Werner Gitt írásai

 

Prof. Dr.-Ing. Werner Gitt 1937-ben született a kelet-poroszországi Raineckben. 1963- tól 68-ig a Hannoveri Műszaki Főiskolán (Egyetemen) mérnöknek készült, ahol 1968-ban szerzett diplomát. 1968-tól 1971-ig tanársegéd volt az Aacheni Műszaki Főiskola (Egyetem) Szabályozástechnikai Intézetében. Két évi kutatómunka után 1970-ben műszaki doktorrá avatták. 1971 óta a Braunschweigi Szövetségi Fizikai-Technikai Intézet (PTB) adatfeldolgozási részlegét vezeti. 1978-ban kinevezték a PTB igazgatójává és professzorává. Tudományos kérdésekkel foglalkozik az informatika, a numerikus matematika és a szabályozástechnika területén. Eredményei számos tudományos publikációban jelentek meg. 1966 óta él házasságban Marion nevű feleségével. Carsten fiuk 1967 szeptemberében, Rona lányuk 1969 áprilisában született.

 

https://info2.sermon-online.com/hungarian/WernerGitt/Hungarian-Teremtes_Evolucio_1990.pdf

https://info2.sermon-online.com/hungarian/WernerGitt/Hungarian-Kerdesek_A_Kezdethez_2003.pdf

Werner Gitt: A teremtés bibliai tanúságtétele
Werner Gitt: Idő és örökkévalóság + Kezdetben volt az ősrobbanás?
Werner Gitt: Kezdetben volt az információ
Werner Gitt: Jelek a mindenségből
Werner Gitt: Logosz vagy káosz?
Werner Gitt: Ha az állatok beszélni tudnának

***

A Szent Biblia soha nem igazolta a lapos föld elméletet.

Werner Gitt könyvéből.:

Ézsaiás 40,22:...föld kereksége
Eredetiben héberül:chug=golyó

A hiedelmekkel ellentétben a Biblia sohasem állította az, hogy a Föld lapos, elefántok tartják stb. Ellenben a „földkerekség" kifejezés többször is előfordul benne (Pl.: 1Móz. 47:13, 1Krón. 16:30, Jób 18:18, 37:12, Zsolt. 24:1, Péld. 8:31, Ézsa. 14:17, 18:3 stb.) Azt sem állította a Biblia, hogy a Nap kering a Föld körül. Leírja, hogy a Nap felkel keleten és lenyugszik nyugaton, ahogy mi is mondjuk. Amikor azt mondja valaki, hogy „naplemente után", akkor ezzel nem állít valótlant, annak ellenére, hogy valójában nem a Nap „ment le", hanem a Föld fordult el. Az adott helyzetben azonban ez a megállapítás teljesen helytálló. Az akkori emberekben ez a kérdés, hogy mi kering mi körül, fel sem merült, a Nap viszonylagos mozgása pedig tény, ebben nincs tévedés. A modern tudomány sok tétele lett természeti törvényként feljegyezve a Bibliában jóval azelőtt, hogy azokat a tudósok kísérletileg bebizonyították volna. A víz körforgásának törvényéről ír Salamon király (Préd. 1:7). Pí értéke az 1 Kir. 7:23-24 alapján viszonylag pontosan kiadódik. Ezek természetesen nem a mai tudomány nyelvén, hanem az egyszerű ember mindennapi tapasztalatain keresztül vannak lejegyezve, mégis teljes összhangban állnak a legújabb tudományos eredményekkel. Ez alól természetesen a csodák kivételek, mert azok attól csodák, hogy nem lehet rá természettudományos magyarázatot adni.  
http://www.letkerdeseink.hu/letoltes/Hogy_is_van_ez.pdf



https://adoc.pub/kerdesek-a-kezdethez-a-teremtes-logikaja-prof-werner-gitt-el95e6b154ac6f30077df6c8c25840c2b88189.html

Honnan jött az óriási vízmennyiség az özönvíz során?

Az ég csatornái

Az özönvíz víztömegeinek másik forrása az „ég csatornái" voltak. 1Mózes 7,12 szerint 40 napon és 40 éjszakán át esett szakadatlanul. 1Mózes 2,5-bõl megtudjuk, hogy az ember teremtése elõtt nem esett esõ.

Egyesek úgy vélik, hogy az özönvízig sehol sem esett esõ a földön. Mivel azonban a Biblia ezt sehol nem állítja, ebben nem szabad dogmatikusnak lennünk.3 Mivel Isten a szivárványt Nóéval kötött szövetségének jeleként használja, egyesek azzal érvelnek, hogy az özönvíz elõtt nem volt szivárvány, és így esõ és felhõk sem voltak. Ha azonban már az özönvíz elõtt is volt szivárvány és léteztek felhõk, akkor nem ez volt az elsõ alkalom, hogy Isten egy már létezõ dolgot egy szövetség különleges, „új" jelképévé tett (pl. a bort és a kenyeret az utolsó vacsora alkalmával). Az özönvíz elõtti világot nagyon nehéz elképzelni felhõk és esõk nélkül, mivel a nap melege nyilván már akkor is nagy mennyiségû felszíni vizet párologtatott el, amely ismét folyékony vízzé csapódott ki. A felhõket pedig parányi vízcseppek alkotják, amelyek esõként a földre hullnak.

Az „ég csatornái" kifejezést a Biblia két alkalommal használja az özönvízzel kapcsolatban (1Mózes 7,11 és 8,2). Az Ószövetségben ezenkívül még három helyen fordul elõ: kétszer a 2Királyok 7, 2.19 versekben, ahol Isten természetfeletti beavatkozására vonatkozik (esõt küld a földre); és egyszer Malakiás 3,10-ben, ahol ismét Isten természetfölötti beavatkozására utal, amikor esõvel áldja meg népét.

Mózes elsõ könyvében a kifejezés bizonyosan az özönvíz idején hullott esõ természetfölötti voltára emlékeztet. Szokásos esõre nem használja ezt a fogalmat. Mik azok a „felsõ vizek"? 1Mózes 1,6-8-ból megtudjuk, hogy Isten a teremtés második napján elválasztotta a földön levõ vizeket a föld feletti vizektõl, és egy „boltozatot" (mások a héber ráqí'a szót „mennyezetnek", „égboltnak" vagy „mennyboltnak" [firmamentum] fordítják) helyezett közéjük.4 Sokan azon a véleményen van3 Mivel az emberek kinevették Nóét, amikor figyelmeztette õket a közelgõ áradásra, egyesek azt állítják, hogy nyilván sohasem volt részük esõben. De a mai emberek éppen elég esõt és árvizet láttak, mégis lebecsülõ megjegyzéseket tesznek a világméretû özönvízre. 1Mózes 2,5 azt mondja, hogy még nem esett esõ, de arról nem szól, hogy utána az özönvíz elõtti világban esett-e vagy nem. 4

Egyes szkeptikusok megpróbálták a Bibliát azzal az állítással lealacsonyítani, hogy a ráqí'a szó egy szilárd kupolát jelöl, és a régi zsidók azt hitték, hogy a föld lapos, és egy kupola van fölé emelve. De ez sem a Bibliából, sem a ráqí'a szóból nem következik.

nak, hogy ez a „boltozat" a légkört jelenti, mivel Isten a madarakat oda helyezte, ami azt sugallja, hogy a légkörnek az a része, ahol a madarak repülnek, ehhez a boltozathoz tartozik.

