John MacArthur: A megmaradt nép reménysége

John MacArthur: A megmaradt nép reménysége (Zak 8,11-15)

Zakariás próféta könyvének 12 - 14 fejezetei világosan leírják azt a csodálatos jövőt, amelyet Isten Izraelnek szánt. - Amiért semmilyen más magyarázat sem fogadható el.

Az évek során különös hangsúlyt helyeztem arra, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzam, amelyeket fontosnak találtam az evangéliumi világban - olyan kérdésekkel, amelyek túlmutatnak a szolgálat szokásos küzdelmein. Olyan könyveket írtam, mint a Karizmatikus káosz és az Idegen tűz, amelyekben megvizsgálom a hatalmas karizmatikus mozgalmat, és azt a túlzott befolyást, amelyet ez gyakorolt ​​az evangelizációra, és az ebből adódó zűrzavart.

Egy másik könyvem, melynek címe Lámpák olaj nélkül (Jézus evangéliuma), az úgynevezett «Lordship»  (az Úr személye) vitájával foglalkozik. A kérdés az, hinned kell-e abban, hogy Jézus az Úr ahhoz, hogy megváltásban részesülj. Ez komoly problémának bizonyult, mert az egyik amerikai szeminárium e tekintetben nem megfelelő teológiát tanított, és végzettjei Amerika-szerte számos bibliai főiskola és intézet fakultásait népesítették be.

Ez csak néhány példa a hasonló témákra, amelyekkel az évek során foglalkoztam - olyan témákkal, amelyek különösen érintik az evangéliumi lelkészeket. És öröm látni Isten igéjének hatását, amikor az igazságot megvédik a tévedéssel szemben.

De egy probléma továbbra is fennáll. Nem tudom, mennyi időt ad nekem az Úr, de szeretnék még egy utolsó erőfeszítést tenni, hogy a gyertyatartóra állítsam az igazságot ezzel a különleges, engem folyamatosan foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban. Ez döntő fontosságú lecke, nemcsak a megváltottak, hanem az egész világ számára. A Biblia pontos, világos, erőteljes és reményteli, amikor erről beszél, mégis furcsa módon ezt a tant, nevezetesen az eszkatológiát - a végidők tanát - sokan bizonyos közönnyel kezelik.

A szisztematikus teológia kategóriái közül az eszkatológia az, amelyre nincs rögzített ortodoxia. Szinte az akadémiai nemesség becsületjelvénye, hogy nincs róla saját vélemény. Az eszkatológia Isten megváltó történelme befejezésének tana, és mégis gyakran elintézik egy vállrándítással. A helyzet az, hogy a Szentírás sokat közöl az eszkatológiáról - különösen Zakariás könyvében. Azt javasolnám Olvasóimnak, hogy ne alkossanak véleményt az eszkatológiáról, amíg el nem olvasták ezt a könyvet. Ez a legteljesebb kinyilatkoztatás az Ószövetség összes könyve közül az utolsó időkről.

Ez akkor is világossá válik, ha madártávlatból nézzük a könyvet, még mielőtt a lépésről lépésre történő értelmezésig eljutnánk. Az Úr Jézus Zakariás könyvének témája, és minden részlet feltárul vele kapcsolatban - élete, halála és visszatérése. Ezt a könyvet áthatja a Messiás jelenléte. Így például beszél Krisztusnak megtestesülése előtti munkájáról, hogy előmozdítsa Isten Izraelre vonatkozó tervét. A próféta megjövendöli Isten közbenjárását is Izrael népéért. Zakariás leírja Krisztus első, alázatosságban történő eljövetelét, hogyan fogják elutasítani, elárulni harminc ezüstért, végül pedig keresztre feszítik, hogy meghaljon népe bűneiért. Zakariás Krisztus második eljöveteléről is prófétál, mint dicsőséges Királyról, aki összegyűjti népét, legyőzi Izrael ellenségeit, megtisztítja választottjait, felépíti a templomot, győzedelmeskedik az Olajfák hegyén, uralkodik, és imádni fogja őt a föld minden lakója. Továbbá a próféta úgy ábrázolja a Messiást, mint az igaz és jó Pásztort, ellentétben Izrael romlott vezetőivel, a hamis pásztorokkal. Míg az igazi Pásztor törődik népével, a hamis pásztorok felfalják és elárulják népüket.

