit tovább sugározhatnának. – Tehát csak olyanról lehet szó, hogy Jézus, a maga fény-özönéből ránk vetít, nem is keveset, azért, hogy bennünket megvilágosítson, tisztává tegyen. De másrészt azért is ad sokat Jézus a maga fényéből, hogy abból valamennyit tovább adjunk, tovább sugározzunk az emberek, a környezetünk felé. – Itt jó szemléltető hasonlat a Holdnak, mint égi testnek a szerepe – Tudjuk, hogy a Holdnak nincs semmi saját fénye. De mégis, ha a Nap sugara ráesik, akkor mi éjszaka mégis azt látjuk, hogy a Hold világít, mert a ráeső napsugarakat továbbítja felénk. – Így akarja Jézus,hogy az Ő világosságának a fényét, legalább annak egy részét, tovább adjuk, tovább sugározzuk ebben a világban, környezetünk felé, és így legyünk, mert csak is így lehetünk, a „ világ világossága”.

4./ A következő kérdés: mit jelent a gyakorlatban Jézusnak ez a kijelentése?

Ha Jézusnak ezen a szavain elgondolkozunk, akkor meglátjuk, hogy itt tulajdonképpen f e l a- d a t o t kapunk Urunktól, még pedig olyan feladatot, amely benne van a mi kiválasztatásunkban és elhívatásunkban is.

Itt most eddigi gondolatmenetemet megszakítom, és –kitérés képen - szólok arról, hogy a mi kiválasztatásunknak, elhívatásunknak 3+l isteni célja van. Ezeket így részletezem: Fiuság, szolgálat, üdvösség. E három összesítő fő célja Isten dicsőítése, Isten magasztalása. Erről szól az Ef. l: 6. és l2. vers.

Ezek közül az isteni célok közül most én kiemelem a másodikat, a s z o l g á l a t- ot. Ehhez hozzáfűzöm azt a megjegyzést, hogy Istent sokfélekép lehet ugyan szolgálni, de az Ő szolgálatának mégis az a legfontosabb módja, hogy az Ő csodálatos világosságát tovább tükrözzük, Igéjének a fényét, szeretetének a melegét tovább adjuk. – Vegyük itt példának a tanítványokat, akiknek a neve is megváltozott pünkösd után: apostolok, „küldött”-ek lettek. – Mi is Isten gyermekei, de ugyanakkor szolgálat elvégzésére „elküldött” tanítványok vagyunk. – Az a feladatunk, hogy ne magunknak éljünk, mert nem a magunkéi vagyunk, hanem a Heidelbergi Káténk első kérés-felelete szerint Isten „tulajdona” vagyunk Isten munkálkodásának az eszköze vagyunk, mert Ő használni akar minket. Az a feladatunk, hogy az Ő segítségével, a világban, a mindennapi életben úgy forgolódjunk, hogy egyúttal adjuk tovább Krisztus, életet jelentő, világosságát, szóval és tettel, bizonyságtétellel és a szeretet jócselekedeteivel, magatartásunkkal, életünk példájával. – Erre a – nem kis – feladatunkra, küldetésünkre és megbízatásunkra emlékeztet alapigénk, melyben most nekünk is mondja: t i v a g y t o k a v i l á g v i l á g o s s á g a !” - Igen, ez a mi királyi küldetésünk és porba roskasztó megbízatásunk: „Ti vagytok a világ világossága” –ezt írja most a szívünkre a mi Urunk !!!

5./ ezek után következik szolgálatomban az ötödik kérdés, de ezt most n e k t e k kell feltennem. Oda kell mennem külön – külön minden megtért hívő testvéremhez, és meg kell, hogy

kérdezzelek, téged is, kedves testvérem, hogy te végzed-e, azaz, hogy akarod-e, tudod-e végezni ezt a csodálatos, kitüntető, de ugyanakkor porba roskasztóan nehéz feladatot? – Bizonyára mindannyian érezzük, hogy bármilyen nehéz is ez a kérdés, a megválaszolása kikerülhetetlen. – Éppen ezért engedjétek meg, hogy a kérdésre én feleljek. A feleletet én csak bűnbánó szívvel, és töredelmes lélekkel tudom megfogalmazni. A feleletem kb. így hangzik mindegyikőnk nevében: Az akarás megmozdul ugyan olykor bennünk, de csak ritkán, és olyankor is erőtlenül. Amikor pedig így belekezdünk a jézusi csodálatos élet-világosság továbbadásába, szavaink nagyon hamar elbizonytalanodnak és elhalkulnak. Az életünk, a magatartásunk pedig, a rárakodó „por és szenny” miatt, egyszerűen alkalmatlanná válik arra, hogy továbbadja, tovább tükrözze a világ, az emberek felé a mennyei, jézusi éltető és gyógyító világosságot.

