Oswald Chambers írásai

„Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta, mi volt az emberben” Jn 2,24-25

...

Különbség van a bizonyságtevés és az igehirdetés között. Igehirdető az, aki megértette Isten hívását és el van szánva rá, hogy minden erejét és képességét latba veti, hogy egész lényével hirdesse Isten igazságát.

...

A Szentlélektől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve lelkünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életének folytonos meglepetése.

...

Tedd első helyre az Istenben való bizalmat. Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy keserű, és sohasem esett kétségbe senki felől, mert első helyre tette az Istenben való bizalmat. Teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben.

...

Minden olyan probléma, amely engedelmességem nyomán támad – és ilyen sok van –, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelek és lelkesen várom, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet." (O Chambers)

...

Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen tökéletes és igazságos! Soha ne bízz semmiben, ami benned vagy másban van, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében.
Tedd első helyre Isten igényeit. „Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat” (Zsid 10,9).

---

Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől és a vele való egységtől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk tartós értéke. A rohanás az imádatban sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására.

...

Ne bízz senkiben, még a Földön élő legnagyobb szentet is figyelmen kívül kell hagynod, ha akadályoz abban, hogy lásd Jézus Krisztust.

...

Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálunk, Jézus Krisztust pedig besoroljuk a többi szolga közé.

...

Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik Személlyel. Amikor a szeretet, vagy Isten Lelke megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki „könyököl”, nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem az egész személyére jellemző dolgokról: „Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk.”

...

Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyed igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja teljes személyedet, így az egyéniség is átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak.

...

A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

...

A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Lélek kiárasztotta ránk.

...

Valahányszor hirdeted az Igét, figyelj rá, hogy először Isten arcába nézz az üzeneteddel kapcsolatban, akkor kezdettől végig ottmarad a dicsőség. A szolgáló testvér az, aki szüntelenül Istenre tekint és azután elindul, hogy beszéljen az emberekkel. Krisztus szolgáinak ismertetőjele, hogy öntudatlanul is sugárzik az arcuk egy maradandó ragyogással. „Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott” (2Móz 34,29).

...

„Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát.

 

***

„Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat?” Ézs 40,26

Ézsaiás napjaiban Isten népe a bálványokra tekintett, amivel megvakította értelmének azt a képességét, hogy Istent láthassa. Ézsaiás az ég felé irányítja szemüket, azaz helyes irányba fordítja gondolataikat és elképzelésüket. A természet szentély a szent embernek. Ha Isten gyermekei vagyunk, a természet óriási kincsesház lesz nekünk. A fúvó szélben, napkeltében és napnyugtában, minden felhőben, minden kibomló virágban, minden hervadó levélben maga Isten nyúl felénk; és ha mevakult elménket használni kezdjük, akkor észreveszük Őt.

Oswald Chambers

...

Oswald J. Chambers (1874-1917): skót lelkész.

A kensingtoni művészeti főiskolán kezdte tanulmányait, majd az Edinburgh Egyetemen tanult képzőművészetet és régészetet. Ezután teológiát tanult a Dunoon Collegeban, ahol – kimagasló tehetségű diákként – már teológuskorában óraadó tanár lett.
1911-ben Londonban vallástanár képző főiskolát alapított (Bible Trainig College), amelynek első vezetője lett.
Az első világháborúban a Keresztény Fiatalok Egyesülete (YMCA) hadsereglelkésze volt Egyiptomban. Egy kezeletlen vakbélgyulladásba halt bele 1917 novemberében, mivel visszautasította, hogy sebesült katonák helyét foglalja el a kórházban.

Bár több mint 30 könyv jelent meg a neve alatt, Chambers életében egyetlen könyvet írt (Baffled to Fight Better), további műveit – óráinak és más előadásainak gyorsírásos jegyzete alapján – felesége szerkesztette meg és adta ki.