Akkor a felsõ vizeknek a légkör fölött kellett lenniük. Az a vers azonban, amelyikben a madarak teremtésérõl van szó (1Mózes 1,20), szó szerint ezt mondja: „Repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt."5 Ez mindenesetre megengedi azt a lehetõséget, hogy a „boltozat" a légkörön túli világûrt is magában foglalja. Russel Humphreys így érvelt: Mivel 1Mózes 1,17 szerint Isten a napot, a holdat és a csillagokat szintén „az égboltra helyezte", a boltozatnak a csillagközi teret is magában kell foglalnia.6 Ezen értelmezés szerint a „boltozat felett levõ vizeknek" (1Mózes 1,7) a csillagokon túl, a világegyetem peremén kellene lenniük.7

A héber nyelv rugalmasan használja a prepozíciókat (elöljárók) [akárcsak a magyar a ragokat, ill. névutókat (-ban, alatt, felett stb.)]. Egy tengeralattjáróról mondhatjuk azt is, hogy a víz alatt úszik, meg azt is, hogy a vízben. Hasonlóan a felsõ vizek ugyanúgy lehettek a boltozat fölött vagy a boltozatban. Ezért legyünk óvatosak, és ne akarjunk túl sokat kiolvasni ezekbõl a szavakból. 5 Leupold, H.C., 1942: Exposition of Genesis [A Teremtés Könyvének szövegmagyarázata], Baker Book House, Grand Rapids, Michigan, 78. o. 6 Humphreys, D.R, 1994: A Biblical Basis for Creationist Cosmology [A kreácionista kozmológia bibliai alapjai], Proc. Third ICC, Pittsburgh, PA, 255-266. o. 7 Ez hozzájárulhatna a világûrben mért mikrohullámú háttérsugárzás magyarázatához. Lásd 5. fejezet és Humphreys, uo.

Honnan jött az óriási vízmennyiség az özönvíz során?

De mik lehetnek a „felsõ vizek"? Egyesek úgy vélik, hogy egyszerûen a felhõkrõl van szó. Mások egy vízgõzbõl álló buroknak tartják a föld körül. Egy vízgõzbõl álló burok? Joseph Dillow alapos kutatásokat folytatott egy vízgõzbõl álló burokkal kapcsolatban, amely az özönvíz elõtt a földet esetleg körülvette.  Lásd: Holding, J.P., 1999: Is the 'raqiya („Firmament") a Solid Dome? Equivocal Language in the Cosmology of Genesis 1 and the Old Testament: A Response to Paul H. Seely [A ráqí'a („égbolt") szilárd kupola? 

Egyforma nyelvezet 1Mózes 1 és az Ószövetség kozmológiájában: válasz Paul H. Seely-nek], CEN Technical Journal 13(2):44-51.

 

***

Werner Gitt: Teremtés +evolúció=?[37]

Werner Gitt, a könyv szerzője informatikai szakember, mérnök és matematikus, így a reál műveltség képviselője, aki azonban Németországban jelentős föltünést keltett e teológiai témájú könyvével, melyet Magyarországon a  Primo Evangéliumi Kiadó fordíttatott le és adott ki. A mű különössége, hogy egy reál-természettudományos műveltségű, a matematikát hivatásszerűen művelő  szerző fogalmaz meg benne olyan radikálisan teista érveket az evolúcióval kapcsolatos vitában, amelyet a közfelfogás s a hagyományos természettudományos ateizmus éppenséggel a természettudományokhoz nem értő bölcsész-teológus íróknak szokott tulajdonítani. S ha az általunk föntebb bemutatott művek szerzői mind valamiképpen az ateizmus-teizmus perspektívájában vizsgálja a vallás és az evolúcióelmélet viszonyát, akkor Gittet ez a reláció kevésbé érdekli: ő a Bibliának ma szokásos metaforikus értelmezésénél kevésbé metaforikus értelmezése mellett kiállva az evolúció teista elméletével - s ezen belül különösen Teilhard de Chardin  kozmológiájával - vitatkozik.

 

Gitt alaptétele, hogy a bibliai teremtéstan és az evolúció tana összeegyeztethetetlen egymással. Ennek során elutasítja az evolúció- vagy fejlődéselmélet kifejezést, amellett érvelve, hogy itt valójában nem elméletről, hanem egy természetfilozófiai tanfölfogásról van szó. Így Gitt szerint a vita nem a természettudomány és a teológia között zajlik, hanem két természetfilozófiai tan: a Bibliával összeegyeztethető teremtéstan és a ma divatos fejlődéstan áll szemben egymással. Amikor a teológia megpróbálja „földolgozni" az evolúció tanát, mint a természettudomány új eredményét, akkor súlyos hibát követ el - érvel Gitt, hiszen valójában egy vele ellentétes természetfilozófiai tan integrációjára törekszik.[38]

 

Gitt kritikája így két irányú. Egyrészt az evolúciónak természettudományként művelt   elmélete ellen irányul, tagadva annak természettudományos voltát, másrészt a bibliai teremtéstan és az evolúció tana közötti vélt ellentmondásra hivatkozva eleve - már fogalmilag is - elhibázottként mutatja be evolúció teista értelmezését. Ennek megfelelően Gitt a racionalista tudomány képviselőjének tekinti magát, aki egy önmagát hamisan tudománynak tekintő elmélettel vitatkozik s ennek során nem csupán a Biblia tanításának általa autentikusnak tekintett értelmezésére, hanem Popper racionális tudományfilozófiájára is hivatkozik. [39]

 

Ami Gitt tudományfilozófiai érvelését illeti, annyiban  persze igaza van, amennyiben Popperre  hivatkozva azt álltja, hogy az evolúció tana nem csupán az empíria elfogulatlan földolgozásából fogant meg, hanem igen súlyos, az egész elmélet szemléletét  meghatározó természetfilozófiai előföltevéseken nyugszik.  Bár Gitt erre nem tér ki, egyrészt ott van az evolúcióelmélet előföltevésrendszerében az a merőben új természetszemlélet, mely az újkori európai gondolkodás megszületésének részeként nyert teret, s amelyben - mint amiképpen ezt pl. Descartesnál láthatjuk  - egyik oldalról  a transzcendens, isteni, másik oldalról az evilági, fizikai-természeti  viszonya jelentősen megváltozik: e viszony eltolódása az evilági önállósodásának irányába, s ennek részeként a transzcendensnek tulajdonított természeti szerep redukálódása az egész újkori természettudományos gondolkodás alapját képezi.[40] Nem véletlen, hogy - mint erre már utaltunk  -  a természeti evolúció lehetősége már Descartes természetfilozófiájából következik.  Másrészt adva vannak a speciális darwinista előföltevések, melyek jellegűekben ugyancsak nem tekinthetőek tisztán tapasztalati jellegű ismerteknek. Gitt hivatkozása Popperra, illetve Popper azon általános tételére, hogy nincsen természettudományos elmélet természetfilozófiai - vagy éppen más, nem tapasztalati jellegű  - előföltevés nélkül, mégsem korrekt. Ugyanis Poppernél nincs szó arról, hogy ezek az előföltevések az elméletek tudományosságát gyengítenék: sőt, Popper éppen arra mutat rá, hogy ez a tudomány elkerülhetetlen sajátossága, s a tudomány természetének félreértésen nyugszik minden olyan program, mely ezeket mint fogyatékosságokat, eleve ki szeretné iktatni belőle.