Amikor ezeket mondtam, tudom, hogy súlyos és kemény szavakat mondtam. De hozzáteszem, hogy senkinek a lelkébe nem látok bele, és így ezek a szavak csak sejtések, és azt az óhajtásomat is rögtön említem, hogy bár ne így lenne, tehát ne lenne valóságos a sejtésem.! – Sőt, azt is merem mondani, hogy feltételezem, hogy bizonyára vannak közöttünk, körülöttünk olyan testvérek, akikre nem áll az előbb említett feltételezésem. – De csendesen, imádkozó és fájó szívvel, mégis magamban hordozom, nem kevés tapasztalat alapján, azt a „sejtésemet”, hogy a református hívők többsége nem tud, és talán nem is nagyon akar eleget tenni elhívatása második céljának, hogy szolgáló életet éljen úgy, hogy Krisztus éltető világosságát tovább tükrözné, tovább sugározná bizonyságot tevő szavaival, és a Lélek által ihletett jócselekedetekkel és példaadó magatartásával. – De amikor ezt mondom, ismétlem az előző szavaimat: bár ne így lenne, és bár tévednék a fenti „sejtésemmel”. – Mindenesetre, abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy egyikőnk sem lehet megelégedve a maga világító, szolgáló életével.

Mindezek nyomán kérem, hogy vegyétek serkentésnek, vegyétek biztatásnak, sőt, egyenesen vegyétek kitüntetésnek, hogy most Jézus, a mi Urunk, ebben az órában, ezzel a nagyon fontos szavával zörget mindegyikőnk szíve ajtaján: „ti vagytok a világ világossága!” – Kérem, nagyon kérem, hogy aki eddigi hívő életében még nem hallotta meg ezt a megbízó, és szolgálatba küldő Jézusi szót, az most hallja meg, ismétlem: az most hallja meg, és hívő életében is kezdjen el ezzel egy új szakaszt!!!

Aki pedig mát meghallotta ezt a szót eddigi hívő életében, talán nem is egyszer, ő is, most újra hallja meg ezt a küldő szót, és kezdje most is elölről a mennyei fényt tovább tükröző, szolgáló életét, megújulva ezáltal a hívő életében, és az Úrral való kapcsolatában.

Kérésem alátámasztására és megerősítésére, hadd említsem ismét azt az igazságot, hogy Urunknak,hozzánk, nemcsak magához hívó szava van, hanem van hozzánk munkába, szolgálatba küldő szava is. - Az előzőekben már mondtuk, hogy elhívásunk második célja a munkába, szolgálatba állítás / lásd: Máté 20:1-17., 24:44-51/ - Aki ezt nem veszi komolyan, az is lehet keresztyén, de ő engedetlen keresztyén .Az ilyen testvérek figyelmébe ajánlom elgondolkozásra Urunknak azt a szavát, ami a Máté 7:21.v.-ben van megírva így: „Nem mindenki, aki…”- Hogy ezek a figyelmeztetések egyikőnkre se legyenek érvényesek, ezért itt is, most is, újra hangsúlyozom, hogy Urunk minden megtért gyermekétől szolgálatot, szolgáló életet vár!!! – Tőled is, testvérem! – és nincs kivétel ! – Ismétlem: nincs kivétel!!! – igen, te sem vagy kivétel, testvérem!!! - További alátámasztásként említem a Máté 25:14-től megírt jézusi példázatot, mely szerint a Gazda minden szolgájának adott talentumot kamatoztatásra. A történet végén a Gazda azokat a szolgákat megjutalmazta, akik hasznosították a talentumokat. De azt a szolgát, aki csak elásta a rábízott talentumot, azt keményen megbüntette.

Hogy ilyen sorsra nem jussunk, ezért is kérem ismételten, hogy ebben az órában halljuk meg igazán, halljuk meg most újra, Urunk szolgálatba küldő szavát: „ Ti vagytok s világ világossága! – nem rejthető el a hegyen épített város! – a lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpa tartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban”

Máté ev. 5. rész l4-l5. versei.

Ezzel az Igével együtt hadd biztasson minket Pál apostol, ahogy a II Tim.4:2-ben ezt mondja – nekünk is: „ Hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas , akár alkalmatlan az idő…” De ugyan így ,az ének is hadd töltse el a szívünket is, és a szánkat is, mely így szól: „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett”…/ref. 397.ének refrén/

Közbevetett gondolatként említem itt meg azt, hogy tudom, hogy a bizonyságtétel hogyanjáról, tehát annak részleteiről is többet kellene tanítanunk egymást. De ha erre most itt nincs idő, akkor csak arra szorítkozom szolgálatom végén, hogy egy néhány olyan Igét helyezek a szívetekre, melyekről azt gondolom, hogy erőt és segítséget nyújtanak nekünk ahhoz,hogy az eddig emlegetett, mennyei fényt tovább tükröző, bizonyságtevő szolgálatunkban, és annak elmélyültebb végzésében tovább növekedjünk.

Első ilyen Igém a Máté ll:28-31.- Csak arra szeretném a figyelmeteket ráirányítani, hogy Urunk, amikor magához hív, nemcsak nyugalmat ígér, hanem igájának a felvételét is ajánlja. – Mi ez az iga, ha nem az Ő szolgálatának, az éltető mennyei fénynek a továbbadása? - Vajon, amikor mi megtértünk az Úrhoz, felvettük-e ezt az igát, és vajon az Ő kegyelmének a világosságával elindultunk-e harcolni a magunk és mások életében a sötétségnek uralma ellen???- A kérdés azért jogos, mert épp a legbuzgóbb hívők hajlamosak arra, hogy komolyan akarják venni valóban a lelki életet, és éppen ezért mindig csak a maguk lelki táplálásával, a maguk lelki kérdéseivel vannak elfoglalva, és így nem jut idő a jézusi „iga” húzására, a szolgálatra, az Ige éltető fényének tovább adására.

