Muraközy Gyula lp. írásai

***

„A mai ember lázasabb, gyorsabb ütemű életében mindig kevesebb az alkalom arra, hogy a lélek sokáig ELMENEKÜLHESSEN a zúgó világból a csendesség áhítatos pusztájára és megpihenjen a vígasztalások forrásvizei mellett."

Muraközy Gyula református lelkész

***

Muraközy Gyula:A SIONNAK HEGYÉN (Imádságok és elmélkedések)

Muraközy Gyula sok kiadást megélt, népszerű kis könyve közel kétszáz imádságot és elmélkedést tartalmaz ünnepekre, alkalmakra, a hét minden napjára és különböző élethelyzetekre.

https://kalvinkiado.hu/konyv/hit-es-elet/lelki-olvasmany/a-sionnak-hegy%C3%A9n-%C3%BAj-karton%C3%A1lt-detail#page/12

***

 

„Mert Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség,
mindörökké. Ámen!” (Mt 6,13)

Tőled kérhetem mindezt, Uram, mert mi a Te királyságod
népe vagyunk. Szolgálatodba adtuk magunkat.
Minden erősebb nálunk. Erősebbek a viharok,
a forróságok, a betegségek, a nyomorúságok. Erősebbek
a bűn seregei, amelyek állandóan körülveszik
a mi lelkünket, gyújtogatják és ostromolják,
mint egy kisöpört házat, hogy visszatérjenek bele,
és gonoszabb legyen a lelkem állapota, mint azelőtt
volt. Hozzád megyünk, égnek, földnek felséges Ura,
egyedül Tiéd a hatalom mindezek felett.
Hozzád megyünk, mert a dicsőség is a Tiéd.

(Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén. Imádságok, elmélkedések)

 

...

Minden Te vagy! Öröm és élet!
Kereszthordozó vidám néped
Jézusom!
Sorban a hegyre Te vezérled.
Muraközy Gyula

...

A vallás legnagyobb kísértése, hogy Isten iránti udvariassági formula lesz. Udvari népek, lakájok betanult hajlongásai a király előtt.

(Muraközy Gyula)

...

 

Muraközy Gyula:A SIONNAK HEGYÉN (Imádságok és elmélkedések)

"Miért keresi annyi imádság Istent, és miért találja meg oly kevés? Miért lankad el az imádkozó lélek? Miért nem történnek csodák, miért nem változik meg a világ az imádság által? Azért, mert nagyon sokszor pogányok módjára imádkozunk. Az imádságban szemben áll Isten és ember. Beszélnek egymáshoz. A pogány imádság a varázslók bűvölő igéje. Rá akarja az ember kényszeríteni Istenre a maga akaratát. Az ember néha úgy könyörög, mint egy elkapatott gyermek a játékért; néha ajándékokkal próbálja a Bíró ítéletét javára fordítani, néha fogadásokkal akarja rábírni a sors és a halál Urát, hogy arra rajzolja meg az utat, amerre a halandó menni akar. De mindig a maga akaratát akarja az ember valóra váltani, és ebben Istent eszközül használja csupán.

Jézus másként tanít. Istennek céljai vannak velem. Az imádságban keresem az ő gondolatait rólam. Isten szentségben és dicsőségben akar átmenni lázadó népe között, azt akarja, hogy neve áhítatosan zsongjon át a lelkeken, hogy az ő láthatatlan királysága alászálljon erre a nyugtalan földre. Én az ő eszköze vagyok, annyi, mint egy palánta vagy facsemete a kertész kezében, mint egy márványoszlop vagy tégla a kőműves kezében. Isten akar valamit velem, rendelt valahová. Hozzá akarok formálódni az ő szándékaihoz. Könyörgök azért, hogy az ő neve általam is dicsőségesebb legyen, és úgy tudjak neki engedelmeskedni, mint az angyalok az égben."

...

„Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!“
(Zsolt. 118: 24-26)

Izrael népének ünnepi éneke volt ez a zsoltár. Énnekem a visszatérő húsvétnak, a vasárnapnak zsoltára. Ezt a napot az ÚR rendelte. Ő választotta ki az igaz öröm és békesség napjává. Krisztus végső győzelme a halál felett e napon ragyogott fel. Az igazi nyugalom számomra az élő Krisztus, az élő „szombat“. Ezért az én szombatom, az én nyugalmam napja, a vasárnap.
…..
Hálát adok Néked kegyelmes Istenem, Édes Atyám ezért a napért, amelyre ismét felvirrasztottál, melyen örömöt készítettél számomra, a Tevéled való találkozás boldog alkalmait. Megállítod Atyám e napon a munkát, a mindennapi kenyérért való küzdelmet, kitárod a Feléd vezető utakat, hogy új erővel, új békességgel teljék meg a szívünk. Atyám, tedd ezt a napot sokak számára a lelki békesség és öröm ünnepévé. Hívogatásod érkezzék el megcsendesült lelkekhez. Szent Lelked vezesse őket Hozzád ahelyett, hogy a tékozlás csábításai Tőled mindig messzebb csalogatnák őket e napon. Takard el szemük előtt a bűn és kísértés alkalmait. Tedd ezt a napot a család és templom ünnepévé.
Áldd meg azokat, akik e napon imádásod szent helyén keresnek Téged. Igéd szólaljon meg világosan és erővel teljesen. Az igehirdetők lelke gyúljon ki Szent Lelked tűzével és törékeny emberi életükön át, mint egykor a csipkebokor lobbanó lángain át, a Te jelenléted ereje lángoljon ki a Te választottaid felé. Adj vígasztalást a szomorú lelkeknek. Bátorítsd a csüggedőket. Állj a kísértések között küzdők mellé. Szenteld meg és erősítsd meg azoknak életét, akik Téged megtaláltak.
Kezeidbe ajánlom az én lelkemet is, Atyám. Készíts az én számomra is csöndességet. Szólj Uram én hozzám, mert hallja a Te szolgád. Szent Igéd forrásvizéből adj innom. Mutasd meg az én igazi arcomat annak tükrében. Adj megbánást, amikor elém állítod elmúlt heti cselekedeteimet, gonoszságaimat, vagy mulasztásaimat. Újítsd meg Szent Lelked én rajtam. Vigy előbbre Szent Fiad ismeretében. Adj nekem is alkalmakat arra, hogy másokkal jót cselekedhessem. Emelj ki ma ebből a múlandó világból és adj nekem lélekben otthont Tenálad az imádság ereje által. Erősíts engem a Te néped, templomi gyülekezeted hitével. Az én megváltó Uramért hallgass meg. Ámen.

Muraközy Gyula – A Sionnak hegyén…

 

...

IMÁDSÁG A HITVESÉRT
(Aki megbántotta hitvesét)

* * *
„Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok." (Pál apostol levele a Rómaiakhoz 7:19.)
* * *

„Örökkévaló Isten, aki mindeneket látsz és ismersz, Te ismered ezt az én szegény és nyomorult életemet.
Megvallom Előtted, hogy én nem ismerem eléggé önmagamat. Néha mélységek nyílnak meg a lelkemben, néha tüzek csapnak fel belőlem, néha szavak indulnak el az ajkamról és később látom, érzem, nem az én lángom, nem az én szavaim, nem azt cselekszem sokszor, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.

Megvallom, hogy sokszor büszkébb vagyok, semhogy meg tudjam szeretteim előtt vallani gyengeségemet.
Bocsásd meg nekem, hogy sokszor azokhoz vagyok idegen, akik legközelebb vannak hozzám,
azoknak adok követ és kígyót, akik kenyeret és halat adnak nékem.


Bocsásd meg nékem, Atyám, hogy az élet mindennapi igája alatt megfáradva, gyógyítás helyett inkább sebeztem, bíztatás helyett inkább csüggedést adtam, jóság helyett türelmetlenséget és haragot adtam a hitvesem életébe is.

