Lk. 12,13-21
1Jn. 3,2-5

Van egy régi történet, amin hosszú ideje töprengek, ez gurította el bennem a gondolatot, amit ma elhoztam, hogy egy kicsit jobban értsük Istent. Amikor a kislányunk két és fél éves volt, észrevettük, hogy mondogatja a Mi Atyánkot. Nem tanítottuk neki, csak többször hallotta és részleteket megjegyzett belőle. Örültünk neki és örömünkben egy este elkezdtük együtt mondani hangosan. Amikor odáig jutottunk az imádságban, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, hirtelen megállt és kiszólt az imádságból, azt kérdezte kedves kíváncsian, hogy „Mi az a ma?”. Kacagtuk. Mert nem kérdezte meg, hogy mi az a kísértés, vagy mi az a menny, vagy a szenteltessék meg. Kacagtuk, mert aranyos volt. Viccnek tűnt a kérdés.
De én azóta sem válaszoltam neki erre a kérdésére, hogy mi az a ma?!
Könnyűnek tűnt a válasz, de minél többet gondolkodtam rajta, annál kínosabbá vált, mert beláttam, hogy a ma egy nagy titok. Hihetetlenül jó a kérdés! Az azóta eltelt évek alatt sokszor eszembe jutott ez a drága jelenet, és ma megpróbálok válaszolni lányom kérdésére. A választ a Szentírásban keresem.
Csak a ma van és ez a ma mindig változó. Minden nap azt mondjuk, hogy ma van. Közben ez már egy másik ma. Csak a ma van, és folyton gyűlnek a tegnappá váló holnapok, emlékeink, a múltunk és jövőnk, de ami van, az MA van!
Amit tegnap mának neveztünk, az ma már tegnap. Csak ma vagyunk. Tegnap csak voltunk, a holnap pedig nem biztos. A jövő nem biztos, hogy jelenné lényegül.
Gondolkodjunk hát el ma a mán!
A ma: az a kapu, amin át elérkezhetünk a holnaphoz, a reménységeinkhez, a beteljesüléshez. Sokszáz mát végigvárunk egy vágyott messzi holnapért, hogy megvalósuljon.
Ma még Isten gyermekei vagyunk, és nem tudjuk, hogy holnap mivé leszünk, kikké leszünk, de az biztos, hogy Isten kegyelméből nem eshetünk ki – mondja János. Józsué pedig ezt mondja a népnek: „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!” (24,15). Aztán hozzáteszi: de „én és az én házam az Úrnak szolgálunk!”
Sokkal később az időben két király beszélget, Jósafát, Júda királya ezt a tanácsot mondta egyszer Akhábnak, Izráel királyának: „kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után!” Most, mielőtt közös háborúba mennénk, kérdezzük meg az Istent, mondja. Lássuk, Isten nekifogott annak, aminek mi nekifognánk?
A Zsoltárok is tanítanak arra, hogy fontos a ma, a jelen pillanat, fontos ma dönteni, ma tenni meg dolgainkat: „ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” (Kecskeméthy fordítás szerint Zsolt. 95, 7. Zsid. 3,7-8).
A pásztorok pedig ezt hallották azon a végetelenül békés éjszakán: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek, üdvözítő született ma nektek” (Lk. 2,10-11).
És noha a ma egy nagy titok, „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, a mait ma kérjük. Most esedékes, a jelenben.
Amikor Jézus, akit az Úr küldött és akin az Úrnak Lelke volt, a zsinagógában felolvasta Ézsaiásból, hogy „az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”, összegöngyölte a tekercset, átadta a szolgának, leült, s miközben mindenki tekintete rajta függött, ő szelíd hangon ezt mondta: ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára (Lk. 4,18-21).
Később a Hegyi Beszédben így tanította azokat, akik köréje gyűltek: „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? (Mt. 6,30). De sokkal inkább minket, mi kicsinyhitűek.
A legszebb hír egy családnak ez: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” (Lk. 19,9). Az a nap ez, amikor Zákeus, az elveszett megtaláltatott.
Idézzük fel Jézus perét. Miközben folyt a per, üzent Pilátus felesége a bírói terembe és közbeszólt, beleavatkozott férje dolgába, és azt mondta: „ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta” (Mt. 27,19).
A legsúlyosabb, legutolsó éjszakán így szólt Jézus Péterhez: bizony Péter, „te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem” (Mk. 14,30). Még ma! Lukács így írta le: „Ma nem szól addig a kakas, ameddig te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem” (Lk. 22,34).