Második erősítő Igém a Jeremiás könyve 2o. rész 9. verse. Itt arról beszél a próféta, hogy „csontjaiba rekesztett tűz” az Isten beszéde, és ezért nem tudja azt elhallgatni. – A nekünk szóló tanulság: Aki igazán meghallotta az Úr szavát, az nem tud hallgatni.

Harmadik erősítő, példaadó Igém Pál szava. Ő, az I. Kor . 9:l6. versben azt mondja, hogy” jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem”.- Szintén megragadó az ő szava, amikor a II Kor. 5: ll és l4-ben ezt mondja: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk….mert Krisztus szeretete szorongat minket… mert Ő azért halt meg, hogy akik élnek, ezután ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. „

Sok-sok figyelmeztető és ugyanakkor bátorító , szolgálatra indító Igét lehetne még felsorolni. Ezeket most elhagyva, utoljára még egy Igét adok át néktek, melyről az a meggyőződésem, hogy ebben leginkább benne van, sűrítve, a szolgáló, tehát világító életnek a titka. Ez az Ige a Galata 2:2o.: „Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve,többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”…..- Igen, ahhoz, hogy Krisztusnak ne csak „hívő gyermeke” legyek, hanem éltető fényének továbbadó eszköze, szolgája legyek, ahhoz az kell, hogy az ó-emberem, az énem, a kereszten, Krisztussal együtt megfeszítessék, ha kell, naponként. Ugyan akkor az is kell, hogy Krisztus átvegye az uralmat lelkem-testem felett, tehát a kezem lábam felett, de még a nyelvem felett is, hogy azokat Ő használhassa szabadon. –Ekkor már szinte nem is én cselekszem, hanem Krisztus cselekszik általam. Ekkor már én csak eszköz vagyok az Ő kezében, amit Ő szabadon használhat. Ekkor viszont Ő használ is engem! Használja az életem példáját, kezemet, lábamat, nyelvemet, magatartásomat, éltető, Üdvözítő fényének tovább adására , Országának építésére.

Ilyen titokzatosan, de valóságosan és csodálatosan, igen, így tölthetjük be keresztyéni hivatásunkat és küldetésünket, melyet Krisztus Urunk ez alkalommal ilyen szavakkal helyez a szívünkre: T I V A G Y T O K A V I L Á G V I L Á G O S S Á G A !!!

„Akinek van füle a hallásra, hallja mit mond a Lélek a gyülekezetnek” - Halld meg , Te is testvérem, a most neked szóló hívó és küldő isteni szót, mert ha igyekszel azt meg is cselekedni, - megtapasztalod,- boldog leszel, és „így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök Országába”. / II. Péter l:ll./ Ámen.

 

Debrecen

 

K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor

 

 

 

********************************************************************

A Z    I G A Z S Z E R E T E T R Ő L  (Ján.15:9-17)

CE csendes nap 2011.10.22. Debrecen

K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor

Kedves Testvérek ! Feltételezem, hogy már az egyszeri olvasás nyomán megállapítottátok magatokban, hogy ez egy – mondani valóban – igen gazdag szakasz. Én is ezt láttam meg a készülésem során, és éppen ezért, már az első szavaimmal jelzem, hogy – főleg az idő korlátozása miatt – nem kívánom ezt az Ige szakaszt részletesen magyarázni, hanem csak a l2. verset szeretném kiemelni, és abból is csak egy szóval, de szinte a világ egyik legfontosabb szavával, a s z e r e t e t” szóval szeretnék foglalkozni.

Ha a körülöttünk lévő világban egy kicsit komolyabban széjjel nézünk, és főleg az emberek életét egy kicsit komolyabban megfigyeljük, rögtön azt látjuk meg, hogy kivétel nélkül mindenki a s z e r e t e t után vágyik, azt éhezi és azt szomjúhozza. Azt keresi, azt kéri, azt várja, sokszor szinte követeli mindenki a másik embertől, sokféle formában. Persze, a legtöbb ember nem tudatosan cselekszi ezt, hanem csak ösztönösen, de mégis teszi, mert a szeretetre mindenkinek úgy van szüksége mint a levegőre. De az is igaz, hogy a legtöbbször nem is szeretetnek nevezik már ezt a keresett „kincset” az emberek, hanem segítésnek, megértésnek, jóakaratnak, becsületességnek, emberségnek, jó indulatnak, stb. Ennek a sokféle szóhasználatnak egyrészt az az oka, hogy a szeretetnek sokféle arca van, mivel igen gazdag a tartalma, másrészt pedig már sok ember nem is érti, nem is tudja, hogy valójában mit is jelent ez a szó. Ennek pedig talán az is az oka, hogy ma már egyszerűen nem divat, nem szokás emlegetni a „szeretet” szót. Ha egyáltalán emlegetik, a legtöbbször igen „negatív” tartalmat tulajdonítanak neki, és a személyes kapcsolatok rendetlen és helytelen tartalmára gondolnak gyakran.