Újból bizonyságot teszek Előtted Istenem, hogy az ő szívében elolvastam örök rendelésed felőlünk, tudom, hogy az életünket Te teremtetted egy dallammá és újra áldalak Téged azokért az ajándékokért, melyeket az ő szeretetében küldtél nekem.

Éppen ezért kérlek gyermeki bizodalommal, atyai kezed érintse meg a sebet, melyet én okoztam.

Szent Lelked töltse be újra otthonunkat, űzze tovább a fellegeket, melyek most beárnyékolnak minket és hívja elő szívünkből a bizalom és öröm elhalkult énekét.
Adjad ajkunkra újra a bocsánatkérés
és bocsánatadás szelíd szavait.
Légy közöttünk Szent Fiad által. Ámen."
Muraközy Gyula, A Sionnak hegyén - Imádságok és elmélkedések, Kálvin Kiadó.

 

***

" Viseljetek gondot ezért magatokra és sz egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett," Csel. 20.28.

Áldjuk a Te bölcsességedet Urunk Istenünk, hogy anyaszentegyházadnak terhét és gondját mindnyájunk vállára helyezted..........

Áldd meg a presbiterek munkáját az anyaszentegyházban. Készísd őket arra, hogy vasárnaponként elsőként telepedjenek le a Te Igéd körül. Legyen gyümölcsöző az ő életükben az igehirdetés......

Szent Fiad előtt meghajolva mint az Ő szolgái és követői végezzék munkájukat. Álljanak lelkipásztor mellé, mint áldott szeretet közösség, mint Általad rendelt munkatársak.

Muraközy Gyula

 

" A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt."Jak5:15
Mennyei édes Atyám ! Megragadtam ígéreteidet, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus által küldtél.......
Köszönöm Néked....hogy fájdalmait enyhítetted, nyomorúságból kiemelted őt. Zörgetttem atyai szíveden és megnyitottad és megtapasztalhattam, hogy irgalom és kegyelem vagy. Köszönöm Néked mind azt a szolgálatot, amit emberi tudás által végeztél, de köszönöm a Te Szent Lelkednek az ajándékát és segítségét is. Áldd meg őt, ha most egészségesen visszatér közénk.............,
Az élet a Te ajándékod, bizonyára célod van vele, hogy továbbviszed élete útján. Óh áldd meg közöttünk való életét és hozzád való mindig állandó közeledését.
Kérlek Atyám, hallgass meg A Krisztus nevében. Ámen

 

...

A betegség jár közöttünk

- Muraközy Gyula imádsága

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34,8)
Örök Isten, életünk eseményei a Te akaratodból érkeznek hozzánk. A Bánat és a Szenvedés is a Te angyalaid. Te formáltad a telet, a Te akaratodból van hervadás. Erődet sokszor erőtlenségben nyilvánítod meg. Jóságodat sokszor akkor láttatod meg, amikor külső világunkat köddé és homállyá teszed körülöttünk. A sötétségben sokszor jobban látunk Téged, és sóhajok közt sokszor hangosabban szólunk Hozzád, mint a tavasz és a vidám énekek idején. Tőled vesszük ezeket a gondokat, amelyek most átjárnak a lelkünkön, de gyermeki bizalommal kiáltunk fel Hozzád, amikor a betegség jár közöttünk."

 

Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén.. c. imádságos könyvéből
Szülő könyörög a beteg gyermekért
"Jer, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon." (Márk. 5:23)

Könyörülő Isten, imádságot meghallgató Atyánk! A Te bíztatásod és ígéreted szerint esedezem Hozzád beteg gyermekemért. Nem volt hiábavaló annak az édesapának a könyörgő szava, aki Krisztus elé borult egykor gyermekéért. Nem volt hiábavaló annak a sareptai édesanyának kiáltása, akinek beteg gyermekéért Illés próféta is könyörgött. A mi Urunk Jézus Krisztus átveszi és Eléd viszi erőtlen és bűnös ajkunkról elszálló kéréseinket. Ő áll Eléd Atyám, hogy vétkeimet eltakarja. Őrajta át érkezik el hozzánk gyógyító irgalmad.

Uram ezt a beteg gyermeket lásd meg szenvedéseiben. Ha földi szülői szíven áthatol ennek a gyermeknek a gyötrődése, mennyivel inkább látja és tudja a Te atyai szerelmed. Ha a csendes éjszakán át eljő énhozzám is a sóhajtása és sírása, mennyivel inkább elér a Te végtelen világodon át Hozzád, Atyám. Tehetetlenül hallgatom és nézem erői fogyását, a betegséggel való harcát, testébe fúródó gyötrelmeit. Óh, jöjj, Szent Fiad által, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon. Állítsd föl, hadd végezze el azt a földi munkát, amit reá bíztál. Mutasd meg nekünk, hogy ezt a szenvedést csak tűznek küldted, mely tisztitsa, de el ne égesse. Üzenj minékünk, hogy ezt a sötétséget csak azért adtad, hogy Téged lássunk meg mindnyájan világosabban és nem azért, hogy az ő arcát és életét végképp eltakarja előlünk a földön.

Jöjj hát, szólj nekünk. Könyörgök Hozzád, felelj esedező szavamra. Végezd el a magad akaratát életünkön át is. Adj Benned való békességet, az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek. Ámen.

***

 

Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén.. c. imádságos könyvéből
Operáció előtti imádság

"Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene és az Úr Isten az, aki megszabadít a haláltól." Zsoltár 68:21

Uram, könyörülő Istenem, hajolj le hozzám, Irgalmas édes Atyám nyújtsd ki a kezedet felém.
Szenvedésben és bizonytalanságban kiáltok Hozzád.
Át kell mennem a gyötrelmeken és nem tudom, mi vár rám?
Most látom, milyen gyönge vagyok, most érzem tehetetlenségemet.
Atyám, bocsásd meg nekem, hogy annyiszor nem hívtalak Téged boldog és egészséges időkben.
Ne vond el tőlem most a Te vezető erős kezed.
Add azt a reménységet, hogy próbálni akarsz, hogy a gyógyulás partjára akarsz átvezetni.
Szenvedő és gyönge testemnek Te adj erőt, hogy elhordozhassam azt, ami reám vár.
Tusakodó lelkemnek Te adj erőt, hogy olyan nyugodtan várjam a holnapot, mint a gyermek édesapja szíve mellett a virradást.
Szabadításnak Istene, éreztesd meg velem, hogy minden fölött Te rendelkezel.
Csak az történhet velem, amit Te elhatároztál.
Légy kegyelmes hozzám, bűneimből és nyomorúságomból emelj föl engem.
Adj a testemnek teljes gyógyulást a fájdalmak után.
Mutasd meg, hogy ez a Te gyógyító akaratod is, hogy a szenvedéseken át jussunk örömhöz, gyötrelmeken át a békességhez.

Óh, ne engedd elfelejtenem sohasem, egészségben sem, hogyan könyörültél rajtam.
De készíts el Atyám nyugodtan és csendesen arra, hogy a kezedből fogadjak el mindent, ami velem történik.
Örökkévaló és halhatatlan lelkemet Szent Lelked tisztítsa meg.
Adj találkozást Szent Fiaddal énnekem, aki azért halt meg, hogy én örökké éljek, azért szenvedett, hogy én meggyógyuljak.
Értesd meg az én szenvedéseimen át jobban az Ó váltságszerzését.
Békességnek és szabadításnak Istene, ne hagyj magamra engem, óh, könyörülj rajtam, halld meg kiáltásomat, a Krisztusért. Ámen.

 

 

 

 

 

Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén.. c. imádságos könyvéből
Operáció utáni imádság

"Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet és kegyelmét nem vonta meg tőlem." Zsolt 66:20

Uram, hálatelt szívvel áldalak Téged, hogy áthoztál a szenvedések tüzén.
A halál mélységei mellett kezed erősen tartott és a mélységből ismét kiemeltél engem.
Angyalok és üdvözült lelkek kimondhatatlan fohászkodásokkal dicséretet mondanak Neked, mert örökkön örökké látnak és ismernek szemtől szembe Téged.
De tudom Atyám, hogy kedves Néked az emberi szó hálaadása is, hiszen ki tapasztalná meg jobban szabadító kezed erejét, bűneinknél erősebb irgalmasságodat, halálon át ragyogó kegyelmedet mint az ember.
Ahogyan testemet megszabadítottad a haláltól, belőle elvetted azt a pusztuló részt, mely az egészre halált hozott volna, úgy éltesd Atyám a lelkemet is.
Vedd el a gondolataimból, érzéseimből azt, ami fekélyt, halált, lázat hozna egész életemre.
Áldalak Téged az orvosok bölcsességéért, amit Te adtál nekik, áldalak, hogy a Te szolgálatodra használ a tudásuk.
A jótett és a szolgálat örömét küldd el hozzájuk, akik a Te gondolataid végrehajtói és eszközei.
Áldalak azért az örök Orvosért, akinek szánakozó szeretete meglát minden szenvedőt, aki nemcsak a testnek ad gyógyulást, hanem a lelkemet tudja örökké erőssé, békességessé és boldoggá tenni.
Ne engedd elfelejteni a szenvedéseket, amelyeken átmentem.
Álljon előttem mindig a magam gyöngesége és a Te mindeneket elvégző hatalmad.
Azért adtad vissza életemet a földre, mert itt Neked kell szolgálnom.
Azért gyógyítod meg testemet, hogy a Te lelkednek temploma legyen.
Legyen az életem boldog hálaáldozat feléd. Ámen

***

 

 

Az imádság karja

„Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobb kezed fogna engem."
Zsoltár 139, 8-10.


Mindenütt jelenvaló és mindentudó Isten, Gondviselő Atyám!
Milyen nagy békesség aggódó lelkem számára a Te kijelentésed.
Őrző szemed átnéz messzeségeken, fellegeken, agysejteken.
Előtted nyilván van minden titok, előtted nincs bizonytalanság,
kitárul minden lélek. Látod a bűn surranó útját a világban,
amint kígyó módjára vár ránk és szeretteinkre, hogy halálos méreggel
pusztítson el minket.
Akiket Te vezetsz, azokat őrzöd és védelmezed külső és belső kísértések
ellen, gonosz lelkek és saját maguk ellen is.
Most érzem tehetetlenségemet Atyám, amikor távoli gyermekemért aggódik a szívem,
és most érzem az imádság hatalmát, amikor láthatatlan kézzel átölelhetem és
Eléd állíthatom őt, amikor a könyörgésem által védelmezhetem.

Óh Uram, szólalj meg a lelke belső csöndességében.
Emlékeztesd mindarra, amit a Te Igéddel írtál a szívébe.
Érjen hozzá szereteted tüze. Vond el a távolság kárpitját, hogy lásson
Téged és meg ne feledkezzék Rólad.
Nehéz órákban kínáld neki a Te segítő Atyai kegyelmedet.
Jelenléted érzetesd meg vele hatalmasan és megdöbbentő erővel.
Tarts távol tőle olyan életeket, melyekből romlás árad, olyan szavakat,
amelyek csábító és forró erővel vonják el tőled,
olyan mélységeket, melyeknek partján szédülve járna.

Ne engedd ereje fölött kísérteni. A távolság hozza a lelkét közelebb Hozzád. A magányosság legyen számára boldog alkalom, amikor visszagondol a Veled töltött együttlétre. A Mennyei otthon ragyogjon fel előtte. Legyen ez a távolság a hozzád való boldog közeledés, a Krisztus által. Ámen

Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén (Imádságok és elmélkedések)

...

 

Aranylakodalom

1 Kor 13:7-8
"A szeretetet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy."

Itt megállunk Te előtted felséges Isten, szeretet és jóság. Szavunk gyönge, már halkan száll az énekünk és a kezünk megreszket, amikor imádságra tesszük össze. Könny fátyolozza el a szemünket, amikor ötven év messzeségébe visszanézünk. Mégis, most legjobban látunk Téged és tudjuk, hogy gyönge szavunk is elérkezik Hozzád. Milyen csodálatos a Te gondviselésed, Urunk. Ötven éven át soha nem fogyott el a szereteted. Kísért, mint egy titokzatos patak, tükrözte kegyelmed, sebeinket megmosta, fáradtságunkat megenyhítette, örökkévaló világodról beszélt és nem engedett eltévedni. Nyomorúságainkat annyiszor elfedezted, töredékes könyörgésünket is elfogadtad, gyarlóságainkat eltűrted. Amíg a testünk elfáradt, a lelkünk mindig inkább megtelt ezzel a kimondhatatlan szeretettel. Óh, milyen hosszú út volt ez, mennyi kikelet benne és mennyi hervadás. Hányan érkeztek hozzánk kedves életek és hányan búcsúztak el tőlünk... Amikor azt hittük leroskadtunk, Te felemeltél. Amikor úgy látszott, vége van az útnak, Te új alkalmakat nyitottál. Köszönjük, hogy együtt lehetünk így fáradtan, megcsöndesülve az élet harcában. Áldunk, hogy ötven évig szerethettük, támogathattuk egymást. Legboldogabb perceinkben megsejthettük a Te világod boldogságát. Áldunk azokért, akik életünkből éltek, akiknek a szemében visszanéz ránk a múlt. Csöndesen megyünk tovább, lassan elhal az élet zaja mögöttünk, óh ne szűnj meg szólni hozzánk Atyánk, hadd lássuk meg ebben a múlandó világban, amit az idő el nem vehet tőlünk. Állíts oda Krisztus keresztje alá újra minket, az Ő soha meg nem szűnő szeretetéből vegyünk erőt és bizakodást az örökkévalóságra. A Krisztusért kérünk. Ámen.

 

 

...

Esedezem Hozzád Atyám, küldj munkásokat a Te aratásodba. Indítsd el ismeretlen helyekről, névtelenségből százakat és százakat. Szent Lelked égesse őket, mint nyugtalan tűz, hadd ítéljenek mindent kárnak és szemétnek Éretted. Szólaljanak meg a Te kürtjeid várakozó népek előtt. Áldd meg azokat, akiket már elhívtál. Legyenek "okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok". Cselekedj velük hatalmasan. Láttass csodákat velük, "halottakat támasszanak, betegeket gyógyítsanak", amerre Téged hirdetnek, emberi lelkek térjenek Hozzád. Megszáradt csontok legyenek élő seregeddé. Atyánk, mindig akkor látjuk meg, hogy könyörülsz egy nemzedéken, mikor a magad számára a Te országodnak munkásait hívod el közötte. Óh, mutasd meg most, hogy ezt a világot nem hagytad magára. Formálj ki magad számára életeket. Ha Tenéked jónak tetszik, fogadj el engemet is minden gyöngeségemmel, botlásaimmal, a Te seregedbe. Hadd éljen bennem Krisztus. Hadd végezze el Szent Lelked csodálatos átformáló hatalma a maga munkáját az én életemben is. Íme készen állok, parancsolj énnekem. A Krisztus által. Ámen.

(Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén... Imádságok és elmélkedések. Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1959. 89)

 

 

 

***

MURAKÖZY GYULA:

Késő vallomás
- Feleségemnek -

Kerestem egy szép mosolyt,
ami tiszta és örök,
mely, mint a fény bujdokol
idők mélysége fölött,
és, ha beleütközött
tófodrába, gyermekarcba,
felcsillant egy pillanatra
harcos emberek között.
Kerestem egy halk igét,
mely csak hangsúly, néha dal,
néha egy szó tépi szét,
néha a mély csöndbe hal,
néha meg a zivatar
robogásán túl is hangzó
végtelenből indult, halk szó,
mit az ember sejtve hall.
Most fánk lombja színezüst...
Nyisd ki szívem csendesen;
benn huszonöt éve küzd
a vallomás, kedvesem!
Nem hallottad még te sem.
Mint egy bezárt csalogánynak,
néma szónak adj ma szárnyat,
nyisd ki szívem csendesen.
Megigézett mosolyod,
és egy-egy csendes szavad
őriztem valahol ott,
hol tűnő idők alatt
örök kincsek nyugszanak.
Nincsenek, de el nem vesztek:
végtelenbe süllyedt percek
tükrözése megmarad.
Volt könnyed, volt sóhajod,
ha éj volt, zordon, süket.
Tüskeággal a bajok
körülfonták esküdet.
És nem mondtad senkinek;
nem látta se éj, se gyermek,
könnyed a szívedbe pergett,
tiszta, mély kút volt szíved.
Mert ott, ahol már idő
sem jár, a mosolyod ég.
Sötét ködből bármi jő,
derűs fényét küldi még.
Tükörkép mind, ami szép.
Szemedben, mint a tengerszem
mélyén, ragyog minden percben
a nap, a nyár, és az ég.

 

Muraközi Gyula:
Az Anya

Hullt a keresztfa könnye még, a vér,
S már szállt az est. az álmos denevér,
Egy csillag égett. Ijedt fény, homályos.
Őrt állam a dombra jött a csend.
Kopár, zord úton Jézus anyja ment,
S követte őt a hű tanítvány, János.
Bús gyászpalástot vett a völgy, halom,
Siető árnyak tűntek a sötétben.
Mária sírt, szívét a fájdalom,
A kín rikoltó keselyűje tépte.
,,Meghalt a Fiam!'' S az emlékezet
Zord késként mélyítette a sebet.
Holt jövőn hímzett szemfedél a múlt,
S a csend csak egy sikongó dalt dalolt.
,,Meghalt a Fiam!'' Éjre vált az este,
S János, a szelíd, vigasztalni kezdte:
Nem fiadnak ácsolták a keresztet:
A Messiás Ő, az Ige, a Kezdet,
A Bárány, kit próféták álma látott
Forró vérében mosni a világot.
Égő örök fény, kit az éj sirat,
Neked már régen meghalt a Fiad!
Régen kinőtt a názáreti házból,
Király az, kit az ég kárpitja gyászol.
Fény, mely fényt áraszt, vakság-verte szemből,
Ige, mely bomló holtak felé zendül.
Pásztor, ki nyáját őrzi élte árán,
Út, mely eget nyit golgoták határán.
Igazság, mely tövist hord homlokán,
Élet, mely télen rügyet bont a fán,
És szeretet, mely most és mindörökre
Halkan, szelíden ráborul a Földre.
Nos, jer hát, menjünk, töröld le a könnyed,
Így oszlik az éj, és a gyász is könnyebb.
Hisz tudod már, a keresztfán ki van?
S szólt Mária csöndesen: ,,A Fiam!''

 

 

MURAKÖZY GYULA:

A nagymama

A nagymamának van egy ládikája:
fényes, gyöngyházas, kulcsos és kopott.
S a nagymama, ha kincseit kitárja,
vén okuláré mögött mosolyog...
Fáradt ölében a kis unokának
múltak romja közt kutat kis keze.
S nagymama ajkán halk emlékek szállnak:
"Ez egy síri koszorú levele.
A kis testvérkéd koporsóján lengett...
E szőke hajfürt régmúltról beszél,
mikor mamácskád kicsi volt és gyermek...
S esküvőjéről e mirtuszlevél.
Nagyapa néz rád fakó, gyűrött képről;
azóta lomb nőtt a sírja fölött...
E fehér fátylat oly régen tűzték föl
a nagymamának. Akkor esküdött.
Ez a csukott könyv sárgult, régi zsoltár.
Templomba ezzel ment a nagymama.
S mikor te síró, kicsi baba voltál,
zsoltárszóval altatott éjszaka.
S ez a virág? Ez csak úgy idetévedt...
Régen, nagyon rég adta egy diák...
Majálison, egy csitri kisleánynak..."
Szava elhalkul öreg nagymamának,
és harmatos lesz a fakó virág...

...

„Akkor monda Jézus: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.” (Mt 26,52)
Uram, irgalomnak és szeretetnek Istene, a háború véres fellegeit Szentlelked erejével távoztasd el tőlünk...

Imádság Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén című kötetéből.

...

Népemért könyörgök Népünknek Ura, kegyelmes Isten, köszönöm Néked, hogy ennek a népnek a gyermekévé hívtál el engem, mely a lét és nemlét határán járt történelme annyi korszakában, melynek a pihenése egy-egy ravatal volt, és munkára indulása új életre támadás.

Köszönöm Atyám, hogy a nemzetem történetében megértem, mi a kegyelem és a kiválasztás. Megvallom Előtted, nem volt jobb az én népem azoknál, melyeket elpusztulni engedtél; nem volt erősebb azoknál, melyek sírba roskadtak, de Te megtartottad. Add, hogy az én hazafiságom ne dőre álmokból épüljön fel, nemzeti hiúság és nemzeti gőg délibábkastélyait rontsd le Atyám az én lelkemben és népem lelkében, mutasd meg ezer év homokja alatt a Te rendelésed sziklalapját. Add, hogy az én kicsiny életem is legyen erőforrás nemzetem számára. Biztass azzal, hogy amit hűségesen elvégezek az őrhelyemen, azzal legtöbbet szolgálhatok népemnek. Csendesen mondott könyörgésem messze hangzik, lélekről-lélekre száll. Áldozatom és szolgálatom magvetés, egyszer hősiesség és jóság kelhet ki belőle. Ha névtelenül, csöndesen, könyörgéssel küzdök népemért és irgalmadért és jóságodért esedezem, ez is csata és küzdelem; hiszen minden mély és őszinte imádság győzelmes harc Előtted. Atyám, használj fel engem népem szolgálatára és használd fel ezt a népet a magad dicsőségére. Krisztus az én népemet is megmentette és megváltotta. Őérte kérlek. Ámen.

Muraközy Gyula (A Sionnak hegyén… Imádságok és elmélkedések.

 

 

 

...

Muraközy Gyula:

AZ ERŐ

 

- Ugye, édesapám, amikor a sziklát

véres zivatarban villámok hasítják,

viharok rárontnak, habok ráomolnak,

s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;

ha a századok nem tudták porrá tenni,

sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

 

- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,

csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

 

- Akkor, édesapám, az a hősi ember,

aki egymaga vív gyilkoló sereggel,

s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,

ugye, a világon az a legerősebb?

 

- Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,

mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.

 

- Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,

s előtte mindenki csak térdelő törpe,

és amerre halad, hervadás a lábnyom,

ő a legerősebb ezen a világon?

 

- Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,

a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.

 

- Édesapám! Akkor nincs is erős ember?

 

- Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel

- kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge -

az édesanyádat temettük el csendben.

Szép, sápadt arcával, fekete szemével

betegágyad mellett lelte minden éjjel.

 

Kétes hajnalórán lázas álmod leste,

fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.

Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,

ám ő elébe állt a rideg halálnak.

 

Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,

s halovány arcodra visszatért az élet.

Őszi napsugárnál már te ránevettél,

betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.

S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,

szegény édesanyád leroskadt a sírba.

Nem volt erős szikla,

nem is termett harcra.

Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.

Magahunyó napfény,

kettétörött nádszál,

s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.

Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?

- Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

 

***

TANÍTVÁNY A KAPUBAN

Krisztusom, én várom az érkezésed...
A pálma kész, a harsonák is készek.
Virágok nyíltak a szívem tüzétől,
diadalkapum a mennyboltig ér föl
Kőszíveket nagy, boldog alázatban
utad elé, utat készítve raktam;
ujjonganak ha rájuk taposol...
S az én szívemben retteg a pokol.
S mint rossz, csavargó, urát sejtő szolga,
bújdosik az éj céda városokba.
A házunkat ünnepre ékesítve
figyelünk már közelgő lépteidre.
Hírül adtam, ahogyan parancsoltad,
a palotáknak és a rongyosoknak;
mindenki tudja már, hogy érkezel...
A gyermekkar hozsánnát énekel.
Mi meg a város szélére verődve
kezünk emelve kémlelünk a ködbe...
Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak;
ördöngös sír, ostor suhog a rossznak.
Lásd, Zákeus a lomb közt kuporogva
előre néz távol bélpoklosokra,
kik előörsként útkanyarulatnál
várják - tízen - ha könyörülni tudnál.

Krisztusom, piros ködökbe kiáltok:
jaj, hervadók a kétkedő virágok...
Hullámzik, zúg a nyugtalan tömeg,
ma zöld ágat dob, holnap tán követ.
A vámszedőt a háza lelke hívja:
vén láda otthon nem maradt-e nyitva?
Ha késel, holnap, a bevonulásnál
nem tudjuk, hol van eltemetve Lázár.
Vakok, akik feléd tapogatóznak,
a sír árkába botlanak be holnap.
A menő, rongyos, zúgó tömeget
benyelik újra kunyhók, műhelyek.
Szegénynek, ki szolgád, a karja fárad,
jaj, még elejti fényes harsonádat.
Uram bocsásd meg, sírva kérlek, kérlek...
Mint május-eső a gyenge vetésnek,
mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,
mint hűvös patak lázas sivatagnak,
mint kárhozottnak egy csepp égi béke,
mint anyamosoly haldokló szemébe,
úgy kellesz most, úgy kérnek, esdenek, várnak...

Minálunk még nem volt virágvasárnap.
Kezünk remeg és húnynak már a mécsek...
Krisztusom, én várom az érkezésed.

 

...

Muraközy Gyula :EGY TANÍTVÁNY A KERESZT ALATT

Ezt a véres fát én neveltem…
Ezt a vasszöget én szegeltem
Jézusom!
Az én dárdám állt meg szívedben.



S te a rettentő keresztútnál,
Vérző kezeddel visszahoztál
Jézusom!
Bár liliomom mind lehullt már.



Szegényen és lerongyolódva
Jöttem hozzád én, hűtlen szolga,
Jézusom!
S Te békét csókolsz homlokomra.



Behunyt szemmel is nézel engem.
…Neked királyi trónust vertem,
Jézusom!
Szegény fészerben, rossz szívemben.



Farizeus hadd üsse orcám,
Követ és sárt dobáljon hozzám –
Jézusom!
Csak Te mosolyogj… mosolyogj rám.



Minden Te vagy! Öröm és élet!
Kereszthordozó vidám néped
Jézusom!
Sorban a hegyre Te vezérled.



Egy csillag homlokomra égett
S nem látok hírt, fényt, dicsőséget,
Örök hű Jézusom,
Csak Téged… Téged… Téged…

...

Az irgalmas samaritánus halála

… a fogadósnak visszatérte napján megfizette a bért,
az irgalmas samaritánus aztán Jeruzsálembe ért.
Ujjongó énekek röpködtek ajkán, maga se tudta mért.

Sion felé mély áhítat, s alázat remegtette szívét,
lelkén, mint enyhe rózsaillat áradt irgalmas tette szét,
s ajándékul az örök Jehovának megvett két gerlicét.

… sürgött a nép a templom pitvarán szét, a láng fölcsapkodott.
Bárány- s galambszív. Égett az ajándék oltárra téve ott.
Mintha minden láng esdeklő karrá válnék… s az ég fönt hallgatott.

Két repdeső rémült kis gerlicéjét a pap szúrta szíven.
A lévita kicsurgatta a vérét, fölnézett, s hirtelen
sikoltva tépte díszes köntösét szét, s kiált: ez idegen!

Samaritánus! Jerikóban láttam! Szentségtörőn ide
merészkedett! A szent oltári lángban már ég a gerlice!
Pogány az Úrnak templomában nem állt még senkise!

Pogány ajándék az Úrnak gyalázat! A vére mossa le!
Körül a nép zsibongva egyre lázad, ökölben a keze,
s ingatja, mint roppant tűzvész a nádat izzó harag szele.

“Samaritánus! Idegen! Halál rá!” Vérszomjas szörnyeteg
mintha prédáját tépné és cibálná, sodorja a tömeg.
A völgyben súlyos köveket dobál rá, s vad átkokat liheg.

Az irgalmas samaritánus akkor lerogyott csöndesen…
Csobogó vére sok keskeny patakból szétfolyt a zöld gyepen…
S aki megszánná nagy szent irgalomból, nem volt ott senkisem.

 

MAGDOLNA KÖNNYEI

Halovány arcán könnyek árja
Patakzott bánatos szeméből,
Amikor drága kenet ömlött
Alabástrom szelencéből...
Amikor Jézus lábainál
Bűneit bánva haját tépte,
Akkor is könnyek között szállott
Nyugalom, s béke a lelkébe

Sziklasír előtt, nagy-nagy csendben
Fénysávos hajnalhasadáskor
- Mellette finom aromákkal -
Könnye hull most is, mint a zápor...
Leroskad, mint a letört rózsa,
Ő most a sírnak néma őre,
Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek
A sötét, hideg sziklakőre.

Üres a sir... Óh, hol a Mester?
Vigasztalan, kietlen látvány...
De nemsokára ujjong a lelke
A földtámadott Krisztus láttán!
S aki bűneit elfedezte,
Aki szívének mélyét látja,
A szomorú, gyönge asszonynak
Kishitűségét megbocsátja...

Magdolna könnyei Jézus lábán
A bűnbánatnak bizonysága, -
Testvér, könnyek közt borulj oda
A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál,
A szeretetnek drága éke, -
Testvér, sirass meg minden percet,
Amit a Jézus nélkül élsz le!

 

PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL

Sugár haját fésülgeté a reggel...
Futott a hold sápadt csillagsereggel...
- S a magvető kiméne vetni egyszer.

Némely magját útszélre pazarolta.
Némelyt megölt a tüske csipkebokra.
Némely ráhullt a büszke kavicsokra.

Némely magot madarak vittek el.
Némely kiszáradt, alighogy kikelt.
Némelyt kalászban a jég tönkrevert.

Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.
Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.
Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.

,,És lőn akkor...’’ - megállt a magvető!
Elnézte, hogy mögötte egyre nő
A tüske-puszta, élet-temető...

Hogy gazba hullott sok fáradt verejték...
Csalánok csípték elcsigázott testét,
Piros bogáncsok szánva kinevették.

Acélos izma - céltalan - elernyedt.
Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.
S mint aki balga, szent vágyat melenget,

Csüggedt válláról lecsúszott a zsák...
...S akkor a szürke felhőkapun át
Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!

 

...

Piroska kérdez
...Kicsi kis lányom jár velem az utcán,
Két szeme kérdve tündököl fel hozzám.
- "Nézd apa! kis lány!... Miért nincs cipője?...
Nem hideg az utca? Hó hullt a kőre..."
- Szegény koldus ez - kicsi angyalom -
Látod didereg és fázik nagyon.
- "Hát a koldus kislányt mért nem szereti
Jézuska, cipőket mért nem hoz neki?"
- Jézuska siet... Egy-egy helyre hozta,
Hogy kinek több van, a szegénynek ossza.
Kis lányom nem érti, tipeg eltűnődve:
- Ha van gyerek, kinek sok-sok a cipője,
...Ennek a kislánynak miért nincs hát semmi?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...Megyünk. Nagy csönd van. Nem tudok felelni.

Muraközy Gyula

 

..

Egy csillag énekel

... Egy téli éjjel nagy mély gondban
A meghalt kerten át bolyongtam
S néztem soká egy csillagot;
Égő szívet, mit eldobott
Kinek már nagyon fájt talán?
... Egyszerre dal szitált reám.
Eső ... párából, lágy sziromból,
Dal, mit a lélek nem hall; gondol,
Tűnő, mint a vadrózsaillat...
... Az űrben énekelt a csillag.
Így énekelt:
- Tűzből születtem...
A gyilkos sáppad, összeretten,
Ha én az ablakon benézek;
Törött hajón a tengerésznek
A hazahívó szem vagyok ...
... Legutóljára a halott
Rám néz, mint tulsó parti jelre.
Mentőfonált én eresztek le
A börtönökbe. - Álmodóknak
Gombolyag vagyok, egyre fonnak,
Ezüstszálamból szép ruhákat.
A koldus, elrongyolt világnak
Én vagyok mécse és tüze.
S engem nem hallgat senki se.
Kietlen űrön vágtatok,
Egy céltalan bús vágy vagyok,
Keresés; a nagy űrbe hangzó
Visszhangtalan jel, árva jajszó.
Utam sivatag-semmiségbe
Láthatlanul így van kimérve.
Ez a csillagok égi sorsa.
Mert, hogyha kettő találkozna,
A Mindenség reszketne akkor
Halálos forró pillanattól,
És szertzúzva száz szilánkra
Mint átok hullnék a világra
S összetörném az alvó várost...
Csillag vagyok... égő, magános,
Örök szomjúság... Szív, kitépett...
S míg az vagyok, csak addig élek;
Áldás vagyok, míg szenvedek...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Télen, a gúnyos szél felett,
Félig a felhők közé tűnten,
Egy csillag énekelt az űrben...

Muraközy Gyula

 

...

Csöndes beszélgetés holdfénynél

Uram! én nagyon egyedül vagyok!...
Akik szeretnek, lelkem meg nem értik.
...Hogy szálljanak pacsirtákkal sasok?
Hold vagyok, rajtam felhő átsötétlik...
Bánat-erdőkből sok jaj száll felém
És fényt viszek bús emberek szívéig.
De az én sebem, az csak az enyém!
Visszhangja nincs az űrben bánatomnak.
Magamnak lettem: biztatás, remény.
A csillagaim egyre mosolyognak...
Lelkem ezüstjét mind nekik adom.
S ha kincsem elfogy, elfeledve holnap.
Megyek tovább homályos útamon,
Magános sajka égi óceánon...
...Uram! nem a bú fáj nekem nagyon.
A Végzet útját megnyugodva járom.
De mint egy puszta, forró Szaharán
Hajtom le fejem lelki bús magányon.
Hol ér hát véget a nagy óceán?
Ki hív, ki sír, ki szárnyal énekemmel?
Töprengő lázban ki hajol reám?
Kihez sodor a messze, néma tenger?
Ki bátorít kétségek éjjelén?
Ki ölel át szegény sebzett szívemmel?
...És ráfelel egy égi szózat: - Én!

Muraközy Gyula

...

Eltévedt gyermekek

A körúton eltévedt egy kis paraszt gyerek.
Szemében vérpiros pipacsok s kék ég káprázata.
A lelke méhkasában ezer dal zümmögött.
Az emberek irgalmas kék szemében kereste az eget.
A köntösét sárral verték be rohanó fogatok,
Hol asszonyok utaztak, s mint ezer üvegszilánkot
Szórták szét nevetésüket... Szegény kicsiny gyerek...
Ezer ajk közül egy se tudta az ő nevét,
Ezer kopogó lépés... és egy se jő feléd.
Ezer ajtó és egy se nyílik ki teneked.
Idegenbe tévedtél, szegény síró gyerek.
Hozzám űzé valami bús testvéri vonás,
S kérdezte, hogy haza fut-é itt útfolyam?
Hogy a neki sütött jó kalács merre van?
Ablakban esti lámpa, jaj! honnan int felé?
Mint síró testvér, hol bolyong kiáltozó neve?
Fehér kendő, mint áldott kéz, könnyét hol símogatja le?
És hol pihenhet puha ágy fehér anyaölében?
S feleltem: Én is idegen csillagról jöttem,
Egy ismerős küszöböt kutatok itt a ködben.
A hangok örvényében egy rokon dalt keresnék.
Egy ismerős szót, egy szép mosolyt, egy pihentető estét:
Árbóctalan hajó bolyongok itt az árban,
De vágyak sóhajtoznak a titkos mélybe zártan,
Valahol majd csak rálelünk a minket váró révre...
Kézen fogtam s mentünk így, eltévedt gyermekek,
Vittem a lelkemet az éjbe...

Muraközy Gyula

...

Kinek?

A lelkem titkon két hangra válik.
Az egyik mély húr, vidám a másik.
Egyik, - mint vén bölcs, - így korhol mindig:
- Elvész a búza, ha vízbe hintik.
Kihuny a gyertya, ha szélbe tartod,
Zúgó tengeren elhal a hangod.
Sziklába ültetsz rózsákat balgán...
Rügyeket hívnál a megkorhadt fán...
Dal és Dicsőség messze integet.
Koszorút fon: szép dalos hírt neked
...Lelked borát mért öntöd ki a porba?
Mért jársz homályba, hétköznapokba?
Szíved kinek zeng kőszobrok között?
Nárdus kenetjét kire öntözöd?
Kinek gyújtasz a szíveden tüzet?
Gyöngyért manapság gyönggyel ki fizet?
Kinek törsz utat, ha senki se jön?
Oltárod füstje kinek lesz öröm?
Kinek adtad el ifjúságod kertjét?
Kinek szolgálnak alázatos esték?
Mindazt, mi szép, jó: hír, dal, szerelem,
Mindazt, balga te, kinek pazaroltad?
...Jobbik lelkemmel ekkor felelem:
- Majd megtudom - holnap.

Muraközy Gyula

 

...

A láthatatlan bolt

...Láthatatlan boltos árul a sarokban,
Cukros lehet a pultja s a keze...
Csak a vevő, kis fiam tudja, hol van?
Nagyot köszön és alkuszik vele.
Hozzárobog a büszke sétapálca...
A tündér boltos mélyen meghajol.
S hull, hull a fiam két kövér markába:
Láthatatlan játék, szép golyó, cukor.
...Sok titkos kincsét büszkén mutogatja.
Ostora legszebb, cukra drága, jó,
Ha a láthatatlan álom-boltos adja.
...Vén, sánta az igazi hintaló...
...Elnézem...tanít e bölcs, balga, játék...
...Láthatatlan boltban vásárlunk mi mind.
Nekünk is az szép, mi káprázat, árnyék.
...S lelkünk kifosztva is csak oda jár még;
És vesz-vesz álmot és reményt megint.
Muraközy Gyula

 

...

 

A csoda-ház

Egy tavasz-estén ilyen volt az álmom:
Sasok tanyája, kastély, szürke várrom
Ormolt előttem. Valaki szólt: - Jöjj be!
...S mentem folyosón, földalatti ködbe.
Borzadt a fény négyszögletű szemével;
S mint roppant szerecsen rab, sírt az éjjel.
Bilincsét rázta. S hogy közel hajoltam:
Ezer láncos rab hörgött a pokolban.
Szemük égett, - mint párducé, vad erdőn.
Átkoztak, sírtak, jajgattak kesergőn.
A Dante népe volt a végső körben.
Valaki hívott.
...Márvány-lépcsőn jöttem,
Virágzó kertbe... Zord vár néma lánya
Kék nefelejcset font a homlokára,
Hívtam... s mint őz... eltűnt a szép úton...
Kigúnyolt? Sírt? Szeretett?... Nem tudom.
Egy szál elszórt virág maradt belőle.
És hívtak tovább.
Süppedt temetőbe.
- Őrsége alatt komor ciprusoknak,
Omlott sírokban sírtak a halottak.
Ekkor kitárták a vén palotát,
Végetlen sorban nyíltak a szobák.
Mind ismerős és mégis idegen.
...Itt muzsikás nép: forró táncterem.
Ott titkos, rejtett, susogó szoba.
Ez... könyvbe zárt rablelkek otthona.
Amott fehér terem... az ablakából
Közelnek látszik sírontúli távol.
Ott: hiú színpad. Álarcok hevernek.
Csitt!... erre alszik egy pár boldog gyermek,
A gyermekágyra festett angyalok
Kiszálltak... Zengnek égi szép dalok.
És itt mély cella. Magány a neve.
A többi mind sürgő néppel tele.
Itt csak egy bús arc nézi mécsesét:
Mikor fogy el? Mikor lesz már elég?
Tovább: rongyos zúg. Koldusok pörölnek.
Itt bírószéken egy öreg bölcs görnyed.
Szúrós szemével a szívembe lát.
...És már sohasem fogynak a szobák.
Itt ódon raktár: régi bútorok,
Eltört sok játék... Hány gyerek forog
Keresve itt, mi régen elveszett...
...Ez végső szoba... Arany-reteszek,
Ezüst-lakat és tündöklő a zár.
Itt halott csönd van. Itt senki se jár.
Letakart képet rejtettek ide.
Ki az?... Nem tudja, soha, senkise.
Csak néha éjjel fel-felsír a csend.
...Rémülten, kábult fővel kérdezem:
- Álomnak való és valónak álom:
Mi hát e ház? Kastély? Köd? Bűvös várrom?
Mikor jártam itt?... Merre van e hely?
...S valaki, aki vezetett, felel -
És titokzatos, csöndes szava száll:
- Megismerted?... A - lelked ez a vár...
Muraközy Gyula

...

 

Dal a lélekről

Oly titkosak a csillagok!...
...Az ég nagy boltjain ragyog
S fénylő aranyszeg mindahány...
Mögöttük titok és talány...
Mit tartanak? És merre fut
Az égen át a szép tejút?
Az Üstökös, a száműzött
Hol jár, hány nagy világ között?
Millió forgó föld felett
Hogy élnek ott az emberek?
...És hol laknak az angyalok?
Ha kérded a sok csillagot,
Tudd meg, hogy a roppant egeknél,
Amit kíváncsin méregettél,
A mindenségnél is feletted
Csodásabb, titkosabb a - lelked...
Olyan mélyek a tengerek!
...Fenn könnyű habok rengenek,
Fenn fény és habzó szenvedély
Lenn: messze végtelen nagy éj:
Alaktalan sok szörny suhan
A mélybe veszve, úttalan.
...S talán puha pázsit fölött
Pihen a bús hajótörött.
És mozdulatlan ott a mély,
Békés, szelíd, ki arra ér.
Arany, szépség és drágakő
Körül a mélynek lombja nő.
És vissza nem tér senki sem.
Talán ott minden elpihen -
...A tengermély csodákat renget,
De mélyebb, csodásabb a - lelked.
Oly zordon minden sírgödör!...
...Ezer kérdésbe ütközöl,
Ha sírva ráhajolsz, talán
Egy szörnyű bánat-éjszakán.
Mi tükröződik, tán a menny
Homályos mélye odalenn?
Mit mond a tompa síri rög,
Ha a koporsón dübörög?
S a messze ágazó gyökér
Ha egy-egy porló szívhez ér,
Milyen virágot hajt ki ott?
Töviset vagy liliomot?
Az égre mért néz a halott?
Kire mosolyg? Kit láthat ott?
...A sírnál. melyben eltemetnek,
Még mélyebb, zordonabb a lelked.
Ki mindezt sírva kérdezi,
Kiben száz csillag rengeti
Fényét, kihez tenger dalol,
Ki horpadt sírra ráhajol,
Ki szárnyra kél és meg sem áll
Az óceánok partinál;
Tejúton nyargal, tengeren,
Csöndes halottnál ott terem -
Titok a föld, ég s csillaga,
De legtitkosabb ő maga.
Egy elszállt Isten-gondolat,
Egy hulló angyal, akarat,
Amely a mennyet döngeti,
Nem otthon ez a föld neki.
...S ha elmúlik a gyötrő álom,
Csillagon, mélyen és halálon
Száll akkor is, ha eltemetted,
...Bolyongó, vágyó égi lelked...
Muraközy Gyula

...

A Lélek útja

...Már indulj, Lelkem!... Itt a sivatag.
A neve: Magány. Nincs lomb, nincs patak,
Nincs mély tekintet, szó csengő zenéje,
Eltűnsz, mint árny, ha belehal az éjbe.
...Ez a te sorsod: mindig egyedül...
Árnyékod int csak lépteid mögül
S távol reád les beduin csapat:
Emlék-sereg a forró ég alatt.
Te, Lelkem, menj!... Egy csöndes istenhozzád,
Aztán az éjjel harmatozza orcád.
Szavad - vérzős sas, - sivatagra hull,
Dalod - elhangzik visszhangtalanul,
A játékos szél söpri el nyomod...
S ha néha nagyon nehéz hordanod
Küzködés, harcok súlyát egymagad,
Mondd el:
- Az Úré ez a sivatag...
Ő mérte meg... Ő hív e bús úton...
...Átok vagy áldás, most még nem tudom,
De egyszer nála csöndben megpihen
Szegény, panaszos, felsíró szívem...
Útfélen vagy küszöbön valahol
Szent irgalommal halkan ráhajol,
Hazahívó szót írt a sivatagra...
...És felujjong majd fényes pirkadatba,
Ráhull a vér... a kereszt töviben...
Így ér haza én nyugtalan szívem...
Ezt mondd én Lelkem... A sivatag int,
Ne nézz a régi lomb felé megint,
S úgy menj az éjbe, - melynek könnye vár -
...Mint óceánon átszálló madár...

Muraközy Gyula

...

 

A rejtvény

Oh, mondd, mi ez?
- Város, mit építői abbahagytak.
A palotákon üres szem az ablak
A templomba a villám becsapott.
...Tetőtlen házak, parlag udvarok,
Torony mi csonkán felmered a ködbe,
Ki nem faragott hősök összetörve
- Idétlen márvány torzók - széthevernek.
...Valaki - tán egy óriási gyermek -
Tündérvárat akart itt játszani,
De cserbehagyták büszke álmai.
Eső, vihar, szélvész tiport reája -
És sírva ült a nagy folyó partjára,
Ahol az idők halk habja susog...
És vár egy lassan úszó csónakot,
Mely csöndben, ringón hazatér vele...
...S a város, mint egy megfagyott zene,
Félbetört ének, abbahagyott szándék,
Bús csonka kezdés, félig romban áll még.
Roskadnak lassan büszke ívei,
Senki se fogja felépíteni...
- Mondd, mi e város?... Mi e vén rege?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
...Az ember földi élete.

Muraközy Gyula

 

 

..

MURAKÖZY GYULA
A GÁLYARABOK ÉNEKELNEK

Sötét vizeken,
Fagyban, hidegben,
Mint szürke lepke száll a bús vitorla,
Barna köd alatt
Vén hajó halad
Mint hogyha úszó nagy koporsó volna.
Valami fájó, tépett,
Zsolozsmás régi ének
Zokogva indul napkeletnek…
…A gályarabok énekelnek.


