2003 nov. 14 - 2013 nov. 14

1Thessz. 5,18
„Mindenért hálát adjatok!”

Mindaz, ami megtörtént, lemérhetetlen. Csak a perceket számolhatjuk, az ünnepeket, az őszülő hajszálakat, az éveket. 2003 november 4.-én, éppen tíz éve bízta rám Isten az oláhdellői reformátusokat, és engem az oláhdellőiekre. Mérni nem lehet a történteket, csakis tényeket sorolni. Számolni a harangkondulásokat vasárnapra, ünnepre, temetésre.
Oláhdellő 1741-ben lett Magyardellő leányegyháza. Az azóta eltelt 272 év alatt a huszonhatodik vagyok a lelkipásztorok sorában, az 1911 óta anyaegyházként működő gyülekezetnek pedig sorban a nyolcadik lelkésze. Akkor 317 református élt a faluban, ma 79. Az anyakönyvi adatok 1944-től követhetők, korábbi adatokért a levéltárakba kell menni. Ezek tanúsága szerint 1944 és 2003 november 14 között 242 keresztelőt tartottak, 243-an konfirmáltak, 159 pár (melyből 36 vegyes vallású vagy nemzetiségű) kötött házasságot az oláhdellői református templomban, és 196 temetés volt. Az utóbbi tíz évben pedig 11 felnőttet és gyereket kereszteltünk, 7 ifjú és felnőtt tett konfirmációi fogadalmat, esketés egy sem volt, és 26 egyháztagot temettünk. Az utolsó hetven év mérlege tehát: 253 keresztelés mellett 222 temetés, ami általános szaporulatot mutat. A sok kiköltözés miatt viszont ma Oláhdellőn 53 a választójogosult reformátusok száma. Soha ilyen kevés nem volt – de a kitartás az anyásodás pillanata óta semmit sem apadt. Pedig akkor még nem söpört végig Oláhdellő határán két világháború.
Tíz év – templomszentelés, száz éves évforduló, idősek vasárnapjai, imahetek, irodalmi zenés délelőtt, Biblia Éve, megemlékezések az 1848-49-es forradalomról, ünnepi műsorok, kirándulás, Kálvin-évforduló, Musica Humana énekkar előadása, testvérgyülekezeti találkozók, nőszövetségi, presbiteri, ifjúsági konferenciák, missziós istentisztelet, karácsonyi ünnepélyek meghívottakkal. Ezeken a történeteken át szeretett minket az Isten. Megtartott. Gazdagított.
975 harangozás, 975-ször „Legyen a mi segítségünk Istentől”, 975 megáldatás. Éneklések, imádkozások, igehallgatások, ünnepek, úrvacsorák, Nemzeti Himnuszok, hitvallások, megtisztulások, találkozások. Ezernyi áldás – ajándékunk.
Talán észrevehetetlen az istentiszteleten történt változás, az a hajszálnyi mássá létel. De 975 istentisztelet alatt sok óra telt el felettünk. Közben öregedtünk. Imádságaink alatt is. Tanultuk az életet, bölcsebbek lettünk. Változtunk – minden nap egy kicsit. Apró lépéseket tettünk Istenünk felé, az elmúlásunk, az örökkévalóság felé. Ezernyi kicsi lépést.
Ha visszapillantunk: jó nagy távolság ez a 3653 nap. Együtt. Én titeket hordoztalak imáimban, ti engem hordoztatok imáitokban. Egy időre egymásra bízott minket Istenünk. És ránk bízta az ő evangéliumát. És egy kis lángot. Azóta ég. Itt vagyunk, hogy nemsokára meggyújtsuk tizenegyedik közös Adventünk első gyertyáját. A ragaszkodásét, a lelkesedését. Hálaadásul mindenért.