Gyülekezeti problémák

 

..........................................................................................

Elhangzott

a Budapest, Pestújhelyi Református Templomban 2024-ben.

Igehírdető:
Trencsényi László
református lelkipásztor

............................................................................................

***

Gyülekezeti problémák megoldása Efezusban

4.

( AMI SZEMÉTRE VALÓ )

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 17-20)

 

Az evangélium, komoly megtisztulást eredményezett Efezusban!

Hallottuk, hogy Skéva főpap fiainak gyalázatos viselkedése, csúfos bukása, látványos megszégyenülése, elrettentő példa lett Efezusban. Gyorsan közismertté vált és sokakat elgondolkodtatott. Félelem szállta meg őket, és az Úr Jézus nevét kezdték el magasztalni.  „Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét." (Apostolok cselekedetei 19,17)

***

Nemcsak magasztalták az Úr nevét, de cselekedtek is. A tettek mezejére léptek.
„A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették." (Apostolok cselekedetei 19,18-19)
Ez látványos szakítás volt az istentelen, gonosz világgal és annak ördögi kínálatával.
Zsidók és görögök egyaránt megdöbbentek, megrendültek és belátták, hogy nem mehet így tovább.
Kézzel fogható lett a bűnbánat, a bűnvallás, és látványos lett a beismerés.
Felszínre kerültek a sötét praktikák és így sokan lelepleződtek.
Belátták, hogy minden, ami sötét, mágikus, misztikus, az istentelen és a SZEMÉTRE VALÓ.
Azonnal elkezdték kidobni, kihordani, elégetni istentelen tárgyaikat, dolgaikat, könyveiket.

Példa lehet minden keresztyén számára, hogy az Úr Jézus nevét gyakorlatilag úgy kezdték el DICSŐÍTENI, magasztalni, hogy megváltak minden „szemétségtől” és tűzre került mindaz, ami a szemétre, tűzre való.
Tanulság: Hiába van reggeltől estig tartó szórakoztató zenés „dicsőítés”, ha nem történik meg a szakítás a bálványokkal.

Ehhez radikális elhatározás szükségeltetik.
Ehhez bizony életre szóló döntést kell hozni.
Az Ige arról tudósit, hogy kiderült az, hogy milyen sokan foglalkoztak varázslással Efezusban.
Ez egyszerre elképesztő, félelmetes, ugyanakkor jelzés értékű is.
A gyülekezetnek egyszer s mindenkorra rá kellett döbbennie, hogy Isten szentsége kötelez és mindent fölülír.

Egyszerűen nem keveredhet, a tiszta a tisztátalannal, és a hívő a hitetlennel.
Meg kell érteni, hogy képtelenség hitetlennel felemás igában élni.
Nem lehet ötvözni azt, aminek kétségtelenül más a természete.
Tudomásul kell venni, hogy nem keveredhet a tűz a vízzel és értelmetlenség vele kísérletezni.
Be kell végre látni, hogy más a természete a vasnak és a fának. A sziklának és a hamunak.
Egészen más a szent és más a szentségtelen.
Ég és föld különbség van az erkölcsösség és a züllöttség, a szűzi tisztaság és az undokság között.
Mást képvisel a templom és mást képvisel a szórakozóhely.
Egészen más képet mutat a krisztusi Szentlélek temploma és egészen mást a démoni megkötözöttségek által ronccsá tett élet.

Egyszerűen nem férhet meg egy szívben, egy házban, egy otthonban a krisztusi és a démoni.