E téma kört részletezem akkor is, amikor azt említem, hogy a mai időkben, ha van valakiben egy parányi isten-hit, a legtöbbször az ilyen embereket is az jellemzi,hogy Istennel kapcsolatban a szeretetet keresi, kéri és várja. Valahogy így: Ha van Isten, akkor miért nem adja meg nekem ezt, vagy azt. Ha van Isten, miért tűri a gonoszt, és miért enged rám ennyi bajt, szenvedést, stb . –De ha már erről említést tettem, akkor még azt is ide kell hoznom, hogy közöttünk is, még a hitben „legkiválóbbak is megbotlanak” (Ézs.4o:30.új ford.), azaz, a hitben elöljárókat is megkörnyékezi a kétségeskedés olykor Isten szeretetével kapcsolatban, a nehéz keresztek, próbák viselése közben.

Szóval úgy gondolom, hogy nem túlzok akkor , amikor azt mondom, hogy a környezetünk, szűkebb és tágabb körben, de szinte az egész ember világ a szeretet-éhségtől , a szeretet szomjúságtól gyötrődik úgy, mint aki nem kap elég levegőt, vagy nem kap egy korty italt.

Amikor ezt a nagyon súlyos, diagnózis jellegű mondatot kimondtam, úgy gondolom, hogy meg kell állnom, és egy néhány gondolattal ezt magyaráznom kell.

Nem tudományos fejtegetésbe kezdek, hanem csak egy néhány olyan magyarázó gondolatot mondok, amit már, főként a Bibliával párhuzamosan, említek.

Ismétlem, hogy nem magyarázkodom, csak tény megállapításokat teszek, mert akiben van egy mákszemnyi hit és józanság, az úgy is igazat ad nekem. Sőt, ha nem tudná ezeket, akkor még bizonyára meg is tanul egy néhány fontos igazságot. Ezek a közmondás szerű igazságok így hangzanak a szeretettel kapcsolarban:

Az életet a szeretet teszi életté. – Szeretet nélkül nem is élet az élet. – Az életünkben annyi az igazi élet, amennyi szeretet van bennünk.

Szeretet nélkül csak „vegetálás”, tengődés, csak létezés az élet.

Az életben boldogságot a szeretet , és csak a szeretet ad. Minden nap lehet látni, tapasztalni, hogy az a boldog ember, akit szeretnek, és aki szeret másokat.

Azt is lehet szüntelen tapasztalni, hogy a szeretet mindent tud pótolni, de a szeretetet nem pótolja semmi. A szeretet olyan fontos az élet számára, mint a test számára a vérkeringés.

Kedves testvéreim! Miután ilyen drámai diganózist rajzoltam fel a mindennapi életünkről, gondolataim menetének az irányát l8o fokban elfordítom, és talán váratlanul, hirtelen , azt a nagy örömhírt szeretném meghirdetni, hangos szóval, hogy bármennyire nem találja ez a világ ezt az igazi, éltető, boldogító szeretetet, és sokszor mi is, megtért hívő emberek nehezen találjuk ezt meg, mégis v an i l y e n s z e r e t e t!- mégpedig bőségesen!- Ennek a forrása pedig éppen a Szentháromság egy örök Isten. – Ennek bizonyítására csak egy Igét mondok a Bibliából. 1.János 4:8 és 16 verseiben kétszer van megírva, hogy „az Isten szeretet” – E azt jelenti, hogy Istennek a lényege a szeretet, mégpedig úgy, mint ahogy a Nap lényege a minket éltető fény és melegség. Ahogy a Nap az éltető fényét és melegét szüntelenül árasztja reánk, úgy árasztja reánk szüntelen a szeretet Istene az Ő éltető és boldogító szeretetének a melegét és fényét.

De ha ezek a csodálatos vigasztaló bibliai üzenetek igazak, akkor joggal jajdulhat fel körülöttünk, sőt közöttünk, sok fájdalmas szív,azaz, fájdalomtól, csapásoktól, veszteségektől csalódásoktól megterhelt szív, hogy ha ennyire szeret minket Isten, akkor mégis, miért nem találjuk, miért nem tapasztaljuk, azaz, miért nem érezzük ezt a s z e r e t e t e t ?

Testvéreim ! jogos ez a kérdés, helyén való ez a kérdés, és nagyon komoly ez a kérdés !

Szolgálatom további részében megpróbálok e kérdésre, Isten segítségével, egy néhány bibliai feleletet adni.

Először is azt kell kérnem tőletek, és rajtatok keresztül minden Isten szeretetét kereső, óhajtó embertől, hogy tanuljuk meg először is azt, hogy Istennek kétféle szeretete van: megváltó és gondviselő szeretete.

Ezzel a két fajta szeretettel kapcsolatban el kell mondanom, hogy bennünk, miközben kérjük, várjuk, igényeljük Isten szeretetének a bizonyítékait, egy nagy tévedés szerű baj támad. –Ennek a bajnak az a lényege, hogy mi legtöbbször csak Istennek a gondviselő szeretetét kérjük és igényeljük, Isten pedig e l ő s z ö r a megváltó szeretetében akar minket részesíteni, és csak utána, második helyen akarja Isten az Ő gondviselő szeretetét ránk árasztani. Ezt az igazságot adja elébünk, tömören,de nagyon érthetően Jézus szava a Máté 6:33 versében: „Keressétek először az Ő /Isten/ országát, és igazságát, és ezek is mind megadatnak néktek”