Magyarul: Krisztus mindenek felett; Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest, 1999. (Forrás:http://www.oswaldchambers.co.uk/Oswald_and_Biddy_Chambers.html)

…

„Oswald Chambers skót lelkész, aki szobrász volt eredetileg, aztán megtért, és nagyon tartalmas lelki könyveket írt. Furcsa észjárása van, nehéz megtalálni sokszor az összefüggést, de ha rájön az ember a logikájára, akkor ráébred, hogy vaslogika van benne és kíméletlen következetesség.
Az egyik elmélkedésében olvastam ezt a mondatot, és ez bennem maradt szó szerint: „Az Istennel való személyes, bensőséges lelki közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk ereje”. Nem a mennyisége – mert sokat tud szolgálni, aki egészséges, energikus és szorgalmas –, hanem az ereje függ az Istennel való közösség mélységétől.” (Cseri Kálmán)
…

 

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb napi áhítatos könyv.
Oswald Chambers (1874-1917) ismert személy volt, mint Skót Protestáns Keresztyén vezető és tanár a huszadik század első éveiben. Legismertebb műve a „Krisztus mindenek felett” áhítatos könyve, amely a Bibliaiskolákban csak úgy ismert, mint: „kemény eledel”.

…A könyv első magyar kiadása 1938-ban jelent meg Budapesten Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért címmel. Fordítói, Döbrössy Lajos és Tóth Kálmán dr. úttörő munkát végeztek, amikor Chambers gondolatait magyar nyelvre átültették, és felbecsülhetetlenül gazdagították ezzel a magyar keresztyén irodalmat.

Chambers gondolatait nagyon nehéz idegen nyelvre lefordítani. Stílusa csodálatosan tömör, minden szónak van mondanivalója, s ráadásul szókincse is rendkívül gazdag. A művészi lélek nyomait jelzik a kifejezések finom árnyalatai, amelyeket legtöbbször csak ismételt, figyelmes olvasás után vesszük észre. A gondolatok fűzésénél érezhető, hogy a szerzőben művészi lélek és mélységes hit párosult.

https://www.scribd.com/document/524749958/Oswald-Chambers-Krisztusert-Mindent

...

Január-06

ISTEN IMÁDÁSA

„Felütötte sátorát: Bétel volt nyugatra, Hai pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak”
1Móz 12,8
Az imádás azt jelenti: a legjobbat adjuk Istennek abból, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a neked jutott „legjobbal”. Valahányszor Isten megáld, add vissza neki az áldást szeretetből, mint ajándékot. Legyen időd Isten előtt elmélyedni, és add vissza neki az áldást szándékos imádatként. Ha felhalmozod saját magadnak, szellemi erjedés támad benned, mint ahogyan a manna is megbűzhödött, amikor felhalmozták. Isten nem engedi, hogy szellemi ajándékait teljesen magadnak tartsd meg. Azt akarja, hogy visszaadd neki, hogy mások számára tehesse áldássá.

Bétel az Istennel való közösség, Hai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely között ütötte fel sátorát. Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől és a vele való egységtől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk tartós értéke. A rohanás az imádatban sohasem jó, mindig legyen elég időnk Isten imádására. De az Istennel töltött csendes napok is csapdává lehetnek, elvonva a figyelmet arról, hogy minden nap szükségünk van Istennel félrevonulni. Ezért kell ott sátrat verjünk, ahol mindig csendben lehetünk Istennel, bármilyen lármás és hangos is e világban az életünk. Nincs három szintje az életnek: imádás, várakozás és munka. Mégis, egyesek szellemi békákként ugrálnak az imádásból a várásba, a várásból a munkába. Isten elgondolása az, hogy ez a három együtt járjon: Urunk életében is tökéletesen egybefonódott. Ez önfegyelem kérdése, amit fejleszteni kell, nem érhetjük el egyik napról a másikra.

 

 

 

...

Jézus azt mondta: „A beszédek, amiket én mondok nektek, Lélek és élet” (Jn 6,63).
… Így beszél hozzánk Isten, nem álmok és látomások útján, hanem Igéje által.
Istenhez csak a legegyszerűbb úton, a szavak útján juthat el az ember.

...

Ha egyszer Jézus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni,hanem érezni lehet, hogy Jézus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. Az ilyen élet erős, nyugodt, élőhitű ember benyomását kelti. Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.

 

...

 

A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy. Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.
Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia. Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből