Ami katolikus...

***

„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk. A pluralizmus, tolerancia, a hamis ökumenizmus hamis jelszavai (egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk stb.) sokakat megtévesztenek.
Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk, azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget."
(Cseri Kálmán)

***

A PÁPAI ÁLLAM

A Római Katolikus egyházi állam 754-ben keletkezett, amikor Pippin a Quierzy-szerződéssel a pápát saját világi területtel ajándékozta meg.

II. István pápa és Pippin, frank király megkötötték a Quierzy-szerződést. Amikor István pápa 754-ben segítségre szorult, nem a bizánci császárhoz fordult segítségért, hanem a germán-frank Pippinhez!  A szerződés tartalma az volt, hogy a frank király a pápának katonai segítséget ígér, a pápa viszont a királyt ünnepélyesen beiktatja; a pápa saját világi területet is kapott: Rómát és környékét Pippin ‘‘szent Péternek” adományozta (patrimonium Petrí).

Ez utóbbi kikötés azért érdekes pontja a szerződésnek, mert ez a terület nem is volt a frankoké, s ezért nekik többszöri hadjáratot kellett indítaniuk, hogy a területet meghódítsák a pápának.

Valószínű, hogy a pápa hivatkozott

az ún. Donatio Constantini-re,

amely a világ egyik LEGHÍRHEDTEBB KOHOLMÁNYA.

Az egész későbbi egyházjogi és egyházpolitikai fejlődést végzetesen befolyásolta, mert hamisított voltát csak a XV. században, a humanista Laurentius Valla derítette ki.

Ennek tartalma az, hogy Nagy Constantinus császár I. Sylvester pápának ajándékozza az egyházi főségen kívül a lateráni császári palotát, Róma városát és egyéb jelentős területeket, mert I. Sylvester megtérítette és a bélpoklosságból a keresztelés által meggyógyította.
A király majdnem papi minőséget nyert és a királyság sákramentomi tisztséget jelentett; a pápa viszont földbirtokos lett. így az egy birodalomnak két feje lett; a két vezetőnek szüksége volt egymásra: a császárnak kellett a vallásos tekintély, a pápának pedig a földi hatalom.

Ettől kezdve elválaszthatatlan lett egymástól a Frank Birodalomban az egyházi-pápai hatalom és a világi hatalom. A birodalom magát tekintette a Római Birodalom utódjának és az egyetemes keresztyénség képviselőjének...

I. (Nagy) Ottó császár 962-ben még nagyobbá tette az egyházi államot.
1809-ben Napóleon megszüntette azt. de 1814-ben újra létrejött, míg 1870-ben véglegesen meg nem szűnt és be nem tagolódott a kialakuló olasz államba.

A pápa ezért nem ismerte el az új Olaszországot és meg is tiltotta a túlnyomó többségükben katolikus olaszoknak, hogy foglalkozzanak a politikával.

1929-ben Mussolini 4 milliárd líráért visszaállította az egyházi államot, a Vatikánt a lateráni szerződések értelmében, amely kb. 1000 lakosával és 0,44 km2 nagyságú területével a világ legkisebb országa, s ahol természetesen a pápa az abszolút egyeduralkodó...

XI. Pius pápa (1922 -1939) idején Nyugat-Európában fasiszta államok keletkeztek, amelyeknek vezetőit a római katolikus egyházban keresztelték meg, így:
az olasz Mussolinit, a
német Hitlert,
és a spanyol Francot is.

Pius több állammal konkordátumot kötött (ezért lett a csúfneve a „konkordátum pápa” ). Ezen az úton próbálta a római katolikus egyház szabadságát biztosítani a különböző diktatórikus államokban. Ehhez messze menő kompromisszumokat is kötött, amelyért sokan keményen kritizálták. Különösen botrányos volt, amikor Mussolini 1936-37-ben meghódította Etiópiát, s a pápa szerint ez a lépés egyrészt „misszió” volt, másrészt pedig állította, hogy Mussolini ezzel a háborúval a világbékét akarta elősegíteni. De végül Mussolini volt az, aki az egyházi államot visszaállította!

...

A Római Katolikus Egyház teológiailag a skolasztikához, kegyességben pedig a XIX. századi romantikus restaurációhoz igazodik.

A jellegzetes az egyház tradíciója és a pápaság kontinuitása.

Feltűnő, hogy a reformációnak a “sola scriptura” volt a jelszava: felszámolta azokat a tanításokat és egyházi hagyományokat, amelyek nincsenek a Bibliában.

A római katolikus egyház azonban a Biblia mellett még mindig az óegyházi gyakorlatra és hagyományra hivatkozott. A Trienti Zsinat hivatalosan is kimondta, hogy a Biblia mellett “a szóbeli apostoli tradíció” is a tanítás “forrásának'’ számít. Hogy mit értettek az apostoli hagyományon, az nem volt egyértelmű. A XIX - XX. században a római katolikus egyház három új dogmát fogalmazott meg, amely sem a Bibliában, sem az óegyházi tradícióban nem található:

Mária szeplőtelen fogantatása (1854);
a pápa csalhatatlansága (1870)
és Mária mennybemenetele (1950).

A római katolikus egyház ezzel megtörte azt a folyamatosságot, amelyre a protestánsokkal szemben mindig hivatkozott. A Biblia, a tanítás és a hagyomány helyett az egyház aktuális véleménye vette át a döntő szerepet.

Az új katolikus kegyesség babonasággal és rajongással párosult.
A jezsuiták Mária-tiszteletre buzdítottak, 
az egyház pedig arra ösztökélte híveit, hogy imádják a mise jegyeit (hiszen ezek a transsubstantiatio tana szerint átváltoznak Krisztus testévé és vérévé; így a jegyekben magát Krisztust lehet imádni).