Tudom, hogy értitek e tömör mondatot, de mégis, további elmélyítés céljából, részletesebben is elébetek kívánom ezt tárni. – Ezért mondom azt, hogy mi hajlamosak arra, hogy Isten szerető segítségét szinte mindig csak földi, testi anyagi, és más emberekkel kapcsolatos fájdalmas ügyeinkben kérjük, keressük és várjuk.- Isten pedig, szinte a legtöbb esetben, sokkal nagyobb veszélyben látja a lelkünket, és vele együtt az egész „kerek” életünket, nemcsak rövid úton, hanem hosszú távon is. A lelkünk, az életünk nagy veszélye a bűn, és annak elkerülhetetlen következménye a büntetés már itt a földön, és utána, az örökkévalóságban is. Mivel ez bármikor utól érhet minket, ezért Isten mindenek előtt az Ő megváltó szeretetében akar részesíteni minket. Ez azt jelenti, hogy Isten mindenek előtt azt várja tőlünk, hogy bűnbánattal, sőt megtéréssel, sürgősen keressük, kérjük az Ő megváltó szeretetét. – Ha ezt kérjük, ha ezt elfogadjuk, tehát mindenek előtt ezt megtesszük, akkor utána , második helyen, készségesen ránk árasztja, érezteti velünk az Ő gondviselő szeretetét is.

/példa: egy házban, melynek a teteje lánggal ég, bent játszik egy gyermek, de a gyermek nem tud a veszélyről. A gyermek kikiált szüleinek, és kéri, hogy hozzanak neki új játékot. A szülő nem teljesíti a kérést, hanem kiáltozva hívja, sőt kényszeríti, hogy a gyermek minél hamarabb jőjjön ki az égő házból. A veszély elmúltával, természetesen készséggel teljesíti a gyermek játékra vonatkozó kérését is a szülő /

Testvéreim! Megmondom nektek őszintén, hogy mind azt, amit eddig mondtam, elsősorban a megtért hívőknek szántam, és a megtérés előtt állóknak. Azért mondtam ezeket a hívőknek, hogy segítsem őket a Krisztushoz hívogató bizonyságtételben. Ezt a segítséget így fogalmazom meg: Testvér, ha találkozol egy Isten segítő, gondviselő szeretetét kereső, azért imádkozó, de ugyanakkor Istenre panaszkodó, sőt Istent vádoló emberrel (tudni illik, hogy őt nem hallgatja meg, őt nem segíti, őt hagyja vég nélkül szenvedni, Stb), akkor, ha egyáltalán meghallgat téged, akkor okvetlen beszélj neki Isten két fajta szeretetéről, és okvetlen hangsúlyozzad égő házban játszadozó gyermek példáját, és te tudjad kivülről a Máté 6:33 verset, és ezt mondd is el neki.!!! Ezeket elmondva hívogassad őt türelemmel és szeretetteljes szelíd szóval a bűnbánatra, bocsánatkérésre, a kegyelem elfogadására,és utána a teljes életet átformáló Szentlélek befogadására. Ezek után mondjad a nagy örömhírt, hogy ha így megtérsz Istenhez, akkor Ő úgy gondol visel rád, hogy még a fejed hajszálaidra is vigyáz, és még az sem eshetik le a fejedről, az Ő tudta, és engedélye nélkül.

Ezek után azokhoz a testvérekhez fordulok, akik megtért hívőknek vallják magukat, de mégis sok békétlenséget, keserűséget hordanak magukban, mert nem érzik eléggé Isten gondviselő szeretetét földi sorsukban, mindennapi életükben.

Az ilyen testvéreknek szeretnék most segítséget nyújtani. De meg kell előre mondanom, hogy ez a segítség kicsit keményen fog hangzani. De kimondom, mert biztos vagyok abban, hogy a hívő ember nem sértődik meg, pláne ha javát akarják. A segítő tanács így hangzik: A békétlenségednek, megkeseredettségednek sok oka lehet, de valószínű, hogy a fő oka az, hogy nem szereted a másik embert. Van, akivel haragot tartasz, van, akit „nem birsz”, van, akit megsértettél, van, akit megkárosítottál, van, aki felett ítélkeztél, vagy valakiről valami pletykát terjesztettél. – Testvér, mintha először hallanád, úgy halld meg, hogy a téged igazán szerető Jézus neked is parancsolja ezeket: „szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22:39. „Szeressétek ellenségeiteket…. és imádkozzatok értök” Máté 5:44.v. „Magatokért bosszút ne álljatok… a gonoszt is jóval győzzétek meg” Róma 12:l7-21. – Ha ezeket meghallod, komolyan veszed, a megszomorított Szentlélek újra átveszi az irányítást az életedben, és békés, boldog lesz az életed.

De a megkeseredett, Istenre panaszkodó, Ő vele elégedetlenkedő testvéreim felé van még egy másik , szintén elég kemény, de jóakaratú, segítő tanácsom. – Lehet, testvér, hogy gyakorlod a szeretetet mások felé, csak bizonyára az a baj, hogy nem jól szereted az embereket. Arra gondolok, hogy nem Krisztus szerint, és nem az Ő példája szerint szereted talán az embereket. – De mivel egyikőnk sem lehet biztos abban, hogy ő tökéletesen szereti mindig a felebarátját, ezért döntő útmutatásként hadd írjam ez órában a szívetekre alap Igénk legfontosabb üzenetét: „ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST, AHOGY ÉN SZERETTELEK TITEKET” ( Ján. 15:12 vers)

Főleg ezt az egy szót emelem ki, hogy „ ú g y „ szeressétek egymást.! Tehát nem mindegy , hogy hogy szeretjük a másikat. – Ha csak a magam módján, a magam kénye- kedve, a magam változó hangulata, a magam érdeke szerint szeretem a családom tagjait, vagy éppen a hívő testvéreket, az nem kedves az Úrnak, mert az egyszerűen nem igazi, és nem igazán hasznos szeretet Isten előtt, az Ő országának építésében.