Zakariás rámutat, hogy első eljövetelekor a Jó Pásztor megdorgálja és megsemmisíti a hamis pásztorokat - nevezetesen Izrael papjait, véneit és írástudóit. Mivel Izrael elutasította az igazi Pásztort, a nép egy napon egy hamis pásztor kezébe kerül, akit Antikrisztusként ismerünk. De a Messiás újra eljön, hogy legyőzze és elpusztítsa az Antikrisztust. Mind testileg, mind lelkileg megmenti nyáját, hogy az Ő jó Pásztorként való szeretetének csodálatos tanúi legyenek az országban.

Zakariás könyve Jézust, mint Főpapot és Királyt is bemutatja. A 2Krónika 26 szerint egyetlen izraelita sem viselhetett papi és királyi tisztséget egyszerre. Az Ószövetség azonban egy olyan ember eljövetelét látta Melkisédek rendje szerint, aki mindkét tisztséget egyesíti, aki papként váltja meg népét, és királyként uralkodik. Végső soron megbékélést hoz Isten és az emberiség között, és tökéletes békét azáltal, hogy igazságosan uralkodik az egész földön.

Zakariás próféciája kiterjed egészen Krisztus Ezeréves birodalmáig. Jeruzsálem és a Templom újjáépül, Isten dicsősége visszatér, hogy a város közepén lakjon, és Isten tűzfalként veszi körül. Amikor a Messiás megalapítja ezt a földi királyságot, Jeruzsálemet az igazság városaként fogják ismerni (Zak 8,3).

Abban az időben, mondja Zakariás, a Messiás meg fogja tisztítani népét. Izraelt az én népemnek fogja nevezni, és Izrael azt feleli: Az Úr az én Istenem. A királyságot, amelyet kezdetben csak megváltott izraeliták népesítenek be, hozzáértő vezetők és papok fogják irányítani, akik Isten népét az igaz imádatban vezetik majd.

Az igaz Izrael mellett az újjászületett pogányok is belépnek a királyságba, és imádják az Urat. Évente legalább egyszer összegyűlnek a millenniumi Izraelben, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet. A Messiás uralma alatt béke uralkodik a világon, amikor a zsidók és a pogányok egyesülnek, hogy imádják az Urat. Az Ezeréves birodalom a megújult teremtés része lesz, amelyet Zakariás új világosságként ír le - új domborzattal. Bizonyos értelemben az Úr helyreállítja az Éden nyugalmát, így mind a halál, mind a teremtés átka erősen korlátozott lesz.

Jeruzsálem tele lesz emberekkel - idősekkel és fiatalokkal -, akik békében és biztonságban élnek. A ma közönségesnek vagy akár tisztátalannak tűnő dolgok szentek lesznek az Úr számára. Ennek a millenniumi királyságnak a középpontjában a megdicsőült Király, az Úr Jézus Krisztus áll majd. A királyság beiktatási ünneppel kezdődik, miközben a világ ünnepli az üdvtörténetben elért eredményeit. Ő lesz az egyetlen Király a földön, és minden ember imádni fogja Őt.

Zakariás próféciái főleg a megmaradt népre vonatkoznak, amint a Zakariás 8,11-15-ből kitűnik:

«De most már nem leszek olyan a megmaradt néphez, amilyen azelőtt voltam - így szól a Seregek URa. Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem. És bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! Mert ezt mondja a Seregek URa: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert elődeitek megharagítottak engem - így szól a Seregek URa -, és azt nem bántam meg, most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!»

Ez jellemző arra, amit Zakariás a jövőről prófétál. Egy szó szerinti Izraelről szól, az igazi megváltásról, Jeruzsálem helyreállításáról és felmagasztalásáról, a bolygó megváltoztatásáról, valamint a békéről és a biztonságról. Azt mondhatnánk, hogy Zakariás látomásai az amillennialisták számára rémálomnak számítanak.

Zakariás eszkatológiáját úgy értelmezhetjük, hogy az az emberi történelem végső korszakát írja le, amit az Úr napjának neveznek. Tekintsük meg a Zakariás 14,1-et: «Eljön az ÚRnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon!» Aztán a 9. verset:

«Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.»

Az emberi történelem utolsó korszaka az Úr napja. Valószínűleg ismerjük az Úr napját, amely az ítélet végidőbeli aspektusát írja le. Itt azonban valami másról van szó. Ez nem az Úr napja, hanem a nap az Úr számára. Az Úr napja büntetést és ítéletet hoz; ez az Úr számára kijelölt nap üdvösséget és áldást hoz - miközben ezeket az egyéb szempontokat is magában foglalja.

Zakariásnál szintén megtaláljuk azt a lenyűgöző, egyszerű kifejezést - azon a napon - , amely tudatja velünk, hol is vagyunk Zakariás könyvében. Nem ő az egyetlen próféta, aki ezt a kifejezést használja. Ézsaiás hússzor írja le, Hóseás, Jóel, Ámós és Sofóniás is használják. Zakariásnál háromszor fordul elő az 1-11. fejezetekben, de hússzor a 12-14. fejezetekben, így ezeknek az eseményeknek az időpontja soha nem rejtély.

Zakariás könyve számos utalást tartalmaz a Messiás első eljövetelére, megjelenik alázatos bevonulása szamárháton, az emberek általi elutasítás, harminc ezüstért való elárulás, és Isten ezt követő ítélete a hitetlen Izrael felett. A 12-14. fejezetek azután a második eljövetelével foglalkoznak. Ennek az eseménynek a részleteit éppoly szó szerint kell érteni, mint a Krisztus első eljöveteléről szóló próféciák részleteit.

Jézus második eljövetelekor az Olajfák hegyén jelenik meg, és akkor csodálatos dolgok történnek. Megalapítja földi birodalmát, és teljesíti Izrael népének tett ígéreteit - a pátriárkák, Dávid és a próféták által adott ígéreteit. És amikor Zakariás utolsó három fejezetéhez érkezünk, azt fogjuk találni, hogy az Ószövetség egyetlen könyve sem írja le Krisztus kinyilatkoztatását olyan teljes és részletes módon, mint ez.

Zakariástól azt tanuljuk, hogy végül egy világszövetség és egy globális hadsereg jön létre, amely háborúba indul Isten választott népe, Izrael ellen. Isten erejével Izrael elsöprő győzelmet arat ezeken az ellenségeken, majd ezt követi a Messiás dicsőségben való eljövetele és a zsidó nép lelki átalakulása a Szentlélek ereje által. Zakariás különböző nézőpontokból szemléli ezeket az eseményeket, és kiemeli a Messiás munkáját. Krisztus újra eljön, megmenti népét, megújítja, megbünteti a gonoszokat, megalapítja királyságát, és nagy lakomával ünnepli diadalát.

Ez Zakariás eszkatológiájának összefoglalása. Ezeket a kinyilatkoztatásokat nem lehet spiritualizálni vagy allegorizálni. Erre egyszerűen nincs lehetőség, ezért rémálom ez a könyv egy amillennialistának. Megpróbálni ezeket a próféciákat bármi másra vonatkoztatni, mint amit mondanak, balgatag vállalkozás.

Vizsgálódásunkat kezdjük a Zakariás 12,1-3-mal:

«Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Izráelről. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe. Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. Azon a napon majd súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe.»

