Szállóigék

Szállóigék, mondások, kifejezések, bölcsességek

 

„Ars longa, vita brevis.”  "A művészet hosszú, az élet rövid."

„Medicus curat, natura sanat”.  „Az orvos kezel, a természet gyógyít.”

"Mens sana in corpore sano."  - 'Ép testben ép lélek'.

 

...

 

 

(Tótfalusi István munkáiból, a Bakos-féle idegen szavak és kifejezések szótára és a „Varietas delectat" c. latin mondások gyűjtemény alapján összeállította F. Tóth Zoltán)

A

ab aeterno Öröktől fogva

ab imo pectore [...pektore] - 'szív(e) mélyébõl'. Latin kifejezés.

Ab Iove principium - 'Jupiterrel kezdeni'. Vergilius harmadik eklogájából eredõ latin kifejezés, ahol Damaetes pásztor kezdi így énekét, az istenek legfõbbjét invokálva. Értelme: kezdjük a legfontosabb személlyel; a témák közül a legfontosabbikkal.

ablegatus absentium [ablegátusz abszencium] - 'távollévõk követe', a magyar rendi országgyûlésen (1848 elõtt) olyan köznemes jogállása, aki egy távolmaradó fõrend vagy egy fõrend özvegye helyett, annak küldötteként vett részt a diéta ülésein, az alsóházban, és szavazati jog nélkül. Használatos volt absentium ablegatus formában is. Latin kifejezés.

A blow in cold blood neither can nor should be forgiven [e bló in kóld blad nájder ken nor sudbi forgivn] - 'A hidegvérrel mért ütést nem lehet s nem is szabad megbocsátani'. Angol maxima Shaw A forradalmár kézikönyve címû mûvébõl.

A bovi maiori discit arare minor [...diszcit...] - 'Az ökörtõl tanul szántani a tinó'. Latin bölcsesség.

ab ovo - 'a tojástól'. A latin kitételt ma így használjuk: 'kezdettõl, eleve, eredendõen'. Eredetére két magyarázat is van. 1) A rómaiak az étkezést tojással kezdték, és almával fejezték be, ezért az ab ovo usque ad mala azt is jelentette, hogy 'elejétõl végéig'. 2) Az ógörög rege szerint Léda királyné, akit Zeusz hattyú képében ejtett teherbe, tojást szült, és ebbõl lett Helené, akit utóbb Parisz elrabolt, s ezzel elõidézte a trójai háborút. Mármost Horatius az Ars Poetica címen ismert tankölteményben (Episztolák II.3.147.) azért dícséri Homéroszt, hogy az Iliász történetét nem Léda tojásától (‚) kezdve meséli el, hanem rögtön az események sûrûjébe (in medias res) vezeti az olvasót.

Ab posse ad esse [...possze...essze] - 'A lehetségesbõl a valósra'. Latin formula; azt a logikai hibát jelöli, amikor abból, hogy valaminek a léte lehetséges, arra következtetünk, hogy az adott dolog létezik is.

Ab universali ad particulare Egyetemesről a részlegesre, általánosról az egyedire (következtetni).

Ab uno disce omnes [...diszce omnesz] - 'Ítéld meg egyetlen / Egy tettbõl valamennyit' (Lakatos István fordítása). Latin szállóige Vergilius Aeneisébõl (II.65); Aeneas mondja Szinónról, aki hazug meséjével rávette a trójaiakat, hogy a végzetes falovat városukba hurcolják, s vele jellemzi a görögöket általában (graeca fides).

ab urbe condita [...kondita] - 'a város alapításától', azaz Róma alapításától. Az ókori római idõszámítás kezdõpontja a város legendás alapításának éve, Kr.e. 753 volt, az évszámokat tehát így jelölték pl: 173 ,‚gyakran A.U.C. rövidítés formájában.

a capite usque ad calcem [...kapite uszkve...kalcem] - 'tetõtõl talpig ', betû szerint 'a fejtõl a sarokig'. Latin kifejezés.

A capite foetet piscis Fejétől bűzlik a hal

Accinge sicut vir lumbos tuos [akcinge szikut...lumbosz tuosz] - 'Övezd fel, mint férfiú, derekadat'. Szállóige a latin Bibliából (Jób 38,3); az Úr szavai a forgószélbõl Jóbhoz, aki igaza tudatában mintegy számadásra hívta Istent az õt ért csapások miatt. Az Úr e felszólítással, amely a csatára készülõ harcos képét idézi meg, mintegy ezt mondja: „Készülj a vitára, mert most én mondom el érveimet!"

Accidit in punkto, quod non seperatur in anna - Azt, miben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egyperc.

A classic is something that everybody wants to have read and nobody wants to read [e klaszikiz szamthing det evribadi vantsz tu hev red end nóbady vantsztu ríd] - 'A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna'. Mark Twain szellemes aforizmája Az irodalom eltûnése címû beszédébõl.

Acometer molinos de viento [akometer molinoszde vjento] - 'Szélmalmokkal harcolni'. Cervantes Don Quijote címû regényébõl elhíresült spanyol kifejezés.

A conservative government is an organized hypocrisy [e konzervetiv gavenment izen orgenájzd hájpokrizi] - 'A konzervatív kormányzat szervezett képmutatás'. Angol szállóige Disraelitõl, a neves államférfitól.

Acqua alle corde! [akva...korde] - 'Vizet a kötelekre!' Olasz szállóige; e szavak a hagyomány szerint 1586 szeptember 10-én hangzottak el, amikor a római Szent Péter bazilika elõtti tér közepén az Egyiptomból hozott obeliszk felállítása folyt. Egy Bresca nevû hajóskapitány látta, hogy a kötelek veszélyesen megnyúltak, és életét kockáztatva felkiáltott: ‚, a pápa ugyanis halálbüntetés terhe alatt megtiltotta, hogy bárki hangos szóval zavarja a veszélyes mûveletet. A bátor ember, akinek tanácsa nyomán a felállítás sikerült, végül nem bitót, hanem bõséges jutalmat kapott. A pápai tilalom tényét egyébként a komoly tudomány mendemondának ítéli.

Acta est fabula [akta eszt...] - 'A színjátéknak vége'. Az ókori római színházban e latin szavakkal jelentették be az elõadás végét. Suetonius szerint Augustus császárnak is ezek voltak utolsó szavai halálos ágyán. Olasz megfelelõje: Finita la commedia.

ad audiendum verbum - Idézés feljebbvaló elé „fejmosásra", alapos dorgálásra. Latin formula, tkp. 'a szó meghallgatására'.

Ad augusta per angusta [...auguszta...anguszta] - 'Fenséges dolgokhoz szûk útakon'. Latin maxima, értelme: nagyszerû eredményeket csak fáradságos úton lehet elérni. Azonos értelmû latin mondás: Per aspera ad astra

Ad futuram memoriam Az utókor emlékezetére.

Ad graecas Kalendas [...grékasz kalendasz] - 'a görög Kalendae-kor' azaz „sohanapján". A görög naptárban nem szerepelt a Kalendae mint a hónap elsõ napjának megnevezése. Suetonius szerint a fiatal Octavianus (Augustus), amikor megkérdezték, mikor kívánja megfizetni tetemes adósságait, azt felelte: ad Kalendas Graecas solituri ('a görög kalendaen esedékesek')

A diplomat is a man who always remembers a woman's birthday but never remembers her age [e diplomet ize menhu olvéjz rimemberze vumenz börthdéj bat never rimemberz hör éjdzs] - 'Diplomata az a férfi, aki mindig észben tartja egy hölgy születésnapját, de soha a korát'. Robert Frost amerikai költõ szellemes mondása.

Ad maiorem Dei gloriam - 'Isten nagyobb dicsõségére'; a tridenti zsinat (1542-1560) kánonjaiban és határozataiban gyakran elõforduló latin kifejezés; rövidítése A.M.D.G. Bõvült formájában a jezsuita rend jelmondata lett: Omnia ad maiorem Dei gloriam

Admonitio taedium facit, exprobratio odium [admonició tédium...exprobráció...] - 'Az intés ellenszenvet szül, a szemrehányás gyûlöletet'. Latin szállóige Seneca A jótettekrõl címû mûvébõl (II.11.6).

ad perpetuam rei memoriam - 'örök emlékezetül'. Latin kifejezés.

Ad poenitendum properat qui cito iudicat [...penitendum...kvi... judikat] - 'Hamar megbánja, ki elsietve ítél'. Latin szállóige Publilius Syrus Szentenciáiból (32).

Ad usum Delphini [...úzum delfini] - 'A trónörökös használatára'. A latin kifejezés a klasszikus római szerzõknek arra a sorozat-kiadására utal, amelyet Pierre Daniel Huet páter rendezett sajtó alá 1674 és 1730 között XIV. Lajos utasítására fia, a dauphin, azaz a trónörökös számára; ezekbõl a szövegekbõl gondosan kigyomláltak minden „szeméremsértõ" részletet. Innen a kifejezés átvitt értelme; ma erkölcsi, politikai vagy ideológiai szempontok alapján purgált, megcsonkított klasszikus szövegek kiadására használjuk. Szörényi László 1989-ben adta közre Kis magyar delfinológia címû szellemes tanulmányát, amelyben az állampárti idõk könyvkiadói gyakorlatából mutatta ki a klasszikus magyar irodalmi szövegek csonkításait.

Ad usum internum 1) Belső, bizalmas használatra 2) Belsőleg, belső kezelésre

advocatus diaboli [advokátusz...] - 'az ördög ügyvédje'. Latin kifejezés; a katolikus egyház szenttéavatási eljárásában azt a kijelölt egyházjogi tudóst jelenti, akinek hivatala minden olyan mozzanatot felhozni, amely ellene szólhat a szóban forgó személy szentté nyilvánításának. Vele szemben áll az advocatus Dei ('Isten ügyvédje'), aki cáfolni igyekszik az ‚ érveit, és bizonyítani a kanonizálandó életszentségét. A per formájában zajló eljárás csak akkor eredményes, ha az utóbbi „ügyvédnek" sikerül álláspontját megvédenie. Tágabb értelemben azt nevezzük ‚nak, aki valamely ügy kapcsán ellenvetéseket hangoztat ugyan, de nem azért, mert az ügyet alapjában ellenzi, hanem azért, hogy azok cáfolatával nagyobb bizonyossághoz lehessen jutni.

Aequat omnes cinis: impares nascimur, pares moriamur [ékvat omnesz cinisz imparesz naszcimur paresz...] - 'Mindenkit egyenlõvé tesz a hamu: különbözõnek születünk, egyenlõkként halunk meg'. Latin szállóige Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (91.16).

Aestati hiems [észtáti hiemsz] - 'Nyárra tél (jön)'. Latin szólás; Babits egyik korai szonettjének címe.

Aetas semper aportat aliquid novi Minden korszak hoz valami újat.

Aetate alia aliud factum convenit [étáte...faktum konvenit] - 'Más-más korhoz más-más tennivaló illik'. Latin szállóige Plautus A kalmár címû mûvébõl (984).

Afflavit Deus et dissipati sunt Rájuk fújt az Isten és szétszóródtak. (I. Erzsébet által kiadott emlékérem felirata 1588 tiszteletére.)

A friend in need is a friend indeed [e frendin nídize frendin díd] - 'Ki szükségben barát, az valóban barát'. Angol közmondás, frappáns és ötletesen rímes formájában az ókori bölcsességet (Donec eris felix, multos numerabis amicos, / Tempora si fuerint nubila, solus eris) és sok késõbbi változatát tömöríti.

Agnosco veteris vestigia flammae [agnoszkó veterisz vesztigia flammé...] - 'Érzem a régi tüzet felcsapni szivembõl' (Lakatos István fordítása). E szavakkal vallja meg Dido Vergilius Aeneisében (IV.23) nõvérének, hogy Aeneas iránt olyan szerelemre lobbant, amit hajdan elsõ férje iránt érzett.

agnus Dei Isten báránya

A heavy purse makes a light heart [e hevi pörsz méjksze lájt hárt] - 'Súlyos erszénytõl könnyû a szív'. Angol közmondás.

A horse! a horse! my kingdom for a horse! [e horsz e horsz máj ...fore horsz] - 'Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!' (Vas István fordítása). Angol szállóige Shakespeare III. Richárd címû királydrámájából (V.4); a címszereplõ szavai a bosworthi csata forgatagában, miután lovát elvesztette.

Aión panta pherei - 'Az idõ mindent meghoz'. Ógörög közmondás.

A king can make a nobleman, but he cannot make a gentleman [e king ken méjke nóblmen bathi kenat méjke dzsentlmen] - 'A király nemesemberré tehet valakit, de úriemberré nem'. Burke-nek, a neves angol politikusnak tulajdonított aforizma.

Alas! poor Yorick [e lasz púr jorik] - 'Haj, szegény Yorick' (Arany János fordítása). Angol szállóige Shakespeare Hamlet címû tragédiájából (V.1); Hamlet szavai, amikor a sírásó átadja neki a hajdani udvari mulattató koponyáját.

Al cor gentil ripara sempre amore [...kor dzsentil...szempre...] - 'A gyengéd szív a szerelem tanyája' (Tótfalusi István fordítása). Olasz szállóige az egyik leglsõ jelentõs olasz költõtõl, Guinicellitõl.

Alea iacta est [...jakta eszt] - 'A kocka el van vetve'. Suetonius szerint Julius Caesar Kr.e. 49-ben, hosszas habozás után e szavakkal kísérte döntését, hogy seregével együtt átkel a kis Rubico folyón, és Rómába vonul politikai ellenfelei leverésére. Ezzel tudatosan robbantotta ki a polgárháborút, mert õsi törvény írta elõ, hogy e határvonalon az északról közeledõ római hadvezér oszlassa fel seregét, másképp ellenségnek tekintendõ. Az ‚ kitétel általánosságban így érthetõ: 'meghoztam a döntést, az eredmény akármi lesz, most már nincs visszaút.' Plutarkhosz feljegyzése szerint Caesar ezt görögül mondta, mégpedig idézetként Menandrosz egyik vígjátékából: Anerrhiphthó kübosz! ('vessük el a kockát!').

Aliena vitia in oculis habemus, a tergo nostra sunt [...vicia in okulisz habémusz...nosztra szunt] - 'Más hibáit szemünk elõtt, a magunkéit hátunk megett hordjuk'. Latin aforizma Seneca A haragról címû mûvébõl (II.28.6).

Alios iam ego vidi ventos, aliasque procellas - 'Láttam már más szeleket, és más viharokat is'. Latin szólás Cicerótól (Piso ellen); értelme: 'kiálltam én már nagyobb megpróbáltatásokat is'. Gyakran idézik rövidebb formában: Alios ego vidi ventos.

Aliter in theoria, aliter in praxi Más az elmélet, és más a gyakorlat.

A little help is worth a deal of pity [e litl helpiz vörthe dílav piti] - 'Egy kis segítség többet ér, mint egy rakás részvét'. Angol közmondás.

A little water clears us of this deed [e litl vóter klírzaz avdisz díd] - 'Amit tettünk, egy kevés víz lemossa' (Szabó Lõrinc fordítása). Angol szállóige Shakespeare Macbeth címû tragédiájából (II.2); Lady Macbeth szavai férjéhez a merénylet után, a kettejük kezére tapadt vérre utalva.

All animals are equal, but some animals are more equal than others [ol enimelzár íkval bat szam enimelzár mór íkval den aderz] - 'Minden állat egyenlõ, de egyes állatok egyenlõbbek a többinél'. Híres angol aforizma Orwell Állatok farmja címû antikommunista szatírájából.

Allen zu glauben ist zu viel, keinen zu glauben ist zu wenig [...iszt cufíl...] - 'Mindenkinek hinni sok, senkinek se hinni kevés'. Német közmondás; latin megfelelõje Fide, sed cui, vide

Allis ne feceris, quod tibi fieri non vis Azt, amitől rettegsz magad is, mással se tegyed meg.

All my possessions for a moment of time [olmáj pozesnz fore mómentav tájm] - 'Minden tulajdonomat egy percnyi idõért'. I. Erzsébet angol királynõ utolsó szavai.

Allons, enfants de la patrie! [allonz anfan döla patri] - 'Elõre, ország népe, rajta' ( fordítása); betû szerint: 'Induljunk, gyermekei a hazának'. A nagy francia forradalom legnépszerûbb harci indulójának, majd a francia nemzeti himnusznak elsõ sora. Szövegét és zenéjét Rouget de Lisle tüzértiszt szerezte 1792 április 24-ének éjszakáján Strasbourgban; gyorsan terjedt az országban, és júliusban már a Párizsba bevonuló marseille-i csapatok énekelték, ezért lett a neve Marseillaise.

All that is human must be retrograde if it does not advance [ol detiz júmen masztbi ritrogréjd ifit daznt edvánsz] - 'Minden emberi hanyatlik, ami nem lép elõre'. Angol axióma Gibbon A római birodalom hanyatlása és bukása címû mûvébõl.

All the world's a stage, / And all the men and women merely players [olde vörldze sztéjdzs end olde menend vimin mírli pléjerz] - 'Színház az egész világ, / És színész benne minden férfi és nõ' (Szabó Lõrinc fordítása). Angol szállóige Shakespeare Ahogy tetszik címû vígjátékából (II.7); a két kezdõ sor a mélabús Jaques hosszú tirádájából, amelyben a hasonlatot részletesen kifejti; ennek is leginkább a kezdetét szokás önállóan idézni (All the world's a stage). Az emberi élet mint egy színjátékban eljátszott szerep egyébként ókori eredetû toposz.

Alte Wunde bluten leicht - 'Régi sebek enyhén vérzenek'. Német közmondás, természetesen a lélek sebeire értendõ, amelyek idõ múltán enyhébben sajognak.

A man may build himself a throne of bayonets, but he cannot sit on it [e men méj bildhim szelfe thrón bat hi kenot sziton it] - 'Szuronyokból is lehet trónt építeni, de bajos ülni rajta'. W.R. Inge angol fõpap aforizmája a parancsuralmi rendszerek természetérõl.

Amen amen dico vobis [...diko vóbisz] - 'Bizony bizony mondom nektek'. Szállóige a latin Bibliából, az evangéliumokban számos helyen e szavakkal vezeti be Jézus valamely fontos kijelentését.

Amici, diem perdidi - 'Barátaim, elvesztettem egy napot'. Suetonius (Császárok élete) szerint az igen emberséges Titus fakadt ki így egyszer, amikor vacsoránál eszébe jutott, hogy aznap semmi jótettet nem vitt végbe.

Amicum in secreto mone, palam lauda [amikum...szekréto...] - 'Titokban intsd, más elõtt dícsérd a barátot'. Latin szállóige Seneca Az erkölcsrõl címû mûvébõl (12).

Amicus certus in re incerta cernitur [amikusz certusz...] - 'Bizonytalan dologban ismerszik meg a biztos barát'. Latin maxima Cicerótól (Laeliushoz); Petronius Satyriconjából (61) eredõ változata: In angustiis amici apparent ('Szükségben tûnnek ki a barátok'); bõvebb kifejtését adja a Donec eris felix... kezdetû Ovidius-disztichon. Tömör angol megfelelõje: A friend in need is a friend indeed

Amicus humani generis [amikusz...generisz] - 'Az emberi nem barátja'. A latin mondást kissé gúnyosan használják arra, aki fennkölt eszméket hangoztat az emberiség szeretetérõl, de az egyes emberekre ezt nem terjeszti ki, magyarán önzõ és magának való.

Amicus Plato, sed magis amica veritas [amikusz...szed mágisz amika veritasz] - 'Platón a barátom, de még inkább barátom az igazság'. A hagyomány szerint Szókratész tette a fenti kijelentést. Tágabban értve: ha az igazságról van szó, nem lehetünk tekintettel a nekünk mégoly kedves személyekre sem. Ammonius latin író Arisztotelész élete címû mûve a forrás, bár itt épp ellenkezõ a „felállás". Platón mondja egy alkalommal tanítványainak, hogy törõdjenek mesterével, Szókratésszal, de még inkább az igazsággal, mert „Philosz men Szókratész, alla philtaté hé alétheia", azaz 'kedves nekem Szókratész, de még kedvesebb  az igazság".

Anch'io son pittore [ankío szon...] - 'Én is festõ vagyok'. Állítólag Correggio, a neves olasz reneszánsz festõ kiáltott fel így, amikor Bolognában, a San Giovanni templomban meglátta Raffaello Szent Cecilia-képét, dacos elhatározását fejezve ki, hogy addig nem nyugszik, amíg õ is ilyen tökélyre nem jut mûvészetében. Ma inkább öntudatos kijelentés, esetleg Anch'io son poeta ('én is költõ vagyok') alakban: 'én is tudok, érek annyit'.

Angusta porta et arcta via est quae ducit ad vitam [anguszta... arkta...eszt kvé...] - 'Szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 7,14); Jézus szavai a hegyi beszédben.

Animus in consulendo [animusz in konszulendo] - 'Bátorság a tanácskozásban', értsd: a tanácskozás bátorságot, bizalmat, jó lelkületet eredményez. Latin maxima, Sallustius szerint Catilina mondta Catónak. A NATO brüsszeli központján ez a felirat szerepel.

Animus magnus non curat iniurias A nagy lélek nem törődik az őt ért sérelmekkel.

Animus meminisse horet Lelkem borzad a visszaemlékezéstől.

An nescis longas regibus esse manus? [...neszcisz longasz régibusz essze manusz] - 'Nem tudod azt, a király karja mi messzire ér?' (Muraközy Gyula fordítása). Latin szállóige Ovidius Hõsnõk levelei címû mûvébõl (XVII.166); Helené szavai Pariszhoz szóló levelébõl, férjére, Menelaoszra célozva.

annó dacumál - 'annak idején', azaz valamikor régen. Latinnak hangzó, valójában „makaróni", azaz vegyes nyelvû, tréfás kiszólás. Elsõ tagja a múlt század derekáig divatban volt latin keltezésre utal (anno 1846, 'az 1846-os évben'), de az évszám helyén a német dazumal ('valaha') szó áll, amelynek van némi latinos csengése, emlékeztet pl. a decimális ('tizedes') számnévre.

Annosa arbor non transplantatur Vén fát nem lehet átültetni.

anni currentis a folyó évben (röv. a.c.)

Annus superior semper melior A múlt év mindig jobb a mostaninál.

antemurale Christianitatis [...krisztianitátisz] - 'a kereszténység védõbástyája'. Latin kifejezés, a XV.-XVII. században Magyarország megjelölése lett törökellenes küzdelmei és végvárai miatt, amelyek valóban megakadályozták a török további elõnyomulását a nyugati kereszténység országai felé. Az antemurale a külsõ bástyarendszer, amely a voltaképpeni vár körül húzódik.

Any port in a storm [eni...sztorm] - 'Viharban bármely kikötõ (jó)', azaz veszélyben bármely menedék jobb a semminél. Angol közmondás.

Apage Satana! [...szatana] - 'Távozz tõlem, Sátán!' Jézus szavai a kísértõhöz a Biblia latin szövege szerint, bár itt görögül (Mt 4,10); ismert latin formája Vade retro, Satanas!

A poco a poco (zene) Fokozatosan apránként.

a prima vista [...viszta] - 'elsõ látásra'; olasz kifejezés az olyan énekesi vagy hangszeres elõadásra, amelyet a mûvész a kottából, a mû elõzetes ismerete nélkül produkál.

Après moi le déluge [apre moá lö delüzs] - 'Utánam az özönvíz', azaz „nem érdekel, mi történik majd a halálom után; fõ a pillanatnyi elõny, a következményekkel nem törõdöm, mert engem már nem érintenek". Állítólag Madame Pompadour, XV. Lajos francia király kegyencnõje mondta, amikor szemére vetették a maga és az udvar esztelen fényûzését; egyesek felteszik, hogy õ csak királyi szeretõje szavajárását ismételte. Metternichrõl is feljegyezték, hogy ezt a mondást használta 1848-ban, amikor a bécsi forradalom megbuktatta, de más értelemben: arra célzott, hogy az általa 1815-ben létrehozott s azóta megõrzött európai rend fog összeomlani, és ezt természetesen katasztrófának ítélte.

Aquila non captat muscas [akvila non kaptat muszkasz] - 'A sas nem vadászik légyre'. Az õsi latin közmondás értelme: a nagy emberhez nem méltó, hogy apróságokkal törõdjék; fontos ügyben nem érdemes fennakadnunk jelentéktelen dolgokon.

Aquilam volare doces Repülni tanítod a sast

A radical is a man with both feet firmly planted in the air [e redikel ize men vid bóth fít förmli plántid indi er] - 'A radikális olyan ember, aki mindkét lábával szilárdan áll a levegõben'. Angol politikai humor, állítólag Franklin D. Roosevelt megjegyzése.

argumentum ad hominem - 'személynek szóló érv'. Latin kifejezés; vitában olyan érvet jelent, amely nem a vita tárgyára vonatkozik, hanem az ellenfél személyére, vagy úgy, hogy saját szavait, tetteit szögezi vele szembe, vagy úgy, hogy erkölcsileg igyekszik lejáratni, vagy érzelmeire hatva (hízelgéssel, megfélemlítéssel) próbálja álláspontjától eltántorítani.

Arma virumque cano [...kano] - 'Harcokat énekelek s egy hõst' (Lakatos István fordítása). Vergilius Aeneisének kezdõ sora. Ennek ihletésére kezdte így Zrinyi Szigeti veszedelem címû eposzát (melynek több mozzanata is a vergiliusi példát követi): Fegyvert s vitézt éneklek.

A rolling stone gathers no moss [e róling sztón gederz nó mosz] - 'Görgõ kövön nem gyûl moha'. Angol közmondás, értelme: 'aki ehhez-ahhoz kapkod, nem ér el eredményt, nem fog gyarapodni'.

Ars longa, vita brevis [arsz...brevisz] - 'A mûvészet hosszú, az élet rövid'. Latin változata Hippokratész elsõ aforizmájának: Ho biosz brakhüsz, hé de tekhné makré. Az élet rövidségével a mûvészet alkotásainak maradandóságát állítja szembe; gyakran olvasható mint múzeumok, képtárak felirata.

A sagittis Hungarorum libera nos, Domine! [...szagittisz...nosz ...] - 'A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!' Régi hagyomány szerint a pogány magyar kalandozóktól gyötört nyugati országok jámbor papjai és hívei gyakran ezt a könyörgést foglalták bele a litániákba a X. század folyamán. Egykorú írásos bizonyítékát ennek máig nem sikerült fellelni.

A sharp tongue is the only edged tool that grows keener with constant use [e sárp tongiz de ónli edzsd túl det gróz kíner vid konsztant júz] - 'Az éles nyelv az egyetlen vágószerszám, amely az állandó használattól még élesebb lesz'. Washington Irving amerikai író szellemes aforizmája.

Asperge me hyssopo, et mundabor [aszperge...hisszopo...] - 'Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok'. Szállóige a latin Bibliából (Zsolt 51,9), Dávid bûnbánati imájából, amelyet Béthsabéval való vétke miatt mondott, amikor Náthán próféta megintette. Az izsóp kúszónövény, amelyet, sûrû indáit összefogva, vízzel való meghintéshez használtak a tisztulási szertartásokon.

A square peg in a round hole [e szkver peg ine raund hól] - 'Szögletes pecek kerek lyukban'. Az angol szólás értelme 'nem odaillõ', és többnyire olyan emberre értjük, aki alkalmatlan rá, hogy a szóban forgó munkakört betöltse, hogy a rábízott feladattal megbirkózzék. Ellentéte a The right man on the right place

A storm in a teacup [e sztormine tíkap] - 'Vihar egy teáscsészében', W.B. Bernard angol író bohózatának címe. Szólásszerû magyar megfelelõje: Vihar egy pohár vízben.

aszbesztosz gelósz - 'olthatatlan nevetés'. Homérosz Iliászában az istenek féktelen jókedvére utal ez a görög kifejezés. A halhatatlanok Arészen és Aphroditén mulattak, akiket ölelkezés közben ejtett foglyul a féltékeny férj és ezermester, Héphaisztosz aranyhálóból szõtt csapdája. Ezt a nevetést nyelvünkben inkább a francia közvetítéssel szerzett homéri kacaj (rire homérique) kifejezés idézi.

Attentite a falsis prophetis [...falzisz profétisz] - 'Õrizkedjetek a hamis prófétáktól'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 7,15); Jézus szavai a hegyi beszédben.

Audaces fortuna iuvat [audacesz...] - 'A merészeket segíti a szerencse'. Latin bölcsesség, magyar megfelelõje: Bátraké a szerencse. Rokon értelmû latin maxima: Fortes fortuna adjuvat.

Audacter calumniare, semper aliquid haeret [audakter kalumniáre szemper alikvid héret] - 'Merészen kell rágalmazni, valamennyi mindig megtapad'. Francis Bacon parabolája; görög változatát már Plutarkhosz feljegyezte mint Nagy Sándor egyik udvaroncának, bizonyos Médiosznak a cinikus maximáját.

Audendo virtus crescit, tardando timor [...virtusz kreszcit...] - 'A merészség a bátorságot növeli, a késlekedés a félszet'. Latin szállóige Publilius Syrus Szentenciáiból (44).

Audi, vide, tace, is vis manere in pace.       Hallj, láss, ám halgass, így lesz léted nyugodalmas.

Audiatur et altera pars [...parsz] - 'A másik felet is meg kell hallgatni'. Latin maxima Szent Ágostontól (A két lélekrõl): nem csak a törvénykezés gyakorlatában, de mindennapi kapcsolatainkban is csak akkor ítélhetünk helyesen, ha a szemben álló felek érveit mind mérlegeljük.

aurea mediocritas [...mediokritasz] - 'arany középút', Horatius egy sorának (Ódák II.10.5) kivonata; Berzsenyi arany középszernek magyarítja. A széltében ismert szállóige nem a középszerûséget tartja oly értékesnek, ahogy sokan vélik, s nem is az elvtelen politikai opportunizmust ajánlja, amit egyesek a középút alapján vetítenek bele. A tömör szólás a sztoikus életbölcsesség foglalata, amely szerint a lélek egyensúlya érdekében tartózkodnunk kell a szenvedélyek szélsõségeitõl, az elérhetetlen vágyaktól és a halál félelmétõl.

Auribus frequentius quam lingua utere [auribusz frekvenciusz kvam ligva...] - 'Gyakrabban használd a füled, mint a nyelved!' Latin bölcsesség Seneca Az erkölcsök címû mûvébõl (104).

Austriae Est Imperare Orbi Universo [ausztrié eszt...univerzo] - 'Ausztria dolga parancsolni a földi mindenségnek'- latin szöveg, a Habsburg-ház nem hivatalos jelmondatának tekintették. Érdekessége, hogy a szavak kezdõbetûi a latin ábécé magánhangzóinak sorát adják: A.E.I.O.U. III. Frigyes császár választotta uralkodói mottójának elsõként. A ‚ szövegen kívül több feloldása is ismeretes a kezdõbetûknek: Aquila Eius Iuste Omnia Uincit ('az õ sasa mindent joggal legyõz'), Austria Et Imperium Optime Unita ('Ausztria és a birodalom a legjobban egyesült'), Austria Erit In Orbe Ultima ('Ausztria lesz a földkerekségen az utolsó', ti. a birodalom, amely a legtovább fennmarad); vagy németül Alles Erdreich Ist Oesterreich Untertan ('az egész földkerekség Ausztria alattvalója'). A bécsi világkiállítás idején, 1873-ban ilyen barátságossá hangolták át a betûszó jelentését: Austria Exponens Invitat Orbis Universum ('a kiállító Ausztria meghívja a föld kerekségét').

Aut Caesar, aut nullus/nihil [cézár...nullusz] - 'Vagy Caesar, vagy senki', azaz „vagy minden, vagy semmi"; a korlátlan (politikai) becsvágyat jellemzõ szállóige. Állítólag Cesare Borgia, az itáliai reneszánsz ambiciózus hadvezére mondta arra a kérdésre, hogy mi lenne legszívesebben. A mondás utal a Plutarkhosznál olvasható anekdotára, amely szerint Julius Caesar Galliába vezetõ útján, egy apró hegyi faluban járva, kijelentette hadsegédeinek: „Inkább lennék elsõ ember itt, mint Rómában a második."

Autosz epha (gör.) „Az ő mondata". A tekintélyre való hivatkozás jelszava. A pithagoreusok használták eredetileg, mesterükre (Püthagorasz) hivatkozva, ha állításaikat nem tudták bizonyítani.

Aut vincere, aut mori Győzni vagy meghalni.

Avanti popolo, bandiera rossa [...rossza] - 'Elõre, nép, vörös lobogó'. Az olasz kommunista mozgalom indulójának kezdõ sora.

Ave atque vale [...atkve...] - 'Üdvözlégy, és ég áldjon'. Catullus római költõ szavai fivére sírjánál; az üdvözlés és búcsúzás latin szavai.

Ave Caesar, morituri te salutant [...cézár...szalutant] - 'Üdvözlégy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek'. Általános hiedelem szerint a római gladiátorok a játék kezdetén a császári páholy elõtt felsorakozva kiáltották e szavakat. Suetonius a Császárok életében mindössze annyit említ, hogy a Fucino-tó csatornájának avatóünnepségén rendezett, „vérre menõ" hajócsata-játék szereplõi köszöntötték így Claudius császárt.

Ave Maria, gratia plena [...grácia...] - 'Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes'. Az egyik legfontosabb katolikus imádság, az ún. Angyali üdvözlet latin kezdõsora. Utolsó sorát ('áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus') kivéve Gábriel arkangyal szavait tartalmazza Lk 1,28 szerint, amelyekkel Máriát köszöntötte, amikor Jézus fogantatását jött hírül adni neki.

 

B

Barba non facit philosophum [...filoszofum] - 'Nem a szakáll tesz bölccsé', vagyis az érett kor önmagában nem hozza meg a bölcsességet. Latin szentencia.

Beati pauperes in spiritu [pauperesz...szpiritu] - 'Boldogok a lelki szegények'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 5,3), a Jézus hegyi beszédében elsorolt nyolc boldogság közül az elsõ. Mind Károli, mind Káldi tévesen fordította, s így is maradt meg félreértett szólásként. Jézus nem a szegényes lelket ajánlja, hanem a lélekben való szegénységet, vagyis a belsõ szabadságot az anyagiak kívánásától.

Beatius est magis dare quam accipere [beáciusz eszt mágisz... kvam akcipere] - 'Nagyobb boldogság adni, mint kapni'. Szállóige a latin Bibliából (ApCsel 20,35); Pál szavai az efezusi gyülekezethez. Õ mint Jézus szavait idézi, de ezt a szólást az evangéliumok nem õrizték meg.

Beatus vir qui timet Dominum [beátusz...kvi...] - 'Boldog a férfi, ki féli az Urat'. Szállóige a latin Bibliából (Zsolt 112.1)

Beatus ille, qui procul negotiis /...negóciisz/ - Boldog, aki távol él a közügyektől.

Before this time tomorrow I shall have gained a peerage or Westminster Abbey [bifór disz tájm tumaró ájselhev géjnde píridzs or vesztminszter ebi] - 'Holnap ilyenkorra vagy lordságot nyerek, vagy a Westminster Apátságot'. Nelson tengernagy állítólagos kijelentése a nilusi csata elõtti napon; a Westminster apátságban nyugszanak az angol nemzet jeles halottai.

Bella gerant alii, tu, felix Austria, nube, / Namque Mars aliis, dat tibi regna Venus [...ausztria...namkve marsz aliisz...venusz] - 'Csak hadakozzék más, te, boldog Ausztria, nõsülj, / Trónokat ad másnak Mars, Venus ad teneked' (Tótfalusi István fordítása). A hagyomány szerint Mátyás királytól származó latin disztichon, és a Habsburg-háznak arra a gyakorlatára céloz, hogy elõnyös dinasztikus házasságok révén növelje birodalmát, míg más államok ezt keserves és költséges háborúk árán érik el - ezért boldog (vagy szerencsés, felix) Ausztria. Mátyás szerzõsége, bár külföldi források is céloznak rá, adatszerûen nem bizonyítható. A disztichonnak legtöbbnyire csak elsõ sorát idézik; ennek is elsõ fele egyébként ókori mintát követ, Ovidius Hõsnõk levelei (XIII.84) címû mûvében írja Laodameia a trójai háborúba tartó férjének: Bella gerant alii! Protesilaus amet! ('Protesilaus, más vívja hadát, te szeress!' - Muraközy Gyula fordítása); a Felix Austria kifejezés elõször IV. Rudolf Habsburg herceg pecsétgyûrûjén bukkant fel a XIV. század derekán.

Bellum omnium contra omnes Mindenki harca mindenki ellen. (tkp. létharc)

Benevolo Lectori Salutem [...lektóri szalútem] - 'Üdvözlet a jóakaratú olvasónak'. Latin kifejezés; az ókorban és a középkorban gyakori kezdõszavak egy írásmûnek, fõleg a bevezetésének az elején. B.L.S. betûkkel rövidíteni is szokták; olykor csak a rövidebb, Lectori salutem formát találjuk.

Ben trovato (ol) Adjon Isten! (érkező köszönése)

Beware the ides of March [biver di ájdzav márcs] - 'Õrizkedjél Martius idusától' (Vörösmarty Mihály fordítása). Angol szállóige Shakespeare Julius Caesar címû tragédiájából (I.2); egy jós szavai Caesarhoz a Lupercaliák ünnepén. Már Plutarkhosz feljegyezte, hogy Caesart jóslat óvta március 15-étõl (ez volt az Idus) mint baljós naptól, de õ nem törõdött vele.

Biblia pauperum Szegények Bibliája (sok képpel)

Big Brother is watching you [...brader iz vocsing ju] - 'A Nagy Testvér figyel téged'. Orwell 1984 címû antikommunista szatírájában a totalitárius Óceánia állam egyik jelszava, „a diktátor szeme mindent lát" jelentésû, és valóban, a teleképen keresztül a voltaképp személytelen hatalom mindenkit a legintimebb pillanatokban is szemmel tart.

Bis dat qui cito dat [bisz...kvi...] - 'Kétszer ad, ki gyorsan ad'. Latin közmondás: a gyorsan, kellõ idõben nyújtott segítségnek sokszoros az értéke. Erasmus idézte, emlékezete szerint Senecától, valójában Publilius Syrusnál lelhetõ fel némileg eltérõ szavakkal.

Bozse carja hranyi - 'Isten óvja a cárt', a hajdani orosz cári himnusz kezdõszavai

breviter, sed bene Röviden,de velősen

Buridán szamara Határozatlan ember. (Buridan francia skolasztikus egyik példázatában szereplő szamárról, aki nem tudván választani a között, hogy egyék-e, vagy igyék-e előbb, szomjan és éhen halt.)

 

C

Caelum non animum mutant qui trans mare currunt [célum...kvi... transz ...kurrunt] - 'Szállhatsz tengeren át, mégsem lelket, csak eget váltsz' (Urbán Eszter fordítása). Latin bölcsesség Horatiustól (Episztolák I.11.27), mely szerint a lélek helyben is megtalálja, ami békéjéhez szükséges.

Caesar non supra grammaticam [cézár... grammatikam] - 'A császár sem áll a nyelvtan felett', azaz neki is tiszteletben kell tartania a szabályait. Suetonius szerint egy nyelvtudós megrótta Tiberius császárt nyelvi botlásáért, mire az kijelentette, hogy a szóban forgó hiba ezután erény lesz, hisz õ szentesítette. A nyelvtudós erre így felelt: Tu enim Caesar civitatem dare potes hominibus, verbis non potes! ('Mert te, Caesar, embereknek adhatsz polgárjogot, de szavaknak nem.') E kijelentésnek mintegy summázata a címben szereplõ kifejezés.

Caesar, now be still, / I killed not thee with half so good a will [szízar nau bi sztil áj kild not dí vid half szó gud e vil] - 'Caesar, most légy nyugodt, / Nem öltelek meg fél ily örömest' (Vörösmarty Mihály fordítása). Angol szállóige Shakespeare Julius Caesar címû tragédiájából (V.5); Brutus utolsó szavai, amikor a Philippi melletti vesztett csata végén kardjába dõlt.

Calumniare audacter, semper aliquid haeret Rágalmazz bátran, minig pletyka lesz belőle.

captatio benevolentiae [kaptáció benevolencié] - 'a jóindulat megragadása'. Latin formula; a retorika klasszikus tanácsa, hogy beszéde elején a szónok igyekezzék a hallgatóság rokonszenvét elnyerni a neki címzett dícséretekkel, akár hízelgõ kitételekkel is; ez a fogás a ‚. Változata: ad captandam benevolentiam.

Carpe diem [karpe...] - 'Élvezd a napot'. Talán a leghíresebb horatiusi szállóige (Ódák I.11); betû szerinti jelentése 'tépd le a napot (mint gyümölcsöt)'; Berzsenyi átköltésében: Használd a napokat. Õsi epikureus bölcsesség, amely a jövõ bizonytalanságára figyelmeztet, és a napot, a pillanatot, a jelent tekinti az egyetlen fogható valónak. Rokon értelmû idézet: Dum vivimus, vivamus

Carpent tua poma nepotes [karpent...nepotesz] - 'Almád szedik majd unokáid'. Latin szállóige Vergilius egyik eklogájából; arra biztat, hogy ne csak magunkra, hanem utódainkra, az utókorra is gondoljunk ténykedésünkben.

Carte blanche /kárt blans/ - 1). Aláírással ellátott üres lap, amelyet tetszés szerint lehet kitölteni. 2). Teljes hatalom, teljes rendelkezési jog.

Casta est, quem nemo rogavit [kaszta eszt...] - 'Szûz a lány, kit senki se kíván'. Latin idézet Ovidiustól (Ars amatoria I.8); tágabb értelemben: 'könnyû erényesnek maradnia annak, aki nem találkozik kísértéssel.'

Castigat ridendo mores /...mórész / -Nevetve javítja az erkölcsöket.(A vígjátékok jelmondata)

Castis omnia casta [kasztisz...kaszta] - 'Minden tiszta a tisztáknak'. Latin szállóige, Pál apostol Titushoz írt levelébõl (1,15); a Biblia latin szövegében Omnia munda mundis változatban lelhetõ, de más alakban is szokás idézni, körülbelül a „Honi soit qui mal y pense" értelmében.

causa bibendi/casus bibendi [kauza...] - 'ok az ivásra'. Latin szólás, jelent (hazai gyakorlatban) születésnapot, névnapot, keresztelõt, üzletkötést, úgyszólván minden alkalmat, ami jogcím lehet a kiadós ivásra.

Causa finalis (cél-ok) Az eleve meghatározott cél, rendeltetés elérése, mint a fejlődés oka.

Causa sui (önmagának oka) Semmilyen ok által ki nem váltott létező. A skolasztikus filozófiában Isten megnevezése.

cavalleria rusticana [rusztikána] - 'parasztbecsület', az egyszerû falusi emberek becsületérzése, lovagiassága. Olasz kifejezés, Verga egyik regényének a címéül választotta; a mûbõl készült, ugyancsak ‚ címû Mascagni-opera tette világszerte ismertté.

Cave canem [kave kánem] - 'Óvakodj a kutyától'. Ókori római házak kapuján ez a felirat annyit jelentett, mint nálunk a Harapós kutya.

Cave ne cadas [kave ne kadasz] - 'Vigyázz, hogy el ne bukj'. Az ókori Rómában a diadalmenetet tartó hadvezér mögött egy rabszolga állt, aki ezt az intést ismételgette, hogy a szerencse változandóságára emlékeztesse és az elbizakodottságtól visszatartsa õt. Némileg hasonló szertartásra utal a „Sic transit gloria mundi" szólás.

Ce n'est que le premier pas qui coute [szö nekölö prömjé pa ki kut] - 'Csak az elsõ lépés nehéz'. Francia szállóige Deffand márkinõtõl; õ ironikusan jegyezte meg azzal a legendával kapcsolatban, hogy Szent Dénes, Párizs ókori vértanú püspöke lefejezése után még hat mérföldet ment, fejét a kezében tartva. Majd minden nyelvben van megfelelõje e szólásnak, nálunk: Minden kezdet nehéz. még: „Dimidium facti qui coepit, habet"

C'est la guerre! Ez a háború!

C'est le commencement de la fin [szelö kommanszman dela fen] - 'Ez a vég kezdete'. Francia szállóige, amelyet Talleyrand-nak, a neves diplomatának tulajdonítanak; a legvalószínûbb, hogy Napóleon 1812-es oroszországi veresége alkalmával mondta.

C'est la vie /sze lá ví/       Ilyen az élet. Ez már csak így van.

C'est le ton, qui fait la musique /sze lö ton ki fe lá müzik/     (a hangszíntől függ a zene) Minden attól függ, milyen hangon mondják.

C'est plus qu'un crime, c'est une faute [sze plükön krim szetün fót] - 'Ez több, mint bûn, ez hiba'. Amikor Bonaparte konzul, a késõbbi Napóleon császár 1804-ben kivégeztette d'Enghien herceget, Fouché, a forradalmi konvent biztosa kiáltott fel így: ‚, legalábbis ezt állítja emlékirataiban. A paradoxnak ható, s annak is szánt kijelentésben a hatalom cinizmusa fejezõdik ki: bûnt elkövetni természetes velejárója a politikai ténykedésnek, csak hibázni nem szabad.

Ceterum censeo Karthaginem esse delendam [...cenzeo...essze...] - 'Egyébként az a véleményem, hogy Karthagót el kell pusztítani'. Plutarkhosz (Párhuzamos életrajzok) szerint az idõsebbik Cato minden szenátusi beszédét ezzel a makacs kijelentéssel fejezte be, és ezzel része volt a harmadik pún háború megindításában, amely a városnak, Róma régi és még mindig veszélyes riválisának teljes lerombolásával végzõdött.

Chaque instant de la vie est un pas vers la mort [sak ensztan döla vi etön pa verla mor] - 'Az élet minden pillanata egy lépés a halál felé'. Francia szállóige Corneille Titus és Bereniké címû drámájából (V.1.).

chevalier de la légion d'honneur [sövaljé döla lezsion donõr] - 'a becsületrend lovagja', a legnagyobb francia polgári kitüntetés megnevezése.

Cibi condimentum fames [...fámesz...] - 'Az étel fûszere az éhség'. Latin szállóige Cicero A legfõbb jóról és rosszról címû mûvébõl (II.28.90). Magyar megfelelõje: Az éhség a legjobb szakács; még: „No hay salsa como la buena gana".

Cicero pro domo sua [...szua] - 'Cicero a maga háza ügyében'. Latin kifejezés; azt szokták vele firtatni, mi lehet a szóban forgó ügy, fõképp egy kijelentés, megnyilatkozás hátterében, tehát a gyanút fejezi ki, hogy itt valaki „hazabeszél". Cicerónak egyébként valóban volt egy Pro domo sua ad pontifices ('Saját házáról a pontifexek elõtt') címû írása, amelyben a polgárháború során elpusztult házának újjáépítéséhez kért támogatást az illusztris papi testülettõl. A ‚ kifejezésbõl önálló életre kelt, de más értelemben, a ®pro domo szókapcsolat.

circulus vitiosus Hibás kör. Hiábavaló gondolkodás.

Circumdederunt me gemitus mortis, / Dolores inferni circumdederunt me [cirkum...gemitusz mortisz...dolóresz...] - 'Körülvettek engem a halál sóhajtásai, az alvilág fájdalmai vettek körül'. Az ún. halotti zsoltár (Zsolt  kezdõsorai; katolikus temetésen éneklik.

Citius venit periculum cum contemnitur [...perikulum kum kontemnitur] - 'Lebecsült veszély hamarabb utolér'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (92).

Citius, altius, fortius! Gyorsabban, magasabbra, erősebben!

Civis Romanus sum [civisz románusz szum] - 'Római polgár vagyok'. Cicero büszke kijelentése a Verres elleni beszédébõl. Szent Pál apostolnak is tulajdonítják e szavakat, amelyekkel a jeruzsálemi templom elõtt tiltakozott a helyõrség ezredesénél az ellen, hogy ítélet nélkül megostorozzák, illetve utóbb Festus helytartónál az ellen, hogy a jeruzsálemi papi bíróságnak kiszolgáltassa, arra hivatkozva, hogy római polgárjoggal bír. A Biblia latin szövegében (ApCsel 22,25-28 és 25,10-11) egyébként ez a kijelentés nem szerepel a fenti szavakkal, csak értelemszerûen.

Clara pacta, boni amici /...amici/ (Tiszta egyezség, jó barátok.) Ha a szerződés mindkét félnek jó, a felek jó barátságban maradnak.

Coelum et terra transibunt, verba autem mea non praeteribunt [cõlum...transzibunt...préteribunt] - 'Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 24,35); Jézus szavai apostolaihoz az utolsó ítéletrõl.

Cogito, ergo sum [kogito...szum] - 'Gondolkodom, tehát vagyok'. Descartes francia filozófus Értekezés a módszerrõl címû mûvében a korábbi filozófusok minden állítását kétségesnek találva új bölcseleti rendszert dolgozott ki, amelynek alappontjává a fenti, bizonyításra nem szoruló tételt tette meg: 'Ha létemrõl gondolkodom, akkor bizonyos, hogy létezem'.

comme il faut [kommilfó] - 'ahogy illik'. Mai nyelvünkben az egész francia kifejezés melléknévi szerepet játszik, 'illedelmes' értelemben, pl. ‚ viselkedés; néha némi elítélõ mellékzöngével: ‚ társaság (az illemszabályokra túl nagy súlyt fektetõ, tehát nyársatnyelt, unalmas társaság).

Comedia dell'arte Rögtönzött vígjáték, amelynek csak a váza van megadva. (16-17. sz.-i Olaszország)

Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur [konkordia parvé resz kreszkunt, diszkordia maximé...] - 'Egyetértésben a kis dolgok is növekednek, a viszálytól a nagyok is tönkremennek'. Latin szállóige Sallustiustól (A Jugurtha-háború, 10,6).

Consuetudo quasi altera natura [konszvetúdó kvázi...] - 'A szokás szinte második természet', azaz a megszokás olyan erõs lehet bennünk, mint velünk született adottságaink. Latin szállóige, Cicero A legfõbb jóról és rosszról címû mûvének egy mondatából (V.25.74) kikerekítve.

Consummatum est [konszummátum eszt] - 'Elvégeztett'; így is érthetõ: 'beteljesedett'. A Biblia latin szövege szerint (Jn 19,30) Jézus utolsó szava a keresztfán. Nem életének végére utalt vele, hanem arra, hogy minden beteljesült, amit az ószövetségi próféták megjövendöltek életérõl és haláláról, tehát a megváltás mûve be van fejezve.

Consultor homini tempus utilissimus Az idő az ember legjobb tanácsadója

Contra furorem uxoris habet neque Hannibal armas [kontra... uxorisz ...nek.ve...armasz] - 'Hannibal is fegyvertelen áll, mikor asszonya szidja ' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige a De matrimonio címû anonim középkori gyûjteménybõl.

Contra vim mortis non est medicamen(in hortis) /...medikámen/        A halál ellen nincs orvosság (a kertekben).

Connubia sunt fatalia Házas élet - mindig végzet.

Cornix cornici oculos non effodit [kornix kornici okulosz...] - 'Holló a hollónak nem vájja ki a szemét'. A ma sok nyelvben használatos közmondás latin eredetû, Macrobius Saturnalia címû mûvébõl (VII.5.2).

corpus delicti [korpusz delikti] - 'bûnjel' a latin jogi nyelvezetben, tkp. 'a bûn teste', vagyis a tárgy, amelyben a bûntény anyagi aspektusa megragadható.

Corruptissima republica plurimae leges [korruptisszima republika plurimé legesz] - 'A legromlottabb államban a legtöbb a törvény' (Borzsák István fordítása). Latin szentencia Tacitustól (Évkönyvek III.27); az önkény és az erõszak mindig újabb törvényekkel igyekszik körülbástyázni magát és rablott elõjogait.

Cosi fan tutte [koszí...] - 'Így tesznek mind a nõk', Mozart operájának, amely Da Ponte szövegére íródott, az olasz címe. Régebben Mind így csinálják címre magyarították nálunk, s néha ma is így fordítják az opera címét, holott a tutte alak nõnemû, s a vígopera valóban a nõk állhatatlanságáról szól.

Credo in unum Deum [krédó...] - 'Hiszek egy Istenben'. A katolikus hit alaptételeit soroló imádság, a Hiszekegy latin kezdõszavai. Ezek közül is a legelsõ nyelvünkben krédó formában önállósult, s tágabb értelemben vett hitvallást, életelvet jelent (pl. az õ krédója a munka és a becsület); szerepel továbbá ebben a szólásban is: Úgy került bele, mint Pilátus a krédóba ('merõ véletlenségbõl, úgy, hogy semmi lényegi köze nincs a dologhoz').

