Antal János - magyardellői (1767-1854)

„Antal János néhai erdélyi püspök, a gyöngéd szívű ember, a ritka tapintatos kormányzó és finom diplomata” – ezekkel a szavakkal indítja Makkai Domokos nagyenyedi tanár az egykori püspök, kollégiumi tanár életrajzi leírását a Nagy papok életrajza című, Budapesten 1877-ben megjelent könyvében”. (Új kezdet folyóirat. 2006 október. VII. évfolyam, 10. szám. 12. old.).

Emlékplakett az Erdélyi református püspöki székhely tanácskozó termében - Kolozsvár.

Nagyon tömör, nagyon precíz és lényegretörő életrajzot olvashatunk a Híres polgárok lexikonja internetes oldalán. Íme:

„Erdélyi református püspök, szül. 1767. február 22-én a torda-aranyosmegyei Oláhdellő kisközségben, egyszerű szabad-székely szülőktől. Életrajzi adatait ő maga írta és foglalta rímes versekbe 1850-ben, Marosvásárhelyen. E szerint gyermeksége első nyolc évét Magyardellőn töltötte, hová szüleivel költözött, s az ottani pap, a keresztapja tanította az elemi tudományokra és ajánlotta továbbtanulásra. 1775-ben így beiratkozott a marosvásárhelyi ref. kollégiumba, ahol Kovásznai Tóth Sándor professzor támogatta az eszes, életrevaló falusi gyermeket. Tíz év alatt elvégezte az alsóbb osztályokat, majd 1785-ben deák, a legjelesebb, osztályának dísze-fénye lett, így hamar részesült alapítványi segélyezésben. Előbb id. gróf Bethlen Sámuel, majd gróf Teleki Sámuel, erdélyi udvari kancellár alumnusa lett. Ezalatt a felsőbb tudományokat végezve, praesesnek tétetett: a görög nyelvben, filosofiában és theologiában, ugyancsak a költészeti osztály vezetésével bízatott meg; könyvtáros és juratus lett, majd kilenc évi deákoskodás után, hazai tanulmányai betetőzésére, 1795-ben a jénai és 1796-ban a götiingai egyetemre ment.
Külföldön eltöltött tanulmányai után hazaérkezve, 1797. szeptemberében előbb a kancellár sáromberki udvari papja, de már a következő évben Borosnyai Lukáts Simon első pap mellett, a marosvásárhelyi káplánságra hívatott meg. 1798-ban vette nőül kibédi Péterfi Máriát, kibédi Péterfi László, sáromberki ref. pap és görgényi esperes, oltszemi Székely Borbárától született leányát, gróf Teleki Sámuelné, iktári Bethlen Zsuzsanna neveltjét. Még ez év végén, Basa István professzor mellett theologiai lector-professzornak vétetett fel a ref. kollégiumban. 1800. aug. 7-én, a ref. konsistorium határozatából, Basa István tanár nyugalomba vonulásával, rendes tanárnak neveztetett ki, éspedig a történelem és filológia tanszakokra, ezek mellett á zsidó-, görög- és latinnyelvet, és ezek régiségeit 1836-ig tanította. Tanári tevékenységé mellett, papi szolgálatát sem hanyagolta el. Képzett papnak, kiváló szónoknak bizonyult, aki feltűnéskeltő prédikációkat vagy oratiokat tartott. Pappá avatások alkalmával, synodusi beszéd tartására püspöke gyakran igénybe vette, így tudományos képzettsége az erdélyi ref. egyházi körökben ismeretes volt. Igy érthető, ha 1830. június 19-én, a köz-főjegyzői tisztség jelöltjei között találjuk nevét, majd a következő nap, a Déván tartott synoduson, Hegedűs Sámuel, híres egyházi szónokkal szemben, utódlási joggal megválasztották egyházi főjegyzőnek, és júl. 9-én már Nagyenyeden letette az esküt püspöke kezébe, így került aztán 1836-ban, Bodola János halálával a püspöki székbe, miután a főkonsistorium május 27-én, Kolozsváron ünnepélyesen beiktatta a reformátusok legfőbb egyházi hivatalába, mellyel 35 évi marosvásárhelyi tanári működése véget ért. 1838-ban a fejedelem nemesi rangra emelte, majd 1845-ben a kir. tanácsosi címet nyerte. 1849. november 17-én, a felkelt románság dühe elől, családja unszolására Nagyenyedről Kolozsvárra, majd fiaihoz Marosvásárhelyre menekült, ahol élete hátralévő részét töltötte. Itt érte a halál: 1854. augusztus 12-én, d.u. 3 órakor. Temetésén, aug. 14-én Bodola Sámuel könyörgést mondott és Péterfi József, marosvásárhelyi esperes gyászbeszédet tartott. Hamvait a ref. temetőbe, tanárai és tanártársai közé tették.

Antal János püspök kézírása: az Oláhdellői Református Egyháznak adományozott Szentírás dedikálása 1846 február 22-én.

"Az Oláh Déllöi evangyelica Reformata nemes és Szent Ekklésia temploma számára küldi N. Enyedröl 1846-an Februarius 22-ik napján

Antal János

Reformatus Püspök."

A református püspökök közül Antal János volt az első, ki tanulását Marosvásárhelyen kezdte, folytatta és végezte, épen azért úgy összeforrt a kollégium intézményével, hogy bár népes családja volt, vagyonából jelentékeny részt juttatott a kollégium közalapjai gyarapítására: 1847. január 1-én kelt hagyatékával 1000 réhnesforintot. Nagy része volt a halhatatlan emlékű Gecse Dániel emberszereteti intézetének létesítésében. Együtt dolgozták ki a vásárhelyi kollégium fennállásának százéves emlékére, a vártemplomban tartott ünnepélyen a Gecse fejében fogamzott emberboldogító nagy eszme megvalósításának tervét.

Felesége (mh. 1813. okt. 12-én) 15 évi házasságuk alatt 7 gyermekkel ajándékozta meg: Mária (Hegedűs Lajos, marosvásárhelyi ref. pap neje); Borbára (Molnár Sámuel, marosvásárhelyi ref. tanár neje); Zsusánna (Bodola Sámuel, marosvásárhelyi, később nagyenyedi paptanár, majd erdélyi ref. püspök neje); Ferenc, ügyvéd Marosvásárhelyen; János (meghalt ífjú korában); Katalin (Nagy Sámuel, radnóti ref. pap neje) és László, orvos, a marosvásárhelyi ref. egyházközség és kollégium al-, majd főgondnoka, több mint húsz évig kollégiumi orvos. Unokái: Hegedűs János, marosvásárhelyi, majd nagyenyedi ref. tanár; Hegedűs Lajos, gerendi reform. pap;Molnár György, héderfáji ref. pap; Molnár Zsigmond, ügyvéd, a Gecse-intézet pénztárnoka; Bodolla János, kir. táblabíró, majd ügyvéd; Bodolla Dénes, fejérdi ref. pap; Antal János, marosvásárhelyi törvényszéki bíró és Antal Géza, orvos, a budapesti egyetem rk. tanára.
Sírfelirata a ref. temetőben:
Itt nyugszik erdélyi református püspök és királyi
tanácsos Antal János, született 1767-be, meg-
halt 1854-ben augustus 12-én, élete 88-ik évében.
Emlékül emelték tisztelő gyermekei."