 

Gitt ugyancsak felhasználja Popper falszifikációs elméletét, s az evolúcióval kapcsolatos néhány ma vitatott kérdésre illetve elméleti nehézségre hivatkozva olyan konkrét eseteket próbál fölmutatni, melyek szerinte falszifikálják az evolúció teóriáját. Így mint informatikus különösen nagy hangsúlyt helyez az evolúció során létrejövő információkra, tagadva, hogy a természet képes lenne minőségileg új infomációkat kialakítani (s ezzel egy napjainkban egyre inkább teret nyerő új - „informatikaelméleti teizmus"-nak nevezhető  - irányzatot képvisel).[41]

 

Gitt itteni érvelését bírálva egyrészt visszautalhatunk az újkori európai természettudományos tradíció heurisztikus szerepéről mondottakra: arra, hogy e tradíció - s ennek részeként a darwini evolúciós eszme - heurisztikus ereje következtében nincs alapunk a mai elméleti nehézségek alapján a természettudományos magyarázatban elvileg betölthetetlen fehér foltokat föltételeznünk. Másrészt Popper életművének közelebbi ismerete alapján tudhatjuk azt is (de Lakatos Imre Popper-elemzéséből is kiderülhet számunkra), hogy Popper valójában - Lakatos kifejezésével - a „kifinomult" falszifikációelméletet híve volt, míg Gitt érvelésében a falszifikacionizmus naiv változatát alkalmazza.

 

A föntieknél érdekesebb azonban Gitt teológiai álláspontja.  Mint láttuk, Isten személyességére hivatkozva már Ward is azt az elképzelést részesítette előnyben, mely szerint a keresztény tanítás részét képező Isteni jelenlét a természeti folyamatok tekintetében Isten folyamatos beavatkozása formájában érvényesül, s magát Gittet is alapvetően hasonló megfontolás motiválja. Csakhogy ő nem elégedik meg egy olyan „filozofikus" jellegű beavatkozással, mint amivel Wardnál találkozhatunk, s ennek az az oka, hogy  elutasítja a bibliai szövegek ma szokásos metaforikus értelmezését, mert úgy véli, hogy ha a metaforikus értelmezés során túl messzire távolodunk a Bibliai szövegek antropomorf jellegétől, ezáltal magától a keresztény tanítástól távolodunk el.

 

Ezen a ponton pedig megint egy komoly teológiai kérdésbe ütközünk. Bár az ateista többnyire úgy értelmezi a metaforikus értelmezést, mint amelyben a keresztény vallás és a keresztény teológia mindinkább visszavonul a természettudomány elől, valójában itt egy sokkal régebbi, a kereszténység kezdeteitől fönnálló belső feszültség jelenik meg. A kereszténység egyik újdonsága egyrészt az a  radikális humanizálódás, amely azt az addigi nagy vallásokhoz képest jellemezi a szenvedőkkel való együttérzést, az emberi gyarlóság irányában követelt megbocsátást és az emberek Isten előtti egyenlőségét hirdetve. Másik újdonsága pedig az az érzelmi telítettség, mely adva van mind Istennek az emberek iránti szeretetében, mind az embernek Istenhez való új, minden más vallásnál közelebbi viszonyában,  s amely különösen Jézus szenvedéstörténetében és a megváltás eseményében jut kifejezésre. Hiba volna ezért a kereszténység megjelenésében valamiféle intellektuális fordulatot, az Ó Szövetség vallásos gondolatvilága és a görög filozófia találkozásának eredményét látni. Ám tagadhatatlan az is, hogy a görög filozófia hatása már az Új Szövetségben is jelen van (gondoljunk csak a legegyértelműbb példára, János evangéliumának kezdő soraira), a keresztény teológiát pedig első századaitól kezdődően meghatározó módon formálta. Így egyrészt a Biblia szövege, a kereszténységben is jelen lévő tradicionális vallási elemek - ennek részeként az erősen antropomorf leírások  -,   valamint másrészt a keresztény tanításban  - s különösen annak teológiájában - megjelenő  filozófiai elemek között a kezdetektől fogva jelen van némi feszültség, s ez a feszültség alapvetően a Biblia szó szerinti és a metaforikus értelmezésének viszonyában,  a metaforikus értelmezés mértékében és mikéntjében, a Biblia emberarcú Istenének és a teológia elvontabb, „filozófikusabb" Istenének relációjában jelent meg. Werner Gitt vitájában a teremtés evolucionista fölfogásával valójában ez a klasszikus és alapvető teológiai probléma bukkan föl: egy olyan probléma, melyben már egyáltalán nem a természettudományról vagy a természet fehér foltjairól, hanem egy jóval mélyebb és alapvetőbb vallási kérdésről van szó.

 

Befejezésképpen megemlítjük még, hogy Gitt természetesen nem magányos lovagként harcol az evolúció teista elmélete ellen. Az evolúció és a keresztény vallás viszonyával kapcsolatosan ma uralkodó teológiai álláspontokhoz képest igencsak radikálisnak tűnő elképzelése valójában szolid, mérsékelt változata az Észak-Amerikában ma „kreácionizmus" (="teremtéstudomány")  néven ismert irányzatnak, mely ugyancsak a Biblia kevésbé metaforikus értelmezése mellett kiállva gyakran nem csupán az evolúcióelmélettel, hanem a modern természettudomány más tanításaival is szembefordul. A magyar olvasó szempontjából igen fontos, hogy nálunk - s ezt a jelen tanulmány szerzője Az emberarcú kozmosz című könyvének[42] vitatása során maga is „elszenvedte" -  a "kreácionizmus" kifejezést ateista terminusként használják, s azt minden olyan elképzelésre vonatkoztatják, amely a fizikai világ eredetét valamiképpen Istenhez köti. Nemzetközi használatban azonban a „kreácionizmus" kifejezettet a teológia előbbiekben jellemzett mai irányzatát jelöli: egy olyan irányzatot, melyet minden jelentősebb keresztény felekezeti teológia  - így a katolikus, az evangélikus és a református teológia is  -  elutasít.[43]

 

***

A Teremtett világ csodái

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." (Zsoltár 19,2)

***

Werner Gitt: Teremtes_Evolucio

https://info2.sermon-online.com/hungarian/WernerGitt/Hungarian-Teremtes_Evolucio_1990.pdf

***

Isten által teremtett lenyűgözően csodálatosan világ vesz körül minket. Hálaadással szemlélhetjük a növények és állatok tökéletesen megtervezett világában előforduló számtalan csodát, mely a hatalmas Teremtőre mutat. Míg bizonyos élőlényeknek különleges képességeik vannak pl. élelemszerzésre és a ragadozók előli menekülésre, addig mások beépített tudásuk következtében olyan dolgokat cselekednek, amelyekre senki sem tanította őket. Ezek a lenyűgöző képességek és a minket körülvevő csodálatos világ, a hihetetlenül komplex, magas szinten szervezett élet nem jöhetett létre csak úgy magától, spontán, tervező nélküli egy sor véletlenszerű baleset, azaz az evolúció következményeként.

***

Az egyik legkülönlegesebb jelenség a földön a madarak csodálatos világa.

***

MIRE TANÍT MINKET A MADARAK?

A madarak repülése az egyik leglenyűgözőbb mozgási technika, melyet ismerünk. Néhány gramm zsír felhasználásával átkelnek tengereken. A rubinnyakú kolibri 3-4 grammos, vándorló madár, Észak-Amerikában él és Közép-Amerikában telel át. Az 1000-km-es távolságot minden évben a saját erejéből teszi meg 80 km/h sebességgel. A Golf áramlat fölött átröpülve, megállás nélkül, siklás és vitorlázás nélkül száll. Másodpercenként 50 szárnycsapás mellett ez egy 18 órás út során 3,24 millió szárnycsapást jelent megszakítás nélkül. Ehhez két gramm zsírt használ fel. Ez az optimális energiafelhasználás rekordja!