Credo quia absurdum [krédó kvia abszurdum] - 'Hiszem, mert képtelenség'. Szent Ágostonnak tulajdonított latin szállóige, amellyel a vakhitet szoktuk jellemezni. Valójában már jóval elõtte Tertullianus egyházatya mondott hasonlót; mind õ, mind Ágoston azonban mást tanít: a hithez nem szükséges, hogy tárgyát teljes egészében megértse, hisz akkor már nem hitrõl, hanem tudásról van szó. még: „To believe only possibilities is not faith, but mere philosophy"

Crescite et multiplicamini [kreszcite...multiplikámini] - 'Szaporodjatok és sokasodjatok'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 1,28); Isten szava õsszüleinkhez az elsõ teremtéstörténet szerint.

Croesus Halym penetrans magnum pervertat opus vim [krõzusz ...penetransz...opusz...] - 'Lépj Halyson túl, Croesus, s egy ország omol össze' (Tótfalusi István fordítása). Ókori anekdota szerint Kroiszosz, a gazdagságáról híres lüdiai király ezt a választ kapta a delphoi jósdától, amikor a perzsák ellen tervezett háborújának kimenetelét tudakolta. A jóslat birtokában bátran átlépte a határt képezõ Halüsz folyót, és megsemmisítõ vereséget szenvedett a perzsáktól, tehát a saját országa omlott össze. Az esetet Hérodotosztól ismerjük, persze görög szövegû hexameterben: Én sztrateuétai epi Perszasz, megalén arkhén katalüszai ('Indíts hadat a perzsák ellen, és nagy országot zúzol szét'); a ‚ ennek szabad latin fordítása. Az ókorból sok példa maradt fenn az ilyen kétértelmû jóslatokból, ún. amfibóliákból; ®Ibis redibis nunquam in bello peribis,

Cui prodest? [kui prodeszt] - 'Kinek van hasznára?' A római jogban és a törvénykezés gyakorlatában, fõképp bûnügyben nyomozva, akárcsak ma is, feltették a kérdést, hogy kinek állhatott érdekében a bûnt elkövetni. Ennek elsõ írásos megfogalmazását Senecánál találjuk, Medea címû drámájának egy részletében (550), jóllehet itt nem kérdés, hanem mellékmondat: Cui prodest scelus, id fecit ('akinek hasznára van a bûntett, az követte el'). Azonos értelmû a már Cicerónál olvasható forma: Cui bono? Sajtónyelvünk is gyakran használja ezt a latin formulát, de nem ritkán az értelmetlen Qui prodest alakra torzítva.

Cuius regio, eius religio [kujusz...eiusz...] - 'Akinek uralma, annak vallása'. A latin maxima a katolikus és protestáns hatalmak közt létrejött augsburgi ("ágostai") vallásbéke (1530) egyik cikkelye, s úgy rendelkezik, hogy egy állam vagy tartomány lakói az uralkodójuk, a jobbágyok a földesuruk vallását követik.

Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errare perseverare [kuiuszvisz hominisz eszt...nulliusz nizi inszipientisz...perszeveráre] - 'Bármely ember tévedhet, de csak az ostoba tart ki tévedésében'. Latin szentencia Cicero Philippikáiból (XII.2.5).

Cum ames, non sapias aut cum sapias non ames [kum amesz...szapiasz...] - 'Mikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (117).

Cum victor arma posuit, et victum decet deponere odia [kum viktor...pozuit...viktum...] - 'Ha a gyõztes leteszi a fegyvert, a legyõzöttnek is illik félretenni a gyûlölséget'. Latin bölcsesség Seneca Az õrjöngõ Hercules címû tragédiájából (409).

Cupido atque ira pessimi consultores A vágy és a harag a legrosszabb tanácsadók.

Custos fratris mei sum ego? [...kusztosz fratrisz...szum...] - 'Õrizõje vagyok-e a testvéremnek?'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 4,9); a testvérgyilkos Káin szavai az Úr kérdésére: „Hol van Ábel?"

 

D

de bon coeur [döbonkõr] - 'jószívvel, szívesen'. Francia kifejezés.

Debout vous damnés de la terre [döbu vu damné döla terr] - 'Fel, fel, ti rabjai a földnek'. Az Internacionálénak, a nemzetközi munkásmozgalom indulójának elsõ sora; Degeyter szövege, Pottier zenéje.

deductio ad absurdum [dedukció ad abszurdum] - 'közvetett bizonyítás' olyan módon, hogy egy állítás ellenkezõjének a képtelenségét bizonyítjuk be. A latin logikai terminus pontos értelme 'levezetés a képtelenig'.

De duobus malis minus [...duóbusz málisz minusz] - 'Két rossz közül a kisebbiket' (ti.‚ érdemes választani). Kempis Tamás Krisztus követése címû mûvébõl elterjedt latin mondás. Majdnem azonos értelmû: „Ex malis exigere minima"

De gustibus non est disputandum [...gusztibusz...eszt diszputandum] - 'Ízlésekrõl nincs helye vitának'. A latin mondás magyar megfelelõje: Ízlések és pofonok különbözõk.

Deja vu /dézsa vű/            (már látott dolog)              Emlékezeti csalódás, amikor azt hisszük, hogy már egyszer átéltünk valamit.

Deliberando saepe perit occasio [...szépe...okkászio] - 'Fontolgatva gyakran elszalasztjuk az alkalmat'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (140); bizonyára hatott Madáchra (Az ember tragédiája), aki Luciferrel mondatta: A tett halála az okoskodás.

Delicta maiorum immeritus lues [delikta...immeritusz luesz] - 'Atyák bünéért vétlenül is lakolsz' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Horatiustól (Ódák III.6.1); az intelem a költeményben a rómaiakhoz szól, akiknek már szülõi is elfordultak az istenektõl s a régi erkölcsöktõl.

de me sine me [...színe...] - 'rólam nélkülem', latin kifejezés arra, hogy valakiról a tudta nélkül, a háta mögött hoznak fontos döntést.

Dementia praecox Serdüléses elmezavar.

De mortuis aut bene aut nihil [...mortuisz...] - 'Halottakról vagy jót, vagy semmit'; más változatban: De mortuis nil, nisi bene. A holtak iránti kegyeletet tükrözi és a méltányosságot is: a halott nem védekezhet, ezért nem illik kárhoztatni. A latin szállóige eredetije görög, Diogenész Laertiosz athéni írótól, aki mint Kheilón filozófus mondását idézte: Ton tethnékota mé kakologein ('a halottról ne szólj rosszat'). Voltaire-nek errõl más véleménye volt: On doit des égards aux vivants; on ne doit aux morts que la vérité

De musica, poeta y loco todos tenemos un poco [...muszika...loko todosz tenemosz un poko] - 'Zenébõl, költõbõl s bolondból mindnyájunkban van valamennyi'. Spanyol közmondás.

De nihilo nihil A semmiből semmi sem lesz.

De profundis clamavi ad Te Domine [Dé profundisz klamávi...] - 'A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram'. Szállóige a latin Bibliából (Zsolt 130,1).

Der Historiker ist ein rückwärts gekehrter Prophet [...hisztoriker iszt....rükverc gekérter prófet] - 'A történetíró hátrafelé fordult próféta'. Német szállóige Schlegel Töredékeibõl.

Der Krieg ist nicht anderes als die Fortsetzung der Politik mit anderen Mitteln [...kríg iszt niht anderesz alsz di fortzecung...] - 'A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel'. Clausewitz német hadtörténész aforizmája A háborúról címû mûvébõl.

Der Kurs bliebt der alte, und nun voll Dampf voraus [...kursz blíbt...foll...forausz] - 'Az irány az eddigi, és most teljes gõzzel elõre'. Német szállóige; II. Vilmos császár kijelentése abból az alkalomból, hogy elmozdította a kormány élérõl Bismarck kancellárt, a német egység kikovácsolóját. A gõzhajózás kifejezéskészletébõl fakadt mondásnak a magja, a Teljes gõzzel elõre vált igazán gyakran idézett szólássá.

Der Mensch ist, was er isst [...mens iszt vaszer isszt] - 'Az ember abból áll, amit megeszik'. (Szó)játékos német szentencia Ludwig Feuerbachtól; annyi tény, hogy testünk anyaga a magunkhoz vett táplálék molekuláiból épül fel és újul meg állandóan, ahogy ezt századokkal korábban már Paracelsus megfogalmazta. A ~ szólás tehát elsõképp úgy érthetõ, hogy a táplálék milyensége fontos emberi mivoltunkra nézve; másik értelmezése a francia Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es aforizmával rokonítja.

Der Mohr hat seine Arbeit gethan, der Mohr kann gehen [...mór...zeine...] - 'A mór megtette kötelességét, a mór mehet'. Elhíresült kiszólás Schiller Fiesco összeesküvése címû tragédiájából (III.4.); mint szállóigét olyan esetekben használjuk, amikor valakit „érdemei elismerése nélkül" félrelöknek, mihelyt nincs rá szükség többet. Hasonló értelmû szólás: „On presse l'orange et on jette l'écorce"

De strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat [Dé sztrigisz kvé ...szunt... kvesztio...] - 'Boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, szó se essék'. A hagyományos vélekedés szerint Könyves Kálmán királyunk a fenti szövegû és fenti értelmû törvényt hozta a XII. század elején, és ezzel a korát sok évszázaddal megelõzõ felvilágosultságról adott tanúságot. Csakhogy a „valódi" boszorkányokat, akiket a XVIII. századig mindenfelé égettek, latinul maleficáknak nevezték, azaz rontóknak; ezekre nézve Kálmán király törvényei is úgy rendelkeznek, mint bárhol Európában. A strigák afféle lidércek, állatalakot felölteni képes emberek voltak, és ezt a néphitet a teológusok többsége abban a korban már merõ babonaságnak ítélte. Kálmán tehát, akinek korszerû teológiai mûveltsége volt, a fenti törvénnyel azt tiltotta, hogy a korábbi egyházi gyakorlatot követve „strigák" ellen vizsgálatot (quaestio) folytassanak.

De te fabula narratur - /Dé té.../ 'Rólad szól a mese'. E rövidült formában elterjedt szólással Horatius a szatíra lényegét fogalmazza meg (Szatírák I.1.). Teljesebb alak: Mutato nomine de te / fabula narratur ('A nevet kicserélve / rólad szól a mesém' - Horváth István Károly fordítása)

Deus escreve direito por linhas tortas [...iskrev direjtu ...linyas...] - 'Isten egyenesen ír görbe vonalakra is'. Portugál közmondás.

Deus ex machina Isten a gépből. Vagyis: külsődleges megoldás, váratlan fordulat. A görög tragédiákban a bonyodalmat egy váratlanul megjelenő Isten oldotta meg.

Deutschland, Deutschland über alles [dajcsland...allesz] - 'Németország, Németország mindenek felett'. A német császárság, majd a Harmadik birodalom himnuszának kezdõsora, H. Hoffmann von Fallersleben költõ szövege.

de verbo ad verbum - 'szóról szóra'. Latin kifejezés

Di chi mi fido, guardami Iddio, / Di chi non mi fido, mi guardero io [...ki...gvardami...] - 'Akiben megbízom, védj meg attól, Uram, / Akiben nem, attól majd megvédem magam' (Tótfalusi István fordítása). A kétsoros verset egy ismeretlen rab karcolta a XVI. században a hírhedt velencei földalatti „kútbörtönök" (pozzi) egyikének a falára; bizonyára barátai árulása juttatta oda. A vers mélyén rejlõ gondolat nem eredeti, a Talmudra vezethetõ vissza, és sok nyelvben meglelhetõ lazább megfogalmazásban, magyarul többnyire így: Csak a barátaimtól védj meg, Istenem, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Dictum, factum [diktum faktum] - 'A szót tett követte', tkp. 'kimondva (és már) meg is téve'. Latin szállóige

Die Politik ist keine exakte Wissenschaft...sondern eine Kunst [di...iszt...visszensaft zondern...kunszt] - 'A politika nem egzakt tudomány, hanem mûvészet'. Német szállóige, Bismarck kancellár kijelentése a porosz felsõház egyik ülésén 1863-ban.

Die Proletarier haben nichts in ihr zu verlieren als ihre Ketten, sie haben eine Welt zu gewinnen. [di...nihcinír cufer líren alsz íre...zi...cu...] - 'A proletárok csak láncaikat veszíthetik el, cserébe nyerhetnek egy egész világot'. Német szállóige, a Marx és Engels által jegyzett Kommunista kiáltvány egyik gyakran idézett mondata.

Die solo non exstructa Roma Róma sem egy nap alatt épült fel.

Dies irae, dies illa / solvet saeclum in favilla [diesz íré diesz...szolvet széklum...] - 'Ama nap, a harag napja / a világot tûznek adja' (Sík Sándor fordítása). Tommaso di Celano latin nyelvû himnuszának kezdõsorai. A végítélet napjáról szóló költemény a halotti misének, a requiemnek (Requiem aeternam dona ei Domine) a szövegében is szerepel, így megrendítõ zenei feldolgozását találjuk Mozart, Verdi és mások Requiemjeiben.

Dieu est toujours pour les gros bataillons [djõ e tuzsur pur lé gro batajjon] - 'Isten mindig a nagy zászlóaljak oldalán áll'. Francia szállóige, állítólag Turenne marsall mondása, de Voltaire-nél is megtalálható.

Dieu et mon droit [djõ e mon droá] - 'Isten és jogom'; az angol királyságnak és Nagy-Britannia címerének jelmondata VI. Henrik kora óta (XV. sz. közepe). Maga a mondás I. Richárdtól való; a Gisors melletti csata (1198) elõtt íratta zászlajára annak kifejezéséül, hogy nem hûbérese Franciaországnak, hanem királyi jogait Istentõl nyerte.

Dieu me pardonnera, c'est son métier [djõmö pardonra szeszon metjé] - 'Isten majd megbocsát nekem, az a mestersége'. A Párizsban elhúnyt ateista német költõ, a szarkasztikus humorú Heine állítólagos utolsó szavai.

Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium [diligencia...etiam mediokrisz...szubszidium] - 'A szorgalom hathatós támasz a középszerû tehetségnek is'. Latin bölcsesség Senecától.

Diliges proximum tuum sicut te ipsum [diligesz...szikut... ipszum] - 'Szeresd felebarátodat mint tenmagadat'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Lev 19,18).

Dimitte populum meum - 'Bocsásd el az én népemet'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Kiv 7,16); Mózes szavai a fáraóhoz.

Discere non est vitiosum, sed ignorare Nem a tanulás szégyen, hanem a tudatlanság.

Discipulus est prioris posterior dies [diszcipulusz eszt priorisz poszterior diesz] - 'Az utóbbi nap az elõbbi tanítványa'. Latin közmondás arról, hogy az idõ és a tapasztalat bölcsebbé tesz.

Dis-moi ce que tu manges, et je te dirai ce que tu es [dimoá szökötü manzs e zsötö dire szökötü e] - 'Mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy'. A neves francia mesterszakács, Brillat-Savarin Az ízlés fiziológiája címû mûvének mottója, a hasonló szerkezetû erkölcsi szentenciák (pl. Mondd meg, ki a barátod, s megmondom, ki vagy) mintájára.

Disz eisz ton auton potamon uk an embaiész - 'Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba'. Hérakleitosz görög bölcs híres axiómája, amely az idõt mint önálló dimenziót teszi szemléletessé.

Divide et impera - 'Oszd meg és uralkodj', azaz támassz viszályt ellenségeid között, s ha már egymást meggyengítették, könnyen uralmad alá hajtod õket. A nagyhatalmi politika õsi elve, különös következetességgel alkalmazta az ókori Róma, ezért ismerjük latin formájában. Jelmondatának választotta XI. Lajos francia király is, Diviser pour régner alakban, és latinul idézi A fejedelem címû mûvében Machiavelli.

Dixi et salvavi animam meam [...szalvávi...] - 'Szóltam, s megmentettem lelkemet'. Latin kifejezés, értelme: én megmondtam, s ha nem hallgattok rám, a ti lelketek rajta, én nem nem leszek felelõs érte. Eredete vitatott; alighanem a Biblián, Ezékiel próféta egy versén alapul (3,19), amelyben azt mondja az Úr: „Ha te megintetted a hitetlent, és õ meg nem tért... és az õ vétke miatt meghal, te megmentetted a te lelkedet (salvasti animam tuam) „, azaz nem viselsz felelõsséget a sorsáért.

Docendo discimus [...diszcimusz] - 'Tanítva tanulunk', azaz a tanításra való felkészülés során saját tudásunkat is bõvítenünk kell, a tanítványok kérdései a dolgokat új megvilágításba helyezhetik. Latin maxima, Senecának egy kijelentésébõl (Homines dum docent discunt, 'az emberek míg tanítanak, tanulnak') sûrítve.

Dolo pugnandum est dum quis par non est armis [...eszt...kvisz ...eszt armisz] - 'Csellel küzdjön, kinek a fegyvere gyöngébb'. Latin szentencia Cornelius Nepos Hannibál címû mûvébõl (10).

Dolores infernum A pokol kínjai

D.O.M. (Deo Optimo Maximo) A legjobb és legnagyobb Istennek (gyakori rövidítés katlikus kegytárgyakon, templomok homlokzatán)

Domine non sum dignus, ut intres sub tectum meum [...szum dignusz ...intresz szub tektum...] - 'Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 8,8); a százados szavai Jézushoz, akitõl szolgája meggyógyítását kérte.

Dominus dedit, Dominus abstulit, sit nomen Domini benedictum [dominusz...absztulit...szit...benediktum] - 'Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve'. Szállóige a latin Bibliából (Jób 1,21), az istenfélõ Jób szavai, amikor értesül minden jószágának pusztulásáról és gyermekei haláláról.

Dominus illuminatio mea et salus mea, quem timebo? [dominusz illumináció...szalusz...kvem...] - 'Az úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek?'. Szállóige a latin Bibliából (Zsolt 27,1).

Dominus vobiscum! Az Úr legyen veletek!

Donec eris felix, multos numerabis amicos, / Tempora si fuerint nubila, solus eris [donek erisz...multosz numerábisz amikosz...szi...szolusz erisz] - 'Míg a sorod jól megy, mindig sok lesz a barátod, / Ám ha eged felhõ fedte, magadra maradsz' (Tótfalusi István fordítása). Ovidius panasza a hajdani barátok hûtlensége miatt számûzetésében (Tristia I.9.5). A barátság ilyenfajta múlékonyságáról, de kevésbé kiábrándultan szól más latin mondás is: Amicus certus in re incerta videtur

Dost thou think, because thou art virtuous, there shall be no more cakes and ale? [doszt dau think bikaz dauárt vörtjuöz der selbi nómor kéjkszend éjl] - 'Hát azt hiszed, mert te oly nagyon erényes vagy, senkinek sem jut már se sör, se pogácsa?' (Radnóti Miklós és Rónay György fordítása). Angol szállóige Shakespeare Vízkereszt címû vígjátékából (II.3); Tóbiás úr szavai a nyársatnyelt Malvolio udvarmesterhez, aki fensõbbségesen rendreutasítja õt zajos mulatozása miatta. A szólás az egyszerû élvek létjogát hirdeti az életidegen morállal szemben; Maugham egy 1930-as regényének választotta címéül a szólás három szavát: Cakes and Ale (magyarul „Sör és perec").

Dosz moi pú sztó kai kinó tén gén - 'Adj egy pontot, amelyen megállhatok, és kimozdítom a földet'. Arkhimédész görög tudós ismert kijelentése, amely az emelõ elvérõl szól; Plutarkhosz jegyezte fel Marcellusról írt életrajzában. Ebbõl a formulából szûrõdött le az arkhimédeszi pont mint szállóige: valamely ügynek, mûveletnek a sarkalatos pontja.

Drei Schritt vom Leib! /drej sritt from lejb/ - 'Három lépés a testtől'. Tartsuk meg a kellő távolságot, adjuk meg a kellő tiszteletet!

Ducunt volentem fata, nolentem trahunt [dukunt...] - 'A sors a készségest vezeti, az ellenszegülõt vonszolja'. Latin szállóige Senecától (Erkölcsi levelek 107.12), mely szerint a sorsunk megkerülhetetlen; aki felismeri és elfogadja, az mintegy vezetõt kapott életútján; aki megpróbál szembeszállni vele, azt akarata ellenére is hurcolja magával. Olykor Fata volentem ducunt... formában is idézik.

Du haut de ces pyramides quarante siècles vous contemplent [dü o dö szé piramid karant szjekl vu kontampl] - 'E piramisokról negyven évszázad tekint le rátok'. Napóleonnak tulajdonított kijelentés; eltérõ források szerint vagy 1798 július 21-én, a piramisok közelében vívott csata elõtt hangzott el a katonák buzdítására (értsd: a történelem szeme rajtatok!), vagy kevéssel utóbb, amikor Bonaparte tábornok vezérkarával megtekintette a nevezetes mûemlékeket.

Dulcis ex labore fructus [dulcisz...fruktusz] - 'Édes a munka gyümölcse'. Latin maxima; a szlovén papírpénzeken szereplõ jelmondat.

Dum spiro spero [...szpiro szpero] - 'Míg élek, remélek'. Az alliteráló, szójátékos latin maxima Seneca egyik „erkölcsi" levelének egy mondatából párlódott le.

Dum vivimus, vivamus [...vivimusz vivámusz] - 'Amíg élünk, éljünk', azaz használjuk ki életünk napjait; az ókori epikureusoknak tulajdonított életelv latin megfogalmazása. Azonos értelmû a Carpe diem bölcsessége.

Du sublime au ridicule il n'y a qu'un pas [düszüblim o ridikül ilnia kön pa] - 'A fenségestõl csak egy lépés a nevetséges'. Napóleon kedvelt mondása, amelyet több kortárs tanúsága szerint gyakran használt. A szentencia lényege már megtalálható Marmontelnél: Le ridicule touche au sublime ('a nevetséges határos a fenségessel'). Egy hazai adoma szerint Eötvös József frappáns szójátékot alkotott e maximára, kihasználva a pas szó két értelmét: 'lépés' ill. 'tengerszoros'. Egy angol úr elõtt dícsérte Franciaországot, sublime-nek, azaz fenségesnek nevezve, mire az angol úr a ‚ mondást idézte neki. Az ifjú Eötvös így vágott vissza: „Oui, Monsieur, le Pas de Calais".

 

E

Ebrietas nihil aliud, quam insania voluntaria est [ebrietasz... kvam inszánia...eszt] - 'A részegség nem egyéb, mint szándékos õrültség'. Latin szállóige Seneca egyik levelébõl.

Ecce agnus Dei qui tollit peccata mundi [ekce agnusz...kvi... pekkáta...] - 'Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bûneit'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 1,29), Keresztelõ János szavai Jézusról.

Ecce enim creo coelos novos et terram novam [ekce...kreo cõlosz novosz...] - 'Mert ímé új egeket és új földet teremtek'. Szállóige a latin Bibliából (Iz 65,17), az Úr igérete a végsõ idõkrõl.

Ecce homo [ekce...] - 'Íme az ember'. Jézus szenvedéstörténetének az a mozzanata (Jn 19,5), amikor Pilátus, elsõ kihallgatása után, tövissel megkoronázva és bíbor palástban a zsidók elé vezeti õt, és rámutat: ‚! Ezt a jelenetet a képzõmûvészek, fõképp a festõk (többek közt Munkácsy) gyakran ábrázolták, ezt a képtípust is ~ névvel illetik.

Ecce mater mea et fratres mei [ekce...fratresz...] - 'Íme az én anyám és az én testvéreim'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 12,49); Jézus szavai tanítványairól.

E duobus malis minus eligendum Két baj közül a kisebbiket válaszd.

Ego sum Dominus Deus tuus [...szum dominusz deusz tuusz] - 'Én vagyok a te Ura Istened'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Kiv 20,2), a Tízparancsolat szövegének kezdete.

Ego sum pastor bonus [...szum pasztor bónusz] - 'Én vagyok a jó pásztor'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 10,11), Jézus szavai tanítványaihoz.

Ego sum qui sum [...szum kvi szum] - 'Vagyok, aki vagyok'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Kiv 3,14). Az Úr szavai Mózeshez az égõ csipkebokorból; a Jahve név héber magánhangzói (JHVH) általános értelmezés szerint ezt jelentik: ‚.

Ego sum resurrectio et vita [...szum rezurrekció...] - 'Én vagyok a feltámadás és az élet'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 11,25), Jézus szavai Mártához, aki kételkedett, hogy a Mester fel tudja támasztani négy napja halott bátyját, Lázárt.

Ego sum via, veritas et vita [...szum...veritasz...] - 'Én vagyok az út, az igazság és az élet'. Jézus szavai Tamás kérdésére az utolsó vacsorán a latin nyelvû Biblia szerint (Jn 14,6).

Eh bien! /e bien/  (fr.)       Ám legyen! Jól van

Ein' feste Burg ist unser Gott [...feszte...iszt unzer...] - 'Erõs vár a mi Istenünk'. Evangélikus vallásos himnusz, szövegét maga Luther írta.

Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Kommunismus [...gespenszt gét...ajrópa dasz...desz kommunizmusz] - 'Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete'. Német szállóige, a Marx és Engels által jegyzett Kommunista kiáltvány elhíresült elsõ mondata.

Ein guter Trunk macht Alte jung - 'Egy jó ivás a vént megifjítja'. Német közmondás.

Ein Mann, ein Wort /ejn mann, ejn vort/ - 'Egy ember, egy szó'. Kimondott szavához következetesen ragaszkodó, megbízható ember.

Ek pürosz eisz phloga - 'A tûzbõl a lángokba'. Ókori görög szólás; magyar megfelelõje cseberbõl vederbe.

El caballero de la triste figura [...kavaljero...triszte] - 'A búsképû lovag'. A címszereplõ gyakori megnevezése Cervantes Don Quijote címû regényében.

Éli, Éli, lama sabakhtáni - 'Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'. Szállóige a latin Bibliából, Máté evangéliuma szerint (27,46) ezek voltak Jézus utolsó szavai a kereszten. A ~ a 22. zsoltár elsõ sorának héber eredetije, de az utolsó szó arám forma.

Empty vessels make the most sound [emti veszlz méjkde mószt szaund] - 'Üres edény kondul a legnagyobbat', azaz üresfejû emberek a leglármásabbak, legnagyhangúbbak. Angol közmondás.

Emu thanontosz gaia mikhthétó püri - 'Halálom után eméssze el a tûz a világot'. Görög szállóige; megfelel az újkorban keletkezett s Madame Pompadournak tulajdonított mondásnak: Après moi le deluge. Suetonius Nero-életrajza szerint egyszer a császár elõtt az ‚ sort idézte valaki, mire õ rávágta: Kai emu bióntosz, azaz 'Sõt, még életemben!', és intézkedett, hogy gyújsák fel a várost. Tacitus tanúsága nyomán az újkori tudomány mendemondának minõsíti a kortársak vádját, mely szerint a tûzvészt Nero okozta volna csupán a célból, hogy látványától megihletve házi színpadán elõadhasson egy Trója égésérõl szóló tragédiát.

en passant Mellesleg, csak úgy mellékesen. A sakkban a gyalog, lépés közben ellenséges bábut üt.

Endlich allein (ném)         Végre egyedül, magunkra maradtunk!

E pluribus unum [e plúribusz...] - 'Többekbõl egyet'. A több állam uniójából kikovácsolódott egységnek ez a latin foglalata, amely egy Vergiliusnak tulajdonított, Moretum címû költeménybõl ered, az Amerikai Egyesült Államok jelmondata volt egészen 1956-ig (In God we trust).

Eppur si muove [...szi...] - 'Mégis mozog'. A hagyomány szerint Galilei az inkvizíciós tárgyalás (1633) végén, amelynek során, súlyos fenyegetések hatására, kénytelen volt visszavonni a heliocentrikus világnézetet hirdetõ tanait, dacosan toppantott, és így szólt: ‚, tehát 'azért is mozog (a föld)'. Az esetrõl szóló híradás késõi fikció a XVIII. század végérõl; mindenesetre a szállóige az elfojthatatlan igazság emblémája lett. Jelképesebb értelemben használta fel Jókai a szólás magyar változatát 1871-ben megjelent regénye, a Mégis mozog a föld címében; ennek hõse, Jenõy Kálmán a holttá dermedt „magyar glóbust" hozza mozgásba a reformkori eszméket egyesítõ ténykedésével.

E quindi uscimmo a riveder le stelle [...kvindi usimmo... sztelle] - 'És így jutottunk ki a csillagokhoz' (Babits Mihály fordítása). Olasz szállóige Dante Isteni színjátékából (Pokol XXXIV.139), az elsõ rész záró sora.

Eritis sicut dii, scientes bonum et malum [eritisz szikut... szcientesz...] - 'Olyanok lésztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 3,5), a csábító Gonosz szavai Ádámhoz és Évához. Az eredetiben a dii többes számú alak, valószínû bizonyságául annak, hogy a legkorábbi idõkben a zsidók is több istenben hittek.

Errare humanum est [...eszt] - 'Tévedni emberi dolog'. Latin bölcsesség, amelyet Theognisz görög költõ nyomán Seneca fogalmazott meg Humanum est errare formában; a fenti, ma használatos szórendje néhány évszázaddal késõbb rögzült.

Errare humanum est, in errore perseverare diabolicum Véteni emberi ügy, tévedni maradni a bűnben.

Erubescit, salva res es Aki pirulni tud, az még nem elveszett ember.

Esope reste ici et se repose [ezop reszt iszi e szö röpóz] - 'Aiszoposz nyugszik itt és kipiheni magát'. Neves francia palindrom, azaz olyan szöveg, amely elölrõl és hátulról is azonos olvasatot ad. még :" Nipszon anomémata mé monan opszin"

Est modus in rebus 'A dolgokban van a mérték'. Mindent mértékkkel kell csinálni.

Est nobis voluisse satis 'Elég számunkra, hogy akartunk!' (A szándék is tiszteletre méltó.)

Es war zu schön, um wahr zu sein /esz vér cu sőn, um vár cu zejn/ - Túlságosan szép volna ahhoz, hogy igaz lehessen.

É tan é epi tasz - 'Vagy ezzel, vagy ezen'; Plutarkhosz elõadása szerint a spártai anya e szavakkal nyújtotta át a pajzsot hadba induló fiának, arra célozva, hogy a halott bajtársat a katonák a pajzsára fektetve hozták haza az ütközetbõl.

Etiam capillus unus habet umbram suam [etiam kapillusz unusz... szuam] - 'Egyetlen hajszálnak is van árnyéka'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (159); értelme: a legapróbb dolgoknak is lehetnek komoly következményei.

Et ne nos inducas in tentationem [...né nosz indúkasz...tentációnem - 'És ne vigy minket a kísértésbe'. A Miatyánk (Pater noster) latin szövegének utolsó elõtti sora (Mt 6,13).

Et tu, mi fili Brute? -  'Te is, fiam, Brutus?' Az ókori eredetû hagyomány szerint Julius Caesar így kiáltott fel, amikor a szenátusban rátörõ gyilkos merénylõk között meglátta Marcus Junius Brutust, majd elfödte arcát tógájával, s megadta magát sorsának. Az esetrõl tudósító ókori történetírók azonban egyöntetûen azt írják, hogy Caesar némán fogadta a döféseket, bár Suetonius megemlíti, hogy egyes híresztelések szerint görögül odakiáltotta Brutusnak: Kai szü, teknon? ('Te is, fiam?').  Az ilyen híreszteléseknek az a korabeli vélekedés adott tápot, hogy Brutus Caesarnak természetes fia volt, merthogy Brutus anyja hosszú idõn át bizalmas kapcsolatban állt Caesarral. A két férfi közti tizennégy évnyi korkülönbség miatt ez a feltételezés bizonyára alaptalan volt. A címben szereplõ latin forma csak a XVI. században bukkant fel elõször.

Et Verbum caro factum est [...káró faktum eszt] - 'És az Ige testté lõn'. A Biblia latin szövegében, János evangéliuma kezdetén (1,14) szereplõ szavak, amelyek Jézus születését mint Isten Igéjének (verbum tkp. 'szó') megtestesülését értelmezik.

Eventus stultorum magister [eventusz sztultórum magiszter] - 'Az ostobák tanácsadója a siker'. Latin bölcsesség Titus Livius A római nép története címû mûvébõl (XXII.39.10), Fabius „Cunctator" szavai. Értelmük: a bölcs a sikert nem értékeli túl, hiszen abban a szerencsének is nagy szerepe lehetett. Némiképp ellentétes értelmû ókori aforizma: Exitus acta probat

Ex cathedra 1). A pápától, a pápai székből eredő. 2). Illetékes helyről származó.3). Csalhatatlan, feltétlenül helyes.

Ex capite foetet piscis [...kapite fõtet piszcisz] - 'Fejétõl bûzlik a hal'. Ókori eredetû latin maxima; úgy értjük, hogy valamely visszásságért, az adott intézményben, államban stb. tapasztalható visszaélésekért a „fej", a vezetõ(k) hibáztatható(k), netán egyenest õk a vétkesek.

Exceptio probat regulam [excepció] - 'Kivétel erõsíti a szabályt'. Latin formula; közismert magyar változata pontatlan, henye köznapi használata pedig, amellyel mindenféle szabálytalanságot igazolni próbálnak, egyenest hamis. Helyes értelmezése: a kivétel teszi próbára (vizsgálja, vizsgáztatja) a szabályt, s ily módon tudjuk érvényességi körét behatárolni; kivétel nélkül ugyanis nincs szabály, ahogy egy másik latin bölcsesség tudja: Nulla regula sine exceptione

Exegi monumentum aere perennius - 'Ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak'. (Az írói halhatatlanság tudatának jelmondata Horatiustól)

Exempla trahunt A példák vonzanak.

Exercitatio artem parat [exercitáció...] - 'A gyakorlás készít fel a mesterségre'. Latin maxima Tacitustól (Germania XXIV); magyaros változata: Gyakorlat teszi a mestert.

Ex factis non ex dictis amici pensandi Barátainkat nem szavaik, hanem tetteik alapján kell megítélnünk. (Livius)

Exitus acta probat [exitusz akta...] - 'Tettet a vég igazol (Muraközy Gyula fordítása). Latin bölcsesség Ovidius Hõsnõk levelei címû mûvébõl (II.85

Ex libris 'Könyveiből' A könyv belsejére ragasztott, a tulajdonos nevét, esetleg címerét tartalmazó könyvjegy.

Ex malis eligere minima oportet [...malisz...] - 'A rosszak közül a legkisebbet kell választani'. Latin maxima Cicerótól (A kötelességekrõl III.1.3), aki maga is Arisztoteleszre hivatkozik vele. Magyarul: a legkisebb (legkevésbé) rosszat választani. Rokon értelmû De duobus malis minus

Ex nobili officio Nemesi kötelességből.

Ex oriente lux Keletről jön a fény.

Experientia est optima rerum magistra A tapasztalat a dolgok legjobb tanítómestere.

Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita [...eszt...] - 'Magyarországon kívül nincsen élet, ha van is, nem ugyanolyan'. A magyar önelégültségnek és a világtól való elzárkózásnak ez a jelmondata 1781-ben jelent meg elõször nyomtatásban Vácott, szerzõje ismeretlen; a konzervatív nemesség körében volt különösen népszerû.

Ex ungue leonem 'Körméről az oroszlánt'. A tehetség már első jelentkezése után felismerhető.

 

F

Faber est suae quisque fortunae [...eszt kviszkve szué fortuné] - 'Mindenki a maga szerencséjének kovácsa'. Latin szállóige Sallustiustól (Levelek az idõs Caesarhoz).

fait accompli [fetakkompli] - 'kész helyzet', tkp. 'befejezett tény'; francia kifejezés. Ha valakit ‚ elé állítunk, az illetõ már semmit sem tehet.

Faites vos jeux [fetvo zsõ] - 'Tegyék meg tétjeiket', a játékvezetõ (krupié) francia nyelvû felszólítása a játékosokhoz a rulettasztalnál.

Fas et nefas / fász et nefász/          'Szabad, nem szabad'. Megengedett és meg nem engedett dolgok.

Favete linguis! [...lingvisz] - 'Fékezd a nyelved!' (Bede Anna fordítása). Latin szállóige Horatiustól (Ódák III.1.2). A verskezdõ, híres Odi profanum vulgus et arceo sort követi, kapcsolódva a költõ által felidézett képhez, azaz hogy „a Múzsa papja" szent cselekményre készül: sosem hallott verseket zeng fiúknak s szüzeknek. A ~ a római vallásos kultuszban, áldozati cselekményeknél használatos felszólítás volt a jelenlévõkhöz, hogy a szertartás „sikeréhez" szükséges csendet õrizzék meg. A kifejezés pontos értelme: 'kedvezzetek a nyelvetekkel'.

Feriuntque summos fulmina montes Magas hehyekbe csapkod a villám. (Horatius)

Festina lente [fesztina...] - 'Lassan siess'; paradox latin mondás, Suetonius szerint Augustus császár gyakran idézte. Értelme: 'a sietséget a körültekintéssel kell párosítani'; távolról felel rá magyarul a Lassan járj, tovább érsz közmondás, és még inkább a reformkori fontolva haladók önmegnevezése;

Fiat lux - 'Legyen világosság'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 1,3). Isten teremtõ ténykedésének elsõ mozzanata a fény megalkotása.

Fiat voluntas tua [...voluntasz...] - 'Legyen meg a te akaratod'. A Miatyánk (Pater noster) kezdetû imádságba foglalt könyörgés.

Filius ante patrem 'A fiú az apa előtt'. Képtelenség, olyan eset, emelyben egy későbbi jelenség szerepel előzményként.

Fin de siécle /fen dö sziekl/ (fr)      'A századvég'. A 19. század utolsó évtizedei, a hanyatlás jelei.

Finis sanctificat media [finisz szanktifikat...] - 'A cél szentesíti az eszközt'. Latin maxima, a köztudatban úgy él, nem utolsó sorban Pascal egy hasonló értelmû célzása folytán, mint a jezsuita rend jelmondata. Valójában a rend ilyen elvet ilyen formában sohasem fogalmazott meg; más kérdés, hogy egyes idõszakokban egyes jezsuiták ténykedése láttán mások ilyet tulajdonítottak nekik. Ugyancsak tartja magát a vélemény, hogy a ‚ elve Machiavellitõl való, A fejedelem címû politikai esszéjébõl, de ott is csak az olvasható (és persze olaszul), hogy ha az államférfi uralma alatt az állam boldogul, eszközeit utólag mindenki dícsérni fogja.

Finita la commedia [...kommédia] - 'A színjátéknak vége'. Az olasz népi vígjáték, a commedia dell'arte színpadán e szavakkal jelentették be az elõadás végét. Latin megfelelõje: Acta est fabula.

Flagellum Dei Isten ostora (Attila neve a Nyugatrómai Birodalomban)

Forma dat esse rei A forma ad a dolgoknak lényeget, valóságot.

Fortier in re, suaviter in modo 'Erőteljesen a dologban, lágyan a módban'. Határozottan a lényegben, de körültekintőn a végrehajtásban.

four letter words [for...vördz] - 'négybetûs szavak', angol kifejezés a nemiség körébe vágó, ezért az újabb idõkig tabunak tekintett, „nyomdafestéket nem tûrõ" alapszavakra, amelyek az angol nyelvben, merõ véletlenségbõl, négy betûvel íródnak: fuck, cunt, prick, még homo trium litterarum

Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis [...franciszkusz...gentisz inszurgit armisz] - 'Rákóczi Ferenc a nép nevében fegyveresen felkel'. Régi tudákos magyarázat szerint így kell feloldani a FRINGIA „betûszót", amely sok kuruckori kard pengéjébe bevésve látható. Valójában az ilyen kardok vagy kétszáz évvel Rákóczi szabadságharca elõtt már megjelentek; Itáliából terjedtek el, és mivel igen keresettek voltak jó minõségük miatt, a fegyverkovácsok másutt, így nálunk is gyakran belevésték vagy belemaratták pengéikbe a „márkanevet". A név maga a török frengibõl ered, ami „frankot", tehát (nyugat)európait jelentett; így különböztették meg a maguk rövid, görbe handzsárjától a hosszabb és kevésbé hajlott európai kardot.

Fuimus Troes, fuit Ilium et ingens / Gloria Teucrorum [fuimusz tróesz...ingensz...teukrórum] - 'Csak voltunk trójaiak, csak volt Ilion s a trójaiak nagy dicsõsége'. Vergilius Aeneisében (II.325) Apollo papja, Panthus mondja ezt a görögök dúlta, égõ városból menekülve. Szállóigeként az elsõ két szõ (Fuimus Troes) a bukott dicsõség, a vereség keserû beismerését jelenti.

Für ale Falle /für alle felle/            Mindenesetre, a biztonság okáért.

 

G

Geminat peccatum, quem delicti non pudet [...pekkátum kvem delikti...] - 'Kettõzi a bûnt, ki nem restelli vétkét'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (201).

genius loci [géniusz loci] - 'a hely szelleme'. Latin kifejezés, mai használatában azt a sajátos légkört, hangulatot jelenti, amely egy házat, várost vagy szûkebb környezetet jellemez, és amely a hozzá fûzõdõ történelmi és kultúrális emlékekbõl és érzelmekbõl áll össze. Eredetileg a ‚ valóságosan szellemlényt jelentett, amely az adott helyet lakta s gyakran védte; Vergilius Aeneisében (VII.136) is szó van róla, hogy Aeneas könyörög a hely szelleméhez (geniumque loci... precatur, 'Hívja a hely véd-szellemeit', Lakatos István fordítása), midõn Latiumban partra szállnak.

Giovinezza, giovinezza, / Primavera di bellezza [dzsovineddza... belleddza] - 'Ifjúság, ifjúság, szépségnek tavasza'. Az olasz fasizmus indulójának két kezdõ sora. A szövegét Nino Oxilia írta 1908-ban, és a dal az elsõ világháború idején az olasz hegyivadászok indulója volt. A Marcia su Roma során ezt énekelték a Mussolini vezetése alatt bevonuló fascio di combattimento-k (rohamosztagok), s hamarosan a fasizmus hivatalos indulója lett. Szövegét az idõk során többször átírták, csak a két kezdõsor maradt változatlanul.

Gladiator in arena consilium capit A gladiátor a cirkuszban dönti el, hogyan harcoljon. (Seneca)

Gloria in excelsis deo! Dicsőség a magasságban Istennek!

Gnóthi szeauton - 'Ismerd meg tenmagad'. A Delphoiban állt híres Apollón-szentély és jósda görög felirata, amelyet a hagyomány egy része Thalésznek, más része Kheilónnak tulajdonított. A maxima arra intette a jósigéért érkezõket, akik a jövõ titkát kutatták, hogy még nehezebb s még fontosabb önmagukat ismerniük és érteniük, mert enélkül a kapott jóslatnak sem tudják majd igazán hasznát venni. A jelszó latinos formában is használatos: Nosce te ipsum.

Gott erhalte - 'Isten tartsa', a hajdani osztrák császári himnusz kezdõ szavai. Szövege egy bizonyos L.L. Haschától való; a zenéjét Haydn szerezte a fõkancellár felkérésére 1796-ban.

Gott ist tot! Gott bleibt tot! Und wir haben ihn getötet! [...iszt...ín...] - 'Isten meghalt! Isten halva marad! És mi öltük meg õt!' Nietzsche híressé lett szavai Az Antikrisztus címû mûvébõl.

Gradus ad Parnassum [grádusz...parnasszum] - 'Lépcsõk a Parnasszusra'. XVIII. századi prozódiai és poétikai kézikönyvek címe, amelyek a latin verselés iskolai oktatását segítették. Ugyanilyen címmel Johann Joseph Fux 1725-ben latin nyelvû tankönyvet adott ki a zeneszerzésrõl, majd Clementi egy zongoraetüd-gyûjteményt. A Parnasszust az ókorban Apollón és a múzsák lakhelyének tartották, így lett a költészet és a zene jelképes otthona.

Graeca sunt, non leguntur [gréka szunt...] - 'Görögül vannak, nem olvassák'. Középkori latin szólás. Akkoriban az egyházi mûveltség kizárólag a latinon alapult; a görög nyelvû könyvek, ha voltak, a kolostori könyvtár egy félreesõ sarkában porosodtak, rájuk mondták, hogy ‚. A kifejezés egyes számú formája, Graecum est, non legitur egyszerûen azt jelentette, hogy ha egy latin nyelvû könyvben görög idézet volt, azt átugrották, 'nem kell olvasni'.

Graecia capta ferum victorem cepit [grécia kapta...viktorem cépit] - 'Durva legyõzõjén gyõzött a levert Görögország' (Muraközy Gyula fordítása). Latin szállóige Horatiustól (Episztolák II.1.156).

Gratia gratiam parit A szivesség szivességet szül.

Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu [...kavat... konszumitur ánulusz úzu] - 'Vájja a csepp a követ, hordásban vásik a gyûrû' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Ovidius Pontusi leveleibõl (IV.10.5). Hasonló értelmû szólásmondás Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo

Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo [...kavat...szed szépe kadendo] - 'Vájja a csepp a követ, s nem erõvel: sûrü eséssel'(Tótfalusi István fordítása). Régi latin bölcs mondás; elsõ fele (Gutta cavat lapidem) már Lucretiusnál, Tibullusnál, Ovidiusnál és Senecánál is elõfordul; a másik fele késõbbi, valószínûleg középkori kiegészítés. Giordano Bruno A gyertyaöntõ címû színmûvében kétsorossá bõvült a szentencia: Gutta cavat lapidem, non bis, sed saepe cadendo, / Sic homo fit sapiens, non bis, sed saepe legendo [...bisz......szik...szapiensz...], azaz 'Vájja a csepp a követ, nem kétszer hullva, de sokszor, / Bölcsebb lesz, aki olvas nem kétszer, de ezerszer' (Tótfalusi István fordítása).

Habeas corpus [habeasz korpusz] - 'Ragadd meg a testét'. Latin kifejezés az angol jogi nyelvben, a gyanúsított õrizetbe vételét elrendelõ parancs a XIII. századtól. A késõbb, különbözõ idõkben hozott ‚-törvények egyre szigorúbb feltételekhez kötötték az ilyen parancs kiadását, hogy ezáltal az állampolgárokat védjék az önkényes vagy alaptalan letartóztatástól és fogvatartástól.

Habemus papam [habémusz...] - 'Van pápánk'. Latin formula annak bejelentésére, hogy a pápaválasztó bíborosi kollégium meghozta döntését.

Habent sua fata libelli [...szua...] - 'A könyveknek megvan a maguk sorsa'. A mind latin, mind magyar alakjában eléggé lapos bölcsesség olyankor szokott elhangzani, ha egy könyv hányatott pályafutásáról, lappangásáról, késõi felbukkanásáról, a kiadók vele kapcsolatos packázásairól stb. esik szó. A szólás gyengeségének oka, hogy csonkult idézet, és így nem hordozhatja a szerzõ eredeti szándékát. Terentianus Maurus A betûkrõl, szótagokról és mértékekrõl címû poétikai tankölteményében találjuk e sort: Pro captu lectoris habent sua fata libelli ('A könyvek sorsa attól függ, mennyire tudja befogadni õket az olvasó'). Ez bizony lényegesen mást és sokkal lényegesebbet mond!

Hannibal ante portas [...portasz] - 'Hannibál a kapuk elõtt'. A második pún háború során Hannibál Kr.e. 211-ben Róma kapuja elõtt ütött tábort. Bár nem a város ostroma volt a közvetlen célja, Rómában nagy riadalom tört ki, és ekkor keletkezett a vészkiáltás: ‚. Utóbb Cicero Hannibal ad portas alakban idézte, és már õ is abban az értelemben, ahogy manapság is: 'közel a nagy veszedelem'.

He knows nothing, he thinks he knows everything. That points clearly to a political career [hi nóz nathing he thinksz hi nóz evrithing det pojntsz klírli tue politikel kerier] - 'Semmit se tud s azt hiszi, mindent tud. Tiszta sor, hogy politikai pályára való.' Angol szállóige Shaw Barbara õrnagy címû színmûvébõl (III.).

Heu me miserum! /...mé.../            Ó, én szerencsétlen!

Hic est filius meus dilectus in quo mihi conplacui [hik eszt filiusz meusz in kvo...komplakui] - 'Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 3,17); Isten égbõl hangzó szavai azon alkalommal, hogy Jézus felvette János keresztségét a Jordánban.

hic et nunc [hik...nunk] - 'itt és most'; latin kifejezés.

Hic Rhodus, hic salta [hik rodusz hik szalta] - 'Itt van Rhodosz, itt ugorj'. Latin nyelven ismert szállóige. Aiszoposznál található anekdota szerint egy görög azzal dicsekedett, hogy milyen messze ugrott, amikor Rhodoszon volt, és tanúkra is hivatkozott, mire mondták neki, hogy nincs szükség tanúkra. „Képzeld azt, hogy ~ (görögül Idu hé Rhodosz idu kai to pédéma). A szólást olykor ma is használják a hencegõ letorkolására.

Hier liegt der Hund begraben [hír lígt...] - 'Itt van a kutya elásva'. Régi német mondás, amely babonás hiedelmet õriz: ha valaki megbotlik, akkor az annak jele, hogy ott ördögtõl elvarázsolt kutya van elásva, és alatta kincsek rejlenek. Mai tréfás használatában annyit tesz: ez hát a bökkenõ, ez a baj oka, itt a viszály, nézeteltérés lényege, vagyis hasonló a latin Hinc illae lacrimae szóláshoz. A szólás eredeti babonás tartalmát (botláskor mondva) nyelvünkben ez a formula õrzi: Itt van az öregapád kincse elásva.

Historia est magistra vitae [hisztória eszt magisztra vité] - 'A történelem az élet tanítómestere'. Latin szentencia Cicero A szónokról címû írásának egy mondatából adaptálva (Testis temporum, magistra vitae).

Hoc est enim corpus meum [hok eszt...korpusz...] - 'Mert ez az én testem'. Jézus szavai az utolsó vacsorán (Mt 26,27), amikor a kenyeret tanítványainak nyújtotta mondván: „Vegyétek és egyétek...". A fenti szöveg a latin nyelvû katolikus misén hangzik el, és a katolikus hit szerint a kenyeret (ostyát) valósággal Jézus testévé változtatja át.

Hoc facias homini, quod cupis esse sibi Embertársaiddal tedd azt, amire vágysz magad is.

Homines in regis mores se formant Az emberek királyuk erkölcseihez igazodnak.

Homines dum docent, discunt Tanítás közben az ember maga is tanul.

Homo novus 'Új ember'. Helyi körülményeket még nem ismerő személy.

Homo proponit, (sed) Deus disponit [...szed deusz diszponit] - 'Ember tervez, Isten végez'. Latin szállóige Kempis Tamás Krisztus követése címû mûvébõl.

Homo sum, nil humani a me alienum puto [...szum...] - 'Ember vagyok, semmi emberi nem idegen tõlem'. Latin szállóige Terentiustól, Az önkínzó címû komédiából (77).

Homo unius libri 'Egykönyvű ember'. Tanulatlan, félművelt ember.

Hongrois! le moment est venu de recouvrer votre indépendence [ongroá lömomant evönü dö rökuvré votr endepandansz] - 'Magyarok! eljött a pillanat, hogy visszanyerjétek függetlenségteket'. Napóleon 1809-es kiáltványának eredeti kezdõ mondata. A Magyarországon széltében terjesztett magyar szöveg a hagyomány szerint Batsányi János munkája volt.

Honi soit qui mal y pense [oni szoá ki mali pansz] - 'Szégyen rá, aki rosszat gondol'. A Térdszalagrend néven ismert angol lovagrend francia jelmondata. A hagyományos magyarázat szerint III. Edwárd angol király egy táncmulatságon felfigyelt rá, hogy Salisbury grófnõ elvesztette a harisnyakötõjét. Õ felemelte, és látva a kandi és csúfondáros tekinteteket, a kék masnit lovagiasan a saját térdére kötötte, és a bámészkodóknak odavetette: ~. Az eset emlékére alapította meg 1348-ben a Térdszalagrendet.

Honneur et patrie [onõre patri] - 'Becsület és haza', a francia becsületrend jelmondata ( még chevalier de la légion d'honneur)

Hope is a good breakfast, but it is a bad supper [hópize gud brekfeszt bat itize bed szaper] - 'A remény jó reggeli, de rossz vacsora'. Angol bölcsesség Francis Bacontól (Apothegms); értelme: a reménybõl elegünk lesz, ha túl sokáig nem hozza meg, amit ígért.

horribile dictu [...diktu] - 'kimondani is szörnyû'. Latin kifejezés; többnyire gúnyos értelemben, kb. 'uram bocsá!' jelentésben használjuk, amikor az adott ügy kapcsán éppenséggel mi furcsálkodunk másvalakinek a felháborodásán.

horror vacui [...vakui] - 'rettegés az ûrtõl'. Latin kifejezés; a középkorban egyetemes törvénynek tekintették, hogy a természet nem tûr ürességet, azt betölteni igyekszik; így magyarázták pl., hogy a pumpa felszívja a vizet. A ~ elvét Torricelli higanybarométer-kísérlete cáfolta meg. Átvitt értelemben ~t emlegetünk, ha egy mûvész a kép egész felületét igyekszik betölteni, vagy ha egy poszt megürülésekor a jelöltek tolonganak, hogy betöltsék.