Jeruzsálem «részegítő pohárrá» válik (2. v.). A pohár, vagy kehely szó itt Jeruzsálem vonatkozásában nagyobb dimenzióra utal, ami azt jelenti, hogy egy világméretű támadás nagy célpontját írja le. És amikor ezek a globális erők megtámadják a várost, az isteni harag poharából fognak inni. Érzékeik megrészegülnek az isteni haragtól. Tántorogni fognak, nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatot, és képtelenek lesznek megvédeni magukat Isten ítéletével szemben. És amikor megpróbálják legyőzni Jeruzsálemet, rájönnek, hogy súlyos kő az - szó szerint: zúzókő -, és «aki föl akarja emelni, mind megszakad bele» (3. v.).

Milyen hatalom fog Jeruzsálem ellen felvonulni? «A föld minden népe» (3. v.) - egy világméretű hadsereg. Dániel szerint keletről, nyugatról és délről jönnek. Ezékiel azt mondja, hogy Spanyolországból jönnek nyugatról és északról. A Jelenések 9,16 szerint egy kétszázmillió katonából álló hadsereg érkezik Megiddo síkságára. A csata azonban Izrael egész földjére át fog terjedni. Igaz, hogy ezt a sereget a Sátán gyűjti össze, de a Zakariás 14,2 azt mutatja, hogy Isten az igazi összegyűjtője ennek az erőnek.

A Zakariás 12,4 aztán leírja azt a napot, amelyen ez a globális hadsereg felvonul Jeruzsálem ellen: «Azon a napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg.» A ló a katonai erőt, a hatalmat és a fegyveres erőt szimbolizálja. A nemzetek ezért teljesen hatástalanok és hasztalanok lesznek. Ennek a globális hatalomnak a gépezete leáll, és az őrület veszi át az uralmat.

Az ellenség fegyverei nem működnek, a katonák eszüket vesztik, és az Úr vaksággal veri meg őket. De vigyázni fog Júdára, és még Júda szívét is visszafordítja önmagához, ahogy az 5. vers mondja: «Júda törzsfői ezt mondják magukban: Jeruzsálem lakóinak ereje Istenükben, a Seregek URában van!» Isten szabadítása olyan erős és hatalmas, hogy nemcsak Izrael ellenségeit zúzza össze, hanem legyőzi Izrael hitetlenségét is. Ezt látjuk a 6. és 7. versben:

«Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és amilyen a fáklya a kévék közt: jobbra-balra égetik a körülöttük levő népeket, de Jeruzsálem továbbra is békében marad a maga helyén. Először Júda sátrait szabadítja meg az ÚR, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben.»

Az Úr győzelmet ad Jeruzsálem népének a világsereg felett. És nemcsak Jeruzsálem lesz Isten védett tulajdona, hanem az Ő védelme kiterjed Júda egész földjére. A zsidó nép elpusztítja ellenségeit olyan erővel, «amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és amilyen a fáklya a kévék közt» (6. v.). Az Ezékiel 39,12-ben olvassuk, hogy az elesett ellenséget hét hónapon át fogja temetni Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot.

Isten megváltja Izraelt, kezdve a köznéptől, majd azon túl is - először Júda sátrait menti meg (értsd: köznép), de Dávid házának büszkeségét is (7. v.). Jeruzsálem biztonságban lesz. Isten megmenti Izraelt - ez megdönthetetlen igazság. Nézzük a 8. és 9. verset: «Azon a napon az ÚR oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR angyala. Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad.»

Ezek szerint egy globális hatalom gyülekezik Izrael ellen, megtámadja és maga is elpusztul, mert az ÚR megvédi Jeruzsálem lakóit (8. v.). Pontosan ez az, ami a Szentírás többi része szerint is meg fog történni a jövőben. Hasonlítsuk össze az azon a napon a botladozók is olyanok lesznek, mint Dávid kifejezést az 1Sámuel 18,7-tel: «A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!» . Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR angyala.

