Oláhdellői régi karácsonyok:

A lelkészt Karácsony első napján este elsőként kántálta meg mindig a presbiterek és falubeli férfiak csoportja. A „Krisztus Urunknak áldott születésén” kezdetű éneket énekelték el, a köszöntő szövege pedig:
Dicséretet néked, felséges Istenünk,
Hogy tiszta szívből-lélekből zenghet a seregünk,
Hogy az esztendőnek hanyatló felébe’
Élünk és nem vagyunk a sírnak keblébe’.
Ékesség, békesség az istenfélőknek,
Kik töltik napjukat ez álló évnek,
Hirdetek újságot, mondok egy olyan hírt,
Hogy eljött a Messiás, akiről Ézsiás írt.
Született azért egy gyermek a Szűztől,
Aki megvált minket a pokolbeli tűztől.
Mária gyönge szűz szülte a kis Jézust,
és jászolba takará a mennyei jusst.
Örvend és vigad a mennyei trónusz
Hogy jött e világra, éljen ez Páternusz!
Örvendjünk hát mi is, többet ne sóhajtsunk,
A született Jézusnak térdet-fejet hajtsunk.
Hogy megadta érnünk születése napját,
Adjunk hálát és mindenki vegye le kalapját.
Kívánom ez új évbe,
hogy lelki és testi áldás szülessen éltükbe,
Senki a házában ne éljen szükséget,
Hegy, völgy, kert megadjon elégséget,
A családban csöndet, békességet,
Ezt kívánja ez a maroknyi református gyülekezet mindenkinek!

*

Egy nap meg egy este,
Minden esztendőbe’ szeretném, ha
király lenne belőlem.
Ha nem is, ha nem is valami sokáig,
Karácsony szombattól Karácsony napjáig.
Karácsony szombatján hogy a csillag támad,
Kinyitnám aranyos, gyöngyös palotámat.
Minden elhagyottat odagyűjtögetnék,
Sáppadozó árvát szárnyam alá vennék.
Ha koldus, ha bűnös, nagy birodalmamba
Szerető szó nélkül senki sem maradna.

*

Áldjuk és dicsérjük az Egeknek Urát,
Ki megengedte érjük ez éjszakát,
Melyben felemelte üdvösség zászlaját,
Azon elküldötte a világ Megváltóját.
Virrasszon fel Isten ennek ünnepére,
Melyet adott nekünk emlékezetünkre.
Hol szívünk bánatja homályos fellege
Juttassa az Istent többször is eszünkbe.

Egy kerek évszázadra visszamenően mesélik, hogy abban az időben Karácsonyban az asszonyok perecet sütöttek, a fiúgyerekek (a román leánykáknál szokás volt, hogy azok is eljártak, de a magyar lányok sohasem) kétágú karóval jártak házról-házra, énekeltek és perecet gyűjtöttek a karókra.
Este a nagyobb fiúk összegyűltek énekelni, hogy szokták a kántálást, ötön-haton-tízen, énekeltek. De csak este 9 óráig, mert akkor jöttek a nagy legények, és itt volt még egy cifraság: a kisebb fiúk, akik abban az évben konfirmáltak, zsákokba gyűjtötték a lepényt és kalácsot, mert Karácsonyban ingyentánc volt. A legények a kántáláskor kaptak pénzt is, és nemcsak lányos házakat kántáltak. És a lepény meg kalács a zenészeké volt. Úgyhogy kellett hordani a zsákot, és ha megtelt kaláccsal, letöltötték, és ez nagy élmény volt.

Oláhdellői Óév:

Óév estéjén, amikor megkondultak előbb az óévet temető, majd újévet köszöntő harangok, a legények az utcákon ostorral csattintottak, mások pedig felmentek a toronyba.
Az 1940-es évekről mesélik, hogy oláhdellői újévi szokás volt újév napján reggel a cselédnek munkát adni azzal, hogy hamut és polyvát szórtak a gazda háza elé, hadd dolgozzon jól egész évben a cseléd azáltal, hogy az évet munkával kezdi. Odacsapták a lépcsőhöz a hamuval telt cserépfazakat, a tornác megtelt, hogy legyen a leánynak is mit dolgozni, mert számított rá újév reggelén, hogy sepernie kell, hogy az emberek ne lássák a ház előtt a szemetet. ( A cseréptörés újévben úgymond szerencsét hoz). Újévet többen azzal kezdték, hogy saját kapujuk keresésére indultak, mert újév reggelére eltűnt a bejárati kapu, melyet domb mögé jó messzire rejtettek rendszerint, és néha bizony össze is törtek. Talán a tárt kapukkal való fogadtatással lehet összekapcsolni ezt a szokást.

Oláhdellői Böjt:

A beszármazott katolikusok révén szigorúbban tartották a nagyböjtöt, a mesélő édesanyja katolikus lévén a böjtöt úgy tartotta, hogy olyankor hétfőn, szerdán és pénteken délig még vizet sem ivott. Most már az oláhdellői reformátusok nem tartják a böjtöt, legtöbben csak Nagypénteken. Ilyenkor nem ettek semmit, csak amikor már lement a nap. De most már nem tartják szigorúan, mert azt tartják, hogy ami bemegy a szánkon, nem olyan nagy vétek, mint ami kijön.

Oláhdellői farsang:

A farsangi időszak szokása volt kukoricát főzni, az orsót a legények eldugták, a lányok megpuszilták őket, hogy visszakapják. Csókkal kellett kiváltani. A lányok orgonavesszőt tettek vízbe, hogy megtudják a jövendőbelijüket.

A gyülekezet szavaival elmondva, versmondó: Demeter Adolf.