How beateuos mankind is! Oh brave new world, / That has such people in't! [hau bjútioz menkájnd iz ó bréjv njú vörld det hez szacs pípl int] - 'Be szépek / Az emberek! Ó, drága új világ, / Amelyben ilyen nép van!' (Babits Mihály fordítása). Angol szállóige Shakespeare A vihar címû színmûvébõl (V.1); Miranda szavai, a magános szigeten emberektõl távol felnõtt lányé, amikor megpillantja a viharban elsüllyedt hajó utasait. A ‚ kiszólásból kelt önálló életre három szó, Brave new world, amelyeket Huxley választott híres antiutópiája címéül. E szavak ott éppoly ironikus értelmet nyernek John, a rezervátumban felnõtt „vadember" ajkán, midõn az elembertelenedett világgal szembesül, mint amilyennek Miranda ajkán hatnak, aki apja hajdani és nemrégi ellenségei láttán lelkesül naiv jóhiszemûséggel.

Hostium munera non sunt munera Az ellenség ajándékai mindig gyanúsak.

 

I

I believe it is a peace for our time, a peace with honour [ájbi lív itize píszfor aur tájm e píszvid anör] - 'Meggyõzõdésem, hogy ez korunknak szóló béke, tisztességes béke'. Chamberlain kijelentése a Hitlerrel kötött 1938-as müncheni megállapodás után. A politikai rövidlátás híressé vált példája, mert ez a megegyezés adott lényegében szabad kezet Hitlernek a második világháború megindítására.

Ibis redibis nunquam in bello peribis [ibisz redibisz nunkvam...peribisz] - 'Híres ókori szöveg, annak a kétértelmû jóslatnak a latin nyelvû változata, amelyet a delphoi (vagy a dodónai) jósda adott Kroiszosznak (vagy más ókori királynak), amikor tervezett hadjárata sikerét tudakolta az istenségtõl. A hiányzó vesszõket kétféleképp lehet elhelyezni, és így két ellentétes értelmet kapunk: Ibis, redibis, nunquam in bello peribis ('elmégy, visszatérsz, soha a háborúban el nem veszel'), illetve Ibis, redibis nunquam, in bello peribis ('elmégy, soha vissza nem térsz, a háborúban elveszel'). A ~ ihletésére keletkezhetett a Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiut ego non contradico szöveg.

I can resist everything except temptation [ájken reziszt evrithing ikszept temtéjsn] - 'Mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem'. Wilde paradoxonja a Lady Windermere legyezõje címû vígjátékból (I.); hasonló értelmû ugyancsak Wilde-tól The only way to get rid of a temptation is to yield to it.

I come to bury Caesar, not to praise him [áj kamtu böri szízar nattu préjzhim] - 'Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni' (Vörösmarty Mihály fordítása). Antonius híres beszédének második sora a Julius Caesar címû Shakespeare-tragédiából (III.2). Mint szállóigét többnyire szó szerinti értelmében idézzük pl. egy bukott nagyság elparentálására, holott Antonius épp ellenkezõleg, Caesar magasztalásával szándékozik a tömeget feltüzelni gyilkosai ellen.

idem per idem - 'ugyanazt ugyanazzal'; latin terminus arra a logikai hibára, hogy egy tételt önmagával bizonyítunk, vagy hogy valamit önmagával határozunk meg, pl. „élõlény az, ami életjelenségeket mutat'.

I.H.S. Iesus Hominum Salvator 'Jézus, az emberek megváltója'

Iesus hominum salvator [jézusz...szalvátor] - 'Jézus az emberek megváltója', latin nyelvû keresztény mottó. Gyakran látható stilizált ábrázolásokon, pl. a kehely fölötti ostyában IHS rövidítésként.

Iesus Nasarenus rex Iudaeorum [jézusz nazarénusz...judeórum] - 'Názáreti Jézus, a zsidók király'. A Biblia szerint (Jn 19,20) Pilátus ezt a feliratot tétette Jézus keresztjére héber, latin és görög nyelven (Quod scripsi, scripsi). A feszületeken és a keresztrefeszítés képi ábrázolásain, a kereszt felsõ szárára szögelt stilizált szalagon ennek a latin szövegnek INRI rövidítése olvasható.

Ignem gladio ne fodito A tüzet karddal nem lehet eloltani.

Ignorantia juris non excusat [ignorancia jurisz...exkuzat] - 'A törvény nem tudása nem ment fel'. Latin jogi szentencia.

Ignoti nulla cupido [...kupido] - 'Mit nem ismersz, nem vágyol arra'. Latin bölcsesség Ovidiustól (Ars amatori (III.397).

I have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat [ájhev natingtu ofer bat blad tojl tírzend szvet] - 'Nem igérhetek mást, csak vért, keservet, könnyeket és verítéket'. Churchill miniszterelnöki bemutatkozásán, az angol alsóházban 1940 május 13-án nyilatkozott így, a közelgõ háború kilátásait ecsetelve, de a végsõ gyõzelembe vetett hitét is kinyilvánította. Kemény szavaival azt demonstrálta, hogy szakítani akar elõdjének, Chamberlainnek sekélyes és végzetesnek bizonyult optimizmusával (I believe it is a peace for our time, a peace with honour).

Il faut tout prendre au sérieux, mais rien au tragique [il fó tu prandr o szeriõ me rjen o trazsik] - 'Mindent komolyan kell venni, de semmit tragikusan'. Thiers francia államférfi parlamenti beszédébõl, amelyet a németektõl elszenvedett súlyos vereség után, 1873-ban mondott.

Il n'y a pas de héros pour son valet de chambre [ilniapa dö ero purszon valedö sambr] - 'Senki se hõs a komornyikja szemében'. Francia szellemesség Montaigne-tõl (Esszék), mások szerint Anne de Cornueltõl. Értelme: aki életünk legintimebb mozzanatainak tanúja, az elõtt nehéz hõsi pózban tetszelegnünk. Valószínûleg ókori ihletésû: Plutarkhosz fejegyzése szerint I. Antigonosz makedón királyt egy Hermodotosz nevû költõ istennek és a nap fiának magasztalta, mire õ megjegyezte: „Errõl a szolgám, aki az éjjeli edényemet üríti, nem tud semmit".

Ils ne passeront pas! [ilnö passzöron pa] - 'Nem törnek át!' A francia hadsereg jelszava Verdun védelme idején 1916-ban. Spanyol változata: No pasarán!

Il y a en Europe vingt millions d'allemands de trop [ilia an örop ven miljon daleman dö tro] - 'Európában húsz millióval több német van a kelleténél'. A francia miniszterelnöknek, Clémenceau-nak tulajdonított kijelentés, amelyet az elsõ világháborút lezáró béketárgyalásokon tett volna; valójában már egy 1913-ban megjelent könyv záró mondataként megtalálható.

Im Anfang war die Tat - 'Kezdetben volt a tett' (Sárközi György fordítása). Német szállóige Goethe Faustjának elsõ részébõl. Faust a János-evangélium elsõ sorát (In principio erat Verbum) akarja interpretálni, de elveti az Ige (tehát a Szó) elsõségének gondolatát, és többszöri próbálkozás után a ~ formulára jut. Ez igen alkalmatos jelmondat annak az embernek a számára, aki a passzív tudás világából éppen a tevékeny életbe igyekszik átlépni.

Imperare sibi maximum imperium est [...szibi...eszt] - 'Az önuralom a legnagyobb uralom'. Latin bölcsesség Seneca egyik levelébõl.

Impossible, ce n'est pas un mot français [emposszibl szöne paz önmo fransze] - 'Lehetetlen - ez nem francia szó '. Napóleonnak tulajdonított francia mondás.

In bocca chiusa non entrò mai mosca [...bokka kjúza...moszka] - 'Csukott szájba sose repült be légy'. Olasz közmondás, magyar megfelelõje: Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, azaz: ha valamit el akarunk érni, kérnünk vagy követelnünk kell.

In corpore Testületileg, együttesen.

In der Kunst ist das Beste gut genug [...kunszt iszt dasz beszte...] - 'A mûvészetben csak a legjobb elég jó'. Német szállóige Goethétõl (Római utazás)

In der Wut tut niemand gut [...nímand...] - 'Dühében senki sem cselekszik jól'. Német közmondás; magyar megfelelõje: A harag rossz tanácsadó.

In der Wüste ist der Sand billig [...vüszte iszt...zand...] - 'Sivatagban olcsó a homok'. Német közmondás.

Indivisibiliter ac inseparabiliter [indivizibiliter ak inszeparábiliter] - 'Megoszthatatlanul és elválaszthatatlanul'. Latin kifejezés, már elõfordul a IV. Károly-féle Pragmatica Sanctióban is a Habsburg-korona országaira és örökös tartományaira mint egységre utalva. Ferenc József kívánságára ez lett az Osztrák-Magyar Monarchia egyesített címerének felirata.

in extremis [...extremisz] - 'a végsõ ponton', azaz a halál pillanatában. A jogi nyelvben is használatos latin kifejezés; még: in articulo mortis.

In God we trust [...vi traszt] - 'Istenben bízunk', az Amerikai Egyesült Államok jelmondata 1956 óta; a bankjegyek hátoldalán is olvasható

In hoc signo vinces [...hok...vincesz] - 'E jelben gyõzni fogsz'. A legenda szerint Constantinus császár a Maxentius ellencsászárral vívandó döntõ csata (312 okt. 28) elõestéjén látomásként a keresztet látta feltûnni, és egy hang így szólt: ~. A császár ekkor keresztet tétetett légiói zászlaira, s valóban megnyerte az ütközetet; ennek nyomán döntött úgy, hogy engedélyezi a keresztény vallás gyakorlását (313). A legenda korai változatában nem latin, hanem görög intés szólt a császárhoz: Tutó nika ('ezzel gyõzz').

in medias res [...médiasz resz] - 'a dolgok közepébe'; az elbeszélésnek, a dolgok elõadásának olyan módja, amikor az elõzmények mellõzésével egyenesen a lényegre térünk. Horatius Ars Poetica címû költeménye (Episztolák II.3.148.) sor) így jellemzi Homérosz eljárását az Iliászban: Semper ad eventum festinat et in medias res ('mindig a cél fele tör, s úgy visz közepébe a tárgynak'- Muraközy Gyula fordítása), azaz hogy a trójai háború tizedik évének eseményeivel indítja eposzát

Innocens ego sum e sanguine iusti huius [innocensz...szum e szangvine juszti hujusz] - 'Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 27,24); Pilátus szavai, amikor a kikényszerített ítélet után kézmosással jelezte vétlenségét Jézus halálában.

in partibus infidelium [...partibusz...] - 'a hitetlenek tájékain': a latin jelölés régebben (a XIII. század óta) katolikus püspökök címének tartozéka lehetett, s olyan hajdani egyházmegyére utalt, amely már nem tartozott a katolikus egyház hatáskörébe, mert pogány (vagy utóbb protestáns) kézre került. 1882-ben XIII. Leó pápa megszüntette az ~ megjelölést, és a „címzetes püspök" formulával helyettesítette.

In principio creavit Deus coelum et terram [...kreávit deusz cõlum...] - 'Kezdetben teremté az Isten az eget és a földet'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 1,1).

In principio erat Verbum - 'Kezdetben vala az Ige'. A Biblia latin szövegében János evangéliumának kezdõ szavai. Az Ige (verbum, tkp. 'szó') János szerint Istennél van, mi több, maga Isten az Ige.

In silvam non ligna feras [...szilvam...ferasz] - 'Fát erdõbe minek vinnél'. Latin szentencia Horatius Szatírák címû mûvébõl (I.10.34). Magyar megfelelõje Dunába vizet.

In situ Eredeti helyzetben.

In sudore vultus tui vesceris panem tuum [...szudóre vultusz...veszcerisz...] - 'Orcád verítékével eszed a te kenyeredet'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 3,19). Az Úr szavai Ádámhoz a bûnbeesés után.

In tempore opportuno A legjobbkor, a legalkalmasabb időben.

Inter arma silent leges Háborúban hallgatnak a törvények.

Inter parenthesim (lat+gör.)          Zárójelek között. Közbevetőleg, mellesleg.

Inter pocula Poharazgatás közben, fehér asztalnál.

In vino veritas [veritasz] - 'Borban az igazság'. A görög eredeti (En oinó alétheia) nyomán született latin mondás arra utal, hogy az ittas ember kimondja az igazságot ("a részeg és bolond nem hazudik").

Io non so lettere [...szo...] - 'Nem tudok olvasni'. Olasz szállóige. Egy anekdota szerint Michelangelo, amikor szobrot készített II. Gyuláról, megkérdezte a pápát, hogy könyvvel a kezében ábrázolja-e õt. A pápa tréfásan így felelt: „Adj csak egy tõrt a kezembe, fiam, nem értek én a betûhöz".

Ita diis placuit /...diisz plakuit/ 'Igy tetszett az isteneknek.'. Ez így volt elrendelve, ellene tenni semmit nem lehet.

Ite missa est [...missza eszt] - 'Menjetek, vége a misének'. A pap latin nyelvû felszólítása a hívekhez a katolikus istentisztelet végén. Betû szerinti értelme: 'elbocsátás van; el vagytok bocsátva'; késõbb a missa, magyar mise szó mint magának az istentiszteletnek a megnevezése állandósult.

It is best not to swap horses while crossing the river [itiz beszt nottu szvop horsziz vájl kroszingde...] - 'Folyón átúsztatva nem jó lovat cserélni'. Angol szállóige Lincoln elnöktõl; értelme: egy már megindult folyamat során ne változtassuk a fontos embereket vagy az alkalmazott módszereket. Lincoln egyébként régi angol közmondást alkalmazott: Don't change horses in midstream ('Ne cserélj lovat a víz sodrában').

It is better to wear out than to rost out [itsz...tu ver aut dentu roszt aut] - 'Jobb elkopni, mint elrozsdállni'. Angol szentencia Cumberland püspöktõl.

It takes two to speak the truth - one to speak, and one to hear [ittéjksz tú tu szpíkde trúth van tu szpík end van tu hír] - 'Kettõ kell az igazság kimondásához - egy, aki kimondja és egy, aki meghallja'. Angol szentencia Thoreau amerikai filozófus naplójából.

ius murmurandi [jusz...] - 'a zúgolódás joga'. Latin kifejezés.

ius primae noctis [jusz prímé noktisz] - 'az elsõ éjszaka joga', a középkori európai országokban a földesúrnak az a joga, hogy jobbágyai házassága esetén az új asszonnyal õ töltse el az elsõ éjszakát.

ius resistendi ellenállási jog.

ius talionis [jusz taliónisz] Oculum pro oculo, dentem pro dente 'Szemet szemért elv'.

Iustitia regnorum fundamentum Az igazság az országok talpköve.

Iustus autem ex fide vivit [justusz...] - 'Az igaz ember hitbõl él'. Szállóige a latin Bibliából (Róm 1,17).

Iuventus ventus [juventusz ventusz] - 'Fiatalság bolondság'. Betû szerint 'az ifjúság szél', azaz oly heves, egyszersmind oly állhatatlan és kiszámíthatatlan, mint a szél. Latin szentencia.

 

J

J'y suis et j'y reste [zsiszüi ezsi reszt] - 'Itt vagyok és itt maradok'. Mac-Mahon francia tábornok írta arra a papírra a krími háború egyik ütközetében, amelyen fõvezére utasította, hogy vonuljon vissza, mert a közeli Malakov-tornyot fel fogják robbantani. A rendíthetetlen helytállás szállóigéje lett a katonásan kurta kitétel.

 

K

Keep smiling [kíp szmáling] - 'Mindig mosolyogj'. Angol nyelvû jelszó, de Amerikában lett divatossá. Azon a bölcs belátáson alapul, hogy a derû megkönnyíti az emberi kapcsolatokat, hogy a mosolygó ember magabiztosnak és sikeresnek látszik, tehát akként is kezelik, és hogy ezekért az elõnyökért érdemes akkor is mosolyt erõltetni, ha az éppen nem tükre pillanatnyi kedvünknek.

Keine Antwort ist auch eine Antwort [...iszt] - 'Ha nincs válasz, az is válasz', vagyis A hallgatás beismerés. Német közmondás.

kyrie eleison / kirie elejszon/ (gör.)             Uram, irgalmazz! Könyörgési formula a misében, ill. a zenés misék első tétele.

 

L

La forêt façonne l'arbre [lafore faszon larbr] - 'Az erdõ formálja a fát', azaz mindenkit a környezete alakít. Francia közmondás.

La Hongrie vaincue est aux pieds de Votre Majesté [laongri venkü eto pjedö votr mazseszté] - 'A legyõzött Magyarország Felséged lábai elõtt hever'. Paskjevics herceg e sürgönyszöveggel jelentette a világosi fegyverletételt I. Miklós cárnak.

laesio maiestatis felségsértés

La illah il Allah, Mahomed rász-ul Allah - 'Egy az isten, Allah, Mohamed Allah prófétája'. Arab formula, az iszlám hitvallás alaptétele.

laissez faire [lesszé fer] - 'gazdasági szabadság', a klasszikus gazdasági liberalizmus (az ún. manchesterizmus) jelszava, amely a gazdasági vállalkozás és a kereskedelem korlátlan szabadságát hirdette. Francia kifejezés, tkp. 'hagyják csinálni (amit akar)'; német megfelelõje a Leben und leben lassen, azaz 'élni és (mást is) élni hagyni'.

laissez-passer [lesszé passzé] - 'szabad mozgás', külföldi állampolgárok, fõleg diplomaták utazását megkönnyítõ engedély, felhatalmazás. Francia kifejezés, tkp. 'engedjék áthaladni'.

La mort est le commencement de l'immortalité [lamorte lö komanszman dölemmortalité] - 'A halál a halhatatlanság kezdete'. Francia szállóige, Robespierre szavai a bukása elõtti utolsó nemzetgyûlési beszédébõl.

La patrie est en danger! [lapatri etan danzsé] - 'Veszélyben a haza!' Francia jelszó, amelyet a forradalmi törvényhozó gyûlés, a konvent adott ki 1792 július 11-én a fenyegetõ intervenciós veszély miatt, és ezzel elrendelte a forradalmi hadsereg felállítását.

L'art pour l'art [lárpur lár] - 'A mûvészet a mûvészetért', azaz öncélú mûvészet; a múlt század második felében fõleg francia irodalmi körökben kialakult eszmék foglalata (Th. Gautier), de lényegében azonos elveket vallott az angol Wilde (All art is quite useless) és sokan mások. Magát a ‚ kifejezést Victor Cousin fogalmazta meg Filozófiai kurzus címû írásában: Il faut de la réligion pour la réligion, de la morale pour la morale, et de l'art pour l'art ('A vallás a vallásért, az erkölcs az erkölcsért és a mûvészet a mûvészetért kell, hogy legyen').

Lasciate ogni speranza voi ch' entrate [lassáte onyi szperanca voj kentráte] - 'Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel' (Babits Mihály fordítása). A Pokol kapuján szereplõ felirat utolsó sora Dante Isteni színjátékában (Pokol III.9). Szólásként reménytelen helyzet jellemzésére használjuk, vagy figyelmeztetésül szánhatjuk, ha valaki például kilátástalan vállalkozásba kezd.

Laudamus veteres, sed nostris utimus annis Dícsérjük a múltat, ám vígan éljük a mát.

laudator temporis acti [...temporisz akti] - 'letûnt idõk dícsérõje', az a fajta, leginkább idõs ember, aki a jelent silánynak ítéli, szidja a „mai fiatalokat", és minden második szava a bezzeg az én idõmben. Örök jelenségre utaló latin kifejezés Horatius Ars poetica címen ismert episztolájából (II.3.173).

Leben und leben lassen Élni és élni hagyni. (A szabadelvűség jelszava)

Le congrès ne marche pas, il danse [lökongre nö mars pa il dansz] - 'A kongresszus nem halad, hanem táncol'. Francia szállóige, az osztrák-belga tábornok, Ligne herceg megállapítása a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszusról (1814-1815), amelynek során, különösen az elsõ hónapokban, egymást érték a bálok és fényes ünnepélyek a császárvárosban.

Le Garde meurt, mais ne se rend pas [lögárd mõr me nöszö ran pa] - 'A gárda meghal, de magát meg nem adja'. A makacs hagyomány szerint Cambronne, a császári gárda parancsnoka felelt így, amikor a waterlooi csatában megfogyatkozott csapatát az angolok felszólították a megadásra. Maga Cambronne haláláig tagadta, hogy ezt mondta volna (már csak azért is, mert õ megadta magát, és életben maradt), szülõvárosában, Nantes-ban a hõsies kitartás jelmondatát mégis rávésték emlékszobrának talapzatára. Késõbb, Victor Hugo Nyomorultak címû regényében új legenda született, mely szerint Cambronne nem a fennkölt ~ frázist vágta oda a csatában, hanem a katonásabb, ám akkoriban igen illetlennek tekintett szót: Merde! ('szart'). Innen eredt e szó illedelmeskedõ körülírása, a mot de Cambronne ('Cambronne-i szó').

Le rois est mort, vive le roi [löroá e mor, vivlö roá] - 'Meghalt a király, éljen a király'. A francia király halálát és utódjának trónralépését bejelentõ, háromszor megismételt szertartásos mondat, amely utoljára XVIII. Lajos halálakor és X. Károly trónralépésekor hangzott el. A szokás a XVII. századból ered, és a hagyomány szerint Sillery kancellár vezette be. Valójában annyi a bizonyos, hogy amikor egy udvarhölgy közölte vele, hogy meghalt a király (IV. Henrik), Sillery így felelt: „Téved, Madame, Franciaországban a király sohasem hal meg'.

Les absents ont toujours tort [lézabszant ontuzsur tor] - 'A távollévõknek sosincs igazuk'. Francia mondás Destouches-tól; értelme: aki nincs jelen, annak nincs módja rá, hogy igazát bizonyítsa.

L'État c'est moi [létá szemoá] - 'Az állam én vagyok'. Általános hiedelem szerint XIV. Lajos ezt a gõgös mondatot vágta oda, vadászruhában és ostorát suhogtatva, amikor 1655 áprilisában, nagykorúságához közeledve, elõször lépett a parlament elé. Az esemény tanúi szerint a király illendõen viselkedett, és egy szót sem szólt ez alkalommal. Egy múlt századi történész, Dulaure úgy tudja, hogy Lajos jóval késõbb egy bíró szavaiba vágott a ‚ kijelentéssel, amikor az illetõ „a királyt és az államot" említette, de erre sincs hiteles bizonyíték.

L'exactitude est la politesse des rois [legzaktitüd ela politesz déroá] - 'A pontosság a királyok udvariassága'. XVIII. Lajos francia király mondása.

mûvébõl.

Libenter credimus quod volumus [...krédimusz kvod volumusz] - 'Szívesen hisszük el, amit szeretnénk'. Latin maxima; Julius Caesar két mûvében is megfogalmazta némileg eltérõ formában; közülük gyakran idézik ezt: Libenter homines id, quod volunt, credunt

Libera Chiesa in libero stato [...kjéza...sztáto] - 'Szabad egyházat szabad államban'. Camillo Cavour olasz államférfinak, az egységes Itália egyik nagy harcosának az egyház és állam szétválasztását célzó elve; életrajzírója szerint még halálos ágyán is hangoztatta.

Liberté, égalité, fraternité! -  'Szabadság, egyenlõség, testvériség!' A nagy francia forradalom, majd a harmadik köztársaság hármas jelszava; öszszefonódott kezdõbetûi szerepelnek a francia címerben is. Megfogalmazását egy Momoro nevû, spanyol származású párizsi könyvárusnak, a jakobinusok egyik szekcióvezetõjének tulajdonítják.

Life imitates art far more then art imitates life [lájf imitéjtsz árt fár mór den...] - 'Az élet sokkal inkább utánozza a mûvészetet, mint a mûvészet az életet'. Angol paradoxon Wilde A hazugság hanyatlása címû mûvébõl.

L'ignorance toujours est prête ù s'admirer [linyoransz tuzsur epret aszadmiré] - 'Mindig kész önmagát csodálni a tudatlan' (Tótfalusi István fordítása). Francia szállóige Boileau Költészettan címû poémájából.

Lingua lapsa verum dicit Gyakran a nyelvbotlás mondja ki az igazságot (Erasmus)

Litterarum radices amarae, fructus dulces [...radicesz amaré fruktusz dulcesz] - 'Az irodalomnak keserû a gyökere, de édes a gyümölcse'. Latin bölcsesség Cato Szónoki töredékek címû mûvébõl (89).

Locus communis Közhely, elcsépelt kifejezés.

Locus sigilli A pecsét helye.

Lucidum intervallum 'Világos időköz' Az elmebetegek időnkénti öntudatra ébredése.

Lumina in tenebris clariora sunt [...tenebrisz klarióra szunt] - 'Sötétben ragyogóbbak a fények'. Latin bölcsesség Quintilianus Szónoklattan címû mûvébõl; elsõsorban a kontraszt mûvészi hatásáról szól.

L'union fait la force [lünion fela forsz] - 'Az egység adja az erõt'. Ma Belgium állam latin mottója, eredetileg az 1832-ben alapított belga Lipót-rend jelmondata.

Lupus est homo homini [lupusz eszt...] - 'Ember embernek farkasa'. Latin szállóige Plautus Szamárvásár címû komédiájából. A tömör szentencia pontos értelme: 'Az ember a (másik) emberrel szemben (úgy viselkedik, mint a) farkas'. Gyakran idézik Homo homini lupus alakban is.

Lupus in fabula [lupusz...] - 'Farkas a mesében'. Olyankor mondják figyelmeztetõleg, ha váratlanul megjelenik valaki, akirõl a jelenlévõk épp beszélnek, esetleg olyasmit, amit nem az õ fülének szánnak. Ilyen helyzetben (de nem azonos szándékkal) magyarul azt mondjuk: Farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog. Mivel a latin mondás Terentiustól származik, A testvérek címû komédiájából (537), nem a Piroska-féle népmesék farkasára kell gondolnunk, hanem arra az ókori hiedelemre, hogy ha valaki megpillant egy farkast, mielõtt az meglátná õt, akkor eláll a szava.

Lupus lupum non est Egyik farkas nem falja fel a másikat.

Lux perpetua luceat eis - /...luceat.../'Az örök világosság fényeskedjék nekik'. A halottak lelkéért való könyörgés a latin nyelvû katolikus halotti misében, válasz a Requiem aeternam dona eis Domine fohászra. Egy halottért (pl. temetés alkalmával) az egyes számú ... ei forma hangzik el.

 

M

Madchen für alles 1). Mindenes cselédlány. 2). Olyan személy, akire sokféle munkát bíznak

Ma foi! /má foá/ (fr.)        Becsületszavamra! Hitemre!

Magister dixit 'A mester mondta'.Hivatkozás a feltétlen tekintélyre.

Maior est longinquo reverentia [major eszt linginkvo reverencia] - 'Távolról nagyobb a tisztelet', azaz akit közelrõl ismerünk, annak sok hibáját látjuk, míg a távolság térben vagy idõben a képet gyakran tiszteletreméltóbbá igazítja. Latin szállóige Tacitustól (Évkönyvek I.47).

Maior famae sitis est quam virtuti [major fámé szitisz eszt kvam...] - 'Többen szomjaznak hírnévre, mint erényre'. Latin szállóige Juvenalis Szatíráiból (14,142).

Mais oú sont les neiges d'antan? /mez u szon lé nezs dantan?/ (fr)- Hol van már a tavalyi hó? Elavult, érdektelen dolog.

Male parta male dilabuntur - 'Ebül szerzett jószág ebül vész el'. Latin bölcsesség Cicero Filippikák címû mûvébõl (II.27.65).

Malum malo proximum 'A rossz a rosszhoz közel van'. A baj sohasem jár egyedül.

Malum necessarium A szükséges rossz.

Malum quidem nullum est sine aliquod bono [...kvidem...eszt színe...] - 'Nincs olyan rossz, amiben valami jó ne lenne'. Latin maxima az idõsebb Pliniustól (A természet históriája XXVII.3.9).

Man probiert /man probírt/ (ném)                              'Az ember megpróbálja'. Próba szerencse.

Manus manum lavat [manusz...] - 'Kéz kezet mos'. Epikharmosz ógörög komédiaíró egy töredékébõl ismert mondás (Kheir kheira niptei) latin változata; Petronius használja Satyricon címû mûvében (45.13). Értsd: akiknek kölcsönösek az érdekeik, egymás bûneit takargatják, eltussolják'.

Margaritas ante porcos [margaritasz...porkosz] - 'Gyöngyöt disznók elé'(nem érdemes szórni). Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Máté 7,6), Jézus ún. hegyi beszédébõl: „...gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé...", azaz 'a szent dolgokat ne bízzátok méltatlanokra.' Ma így értjük: kár bölcsességünket, magasröptû gondolatainkat olyanokra pazarolni, akik azt nem fogják fel, nem értékelik.

Mea culpa [...kulpa] - 'Én vétkem', a katolikus bûnbánat szertartásához tartozó rövid latin fohász eleje. A teljes szöveg: Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa ('én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem'); a hívek e szavaknál töredelmük jeléül háromszor a mellüket érintik. A latin kifejezés nyelvünkbe is beépült: meakulpázik, mondjuk arról, aki a nyilvánosság elõtt beismeri és szánja-bánja valamely vétkét vagy hibáját.

Medice, cure te ipsum! /...té.../ 'Orvos, gyógyítsd magadat!' Magadon próbáld ki tanácsod!

medicinae universalis doctor [mediciné univerzálisz doktor] - 'általános orvos', a ledoktorált, de még szakvizsgát nem tett orvos latin címe, gyakran Dr. Med. Univ. rövidítésben.

Medio tutissima ibis [...tutisszima íbisz] - 'Legjobb közepütt tovamenned' (Devecseri Gábor fordítása). Latin szállóige Ovidiustól (Átváltozások II.137). Héliosz mondja fiának, Phaethónnak, amikor rábízza a napszekeret, hogy se az égilakókhoz, se a földhöz ne hajtson túl közel, nehogy tûzvészt okozzon. A szólást tágabb értelemben, az aurea mediocritas szellemében szokás használni.

Mehr Licht! [meer liht] - 'Több fényt!' A kegyes hagyomány, amely szerint ezek voltak Goethe utolsó szavai, jelképes értelmet tulajdonít nekik: a költõként, íróként és tudósként egyként kiemelkedõ nagy ember a szellem világosságáért fohászkodott végpillanatában is. A hiteles valóság jóval prózaibb. Halála napján reggel kilenckor Goethe valóban mondta, hogy: „Nyissátok ki az ablaktáblákat, hadd jöjjön be több fény" (a szállóige nyilván ebbõl önállósult), majd menyéhez, Ottiliához fordult e szavakkal: „Jer, kislányom, add a praclidat", ám többet nem szólt déltájban bekövetkezett haláláig.

Mé kinein ta akineta - 'Nem mozdítani a mozdulatlan dolgokat'. Ókori görög bölcsesség, latin változata: Quieta non movere, újkori angol megfelelõje: Let sleeping dogs lie.

Memento homo quia pulvis es et in pulverem reverteris [...kvia pulvisz esz...reverterisz] - 'Emlékezz rá, ember, hogy porból vagy és a porba térsz vissza'. Latin formula, a katolikus pap mondja, amikor hamvazószerdán a hívek homlokát keresztalakban megjelöli a szentelt hamuval. Forrása a Teremtés könyve (3,18-19), ahol a bûnbeesés után Isten mondja Ádámnak: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, mert por vagy és porrá leszel".

Memento mori - 'Emlékezz a halálra' , tkp. 'ne feledd, hogy meghalsz'. A karthauzi rend jelmondata volt; mivel a rend tagjai némaságot fogadtak, egy idõben a latin mondás kezdõbetûit, a két M-et a tenyerükre festették, s ha találkoztak, a tenyerüket mutatva üdvözölték egymást.

Memoria minuitur, nisi eam exerceas /...egzerceász/ Az emlékezet csökken, ha nem gyakorlod.

Mendacem memorem esse oportet [...essze...] - 'Jó emlékezete legyen a hazugnak'. Latin szállóige Quintilianus nyomán (A szónoki intézményrõl).

Mene Tekel - 'Megmérettél és könnyûnek találtattál'. Arameus szöveg a Bibliából (Dán 5,25). Belsazár babiloni király lakomáján egy láthatatlan kéz ujjai rejtélyes jeleket írtak a falra. Ezt csak Dániel próféta tudta elolvasni: Mene, Mene, Tekel, Uparszin, s rögtön értelmezte is: „Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak; Tekel, azaz megmérettél és híjával találtattál; Peresz, azaz elosztatott a te országod és adaték a médeknek és persáknak". Más vélemény szerint súlyokról van itt szó: mináról, sékelrõl és a „kettéosztottról", vagyis két félmináról. Nabukodonozor erõs birodalma volt a mina, Belsazáré csak a hatvanadrészt érõ sékelre hasonlít, míg a helyébe lépõ kettõs, méd-perzsa birodalom újra annyit ér majd, mint az elsõ: két félminát. Aligha véletlen, hogy az uparszin mássalhangzóiból (PRS) Perzsia neve olvasható ki. - A ~ átvitt értelemben baljós, fenyegetõ jel, intés.

Mens sana in corpore sano [mensz szanain korpore szano] - 'Ép testben ép lélek'. A közkeletû magyar forma, amely (a latin formával párhuzamosan) a testedzésnek és a sportnak mintegy örök jeligéje lett, súlyosan eltorzította az eredeti jelentését, gyakorlatilag az ellenkezõjébe fordította. Óhatatlan implikációja, hogy ti. „torz testben torz lélek" lakozik, hazug és embertelen, semmi köze Juvenalis (Szatírák X.356) humánus mondandójához. Az alaphiba a csonka idézésben van, a teljes szöveg ugyanis így szól: Optandum est, ut sit mens sana in corpore sano, / Posce animum fortem, mortis terrore carentem: 'Kérd istent, hogy az ép testben legyen ép a te elméd, / S légyen a lelked erõs, a halál félelme ne bántsa.' (Tótfalusi István fordítása) Láthatjuk tehát, hogy a sit ('legyen') elhagyása okozta a torzulást. Juvenalis nem a sport jelszavát formálta meg, hanem éppenséggel a görög mintájú testedzésnek hódolókat (a maga korának body-buildereit) intette, hogy hiába a kimûvelt test, ha nincs benne kimûvelt értelem (tehát nem lélek, ahogy magyarították!) és erõs lélek.

Misera plebs contribuens 'A nyomorult adófizető nép' (1751-es törvényekben először használták)

Mit Rebellen unterhandle ich nicht - 'Lázadókkal nem tárgyalok'. Windisch-Grätz, az osztrák hadak fõparancsnoka ezekkel a szavakkal utasította el Kossuth katonai küldötteinek fogadását 1848 októberében.

Modus vivendi 'Megélhetési mód'. Olyan megoldás, amely a különböző érdekeket próbálja áthidalni.

Morpheusz karjaiba dől Álomba merül.

Mors ultima linea rerum est Minden dolgok végső határa a halál. (Horatius)

Much ado about nothing [macs edó ebaut nating] - 'Sok hûhó semmiért'. Angol szólás, amelyet Shakespeare egyik vígjátékának címéül választott, és így lett széltében ismertté.

Multa cadunt inter calicem supremaque labra [...kadunt... kalicem szuprémakve...] - 'Sok minden eshet a kehely és az ajak széle közt. Latin bölcsesség Gellius Attikai éjszakák (13.17) címû mûvébõl, és a görög anekdotára utal, mely szerint az árkádiai Ankaiosz szõlõt ültetett, ám intézõje azt jövendölte neki, hogy nem fog inni a borából. Ankaiosz sok év múltán szerencsésen visszatért az Argonauták kalandos útjáról, amelyen õ volt a kormányos, és ez alkalommal saját borával kínálták meg. Õ, a boroskupával a kezében, hívatta intézõjét, s kinevette balga jóslatáért, mire az intézõ a fenti értelemben válaszolt. E pillanatban rémült szolga rohant elõ a hírrel, hogy a szõlõt vadkan dúlja; Ankaiosz letette érintetlen kupáját, és elsietett, de vissza már nem tért, mert a vadkan megölte.

Multi enim sunt vocati, pauci vero electi [...szunt vokáti... elekti...] - 'Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 22,14); Jézus szavai a mennyegzõi vendégekrõl szóló példabeszédben.

Multi famam, constientiam pauci verentur [...konsztienciam...] - 'Sokan tartanak a megszólástól, kevesen a lelkiismerettõl', azaz legtöbben nem erkölcsi megfontolásból, hanem jóhírüket féltve kerülik a bûnt. Latin bölcsesség az ifjabb Plinius Leveleibõl (III.20). Rokon értelmû szólás: Oderunt peccare boni virtutis amore

Multos timere debet, quem multi timent [multosz...kvem...] - 'Sokaktól félhet az, akitõl sokan félnek'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (338); a zsarnokra céloz, aki erõszakkal erõszakot gerjeszt.

Murus urbium virtus A városok igazi védőfala a polgárok erkölcse.

mutatis mutandis [mutátisz mutandisz] - 'a szükséges változtatásokkal'. Latin formula, amely az összehasonlított dolgok, helyzetek közötti különbségre hívja fel a figyelmet, pl. „a klasszicista mûvészet, ‚, éppúgy az antik mintákhoz nyúlt vissza, mint a reneszánsz". Pontos értelme: 'a megváltoztatni valókat megváltoztatva'.

 

N

Nach Canossa gehen wir nicht! [...kanossza géen...] - 'Canossába nem megyünk el!' Bismarck német kancellár kijelentése. Amikor a második német császárság 1872-ben meghirdette a „kultúrharcot" (Kulturkampf) a katolikus egyház befolyásának visszaszorítására, ezt a katolikus Centrumpárt hevesen ellenezte; nekik címezte Bismarck a fenti szavakat. A célzást mindenki jól értette: a német-római császárság és a pápaság középkori viszályai idején VII. Gergely pápa egyházi átokkal sújtotta IV. Henrik német császárt és országát, és csak akkor volt hajlandó feloldozni, amikor Henrik már harmadik napja didergett mezítláb és egy szál vezeklõköntösben a pápa canossai vára alatt 1077 januárjában. A canossát (kanosszát) jár kitételt ma is így értjük: keserves megalázkodás árán igyekszik kiengesztelni valakit.

Nadie est sabio por lo que supo su padre [nadje esz szavjo...ke szupo szu...] - 'Senki se lesz bölcs attól, amit az apja tudott'. Spanyol közmondás.

Natura artis magistra [...artisz magisztra] - 'A természet a mûvészet tanítója'. Latin maxima.

Naturam abscondit, cum improbus recte facit [...abszkondit kum improbusz rekte...] - 'Természetét álcázza a gonosz, amikor jót tesz'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (387).

Navigare necesse est, vivere non est necesse [...necessze eszt...] - 'Hajózni szükséges, élni nem szükséges'. Ókori latin szentencia, Plutarkhosz szerint Pompeius mondása. A maga túlzó formájában azt a felismerést tükrözi, amelyet a görögök nyomán a rómaiak is vallottak, hogy a tengeri hajózás a hatalom és a gazdagság szempontjából létfontosságú. A ~ a késõ középkortól a Hanza-szövetségnek is jelmondata volt, s ma is látható a brémai Tengerhajózási Ház homlokzatán.

Necessità 'l induce e non diletto [necsesszita lindúcse...] - 'Szükségbõl jött, nem jókedvbõl, az árva' (Babits Mihály fordítása). Olasz szállóige Dante Isteni színjátékából (Pokol XII.87), Vergilius szavai Chiron kentaurhoz, aki észrevette, hogy a költõ az élõk világából jött.

Necessitas frangit legem [necesszitasz] - 'A szükség megtöri a törvényt'. Latin bölcsesség; magyar változata Szükség törvényt bont

Necessitas non habet legem [necesszitasz] - 'Szükség törvényt bont', betû szerint 'a szükségnek nincs törvénye'. Publilius Syrusnak tulajdonított latin maxima.

Nec pluribus impar [nek pluribusz...] - 'Nem alábbvaló másoknál' Latin mottó XIV. Lajos címerébõl, amely a napot ábrázolta, a Napkirálynak is nevezett uralkodó tehát a többi nappal egyenlõnek jelentette ki magát e jelmondatban.

Nec te laudabis, nec te culpaveris ipse Önmagadat ne dícsérd, de vétkeidet se soroljad!

Nel mezzo del cammin di nostra vita [...medzo...kammin... nosztra...] - 'Az emberélet útjának felén' (Babits Mihály fordítása). Dante Isteni színjátékának híres kezdõ sora.

Nemo ante mortem beatus [...beátusz] - 'Senki sem boldog halála elõtt'. Latin mondás, amely Szolón szavait tömöríti a görög Hérodotosz elõadása nyomán: „Amíg meg nem hal valaki, ne nevezzük boldognak, legfeljebb szerencsésnek". Értsd: ha mégoly jól megy is az ember sora, amíg él, az bármikor rosszra fordulhat. Rokon szemléletbõl fakad a bibliai mondás: Ante mortem ne laudes hominem quemquam

Nemo iudex in propria causa [...kausza] - 'Senki se bíró a maga ügyében'. Latin formula, a római jog egyik alapelve: senki sem bíráskodhat õt érintõ ügyben. Publilius Syrus Sententiae címû gyûjteményében bukkan föl elõször.

Nemo me impune lacessit [...lacesszit] - 'Senki nem bánthat engem büntetlenül'. A skót királyok címerének jelmondata a XVI. századtól, amely címeren az ország jelképe, a bogáncs, ez a mostoha talajt és idõjárást tûrõ, szúrós növény látható.

Nemo nascitur doctus, sed fit [...naszcitur doktusz szed...] - 'Senki sem születik tanultnak, hanem azzá lesz'. Latin maxima.

Nemo patriam, quia magna est, amat, sed quia sua [...kvia...eszt ...szed kvia szua] - 'Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem mert az övé'. Latin szállóige Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (66.26). Tömör angol megfelelõje: Right or wrong, my country

Nemo potest duobus dominis servire [...poteszt duobusz dominisz szervire] - 'Senki sem szolgálhat két úrnak'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 6,24); Jézus szavai az úgynevezett hegyi beszédben; a két úr az Isten és a Sátán.

Nemo propheta in patria sua [...póféta...szua] - 'Senki se próféta a maga hazájában'. Latin nyelvû sûrítmény több evangéliumi helyrõl; a legközelebb hozzá Lukács szövege (4,24) áll: „Egy próféta sem kedves az õ hazájában". Jézus szavai ezek; nyilvános mûködése kezdetén városa, Názáret zsinagógájában is prédikált, de akikkel évtizedekig együtt élt, ellene fordultak, és kiûzték a városból.

Nemo ultra posse obligatur [...possze...] - 'Senki se kötelezhetõ erejét meghaladó feladatra'. Latin formula, a római jog egyik alapelve.

Nenikészasz, Galilaie - 'Gyõztél, galileai'. A keresztény legenda szerint Julianus császár e görög szavakkal lehelte ki lelkét, halálos sebet kapva a perzsák elleni csatában Phrügié mellett (363). A görögös mûveltségû, tehetséges Julianus hátat fordított nagybátyja és elõdje, Constantinus valláspolitikájának, s a keresztényeket háttérbe szorítva, rövid uralma alatt mindent megtett az õsi római kultusz helyreállítására. Ezért kapta a keresztény utókortól az Aposztata, azaz 'hitehagyott' jelzõt (gyermekkorában ugyanis megkeresztelték), s ezért tartja magát a legenda, hogy halálában nagy „ellenfelének", a galileai Jézusnak gyõzelmét ismerte fel. A mondás latin változata (Vicisti, Galilaee) elterjedtebbnek számít.

Ne plus ultra [...plusz...] - 'Eddig és ne tovább', nálunk ismertebb változatban Non plus ultra. A korai ókorban Héraklész oszlopait, vagyis a mai Gibraltári szoros két átellenes sziklaszirtjét tekintették a hajóval bejárható világ határpontjának, és erre vonatkozott a ‚ szólás, így is értve: 'innen már nincs tovább'. ~ volt az aragón-kasztiliai királyi ház címerének jelmondata, arra való utalásként, hogy a mórokat kiszorították a félszigetrõl. Amikor V. Károly császár megörökölte a trónt, és vele az újonnan felfedezett amerikai birtokokat, a jelmondatból törölte a Ne szót, hiszen Kolumbusz hajói Palosból a Gibraltári szoroson át indultak az Újvilág felfedezésére, tehát a mottó Plus ultra lett. - A non plusz ultra forma nyelvünkbe ágyazódva valaminek a netovábbját jelentheti.

Neque semper arcum / Tendit Apollo [nekve szemper arkum...] - 'Nyilait nem ontja / Mindig Apolló' (Szabó Lõrinc fordítása). Latin szállóige Horatiustól (Ódák II.10.19-20); a dögvészre utal, amely a Tróját ostromló akháj sereget tizedelte az Iliász elsõ énekében, és amelyet a megsértett Apollón szaporán lõtt nyilai okoztak, így tehát azzal biztat, hogy a bajok, csapások sem tartanak örökké.

Nervus belli pecunia infinita [nervusz...pekunia] - 'A háború mozgatója a végtelen sok pénz'. Latin bölcsesség Cicero Philippikák címû mûvébõl (V.2.5

nervus rerum [nervusz...] - 'a dolgok idege', tkp. éltetõje, mozgatója, azaz: a pénz, ahogy állítólag V. Henrik német császár nevezte, teljesebb formában nervus rerum gerendarum ('a végbeviendõ dolgok mozgatója'). A nervus szó sok értelme közül itt bizonyára az 'íj húrja' értendõ, amely a nyilat mozgásba hozza, lendületet ad neki. Már Démoszthenésznél felbukkan a szólás görög formája: ta neura tón pragmatón, szintén a pénzre értve.  még: Nervus belli pecunia infinita

Nervus urbis [nervusz urbisz] - 'A város idege'; Babits korai, kötetben meg nem jelent versének címe, a várost befonó elektromos vezetékhálózatra utal.

Nescit vox missa reverti [...neszcit...missza...] - 'Elszállott szó nem térhet vissza'. Latin aranyigazság, Horatius Episztolák II.3 egy sorából adaptálva; újkori leszármazottja : When the word is out it belongs to another

Nessun maggior dolore / Che ricordarsi del tempo felice / Nella miseria [nesszun maddzsor...ke rikordarszi...felicse... mizeria] - 'Nincs semmi szomorítóbb, / mint emlékezni régi szép idõre / nyomorban ' (Babits Mihály fordítása). Olasz szállóige Dante Isteni színjátékából (Pokol V.121-3); Francesca da Rimini mondja a költõnek, amidõn az balsorsának történetérõl érdeklõdik.

Never make a defence before you be accused [...méjke difensz biforju bi ekkjúzd] - 'Sose védekezz, amíg nem vádolnak'. I. Károly angol király tanácsa volt Wentworth kancellárhoz.

Nicht vor dem Kind! [...for...] - 'Ne a gyerek elõtt!' Nálunk azért célszerû adott helyzetben ezt a német figyelmeztetést használni (esetleg többes, Nicht vor den Kindern alakjában), mert így a gyermek nem érti, hogy épp titkolni készülnek elõle valamit.

Nie pozwolim! [nye...] - 'Nem engedem!' A régi lengyel nemesi országgyûlés minden egyes tagjának joga volt ezzel a felkiáltással megvétózni bármely törvényjavaslatot; elõször 1652-ben alkalmazta egy litván követ, és ettõl fogva Lengyelország elsõ felosztásáig, 1772-ig 19 országgyûlés munkáját bénította meg e szokásjog, a latinul liber(at) um vetonak nevezett ‚ alkalmazása.

Nihil humani a me alienum puto / ...á mé.../ - Semmi emberi nem idegen tőlem.

Nihil obstat [obsztat...] - 'Nincs akadály'. Katolikus kiadók egyházi, vallási tárgyú kiadványain ezzel a két latin szóval jelzi az illetékes püspök vagy a nevében eljáró egyházi cenzor, hogy a kiadást engedélyezi.

Nil admirari - 'Semmin fenn ne akadj' (Bede Anna fordítása). A latin mondás betû szerinti jelentése: 'semmit se csodálj meg'. Horatius (Episztolák I,6) a bölcs egykedvûség sztoikus elvét summázza benne: ha bárminek túl nagy értéket tulajdonítunk, akkor az utána való sóvárgás, birtoklása esetén pedig az elvesztésétõl való félelem veszélyezteti lelkünk békéjét. A ~ maximát manapság inkább ilyen pesszimista értelemben használjuk: nincs mit csodálni (azon, hogy az emberek hálátlanok, kegyetlenek, hogy számításainkat keresztülhúzza a sors vagy az emberek kapzsisága, megbízhatatlansága stb.). A szólás görög eredetû, Plutarkhosz szerint Püthagorasztól ered „Méden thaumadzein" alakban.

Nil novi sub sole [szub szóle] - 'Nincs új a nap alatt'. A latin nyelvû Bibliában (Préd 1.9), Salamon királynak tulajdonított kiábrándult maxima. Némileg hasonló értelmû: Nullum est iam dictum, quod non sit dictum prius

Nipszon anomémata mé monan opszin - 'Mosd le a vétkeket, ne csak az arcot'. Egyes ókori és középkori templomok keresztelõkútjának görög felirata, s a szenteltvíz lelki hatására utal. A szöveg nevezetessége, hogy palindrom, azaz elölrõl és hátulról olvasva ugyanaz. Ez természetesen csak az eredeti görög írásban érvényesül, ahol a psz egyetlen betû: NICON ANOMHMATA MH MONAN OCIN.

Ni saint, ni romain, ni empire [ni szen ni romen ni ampir] - 'Se szent, se római, se birodalom'. Voltaire ítélete a német-római császárságról, mely magát Szent Római Birodalomnak nevezte, annak múltjáról és jelenérõl (A nemzetek erkölcse és szelleme).

Nobile officium 'Nemes kötelesség' Fizetés nélküli állás, tisztség.

Nobilis equus umbra quoque virgae regitur [nobilisz ekvusz...kvokve virgé...] - 'Nemes paripa a pálca árnyékával is irányítható'. Latin szentencia Curtius Rufustól; értelme: a jóeszû tanuló erõszak nélkül nevelhetõ.

Nobilitas sola est atque unica virtus [nóbilitasz szola eszt atkve unika virtusz] - 'Mert az erény az egyetlen tiszta nemesség' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Juvenalistól (Szatírák 8.20)

Noblesse oblige [noblesz oblizs] - 'A nemesség kötelez'. Francia szentencia Lévis hercegtõl; értelme: a kiemelkedõ társadalmi helyzet nemcsak elõjogokat, hanem kötelezettségeket is jelent.

No government can be long secure without a formidable opposition [nó gavenment kenbi long szikjur vidaute formidebl opozisn] - 'Egy kormányzat sem marad fenn soká félelmetes ellenzék nélkül'. Bölcs angol szentencia Disraelitõl, a neves államférfitól.

No la envié contra Dios sino contra los hombres! [...kontra diosz szino...losz ombresz] - 'Nem Isten ellen, hanem emberek ellen küldtem!' Az anekdota szerint II. Fülöp spanyol király kiáltott fel így, amikor meghallotta, hogy a vihar szétzúzta Anglia ellen küldött büszke hajóhadát, az Armadát.

Nolens volens Kénytelen-kelletlen. Akár tetszik, akár nem.

Noli equi dentes inspicere donati [...ekvi dentesz inszpicere donáti] - 'Ajándék lónak ne nézd a fogát'. Ókori eredetû latin bölcsesség, már Szent Jeromos egyházatya is mint elterjedt mondást idézte; sok nyelv közmondáskincsébe, így a magyaréba is átkerült.

Noli esse justus multum [...essze jusztusz...] - 'Ne légy felettébb igaz'. Szállóige a latin Bibliából (Préd 7,16). A szent irat kiábrándult alaphangjából fakadó józan tanács: az igaz éppolyan véget ér, mint a gonosz, nem érdemes tehát túl jónak se lenni.

Noli me tangere - 'Ne érints'; Jézus szólt így Mária Magdolnához a Biblia latin szövege szerint (Jn 20,17) feltámadása után, amikor kedvelt nõi híve, megismervén õt, a kezét akarta megragadni. A ~ a képzõmûvészetben ikonográfiai jelölés arra a képtípusra, amely a fenti bibliai jelenetet ábrázolja (Correggio, Dürer, Reni, Ribera, Jordaens, Rembrandt stb. festményei).

Nolite iudicare ut non iudicamini [...judikáre...judikámini] - 'Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 17,1), Jézus szavai a hegyi beszédben.