A 10-11. versben aztán következik az üdvösség ígérete Izrael számára: «Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben». Hadad-Rimmon egy város Megiddóban, ahol Jósiás királyt - az utolsó jó királyt - megölte az egyiptomi hadsereg, és nagy gyász uralkodott halála miatt (2Krón 35,20-25).

Jeruzsálem népe épp egy nagy győzelmet élt át. Nem ünnepelnünk kellene-e a gyász helyett? Nem, gyászolnak, mert minden, amit a múltban Jahvéról hittek, mostanra drámaian megváltozott. Mert Isten ebben a nemzedékben dönt úgy, hogy «Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét» (10. v.).

Gondoljunk bele. Ennek a nemzedéknek a zsidói fel fogják ismerni, hogy a zsidók minden korábbi generációja, melyek nem bíztak Krisztusban, a pokolban vannak. Amikor zsidó embereket akarunk az evangéliummal elérni, látnunk kell, hogy azok az okok, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy hittel Krisztushoz forduljanak, nem intellektuális, hanem családi okok. Talán arra gondolnak, ha elhiszem, amit mondasz, kárhozatra fogom ítélni az őseimet. Lényegében azt fogják vallani, ami az Ézsaiás 53-ban meg van írva. «Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg» (5. v.). «Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele» (3. v.). Semminek, senkinek tekintették Őt. A zsidók számtalan generációjának állapota, amelyek elmulasztották Messiásukat, olyan szomorúságot fog szülni, amelyhez fogható alig létezik. A zsidó nép hagyományosan nagyon erős családi kötelékekkel rendelkezik.

Amikor eljön az Úr napja, Izrael üdvözül a Szentlélek munkája és az isteni kegyelem által. Isten kiárasztja népére Szentlelkét. Az Ezékiel 39,24-25-ben ezt olvassuk: «Tisztátalanságuk és vétkeik szerint bántam velük, amikor elrejtettem arcomat előlük. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Most jóra fordítom Jákób sorsát, és irgalmas leszek Izráel egész házához, mert féltő szeretetre indulok szent nevemért.» Isten nem fog többé elrejtőzni népe elől, hanem kiárasztja rájuk Szentlelkét.

Az Ézsaiás 11,10-ben pedig ez áll arról a napról: «Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.» Ez a jövőbeli megváltás nemcsak Izraelre vonatkozik, hanem minden népre.

«Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy megvegye népe maradékát, mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről» (Ézs 11,11-12).

A szöveg egyértelmű, Isten szétszórt népét összegyűjti a föld négy széléről. A 16. vers ezt kiegészíti: «Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból.» Ézsaiás többször is használja az út kijelölésének képét - könyvében négyszer is említi, hogy Isten utat épít népének, amely egyenesen a Messiáshoz vezeti.

Visszatérve a Zakariás 12,10-hez, mi az a könyörület Lelke, amelyet említ? Ez az isteni kegyelem. A könyörgés lelke pedig a bűnbánat. Egész Izrael megtér. Izrael jövőbeli üdvösségének leírásakor az Úr megnevezi a társadalom minden osztályát: Dávid királyi vonalát Salamonon át (12. v.), Dávid nem királyi vonalát Nátánon át (12. v.), papi vonalat (13. v.) , a nem papi nemzetséget, amelyet a simiták képviselnek (13. v.), és minden más zsidó családot. Pál is erről beszél a Róma 11,26-ban: «... és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából.» Ugyanez a megtisztítás olvasható a Zakariás 13,1-ben: «Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.» Ez Izrael megváltása.

Az Ezékiel 36,25-28 szintén erről ír:

«Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.»

Isten egyes szám első személyű kinyilatkoztatása szuverén döntéséről szól, ez pedig Izrael megváltása. Ennek ismérvei megfelelnek a Jeremiás 31-ben olvasható új szövetség ígéretének: Azon a napon az Úr Szentlelke által népének megváltást, üdvözítő kegyelmet, megtérést és megtisztulást ad.