...

A II. Vatikáni Zsinat aláhúzta és megerősítette azt a tanítást, amely messzemenő párhuzamot látunk Mária és Krisztus között:
• Krisztus szent fogantatása és születése és Mária szeplőtelen fogantatása;
• Krisztus ártatlan élete és a Máriáé;
• Krisztus a fájdalmak férfia, Mária a fájdalmak anyja;
• Krisztus áldozatul adta életét az övéiért, Mária szeretetteljesen megengedte ezt az áldozatot;
• Krisztus legyőzte a halált és ezért feltámadásában megdicsőült; Mária harca szent testének
megdicsőítésével koronáztatott meg;
• Krisztus a királyok Királya, Övé minden hatalom mennyen és földön; Mária lett a menny és a
föld királynője;
• Krisztus folytatja munkáját mint Közbenjáró az Atyánál; Mária is folytatja üdvszerző munkáját
a mennyben;
• Krisztus a mi Pártfogónk az Atyánál; Máriát is imádják mint pártfogót!
A Mária-tisztelet a római katolikus egyházban 1987-1988-ban érte el újabb csúcspontját, amikor II. János Pál pápa ismét meghirdette a  Mária-évet. Mária - Jézus mellett - a legtökéletesebb példája eljövendő megszabadulásunknak, amely az egész kozmoszra is vonatkozik. Szerinte a Máriatisztelet elősegítheti a szétválasztott keresztyénség összegyűjtését.

Reformátori szempontból éppen a Mária-tisztelet az egyik legnagyobb gátja a Róma és a reformáció népe közötti közeledésnek.
Hiába állítja a római katolikus egyház, hogy Mária teremtmény maradt, mert ahogy valaki
mondta, “itt a teremtmény istenítéséről”, a “humanitas glorifikálásáról” van szó!

(Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet)

...

Csak a katolikus Bibliában szereplő apokrif könyvekről.

Egyes ókori egyházatyák, köztük Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakozott az apokrif iratok ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így a katolikus bibliákban a mai napig megtalálhatóak a következő apokrif könyvek:

- Bölcsesség Könyve (Salamon bölcsessége)
- Jézus, Sirák fia könyve (Ecclesiasticus)
- Tóbiás Könyve
- Judit Könyve
- Báruk Könyve
- I. Makkabeus Könyve
- II. Makkabeus Könyve

A katolikus Bibliákban megtalálhatók még az "apokrif betoldások, kiegészítések" is:
- Eszter 10:4 - 16:24
- Dániel 3:24-90 (Azáriás imája, a három ifjú éneke)
- Dániel 13. fejezet (Zsuzsanna és a vének)
- Dániel 14. fejezet (Bél és a sárkány)

 

Isten Igéje így ítéli el a bibliahamisítókat:

"Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben." Jelenések 22, 18-19

***

C.H. Spurgeon véleménye a katolikus tanokról.

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni.

Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.

A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.

(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

***

„Róma nem akar okulni, javulni, képtelen arra, hogy megveszett; keresztyénellenes mivoltából kivetkőzzek; így teljesült be rajta, amit anyjáról, a régi Babilonról megmondottak: (Jeremiás 51,9) „Gyógyítottuk Babilont, ámde meg nem gyógyult, hadd menjen hát a maga útján." (Luther Márton)

 

Luther Márton a római egyházról
“Mivel a pápista egyház nemcsak megveti Krisztus parancsát, hanem még a népet is arra kényszeríti, hogy azt figyelmen kívül hagyja és az ellen cselekedjék, bizonyos, hogy nem Krisztus egyháza, hanem a Sátán zsinagógája, amely előírja a bűnt és megtiltja az igazságot. Ebből világosan és vitathatatlanul következik, hogy az Antikrisztus utálatosságának és az ördög őrjöngő paráznájának kell lennie”.
“De akkor mégis miféle egyház a pápa egyháza? Egy bizonytalan, ingadozó és tántorgó egyház. Sőt, egy csalárd, hazug, kételkedő és hitetlen, Isten Igéje nélküli egyház. Mert a pápa a rossz kulcsaival arra tanítja egyházát, hogy kételkedjen és bizonytalanságban legyen. Ha ez egy ingadozó egyház, akkor nem lehet a hit egyháza, mert ez utóbbi kősziklán van felépítve, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat (Mt 16,18). Ha viszont nem a hit egyháza, akkor nem is keresztény egyház, hanem egy kereszténytelen, anti-keresztény és hitetlen egyháznak kell lennie, amely csak lerombolja és tönkreteszi az igaz, szent, keresztény egyházat.”

…
„Róma hatalmas tévedésben van. Elszakadt az igaz egyháztól, mert Isten igéjét és Jézus Krisztus elutasította. Egyedül Krisztus (solus Christi) lehet az egyház alapja (unicum fundamentum).… A pápisták megcsonkították Krisztust, így elpártoltak Krisztustól.
Amikor Róma megcsonkította Krisztust, akkor Krisztus értünk történő egyetlen közbenjárását tagadta meg…  El kellett hagyni a Római Egyházat, hogy Krisztushoz közeledjünk.”
(Kálvin János)

***

 

Io non so lettere [...szo...] - 'Nem tudok olvasni'. Olasz szállóige. Egy anekdota szerint Michelangelo, amikor szobrot készített II. Gyuláról, megkérdezte a pápát, hogy könyvvel a kezében ábrázolja-e õt. A pápa tréfásan így felelt: „Adj csak egy tõrt a kezembe, fiam, nem értek én a betûhöz".