Noli turbare circulos meos [...cirkulosz meosz] - 'Ne zavard köreimet'. Arkhimédésztõl származó, latin nyelven ismert szállóige. Valerius Maximus történetíró meséli el, hogy a szürakuszai tudós, aki városát sok ötletes találmánnyal segítette az ostromló római sereg ellen, épp számításaiba mélyedt a porba rajzolt körök felett, amikor a városba betört sereg egyik katonája a házába rontott. Arkhimédész fel se nézett, csak a fentieket mondta (persze görögül), mire a feldühödött katona ledöfte.

Nomen est omen [...eszt] - 'A név elõjel'. Latin szentencia. A rómaiak (meg sok más régi és nem is olyan régi nép) hiedelme szerint a név varázsos erejû, a névadás a gyermek jövendõ sorsát befolyásolja; ezért volt kedvelt név pl. a Felix ('szerencsés'), Eugenius ('jó géniuszú') s hasonlók. Manapság a ~t olyankor emlegetjük, ha a név és a sors valóban összeilleni látszik, ha pl. Köteles Mihály az akasztófán végzi.

Non assumes nomen Domini Dei tui in vanum [...asszumesz...] - 'Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába föl ne vedd'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Kiv 20,7), a második parancsolat szövegének kezdete.

Non bonus est ulli, qui malus ipse sibi Nem lesz senkihez az jó, ki útálja magát.

Non convalescit planta quae saepe transfertur [...konvaleszcit ...kvé szépe transzfertur] - 'Nem fejlõdik a plánta, ha gyakran ültetik át'. Latin bölcsesség Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (2.3).

Non est bonum esse hominem solum [...eszt...essze...szólum] - 'Nem jó az embernek egyedül lenni'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 2,18); Isten így szólván fog hozzá az asszony megalkotásához a második teremtéstörténetben.

Non est vivere, sed valere, vita [...eszt...szed...] - 'Nem az az élet, ha élünk, hanem ha egészségben élünk'. Latin szentencia Martialistól (Epigrammák VI.70.15).

No news is good news [nó njúziz gud njúz] - 'Jó hír, ha nincs hír': a rossz hír szárnyon jár, ha tehát valakirõl nincs hírünk, biztosra vehetjük, hogy nincs baj vele. Angol közmondás.

Non facias tibi sculptile [...faciasz...szkulptile] - 'Ne csinálj magadnak faragott képet'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Kiv 20,4), a Tízparancsolat szövegébõl; az elsõ parancsolat öt versre kiterjedõ szövegének részlete, a bálványimádás tilalma.

Non faciunt meliorem equum aurei freni [...ekvum...] - 'Nem lesz jobb a ló arany zablától'. Latin bölcsesség Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (41.6).

Non foste fatti a viver come bruti, / Ma per seguir virtù e conoscenza [...foszte ...kome...szegvír...konosenca] - 'Nem születtetek tengni, mint az állat, / hanem tudni és haladni elõre' (Babits Mihály fordítása). Dante Isteni színjátékában (Pokol XXVI.119-120) Odüsszeusz biztatja így hajósait, midõn öreg korában elindul, hogy Héraklész oszlopait (a Gibraltárt) elhagyva nekivágjon nyugat felé a nagy óceánnak, és a túlpartján új világot keressen. Ez a két sor az ember határtalan tudásvágyának és akadályt nem ismerõ vállalkozó szellemének hódol.

Non habet eventus sordida praeda bonos [...éventusz szordida préda bonosz] - 'Szennyes pénz nem fog jóra vezetni soha' (Gaál László fordítása). Latin szállóige Ovidius Szerelmek címû mûvébõl (I.10.48)

Non in solo pane vivit homo [...szolo...] - 'Nem csak kenyérrel él az ember'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 4,4), Jézus szavai a Kísértõhöz, aki negyven napi böjtje után arra akarta rávenni, hogy hatalmával változtassa át a köveket kenyérré.

Non, nisi parendo, vincitur [...nizi...] - 'Csak úgy gyõzhetõ le, ha engedelmeskedünk neki'. Latin axióma Francis Bacontõl, aki a természetre értette; e bölcsesség napjainkban különösen idõszerû.

Non nova, sed nove [...szed...] - 'Ne újakat, hanem újszerûen'. Latin bölcsesség, arra int, hogy ne az újdonságot hajszoljuk, hanem megszokott dolgainkat igyekezzünk újszerûen, tökéletesebben véghezvinni.

Non omnis moriar [...omnisz...] - 'Meg nem halhatok én egészen...' (Devecseri Gábor fordítása). A költõi halhatatlanság büszke és tömör megfogalmazása Horatius egyik legismertebb ódájában (III.30): a költõ jobbik része elkerüli a halált, és hírnevét örökké teszi.

Non possumus [...posszumusz] - 'Nem tehetjük'. A pápa formulája olyan kívánság elutasítására, amelyet a hit és erkölcs követelményeivel vagy az egyház érdekeivel ellentétesnek ítél. Elõször VII. Kelemen alkalmazta VIII. Henrik angol királlyal szemben, aki Aragóniai Katalinnal való házasságának felbontásáért folyamodott. A ~ formula bibliai eredetû: amikor a zsidó fõtanács Jánost és Pétert lefogatta, majd olyan feltétellel bocsátotta el, hogy Jézusról többé ne prédikáljanak, így feleltek: „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, arról ne szóljunk" (ApCsel 4,20)

Non potes dives esse et felix [...potesz divesz essze...] - 'Nem lehetsz gazdag is, boldog is'. Latin bölcsesség Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (103).

Non qui parum habet, sed qui plus cupit, pauper est [...kvi ...szed kvi plusz kupit...eszt] - 'Nem az szegény, akinek kevese van, hanem aki többet kíván'. Latin bölcsesség Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl II.6.

Non quis, sed quid.            'Nem a ki, hanem a mi'.Nem az a fontos hogy ki, hanem az, hogy mit cselekszik.

Non relinquetur hic lapis super lapidem [...relinkvétur hik lapisz szuper...] - 'Nem marad itt kõ kövön'. Szállóige a Biblia latin szövegébõl (Mt 24,2); Jézus szavai, amelyekkel megjósolja Jeruzsálem pusztulását.

Non resistere malo [...rezisztere...] - 'Ne álljatok ellen a gonosznak'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 5,39); Jézus gyakran félreértett szavai. Nem a gonoszsággal szembeni passzívitást tanácsolja, hanem azt, hogy az aggresszióra ne válaszoljunk aggresszióval ("aki kõvel dob meg, dobd vissza kenyérrel").

Non scholae sed vitae discimus [...szkólé szed vité diszcimusz] - 'Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk'. Ez a tanulók buzdítására régóta használatos latin bölcsesség Senecának egyik levelébõl ered, csakhogy nála épp fordítva szerepel: Non vitae, sed scholae discimus ('Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk'), és azt a kiábrándult tapasztalatot rögzíti, hogy az iskolában szerzett tudás ritkán használható fel az élet kíméletlen körülményei között.

Non sum, qualis eram [...szum kválisz...] - 'Nem vagyok, aki voltam'. Horatius (Ódák IV.1) Venus istennõhöz könyörög, hogy ne sodorja új szerelembe, hisz öregszik már, nem az, aki hajdan volt Cinara nevû kedvesének „uralma" alatt. A lemondó öregség vagy a letûnt dicsõség szállóigéje; Arany Letészem a lantot címû versébõl is visszhangzik: „Nem az vagyok, ki voltam egykor...".

Non videbis annos Petri [...vidébisz annosz...] - 'Nem látod meg Péter éveit', azaz nem élsz annyi évet (ti. a trónon), mint õ. Hosszú ideig a pápákra volt használatos ez a szólás, mert egyiküknek az uralma sem tartott annyi évig, mint Szent Péteré, aki (a hagyomány szerint) huszonnégy esztendõt töltött Róma püspöki székében. Ezt az idõtartamot eddig csak IX. Piusnak (1846-1878), majd utódának, XIII. Leónak (1878-1903) sikerült túllépnie.

No pasarán! [...paszaran] - 'Nem törnek át!' A Madridot védelmezõ spanyol köztársaságiak jelszava a polgárháborúban (1935-1838). A hagyomány Dolores Ibarrurinak, a spanyol kommunista párt fõtitkárának tulajdonítja; valójában fordítás franciából (Ils ne passeront pas!)

Nosce te ipszum! /noszce té... /     Ismerd meg önmagad! Görögül: „Gnóthi szeauthon!"(Delphoi jósda felirata)

Not my cup of tea [nat máj kapav tí] - 'Nem az én esetem; nem kedvemre való'. A teakedvelésükrõl ismert angolok kifejezése valaminek az elutasítására.

Nourriture de l'âme [nurritür dölám] - 'A lélek tápláléka'. Francia mottó, a berlini királyi könyvtár felirata, amely egyenest Nagy Frigyes királytól származik.

No young man believes he shall ever die [nó jang men bilívz hisel ever dáj] - 'Egyetlen fiatal ember sem hiszi el, hogy egyszer meg fog halni'. Idézet Hazlitt angol költõtõl.

Nuda veritas A meztelen igazság.

Nudis verbis 'Meztelen szavakkal'. Kendőzetlenül, kertelés nélkül.

Nulla dies sine linea [...diesz színe...] - 'Egy nap se (ecset)vonás nélkül', értsd: egy nap se teljék el úgy, hogy ne tégy valamit, bármily keveset, hivatásod gyakorlásában. A latin szállóige az idõsebb Plinius közlésébõl alakult ki, aki szerint Apellész, a híres görög festõ (Kr.e. IV. sz.) sikereit annak tulajdonította, hogy egyetlen napot sem hagyott tétlenül elmúlni.

Nulla lex satis commoda omnibus est [...szatisz kommoda omnibusz eszt] - 'Egy törvény sem kedvez mindenkinek eléggé', azaz nem lehet olyan törvényt alkotni, amellyel mindenki egyformán meg lenne elégedve. Latin maxima Livius A római nép története címû mûve (XXXIV.3.) nyomán; Cato szavai a szenátusban az asszonyok jogait korlátozó Lex Oppia védelmében.

Nulla poena sine lege [...szine] - 'Nincs büntetés törvény nélkül'. Latin jogi formula: amely bûntényre az elkövetése idején nincs hatályos törvény, azért nem lehet büntetést kiszabni.

Nulli imponas, quod ipse non possis pati [...imponasz kvod ipsze...poszisz] - 'Senkire se rój olyan terhet, amit magad nem tudsz viselni'. Latin szállóige Caecilius Balbus Szentenciáiból (139.)

Nunc dimittis, Domine, servum tuum [nunk dimittisz...szervum...] - 'Most bocsásd el szolgádat, Uram'. Az agg Simeon, aki ígéretet kapott volt a Szentlélektõl, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja a Messiást, a latin nyelvû Biblia szerint (Lk 2,29) e szavakkal vette kezébe a csecse-mõ Jézust, amikor szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban.

Nunc est bibendum! Most igyunk!

Nunc venio ad fortissimum [nunk...fortisszimum] - 'Most térek rá a legfontosabbra'; köznapibban: most jön a java. Latin kifejezés.

Nunquam revertar [nunkvam...] - 'Sosem fordulok vissza'. Latin idézet Dantétól; Babits Szimbólumok címû ciklusában az egyik vers címe, majd a vers szövegében is többször visszatér.

Nutrisco et exstingo [nutriszko...eksztingo] - 'Táplálom és kioltom'. Latin jelmondat I. Ferenc francia király címerén, amely lángok közt egy szalamandrát ábrázolt. Ez a gyíkfaj az ókori hiedelem szerint, ahogy azt idõsebb Plinius is feljegyezte Természethistóriájában, a tûzben él, azt elõbb leheletével táplálja, majd teste hidegével kioltja. A mottó egy olasz jelmondat sûrítménye (Nutrisco il buono e spengo il reo)

Nutrisco il buono e spengo il reo [nutriszko...szpengo] - 'Táplálom a jót és kioltom a rosszat'. Olasz jelmondat, a tûzre vonatkozik, amely a nemes fémeket megtisztítja, az értéktelen anyagokat elemészti.

 

O

Obrar siempre como a vista [ovrar szjempre komoa viszta] - 'Mindig úgy (kell) dolgozni, mintha látnák'. Spanyol közmondás.

Occasio aegre offertur, facile amittitur [okkázió égre...] - 'Nehezen adódik az alkalom, de könnyû elszalasztani'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (448).

Occultae musicae nullus respectus [okkulté muzicé nullusz reszpektusz] - 'Elrejtett zenének nincs becsülete'. Latin bölcsesség Suetonius A császárok élete (Nero) címû mûvébõl; értelme: a mûvészi teljesítmény csak a befogadó közegtõl kaphatja meg létének valódi igazolását.

Oculum pro oculo, dentem pro dente [okulum...okulo] - 'Szemet szemért, fogat fogért'. Latin formula. A legõsibb büntetõ törvények egyike, megfogalmazza már Mózes törvénykönyve (Kiv 21,24), s lényegében átkerült a római jogba és sok középkori törvénygyûjteménybe is; latin neve a ius (vagy poena) talionis a 'hasonlót hasonlóval jogelve (büntetése)'.

Odi et amo: quare id faciam, fortasse requiris, / Nescio, sed fieri sentio et excrucior [...kváre...fortassze rekvírisz, neszcio szed...szentio...exkrucior] - 'Gyûlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. / Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín' (Devecseri Gábor fordítása). A szerelem ambivalenciájának ez a tömör megfogalmazása Catullustól való (85.1-2); különösen az elsõ három szó vált gyakran idézett szállóigévé.

OIKEIA KAI KAIPIA [...kajria] - 'Házias és alkalmatos dolgok', Babits versciklusának görög címe a Recitatív címû kötetbõl.

Om mani padme hum - 'Üdvözlégy, ékkõ a szent lótuszban': a tibeti buddhizmus legfontosabb imaformulája. Gépies ismétlése is kegyes cselekedet, sõt az ‚ szöveget tartalmazó papírszeletet vízzel hajtott imamalomba lehet helyezni, s annak minden fordulata egy fohásszal ér fel. A lótusz az egyetemes lényt, a mindenséget, az ékkõ pedig a fohászkodó egyedi mivoltát jelenti.

Omnem crede diem tibi diluxisse supremum [...kréde...diluxissze] - 'Minden felragyogó napod úgy vedd, mint az utolsót' (Trencsényi Waldapfel Imre fordítása). Latin bölcsesség Horatiustól (Episztolák I.4.13).

Omnia fluvia entrant in mare, et mare non redundat - 'Minden folyóvíz siet a tengerbe, ám a tenger ki nem árad'. Szállóige a latin Bibliából (Préd 1,7); Salamon ajkára adott szavak az egyetemes hiábavalóság (Vanitatum vanitas) szemléltetésére.

Omnia mea mecum porto [...mékum...] - 'Mindenemet magammal hordom', vagyis 'az az enyém, ami rajtam van'. Latin szólás, Cicero (Paradoxonok) Biasz görög bölcs szavaiként idézi, míg Phaedrus szerint Keoszi Szimonidésztõl származik. Lehet panasz is, de inkább a független szegénység büszke vállalása.

Omnia prius experiri, quam armis, sapientem decet [...priusz kvam armisz szapientem...] - 'Bölcshöz illõ mindent megpróbálni, mielõtt a fegyvereké lenne a szó'. Latin bölcsesség Terentius A herélt címû vígjátékából (789).

Omnia vincit Amor et nos cedamus Amori - 'Mindenen gyõztes Amor, engedjünk mindig Amornak ' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Vergiliustól (Eklogák X.69); leggyakrabban elsõ három szavát idézik, olykor Amor omnia vincit szórendben. A szerzõ egy más mûvében a munkáról mondja ugyanezt: Labor omnia vincit

Omnis habet sua dona dies [...szua...diesz] - 'Minden napnak vannak ajándékai'. Latin bölcsesség Martialis Epigrammáiból (VIII.78.7).

Omnium consensu capax imperii, nisi imperasset Mindenki egyetértett abban, hogy képes lett volna az uralkodásra, ha nem uralkodott volna. (Tacitus Galbáról)

On revient toujours á ses premiéres amours /on rövien tuzsúr á szé prömierzamúr/ (fr.) - Az ember mindig visszatér az elő szerelméhez.

One man's meat is another's poison [van menz mít is enaderz pojzon] - 'Ami egynek étek, a másiknak méreg'. Angol közmondás, megfelelõi más nyelvekben, a magyarban is, megtalálhatók. Mindnek valószínû közös latin forrása: Ut quod ali cibus est aliis fuat acre venenum

One tongue is sufficient for a woman [van tongiz szafisnt fore vumen] - 'Egy nyelv elég egy nõnek'. Állítólag Milton felelt így, amikor megkérdezték, miért nem taníttatja idegen nyelvekre a lányait.

onus probandi [onusz...] - 'a bizonyítás terhe', amely a vádlóra hárul a római jog szerint. Latin kifejezés.

Opszei de me peri Philippusz - 'Philippinél találkozunk'; tkp. „Philippinél meglátsz engem'. A Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaiban (Caesar, 69) feljegyzett ókori hagyomány szerint a meggyilkolt Caesar szelleme megjelent a sátrában virrasztó Brutus elõtt a Szardeisz melletti táborban, és a fenti szavakkal jósolta meg neki az utóbb, Philippi mellett valóban bekövetkezett és számára végzetes vereséget (Kr.e. 42).

O quae mutatio rerum! 'Ó mily változása a dolgoknak!' Hogy megváltozott minden!

Ora e sempre [...szempre] - 'Most és örökké'. A múlt század harmincas éveiben, Mazzini vezetésével kibontakozott forradalmi mozgalom, a Giovane Italia ('Ifjú Itália') jelszava.

Ora et labora - 'Imádkozzál és dolgozzál'. A bencés rend középkori eredetû latin jelmondata.

Ora pro nobis! Könyörögj érettünk! (Gyakori fohász)

Orate fratres! /...frátrész/          Imádkozzatok testvéreim!

Orbis Pictus [orbisz piktusz] - 'Megfestett világ', Comenius cseh humanista tudós 1658-ban kiadott képes szótárának latin címe; Weöres Sándor is adott ki ilyen címmel versfüzért.

Ordo Fratrum Minorum - 'Kisebb testvérek rendje', a ferences rend egyik ágának, a minoritáknak latin megnevezése. Rövidítése O.F.M.

O sancta simplicitas! [...szankta szimplicitasz] - 'Ó szent együgyûség!'. Latin szállóige. A késõi hagyomány Husz Jánosnak tulajdonítja. Eszerint a cseh hitújító, akit Konstanzban 1415-ben máglyahalálra ítéltek, a máglya cölöpéhez kötözve észrevette, hogy egy hajlott hátú anyóka nagy buzgalommal cipel még egy halom rõzsét a rakáshoz, s ekkor hallatta volna a kiáltást: ~. Valójában halálának tanúi ilyesmit nem említenek; a kiszólás szerepel viszont Rufinus ókori egyházatyánál, aki szerint a niceai zsinaton (325) hangzott el, s más helyzetben. Manapság a bigottság, a vakhit kiáltó példái láttán szokás mondani, hogy ~.

O tempora, o mores! [...moresz] - 'Micsoda idõk, micsoda erkölcsök!' Latin szállóige, Cicero hatásos kifakadása a Catilina elleni elsõ beszédébõl.

Otia dant vitia [ócia...vicia] - 'A tétlenség bûnre visz'. Latin bölcsesség.

Ó xein angeilon Lakedaimonioisz hoti téde / Keimetha toisz keinón rhémaszi peithomenoi - 'Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza' (Ponori Thewrewk Emil fordítása). A Thermopülainál elesett 300 spártai hõs híres sírfelirata, Szimónidész költõ disztichonja.

P

Palmam qui meruit ferat [...kvi...] - 'Ki a pálmát kiérdemelte, az hordozza'. Nelson admirális címerének latin jelmondata volt; a pálma itt a dicsõséget jelenti.

Panem et circenses [...circenszesz] - 'Kenyeret és cirkuszi játékokat'. A dologtalanságra kárhoztatott és politikai szerepébõl a császárkorban végleg kiszorult római nép, a plebs Juvenalis szerint (Szatírák 10,80) „meglapul és csak e két dolgot kívánja szorongva: / cirkuszt és kenyeret." (Muraközy Gyula fordítása). A kenyeret, azaz a gabona-fejadagot valóban ingyen kapták a római nincstelenek, s ingyen vehettek részt a Circus Maximusban zajló kocsiversenyeken és gladiátor-viadalokon is; a hatalom e két adománnyal mintegy megvásárolta õket, és féken tartotta lázadó hajlandóságukat. Így használjuk a ~ kiszólást ma is, részben a tömegek igénytelenségére, részben a hatalom szimpla manipulációira célozva.

Panem nostrum quotidianum da nobis hodie [...nosztrum kvótidiánum ...nóbisz...] - 'Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (is)'. A Miatyánk (Pater noster) kezdetû ima egyik legfontosabb, és önállóan legtöbbet emlegetett könyörgése (Mt 6,11).

Panta rhei - 'Minden folyik'. Hérakleitosz epheszoszi bölcselõ ismert mondása, amely bõvebben annyit jelent, hogy a világban minden állandó mozgásban, változásban van, mint a folyó vize.

Pantón khrématón metron esztin anthroposz - 'Minden dolognak mértéke az ember'. Prótagorasz ógörög filozófustól fennmaradt bölcs mondás.

Pan y toros [...torosz] - 'Kenyeret és bikaviadalt'. Spanyol szólás, a Panem et circenses spanyol megfelelõje.

par exellence/ ekszelansz/              1). Elsősorban, kiváltképpen. 2). A szó szoros értelmében.

parafrázis Valamilyen mű tartalmámak saját szavakkal történő elmondása, vagy értelmezése, magyarázata.

Pares cum paribus facillime congregantur [paresz kum paribusz...] - 'Hasonló a hasonlóval kiválóan összefér'. Latin bölcsesség Cicero Az öregségrõl címû mûvébõl (3.7).

Paris vaut bien une messe [pari vo bjenün messz] - 'Párizs megér egy misét'. IV. Henrik francia király állítólagos kijelentése az alkalomból, hogy 1593-ban hugenotta hitét elhagyva visszatért a katolicizmushoz, mert csak ezen az áron foglalhatta el királysága székhelyéül Párizst.

Party is the madness of many for the gain of a few [párti izde medneszav meni forde géjn ave fjú] - 'Egy párt sokak õrültsége néhány ember hasznára'. Angol aforizma Swift Gondolatok különféle témákról címû írásából.

Pater, dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt [...illisz... szciunt kvid...] - 'Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek'. Szállóige a latin Bibliából (Lk 23,34); Jézus szavai azokról, akik keresztre feszítették õt.

Patere quam ipse fecisti legem [...kvam ipsze feciszti...] - 'Vesd alá magadat a törvénynek, amelyet magad hoztál'. Latin szentencia, a mütilénéi Pittakosz görög nyelvû mondásának fordítása.

Pater, in manus tuas commendo spiritum meum [...manusz tuasz kommendo szpiritum...] - 'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet'. Szállóige a latin Bibliából, Lukács szerint (23,46) Jézus utolsó szavai a kereszten.

Pater mi, si possibile est, transeat de me calix iste [...szi posszibile eszt tranzeat...kalix iszte] - 'Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem e pohár'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 26,39); Jézus szavai a Getszemáne kertjében való gyötrõdésekor.

Pater noster [...noszter] - 'Mi atyánk'. „Az Úr imájának", a legfontosabb keresztény imádságnak a kezdõszavai; Jézus tanította rá hallgatóit az ún. hegyi beszédben (Mt 6,9-13). A páternoszter, az örökjáró felvonó elnevezése az olvasóra (rózsafüzér) utal, amelynek szemein folytonosan körül lehet járni, és amelynek visszatérõ imádságai közt a Miatyánk is szerepel.

Pater, peccavi in caelum et coram te [...pekkávi...célum... koram...] - 'Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened'. A latin nyelvû Biblia szövege szerint a tékozló fiú elhatározta nyomorúságában, hogy e szavakkal fog töredelmesem apja elé járulni (Lk 15,18).

Patria o muerte - 'Haza vagy halál', a latin-amerikai szabadságharcok és felszabadító mozgalmak spanyol jelszava.

Pax et bonum - 'Béke és jó(sors)'; a ferences rend latin jelmondata.

Pecunia non olet [pekunia...] - 'A pénznek nincs szaga'. Suetonius (Császárok élete) beszámol róla, hogy Vespasianus adót vetett ki Róma nyilvános illemhelyeire, és amikor fia, Titus ezért méltatlankodott, a császár az orra alá tartotta az adóból befolyt pénz egy darabját. Non olet ('nincs szaga'), ismerte be a finnyás császárfi. Ebbõl az anekdotából kerekedett ki a latin szállóige: ‚.

Per amorem Dei - 'Az isten szerelmére'. Latin könyörgõ vagy enyhén méltatlankodó kiszólás.

Per aspera ad astra [...aszpera...asztra] - 'Rögös úton a csillagokig'. Latin maxima, értelme: 'a magasba csak fáradságos úton lehet elérni.' Azonos értelmû latin mondás: „Ad augusta per angusta". ('szűk úton magasra')

per longum et latum - 'széltében, hosszában', azaz 'tövirõl-hegyire, terjengõsen, aprólékosan'. Latin kifejezés.

Per me si va nella cittù dolente [...szi...csitta...] - 'Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába' (Babits Mihály fordítása). Olasz szállóige Dante Isteni színjátékából (Pokol III.1); a Pokol kapuján „setét betûkkel" álló felirat elsõ sora. még: Lasciate ogni speranza voi ch'entrate

Per omnia saecula saeculorum [...székula székulórum] - 'Mindörökkön örökké'; sok latin nyelvû katolikus imádság záró formulája

per pedes apostolorum [...pedesz aposztolórum] - 'az apostolok lábán', azaz gyalog, mert Jézus tanítványai így jártak; mesterük is csak egyszer ült szamárcsikóra. A latin szólás magyar változata kissé humorosabb: az apostolok lován.

perpetuum mobile - 'örökmozgó', olyan szerkezet, amely egyszer megindítva energia felvétele nélkül örökké jár; latin szakszó. Bár a fizika tudománya rég bebizonyította a ~ elvi lehetetlenségét, mindmáig vannak „feltalálók", akik buzgón kísérleteznek vele.

persona non grata [perszona...] - 'nemkívánatos személy', államközi kapcsolatban diplomáciai mentességet élvezõ személy, akit a célállam e formulával utasíthat ki. Latin kifejezés.

Pénelopé vászna Soha el nem készülő munka. (Odüsszeusz felesége éjjel mindig szétbontotta azt, amit nappal szőtt.)

pia fraus [...frausz] - 'kegyes csalás', nem rossz szándékú hazugság vagy áltatás, amelynek kímélet az indoka. Ovidius Átváltozások címû mûvében ((IX.711) szerepel: egy anya olyan nevet ad újszülött leányának, amely egyben férfinév is (Iphisz), mert a gyermeket fiúként akarja felnevelni, az apa ugyanis minenképpen fiút akart, és megparancsolta neki, hogy ha lányt szül, ölje meg.

Pictor Ignotus [piktor ignotusz] - 'Ismeretlen festõ (mûve)'. Ez a latin címe Babits egyik versének a Herceg, hátha megjön a tél is! címû kötetben.

Piscem natare doces [...docesz] - 'A halat tanítod úszni'. Latin szólás, magyar megfelelõje: Apját tanítja gyereket csinálni

pluralis maiestaticus [plurálisz majesztátikusz] - 'felséges többes'. Latin kifejezés az uralkodók sajátos nyelvhasználatára, hogy ti. hivatalos megnyilatkozásaikban önmagukat többes számban említik ("Elrendeljük"; „Felséges személyünk" stb.). E szokás eredete valószínûleg bizonyos „illendõ" szerénységgel kapcsolódik: a középkorban a király nem saját személyét tekint(het)i a hatalom birtokosának, hanem azok körét, akiknek mintegy a megbízásából vagy támogatásával uralkodik (primus inter pares), ezért használ többesszám elsõ személyt. Megszólítására értelemszerûen a többes második személyt alkalmazták; utóbb ez járt ki a kevésbé rangos személyeknek is, és ezért használja ma a legtöbb európai nyelv a többes második személyt az udvarias megszólítás ("magázás") céljára. Mi több, a harmadik személyû megszólítás, (mint a magyarban, olaszban, spanyolban, németben stb.) is innen fejlõdött ki olymódon, hogy a többes számú címzés lett a mondat alanyává: „Felségtek (méltóságtok, nagyságtok) tudja, látja... stb."

Poeta non fit sed nascitur [szed naszcitur] - 'A költõ nem (azzá) lesz, hanem (annak) születik', vagyis: a költészet (s általában a mûvészetek) gyakorlásához nem elegendõ a képzés, a felkészülés, ha a született tehetség hiányzik. Õsi latin közmondás, ismeretes Poeta nascitur, non fit alakban is.

poetica licentia [poétika licencia] - 'költõi szabadság', költõknek (és íróknak) az a hagyományosan elismert joga, hogy olykor, a mûvészi hatás érdekében áthágják a nyelvtan, a köznyelvi szóhasználat szabályait. A latin kifejezés némileg eltérõ formáit megtalálni Cicerónál, Phaedrusnál, Horatiusnál és Senecánál.

Polak, wegier dwa bratanki / i do sably i do sklanki [...vengjer...szabli...szklanki] - 'Magyar, lengyel két jóbarát, / együtt emel kardot, kupát'. A történelmi gyökerû rokonszenvet a két nép között ez az anonim eredetû lengyel sorpár fogalmazza meg a legszebben; nem is csak barátokról, hanem közeli rokonokról, unokafivérekrõl (bratanki) beszél.

Politik ist die Kunst des Möglichen [...iszt di kunsztdesz...] - 'A politika a lehetséges mûvészete'. Bismarck ismert kijelentése, amely egy interjúban hangzott el.

pollice verso [...verzo] - Az ókori Rómában a gladiátorjátékon a császár vagy a legrangosabb jelenlévõ kezével adott jelt, hogy a gyõztes gladiátor ledöfheti-e ellenfelét. Az ökölbe zárt kézbõl felfelé álló hüvelykujj a kegyelem jele volt, de ha a kéz lefelé fordított hüvelykkel (‚) intett, az a kegyelemdöfést rendelte el (recipe ferrum).

pons asinorum 'szamarak hídja' Mentő kérdés az iskolában.

Posterior derogat priori A később hozott törvény hatályon kívül helyezi a korábbit.

Post tenebras lux 'Sötétség után a világosság'. Ha tévelyeg is a lélek, de magába száll majd. A kálvinisták jelszava.

praetium affectionis [précium affekciónisz] - 'érzelmi érték', az az érték, amelyet valamely tárgynak érzelmi okokból tulajdonítunk, és amely általában lényegesen meghaladja a tárgy forgalmi értékét.

Praise makes good men better and bad men worse [préjz méjksz gud men beter end bed men vörsz] - 'A dícsérettõl a derék ember jobb, a hitvány rosszabb lesz'. Angol közmondás.

prima vista Első látásra. Valamilyen zenemű lejátszása ismeret nélkül.

Primus inter pares [prímusz...paresz] - 'Elsõ az egyenlõk között'. A fõhatalom vallott (és kénytelenségbõl gyakorolt) elve a kora középkorban, amikor a királynak sem hadi, sem gazdasági túlsúlya nem volt még akkora, hogy akaratát korlátlanul érvényesíthesse legrangosabb hûbéreseivel szemben. Ezek lényegében vele egyenlõek (pares) voltak, ezért van, hogy franciául pairs és angolul peers a fõrendek megnevezése.

probandum est Kipróbálandó

probatum est Bevált. Ki van próbálva.

pro domo - 'bizalmasan kezelendõ'. Latin kifejezés; a régebbi hivatalos nyelvezetben bizonyos akták, feljegyzések megjelölésére használták, amelyeket 'házi használatra' szántak (ezt jelenti a ‚), azaz csak belsõ, bizalmas betekintésre. Eredetére nézve: Cicero pro domo sua

Pro fide et utilitate hominum - 'A hitért és az emberek hasznára'. A máltai lovagrend latin jelmondata.

Proletarier aller Länder, vereinigt euch! [....lender verejnigt ajh] - 'Világ proletárjai, egyesüljetek!' Német szállóige, a Marx és Engels által jegyzett Kommunista kiáltvány gyakran idézett zárómondata.

Pro patria et libertate - 'A hazáért és szabadságért '. II. Rákóczi Ferenc felkelõ seregeinek zászlaján szerepelt ez a jelmondat. Teljesebb szövege Cum Deo pro patria et libertate ('Istennel a hazáért és szabadságért').

propria manu Sajátkezűleg. (röv: p.m.)

Prospera omnes sibi vindicant, adversa uni imputantur [proszpera omnesz szibi vindikant, adverza...] - 'A sikert mindenki magának tulajdonítja, a vereséget egynek róják fel' (Borzsák István fordítása). Latin szentencia, Tacitus megállapítása a háború „fölöttébb méltánytalan állapotáról" Agricola címû mûvének 27. részében.

Pulsate et aperietur vobis [pulzáte...vóbisz] - 'Zörgessetek és megnyittatik nektek'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 7,7); Jézus szavai a hegyi beszédben az ima erejérõl.

punctum saliens 'Ugrópont'. Döntő mozzanat.A dolog lényege.

punica fides 'Pun becsület'. Csalárdság, hitszegés.

Put your trust in God, my boys, and keep your powder dry [putjor trasztin god máj bojzend kípjor pauder dráj] - 'Bízzatok Istenben, fiaim, és tartsátok szárazon a puskaport'. Cromwellnek, az angol polgári forradalom vezérének gyakran hangoztatott intelme katonáihoz V. Blacker feljegyzése szerint. A szárazon tartja a puskaport kifejezés máig is azt jelenti: bármikor kész a harcra.

 

Q

Qualis artifex pereo! [kválisz...] - 'Micsoda mûvész hal meg velem!' Latin szállóige. Suetonius (Császárok élete, Nero 49) szerint ezek voltak Nero utolsó szavai, amikor Rómából menekülve tõrével átdöfte a torkát; a kegyetlenségérõl híres császár ugyanis kiváló tragikus színésznek képzelte magát.

Quem di diligunt adolescens moritur [kvem... adoleszcensz...] - 'Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg', tehát megmenekül a terhes öregkortól. A latin szállóige Plautus Bacchides címû vígjátékából (816) való; õ Menendrosztól idézi (görögül: Hon hoi theoi philuszin apothnészkai neosz). A mondás Kleobisz és Bitón mitológiai történetére utal: a két ifjú fivér szolgálatot tett Hérának, s anyjuk jutalmul azt kérte számukra az istennõtõl, ami az ember számára a legjobb; a két ifjú még aznap szelíden halálba szenderült.

Quem dii odere, paedagogum facere [kvem...pedagogum] - 'Akit az istenek gyûlölnek, pedagógussá teszik'. Latin maxima; a nevelõi munka hálátlanságát panaszolja, máig ható érvénnyel.

Qui capit uxorem, litem capit atque dolorem [kvi kapit...kapi atkve...] - 'Végy feleséget s tudd: vettél kínt s perlekedést is' (Tótfalusi István fordítása). Latin axióma.

Quicquid discis, tibi discis [kvikvid diszcisz...] - 'Bármit tanulsz, magadnak tanulod'. Latin bölcsesség Petronius Satyricon címû mûvébõl (46.8).

Quid est veritas? [kvid eszt veritasz] - 'Mi az igazság?'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 18,38); Pilátus szavai Jézus kihallgatása alkalmával. Jézus szavaira ("azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról") adja válaszul, és szkeptikus kijelentésnek értendõ: „Igazság? Ugyan mi az?"

Quid faciant leges, ubi sola pecunia regnat? [kvid...legesz... szóla pekunia...] - 'Törvény mit tehet ott, mindent hol a pénz szava dönt el?' (Tótfalusi István fordítása). Latin szentencia Petronius Satyricon címû mûvébõl (14.2).

Qui habet tempus, habet vitam Aki időt nyer, életet nyer.

Quid tibi et mihi est, mulier? [kvid...eszt...] - 'Mi közöm nékem hozzád, oh asszony?'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 2,4), Jézus szavai anyjához a kánai menyegzõn, amikor Mária figyelmezteti, hogy elfogyott a bor. A kemény, sõt durva elutasítás nem illik Jézus karakteréhez, s valóban, itt félrefordítás történt; helyes értelme: „Mi dolgom (ezzel) neked és nekem?"

Quien con perros se acuesta, con pulgos se levanta [kjen kon perrosz sze akveszta kon pulgosz sze...] - 'Aki kutyákkal fekszik le, bolhákkal kel'. Spanyol közmondás; távolabbi magyar megfelelõje: Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.

Quieta non movere [kvieta...] - 'Ami nyugszik, nem kell bolygatni'. Latin közmondás, melynek értelme: ami (vitás kérdés, nézeteltérés) nyugvópontra jutott, azt jobb nem felbolygatni. A magánéletben többnyire bölcs, a politikában esetleg opportunista álláspont. Görög eredetije Mé kinein ta akineta; újkori párhuzama: Let sleeping dogs lie

Qui habet tempus, habet vitam [kvi...tempusz...] - 'Aki idõt nyer, életet nyer'. Latin bölcsesség.

Qui mange du pape, en meurt [ki manzsdü pap an mõr] - 'Aki a pápától eszik, belehal'. Régi, XV. századi francia mondás, amely arra céloz, hogy VI. Sándor, a hírhedt Borgia pápa udvarában igen gyakori volt a mérgezéses halál.

Qui nimium probat, nihil probat [kvi...] - 'Aki túl sokat bizonyít, semmit sem bizonyít'. Latin maxima; úgy értjük, hogy aki túl nagy hévvel bizonykodik, egy esetre többféle mentséget hoz fel, az teljességgel elveszti hitelét.

Qui non est mecum, contra me est [kvi...eszt mékum kontra...] - 'Aki nincs velem, ellenem van'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 12,30), Jézus szavai a farizeusokhoz.

Qui pavet vanos metus, veros meretur [kvi...vánasz metusz vérosz...] - 'Képzelt veszélytõl aki retteg, méltán éri a valódi'. Latin bölcsesség Seneca Oedipus címû tragédiájából (700).

Quis custodiet ipsos custodes? [kvisz kusztodiet ipszosz kusztodesz] - 'Ki õrzi majd az õrzõket?' A latin mondást akkor szokás idézni, ha kétséges, hogy valaki alkalmas-e ellátni egy bizalmi feladatat, vagyis ha félõ, hogy „kecskére bízzák a káposztát".

Qui se exaltaverit, humiliabitur [kvi szé...] - 'Aki magát felmagasztalja, megaláztatik'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 23,12), Jézus szavai tanítványaihoz, kárhoztatva a farizeusok és írástudók hivalkodását.

Qui sine peccato est vestrum, primus in illam lapidem mittat [kvi szine pekkáto eszt vesztrum primusz...] - 'Aki közületek bûn nélkül való, az vesse rá az elsõ követ'. Szállóige a latin Bibliából (Jn 8,7); Jézus szavai azokhoz, akik a házasságtörõ asszonyt vezetik eléje.

Qui tacet consentire videtur [kvi...konszetíre...] - 'Aki hallgat, egyetérteni látszik'. Középkori latin maxima VIII. Bonifác pápa egyházjogi rendeleteinek gyûjteményébõl; ókori modellje a Silentium videtur confessio szentencia lehetett.

Quid caeco cum speculo? Minek a vaknak tükör?

Quod cito fit, cito parit Ami gyorsan kész, gyorsan vész

Quod differtur, non aufertur [kvod...] - 'Ami késik, nem múlik'. Ókori latin mondás a galliai Arnobius zsoltár-kommentárjainak szövegébõl.

quod erat demonstrandum [kvod...demonsztrandum] - 'amit bizonyítani kellett'. Latin formula, amelyet logikai vagy matematikai tétel levezetésének végére, a végkövetkeztetés után írtak, többnyire Q.E.D. rövidítés formájában. Görög eredetije, hoper eidei deixai, Euklidésztõl ered.

Quod licet Iovi, non licet bovi [kvod...] - 'Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek'. Latin közmondás, értelme: 'amit a magasabb rangú vagy az idõsebb szabadon megtehet, az tilalmas (lehet) az alantabb állónak vagy a gyereknek'. Rokon értelmû szólás: Si duo faciunt idem, non est idem

Quod scripsi, scripsi [...szkripszi] - 'Amit írtam, megírtam'. A Biblia latin szövege szerint (Jn 19,22) a zsidó fõpapok kifogást emeltek Pilátusnál, amiért Jézus keresztjére azt íratta, hogy „a zsidók királya" (Iesus Nasarenus rex Iudaeorum), s azt követelték, hogy változtassa meg a szöveget így: „aki azt mondta magáról, hogy a zsidók királya". Pilátus kijelentette, hogy ‚, és elzavarta õket. A mondás görög eredetije: „ho gegrapha, gegrapha".

Quod volumnus, libenter credimus Szívesen elhisszük azt, amit magunk is akarunk.

Quot capita, tot sensus, quot homines, tot sententiae            Ahány fej, annyi érzés, ahány ember, annyi vélemény.

Quot homines, tot sententiae [kvot hominesz...szentencié] - 'Ahány ember, annyi vélemény'. Latin szállóige Terentiustól, Az élõsdi címû komédiából (454). Magyar megfelelõje: Ahány ház, annyi szokás

Quo vadis, Domine? [kvó vádisz...] - 'Hová mégy, Uram?' Ókori eredetû legenda szerint Péter apostol menekülni akart Rómából a Nero-féle keresztényüldözés idején, és a városon kívül szembetalálkozott Jézussal; ekkor tette fel a latin nyelvû kérdést. Jézus így felelt: Venio Romam iterum crucifigi ('Megyek Rómába, hogy másodszor is megfeszítsenek'). Péter ekkor elszégyellte magát, és visszatért a városba, melynek püspöke volt, hogy vállalja a vértanúhalált. A legendás találkozás színhelyén áll ma a Quo vadis-templom a Via Appia mentén. A szállóige elsõ két szava, Quo vadis szerepel a lengyel Sienkiewicz ókeresztény tárgyú regényének címében.

Quousque tandem...        'Hát még meddig?' Cicero egyik beszédének kezdőszavai, a türelmetlenség kifejezése.

 

R

Rara est concordia formae atque pudicitiae Ritkán fér össze a vonzó külső és az erény.

Read no history, nothing but biography, for that is life without theory [ríd nó hisztori nathing bat bájogrefi for detiz lájf vidaut thiori] - 'Ne olvass történelmet, csakis életrajzokat, mert ott az élet elmélet nélkül'. Angol szállóige Disraelitõl, a neves államférfitól és írótól.

Recipe ferrum - 'Fogadd a vasat'. E latin szavakkal adta meg a gladiátor legyõzött ellenfelének a kegyelemdöfést a római arénában, ha erre a császár vagy a legrangosabb jelenlevõ jelt adott (pollice verso).

Recrudescunt inclytae gentis Hungariae vulnera [rekrudeszkunt inklité gentisz hungarié...] - 'Ismét felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei'. II. Rákóczi Ferenc 1703-as latin nyelvû kiáltványának kezdõ szavai; bevésve látjuk õket a fejedelem budapesti lovasszobrának talapzatába.

Reddite ergo quae sunt Caesaris, Caesari et quae sunt Dei, Deo [...kvé szunt cézarisz cézari...] - 'Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 22,21), Jézus szavai a farizeusokhoz az adógarasról.

Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico [...okcidere...eszt szi omnesz konszentiunt...kontradikó] - 'A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem'. Mind a latin szöveg, mind a magyar két ellentétes értelmet ad aszerint, hová helyezzük a hiányzó vesszõket. A magyar szövegben: 1. 'A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki beleegyezik, én nem ellenzem'. 2. A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki beleegyezik, én nem, ellenzem'. A magyar történelmi hagyomány szerint János esztergomi érsek küldte ezt a kétértelmû üzenetet 1213-ban Bánknak és összeesküvõ társainak, akik a Gertrudis királyné ellen tervezett merénylet ügyében tanácsért fordultak hozzá. Az ügyben egyetlen korabeli írásos tanúság a francia Albericus cisztercita szerzetes Hármasforrás címû krónikája, de õ is csak mint mendemondát idézi, némileg eltérõen, a szöveget (occidere helyett interficere). A ‚-típusú szöveg felbukkan utóbb Szép Fülöp francia király feleségének, Johannának, majd II. Edwárd angol királynak a megölése kapcsán is, ugyancsak kissé változott szöveggel. Vándoranekdotával van dolgunk, amely ókori példára megy vissza: Ibis redibis nunquam in bello peribis

Regnum Marianum - 'Mária királysága', azaz Magyarország, ama legendás mozzanat alapján, hogy halála elõtt Szent István - nem találván alkalmas utódot a magyar trónra -, a koronát és országát az Istenanyának ajánlotta fel. Az 1930-as években hitbuzgalmi egyesület alakult ilyen néven Budapesten az ifjúság valláserkölcsi nevelésére, és e néven templom is épült a Városliget délnyugati sarkán; ezt 1948-ban lebontották.

Relata refero - 'Elmondottakat mondok el', azaz 'amit mondok, magam is csak úgy hallottam', tehát 'hitelességéért nem állok jót'. A latin kifejezés Hérodotosz egy mondatának görög tömörítésén alapul: legein ta legomena ('elbeszélt dolgokat elbeszélni').

Relicta non bene parmula [relikta...] - 'Elhagyva gyáván pajzsomat is' (Bede Anna fordítása). Latin szállóige Horatiustól (Ódák II.7.10); a költõ részt vett a philippi csatában Brutus oldalán, de, mint jóval utóbb megemlékezik róla, dicstelenül megfutott a harcból. Van ebben némi dicsekvés is, hiszen költõnek nem a gyilkos fegyverek között a helye; ilyen vallomásra egyébként jeles görög poéták (Arkhilokhosz, Alkaiosz és Anakreón) példái is buzdíthatták Horatiust.

Remember that time is money [rimember det tájmiz mani] - 'Ne felejtsék, hogy az idõ pénz'. Angol bölcsesség az amerikai nyomdász és államférfi, Benjamin Franklin Tanácsok ifjú üzletembereknek címû írásából. Három utolsó szava lett igazában szállóigévé, különösen századunkban érezhetõ érvénye folytán. A felismerés maga azonban sokkal régibb; már Diogenész Laertiosz feljegyezte a Kr.e negyedik században élt Theophrasztosz mondásaként, hogy „Polütelesz analóma einai ton khronon, „ azaz 'drága költség (kiadás) az idõ'.

Repetitio est mater scientiae [repetíció eszt...szciencié] - 'Ismétlés a tudás anyja'. Latin bölcsesség, tkp. 'a tudás szülõje'; latinul azért anyja, mert a repetitio nõnemû szó.

Requiem aeternam dona eis Domine [rekviem éternam...eisz...] - 'Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik'. A katolikus halotti mise kezdõ fohászának elsõ sora; válasz rá: et lux perpetua luceat eis. Egy halottért (pl. temetés alkalmával) az egyes számú ... ei... forma hangzik el. Az elsõ szó nyomán maradt meg a halotti mise (és a szövegére készült zenemûvek) megnevezéseként a Rekviem.

Requiescat in pace [rekvieszkat] - 'Nyugodjék békében'; a halott lelkének szóló keresztény jókívánság latin szavai.

res iudicata Lezárt ügy, jogerős döntés.

Revertitur pulvus in terram suam unde erat [...pulvusz... szuam...] - 'A por visszatér a földbe, ahonnét jött'. Szállóige a latin Bibliából (Préd 12,7).

Rien ne va plus [rjen növa plü] - 'Több tét nincs', a játékvezetõ (krupié) e francia szvakkal jelzi a rulettasztalnál, hogy a játék megindult, a további tétek érvénytelenek.

Right or wrong, my country [rájtor rong máj kantri] - 'Jóban, rosszban, a hazám'. Angol közmondás; pontos értelmét csak hosszabb kifejtés tárja fel: akár jó ügyben kötelezte el magát országom, akár sem, támogatnom kell és ki kell tartanom mellette, mert a hazám. Ókori elõképe alighanem egy Seneca-aforizma: Nemo patriam, quia magna est, amat, sed quia sua

Risum teneatis, amici? [rizum teneátisz...] - 'Megállnátok-e nevetés nélkül, barátaim?' Horatiusi szállóige az Ars poetica néven ismert episztolából (II.3.5). Eredeti helyén arról a nevetségrõl van szó, amelyet egy össze nem illõ elemekbõl komponált festmény kelt; tágabb értelemben bármiféle komikus visszásság láttán használatos kiszólás. II. József császár ezt írta a magyar kancellária 1784 március 5-i feliratának hátára, mely a magyarság tiltakozásának adott hangot a szent korona Bécsbe vitele miatt.

Roganti melius quam imperanti pareas [...meliusz kvam...pareasz] - 'Inkább annak engedj, aki kér, mint aki parancsol'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (579).

Roma locuta, causa finita [...lokúta kausza...] - 'Róma beszélt, az ügy le van zárva'. Latin szállóige Szent Ágoston Beszédek címû mûvébõl; annak tanúsága, hogy az õ idején Rómának már vitathatatlan döntési joga volt az egyház ügyeiben. Tágabb értelemben: az ügyben a legfõbb illetékes nyilatkozott, további vitának nincs helye.

Roma o morte! Róma vagy a halál! - Olasz harci kiáltás. Garibaldi jelszava volt; szabadságharcának sikere attól függött, el tudja-e foglalni Rómát, a pápai állam székhelyét, hogy az egységes Itália fõvárosává tehesse.

 

S

Sabbata pango, fulgura frango, funera plango [szabbata...] - 'Vasárnapot jelentek, villámot megtörök, temetést siratok'. Harangok gyakori latin felirata. A sabbata voltaképp szombatot jelent, de mivel ez a zsidók szent napja a héten, a megnevezés sokáig használatos volt a keresztény vasárnapra is. A fulgura frango elem arra utal, hogy nyáron szokás volt a közelgõ zivatar ellen harangozni, és így a jégesõ veszélyét „elhárítani". A jelmondat más, ismert formája: Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango

Sacrilegia minuta puniuntur, magna in triumphis feruntur [szakrilegia...triumfisz...] - 'A kis törvényszegéseket megbüntetik, a nagyokat diadalmenetben hordozzák'. Latin bölcsesség Seneca Erkölcsi levelek címû mûvébõl (87.23).

Sapientis est consilium mutare in melius [szapientisz eszt konszilium...meliusz] - 'Bölcshöz illõ, hogy döntésén módosítson, ha jobbat talál', azaz csak az ostoba ragaszkodik mindenáron az elhatározásához. Latin szentencia.

Save Our Souls [széjv aur szólz] - 'Mentsétek meg lelkeinket'. A közfelfogás szerint a morze-jelekkel leadott sürgõs segélyhívás, a SOS betûi a fenti angol szavak rövidítésének tekinthetõk; mások szerint az eredeti szöveg Save Our Ship ('Mentsétek meg hajónkat'), mivel fõként a tengeren bajba jutott hajókról érkezett ilyen hívás. Mindez azonban utólagos értelmezés; valójában a 3 rövid, 3 hosszú, 3 rövid jelzést (...- - -...) azért választották nemzetközi megegyezéssel mint vészhívást, mert igen egyszerû, veszély esetén az is leadhatja, aki egyébként nem ért a távíráshoz.

Scribere scribendo, dicendo dicere disces Írva tanulsz meg csak jól írni, beszélve beszélni.

Semel malus semper presumitus malus Azt, aki egy rosszat tett, mindig rossznak ítéljük.

Senatus Populusque Romanus [szenátusz pupuluszkve románusz] - 'Róma szenátusa és népe'. Az ókori Róma városának hivatalos megnevezése, a város címerein, hivatalos iratain, emlékmûveken, leginkább S.P.Q.R. vagy SPQR rövidítés formájában szereplõ felirat. Mai napig is megtaláljuk Róma közmûvein, pl. a közkutakon, csatornafedõkön.

septem artes liberales [szeptem artesz liberálesz] - 'hét szabad mûvészet'. A középkori iskolákban oktatott hét tantárgy összefoglaló latin megnevezése. Ezek alsó szintjét alkotta a grammatika, a retorika és a logika együttese, a trivium (innen a triviális szó 'primitív, közönséges' értelme), a felsõ szint, a quadrivium pedig az arithmetikából, a muzsikából, a geográfiából és asztronómiából állt. A hét tárgy memorizálására hexametert is alkottak: Lingua, Tropus, Ratio, Numerus, Tonus, Angulus, Astra ('Nyelv, Szókép, Értelem, Szám, Hangzat, Szög, Csillagok').

servus humilissimus Alázatos szolgája. ( Köszönés, aláírás, a mai szervusz ebből született.)

Servus servorum Dei [szervusz szervórum...] - 'Isten szolgáinak szolgája', a pápák egyik titulusa a VI. század (Nagy Szent Gergely) óta; azt az illõ alázatot fejezi ki, amelyet nem minden egyházfõ tanúsított a pápaság történetében.

