Forrás: Népújság napilap. 2014 október 9.

Kicsi gyülekezet nagy napja

Bár csodák vesznek körül, a mai ember lassan semmin sem csodálkozik. A csodák egyike az emlékezés, amely lehetôséget s egyben kötelességet is jelent. Kötelességet, hogy ne csak a rosszat, a fájdalmakat, hanem a velünk történô jó dolgokat is megôrizzük, felidézzük – hangzottak el az ókori bölcselô ihlette gondolatok Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének igehirdetésében Oláhdellô kettôs ünnepén.

Október 4-én a Marosugra községhez tartozó kicsi falu leghíresebb szülöttének, néhai Antal Jánosnak, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökének állítottak emléktáblát a református templom falán, majd egy különlegesen szép könyv bemutatása következett. Székely Csilla Imola helybeli református lelkész Háromezer-hatszázötvenhat nap címmel Oláhdellô magyarságának 18- 20. századi történetét és lelkipásztori szolgálatának tíz évét örökítette meg egy igényesen, látványosan kivitelezett kötetben (Exit Kiadó, Kolozsvár), borítóján Zalányi János akvarelljével. A könyvet testvérgyülekezetük, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, Ötvös József méltatta.

Ily módon két csodáról esett szó az istentiszteleten. Egyrészt arról, hogy egy félreesô, kicsi falu milyen kiváló személyiséget adott az 1800-as évek derekán az erdélyi magyarságnak. Másrészt, hogy a település mai lakóinak erôs hite, élni akarása, kitartása, odaadása arra ösztönözte a lelkészt, hogy az igehirdetés mellett különlegesen széppé, érdekessé, színessé és mozgalmassá tegye a maroknyi gyülekezet életét, s ezt ne csak sokezernyi fényképen, hanem könyv alakjában is megörökítse mindenki örömére.

"Sorsom, történetem összefonódott Oláhdellô nevével, dombjaival, arcaival, emberi kapcsolataival... A részem lett. Az életrajzommá" – olvasható a kötet bevezetôjében.

A méltató szerint a külalakjában is figyelemre méltó könyv tükör a 78 lelkes református közösség múltjáról és jelenérôl, amelybe az utolsó tíz év lelkipásztori szolgálatának, historia domusának minden eseménye bekerült. Többek között az oláhdellôi közösséget felkaroló vártemplomi gyülekezettel együtt szervezett rendezvények is, az együttlétrôl készített képekkel pedig jó érzés szembenézni – vallotta be Ötvös József.

Székely Csilla Imola alapos munkát végzett. Levéltári kutatások, az idôsebb nemzedék visszaemlékezései alapján tárja fel a falu múltját, nevének eredetét, s ebben a helyi egyházközség küzdelmes történetét, az istentiszteleti helyként mûködô faháztól a templom és a parókia építéséig, berendezéséig. A szószékrôl és szószékkoronáról kiderül, hogy a marosvásárhelyi régi ispotálytemplom lebontásakor adta el a Borosnyai Lukáts László fôkurátor vezette konzisztórium "nagy kereszténi szíves jóindulatból" tíz szekér marosi kôért és tíz szekér porondért.

Az egyházközség anyásításáért folytatott igyekezet mellett a szerzô bemutatja a kicsi gyülekezet valamennyi lelkészét, patrónusát. Olvashatunk az ünnepi alkalmakról, a hagyományokról, a viseletrôl, s kimutatást közöl az 1944–2003 közötti idôszak keresztelôirôl, konfirmációiról, esketéseirôl és temetéseirôl, s a települést a "világgal" összekötô Maros-hídról is, amely túl késôre készült el ahhoz, hogy a falu kiöregedését megakadályozza.

A kötet második része a gyülekezet tagjainak fényképével kezdôdik, s annak a 3656 napnak a részletes történetét mutatja be (2003–2013 novembere között), amely a lelkész asszony szolgálatának idejét jelenti, s amely alatt a lélekszám állandó maradt. Egy évtized során gazdag hitélet és mûvelôdési tevékenység helyszíne volt az oláhdellôi templom és parókia. Tartottak presbiteri és nôszövetségi konferenciát, szerveztek ifjúsági találkozót, ökumenikus imahetet, megünnepelték a századik évét töltô templom felújítását, vettek részt testvérgyülekezeti látogatáson, fogadtak meghívottakat, mûvészeket, együtteseket, s a sok esemény mellett a kicsi gyülekezetnek volt ereje adományokat is gyûjteni a rászorulók számára.