 

Qui mange du pape, en meurt [ki manzsdü pap an mõr] - 'Aki a pápától eszik, belehal'. Régi, XV. századi francia mondás, amely arra céloz, hogy VI. Sándor, a hírhedt Borgia pápa udvarában igen gyakori volt a mérgezéses halál.

 

 

***

Az alábbi táblázatból egyértelműen látszik, hogy a katolikus egyház dogmái, mennyire eltérnek a bibliai, és apostoli kor tanításaitól, és hitbeli gyakorlatától. (Némelyik dátum megközelítő pontosságú.) A jelen lista nem tartalmazza az összes katolikus eretnekséget.

Kr.u. 300

Imádság a holtakért. Jézus sohasem tanította apostolait halottakhoz szóló imákra.

310

Egyesek megkezdik a keresztjelölést. Az apostolok nem ismerték a keresztjelölést, Nagy Konstantin császár idejében terjedt el, főleg a császár befolyására.

320

Viaszgyertyák használata az Istentisztelet folyamán.

375

Az angyalok és halott szentek tisztelete és képek használata. Ezek gyakorlata az ősegyházban tilos volt, és legkomolyabb bűnt jelentették. Erről még több görög apologéta is bizonyságot tettek.

394

Elfogadták a misét és a papi ünneplést.

Az apostolok sohasem miséztek, és nem volt papi ünneplés, és nem volt papi rend sem.

431

Mária imádásának kezdete és az „Isten anyja" kifejezés első használata az efézusi zsinaton.

Mária csak a Jézus emberi voltának volt az anyja, mert Isten fiát már a teremtés előtt szerezte az Atya, és az emberek megváltásáért született emberi testben a Szentlélek által. Tehát nem Mária volt az „Isten anyja"

500

A római püspökök elkezdenek császári külsőségeknek megfelelően öltözködni, és élni.

A római császárság külsőségeit veszi fel a pápaság.

526

Az utolsó kenet.

A betegek olajjal való megkenését a gyógyulás érdekében eretnek módon megváltoztatták.

593

Nagy Gregorián először állítja fel a purgatórium doktrínáját.

Jézus sem az apostolok nem tanítottak purgatóriumról. Nincs közbenső hely a halottaknak, ez csak anyagi, és szellemi befolyás növelésére lett kitalálva.

600

Imádságokat kezdenek felállítani Máriához, a halott szentekhez és angyalokhoz.

610

Először választanak pápát III. Bonifác személyében.

Amúgy a katolikus egyházban az elsőPontifex Maximus Nagy Konstantin volt.

650

Az első ünnepségek, Szűz Mária tiszteletére.

Az Atya, és Jézus imádatát egyre jobban kisebbíti a Mária imádata.

709

Bevezetik a pápai lábcsókot. Péter apostol még Kornélius leborulását sem fogadta el.

750

Kezdetét veszi a pápa világi hatalomra juttatása.

Katolikus egyház már politikai, és világi, gazdasági hatalom annak minden jellemzőjével.

788

Hódolat Máriának és az elhalálozott szenteknek; keresztek, szobrok, ereklyék tiszteletének. (imádat)

850

A víz felszentelése sóval és papi áldással (szenteltvíz) Az apostolok nem ismertek szentelt vízet.

890

Józsefnek  tiszteletadás. (József imádatának kezdete)

965

Bevezetik a harangavatást. (szentelést)

995

Kezdetét veszi az elhalálozottak szentté avatása, kanonizálása először V. János pápa által.

998

A nagypénteki böjt kötelezővé tétele.

1090

A rózsafüzér bevezetése. (Hinduk példájára! Péter a remete vezette be.)

1097

A papság kötelező cölibátusának elrendelése. (A papság erkölcsi bűneinek további növekedése)

1100

Bevezetik a miseáldozatot. Ettől fogva van csak áldozás.

1184

Az eretnekek inkvizícióját a Veronai Zsinat vezette be. A katolikus egyház egyik leggonoszabb, és legsötétebb tette. kb. 30-50 millió áldozata volt több kontinensen.

1190

Bűnbocsánati papírok pénzért való árulása.

Ez ma is működik csak éppen pénzért való misézés formájában.

1200

Úrvacsoránál helyettesítik kenyeret az ostyával.

1215

Az átlényegülés dogmáját  II. Inocent pápa vezette be.

Jézust minden mise során a katolikus pap fizikailag újból, és újból megáldozza. Pedig Jézus egyetlen áldozatával tökéletessé tette a megszentelteket, így nincs többé szükség áldozásra. Főleg nem egy átváltoztatásos szertartásra.

1215

Legalább évente egyszer papnak való kötelező gyónás.

1215

A 4. laterális zsinat hivatalosította és léptette érvénybe az inkvizíciót.

1220

Bevezetik az ostyaimádását.

„Szentségimádás" Azzal, hogy egy ostyát imádnak, teljes egészében bálványimádás.

1227

A harangozás jelzi, hogy a pap végrehajtotta az átváltozatást a miseáldozat során.

1229

Megtilttatik a laikusoktól (nem papi, szerzetesi rend) a Biblia olvasása.

A tiltás oka az volt, hogy nehogy az emberek megismerjék az igazságot, és felismerjék a katolikus egyház óriási eretnekségeit.

1245

A bíborosok piros kalapot kezdenek hordani.

1251

Stock Simon Angliában kitalálja a skapulárét.

1264

Bevezetik az ún. úrnapját.

1410

A kehely megtilttatik a hívektől.

Az Úr Jézus parancsa szerint az úrvacsora a kenyér, és a bor vételéből áll.

1439

Kihirdetik a tisztítótűzről (purgatórumról) szóló dogmát.

