L.   Ézs. 7,10-14
Tx. Mt. 1,18-25

Isten üzeneteivel tele a világ. Jelek vesznek körül, folyamatosan üzen nekünk Istenünk. Az Advent is egy jel. Az, hogy a mi életünk részévé válhatott egy újabb advent, az a mindenható Isten gondoskodásának jele. Nem véletlen, nem természetes dolog, és nem magától értetődő.
Haszid történet:
Az ember mindenkitől tanulhat valamit – mondta egyszer a rabbi a híveinek. (A világon minden egy-egy jel – mondanám ugyanezt a mai Ige fényében). Minden taníthat bennünket valamire – folytatta a tanítást a rabbi. - Nem csupán az, amit Isten teremtett, hanem az is, amit az ember tett.
- Mire tanít tehát bennünket a vasút? – kérdezte egyik kételkedő.
- Arra, hogy egyetlen pillanat miatt mindenről lemaradhatunk.
- És a távirda? (meglehetősen régi történet ez, de hiszen ebből is tanulhatunk valamit…)
- Hogy minden szót számba vesznek.
- És a telefon?
- Hogy ott hallják, amit itt beszélünk.

Kérj jelt Istentől! – hallottuk az Írás szavait. Legyen-e merszem jelt kérni a Mindenhatótól? Szabad-e jelt kérni? Mi történhet, ha jelt kérek? – Akház király biztosan fontolgatta magában ezeket a kérdéseket. Ott áll a nagy kihívás előtt – most kérhet bármit. Isten hívta ki őt – nem párbajra, hanem párbeszédre… Lássuk csak, mi van a szívedben, Akház, hadd derüljön ki, hogyan vélekedsz rólam… - ezért aztán felteszi Isten a kérdést.
Akháznak megadatik, hogy Isten bebizonyítsa hatalmát. Különleges ember Akház, ő olyan ajánlatot kap, amit kevesekről olvasunk a Szentírásban. De hadd tudja meg a világ, hogy Isten jelenlevő, mindenható Isten, és ennek jelei vannak.
Meglepődve halljuk, hogy Akház nem kér jelt. Nem mer?! Nem akar jelt kérni?! Nincs szüksége jelre? Ő amúgy is tudja, amit tudni érdemes? Nincsenek kételyei?
A lényeg az, hogy nem kér jelt, és megtudjuk, hogy ez nagyon rossz döntés volt. Be kell vallanom, hogy nem tudom elítélni Akházt. Félek, hogy gyakran én sem tudom a helyes választ… És mintha alázat is lenne a válaszában, hogy ő jelt nem kér, mert nem akarja kísérteni az Urat.
Sokan vagyunk, akik szeretnék veszélytelenül megúszni az Istennel való találkozást. Valahogy úgy, ahogy a legkényelmesebb…Ezért aztán érintetlenül jövünk haza a templomból…
A gond csak annyi, hogy Isten jelt AKAR adni. Ha kell Akháznak, ha nem, ha kéri, ha nem, jelt kap a világ. Mert itt most nem Akházról van szó. Ez a történet Isten gondviselésének a története és Isten a főrendező, sőt Isten annak főszereplője. És a jel: egy GYERMEK.
Tudjuk, hogy Akház napjai nehezek, gondterheltek. Krisztus előtt 734-et írunk. Háborús évek ezek, a gondok felhői borítják Júda egét… Akház éppen egy nagy háború előtt áll, és az a fejtörése, hogy vajon melyik félhez csatlakozzon: Szíriával, vagy Asszíriával kössön szövetséget. Az izráeli országrész már háborúban áll Szíria mellett, Asszíria ellen.
Akház éppen két tűz között van. És ekkor Ézsaiást Isten üzenettel küldi Akházhoz: se Szíriával, se Asszíriával ne szövetkezzen, egyedül az Úrral kössön szövetséget.
Micsoda ajánlat! Mint éjszaka sötétjébe a villámfény, úgy hasít bele Isten üzenete a reménytelen helyzetbe. Máris győzelmi éneket énekelhetnénk, ugrálhatnánk az örömtől, ha felfognánk ennek a súlyát.
Isten kezét nyújtja, megoldást, védelmet ajánl. De mint annyiszor, Istennek csalódnia kell, amikor ezt a kezet a másik fél elutasítja. Mennyire megalázó, amikor kinyújtott kezünket, a kézfogásunkat nem fogadják el.
Ezt teszi Akház. Mint később a tanítványok, teljesen félreérti Istent. Ott áll a lehetőségek kapujában, hatalmas ígéret előtt – és elszalasztja a nagy pillanatot. Hiszen minden pillanat kétesélyes: vagy győztese leszel, vagy vesztese. Örökre. Mert minden pillanat egyszeri alkalom.
Mennyire nem értjük mi Istent. És hányszor kell még fájlalnia viselkedésünket, hitetlenségünket.
De Isten hű marad akkor is, ha mi hűtlenekké váltunk. Jelt ad, noha a világ nem érdemli meg. Ígéretet tesz a Megérkezőről – az advent szó is ezt jelenti: megérkezés, a régiek még úgy mondták az adventnek: Úrjövet. Mert abban, aki jön, és akinek a neve Immánuel lesz, abban maga Isten érkezik hozzánk.