Számítógépek és beható alapanyagcsere-tanulmányok segítségével a tudósok nemrég arra a következtetésre jutottak, hogy a kolibri erre a teljesítményre egyszerűen képtelen. Azt állítják, hogy a 3-4 gramm súlyú kolibri nem tud elegendő energiát elraktározni a hosszú úthoz: el kellene fogyjon az „üzemanyaga" útközben. De a kis madár nem törődik a tudományos tanulmányokkal, és a „lehetetlen" utazást évente kétszer teszi meg.

Hazai költöző madaraink is testsúlyuk felét használják fel a két nap során, amíg megállás nélkül átrepülik a Szaharát. A madarak tökéletes pontossággal visszatalálnak költőhelyükre, több ezer kilométeres távolságból is.

Villámgyors fordulatokat hajtanak végre, több ezer méteres magasságban. Hihetetlenül összetett az az információátviteli rendszer, amely lehetővé teszi a szárnydinamika és az agyműködés pontos összehangolását. Az izmokban és az izületekben lévő mérő-érzékelő szervek szünet nélkül elemzik a helyzetet és a feszültséget, és továbbítják az információt a központi idegrendszernek. Onnan pedig az izmok mozgatását, a szárnyak döntését és a tollak kiterjesztését vezérlő parancsok érkeznek.

Rendkívül összetett a madártollak fölépítése is. A galamb egyetlen evezőtollán a tollszár mindkét oldalából 500 ágacska indul ki, melyek mindegyike ismét szétágazik 550 felé. Ez egyetlen toll esetében 275 ezer ágacskát jelent! A hattyúnak 25 000 db, a kacsának 12 000, a sirálynak 6000 tolla van.

A tollazatnak sokféle követelménynek kell megfelelni: szilárdság, könnyű súly, hajlékonyság, gondozhatóság, párnásság, hőszigetelés, vízállóság, optimális aerodinamikai forma és megújulási képesség. A 9000 madárfaj mindegyikének megvan a jellegzetes tollazata, egyedi szárnyformával, íveléssel, kinézettel. Egy szárnyban minimum hatféle tolltípus van: karevezők, kézevezők, nagy- közepes- kis-szárnyfedők és a fiókszárny. Van másfél méteres kardforma, széles és keskeny, derékszögben hajló lécforma, kerek lapátforma, sarlóforma stb. - szabványos madárszárny nem létezik.

Az áramlástannal foglalkozó tudósok még ma sem tudják elemezni, hogy hogyan változtatják a madárszárnyak alakjukat és helyzetüket a különböző légáramlatokban. Itt különösen nehéz követni a Teremtő gondolatmenetét.

(Prof. Werner Gitt:  A Teremtés bibliai tanúságtétele)

 

Megállapíthatjuk tehát, hogy a madárvilágnak e tökéletessége, nem jöhetett létre az evolúció következményeként. Csodálatos Tervezője, Alkotója van, Aki a mi áldott Istenünk.

***

Az egyik legkülönlegesebb jelenség a földön a madarak tájékozódása.

***

MIRE TANÍT MINKET AZ ARANYLILE?

A teremtett világban sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amelyek igazolják, hogy egy hozzátartozó terv nélkül nem működhetnének. Werner Gitt professzor ezzel kapcsolatban megállapítja: "Egy példa, amely engem is mindig elkápráztat, az aranylile utazása, ahol a madár Alaszkából Hawaiiba repül, hogy ott átteleljen."

Az atlanti aranylilének vagy más néven szibériai aranylilének 4500 kilométert kell megtennie az Atlanti-óceán felett, hogy Hawaiiba jusson. Ehhez energiára van szüksége.

Alaszkában nem maradhat, mivel túl hidegre fordul az idő. Tehát ahhoz, hogy átteleljen, meg kell tennie ezt a hosszú utat.

A madár Alaszkában fokozott táplálékbevitellel 70 grammot szed magára. Ez az üzemanyaga.

Átlagos súlya 200 gramm. Az óránkénti üzemanyag szükséglet önsúlyának 0,6%-a.

Ha a madár egy órán át repült, 1,2 gramm zsírt használt el. A második repülési óra kezdetén tehát már csak 198,8 grammot nyom. Könnyebb lett, és a második órához valamivel kevesebb üzemanyagra van szüksége.

Werner Gitt elsőfokú differenciálegyenletről beszél.

Ha az ember ezt megoldja, megállapítható, hogy az aranylilének három és fél napra van szüksége ahhoz, hogy Hawaiiba érkezzen.

Ez 88 repülési órát jelent, 72 óra után azonban már nem rendelkezik zsírtartalékkal és nincs sziget, ahol pihenőt tarthatna.

Folyamatosan repülnie kell.

Ez tehát azt jelenti, hogy ezen számítás szerint a madárnak bele kellene vesznie az Atlanti-óceánba, akkor pedig nem lenne több aranylile.

Honnan tudja ezt a madár?

A Teremtő útravalóul adott a madárnak egy fontos információt: sose repülj egyedül, hanem mindig másokkal közösen, mégpedig ék alakban. Az állat így megtakarít 23% energiát.

Ha most még egyszer elvégezzük a számítást, láthatjuk, hogy a madárnak még marad 6,8 gramm zsírja, amikor Hawaiiba érkezik.

Ezen a példán keresztül, mondja Werner Gitt, láthatjuk, mennyire pontosan ki van minden számolva. Isten nem adta meg a madárnak a lehetőséget, hogy 20 vagy 30 grammal többet vigyen magával, hisz az nehezék lenne. Nem. Olyan pontosan ki van számolva, hogy éppen megfelelő.

A csapatban történő repülés révén az aranylile energiát takarít meg.

Honnan tudja ezt a madár?

Hiszen ráadásul a fiatal madarak nem tanulják el az idősebbektől, azok ugyanis valamivel később külön indulnak útnak Alaszkából.

Terv nélkül nem megy!

Ez annyit jelent, hogy a legelső repüléstől kezdve pontosan tudják, hová kell eljutniuk.

Azon kívül tartaniuk kell a célirányt, szükségük van egy nagyon pontos GPS-rendszerre, hogy szög-percnyi pontossággal eltalálják azokat a szigeteket, különben elrepülnének mellettük, ott pedig 1000 kilométernyire nincs több sziget.

A madárnak tehát már a legelső repülésnél szüksége van az adatokra, hogy merre kell repülnie, hogy ék alakban kell repülnie, és hogy 70 gramm zsírt kell magára szednie. Máskülönben nem birkózik meg a dologgal. Ha ezeket összegzésként átgondoljuk, az alábbi következtetésre juthatunk:

Ezt csakis egy bölcs Teremtő hozhatja létre.

Az evolúció szerint a madarak először minden lehetséges irányban próbálkoznának. Nem lenne elég zsírjuk, és semmi sem működne.

Kezdettől fogva teljesen átgondolt tervre van szükség - ez pedig nem megy egy bölcs Teremtő nélkül, aki mindezt elrendezte.

Az aranylile pontosan tudja hova kell eljutnia, hogy életben maradjon és mindent, de mindent ennek a célnak rendel alá.

(Prof. Werner Gitt:  A Teremtés bibliai tanúságtétele)

Megállapíthatjuk tehát, hogy az aranylile tökéletes tájékozódása, nem jöhetett létre az evolúció következményeként. Csodálatos Tervezője, Alkotója van, Aki a mi áldott Istenünk.

