Az oláhdellői reformátusok augusztus 14.-én ünnepelték az erdélyi konfirmációnak 200 éves évfordulóját. Az ünnep tiszteletére visszahívtuk azokat, akik 60, 50 és 25 éve konfiráltak templomunkban, és ünnepélyes istentisztelet keretében adtunk hálát az Úrnak az eltelt évekért, és azért, hogy a hajdani 11 konfirmálóból 8-an jelen tudtak lenni, és a többiek is megvannak még.

Áldással, versekkel köszöntöttük őket, átvették emléklapjaikat, meghallgattuk a konfirmáció erdélyi kialakulásának rövid történetét, együtt énekeltük el a konfirmandusok énekét, majd örömteli bezélgetésben, szeretetvendégségen elevenítettük fel a régi közös emlékeket.

A konfirmáció története
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt,
arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám
előtt” (Mt 10,32)

Egy véletlen folytán Ötvös József fedezte fel - saját bevallása szerint - a múlt évben, hogy 200 éves az erdélyi református egyházban a konfirmáció. Pontosan idézem azt a helyet, ahonnan az ötlet született a 2011-es konfirmációi év javaslatához. 2000-ben jelent meg Marosvásárhelyen az
akkori vártemplomi lelkipásztor, Fülöp G. Dénes gondozásában Farczády Elek egyházközségi főgondnok, történész, levéltáros precíz tudományos műve: A marosvásárhelyi református egyházközség élete 1556-1948 között. Az egyházközség négyszáz éves történeti áttekintésében olvasható egy féloldalas írás a következő cím alatt: „Az első konfirmáció”.
„Ugyancsak a múlt század első évtizedeihez fűződik egyházi hitéletünknek egy nevezetes mozzanata: 1812. augusztus 16-án volt városunkban a református ifjak első konfirmációja. A konfirmációt az erdélyi egyházkerületben 1811-ben „instituálták” a generális szinódus és a főkonzisztórium rendeletére. Marosvásárhelyen a legelső konfirmáció az említett évben és napon zajlott a Vártemplomban, amikor „A confirmata personák leg-előbb éltenek az Úri Sz. vatsora sacramentumával”. Összesen 44-en részesültek az első konfirmációban.

A reformáció idején indult el az a három vallásos gyakorlat, amely ma is él a konfirmációban:
- a katekézis
- felkészítés az első úrvacsorára
- gyermekek záró istentisztelete.
Már a 18. században gyülekezeti igény, egyházi gyakorlat volt az ifjak vallásos tanítása, de csak 1811-től ünnepélyes keretet és máig egy kétszáz éves formát adott ez a latin szóból átformálódott magyar református megnevezés: konfirmáció, azaz a református ifjak hitbeli felkészítése, ünnepélyes fogadalomtétele és annak következményeként az úrvacsora vételének megengedése.
A keresztség csak egy jelképes, szimbolikus felvétel-esemény az egyházban, ezzel szemben a konfirmációnak három jellegzetes lépése van:
1). – a keresztség szövetségének formális befejezése, ahol a fogadalom lesz döntővé,
2). – az egyházi felhatalmazás kihirdetése, és
3). – a polgári nagykorúság kihirdetése (ez általában az iskola befejezésével egy időre esett).
A felvilágosodás ideje a 18-19.-ik század fordulója. Időben így érkeztünk el ahhoz az évhez, amikor 1811-ben, azaz 200 évvel ezelőtt az erdélyi generális szinódus és a főkonzisztórium (mai megnevezése szerint az igazgatótanács) elrendeli a református gyülekezetekben a konfirmációt.
A konfirmáció történetében kétszáz év szép küzdelme, lelki gazdagsága, színes hagyománya, gyülekezetépítő lehetősége, falvakat megmozgató ünnepe van benne. E két évszázadnak közel félideje kisebbségben élő református Egyházunk létküzdelmének olyan lehetősége is volt, amikor magyarságtörténetet csak ott hallott az erdélyi református ifjú, nem egy erdélyi református fiatal ott találkozott először a zsoltár és hitvalló ének lelki gazdagságával, vagy ott látott először Bibliát életében.
A konfirmálás családi ünnep is. Missziói lehetőség és feladat, ahogy a konfirmálók családja megjelenik az egyházban, a templomban.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége felvállalta, hogy a konfirmáció kétszáz éves évfordulója emlékére, ebben az évben minden erdélyi református gyülekezetben konfirmálónak egy emléklapot küld. Talán megható lesz ez évben konfirmálók számára a kétszáz éves konfirmációval való személyes szembenézésük.

Tehát az erdélyi református egyházban a mai értelemben vett konfirmációt a Nagyajtai zsinat mondta ki, 1810-ben. 1810-ben a zsinat kimondta, és 1811-ben az igazgatótanács el is rendelte.

(Ötvös József esperes cikkének kivonata.)

2011 augusztus 14.-én

Az ünnepeltek jubileumi emléklapokkal