1545

A tradíciókat egyenlő tekintéllyé nyilvánítják a bibliával a Tridenti Zsinaton.

De valójában a Szentírás Isteni kijelentései fölé emelik az ezzel ellentétes eretnek dogmáikat, és hagyományaikat.

1546

Apokrif könyveket hozzácsatolják a saját bibliájukhoz.

Holott a korai egyházi tekintélyek ezeket sosem szentesítették.

1854

IX. Pius pápa kijelenti Mária makulátlan szűzi fogantatását.

Pedig Mária nem a Szent Lélektől fogantatott, így nem lehetett makulátlan (eredendő bűntől mentes), amit igazol a Biblia is.

1862

IX. Pius elítél minden olyan tudományos felfedezést, amit a római egyház nem hagy jóvá. (Jordano Brúnó, Galliei stb.)

1870

Az I. Vatikáni Zsinat kijelenti a pápa csalhatatlanságát hitbeli és erkölcsi dolgokban. A pápai csalatkozhatatlanság dogmája – a pápa határozatai nem az egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukban megmásíthatatlanok.

A Szent Biblia szerint egyedül Isten csalatkozhatatlan és tévedhetetlen. Ez a tétel, hogy a pápa tévedhetetlenek tartja magát, csak tovább növeli bűnei számát.

 

1925

Szűz Mária testi jelenléte a mennyben.

A Bibliában nyoma nincs annak, hogy Mária testben elragadtatott volna.

 

1929. febr. 11.

Lateráni szerzıdés: Olaszország (Mussolini) elismerte a pápa szuverenitását Vatikánváros felett. Ezzel restaurálták  a másfél négyzetkilóméter kiterjedéső Egyházi Államot.

 

1930

XI. Pius pápa kiátkozza a nyilvános iskolákat.

 

1930

XI. Pius pápa megerősíti Mária doktrínáját. „Isten anyjaként"

A teológiai eretnekséget megerősíteni, az további eretnekséget jelent.

 

1933

A Vatikánnak Hitler birodalmi konkordátumot kötött.

 

1950

XII. Pius beiktatja Szűz Mária mennybemenetelét dogmaként.

 

1965

VI. Pál pápa Máriát az egyház anyjává teszi.

Krisztus egyházának nincs anyja, hanem csak Atyja van, és a feje a Krisztus és nem a római pápa.

 

1996

II. János Pál pápa kijelenti: az evolúció tanának elfogadása nem ellenkezik a keresztény hittel.

 

1999

Közös nyilatkozat elfogadása Augsburgban a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség részéről. Ebben alkut kötöttek a megigazulás kérdésében és visszavonták az egymást
elítélő korábbi nyilatkozatokat.

 

2000

Megjelenik a katolikus hittani kongregáció „Domini Iesus” nyilatkozata. Ebben kijelentik, hogy Krisztusnak továbbra is csak egyetlen egyháza van, s ez a katolikus egyház. (A protestánsok, csak elszakadt testvérek lehetnek és nem egyház.)

...

A történelmi tényekből látható, hogy a katolikus egyház nem pozitív irányba halad, hanem egyre inkább eltávolodik a tiszta biblikus hittől és egyre inkább elmerül a tévelyegés útján.

***

 

Állásfoglalás a debreceni pápalátogatásról

1991.05.01.

ÁLLÁSFOGLALÁS

 

A PÁPA DEBRECEN-NAGYTEMPLOMI SZOLGÁLATÁVAL KAPCSOLATOSAN

1988. október 3-8. között a magyar katolikusok mintegy másfélezer hazai és külföldi képviselője nemzeti zarándoklatra utazott Rómába. Október 6-án külön kihallgatáson fogadta a pápa a magyar papságot, és a következőket mondotta: „Valamennyien tudjátok, hogy a Szent-István jubileum lezárása alkalmával meghívást kaptam, hogy látogassam meg hazátokat. A Szűzanyára bízom ezt a meghívást, hogy a látogatás, amikor már megvalósítása lehetséges lesz, Isten nagyobb dicsőségére és a kedves magyar nép javára szolgáljon." (1)

Nyilvánvalóan a várt vezettetés elnyerése után II. János Pál pápa 1991 nyarán ellátogat hazánkba, ami nagy örömmel tölti el a katolikus emberek szívét. Dr. Szántó Konrád könyvet is írt a következő címmel: Várjuk a Szentatyát. Ebben a pápalátogatás menetrendjét is közli: „augusztus 18-án (...) Máriapócsról a Szentatya Debrecenbe utazik, ahol ökumenikus istentiszteletet végez, és a testvéregyházak képviselőivel találkozik. Ezekre az aktusokra a református Nagytemplomban kerül sor." (2)

Sok kedves naiv lélek őszinte szívvel örül, és boldogan néz a pápalátogatás elé. Évszázados feszültségek feloldását, az ellentétek elsimulását látják ebben, mert nyilvánvaló, hogy lehet együtt is, hiszen „egy az Isten", s a krisztusi szeretet összekapcsol mindenféle hívőt a világon.

Együtt a pápával a kálvinista Rómában, nem csodálatos perspektívák nyílnak meg előttünk?

Mindehhez azonban még hozzátartozik az a tény is, hogy a fenti meghívás idején egyházainkban monarchikus-diktatórikus püspökuralmi rendszer volt, amely nem kérdezte a református egyháztagok véleményét, s döntéseit nem a protestáns egyházakat alkotó, fenntartó hívek hitének és meggyőződésének figyelembevételével, hanem legtöbbször attól függetlenül, sőt azzal ellentétben hozta.

Így mindmáig nem ismeretes, ki ajánlotta fel a pápának a debreceni Nagytemplomot.

A református hívek ezrei értetlenkedve állnak tehát a nevezett jeles esemény előtt, s várják, hogy valaki előálljon és bevallja: „Testvérek, én voltam!"

S közben tusakodva, Isten irgalmát keresve kutatjuk az Írásokat, mi Isten gondolata ezekben a dolgokban, mert mi az Urat kérdezzük meg, hogy vajon el kell-e mennünk egy városba, vagy pedig nem (Jakab 4,13-17).

- Ézsaiás könyvéből a 39. fejezet 1-8. verseket olvassuk el. A babiloni király, Meródák Baladán magas rangú követeit fogadta Ezékiás király nagy szeretettel. Erről szól a jelzett szakasz. „És jött Ézsaiás a próféta, Ezékiás királyhoz és mondta neki: Mit szólának ez emberek és honnan jöttek tehozzád? És mondta Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.

És mondta: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, ami csak házamban van, semmi nincs, amit meg nem mutattam volna nekik kincseim közül. És monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:

Íme napok jönnek és elvitetik, ami házadban van, és amit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe, nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!

És fiaid közül, akik tőled származnak, akiket te nemzesz, el fognak hurcolni és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában."

Két kérdés és két válasz van előttünk.

A próféta kérdez, a két válasz pedig az Úr válasza.

1. a) - Mit szóltak ezek és honnan jöttek hozzád?
2. b) - Mit láttak házadban?
3. c) - Elvitetik, ami házadban van.
4. d) - Fiaid komornyikok lesznek.

 

1. a) Csak vallásos diplomácia?

Ezékiás király bizonyára bölcs diplomatának érezte magát, mint akinek igazán nincs mitől félnie, hiszen ő megőrzi identitását, egy tárgyalás során ez nem változik meg.

Igen, Ezékiás hívő király, lerontja a bálványokat, az ő idejében béke és állandóság van (39,8).

De a nép gyenge. Elesnek, nem tudnak különbséget tenni, nem érzik, meddig tart a határ, mit szabad és mit nem. Végletekben tudnak csak gondolkozni: „Ha a király barátkozik a babiloniai vezetőkkel, akkor nekem is szabad szoros kapcsolatot tartanom velük, akár vallásos egységet is kereshetek! Ők is vallásosak, én is, egy az Isten, lehet együtt imádkozni." S pár éven belül ott térdeltek a Baál előtt a zsidó közemberek és főemberek, és imádták a babiloni asztrál-kultusz bálványait, démonait, és béleseket készítettek a babiloni istennőnek, az ég királynőjének, Astarténak (Jer 7,18).

Ezért pusztult el Izráel és Júda.

Isten tiltja, hogy népe lelki közösségben legyen a bálványimádással.

Most távol áll tőlünk, hogy kritikailag elemezzük a római katolikus egyházat, mert ezen állásfoglalásban nem célunk kimutatni annak a kijelentésnek igazságát, amely szerint

„a katolicizmusban minden benne van, amit vallás valaha produkált, mégpedig egymás mellett" (Harnack).

Semmiféleképpen nem keressük a hitvitát, hiszen megértjük és tiszteletben tartjuk azoknak a meggyőződését, akik levett saruval állnak meg saját egyházuk tanrendszere előtt.

Ám hivatkozunk arra, ami sok buzgó római katolikus számára is

megütközést jelentett, - arra a misztikus éjszakára, amely a római egyházat nemcsak a babiloni asztrál-kultuszhoz, hanem az indián sámánizmushoz, a tibeti buddhizmushoz és az afrikai animizmushoz (lélekimádáshoz), őskultszhoz is odakapcsolja. 1986. október 27-én II. János Pál az összes világvallás vezetőit meghívta Assisibe, hogy együtt imádkozzanak a békéért.

Nyolc órán keresztül imádkoztak, lelki közösséget gyakoroltak keresztények, mohamedánok, buddhisták, zsidók, shintoisták, hinduk, perzsák, egy indián csodadoktor (sámán), s az afrikai természetvallások képviselői. Ki-ki a maga módján imádkozott.

A római katolikus egyház leplezetlenül vállalta és vállalja a lelki közösséget a pogány vallásokkal.

Ez a XX. század Rómája.

Ezt nem titkolják, számukra természetes, hogy most ez a lelki profiljuk.

Ezért látogatott a dalai láma is Budapestre, s végzett vallásos szertartást a Szent István Bazilikában.

Ezért jelentette ki a medjugorjei Szűzanya, hogy Isten és a mohamedánok istene azonos.

S mi ezt tudomásul vesszük.

A Biblia szerint a pogányok démonokkal vannak közösségben (1Kor 10,20).

Mi ezt nem tehetjük meg.

Lehet, hogy a fenti vallásos csoportok mellett helye van a pápa szemében a magyar reformátusságnak is, ám ha a magyarországi református egyház Krisztus egyháza kíván maradni, akkor komolyan meg kell fontolnia, hogy kivel osztja meg lelkének kincseit.

Vallásos vezetők diplomáciájának helye lehet a püspöki rezidencia,

ám nem egy templom.

Jó, ha békességben együtt beszélgetnek a vallási vezetők, ám ehhez nem szükséges összeelegyíteni a különböző és egymástól teljesen idegen vallásos élményeket.

Assisi óta a napnál világosabb: a római katolikus egyházfőkkel való lelki kapcsolat a Biblia által tiltott valláskeveredés (szinkretizmus).

 

1. b) Semmi nincs, amit meg ne mutattam volna nekik.

A babiloni követek nem a Sába királynőjének indulatával mentek Jeruzsálembe. (Ő a Bölcsességet kereste [1Kir 10]).