***

Dr. Werner Gitt:

Van út a Mennybe!

Jézus idejében sok ember fordult Őhozzá, de csaknem mindig valamilyen földi ügyben:

* Tíz leprás meg akart gyógyulni.(Lukács 17:13)

* Vakok szerettek volna látóvá lenni. (Máté 9:27)

* Valaki egy örökösödési vitában kérte a segítségét. (Lukács 12:13)

* Farizeusok jöttek azzal a csalárd kérdéssel, hogy kell-e adót fizetniük a császárnak.

(Máté 22:17)

Csak kevesen tudakolták az Úr Jézustól azt, hogy miként juthat az ember a Mennybe. Egy gazdag fiatalember ezzel a kérdéssel kereste fel:

"Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lukács 18:18)

Kapott választ: adja el mindenét, amin csüng a szíve, és kövesse Jézust. Mivel nagyon gazdag volt, nem fogadta meg a tanácsot, így pedig lemondott a Mennyről.

Voltak olyanok is, akik egyáltalán nem keresték a Mennyországot, de a Jézussal való találkozáskor felfigyeltek rá, és abban a pillanatban meg is ragadták. Zákeus csak kíváncsiságból akarta látni Jézust, azonban többet kapott, mint amennyit várt. Amikor Jézus látogatást tett a házában, Zákeus - úgyszólván kávézás közben - rátalált a Mennyre. Jézus megállapította: "Ma lett üdvössége ennek a háznak..." (Lukács 19:9)

 

Hogyan lehet megtalálni a Mennyet?

Az eddigiek alapján leszögezhetjük:

* A Mennyországot egy bizonyos egészen konkrét napon találja meg az ember. Jó tudni ezt, mert így az Ön számára is, kedves Olvasóm, lehetővé válik a mai napon, hogy megragadja Istennél az örök életet.

* A Mennyország megtalálása nincs valamilyen teljesítendő feltételhez kötve.

* A Mennyországot teljesen felkészületlenül is meg lehet találni. (...)

 

Mi juttat be minket a Mennybe?

Hogy világos és érthető választ adjon erre a kérdésre, az Úr Jézus elmondott nekünk egy példázatot. Lukács evangéliuma 14. részében a 16. verstől kezdve egy emberről beszél (a példázatban Istent jelképezi), aki nagy vendégséget készül rendezni; s először csak célzottan küld ki bizonyos számú meghívót. Valamennyi válasz lesújtó:

"azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem (...) A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem (...) Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek."

Ebből nyilvánvaló, hogy a Mennyet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni. A döntő pont a meghívás elfogadása vagy elutasítása. Lehetne az ennél egyszerűbb? Minden bizonnyal nem! Ha egykor sok ember lesz kizárva a Mennyből, akkor az nem amiatt lesz, hogy nem ismerték az utat, hanem mert elhárították a meghívást.

 

A példázatban előforduló három ember nem követendő példa, mert közülük egyik sem fogadja el a meghívást, egyikük sem jön el a nagy ünnepségre! Akkor nem lesz megtartva a vendégség? De igen! A lemondások után mindenhová kiküldi meghívását a ház ura. Immár nem aranybetűs meghívókat nyomtat. Most az egyszerű felhívás érvényes: Gyertek! Aki csak engedi magát meghívni, biztos helyet kap a lakomán.

Mi történik ekkor? Igen, jönnek az emberek - csapatostul is. Egy idő múlva megállapítja a vendéglátó, hogy van még szabad hely. Azt mondja szolgáinak: Menjetek ismét ki! Hívogassatok tovább!

Ezen a helyen szeretném magunkra vonatkoztatni a példázatot, ugyanis ez éppen a mai helyzetünkre illik rá. Van még szabad hely a Mennyben, és Isten azt üzeni Neked: "Gyere, foglald el helyedet a Mennyben! Legyél bölcs, és foglald le a helyedet az örökkévalóságra! Tedd meg ma!"

 

A Menny elképzelhetetlenül szép, ezért hasonlítja az Úr Jézus nagy ünnepséghez, vendégséghez. Az 1Korintus 2:9-ben ezt olvassuk még róla:

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek." Semmi, de végképp semmi nincs ezen a földön, ami csak megközelítőleg is fogható lenne a Mennyhez. Olyan elképzelhetetlenül szép ott! Semmiképpen sem szabad elszalasztanunk! A Menny tehát mindent megér. Egyvalaki kinyitotta előttünk a Mennybe vezető kaput. Ő pedig Jézus, Isten Fia! Neki köszönhetjük azt is, hogy olyan egyszerű oda kerülni. Már csak azon múlik, hogy mi akarjuk-e. Csak az nem tesz eleget a meghívásnak, aki olyan buta, mint a példázatban szereplő három férfi.

 

A megmenekülés az Úr által történik

Az Apostolok cselekedetei 2:21 igen fontos Igevers:

"Aki azonban segítségül hívja az Úr (Jézus) nevét, üdvözül."

Ez az Újszövetség egyik alapvető mondanivalója. Amikor Pál Filippiben a börtönben volt, a börtönőrnek ugyanilyen velősen megfogalmazta a lényeget:

"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"

(Apostolok cselekedetei 16:31)

Bár rövid és szűkszavú ez a felszólítás, de hathatósan és életet átformáló. Még azon az éjszakán megtért a börtönőr.

Mitől ment ment meg Jézus? Ezt feltétlenül tudnunk kell: Jézus a Pokoltól menekít ki a Mennybe! Mindkét helyről azt mondja a Biblia, hogy örökre kerülnek oda az emberek. Az egyik hely rettenetes, a másik pompás. Harmadik hely nincs. Öt perccel a halál után senki nem fogja többé azt mondani, hogy a halállal mindennek vége. Jézus személyén dől el minden. Örök tartózkodási helyünk egyetlen személytől függ: Jézustól - és a mi vele való kapcsolatunktól!

Amikor egy előadói körúton voltam Lengyelországban, látogatást tettünk a hajdani auschwitzi koncentrációs táborban. Iszonyatos történések helyszíne volt ez a Harmadik Birodalom idején. 1942 és 1944 között több mint 1,6 millió embert, többnyire zsidót gázosítottak, majd égettek el itt. Az irodalomban "auschwitzi pokol"-ként emlegetik ezt. Elgondolkodtam ezen a megnevezésen, amikor egy alkalmazott keresztülvezetett minket egy gázkamrán, amelyben "töltetenként" 600 személy pusztult el egyszerre. De tényleg a Pokol volt ez? Látogatócsoportunk csak azért nézhette meg e gázkamrát, mert ez a szörnyűség 1944-ben véget ért. Most szabadon látogathatók ezek a létesítmények, és senkit sem kínoznak, senkit sem mérgeznek meg bennük. Az auschwitzi gázkamrák időben korlátozottak, végesek voltak. Az a Pokol azonban, amelyről a Biblia beszél, örök.

A mai múzeum bejárati csarnokában ráesett a pillantásom egy képre, amely keresztet ábrázol Krisztus testével. Egy fogoly a megfeszítettbe vetett reménységét belekarcolta egy szöggel a falba. Ez a művész is meghalt az egyik gázkamrában. De ő ismerte a megmentő Jézust. Bár irtózatos helyen halt meg, de nyitva állt előtte a Menny. Abból a Pokolból azonban, amelytől az Úr Jézus az Újszövetségben oly nyomatékosan óv (pl. Máté 5:29-30; 7:13; 18:8), nem lehet megszökni vagy megmenekülni, ha már az ember egyszer oda megérkezett. Mivel pedig a Pokol Auschwitzcel ellentétben örökké üzemel, meglátogatni sem lehet soha.