„Gyász-hír.
Nincsen természetesebb, mint az, hogy a’ tisztelő gyermekek és unokák háládatos könnyei huljanak az apák és nagyapák meghidegedett tetemeire, ’S mégis az a’ gyengesége van az emberi szívnek, hogy soha nem tudja magát megerősíteni a’ végső elválás pillanatára, ha szinte megis van arról győződve, hogy szeretve tisztelt kedvessére nézve a’ halál álma, jótétemény. Ezt a’ kedvetlen igazságot kelle nékünk érezni, midőn folyo év Augustussa 12-kén, forron szeretett és tisztelt édes Atyánkat, Erdélyi Református Püspök és királyi Tanácsos ANTAL JÁNOST élete 88-dik évében, vérző szivvel, könnyező szemekkel látok mi, és több unokái, a’ halál álmában csendesen elalunni.
Vette vala származását idvezült édes atyánk Oláh Déllőn 1767-ben Februarius 22-én szegény sorsu szüléktől, kiket életük hajlott korában mega mellé vévén, ápolni, táplálni legkedvesebb fiui kötelességének ősmerte, melyért megis áldotta Isten őtet, a’ háladatos fiaknak jutalmul ígért vénség koronájával. Tudományos mivelődésének alapját a’ Marosvásárhelyi oskolában vetette meg, a’ hol tanolását végezvén, ösmerete öregbitésére kiment a’ Jenai és Göttingai Egyetembe, melyekben a’ gondviselés által nékie kimutatott pályára magát elkészitvén, vissza tért hazájába, hól rövid ideig a’ Sáromberki és Marosvásárhelyi Eklésiákban papi hivatalt folytatott, 1798-ban Kézdivásárhelyen felszenteltetett, 1799-ben a’ Marosvásárhelyi Oskola mellett, előbb Theologiát, később régi nyelveket és történettant tanitó tanárrá lett, 1830-ban az Erdélyi Ref. Anyaszentegyház kőz Főjegyzőjévé választatott, 1836-ban a’ Méltóságos Egyházi Főtanács ajánlatára a’ püspöki hivatalban az Uralkodó Felségtől megerösittetett, kitől 1838-ban nemességgel – 1845-ben királyi Tanácsosi ranggal is megajándékoztatott. E’ vala feledhetetlen emlékü édes Atyánknak földi pályája.
Nagy háláadással tartozunk Istennek, hogy származásunkat nékie köszönhetjük, mert ha a’ Marosvásárhelyi Oskola, az ő háládatos növeltje halálában, egy közhasznu és közkedvességü tanitóját, az Anyaszentegyház egy égő és világos szövetnek kialvását, a’ polgári társaság a’ közjoért minden áldozatra kész polgár elvesztését kesergi, mi a’ legjobb Atyát, unokái az ők boldogságokat is szivén hordozó nagy atyát síratjuk és síratják, és csak abban tanálunk némi vigaszt, hogy közszeretetet és megbecsűltetést birt kedves halottunk emléke, nem csak sziveinkben, hanem minden őtet ősmerő erénybarátainak keblökben fenn fogmaradni, és irányunkban sem fog meghidegedni az a’ kegy és szeretet, melyel ő szerencsés lehetett egész életében dicsekedni.
Ezzel a’ reménnyel tudatjuk egyszersmind, hogy kedves jó Apánk meghidegedett tetemeit Augustus 14-én a’ Marosvásárhelyi Ref. Eklésia’ temető kertében, a’ közelvidékből öszve seregelt papság, számos minden rendű résztvevő barátok kiséretében, egy ima és halotti beszéd után, örök nyugalomra helyeztettük, még pedig azon választott férfiak porai szomszédságában, kiket, míg éltek, részint mint tanitóját tisztelt, részint mint barátait szeretett.
Mi csendes nyugalmat ohajtunk jó Atyánk elöttünk igen becses, és az élet terhei alatt elfáradt tetemeinek, ’s vigasztalásért esedezünk Istennek, nem csak magunkra, hanem mindazokra nézve, kik elszalasztott kedveseikért keseregnek.
Marosvásárhelyt 1854.
ANTAL BORBÁRA, özv. Molnár Sámuelné.
- SUSANNA, Bodola Sámuelné.
- FERENCZ,
- LÁSZLÓ,
- KATALIN, Nagy Sámuelné.”

Antal János erdélyi református püspök sírja a marosvásárhelyi református temetőben (fotó: 2013 szeptember).

Antal János református püspök
500 éves a reformáció

Forrás: Népújság (online):
CIKK | AUGUSZTUS 1, 2017 - 16:04

https://www.e-nepujsag.ro/articles/antal-j%C3%A1nos-reform%C3%A1tus-p%C3%BCsp%C3%B6k

Síremléke a marosvásárhelyi református temetőben. Forrás: honlap.parokia.hu
Antal János (1767-1854) volt az első református püspök, aki a marosvásárhelyi kollégiumban kezdte tanulmányait, majd egyetemi tanulmányai végeztével és rövid ideig tartó lelkészi tevékenység után visszatért, és egykori iskolájában több évtizeden át annak professzora lett.