Teljes határozottsággal TISZTÁZNI KELL, hogy kinek szolgálunk. Ezt mindennél előbb meg kell tenni.  Erre figyelmeztet az Ige: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5,15)

Az Úr elvárja, hogy mi is tegyük meg a tőlünk telhetőt!
Mi is sürgősen rendezzük életünket.
Vegyünk példát az efezusi hívő emberektől. Késedelem nélkül kezdjük el kidobni, mindazt, ami a szemétre való: a bálványokat, istentelen tárgyakat, gonosz szokásokat. Nem leszünk szegényebbek, hanem szabadabbak és gazdagabbak!
Egész életünkben gyakoroljuk azt, hogy gondolkodás nélkül váljunk meg mindattól, amiről KIDERÜL, hogy megzavarhatja, megronthatja, megmérgezheti az Úrral való áldott, szent, meghitt, szoros és élő kapcsolatunkat.
Legyen az bárki, vagy bármi!
A hívő ember szem előtt tartja az Igét, mely egyértelműen és világosan így figyelmeztet:  „De kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot." Jelenések 22,15

 

Adjon az Úr nekünk, Szentlelke által tiszta látást, hogy mindenkor a krisztusi indulat legyen bennünk.
Adjon az Úr nekünk tiszta hitet, erős lelket, hogy tudjunk megállni és győzni minden kísértésben.
Adjon az Úr értelmet, hogy mindig észleljük a veszélyeket és meg tudjunk maradni biblikus talajon.
Adjon az Úr lelki erőt, hogy legyünk készek mindent megvizsgálni, és tudjuk megítélni, hogy mi a helyes és helytelen.
Adjon az Úr bátorságot, hogy mindig tudjunk határozott nemet mondani arra, amitől a Biblia óv minket.
Adjon az Úr erőt, hogy legyünk egyértelműek, hogy soha ne mossuk össze a rosszat a jóval senki kedvéért.
Adjon az Úr nekünk hit-stabilitást, hogy mindvégig meg tudjuk harcolni a hitnek szép és nemes harcát.
Adjon az Úr Szentlelke által kellő bölcsességet, hogy merjünk és tudjunk mindig helyes, okos, bölcs, Isten előtt kedves döntéseket hozni.
Kérjük, a mi áldott Istenünket, hogy tudjunk úgy élni és helytállni, hogy soha senki és semmi ne zavarhassa meg, ne zökkentsen ki, és ne blokkoljon minket, az Urral való szent és áldott kapcsolatunk ápolásában.

 

 

 

***

Gyülekezeti problémák megoldása Efezusban

3.

( VISSZAÉLÉSEK AZ ÚR JÉZUS NEVÉVEL )

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 11-17)

 

Micsoda zavar volt a fejekben Efezusban?

Pál apostol ottani szolgálatával kapcsolatban, az Ige beszámol Skéva főpap fiainak gyalázatos viselkedéséről. (Tudjuk, hogy egy másik főpapnak, Élinek a fiai is hasonló sötét alakok voltak: Hofni és Fineás.)

Arról számol be a Szentírás, hogy Efezusban sorra jelentek meg a lézengő, csavargó, semmirekellő önjelölt ördögüzők és végezték gyalázatos praktikáikat.
Skéva főpapnak hét fia is ilyen sötét módon művelte ezt a sötét mesterséget.
Ez az istentelen akció látványos megszégyenüléssel zárult.
Elképesztő volt már a tervük is, mivel az Úr Jézus nevét akarták felhasználni anélkül, hogy személyesen hittek volna benne. De nemcsak vissza akartak élni illetéktelenül a Jézus nevével, hanem jól jövedelmező haszonszerzésre is akarták használni.
Megállapíthatjuk, hogy az olcsó megélhetés reményében kísérleteztek, - NULLA sikerrel.
A zsidó ördögűzők látványosan csődöt mondtak.
Isten ítélete volt rajtuk. Az ördög rájuk támadt, leteperte őket és megsebesülve pánikszerűen menekültek el.

***

Testvérek, a szent evangélium, nem hétköznapi dolog.
A hozzá való viszonyulásunk sem lehet az.
Vagy tiszta, őszinte, szent indulattal viszonyulunk hozzá, vagy mi is életveszélyes játékot űzve csak kísérletezgetünk.
Az evangélium nem játék! Ne próbáljon meg senki visszaélni az Úr Jézus nevével.
Csak akkor vegye a szájára, ha tisztességesen akar róla beszélni.
Aki Istent kísérti, annak még soha nem lett jó vége.
Erre számtalan példát lehetne hozni a történelemből.
Gondoljuk csak a diktátorok működésére, földi életére:  hitványságaikra, istentelen kegyetlenkedéseikre,
de szörnyű végükre is,  - halálukra, emlékezetükre, történelmi megítélésükre.
Kivétel nélkül mindannyian úgy végezték, ahogy a Malakiás próféta könyve 2. fejezetének 2-3. versében van megírva.
Aki Istennel szembe megy, az megítéltetik, könnyűnek találtatik és a történelem szemétdombjára kerül.

***

Fontos üzenet számunkra!  Nemcsak emlegeti kell tudni az Úr Jézus Krisztus szent nevét, hanem közvetlen, személyes kapcsolatban kell vele lenni.

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."  (Apostolok cselekedetei 4,12)

Nincs más erő, csak az Úr Jézusé, amely által a sötétség ereje és hatalma legyőzhető.

Mi is csak Ővele és Őáltala győzhetünk. Mert Ő a halálon is győztes Király!

Ezért mondja nekünk az Ige: „Vegyétek fel a hitnek pajzsát, és a Lélek kardját!"

***

Skéva fiainak kudarca, csúfos bukása, látványos megszégyenülése, elrettentő példa volt Efezusban.
Gyorsan közismertté vált. Sokakat elgondolkodtatott.
Félelem szállta meg őket, és az Úr Jézus nevét kezdték el magasztalni.
„Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét." Apostolok cselekedetei 19,17)
Nemcsak magasztalták az Úr nevét, de cselekedtek is. A tettek mezejére léptek.
Belátták, hogy minden, ami sötét, mágikus, misztikus, az a SZEMÉTRE VALÓ. Azonnal elkezdték kidobni istentelen tárgyaikat, dolgaikat.
Az Úr elvárja, hogy mi is tegyük meg a tőlünk telhetőt! Mi is sürgősen rendezzük életünket. Azonnal váljunk meg mindattól, ami megzavarhatja, megronthatja, megmérgezheti az Úrral való áldott, szent, meghitt, szoros és élő kapcsolatunkat.

***

 

***

Gyülekezeti problémák megoldása Efezusban

2.

( AZ EREKLYETISZTELET VESZÉLYES )

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 8-12)

 

Micsoda zavar volt a fejekben Efezusban?
Pál apostol ottani szolgálatával kapcsolatban, az Ige csodálatos gyógyulásokról is beszámol.
Világos, hogy a gyógyulások forrása Isten, nem pedig az apostol. „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által." (Apostolok Cselekedetei 19, 11)
Isten hatalmas módon volt jelen és a meggyőző jelek hitelesítették, igazolták Pál apostol szolgálatát.
Ezzel egyidőben sorra jelentek meg a gyógyítási hamisítványok, az utánzások, a hitvány másolatok.
Ebben a fejezetben, több ponton is beszámolót hallunk egészen szélsőséges, szinte bizarr babonás szokásokról. Furcsán hangzik, amikor arról hallottunk, hogy különböző tárgyakhoz milyen hiedelmek kötődtek. (Pál apostol kendői, kötényei.)
Teljesen egyértelmű, hogy nem Pál apostol használati tárgyainak, ruhadarabjainak volt varázserejük, hanem a pogányoknak volt merész KÉPZELŐEREJÜK.

 

Az ereklyetisztelők, és relikviaimádók ma is erre az igére alapoznak. Pedig súlyosan tévednek.

Tudjuk, hogy az ereklyék vallásos tisztelete nagy jelentőséggel bírt  a szentek kultusza  kialakulásában.

Katolikus rituális törvény, hogy minden oltár kövében, valamely szent ereklyének kell lenni.

Már a korai pápaság kezdetétől alapkövetelmény volt, hogy minden oltár - lett légyen az kápolnában vagy templomban - magába foglaljon valamilyen ereklyét is. A legtöbb esetben természetesen nem egy teljes testereklyéről van szó, hanem annak csupán egy-egy részéről. A relikviák közé sorolják a csodatévő képeket is.