Ragadozó lélekkel jöttek, mint akik mindent akarnak. De, ha még puszta beteglátogatás lett volna is jövetelük célja, valami elkezdődött a láthatatlan világban. Isten országa és a sötétség birodalma küzd ebben a világban, s a sötétség fejedelmének mutattak be mindent.

Bizonyára tiltakozott volna Ezékiás ezt hallván.

Mentegette volna magát a következőkkel: felebaráti szeretetet gyakorol, az embertestvéreket nem sértheti meg, esetleg még bizonyságot is tehet nekik.

 

1. c) Ám alapjában véve engedetlen volt és a próféta csak ezt mondta: amit láttak, el is viszik. Mindent láttak: mindent elvisznek. Ezékiás 715-688-ig uralkodott. Engedetlensége után még hét király uralkodott. S azután megszállták a babiloni seregek Jeruzsálemet és mindent elvittek Babilonba, de nemcsak házának kincseit, hanem a templom kincseit is (Kr.e. 586).

 

1. d) Fiaid komornyikok lesznek...

Gyakran megcsal a jelen, mert a bűnt igazolja. Ezékiás idejében béke és állandóság volt, mintha a próféta valótlant szólt volna.

De a fia, Manassé már bálványimádó volt. Ott hajlongott a szobrok előtt, és elhurcolták Babilonba (2Krón 33).

Amit ma vetünk, lehet, hogy fiaink fogják learatni. Nem rettenetes, hogy talán mi készítjük fiainknak a komornyikságot?

Bizonyára sokan idegenkednek a fenti párhuzamtól. Erőltetettnek érzik az alkalmazást. De mi nem is akarjuk szó szerint végigvezetni ezt, nem is tehetjük meg

(Bábel - Róma, babiloni követek - pápa, jeruzsálemi kincsek - debreceni klenódium),

mivel óvakodunk minden szektás belemagyarázástól és az Igének varázskönyvszerű alkalmazásától.

Ám a szituáció, az alkalom lehet hasonló, s így átvehetjük Isten figyelmeztetését. S igenis sok hasonlóság van a bibliai történetek és életünk eseményei között, amelyeknek megértése által vezet bennünket Isten, hogy kikerüljük a hamis szövetségek és valláskeveredések csapdáit.

S ezért Isten óvatosságra int.

- Ki tépte szét Krisztus varratlan köntösét?

Óvatosságunk oka többek között egy pápai körlevél, mely arra enged következtetni, hogy a pápalátogatásnak nem az önzetlen testvérkeresés a célja.

1986. január 16-án hozták nyilvánosságra II. János Pál pápa levelét, amelyet az európai püspöki-kari konferenciák elnökeihez intézett. Ebben a következőket írta:

„Európa keresztény civilizációja két tiszteletreméltó hagyományban gyökerezik. A latin és a keleti hagyomány évszázadok során különböző, de egymást kiegészítő jellegzetességekkel fejlődött... A két hagyomány egymással összhangban, és egymást kölcsönösen kiegészítve nyújthat magyarázatot arra a titokra, amely századok és nemzedékek óta rejtve volt, és amelyet most Isten kinyilatkoztatott szentjeinek.

Európa továbbá az a földrész, ahol a protestáns reformáció is MEGTÉPTE Krisztus varratlan köntösét.

Ez a megosztottság súlyosan akadályozza a mai világ evangelizálására tett erőfeszítéseket.

Arra van szükség, hogy MINDENKI elkötelezze magát az ökumenizmus ügyéért, hogy így megvalósuljon az egység felé vezető haladás.

A vallási megosztottság Európában kezdődött, így különösen Európára hárul a feladat, hogy megszüntesse azt." (3)

A katolikus Európa-evangélizáció egyik legnagyobb akadálya tehát a protestantizmus léte. A reformáció megtépte Krisztus köntösét.

A Róma előtt lebegő egység csak a protestantizmus beolvasztása által képzelhető el.

Hozhat a pápalátogatás szép szavakat, tiszta evangéliumot, ajándékokat, ünnepi mámort, vallásos élményt, mi bizony csak Laokoón szavaira gondolunk: Timeo Danaos, et dona ferentes = Félek a danaidáktól, mégha ajándékot hoznak is.

 

Mi tehát a megoldás?

Úgy látjuk, hogy a római katolikusok és a protestánsok együttélésének megvannak a lehetőségei és a határai.

Paradox helyzet ez. Ugyanazon és mégsem azonos lelki javakról van szó.

Ugyanaz a Bibliánk - és mégsem ugyanaz,

mert a római katolikus barátainknak van egy másik bibliájuk is, a szent hagyomány, amely egyenértékű Isten Igéjével, s az utóbbi alapján értelmezik az elsőt.

 

Ugyanaz a Krisztus, akit hirdetünk - és mégsem ugyanaz,

mert a római katolikusok Krisztusa a helyettes Krisztuson keresztül szólal meg nekik, aki a mindenkori pápa (helyett = anti).

Ugyanaz a Szentháromság és mégsem ugyanaz,

mivel Rómánál - Mária nevével kiegészítve - egy szent négyesség is megtalálható.

Drága bibliai személyeket emlegetünk tisztelettel, egyaránt, mégis merőben másként: csodáljuk Isten rendkívüli kegyelmét Mária életében, hogy Jézus édesanyjává tétetett, ám mégsem mondhatjuk, hogy ő maga is bűntelen lett volna (mint ahogyan ezt 1854 óta minden katolikus köteles hinni). S azt sem fogadhatjuk el, hogy ő maga, Jézushoz hasonlóan, testileg felvétetett volna a mennybe (mint ahogyan ez 1950-ben kötelező hittétellé jelentetett ki a római egyházban).

