ALBUM: Festményeim

***

"Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."

(1Péter 4,10-11)

***

Lehet, hogy egy kép erről: szöveg

Nem érhető el leírás a fényképhez.

***

***

PÁTROHA

***

***

SZENT FÖLD

Genezáret

"Folyton lenézett, búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.
S a ragyogó azúron át a lelke
A Genezáret kékségét kereste."

Juhász Gyula

"A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak."

Juhász Gyula

"Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél
s megállnál egy tónál: Genezáretnél?"

Áprily Lajos

***

SZÜLŐFÖLDEMEN

***

ILLUSZTRÁCIÓ

PILINSZKY JÁNOS VERSEIHEZ

***

Pilinszky János: APOKRIF

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?

***

Pilinszky János: GYÁSZ

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a parttalan szeszély
elámuló szivedre: állsz
tünődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.

***

Pilinszky János: ŐSZI VÁZLAT

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

***

Pilinszky János: A fényességes angyal is
(Emlékezés egy világháborús karácsonyra)

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

***

Pilinszky János: JELENÉSEK VIII. 7.
„és lát az Isten égő mennyeket
s a menny színén madarak szárnya-röptét
és látja mint merűlnek mind alább
a tűzkorongon átkerűlni gyöngék..."

***

Pilinszky János: APOKRIF
...Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.
És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

***

Pilinszky János: APOKRIF
Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam....

***

Pilinszky János: APOKRIF
S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!...

***

TEMPLOMOK

***

"Téged illet a dicséret, óh Isten, a Sionon!" Zsoltár 65,2

„Amikor őseink szakrális épületeket, keresztyén templomokat emeltek, volt bennük TISZTELET. Nemcsak a kezükkel építkeztek, hanem szívvel-lélekkel az Úr Jézus Krisztus szent nevének dicsőségére ALKOTTAK. Munkájuk ezért maradandó, mert nem lehet ennél magasztosabb, emelkedettebb, nemesebb, szentebb cél a földön."

Trencsényi László
református lelkész
földrajz-rajz tanár