Hosszú évek, évtizedek következnek, pontosabban több, mint 7 évszázad. Már egészen elhalványult a régi ígéret fénye, az emléke is csak néhányakban él, és még kevesebben vannak, akik tudják, hogy Ézsaiás nem tévedett, és még hiszik, hogy Immánuel elindult és várják az érkezését.
Érthetetlen az Isten időbeosztása, mintha ráérne még megérkezni, mintha nem sietné el a dolgot. Vár.
Várja az alkalmas pillanatot. A rendelt időt. Kimondani is sok: 730 évet.

És valamikor, a 734. év egyik egészen egyszerű napján Gábriel angyal küldetést kap: Galilea Názáretében megszólít egy lánykát. Komoly hírt visz, Mária megijedhet tőle, ezért így kezdi: ne félj, mert kegyelmet találtál Istennél, fiat szülsz, a Magasságos ereje beárnyékoz téged…” (Lk. 1, 28-38).
Mit tudhat egy szűz a foganásról…? Az anyaságról sem sokat tudhatott Mária, de Istenről eleget tudott. Nem kételkedik. Ő kéri a jelet, az Immánuelt. És ez a lányka tudja a helyes választ: „legyen nekem a te beszéded szerint”.

Kevéssel azután Józsefnek is angyal jelenik meg. Éppen lelki harcában vívódik, már tudja a hírt, hogy Mária gyereket vár, de még nem tudja, hogy Istenét is várja ugyanakkor. Nehéz megérteni ezt, nem csodálkozunk Józsefen. Persze, hogy ilyesmit ő még sohasem hallott… Azt már eltervezte, hogy ha már így esett, ő nem szereplője többé ennek a történetnek – és keresi a módot arra, hogy a jegyesétől feltűnés nélkül váljon el.
Micsoda figyelmesség az angyal jövetele, micsoda gyöngédség van abban, ahogy Isten a szívére beszél Józsefnek. Ne félj – ismétli az angyal Józsefnek is. Rád is szükség van ebben a történetben. Ez Isten terve. Elképzelhetetlen ajánlatot kapsz: fogadd magadhoz Máriát, a jegyesedet, s vele együtt kapod az Istent. Amint majd látod szülni őt: csodát fogsz látni - Isten jövetelét a világra, az igazi Úrjövetelt. És egy próféciát látsz máris beteljesedni. „Íme a szűz fogan méhében (és íme már megfogant) és fiút szül” – mondta egykor Ézsaiás az Ószövetségben. Az angyal Ézsaiás szavait idézi: „…Immánuelnek nevezik”, vagyis „velünk az Isten”, ez a neve.
Hányan szerették volna látni, amit József látott, mivelhogy megfogadta az angyal szavait. Hányan néztük volna, hogyan nő fel az Úr Jézus. Hányan vannak, akik zokogva kérik: bárcsak lenne velünk az Isten. Milyen kiváltság: résztvevője lenni az üdvtörténetnek! Vállra venni a Gyermeket, aki vállain fogja hordozni az egész világot. Járni tanítani Azt, aki maga az út, az igazság és az élet. Dolgozni, hogy kenyeret adhasson Annak, aki a köveket is kenyerekké változtathatná, aki maga a mennyből alászállott kenyér.
2011 adventjén nem az a kérdés, hogy vajon velünk van-e Isten. Sokkal inkább kérdés, hogy vajon mi az Istennel vagyunk-e?
Az advent: hiány, könyörgés, vágyakozás az Istenre.
Az advent: Isten hozzánk érkezése és a mi Istenhez érkezésünk.
„Közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok!” Veled van, amikor te vele vagy.
Ez az advent. Közeledés.
Ámen.