Fogadjuk el mindnyájan most azt a leckét, hogy újra kell tanulni az igazi szeretés módját. Ez nem kis lecke, és nem lehet egyszerre, egy alkalommal megtanulni. Erről sokkal több csendes napot, több nyári csendes hetet kellene tartani, és sokkal több gyülekezeti megbeszélést kellene folytatni, és több jó példát kellene egymásnak mutatni.

Én, ezek után, csak egy morzsányi tanítást szeretnék most adni nektek, amikor elébetek adom a krisztusi -„agapé”- szeretetnek a 10 ismertető jelét, amit nekünk először is értelemmel meg kellene tanulni, hogy utána - a Szentlélek segítségével – próbáljuk is ezt megvalósítani a mindennapi életben.

Ez a tíz ismertető jel így hangzik: megbocsátó, szelíd, alázatos, áldozatos, önzetlen, befogadó, éltető, boldogító, igaz, és örök. ( persze,nagyon ide kívánkozik az 1. Kor. 13. részből az a 8 „nem”, amit a krisztusi szeretet nem tesz meg, azaz, nem cselekszik!)

Befejezésül csak biztatni szeretnék mindenkit, hogy fájlalva ismerjük el, hogy magunktól nem tudunk igazán szeretni másokat, és ugyanakkor kérjük, hogy Isten szeretete áradjon bele a szívünkbe a Szentlélek által (Róma 5:5) újra és újra, és vegyen teljesen az uralma alá minket. Ezzel együtt Krisztus iskolájában tanuljunk folyamatosan, igazán szeretni, hogy először is mi élhessünk áldottabb, boldogabb életet,hogy aztán egyre több krisztusi szeretetet áraszthassunk a másik ember felé a családban ,gyülekezetben, és mindenütt, ahová az Úr küld minket, a tőle kapott és tanult szeretet továbbadására,szóval és tettel, az Ő dicsőségére, Országának terjedésére.

Á M E N

K. Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor

 

 

***************************************************************

KÁR ÉS SZEMÉT

Tanító igehirdetés a Fil. 3:7-11 alapján

2o11.o9.08. Pestújhely ref. templom

K. testvéreim ! Örömmel és hálaadással állok meg előttetek, és ennek több oka is van.

Először is megtisztelésnek vettük, hogy felkértetek minket e szolgálatra.

Isten is elfogadta a mi igyekezetünket, és segített otthon a felkészülésben és elsegített minket ide közétek.

Nem utolsó sorban örülünk annak, hogy láthatunk titeket, és főképpen, hogy itt, az Úr házában láthatunk titeket. – Ezzel együtt biztosak vagyunk abban, hogy azért jöttetek el e szent helyre, mert – mint máskor – most is, növekedni akartok a hitben és a lelki életben. –Tudjatok róla, hogy mi is ezt akarjuk és mi is ezért jöttünk közétek. – De mi már előre kértük Isten élő, éltető Igéjét, és most örömmel mondjuk, hogy a felolvasott Igét adta nekünk Urunk azért, hogy valóban erősödjünk, növekedjünk a hitben, a lelki életben.

Ez az Ige különösen jó segítség nekünk ebben az igyekezetünkben, mert Pál éppen a maga lelki életéről, annak növekedési fokozatairól beszél. Így, az ő hitélete nekünk útmutatás arra, hogy, hogy akarja a Szentháromság Isten a mi hitünket is növelni.

Igaz, hogy Pál tömören beszél az ő lelki életéről, de így is ki lehet olvasni az ő személyes vallomásából, hogy amikor ő, Krisztus követője és szolgája lett, életének nem jelentéktelen eseménye volt az, amiről alap Igénkben is beszél, hogy sok minden földi dolgot elhagyott,és azokat ő, bár azok addig kimondott értékek voltak a számára, most „kárnak és szemétnek” ítélte. . Sőt arról is beszél, hogy azóta is, ilyen cselekedetre, újra és újra, sor kerül, az ő, Krisztust követő életében.

Megtanulhatjuk először is Pál eme vallomásából azt, hogy ha mi is, hitüket gyakorló keresztyének akarunk lenni, azaz, ha „hívő” emberek akarunk lenni, akkor nekünk is számos hiábavaló, és bűnös dologtól el kell szakadni, és számos földi, látszólagos kincset „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk a megtérésünk alkalmával, és utána is, - követve Jézust – folyamatosan kell ilyen döntéseket hoznunk, ha növekedni akarunk a hitben.

Tudom, testvéreim, hogy ez így most keményen hangzik, de így kell fogalmaznom, mert Pálon keresztül maga Isten szól így hozzánk.

Ennek pedig, hogy ilyen keményen és nyíltan figyelmeztet Isten minket, annak két oka van. Először is sürgetni akar minket abban, hogy ha még nem döntöttünk igazán Ő mellette, akkor döntsünk minél hamarabb, mert az idő telik , sőt az idő egyszer lejár, talán hamarabb, talán sokkal hamarabb, mint gondoljuk, és könnyen eljöhet az az idő, amikor már nem dönthetünk Jézus mellett. Amikor tehát már késő lesz. Ezért halljuk meg: „Siessetek….”

Másodszor azért szól hozzánk és figyelmeztet minket ilyen nyíltan és határozottan az Úr, mert bizony el kell mindegyikőnknek ismerni azt, hogy bár hajlunk mindannyian a hit gyakorlására, Jézus követésére, talán még azt is mondhatom, hogy hajlunk a megtérésre, de ebben nagy akadály igen gyakran az, hogy nem akarunk teljes szívvel elszakadni olyan dolgoktól, amik akadályok lehetnek abban, hogy Jézus mellett döntsünk, és Őt kövessük.

Feltételezem, hogy vannak közöttünk olyanok, akikben mostanában támadt fel a vágy, hogy keressék Istennel a személyes kapcsolatot. Feltételezem, hogy ma délután is lehetnek közöttünk ilyen testvérek, akik rendezni szeretnék végre a dolgaikat Istennel. Feltételezem, hogy vannak közöttünk olyanok, akik szívük töredelmével szeretnének majd legközelebb úrvacsorázni, és Jézus Krisztussal személyesen találkozni.

Főleg az ilyen testvérek számára, 3 pontban, részletesebben is magyarázom, hogy ha Jézust keresed, miket is kell közelebbről „kárnak és szemétnek” ítélni, azaz, mitől kell elszakadni, miben kell megváltozni, és ugyanakkor miben kell megerősödni, természetesen a Szentlélek Isten segítségével.

Az első dolog, amitől el kell szakadnunk, mindenki előtt leginkább természetesnek tűnik: a bűnnek minden fajtáját meg kell utálnunk, és azokat meg kell bánni, és azokat meg kell vallani, azokra bocsánatot kell kérni, és azokból való szabadulást kell kérni.- Remélem,hogy ez érthető mindenki előtt, hisz Isten a tökéletes tisztaság Istene minden tekintetben. Ő úgy nem tűri el a bűnnek semmilyen formáját, mint ahogy a tűz és a víz nem viseli el egymást..

A második dolog, amit „kárnak és szemétnek” kell ítélni, ha az Urat keressük, ha az Úrhoz akarunk megtérni, és utána az Ő gyermeke akarunk lenni, a körülöttünk lévő bűnös világ és annak sok rosszra csábító hatása. ( a világ eredetileg Isten teremtett világa ugyan, de tudjuk, hogy betört ebbe a világba a gonosz, és itt orvul garázdálkodva, sok világi dolgot felhasznál arra, hogy minket Istentől elfordítson, és rossza csábítson!) Úgy gondolom, hogy nem kell arról sokat beszélnem, hogy pl. étel és ital mértéktelen fogyasztásával, mértéktelen élvezetekkel, mértéktelen szórakozásokkal, a bántás, gyilkolás, káromkodás, csúnya beszéd rontó példájával, és még sok egyébbel, mennyi „világi” dolog visszatart, és elvon minket attól, hogy Istent komolyan keressük, és Istennek tetsző életet éljünk. – Pedig, ha ez utóbbit akarjuk, mert arra vágyik a szívünk, akkor bizony az előzőleg felsorolt, világi, istentelen dolgoktól el kell szakadnunk, azokat „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk.

Az Istennel, Jézussal való találkozás harmadik akadálya nem is rossz dolgok, hanem mondhatjuk, hogy ezek közömbös, semleges dolgok, úgy önmagukban. De ezek is akadályok lehetnek a megtérésben, Isten keresésében, ha azok fontosabbak számunkra, mint maga Isten. Közelebbről ezek akkor akadályozzák a megtérést, ha annyira ragaszkodunk hozzájuk, hogy „bálványozzuk” őket.

Tudnunk kell, és mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Isten az első és legfontosabb akar a számunkra lenni. Már az ószövetségben megmondta, hogy „én vagyok az Úr, a te Istened, és rajtam kívül nincs más isten.” Ugyanígy megmondta a tízparancsolatban, hogy én, az Úr „féltékeny” Istened vagyok , és dicsőségemet másnak nem adom, azaz mással nem osztom meg.

Ez a gyakorlatban, a számunkra, azt jelenti, hogy amikor választani kell apró kicsi világi kincsek, apró kicsi világi örömök és Isten között, akkor Isten elvárja, hogy világi, múló, kicsi, pillanatnyi örömökről, kényelemről mondjunk le, és azok helyett örömmel ragaszkodjunk, első helyen, Istenhez, és az Ő hatalmas, és végtelenül nagy ajándékaihoz! (példa: sötét szobában, ha felgyúl a villany, milyen könnyen elfújjuk az előzőleg meggyújtott és addig nagyra értékelt gyertyát!)