Si Alexander non essem, Diogenes vero vellem esse [szi...esszem, Diogenész...essze] - 'Ha Alexandrosz nem lennék, bizony Diogenész szeretnék lenni'. Plutarkhosz Nagy Sándor-életrajzában leírja, hogy a világhódító makedón vezért lenyûgözte a hordólakó athéni filozófus bölcsessége, és ekkor mondta a fentieket - persze görögül, és nem latinul.

Sic dicunt, sic tradunt /...dikunt.../             Így beszélik, így hírlik.

Sic erat in fatis A sors így rendelte.(vigaszképpen)

Sic itur ad astra [szik...asztra] - 'Ez a mesgye visz égbe' (Lakatos István fordítása), betû szerint: 'Így jutni a csillagokig'. Vergilius Aeneisében (IX. 641) Apollo, az íjászat isteni védnöke hallatott ily elismerõ szavakat, amikor látta, hogy Aeneas zsenge korú fia, Ascanius (Iulus) egy jól irányzott nyíllal halántékon találta a trójaiakon gúnyolódó Remulust. Szállóigeként elismerést és biztatást fejezünk ki vele valami kiváló és ígéretes teljesítmény láttán.

Sic transit gloria mundi [szik tranzit...] - 'Így múlik el a világ dicsõsége'. A pápa koronázási szertartásának egy mozzanataként a szertartásmester ezüst villán maroknyi kócot éget el elõtte háromszor is a fenti szavak kíséretében: Sancte Pater, ‚ ('Szentatyám...'), intve õt, hogy ne e világi hatalmát, hanem a lelkek szolgálatát tartsa majd szem elõtt. A formula valószínû eredetije fellelhetõ Kempis Tamás Krisztus követése címû mûvében is O quam cito transit gloria mundi alakban. Némileg hasonló helyzetet idéz a Cave ne cadas formula.

SICVLICIDIVM = Székelyöldöklés, 1764 A madéfalvi veszedelem éve. (Kronogramma=Felirat, melynek rómaiszám-értékű betűi a benne foglalt eseméy időpontját jelöli.)

Sicut mater, ita et filia eius [szikut...eiusz] - 'Amilyen az anya, olyan a leánya is'. Szállóige a latin Bibliából (Ez 16,44); Ezékiel próféta is mint közmondást idézi; magyar megfelelõje: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

Sic volo, sic iubeo Így akarom, így parancsolom. (Önkényeskedő vezetőkre, akik nem indokolnak)

Si fueris Romae, Romano vivito more [szi fuerisz rómé...] - ' Rómában ha leszel, nosza élj ott római módra' (Tótfalusi István fordítása) Azaz: viselkedésedben alkalmazkodj a környezetedhez. Szent Ambrus milánói püspöknek tulajdonított latin mondás. Ismert angol megfelelõje: When at Rome do as Romans do.

Si je n'étais pas roi, je me mettrais en colère [szi zsö néte pa roá zsömö mettrez ankoler] - 'Ha nem lennék király, most dühbe gurulnék'. XIV. Lajos francia királynak tulajdonított kijelentés.

Silent leges inter arma [szilent legesz...] - 'Fegyverek között némák a törvények'. Latin szállóige Cicero Milo védelmében címû beszédébõl.

S'ils n'ont pas de pain, qu'ils mangent de la brioche [szil nonpadö pen kil manzs döla brios] - 'Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot'. A hagyomány szerint Marie Antoinette királyné, XVI. Lajos felesége tette ezt a kijelentést, amikor a nép nyomorát ecsetelték elõtte mondván, hogy sokaknak még kenyérre sem telik. A filológia kimutatta, hogy a szólás jóval régibb eredetû. XVIII. Lajos például egy másik õse, XIV. Lajos feleségének, Marie Thérèse-nek tulajdonította, némileg eltérõ szöveggel ("miért nem esznek süteményt?"), és nemrég egy XIII. századi angol érsek, John Peckham latin nyelvû leveleiben is kimutattak ilyen értelmû anekdotát. Akár Marie Antoinette mondta, hogy ‚, akár nem, a kiszólás híven jellemzi az ancienne régime, a nagy francia forradalmat megelõzõ idõk uralkodó rétegeinek cinizmusát és gazdasági dilettantizmusát.

Similia similibus curantur Hasonló, a hasonlótól gyógyul. (Hasonszervi gyógymód jelmondata)

Similis simili gaudet Hasonló a hasonlónak örül.

Sine ira et studio [szine...sztudio] - 'Harag és részrehajlás nélkül', ti. így kell szemlélni és értelmezni a múlt eseményeit. Ezt ajánlja Tacitus a történetírás alapelvéül Évkönyvek címû munkájának bevezetésében (I.1).

Sine pennis volare haud facile est Szárnyak nélkül nem könnyű repülni.

Si parva licet componere magnis Ha ugyan szabad a kis jelentőségű dolgokat a nagyokkal összehasonlítani.

sine qua non [színe kva...] - 'ami nélkül nem (lehet)', azaz szükséges feltétele, elengedhetetlen követelménye valaminek. Teljesebb formája a conditio sine qua non, azaz 'elengedhetetlen feltétel'. Latin kifejezés.

Si tacuisses, philosophus mansisses [si takuisszesz filoszofusz manszisszesz] - 'Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna'. Olyankor mondjuk, ha valaki, akit a világ vagy önmaga bölcsnek tart, ostoba módon nyilatkozik meg, ha szavai leleplezik korlátoltságát. Boethius latin filozófus A filozófia vigaszáról címû mûvében találjuk, bár eltérõ szöveggel és némileg eltérõ szituációban; a fenti formára az utókor csiszolta ki.

Sit tibi terra levis [szit...levisz] - 'Legyen neked könnyû a föld'. A latin kifejezés, az elhunytnak vagy inkább az elhunyt lelkének szóló kegyeletes kívánság Martialis epigrammájából (IX.30) lett ismertté.

Sit venia verbo [szit...] - 'Bocsánat a szóért'; illetlen szóért vagy túl erõs kifejezésért való mentegetõzés latin formulája. Az ifjabb Pliniustól ered, bár nála venia sit dicto formában találjuk.

Si vis pacem, para bellum Ha békét akarsz, készülj a háborúra.

Societas Jesu [szocietasz Jézu] - 'Jézus-társaság', a jezsuita rend hivatalos latin megnevezése. Tagjai a nevük után tett S.J. rövidítést használják.

Sors bona, nihil aliud [szorsz...] - 'Jó szerencse, semmi más'. Zrinyi Miklósnak, a költõnek és hadvezérnek jelmondata, amely elõször a Szigeti veszedelem 1651-es kiadásán szerepelt. Hadtudományi munkáiban Zrinyi többször is hangsúlyozta a hadiszerencse fontosságát.

Sotto umbilico ne religione ne verita [szotto umbiliko... relidzsóne...] - 'Köldök alatt se vallás, se igazság (nem érvényesül)'. Olasz közmondás.

Spieglein, Spieglein an der Wand, / Wer ist die schönste im ganzen Land? [spíglejn...isztdi sõnszte...gancen...] - 'Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, / Ki a legszebb a vidéken?' A gonosz királyné jólismert szavai a Grimm testvérek német népmesegyûjteményének egyik legnépszerûbb darabjából, a Hófehérkébõl.

Stabat Mater dolorosa / Iuxta crucem lacrimosa [sztábat máter doloróza juxta krúcem lakrimóza] - 'Állt a gyötrött Istenanya' Jacopone da Todi középkori költõ latin nyelvû Mária-himnuszának két kezdõ sora. Többnyire a két elsõ szóval nevezzük meg a himnusz megzenésített változatait, pl. Pergolesi, Rossini, Dvorák Stabat Matere.

Stars and stripes [sztárzend sztrájpsz] - 'Csillagok, sávok', az Amerikai Egyesült Államok lobogójának népszerû angol elnevezése.

Struggle for life [sztragl for lájf] - 'Küzdelem az életért'. Angol terminus, Darwin fejlõdéselméletének (A fajok eredete) egyik kulcsfogalma: minden élõlény szakadatlan harcban áll az életért, a fennmaradásért. Ez a formája lett közkeletûvé, Darwin mûvében azonban így szerepel: Struggle for existence ('küzdelem a létezésért').

Sub pondere crescit palma [szub...kreszcit...] - 'Teher alatt nõ a pálma'. Latin közmondás.

sub rosa [szub róza] - 'rózsa alatt', azaz bizalmasan, titoktartást fogadva, arra kötelezve; pl. valamit ‚ beszélnek meg, ‚ közölnek valakivel. Petõfi Deákpályám címû versében olvashatjuk: ...no de minthogy / Szerelemhistória, / Talán jobb lesz in aeternum ('örökre') / Sub rosa maradnia". A rózsa a titoktartás õsi szimbóluma; ókori monda szerint Erosz rózsával vesztegette meg Harpokratészt, a hallgatás ifjú istenét, nehogy anyjának, Aphroditének szerelmi kalandjait elfecsegje. A rózsát gyakran vésték gyóntatószékekre (a gyónási titoktartásra utalva), valamint étkezõtermek mennyezetére, mintegy figyelmeztetésül, hogy ami ott sub vino ('bor közben') elhangzik, azt nem kell sub divo ('a szabad ég alatt') elismételni. A sárospataki Rákóczi-vár ‚-termében, a boltívzáró kõrózsája alatt szõtték a Habsburg-ellenes összeesküvést Zrinyi Péter, Frangepán Ferenc és híveik.

sub sigillo confessionis [szub szigillo konfessziónisz] - 'a gyónási titok pecsétje alatt'. Latin kifejezés a katolikus egyház gyakorlatából, s arra utal, hogy a papot a legszigorúbb titoktartás kötelezi a gyónásból megtudott dolgokra vonatkozólag.

sub specie aeternitatis [szub szpecie éternitátisz] - 'az örökkévalóság szemszögébõl'. Latin kifejezés Spinoza Etikájából; õnála a dolgok általánosított, a logikai szükségszerûség alapján álló szemléletére vonatkozik. Tágabb értelemben is használjuk: magasabb szempontból, a pillanatnyi érdekekre és helyzetre nem tekintve, az örök igazságok fényében.

Sum qui sum Vagyok,aki vagyok.

suprema lex Legfőbb törvény.

Surge et ambula [szurge...] - 'Kelj fel és járj'. Jézus szavai a latin nyelvû Bibliában a hordágyon elébe hozott inaszakadt (béna) emberhez (Mt 9,5).

Sursum corda! [szurszum korda] - 'Emeljük fel szivünket!' A pap felszólítása a hívekhez a latin nyelvû katolikus misén; a hívek válasza rá: Habemus ad Dominum ('az Úrhoz emeltük').

Sustine et abstine [szusztine...absztine] - 'Tûrj és tartózkodj'. A sztoikus életbölcsesség foglalata: tûrjed zokszó nélkül, ami baj és szenvedés ér, és tartózkodj a gyönyöröktõl, amelyek lelked szabadságát fenyegethetik. Eredeti görög formája „Anekhu kai apekhu"

 

T

tabula rasa [...ráza] - 'tiszta lap', igen alapos rendteremtés, a fennálló állapot teljes felszámolása a célból, hogy mindent elölrõl lehessen kezdeni. A latin kifejezés (tkp. 'lecsiszolt írótábla') arra utal, hogy a rómaiak a viasszal bevont palatábláról horzskõvel ledörzsölték a korábban bekarcolt betûket, ha új szöveget akartak írni.

Tacitum tormentum animi conscientia [...konszciencia] - 'A lélek szótlan gyötrelme a lelkiismeret'. Latin bölcsesség.

Tantum, quantum Annyi, amennyi.

Taxation without representation is tyranny [tekszéjsn vidaut riprezentéjsn iz tireni] - 'Adóztatni képviselet nélkül zsarnokság'. Az amerikai függetlenségi háború egyik jelszava, James Otis szavai; arra céloz, hogy az angol korona adóztatta amerikai gyarmatait, de nem adott nekik képviseleti jogot a parlamentben.

Tempora mutantur, et nos mutamur in illis [...nosz...illisz] - 'Változnak az idõk, és mi is változunk velük'. Ebben a formában I. Lothár német-római császárnak tulajdonítják ezt a latin szentenciát.

Teneo te, Africa! [...afrika] - 'Tartlak, Afrika!' Julius Caesar kiáltott fel így, amikor Juba numídiai király ellen indulva az afrikai Adrumetumnál partra szállt seregével, és megbotolva elterült a földön. A római felfogás szerint ez rossz ómen volt a hadjárat sikerére nézve, de Caesar nem vesztette el lélekjelenlétét, és a földbe markolva a fenti kiáltást hallatta, így az esetet kedvezõ elõjellé alakította át. Az anekdotát, illetve a fenti mondást Scipiótól ismerjük. Maga Caesar is említ ilyen esetet emlékirataiban, de britanniai partraszállásával kapcsolatban, és persze Teneo te, Britannia! formában. Jóllehet õt kell tekintenünk a hitelesebb forrásnak, a szállóige ‚ formában vált használatossá.

Terra incognita Ismeretlen föld. Ismeretlen dolog.

Tertium non datur [tercium] - 'Harmadik lehetõség nincs'. Latin logikai formula annak kifejezésére, hogy az adott estben csak két lehetõség közül lehet választani

Tertius gaudens Nevető harmadik. (Aki hasznot húz a vitából)

Testimonium maturitatis Érettségi bizonyítvány

Thalatta, thalatta! -  'Tenger, tenger!' Xenophón Anabasziszából (IV.7) ismert ókori epizód: az ifjú Kürosz 15.000 görög zsoldosával a vesztett kunaxai csapatából visszavonulva hónapokig bolyongott a kis-ázsiai hegyek közt, míg végül kiértek a Fekete tenger partjára; katonái ekkor hallatták az örömteli kiáltást.

The ballot is stronger than the bullet [de belotiz sztronger dende bulet] - 'A szavazógolyó erõsebb, mint a puskagolyó'. Angol szállóige Lincoln amerikai elnöktõl; a golyós szavazás, fõleg igen-nem döntés esetén az ókor óta szokásban volt, fekete és fehér golyókkal (korábban kövekkel). Magának Lincolnnak az élete végére egyébként a „gyengébb" golyó tett pontot.

The condition of man is a condition of war of everyone against everyone [de kondisnav men ize kondisnav vór av evrivan egéjnszt evrivan] - 'Az emberi állapot hadiállapot, mindenki háborúja mindenki ellen'. Hobbes angol filozófus híres tétele Leviathán címû mûvébõl; utolsó szakaszát az író latinul is megfogalmazta, és így lett igazán szállóigévé: Bellum omnium contra omnes ('mindenki háborúja mindenki ellen').

The love of liberty brought us here [de lavav liberti brót asz hír] - 'A szabadság szeretete hozott ide minket'. Az afrikai Libéria állam címerének angol jelmondata. Arra utal, hogy a kis államot az Egyesült Államokban felszabadított és 1822-ben ide települt néger rabszolgák alapították (1847).

The only good Indian is the dead Indian [di ónli gud indjen izde ded indjen] - 'Az egyetlen jó indián a halott indián'. P. H. Sheridan amerikai tábornok kijelentése, aki 1869-ben a kiowa indiánok egész törzsét kiirtotta.

There are three kinds of lies: lies, damned lies, and statistics [derár thrí kájndzav lájz...demnd...end sztetisztiksz] - 'Háromféle hazugság van: hazugság, aljas hazugság és statisztika'. Angol aforizma a népszerû amerikai írótól, Mark Twaintõl.

There is plenty of time to win this game, and to thrash the Spaniards too [derz plentiav tájmtu vinde géjm endtu thres de szpenjards tú] - 'Van bõven idõ megnyerni a játszmát, és szétzúzni a spanyolokat is'. A hagyomány szerint így felelt Sir Francis Drake admirális a fõhadiszálláson, amikor kártyaparti közben jelentették neki, hogy a spanyol Armada hajói feltûntek a láthatáron.

The rest is silence [de resztiz szájlensz] - 'A többi, néma csend' (Arany János fordítása). Angol szállóige Shakespeare Hamlet címû tragédiájából (V.2); a haldokló Hamlet utolsó szavai.

The time is out of joint; O cursèd spite / That ever I was born to set it right [de tájmiz autav dzsojnt ó kürszid szpájt det ever ájvaz borntu szetit rájt] - 'Kizökkent az idõ; - ó, kárhozat, / Hogy én születtem helyre tolni azt' (Arany János fordítása). Angol szállóige Shakespeare Hamlet címû tragédiájából (I.5); a címszereplõ panasza amiatt, hogy atyja szellemének közlése folytán reá hárul a bosszú mûve.

Totum factum Mindennek a mozgatója (Valakinek a jobbkeze)

Tout soldat français porte dans sa giberne le baton de maréchale de France [tu szolda fransze port dansza zsibern löbaton dö maresal dö fransz] - 'Minden francia katona a tölténytáskájában hordja Franciarszág marsallbotját'. Napóleonnak tulajdonított kijelentés, amellyel katonáit buzdította vitéz helytállásra. Ha valóban mondta, mindenesetre hitelesnek hathatott az õ szájából, hiszen õ is egyszerû, sõt idegenben született tüzérkadétból lett a francia hadsereg diadalmas vezére.

Trahit sua quemque voluptas A szenvedély(e) mindenkit magával ragad.

Tres faciunt collegium [trész...kollégium] - 'Hárman alkotnak társaságot'. A már Justinianus Corpus Jurisában fellelhetõ jogelv azt jelenti, hogy legkevesebb három természetes személy alkothat jogi személyt. Használatos volt az egyetemi oktatás körében is: egy oktatóra legalább két hallgatónak kell esnie, hogy együttesüket elõadásnak, kollégiumnak tekinthessék.

treuga Dei - 'Isten békéje', azaz fegyvernyugvés, harctilalom a középkori hadviselésben vallásos ünnepek vagy idõszakok (pl. nagybõjt, advent) idején, valamint szombat estétõl hétfõ reggelig. 1041-ben vezették be pápai rendeletre, de a harcoló felek ritkán tartották be. Átvitt értelemben az ellenségeskedés felfüggesztését jelenti.

Tu duca, tu signore e tu maestro [...dúka...szinyóre...maesztro] - 'Te mesterem, parancsolóm, vezérem' (Babits Mihály fordítása). Olasz idézet Dante Isteni színjátékából (Pokol II. 140); a költõ szavai Vergiliushoz, akit kérésére a menny kalauzául küld túlvilági útjára.

Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam [...esz petrusz...szuper hank...édifikábó ekkléziam...] - 'Te Péter vagy, és erre a sziklára építem fel egyházamat'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 16,18); Jézus szavai Simonhoz, akinek õ adta az arám Kéfa, azaz 'szikla' nevet, ez görögül és latinul petra, férfinévvé formálva Petrosz, illetve Petrus, magyarul Péter. A szójáték természetesen a magyar fordításban nem érvényesül. Ez a jézusi kijelentés a jogalapja a katolikus értelmezés szerint Péter utódai, a pápák egyházfõi méltóságának.

Tu montreras ma tête au peuple, elle en vaut bien la peine [tü montröra ma teto põpl ellan vó bjenla pen] - 'Mutasd majd fel a fejemet a népnek, ez a fej megér annyit'. A hagyomány szerint Danton a vérpadon e szavakkal fordult a hóhérhoz, amikor a nyaktiló alá hajtotta a fejét.

Two blacks do not make a white [tú bleksz dunot méjke vájt] - 'Két feketébõl nem lesz egy fehér', azaz nem mentség a mi hibánkra, hogy más is vétkezik. Angol közmondás.

 

U

Ubi bene, ibi patria - 'Ahol jó élni, ott a haza'. Cicerónál lelhetõ latin maxima; tömörített formája a Pacuvius római tragédiaírónál már megtalálható aforizmának: Patria est, ubicunque est bene [...eszt ubikunkve...], azaz 'akárhol jó dolgunk van, az a haza'. Elvtelen, kozmopolita jelszónak számít, de lehet más értelme is, ahogy visszhangzik Vörösmarty Országháza címû versébõl: „Haza csak ott van, hol jog is van, / S a népnek nincs joga".

Ubi est thesaurus tuus, ibi est et cor tuum [...eszt tezaurusz tuusz...kor...] - 'Ahol a kincsed, ott a szíved is'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 6,21); Jézus szavai a hegyi beszédben.

Ubi iudicat qui accusat, vis non lex valet [...judikat kvi akkuszat visz...] - 'Ahol a vádló ítél, az erõszak érvényesül, nem a törvény'. Latin bölcsesség Publilius Syrus Szentenciáiból (692).

Ugocsa non coronat [...koronat] - 'Ugocsa nem koronáz'. A történelmi hagyomány szerint Ugocsa vármegye országgyûlési követei tagadták meg e szavakkal I. (Habsburg) Ferdinánd király koronázásához való hozzájárulásukat 1527-ben; más változat szerint az ‚ kijelentés az 1722-es országgyûlésen hangott el a Pragmatica Sanctio törvénytervezetének vitájában a kis Ugocsa megye küldöttei részérõl. A hitelesen nem adatolható, de szállóigévé lett szólás a hajdani nemesi vármegye konok, ám politikailag súlytalan ellenállását jellemzi a császári centralizmussal szemben; más értelmezésben a kuruc dac kifejezõje, mint Ady Hunn, új legenda címû versében: „Protestáló hit s küldetéses vétó: / Eb ura fakó, Ugocsa non coronat."

Ultima forsan [...forszan] - 'Talán az utolsó'. Latin kifejezés, régen napórákon, órák számlapján szerepelt figyelmeztetõ felirat, hogy akármely óránk a végsõ lehet.

Ultima ratio regum 'A királyok végső érve'. (Azaz a fegyverek ereje)

Ultimum refugium Végső menedék

Ultra posse nemo obligatur Senkit sem lehet képességén felüli erőfeszítésekre kötelezni.

una eademque nobilitas [...-kve nobilitasz] - 'egy és oszthatatlan nemesség'. Latin kifejezés, az az 1351-ben törvénybe iktatott jogelv, hogy a magyar nemesség minden tagja, akár fõnemes, akár köznemes, egyaránt élvezi a rend kiváltságait.

Una hirundo non facit ver - 'Egy fecske nem csinál tavaszt'. Aiszoposz egyik meséjében szereplõ görög mondás (Mia khelidón ear ú poiei) latin változata; magyar megfelelõje tavasz helyett nyarat említ. A mesében egy könnyelmû ifjú egy fecskét látva eladja téli ruháját; aztán még fagyok jönnek, s a didergõ szemrehányást tesz a madárnak, pedig az is a fagy áldozata lesz; a példázat tanulsága, hogy ‚.

Un baiser légal ne vaut jamais un baiser volé [önbezé legal nö vó zsame önbezé...] - 'Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopottal'. Francia szállóige Maupassant Egy asszony vallomásai címû mûvébõl.

Un diner réchauffé ne valut jamais rien [öndiné resoffé növalü zsame rjen] - 'A fölmelegitett vacsora mit sem ér' (Tótfalusi István fordítása). Francia szállóige Boileau A pulpitus c. tankölteményébõl (104). Az újra melegített étel mint a kihûlt érzelmeknek vagy az egyszeri élmény megismételhetetlen voltának szimbóluma sok nyelvben fellelhetõ; magyar változata a felmelegítve csak a káposzta jó szólás.

Union Jack [júniun dzsek] - Nagy-Britannia és Észak-Írország lobogójának népszerû angol elnevezése azon az alapon, hogy végleges, mai elrendezése az Írországgal való unió (1801) nyomán alakult ki.

Unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est [uniusz lingvé uniuszkve morisz...eszt] - 'Az egynyelvû és egyszokású ország erõtlen és törékeny'. István királynak fiához, Imre herceghez intézett Intelmeibõl ma gyakran idézett maxima.

unter uns gesagt [...unsz gezágt] - 'köztünk (legyen) mondva'. Német kiszólás.

Unus pro multis 'Egy sokakért'. Tkp. Egy mindenkiért.

Unus testis nullus testis [unusz tesztisz nullusz...] - 'Egy tanú nem tanú'. A latin jogi nyelv formulája.

Urbi et orbi - 'A városnak és a földkerekségnek'. Annak az áldásnak a latin neve, amelyet a pápa oszt a Szent Péter székesegyház erkélyérõl ünnepélyes alkalmakkor, a jelenlévõknek (akik a Várost, azaz Rómát képviselik) és az egész világnak.

Ut aliquid fieri videatur [...alikvid...] - 'Hogy valami történni lássék'. Latin kifejezés, értelme egyszerûbben: 'a látszat kedvéért'.

Ut desint vires tamen est laudanda voluntas [...deszint viresz...eszt...voluntasz] - 'Hol nem elég az erõ, dícséretes ott is a szándék' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Ovidius Pontusi levelek címû mûvébõl (III.4.79); hasonló értelmû:"In magnis voluisse sat est"

Ut puto, deus fio [...deusz...] - 'Úgy sejtem, isten lesz belõlem'. Latin szállóige; Suetonius szerint Vespasianus utolsó szavai. A száraz humoráról nevezetes uralkodó (Pecunia non olet) így fejezte ki, hogy halálát érzi közeledni; a római császároknak ugyanis haláluk után kijárt az apotheózis, azaz istenné nyilvánítás.

Ut quod ali cibus est aliis fuat acre venenum [...kvod...cibusz eszt aliisz...akre] - 'Étek az egyiknek, ami másnak isszonyu méreg' (Tótfalusi István fordítása). Latin szállóige Lucretius A természetrõl címû tankölteményébõl (VI.637). Azonos értelmû angol közmondás: „One man's meat is another's poison"; magyarul is: az egyiknek étek, a másiknak méreg.

Ut sementem feceris, ita metis [...szementem fecerisz...metisz] - 'Ahogy vetsz, úgy aratsz'. Latin bölcsesség, Cicero idézi A szónokról címû mûvében; magyar változata Ki mint vet, úgy arat.

 

V

Vae victis! [vé viktisz] - 'Jaj a legyõzötteknek'. A latin mondás értelme: 'a legyõzött számára nincs jog, ki van szolgáltatva a gyõztes kénye-kedvének'. Livius (A római nép története V.48) elbeszélése szerint Brennus gall vezér, amikor Kr.e. 390-ben Rómát ostromolta, ezer font arany ellenében volt hajlandó elvonulni seregével. Miközben az aranyat mérték, a római tribunusok tiltakoztak mondván, hogy a gallok hamis súlyokat használnak. Erre a gõgös Brennus még a kardját is a súlyok serpenyõjébe dobta mondván: ‚.

Vanitatum vanitas [...vanitász] - 'Hiúságok hiúsága'. A hagyomány szerint Salamon király kiábrándult szavai a Biblia latin szövegében (Préd 1,1) minden dolog végsõ hiábavalóságáról.

Varietas delectat [varietasz delektat] - 'A változatosság gyönyörködtet'. Cicero szövegébõl ismert latin maxima; ez átszabása Arisztotelész görög mondásának: Metabolé pantón glükü ('a változás mindennél édesebb').

Vedi Napoli e poi mori - 'Nápolyt látni és meghalni', tkp. 'lásd Nápolyt s aztán halj meg'. Ismert büszke olasz mondás, értelme: aki e várost látta, akár meg is halhat, mert olyan nagyszerût már nem láthat többé. Volt olyan vélekedés, hogy a szólásban nem a halálról van szó, hanem egy Mori nevû szegényes falucskáról a Vezuv tövében, s ezért a ‚ így értendõ: 'lásd Nápolyt s aztán Morit (és értékeld a különbséget)'; ez azonban tudákos magyarázat.

Veni, vidi, vici! -  'Jöttem, láttam, gyõztem'. Latin szállóige, Julius Caesar a pontoszi Zela melletti csatában Kr.e. 47-ben kivívott vilámgyors gyõzelmérõl számolt be ilyen tömören barátjához, Amintiushoz Rómába írt magánlevelében. Suetonius szerint utóbb a vezér római diadalmenetének táblájára is felírták az addigra már elhíresült három szót.

Venter caret auribus A gyomornak nincsen füle. (Senkit nem lehet szép szóval jóllakatni.)

Verba movent, exempla trahunt - 'A szó megindít, a példa vonz'. Latin bölcsesség.

Verba volant, scripta manent [...szkripta...] - 'A szó elrepül, az írás megmarad'. Középkori eredetû latin maxima, egy horatiusi idézetet sûrít, a szórendet is megváltoztatva: Litera scripta manet; verbum et inane perit

Verbum meum pactum [...paktum] - 'Szavam egyezség'. A londoni tõzsde latin mottója. Arra utal, hogy becsületes üzlettfelek között a szóbeli megegyezés éppoly érvényes, mint az írott szerzõdés.

Vestis non facit monachum 'Nem a ruha teszi a barátot (szerzetest). A ruhából nem lehet következtetni a jellemre.

Via trita est tutissima [...eszt tutisszima] - 'A taposott út a legbiztosabb'. Latin közmondás; magyar megfelelõje Járt útat a járatlanért el ne hagyd.

Videant consules ne quid res publica detrimenti capiat [...konszulesz...kvid resz publika...kapiat] - 'Vigyázzanak a konzulok, hogy a köz ügye kárt ne szenvedjen'. Cicerónak a Catilina elleni elsõ beszédébõl ismerjük ezt a latin formulát, amely a köztársasági korban a két fõ tisztségviselõt, az évente választott konzulokat figyelmeztette szüntelen éberségre. Van Caveant consules...kezdetû alakja is.

vigília 1). Virrasztás. 2). Az ünnep előestéje. 3). Álmatlanság

Vincere scis, Hannibal, victoria uti nescis [...szcisz... viktória...neszcisz] - 'Gyõzni tudsz, Hannibal, a gyõzelmet kihasználni nem'. Latin szállóige Titus Livius A római nép története címû mûvébõl (XXII.51.4). Lovasainak parancsnoka, Maharbal mondta ezt a nagy pún hadvezérnek, aki a gyõztes cannae-i csata után nem volt hajlandó az õ tanácsára rögtön Róma ellen vonulni.

Vinum laetificat cor hominis [...létifikat kor hominisz] - 'A bor megvidámítja a halandónak szívét'. Szállóige a Biblia latin szövegébõl (Zsolt 104,15)

Vinum regum, rex vinorum - 'Királyok bora, borok királya', a tokaji aszúborok címkéjén látható városcímer büszke felirata.

Virtute et exemplo - 'Erénnyel és példával ', II. József császár és király uralkodói jelmondata volt.

Vis maior Leküzdhetetlen akadály

Vitam et sanguinem! [...szangvinem] - 'Életünket és vérünket!' A hagyomány szerint a magyar nemesi rendek ezzel a felkiáltással szavazták meg a pozsonyi országgyûlésen 1741 szeptember 11-én Mária Teréziának a katonai támogatást a francia-porosz-bajor szövetség elleni háborúra. Késõbbi híresztelés szerint többen a bajuszuk alatt hozzátették, hogy sed non avenam ('de a zabunkat nem!'), vagyis hogy a hadiszállításhoz való hozzájárulásért kevésbé lelkesedtek.

Vitam regit fortuna, non sapientia [...szapiencia] - 'Az életet a szerencse, nem a bölcsesség irányítja'. Latin bölcsesség Cicero Tusculanumi beszélgetések címû mûvébõl (V.9.25).

Vivamus, mea Lesbia, atque amemus [vivámusz mea leszbia atkve amémusz] - 'Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást' (Devecseri Gábor fordítása). Catullus latin költõ 5. versének kezdõsora. Mivel 5 sorral odébb a bármikor bekövetkezhetõ halálra céloz, a sor mondandója összecseng a Carpe diem-ével.

Vivat, crescat, floreat! [...kreszkat...] - 'Éljen, gyarapodjék, virágozzék!' Ünnepélyes latin köszöntõ, szerencsekívánat.

Voila le premier chagrin qu'elle m'a jamais donné [voálá lö prömjé sagren kell ma zsame donné] - 'Ez az elsõ bánat, amit valaha okozott nekem'. XIV. Lajos szavai elsõ feleségének, Marie-Thérèse-nek halálakor.

Voila un homme [voálá ön om] - 'Íme egy ember'. Állítólag Napóleon nyilatkozott így, miután 1808-ban, türingiai hadjárata során látogatást tett Goethénél.

volens, nolens [volensz nolensz] - 'akarva, nem akarva', akár tetszik, akár nem. Latin kifejezés.

Voluptates commendat rarior usus [voluptátesz...uzusz] - 'Az élveknek jót tesz, ha ritkábban élünk velük'. Latin szentencia Iuvenalistól (Szatírák 11.208)

Von haus aus 'Otthonról' hoz valamit. pl: műveltséget, nyelvtudást.

Vos estis lux mundi [vosz esztisz...] - 'Ti vagytok a világ világossága'. Szállóige a latin Bibliából (Mt 5,14), Jézus szavai tanítványaihoz.

Vox clamantis in deserto [klamantisz...dezerto] - 'A pusztában kiáltónak szava'. A Biblia latin szövegében Keresztelõ János igehirdetésének kezdete (Lk 3,4), voltaképp idézet Izaiástól (40,3). Ebbõl torzult el a ma széltében használt magyar szólás: pusztába kiáltott szó, azaz 'visszhangtalan, figyelemre nem méltatott intelem', a falrahányt borsó szinonimája. Hogy Jézus rokonának és elõfutárának prédikációja mennyire nem pusztába kiáltott azaz visszhangtalan, figyelemre nem méltatott szó volt, azt az Írás is megerõsíti, hiszen két verssel odébb tömegrõl beszél, amely kivonult a prófétához, hogy bûneit megvallja és megkeresztelkedjék: „kiméne hozzá Judeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is".

vox humana Emberi hang

Vox populi vox Dei - 'A nép szava Isten szava'. Az újkori demokrácia gyakran hangoztatott latin maximája, de ismeretes már a középkor óta; nem feltétlenül úgy értve, hogy a tömeg álláspontja bölcs vagy helyes, hanem hogy olyan kényszerítõ erejû (lehet), mintha Isten akarata volna. Gyökere talán Izaiás (66,6) egy verse a Biblia latin szövegébõl: Vox populi de civitate, vox de templo, vox Domini ('A nép hangja a város felõl, hang a templomból, hang az Úrtól').

Vox sanguinis fratris tui clamat ad me de terra [...szangvinisz fratrisz...klamat...] - 'A te atyádfiának vére kiált hozzám a földrõl'. Szállóige a latin nyelvû Bibliából (Ter 4,10); az Úr szavai a testvérgyilkos Káinhoz.

Vszje szcsasztlivije szemji pohozsi drug na druga, kazsdaja njeszcsasztlivaja szemja njeszcsasztliva po szvojemu - 'A boldog családok mind hasonlítanak egymásra, minden boldogtalan család a maga módján az' (Németh László fordítása). Orosz szállóige Lev Tolsztoj Anna Karenina címû regényébõl.

Vulpes pilum mutat, non mores [vulpesz...moresz] - 'A róka csak szõrt vált, nem természetet'. Latin bölcsesség Suetonius Vespasianus címû mûvébõl ((16).

 

W

Was der Nüchterne denkt, spricht der Volle [vasz...folle] - 'Amit a józan gondol, a részeg kibeszéli'. Német közmondás.

Was man aufgibt, hat man nie verloren [vasz...ní ferloren] - 'Amirõl az ember lemond, azt sohasem veszti el', értsd: az áldozat sosem hiábavaló. Német közmondás.

Was man nicht kann meiden, das soll man willig leiden [vasz...dasz zoll...] - 'Amit el nem kerülhetünk, jobb készséggel elviselni'. Német közmondás.

We boil at different degrees [vi bojlet diferent digríz] - 'Más-más hõfokon forrunk'. Angol szállóige az amerikai Ralph Waldo Emerson Esszék címû mûvébõl.

Well roared, lion! [vel rórd lájon] - 'Helyes a bõgés, oroszlán!' (Arany János fordítása). Shakespeare Szentivánéji álom címû vígjátékának ötödik felvonásában, a mesteremberek színielõadásán mondja Demetrius az oroszlánt alakító Gyalunak.

Wenn schon, denn schon (ném)    'Ha már, akkor már'. Ha már csinálunk valamit, tegyük teljes erővel.

When people agree with me I always feel that I must be wrong [ven pípl egrí vid mi áj olvéjz fíl det áj masztbi rong] - 'Ha egyetértenek velem, mindig attól félek, hogy nincs igazam'. Wilde paradoxonja a Kritikus mint mûvész címû esszébõl.

Words are, of course, the most powerful drug used by mankind [vördz árav korsz de mószt pauerful drag júzd báj menkájnd] - 'A szó persze a legerõsebb kábítószer, amellyel az emberiség él'. Kipling szavai egy 1923-as beszédébõl.

Wo viel licht ist, ist starker Schatten [vó fíl liht iszt...satten] - 'Hol sok a fény, erõs az árnyék' (Vajda Miklós fordítása). Német szállóige Goethe Götz von Berlichingen címû drámájából (I.).

 

Y

You cannot teach an old dog new tricks [ju kenat tícsen óld dog njú triksz] - 'Öreg kutyát nem taníthatsz új mutatványokra', vagyis az idõsebbek már nehezebben tanulnak, és nem szívesen fogadják az újításokat. Angol közmondás.

...

 

 

Pompeius Jeruzsálemben

Igazság szerint a zsidók a rómaiakkal kötött szövetség első száz éve alatt az Imperium populi Romaninak még szimbolikus jelenlétével sem nagyon találkozhattak földjükön, nem is beszélve a római katonaságról, amely elsőízben Kr. e. 63-ban, Pompeius Magnus, és legátusa Marcus Aemilius Scaurus vezetésével tette a lábát Iudaea földjére.

.....

A közvetlen beavatkozást ezúttal is a belviszály eredményezte. II. Hyrkanos, akit elsőszülöttségénél fogva de iure megilletett a Hasmóneusok trónja, valamint testvéröccse, II. Aristobulos, aki képességeinél fogva de facto alkalmasabb lett volna az uralkodásra, polgárháborús viszonyokat teremtettek az országban. Mikor végre kibékültek Hyrkanos önként lemondott a trónról Aristobulos javára, de megtartotta a királyi címet és a vele járó kiváltságokat -, a ravasz, gazdag és hatalmas, félig edomita származású Antipatros aki természetesen a gyengébb Hyrkanost „pártfogolta" a viszályban rábeszélte királyát, hogy az arabok segítségével szerezze vissza elveszített hatalmát.
Az ötvenezer fős arab hadserege élén támadó Hyrkanos beszorította öccsét Jeruzsálembe, aki végső elkeseredésében az éppen akkor már Szíriában hódító római sereg egyik tábornokához, Scaurushoz fordult segítségért, s hogy kérését nyomatékosítsa, felajánlott neki háromszáz talentumot. De Hyrkanos se maradt tétlen: ő egyenesen Pompeius Magnushoz, a római hadak főparancsnokához esedezett segítségért, és el is nyerte támogatását (Burr 1972; Bellemore 1999).

A Pompeiusszal szemben hetykén, öntelten viselkedő Aristobulost végül a római hadvezér elfogatta, s mivel annak Jeruzsálembe beszorult katonái nem akarták megadni magukat az ostromló rómaiaknak, a várost és a Templomot erőszakkal foglalta el. A legiók és a segédcsapatok hatalmas vérengzést rendeztek, de a zsidók szempontjából egy ennél is jelentősebb esemény történt:

παρηλθεν γάρ εις τό έντός ό Πομπήιος και των περί αύτόν ούκ ολίγοι και είδον οσα μή θεμιτόν ήν τοΐς αλλοις άνθρώποις η μόνοις τοΐς άρχιερεΰσιν. οντων δέ τραπεζης τε χρυσης καί λυχνίας ίερας καί σπονδείων καί πλήθους άρωμάτων, χωρίς δέ τούτων έν τοΐς θησαυροΐς ίερων χρημάτων εις δύο χιλιάδας ταλάντων, ούδενός ηψατο δι εύσεβειαν, άλλά κάν τούτω άξίως επραξεν της περί αύτόν άρετης.

„A Templom, amelynek belseje hozzáférhetetlen volt és oda senkinek sem volt szabad bepillantania, súlyos megaláztatást szenvedett, mert Pompeius néhány kísérőjével bement a Szentek Szentjébe, és meglátta azt, amit a fópapon kívül egyetlen embernek sem volt szabad meglátnia. És ámbár látta az aranyasztalt, a szent mécstartót, az áldozati csészéket, a rengeteg füstölőszert, és ezenfelül a mintegy kétezer talentum értékű templomkincset, jámbor ember lévén hozzá sem nyúlt semmihez, hanem erényeihez méltó módon viselkedett." (AJ XIV. 4.4. [72])

Ezt a szentségtörő aktust nemcsak Flavius Iosephus, hanem Cicero, Titus Livius, az amaseiai Strabón, a damaszkuszi Nikolaos és Cassius Dio is megörökítette (Abel 1974; Regev 1997). A zsidók ettől kezdve egy percig sem lehettek biztosak abban, hogy az eddig velük szemben semleges politikát folytató Római Birodalom továbbra sem fog közvetlen módon beavatkozni belügyeikbe. Aki eddig azt hitte, hogy a dánieli „negyedik birodalmat" a Seleukidák képviselték, most meggyőződhetett arról, hogy az nem más, mint a „baráti és szövetséges" Róma.
Bár Pompeiusból nem lett második Antiochos Epiphanés, a zsidók annyira zokon vették Jeruzsálem elfoglalását és a Szentek Szentjének meggyalázását, hogy a Kr. u. 115-ben kitört diaszpórafelkelés során meggyalázták Pompeius Magnus sírját Egyiptomban. [6.6.4.] Pompeius ráadásul más intézkedéseivel is elhintette a jövendő „nagy háború" magvait: a Szíria és Egyiptom közti területeket római fennhatóság alá vonta, és Scaurus helytartósága alá rendelte, megszüntetve ezzel az önálló zsidó királyság intézményét.

A zsidók befolyását azzal csökkentette saját országukban, hogy felszabadította a túlnyomórészt szír-görög lakosságú városokat, s azokat vagy önálló római vezetés alá rendelte, vagy az újonnan megszervezett Syria provinciához csatolta. Iudaea mindössze négy körzetre zsugorodott össze: Galilea, Samaria nagy része, maga Iudaea, valamint Idumaea keleti fele tartozott hozzá. Igaz, ebben a négy országrészben a zsidó vallás számított egyeduralkodónak.
Jeruzsálemen kívül egyetlen nagyobb város sem maradt Iudaea területén, de annak falait is lerombolták. „Így kerültünk a rómaiak hatalma alá, így kellett visszaadnunk a szíreknek azt a földet, amit fegyverrel vettünk el tőlük" summázza a történteket Flavius Iosephus (AJ XIV. 4.5. [72]).

Ettől kezdve Iudaea történetének majd minden szála bele van szőve a római történelem szövetébe. A rómaiak kényük-kedvük szerint alakították Iudaea közigazgatását: Gabinius syriai helytartó például öt toparchiára osztotta az országot (Jeruzsálem, Gadara, Amathus, Jerikó, Sepphóris központokkal), „a zsidók legnagyobb örömére" (BJ I. 8.5. [170]) megszüntette az egyeduralmat és helyette arisztokratikus kormányzást vezetett be. Hyrkanosra a „templom felügyeletét" bízta (τήν του ίεροϋ παραδοΰς κηδεμονίαν, BJ I. 8.5. [169]), de Iosephus hallgat affelől, ez az intézkedés vajon mennyire tetszett a zsidóknak.

A rómaiaknak mindenesetre nem lehetett könnyű megszerettetniük hatalmukat. A Pompeius által letett és örökösen lázadó Aristobulos fia, Alexandros különösebb nehézség nélkül tudott maga mellé állítani harmincezer hadrafogható zsidót, akikkel azt tervezte, hogy „a tartományban minden rómait lemészárol" (BJ I. 8.7. [176]). Gabinius helytartó azonban ezúttal is felülkerekedett legióival.

Κάν τούτω Κράσσος αύτω διάδοχος έλθών παραλαμβάνει Συρίαν. ούτος εις τήν έπί Πάρθους στρατείαν τόν τε άλλον του έν Ίεροσολύμοις ναού χρυσόν πάντα περιεΐλεν και τά δισχίλια τάλαντα ήρεν, ών άπεσχετο Πομπήιος. διαβάς δέ τόν Εύφράτην αύτός τε άπώλετο και ό στρατός αύτοΰ.

„Gabinius utóda a syriai helytartóságban Crassus volt. Ez a parthusok elleni hadjárat céljaira a jeruzsálemi templomból az aranykincseken kívül elvitte azt a kétezer talentumot is, amihez Pompeius nem nyúlt hozzá. Egyébként alig kelt át az Euphratészen, máris elpusztult hadseregével együtt" (BJ I. 8.8. [179]).

A volt, jelenlegi vagy jövendőbeli zsidó uralkodók a Pompeius és lulius Caesar között kibontakozó polgárháború során pusztán eszközül szolgáltak egyik vagy másik fél hatalmi-politikai-katonai játszmáiban.
A Pompeiánusok természetesen Hyrkanost (és elmaradhatatlan kísérőjét, az edomita Antipatrost) támogatták, míg Caesar és párthívei a sértődött Aristobulost és fiát, Alexandrost, akiknek a rómaiak ellen eddig elkövetett minden bűnt nagylelkűen megbocsátottak. (Őket kettejüket azonban Pompeius kémei ügyesen eltették láb alól.)
Miután Pompeius is meghalt Egyiptomban, az edomita Antipatros egy „merész fordulattal" mondja Flavius Iosephus (BJ I. 9.3. [187]) átpártolt Caesar oldalára. Az edomita számos csatában harcolt Caesar oldalán, amiért cserébe római polgárjoggal és adómentességgel ruházták fel, sőt az ő kérésére Caesar még Hyrkanost is megerősítette főpapi méltóságában.

A sors fintora, hogy ezután Antipatrost nevezte ki egész ludaea kormányzójának (πάσης επίτροπος Ίουδαίας, BJ I. 10.3. [199]), és ezt az okiratot a Capitoliumon bronztáblába vésték. Antipatros két fiát: Phasaélt és Heródest vette maga mellé. Az előbbire Jeruzsálemet és környékét, az utóbbira Galileát bízta. Heródes olyan kitűnően teljesítette kötelességét, hogy Sextus Caesar (Syria helytartója) és Koilé-Syria és Samaria egy máskülönben nem ismert közigazgatási posztjára is kinevezte (στρατηγός, BJ I. 10.8. [213]; AJ XVI. 9.5. [180]).

 

..................

 

 

Heródes uralkodása.

Heródes a későbbiekben is nagy bölcsességről és józanságról tett tanúbizonyságot a hadvezetés és uralkodás terén, amivel kezdetben a nép jó részének szimpátiáját is sikerült megnyernie. Mariamné révén pedig még a királyi családba is beházasodott.
Iosephus leírásából azonban úgy tűnik, hogy a zsidó arisztokrácia nem tudott megbékülni az edomita országlásával: Philippi után megjelent egy küldöttség Antonius előtt, amely azzal vádolta Phasaélt és Heródest, hogy „minden hatalmat a kezükbe kaparintottak, és Hyrkanos már csak névleges király" (BJ I. 12.4. [242]). Ugyanezt a vádat később is megismételték, ám ezúttal Hyrkanos is jelen volt, aki elhárította magától az uralkodói tisztet. Antonius legnagyobb örömére kinevezhette Phasaélt és Heródest ludaea tetrarkháinak „és rájuk bízta egész ludaea kormányzását" (BJ I. 12.6. [245]).

A zsidók azonban nem tudták elfogadni Róma kegyencét: inkább behívták a parthusokat, akik el is fogták Heródes testvérét, Phasaélt, és a főpap Hyrkanost, sőt Antigonos személyében egy királyt is ültettek Jeruzsálembe, miután jó alaposan kifosztották a várost. Heródes számára nem maradt más lehetőség, mint télvíz idején Rómába menekülni, ahol az ekkor még egy táborban lévő Octavianus és Antonius közösen léptek fel a senatusban annak érdekében, hogy Heródest királyi címmel felruházva helyezzék vissza országába (BJ I. 14.4. [285]).

ARNALDO MOMIGLIANO megszívlelendő észrevétele szerint a rómaiak félig-meddig kényszerítve voltak a királyi cím megadására: Heródes ugyanis edomita származása miatt nem lehetett főpap, márpedig ez volt az egyetlen ezzel egyenrangú méltóság. Királyságát végül részben idegen segédcsapatokkal, részben a Sosius vezényletével segítségére küldött római legiókkal szerezte meg Kr. e. 37 júliusára.
Jeruzsálem lerombolását és a Templom újbóli megszentségtelenítését Heródesnek ezúttal magánvagyona feláldozása révén sikerült elhárítania, sőt Sosius még egy arany koszorút is felajánlott fogadalmi ajándékul a Templomnak (BJ I. 18.3. [354-355]). Mindebből Róma népe csak annyit vett észre, hogy újabb hadvezérük diadalmaskodott a zsidók felett.

A rómaiaknak régtől fogva szokásuk volt, hogy a barbár népeket saját maguk közül választott királyok révén szelídítik meg és tagolják bele a Római Birodalom nemzetközösségébe. Különösen igaz volt ez Keleten, ahol egyfajta a kölcsönös előnyök látszatát keltő „szövetségi politikával" akarták lekötelezni a fines imperii-vel szomszédos népeket, és azok királyait. Pompeiushoz hasonlóan Augustus is ilyen „kliens"-királyok (a kifejezés nem ókori eredetű) ütközőzónájával akarta óvni a Birodalom értékesebb belső területeit.
E szövetséges királyságok működtetése nem került pénzbe, nem igényelt drága közigazgatási apparátust, és állandó hadsereget sem kellett állomásoztatni területükön ugyanakkor az adók innen is befolytak, a népek viszonylag békességben éltek, és szükség esetén Róma innen is megkapta a katonai utánpótlást a segédcsapatokba (auxilia, numeri, nationes) sorozott lakosság révén.

A Róma által „barátnak és szövetségesnek" (amicus et socius) elismert barbár királyok egy-lét emberöltő alatt képesek voltak saját népüket oly mértékig a Római Birodalomba integrálni, hogy uralmukat nyugodtan felválthatták a senatus vagy a princeps által kinevezett római tisztségviselők.
A kitűnő római történetíró, Sallustius egyik beszédében, amit a numida herceg, Adherbal szájába adott (a beszéd dramatikus időpontja Kr. e. 115, a megírásé Kr. e. 40) világosan kifejtette a senatus előtt, mit is gondol saját „királysága" felől:

pater meus moriens mihi praecepit, uti regni Numidiae tantummodo procurationem existimarem meam, ceterum ius et imperium eius penes vos esse; simul eniterer domi militiaeque quam maximo usui esse populo Romano; vos mihi cognatorum, vos affinium loco ducerem: si ea fecissem, in vestra amicitia exercitum divitias munimenta regni me habiturum.

„Apám, Micipsa, halálos ágyán meghagyta nekem, hogy a numidiai királyságban csupán helytartónak (procurator) tartsam magam, mert a jogos hatalom fölötte titeket illet, s a római népnek háborúban-békében igyekezzem hasznára lenni, amint csak lehet; benneteket rokonaimnak, véreimnek tekintselek; s ha így cselekszem, barátságotok lesz hadseregem, gazdagságom, királyságom oltalma." (Sall. lug. 14.1. Kurcz Ágnes ford.)

Tacitus szokott keserű iróniájával ebben a tömör mondatban összegzi a klienskirályságok lényegét: „A római nép régi és már korán bevett szokása, hogy a királyokat is a szolgaság eszközeiként használja".
A Pompeius által bevezetett és Augustustól továbbfejlesztett klienskirályság-rendszer egyvalamiben tért el a köztársaságkori római szövetségi politikától: a királyok és az őket gyakorlatban trónra ültető tábornokok, helytartók, vagy maga a princeps között patronus-cliens viszony állt fenn. Actiumot követően Octavianus-Augustus hat nagyobb királyt hagyott meg trónján Keleten, akik már Antonius alatt is uralkodtak, sőt közülük öt aktívan támogatta is a vesztes felet (Bowersock 1965).

A jelentősebb királyok közül mégis csak kettőt tett le Augustus, akik közül az egyiket már maga Antonius is alkalmatlannak találta az uralkodásra. Augustus politikája erős szálakkal igyekezett magához fűzni a klienskirályságokat:
„A szövetséges királyokat még egymást között is összefűzte kölcsönös rokoni kötelékkel, készséges szerzője és támogatója lévén mindenféle rokonságnak és barátságnak. Mindegyikről úgy gondoskodott, mint a birodalom tagjáról és részeséről" írja róluk Suetonius.