Antal János 1767. február 22-én a Marosvásárhelytől 20 km-re nyugatra fekvő Oláhdellőn született, szegényparaszti családban. Tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, ahol felső tagozatos diákként aktívan részt vett az iskola életében: segédtanító, az iskolai könyvtár őre és kollégiumi juratus assesorként a diákok közösségi életének irányításába is bekapcsolódott. Bethlen Sándor gróf fiainak tanítását is elvállalta. Nyugat-európai tanulmányútjához megnyerte Teleki Sámuel támogatását, amelynek köszönhetően 1794-től kezdődően előbb Jénában, majd Bécsben, végül Göttingenben tanulhatott.

Még Göttingában tanult, amikor elígérkezett Teleki Sámuel feleségéhez, Bethlen Zsuzsannához udvari papnak. 1797 őszén el is foglalja a sáromberki parókiát, a következő év elején azonban már Marosvásárhelyen találjuk: Borosnyai Lukács Simon első pap mellett szolgál káplánként. A gróf, mint 1798. január 16-án Antalhoz írott leveléből kitűnik, nem neheztel a fiatal papra, további jóindulatáról biztosítja pártfogoltját: „Ha a Tisz. Uram kegyelmed mellye a vásárhelyi nagytemplomhoz gyenge lészen és a sáromberki papság inkább fog tetszeni, jövendőben én jószívvel visszafogadom.”

A Marosvásárhelyre költözést még ugyanazon évben három másik fontos esemény követte: a házasság, a pappá szentelés, valamint a kollégiumi tanári (egyelőre csak helyettes) kinevezés. Márciusban vette feleségül kibédi Péterfi Máriát, Péterfi László sáromberki pap, görgényi egyházkerületi esperes és oltszemi Székely Borbála leányát. Tizenöt évet éltek együtt, ezalatt hét gyermekük született.

Harminchét éven át, 32 éves korától 69 éves koráig volt a marosvásárhelyi református kollégium tanára, és mint ilyen, az erdélyi református egyház főkonzisztóriumának tagja. Előbb a teológia katedrára került Basa István professzor segédtanáraként. 1800-ban választották rendes tanárnak, ekkor lett a teológia és a jog professzora. A következő évben a történelem és nyelvészet tanszékre került.

Tanárként is ugyanúgy bekapcsolódott az iskola belső életébe, mint diákként tette. Dósa Gergellyel együtt leltározták a Mátyus István orvos hagyatékából származó nyomdát és a hozzá tartozó felszerelést, majd a nyomda működését felügyelő tanári bizottságnak is tagja lett. Tagja és elnöke volt az iskolai könyvtárat felügyelő tanári bizottságnak, amelynek Bolyai Farkas, Borosnyai Lukács János, Péterffi Károly és Bodola Sámuel is tagja volt.

Antal pedagógusi munkájáról, tanítási módszereiről keveset tudunk. Kortársai szerint kitűnő előadó, nagyszerű szónok volt, de megbízhatósága és vezetői tehetsége is magyarázata nagyívű pedagógiai pályafutásának. Az oktatás újításának, korszerűsítésének lelkes támogatója. A kollégium könyvtárában fennmaradt egy magyar nyelvű, a történelem tanítását/tanulását segítő tankönyve Közép Idő Historiája címmel, melyet 1835-ben állított össze.

Professzorsága több mint három évtizede alatt többször végzett papi jellegű feladatokat: istentiszteleteken, temetéseken prédikált, és mint kiváló szónok, a zsinatokon ő tartja a beszédeket. Hallgatóságára nemcsak szónoki tehetségével, hanem érzelmi megközelítésével is hatást gyakorolt: szívből jövően, meghatóan prédikált. Gecse Dániel azt vallotta, hogy Antal egyik vártemplomi prédikációjának hatása alatt fogalmazódott meg benne az emberszereteti intézet alapításának gondolata.

Antal János tevékeny tagja volt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak, amelynek tizenkét gyűlésén vett részt. Kinevezik referenssé. Feladatkörébe tartozott egyrészt a társaság ülésein bemutatandó előadások recenziója, a korszak európai tudományos folyóiratainak követése, valamint az irodalmi újdonságok bemutatása a társaság ülésein. Referensi véleményezéseit pontos, kész tényekre építi, azok tudományosan megalapozottak. Tagja volt a társaság második „megvizsgáló szék”-ének, emellett színházi ügyekben is tanácsadó volt.