Istenhez, Krisztushoz vágyakozó, és Őt kereső testvéreim! Biztatlak titeket, hogy Pál példája szerint legyetek ti is készek bűnös világi dolgokról, haszontalan földi csillogásokról lemondani, mert ha ezekre készek lesztek, Krisztusban összehasonlíthatatlanul nagyobb kincsre, igazi kincsekre, igaz és örök boldog életre leltek! – Akik még nem találkoztatok Krisztussal, biztatlak mindegyikőtöket: legyetek készek így találkozni Jézus Krisztussal, még pedig mihamarabb, amíg van rá alkalom, ahogy ez a hét is jó alkalom erre! – Biztatok mindenkit, hogy legyünk készek újra és újra értéktelen szemétnek ítélni a világ múló, pislákoló, „gyertya-láng” fényeit, és válasszuk örömmel a Krisztusban nekünk kínált igazi, mennyei, tehát sokkal nagyobb fényt, mert az, az igazi és örök élet fénye, mely már itt a földön is elkezdi átváltoztatni, és a mennyei, örök élet fényességével beragyogni , meggazdagítani, boldoggá tenni az életünket.

Ezek után , tömören, néhány mondatban, külön szeretnék szólni azokhoz a testvérekhez, akik már találkoztak Krisztussal, és akik igyekeznek Őt követni.- Szeretném elmondani, hogy szomorúság a számomra az, hogy hittestvérekkel találkozva és beszélgetve,gyakran tárul elébünk olyan kép, hogy hívő testvérnek is áldatlan, szegényes, békétlen, küszködő, hogy azt ne mondjam, vergődő az élete. A beszélgetés további részletében az derül ki, hogy megvan ennek az oka. Az ilyen testvér a megtérésekor történt első odaszánást, különböző bűnöktől való elszakadást nem ismétli meg naponként. Így sok világi, földi, testi, ó-emberi fényesség, látszat öröm, látszat-gazdagság megtelepedett a szívében. Mondhatjuk úgy, hogy „kétfelé sántikálva” próbálja az Urat követni. Ha volna közöttünk ilyen hittestvér, akire áll ez a jellemzés, ő felé kiáltom most hangos szóval: Testvér! Elfelejtetted, hogy Urunk megmondta: „ Senki sem szolgálhat kér Úrnak!” (Máté 6:24) – Ha elfelejtetted volna ezt, most jusson ez eszedbe, és vedd nagyon komolyan Urunk figyelmeztető szavát, és tanácsolom, hogy tarts „nagy takarítást” a szívedben! Akarj megszabadulni minden bűnös szokásodtól, világi, istentelen szokásoktól, a média minden romboló fertőzésétől! Fiatalabbaknak mondom, hogy akarjatok megszabadulni az erkölcstelen világ sok önrontó, önpusztító és mégis vonzó példájától, és kövessük mindannyian Pál példáját, aki nemcsak a damaszkuszi úton, hanem hívő élete minden napján,Jézus követése és szolgálata közben is mindig hajlott arra,

kész volt arra, hogy „kárnak és szemétnek” ítélje mindazt, ami akadályozta őt Krisztus követésében. – Ha ezt cselekedjük folyamatosan, mi is megtapasztaljuk, hogy az életünk Krisztusban boldog, áldott, és gazdag élet lesz - Őszinte, testvéri szívvel kívánom, hogy minden jelenlévő testvérünk boldogan tapasztalja meg ezt a lelki megújulást ezekben a napokban Isten kegyelme, és a Szentlélek hathatós munkája által, meghallva és befogadva az Ige áldott üzenetét. Á m e n .

( Debr. Kossuth út 46 T:06-52-420-058 K. Sz. Gy.)

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 30, összesen: 205298

  • 2020. augusztus 09., vasárnap

    Talán ez volt az a történet, amely megismertetett Jézussal. Ahol a legjobban és legegyértelműbben megéreztem, hogy ő tényleg itt volt teljes valójával...
  • 2020. augusztus 06., csütörtök

    A lányok, asszonyok régen fonóba jártak, ahol a munkát is el lehetett végezni és közben meg tudtak osztani egymással örömöt, bánatot. Ezt a hagyományt...
  • 2020. augusztus 06., csütörtök

    A vallásos formák és a spontaneitás is helyet kaphatnak az Istennel való kapcsolódásban.
  • 2020. augusztus 04., kedd

    „A jézusi szelíd hatalom nem kívül igáz le, hanem megérint belül és az élet irányába vezet. Boldog, aki elfogadja, szerencsétlen, aki nem él vele."
  • 2020. augusztus 04., kedd

    Középiskolás és egyetemista fiatalok építették fel a semmiből valahol az Alföldön, egy erdő szélén, a rendszerváltás után. Idén nyáron már az ő gyerme...
  • 2020. augusztus 02., vasárnap

    A Balaton-NET idei rendezvényét online tartják meg a járványveszély miatt. Kapocs Attila koordinátorral arról beszélgettünk, hogy mindez milyen kihívá...
  • 2020. július 30., csütörtök

    Nem csak a hivatásukkal és az életvitelükkel járó küzdelmek tehetik magányossá a lelkészeket – legalább ekkora baj, hogy nem mernek nyíltan beszélni e...
  • 2020. július 30., csütörtök

    Újra megnyílnak a RefoRom kapui – a Budapesti Református Cigány Szakkollégium augusztus 12-ig várja azon fiatalok jelentkezését, akik felvételt nyerte...
  • 2020. július 29., szerda

    Az egyetem a nagykőrösi képzési helyen lehetőséget biztosít a párhuzamos képzésekre is, így a jelentkezők hitéleti és világi szakok közül is választha...
  • 2020. július 28., kedd

    Ellis Potter könyve a természeti és természetfeletti világ egymásra találása mellett arról szól, hogyan kapcsolódhat az ember Istenhez.