A Zakariás 13,2 pedig ezt írja: «Azon a napon - így szól a Seregek URa - eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.» Izrael üdvössége megtisztulást hoz. Isten eltávolítja a bálványimádás bűnét; nem lesz többé nyoma a pogány istentiszteletnek Krisztus országában.

A Zakariás 13,3 egy feltételezett lehetőségre hívja fel a figyelmet: «És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az ÚR nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál.» A hamis próféta fellépésére utal, akit el kell távolítani, hiszen Isten eltörölte a bálványimádást és a hamis vallásokat., és egy ilyen személy semmiképpen sem sértheti meg a békebirodalom nyugalmát.

A 4 - 6 versekben tovább olvassuk:

«Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak. Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta. Ha pedig megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? - azt feleli: Barátaim házában vertek meg engem!›»

Ha ebben az időben lennének hamis próféták, akkor nem a próféták hagyományos ruhájába öltöznének, hanem azt állítanák: Áldozat vagyok; megtévesztettek, rákényszerítettek. -  Nem lesz több hamis próféta; mindannyiukat száműzni fogják.

Olvassuk tovább a Zakariás 13,7-et: «Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URa. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!» Izrael üdvössége áldozatot követel. Valójában ehhez a pásztor halála szükséges. Ebben a versben az Úr azt mondja, hogy azok, akik megverték a pásztort, -  bizalmas emberét -, nevezetesen az istenember Jézus Krisztust, drágán megfizetnek.

Amikor a Messiást megölték, a juhoknak szét kellett szóródniuk. Az ország történelmében voltak idők, amikor az izraeli király halála miatt az emberek elmenekültek. Ezt látjuk az 1Királyok 22-ben és a 2Krónika 18-ban. És az Úr megjövendölte, hogy Izrael nyája Krisztus halála miatt szétszóródik, hogy kezet emel a bojtárokra, Károlinál a kicsinyekre - a gyengékre, akik szerintem a maradékot jelentik. Amint az ellenség elnyeri büntetését, a maradék megtisztul.

Keresztre feszítése előtt Jézus azt mondta, hogy tanítványait üldözni fogják, bebörtönzik, sőt megölik. Krisztus halála és feltámadása után Isten szétszórta Izrael egész népét hitetlenségük miatt, és velük együtt a maradékot is. Mit cselekedett ez a maradék? A hívők Isten szavát terjesztették az egész világon, és szenvedéseik által megtisztultak. A Zakariás 13,8-9 ezt mondja ezzel kapcsolatban:

«Úgy jár az egész ország - így szól az ÚR -, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem!›»

Izrael szétszóródása - a diaszpóra - az emberek kétharmadának ítélete lesz az utolsó időkben. De egyharmad számára a szétszóródás megtisztulásként fog szolgálni. A Titusz 2,13-14 így magyarázza:  «... várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik». Ez a jövőbeli megtisztítás hozza létre a maradékot, azt az egyharmadot, amelyet az Ézsaiás 6,13 «szent mag»-nak nevez.

Ezek kijózanító szavak, és a Zakariás 13,8-9-ben említett próbatételt leginkább a nagy nyomorúságra lehet érteni - a Máté 24,21-ben leírt Isten országa előtti nagy vérontásra. Kétharmada meghal, amikor Isten eltávolítja a tiltakozókat, és akik megmaradnak, azok képezik a szent magot. A hívők úgy tisztulnak meg, mint a nemesfém. Ez a nagy nyomorúság - a páratlan szenvedés és megtisztulás ideje Izrael számára.

Olvassuk el az Ezékiel 22,17-22-t:

«Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemencébe, és tüzet fújtatnak alatta, hogy megolvasszák, úgy gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak és megolvasztalak benne. Összeszedlek benneteket, rátok fújok haragom tüzével, és megolvasztalak benne. Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy olvadtok meg Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.»

Az emberek kétharmada számára az eljövendő harag - részben a nagy nyomorúság haragja. De a maradék számára ez Istennel való kapcsolatot jelent, amely kölcsönösségen alapul.

Tehát a Zakariás 12-13-ban a jeruzsálemi csatát és az Isten globális ellenségei felett aratott győzelmet látjuk. Akkor Jeruzsálem és egész Izrael, beleértve a megváltott maradékot is, védelemben részesül és megtisztul. Ezzel el is érkeztünk a 14. fejezethez. Figyeljük meg, hogyan kezdődik:

«Eljön az ÚRnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból.»

A jövőben eljön az Úrnak az a napja, amikor osztozkodnak a néptől elvett zsákmányon. Az Úr összegyűjti a nemzeteket Jeruzsálem ellen, hogy harcoljanak, és eljön a nap, amely vereségnek tűnik - valószínűleg a fent említett kétharmad kiirtásával jár együtt. Akik megmaradnak, az az igaz maradék. Az Úr megvédi őket, és beviszi őket királyságába. Ők a juhok a Máté 25-ben leírt juhok és kecskék közötti ítéletben.

A Zakariás 14,3-5-ben Jahve lép akcióba:

«De az ÚR harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel együtt!»

Az Úr megjelenése pusztító lesz. Az ellenségek azt hiszik, győztek, amikor feldúlják Jeruzsálemet. És Isten megengedi ezt az Izraelben élő hitetlenek büntetésének részeként. De aztán jön Ő. A Mikeás 1,3-4-ben ezt olvassuk: «Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.» Ez az igevers is a bolygó drámai megváltozására utal, és a Jelenések 16,7-9 szintén erről az eseményről beszél:

«És hallottam, hogy így szólt az oltár: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid". A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki.»

És e káosz közepette megjelenik a mennyei sereg Ura fenségében és szentségében, elhozva megváltásának napját. A kibontakozó drámát a Zakariás 14,6-8 írja le:

«Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. Akkor csak nappal lesz - az ÚR tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át.»

Krisztus eljövetelekor a föld megváltozik, először «a ragyogó testek összezsugorodnak (Károli)», és nem lesz sem nappal, sem éjjel (6-7. v.). A földön a hegyek mozognak, az óceánok elmozdulnak, az ég elsötétül - és ebből a sötétségből jön el a Messiás. Az 1Thesszalonika 3,13 hozzáteszi, hogy eljön a szentjeivel.

Figyeljünk a részletekre, miként fog ez az egész végbemenni. Az átalakult földnek három jellemzője lesz. Először is új lesz a világosság, a 6. versben azt olvassuk, hogy nem lesz világosság; a ragyogó csillagok elsötétülnek. A sötétségből előtűnik az Úr Jézus Krisztusnak és angyalainak ragyogó dicsősége, valamint megdicsőült szentjei, hogy megalapítsák királyságát a földön. Isten új módon fogja megvilágítani a világot. Másodszor, új nap virrad, amelyet csak az Úr ismer, és ő fogja kinyilatkoztatni dicsőségét. Az ő dicsősége lesz az állandó fény. Harmadszor, a 8. vers szerint új vizek fakadnak - élő vizek, valamint hatalmas topográfiai és geológiai változások lesznek. Ez egy új Éden képe. Az 1Mózes 2,10-ben ezt olvassuk: «Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.» Isten által teremtett új folyó ömlik abba a szakadékba, amely akkor keletkezik, amikor Jézus megérinti az Olajfák hegyét. Az utolsó Ádám helyreállítja a Paradicsomot.

Amikor az Úr Jézus eljön, legyőzi ellenségeit, megmenti Izrael maradékát és a nemzeteket, megalapítja királyságát a földön, Jeruzsálemből uralkodik a szentekkel együtt, és az egész világ imádja Őt. Az Ézsaiás 4,2-ben ezt olvassuk: «Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak.» Ők lesznek a királyság koronaékszerei. A 3. és 4. versben így olvassuk tovább: «Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. Ha lemossa az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével.» Megjelenésével az Úr mindent megtisztít.