Hatvanhárom éves, amikor a főkonzisztórium tagjaként főjegyzőnek (generális nótáriusnak) javasolták, és 1830-ban a dévai zsinaton meg is választották. Főjegyzőként első nyilvános szereplése a marosvásárhelyi Kistemplom felszentelési ünnepségén tartott prédikációja volt.

Öt évvel később, 1835. október 10-én a 81 éves Bodola János püspök munkaképtelensége miatt Antal veszi át a püspöki hivatalt. A hivatali élet lakhelyváltoztatással is járt: Antalnak Nagyenyedre, az 1784-től ott működő püspöki központba kellett költöznie. Magától értetődően tanári állásáról is le kellett mondania és el kellett hagynia kedves iskoláját. Bodola halála után ő lett a református egyházkerület új, 36. püspöke, ugyanis az erdélyi gyakorlat szerint a mindenkori főjegyző lesz a következő püspök. Antal János akkor 69 éves volt. 1836. május 27-én iktatták be püspöki tisztségébe Kolozsváron, püspöki esküjét a nagybaconi zsinat előtt tette le ugyanabban az évben. 1838. február 20-án családjával együtt nemesi sorba emelték. 1845. november 25-én érdemeinek elismeréseképpen királyi tanácsosi címmel tüntették ki, elsőként az erdélyi református püspökök közül.

Antal János a református egyház számára nehéz időszakban lett Erdély püspöke. Erdély Habsburg-kézre jutása után a református egyház nem csupán addigi vezető szerepét veszítette el. Az immár katolikus vezetésű kormány és a református egyház között, a résztvevők vérmérsékletétől és vallási buzgalmától függően, váltakozó intenzitással folyt a küzdelem. Az egyházat belülről is gyengítette az egyháziak és világiak, a haladók és konzervatívok közötti ellentét. Így kerülhetett az erdélyi református egyház abba a helyzetbe, hogy az elhunyt püspök, Bodola János helyét az egyház belső szabályzata szerint elfoglaló főjegyző, Antal János püspöki kinevezését elfogadta ugyan a Habsburg-kormányzat, azonban kijelentették, hogy nem azért erősítik meg a kinevezést, mert Antal következik a püspökségre, hanem mert az udvar számára is elfogadható személy.

A püspöki kinevezése után egy évvel összehívott országgyűlés elé terjesztett 9 pontos feliratban Antal egyháza nevében tiltakozik az áttérések és a vegyes házasságok kérdésében a katolikus egyház előjogai, a cenzúra, a külföldi egyetemek látogatásának tilalma, a tábori lelkészetben a protestánsok mellőzése ellen. A vallási sérelmek ügye azonban nem oldódott meg, az országgyűlés határozatait az uralkodó nem erősítette meg. A következő, 1842. évi országgyűlésen újra vita tárgyát képezte a 9 pont, akkor is eredmény nélkül.

Antal püspöksége alatt született az új lelkészválasztási szabályzat (1842), amellyel az addigi, a választásokat övező zűrzavaros állapotot igyekezett megszüntetni. Lelkipásztort választhatott ugyanis a gyülekezet, az esperes vagy éppen a püspök, de választhatott a patrónus vagy a presbitérium is. Emellett létezett az ún. papmarasztás gyakorlata is. (A lelkészt a gyülekezet mindig csak egy évre választotta, az év letelte után vagy újra megválasztotta, vagy elbocsátotta, és más lelkészt hívott helyébe.) Ugyancsak Antal püspöksége alatt történtek kísérletek a központi teológiai képzés kiépítésére is. A főkonzisztórium javasolta a négy kollégium teológiai tanszékének Nagyenyedre költöztetését és központosítását, egyúttal a tanítóképzés gondjának megoldását is. A kérdést végül 1854-ben sikerült rendezni, amikor Kolozsváron elindították a teológiai képzést.