A Menny is örök. Ez pedig az a hely, ahová Isten szeretne eljuttatni minket. Engedje magát ezért behívni a Mennybe! Hívja segítségül az Úr nevét, és ezzel biztosítson magának helyet a Mennyben! Egyik előadásom után igen felindultan kérdezett meg egy asszony:

"Lehet egyáltalán helyet foglaltatni magunknak a Mennyben? Utazási irodában használunk ilyen szavakat!"

Egyetértettem vele: "Aki nem foglaltat le helyet, nem jut célba: Ha Ön Hawaiiba akar repülni, akkor is szüksége van egy érvényes repülőjegyre."

Erre ő: "De a repülőjegyet ki kell fizetni!"

"Igen, igen, a Mennybe szóló jegyet is! Az azonban olyan drága, hogy közülünk senki sem tudná kifizetni. A bűnünk az oka, hogy erre képtelenek vagyunk. Isten nem tűr meg bűnt az Ő országában, a Mennyben. Aki itteni élete után az örökkévalóságban Istennél szeretne lenni a mennyben, annak meg kell szabadulnia bűnétől és bűnének büntetésétől. Ez a szabadítás csak egy bűntelen személy által volt lehetséges - ez a személy pedig JÉZUS KRISZTUS. Egyedül Ő fizetőképes! És Ő fizetett kiontott vérével, a kereszten elszenvedett halálával."

 

De mit kell most tennem, hogy a Mennybe kerüljek?

Nekünk is szól Isten meghívása az üdvösségre. Nyomatékosan kérlel bennünket a Biblia számos helye, hogy válaszoljunk Isten hívására:

* "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!" (Lukács 13:24)

* "Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek országa!" (Máté 4:17)

* "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7:13-14)

 

* "Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt!" (1Timóteus 6:12)

* "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Apostolok cselekedetei 16:31)

Mindezek igen sürgető és felrázó meghívások. Érezni belőlük az ügy komolyságát, valamint a határozottságot és a sürgősséget. Csak akkor cselekszünk hát következetesen, ha a Mennybe szóló meghívóra imádságban válaszolunk, amely szólhat például így:

 

"Úr Jézus, ma olvastam, hogy csak Teáltalad kerülhetek a Mennybe. Szeretnék egyszer nálad lenni a Mennyországban. Kérlek ezért, hogy ments meg a Pokoltól, ahová a bűnösségem miatt tulajdonképpen kerülnék.

Mivel olyan nagyon szeretsz engem, értem is meghaltál a kereszten, és kifizetted ott bűneim büntetését. Látod minden vétkemet gyermekségemtől fogva. Te ismersz minden bűnt; azt is, aminek jelenleg tudatában vagyok, de mindazt is, amit már rég elfelejtettem. Ismered szívem minden rezdülését. Előtted nyitott könyv az életem. Úgy, ahogy vagyok, nem mehetek hozzád a Mennybe. Kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Gyere most be az életembe, és tedd azt újjá! Segíts nekem, hogy mindent letegyek, ami nem helyes a Te szemed előtt, és ajándékozz meg új élettel és gondolkozással, amelyek a Te áldásod alatt vannak.

Nyisd meg kérlek előttem az Igédet, a Bibliát! Segíts, hogy megértsem, amit mondani akarsz nekem, és adj nekem engedelmes szívet, hogy azt tegyem, ami tetszik neked! Mostantól fogva Te legyél az én Uram! Követni akarlak. Mutasd, kérlek az utat, amelyen járjak életem minden területén!

Köszönöm, hogy meghallgattál, hogy most már Isten gyermeke lehetek, aki egykor nálad lesz a Mennyben.  Ámen

****************************

 

***

Földünk egy rendkívüli bolygó

Werner Gitt

Ma a csillagászok nagy erőbevetéssel kutatnak más csillagrendszerekben  található  bolygók  után.  Az eddig  regisztrált  valamennyi  bolygó  és  exobolygó  között  egyetlen  olyat  sem  találtak,  amely  csak megközelítőleg is hasonlítana a Földhöz.

A  földgolyónkon,  amely  otthonunkul  szolgál,  páratlan módon kedvezőek az életfeltételek fizikai, kémiai és  csillagászati  szempontból.  A  modern  természettudományos  ismeretek  alapján  ez  egyre  inkább  nyilvánvalóvá  válik.  Csak  néhány  kiválasztott  szempontot alapul véve szeretnék rámutatni Földünk páratlan tulajdonságaira.

 

Néhány elengedhetetlen feltétel, amely lakhatóvá teszi a Földet

1.  A  Föld  megfelelő  távolságra  van  a  Naptól:

Megközelítőleg 150 millió kilométeres távolságra forgunk naprendszerünk központi égiteste körül. A Nap által  biztosított  energiamennyiség  és  a  Föld  Naptól

való  távolsága  úgy  van  összehangolva,  hogy  a  Föld

területének  legnagyobb  részén  0  és  40  °C  közötti

hőmérséklet  uralkodjon.  Ez  éppen  az  a  keskeny  sáv

amely a sejtek biokémiai folyamataihoz és így - különösen is - az emberi élet fennmaradásához optimális.

 

2.  A  Föld  forgási  sebessége  megfelelő:

Ha  a  Föld

lényegesen  lassabban  forogna,  akkor  szélsőséges

időjárási különbségek lennének a nappal és az éjsza-

ka között. Nappal a tartós besugárzás következtében

elviselhetetlenül  magas  lenne  a  hőmérséklet,  amely

még  a  földfelszín  kiszáradását  is  előidézné.  Ezzel

szemben éjszaka túlzott mértékű lehűlés lenne.

Ha  a  Föld  a  mostaninál  gyorsabban  forogna,  az  azt

eredményezné, hogy a nappal és az éjszaka között ki-

sebb lenne a hőmérsékleti különbség, és ez lényeges

befolyással lenne az időjárás történéseire. A centrifugális  erők  növekedése  miatt  az  űrben  gázveszteséggel kellene számolni.

 

3.  Az  év  megfelelő  hosszúságú:

Az  év  hossza  jól igazodik  az  életciklusainkhoz.  A  vetés  és  a  betakarí-

tás  között  elég  idő  van  a  növekedésre.  Ugyanakkor

a  tél  nem  túlzottan  hosszú  ahhoz,  hogy  az  élelmi-

szerkészletek  segítségével  ne  lehetne  áthidalni.  Ha

bolygórendszerünkből más példákat veszünk, az élet

szempontjából  képtelen  ciklusokat  találunk.  El  tu-

dunk  esetleg  képzelni  84  földi  év  hosszú  évet,  mint az Uránuszon van, vagy 88 naposat, mint a Merkúron van?

 

4.  A  Föld  tengelyferdesége  megfelelő:

Ahhoz, hogy  a  Földön  ezen  túlmenően  is  kedvezőek  legyenek az életfeltételek, döntő jelentőségű, hogy milyen

szöget  zár  be  a  Föld  forgási  tengelye  a  Nap  körüli

pályájának  síkjához  képest.  Tudományos  számítások

szerint,  hogy  a  Föld  felszínének  legnagyobb  részén

az  életnek  kedvező  feltételek  csak  egy  keskeny,  23-

24°-os sávon belül tarthatók fenn. Felfigyelünk-e arra,

hogy ez a szög valóban 23,5°? Ha ez a szög növeked-

ne, az pl. rendkívüli módon felfokozná a nyár és a tél

közötti különbséget.

