Bibliaolvasás: Deut. 9,9-19


Egy vallomással kezdem az együtt-gondolkodást: bevallom, nagy fejtörést okozott a református böjt értelmezése. Mert ünnepnek tartjuk a Böjtfőt, noha nem is tartunk böjtöt.
Mózes Memento-ját olvastam fel, hogy ő segítsen közelebb kerülni a böjt titkához.
Negyven sivatagi év végén Mózes újrameséli a történetet. Most már nem azok hallják, akik a főszereplői voltak. Ők a fiak, és tudniuk kell, miért haragudott Isten. Érteniük kell a sivatagi felkészítőt: a megtisztulás negyven esztendejét.
Most végre alkalmasok arra, hogy birtokba vegyék az Ígéretet. Negyven év böjt után most emlékeznek. Készülődnek.
Készülünk Istenünk elé – ez a böjt.

- Mit tehetek azért, hogy elnyerjem a világosságot? – kérdezte a tanítvány mesterét.
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a Nap reggel felkeljen – felelt a mester.
- De akkor mi haszna van a böjtnek? (és imának)
- Hogy biztosan ébren legyél, amikor a Nap felkel… - felelte a mester.

Mózes emlékezik, hogyan készült Istene elé. Izráel fiai is emlékeznek: ők kérték, hogy „csak te menj, mi félünk találkozni az Istennel, még a hangja is félelmetes. Inkább üzenjen általad, és mi megtesszük!” (Deut. 5,27).
Akkor Mózes eltűnt a Hóreben. És amíg Mózes negyven0 napi böjtben készült Isten elé, addig a völgyben elkészült a pótisten.
„Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet!”
Voltak más mulasztások, bűnök, ellenszegülések is. Elnéző volt az Isten. De kiderült, hogy ez a nép bár kijött Egyiptomból, de szíve még mindig Egyiptomban van. Egyiptomi módra keresték a megoldást. Más istenekhez fordultak (akik nincsenek is).
Kiderült, hogy a lelki szabadulás nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszabb böjt kell…
„A böjt lemondás arról, hogy magam előtt igaz vagyok” (Cseri Kálmán).
40 évet böjtöltek, bolyongtak, tisztultak, vágyakoztak. Ették a mannát.
14 600-szor ébredtek reggel úgy, hogy még mindig sivataglakók. PEDIG már az Ígéret Földjének küszöbénél voltak! Már majdnem sikerült! Csakhogy nem hitték a győzelmet, az Isten erejét. Meghátráltak. Nem bízott Izráel szíve eléggé abban az Úrban, aki minden okot megadott a bizalomra.
„JOBBAN őrizd a szívedet!”
Új szívre van szükségük. (Új szívet adj, Uram, énnekem). Böjtre. Éhezni és szomjazni az Istent. Sírdogálni áldásait, szabadítását.
Böjtölniük kell és emlékezniük. Kiüresedniük, azért, hogy betölthetők legyenek.
Vezekelnek.
Úrvacsora és mindennapi kenyér – mintha Isten mondaná, amit ez a gyönyörűszép népdal:
„Akkor jussak én eszedbe,
mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
mint az igaz szeretetről”.
Azért ad kenyeret, hogy minden nap arról jusson ő eszedbe!

Összetöri Mózes a két drága kőtáblát, az „Isten ujjaival írt” táblákat (Ex. 31,18), amelyek „olyanok voltak, mintha zafírtéglából készültek volna, és oly ragyogók, mint maga az ég”! (Ex. 24,10). A kőtáblákat összetöri Mózes, hogy ne Isten törje össze Izráelt. Tudja Mózes, hogy annak alapján, amit a két kezében tart, kétszeresen is elítélhető ez a nép: a Tízparancsolatból egyszerre kettőt szegett meg:
- ne legyenek idegen isteneid előttem,
- ne csinálj magadnak faragott (öntött) képet,… ne tiszteld és ne imádd!
Csak így mentheti meg ezt a hűtlen népet Mózes Isten haragja elől, hogy a két drága kőtáblát megsemmisíti. Mert ha nincs kőtábla, akkor nincs dokumentum, amelynek alapján a nép elítélhető…
És újra böjtöl Mózes. Kezdődik a történet elölről.
Isten megbocsátotta, hogy nektek nem volt elég ő, a titeket Teremtő, az ígéreteivel együtt sem. Megbocsátotta, hogy a pótlékot kerestétek és nem őt. Hogy lecseréltétek az Urat. A megcsalt Isten engedi magát kiengesztelni.
„Fölgerjedt ellenetek az Úr és ki akart pusztítani titeket. De meghallgatott engem az Úr ezúttal is.” (19. vers).
Mózes nagykövetként sok bajt elsimított már Isten és népe között. Micsoda Istenünk van! Szeretete NAGYOBB haragjánál! De a böjtre szükség van! Hogy a kemény nyakak meghajoljanak előtte. Mert a böjt: elfordulás és odafordulás.
Kemény-nyakú nép Izráel, de Isten nem kemény-nyakú Isten. Ott bolyong, táborozik, hallgatózik, szenved velük, közöttük az Isten. Szenvedi hitetlenségüket. Velünk vándorol tévútjainkon Isten…
Ott, a sivatag csendjében böjtöl Isten is. Isten böjtje az, hogy nem hisznek benne. „Minden féltett dolognál jobban őrizd a hitedet”! A böjt: eszköz, hogy hited megerősödjön.
A fölemelkedés alázattal kezdődik, a szerzés lemondással. „Az isteni megváltás: alászálló fölemelkedés” (Pilinszky János). A böjt helyére teszi önértékelésünket.
A böjt: zarándoklat. Térdeplő mozdulatlanságban megtett LÉPÉSEK az örökkévalóság felé. A böjt: a lélek virrasztása.
Van egy világ, amely éppen olyan valóságos, mint ez a látható realitás – noha láthatatlan. Az eligazodáshoz benne Isten nem a szemeket adta, nem lábakat vagy kezeket, hanem egy másik érzékszervet: a lelkünket. Szem gyanánt a hitünk vezet. Sokkal érzékenyebb érzékszervünk a lélek a szemeinknél. Becsapni is nehezebb. Én mindig akkor bántam meg, amikor nem hallgattam a megérzéseimre, lelkem finom rezdüléseire és jeleire. Nagyon drágán megfizettem minden esetben.
Itt látom a böjt értelmét. Szükségünk van a tisztánlátás helyett a „tisztánérzésre”. A böjt: A lélek érzékenyítése. Fokozhatatlan figyelem állapota. Elfordulás önmagunktól. Készülődés valami rendkívülire – ünneplőbe öltöztetése lelkünknek.
Készülsz Istened elé… s ebbe a készülődésbe lassan beleőszülsz…
A böjt: Istenre figyelés – mélységes alázat kell hozzá. „Ha mindenedet neki adnád, mit adhatnál neki?”
A böjt fő kérdése sohasem a Hogyan?, hanem a Miért? Az indítékod, a célod.
A böjt: a lényeges pillanatok, lényeges dolgok felismerése. A fontossági sorrend helyrebillenése. Hogy a legféltettebb dolog kerüljön legelöl. Szól az időnkről, pénzről, testünkről. „Lelki sport”.
Vezeklés. Egy csipetnyi önsanyargatás. „Szívünk őrizgetése”.
Ami NEM a böjt:
- nem érdemszerző cselekedet
- nem bizonyíték, hogy képes vagyok a lemondásra
- nem csupán önfegyelem (keleti vallások is gyakorolják)
- nem egészséges életmód (noha az is)
- nem tisztító kúra
- nem az emberek elismeréséért van
- nem éhezés, nem diéta, nem koplalás, nem fogyókúra
- nem szólamok, nem látszat
A böjt: titok. És Isten titkaiba való beavatás.
Készülés az Istennel való találkozásra.
Azért szükség, „hogy minél teljesebb figyelmet szenteljünk a lényegnek, nevezetesen a liturgiában megjelenített szenvedéstörténetnek” (Pilinszky János).
A böjt: önkéntes. Szabad nem böjtölnöd. Mintha Jézus is ellene beszélt volna - ő nem naptár szerint böjtölt, sem a tanítványai, mert így mondta: az az igazi „nagyböjt”, amikor Krisztus nélkül élünk! (Ameddig vele van a vőlegény, a menyasszony nem böjtöl…).
Nem ajánlom, hogy ne böjtöljetek. De kérlek, ne böjtöljetek imádság nélkül. És ne böjtöljetek szeretetteljes adakozás helyett!
Böjtfő az a nap, amikor kiderül: Isten nélkül az evés is fölösleges. Az evést ki lehet hagyni az életünkből, de Istent egy percre sem!
A böjt: kiüresedés. Pótszereink letevése, amivel pótolni próbáltuk a pótolhatatlant!
Akkor is enni szoktunk, amikor a lelkünk éhes. Gyomrunkat töltjük, hogy feledhessük szívünk ürességét. Ne az evés okozzon nekünk örömet! Vannak ennél végtelenszer nagyobb örömeink is!
„Legyen ételed az orvosságod és orvosságod az ételed” – tanácsolta Hippokrátesz 2500 évvel ezelőtt, de mi megfeledkeztünk erről a tanácsról. Pedig ez az odafigyelés gyógyszer, mert gyógyít.
Böjt után jobban esik minden falat.
A böjt: küzdelem önmagunk ellen. Kényelmünk, szokásaink, berögződéseink ellen. A böjt: önreflexió, önmagunkba világítás. Megszellőztetése a léleknek. A böjt: lelkiismeretvizsgálat. A döntéshozatal pillanata, a józanság, a mérlegelés ideje.
A böjt: a változás előszobája. Lelki immunerősítő.
„Keresni lehet Istent, de megtalálni csak leborulva lehet.” (Visky Jucika néni).
Nem tudom, hogy kell-e böjtölnöd. Ha nem érzed, hogy kell, akkor valószínű, hogy valami másra van szükséged. Lehet másképp is figyelni Istenre. De a böjt: maga a ráfigyelés.
A böjt: szó nélküli könyörgés. Imacselekvés, megtörténő fohász. Áldozati cselekedet. (Rítus). Evéskor élünk a testnek. A böjt: éljünk a léleknek!
A böjt: a lélek ébresztgetése. Isten kérdezése. Belépés az ő jelenlétébe. A böjtben leülsz kicsit Isten mellé. Mesélsz. Átruccansz kicsit abba a másik világba, amely láthatatlan.
A böjt: harc a lelkiekért, a legjobban féltett dologért.
A böjt: állapot – a nyitottság állapota. Találkozás önmagunkkal. Tükörbenézés. Út önmagunk felé. A böjt: találkozás a magunk mélységében Istennel. Töltekezés „nemcsak kenyérrel”.
A böjt: csend. Elcsendesedés. Töprengés. Terápia (gyógyulás).
A böjt: Istentisztelet!
Éberség. Érézkenység. Kiengesztelődés.
A böjt: „a test imája” (Anselm Grün bencés szerzetes szerint).
A böjt: ösztöneinkkel való rendelkezés, hogy ne az ösztöneink rendelkezzenek velünk. A böjt előhívja belőlünk a jót.
A böjt: alázat. Nem vagyunk rabszolgái a testünknek!
Lélek nélkül üres a testünk.
Ima nélkül üres a böjtünk.
Indítékaink megtisztítója a kitartás. A böjt: lemondás. Egy kicsike önként vállalt szenvedés. Arról mondunk le, ami amúgy sem a miénk.
Istennél a dolgok fordítva érvényesek. Azt várnánk, hogy a böjtben, éhezésben vagy lemondásban legyengülünk. Ehelyett a böjtben megerősödünk, gyarapodunk! Titok ez.
A böjt: a mértékletességen túli odaadás. „Amikor a fölöslegeset vonjuk el magunktól, az nem vezeklés, hanem mértékletesség. Vezeklés az, amikor a szükségesből vonunk el valamit”. (Loyolai Ignác, a jezsuita rend alapítója).
Életünkben kevés az áldozat. Az áldozat, amely nem „veszteség”. A böjt: figyelés. Előkészület valami nagy örömre. A böjt: fegyver. Legalábbis Gandhi szerint „erőszakmentes fegyver” az imádsággal együtt.

Próbáltuk tetten érni a böjt titkát. Sokféle szempontot hallottunk, de még így sem teljes a kép, hiányos a próbálkozásunk.
A böjt elsősorban nem arról szól, hogy te bármiről is lemondasz. Ez csak a látszat. Sőt az is csak látszat, hogy Isten a böjt által neked tisztulást, békességet, csendet vagy érzéseket-gondolatokat akar adni. Nem.
Isten elsősorban Istent akar adni. Önmagát!
A böjt: a világ levetkőzése.
Jól tudja a mi Urunk, hogy szükségünk van a megállásra, a testünktől való elvonatkoztatásra – nevezzük ezt például böjtnek – ahhoz, hogy megérkezhessünk Hozzá!
Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizd Istenedet, mert tőle van az életed!

Ámen.