Antal János püspöki tevékenységének megítélését beárnyékolja az a tény, hogy az 1848-as forradalom idején hanyagsága miatt elpusztult a püspöki levelesláda. 1849 januárjában, amikor a román szabadcsapatok feldúlták Nagyenyedet, a könyvtár és az iskola mellett az egyház legfontosabb iratait tartalmazó levelesláda is megsemmisült. Haláláig lelkiismeret-furdalást érzett a veszteségért, melyet ő okozott, ugyanis 1848 novemberében úgy menekült el Nagyenyedről Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre, hogy nem helyezte biztonságba a fontos iratokat tartalmazó vasládát. Jelentést nem tett az ügyről, azonban a forradalom utáni első országos zsinatra szóló meghívólevél utóiratában jelzi az egyházkerületeknek, hogy: „A vizsgálói jegyzőkönyveknek minden egyház-vidékeinkböli elhozatalát annyival inkább várom és meg kivánom, mivel a püspöki levéltár elpusztítása után ez az egyedüli oklevél lesz, mellyből egyházaink állásáról valamit tudhatok”.

Az 1848-49-es forradalom leverése után az állam folytatta a református egyház háttérbe szorítását és saját irányítása alá vonását célzó intézkedéseit. Eleinte a tulajdonképpeni egyházi szervezetet még nem bántotta, azonban az egyházi irányítás alatt álló oktatás területén szigorú korlátozásokat vezetett be. 1850-ben engedélyezték az erdélyi zsinat összehívását, amelyet Antal Marosvásárhelyre rendelt. A zsinat napirendi pontjai: a lelkészi pályára lépők vizsgáztatása, alkalmasság esetén felszentelése, az egyház és iskola ügyeinek rendezése, sérelmeinek orvoslása, valamint az alszékeken jóváhagyott válóperek megvizsgálása volt. A kormány ugyanabban az évben 1000 forint évi segélyt ítélt meg Antal püspöknek, melyet aztán a következő püspökök is megkaptak.

1852-ben eljött az az idő is, amikor az állam a református egyház belső ügyeibe is beavatkozott: az idős Antal János nem tudta megfelelően ellátni hivatalával járó teendőit, az egyházi jogrend szerint a püspököt a főjegyző helyettesíthette. Bodola Sámuel püspökhelyettesi kinevezését megerősítették, Antal halála után (1854) azonban püspökké választását már nem. Az utasításnak megfelelően az időközben összehívott országos zsinaton nem volt szabad püspököt választani, Bodola továbbra is helyettes püspök maradt.

Antal János 1854. augusztus 12-én halt meg Marosvásárhelyen, itt nyugszik a református temetőben. Temetésén Bodola Sámuel püspökhelyettes imádkozott, és Kibédi Péterfi József esperes, vártemplomi lelkipásztor mondott beszédet. Két hét múlva, 1854. augusztus 27-én az egész egyházkerületben gyászistentiszteleten emlékeztek meg róla. Herepei Gergely, Kolozsvár elsőpapja a Farkas utcai templomban tartott istentiszteleten A maga apostoli hivatásának megfelelő főpásztor címmel, ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelent beszéddel búcsúztatta a püspököt.

Nyomtatásban kevés műve maradt fenn. Többségük halotti prédikáció, emellett Gecse Dániel életrajzát készítette el és közölte az emberszereteti intézet ismertetését és szabályzatát. A marosvásárhelyi református kollégium százados ünnepén (1818) tartott beszédét 1909-ben közölte a Református Szemle.

Antal János nyomtatásban megjelent munkái

1. Az életet bölcsen használó asszony... Halotti beszéd, melyet ... Kabos Klára asszonynak, Szutsáki Ferentz úr kegyes özvegyének utolsó tiszteletére írt ... Antal János. Kolozsvár, Református Kollégium, 1812.

2. A nemes lelkű Gróf Teleki József úr éle-tében ... hazánk és nemzetünk gyönyörűsége lerajzolva egy halotti beszédben. Pest, Trattner János Tamás, 1819.

3. Nemzetünk bölcsének, nagy méltóságú R. Sz. B. Gróf széki Teleki Sámuel úrnak ... utolsó tisztességére tartott beszéd. Kolozsvár, Református Kollégium, 1825.

4. Halotti beszéd, melyet... Vay Kata asszonynak ... gróf Toldalagi Sigmond úr ... házastársának koporsója mellett ... mondott Antal János. [Marosvásárhely], Református Kollégium, 1831.

5. Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, emberszereteti-intézete és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, Református Kollégium, 1840.

6. Az erdélyi helv. vallást követők sérelmei. Nagyenyed, 1841.



Kimpián Annamária



Az oldalt szerkeszti:

Ötvös József lelkipásztor