A Zakariás 14,9 így ír erről: «Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.» Erre vonatkozik a 2. zsoltár. Ez az a nap, amelyen az Atya beváltja ígéretét, amint a 8-12. versekben olvassuk:

«Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!»

A Jelenések 11,15-19 betekintést nyújt ennek a napnak eseményeibe:

«A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent, és így szóltak: „Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet." És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.»

Ez az a pillanat, amikor Isten átveszi az uralmat, és Krisztus uralkodik, amint a Zakariás 14,9 mondja: « Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.» Végre egy vallás lesz, Istennek és az Ő Fiának imádása.

Jeruzsálem is megváltozik. «Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél tornyától a királyi borsajtókig» (10. v.). Az említett helységnevek lényegében felölelik a 8. századi Jeruzsálem vidékeit, amikor a legnagyobb kiterjedéssel rendelkezett. Ekkor népességrobbanás következik be. A 11. vers így folytatja: «Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem». Nem lesz többé ítélet Izrael ellen, és Jeruzsálem biztonságban fog élni Isten királyságában.

De mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem imádják Istent a királyságban? A 12-15. versek bepillantást engednek a végzetükbe:

« Ilyen csapással fog az ÚR sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. Azon a napon az ÚR nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. Ugyanaz a csapás éri a lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte.»

Azokban a napokban minden lázadás pusztító ítéletet hoz magával. Ez arra utal, hogy még Isten országában is születnek megtéretlen és lázadó emberek.

Mindez a Jelenések 19,11-15-ben található jelenetben csúcsosodik ki Krisztus diadalmas eljövetelével.

«És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.»

Amikor eljön, mindenki Őt imádja, a Zakariás 14,16-19-ben olvassuk:

«Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek URa előtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek URa előtt, az nem kap esőt. Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az ÚR azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a sátoros ünnepet. Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros ünnepet.»

Csak egy vallás lesz, és azoknak, akik ellenzik, súlyos következményekkel kell számolniuk. Ez a rész említést tesz a lázadók egy másik büntetéséről is, pl. azokról, akik nem ünneplik meg Isten országában a sátoros ünnepet. Ugyanakkor ez az az idő, amikor Isten felmagasztalja Fiát, és olyan nevet ad neki, amely minden névnél magasabb. Minden térd meghajol előtte, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus az Úr (Filippi 2,9-11). Ez egyértelmű a Zakariás 14,20-21-ben is:

«Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az ÚR szent tulajdona! Az ÚR házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek URának házában.»

Minden, még a leghétköznapibb tárgyak is szentek lesznek az Úr előtt. Ez az átfogó szentség.

Az eljövendő messiási királyság reménysége és fensége a Szentírás legdicsőségesebb témái közé tartozik. Láttuk, hogy Zakariás részletesen leírja, és világosan kifejti, mire gondol.

Végül térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, miért fontos számunkra, hogy megfelelően tanulmányozzuk az eszkatológiát. Fontos, mert így tiszteljük és imádjuk az Urat. Az Ő igéjében mindennek jelentősége van. Minél jobban megértjük ezt, annál hamarabb fogunk az 1János 3,3 fényében élni: «Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.»

Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésének fényében kell élnünk. Úgy kell imádnunk őt, ahogyan a Jelenések 5. fejezete imádja. Meg kell tanulnunk Péter apostoltól, hogy törekedjünk a megszentelődésre, maradjunk hűek Urunk üdvözítő parancsolataihoz, és akkor megtapasztaljuk Urunk végtelen kegyelmét és szeretetét.

John MacArthur

A «Hope fort he Remnant: Zechariah 12-14» című igehirdetés fordítása, Grace to You, www.gty.org