Úgy megsír a dal!
S annyi diadal
A drága Sion zokogó imája.
…Sebes, vérező,
Kézben evező
S ütemre lendül a fekete gálya.
Millió könny fut előle.
S kijajdulnak belőle
Mártír-napok, égő keservek
…A gályarabok énekelnek.


Minden fájdalom,
Ami fáj dalon,
Minden könny, ami a szívünkbe vásott;
Seb, ami sajog,
Sikoltó jajok,
Szelíd hitek… és drága megnyugvások,
Szíveknek szent imája;
Mindenről zeng a gálya…
– A kósza éj száz fényt melenget…
…A gályarabok énekelnek.


Sötét tengeren
Árnya megjelen
És vérbe, jajba fut a zengő gálya…
…Lelkünk könnyteli,
Körülöleli
Vígasztalón a vértanúk imája;
Mint drága, drága testvér,
Akit soká kerestél,
Valaki simogatja lelked…
…A gályarabok énekelnek.


Ajkuk éneke
Vajjon ének-e?
Vagy benne lágyan rád hajol az Isten?
Bús a Golgotád
Gondja van terád
És lelke érted ég, hogy megsegítsen.
Sion hát térj magadhoz,
Ő enyhe balzsamot hoz.
Boldog, kinek a könnye pergett.
…A gályarabok énekelnek.


…Sötét vizeken,
Fagyban, hidegben,
Fut-fut a gyászok jajgató hajója.
Vágja a habot,
A gályarabok
Ébredő dala harmatoz le róla.
Valami fájó, tépett,
Zsolozsmás régi ének
Hozsánna! indul napkeletnek
A gályarabok énekelnek…

...

 

SULLY PRUDHOMME: Fohász

Ha tudná, hogy zokog a lélek
egyedül, ha nincs tűzhelye...
Halk sétái el-elérnének
házam fele.
Ha tudná, a szomorú szívben
egy tiszta szempár hogy ragyog,
megnézné néha észrevétlen
az ablakot...
Ha tudná, egy szív mennyi balzsam
szegény másiknak, mily öröm,
megállna, mint egy testvér, halkan
a küszöbön.
Ha tudná, lángol a szerelmem,
és hogyha tudná, mennyire,
behozná hozzám egyszer csendben
a szíve...

Fordította: Muraközy Gyula

...

Muraközy Gyula (Budapest, 1892. május 13. – Budapest, 1961. augusztus 31.)

református lelkész, teológus, szerkesztő, egyházi- és szépíró, műfordító.

A Budapesti Református Teológiai Akadémián (ma: Károli Gáspár Református Egyetem) és a franciaországi Montaubani Egyetemen folytatott tanulmányokat. Ezt követően 1918-tól Kecskeméten, 1932-től Budapesten (Kálvin téri református templom) volt lelkipásztor.[8] 1936-tól a dunamelléki egyházkerület tanácsbírója, 1937-ben és 1939-ben zsinati rendes tag, 1946-tól főjegyző. 1955-ben nyugalomba lépett, de 1957-ben ismét lelkész lett előbbi helyén.

Több vers-, elbeszélés-, regény- és színdarabkötete jelent meg. Titok című verseskötetében az emberszeretet hangján írt amerikai útjáról és a tanyák világáról. Az ébredő föld című regényében a középosztály és az egyház problémáit kutatta.[10]

Egyházi művek:

Élet és halál (elmélkedések, Kecskemét, 1915)
A láthatatlan világ (Kolozsvár, 1917, Egyházi Ujság könyvtára 12.)
Sociálismus, zsidókérdés, katholicismus és a magyar jövő (Kecskemét, 1922)
A prédikátor könyve (tanulmányok, előadások, prédikációk, Kecskemét, 1929)
A magyar reformátusság problémái (Kecskemét, 1929)
A diadalmas élet (Budapest, 1933)
A láthatatlan templom (prédikációk, Budapest, 1933)
A Sionnak hegyén (imádságok, elmélkedések, Budapest, 1935)
Kiáltó szó (tanulmányok, előadások, prédikációk, Budapest, 1936)
A válság megoldása (prédikációk, Budapest, 1938)
Ha megérkeznek az angyalok (Budapest, 1939)
Tragikum és predestináció (Budapest, 1941)
Rádiós prédikációi másokéival együtt jelentek meg.

Szépirodalmi művek:

Emberélet (novellák, 1917)
Este az erdőn (versek, Kecskemét, 1921)
Éjjeli beszélgetés (versek, Kecskemét, 1932)
Az ébredő föld (regény, Budapest, 1933)
Titok (novellák, Budapest, 1940)

...

...

A imádlak Téged, életnek Királya, szabadító Úr, imádlak Téged, én Istenem, akihez remegve és félelemmel nézek föl, mert örök dicsőséged ismét körülvett Téged.

Imádlak és magasztallak Téged, aki előtt leborul a múlandóság, aki elvetted a halálnak a félelmét mitőlünk, aki a bűnnek az erejét megtörted, aki az első embernek boldog békességét kínálod a Te megváltottaidnak .Meglátom és megvallom Előtted, hogy az én életemből hiányzott a húsvéti bizonyosság. Minden napon új nyugtalanságot adott a múlandóság,amely látható világomat darabonként ragadta eltőlem. Megálltam, szinte a kétségbeesés szikláit hordozva gyönge vállaimon, sírok mélysége mellett, és amikor legkedvesebbjeimet eltemettem, azt hittem, ezzel minden öröm kialudt, ezzel minden szál megszakadt közöttünk, ezzel a halál győzött szeretetünk és boldogságunk fölött. Félelemmel néztem a holnapok felé. Mindig azt próbáltam védeni és oltalmazni, ami múlandó volt, és nem vettem észre, hogy Általad belső emberemben, megváltott és bűntől megszabadított énemben engem is föléje emeltél a halál erejének.

Én Uram, bocsásd meg minden kishitűségemet, űzz el minden árnyékot a lelkemből. Mutasd meg Magadat énnekem, amennyire földi ember megláthat Téged. Adj nekem megrendít hetetlen bizonyosságot a Te feltámadásodban. Segíts arra, hogy én az életnek útján járjak. Tégy diadalmassá minden bűneim fölött. Adj erőt,hogy kétségbeesésnek és a szenvedésnek sötétgondolataival szemben győzelmes legyek. Világítsd meg földi életpályámat, emeld tekintetemet Magad felé. Járja át szívemet a boldog honvágy, az édes reménység, hogy egyszer azon az úton, amelyet Te készítettél számunkra, én is haza érjek. Várjam türelemmel, amíg a Te dicsőségednek fényében minden kérdésem megvilágosodik, minden titok megszűnik.

Imádlak Téged, én Krisztusom, mert erőt adtál nekem. Kiolthatatlan reménységet gyújtottál a szívemben. A siralmakat ajkamon elnémítottad. A halál félelmét elvetted. A gyásznak és válásnak szörnyűségeit megenyhítetted. Légy örök Királyom, életben és örökkévalóságban. Ámen.   Muraközy Gyula

 

...

Istennek céljai vannak velem. Az imádságban keresem az Ő gondolatait rólam. Isten szentségben és dicsőségben akar átmenni lázadó népe között, azt akarja, hogy neve áhítatosan zsongjon át a lelkeken, hogyaz Ő láthatatlan királysága alászálljon erre a nyugtalan földre.

Én az Ő eszköze vagyok, annyi, mint egy palánta, vagy facsemete a kertész kezében, mint egy márványoszlop, vagy tégla a kőműves kezében. Isten akar valamit velem, rendelt valahová. Hozzá akarok formálódni az Ő szándékaihoz. Könyörgök azért, hogy az Ő neve általam is dicsőségesebb legyen és úgy tudjak neki engedelmeskedni,mint az angyalok az égben.

(Muraközy Gyula)