Kálvin János írja magyarázatában: „Ízetlen a pápisták gyakorlata, akik a relikviák tiszteletére hívnak fel, hogy azokat csókolgassák a hódoló emberek, mint ahogy a pápaságban Szent Ferenc saruját és nadrágját,  Szent Róza övét, Szent Margit fésűjét és hasonló kacatokat imádnak."

Mi reformátusok a bálványok közé soroljuk, a szerencsehozó tárgyak, amulettek, kabalák, szobrocskák, zarándok utakon vásárolt csodatárgyak, ereklyék, szentek szobrainak, szentképeknek sokaságát, melyektől az emberek csodákat, gyógyulást, segítséget várnak.

Sajnos a sok babonás vallásos misztika, így az ereklyekultusz a mai napig igencsak virágzik, mondhatni burjánzik. Óvakodjunk tőle!

Teljesen világos, hogy Pál apostol nem küldött magáról semmiféle ruhadarabokat, tárgyakat SENKINEK, SEHOVA. A szövegből kiderül, hogy nem ő találta ki, nem ő kezdeményezte, nem ő szorgalmazta, nem ő küldte. És a nevét sem adta hozzá! Ő nem tett ilyet. NEM TÁPLÁLTA A BABONASÁGOT, A VALLÁSOS MISZTIKÁT SOHA.

Mindezeket a hiedelmeket egyértelműen a hitetlenek, a babonás pogányok találták ki. Ezt a tévelygést ők táplálták, ők népszerűsítették és ők vitték be a köztudatba. Mindig is voltak erre kapható emberek.
Ezek a babonás elképzelések, azóta sem haltak ki. Az ereklyetisztelet, úgy tűnik, hogy KIÍRTHATATLAN.
A Második Helvét Hitvallás 5. fejezete többek között a szentek ereklyéiről szól:
„Nem hisszük, hogy a szentek ereklyéit imádnunk vagy tisztelnünk kellene.  Elődeink a legnemesebb ereklyéiknek, az ősök erényeit, tanítását és hitét tartották!
Tiszta hit nélkül az ember, minden tévelygésre, minden rosszra hajlamos és képes!
E tekintetben is sziklaszilárd és változatlan a református álláspont.
Nem hiszünk az ereklyék varázserejében SOHA!

 

***

 

***

Gyülekezeti problémák megoldása Efezusban

1.

( AKIK MEGREKEDTEK A HIT ÚTJÁN )

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 1-7)

Pál apostol megérkezett Efezusba és ott is éles szemmel járt-kelt. Ott találkozott 12 olyan férfival, akik ugyan hívőknek tartották magukat, de mint kiderült, csak a János keresztségét ismerték.

Ők még nagyon az út elején jártak, lelkileg kezdők voltak. Még nem kaptak tanítást Isten Szentlélekről,  nem ismerték tisztán sem az Úr Jézus Krisztus élő evangéliumát, sem a Krisztus nevében való keresztséget.

Pál apostol azonnal észlelte a súlyos hiányosságokat, a keresztyén tanítás alapjainak hiányát, a téves hitismeretet, melyről kiderült, hogy csupán üres lelkesedés, fellángolás volt.

Világosan látszott, hogy mind a 12-en csak félútig értek és lelki zsákutcába jutottak.

Láthatjuk, hogy a vallásos külsőség, még nem minden. Határozottan megállapítható, hogy csak felszínes, felületes volt a hitük. Gyakorlatilag ez helyben járás volt, mivel megrekedtek és lelki parkolópályára kerültek.

***

Krisztus nélkül, az Ő szent jelenléte nélkül, Isten Lelke nélkül ugyan meddig is juthat az ember?
Csak a látszatig. A latinban így fogalmazták ezt meg. NON VIDERI SED ESSE = Nem látszani kell, hanem lenni! A látszat önbecsapás és mások SÚLYOS félrevezetése, megtévesztése.
Ami nem alapos, ami nem komoly, az nem értékes, nem is tiszta és nem működőképes.
„Nem látszani, hanem lenni kell." Nekünk azzá kell lenni, ami a VALÓSÁG.
Azzá kell lenni, ami valóban -VALÓDI: Eredeti, KRISZTUSI!

***

Komoly problémájuk volt. Hiányos volt az hitismeretük, egyszerűen nem voltak képben.
Nem ismerték az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, nem élt bennük az Ige.
Nem szentelték életüket Istennek, így nem élhetett bennük Krisztus.
Nem mondhatták el, hogy Isten országa bennük van, csupán hallottak róla.
Nem vallhatták, hogy ők a Szentlélek templomai, mivel valójában nem is voltak azok.
Csak szimpla átlag-vallásosak voltak, tiszta, meggyőződéses hit nélkül. Ez volt a probléma!
Csak a János keresztségét ismerték. Ők még a Pünkösd előtti tanítványság szintjén álltak.

***

„Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." (Apostolok Cselekedetei 19, 4)

Isten hűséges eszköze Pál apostol éppen időben érkezett. Ő lendítette ki őket, ebből az elesett, lelkileg meddő, alvó állapotból. Kész volt segíteni, világosan látta, hogy mi a probléma, de tudta azt is, hogy mi a megoldás.

Rendezte, amit hívő emberként rendezni lehetett: tiszta vizet kellett önteni a pohárba, tiszta információ kellett a szívekbe, hogy minden helyes irányba változzon. Kellett ez a külső beavatkozás, a helyes és egészséges tanítás, az a szent impulzus, amely egyértelműen Krisztusra mutat. Elmagyarázta nekik, hogy Keresztelő János, Krisztusra mutatott, amikor kijelentette, hogy az Úr Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.

***

Pál apostol egyértelművé tette, hogy kit szolgál, amikor fölmagasztalta mindenek fölé az Úr Jézus Krisztus szent nevét. Nemcsak fölvilágosította ezeket az embereket, hanem közösséget vállalva velük, kézrátétellel áldást is kért életükre. Isten igazolta Pál apostol erőfeszítéseit, odaadó munkáját, tanítását, hűséges szolgálatát és áldást adott ezekre a tanítványokra. Ez hatalmas erővel hatott és mindent meghatározott.

A tanítást egyértelműen elfogadták és engedelmeskedtek. Megkeresztelkedtek, megteltek Szentlélekkel, és azonnal megtörtént a változás. Isten egyértelmű jelekkel is igazolta szent jelenlétét.

Feltűnő, hogy minden szép csöndben történt, fegyelmezetten, kiszámíthatóan és rendben történt. Nem volt ebben semmi önkívületi rajongás, vagy ködös misztika. Nem érthetetlenül beszéltek, nem új kijelentéseket prófétáltak. Nem botránkoztattak meg senkit, de jelek lettek a pogányok számára.  Minden Isten dicsőségére történt, éppen úgy, mint Pünkösdkor.

***

Az eredmény az lett, hogy Isten Lelke elkezdte áldott munkáját bennük. Az anyaszentegyház 12 új, elhívott, igazi hívő taggal bővült. Többé nem voltak némák, hanem megszólaltak, úgy ahogy addig nem tudtak: „Szólták Isten nagyságos dolgait." Az egyház igehírdetőkkel gyarapodott, hisz kapták a prófétaság Lelkét is.
Láthatjuk, hogy a Krisztus helyes ismerete nélkül, hűséges követése és a kereszt hordozása nélkül: a vallásosság csupánk üres látszat, csak állóvíz, csak képmutató színjáték, és ez így ítéletes!
Megreked a fejlődésben és zátonyra fut minden, annak vége pedig hajótörés, összeomlás, katasztrófa.   Nehogy ilyen legyen a mi hitéletünk.

***

 

 

 

 

***

***



Gyülekezeti problémák megoldása Korinthusban

2.

(TISZTÁTALANSÁG, ERKÖLCSI FERTŐ)

(Olvasmány: 1Korinthus 5, 1-2 )

Annak idején Korinthus hírhedt, bűnökkel fertőzött, kicsapongó, erkölcsileg a legzűlöttebb hely volt.
A romlás melegágya volt, ahol undorító szexuális szokások, elképesztő erkölcsi fertő uralkodott.
Tudjuk, hogy a Krisztus evangéliuma ebben a sötét világban világosságot gyújt és gátat szab a bűn áradásának.
Mégis a korinthusi gyülekezetben is voltak hitben komolytalanok, akik nem akartak megváltozni. Ötvözni próbálták a hitet a gonosz szokásokkal.

„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett.  (1Korinthus 5, 1-2 )

 

Pál apostol, mint Isten követe igyekezett nemcsak nevén nevezni a bűnt, hanem orvosolni is a problémákat és megbüntetni a felelősöket. Szinte lelki tűzoltást végez, mert nem léptek fel a nyilvánvaló bűnnel szemben, sőt megtűrték azt.

 

Nemcsak a korinthusi gyülekezet mutat ilyen elszomorító, sőt elképesztő, felháborító képet.
Sajnos szomorúan tapasztaljuk, hogy ez a korinthusi probléma, ma már mindenütt az egész földön jelen van.
Az a helyzet, hogy egyre mélyebbre süllyed az emberiség a maga ásta erkölcstelenség vermében. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a testiség, a paráznaság, a pornográfia elárasztotta világunkat, és szinte minden forrásból árad ránk a szenny. Korunk embere (kevés kivétellel) annyira fertőzött már, hogy a szabad szexualitást tartja természetesnek!  Sajnos, itt is a sátán nyílt vadászterületével állunk szemben, aki alattomosan felhasználva az irodalom, a film, az internet világát, az emberiség túlnyomó részét már szerencsétlen koldussá tette.

 

Jó tudnunk, hogy a „Ne paráználkodj!" parancsolat sincs felfüggesztve, és nem is lesz soha! Az Úr Jézus több helyen is komolyan rávilágít a paráznaság bűnére. „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." Máté 5,28

Pál apostol kemény fellépésének, szolgálatának meg lett az eredménye, volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok.
A gyülekezet felelős vezetői elfogadták az apostoli intést, belátták és beismerték tévedésüket, és cselekedtek is. Bűnbánatot tartottak, megbánták és megtagadták bűneiket és helyreállították a szép rendet maguk között.

Nekik írja az apostol, hogy Krisztus követője nem élhet akárhogy, hisz a SZENTLÉLEK TEMPLOMA lett. „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek?" (1Korinthus 6,19)

A templomról tudjuk, hogy az Isten jelenlétének, az igehirdetés helye, az imádság háza. Jellemzője a tisztaság, a szentség, az áhítat. A korinthusiaknak ezután tudniuk kellett, hogy Isten a hívő embert templomnak tervezte, hisz azért adta egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, hogy Ő lehessen életük alapja és Ura.

A mi életünk is csak attól lehet a Szentlélek templomává, Isten lakóhelyévé, ha őszintén befogadjuk Őt a szívünkbe.
Tudjuk, hogy amit az Úr, Lelke által megtisztított és megszentelt, az már TISZTA, és többé nem vágyik vissza a tisztátalanságba!
Aki valóban a Szentlélek temploma lett, attól kezdve élete igehirdetéssé is válik, mert az Úr Igéjét szólja a szája és hirdeti az élete. Ugyanakkor ott van a hálaáldozat is a szívében, a Krisztustól kapott szabadságért a bűnbocsánatért!
Akinek az élete Istennek szentelt hely, a tisztaság és az áhítat helye lett, az becsülje meg ezt a kegyelmet, őrizze meg tisztán és ne rombolja tovább Isten drága ajándékát, se szenvedéllyel, se tékozlással,- semmivel!

(Kálvin János mondta: „Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk.")

 

***

 

Gyülekezeti problémák megoldása Korinthusban

1.

( MEGOSZTOTTSÁG, SZÉTHÚZÁS, VISZÁLYKODÁS, PÁRTOSKODÁS, IRIGYSÉG, SZAKADÁS )

(Olvasmány: (1Korinthus 1, 11-13  és 3, 3-7)

Miután Pál apostol elhagyta Korinthust, de lélekben nem szakadt el tőlük. Ott maradt a szíve!

A korinthusi frissen alakult gyülekezetben voltak problémák bőven. Erről szól az apostol leveleiben. Ő tisztában volt a gyülekezeti nehézségekkel, az ottani legkomolyabb problémával is, amikor kiderül, hogy a gyülekezetben méltatlan: MEGOSZTOTTSÁG, SZÉTHÚZÁS, VISZÁLYKODÁS, PÁRTOSKODÁS, IRÍGYSÉG, SZAKADÁS van.

Hogy történhetett meg ez? Úgy, hogy levették szemüket az Úr Jézusról és csak az emberekre néztek. Az igehirdető személye, tehetsége, tudása, egyénisége fontosabb lett számukra. Nyilvánvalóan nem Apollós okozott zavart, feszültséget, pártoskodást a gyülekezetben, hanem az ottani komolytalan hívők, akik saját maguknak kerestek tanítókat.

1 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. 13 Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (1Kor 1, 11-13)

3 „..még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: „Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 6 Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3, 3-7)

 

Világos, hogy Krisztus dicsőségét soha senki nem homályosíthatja el.  Se Pál apostol, se Kéfás, se Apollós, se Akvila, se Priszcilla, se Szilás, se Timótheus, se Barnabás, se Lukács, SENKI SOHA.
Mert az egyházban csak szolgák vannak, nincsenek pótolhatatlanok személyek, tekintélyek.
Itt csak az egyház Ura, az Úr Jézus Krisztus PÓTOLHATATLAN.
Mi mind elmegyünk, de Ő MARAD! „Az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszédei, soha!"
Érthető, hogy a problémát azonnal orvosolni kellett. Pontosan ezt tette Pál apostol a nekik küldött leveleiben.
Ő gyorsan,határozottan és keményen helyretette a dolgokat.
Ebben az értelemben Pál apostol tökéletesen elvégezte az Úrtól ráruházott feladatott, a BÉKÉLTETÉS szolgálatát. Ő a békesség helyes útján lépett fel, azonnal tollat ragad és cselekszik.

Abban az éles helyzetben úgy lép fel, ahogy az hívő embertől elvárható: mint a béke embere, mint a BÉKESSÉG követe: lecsendesít, helyre tesz, leállítja a hangoskodó zavartkeltőket, elnémítja az acsarkodókat, kiveszi a fegyvert a hangadók kezéből.

Ő, mint Isten követe igyekezett tökéletesen elvégezni a békéltetés szolgálatát, mivel Ő nemcsak ismeri a Békesség Fejedelmét, az Úr Jézus Krisztust, hanem szereti, követi és azt teszi, amit Tőle hallott és tanult.
Pál apostol, engedelmesen szolgálta és helyesen képviselte a Megváltót! Meg is lett az eredménye.
Volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok és helyreállt a jó rend.
MIÉRT? Mert a gyülekezet tagjai a biblikus tanácsot megértették, elfogadták, és belátták és beismerték tévedésüket. Bűnbánatot tartottak és megbánták bűneiket és megbékültek. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak." (Máté 5,9)

Mi is ebben a feszült és zaklatott világban, minden körülmények között a biblikus vezettetést válasszuk, azt kövesük, aszerint éljünk, hogy lehessünk mi is a békesség követei, ott ahol élünk. Isten áldott Igéje így bátorít minket: „Kövessétek mindenki irányában a BÉKESSÉGET és a SZENTSÉGET, amely nélkül senki sem látja meg az Urat."(Zsidók 12,14)

 

Trencsényi László
református lelkipásztor

***