Mivel az azonos Biblia, Isten, lelki javak ekképpen merőben különbözőkké váltak, ezért csak párhuzamos együttélésre van lehetőség lelkileg-vallásilag.

Együttélés ez, amelyre igent mondunk. Adottság ez, amelyben benne élünk - a gyakori hasonlóság mellett is oly különböző vallásos hitvilágban, egymás számára gyakran merőben idegen vallásos megtapasztalásokkal, istentisztelettel.

Különböző, a látszólagos közelségben mégis egymástól távol álló két világ ez, amelyet soha nem lehet úgy feloldani, hogy mind a két tábor megtarthatná saját hitelveit.

Mind a két oldalon ezt várják: talán majd feladja a másik eddigi meggyőződését. Ám ez nem szabad egyesülés, hanem az egyiknek a másikba való beolvadása lenne.

Tehát a jövőben is együtt élünk majd: falvakban, városokban, családokban, iskolákban, az országban - együtt, egymás mellett.

Az együttélésnek megvannak a lehetőségei:

Az etika, erkölcs területén a Tízparancsolat követeléseit érvényesíteni, szeretetben egymást elhordozni, segíteni, megbecsülni, mint embert, mint vallásos embert. Keresni egymásban azt, ami jó, és békességben élni egymással, továbbá szót emelni a szociális igazságtalanságok ellen, felkarolni az elesettek ügyét, vagyis lehet egymás mellett élni - felebaráti szeretetben.

Az együttélésnek megvannak a határai:

Egymás lelki életébe nem tanácsos beleavatkozni,

egyházi felsőbbség utasítására nem kellene ökumenikus imaalkalmakat szervezni,

nem bölcs dolog ráerőltetni a többség vallásos meggyőződését a kisebbségre.

Határátlépést követnénk el, ha egymás lelki életét, meggyőződését erőszakkal vagy alattomban kívánnánk megváltoztatni.

Továbbá nem szabad álnok módon közelíteni a másikhoz, ökumenikus partnert tettetve, de áttérítési szándékkal a szívben.

Meg van írva a Bibliában: Ne hazudjatok" (3Móz 19,11). A határok összemosása pedig hazugság. Azt hirdetni, hogy egyek vagyunk Krisztusban, ez egyszerűen nem igaz. Ezt egyik fél sem hiszi komolyan.

A magyarországi protestantizmus egyik jelentős csoportja nevében

nem vállaljuk magunkra a pápa debreceni meghívását, megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül történt ez.

Lelkiismeretünk és igei meggyőződésünk visszatart attól, hogy képviseltessük magunkat a nevezett ökumenikus alkalmon.

Kifejezzük meggyőződésünket, hogy egyházunk megújulása érdekében Istennek tetsző, bátor lépés lenne, ha a tiszáninneni, dunamelléki és dunántúli egyházkerületek távol tartanák magukat a tudtuk és akaratuk nélkül megszervezett debreceni találkozótól.

Pécel, 1991 májusában

A Biblia Szövetség Tanácsa

...

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!" (Máté 24,24)

***

 

 

 

 

 

 

 

 

***

Ha valaki eddig nem tudta volna. . . .

***

KÖZÖS BIBLIÁNK VAN?

***

Sola Scriptura = Egyedül a Szentírás

Sokan azt gondolják, hogy a protestánsok és a római katolikusok Bibliája ugyanaz.

Ez egyáltalán nincs így!

A római katolikus egyház elutasítja a Sola Scriptura elvet.

Róma számára a Szenthagyomány több mint a Biblia, mert szerintük a Biblia is a Szenthagyomány része. A katolikus Biblia héttel több könyvet tartalmaz. (Ezek: Tóbiás, Judit, Makkabeusok 1-2., Bölcsesség könyve, Sirák, Báruk.) Ezek az apokrif iratok soha nem tartoztak bele a héber kánonba.

A Tridenti Zsinaton (1545-63), a római egyház azért vette fel a bibliai kánonba a 7 apokrifus könyvet, hogy saját tanításait védelmezni tudja a reformátori tanítással szemben!

A római egyház kijelenti, hogy számára nem elég a Szent Biblia, hanem a hit- és erkölcs dolgokban a Szenthagyomány is ugyanolyan isteni ihletettséggel bír, mégpedig úgy ahogyan a tévedhetetlen Római Katolikus Tanítóhivatal értelmezi.

A protestánsok szerint viszont egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és alapja, mely meghatározó a hit és erkölcsi kérdésekben. Az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával.

 

***

EGYEDÜL ISTEN A MI SZENT ATYÁNK!

A Szent Bibliában a Mennyei Atyáról így olvasunk:

ÖRÖKKÉVALÓ ATYA, SZENT ATYA, MI ATYÁNK.

***

Az ATYA megtisztelő cím és a dicsőség csak Istent illeti!

"Én vagyok az Úr,  ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom."  (Ézsaiás 42,8)

„ATYÁM vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!"  (Zsoltár 89,27)

„Hamisan tulajdonítják az embereknek az ATYAI megtisztelő címet, ha az elhomályosítja Isten dicsőségét." (Kálvin János)

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön,  mert EGY A TI ATYÁTOK, aki a MENNYBEN van." (Máté 23,9)

„Ti azért így imádkozzatok: Mi ATYÁNK." (Máté 6,9)

„Én pedig Tehozzád megyek. SZENT ATYÁM, tartsd meg őket a te nevedben." (János 17,11)

„Én és az ATYA egy vagyunk." (János 10,30)

,,Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, ÖRÖKKÉVALÓ ATYA, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége." (Ézsaiás 9,5-6)

***

"A mi Urunk Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta, megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta... Ő az „ÖRÖKKÉVALÓ ATYA."

