ZENE ÉS ÉLETÚT – konceptuális zene

Kellékek:
székek, terítő, kosár, kövek, papírvirágok, hátukon egy-egy igehely (Jn. 15,12), csésze, bor, dugóhúzó, tányér vagy terítő a kenyérnek, lapos kenyér, hangrendszer, hosszabbító, zene (telefonon), idézetek, áldás és szöveg lapon, …
(A székek határolta köztes térben a földön kosárban terítőn különböző méretű márványkövek és színes papírvirágok. )
Érkezéskor választ mindenki egy követ és egy virágot. Azután kényelmesen elhelyezkedik a székén. Aki akarja, majdnem végig, de főképpen a zenék hallgatása közben behunyhatja a szemét.

ZENE: (Hangoló) 01 Midnight Stone
*
(Kokas Klára):
Fohászkodom, pihenek, elengedem az akarás gyeplőit.
Ahhoz, hogy az élmény megszülethessen, a lélek készenlétét kell ápolgatnom, mert a lélek ritkán képes élmények befogadására. Hétköznapjain a lélek csak annyit lélegzik, mint a tüdő, azaz: a léthez szükséges minimumot. Nem kíván többet, és nem is rezdül bővebb hullámokon.
A lelket az ünnepekkel tanítom mély lélegzetekre.
A megszületés ünnep, a foganás perce is az, a test foganásáé éppúgy, mint a gondolaté, a képzeleté. Az ünnep: képesség, tanítani kell. Az elpihenéssel kezdem. Azt is tanítani kell, kevesen ismerik. Feszültségekbe szorult gyerekek, felnőttek mintha ringlispílen pörögnének, szünet nélkül, körbe-körbe. Lecsendesítésükhöz annak irgalmát kérem, aki maga a Csendesség.
(CSENDET TARTOK)

Vigyázok a csöndemre. És csodálatos táplálóim vannak, áldás kísér, mindig megmenekülök. Ez nem érdem, ez ajándék. Más néven: kegyelem. Nélküle a csöndem már cserbenhagyott vagy elkopott volna. Így azonban eleven és szép. A csönd, ha elérem, mindig élő, elevenítő, sőt tápláló is, mint valami szőlőcukor vagy üde vadvirágméz.
A csöndem biztonsággal tanítja az ünnepet, nincs félreértés, hamis hang.

Az elpihenésben fényes és fogékony a szellem. Az emlékeket azonban rendre eltakarják a kényszerű pihenők, a kemény tevékenységből fáradtan ágyba pottyanások és a kötelező vekkeres ébredések sorozatai.
„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a Mennyek országába.” Miben olyanok?
*

Volt egy pillanat, amikor megfogantál. Életed harmadik hetében elkezdett dobogni a szíved. Azóta dobog.

SM: TEREMTÉS
legyenek a sejtekben
örökítő gének
legyenek a hajszálakban
csendes őszülések
legyen a szőrszál
információkészlet
legyen a szív
lüktetése az élet
legyen ujjlenyomatom
az emberképűségen

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek” (Jer. 1,5).

TAGORE: (átírt)
„Nem vetted észre, hogy mely pillanatban lépted át az élet küszöbét.
Micsoda hatalom volt az, amelynek parancsára kibontottad szirmaidat ebbe a hatalmas és félelmes misztériumba, mint ahogyan a bimbó felpattan az erdőben éjszaka!
Mikor azon a reggelen a napvilágot megláttad, egy pillantás alatt érezted, hogy nem vagy idegen ebben a világban, s hogy az a nagy kifürkészhetetlen, amelynek sem nevet, sem alakot adni nem tudunk, karjaiba vett téged saját anyád képében.”

Kaptál egy születésnapot, és születésnapodra kaptál egy családot, pontosan kimért életidőt, testet, tehetségeket, és nagy adag bizalmat. Rád bízta magát az Isten. Adott istenképűséget. De nehézségeket is, hogy kiderüljön: mihez kezdesz velük. Hogy kiderüljön: bízol-e a kétségben?
Kaptál lehetőségeket. Rád bízott embereket. Mindenkit, akivel találkozol. De adott használati utasítást is, egy parancsolatot: szeress!
Ki kell derüljön, ki lakik benned.

ZENE: 02 Mendelsohn – Song without words
MÁRAI:
Ég és föld között élsz, van benned valami halhatatlan és isteni. Csak az fél, akinek van mit veszíteni.
De önmagadtól, ne tagadd, félsz még kissé. Gyanakvással szemléled magad, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismered, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudod kiszámítani.

Urad csodálatosan megalkotott. Célt is adott, hogy megvalósítsd. Hogyan állsz vele? Mire jutottál?
Csend.
Gondolj arra a valakire, aki a legközelebb áll most a szívedhez, aki számodra a legfontosabb most.
Csend.
Ki vagy te neki?
Ki lennél te nélküle?
Csend.
Egymásra bízott minket az Isten. Rád bízott embereket, hogy legyél angyaluk.

ZENE: 03 Alexandre Desplat – A new life

SM:
kicsordulás
ha részleteiben figyeled az életed: szétmorzsolódik a szemedben
ha egészében nézed: egy vallomást látsz
a miértek a tiédek
a válaszok a tények
Teremtőd szeret téged
meghat perzsel összetör
végigűz az életen
van úgy is, hogy visszaszereted
hátad közepén van, cipeled
nem látod. érzed
odaszólsz
közel van. hallja
Csend.
SM:
minden imádságban őt keresed
minden emberben őt szereted
minden munkádban őt szenveded
minden tévedésedben őt bántod
minden napodra az áldást várod
minden tévutadon őt nem találod

Zene nincs.
KŐ ÉS VIRÁG:
Gondolkodj el azon, hogy mik azok a nehézségek, kövek, amelyek nyomasztanak, amelyeket cipelsz? Gondok, problémák…
Csend.
És mi az az életedben, ami bontakozik, virágzik, amire jó ránézni, amiben gyönyörködsz? A virág! Mi az, amiért most hálát adhatsz?
Csend
MARQUEZ:
„Az igazi élmény az ember számára önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmetes vagy tanulságos. Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

ZENE: 06 Angelo Badalamenti – Crystal (zene alatt olvasok)
*
(Pilinszky János):
Egész hátralévő életemet vezeklésnek tekintem.
Nincs jogom semmire.
A lehető legjobban szeretném szolgálni azokat, akiket szeretek, s akik maguk se hibátlanok talán, de bűneik mindenképp eltörpülnek az enyéim mellett. Önmegvetésem micsoda súly rajtam, mekkora könnyítés.
Aki megveti önmagát, annak számára az alázat lenne az egyetlen kiút. De törekedni az alázatra – képtelenség. Lehet azonban reménykednem, s az önmegvetés és az osztatlan remény egy, még ellenőrizhető lépés az alázat felé. A többi százezer lépést már úgyse lehet észlelni.

Istenem, minden erőmmel, teljes szívemmel szeretnék visszatalálni hozzád.
Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! Kinyílni, szeretni, élni! Nem hős akarok lenni, hanem jó.
A Te szelídségedet igazában még alig-alig értem. Ugye szelíd vagy, és véghetetlenül jó? Ugye megbékélünk és találkozunk benned?
Aki nem hisz, az egyszer se merészelt kétségbeesni.

Itt nincs más, mint úton lenni. A többi véletlen, következmény vagy kegyelem. A kegyelmet és a boldogságot lehetetlen megtervezni.

Ha föl kellene állítanunk e rendkívüli megbízatások közös képletét, azt mondhatnánk, hogy Isten épp akkor oszt ki ránk valódi szerepet, amikor esendőségünket, kicsinységünket beláttuk. Ez hozzátartozik Isten „stílusához”.
Erényeink mind végesek, egyedül az alázat teszi őket végtelenné.

Nem elég élni, sőt halni sem, ezért úgy kell meghalni, hogy türelmesen életben maradjunk a valóság nehéz és kemény meredeke számára.

Bizony, nincs könnyebb és nincs nehezebb, mint kereszténynek lenni.


Meg kell tanulnunk olvasni a világot. Mert más élni a világot, és megint más olvasni benne. Az öregkorral egyre inkább olvasmányossá válik a létezés.
*

Zene nincs.
SM: Szó
Olvasd most magadat. Gondolj csendben szavaidra.
(Csend)
Szavakra, amelyek elhagyják lelkedet. Mi volt ma, új napra kelve, az első szavad? Milyen színe, milyen íze volt annak a szónak vagy félmondatnak? Gondolj az eldobott szavakra, a lényegtelenekre, az üresekre, amiket odavágsz, mert selejtek és haszontalanok – és nincs szükséged rájuk. Szavak, amelyek kopottak, agyonhasználtak, semmitmondók, bántók. Ott tükröződnek lelkedben, onnan bújnak elő. Szavak – a kincseid, amelyekkel boldoggá tehetsz egy embert, egy egész családot. Égető vagy simogató, éles vagy megnyugtató, kattogó vagy csilingelő, síró-mosolygó szavak. Amelyek nem csupán szavak, hanem üzenetek. Ezernyi színe van ugyanannak a szónak. Mert a szavak hangsúlyai: üzenetek. Elmondják, amit érzel, elsuttogják, amit rejtegetsz, elárulják lelkiállapotodat. Mert szavaid: TE VAGY. Szavaid a kapcsolat más emberekkel és Isteneddel. Szavaid: a lelked arca.
Soha ki nem mondott szavaid is jelzések. Sugárzóak. Engesztelnek. Föloldoznak. Varázsolnak. Tönkretesznek. Haragba öltözött szavak, csendbe burkolózó haragok. Szavad: kút a szomjazó léleknek. Él. És életet ad. Duzzogsz és hisztizel, parancsolsz és dohogsz, mérgelődsz és káromkodsz. Kés van a szavakban és levágják a szépeket. Recsegnek, ugatnak a szavak. Piszkos, döngő, súlyos szavak. Belesüpped a lélek. Feketék. De lehetnek ragyogóan fénylők is. Amikor imádkozol vagy énekelsz. Szavaid kivirágoznak, zenéjük van. Szavaid megmosnak. Minden szavadban érzelem van. Minden szó üzen. A szó kimegy és simogatja vagy szennyezi a levegőt. Szavaidat angyalszárnyak szele felkapja és egyenesen Isten lába elé röpíti. Vannak szavak, amelyeket éheznek az emberek. Vannak szavak, évtizedesek, melyeket féltve őrzök. Édesanyám szavai. Vannak szavak, amelyeket gyermekem féltve fog őrizni. Akkor is, amikor már nem leszek. Az édesanyja szavait. Vannak pillangó-szavak, vannak fenevadak. Szó-viharok, szó-háborúk. És vannak gyógyszavak. Szentek.
A beszéded: zene. Hangszíne, dinamikája, ritmusa, dallama van. Susogó, recsegő, sziszegő, kattogó, dadogó, nyavalygó, éneklő szavak. Nemcsak az a fontos, amit mondasz, hanem az is, ahogyan mondod. Mert szavaid: üzenetek.

ZENE: 07 Ágnes Vanilla – Tétova óda (max. 2,30 perc)

SM:
Az emberségről - 2Kor. 4,18:
„…nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Különálló, csodálatos világok vagyunk – egyenként mindannyian. Kerek egészek. Emberek. De nem elég emberré születni! Van valami, ami az embert emberré teszi. Emberséged azt jelenti, hogy elfogadod önmagadat. Hogy átlépsz a múltadon azért, hogy a jelenben élhess. Hogy örülni tudj a jelennek. A múlt tud fájni és képes megkötözni. Átlépsz azon, amit elrontottál, a haragodon, a jogos sértődéseiden. Emberséged azt jelenti, hogy erődet a jóra használod. Érzelmeidet kifejezed – a dicséretet, amit a másik ember megérdemel, nem hallgatod el. Tudod értelmezni társaid közléseit, tudod kezelni indulataidat. Ez az emberség.
És józanság – amellyel döntéseket hozol, és döntéseid következményeiért felelősséget vállalsz. Emberséged azt jelenti, hogy bízol saját tapasztalataidban és tanulsz belőlük. Nem úgy viselkedsz, ahogy elvárják tőled, gondolkodásodat nem akárki véleményéhez igazítod, hanem ahhoz, Aki maga az igazság. Emberséged azt jelenti, hogy nem alakoskodsz, nem teszel álarcokat, nem személyeskedsz, nem nyerészkedsz, nem csapod be magadat vagy másokat. Eredeti vagy és egyéni. Nem kell mások ötleteit utánoznod, mert neked is megvannak a tieid, a sajátod.
Emberséged azt jelenti, hogy saját magaddal harmóniában élsz. Nem marcangolod, nem emészted magadat, hanem bánkódsz és meg tudsz bocsátani magadnak. Bízol az Atyában, aki bízik benned. Úgy éled meg saját vágyaidat, ösztöneidet, hogy közben nem tiprod a másikét, nem használod ki, nem alázod meg a másikat. Úgy alkalmazkodsz a másikhoz, hogy közben mindketten kerek egészek maradtok. Nem használod a másik embert mankónak, szolgának, anyapótléknak, automatának – hanem társnak = egyenlő félnek. Kellenek a másik ember hibái is, nemcsak a szolgálata, pénze, főztje, ereje, társasága, nemcsak a szeretete kell. De kell a gyengesége is, a könnyei, a hiányai, a neki való szolgálat is. Mindez benne van a csomagban. A szolgálat is, nemcsak a kiszolgálás. Ez: ő, mindenestől. Ösztönökkel, igényekkel. Ő, aki elfogad téged ösztöneiddel, igényeiddel együtt. Elfogadók vagyunk és elfogadottak.
ZENE: 08 Esbjorn Svenson – Evening in Atlantis

Mindenkinek van egy története. Ugyanezt a napot éljük mind – mégis mindenki egészen másképpen. Harmónia van mégis benne. Ha kegyelemként értelmezed, kegyelem a mai nap, ha kihívásként értelmezed – kihívás, ha büntetésként értelmezed – hát büntetés. Benned dől el. Van, aki ajándékként kapja az öregkort, van, aki büntetésként.
Felelős vagy a történetedért. Történnek tőled független események, sok életedben a meglepetés, de még több a jól belátható következmény, a kiszámítható végzet. Emberséged azt jelenti, hogy szabadon döntesz. Kényszerhelyzetekben is szabadon. Azért is nagy a felelősséged, mert te írod saját történetedet, amikor bízol Istenben – vagy amikor nem bízol. Amikor hallgatsz a saját megérzéseidre – és amikor nem hallgatsz. Kihívások vannak ebben a történetben, de mindenre lesz erőd a Krisztusban, aki téged megerősít. Meg fog erősíteni.
Az emberség azt jelenti, hogy tudod kezelni az erőtlenséget, a magányt, a kríziseidet, a kapcsolataidat, az érzelmeidet. Emberséged azt jelenti, hogy áldás vagy mások életén. Hogy jelenléted jó, és nem büntetés vagy átok.
Emberséged azt jelenti, hogy pontosan tudod: semmivel sem vagy értékesebb, mint a melletted ülő, a veled élő – mint ahogy ő sem értékesebb nálad. De nem is értéktelenebb. Közben tudod, hogy szükség van rád, mert nélküled nem ugyanaz a közösség, a család, nélküled nem ugyanaz a világ, mint veled!
Emberséged azt jelenti, hogy egyszerhasználatos perceidet nem vitákra és konfliktusokra pazarolod, hanem úgy használod ki, hogy közben nem használsz ki senkit és nem engeded, hogy kihasználjanak. Hogy kapcsolataidat is építed és ápolod – nemcsak a környezetedet, házadat. Az úgyis „elbomol”. Hogy tiszteled apádat, anyádat, gyermekedet, sőt tiszteled saját magadat – és Istenedet, akitől mindezek vannak.

Emberséged azt jelenti, hogy szavaidat hiszed is, éled is, nemcsak beledobálod azokat a világba. Mert tudod, hogy erősek, és valósággá válnak.
Emberséged az, amit hozzáteszel a világhoz – és vagy igazabbá, vagy elviselhetetlenné, hazuggá, kiábrándítóvá teszed azt. Emberséged azt is jelenti, hogy sebezhető vagy. Emberséged hibákat is jelent.
Az élet nem viták, nem harag, nem egymás lenézésnek percei – hanem hálaadás. Nem szép vagy könnyű, hanem áldott. Annak kellene lennie. Az emberség feladat is, hogy megvalósítsd!
Emberségünk azt jelenti, hogy hazudunk, pedig tudnánk nem hazudni. Emberséged döntéseket jelent. Eszel és iszol – de nem csak kedvtelésből. Nem tudnál nem enni-inni. Emberséged időiséget jelent. Rabja vagy az időnek. Volt pillanat azelőtt, hogy léteztél volna, léted előtt volt nemléted. Most pedig vagy. Azt mondhatod, hogy MOST. Meg azt, hogy tegnap. És mindjárt. Meg MOST. És ez már egy harmadik MOST. Az angyalok nem tudják ezt mondani. Az örökkévalóságban csak mindörökké van. És öröktől fogva. Mégiscsak gyönyörű ez, hogy változik az idő és benne változol te is. Nem csak vagy lélekként – de érzed, hogy súlyod van. Érzel, és ez akkor is szép, ha időnként fáj. A fájások között pedig boldogít az érzékelés. A szél érinti bőrödet, színek tükröződnek szemedben. És ez annyira szép.
Fáradsz – és titokzatosan mindig visszatér erőd. Mert tested van. És ez a test gyönyörök forrása.
Találkozunk. Köszönünk. Beszélgetünk. Viccelünk.
Milyen lenne enni – noha nem vagy éhes?
Elesni – és nem fájna semmi?! Mert semmit nem éreznél.
Csak látszólag inni – mert nem vagy szomjas.
Mennyire tudnál bárminek örülni, ha előre tudnád, hogy mindig minden sikerül?!
Harcolni – de nincs tétje?!
Milyen lenne?
Egy hosszú, nehéz nap után hazatérsz, leülsz, sajgó lábaidat kinyújtóztatod – fáradt vagy, de elégedett. Még boldog is. Mert VAGY.
Lenni. Bepiszkolódni, megbetegedni – ezt jelenti az emberséged. És vágyakozást a tiszta víz, a kenyér, a bor után, egy finom vasárnapi báránysült után. A kedvesed után. Emberséged csoda. Irigyelnek téged az angyalok! Nem tudsz mindent emberként – de sejtesz. Nem látsz mindent, de érzed a valóságot, az Isten közelségét.
Nem látni mindent, de hinni!
Jajgatni és énekelni. Egyetérteni. Imádkozni és áment mondani. Hibázni és megbánni. Megnyugodni. Elfáradni és megpihenni. Aggódásokat párnára hajtani. Lelkesedni. Szeretni! Nagyon szeretni.
Bűnösnek lenni. De szeretni. És szeretve lenni. Ölelni.
Elesni, sírni. Anya ölébe kucorodni. Néha fáj. De gyönyörű.
Gyereket nemzeni. Játszani. Nevelni. Gondolkodni. Tanulni. Apát-anyát tisztelni. Hálát adni. Kacagni!
Fázni, azután megmelegedni. Aludni, álmodni. Ünnepelni. Elbúcsúzni. Egyedül maradni, de bízni. Gyermeknek maradni. Élni az életet, mert ez az élet. Mi pedig menekülünk és szeretnénk megúszni könnyen, kényelmesen – és közben nem éljük át.

Gyermekként más vigyázott rád. Nem volt a világról véleményed. Nem voltak még szokásaid, nem tudtál egy helyben maradni, szaladgáltál, grimaszkodtál, árulkodtál, és sok barátod volt. Én így emlékszem a gyermekségemre. Nekiszaladtál a világnak. Meghódítottál belőle egy darabot. Kiszolgáltatottá váltál, terveidet gyakran elhajlították a körülmények. Megismerkedtél a kudarcokkal is.
De emberséged megváltottság is. Tudtad az Istent magad körül. Fontos ez, engedni megtörténni a gondviselést, az életet, a megváltottságodat.
Emberséged mindezek a történetek, amelyekben egyre fejlődtél. Féltél is, ahogy élők félnek a haláltól. Félni, de engedni megtörténni. Győzni és veszíteni. Változni minden pillanatban. Fájni, de tudni, hogy a fájdalomnak csak jelene van. Azután meghalni. Hazatérni.
Mégis ami történt veled, amit megéltél – az emberséged -, gyönyörűség. Atyánk ajándékul adta. Igen, emberséged: ajándék.
Áldott legyen Az, aki minket emberré tett, és aki érettünk maga is emberré lett.

ZENE: 09 Kaczmarek – Burning Pictures (közben olvasok 1,40 perctől)
MÁRAI:
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

ZENE: 10 Medwyn – Eastern Sunrise (közben olvasok)

TAGORE: Gitanjali 19.
Ha te nem szólsz hozzám, némaságoddal töltöm meg a lelkem, s elviselem ezt is. Csendben maradok s várakozom, példát véve az éjszakáról, mely csillagfény mellett ünnepvárva virraszt, s fejét türelmesen, mélyen lehajtja.
A reggel egész bizonyosan meg fog jönni, a sötétség el fog oszlani, hangod aranyos árja az egeken áthatol és leözönlik ránk.
S akkor a te szavaid kapnak szárnyra, s minden madárfészekből felhangzó dalokban s erdő, berek virágaiban a te melódiáid törnek elő.

TAGORE: GITANJALI 4.
Ó, életemnek élete, mindig igyekezni fogok, hogy tisztán tartsam testemet, mert tudom, hogy tagjaimon éltető leheletednek varázsa árad el.
Mindig igyekezni fogok, hogy mindent, ami hazug, távol tartsak gondolatvilágomtól, mert tudom, hogy te vagy az igazság, ki meggyújtottad lelkemben az értelem világosságát.
Mindig igyekezni fogok, hogy elhessegessek szívemtől minden rosszat s virágzásban tartsam szeretetemet, mert tudom, hogy szívem legbenső szentélyében te trónolsz.
És törekvésem lesz, hogy minden cselekedetemben a te képedet tükrözzem, mert tudom, hogy a te hatalmad az, mely nékem erőt ad a cselekvésre.
Csend
„Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor. 6, 19)

Zene nincs
KÉRDÉS:
Vajon a helyeden vagy?
Ott a helyed, ahova állanál, ha tudnád, hogy most jön vissza a mennybement Úr.
Csend.
Van, amit vinnél odaát, de nem lehet.
Van, amit inkább itt hagynál. Mi marad utánad?
Mi az, amit nem szeretsz magadban, viselkedésedben, amiről szívesen leszoknál?
„Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!” (Mt.
Csend.
Mi az a viselkedésedben, amivel elrejted magadat mások elől?
Milyen lennél szerepek nélkül?
Ismerik az emberek, a hozzád közel állók igazi önmagadat?
Csend.

IMA - MÁRAI:
Istenem, adj erőt, hogy hűséges legyek ahhoz az értelemnél is mélyebb világossághoz, mely lelkemben pislákol, s megmutatja, mit kell tennem, írnom, gondolnom! Csak ezt kérem még… csak ezt? De hiszen ez a legtöbb.

ZENE: 12 Arvo Part – Lamentete fragile e conciliere (közben olvasok)
SM:
Egy adott pillanatban Isten végignézett Fián és fiain, látta tévútjainkat a földön – és így szólt: Ők is az enyéim, a népem. Én pedig Istenük vagyok. Teremtőjük, Gondviselőjük, Parancsolójuk. De nem Parancsoló, nem Ítélő Bíró akarok lenni nekik, hanem Atyjuk. Menj, Fiam, tanítsd meg őket így szólítani engem: „Mi Atyánk”! Látod, mennyire tehetetlenek, kitartásuk gyenge, sokan rabjai valamilyen szenvedélynek, s már nem tudják, mi a szeretet, annyira ritka az igazán szerető ember, az igazi szeretet. Menj, Fiam, mutasd meg nekik, hogyan kell szeretni.
Annyira boldogtalanok – s azok is maradnak, mert a boldogságot nem jó helyen keresik. Örömökben, gazdagságban, hatalomban keresik a boldogságukat. De találnak sírásra, nyomorúságra, hatalmaskodásra, egymás elnyomására. Ez nem a boldogság. Menj, Fiam, mondd el nekik, kik a boldogok. Mutass az égre. Tanítsd őket imádkozni, megbocsátani, szeretni. Tanítsd őket élni. Aztán ne gondold, hogy hálásak lesznek és megköszönik, amit értük teszel. Ne várj jóra. Nem tudják még, mi a hűség. Még saját elveiket, meggyőződésüket, Mesterüket is képesek elhagyni. De te csak menj és tanítsd őket. Emeld fel a porba sújtottakat. Töröld le a könnyeket. Mutass rá az útra, amely hozzám vezet. Beszélj nekik a mi országunkról. Mondj példákat, hogy értsék. Gyógyítsd ki őket hitetlenségükből.
Erőt is adj nekik az erőnkből, hogy aztán, ha visszajöttél, folytatni tudják a munkát, a missziót…
Döntöttem. Te leszel az, Fiam, aki kihozod őket, népemet a bűn fogságából. Menj mint nagyobb testvér, szabadítsd meg testvéreidet, hogy el ne veszítsem őket.
„Egy pillanatra elhagylak…” (Ézs. 54,7). De nekem is ugyanúgy fáj ez, mint neked. Egy pillanatra elhagylak, de a Lelkem veled szenved. A föld is megrendül ezen a szenvedésen. De ennek így kell lenni, mert csak így menekülhetnek meg ők.
Várlak Haza. Itt a helyed jobbomon. És soha többet nem engedlek magam mellől. Együtt fogunk örvendezni a megtérőkön. A megérkezőkön. Vár rád előbbi dicsőséged. De addig sokat kell szenvedned. És megvettetned a főpapoktól (akik szolgáim), a vénektől és az írástudóktól (akik nem tudják az Írást). Megölnek majd. De ne félj, feltámadsz. Nem maradsz a sírban. Olyan leszel, mint a gabonamag. Hogy kihajtson és gyümölcsöt teremhessen, előbb meg kell halnia.
Szerelmes Fiam! Te vagy nekik az utolsó remény, a végső lehetőség. Az út, az ajtó hozzám. A szabadulás. Az Élet.
Vállalod-e, elmész-e, hogy életük legyen és bővölködjenek?!
Jézus felelt: Elmegyek.
És eljött.
Tanított, szeretett, prédikált. Betöltötte küldetését, amiért jött. Elmondta nekünk, amit Isten üzent. Imádkozni tanított.
*
(Pilinszky János átírva kissé):
A farizeusok a törvényekre, az erkölcsre, majd egyenesen a római jogra hivatkozva: először éretlennek, aztán erkölcstelennek, s a továbbiakban már közveszélyesnek, rendbontónak, egyszóval akasztófára való zsiványnak ítélték, pecsétül az ezzel kijáró szegekkel. Átadták őt az igazságszolgáltatásnak, az ácsoknak, a katonáknak, a kalapácsnak és a kalapács méretű szegeknek.
Aztán csend lett és nyugalom. S ez a csend arra kényszerít, hogy itt én is elhallgassak. CSEND
Nincs tovább. „Minden kegyelem!” Ez minden jóra érvényes. De az ítélkezők fülsiketítő lármájában lehetetlen nem fölismernünk, hogy: az alázat maga a kegyelem, s a kegyelem maga az alázat.
Csend. A Jézus pörét követő igazságszolgáltatás után beálló Csend. Az ítélkezők zsivaja után a pokol csendje (?) Igen, az is. A pokol békéje és csendje. Az a végső csend, amiben még az angyalok is leborulnak. Megnevezhetetlen csend, amit alázatában még a Fiúisten se tudott megnevezni. Igen: az Atya Csendje.

Aztán a bizonyos Húsvét – amikor benyitott az Atyai ház ajtaján. Az Atyának örömünnep-pillanat. Hazatért az Egyetlene. A kincse. Örült Fiának, mert sikerült, mert elvégezte küldetését. Mert „az ő Fia meghalt, és feltámadott”.
De nemcsak Fiának örült az Atya Húsvét reggelén, hanem nekünk is. Nekünk, akik hisszük a feltámadást, noha nem találkoztunk a Feltámadottal. De tudjuk, hogy találkozni fogunk!


ZENE: 13 Gryllus – Coda (közben úrvacsorához készülök)

ÚRVACSORA:
(szereztetési ige, de csak a Jézus szavai)
MÁTÉ szerint (26, 26-28):
(áldást mondott!) „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”
(hálát adott) „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”.
(megtöröm, továbbadom a kenyeret s a poharat. Közben mondom tovább)

KÉRDÉS:
Ha mindenedet neki adnád, mit adhatnál neki???

Hosszú volt az eddig megtett út, és már nem vagy ugyanaz, aki elindult. Változol minden nap egy kicsit. Egyre jobban hasonlítasz magadra. A napok apró lépések az Isten felé.

ÁLDÁS:
Isten áldása kísérjen, hogy megtaláld, amit itt e földön keresel és ami nincs helyhez kötve: szíved békességét, Isten jelenlétét. Legyenek áldottak dolgos kezeid, a találkozások, gondolataid, pontosan kimért napjaid. Legyen áldott minden templomba lépésed, hazaérkezésed, aggodalmaid és örömeid. Legyenek áldottak lépteid az örökkévalóság felé. Áldottak legyenek döntéseid, hibáid és tévedéseid, minden erőfeszítésed és kitartásod. Áldott legyen Isten után való vágyakozásod.
Ámen.