A kiváló személyes adottságokban a harci erények mellett diplomáciai képességekben is, ami ritkaság bővelkedő Heródes, aki edomita származása ellenére beházasodott a Hasmóneus-házba, dinasztikus rokonai kapcsolatai egészen a Bosporosi Királyságig (Krím-félsziget) nyúltak és behálózták a Közel-Keletet; s egyaránt otthonosan mozgott a zsidó és a görög-római civilizációban (Sullivan 1977).
A zsidó állam hellenizálási programjának sikerre vitelét éppúgy remélhették tőle a rómaiak, mint ahogyan a zsidók bízhattak abban, hogy egyedülálló vallásuknak megbecsülést szerez a pogány népek körében. Tehette ezt azért is, mert széles körben terjedt róla az az alaptalan hír, miszerint a Hyrkanos családjába történő beházasodás révén őt is megillette a főpapi tisztség. Heródes udvari történetírója, a damaszkuszi Nikolaosz pedig azt hintegette a diaszpórában, hogy Heródes családja a babilóni fogság után jött Izraelbe a zsidókkal együtt (Momigliano 1934/1992: 331. n. 15).

A farizeusok nemcsak Heródes uralmával voltak elégedetlenek, hanem az ő napjaiban várták a Messiás eljövetelét nyilvánvalóan Dániel évheteinek beteljesedése alapján. Már JULIUS WELLHAUSEN is felhívta a figyelmet arra a jelenetre, amelyet Flavius Iosephus hagyományozott át. Ebből megtudjuk, hogy a farizeusok, akik azzal dicsekedtek, hogy Isten jóstehetséggel áldotta meg őket, megjövendölték Heródes bukását, s hogy a királyi címet annak testvére Pheróras, valamint az eunuch Bagóas örökli majd (Wellhausen 1874/2001: 25-26):

ήρτο δέ ό Βαγώας ύπ αύτων ώς πατήρ τε και εύεργέτης όνομασθησόμενος τοΰ έπικατασταθησομένου προρρήσει βασιλέως: κατά χεΐρα γάρ έκείνω τά πάντ είναι, παρέξοντος αύτω γάμου τε ίσχύν και παιδώσεως τέκνων γνησίων.

„Ezek az utóbbiak [a farizeusok] csavarták el Bagóasz fejét is, mert azzal kecsegtették, hogy aki jövendölésük értelmében majd király lesz, őt atyjának és jótevőjének fogja nevezni; ez a király mindent hatalma alá hajt, és Bagóasz ismét visszanyeri férfierejét, megházasodik és gyermekei lehetnek." (AJ XVII. 2.4. [45])

Nyilvánvaló, hogy a farizeusok csakis a Messiás-királyra gondolhattak. Hiszen őróla mondja a próféta: „Ne mondja a herélt sem: íme, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: akik megőrzik szombataimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetsége mhez: adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban [élő név]; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész" (Jes 56:3-5). Ez a király „atya és jótevő" lesz, aki bár a Seleukida királyok és a római princeps által egyaránt használt címeket birtokol természetfeletti gyógyító erővel (is) rendelkezik majd. A farizeusok tehát semmiképpen nem gondolták, hogy ez a személy maga Heródes lenne.

Ellenkező előjelű hagyományt őrzött meg Flavius Iosephus Bellum Iudalcum-ának ószláv változata, amelyben a háborúhoz vezető „kétértelmű jövendölés" vagyis a zsidóknak megígért világuralom egyik lehetséges beteljesítőjének Heródest tartották: „Néhányan azt gondolták, ez Heródes, mások a keresztre feszített csodatévőt, megint mások Vespasianust értették rajta". Számos korai keresztény szerző szerint a Mt 22:16-ban említett „Heródes pártiak" (Ηρωδιανοί) nem mások, mint akik Heródest tartották a „Felkent"-nek.
Flavius Iosephus beszámol egy Menáchem nevű esszénusról, aki megprófétálta Heródes hatalomra jutását, sőt uralmának várható hosszát is, amiért Heródes nagy becsben tartotta az esszénusokat; és megfordítva: egyesek szerint a közösség messiási vonásokkal ruházta fel a királyt (Ilan 1998).
Ez utóbbi bizonyára elnyerte Heródes tetszését. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért a Róma urai által a zsidókra erőszakolt, a mózesi törvények tekintetében illegitim uralkodó paranoiás rettegésben töltötte éveit. Erre utal a jól ismert evangéliumi történet, amely a názáreti Jézus betlehemi születésével kapcsolatos.

A mezopotámiai magoszokat Heródes titokban hívatta magához, „s alaposan kikérdezte őket a csillag megjelenésének időpontjáról, majd elküldte őket Betlehembe: Ha odaértek, gondosan kérdezősködjetek a gyermek felől, és mihelyst megtaláltátok, tudassátok velem, hogy elmehessek, és leborulhassak előtte" (Mt 2:7-8). A csillagjósok azonban más úton tértek haza.

Τότε Ηρώδης ίδών ότι ένεπαίχθη ύπό των μάγων έθυμώθη λίαν, και άποστείλας άνεΐλεν πάντας τούς παϊδας τούς έν Βηθλεέμ και έν πασι τοΐς όρίοις αύτης άπό διετούς και κατωτέρω, κατά τόν χρόνον ον ήκρίβωσεν παρά των μάγων.

„Heródes pedig, amikor rájött, hogy a tudósok túljártak az eszén, nagyon feldühödött, és kiküldött embereivel megölette az összes fiúgyermeket, akik Betlehemben és szerte a környéken voltak, a kétévesnél kisebbeket, annak az időpontnak megfelelően, amely után érdeklódött a tudósoknál." (Mt 2:16)

Titkos ügynökei, külföldi zsoldosai, katonai kolóniái és jól kiépített végvárai az egész országot behálózták. Valószínűleg ingatag helyzetének biztosítása lehetett az oka annak is, hogy Augustus visszaadta neki a Pompeius által elcsatolt városokat és országrészeket. (Trachonitis, Batanea, Auranitis, Ulatha és Perea lakossága túlnyomórészt szír volt vagy különféle nabateus-arab törzsekhez tartozott.) Heródes az állam és társadalom minden szegmensét igyekezett hellenizálni, amivel a júdeai teokrácia nyomait is el akarta tüntetni (Momigliano 1934/1992: 335).
Az országban több hellenisztikus alkotmánnyal rendelkező poliszt alapított: 27-ben Samaria helyén létrehozta Sebastét; 22-ben a Stratón tornya nevű településből felépítette a tengerparti Caesareát; Anthédón helyén Agrippiast emelte; és két másik várost is alapított ludaeában: Antipatrist és Phasélist. Ezekbe a városokba javarészt nem zsidó lakosokat telepített le.

A hellenisztikus udvarok mintájára Heródes is „a király rokonokkal és barátaival" vette körül magát; a Szanhedrin jogkörét kizárólag vallási ügyekre korlátozta, funkcióját a Királyi Tanács vette át; sok magas állami posztra nem vallásos zsidókat, hanem hellén nevelést kapott nem-zsidókat nevezett ki; görög értelmiségiekkel vette körül magát, akik között ott volt a már emlí-tett damaszkuszi Nikolaos történész, de hallunk a szónok Irenaeusról, valamint Andromachosról és Gemellosról, akik valószínűleg rétorok lehettek, mert a király fiainak nevelését bízták rájuk.
A zsidók között nem kis botrányt kavart, hogy a Hasmóneus Mariamnétól született két fiát, Alexandrost és Aristobulost Kr. e. 23-ban Rómába küldte, ahol egy pogány bölcselő, Asinius Pollio házában kaptak szállást és nevelést. Tizenöt évvel később három másik feleségtől származó fiát (Arkhelaost, Antipast és Philippost) szintén Rómába küldi nevelni, ám a fiúk ekkor már valószínűleg helyi zsidóknál laktak.
Heródes állítólag többször is megvallotta életében, hogy „jobban szereti a görögöket, mint a zsidókat" (Έλλησι πλέον η Ίουδαίοις οίκείως εχειν όμολογούμενος, AJ XIX. 7.3. [329]). Ennek nyilvánvaló bizonyítékát adta azzal, hogy Görögország és a görög Kelet számos városában nagyszerű építményeket emelt.

Flavius Iosephustól tudjuk, hogy Heródes „egész sor külföldi várossal is éreztette fejedelmi bőkezűségét" (BJ I. 21.11. [425]). „Vajon nincs-e folytatja Flavius Iosephus Athén és Lakedaimón [Spárta], Nikopolis [Actium] és a mysiai Pergamon városa Heródes fogadalmi ajándékaival?" A felsorolást ki kell egészítenünk Spárta, Athén, Délos, Rhodos, Kós, Chios, Pergamon, Laodikeia, Tripolis, Byblos, Bérytos, Tyros, Sidón, Ptolemais, Askelón, Damascus és Antiochia nevével ezek a települések mind hálásak lehettek Heródes jótéteményeiért (Roller 1998; Jacobson 2002; Richardson 2004a: 253-269).
Nyilvánvaló, hogy a hippodromokat, stadionokat, színházakat, gymnaseionokat és tornacsarnokokat, valamint a pogány szentélyeket Heródes nem a diaszpórában élő zsidóság számára építtette. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ezek az építkezések és más beneficiumok a görög városokban élő diaszpóra közösségek javát is szolgálták. Egyes értelmezések szerint az építkezésekkel Heródes a görög városokból a jeruzsálemi Templomba évente kiáramló pénzeket akarta ellensúlyozni.

A görögöket mindenesetre hálára kötelezte vele, amit ők a maguk módján juttattak kifejezésre: szobrokat emeltek jótevőjüknek. Iosephus szerint Heródes nem törődött a Törvény második parancsolatával, és mindenütt szívesen fogadta a neki dedikált szobrokat, sőt egyenesen szorgalmazta azok felállítását.
Az athéniak egyenesen az Akropoliszon emeltek neki szobrot, amelyre a következő feliratot vésték: „A nép Héródész királynak, a rómaiak barátjának [állította] jótéteményéért és irántuk tanúsított jóakaratáért".203 Heródes Róma-barátságát mint az a fenti felirat Φιλορωμαίος jelzője is mutatja sehol sem rejtette véka alá. Nemcsak az építkezésekben mutatta meg a császár iránti hűségét, hanem abban is, hogy a népet feleskette Augustus és a saját nevére.

Egy ilyen hűségeskü szövegét ismerjük a paphlagoniai Nepolisból, amit Kr. e. 3-ban olvasztottak be Galatia provinciába. Ez alkalommal a helyi lakosságnak a következő szöveget kellett eskü alatt megvallania:

ομνύω Δία Γην Ήλιον θεούς πάντα[ς και πά]|σας και αύτόν τόν Σεβασ[τ]όν εύνοή[σειν Καί] | |σαρι Σεβαστώι και τοϊς τ[έκ]νοις έγγό[νοις τε] | αύτού πάν[τ]α τ[ό]ν τού [βίου] χρόνον κ[αι λό]|γωι [κ]αι εργωι και γνώμη[ι, φί]λους ήγού[μενος] (...) έάν δέ τι ύπεναντίον τούτωι τ[ώι ορκωι] | ποήσω η μή στοιχούντως καθώ[ς ωμο]|σα, έπαρώμαι αύτός τε κατ έμού και σ[ώμα]|τος τού έμαυτού και ψυχης και βίου κα[ι τέ] 11 κνων και παντός τού έμαυτού γέν[ους] | και συνφέροντος έξώλειαν και παν[ώλει] | αν μέχρι πάσης διαδοχής της έ[μης και] | τών έξ έμού πάντων, και μήτε σ[ώματα τά] | τών έμών η έξ έμού μήτε γη μ[ήτε θάλασ] | |σα δέξαιτο μηδέ καρπούς ένέγ[κοι αύτοϊς].

„Esküszöm Zeuszra, Gére, Hélioszra, valamint minden istenre és istennőre, sőt magára Augustusra, hogy szavaimmal, tetteimmel és gondolataimmal egész életemben engedelmeskedni fogok Caesar Augustusnak, fiainak és utódainak (...) ha pedig valami olyat tennék, ami ezen esküvel ellentétes, vagy nem tartanám magam az esküben foglaltakhoz, akkor én magam kívánom, hogy átkozott legyek, vesszen minden, ami hasznomra válik, testem és lelkem mindenestül pusztuljon el, gyermekeimnek és nemzetségemnek írmagja se maradjon, egész nemzedékem és minden utánam következő nemzedék semmisüljön meg, rokonaim és leszármazottaim testét pedig sem föld, sem tenger be ne fogadja, és gyümölcsöt se teremjen neki."
(Patay-Horváth András ford.)

Még ha fel is tesszük azt, hogy az esküszövegben invokált pogány istenségek nevét az Örökkévaló valamely zsidók számára is elfogadható megszólításával (pl. a „Legmagasabb Isten"-nel) cserélték fel, vagy ha fel is tesszük, hogy az esküt nem pogány kultuszhelyeken (pl. a caesareai Sebasteionban), vagy pogány istenségeknek állított oltároknál kellett elmondaniuk, akkor is nehezen képzelhető el, hogy egy hithű zsidó, aki számára Isten legfőbb parancsa volt a Semá: „Halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk Egy Úr!" (5Móz 6:4; vö. Mk 12:29), ilyen megvallást tegyen, és ilyen súlyos átkot vegyen magára, családjára és nemzetére egy pogány uralkodó kedvéért.
Heródes esketése alól csak az esszénusok voltak felmentve (AJ XV. 10.4. [368]); de azt a hatezer farizeust, aki szintén ellene szegült az eskü letételének, pénzbüntetéssel sújtotta, és néhány vezetőjüket kivégeztette (AJ XVII. 2.4. [42]). A császárkultusz minden intézményét bevezették a görög városokban; a Templomban mindennapi áldozatot mutattak be a császárért; Jeruzsálemben négyévente versenyjátékokat rendeztek Augustus tiszteletére.

Van azonban az éremnek másik oldala is. Heródes nagyon is tisztában volt vele, hogy a zsidó lakta vidékeken és főként Jeruzsálemben a vallási törvények nyílt semmibe vétele azonnal háborút robbantana ki. Ezért kénytelen-kelletlen engedményeket is kellett tennie a zsidóknak, és bizonyos mértékig tett is. Így például elvárta, hogy a nabateus Syllaios előbb térjen be a zsidó vallásba, mielőtt megkéri húgának, Saloménak kezét. Heródes akkor is nyomban közbelépett, ha bárhol a diaszpórában sérelem érte a zsidók kiváltságait. Népszerű is volt körükben, olyannyira, hogy az még a pogányoknak is feltűnt:

at cum
Herodis venere dies unctaque fenestra
dispositae pinguem nebulam vomuere
lucernae portantes violas rubrumque
amplexa catinum cauda natat thynni,
tumet alba fidelia vino, labra moves
tacitus recutitaque sabbata palles.

„Ám ha
Herodes napján csupaszenny ablakban a
lámpák sorban rakva kövér és sűrű
füstöt okádnak, körben meg violák s a
vörös tálban karikára görbül a
tonhalfark s a cserépkupa borhabos,
ajkad néma imát tördel, s a zsidók
szombatja remegtet."

(Pers. Sat. V. 179-184. Muraközy Gyula ford.)

Nem tudni pontosan, mit értett Persius, a római szatíraíró „Heródes napján", de valószínűtlen, hogy ne a zsidó királyra és/vagy utódaira utalt volna. (Hogy a rómaiak Heródest valóban zsidónak látták ilyen távolságból oly elenyésző a különbség egy zsidó és egy edomita között! -, bizonyítják azok a Masada erődjében talált amphora-töredékek, amelyeken a „Heródes zsidó királynak" (regi Herodi ludaico), nem pedig a „Heródesnek, a zsidók királyának" (Herodi regi ludaeorum) megjelölés szerepelt. E hányaveti címzés mögött nyilván a dél-itáliai „palackozóüzem" menedzserének tudatlansága, vagy éppen tudatos gúnya rejlett. ) Egy Rómában talált felirat a „Heródiánusok zsinagógáját" említi azonban ennek olvasata vitatott (CIJ 173; León 1960: 159-162).

A király legnagyobb egyben a legtöbb kérdést felvető vállalkozásának mégis a jeruzsálemi Templom újjáépítése bizonyult (Jacobson 1980; Richardson 2004b). Ehhez az ötletet az adta, hogy a zorobábeli Második Templom jóval kisebb volt a babilóniaiak által elpusztított Első Szentélynél. (Iosephus közlését az Aggeus prófétánál olvasható kijelentés is megerősíti. Az első alijával hazatérő legidősebb zsidók szemében, akik még látták a salamoni Templom dicsőségét, olyan volt az új épület, „mintha semmi volna", Agg 2:3.) Heródes uralkodásának 18. évében (Kr. e. 20/19) kezdte el az építkezést:

(391) Άνελών δέ τούς άρχαίους θεμελίους και καταβαλόμενος έτέρους έπ αύτών ναόν ηγειρεν μήκει μέν έκατόν όντα πηχών, τό δ ύψος είκοσι περιττοΐς, οϋς τω χρόνω συνιζησάντων των θεμελίων ύπέβη. καί τοΰτο μέν κατά τούς Νέρωνος καιρούς έπεγείρειν έγνώκειμεν. (392) φκοδομήθη δέ ό ναός έκ λίθων λευκών τε καί κραταιών τό μέγεθος έκάστων περί πέντε καί είκοσι πήχεις έπί μήκος, οκτώ δέ ύψος, εύρος δέ περί δώδεκα. (393) και παντός αύτού καθότι και της βασιλείου στοάς τό μέν ένθεν και ένθεν ταπεινότατον, ύψηλότατον δέ τό μεσαίτατον, ώς περίοπτον έκ πολλών σταδίων είναι τοΐς τήν χώραν νεμομένοις, μάλλον δ εϊ τινες κατ έναντίον οίκούντες η προσιόντες τύχοιεν. (394) θύρας δέ έπί της εισόδου σύν τοΐς ύπερθυρίοις ϊσον έχούσας τω ναω ποικίλοις έμπετάσμασιν κεκόσμητο, τά μέν άνθη άλουργέσιν, κίονας δέ ένυφασμένους. (395) καθύπερθε δ αύτών ύπό τοΐς τριχώμασιν άμπελος διετέτατο χρυση τούς βότρυας άπαιωρουμένους έχουσα, θαύμα καί τού μεγέθους καί της τέχνης τοΐς ίδούσιν, οίον έν πολυτελεία της ύλης τό κατασκευασθέν ήν. (396) περιελάμβανεν δέ καί στοαΐς μεγίσταις τόν ναόν άπαντα πρός τήν άναλογίαν έπιτηδεύων καί τάς δαπάνας τών πρίν ύπερβαλλόμενος, ώς ούκ άλλος τις δοκεΐ έπικεκοσμηκέναι τόν ναόν.

„...mindenekelőtt a régi alapok helyett újakat ásatott, és erre építette magát a templomot, amely száz könyök hosszú és százhúsz könyök magas volt; magassága idővel húsz könyökkel csökkent, mivel az alap ennyit süllyedt; azonban Nero korában elhatároztuk, hogy ennyivel megint kiegészítjük a magasságát. A templomot huszonöt könyök hosszú, nyolc könyök magas és tizenkét könyök széles hatalmas fehérmárvány tömbökből építették. A templom, mint a királyi oszlopcsarnok is, kétoldalt alacsonyabb volt, középütt valamivel magasabb, úgyhogy már sok stadionnyi messzeségből láthatták, akik a mezón dolgoztak, valamint a templommal szemben fekvő falvak lakói, de legjobban azok, akik a templom irányában haladtak. A bejárati ajtókat és a szemöldökfákat, amelyek a szentély mennyezetéig értek, tarka függönyökkel díszítette, amelybe bíborszínű virágokat és oszlopokat hímeztek. Az ajtók fölött, a falpárkány alatt, arany szőlőtőke ágazott szét és fürtök csüngtek róla, és egyáltalán oly rengeteg drága anyagot használtak fel, hogy a hatalmas és művészi építmény mindenkit bámulatba ejtett. Az egész templomot óriási oszlopcsarnokok övezték, amelyek arányosak voltak magával a templomépülettel, viszont sokkal pompásabbak, mint a régiek; nyilván senki más sem díszíthette volna fel ily pompásan a templomot." (AJ XV. 11.2. [391-396]).

Márk evangéliumának elbeszélése szerint még Jézus egyik tanítványát is megigézte a (félkész) heródesi Templom látványa: „Amikor kilépett a Templomból ti. Jézus egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda nagy épületek!" (διδάσκαλε, ϊδε ποταποί λίθοι καί ποταπαί οίκοδομαί. καί ό Ιησούς είπεν αύτω• βλέπεις ταύτας τάς μεγάλας οικοδομάς; ού μή άφεθη λίθος έπί λίθον. ος ού μή καταλυθη, Mk 13:1-2 )

Mikor a Názáreti nevezetes kijelentését tette arról, hogy három nap alatt lerombolja és ugyanannyi idő alatt felépíti templomát, a farizeusok így értetlenkedtek: „negyvenhat esztendeig épült az a Templom és te három nap alatt megépíted azt?" (Jn 2:20) vagyis a párbeszéd Kr. u. 26/27-ben hangozhatott el.
Iosephus és a Talmud egybehangzó állítása szerint a Heródes által építtetett Második Templom szépségével egyetlen épület sem vetekedhetett. A jeruzsálemi Templom grandezzája a diaszpórában is közmondásos volt: „Aki nem látta Heródes templomát, még soha semmilyen szépet nem látott." Az építkezés a zsidó háború kitörésének előestéjéig, Albinus helytartóságáig folyt (Kr. u. 62-64).

Jeruzsálem északi negyedében 1986-ban került eló egy csontládika, amelybe a rákarcolt arámi szöveg szerint „Szimón a Szentély építóje" csontjait tették (Tzaferis 1970). A ládika szegényes kidolgozása arra mutat, hogy bizonyára nem a főépítész, hanem egy egyszerű kőműves lehetett az elhunyt, aki még halála után is büszkén emlékeztetett élete főművére (Grüll 2009: #37.3).

...............

 

 

Az ország felosztása

Heródes Kr. e. 4-ben bekövetkezett halála régtől fogva elfojtott indulatokat hozott felszínre. Iosephus burkoltan ugyan, de arra utal, hogy szinte az egész Iudaea és Jeruzsálem elérkezettnek látta az időt, hogy „ezután a maguk, nem pedig a felsőbbség akarata szerint cselekedjenek" (AJ XVII. 9.2. [209]).
A „felsőbbség" itt éppen annyira jelenti a Heródeseket, mint Rómát. A vallásos zsidók gyűlölték a félig edomita Heródest, nemkülönben annak kiszemelt utódját, a szamaritán Malthakétől született Archelaost, és „legfőbb kívánságuk volt, hogy szabadon élhessenek, mégpedig közvetlenül a római kormányzó fennhatósága alatt" (AJ XVII. 9.4. [223]) Varus legatus Syriae engedélyével követséget küldtek Rómába, ahol előterjesztették azt a kérésüket, hogy „szabadon akarnak élni, saját törvényeik szerint". Az αύτονομία ebben az esetben a monarchia eltörlését és a theokrácia helyreállítását jelentette, természetesen Róma védőszárnyai alatt.

Heródes országát végrendeletileg három fia között osztotta fel: Archelaost királynak, Antipast és Philippost negyedes fejedelemnek (τετράρχης) akarta megtenni (BJ I. 33.7. [664]; AJ XVII. 8.1. [188190]). Hadseregét a legidősebb, Archelaos örökölte tőle, aki nem is habozott, hogy csakhamar bevesse őket: a forrongó Jeruzsálemben, a Templom területén mintegy háromezer embert mészároltatott le Pészach idején.
A csapást tovább tetézte, hogy a Heródes által végrendeletileg Augustusnak adományozott kincsek átvételére megérkezett Sabinus procurator, aki birtokba vette a királyi palotát Jeruzsálemben, és az örökség átvételén túl más kincsek megszerzésére is mohón vágyott. Visszaélései felbőszítették az elkeseredett zsidókat, akik ostrom alá fogták Augustus követét és a Jeruzsálemben hagyott római helyőrséget. A szorongatott helyzetben P. Quinctilius Varus szíriai helytartó két legióval és számos segédcsapattal sietett Sabinus segítségére. A túlerő ismét diadalmaskodott, és a rómaiak...

και οί Ρωμαίοι διά τού πυρός ή παρείκοι ώσθέντες έκράτουν τού θησαυρού, καθ ον ιερά ήν χρήματα. και διεκλάπη μέν πολλά ύπό των στρατιωτών, Σαβίνος δέ περιεποίησεν εις τό φανερόν τετρακόσια τάλαντα.

„A rómaiak benyomultak a Szentélybe, elzsákmányolták a templomkincset; ennek jó részét megkaparintották a katonák, maga Sabinus pedig mindenki szeme láttára négyszáz talentumot rabolt el belőle." (AJ XVII. 10.2. [264], vö. BJ II. [50]).

Antiochosz Epiphanés után immár negyedik alkalommal került sor a jeruzsálemi Szentély megszentségtelenítésére és kifosztására! A rómaiak egy része úgy tűnik makacsul nem akart tudomást venni arról, hogy a zsidók számára a Templom nem pusztán egy ceremoniális épület, hanem egész vallásuk egyik sarokköve, ez a vallás pedig a nép fennmaradásának biztosítéka. Nem csoda, ha az országban egyre-másra törtek ki zavargások, és léptek fel trónkövetelők: egy Júdás nevű galileai Szepphórisz környékén garázdálkodott; Heródes egykori szolgája, egy bizonyos Simeon, aki magát megkoronázva egy „pereai rablóhorda" élére állt; de még a birkapásztor Athrongész is királyi koronát tett a fejére, és úgy indult seregével a rómaiak és a velük kollaborálók ellen.
Simeon híre még Tacitus füleibe is eljutott: „Herodes halála után, nem várva Caesar intézkedésére, egy bizonyos Simo sajátította ki a királyi címet" (Post mortem Herodis, nihil expectato Caesare, Simo quidam regium nomen invaserat, Hist. V. 9.4).

Flavius Iosephus rövid tudósításaiból amelyben a lázadók törvénytelenségeire tette a hangsúlyt nem derül ki, mennyiben volt messianisztikus indíttatása ezeknek a rövid életű felkeléseknek. Feltűnő azonban, hogy mindegyik trónkövetelőt rendkívüli testi erő jellemezte, ami azért lényeges, mert az Ószövetségben a „szent háborúk" vezetői mind fizikailag is rendkívül erős személyek voltak (gibborim).
Az önjelölt messiásoknak emellett megfelelő származással is rendelkezniük kellett, hiszen az ószövetségi próféciák alapján a Messiáskirályt Dávid házából várták. A fentebb felsorolt lázadóknak nem ismerjük ugyan a származását, de érdekes, hogy Athrongész foglalkozása ugyanaz volt, amit Dávid fiatalon űzött, és neve is amely az ethrogból (citron) eredeztethető messianisztikus vonásokkal ruházhatta fel alakját.
Augustus egyelőre nem hagyta jóvá Heródes végrendeletének azon részét, amelyben Archelaost tette meg legfőbb utódjául, királyi címmel felruházva. A jeruzsálemi zsidók küldöttsége, továbbá Antipas aki mohón vágyott a legfőbb hatalom megszerzésére elérte, hogy a princeps „kinevezte Archelaost, nem királynak ugyan, hanem „népvezérnek" (εθνάρχης), Heródes országának fele területére, és megígérte neki a királyi címet is, ha derekas viselkedésével méltó lesz rá" (AJ XVII. 11.4. [319]). Uralma alá tartozott Iudaea, Samaria és Idumea, a városok közül Caesarea, Sebasté, Joppé és Jeruzsálem (Gaza, Gadara és Hippos városokat elvette tőle és Syriához csatolta).

A három Heródes-fiú közül neki volt a legnagyobb bevétele: évi 600 talentum, ami az Antipas és Philippos területéről összesen befolyt adóknak éppen kétszeresét tette ki. Archelaos sohasem adta jelét az Augustus által megkövetelt „derekas viselkedésnek": Iosephus egyszerűen csak „brutális zsarnokként" jellemezte (AJ XVII. 6.6. [180-181]).
Az is sokat mondó, hogy a „szent család" Egyiptomból történő visszatérésekor József „mikor meghallotta, hogy Archelaos uralkodik Júdeában apja, Heródes helyén, félt odamenni; így, miután útmutatást kapott álomban, Galilea tartományába vonult vissza" (Mt 2:21-22). Archelaost az építkezések sem érdekelték, Jerikóban egy palotát emeltetett, pálmaültetvényeihez vízvezetéket csináltatott, és elnevezett magáról egy falut (Arkhelaisz), amelynek későbbi sorsáról semmit nem tudunk. Tíz év múlva a zsidók és szamaritánok előkelői bevádolták a princepsnél, aki teljes vagyonelkobzás mellett a galliai Viennába száműzte.

Heródes végrendeletének többi részét Augustus jóváhagyta. Ennek értelmében Philippos kapta Batanea, Trachonitis, Auranitis, Gaulanitis, Panias és Ituraea tartományokat, ezeket a főként pogányok lakta, kopár, sziklás területeket, ahonnan mindössze 100 talentum évi jövedelme származott. Testvéreivel ellentétben őt jó uralkodónak tartották, aki nem nyomorította meg alattvalóit (AJ XVIII. 4.6. [106-107]).
Philippos apjának építkező kedvét örökölte: újjáépítette és megnagyobbította Paniasz városát és Philippos Caesareájának nevezte el (Caesarea Philippi). A másik újjáépített város Bétszaida volt, ahol a Jordán a Galileai tengerbe ömlik, ezt Augustus leányáról Iuliasnak nevezte el. Heródes és II. Mariamné lányát, Heródiást vette el, akitől Salomé nevű lánya született. Hűséges szövetségese volt Rómának, amint azt az általa elnevezett városok is mutatják. Pénzein a sajátja mellett Tiberius és Augustus képmásai szerepelnek: ez az első eset, hogy zsidó király emberi arcmást verettet pénzeire! Halála után területét előbb Syriához csatolták, majd Caligula 37-ben átadta I. Agrippának.

Heródes Antipas sokkal nagyobb területet örökölt, mint testvérei: a gyönyörű, gazdag és sűrűn lakott Galielát, valamint a Jordánon túl fekvő Pereát (Hoehner 1972). (A két országrész jellemző módon nem volt egymással határos!) Évi bevétele mégis mindössze 200 talentumot tett ki. Antipas apja minden rossz tulajdonságát örökölte: gonosz volt, gőgös és pompakedvelő.
Jézus egyszerűen „rókának" nevezte (Lk 13:32). Bizonyos mértékig tisztelte a zsidó vallást: felment például a jeruzsálemi ünnepekre (Lk 23:7) és pénzeire nem veretett emberi képmást. Rómába utazva betért testvéréhez, Philipposhoz, ahol szerelemre gyulladt annak felesége, Héródiás iránt. Hazajőve elvált korábbi feleségétől, egy arab hercegnőtől, és elvette Heródiást. Ekkoriban működött a názáreti Jézus Galileában, Keresztelő János pedig Pereában.

Az utóbbi nyilvánosan is sokat kritizálta az uralkodót (Mt 14:3; Mk 6:17; Lk 3:19), ezért Antipas Machairos várába záratta, majd Heródiás kérésére lefejeztette. Antipas égett a vágytól, hogy láthassa Jézust, „a csodatévő galileai rabbit", ám erre csak Jeruzsálemben, közvetlenül a Názáreti kivégeztetése előtt nyílt csak lehetősége (Mt 14:1; Mk 6:14-16; Lk 9:7-9).
Olvassuk, hogy ez alkalommal békült ki Pontius Pilatus praefectusszal, akire feltehetően a galileai zarándokok közt véghezvitt mészárlás miatt orrolt meg (Lk 13:1). Jézus női követői között egyébként ott találjuk Antipas gazdasági miniszterének (επίτροπος, procurator), Khuzának feleségét is (Lk 9:9).

Időközben a nabateus Aretas, akinek lányát Antipas elküldte, nem felejtette el a családján esett sérelmet: legkésőbb Kr. u. 36-ban hadat indított a tetrarcha ellen, akinek csapataira döntő vereséget mért. Antipas erre bepanaszolta Tiberiusnál volt apósát, mire a princeps elrendelte, hogy szíriai helytartója, Vitellius verje vissza Aretasz erőit. A kapott parancsnak csak ímmel-ámmal engedelmeskedő Vitellius éppen Jeruzsálembe ért, amikor meghallotta Tiberius halálhírét (37. március 16.). Csapatait visszavonta, így Antipas sérelme megtorlatlanul maradt.
A tetrarcha bukását az új feleség készítette elő, és ő is tette teljessé: Caligula ugyanis Heródiás testvérét, a Rómában nevelkedett Agrippát nevezte ki Philippos korábbi tartományába, de nem a negyedes fejedelem (tetrarcha), hanem a király címmel felruházva. Ez felkeltette Heródiás irigységét, aki sürgette férjét: ő is írjon a császárnak és kérje a királyi cím megadását.

Agrippa szabadosa, Fortunatus azonban a perzsákkal való szövetkezés és fegyveres felkelés előkészítése címén bevádolta őt a császár előtt. Caligula ezért Antipast feleségével együtt a galliai Lugdunumba (Lyon) száműzte. Agrippa király pedig az ő országát is megkapta hűségének jutalmául.

 

............

 

 

Királyságból provincia

Archelaos területét tehát a iudaeai zsidók kérésének megfelelően közvetlen római fennhatóság alá vonták Kr. u. 6-ban. De milyen is volt ez a közvetlen római hatalomgyakorlás? Eddig nagyjából konszenzus uralkodott abban a kérdésben, hogy Iudaea különálló provincia lett, amelyet Augustustól kezdve egy lovagrendi praefectus, majd Claudiustól egy lovagrendi (vagy akár libertinus) procurator irányított, a két tisztség pedig lényegében csak az elnevezést tekintve különbözött egymástól.
Ebből a feltételezésből hallgatólagosan az következne, hogy Archelaos egykori királyságát Augustus az egyiptomi modell alapján szervezte meg: ennek a tartománynak az élére ugyanis szintén lovagrendi praefectust nevezett ki. Ez azonban nehezen hihető, mivel Egyiptom nemcsak hatalmas területű, hanem óriási gazdasági jelentőséggel bíró tartomány volt, ahol előbb három, majd két legio állomásozott. Iudaea ezzel szemben a legkisebb provincia lett volna a Birodalomban, ahol a hurbán előtt csak ideiglenesen állomásozott római legio.

Ezzel szemben jó okunk van feltételezni, hogy Iudaeát valójában Syria provinciához csatolták, s az ide kinevezett praefectus vagy procurator az Antiokhiában székelő legátusnak volt közvetlenül alárendelve. Flavius Iosephus két helyen is utal erre a Zsidók történetében:

της δ Αρχελάου χώρας ύποτελοΰς προσνεμηθείσης τη Σύρων πέμπεται Κυρίνιος ύπό Καίσαρος άνήρ ύπατικός άποτιμησόμενός τε τά έν Συρία και τόν Αρχελάου άποδωσόμενος οίκον.

„Archelaos tartományát bekebelezték Syriába és a császár Quirinus volt consult küldte oda, hogy elvégezze a syriai vagyonbecslést és értékesítse Archelaos javait." (AJ XVII. 13.5. [355], Révay J. ford.)

Κυρίνιος δέ των εις την βουλήν συναγομένων άνήρ τάς τε αλλας άρχάς έπιτετελεκώς και διά πασών όδεύσας ύπατος γενέσθαι τά τε αλλα άξιώματι μέγας σύν όλίγοις έπι Συρίας παρην, ύπό Καίσαρος δικαιοδότης τοΰ έθνους άπεσταλμένος και τιμητής τών ούσιών γενησόμενος, (2) Κωπώνιός τε αύτω συγκαταπέμπεται τάγματος τών ιππέων, ήγησόμενος Ιουδαίων τη έπι πασιν έξουσία. παρην δέ και Κυρίνιος εις τήν Ιουδαίαν προσθήκην της Συρίας γενομένην άποτιμησόμενός τε αύτών τάς ούσίας και άποδωσόμενος τά Αρχελάου χρήματα.

„Quirinus római szenátor, aki már valamennyi államhivatalt viselte és magas rangja miatt igen befolyásos ember volt, a császár parancsára néhány kísérőjével Syriába ment, részben hogy törvényszéki tárgyalásokat tartson, részben pedig hogy a vagyonbecslést elvégezze. Vele együtt küldték ki a lovagrendi Coponiust, hogy átvegye ludaeában a fóhatalmat. Quirinus nemsokára ludaeába is elment, amelyet most már egyesített Syriával, hogy elvégezze ott a vagyonbecslést és étékesítse Archelaos javait." (AJ XVIII. 1.1. [1-2], Révay J. ford.)

A zsidók tartománya fölé kinevezett praefectus ludaeae tisztségét leginkább azokhoz a civitasok illetve gensek fölött álló praefectusokéhoz hasonlíthatjuk, akikről a nyugati tartományokból (Hispania, Numidia, Sardinia, Tres Alpium, Raetia) maradtak fenn epigráfiai emlékek. Ezek a prefektusok nem önálló provinciákat kormányoztak, hanem olyan tartományrészeket, ahol különleges körülmények tették szükségessé különleges tisztségviselők jelenlétét (Cotton 1999: 77). Ezek a prefektusok valószínűleg csak korlátozott hatáskörrel rendelkeztek a rájuk bízott területen, így érthető Flavius Iosephus megjegyzése, aki külön kiemeli, hogy az első praefectus, Coponius „teljhatalommal" (επί πασιν εξουσία) érkezett Iudaeába.

Iudaea területe olyan kicsi volt, hogy a rómaiak aligha gondolhattak önálló provincia szervezésére vele kapcsolatban (Stern 1974: I. 309). Archelaos ethnarchiájánál még a legkisebb római tartomány, Cyprus is sokkal nagyobb volt a maga 8500 négyzetkilométernyi területével. A legkézenfekvőbb megoldás tehát az lehetett, hogy a kis államot beolvasztották a szomszédos Syriába.
Eddig a Kr. u. 6-ban rendezett censust is a provinciaszervezés bizonyítékának tartották. Nem eléggé bizonyított azonban az az elképzelés, hogy a tartománnyá válás aktusának szükségképpen része lett volna a népszámlálás és vagyonösszeírás (Cotton 1997). A C. Sulpicius Quirinus vezette άπογραφή és a praefectura létrehozása merő véletlenségből is egybeeshetett.

Mikor vált tehát Iudaea de facto önálló római provinciává? Okunk van feltételezni, hogy csak I. Agrippa Kr. u. 44-ben bekövetkezett halálával, mikor az uralkodása alatt álló terület már jóval meghaladta a valaha Archelaos által uralt országrész kiterjedését. Claudius alatt egyébként procuratorhelytartók másutt is megjelentek a birodalomban. Két korai procuratorról is tudjuk, hogy a praefectusokkal ellentétben már korábban is betöltöttek hasonló tisztséget: Ti. Julius Alexander a thébaisi kerület έπιστράτηγος-a volt Egyiptomban, mielőtt Kr. u. 44-48 között Iudaea procuratora lett volna; Lucceius Albinus (procurator ludaeae, Kr. u. 62-64) pedig innen került Mauretania Caesariensis procuratori székébe. Mindez arra utal, hogy ludaea erre az időre önálló provinciává vált.

Tacitus azonban aki nem mindig megbízható forrás közigazgatási kérdésekben ezzel ellentétes állítást fogalmaz meg. Szerinte Kr. u. 49-ben: „Az ituraeusokat és ludaea lakosait királyaik, Sohaemus és Agrippa elhunytával Syria provinciához csatolták" (lturaeique et ludaei defunctis regibus Sohaemo atque Agrippa provinciae Syriae additi, Ann. Xll. 23.2).

 

............

 

 

Kliens királyok

Heródes és három utódja kapcsán fentebb már szóltunk a kliens-királyságok rendszeréről. Kr. u. 6ban ugyan ludaea és Samaria közvetlen római irányítás alá került, de ez nem érintette a többi országrészt, ahol továbbra is tetrarchák uralkodtak. Ebben a helyzetben nem okozott nagy meglepetést, hogy Gaius Caligula, majd Claudius előbb a Kr. u. 34-ben elhunyt Philippos helyére, majd fokozatosan az egész ország területe fölé kinevezte gyermekkori barátját, Heródes unokáját, Marcus Iulius Agrippát.
A császárvárosban nevelkedett, a császárokkal bizalmas viszonyt ápoló Agrippa alkalmasint megbízhatóbb szövetségese volt Rómának az ingatag tartományban, mint egy lovagrendi praefectus. Agrippa Kr. u. 43-ban bekövetkezett váratlan halála után azonban a császári kormányzat többé nem állította helyre a heródesek királyságát: II. Agrippát ugyan Kr. u. 51-ben kinevezik Philippos és Antipas egykori tetrarchiájának vezetőjévé, de Iudaea és Samaria továbbra is procuratorok irányítása alatt maradt.


I. Agrippa

Heródes Agrippa, hivatalos római nevén Marcus Iulius Agrippa az utolsó Antipatrida uralkodó volt, aki a rómaiak felhatalmazásával királyságában egyesítette a zsidó területeket (Kr. u. 37-44). Nagy Heródesnek számos gyermeke született, ebből az egyik Aristobulos névre hallgatott. A király és herceg azonban nem jöttek ki egymással, azért két, Augustus előtt lefolytatott tárgyalás után Kr. e. 7-ben Heródes kivégeztette fiát. Az Aristobulostól és Bereniké nevű feleségétől származó Marcus Vipsanius Agrippa után Agrippának nevezett fiú életét azonban megkímélték.

A Kr. e. 10-ben született gyermeket nem sokkal Nagy Heródes halála előtt, mindössze hat éves korában Rómába küldték, ahol anyja, Bereniké, barátnője lett idősebb Drusus özvegyének, Antoniának, Agrippa pedig együtt nevelkedett Tiberius fiával, az ifjabb Drususszal, és a Iulius-Claudius dinasztia más hercegeivel (Schwartz 1990: 39-44; Hadas-Lebel 2003).
Barátai között tudhatta a később trónra lépő Caligulát és Claudiust is. A császári körökben kötelező luxus nagy anyagi terheket rótt az emigráns zsidó családra, így nem csoda, hogy miután előbb anyja, majd pártfogója Drusus is meghalt (Kr. e. 23), Agrippa adósságai az egekbe szöktek (AJ XVIII. 6.1. [143-146]).
Agrippa Rómában találkozott feleségével, Cyprusszal is, aki távoli rokona volt. Öt gyermeke született tőle: Drusus (aki fiatalon meghalt), Agrippa, Bereniké, Mariamné és Drusilla. Kr. u. 29-ben vagy 30-ban az idumaeai Malatha erődjébe utazott, ahol az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta (AJ XVIII. 6.2. [147-148]).
Felesége, Cyprus azonban levelet írt húgának, Heródiásnak, aki ebben az időben éppen Antipashoz készült feleségül menni (Jensen 2006: 83-86). Heródiás meggyőzte leendő férjét, hogy anyagilag támogassa Agrippát, aki kinevezte őt az általa alapított galileai városban, Tiberiasban, piacfelügyelővé (άγορανόμος). Azonban hamarosan Antipas és Agrippa egy Tyrosban rendezett lakomán összeveszett egymással, így Agrippa valószínűleg Kr. u. 32-ben (Schwartz 1990: 49) eltávozott Tiberiasból és Antiochiába tette át székhelyét. Itt egy damaskusiak és sidóniak közötti vitában nyilvánvalóan megvesztegetés hatására az utóbbiak pártját fogta. Ezt látva Pomponius Flaccus helytartó megvonta tőle barátságát.
Ezután Alexandriába hajózott, de mikor kikötöttek Anthédón városában, Herennius Capito, a császári birtokok intézője (procurator patrimonii Augusti) 300 000 drachmára rúgó adóssága miatt letartóztatta. Ő azonban megszökött az adósok börtönéből, s tovább folytatta útját Alexandriába, ahol felesége nevére újabb 500 000 drachma hitelt vett fel Tiberius Iulius Alexandertől, a filozófus Philón bátyjától. 36 tavaszán tért vissza Itáliába, ahol Capri szigetén felkereste Tiberiust. Jó barátságba került Caligulával, de a hitelezők tovább zaklatták (AJ XVIII. 6.4. [161-167]).
Rájött, hogy anyagi helyzetének javulását csak akkor remélhetné, ha Caligula megszerezné a trónt. Véleményét a császári udvarban nyíltan hangoztatta, s miután a hír Tiberius fülébe is eljutott, Agrippát Kr. u. 36 őszén vasra verve börtönbe zárták, ahonnan csak hat hónap elteltével, Tiberius halálakor, 37. március 16-án szabadult (AJ XVIII. 6.6-7. [179-204]; BJ II. 9.5. [180]).

Agrippa szerencséje Gaius Caligula trónra lépésével vette kezdetét. A vasláncok helyett Caligulától azonos súlyú arany láncokat kapott; a szenátus kinevezte praetornak; de ami még ennél is fontosabb volt: miután Kr. u. 34-ben utód nélkül meghalt Philippos, Gaulanitis, Trachonitis és Auranitis tetrarchája, ennek a területnek élére Caligula Agrippát nevezte ki, mégpedig királyi rangban. Ő volt az első király a zsidók országában Heródes halála óta. Agrippa azonban még legalább másfél évig Rómában maradt. A viszony közte és a római császár között mondhatni kiváló volt, annak ellenére, hogy Caligulát sokan kegyetlen, fanatikus zsidógyűlölőnek tartják. 38 kora nyarán azonban Agrippa elhagyta Rómát, hogy végre ellátogasson saját királyságába.

Alexandria nem jelentett nagy kitérőt a Caesareába menő hajók számára, így érthető, ha először Egyiptom fővárosába ment, ahol már két éve egymás ellen acsarkodott a görög és zsidó lakosság. Valószínűleg ez alkalommal adta oda lányának, Berenikének kezét Tiberius Iulius Alexander fiának, Marcusnak, és egyúttal jelentős összegű kölcsönt is vett fel Alexandertől. Caligula trónra lépése 37 márciusában végletesen kiélezte az alexandriai válságot (Pucci Ben Zeev 1990; Kushnir-Stein 2000; Kerkeslager 2009).
A helyzet kezelésére képtelen Flaccus helytartót felmentették, s utódául Q. Naevius Macro praefectus praetoriót jelölték ki, akinek hivatalba lépésére nem került sor, mivel 38 elején Rómában Tiberius unokájával, Gemellusszal együtt meggyilkolták. Így hát Flaccus de facto még mindig hivatalban volt, de az ügyeket lagymatagon intézte.
Jellemző, hogy mikor a zsidó politeuma üdvözletet küldött Gaius trónra lépése alkalmából, Flaccus megígérte, hogy egy kísérőlevéllel küldi Rómába, amelyben bizonyságot tesz a zsidók Róma melletti hűségéről. Egy évvel később a zsidók döbbenten fedezték fel, hogy eredeti üdvözlőlevelük még mindig az alexandriai helytartói levéltárban fekszik (Flacc. 12. [97-103]).

A feszült helyzetben Agrippa alexandriai látogatása okozta a robbanást. Agrippa eredetileg inkognitóban akart átutazni Alexandrián, de a zsidók valahogyan felfedték kilétét. Szorongatott helyzetükben rábírták a királyt, hogy küldjön egy másolatot saját kísérőlevelével együtt korábbi üdvözletükről, s egyben értesítse a császárt Flaccus helytartó mostani viselkedéséről.
Míg a császár válaszát várták több hétbe is beletelhetett, mire a levél Alexandriába érkezett Agrippa felhasználhatta volna személyes befolyását az alexandriai zsidók érdekében Flaccusnál, de nem tudunk róla, hogy ezt megtette. Ehelyett királyi pompában, testőrségétől körülvéve látványos felvonulásokat rendezett Alexandria utcáin (Flacc. 5. [29-31]), amivel csak tovább növelte a görögök irigységét és gyűlöletét. Flaccus semmit sem tett a görög ellentüntetések megakadályozására.

A gymnaseion ifjai utcára vonultak, és Agrippa-ellenes szövegeket kántáltak; majd jött a következő felvonás: egy helyi idiótát, akit „Káposztának" (Karabas) neveztek, felöltöztettek királyi pompába, körmenetben a gymnaseionhoz vittek, ahol az arámi Marin! Marin! („urunk") kiáltásokkal hajlongtak előtte. Flaccus még ekkor sem lépett közbe, hogy megvédje Agrippa királyt, Gaius Caligula barátját, az inzultusoktól (Flacc. 5-6. [32-40]).
A helytartó teljesen a görögök hálójába került, s a szálakat mostantól néhány hónapig ők mozgatták. Agrippa ekkor hirtelen eltűnt a képből. A bölcsesség bizonyára azt diktálta, hogy szép csendben elhagyja Alexandria kikötőjét. A háborúskodást végül Claudius intézkedései csendesítették le 41-ben.

Agrippa 38 júliusában vagy augusztusában érkezett meg királyságába. Itt először kegyességét akarja jelezni a zsidók irányában, ezért a jeruzsálemi Templomban fogadalmi ajándékként elhelyezte a Caligulától kapott arany láncot (AJ XIX. 6.1. [294]), majd hatalmas költségen mutatott be áldozatokat, a zsidó Törvény minden parancsát a farizeusok utasítása szerint figyelembe véve (AJ XIX. 6.1. [294]). Újra virágkor köszöntött a farizeusokra, ezért Agrippa dicséretével sem Iosephus, sem a Misna nem tud betelni:

(330) πραΰς δ ό τρόπος Άγρίππα και πρός πάντας τό εύεργετικόν ομοιον. τοΐς άλλοεθνέσιν ήν φιλάνθρωπος κάκείνοις ένδεικνύμενος τό φιλόδωρον τοΐς όμοφύλοις άναλόγως χρηστός και συμπαθής μάλλον. (331) ήδεΐα γοΰν αύτω δίαιτα και συνεχής έν τοΐς Ίεροσολύμοις ήν και τά πάτρια καθαρως έτήρει. διά πάσης γοΰν αύτόν ήγεν άγνείας ούδ ημέρα τις παρώδευεν αύτω τά νόμιμα χηρεύουσα θυσίας.

„Agrippa szelíd természetű ember volt, és mindenkihez egyformán bőkezű. Barátságos volt az idegenekhez, akik igazán nem panaszkodhattak bőkezűségére, de arról sem feledkezett meg, hogy alattvalóit még nagyobb juttatásokkal kárpótolja. Ugyancsak szívesen és tartósan lakott Jeruzsálemben, lelkiismeretesen megtartotta ősi vallásának rendeléseit, tiszta erkölcsű ember volt, és egyetlenegy napot sem mulasztott el, hogy ne mutatta volna be a törvényben megszabott áldozatokat". (AJ XIX. 7.3. [330-331])

A Misna szerint az első zsenge áldozatot a kosárban ugyanúgy saját kezűleg vitte fel a Templomba, mint bármelyik hívő izraelita (m.Bik. 3:4). A zsidóság érdekeit külföldön is képviselte: mikor görög fiatalok a föníciai Dóra (Tel Dor) városában erőszakkal egy császárszobrot állítottak fel a zsinagógában, Agrippa levelet írt Petronius legátusnak, aki nemcsak betiltotta a hasonló provokatív cselekményeket, hanem a felbujtókat is megbüntette (AJ XIX. 6.3. [300-311]). Amikor lányát, Drusillát eljegyezte Antiochos Epiphanés kommagénéi királlyal, megígértette vele, hogy körülmetélkedik (AJ XX. 7.1. [139]).

A farizeusok és a király közötti szoros kapcsolat akkor is nyilvánvalóvá vált, amikor 41-ben a Sátorok ünnepén a szokás szerint Agrippa felolvasta a Deuteronomium könyvét minden sabbat év lezárulása előtt ezen az ünnepen a teljes könyvet fel kellett olvasni (5Móz 31:11) és ahhoz a szakaszhoz ért: „A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia" (5Móz 17:15b), Agrippa sírni kezdett, mire a nép felkiáltott: „Ne szomorkodj Agrippa, te a testvérünk vagy, te a testvérünk vagy!" (m.Szóta 7:8; Baumgarten 1982; Goodblatt 1987).

Királyságába érkezve Agrippa legelőször hadműveleteket indított a banditák ellen, akik időközben országának felét elfoglalták (Sartre 2005: 79). Működésének erről a korszakáról kevés információval rendelkezünk. 39-ben nagybátyja, Heródes Antipas megpróbálta „elorozni" Agrippa királyi címét. Caligula beavatkozott és Antipast száműzte Galliába, területeit: Galileát és Pereát pedig átadta Agrippának (Jensen 2006: 83-86).
Eközben már megfogant Caligula fejében a „nagy ötlet": a zsidók Templomát császárszentéllyé kell átalakítani, az ő kolosszális Iuppiter-szobrát pedig be kell helyezni a Szentek Szentjébe (Phil. Leg. 39. [306]). 3 9-ben Gaius leváltotta Vitellius syriai legátust, és helyébe Petroniust nevezte ki (AJ XVIII. 8.2. [261]), akit azzal a feladattal bízott meg, hogy a tartományban állomásozó négy legio közül kettővel továbbá helyben toborzott segédcsapatokkal vonuljon be Iudaeába, és bármi áron vigye véghez a szobor felállítását a Templomban. Petronius előbb Antiochiába hívatta a zsidók vezetőit, hogy ismertesse velük a császár parancsát.