 

5.  A  Hold  mérete  megfelelő:

A  Hold  hatására  jön létre a tengereken az árapály jelensége. Az apály és

a  dagály  következtében  váltakozva  elárasztott  területek jelentős mértékben gazdagítják az élet sokféleségét. Ha a Hold túl kicsi volna, csekély lenne a

hatása, ha pedig túl nagy, az állandó árvízi katasztrófákhoz  vezetne.  A  Holdra  feltétlen  szükség  van  a Föld tengelyferdeségének stabilitásához.

 

6.  A  Föld  súlya  és  mérete  megfelelő:

Ez  a  két  érték  annyira  össze  van  hangolva,  hogy  a  Föld  felszí-

nén  olyan  gravitációs  vonzóerő  érvényesül,  amely

elegendő  a  Föld  körüli  atmoszféra  megtartásához.

A  Holdnak  például  nincs  elegendő  vonzóereje

ahhoz,  hogy  légköre  legyen.  Naprendszerünk  valamennyi  égiteste  közül  a  Föld  sűrűsége  a  legnagyobb  a  maga  5,52  g/cm3-es  speciális  súlyával.  Ha

a Föld átmérője 20 %-kal kisebb lenne, azonos átla-

gos  sűrűség  mellett  csak  fele  annyi  tömege  volna.

Ennek  következtében  lényegesen  kisebb  lenne  a

gravitációs erő, így a légkör nagyobbik része elillan-

na  a  világűrbe.  25  %-kal  nagyobb  átmérő  esetén,

a  földtömeg  megkétszereződne,  a  légnyomás  növekedne,  és  azonos  testfelépítés  mellett  a  testünk saját  súlya  25  %-kal  megnőne  (nagyobb  terhelés nehezedne az ízületekre és a csontvázra).

 

7.  A  Föld  légkörének  páratlan  összetétele:

Az élet  magasabb  rendű  formáinak  szempontjából

az  oxigén  alapvető  feltétel.  A  légkör  21  %-os  oxigéntartalma  éppen  megfelelő.  Ennél  magasabb

oxigéntartalom  esetén  (50  %  felett)  az  embernél

oxigénmérgezés következne be (tüdősérülés, a szív

teljesítőképessége  csökken,  korlátozott  vérellátás

az  agyban  és  a  vesékben),  csekélyebb  oxigéntar

-

talom  mellett  viszont  nem  jutnának  a  sejtek  ele

-

gendő  oxigénhez.  Az  agy  különösen  érzékeny  az

oxigénhiányra. Ha a légkör oxigéntartalma 10%-kal

alacsonyabb  lenne,  már  nem  lehetne  a  tűz  égését

fenntartani (pl. kemencék, ipari létesítmények).

A  rendelkezésre  álló  nitrogéntartalom  döntő  je

-

lentőségű  a  biológiai  folyamatok  szempontjából.

Gondoskodik  a  kielégítő  sugárzási  abszorpcióról

(elnyelődésről), az oxigén megfelelő mértékű ritku-

lásáról és a légkör szükséges vastagságáról.

8. A Föld légkörének sűrűsége megfelelő:

A lég-

kör  kisebb  sűrűsége  esetén  nem  lenne  kielégítő

mértékű  a  Föld  védelme  a  halálos  erősségű  ibo

-

lyántúli  és  röntgensugarakkal  szemben,  ill.  állan-

dóan  észrevehető  méretű  meteoritok  bombáznák

a  Földet.  A  légkör  vastagsága  függ  a  Föld  súlyától

és  a  felszínének  hőmérsékletétől.  Ha  a  Föld  töme

-

ge kisebb lenne, a kisebb vonzóerő következtében

nem  tudná  megtartana  a  szükséges  mennyiségű

levegőt és vizet. A Föld vonzóereje azonban ponto

-

san  úgy  van  kimérve,  hogy  az  oxigént,  a  nitrogént

és  a  széndioxidot  olyan  sűrűségben  legyen  képes

megtartani,  ahogy  arra  éppen  szükség  van.  A  lég-

kör  egésze  kiegyenlítő  hatást  gyakorol  a  létrejövő

hőmérsékleti  különbségekre,  és  szükség  van  rá  az

időjárás történéseihez is.

 

9.  A  Föld  körül  megfelelő  ózonréteg  van:

A  Nap nem  látható,  rövidhullámú  ibolyántúli  sugárzása

(UV-sugárzás)  csak  csekély  mértékben  éri  el  a  Föld

felszínét,  ami  a  légkör  egyik  különleges  tulajdon-

ságának  köszönhető.  Az  egész  sztratoszférában,

vagyis  10-50  km  magasságban,  a  háromatomos

oxigén  (O3,  ózon)  rendkívül  alacsony  sűrűségben

fordul  elő,  azonban  ez  az  ózonfátyol  a  földi  élet

létezéséhez  elengedhetetlen,  mert  az  egészségre

ártalmas ibolyántúli sugárzást szinte teljes mértékben elnyeli.

 

10.  A  Föld  felszíne:

A  földfelszín  figyelemre  méltóan  sima.  A  legmagasabb  hegységek  és  a  legmélyebb tengeri árkok ellenére is nagyon simának tű-

nik.  Ha  a  Föld  egyméteres  átmérőjű  golyó  lenne,  a

felületén  levő  egyenetlenségek  csak  egy  millimétert  tennének  ki  a  tenger  felszínének  mindkét  oldalán.  Ez  is  hozzájárul  ahhoz,  hogy  a  Földön  nagy területek lakhatóak.

 

11.  A  Földet  körülvevő  mágneses  mező:

A  mágneses  mező  nem  csupán  a  tájékozódás  szempontjából  nyújt  segítséget.  Távol  tartja  a  Földtől  azt  a káros sugárzást is, amelyet napszélnek neveznek. A mágneses  mező  védőpajzsként  helyezkedik  szembe a napszéllel.

 

12.  A  Föld  nedves  bolygó:

Most  elérkeztünk  a Föld  legfontosabb  jellemzőjéhez,  és  az  élet  abszolút  előfeltételéhez  -  ez  pedig  a  víz!  A  víz  alapvető jelentőségű  az  élet  minden  fajtájának  szempontjából.  Ezért  nemcsak  ott  találjuk  meg,  ahol  óceá-

nok és tengerek vannak, hanem mindenütt. A Mars

tágas  síkságaihoz,  a  Hold  kősivatagaihoz  vagy  a

Merkúr  krátereihez  képest  még  a  Szahara  is  olyan,

mint a nedves szivacs. Vizet tehát a Föld valamennyi pontján találunk. A felhők hol ide, hol oda szál-

lítják. Egyszer esik, másszor havazik, és ahol hosszú

ideig nem esik, az éjszakai harmat biztosítja a vizet

még a sivatagokban is.

Az  óceánok  páratlan  különlegességnek  számítanak

a  Földön.  A  földfelszín  71  %-át  borítják  be.  Annak  jelentőségét,  hogy  ez  a  víz  folyékony  formában  áll  rendelkezésre,  nem  lehet  eléggé  hangsúlyozni.  A  világmindenségben az anyagok többsége vagy forró gázok

formájában  (a  csillagokban)  vagy  fagyott  állapotban

(pl.  a  külső  bolygókon)  fordul  elő.  Az  óceánok  hatásu

-

kat tekintve olyanok, mint egy-egy gigantikus hőtáro

-

ló. Fontos kiegyenlítő hatást gyakorolnak az éghajlatra.