Végül ott van az a felfoghatatlan mondata Jézusnak, amikor átszól a keresztről a keresztre: „Ma velem leszel a paradicsomban” (Lk. 23,43). Ez a mondat nagy kérdéseket vet fel, hiszen Jézus aznap a pokolra szállott alá és csak harmadnapra támadt fel. Az emberi logika ellentmondását az Istennél érvényes időtlenség oldja fel – noha ezt mi nem érthetjük, csak elfogani tudjuk, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid. 13,8).
A Szentírás mával kapcsolatos történetei, gondolatai közül utoljára egy intést olvasok, amit a zsidókhoz írtak: „Intsétek egymást minden napon, amíg tart a ma, hogy egyiketek se keménnyítessék meg a bűn csalárdsága által” (Zsid. 3,13).

A ma: egy új esély.
A ma: a jelen pillanat. A mindened, amivel rendelkezel ezen a földön. Az a lehetőséged, hogy változtass. Holnap már nem biztos, hogy megteheted, arra nincs garancia.
A ma: az a most, ami nagyon gyorsan tegnappá lényegül, múlttá változik.
A ma: az, amiben döntést hozhatsz, amikor változik bármi is.
A ma: a mindig új, a legfrissebb kegyelem. Lehet, hogy tegnap kemény volt a szíved. De ez egy másik ma. Ma ne keményítsd meg a szíved, ha ezeket hallod, ha ő szól.
A ma: az a nap, amely miatt az összes előző napod eltelt, hogy ez elkövetkezhessen.
Azoknak az Igéknek, amiket a máról elsoroltam, azoknak is üzenete van a mában.
A ma: a nap, amikor választanod kell, kit szolgálsz, miért fáradsz, mit végzel el.
A ma: amikor kérdezősködhetsz az Úr beszéde után, imádkozhatsz. Kérdezheted Istent. A ma: a kérdések ideje.
A ma: az a pillanat, amikor figyelsz a szívedre, nehogy megkeményedjen, nehogy megmakacsolja magát, és nehogy elhagyja az Úr szavát. Mert ma szól az Isten. Ha az ő szavát hallod, felelj, mert a mi Urunk nem keményszívű Isten, és ha szólsz, meghallgat.
A ma: a gondvieslés napja, mert volt ma is kenyered, volt megköszönni valód. Ma is megadta a mindennapit.
A ma: annak a lehetősége, hogy megtagadod őt. Nem lehetünk eléggé éberek. Minden szóra vigyáznunk kell.
A ma: az Írás beteljesedésének a napja. Minden nap beteljesül valami Isten akaratából, ígéreteiből.
A ma: a fű életideje, jelene, amely holnap talán már nem lesz. Elszárad, lekaszálják, lelegelik, felperzselik. A fű bizalomra tanít. A ma: a kicsinyhitűek gondviselésének napja.
A ma: lehet üdvösséged napja, mint Zákeusé még életében. Nem is egyedül, hanem családostól, aznap, amikor befogadta házába a Mestert és valami egészen megváltozott benne. Nincs ennél fontosabb MA! Elég, ha egyszer volt ilyen az életedben.
A ma: amíg tart, a tanulás, intés, javulás napja, a megtisztulás ideje. A kihasználni való idő.
Ma lesz az utolsó nap is, amikor találkozunk személyesen a Feltámadottal.
A ma: maga Jézus Krisztus, aki mindig ugyanaz. Volt, van és lesz.
Mi ma vagyunk. Bárcsak lenne súlya annak, hogy voltunk, éltünk. Bárcsak lennénk: nála, vele! Mert ha vele, akkor dicsőségben, örökkévalóságban. Annak is eljön a mája. De oda is csak a mai napon át vezet az út, az idő. Nincs más ma oda.
A ma: az a nap, amit vártál, és amin keresztül hazaérsz.
A ma: az életed. Csak egy pillanat a miénk, mindig a most, amely egymásra rakódik. És hozza a kérdéseit is: mit tettem ma? Mivel lett több az életem ma? Mit valósítottam meg ma? Mennyit ért a ma? Mennyit voltam Istenemmel ma?
A ma: minden, amivel rendelkezel, a mindig aktuális. Ajándék. Kegyelem a ma.
A ma: az a nap, amelyen megnyerhetsz vagy elveszíthetsz mindent. Őt. Magadat.
A példázatbeli gazdag ember sem azért volt bolond, mert csűröket épített, hanem mert csak a holnapra gondolt, és a mát nem használta ki. Azt kockáztatta, hogy mindent elveszít, és a mindenével a lelkét is, hiszen mindig esedékes, hogy „még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet” (Lk. 12,20), ezért kövesd a Jézust, kövesd még ma. Ámen.