A zsidók ellenállására előre lehetett számítani. Ezért Petroniust a négy Syriában állomásozó legio közül kettővel megindult ludaea ellen. Téli szállásán, Ptolemaisban, több ezer ember kereste fel, hogy kikönyörögje tőle az őrült terv elhalasztását. A Ptolemaisból Tiberiasba vonuló legátust már tízezrek fogadták, és negyven napon át folytatták a könyörgést. A földeket bevetetlenül hagyták. Petronius végül beadta a derekát, és megígérte a zsidóknak, hogy levélben kéri a császárt parancsa megváltoztatására. Beszéde végén égi jel mutatkozott: hirtelen eleredt az eső, pedig felhő sem volt az égen, s ezzel vége szakadt a régóta aszálynak. Az „esőcsodát" Petronius szintén megemlítette Gaiusnak szóló jelentésében (AJ XVIII. 8.6. [285]).
A halogatásra az is lehetőséget adott számára, hogy Rómából még nem küldték el a szobrot, ezért ő sidóni mestereknek adott megbízást annak előkészítésére biztos távolságra a zsidólakta területektől. A zsidó háború szerint Petronius ezután visszavonult csapataival Syriába (BJ II. 10.5. [201-202]), de az is elképzelhető, hogy a csapatokat Ptolemaisban hagyta. Gaius valósággal őrjöngött, mikor megkapta Petronius levelét.

Arra gyanakodott, hogy a zsidók megvesztegették. Legatusát levélben szólította fel az öngyilkosságra:

έπειδή δώρα όπόσα σοι οί Ιουδαίοι παρέσχον έν μείζονι λόγω των έμών πεποίησαι έντολών διακονεΐσθαι τά πάντα ήδονη τη έκείνων άρθεις έπι παραβάσει τών έμών έντολών, κελεύω σε σαυτω. κριτήν γενόμενον λογίσασθαι περι τού ποιητέου σοι ύποστάντα όργη τη έμη, έπεί τοι παράδειγμα ποιοΐντό σε οϊ τε νύν πάντες και όπόσοι ύστεροι γένοιντ αν, μηδαμώς άκυρούν αύτοκράτορος άνδρός έντολάς.

„Mivel többre becsülted azokat az ajándékokat, amelyeket a zsidóktól kaptál, mint az én parancsaimat, és merészeltél a zsidók kedvéért meghagyásom ellen cselekedni, mondj ítéletet magad fölött és magad döntsd el, mi történjék veled, hogy haragom lecsillapuljon. Mert példát akarok mutatni rajtad, hogy korunk és az utókor egyaránt óvakodjék a császár parancsai ellen cselekedni." (AJ XVIII. 8.8. [304])

Petronius és a zsidók szabadulását végül nem a Philón vezette alexandriai küldöttség, s még csak nem is a legatus levele, hanem a Rómában tartózkodó Agrippa király vagy mindezek együttvéve érték el.

Agrippa Kr. u. 40 késő nyarán érkezett meg Rómába, hogy meglátogassa Gaiust, és az egész ügyről mit sem tudott. Mikor személyes találkozásukkor Gaius közölte vele tervét, Agrippa enyhébb szélütést kapott, és ágynak esett. Lábadozása alatt egy terjedelmes levelet írt a császárnak, amelyben elődeinek valláspolitikájára hivatkozva rendeletének visszavonását kérte (Leg. 36-41. [276-329]). Caligula végül engedett az unszolásnak, és újabb levelet küldött syriai legátusának:

νΰν ούν εί μέν φθάνεις τόν άνδριάντα έστακώς, έστάτω: εί δέ μήπω πεποίησαι τήν άνάθεσιν, μηδέν περαιτέρω κακοπαθεΐν, άλλά τόν τε στρατόν διάλυε και αύτός έφ ά τό πρώτόν σε έστειλα απιθι: ούδέν γάρ έτι δέομαι της άναστάσεως τού άνδριάντος Άγρίππα χαριζόμενος άνδρι παρ έμοι τιμωμένω μειζόνως η ώστε με χρεία τη (302) έκείνου και οίς κελεύσειεν άντειπεΐν.

„Ha már felállíttattad a szobrot, maradjon ott, ha azonban még nem állíttattad fel, ne is foglalkozzál vele többet, hanem oszlasd fel a hadsereget, és fogj hozzá egyéb megbízatásaim teljesítéséhez. Tudniillik elhatároztam, hogy lemondok a szobor felállításáról, éspedig Agrippa kedvéért, akit sokkal jobban becsülök, hogysem kívánságának teljesítését megtagadhatnám." (AJ XVIII. 8.8. [301-302])

Petronius legnagyobb szerencséjére a második levelet előbb kapta kézhez, mint az elsőt. ludaea egyelőre megmenekült a háború veszélyétől. Gaius Petroniushoz írt levelében azonban szerepelt még egyéb utasítás is, amit Iosephus taktikusan elhallgatott. Philóntól tudjuk, hogy a császár azt is megírta levelében:

(334) έάν δέ τινες έν ταΐς όμόροις έξω μιας της μητροπόλεως έθέλοντες βωμούς η ίερά η τινας εικόνας η άνδριάντας ύπέρ έμού και τών έμών ίδρύεσθαι κωλύωνται, τούς εϊργοντας η παραχρημα κολάζειν η είς αύτόν άνάγειν (335) τούτο δέ ούδέν ήν έτερον η στάσεων και έμφυλίων πολέμων άρχή και της δωρεας, ην έπ εύθείας έδόκει παρασχεΐν, πλάγιός τις άναίρεσις• έμελλον γάρ οί μέν κατά τήν πρός Ιουδαίους φιλονεικίαν μαλλον η τό πρός Γάιον εύσεβές καταπλήσειν τήν χώραν άπασαν άναθημάτων, οί δέ έν οψεσι ταΐς αύτών τήν τών πατρίων όρώντες κατάλυσιν, εί και πάντων ήσαν πραοπαθέστατοι, μή άνέχεσθαι, Γάιος δέ τούς παρακινηθέντας τιμωρία κρίνων μεγίστη άνατεθηναι πάλιν κελεύειν τόν άνδριάντα έν τω ίερω. (336) προνοία δέ τινι και έπιμελεία τού πάντα έφορώντος και σύν δίκη πρυτανεύοντος θεού τών όμόρων παρεκίνησεν ούδέν ούδέ είς, ώς μή χρείαν τινά γενέσθαι, ή πρό μετριωτέρας μέμψεως άπαραίτητος έμελλεν άπαντασθαι συμφορά.

„Ha azonban bárki a szomszédos városokban a fóváros kivételével oltárokat, vagy áldozatokat, vagy képmásokat, vagy szobrokat akar állítani az én és családom tiszteletére, és ebben megakadályozzák őket, te vagy a felelős azért, hogy vagy ott helyben megbűnhődjenek akadékoskodásukért, vagy hozzám kerüljenek. Ez pedig nem volt egyéb, mint a lázadásoknak és polgárháborúknak a kezdete, és a kedvezménynek, melyről az látszott, hogy egyenesen nyújtja, kerülő úton való eltörlése. Mert valószínű volt, hogy némelyek, nem annyira Gaius iránti tiszteletből, mint inkább a zsidók iránti ellenségeskedésből, el fogják árasztani az egész országot szobrokkal, továbbá hogy a zsidók, saját szemükkel látva ősi szokásaik megsemmisítését, bár ők a világ legtürelmesebb emberei, ezt nem fogják elviselni, és hogy végül Gaius, a lázadók legszigorúbb büntetése után, újból felállíttatja a szobrot a templomban. Mégis Isten előrelátása és gondviselése folytán, aki mindenre ügyel, és mindent igazságosan kormányoz, senki a szomszéd népek közül nem okozott semmi zavargást, úgy hogy nem állt be kényszerhelyzet, melynek folytán enyhe dorgálás helyett katasztrófa következett volna be."
(Leg. 42. [334-336], Schill Salamon és Uhrman Iván ford.)

Philón szerint a császár nem sokkal később mégis visszatért ötletéhez (Leg. 42. [330-334]). Ezúttal Rómában készíttette el a szobrot, amit 41-re halasztott keleti útján akart magával vinni, hogy a zsidók előzetes értesítése nélkül felállítsa azt a jeruzsálemi Templomban. A Talmudban megőrzött zsidó hagyomány is tud a Templom fenyegetettségéről egészen Gaius 41. január 24-én bekövetkezett haláláig.
Caligula meggyilkolását követően Agrippa Claudius megválasztásában is fontos szerepet játszott. Az új uralkodó azzal fejezte ki neki háláját, hogy addigi területeihez csatolta ludaeát és Samariát, azaz Heródes egykori királysága újra leszármazottjának fennhatósága alá került (Schwartz 1990: 107-115). Jeruzsálem újra főváros lett, és Heródes Agrippa hősként vonulhatott be Dávid Városába.

Nagybátyjaihoz és nagyapjához hasonlóan Agrippa római és zsidó uralkodó volt egyszerre: ha külföldön tartózkodott, nem okozott számára problémát a pogány görög-római vallás, és hivatalos címe: a βασιλεύς μέγας φιλόκαισαρ εύσεβής και φιλορώμαιος (OGIS 419; Schwartz 1990: 59-61) sem hagyott kétséget afelől, hogy mint kliens-királynak (rex socius) elsődleges feladata a római érdekek szolgálata.
Berytusban, amit Augustus tett római coloniává, színházat, amphitheatrumot, fürdőket és oszlopcsarnokokat épített, s a pazar megnyitón nem kevesebb, mint 1400 gladiátorpáros küzdött egymással (AJ XIX. 7.5. [335-337]; Schwartz 1990: 130-133). Caesareában is rendezett római típusú játékokat a saját költségén (AJ XIX. 8.2. [343]). Lányainak szobrait mindenütt felállíttatta, még a zsidó területeken is (AJ XIX. 9.1. [357]). Pénzei közül csak a Jeruzsálemi verdében készült érmeken nem szerepel képmás, a nem-zsidó területeken készült pénzeken vagy a saját arcképét, vagy a császárét találjuk (Meshorer 1967: 78-80, 138-141).

Már EMIL SCHÜRER is megfogalmazta, hogy Agrippa és a farizeusok jó kapcsolata „pusztán politikai kérdés volt" (Schürer 1973: 452), amiből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A király természetesen nemcsak az ünnepeken mutatkozott buzgó törvénytisztelőnek, hanem építkezésekkel is gyarapította országát. Jeruzsálemet egy harmadik fallal akarta körülvenni, de művét nem tudta befejezni, Marsus, Syria legatusa ellenkezése miatt.
Pedig Iosephus szerint ha az eredeti tervek szerint elkészült volna, Jeruzsálemet valósággal bevehetetlenné teszi: „ha [Agrippa] befejezte volna a falat úgy, ahogy elkezdte, akkor a város valóban bevehetetlenné vált volna; mert a falat 20 könyök hosszú és 10 könyök széles kőtömbökből rakták, amelyeket vasszerszámokkal nem egykönnyen lehetett volna aláásni, sem pedig ostromgépekkel megingatni; maga a fal 10 könyök széles volt, és magassága kétségtelenül felülmúlta volna a szélességét, ha a kezdeményezőnek a buzgalma meg nem torpan.

Később a zsidók minden buzgólkodása ellenére is csak 20 könyök magasságot ért el, és a 2 könyöknyi mellvédekkel és a 3 könyöknyi párkányzattal együtt is csak 25 könyök volt a teljes magassága" (AJ XIX. 7.2. [326-327]; BJ II. 11.6. [218222]; V. 4.2. [147-155]). Agrippa számos középületet is felújíttatott Jeruzsálemben, és befejezte a Nagy Heródes által megkezdett, és Pilatus praefectus által folytatott vízvezetéket.
Mivel ludaeában mindenben lényeges döntésben a farizeusok pártjának elveit követte, így a keresztények üldözésében is tevékeny részt vállalt: Péter apostolt börtönbe vettette, Jakabot, Zebedeus fiát pedig kivégeztette (Theissen 1999). A király nyílt kedvezése a zsidók irányában úgy tűnik nem mindenkinek tetszett. Sebasté és Caesarea pogány lakói például nyíltan örvendeztek, mikor Agrippa halálának híre eljutott hozzájuk (AJ XIX. 9.1. [356]).

Agrippa váratlanul bekövetkező halálát az Újszövetség és Flavius Iosephus is csaknem egybe-hangzóan jegyezte le:

(20) ήν δέ θυμομαχών Τυρίοις και Σιδωνίοις• όμοθυμαδόν δέ παρησαν πρός αύτόν, και πείσαντες Βλάσιον τόν έπι τοΰ κοιτώνος τοΰ βασιλέως ήτοΰντο ειρήνην, διά τό τρέφεσθαι αύτών την χώραν άπό της βασιλικής (21) τακτή δέ ημέρα ό Ηρώδης ένδυσάμενος έσθητα βασιλικήν καθίσας έπι τοΰ βήματος έδημηγόρει πρός αύτούς• (22) ό δέ δημος έπεφώνει, θεοΰ φωνή και ούκ άνθρώπου. (23) παραχρημα δέ έπάταξεν αύτόν άγγελος κυρίου άνθ ών ούκ έδωκεν τήν δόξαν τω θεω, καί γενόμενος σκωληκόβρωτος έξέψυξεν.

„Heródes pedig ellenséges indulattal volt a tyrosiak és sidóniak iránt; de azok egy akarattal eljöttek őhozzá, és Blastost, a király kamarását megnyervén, békességet kértek, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetett. Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székébe ülve nyilvánosan szólt hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé! És azonnal megverte ót az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adta a dicsóséget, és a férgektól megemésztetvén meghalt" (Csel 12:20-23).

Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a magát farizeusnak valló Iosephus mindkét főművében alapvetően pozitív Agrippát illetően, bár hibáit (költekezés, hivalkodás, rágalmazás stb.) sem rejti véka alá (Schwartz 1990: 1-38; Krieger 2003; Kushnir-Stein 2003). Halálát így adja elő:

(343) Τρίτον δέ έτος αύτω βασιλεύοντι της όλης Ιουδαίας πεπλήρωτο, καί παρην εις πόλιν Καισάρειαν, ή τό πρότερον Στράτωνος πύργος έκαλεΐτο. συνετέλει δ ένταΰθα θεωρίας εις τήν Καίσαρος τιμήν ύπέρ της έκείνου σωτηρίας έορτήν τινα ταύτην έπιστάμενος, καί παρ αύτήν ήθροιστο τών κατά τήν έπαρχίαν έν τέλει καί προβεβηκότων εις άξίαν πληθος. (344) δευτέρα δή τών θεωριών ήμέρα στολήν ένδύς έξ άργύρου πεποιημένην πάσαν, ώς θαυμάσιον ύφήν είναι, παρηλθεν εις τό θέατρον άρχομένης ήμέρας. ένθα ταΐς πρώταις τών ήλιακών άκτίνων έπιβολαΐς ό άργυρος καταυγασθείς θαυμασίως άπέστιλβε μαρμαίρων τι φοβερόν καί τοΐς εις αύτόν άτενίζουσι φρικώδες. (345) εύθύς δέ οί κόλακες τάς ούδέ έκείνω πρός άγαθοΰ άλλος άλλοθεν φωνάς άνεβόων, θεόν προσαγορεύοντες εύμενής τε είης έπιλέγοντες, εί καί μέχρι νΰν ώς άνθρωπον έφοβήθημεν, άλλά τούντεΰθεν κρείττονά σε θνητης φύ(346)σεως όμολογοΰμεν". ούκ έπέπληξεν τούτοις ό βασιλεύς ούδέ τήν κολακείαν άσεβοΰσαν άπετρίψατο. άνακύψας δ ούν μετ ολίγον τόν βουβώνα της έαυτοΰ κεφαλης ύπερκαθιζόμενον είδεν έπί σχοινίου τινός. άγγελον τοΰτον εύθύς ένόησεν κακών είναι τόν καί ποτε τών άγαθών γενόμενον, καί διακάρδιον εσχεν οδύνην, αθρουν δ αύτώ τής κοιλίας προσέφυσεν αλγημα μετά σφοδρότητος άρξάμενον... (350) συνεχείς δ έφ ημέρας πέντε τώ τής γαστρός άλγήματι διεργασθεις τόν βίον κατέστρεψεν, άπό γενέσεως αγων πεντηκοστόν ετος και τέταρτον, τής βασιλείας δ έβδομον.

„Agrippa már három éve uralkodott egész Iudaeában, amikor egyszer Caesareába ment, amelynek régebben Stratón tornya volt a neve. Ott a császár tiszteletére játékokat rendeztek, mert tudta, hogy éppen ünnepet tartanak a császár üdvéért. Az ünnepségekre az egész tartományból rengeteg tekintélyes és magas rangú ember sereglett össze. A második napon Agrippa már korán reggel a színházba ment, csodálatos művészettel szőtt színezüst ruhában. A felkelő nap sugaraiban káprázatos fényben csillant meg az ezüst, és úgy elvakított mindenkit, hogy kénytelenek voltak borzongva elfordulni. A hízelgők hamarosan mindenfelől örömkiáltásokkal köszöntötték, istennek nevezték, és kérték, árassza rájuk kegyeit, hiszen ha eddig embernek tisztelték, a jövőben istenként akarják imádni. A király ezt egészen természetesnek találta, és nem utasította vissza istenkáromló hízelkedéseiket. Mikor azonban kisvártatva fölpillantott, látta, hogy a feje fölött valami kötélen bagoly ül, s rögtön felismerte a vészmadarat, amely valamikor szerencséjének, most pedig közeli halálának a hírnöke (άγγελος) volt. Ezért igen nagy keserűség fogta el. Nyomban szörnyű fájdalom kínozta gyomrát, és már kezdettől fogva irtózatosan meggyötörte.

(...) Még öt napig szenvedte a kínokat belső részeiben, míg végre meghalt, életének ötvennegyedik, uralkodásának hetedik évében". (AJ XIX. 8.2. [343-350])

Agrippa 43 októberében halt meg (Schwartz 1990: 145-149). Már az egyháztörténész Eusebios is csodálkozott azon, hogy Iosephus és az Apostolok cselekedetei leírása mennyire hasonlít egymáshoz (Eus. HE II. 10.10). Lukács és Iosephus egyaránt azt írja, hogy Agrippa Caesareában halt meg, miután királyi pompában jelent meg a nép előtt, akik istenként dicsőítették. Mindkét forrás isteni közbeavatkozásnak tulajdonítja ezután nem sokkal bekövetkező hirtelen halálát.
Érdekes, hogy mindkét történetben szerepel a „hírnök" (άγγελος) kifejezés, de míg Iosephusnál ez a bagoly képében jelenik meg, Lukácsnál egy természetfeletti lényről Isten angyaláról van szó. Vannak persze különbségek is a két leírásban, ha ellentmondásokról nem is beszélhetünk (Schwartz 1990: 145).

Iosephus elmond néhány részletet, ami az Apostolok cselekedeteiből kimaradt: hogy Agrippa a caesareai játékok más-napján jelent meg, valamint alaposan leírja öltözetét és részletezi szenvedéseit. Ennél azonban némileg fontosabb utalás maradt ki Iosephusból. Lukács ugyanis leírja, hogy a tyrosiak és sidóniak meg akarták nyerni a velük szemben ellenséges Agrippa jóindulatát, ezért keresték fel a caesareai játékokon. Agrippa beszélt velük, és ez után hangzott el vészterhes „Isten szava ez és nem emberé!" akklamáció, amit tehát nem az ottani zsidók, hanem a pogányok mondtak!
A két beszámoló közötti eltérések arra utalnak, hogy a két szerző nem ismerte egymást, DÁNIEL SCHWARTZ szerint feltehetően egy közös forrásból Philón egyik elveszett történeti művéből dolgozhattak (Schwartz 1990: 146, 180-182). Véleményem szerint azonban nincs feltétlenül szükség közös írott forrás feltételezésére, mivel a 43-ban történt eseményről akár szemtanúktól is hallhatott mindkét szerző.
Az sem bizonyítható, hogy Lukács „zsidó forrást használt", mivel ugyancsak DÁNIEL SCHWARTZ szerint „a Csel 12 nem azt mondja, hogy Agrippa azért halt meg, mert üldözte az Egyházat, bár erre mutathatna, hogy a fejezet az üldözéssel kezdődik és az üldöző halálával ér véget" (Schwartz 1990: 146). Ráadásul az Apostolok cselekedetei szemszögéből az, hogy Isten angyala „verte meg" (έπάταξεν) Agrippát, és ez éppenséggel a tyrosi és sidóni küldöttség miatt történt, nem nevezhető a halál „külső okának" (extraneous reason), mivel ebben a lényeg az, hogy istenítéletről van szó.
SCHWARTZ érdekes megfigyelése ugyanakkor, hogy a Csel 12:20-23-ban négy olyan szó is szerepel, amely hapax legomenon az Újszövetségben (θυμομαχών, έπάταξεν, σκωληκόβρωτος, έδημηγόρει), bár azt is elismeri, hogy ezek közül az utolsó kivételével egyik sem szerepel Philónnál. A „férgektől" megemésztett gonosz uralkodó egyébként széles körben elterjedt irodalmi motívum is.


II. Agrippa

II. (Marcus Iulius) Agrippa (Kr. u. 50-92/93?) családtagjaihoz hasonlóan valószínűleg szintén Rómában tanult, ahol már fiatalon részt vett a zsidókat érintő vitás kérdések megoldásában: a papi ruhák ügyében (AJ XX. 1.2. [10-14]; XV. 11.4. [403-409]) és a Cumanus alatti konfliktus rendezésében (AJ XX. 6.3. [134-136]). Nagybátyja, a chalchisi Heródes 50-ben bekövetkezett halála után megkapta annak aprócska libanoni királyságát és azt a jogot, hogy ő nevezze ki a főpapot, amely jogával gyakran élt is. Országát csak 52-ben foglalta el (Schwartz 1982).
A következő évben megkapta Heródes Philippos területét, továbbá Abilát, majd Nerótól Antipas egykori tetrachiáját: Galileát és Peraeát is. Testvére Bereniké aki nagybátyjának, a chalchisi Heródesnek özvegye volt (BJ II. 11.5-6. [217-221]; AJ XIX. 5.1. [277]) szintén ott élt udvarában, ahol két gyermeke is született, a rossz nyelvek szerint magától II. Agrippától.

A testvérházasság nemcsak a mózesi törvények, hanem a római jog szerint is elítélendő volt, így nem csoda, ha a testvérpár „együttélése" birodalom-szerte megütközést keltett (Krieger 1997). Mindenesetre Berenikét Kr. u. 64-ben hozzáadták Polemón kilikiai királyhoz (AJ XX. 7.2. [143]; 7.3. [145-146]); de onnan hamar megszökött és visszament testvéréhez.

II. Agrippa uralkodása alatt apjáénál kisebb szabadságot élvezett. Kr. u. 54-ben segédcsapatokat kellett kiállítania a parthusok elleni hadjárathoz (Tac. Ann. XIII. 7). Fővárosát, Caesarea Philippit a császár tiszteletére Neroniasnak nevezte el, és Bérytost (Beirút) is számos pogány műalkotással díszítette (Bernett 2003; Kokkinos 2004). Pénzei az uralkodók képmását viselték (Kushnir-Stein 2002).
A zsidó vallással nem sokat törődött: igaz, jeruzsálemi palotájában épített egy hatalmas tornyot, hogy onnan nézhesse az áldozatokat. Mikor a papok ezt megtudták, egy falat emeltek az oltár elé, hogy megakadályozzák a belátást, amit Agrippa Festus helytartó segítségével akart leromboltatni.

A papok ez ellen Rómában kerestek védelmet: Nero ágyasa, az egyesek szerint zsidó, mások szerint szimpatizáns („istenfélő") Poppaea Sabina el is érte, hogy a fal maradhasson. Az Apostolok cselekedetei egy fanatizmustól mentes, mindazonáltal a vallási ügyek iránt érdeklődő embernek mutatja be II. Agrippát. A király és Bereniké az új iudaeai procurator, Porcius Festus beiktatására érkezett a tengerparti Caesareába (feltehetőleg Kr. u. 60-ban; vö. BJ II. 14.1. [271]; AJ XX. 8.9. [182]).
Pál éppen akkor ott tartották fogságban, így alkalmuk nyílt arra, hogy meghallgassák ügyét (Csel 25:23-27; Kilgallen 1988). Mikor Albinus procurator alatt a Templom építését befejezték (Kr. u. 62-ben), Agrippa fehér kővel burkoltatta le Jeruzsálem utcáit, hogy a kézművesek munka nélkül ne maradjanak.

A nagy háború kirobbanásakor gondolkodás nélkül a rómaiak oldalára állt, akiket segédcsapatokkal is támogatott. Nero halála után Titus kíséretében ment Rómába, hogy az új császárt, Galbát üdvözölje. Itt is maradt mindaddig, amíg Vespasianust ki nem kiáltották a syriai legiók: ekkor sietett vissza, hogy császárként üdvözölje. A háború után Vespasianus megnövelte országa területét, de nem tudjuk, pontosan merre.

75-ben Agrippa és Bereniké Rómába érkeztek, ahol Bereniké tovább folytatta szerelmi afférját Titusszal, amely még Júdeában kezdődött (Braund 1984). Berenikét, noha hivatalosan nem volt királynő, irodalmi forrásaink is βασίλισσα-nak illetve reginának nevezik (Tac. Hist. II. 2.81; Suet. Tit. 7.1; los. Vita 11. [49]; 36. [180-181]).
Hiába élt azonban Bereniké valóságos királynőként a Palatínuson, s hiába tüntették ki Agrippát a második legfontosabb, csakis római senatoroknak kijáró tisztséggel: a praetorsággal, Titus tervezett házassága miatt akkora volt a közfelháborodás Rómában, hogy a császár végül is kénytelen volt elbocsájtani Berenikét (Cass. Dio LXVI. 15.3-4; Suet. Tit. 7.3). A testvérpár későbbi életéről csak keveset tudunk.
Pénzei mutatják, hogy Domitianus idején még hatalmon volt. Egyes adatok szerint Kr. u. 85/86-ban ért véget uralkodása, mikor a terület teljesen római fennhatóság alá került. Phótios bizánci pártriáka szerint Agrippa Traianus császár harmadik évében (Kr. u. 100) halt meg.

 

 

............

A zsidó nép élete Jézus korában

A római uralom, a császárok

Kr. e. 63-tól a Szentföld a római birodalomhoz tartozott. A birodalom e korban élte a köztársasági államformából a császárságba való átmenet idejét. Az egyeduralmat már Caesar magához ragadta, de Kr. e. 44-ben gyilkosság áldozata lett. Tizennégy évvel később, Kr. e. 30-ban Octavianus lett a birodalom feje. Őt ruházták fel az Augustus címmel. Ő az első császár. Augustus (Kr. e. 30-Kr. u. 14) idejében született Jézus.
Augustus harmadik felesége Livia volt. Livia előbbi házasságából született Tiberius, aki Augustus utóda lett (Kr. u. 14-37). Tiberius idejére esik Jézus nyilvános működése. Az egyetlen további császár, akit az Újszövetség név szerint említ, Claudius. Az ő személye jelentős az Újszövetség szempontjából.

Tiberius közvetlen utóda Gaius Caligula (csizmácska) volt (37-41). Ez barátja és jóakarója volt I. Herodes Agrippa-nak, akit trónra segített, miután Herodes Antipas-t, Keresztelő János gyilkosát a királyságból letette és Galliába száműzte. Caligula különben zavart elméjű ember volt, aki istennek tartotta magát.
Tékozló szenvedélyével csak pénzvágya és kegyetlensége versenyezhetett. Rómában templomot építtetett, amelyben őt kellett tisztelni s az őt ábrázoló szoboroszlopot felállíttatta a jeruzsálemi templomban, a szentek-szentjében is. Gyilkosság vetett véget életének.

A császári trónon nagybátyja Claudius lett az utóda (41-54). Gonosz környezete s talán még gonoszabb feleségei siralmas bábbá züllesztették ezt a gyengeakaratú embert. Róla jegyzi fel az hogy a zsidókat kiűzte Rómából. Ez az intézkedése nem sokáig volt érvényben. Claudiust második felesége mérgezte meg, hogy első férjétől született fiának, Néró-nak biztosítsa a trónt. Így lett császár Néró (54-68).
Uralma első éveiben, míg értelmes tanácsadókra hallgatott, javultak a birodalom közállapotai. A császári udvarban azonban csakhamar a féktelen pazarlás, a szemérmetlen erkölcstelenség és a gátlástalan vérengzés lett úrrá. Néró legnagyobb örömét abban lelte, ha mint színész, énekes, lantjátékos és kocsiversenyek résztvevője nyilvánosan szerepelt.

Kíméletlenül eltett útjából mindenkit, akit kényelmetlennek, kellemetlennek, vagy gyanúsnak ítélt. A gyáva szenátus a császár gaztetteire ráütötte a törvényesség bélyegét. Néró meggyilkoltatta elődjének fiát, saját anyját, majd első feleségét, második feleségét, aki viselős volt úgy megrúgta, hogy az asszony sérüléseibe belepusztult.
Nevelőjét, Senecát, a nagy stoikus filozófust, öngyilkosságra kényszerítette. Nem csoda, hogy amikor 64-ben a tűzvész Róma 14 kerülete közül hármat teljesen, hetet pedig nagy részben elpusztított, a nép Nérót tartotta a gaztett szerzőjének. Néró viszont a keresztyénekre hárította a vádat s válogatott kegyetlenséggel irtatta őket.

A hagyomány szerint Pál és Péter is annak az üldözésnek estek áldozatul. E sötét években intették az apostolok a keresztyéneket állampolgári kötelességeik becsületes teljesítésére. Néró idejében tört ki a zsidók lázadása. Végre azonban összeomlott a szégyenletes önkény e gyászos rendszere.
A provinciák lakossága megelégelte a fővárosi körök garázdálkodását. A szenátus a haza ellenségének nyilvánította Nérót, aki álruhában menekült Rómából és egyik rabszolgából felszabadított kegyencének vidéki birtokán öngyilkos lett.

A provinciák életében kevesebb kárt tett Néró rémuralma s elég sok jóravaló állami tisztviselő hivatalában is meg tudott maradni. Az első császári dinasztia bukása után zavaros esztendők következtek a birodalomra. A katonák emelték trónra és taszították le a következő császárokat. Közülük az elsőt, a takarékos és szigorú Galba-t pár hónapos uralom után Rómában agyonütötték.

A római testőrség Otho-t kiáltotta ki császárnak. A Rajna vidékén állomásozó légiók viszont a gyenge képességű vezérüket, Vitelliust tették ellencsászárrá. A két párt első megütközése Otho vereségével végződött, aki inkább az öngyilkosságot választotta, mint a hadviselés folytatását.
A dőzsölő és részeges Vitellius ellen a birodalom keleti felének helytartói és légiói az egyszerű, takarékos és szigorú Vespasianust kiáltották ki császárrá. A Flaviusok családjából került eme első császár tudott javítani a birodalom közállapotain. Róla és fiáról, Titusról még majd lesz szó. Vespasianust (69-79) fiai követték a császári trónon. Először Titus (79-81), majd a sok dologban Néróra emlékeztető Domitianus (81-96).

A következő évtizedek császárai, Nerva (96-98), Traianus (98-117) és Hadrianus (117-138) már nem tartoznak az újszövetségi kor történetéhez.

 

 

....

 

Királyságból provincia - Iudaea közjogi helyzete Pilatus kinevezéséig

Szíriát Pompeius Magnus foglalta el és tette római provinciává i. e. 63-ban. Ezt követően Júdeába is bevonult, ahol beavatkozott II. Hürkanosz és II. Arisztobulosz trónviszályába, az előbbit ültetve a Hasmoneusok királyi trónjára. Heródes tulajdonképpen apjának, az edomita Antipatrosznak köszönhette királyságát; no és természetesen mindkét triumvirnek, akik i. e. 40-ben megerősítették őt hatalmában.
Az Antonius és Octavianus között dúló polgárháború alatt Heródes a legtöbb keleti despotával együtt a tényleges hatalom birtokosát, Antoniust szolgálta, mégpedig hiperlojálisan. Ennek ellenére illetve éppen ezért i. e. 30-ban Rhodosz szigetén Octavianus is megerősítette hatalmában a „zsidók királyát". Heródes politikájának egyetlen vezérfonala volt: a Róma iránti hűség, bármi áron.

A mindenkire gyanakvó Heródes még szeretett feleségét, a Hasmoneus Mariammét is kivégeztette (i. e. 29-ben), egy év múlva pedig annak anyját, Alexandrát ölette meg összeesküvés címén. Miután hatalmát ilyen módon biztosította, hatalmas építkezésekbe fogott: Jeruzsálem közelében amfiteátrumot épített, ugyanott hatalmas palotát, a Templom északnyugati csücskénél az Antonia-erődöt, a városokban pedig mindenütt a császár tiszteletére emelt templomokat. Újjáépítette Samariát és Augustusról Szebaszténak keresztelte; a tengerparti Sztratón tornya nevű helyiséget pedig Caesarea néven jelentős kikötővárossá fejlesztette.
Országát erődláncolattal vette körül, amely közül kiemelkedőnek számított a Héródion, Makhairosz és Maszada. De külföldön is építkezett (Rhodosz, Nikopolisz, Antiokhia, Khiosz, Aslcelon, Türosz, Szidón, Büblosz, Bérütosz, Tripolisz, Ptolemaisz, Damaszkusz, Athén); a városokban egymás után emelte a császárszentélyeket és más középületeket, legtöbbször Augustus tiszteletére.
Legjelentősebb építkezésének azonban a Templom újjáépítése bizonyult, amelynek volumenét mutatja, hogy teljes befejezéséig csaknem nyolcvan év telt el (i. e. 20/19 - i. sz. 62/64). Körülvette magát görög műveltségű emberekkel: udvari történetírója a damaszkuszi Nikolaosz volt. Ennek ellenére nagyjából figyelembe vette a farizeusok véleményét, különösen a templomépítés során. A főpapokat kedvére nevezte ki és tette le, a Szanhedrin valószínűleg nem is működött. Heródes és családja megbecsülése a görögök és rómaiak körében nem csoda."

Beneficiumaival szinte az egész hellén világot elkápráztatta; Rómában nevelkedett utódai Antonia Minor (Claudius anyja, Caligula nagyanyja) legbelsőbb köreibe voltak bejáratosak, két idősebb fia pedig valamelyik Pollio köreiben forgolódott. Valamennyi leszármazottja a Iulius gentiliciumot viselte. Dinasztikus kapcsolatai szinte az egész Közel-Keletet behálózták. Mariammé Hasmoneus hercegnőtől született Alexander nevű fia, aki elvette Glaphürát, I. Arkhelaosz kappadokiai király leányát.
Gyermekük később V Tigranész néven ült Armenia trónjára, s egészen i. sz. 36-ban bekövetkezett haláláig uralkodott. Heródes másik fia, Arisztobulosz (meghalt i. e. 7-ben), nőül vette Berenikét, akitől a khalkiszi Heródes született (uralkodott 41-48 között), s akitől Arisztobulosz, Armenia Minor királya származott.
Arisztobulosz másik felesége IV Iotapé, Emesza királynője volt, ennek fia V Iotapé néven lett Emesza uralkodója. Heródes legfiatalabb fiát, Antipaszt, Malthaké samariai hercegnő szülte. Antipasz, mielőtt feleségül vette volna bátyja korábbi nejét, a fémmé fatale-nak bizonyuló Heródiást, IV Aretasz nabateus király leányával élt házasságban.

Heródes, a „római nép barátja és szövetségese" ugyanakkor messzemenőkig nem volt független uralkodó. A rómaiakkal kötött szerződés értelmében nem köthetett külön szövetséget, nem vezethetett hadjáratot, korlátozott minőségben és mennyiségben verethetett pénzt, továbbá háború esetén segédcsapatokat kellett kiállítania, hogy azokat a birodalom bármely pontján bevethessék. Heródest ez cseppet sem zavarta: hű alattvalóként igyekezett jó kapcsolatokat ápolni a princeps legszűkebb környezetével. Agrippát i. e. 23-21-ben meglátogatta a leszboszi Mütilénében, amit ő i. e. 15-ös júdeai látogatásával viszonzott. Augustus veje ekkor hekatombát áldozott a Szentélyben.
Josephus szerint Heródes Augustus legkedvesebb barátja volt Agrippa után, és Agrippáé Augustus után. Lojalitása iránt nem is volt hálátlan a római uralkodó. Az Abiléné és Trakhonitisz fejedelmének kinevezett Zénodórosz országát, miután az itureai banditák elleni háborúban meghalt, átadta Heródesnek. Ám a princeps és a zsidók királya közötti jóviszony sem tartott örökké.

Heródes udvara telis-tele volt cselszövéssel, intrikával és gyilkosságokkal, s a panaszáradat mind Rómába futott be. Heródesnek fia kivégeztetése miatt Rómába kellett utaznia, hogy ott védekezzék Augustus előtt. A zűrzavar a Heródessel dinasztikus kapcsolatban lévő Kappadokiára is átterjedt; s a képbe még az Augustus által az ismeretlenségből kiemelt spártai türannosz is belejátszott. De Augustus a szerződésszegést még a gyilkosságoknál is roszszabbul tűrte.
Heródes felhatalmazás nélkül megtámadta Arábiát, s ez még akkor is lázadásnak minősült a részéről, ha önvédelemről volt szó. A dolog előzménye, hogy Szüllaiosz, a nabateus király hadvezére támogatást nyújtott a Trakhomtiszban működő lázadóknak. Heródes azonban visszavágott, amelyhez elnyerte bizonyos syriai római tisztviselők támogatását is. Ekkor halt meg Obodasz nabateus király, s az ambiciózus Szüllaiosz nyomban Rómában termett, hogy Augustusnak be-számoljon Heródes ellene folytatott hadműveleteiről.
A princeps első haragjában alattvalónak nyilvánította Heródest, de az ügyes történész-diplomata damaszkuszi Nikolaosz végül is kieszközölte nála a megbocsátást. így végül a Heródes ellen áskálódó Szüllaioszt ítélték halálra. Azzal vádolták, hogy ő okozta Aelius Gallus arabiai expediciós seregének húsz évvel korábban történt pusztulását.

Heródes nem sokkal később, i. e. 4-ben halt meg. Az egész nép gyűlöletétől kísérve temették el fellegvárában, a Héródionban. Feleségei és életben maradt gyermekei meg sem gyászolták. Az országban felkelések robbantak ki: Sabinus procurator ellen Jeruzsálemben lázadt fel Heródes kétezer katonája; vidéken három önjelölt messiáskirály lépett fel, úgymint Júda, Hizkijahu fia; Simeon, egy volt rabszolga; továbbá egy Athrongész nevű pásztor. A rómaiak valamennyiüket kivégezték, miközben Heródes országát három fia között osztották fel, akik nem nyerték el apjuk „király" (baszileusz) rangját, hanem hivatalosan tetrarkhésznak, azaz „negyedes fejedelemének, illetve ethnarkhésznak, azaz „népvezér"-nek hívták őket.
Philipposz, Antipasz és Arkhelaosz közül az utóbbi kapta Júdeát, amely központi fekvése és nem utolsósorban Jeruzsálem miatt a legfontosabb tartományrésznek számított. Arkhelaosz nem bizonyult méltónak a bizalomra, zsarnokként uralkodott, Augustus ezért elmozdította és a távoli Viennába (Gallia Narbonensis) száműzte élete végéig. Országát elvileg megkaphatta volna testvére, Antipasz is, Augustus azonban talán nem bízott benne eléggé (ennek jele lehet az is, hogy Antipasz az egymással nem határos Galileát és Pereát kapta felségterületül); ezért az országot egy lovagrendi praefectus irányítása alá rendelték, akinek feljebbvalója Syria legátusa, volt. Mára konszenzussá vált a kutatók között az a vélemény, hogy Júdea i. sz. 6-ban teljes értékű római provinciává vált. Ezt a megállapítást Josephus Flavius egy mondatára alapozták eddig:
„Aildtelaosz területét most római tartománnyá szervezték át, és helytartóul a lovagrendi Coponiust küldték oda". Ennek azonban a zsidó történetíró maga is ellentmond, amikor másutt azt hangsúlyozza, hogy Júdea területét Syria provinciához csatolták.

HANNAH M. COTTON nemrégiben felülvizsgálta a hagyományos elképzelést, amely szerint Iudaea Arkhleaosz száműzetése után önálló provinciává vált volna. Ez viszont azt a kérdést is felveti, hogy vajon az Augustus által kinevezett praefectus, és a Claudiustól kezdve funkcionáló procurator között valóban nem volt lényegi eltérés, mint azt a korábbi kutatás leitételezte?
Ha elfogadjuk, hogy a praefecti önálló provinciák élén álltait, hallgatólagosan azt állítjuk ezzel, hogy Augustus valamennyi ilyen területet az egyiptomi modell mintájára szervezte át. Ez azonban teljes képtelenség. Egyiptom különleges státust élvezett a birodalmon belül, amit azzal is kifejeztek, hogy a praefectus Aegypti et Alexandríae a lovagrendi karrierséma egyik csúcspontját jelentette. Sehol másutt nem fordult elő, hogy lovagrendi megbízott két legio felett parancsnokoljon.

Mikor i. sz. 70 után Iudaeában is letelepítettek egy légiót, a helytartót nem a lovagi, hanem a senatori rendből nevezték lei élére. Jó okunk van tehát azt feltételezni, hogy a praefectus Iudaeae tiszte azokéhoz a törzsi területek (civitates / gentes) élére leinevezett biztosokéhoz hasonlított, akik egy-egy provincia kormányzójának voltak alárendelve, és feladatuk a civil közigazgatás mellett legfeljebb egy-két cohors irányításában állt. Létezésük bizonyítékát feliratokon találjuk meg.
A praefectusok tehát nem vezettek önállóan provinciákat, hanem csak egyes provinciák részeit, ahol különleges körülmények indokolták különleges tisztségviselők kinevezését. Ezek a kormányzók normális esetben nem rendelkeztek teljes körű bírói jogkörrel, ezért érthető, hogy Josephus külön is hangsúlyozza Coponius jogkörének kiterjesztését.

Arkhelaosz ethnarkhiá túlságosan kis terület volt ahhoz, hogy önállóan provincia státust kapjon. Augustus korában a legkisebb római provincia a 8.500 km2 területű Cyprus volt, amely meghaladta Iudaea területét. A legegyszerűbb megoldásnak a területi annexió tűnhetett: a zsidó államot egyszerűen hozzácsatolták Syriához, élére pedig egy különleges jogkörrel rendelkező, speciális nemcsak katonai jellegű feladatok ellátására alkalmas kormányzót neveztek ki.
A praefectus hivatali székhelyét a tengerparti Caesareában ütötte fel, ahol néhány cohorsnyi testőrség védte. A légiók bevetését szükség esetén a syriai legátustól kérhette, ahol a parthus fenyegetés és a belső bizonytalanságok miatt előbb három, majd négy állomásozott belőlük. Kappadokiához hasonlóan a Iudaeában beszedett adók nem a senatus által ellenőrzött államkincstárba (aerarium), hanem az Augustus és Tiberius által i. sz. 6-ban közösen alapított katonai kincstárba (aerarium militare) folytak be.

A korábbi szakirodalom a Quirinus syriai legatus által megszervezett népesség és vagyonösszeírásban is Iudaea provinciaszervezésének bizonyítékát látta. HANNAH M. COTTON szerint azonban nincs direkt bizonyítéka annak, hogy a rómaiak az új tartományok megszer-vezésénél automatikusan összeírást rendeltek volna el.
Az i. sz. 6-ban végrehajtott census merő véletlenségből esett egybe a területi annexióval. A területet valószínűleg csak I. Heródes Agrippa 44-ben bekövetkezett halála után szervezték provinciává.

Az annexió és a praefectus kirendelése azonban így is általános el-keseredést váltott ki a zsidókból. Ennek az oka nemcsak az összeírás és az adóterhek növekedése lehetett, hanem az az eskü is, amelyet valamennyi alattvalónak le kellett tennie a császár nevére. Mikor i. e. 3-ban a paphlagoniai fejedelemséget megszüntették és beolvasztották Galatia provinciába, az ottani lakosoknak az alábbi esküt kellett el-mondaniuk:

„Esküszöm Zeuszra, Gére, Héliosra, valamint minden istenre és istennőre, sőt magára Augustusra, hogy szavaimmal, tetteimmel és gondolataimmal egész életemben engedelmeskedni fogok Caesar Augustusnak, fiainak és utódainak; barátaimnak tartom azokat, akiket ők annak tartanak, és ellenségemnek tekintem azokat, akiket ők annak ítélnek.

(...) Ha pedig valami olyat tennék, ami ezen esküvel ellentétes, vagy nem tartanám magam az esküben foglaltakhoz, akkor én magam kívánom, hogy átkozott legyek, vesszen minden, ami hasznomra válik, testem és lelkem mindenestül pusztuljon el, gyermekeimnek és nemzetségemnek írmagja se maradjon, egész nemzedékem és minden utánam következő (nemzedék) semmisüljön meg, rokonaim és leszármazottaim testét pedig sem föld, sem tenger be ne fogadja, és gyümölcsöt se teremjen neki. Ugyanerre esküdtek meg a vidéken lakók is mindannyian a helyi Augustus-szentélyekben, Augustus oltárainál." Ugyanígy, Augustus templomában, Augustus oltára mellett esküdtek meg a phazimónbeliek, akik a most Neapohsnalc nevezett városban laktak.

Még ha el is képzelhető, hogy az esküben invokált pogány istenek nevét az Örökkévaló egy zsidók által is elfogadható megszólításával cserélték fel; vagy ha feltesszük, hogy az esküt nem pogány kultusz-helyeken (pl. a caesareai Szebaszteionbán) vagy pogány istenségek oltárainál kellett elmondaniuk; akkor is nehezen képzelhető el, hogy egy hithű zsidó ilyen súlyos átkot vegyen magára, családjára és nemzetére egy pogány uralkodó kedvéért. Az is kérdéses, hogy az uralkodó által a zsidóknak garantált vallásszabadságba beleértették-e az ilyesfajta esküktől való mentességet? Josephus ekként örökítette meg az Augustus által garantált politeuma szövegét:

„Augustus császár, a tribunusi hatalom birtokosa, pontifex maximus rendeli: mivel a zsidó nép nemcsak most, hanem régebben is, különösen atyám, Julius Caesar imperator idejében, Hürkanosz főpapsága alatt mindig hűségesnek mutatkozott a római nép iránt, a római nép hozzájárulásával, a senatus határozata alapján elrendelem, hogy a zsidók, úgy, mint Hürkanosznak, a magasztos Isten főpapjának idejében, ősi törvényeik és a maguk szokásai szerint élhessenek, továbbá hogy templomaik sérthetetlenek legyenek, és pénzt küldhessenek Jeruzsálembe, és átadhassák a kincstárnokoknak, és hogy szombaton, vagy a megelőző előkészületi napon a kilencedik órától kezdve ne lehessen őket törvény elé idézni.
Ha valakit rajtakapnak, hogy a zsinagógából vagy az elöljárók házából szent könyveket vagy templomkincseket rabol, azt bélyegezzék templomrablónak, s vagyonát kobozzák el a római államkincstár javára. Azt a határozatot, amelyet a zsidók a birodalom népei iránt érzett jóindulatomért, továbbá Caius Marcius Censorius érdemeiért tiszteletemre hoztak és velem írásban közöltek, ezzel a rendeletemmel együtt helyezzék cl abban a nagy hírű templomban, amelyet egész Ázsia népei emeltek nekem Anktirában. Akik ezt a rendeletemet megszegik, szigorú büntetésben részesüljenek."

Úgy vélem, az „ősi törvények és szokások" tiszteletben tartása nem jelentett feloldozást a hűségeskü alól. Ez pedig az adóztatással és a vagyonösszeírással együtt jelentős feszültségkeltő tényező lehetett a korabeli Iudaeában.
Az sem lehet véletlen, hogy Josephus éppen ezen a ponton érzi szükségesnek bemutatni a négy zsidó „filozófiai irányzatot" (farizeusok, szadduceusok, esszénusok és zélóták), amelyek közül az utolsóként létrejött zélótizmus legfőbb jellemzőjének tünteti fel, hogy „szívósan ragaszkodtak a szabadsághoz, és csak Istent ismerték el uruknak, és királyuknak". Mi más lehetett az apropója egy ilyen kijelentésnek, mint éppen a császárra letett eskü, amelyben a halhatatlan isten(ek) után a római birodalom fejét kellett elismerniük élet-halál legfőbb urának?

 

 

.....

 

 

Pontius Pilatus .

Tiberius uralkodása alatt a római birodalom egyik távoli és forrongó provinciájában egy hivatalnok hálára ítélt egy agitátort. És a hivatalnoknak akkora hírneve lett, amelyre egyébként képességei alapján nem számíthatott volna. Senki sem tud biztosat születéséről és haláláról, életének korábbi időszakairól, de a nevét az egész világon ismerik és ismerni fogják. Igaza van-e a mondásnak, amely szerint „belekerült, mint Pilátus a credóba" - azaz semmi köze a dologhoz?

Tiberius császár i. sz. 26-ban bízta meg Pontius Pilatust Júdea kormányzásával. Arról, hogy ezt mi előzte meg, semmit sem jegyzett föl a történelemtudomány. Még a helytartó személynevét sem ismerjük. Ragadványneve, a Pilatus nyomán többen úgy gondolták, hogy ősei között volt egy felszabadított rabszolga (a pilateus, vörös sapkás szóval illették a felszabadított rabszolgát) vagy pedig egy díszlándzsával kitüntetett tiszt fia volt. Innen származik a semmivel meg nem erősített föltevés, hogy annak a Marcus Pontiusnak a fiaként látta meg a napvilágot, aki Augustus uralkodása idején i. e. 26-31 közt volt Hispániában katonai parancsnok.
Magánéletéről sem tudunk semmit. Máté evangélista egy mondatából tudjuk, hogy nős volt. Egy későbbi írásból ismerjük felesége nevét: Claudia Procula. Joggal föltételezhetjük azt is, hogy Pilatus a lovagi rendbe tartozott. Ha életét összevetjük más lovagok páyafutásával, arra gondolhatunk, hogy Júdeába érkezte előtt vélhetően katonáskodott.

Pilatus a procurator - főleg pénzügyi kérdésekkel foglalkozó hivatalnok - és a praefectus - politikai és katonai vezető - kettős rangjával felruházva kormányozta Júdeát. Teljhatalmú ura volt alattvalói életének és halálának (ez a ius gladii, a pallosjog), pénzt verethetett, de tiszteletben kellett tartania a Róma által kinevezett szomszédos királyocskák jogait - mint amilyen Heródes Antipas, Galilea tetrarchája (kormányzója) volt -, és figyelembe kelett vennie a hatalmas szomszédjának, Szíria római kormányzójának akaratát, aki politikailag ugyan nem állt fölötte, de bizonyos mértékben ellenőrizhette működését. Székhelye nem Jeruzsálemben, hanem Caesarea városában, a nyugati parton volt, ahol főleg görögök laktak. Az itteni ásatásokon előkerült a föld alól kőre vésett neve is.

Pilatus hivatalba lépésének első pillanatától a politikai érzék olyan hiányával gyakorolta a hatalmat, hogy tevékenységét, akárcsak egész júdeai pályafutását a legkülönbözőbb módon lehetett értelmezni. Már rögtön az első évében, 26-ban, vagy esetleg valamivel később, Caesareából Jeruzsálembe küldött egy csapat katonát, hogy ott teleljenek át. Ez eddig tökéletesen rendjén való, de a csapat Jeruzsálembe hadijelvényekkel vonult be, amelyekre Tiberius arcképét erősítették. Ez pedig provokáció, sőt szentségtörés. A zsidó törvények ugyanis tiltották az emberek ábrázolását, a római hatóságok pedig tiszteletben tartották az általuk igazgatott provinciák vallási jellegzetességeit.

A szentségtörés láttán a zsidók tömegesen jelentek meg Ceasareában, és könyörögtek Pilatusnak, hogy távolítsa el a képmásokat. A helytartó nemet mondott, a zsidók sem engedtek. A kötélhúzás öt napig tartott. A hatodik napon a feldühödött Pilatus a panaszosokat bírói széke elé idézte a stadionba. A lesben álló katonák hirtelen körülfogták a zsidókat.