A szerzô külön fejezetet szentel a falu büszkeségének, néhai Antal János püspöknek, aki 1836–1852 között állt az Erdélyi Református Egyházkerület élén. "A méltatlanul elfelejtett püspök" (akirôl legutóbb Szabó Miklós történészprofesszor közölt pontos életrajzot) életérôl, munkásságáról, megnyerô egyéniségérôl Ötvös József mondott el részleteket.

Antal János (1767–1854) egyszerû szabad székely szülôk gyermekeként született Oláhdellôn. Elsô oktatója, keresztapja a magyardellôi lelkész volt, ezért vette fel gyermekkora színhelyének a nevét is. A marosvásárhelyi református kollégium kiváló végzôseként Jénában és Göttingában folytatta tanulmányait. Gróf Bethlen Sámuel, majd Teleki Sámuel kancellár sáromberki udvari papja lesz, ezt követôen közel negyven éven át a vásárhelyi református kollégium (történelem-, filológia-, zsidó-, görög- és latinnyelv-) tanára. 35 éves tanári tevékenysége mellett papként is figyelemre méltó szónoknak tartották, s egyházi fôjegyzôvé, majd 1836-tól Erdély református püspökévé választották. Késôbb nemesi rangot s királyi tanácsosi címet kapott. 1849-ben családja ösztönzésére a román felkelôk elôl menekült el Nagyenyedrôl, s élete utolsó éveit Marosvásárhelyen töltötte. Bár népes családot hagyott maga után, vagyonából jelentôs összeggel támogatta a kollégiumot, és fontos szerepet játszott Gecse Dániel "emberbaráti intézet" alapítványának a létesítésében. A tudományokban való jártassága mellett emberségét emelte ki Ötvös József. Püspökként maga mellé vette idôs szülôjét, s bármilyen vendége érkezett, darócruhás édesapját ültette az asztalfôre, mondván, hogy ô nevelte, s ezért ôt illeti meg az elsô hely.

A sokoldalú képzettség mellett az emberség, a köz érdekében vállalt önzetlen szolgálat jellemezte orvostudor fiának, Antal Lászlónak (1808- 1884) az életét is, aki teológiai és jogi tanulmányait követôen Bécsben végezte el az orvosi egyetemet. A nagyenyedi Bethlen kollégium kórházi fôorvosa, 1867-tôl Marosvásárhely tiszti fôorvosa, 1875-tôl az országos kórház fôorvosa, s közben a református kollégium gondnoka volt, aki pályadíjakra, a kollégium zenelapjának a gyarapítására sem sajnálta az adományt. Géza fia (Antal Géza) (1846–1889) szintén orvos, a budapesti egyetem tanára, az elsô magyar nyelvû urológiai szakkönyv szerzôje volt. Az ô lányának, Antal Margitnak erdélyi szász férjétôl öt fia született, akik valamennyien orvosok lettek szerte a nagyvilágban. Az öt fiú egyike dr. Szentágothai János (szül. Schimert), Kossuth-díjas magyar orvosprofesszor, aki a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, országgyûlési képviselô volt.

Az emléktábla avatására eljöttek Budapestrôl és Bécsbôl lányai, dr. Réthelyi Miklósné Szentágothai Klára, dr. Viola Tamásné Szentágothai Krisztina és vejei, valamennyien orvosok, akiket nagy szeretettel fogadott a gyülekezet.

Az istentiszteleten dr. Réthelyi Miklós anatómiaprofeszor, a második Orbán-kormány humánerôforrás-minisztere emlékezett a nagymamára, Antal Margitra, a néhai püspök dédunokájára, aki két földrész három országában élô orvos fiait látogatva tartotta össze a nagy családot. És ez csak a néhai püspök leszármazottainak egyik ága, hisz Antal Jánosnak hét gyermeke volt.

A hozzászólások során presbitertársainak, akik közül négyen 80 év fölöttiek, Demeter György Gy. gondnok mondott köszönetet hitükért, hûségükért és lelkesedésükért, amivel minden munkában részt vesznek.

A hulló hó neszét is hallottuk – emlékezett az oláhdellôi csendre Adorján István káposztásszentmiklósi lelkész, aki elmondta, hogy elsô szolgálati helyén könnyû volt lelkésznek lenni.

Az ünnepi istentiszteleten a Mûvészeti Líceum diákjai, Domahidi Kata, Székely Anita és Pethô Csaba zenéltek, énekeltek megható átéléssel. A felejthetetlen ünnepség résztvevôit ízletes falatokkal vendégelte meg a kicsi gyülekezet.

Október 4-én a csodák földjén jártunk.