(C. H. Spurgeon)

***

 

 

***

JEZSUITÁKRÓL

...

 

A JEZSUITÁKRÓL

A hírhedt szerzetesrend a jezsuita rend  (Societas Jesu), alapítója a spanyol (baszk) Ignatius de Loyola volt 1534-ben.

A szervezetről:

A választott GENERALIS (rendfőnök, a "fekete pápa") abszolut katonai hatalommal irányítja a rendtartományt és a rendházakat. Oldalán az ADMONITOR (figyelmeztető) áll, kötelessége: az állandó BÍRÁLAT.

Ennek a rendnek tagjai elszánt, jól képzett emberek, akik a végsőkig kiállnak a pápaság mellett. Eredeti céljuk a protestánsok által veszélybe került területeken a római egyház pozíciójának megerősítése és a reformáció által “meghódolt” területek visszacsatolása a római katolikus egyházhoz.

A három általános szerzetesi fogadalom mellett (engedelmesség, szüzesség és szegénység) még egy negyediket is tesznek. (A vakfegyelmet letevő "professi" a bevált koadjutorokból egészül ki.) Teljes engedelmességet fogadnak a római pápa iránt, mindenhová elmennek, ahová a pápa küldi őket (missziói út, pogányok elleni harc, stb.).
A rend katonai jellegéből következik, hogy a rendfőnöknek abszolút hatalma van alattvalói felett.

A Jezsuita rend szellemiségét és arculatát a Loyola által bevezetett Exercitia spiritualia, azaz a “lelkigyakorlatok” formálják. Ezek szisztematikus meditációk, amelyekkel abszolút engedelmességre nevelik a szerzeteseket, hogy azok teljes mértékben az egyház szolgálatában álljanak. Ehhez hozzátartozik az önvizsgálat, a pokollal való fenyegetés, a Sátánnal vívott harc, hogy a végén a szerzetes tudatosan döntsön az egyházban végzendő szolgálat mellett.

...

...

A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel.

1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit.

Ezen a zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték.

Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.

Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti zsinati átkokat mindmáig nem vonták vissza. Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.

...

a  reformáció idején a magyar 1523. évi országgyűlés kimondta, hogy: „A király... valamennyi lutheránust... fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse", az 1524. és 1525. évin pedig, hogy „az összes lutheránusok kiirtassanak... és akárhol találtatnak... megégettessenek".

Ez a törvény alkalmazást nyert a gyakorlatban is, de érvénye mindössze másfél, illetőleg egy évig tartott, mivel már az 1526-i országgyűlés eltörölte.

A protestánsok kegyetlen és gyilkos üldözése folytatódott a római katolikusok által az ellenreformáció idején is.

Kollonich Lipót a római katolikus egyház feje, esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja kijelentette, hogy „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem".

Hirhedtté vált a jezsuita ún. ''reservatio mentalis" elve is  (titkos hátsógondolat) : a cél érdekében szabad volt HAMIS ígéreteket vagy fogadalmakat tenni, ami különösen a protestáns "eretnekekkel" szemben lett bevett gyakorlat.

***

Lutherölő Szent Ignác.

 

***

Finis sanctificat média.

(A cél szentesíti az eszközöket.)

A jezsuitáknak tulajdonított tétel.

 

...

BLIKTRI. Blictri.

A XVIII. században egy CASNEDI nevű francia jezsuita új módját találta ki annak, hogy AZ EMBER NE HAZUDJÉK, HA AZ IGAZSÁGNAK AZ ELLENKEZŐJÉT MONDJA IS.

Ez a rendszer a puszta  «anyagin beszéd; vagyis hogy az ember a szavakat úgy ejtse ki, mintha semmi ertelmök nern volna; «úgy, ahogy én ezt a szót kiejtem: Blictri.»

(Paul Bért idézi ha morale des yésuits könyvében, Guizy és Lebien j

https://mek.oszk.hu/05600/05621/05621.pdf

.............................

A nem egyértelmű beszédet a „dodonai" jelzővel illetik.

Dodona a hajdani Épeiroszban, a molosszoszok földjén álló település volt. Zeusz-templomáról, az egyik legrégibb görög jósszentélyről ismert. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy  nem egyértelmű beszédet a „dodonai" jelzővel illetik.

A legismertebb irat-e tekintetben
Merániai János esztergomi érsek
híres levele, amelyet a főpap miután két tűz közé került, dodonai kétértelműséggel írt.

REGINAM OCCIDERE NOLITE TIMERE BONUM EST SI OMNES CONSENTIUNT EGO NON CONTRADICO

A szöveg kétértelműségét a megfogalmazás módja, és az írásjelek hiánya okozza:

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.

A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:

·       A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.

(Reginam occidere bonum est timere, nolite. Et si omnes consenserint, ego non. Contradico.)

·      A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

(Reginam occidere bonum est, timere nolite, et si omnes consenserint, ego non contradico.)

...

II. András (1176 – 1235. szept. 21.) magyar király halicsi hadjárata alatt egy udvari vadászat alkalmával, merényletet követtek el Gertrudis királyné ellen. A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel. Amikor a "kétértelmű" levél szerzőjét, Merániai János esztergomi érseket beidézték a gyilkossági kísérletben való részvétel vádjával, ő az ellenző olvasatot hozta fel mentségéül, vagyis:
„A királynét megölni nem kell - félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért - én nem - ellenzem."

Ezt megerősítve, III. Ince pápa felmentette a gyilkosságban való részvétel vádja alól, és a király sem sújtotta büntetéssel.

...

Sic transit gloria mundi.

"Thus passes the glory of the world."