Ha  kevesebb  víz  lenne  a  Föld  felszínén,  annak  lénye

-

gesen  magasabb  hőmérsékletingadozások  lennének

a  következményei,  mint  amilyenek  jelenleg  vannak.

Ezenkívül  az  óceánok  fontos  és  nélkülözhetetlen  táp

-

lálékforrást jelentenek.

Ha a tengerek nem párologtatnák a vizüket állandóan,

és ezt a párát az erős szelek folyamatosan nem szállíta

-

nák el több ezer kilométerre, a kontinensek rövid időn

belül  teljes  mértékben  kiszáradnának.  A  víz  körforgá

-

sának  bolygónkon  az  élőlények  szempontjából  életet

megtartó  hatása  van,  és  ez  az  „időjárás"  nélkül  nem

lenne megvalósítható.

Szintén  nem  véletlen,  hogy  Földünkön  jelenleg  mi

-

lyen  arányban  oszlik  meg  a  szárazföld  és  a  vízfelület.

A jelenlegi földfelszínen a vízmennyiség 10 %-os növe

-

kedése  300  méterrel  növelné  meg  a  tengerszintet,  és

ezzel  a  kontinenseket  szinte  teljes  mértékben  elárasz

-

taná a víz. Fordított esetben a vízmennyiség megfelelő

mértékű  csökkenése  erősen  megnövelné  a  szárazföl

-

det.  Ez  azonban  az  éghajlat  veszélyes  rosszabbodását

hozná  magával,  és  hozzájárulna  a  sivatagos  területek

megnövekedéséhez.

Aki  repülőgéppel  utazik,  a  pilóta  üdvözlő  szavait  kö

-

vetően  értesül  az  irányról,  a  repülési  magasságról  és

a  külső  hőmérsékletről.  10.000  méteres  magasságban

mindig -50 °C-ot szoktak mondani.

Belegondoltunk-e  már,  hogy  ez  az  extrém  hideg,

amely  5-20  km  magasságban  mérhető,  számunkra

életfontosságú?  Ebben  a  magasságban  a  vízpára  jég-

kristállyá fagy, amely először növekszik, aztán a nehéz

-

ségi  erő  következtében  csökken.  Ez  megvédi  a  Földet

attól, hogy a víz elpárologjon a világűrbe. Így évezredek

is eltelhetnek, a Föld nem fog kiszáradni.

Végül mutassunk még rá a víznek az egyik nagyon fon

-

tos tulajdonságára, arra a szabálytalan jelenségre, hogy

a víz 4 °C-on éri el a legnagyobb sűrűséget, 1,0 g/cm

3

-t.

Akár növekszik, akár csökken a hőmérséklet, a víz sűrű

-

sége csökken. A 0 °C-os jégnek 0,917 g/cm

3

a sűrűsége.

Könnyebb a folyékony víznél, és ezért úszik a felszínén.

Ezek  a  rendkívüli  tulajdonságok,  amelyek  csak  a  víznél

találhatók  meg,  azért  szükségesek,  hogy  az  élet  hideg

télben  is  lehetséges  legyen  (tengerekben,  folyókban,

tavakban). Ha befagy a víz, felül marad a könnyebb jég,

alatta gyűlik össze a 4 °C-os, nehezebb víz, amelyben a

halak életben maradnak.

Földünk semmihez sem hasonlítható

Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy Földünk egy

olyan  bolygó,  ahol  megfelelőek  a  hőmérsékleti  viszo

-

nyok,  amely  minden  szempontból  kedvez  az  életnek,

és  számos  paraméter  vonatkozásában  optimálisan  van

kialakítva.

Mi most itt csak néhányat vettünk sorra a legfontosabb

és legfeltűnőbb geofizikai, mechanikai, hőtani és anya

-

gi  feltételek  közül,  és  ennek  során  megállapítottuk:

Földünk  egyszerűen  páratlan!  Mindezeknek  a  részle

-

teknek  az  egyszeri  kombinációja  és  kölcsönös  össze

-

fonódása teszi lehetővé, hogy a Földön egyáltalán élet

legyen.  A  Föld  pontosan  úgy  van  kialakítva  -  mintha

méretre  szabták  volna  -,  hogy  élni  lehessen  rajta.  Az

elfogulatlan  megfigyelő  szükségszerűen  arra  a  követ

-

keztetésre jut, hogy mindezt valaki bölcsen és előrelá

-

tóan megtervezte.

A  pontosan  összehangolt  paraméterek  nagy  száma

csak  egyetlen  következtetést  tesz  lehetővé,  amelyet  a

Biblia is megnevez a Róma 1,20-21-ben:

„Ami ugyanis nem látható belőle [Istenből]: az

ő örök hatalma és istensége, az a világ terem

-

tésétől  fogva  alkotásainak  értelmes  vizsgála

-

ta  révén  meglátható.  Ennélfogva  nincs  ment

-

ségük,  hiszen  megismerték  Istent,  mégsem

dicsőítették vagy áldották Istenként."

Azoknak, akik a maguk „bölcsessége" szerint azt hiszik,

hogy mindez az evolúció véletlen folyamatainak tulaj

-

donítható,  ezt  mondja  Isten  Igéje:

„Akik  azt  állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek" (Róma 1,22).

Ki  a  világmindenség,  a  Föld  és  minden  élet  eredete?

Az  Atyaisten  Fiára,  Jézusra  bízta  a  teremtés  feladatát.

Ezért  mondja  ezt  az  Újszövetség  Jézusról  (Kolossé 1,15-16):

„Ő  a  láthatatlan  Isten  képe...  Mert  benne  teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a  láthatatlanok...  minden  általa  és  reá  nézve  teremtetett"

.  Így  világunkban  semmi  sincs,  amit  nem  az  Úr

Jézus  teremtett  volna.  Ebben  éppen  úgy  benne  van  a

hatalmas  világmindenség,  benne  a  galaxisok  milliói,

mint  az  élő  sejt  működésének  legfinomabb  részletei.

Jézus nemcsak a Teremtője és Eredője az egész mikro-

és  makrokozmosznak,  hanem  Ő  gyakorolja  fennhatóságot is mindezek felett.

Egy lélegzetelállító gondolat Jézus  örökké  létezett,  és  Ő  a  mennyek  országának  a

Királya.  Neki  adatott  minden  hatalom  mennyen  és  földön  (Máté  28,18).  Fel  tudjuk  fogni  ezt  a  lélegzetelállító gondolatot?  Aki  a  Golgotán  meghalt,  de  feltámadt,  és aki  ennek  a  világnak  és  minden  életnek  a  Teremtője, egy és ugyanaz a személy! Irántunk való kikutathatatlan szeretetében  engedte,  hogy  a  bűneink  miatt  keresztre feszítsék,  és  nem  védekezett,  hogy  feltárhassa  előttünk a menny ajtaját. Aki ezt elutasítja, mindent elveszít: „hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?" (Zsidókhoz írt levél 2,3).

Aki viszont elfogadja Őt, mindent megnyer. Jézus ezt mondta: „Aki hallja az én  Igémet,  és  hisz  abban,  aki  elküldött  engem,  annak örökélete van... átment a halálból az életbe" (János 5,24).

Kérd  az  Úr  Jézustól  bűneid  bocsánatát,  hogy  megállhass  Isten  ítéletében,  fogadd  el  Őt  mint  személyes Teremtődet  és  Megváltódat,  és  kövesd Őt!

Dr. Werner Gitt

informatikus, ny. igazgató