Josephus Flavius írta:
„A zsidók, mintha összebeszéltek volna, egyszerre letérdeltek és lemeztelenítették nyakukat, hangosan kiáltoztak, hogy inkább megöletik magukat, de nem szegik meg a törvényt. Pilatus meghökkent, hogy a nép ilyen hősiesen védelmezi vallását, s parancsot adott, hogy a hadijelvényeket azonnal távolítsák el Jeruzsálemből."

Ez az epizód értetlenséget vált ki a történetírókból. Egyesek szerint az új helytartó a császárnak ilyen látványos tisztelettel akarta kifejezésre juttatni hatalmát. Ügyetlen gesztus volt ez, amire hamarosan ő maga is rájött, és nem lévén ostoba ember, túl messzire nem akart elmenni.
Mások szerint Pilatus csak az új hivatalos politikát alkalmazta a zsidókkal szemben. Ezt a keménykezű politikát Tiberius kegyence és minisztere, Esianus sugalmazta, akinek Pilatus állítólag kinevezését is köszönhette. Mivel egyik magyarázatra sincsenek tényszerű bizonyítékok, elégedjünk meg ennyivel: Pilatus, aki kétségtelenül tudta, hogy Rómában zsidóellenes hangulat uralkodik, valószínűleg elhatározta, hogy a kemény kéz politikáját alkalmazza Júdeában, a lázadás kockázata láttán azonban meghátrált.

Valamivel később, pontosan nem tudni, mikor, újabb hasonló eset történt. Jeruzsálemnek vízre volt szüksége, Pilatus vízvezetéket építtetett, és mivel ehhez pénzre volt szüksége, felhasználta a Templom kincsét. A kincset főleg a nyilvános áldozatok fedezésére, másodsorban Jeruzsálem szükségleteinek kielégítésére fordították. A helytartó tehát első látásra semmi botrányosat sem művelt, hiszen megszerezte a kincs őrzésével és a Templom irányításával megbízott papok beleegyezését is.

A nép azért lobbant haragra, mert Pilatus a szent kincset teljesen felhasználta. A zsidók ellenségesen kiáltozva körülvették a Jeruzsálemben tartózkodó procurator bírói székét. Pilatus azonban előrelátó volt: a tömeg közé polgári ruhás, bottal felfegyverkezett katonák vegyültek el, akik a megadott jelre támadtak, és az ütéseknek, valamint a tolongásnak sok áldozata lett. Ebben az esetben is a brutalitás keveredett a ravaszsággal, főként pedig a jogairól meggyőződött hivatalnok makacsságával. Pilatus kétségtelenül hasznosabbnak vélte, ha a Templom pénzét vízvezeték építésére fordítják, mint rituális áldozatokra.

Így viselkedik egy gyakorlatias, de diplomáciai érzék híján lévő ember. Elképzelhető, hogy efféle keménynek szánt lépései folyamatosan rontották a tartomány népe és helytartója között a viszont, amely alapvetően sem lehetett idilli. Rontották ezen kívül Pilatus és Heródes Antipas viszonyát is, amelynek alapja a Róma kegyeiért folytatott versengés volt: a birodalom központjából kiküldött, átlagos képességű hivatalnok és a helybeli, székében a hódítók által meghagyott tartományúr vetélytársakként éltek egymás mellett. Lukács evangélista följegyzi, hogy amikor a kihallgatás során kiderült Jézus galileai származású, Pilatus átküldte őt Heródeshez, s a gesztus eredményeként ezen a napon Heródes és Pilatus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.

Ezzel is érkeztünk Pilatus pályafutásának leghíresebb epizódjához: Jézus letartóztatásához és peréhez. Tacitus római történetíró szerint Jézus Tiberius uralkodása alatt Pilatus procurator végeztette ki. Ez biztos kiindulási pont, lássuk, milyen az események krónikája az evangéliumok szerint? Jézus először Annás főpapnál, majd vejénél, az éppen hivatalban lévő Kaifás főpapnál hallgatják ki, ezután átadják Pilatusnak, aki kétségtelenül Nagy Heródes egykori palotájában tartózkodott, Jeruzsálem nyugati dombján.
A főpapok az ítéletet már meghozták, de végre nem hajthatják, ehhez a római helytartó jóváhagyása kell. Lukács evangélista, aki a „nyugati" világ számára írta le a történeteket, bizonyos jogi-formális részeket kihangsúlyozott. „Ezzel fölkerekedett az összeverődött nép, és Pilatushoz kísérték. Ott vádolni kezdték: Azt tapasztaltuk - mondták -, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király."

A vád tehát lázítás, és a rómaiak az ilyesmire érzékenyek, a kormányzónak tehát ki kellett hallgatnia a foglyot és ítélkeznie fölötte. A kihallgatás során azonban semmi sem merült föl, ami indokolta volna a halálos ítéletet. Jézus válaszával ugyanis politikai jellegű kérdésből filozófiaivá vált a dolog, ez pedig nem a római helytartó dolga, akit feltehetően nem is érdekeltek a zsidók belső, vallási ügyei. A vádlók azonban hangsúlyozták, hogy „tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig" - erre Pilatus kibúvót talált: Ha Jézus elsősorban Galileában tanított, akkor átküldi Heródes Antipas tetrarchának, ítéljen az fölötte. Így ügyesen megszabadult egy kellemetlen fogolytól.
Heródes ekkor történetesen Jeruzsálemben tartózkodott. Mikor azonban Jézust elé vezették, a tetrarcha, aki kétségkívül hóbortos lázítóra számított, kinevette Krisztus, és csúfságból pompás ruhába öltöztetve visszaküldte Pilatushoz. Mit tehetett a római? Elengedje vagy kivégeztesse a foglyot?
Korábban már elmérgesedett a viszony a helybeli lakossággal, ráadásul a megszállók - okkal - állandóan tartottak egy lehetséges zsidófelkeléstől, és - mint az evangéliumok hangsúlyozzák - a város nagy ünnepre készült, teli volt az ország különböző részeiből érkező zarándokokkal. Ezek pedig nyilván vidékről sem a rómaiak iránti elégedettség hangulatát hozták a városba. A helytartó tehát úgy dönt, hogy döntésével inkább megnyerje, semmint maga ellen hangolja a népet: úgy tesz, mintha nem is ő, hanem az összegyűlt tömeg döntene, s erre jó alkalom kínálkozik.

Az egyiptomi rabságból való szabadulás emlékére ugyanis a zsidó húsvét alkalmából a szokásoknak megfelelően egy foglyot minden évben szabadon bocsátottak. Pilatus még nem hozott ítéletet, a római jog szerint tehát elengedhetné Jézust. Felajánlotta a választást, mert ugyanekkor volt ott egy másik fogoly is, aki szintén ítéletre várakozott: gyilkosság és lázadás vádjával tartóztatták le.
Ezt a foglyot Barrabasnak hívták, a személyneve szintén Jézus volt. Adjuk át a szót Márk evangélistának:"Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barrabas szabadon bocsátását kérje. Pilatus ismét megkérdezte: Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok? Azok újra ezt kiáltozták: Keresztre vele! Pilatus folytatta: Mi rosszat tett? Azok annál hangosabban kiáltották: Keresztre vele! Erre Pilatus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabast. Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre."

Meglepőnek tűnhet, hogy ez a római, amióta csak megérkezett Júdeába, bár gyakran semmibe vette a közhangulatot, ezúttal döntés előtt kikérte a tömeg véleményét. Föltehetően elhatározta, hogy óvatos lesz. Semmi se utal arra, hogy átadta a döntés jogát a tömegnek, ő maga ítélt a jelenlévő tömeg kívánságának megfelelően. Ne feledjük ugyanis, hogy előtte már elhangzott a nehezen kivédhető megjegyzés: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak! - amint János evangélista leírta. Az amúgy sem népszerű helytartónak, aki nem tudott sikereket felmutatni a rábízott tartomány kormányzásában, igen kellemetlen lett volna, ha hűtlenséggel vádolják Rómában.

Pilatus alakjának megismerése szempontjából nagyrészt egyértelmű tájékoztatást kapunk az evangéliumokból: a helytartó aggályosan vigyázott a római törvények betartására, az adott esetben ez jórészt csupán formalitást eredményezett. tegyük hozzá, hogy mindenekelőtt a saját karrierjét tartotta szem előtt, mindennél jobban félt egy lázadástól, nem akart tengelyt akasztani a Templom híveivel, vagyis a helyi arisztokráciával, akik közül Róma legfontosabb hívei is kikerültek.
Ebből a szempontból mit számított egy hóbortos prédikátor halála? Mégis úgy látszik, Pilatus súlyt helyezett arra, hogy ne őt tartsák Jézus gyilkosának: „Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. Ti lássátok!" Vajon mi rejlett e jelenet mögött? Volt-e mélyebb tartalma? Pilatus bár megvetette alattvalóit, ismerte a zsidó szokásokat: ha valaki bűnt követ el, attól agy leölt üsző fölött kezet mosva meg lehetett tisztulni.

A hétköznapi „mosom a kezeimet" kifejezés morális értelemmel feltöltve vonult egy jelképrendszerbe, amely Jézus perében a Jó és a Rossz összecsapását látja a gyávaságból vagy vakságból közönyös hatalom előtt. Jézust i. sz. 30-ban, de még valószínűbb, hogy i. sz. 33-ban feszítették meg. Majdnem ugyanekkor újabb epizód fordítja szembe Pilatust és a zsidókat.
Bizonytalan, hogy pontosan mikor, de kétségtelenül i. sz. 31-33 között Pilatus aranyozott pajzsokat helyeztetett el Heródes jeruzsálemi palotájában. Ez önmagában még nem volt szentségtörés: a pajzsokon nem volt kép, és a zsidók is díszítették ilyesmivel zsinagógáikat. A jeruzsálemi zsidók azonban megsértődtek. Valójában attól féltek, hogy ezeknek a közönségesektől különböző pajzsoknak rejtett rituális értelme van: a hivatalos római vallás által istennek tekintett Tiberius császárnak ajánlották őket. Más szóval, felajánlás, áldozat, de nem Izrael istenének! Ne feledjük, hogy a zsidók áldoztak a császárért, de a császárnak soha. A nemes jeruzsálemiek küldöttsége tiltakozásával szemben Pilatus szilárd maradt. Ezzel azonban nem ért véget az ügy: a zsidók közvetlenül Tiberiusnál tettek panaszt, aki igazat adott nekik, tehát megtagadta procurátorát.

Az utolsó esetben, mikor Pilatusról hallunk, ugyancsak brutális cselekedetek keveredtek ügyetlenséggel. Judeában különféle népek éltek egymás mellett: zsidók, görögök, és szamaritánusok, a zsidókkal rokon, tőlük a babiloni fogságból való visszatérés óta elszakadt nép. Alighanem i. sz. 36-ban a szamaritánusok összegyűltek a Gerizzim-hegyen, amely éppen a vallásszakadás óta volt szent helyük, és a Peszah ünnepén hagyományosan jártak ide: ezúttal talán egy álpróféta is szerepelt, aki azt ígérte, hogy a nemzeti szentélybe gyűlteknek megmutatja a szent edényeket, amelyeket Mózes ásott el.
Sokan tartottak a szent hely felé, de a római katonák megelőzték őket. Nagy tömeg szamaritánust lemészároltak, köztük a legtekintélyesebb polgárokat is. A zavargások elültével a vezetők panaszt tettek Pilatus hatalmas szomszédjánál, a szírirai kormányzónál, Vitelliusnál, aki kezébe vette a júdaei ügyeket, és megparancsolta Pilatusnak, menjen Rómába, és adjon számot cselekedeteiről Tiberiusnak.

Pilatus az i. sz. 36. év végén hagyja el Judeát, Tiberius halála (i. sz. 37 március 17.) után érkezett Rómába. Mi történ vele ekkor? Erről nem tudni semmit. Aligha fogták perbe, mivel Caligula uralmának kezdetén törvénybe iktatták az általános amnesztiát. Viszont valószínű, hogy nem kerülte el a hivatalos dorgálást, különben mivel magyarázható Philón szenvedélytől átfűtött szavai, Pilatus félt, hogy a császárnál járt követség leleplezi őt: részletesen beszámolva sikkasztásairól, erőszakosságairól, harácsolásairól, durvaságairól, a sorozatos, ítélet nélküli kivégzésekről? Valószínű, ha nem is biztos, ugyanaz a sors várta őt is, mint az egykori császár annyi más tisztviselőjét. Ha kapott is hivatalt, az nem lehetett különösen fontos. Egy bizonyos: bár ismeretlen időben és módon halt meg, kilépett a történelemből, hogy belépjen a legendába.
Alig egy század elegendő volt, hogy legendák sora alakuljon ki körülötte. Az első évszázad során leírt Evangéliumon kívül egyre dúsabb életrajzzal szerepel a valamikori helytartó az apokrif iratokban. A görögül író Justinus, valamint a latinul író Tertullianus kétségbevonhatatlan történelmi tényként említik a jelentést, amelyet Pilatus küldött Tiberiusnak Jézus kivégzése után. Eszerint a jelentés Jézus perének első bizonysága. Tertullianis még azt is kijelenti, hogy a szokásoknak megfelelően maga Tiberius is beszámolt a szenátusnak a júdeai eseményekről, majd Krisztus isteni mivolta mellett érvelt annak érdekében, hogy emeljék őt a római istenek közé.

Kétségtelenül Tertullianusnál jelentkezett először az a tendencia, hogy minimumra csökkentsék Pilatus felelősségét Jézus halálában. Ennek világos, politikai oka volt: a felelősséget a zsidókra kell hárítani, és Róma szerepét lehetőség szerint csökkenteni kell legalábbis addig, amíg nem győz a kereszténység. Ekkor az egyházatyáknak az volt az érdekük, hogy a keresztényeket úgy mutassák be, mint a császár lojális alattvalóit.
Taktikailag ügyes dolog volt tehát az a későbbi értelmezés, amely szerint Pilatus, sőt még Tiberius sem volt ellenséges Jézussal. Ily módon határozottabban el lehetett különülni a zsidó közösségtől. Biztos, hogy ennek az irányzatnak nem az evangéliumi hagyomány szelleme, csak egyes kivételei képezik az alapját; Tertullianusnál Pilatus több mint kegyes bíró: már csaknem keresztény.

Az etióp kopt hagyományban öltött ez az irányzat legfurcsábban testet. Az etióp egyházban az V. századtól kezdve Pilatus nagyon népszerű szent. A Gamaliel evangéliuma, ez a VI-VII. századi apokrif, még vértanúságát is magasztalja. Feleségét, Proculát a görög egyház avatta boldoggá, belőle lett az október 27-én tisztelt Szent Procula. A kétféle hagyomány összeolvadása Pilatus halálának leírásában jut tetőpontjára. Egy késői apokrif szöveg, a Paradosis szerint Pilatust fejvesztésre ítélték, és amikor kilehelte lelkét, egy angyal magával vitte a mennyekbe.
A keresztény szövegekben Pilatus megítélésének van egy másik, ellentétes formája is, amely bűnüsségét hangsúlyozza; ennek elbeszélésével a II. században találkozunk Caesareai Eusebiusnál. A keresztény történész állítólag meg nem nevezett latin történetíróknál találkozott a ténnyel, hogy i. sz. 39 és 40 körül Pilatus nem bírva elviselni a rázúduló bajokat, öngyilkos lett. Ettől kezdve Pilatus bűnhődésének cifrázása a divat. Változtak az idők, a IV. században keresztény lett a római birodalom, és meg kellett mutatni, hogy Pilatus bűne nem maradt büntetlen.

Vannak akik szerint Pilatust Caligula megkínoztatta, és ő nem bírva elviselni a szenvedéseket, öngyilkos lett. Egyesek szerint a galliai Vienneben halt meg, ahová állítólag száműzték, más változat szerint testtét öngyilkossága után a démonok Rómából Vienne-be vitték, és belehajították a Rhóne-ba. A víz azonban nem volt hajlandó befogadni és kivette a partra. Ekkor továbbvitték és beledobták a Genfi-tóba. A halott azonban ott se lelhetett békét. A parton lakók kihalászták a testet, és elrejtették egy kútban a hegyek közt. Ez a kút ma is fortyog az ördögi rontástól.
Az a Pilatus, akit néhány rendelkezésünkre álló adat állít elénk, természetesen nem olyan érdekes, mint a legendák és a regényírók Pilatusa. Az igazi Pilatus, a császári tisztviselő, aki tudatában volt megbízatása jelentőségének, engedelmeskedett a császári tekintélynek; bizonyára egy volt az ezernyi római hivatalnok közül, akiket az impérium mindenfelé szétszórt.
A birodalom egyik legzűrzavarosabb provinciájába került, és az volt a baja, hogy nem tudta vagy nem is akarta megérteni alattvalóit. Ez a ravasz, erőszakos, makacs ember túlságosan őrködött karrierjén, annyira, hogy még politikai baklövéseket is elkövetett. Ugyanakkor bizonyos mértékben vigyázott a törvényes formákra. A rómaiak és a zsidók, a császár és isten közötti örökös ellentétnek ő csak tanúja, bár kétségtelenül a leghíresebb tanúja volt.

Kr. u. 26. és 36. közt Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. Ő ítélte halálra a Názáreti Jézust.
Pilátus ötödik helytartóként került Iudaeába, Tiberius császár küldte Kr. u. 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a syriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a tengerparton volt. Mielőtt Iudaeába került, Pilátus életéről nem sokat tudunk. Az ókori feljegyzések Pilátust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.


Josephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilátusról:

Mikor Iudaeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilátus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket.

Pilátus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilátus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak.

Hivatalvesztéséről is megemlékezik Josephus Flavius. Kr. u. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamariaiak között. A szamariaiak hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Vitelliushoz, a syriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé.

Alexandriai Philón leírása szerint Pilátus Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tettetett fel, melyen a császár neve állt. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását.

Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilátusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.

Pilátus ötödik helytartóként érkezett Júdeába, és Kr. u. 26-tól 36- ig volt hivatalban. Mint a császár képviselője, ő volt Júdea és Szamaria legfelső kormányzó és bírói hatósága. „Excellenciás" címet viselt. Katonailag nem rendelkezett római csapatok felett, csak a leigázott népekből szervezett segédcsapatok álltak rendelkezésére, pl. a szíriaiak, szamariaiak és görögök.

Közvetlen hivatali felettese a szíriai legátus volt, akinek hatáskörébe tartozott, hogy a nehezebb ügyekben beavatkozzék a prokurátor területén is. A helytartó rezidenciája Cézárea Maritimában volt, kb. 100 kilométernyire Jeruzsálemtől. Pilátus abban a Nagy Heródes által épített palotában élt, amelynek romjai ma is láthatók a tengerparton.

...

 

Pál Felix és Festus előtt.

Palesztina legnagyobb kikötővárosát még Nagy Herodes építtette, s Augustus császár tiszteletére nevezte el Caesaréinak (Jós. ant. 15, 9,6; beli. 1,21,5). Miután Júdea, Szamariaés Idumea római tartomány lett, a helytartó e városban, Heródes egykori palotájában székelt, Júdea procuratora 52-től 60-ig az egykori görög rabszolga, Marcus Antonius Felix volt, akit testvérével, Antonius Pallasszal együtt Claudius császár anyja, Antonia szabadított fel. (Ezért vették fel a fivérek az Antonius nevet.)
Pallas a császári udvarban óriási hatalomra tett szert. Suetonius szerint Claudius „mindenkinél többre tartom, Narcissus, és pénzügyi tanácsadóját, Pallost; Örömmel hozzájárult, hogy senatusi határozat útján óriási pénzösszegekkel, továbbá quaestort és praetori címekkel tüntessék ki őket, de mindezen kívül lígy megszedhették magukat, annyit rabolhattak össze, hogy mikor Claudius egyszer az államkincstár szegénysége miatt kesergett, jogosan kapta ezt a választ: majd lesz pénze bőven, ha két felszabadított rabszolgája társul veszi maga mellé" (Suet. Claitd. 28).
Pallas segítségével Felix is ragyogó pályát futott be. A rabszolga-lélek azonban minduntalan előtört belőle; mint procurator, minden kegyetlenkedéssel és önkénnyel szolgalélekhez méltóan gyakorolta a királyi jogkört" - írja róla Tacitus (Tac. kist, 5,9). RÉNAN szerint megvolt benne fivérének teljes erkölcstelensége, de nem annak adminisztráló tehetsége. Josephus beszámol arról, hogy Jonathán főpap szemére vetette visszaéléseit és „gyakran figyelmeztette öt, hogy jobban kormányozza Júdeát", mire Felix „orgyilkosok kezére juttatta " a zsidó főpapot (Jós. ant, 20.8,5). Tacitus szerint akkora hatalomra támaszkodott, hogy „minden gonosztettét büntetlennek gondolta" (Tac. ű«fl. 12,54).

Amikor Pált Felix elé állították, az elolvasta Lysias levelét, majd megkérdezte Páltól, hogy „melyik tartományból való" (ApCsel 23,34). A procurator kérdésével először is tisztázni kívánta az ügy illetékességi oldalát, A római büntető perjog két legfontosabb illetékességi szabályáról már szó esett Jézus perének elemzésekor. Az egyik alapelv szerint a helytartó bárki ügyében eljárhatott, aki tartománya területén követett el bűncselekményt, tekintet nélkül arra, hogy honnan származott az illető (forum delicti). így ítélkezhetett a galileai Jézus felett Júdeábán Pilátus, s így foglalkozhatott a kilikiai Pál ügyével Gallio, Achájaproconsula.
A másik alapelv szerint a helytartóknak (és római polgárjoggal nem rendelkező személyek esetében a vazallus-királyoknak is) joguk volt mindazok felett ítélkezni, akik közigazgatási területükről származtak, bárhol követtek is el bűntettet (forum originis9. Pilátus e szabály alapján küldte át Jézust Heródeshez. Az illetékesség e két elve közül a rómaiak mindig azt alkalmazták, amely az adott esetben célszerűbbnek látszott, Pilátus számára hasznosabbnak tűnt Jézus ügyét Galilea fejedelme, Heródes Antipászelé áttenni, mivel az jobban ismerte a zsidókat, s egyébként is éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
Felmerül a kérdés, hogy amikor Felix megtudta Pál származási helyét, miért nem küldte őt át Kilikiába, hiszen így megszabadulhatott volna a zavarosnak látszó ügytől." E problémára nem nehéz megtalálnunk a választ. Tacitus tudósítása szerint Kilikia Pál korában nem volt római provincia; Gáli Icához hasonlóan Syria felügyelete alá tartozó cliens-uralkodók igazgatták, akik római polgárok felett nem ítélkezhettek (Tac ann. 2,78). Pált így csak a legatus elé lehetett volna küldeni, aki viszont nem foglalkozott ilyen jelentéktelen ügyekkel. Felix ezért nem élhetett a „forum originis"-elv adta lehetőséggel; ily módon nem szabadulhatott meg az ügytől.

Az illetékességi kérdések tisztázása után a helytartó kijelentette: „Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak" (ApCsel 23,35a). Felix e döntéséből jól látszik a római büntetőeljárás vádelvű, accusatorius jellege: vádlók fellépése (accusatio) nélkül nem folytattak le eljárást. A római perjog ezen alapvető szabálya jól kitűnik Lactantius azon leírásából, amely szerint Maximinus csak azért nem tudott két előkelő hölgyet a törvényesség látszatát megtartva megöletni, mert „nem akadt vádlójuk" (Lact. 4-0). Cicero is kiemelte az egyik beszédében, hogy bevádolás nélkül a bűnöst elítélni nem lehet: „nocens, nist accusatus fuerit, condemnari non potest (Cie. Rose, 20,56).
Ammianus Marcellinus pedig Gallus császár kegyetlenkedéseiről beszámolva a következőket írja; „ Ezeknél a sorozatos visszaéléseknél nem állítottak vádlót (még hamis vádlót sem). Még a látszatát sem igyekezték kelteni annak, hogy az igazságtalanságokat a törvényes előírásokkal összhangban követik el, holott erre még a kegyetlen császárok is ügyeitek " (Amm. 14,1).

A helytartó végül parancsot adott katonáinak, hogy Pált „Heródes várában tartsák őrizetben (ApCsel 23,35b). Félix tehát az apostol fogságban tartása mellett döntött. Ezt megtehette, hiszen - ahogy Ulpianus írja - a helytartó - bizonyos szempontokat, így a bűncselekmény súlyát, a vádlott tisztségét, vagyont helyzetét és büntetlenségét, valamint a vádló méltóságát figyelembe véve - szabadon dönthetett arról, hogy a vádlottat őrizetbe veszi-e vagy szabadlábon hagyja; átadja-e fogolyként a katonáknak vagy kezességet kér érte:
„De custodia reorum proconsul aestimare soiet. Hiram in carcerem recipienda sit persona an militi tradenda vel fideiussoribus committenda vel etiam sibi Hoc autem vel pro criminis quod obicitur qualitate vel propter honorem aut propter amplissimas facultates vel pro innocentia personae vel pro dignitate eius qui accusatur facere solet" (Dig.48,3,1).

„Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullus kíséretében leutazzon, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen" (ApCsel 24,1). Az apostol elleni vádat tehát többen kívánták képviselni, közülük - úgy tűnik - Ananiás volt a fővádló, a vének pedig mint mell ék vád lók (subscriptores) vettek részt a perben. Az ügyvéd - mivel a római jog a vád esetében kizárta a közvetlen képviselet lehetőségét - csupán a perbeszédet tartotta a vádlók helyett."

Pál elővezetése után Tertullus hozzálátott a vád előadásához. Az orator - az akkori szokásoknak megfelelően - ún. captatio benevolentiae -vel (retorikai fogás: „a jóindulat megnyerése") kezdte beszédét; „ A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében. Ezt mindig és mindenütt hálás lelkülettel ismerjük el, kegyelmes Felix" (ApCsel 24,2-3).
HOLZNER szerint Tertullus „tapasztalatlan kezdő volt, azok egyike, akik a pályájukra való előkészületül a provinciában bennszülöttek jogi képviseletér látták el. Kezdő voltát beszéde bevezetőjén észre lehetett venni, amennyiben iskolás recept szerint ügyetlen és otromba hízelkedéssel kezdte. Az orator szavai túlzottan átlátszó hazugságok voltak: a zsidók gyűlölték helytartójukat, s ez néhány év múlva egyértelműen kifejezésre is jutott, amikor feljelentették őt a császárnál.

A bevezető mondatok után Tertullus a tárgyra tért:Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember. Az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ő áll az élére. Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk. Törvényünk szerint akartunk felette ítélkezni, de Lysias ezredes karhatalommal kiragadta Őt kezünkből, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak. Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádjainkkal kapcsolatban " (ApCsel 24,4-8). A vád tehát alapvetően vallási tartalmú volt, de a lázadás (seditio) szó politikai csengéssel is bírt. (Nem véletlenül fogalmazott így az oratori).

Felix a vád meghallgatása után a vádlottnak adta meg a szót. Pál nyugodtan, megfontoltan adta elő védekezését: „Meggyőződhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni. Nem is találtak úgy rám a templomban rogy a zsinagógában, de még a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csődületet idéztem volna elő. Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani " (ApCsel 24,11-13),
Pál tehát cáfolta a vádakat, s rámutatott arra, hogy vádlói semmit sem tudnak bizonyítani. Mivel a római jog az ártatlanság vélelme (praesumptio boni viri) talaján állott, a vád bizonyítottságának hiányából egyenesen következett a vádlott felmentése: „Actore non probante reus absolvitur" (Cod. 2,1,4). Pálnak ezért nem kellett bizonyítékokkal alátámasztania ártatlanságát, felmentése érdekében elegendő volt tagadnia a vádbeli cselekmények elkövetését. Ez persze nagyban megnehezítette a vádlók dolgát.
Ammianus Marcellinus szerint egyszer egy szenvedélyes szónok lulianus császár előtt egy tárgyaláson a bizonyítékok hiánya miatt felbőszülve e szavakra fakadt: ,,Ugyan kit nyilváníthatunk bűnösnek, hatalmas Caesar, ha már a puszta tagadás is elegendő?" A császár erre bölcsen így válaszolt: „Vajon kit nyilvánítunk ezután ártatlannak, ha a puszta vád is elegendő?" (Amuri. 18,1).
A bizonyítási teher (onus probandi vagy omts probationis) alapszabálya egyébként a polgári perben is az volt, hogy annak kell bizonyítania, aki valamit állít, s nem annak, aki tagad: „Ei incumbit probatio, qui dicit, non qui negat" (Paul. Dig. 22,3,2). így ha a felperes nem bizonyította a keresetét megalapozó tényeket, az alperes részéről elegendő volt az egyszerű tagadás: „actore enim non probante, qui convenitur, etsi nihil ipse praestiterit, obtinebit " (Cod. 2,1,4). Az alperes tehát nem volt köteles bizonyítani a felperes előadásának ellenkezőjét, mivel „per rentm naturam factum negantis probatio nulla sit" (Cod. 4,19,23).)

Pál védekezéséből még a következő mondatot érdemes kiemelni: „Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem, vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam? " (ApCsel 24,19-20). Az apostol tehát arra is rámutatott, hogy jogszerűen csak azok vádolhatják, akik szemtanúi voltak az állítólagos törvényszegéseinek.
Ahogy KÁKOSSY ÁRPÁD ELEK írja, „Felix két malomkő közé került ha elítéli Pált, jogellenesen cselekszik; ha viszont szabadon bocsátja, magára vonja a zsidók haragját.1 A procurator ezért - belekapaszkodva az orator ama állításába, miszerint Lysias tribunus megerősítheti a vádlók panaszát - elhalasztotta az ítélethozatalt e ravasz kijelentésével; „Ha majd Lysias ezredes megérkezik, döntök ügyetekben " (ApCsel 24,22).

A helytartó bizonyára az „amplius" kifejezéssel zárta le az ülést, ami annyit jelentett, hogy az ügy tárgyalását bízó nyitás-kiegészítés céljából elnapolta. A római bíró háromféle döntést hozhatott: vagy elítélte a vádlottat (condemnatio) vagy felmentő ítéletet hozott (absolutio), vagy pedig további bizonyítékok beszerzése végett elhalasztotta a tárgyalást (ampliatio)." E harmadik lehetőségre Josephus Flavius is utal egy helyen, amikor a zsidók és a szamaritánusok viszályáról beszámolva azt írja, hogy „miután Quadratus mindkét fél panaszát meghallgatta, elhalasztotta a tárgyalást és megígérte, hogy majd akkor mond (téletet, ha Júdeába megy és az ügyet alaposabban megvizsgálja" (Sós. ank 20,6,2).
Félix az ülés lezárása után az egyik centu rí ónak azt az utasítást adta, hogy továbbra is tartsa őrizetben Pált, de enyhén bánjon vele, vagyis hagyja láncok nélkül, ún. custodia libera állapotában, és engedje meg tanítványainak és barátainak, hogy szabadon látogassák és szolgálatára legyenek (ApCsel 24,23). Ilyen custodia liberót egyébként gyakran alkalmaztak a rómaiak olyan foglyok esetében, akik kiérdemelték valamivel e kedvezőbb bánásmódot, Livius leírása szerint Fabius consul apja - akit szintén Fabiusnak hívtak - azt tanácsolta, hogy egy Altinius nevű foglyot tartsanak „szabadabb őrizetben. Mivel Fabius javaslatát elfogadták", Altinius „napközben őrök kíséretében láncok nélkül járkálhatott, éjszakára bezárták és őrizték" (Liv. 24,45).

Lukács szerint,, néhány nap múlva megjelent Felix zsidó feleségével, Druzitlával együtt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó bit felől" (ApCsel 24,24). Itt érdemes megjegyezni, hogy Druzilla I. Heródes Agrippa legkisebb leánya volt (Jós. beli. 2,11,6), aki előbb Azaziosz emesai királyhoz ment feleségül, majd elvált, s Felix felesége lett.
Josephus arról is beszámol, hogy a ragyogó szépségű asszony a Vezúv kitörésekor vesztette életét Felixtől született fiával együtt (Jós. ant. 20.7,1-2). Pálra és a krisztusi tanokra valószínűleg Ő volt igazán kíváncsi, s nem a helytartó, aki megrettenve hallgatta „az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről" beszélő apostolt (ApCsel 24,25).

Teltek-múltak a hetek és a hónapok anélkül, hogy Félix Cae sarcába hívta volna tanúként Lysias tríbunusi. A zsidók valószínűleg belátták, hogy felesleges tovább bolygatniuk az ügyet: céljukat végül is félig-meddig elérték azzal, hogy Felix fogságban tartotta Pált. A helytartó Lukács szerint azért nyújtotta el Pál fogságának időtartamát, mert azt remélte, hogy szabadon bocsátásáért pénzt zsarolhat ki tőle vagy barátaitól (ApCsel 24,26).
Josephus Flavius tudósítása szerint Albinus helytartó is hasonlóan járt el a vádlottak ügyeiben: „azokat, akiket saját felettes hatóságuk vagy valamelyik előbbi helytartó rablás miatt bebörtönzött, váltságdíj ellenében kiadta rokonaiknak, és csak az a gonosztevő maradt fogságban, amelyik nem tudott fizetni" (Jós. beli. 2,14,1).
Felix bizonyára tudomást szerzett arról, hogy az apostol Macedóniában és Achájában jelentős összeget gyűjtött össze az elszegényedett jeruzsálemi keresztények számára (vő. Róm 15,25-28). Minthogy azonban Pál megtagadta a váltságdíj kifizetését, a procurator legalább az erősen megrendült népszerűsége javára akart hasznot hűzni az ügyből, s továbbra is fogságban tartotta az apostolt.

Felmerül a kérdés, hogy meddig lehetett egy vádlottat vizsgálati fogságban tartani, volt-e valamilyen törvényi korlátja a büntetőperek időtartamának, Felix Pál fogságban tartásával nem szegett-e meg valamilyen jogszabályt? Suetonius a következőket írja Augustustól: „Hogy egyetlen bűntény se maradjon büntetlenül, és késedelmeskedés miatt egyetlen per el ne évüljön, elrendelte, hogy a harminc napot, amelyet addig a magár rangú tisztviselők által rendezett játékok számára tartottak fenn, igazságszolgáltatásra fordítsák" (Suet, Alig. 32).

Ezek szerint a perek bizonyos idő elteltével elévültek.15 Az elévülési határidő azonban nem lehetett túl rövid; a történetíró arról is beszámol, hogy egyes büntetőperek hosszú ideig elhúzódtak (Suet. Aug. 32; Cal. 15). Pál pere Felix helytartósága alatt valószínűleg nem évült el. Így a helytartó nem szegett meg jogszabályi előírást azzal, hogy az apostolt két évig fogságban tartotta. Erre egyrészt abból következtethetünk. hogy Pál nem emelt panaszt a helytartónál, holott ezt megtehette volna.
Már több alkalommal is láthattuk, hogy az apostol nem hagyta szó nélkül, ha megsértették jogait. Másrészt tudjuk, hogy Iustinianus császár 529-ben két évben szabta meg a büntetőperek maximális időtartamát (Cod. 9,44,3).l3, Ebből pedig az következik, hogy korábban az eljárások ennél az időtartamnál hosszabbra is nyúlhattak.

Felix valószínűleg két évnél is tovább tartotta volna őrizet alatt (mai fogalmaink szerint: előzetes letartóztatásban) Pált, ha a császár helytartói tisztjéről le nem váltja, 60-ban a caesareai zsidók fellázadtak a szír lakosság ellen; Felix rendet akart teremteni és sok zsidót megöletett. A zsidók erre feljelentették Nérónál, aki a helytartót Rómába hívatta. Mivel Felix nem tudta magát kellőképpen igazolni, elvesztette procuratori hivatalát.

Ezt testvére, Pallas sem tudta megakadályozni; csak annyit tudott elérni, hogy ne végezzék ki Felixet (Jós. mi. 20,8,9).

Felix utódja Porcius Festus lett, aki egy régi senatori családból származott, s akinek jellem szilárdságát, igazságosságát és kötelességtudatát elismeréssel emlegették.

Hivatalnoki pontosságát az is jelzi, hogy a székhelyére való megérkezése után harmadnapra már föl- ment Jeruzsálembe elintézni a legfontosabb ügyeket (ApCsel 25,1).
A zsidóság vezetői - kihasználva ezt az alkalmat - mindjárt megemlítették neki - valószínűleg számos egyéb kérésükkel együtt - Pál ügyét is: „Azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa fel őr Jeruzsálembe." Lukács hozzáteszi, hogy így akarták Pált „tőrbecsalni és eltenni láb alól" (ApCsel 25,2-3).

Festus azonban tapasztalt hivatalnok volt, és ezért - mielőtt intézkedett volna - utánajárt a dolgoknak, s kikérdezte szolgálóit Pál ügyével kapcsolatban. Amikor értesült arról, hogy milyen körülmények között vitték Pált Jeruzsálemből Caesareába, visszautasította a zsidók kérését. Azt felelte, hogy pár nap mülva visszamegy székhelyére, következésképpen jobb, ha Pál ott marad, s ha valaki vádat akar emelni ellene, az utazzon Caesareába (ApCsel 25,4-5).

Festus nyolc-tíz nap múlva tért vissza székhelyére, ahol már a következő napon ..elfoglalta helyét a bírói emelvényen és elővezettette Pált." A Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták az apostolt és „sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták. " Pál tömören így foglalta Össze védekezését: „Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit. " Vagyis nem szegte meg Mózes előírásait, nem vitt be pogányokat a templomba, és zendülést sem szított a rómaiak ellen.
A procuratoriiak - a vádlott ellen szóló bizonyítékok hiányára tekintettel - felmentő ítéletet kellett volna hoznia, „Festus azonban - feltehetőleg arra számítva, hogy a vádlóknak való kedvezéssel megkönnyítheti kormányzását - o zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: »Beleegyezel-e abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben ?«" (ApCsel 25,6-9).

A tárgyalás helyének áttételét a római jog megengedte. Ez kiderül az ifjabb Plinius egyik beszámolójából, amelyben arról értesíti Traianust, hogy egy Pnisában megindult eljárás során a bírói vizsgálat székhelyét - többek kérésére - Niceába tette át (Plin. ep. 10,81), Amint azonban SHERWIN-WHITE rámutat, Festus a főbenjáró ügyekben való ítélkezési jogát a főtanácsra, vagyis egy provinciái bíróságra nem ruházhatta át: „Festus could nőt hand over his capital juris- diaion... to a provinciái tribunal stich as the Sanhedrin.
Ulpianus egy helyen határozottan kijelenti, hogy akinek pallos jogot vagy más büntetéskiszabási jogot adtak, az e jogát másra nem ruházhatja ál: ,Nemo potest gladii potestatem sibi datam vel cuius alterius coercitionis ad alium transferre" (Dig. 50,17,70; VÖ. 1,16,6 pr.).
Ha ezt a helytartók megtehették volna, valószínűleg sűrűn éltek volna e lehetőséggel. Ilyen esetre azonban nincs példa a forrásokban. Amikor Pilátus azt mondta a főpapoknak, hogy vigyék vissza Jézust és ítélkezzenek felette saját törvényeik szerint, a zsidók - utalva az ügy súlyosságára - azzal válaszoltak, hogy nekik senkit sem szabad megölniük (Jn 18,31). Fel sem merült annak a lehetősége, hogy Pilátus engedélyt adhat a főpapoknak a főbenjáró ügyben való ítélkezésre, pedig Jézus nem is volt római polgár. Ezek után kizárhatjuk annak lehetőségét, hogy Festus a római polgárjoggal rendelkező Pál főbenjáró ügyében átengedhette a bíráskodás jogát a zsidó törvényszéknek.

SHEHWIN-WHITE szerint a procurator a főtanácsot, illetve annak tagjait, csupán mint saját tanácsadó testületét használhatta fel ítélkezése során: „Búr nothing prevented hím from using the Sanhedrin, or members of it, as his own consiiium." Erre a helytartónak valóban lehetősége volt, Festusnak azonban nem ez volt a szándéka.
Amint WINTER és TATRA rámutat, a procurator által használt „jelenlétemben" kifejezés csupán fizikai jelenlétre, „megfigyelői státuszra" utal, s nem arra, hogy az eljárást Festus továbbra is maga kívánta volna vezetni a főtanács tagjaiból összeállított consilium élén. Lukács szavai azt jelzik, hogy a helytartó Pál ügyét át kívánta tenni a főtanácshoz: ítélkezzenek az ügyben a főpapok (vö. ApCsel 25,20).

Véleményem szerint Festus meggyőződött arról, hogy Pál nem követett el halált érdemlő bűntettet, s jobbnak látta, hogy a kisebb jelentőségű vallási vitában döntsön a főtanács (vö. ApCsel 25,18-20). A helytartó tehát Pál ügyét nem tartotta főbenjáró ügynek, s ezért kívánta azt áttenni a zsidó törvényszékhez. Ehhez azonban szükség volt Pál beleegyezésére, mivel római polgárként igényt tarthatott arra, hogy ügyében római bíróság döntsön. Ezzel kapcsolatban TAJRA egy érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmet; a Kr. e. 131-ben hozott lex Rupilia de iure sicularum értelmében ha egy szicíliai lakos pert indított egy római polgár ellen, az eljáró bírónak feltétlenül római polgárnak kellett lennie (Cie. 2Verr. 2,13,32).
Pál Festus javaslatát nem fogadta el; tudta, hogy a főtanács elfogult vele szemben, az ügy áttételével vádlói ítélkezhettek volna felette, Ezért ezt válaszolta Festusnak: „ Császári bíróság előtt állok, itt kell ítélni fölöttem. A zsidókon semmi jogtalanságot sem követtem, el, amint ezt magad is igen jól tudod. Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlő dolgot tettem, készen állok a halálra. Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik." S végül kijelentette: „A császárhoz föllebbezek" Festus erre „néhány szót váltott tanácsosaival", majd így szólt: „A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz járulni" (ApCsel 25,10-12).

A Szentírás e szakaszát csak akkor tudjuk megfelelően értelmezni, ha részletesen megvizsgáljuk a fellebbezés római jogi szabályait. Cicero szerint a tisztségviselők ítélete ellen már a királykorban is helye volt fellebbezésnek (Cic. rep. 2,31,54). Jó példa erre a Curíatiusokon diadalmaskodó Horatius-fiú esete, aki Tullus Hostilius király idejében a duumviirek halálos ítéletével szemben a comitia curiatához fellebbezett (Lív. 1,26).
A királyság eltörlése után a polgárok fellebbezési jogát rögtön megerősítették: a Kr. e. 509-ben született lex Valeria de provocatione alapján a comitia centuriatáliOi lehetett fellebbezni. Ahogy Livius írja, „kiváltképpen szívesen fogadta a nép azt a törvényt, amely arról intézkedett, hogy a tisztviselők döntése ellen a néphez lehet föllebbezni" (Liv. 2,8).

A decemvirtk ugyan megszüntették e fellebbezési lehetőséget, de már a Kr. e. 449-ben hozott lex Valéria Horatia visszaállította a régi rendet. Szintén Liviusnál olvashatjuk: „Majd egy másik consuli (örvényt hoztak a föllebbezés jogáról, a szabadság egyetlen biztosítékáról, melyet a decemvirek uralkodása eltörölt, nemcsak felújítván, hanem a jövőre nézve áj törvénnyel meg is erősítvén: »Senki sem tehet javaslatot olyan tisztviselő megválasztására, akinek ítélete ellett nincs fellebbezés; ha valaki mégis megtenné, azt az állam és a vallás törvényei szerint meg lehet ölni, anélkül, hogy a tettest főbenjáró bűnben elmarasztalnák»" (Liv. 3,55).
A fellebbezési eljárás MOMMSEN szerint a következőképpen történt; „fia a vádlott a hivatalnok álfai elítéltetett és a népre hivatkozott. Ügye három községi gyűlésben tárgyaltak, midőn is az ítéletet húzott hivatalnok a maga ítéletét igazolta, s így tényleg közvádlóként szerepelt: a »körülkérdezés (anquisitio) csak a negyedik határnapon eszközöltetett oly módon, hogy a nép az ítéletet helybenhagyta vagy elvetette. Enyhítésnek nem volt helye. Augustus alatt a fellebbezési jog jelentős változáson ment át: a magistratus ítélete ellen már nem a népgyűléshez, hanem a császárhoz lehetett fellebbezni. A fellebbezést az ítélet kihirdetését követő két vagy három napon belül kellett bejelenteni (Ulp. Dig. 49,4,1,5).

A római polgár azonban nemcsak az ítélet kihirdetése után fellebbezhetett, hanem már az ítélet meghozatala előtt is, ha a vele szemben eljáró magistratus eljárása törvénysértő volt. A köztársaság idején a hatalmával visszaélő tisztségviselő eljárása ellen elsősorban a magistratus kollégájához vagy a néptributiusokhoz, ennek eredménytelensége esetén pedig a népgyűléshez lehetett fellebbezni.
A császárkorban ilyen esetekben is az uralkodóhoz lehetett fellebbezni. Tacitus szerint mikor a felségsértéssel vádolt Cotta Messalinust, Tiberius gyűlölt besúgóját vádlót „szorongatni kezdték, az uralkodóhoz fellebbezett" (Tac. ann. 6,5), Szintén Tacitus tudósítarról, hogy Nero uralkodása idején néhány alaptalanul megvádolt előkelő polgár „a princepshez fellebbezvén mentesült a fenyegető elítéléstől" (Tac, ann, 16,8), Ammianns Marcelli mis pedig egy helyen a következőket írja: „Lollianus..., aki koránál fogva még nem fontolhatta meg a dolgot, lemásolt egy büntetendő kumzslásró! szőlő könyvet. Azt lehetett várni, hogy száműzetésbe küldik, de ő, apja tanácsára, a császárhoz fellebbezett" (Aram. 28,1).
E fellebbezéseket az első fokú ítélet meghozatala előtt jelentették be. Az ilyen fellebbezést a császárkorban általában provocatióaok nevezték, szemben az első fokú ítélet kihirdetése után - az ítélet ellen - bejelenthető appellatióval, bár a források nem mindig következetesen használják e kifejezéseket.

Ezek után már világos, hogy Pál fellebbezése provocatio volt, ami meggátolta Festus további eljárását: a helytartónak az ügyet elbírálás végett át kellett tennie a császárhoz. Az ítélethozatal előtti fellebbezésre azért került sor, mert Festus a vádlóinak kívánta kiszolgáltatni a vádlottat,
A procurator a vádlott fellebbezését nem hagyhatta figyelmen kívül, mivel Augustus egyik törvénye, a lex ftdia de vi publica büntetni rendelte azt a magisiratust, aki római polgárt fellebbezésére tekintet nélkül kivégeztetett, testi fenyítékkel sújtott, követelésének teljesítésére kényszerítőit vagy megkínoztatott: „ lege lulia de vi publica tene tar qui cum imperium potestatemve haberet civem Romanum adversus provocationem necaverit verberaverit iusseritve quid fieri aut quid irt cotium iniecerit ut torqueretur1" (Ulp. Dig. 48,6,7).

Festus így nem tehetett mást, tudomásul vette Pál provocatióját. Ez egyébként számára is kedvező fordulatot hozott a per menetében, hiszen ily módon úgy szabadulhatott meg az ügytől, hogy eljárását egyik fél sem kifogásolhatta. A procuratoriis.k a továbbiakban csak annyi feladata maradt, hogy a vádlottat katonai őrizet alatt eljuttassa Rómába.
Festus azonban zavarban volt; az ügyről ugyanis egy összefoglaló, tájékoztató jellegű iratot (ún. elogiumöl) kellett készítenie. Ahogy MORTON írja, „sem ő, sem a körülötte levő rómaiak, nem értették meg a kérdés velejét, és így nehéznek találták az ügyet megfelelő szöveg kíséretében adni át a római törvényszéknek. A helytartót e zavarából Észak-Palesztina királyának, II. Heródes Agrippának a megérkezése segítette ki, aki azért utazott nővérével. Bernikével együtt Caesareába, hogy az új római kormányzónál udvariassági látogatást tegyen (ApCsel 25,13).
Agrippa Claudius császár udvarában nevelkedett (Jós. ant. 19,9,2). 50-ben, nagybátyja halála után előbb Chalkis királya lett (Jós. ant. 20,5,2), majd 53-ban nagyobb területeket kapott a császártól (Jós. ant. 20,7,1). A következő évben Nero, az új uralkodó tovább növelte területeit (Jós. ant, 20,8,4), A császár iránti lojalitását egyértelműen kifejezésre juttatta, amikor a béke megőrzésére szólította fel a római uralom ellen lázadó zsidókat (Jós. beli. 2,16,4). A rossznyelvek szerint nővérével, a fiatalon özvegyen maradt Bernikével bűnös, vérfertőző viszonyt folytatott (Jós. ant. 20,7,3; Iuv. 6,156-158).

Agrippa mindenki másnál alkalmasabb volt arra, hogy Festusnak Pál ügyében tanáccsal szolgáljon, „hiszen - ahogy HOLZNER írja - születése szerint zsidó, képzettsége és neveltetése révén pedig római volt. Az érméin »Philocaesar - Pttilorhóniaiosz«-nak (a császár barátja - a rómaiak barátja) nevezte magát. Politikai célból tanulmányokat folytatott a zsidó vallásról, és ezen a téren szakértőnek számított.

A helytartó röviden összegezte Agrippa számára Pál ügyét: „Felix itt hagyott egy foglyot- Mikor Jeruzsálemben voltam, a zsidó főpapok és vének hozzám fordultak ügyében, és elítélését követették. Azt feleltem nekik, hogy a rómaiak senkit sem szoktak kiszolgáltatni, amíg a vádlottat nem szembesítik vádlóival s alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen (ApCsel 25,14-16).
Itt érdemes megállnunk egy kicsit. Festus szavaiból remekül kitűnik, hogy a római peres eljárásnak mennyire fontos alapszabálya volt a contradictio (ellentmondás, védekezés) lehetőségének megteremtése, ZLINSZKY is rámutat arra, hogy a római büntetőperben „a két fél kontmdiktórius alapon részt vett a bizonyításban és kölcsönösen hozzászólhatott a másik bizonyítékaihoz.
Az „audiatur et altera pars" („hallgattassak meg a másik fél is") alapelvet már a XII táblás törvény is kimondta, amikor úgy rendelkezett, hogy a Fórumon „ Com peroranto ambo praesentes", vagyis mindkét jelenlévő fél beszéljen (XII tab. 1,7)." Appianosz tudósítása szerint Piso Antonius perében a következőket mondta: „a törvény elrendeli, hogy a vádlott személyesen hallgassa meg az ellene emelt vádat, védekezhessen, és csak ezután kerüljön sor az ítéletre " (App. 3,54).

Marcianus jogtudós magyarázata szerint a méltányosság nem engedi, hogy bárkit is úgy ítéljenek el, hogy ügyében meg sem hallgatták: „neque enim inaudita causa quemquam damnari aequitatis ratio patitur" (Dig. 48,17,1 prj, Cicero egyik súlyos vádja az volt Verres ellen, hogy feddhetetlen, becsületes embereket távol létükben vádolt be, meghallgatásuk nélkül ítélt el és taszított romlásba: ,, honestissimi atque integerrimi absentes rei facti indicta causa damnati et electi" (Cic, 1 Verr, 5,13), „Mikor aztán - folytatta Festus - többen idejöttek, másnap késedelem nélkül az ítélőszékbe ültem és elővezettettem ezt a férfit.
A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő ellene olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hogy hajtandó-e fölmenni Jeruzsálembe. hogy ott ítélkezzenek fölötte ebben az ügyben. Pál azonban föllebbezett, hogy ügyét tartsák fönn a császár döntése számára" {ApCsel 25,17-21).

Másnap a procurator a vendégei elé állította Pált: „ Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, nézzétek, 5 az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akiről azt kiabálták, hogy nem szabad életben maradnia. Én azonban ágy találtam, hogy nem követett el semmi olyat, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Felséghez fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm hozzá. Viszont nem tudok pontos adatokat írni róla az uralkodónak. Ezért vezettettem elétek, és kiváltképp te eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom. Ésszerűtlennek találom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el" (ApCsel 25,24-27).
Ezután megadták Fáinak a szót, aki ekkor ismét előadta megtérése történetét, s újból arra hivatkozott, hogy őt csupán a feltámadásba vetett hite miatt üldözik a zsidók, pedig ő nem tanít mást, csak „amit Mózes és a próféták jövendöltek: vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közjó, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak " (ApCsel 25,13-26,23). A vádlott meghallgatása után a jelenlévők e szavakat váltották egymás között: „Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne." Agrippa pedig ezt mondta Festusnak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz" (ApCsel 26,31-32).

Néhány nap múlva „Pált több más fogollyal együtt átadták az Augusta zászlóalj lulius nevű századosának" (ApCsel 27,1). A cohors centuriója azt a megbízást kapta, hogy vigye a foglyokat hajón Rómába.

...

Forrás:  https://romaikor.hu/kezdolap

...

Római császárok időrendben

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1rok_list%C3%A1ja_id%C5%91rendben

...